Túrabeszámolók
|
|
2016 október 30-án első ízben, de nem utoljára vettem részt a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet által szervezett Őszi Hazajáró túrán. Két hónapnyi szünet után húztam újra túrabakancsot, hogy az év minden szakaszában, de ősszel különösen szép Pilisbe látogassak.
Nagy fejtörést okozott, hogyan fog ez működni úgy, hogy két hónapja nem jártam az erdőt, mégis nagyon közel volt hozzám.
Vágjunk neki, gondoltam, könnyen megközelíthető és ráadásul a nem sokkal ezelőtt átadott új kilátó is nagy vonzerővel bírt.
Hajnali indulás, majd a rajtba érve begyűjtöm az itinert, szereléket igazítok, nézem a lassan ébredező őszi tájat, megynugtat az ideális túraidő, a színek mérhetetlenül szép kavalkádja.
Rövid és világos leíeás az itinerben, egyértelműen követhető jelzések Király kút felé a piros háromszögön, az első ellenőrzőpontig, ahol a szervezők igen kedvesen és barátságosan fogadnak, lehet tervezgetni a későbbi túrákat, szeretettel várnak és invitálnak mindenkit most és a későbbiekben is.
Elfogyasztottunk négy kilométernyit a távból, gyanúsan sokat lejtett a menet, lesz ennek még böjtje. Haladunk tovább az igen jól jelzett útvonalon Prédikálószék felé továbbra is a piros háromszögön, további körülbelül öt kilométert leküzdve jutunk fel a 639 méter magasan található újonnan átadott kilátóhoz, ahol szintén igen kedvesen fogad bennünket a Csapat. Házi itókával kínálnak minket, a látvány pedig, ami a kilátó tetejéről szétnézve fogad bennünket, minden felfelé menetben nehézzé váló levegővételt feledtet, csodálatos panoráma tárul elénk az őszi Dunakanyarra tekintve.
Fogalmazódik a gondolat. Bármily nehéz is visszatérni hosszabb kihagyás után, de vissza kell térni, ezt feladani nem lehet és nem is kell. Nem is szabad.
Tovább haladva a piros háromszög jelzésen a piros és zöldsáv elágazásánál érjük el a Szentfa kápolnát, és azt gondolom egyezik a véleményünk abban, hogy az elénk táruló leírhatatlanul szépséges őszi táj ismét kárpótol minket a Vadálló köveket érintve, de ha egyszer le kell jutni a Szentfa kápolnához, akkor le kell jutni.
Lejutunk, a következő ponton a Szentfa-kápolnánál rátérünk a zöld sáv jelzésre, amelyet a Háromforrás-vögyön keresztül a Rám-szakadékon át egészen Árpád-vár ellenőrzőpontig követünk.
Utunkat kirándulócsoportok sokasága kíséri, s a Pilis nem véletlenül híres forrásairól sem. Jó, hogy híres, életet ment a forrásvíz, minekutána kizökkentem hosszú kihagyás után a gyakorlatból, de elfelejteni nem felejtettem el semmit. Csak a folyadékpótlást.
Ennek meg is lett a következménye, de hála a híres Pilisnek orvosolhattam a problémát, és eszembe jut egy dalocska szövege az iskolából: "mit ittál báránykám? Forrásvizet asszonykám"
A Rám- szakadék kihívását leküzdve és megcsodálva az alattunk suhanó víz munkájának természetet formáló erejét, nincs más hátra, mint óvatos léptekkel enyhén elfáradva eljutni a következő ellenőrzőpontig és rádöbbenni, hogy megérte küzdeni, de ekkor még nem tudtam, hogy még egy komoly feladat hátra van.
Árpád vár ellenőrzőponton pecsételés után a sárga jelzést követjük a Jász hegyen át egészen a célig, a rajt helyszínéül is szolgáló Eötvös-menedékházig.
Egy varázslatos eddig nem látott útvonalon haladt a túra, amelynek alaposan kidolgozott itinere nem tette lehetővé az eltévedést, az ellenőrzőpontokon majd a célban igen kedves pontőrök és eddig számomra ismeretlen és nagyon szép kitűző és emléklap is vártak a meleg étel mellett, amelyet bográcsban készíttettek el nekünk a kedves szervezők.
Érdemes volt elindulni ezen a túrán és biztos vagyok benne, hogy idén először, de nem utoljára történt ez meg. Részemről biztossan nem. Sőt. Azon leszek, hogy később - köszönhetően a z útvonal pontos leírásának és az úticél közelségének is - minél töbször térjek vissza ide és emellett részt vegyek az év többi szakaszában rendezett Hazajáró túrákon is. Lehetőleg minél több túrán.
Köszönöm nektek!
|
| | | | |
|
Hiába gyök kettővel, azaz irracionálisan lassan, de célba értem. Egy éve tudom, hogy mit fogok tenni idén nyáron. Augusztus 27-én elmenni a Bakonyba, mert minden évszakban máshogyan szép, de mindig az.
Hosszas gondolkodás után kedves ismerősömnek köszönhetően ez a vágyam is teljesült és mint eddig mindig, most is fantasztikus emberekkel találkoztam egy kiválóan megszervezett és szuper hangulatú túrán.
27-én hajnalban indulunk el hatan, hogy nekivágjunk a távok teljesítésének.
lehetőségünk volt előnevezni, de a kiváló szervezésnek köszönhetően ennek hiányában is el tudtunk rajtolni pár perccel 7 óra után.
A végig kifogástalanul szalagozott útvonal első ellenőrzőpontja a Gerencepuszta pihenő, ahová viszonylag gyorsan (önmagamhoz képest jóval gyorsabban is, mint a gyök kettő) elértünk. Az ellenőrzőponton igen kedves fogadtatásban részesültünk, mint a túra során az összes további EP-n is, gyors fotók a molinó előtt harmatos-napsugaras fényben, frissítés, majd haladtunk tovább. A Kőris hegy ellenőrzőpontig több mint háromszáz méternyi szintet kellett leküzdeni hozzávetőlegesen 6 kilométernyi táv alatt, azaz, aki reggel még vacogott, most biztosan nem fázott már, aki meg futott, az most átváltott gyorsgyaloglás módba, a 7es átlagról 4,8ra.
Nekem személy szerint komoly gondot okoz a felfelé haladás, ez most sem volt másképp, az energiám fogyott, de ezen a szakaszon is kiváló útvonal-szalagozás mellett haladhattunk felfelé, mígnem elértük a Kőris hegy ellenőrzőpontot, ahol igen finom gyümölcsökkel, vízzel, jó hangulattal és igen szép kilátással vártak bennünket a szervezők. Gyors frissítés, nem is kevés, pár fotó a fejünk fölött összeboruló fákról, lefelé több, mint gyök kettő az átlagsebességem, de tényleg. A Porva kocsmáig az erdő árnyékában, majd a szántóföld és a kukoricás árnyékmentes szakaszán haladunk újabb majdnem 6,5 kilométert, ahol mint ennek a túrának már védjegye, igen kedves pontőrök és a már szokásos igen magas minőségű frissítési lehetőség várta a megfáradt túrázót. Merthogy elfáradtam, nem is kicsit, egy hónapnyi szünet után ez a harminc kilométer egészen baráti volt. No meg a vendéglátóipari egység vezetője olyan kávét készített, ami több volt mint energiabomba.
Az utolsó ellenőrzőpont előtt - ami egy csodálatosan szép hotel, gyönyörű parkkal, csodás kilátással - legeltem egy kis szedret, csak egy a baj, hogy nem készítettem "előtte-utána" fotót. Aki utánam érkezett, annak nem nagyon volt már mit legelni, de kellett is ez a frissítési forma, mivel ismét egy hosszabb árnyékmentes szakasz következett, amire a kedves szervezők fel is hívták a figyelmünket. Ehhez mérten igyekeztem kicsit gyorsabban haladni gyök kettőnél. És valóban irracionális. Nem tudom szoktak-e ugrálni teljesítménytúrán a résztvevők, de a Szépalmapuszta EP felé haladva jobb kanyarral be az erdő árnyékába, bakkecske poszt, úgy örültem, hogy a déli órákban nem kell eggyé válni a bitumennel. Ölelgettem egy fát is de nagyon. Aztán ismét gyök kettőre lassítottam így jutottam el az utolsó EPre, Szépalmapusztára ahol mondták, hogy most már csak 7 kilométer van hátra, de előtte azon gondolkodtam, hogy ez a hely annyira szép, hogy jó lenne visszatérni ide. Igaz, a Bakonytól nem is vártam mást, hát na. Ezek a gondolatok több túratárs fejében is megfordultak, nyilván nem véletlenül, merthogy azok nincsenek.
Marad a gyök kettő, de az a 80 méternyi szintkülönbség a legvégén, most annak a jele volt, hogy nemsokára célt érek Ez nyilván másnak nagyon vicces, nekem 7 órán belül sikerült végül ezt a 30-as távot teljesíteni.
Minekutána egy éve kezdtem el túrázni azt gondoltam, hogy örülhetek magamnak, hogy így sikerült, jobban, mint vártam.
Célba érve ovációval fogadott a Szervező Csapat, lehetőségünk volt célfotót készíttetni és - ez a műfaj eddig ismeretlen volt előttem - digitális mákos tésztát fogyasztani, ami nálam végül tejfölös lett.
Köszönöm a Szervezők áldozatos munkáját, az igen jó hangulatú túrát, a csodálatosan szép tájat, egyáltalán annak a lehetőségét, hogy sikerült eljutnom erre a túrára is.
Ez nyilván nem egy profi teljesítménytúrázó szakmailag is tökéletes beszámolója, majd egyszer talán az is eljön.
Vannak túrák. Nálam kialakult az "öröktúra" fogalma. Túrák, amelyeket beépítesz a naptáradba és amellett körömszakadtáig - khm gatyaszakadtáig kitartasz. Mert meghatároz. Feltölt. Épít. Szóval, hogy bármi is történjen, ezekre a túrákra mindig visszajársz. Mert igen, a tettes meg a színhely, tudjátok. . Nem véletlenül, mert azok nincsenek.
Aki ezt a túrapólót magáénak érzi vegye magára.
Aki meg nem, annak bátran javaslom, hogy 2017-ben Pünkösdvasárnap tegye magát próbára és vegyen részt az ötvenes, vagy a harmincötös kalandon, Sokorón.
|
| | | | |
|
