Túrabeszámolók


túra éve: 2018
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20182018.06.07 21:19:51

“These are called tears. They come when

we are so sad, so soul sick,

it’s as if our hearts are so full of pain

there’s no place else for it to go.”


(Taretha Foxton)


6:15 a busz megérkezik Kisnánára, hamar átveszem a rajtcsomagot, majd keresek egy távoli padot és alvás... Ennek a túrának nem ma kellene lennie... de nagyon nem ma... Gondolataim teljesen máshol vannak. Korábban ha fizikailag nem is voltam jól, akkor is az akaraterő le tudott hozni könnyebb túrákat. Most fordítva van. Talán életemben először, lelkileg talán a padlón, viszont erőnlétileg 100%-os. Egyedül talán a korábbi napok alváshiánya lehetne probléma...

Most jutott kb 40 perc alvás, majd nekivágtam a túrának. Nem tudtam itt lenni, sok mindenre gondoltam, csak nem a Mátrára. Az első ami ki tudott ebből mozdítani az a Gézáékkal való találkozás. Tudtam, már csak három hét és Zemplén. Annyi információt próbáltam szerezni, amennyit lehetett. Sokat sikerült okosodni, folytatódhatott a számolgatás. Mert a Mátra meglesz, de ott bőven lehetnek problémák... A kékes után elköszöntem a kis csapattól, tovább inkább egyedül. Galyatetőn találkoztam a Galya-körről visszaért ismerősökkel. Istvánnal beszélgetek kicsit. Kérdezem a Galya-körről. "Ne viccelj, Te is tudod milyen." "Á, én még csak most megyek arra..." Igen, le voltam maradva, 2014-ben még együtt jutottunk vissza Galyára, most már másfél-két óra hátrányom volt. Tovább is indulok gondolataimba temetkezve. A Galya II pont után lelkesítő telefonbeszélgetés otthonról, majd Klári próbál biztatni: szép a 4,08 átlag, de így nem marad elég idő kajálni! :) A stabil átlagtempó megvolt, erőnlétileg semmi probléma nem adódott. A sebességet sikerült kicsit növelni, de ettől nem ettem többet... Egyre több embert hagytam el. Jöttek sorban szépen a pontok. Mátraházára Csabival értem fel, Ő is le van ragadva a Zemplén témánál, de még nem tudja mit szeretne... időjárásfüggő. Tovább Dóraháza, majd a Mátraszentimre. Már itt is vagyok, egyre lelkesebben haladtam, tudtam ott már várnak. :) Gabi már hetekkel előtte jelezte, hogy ott lesz, úgyhogy addig mindenképp el kell jutnom. Ez persze nem lehet probléma. Klassz volt kicsit olyan dolgokról is beszélgetni, amiknek semmi köze a túrázáshoz. Aztán irányba lettem állítva, és mentem tovább. Próbáltam nem egyedül menni tovább, de a Szorospatakra lefelé vezető lejtőn el lettem hagyva. Legalább nem tartok fel senkit... Szorospatakon is várnak már. Valahogy ha előre tudom ki lesz egy ponton, az valahogyan lelkesítőleg hat, és az oda vezető út is hamarabb megvan, ha tudom, hogy szívesen látnak. Persze nem mindenkivel lehet annyira jóban lenni, hogy előre lelevelezzük ezt, de van 1-2 ember, akivel sikerül jó kapcsolatot ápolni... Szorospatakon beérem Danit. Innen vele Ágasvár, majd itt a csúcson találunk egy jókedélyű Gábort. Innen tovább Fallóskút és Hidegkút. Idáig ment Danival, itt a készülődés nem ment olyan jól, csak később tudtam tovább indulni. Nagyparlagnál már nem is volt meg a tempó, visszazuhantam a gondolataimba. Zoli halad el mellettem: "gyere velem..." Nem tudtam... Zám patakvölgy után kikapaszkodás a Muzslára. Ez a szakasz jól ment, de a Muzsla tetőn már több mint 10 perccel el vagyok maradva Danitól. Lefelé talán meglesz? Esélytelen volt. Lefelé többször elpilledtem, nem tudtam figyelni, a túrának ez a része volt a legkritikusabb. Ez a szakasz tényleg egy végtelen útnak tűnt ("newer-ending path")... A Diós patak után Jánosvárnál értem be Danit ismét. Azt mondta ebből már a rövid táv lesz így menjek külön (végül a ponton Zsolti segített neki meghozni a jó döntést, így kis alvás után továbbindult a hosszú távra, ami végül meg is lett). A Kénes-forrásnál kérdezem Zsoltit merre lehet innen tovább. "Most még csak a Havas felé...", a cél felé vezető rövid távot ne is számolgassam... "rendben...". Még mindig úgy voltam vele, hogy nem akarok senkivel sem találkozni, egyedül akarok lenni, elmélyedni a gondolataimban... A Havasra felfelé, majd onnan le oda-vissza szakasz, így elkerülhetetlen, hogy ne találkozzak emberekkel. Többen látták rajtam, hogy valami nem úgy van ahogy szokott. Van aki hagyott, van aki szólt hozzám valamit, én próbáltam ezekre nem szólni semmit, mert úgysem azt mondtam volna amit ilyenkor kell. Fáradtság, alváshiány és a nem ide kapcsolódó gondolatok meghatározták a hangulatomat... Leérve Fajzatpusztára találkoztam Anikóval és Janival. Kis beszélgetés után indultam tovább. "Minket nem vársz meg???" Hátrafordultam, és láttam Anikóék jönnek utánam. Azt meg hogy??? Sokkal gyorsabbak, futnak és utolértem Őket is? Igen, mert most nem futnak és Anikó fáradt. Janinak köszönhetően megvolt a bulihangulat innentől kezdve. Elég furcsa volt előttem a téma, bár inkább a fáradtságnak betudható talán. Nem hiszem, hogy általában jó ötlet túrára bulizenével járni, de most már egyáltalán nem zavart, örültem, hogy Janiékkal tarthatok. Igen, örültem, először tudtam a túrán ilyen érzéseket előcsalni magamból. Anikóval az utóbbi időben több túrán is találkoztunk, és sokat segített, hogy valakinek el tudtam sírni bánatomat. Majd a fáradtságból adódóan már mindenen nevettünk. Janiékkal nem godnoltam, hogy valaha megyek együtt túrán, mert nem ugyanaz a tempónk. De most nem sietnek, és nem hagynak ott. Halom poén és nevetés palacsinta-party a Tót-hegyesen, majd csak azt vettem észre, hogy Fajzatra visszaértünk. "Azt meg mégis hogy??" Ilyen hamar elment az a aztsemtudommennyi km? Igen. Mondják, hogy jó társaságban hamar mennek a km-ek. Nem voltunk gyorsak, de nem is néztük, hogy mi mennyi km vagy idő. A túra vége felé már sokan azt nézik, de mi ezt a részt is átbeszélgettük. Ennyire jó hangulatom egész héten nem volt. A Havasra felértünk, úgy hogy nem is néztük, hogy emelkedik vagy hogy van... végigcsacsorászva felértünk. Ponton kis frissítés, majd tovább lefelé. "A rét után még lesz egy kis emelkedő..." "Már nincsen ilyen" Találtam még kb 3 m szintet utána. "Haha, kisemelkedő!" "Te hülye vagy...xd" "Nem, csak fáradt"... A kénes forrástól a célig már előjött a nyűgösség a csapatban. A céltól kb 1,2 km-re kell ragtapaszozni a lábat is. Ez itt tényleg a legjobb alkalom. :) Megvárjuk, majd irány az iskola. A célban Gabiék érkeztetnek. Megköszönöm Neki is a hétvégi támogatást, kicsit eszek, majd a jól megérdemelt zuhany és medencézés következik. A célba már sokan beértek, sok ismerős. Dórához muszáj volt odamennem, mert a szerdai beszélgetés nélkül talán a rajtig sem jutok el, ahonnan fizikailag könnyű, de gondolataimban keserves út vezetett a célig! Rövid beszélgetés után mentem Janiék után a medencébe. A túra egyik legjobb része. Azt hiszem az a 20-30 perc medencézés jóféle, kár lenne kihagyni...

Aztán irány haza. Pakolás közben találom meg Danit, akkor tudtam meg, hogy végigment a 132 km-en. "Gratulálok, jössz haza? Kb 20 perc és indulunk..." "Aludtál??" "Nem" "Akkor megkérdezek mást is." "Ok, csak döntsd el..." Végül kiderült, hogy akivel Dani ment volna haza később, ő sem aludt, így jött velünk. Azt mondta, hogy végig fogja aludni az utat, de így nem mert. Ebből is lett egy halom viccesség... "Dani Te túrán aludtál, hármunk közül Te vagy a legjobb állapotban, Neked kellene vezetni." "De nekem nincsen jogsim." "azt tudunk adni, van kettő is.:)" Gödöllőn kiraktuk Anikót, majd Danit Pesten a buszánál, végül irány haza...


Köszönöm szépen a támogatást Gabinak, Klárinak és a családomnak, akik a hétvégén "velem voltak". A túraszervezőknek, és mindenkinek aki részese volt a rendezvénynek, hogy lehetővé tették munkájukkal és kitartásukkal, hogy ez az egész létrejöhessen. És köszönöm szépen Janinak és Anikónak, hogy a túra végén velük tarthattam.

Külön köszönöm Dórának a szerdát, ez elmondhatatlanul sokat számított!

 
 
túra éve: 2016
Prazská stovka (prágai százas)Túra éve: 20162016.12.16 21:20:31

 

Prágai százas:

Sokszor mondták már, hogy meg kellene néznem valami külföldi százast is, ha már Magyarországon ennyi túrára megyek. Úgy gondoltam eljött ennek az ideje, még akkor is ha nem tartottam kellően jó ötletnek. A külföldi túra főbb hátrányai: A terepet nem ismerem egyáltalán, ráadásul általában nem is látom, mivel tél van és több mint 16 óra éjszaka. Ezen kívül az itinert sem tudom elolvasni. De persze itt is csak sétálni kell. Itiner itt egy táblázatos lap volt km-adatokkal és az EP-k jelölésével, valamint a szükséges utak jelzéseivel. És akkor már látom is hová megyek. Persze azt nem fogom tudni mi az, de ki tudom számolni 5 perc pontossággal, hogy mikor leszek a következő pontnál. Ezen kívül hogy kevesebb esély legyen eltévedni, az egész útvonal ki volt táblázva és kirakva a kanyarokba és sok helyen az egyenesekben is fényvisszaverő nyilak és jelzések. Nem semmi az egész útvonalat végigrakni ilyenekkel. (persze máshol is van erre példa)

A rajtba kb másfél-két órával hamarabb értünk, mint kellett volna, így a többiek azt javasolták, hogy aludjak kicsit. Persze én nem értek hozz mi errefelé a szokás így el is fogadtam. Másfél óra múlva kérdezik a többiek, hogy neveztem-e már vagy sem? Alvás közben vajon ezt hogy kellett volna megoldanom? Jó kérdés. „Téged meg jól itt hagytunk, nem baj van még idő, állj be a sorba.” Szépen végigálltam a sort, meg is van a papírom, gyorsan vissza a tornaterembe, aztán irány a túra. Visszaértem a tornaterembe, de már szinte senki nem volt ott. Jól kezdődik. Szerencsém volt, hogy az iskola előtti téren volt még nyitóbeszéd, ami miatt később indult a túra. Így utol is értem a többieket. Danit kérdezem, milyen tempót terveznek Anitával menni. Mivel nem akarnak gyorsan menni úgy gondoltam csatlakozok hozzájuk, így jónak tűnik, egyébként is Anita a sofőr, így ha velük megyek nagy baj nem lehet. Aztán rajt: Együtt a magyar társaság, csak velük kell menni, igaz elég nagy a tömeg de csak nem keveredek el. 1. feltételes EP. Még 200 métert sem jöttünk. Ez itt miez? :? Nem nagyon értettem, de ez van. Arra jó volt, hogy mire megvolt az igazolás már sehol nem látok ismerőst. Vagyis de, kicsit előrébb felfedezem Anitát, de Dani sehol. Kicsit bele kell sietni hogy utolérjem, aztán kérdezem a többiekről, de nem tudjuk. Dani hamar beért minket. Áronék mögöttünk nem sokkal. Okés, akkor jók vagyunk. Innen mentünk együtt hárman kellemes tempóban. Aztán jött egy lejtő. Futnak. Következő lejtő, megint futnak. Nekem ez nem megy, így lehet a túra sem lesz meg. Jeleztem is, hogy ez nekem nem lesz jó, lehet inkább megyek lassabban, Áron/Feri/Lajos/Attila úgyis mögöttünk vannak. Lehet bevárom őket, mert a futással csak az esélyeimet rontom. Mindegy is, még a túra elején vagyunk, egyben a mezőny, nem lehet eltévedni, a többiek úgyis hamar beérnek, csak nem kell sietni. Aztán találtam egy jobb kanyart, érdekes volt, mert mindenki elment egyenesen. Ezek tudnak valamit, vagy nem vették észre a nyilat? :? Ekkorra értek utol a többiek, a 20 km-es (első emberes ellenőrző és kaja ponthoz együtt értünk. Innen jó volt a tempó, sokáig megvolt az 5-ös átlag fölötti tempó, és ami nagyon jó, hogy nem futunk. Bolyongunk a sötét erdőben, kicsit zavart, hogy ki sem fog derülni merre megyünk, mert sötét van és az itiner ezen része is csehül van. Összesen 35 EP volt, aminek nagy része filctollas rajzolgatós. Viszont kb 20 km-enként volt emberes kajapont, ahol be lehetett ülni valahová melegedni fedett helyre. Szerencsére erre nem volt feltétlenül szükség, de sokszor gondoltam arra, hogy egy olyan évben amikor nagyon hideg van vagy szakad az eső, ez mekkora jóság lenne. De idén az időjárásra sem lehetett panasz ezen a túrán. 2. Kaja. és ellenőrzőpont 39 km-nél. Én a mosdóval kezdtem, és mire a leveshez jutottam már nem volt hely az asztalnál ahol ültek a többiek. Nem baj máshol van még hely, így legalább az ajtóig sem kell annyit sétálni majd ha megyünk. :) A leves elfogyasztása és cipőtakarítás után még a többiek nem indultak tovább. Egyedül nem akartam elindulni tovább, gondoltam kivárom a többieket. Pár percre bealudtam, és mire ébredtem már senki sincsen az asztalnál. Okés, megyek utánuk. Az épületből kilépve látom, hogy 2 perc hátrányom sincsen, ez behozható. Ez hamar sikerült is, majd megkértem őket, ha legközelebb ilyen van, szóljanak ha indulunk. A túra eleje elég könnyű volt, a többiek szerint nem ilyennek kellene lenni. Meredek kimászások, nagyon meredek lejtők, patakátkeléses szakaszok, és több szintes szakaszról hallottam történeteket a korábbi évekből. Persze tény, hogy ez a túra minden évben másfelé megy, így kevés a közös rész a korábbi évekkel. A lényeg, hogy a cél Prága, de hogy hol a rajt vagy merre kell menni, az teljesen változó. Közben kivilágosodott, így legalább láttam is valamit a kevésbé látványos részekből. Ezen a szakaszon elég kevés volt a magas kimászásokkal tarkított panorámakilátásos domb/hegy. 51 km-nél már 3. emberes EP. Elég jól haladunk, és még el sem fáradok (igaz még a túra elején). Klassz lenne ha nem sötétben menne a túra nagy része, de télen ez van. Sokat gondoltam arra, hogy ilyesmit nyáron is lehetne majd csinálni, vagy legalábbis hogy világosban is lehessen többet sétálni, látnivalókat keresni. De ez majd egy másik történet lesz. :) Közben találunk még egy kolbásszos/sajtos/péksütis/kekszes/üdítős pontot. Ez csak itt van, nem EP, csak frissítő. Ez nagyon klassz ötlet, bár nem volt ilyesmiről szó. A lényeg, hogy jól esett, nem nagyon akartunk innen tovább haladni. Ismét cipőtakarítás, mert tele megy minden kaviccsal. Végül csak továbbálltunk. 4. EP Jince (67 km) faluban. Ismét van süti/cola/kenyér/sör. Hosszas frissítő, majd induljunk tovább. Vagyis még nem volt kész mindenki, Áron még megissza a sörét, Feri még mosdóban. Mondtam a többieknek, hogy jövök, de ha még várunk, addig én is elmegyek wc-re. „Persze menjél csak…” Pár perc múlva visszaértem, de a menjél csak nem azt jelentette, hogy meg is várnak. A továbbindulás után hamar volt több kereszteződés, így nézegetni kellett a papírokat, ami miatt már nem értem utol a csapatot. Mindegy, eltévedés nélkül még idáig sikerült megoldani a túrát, a jelzések nagyon jók, csak nem lesz gond.  Biztos nem tűnt fel a többieknek, hogy nem vagyok ott, mert egyébként bizonyára megvártak volna…

Innen egy másik túra kezdődött, már nekem kellett tájékozódni, figyelni hogy el ne tévedjek, és nézni hogy hol vannak a rajzolgatós EP-khez a kitérők. Nem gond, a jelzések tényleg nagyon ott vannak.  Ment is minden szépen, közben utolért egy 3 fős cseh csoport, viszonylag jó tempóban. Igyekeztem látótávolságon belül maradni, ami sikerült is, ezzel még több esélyt hagyva, hogy ne tévedjek el. 5. EP 89 km-nél. Mikor beértem akkor indult pont tovább a magyar kis csapat. Áron javasolta, hogy kikkel menjek tovább, és akkor beérem még őket is. Nah igen, csak azok valami cseh nyugdíjas futó házaspár lehettek, mert felfelé nem tudtak haladni szinte sehogy, aztán ha felértek, elszaladtak és nem is láttam már őket. Ez a rohangálós dolog továbbra sem kedvezett, így hamar lemondtam erről a lehetőségről. Gondoltam, hogy mivel a levest megettem és nem hagytam ott az EP-n, akkora lett a hátrányom, hogy csak a célban lesz ledolgozva. Tovább egyedül. Így legalább tudok saját tempót menni. és még a km-ek is gyűlnek szépen. A jelzések alapján még úgy sem tudtam eltévedni, hogy életemben nem voltam még arrafelé, nagyon klassz volt a követhetőség. Aztán jött ami két hete is. A 2. éjszakát nem bírom ki, nagyon álmos vagyok, nincsen kivel beszélgetni (esetleg telefonon, de mi a fenének keltsek fel ezért valakit, most van idő aludni csak érjek a pontig – 49 óra a szintidő, az akármi van elég lesz), tuti bealszok megint. Még 4-5 km volt az EP. Nah jó, ott alszok kicsit, egy fél órám csak lesz. Ez a pár km még ment. 6. EP. (108 km) A ponton kérdeztem, hogy hol vannak Anitáék, mert a sofőr után nem akartam beérkezni a célba. Nagyon mögöttem voltak így a fél óra alvásból lett kb másfél-kettő. Mikor ébredtem akkor indult tovább az a 3 ember, akiket még az előző ponton hagytam el. Ők is aludtak. Nah talán tudok velük menni. Két embert beértem, de nem ők voltak azok. Sokkal lassabbak, így ott is hagytam őket. Tehát továbbra is egyedül. Volt hogy valakit beérek és tőlem kérdezi merre kell menni. Persze cseh nyelvről egyből váltanék angolra legalább, de ebben sem volt mindenki partner. Mindegy, vagy tud angolul vagy jön utánam vagy tanakodik tovább. Én fáradt vagyok, és nem beszélek egy szót sem csehül, ami ilyesmi párbeszédhez jó lenne. De most komolyan, én mondjam meg a cseheknek, hogy merre kell menni Csehországon belül, ahol én még csak a 2. túrámon vagyok, és összességébe is 3. látogatásom az országban?? A tempóm továbbra is megvolt és az alvás is sokat segített. Végül sikerült beérni az idősebb fickót a leányzóval és a lány barátjával egyik filctollas ponton. Az angol tudásom elegendőnek bizonyult, hogy csatlakozzak, mert nem akartam egyedül menni. Egy szakaszon jó is lett így, a kis beszélgetés helyre tett úgy éreztem, bár egymás között csehül ment a beszélgetés, amiből semmit sem értettem. A fiatalabb srác hamar elszaladt előre, gondolom fázott, de ez is csehül ment így nem tudom. Aztán az idősebb fickó mondta, hogy futni szeretne, így megint majdnem ott lettem hagyva. Benéztek egy kanyart, még éppen utánuk tudtam szólni, mire visszasétáltak én már kiépítettem akkora előnyt, ami elég volt a lejtő aljáig. Így egy ideig volt kivel menni. Végül valamiért megálltak, de csak annyit láttam, hogy nem jönnek lefelé ahogy szoktak. Mindegy, úgyis EP lesz. 129 km. Klassz a netes időmérés, nézzük csak Anitáék hogy állnak. Megint több óra előnyöm volt. Okés, akkor alszok egy rövidebbet. Sietni nincsen értelme, az meg nem baj ha a túra végén is azt fogom látni ami valóban ott is van. A levessel együtt itt is elidőztem legalább másfél órát. Ha eleget aszok még a nap is feljön, és a maradék részhez már nem kell lámpa. :) Indultam tovább egyedül, a patakvölgyhöz már világosba értem. Ez a patakos szakasz nem kedvez nekem, de idő van rá. A 22 km-re maradt kb 18 óra, és az autó sofőr is mögöttem van. A végén nem az úton tovább, hanem balra fel a domboldalra. Ez már a sokadik a túra alatt. Nincsen út, de menjünk toronyiránt, hogy elég meredek legyen. A felfelével továbbra sincsen gond. Kb 13 km-rel a cél előtt volt az első komolyabb gond a jelzéssel. Vagy lehet elfáradtam. A 3. tippem viszont jó lett, megvan ismét az út. Közben ismét utolért ugyanaz a fickó, akivel együtt mentem már egy szakaszt. A leányzó is előkerült kicsit lemaradva. Kicsit több mint 10 km a célig, innen már együtt a célig. Furcsa volt, hogy mennyire jól vagyunk, ahhoz képest, hogy két éjszaka nem láttam ágyat. Persze így is annyit aludtam mint még sosem ehhez hasonló túrákon. Igaz az is bennem volt, hogy korábban szó volt róla, hogy hazafelé lehet vezetek én is egy szakaszt, emiatt igyekeztem jobban vigyázni a lábamra, és a kialvásra is jobban figyelni. Még megálltunk kb 20 percre egy erdei pihenőnél. Itt is igyekeztem aludni kicsit. Mikor mentek tovább szóltak, hogy indulnának, de ha kell akkor még kicsit várnak. Jó volt hallani, hogy nem hagynak ott, de én már talpon voltam, így irány a cél. Még pár filctollas pont, aztán cél. Itt megkaptam az oklevelet, kitűzőt első (teljesen) külföldi hosszú távú túrámról. Még ettem kicsit, aztán megköszönve a társaságot elvonultam a tornaterembe aludni.

Igazán jó élmény volt, lehetne hasonló máskor is, de azt hiszem az angoltudásomat addigra nem ártana fejleszteni, vagy legalább a csehekét… :) A hazaúton végül nem kellett vezetnem. Kicsit messze van egymástól Prága-Budapest, így mire visszaértünk nem volt semmilyen értelmes tömegközlekedési lehetőségem (már ha a budapesti tömegközlekedés bármennyire értelmesnek mondható), így ismét ki kellett valamit találni, mert a 2 óra várakozás a Keletiben nem igazán jó télen. Szerencsémre befogadott Dani, így ott is aludtam másfél órát, majd 12 perc készülődés/pakolászás után mentem a buszhoz, majd vonat és haza. Szerencse, hogy már reggel is van, így kezdődhet a hétfői melónap! :)

 

Köszönöm mindenkinek a törődést/(felajánlott/valós)segítséget/támogatást! 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár