Túrabeszámolók
|
|
Hadak Útja 88 - 88 km, 2450 m szint (rendezõi adat)
Sokat túráztam már a Vértesben, de egy ilyen hosszú távú túra "hiánypótló" volt már, és nagyon örültem, hogy a szervezõk ezt felvállalták - még ha utóbb ilyen csekély érdeklõdés mellett is (8 induló, 6 teljesítõ).
Másfél hónappal a Kinizsi után azt gondoltam, (fõleg, hogy ezt a túrát már propagálták a szervezõk korábbi túrájukon is) hogy sokkal több lesz a résztvevõ. A rajthelyen kicsit elgondolkodtatott, hogy a szervezõkkel együtt sincsenek túl sokan a rajtban. De aztán csak beneveztem, és egy szimpatikus kolléga, Balázs társaságában vágtunk az útnak. Néhány kilométerrel a rajttól, sötétedéskor Timi ért utol minket, és ez a hármas a túra végéig kitartott. Kellett is sokszor, hogy legyen mindig valaki, aki a lelket tartja a többiekben…
A városból kiérve a szalagozás a túra elején sokkal több helyen volt kint, mint az a turistajelek felfestése alapján indokolt lett volna, ez a kényeztetés sokáig kitartott. Kisebb bizonytalanságok után az elsõ pontot hamar elértük, ahol vizet kapunk. Innen rövid bozótharc után kiértünk a pusztavámi felhagyott külfejtések fölé, és a még magasan járó hold kíséretében egy szép erdei szakasz következett Gerencsér-várig. Itt müzliszelettel tankoltunk (a kevés induló miatt gyakorlatilag korlátlan fogyasztással), és indultunk Kõhányáspuszta felé. Az éjszakai szakaszon sokat beszélgettünk, kedélyesen telt az út.
Kõhányás felé félúton a mindszentpusztai tekerõs kutat ajánlotta figyelmünkbe az itiner, de az sajnos tele volt szeméttel. A következõ állomásig újabb szép szakasz következett, majd erõteljes mászás a Csáki várhoz. Itt a KL jelzés nagyon hiányos, és jó lett volna itt is szalagozással felvezetni minket a romhoz. A várrom után folyamatos emelkedõ következett, nekem egy kisebb holtponttal.
25 km, Kõhányás: példaértékû frissítõpont! A zsíros kenyér paradicsommal elsõ rangú volt!
Innen tovább Vérteskozma, Sárkánylyuk-völgy (anekdoták mesélésével gyorsan túl voltunk rajta), aztán lassan pirkadt is. Mire a Szép Ilonka forráshoz értünk, már teljesen kivilágosodott. Itt rövid pihenõ, mindenki összerendezi magát, majd meg sem állunk Körtvélyespusztáig. Noha hajnali 3 óta vártak ránk, nagyon kedélyesek a pontõrök (sajnos a lámpákból kirakott leszállópálya fényei már nem érvényesültek). Jó idõzítésnek bizonyult, hogy itt kaptunk csokit, sõt, a készséges pontõr még a sörét is megosztotta velünk!
Újból erõre kapva, vidáman mentünk Vitányvárig, ahol az éppen ébredezõ pontõrök igen rövid úton intéztek el bennünket, és próbáltak tovább relaxálni. Mi is, bár nehezen megy, mert kezd erõsen melegedni az idõ. Ismét pihegünk egyet, ki-ki táplálkozik, bakancsot igazít, satöbbi. Gesztesi várig egy nagyon szép szakasz következik, de Várgesztes elõtt a tarra vágott, de már éledezõ erdõ sûrû susnyása nem ajándék.
A várban a büfé nyitva, itt Balázs és Timi egy nagyobb pihenõt tervez, engem Kõhányáson várnak depóval, ezért én elõre megyek, és egy kis idõre elváltunk. A várból lefelé menet futok össze egy másik résztvevõvel, ami ritka pillanat volt ezen a túrán!:-) Késõbb kiderült, DJ_RushBoy-hoz volt szerencsém.
Újból a „kõhányási Paradicsom” - kiegészítve a depómmal. Nappali szakaszra egy könnyebb cipõ váltása következett, ami segít elviselni a megpróbáltatásokat. Többiek idõközben szintén beérnek Kõhányásra, majd el is hagytak, úgyhogy gyorsabb tempóval megyek utánuk Gánt felé. Itt a falu elõtti mezõn szedem össze õket, amint a szalagokat keresgélik az ugyanolyan színû virágokkal teli mezõn… Vicces szitu volt!
Kis idõ után feladjuk a keresgélést, és átvágva a mezõn beballagunk Gántra, ahol a kocsma elõtt (igen jó helyen!) van a pont. Leülünk, beszélgetünk, pihegünk, rajtam a söntésben egy hosszúlépés segít, bár az én lépéseim egyre rövidebbek…
Gántról elindulva következett számomra a túra mélypontja. A faluból kifelé egy makadám úton caplattunk a kb 32-33 fokban, tûzõ napon… RushBoy itt ellépett kissé, mi próbálunk járást imitálni. Mire elértük az erdõt, nekem már minden mindegy volt… A Géza pihenõhöz felérni a Juh-völgyben egy örökkévalóságig tartott. Ott viszont a pontõr hûtõtáskából (!) elõvarázsolt ásványvize volt a legnagyobb ajándék a túra során! Annál jobbkor nem jöhetett volna víz - a Gánt utáni nyílt, iszonyú meleg szakasz és utána a Juh-völgy kitartó emelkedõje Géza-pihenõig sokat kivett belõlem.
Pihi, majd kissé felfrissülve ismét útnak indulunk, és próbálunk megint rendesebb tempót menni. Géza pihenõt követõen Csókakõig megint csak a meleg miatt tûnt nagyon hosszúnak az út, a térképen egész másként festenek az arányok…
Az ereszkedést a Vár-völgyben már tényleg kínlódásnak éreztük, és ezután csókakõi vár legfelsõ (!) szintjén leltük meg a pontõröket. Viszont az ott kapott energiaital telitalálat volt! Meg az is, hogy a pontõrök lefitymálóan nyilatkoztak az utolsó 7 kilirõl: „Csak végigmentek a Csóka-hegy gerincén, és már ott is vagytok. Nehogy már két és fél óra alatt nem értek oda!”. Ha ez a mondat nem hangzik el, biztos, hogy ott, abban a melegben feladtam volna. A szintidõt ott reménytelennek éreztem.
Szóval az utolsó 7 kili. Az végképp nem volt ajándék. A Csóka-hegyen a nyugati kitettségû, fel-alá kígyózó úton a kidõlt fákkal fûszerezett, igen meredek hegyoldalban menni a dög hõségben… finoman szólva is a PL jelzés nem túl barátságos 80 kilométer után. Igazán kihívás volt ez a végére.
A hegy móri végén lévõ utolsó pontot követõ hosszúnak tûnõ ereszkedés után ismét Mór szélén bukkanunk ki az erdõbõl. Innen az utolsó kb. 2 kilométernyi aszfaltos szakasz következik, és végre a célba érés, ahol kedves fogadtatás, cél-pizza, és igazán szép kitûzõ, oklevél várt minket.
Összességében a túraútvonal nagyon jó volt, sok szép helyen mentünk, a szalagozás korrekt volt, és a pontõrök elképesztõen kedvesek voltak.
A túra rajtjának idõpontja számomra újdonság volt, és a pénteki nap végére idõzített rajt okozta fáradságot nagyon megéreztem. Nemkülönben kemény kihívás volt a szombati meleg. Gyakorlatilag késõ estig kánikula volt.
Ugyanakkor mindent egybevetve példaértékû volt a szervezés, az ellátás és a lelkesedés!
Köszönöm a túratársaknak a kiváló társaságot, és az élményekben bõvelkedõ közös utat.
A rendezõknek pedig köszönöm, hogy ott lehettem, és nagyon remélem, hogy jövõre is megszervezik ezt a túrát! |
| | | | |
|
| Kozma | Túra éve: 2007 | 2007.10.14 13:09:00 |
|
Kozma 60
Papával valamivel fél hat után indultunk útnak Fehérvárról. Még sötétben értünk Csákvárra de a rajt helyéhez, a sportcsarnok parkolójához már 6 után érkeztünk, és a hajnali derengésbõl kezdett világosodni. A rajtolás -legalábbis nekem - a szememben lévõ álmosságtól még nehézkesen ment, de csak sikerült, és negyed hétkor már átléptük a rajtvonalat.
Az ébredezõ faluban a sárga jelzésen indultunk, amirõl a faluközpont után a zöldre kellett váltani. (Itt volt is egy kedves kocsma, ahol az elsõsegélyt - unicum - magunkhoz is vettük). Most már egyáltalán nem fáztunk. A falu szélén aztán leágaztunk a Báracházi-barlang felé, itt már egyre több kerékpáros elõzött. Közben világosodott erõsen, az égen kevés felhõ volt és jól lehetett érzékelni, hogy erõsen párás-ködös az idõ.
A barlanghoz kis emelkedõ vezetett, ahol az elsõ pont is volt. Bélyegzés után felfelé vettük az irányt, az ösvény kisebb sziklamászásba váltott, ahol vidám kerékpárosok tuszkolták felfelé gépeiket. Kis várakozás, elengedés, és már mehettünk is lefelé a dombról, hamarosan visszaérve a zöld jelzésre.
Innen folyamatosan hol ligetes tölgyesben, hol karsztbokor erdõben vezetve emelkedett az út a Gém-hegyig, ahonnan máskor szép kilátás nyílik a Zámolyi-medencére és a Vértes tömbjére egyaránt, most viszont köd ülte meg a tájat. A Gém-hegyrõl erõs ereszkedéssel jutottunk le Gántra, miközben a falu feletti fenyvesben haladva szép kilátás nyílt a falura, mögötte a ködbe veszõ dombokkal.
A hegyrõl lejutva érkezett a Vértes Csárda, ahol a pont két lekváros fánkkal ajándékozott meg minket, magunk pedig egy újabb „elsõsegély”-tankolást hajtottunk végre. A rövid pihenõt követõen indultunk a falu parkján át a Réti-földek felé, amely egy elkerített hatalmas legelõ, ménessel és gulyával. Itt a villanypásztoron történõ keresztüljutást a rendezõség instrukciója alapján végrehajtottuk, és kezdõdött a vidám trágya-kerülgetés, miközben a legelészõ állatok megkapó látványában gyönyörködhettünk.
A legelõt elhagyva kökénnyel, galagonyával és csipkebogyóval szegélyezett szakaszon át értük el a Kõhányásra vezetõ K+ utat. Nagyon jólesõ volt a ködbe veszõ õszi erdõben gyalogolni, élvezni a csendet (azért beszélgettünk is).
Kõhányásra beérve továbbra is köd, az ellenõrzõ pontnál pedig lehetõség volt sört váltani - mi éltünk ezzel. Innen még kis szakaszon közös volt az utunk, aztán a Csákvár-Oroszlányi közutat keresztezve a Német-völgy következett megkapó bükkösével. Papával itt váltunk el, õ a 30-as útvonalán ment, én a 60-ason tovább.
A Német-völgytõl Gesztesig tartó szakasz a Vértesi barangolásból már ismerõs volt, és jó volt itt járni újra. Az emelkedõ völgy a ködös bükkösben mesefilmbe illõ volt, és egészen Gesztesig nagyon szép szakasza volt ez a túrának.
A várba ismét szivatóval értem fel, de annál könnyebben le. A falun áthaladva következett a Zsigmond-kõ melletti meredek völgy. Ez igencsak megizzasztott, olyannyira, hogy a Zsigmond-kõ megmászásáról le is mondtam - ebben azért szerepe volt annak is, hogy a köd miatt nem vártam szép panorámát. A völgybõl kiérve következett egy susnyás szakasz, majd kisebb-nagyobb hullámvasutazás után értem Mátyás-kúthoz. Ennek a környéke már a Tatabánya túrákról ismerõs szép vidék. Innen egy emelkedõ, egy lejtõ, majd Szarvas-kút, és innen többnyire felfelé Vitány-várnak. A vár elõtt közvetlenül vált erõsen meredekbe az út, ez ki is tart a várig, ahol ellenõrzõ pont volt. Ekkor döntöttem úgy, itt az ideje egy kis pihenõnek és ebédnek. Sokat azért nem idõztem, mert nagy volt a forgalom, a bringásokat is felküldték ide, sokan zsúfolódtunk az amúgy is kis alapterületû romok közé.
Vitány-vár után következett az az emelkedõ, amit már vártam. Korábbi túráról emlékeztem erre a folyamatosan emelkedõ szakaszra, most sem ment könnyedén. Túljutva ezen már alig vártam a Mária-szakadék völgyét, amiben nem csalódtam. Ekkorra (13 óra elõtt) kisütött a nap, és meleg, késõ õszi színeket varázsolt az erdõbe. Itt nem sokan jártak, teljes volt a nyugalom. A Csákányospusztai ponton két csokit kaptam, meg vizet. A pont után pedig következett a Mária-szakadék É-i oldalán lévõ hegy megmászása - ez volt az az emelkedõ, amit nem vártam. Piszok meredek volt. Körtvélyespuszta felé erdõkitermelés zajlott, le is ütem egy rönkre pihenni egy kicsit, illetve folyadékpótlás is szükséges volt.
Ez után Körtvélyespusztára hamar elértem, majd egy kisebb emelkedõt követõen egy (szerintem telepített) fenyvest szelt ketté az út. A fenyvesben terítve volt a gomba, köztük rengeteg légyölõ galóca piroslott - itt hosszasan fényképeztem.
Pár száz méterre innen ágazott el a 60-as és az 50-es táv. A 60-asokat a Körtvélyesre vezette az út, enyhe emelkedõ és enyhe ereszkedés következett kb. 4-5 km-en keresztül. Itt már feltûnt, hogy az erdõ tele van gombákkal. Két kolléga elõzött le, de a Farkastorok pontig senkivel nem találkoztam. Béke és nyugalom a köbön. Ennek ellenére sikeresen éltem át itt a túra holtpontját. A Körtvélyesrõl a Nagy-Széna-hegy mellett egy erõsen meredek lejtõ következett - ez igazi kihívás volt a térdemnek.
Farkastorok ep. után kellemes, komoly szint nélküli erdõjárás következett úgy három km-en keresztül, majd egy (gyengén) szalagozott úton át értük el a 40-50-esekkel közös szakaszt. Ez már a Sárkánylyuk-völgy eleje volt, innen a Fáni-völgyig ereszkedett az erdõben az út. A Fáni-völgybõl aztán szalagozással jelölt szekérút vitt fel Vérteskozma É-i végére, innen a falun keresztül érhettük el a Meteor kulcsosházat. Talán az itinert nem olvasgatták el, de sokan a Fáni-völgy betonútján jöttek végig, és a kulcsosházhoz a falu D-i végérõl érkeztek (táv nagyjából ugyanaz, de megspóroltak legkevesebb 50 m szintet).
Itt volt az (egyetlen!) etetõ-pont. Zsíroskenyér, tea. Nem mondom jól esett, de a 60 km-es túra 53. kilométerénél jártam, és nekem itt már szinte mindegy volt, adnak-e enni vagy sem…
Kozma után a Meszes-völgy emelkedõje következett, ezt már annak tudatában könnyen gyûrtem le, hogy innen már csak lefelé kell menni. Ereszkedtem az Annafalvi õrház épületéig, ahonnan már szint nélkül mentem Csákvárig. Ebbe a szakaszba még belehúztam, és éppen sötétedésre beértem a célba.
Ez a túra egy csodálatos vonalvezetésû túra, a Vértesben szinte mindent megmutat, amit érdemes látni, gyönyörû helyeken vezet és nincs egy méternyi fölösleges vagy akár unakmas szakasz benne. Köszönet a rendezésért! |
| | | | |
|
|
Fél hét felé haladtam Fehérvárról Várpalotára, és az ég igencsak borongósan szürkéllett. Várpalotán már látható volt, nem éppen barátságos a reggeli idõ. Csúnya felhõk gyülekeztek a Tési-fennsík felett, néha szemerkélt az esõ, miközben igen erõs és hûvös ÉNy-i szél fújt.
Ráadásul a markáns hidegfront miatt az elõzõ 3 napon keresztül esett. Tipikusan olyan idõ, amikor az ember kétszer is meggondolja, hogy kidugja-e az orrát.
Ilyen körülmények között mentem nevezni a Tési 50-esrõl már ismert mûv. házba, ahol rajtoltattak.
A rajt helyérõl egy utcán É-nak tartva értem el a P jelzést, ami kifelé vezetett a városból. Kisebb kanyargós szakaszt követõen a tési mûutat keresztezve szinte nyílegyenes szakaszon haladt az út, ahonnan „szép” kilátás nyílt a péti és inotai gyárakra.
Kb 1,5 km után dombok között ereszkedett le az út az inotai víztározóhoz. Itt a földúton hatalmas tócsákat kellett kerülgetni, a kis víztározóban nagy hullámokat vert az erõs szél. Az elsõ ep-nél majd kifújta a kezembõl az itinert.
Innen szalagokkal megerõsített szakaszon mentem a Hideg-völgy felé, enyhén emelkedõ út vezetett a kopár dombokon, ahonnan szép rálátás volt a Baglyas-hegy tömbjére. A dombokról leereszkedve egy hurokkal jutottam a Hideg-völgybe egy újonnan létesített murvabánya mellett. A völgyben kényelmes út vezetett, közben kezdett a felhõzet felszakadozni.
A völgyet szép sziklák szegélyezték, és szinte vízszintesen vezetett Bakonykuti határába a 2. ep-ig. Pecsételés után ismét szalagozás vitt keresztül egy legelõn, majd egy földútra érve becsatlakozott a Bakonykutira tartó aszfaltozott útra. Innen a K+ vezetett a Burok-völgy bejárata felé.
A völgy igazán szép arcát a K+ és a P sáv elágazása után mutatta meg. A K+ kivezet a völgybõl, a P sávot követve az ösvény haladt tovább a völgyben. Kb 10 km-es szakasz következett az érintetlen természetben. Elmondhatatlanul lenyûgözõ ez a völgy. Igen mély, és kevés kivételével meglehetõsen keskeny. Erdõgazdálkodás nincs benne, így rengeteg fa (és némelyik igencsak vaskos) fekszik kidõlve, a keskeny ösvényen haladva hol ezeken átkelve, hol átbújva alattuk kell menni, köveken, vagy a völgy kiszélesedõ részein burjánzó csalánoson át, az elmúlt napok esõitõl sokszor erõsen sáros szakaszokon keresztül haladt az út, de így is lenyûgözõ a mohával borított kövek-sziklák, a gombákkal telerakott fatörzsek és meredek völgy oldalán a szálerdõ látványa.
Igen hosszúnak tûnõ gyaloglás után a Burok-völgy egyik mellékvölgye (Bükkös-árok) bejáratánál volt a 3. ep. Bélyegzés után következett a völgy utolsó szakasza, mely már emelkedni kezd a Tési-fennsík felé, lassan már erdei úton haladok kifelé a völgybõl egyre dúsabb aljnövényzet között. Aztán az út becsatlakozik a Királyszállásra vezetõ bekötõútra, ahonnan a Várpalota-Tés közút felé kell fordulni. Közben az ég is kitisztul, kellemes idõ lett.
A közút túloldalán a Csörget-völgy elõtt van a 4. ep, ahol vízzel és pálinkával kínálnak - iszom ebbõl is, abból is. A Csörget-völgy kevéssé jelzett és igen szolidan szalagozott útján megyek Várpalota felé. Az út csakhamar kiér az erdõbõl, és már a Várpalota feletti kopár domboldalon ereszkedek lefelé - jelzés egy szál se, térképre hagyatkozom.
A város határában aztán ismét fellelek itt-ott egy K+ jelet, és ennek mentén irány a vár, majd onnan a mûv. ház.
Itt emléklapot és kitûzõt adnak a szervezõk, valamint gusztusosan elõkészített zsíros kenyér, üdítõ és ásványvíz vár elpusztításra. A túra gyönyörû helyeken vezet, nagyon tetszett, köszönet érte.
|
| | | | |
|
|
Igyekeztem olyan korán rajtolni, amennyire lehetett, hiszen meleg, felhõmentes napra lehetett számítani. A lovasberényi sportcsarnoknál történt gyors nevezést rövid séta követte a faluban, majd a Técsi-völgyben búzatábla mellett haladtam egy fûfélékkel-gazzal teljesen benõtt földúton, amit nemrégiben kaszáltak le. E nélkül meglehetõsen nehezen lett volna járható ez a szakasz.
Az elsõ ellenõrzõ pontot (csoki) követõen értem a nadapi aszfaltútra. A turistajel kb 1 km után befordult az erdõbe, ahol az ösvény (?) a közúttal közel párhuzamosan haladt, tele csalánnal. Nem egészen értettem, hogy miért kell ennek a turistaútnak ott mennie, ahol. Vagy ha már ott megy, lenne felfestve tisztességesen. Nagy nehezen azért csak keresztezte a sárga sáv a közutat, és egy szintén sûrû aljnövényzettel benõtt nyiladékon jutottam fel az Antónia-hegyre, majd egy korrekt erdészeti útra becsatlakozva fel a Meleg-hegyre (2. ep). Innen folyamatosan lefelé haladt az út a Z+-en, hangulatos tölgyesben. A következõ pont Zsuzsi sörözõ Sukoró szélén - itt lehetett nem hivatalosan folyadékot pótolni.
Innen pincék és hétvégi házak között mentünk kifelé a faluból, és rövidesen beértünk az erdõbe. A hivatalos út a zöld sávon vezetett felfelé az Angelika-forrásig, de bizony jó lehetõség volt a piros háromszögön rövidíteni is… Sikerült is errõl lebeszélni az elágazásnál tanakodó pár túratársat. Szerintem tanácsos lett volna pontot tenni az Angelika-forráshoz is, vagy legalább egy jelszót.
Hangulatos völgyben leereszkedve jutottam el a Barlang-kút ep-ig. Gyors pecsét, és már kint is voltam az erdõbõl. Kis hullámvasút következett homokos úton, tûzõ napon. Igazán „kellemes” volt. Következtek az ingókövek, elõbb Pandúr-kõ, majd a Kocka nevû, itt volt az 5. pont, ahol volt vízutánpótlás. Szükség is volt rá, mert kezdett nagyon melegem lenni.
Az ingókövektõl leereszkedve Tompos-hegy felé vettem az irányt, de annál jóval elõbb a zöld sáv elvileg jobbra bement az erdõbe. Itt a jelzés meglehetõsen hiányos volt pár száz méteren, és ugyan a cserjés növényzet között szalagozással segítettek a rendezõk, az elég ritkásra sikeredett, és aki nem ismerõs erre, annak bizony akadt lehetõség elkavarni.
A gránit „hegyeket” magam mögött hagyva ereszkedtem lefelé István-major irányába, ahol a 6. pontnál ismét bõséges vízutánpótlás volt, majd irány a pátkai víztározó. Még egy kis erdõfolt segített elviselni a meleget, aztán kiérve a víztározóhoz, annak gátján kellett eljutni a faluba. Kb 3-4 km-nyi út vezetett a gáton, ez nekem a tûzõ napon nagyon hosszúnak tûnt. Az egyhangúságot megtörte ugyan az azzal járó izgalom, hogy az egyik horgász nem kicsi kutyája engem nézett ebédnek, de sikerül egészben megúsznom a helyzetet, és végre elértem a sportpályát, ahol újabb csoki, meg egy köz-csap kényeztetett.
Közel egy kilométer aszfalt következett, mire kiértem Pátkáról, közben egy padon beiktattam pár perc pihenõt. A falu szélén a vasúti sínek mellett vitt az út, és itt kezdtem rájönni, nem éppen kellemes délben itt gyalogolni.
Azért elérkezett a 8. ep, ahol a vasút keresztezi a 811-es fõutat. Újabb nagy mennyiségû víz-fogyasztás, aztán lélekben felkészültem, hogy a vasúti õrház mellett kell elhaladni, aminek kutyáiról a túlélés fogalmával párosítva az itiner is megemlékezett. Szerencsére csak az ugatásával jelezte létezését, amit nem bántam.
Árnyas út következett egy kis szakaszon, de elérve a Lujzamajori halastavakat, már semmi árnyék nem volt. Meglehetõsen elpilledve értem a 9. ep-hez, és itt már nagyon untam a meleget. Innen egy sporttárssal (aki idõközben utolért) együtt nyomtuk le az utolsó szakaszt, ami a lovasberényi kastélyparkban kanyargott. Aki a turistaút ezen szakaszát kijelölte, az tényleg kihozta a maximumot ebbõl a kis erdõbõl, ennél kacskaringósabbra már nem nagyon sikerülhetett volna. De legalább itt árnyék volt.
Ismét kereszteztük a 811-es utat, és innen már pár száz méter volt csak a sportcsarnok, a cél, ahová 14 óra elõtt érkeztünk. Itt megkaptuk a kitûzõt és egy szép emléklapot. Aztán még gulyásleves várt az éhes turistákra, bár én a frissítõ zuhanyozásra tudtam csak koncentrálni.
A túra távja barátságos, a szintemelkedés nem nagy, ráadásul a túra elején van jórészt, igazából az utolsó 10-12 km volt számomra kicsit egyhangú, bár ez a nagy meleg miatt is lehetett. Összességében jól éreztem magam, köszönet a szervezésért. |
| | |
| |
|
Velence-35
Fehérvári lévén meglehetõsen sokat jártam a Velencei-hegységet, és most már papírom is van róla! Nagy öröm, mert önmagamhoz mérten jóval a tervezett idõ alatt sikerült teljesíteni a túrát, annak ellenére, hogy igencsak meleg idõ volt.
Maga a túra (legalábbis a 35-ös) gyakorlatilag a lehetõ legtöbbet mutatta meg a tájból, amit kijelölt turistaösvényen megmutatni lehet. Volt minden: a falvaktól az erdõkig, legelõktõl a susnyásig, sziklás utaktól forrásokig - a hegység sok arca látható volt. (És igen, van aszfalt is elég!)
Meg sajnos az is megmutatkozott, amit az ember "alakít" a tájon: szomorú látvány volt Pákozd felett a szerte-széjjel heverõ szemeteszsákok - korábban errefelé nem láttam ilyet; Nadap és Sukoró között pedig továbbra is ott vannak… Csakúgy, mint a most már védett pákozdi ingókövek körül látható régi katonai gyakorlótér vasbeton objektumainak maradványai. No, ennyi volt a negatívum.
A két rövidebb távon többen családostul illetve gyerek-haddal indultak - öröm volt ezt látni.
A szervezés nem volt túlbonyolítva, a jelképes nevezési díjért egy színes, térképet is tartalmazó igazolólapot kaptak az indulók, a végén pedig emléklap és szép kitûzõ.
Szolgáltatás több nem volt, de végül is a hegység négy településén vitt át az út, a hivatalos hat pontból és a rajt/cél helybõl három vendéglátó-ipari egység volt (a velencei "büfé" is lehet, hogy késõbb kinyitott, ezzel együtt akkor már négy), így a frissítést könnyedén meg lehetett oldani, nyomókutakról nem is beszélve.
Összességében, aki nem járt még ezen a vidéken, annak bátran ajánlom ezt a túrát.
|
| | |
| |
|
Tési-fennsík 50
Kicsit borongósan indult ez a szombat, és esõt is jósoltak délelõttre, azért bizakodhattunk a délutáni napsütésben is.
Elvileg hét órakor indult a rajtoltatás, de aki korábban odaért és akart, elrajtolhatott elõbb is így már 7 elõtt úton voltam.
A városból az éjszakai-hajnali esõtõl nedves aszfalton vezetett ki a piros sáv jelzés a Thury-vártól, kezdetben panel- majd családi házak között. Hamarosan egy cserjés mezõn át bejutottunk a Vár-völgybe. Itt már zárt erdõben haladhattunk, és az egyre mélyülõ völgy két oldalán látványos sziklák tették hangulatossá a helyet. Az enyhén emelkedõ útról kb. 4 km után indult hirtelen jobbra felfelé a P+. Szerencsére itt utolért egy túratárs, aki már járt erre, mert a keresztezõdésben csak az ellenkezõ irányból volt látható a kereszt jelzés. Innen az út egyik legkellemetlenebb szakasza következett, kb egy kilométeren keresztül magas és csurom vizes aljnövényzetben gázolva mentünk a keskeny ösvényen, és két oldalról a cserjék és kisebb fák vizes ágai, lombja derékmagasságig lógott be. Ennek az útszakasznak a „szépségét” emelte, hogy ekkor kezdtek utolérni a bringás kollégák.
Kiérve a susnyásból megint szép erdõ következett, a Várberek elõtti erõs emelkedõvel. A hegytetõn volt az elsõ ellenõrzõ pont, és itt vált el a 25-ös táv az 50-estõl. Enyhe lejtéssel mentünk tovább, egy fenyves szakasz után pedig már a kék jelzéssel együtt jutottunk ki az erdõbõl a Tési-fennsíkra. Ekkor kezdett csöpörögni az esõ, és a Hétházpusztára vezetõ útra rátérve erõsen esni is kezdett. Nosza, elõ az esõkabáttal. Esõben ez a szakasz kicsit unalmasan telt, de Hétházpusztánál elállt az esõ, és tisztességes erdõben ment az út tovább. Következõ pont Hamuház volt, ahonnan Tésig nagyon dagonyás volt az út, viszont voltak szép mezõk és erdõk, és kezdett az ég tisztulni. Átmenetileg.
Tésen sikerült egy sört becserkészni meg vizet vételezni, és bevetettem magam az erdõbe: irány Jásd. Erõsen lejtett az út, a fennsíkról 2-3 km alatt már a faluban találja magát a halandó. Minden adott volt egy jó kis kocogáshoz, motivált az is, hogy hamarosan újból esni kezdett. Jásd határától közel volt a harmadik pont: Szentkút. Szerencsére itt voltak nagyobb fák, meg a pontõrök napernyõje, így kevéssé ázva lehetett elfogyasztani az itt felszolgált zsíros kenyeret és ásványvizet. Fogyasztottam mindkettõbõl jócskán, aztán irány Bakonynána. Szentkút után egy öt perccel már elállt az esõ, és a felhõk kezdtek szétoszlani. A Galya-patakon átkelve egy emelkedõ következett, innen hátratekintve szép kilátás volt a fennsíkra, és már a nap is sütött. A hegyoldalról hamarosan lefelé vettük az irányt Római-fürdõ felé. Itt volt a negyedik pont, szintén kedves pontõrökkel, akik ezúttal pálinkával kínáltak. Nem lehetett visszautasítani. A ponttól keletre pár száz méterre volt a Római fürdõ sziklaszurdoka, ami nagyon látványos. A patak egy vízeséssel töri át magát a magas szilafalakkal határolt szurdokban, minden csupa moha, mesés.
Innen vissza a ponthoz, és a völgyben haladtunk Bakonynánára. Ez a völgyszakasz is igen szép, folyamatosan emelkedik az út, nem sokkal a falu elõtt pedig vagy 15 méter magasból nézhetünk le a patakra. A falu mellett újabb pont, ahol csoki/müzliszelet várja a túrázókat, plusz ásványvíz minden mennyiségben.
Az út innen a patak túloldalán visszakanyarodik a K négyzeten, és ismét a fennsík felé megyünk. Enyhe emelkedõbe kezd az erdei út, majd egy kanyar után már intenzív emelkedõn kaptatunk felfelé. Mielõtt Tésre újból feljutnánk, gyönyörû kilátás tárul elénk. A fennsíkra felérve most épp csak érintjük Tés nyugati végét, a P négyzeten haladunk délnek. Szántók között nyílt, sík terepen megyünk a Kis-Futóné felé, erre felkapaszkodva szép kilátás és újabb pont. Innen áthullámvasutazunk Márkus szekrényére, ahonnan már a P sáv vezet lefelé. Illetve vezetne. Míg leér az ösvény a Vár-völgybe, az út végig erõsen benõtt cserjésben visz, a jelzések kopottak, nehéz észre venni õket. A völgyben viszont megint jól lehet haladni, következik Bátorkõ-vára, látványos szikla alakzatokkal körítve, alatta az utolsó ponttal. Innen még kb. 5 km van hátra, a P+ elágazástól a reggelrõl ismerõs úton érünk be Várpalotára.
A célban a teljesítésért emléklap és kitûzõ jár, a fáradt túrázóknak pedig újabb kényeztetés: szendvics-hegyek, csoki, üdítõ, ásványvíz.
Összességében szép útvonalú túra volt, a szolgáltatás rendkívül bõséges, a szervezõk nagyon kedvesek voltak mindenhol, az itinerben pedig alapos útvonalleírást adtak (néhol szükség is volt rá). Ezt a túrát csak ajánlani tudom mindenkinek. Köszönet az igényes szervezésért! |
| | |
| |
|
Nem kis várakozással tekintettem a túra elé, hiszen egyrészt életem elsõ „50”-ese volt ez, másrészt tavaly õsszel kapott el ez a teljesítménytúrázásos õrület, és harmincon túl minden sportos múlt nélkül elõfordulnak nehezebb pillanatok. Izgatottan vártam tehát a szombatot.
Fehérvárról nem sokkal 7 elõtt zötyögött be a kis „virágszedõ” szerelvény a veszprémi állomásra, ahol az igazolólapomra 6:55 került. Úgy tûnt, a rajttal szerencsém volt, mert az épületbõl kifelé jövet már nagy csapat kollégával találtam szembe magam, és a sor gyorsan nõtt.
Az épületbõl kifelé az elsõ program: városnézés. Ez egyhangúan indult, mert egy forgalmas út mellett kellet haladni ipari külterület mentén, de a Séd melletti utcára befordulva már kellemesebb volt a környék. A belvárosban a reggeli napsütésben megkerültük a vár dombját, nagyon hangulatos utcácskákon vezetett az út, többször átkeltünk a Séden, mire az Állatkerthez értünk. A patakokon való átkelés egyébként gazdagon elõfordult a túrán, utólag nyolc patakot azonosítottam térképrõl, amelyeken a túra alatt át kellett kelni, némelyiken többször is.
Az állatkerttõl lépcsõsor vitt fel egy kis dombtetõre, ahonnan le, meg fel, meg le, mígnem kereszteztük a 8-as fõutat, és kedves dombocskák között az Ördögrágta-kõig , majd egy mezõn átvágva a Csatári-hegyig jutottunk.
A dombon a kis kápolnát megkerülve, erõs ereszkedéssel visszajutottunk a Séd völgyébe. Bándig kísérhettük a patakot, meg a balról a földutat szegélyezõ hegyek vonulatát. Bándon át azután aszfalton haladtunk Herend vasútállomásig. Elsõ egyharmad megvan viszonylag kényelmesen, kis pihi. Továbbra is csodás idõ, úgyhogy egy réteg ruha le.
Herendrõl kifelé emelkedõ a Bors-telkeknél, és gyönyörû kilátás a bakonyi dimbes-dombos vidékre.
Következik az önkiszolgáló pont (magunknak kellett lukasztani), két átkelés a Borsteleki patakon, és már neki is vághatunk a Hajag tömbjének. Könnyebb volt, mint vártam. Az itinerben brutálisnak hatott az emelkedõ szintrajza, a valóságban néhány résztõl eltekintve kényelmesen fel lehetett jutni. És a látvány pazar. Erdei virágok szõnyege, a magasabban lévõ erdõben tömör medvehagyma haragoszöldje alul, középen a bükkfák szürkéje, felül a kék ég és a ragyogó nap. Lenyûgözõen szép volt az erdõ.
Fent pedig finom tea és sörpad vár. Nem bántam volna a fordítottját sem: sör teapaddal. Itt volt a második hosszabb pihenõ.
Innen nagyjából szintben haladt az út, kis kilátás az egyik kanyarban, aztán szép lassan jött az ereszkedés, továbbra is varázslatos bükkösben. Hamarosan irányváltás, és az Öreghálás felé egy erdõkkel szegélyezett réten vágtunk át, ahonnan az omladozó épülettõl kezdve irány Pápavár alja. De elõbb még a Fekete-Séd völgyében ereszkedünk, néhányszor átkelünk ezen is, aztán felfelé haladunk, néhol sûrû fenyvesben, lassan megvan az EP. Na majd itt pihenek, gondolom, de nem sok helyet találok magamnak, és itt még igényes vagyok, nem ülök a fûbe, úgyhogy megyek is tovább. Majd a Jáger-réten…
De addig többnyire ereszkedés, meg egy kis aszfalt, ami már nem esik jól. Jáger réten hosszabb pihi (és már nem bánom, hogy csak a fûben ülve), aztán „naszedjükcsakösszemagunkat” csatakiáltás, és megyek tovább. Itt az út egy vadászház mellett visz el, oldalában patak, tó, rengeteg erdõ… irigylem, aki itt él.
Lassan emelkedek a kb. hetedik patak völgyében, és az OKJ itt igen cseles: jószerével ellentétesen kanyarog az ösvény, mint a patak, így jónéhányszor kell átugrálni felette. Kezdem azt érezni, hogy messze van még Városlõd. De azért csak haladok, elérjük a régi vasút vonalát, ami megint csak nagyon szép erdõben kanyarog, és kicsit lassabban, de még biztosan elérem a Torna-patak mellett lévõ pontot.
Talán már nem is meglepõ, de ezen a patakon is át kell ugrani, és már mehet is kifelé a völgybõl az ember fia, már Városlõd felett gyalogolunk, szép dombos táj ismét, legelõ erdõkkel szegélyezve, szép, szép, csak már a lábam kellemetlen tüneteket produkál.
Végre-valahára beérek a faluba, megvan a „sportpálya” is, beérkezés, gratuláció, huppanás a földre. Végül 9:44-el sikerült a teljesítés, és noha a célban már igen fáradt voltam, másnapra kihevertem a megpróbáltatásokat.
Összegezve nagyon szép volt a vidék, az idõ is gyönyörû, a szervezésben sem volt hiba, tõlem ez a túra csillagos jelest kap! |
| | |
| |
|
|
2 x 7 mérföldes tekergés – Tél.
Nos, errõl a túráról csak a Tél hiányzott, bár nekem azért nem annyira. December elsõ vasárnapján idén nagyon jó kirándulóidõ volt.
Nejemmel indultunk kettesben erre a túrára, de nem kellett elsietni, mivel szintidõ nem volt, az érdeklõdõk a 7 mérföldes és a 2 x 7 mérföldes távra akár 10 óráig nevezhettek (megszorítás: 17-kor zárt a cél). A rajtnál 9 óra elõtt nagyon sokan voltak, és (valószínûleg a rövidebb táv) sok kisgyermekes családot is vonzott a szabadba – jó volt ezt látni.
Mórról a Vértes lábáig hamar eljutottunk, majd következett egy izzasztós szakasz az elsõ állomásig, ami Török-sáncnál volt. Mire ide eljutottunk, gyakorlatilag a Vértes tömbjére fel is értünk, leküzdve az összes szintemelkedés durván 1/3-át. Itt már fújt egy kicsit a hûvös szél. A pontnál reggel 7-tõl didergõ fiatalok pecsételtek és osztottak szaloncukrot (kedves ötlet volt, hogy minden ponton más-más állat lábnyomát, egyiken pedig bakancs-nyomot pecsételtek).
Innen jóformán szintben mentünk a Csóka-hegy mögött a Z jelzésen felváltva gyertyánosban-bükkösben, majd a K-n rövid ideig mûúton, mígnem a Vár-völgybe kezdtünk ereszkedni. Köd ugyan nem volt, de szinte végig párás volt a levegõ, a sejtelmes erdõ nagyon megkapó volt. A Vár-völgyben újabb szép bükkös, lenyûgözõ sziklaalakzatok, ez a völgy az egyik kedvencem.
A völgy alsó részében hideg szél fogadott, ami a vár alá kiérve folyamatosan és erõsen fújt. A pontõröket nem irigyeltem. Viszont kaptunk müzliszeletet.
A Vár-völgyben rövid szakaszon vissza kellett menni, aztán a Buhin-völgyön kaptattunk fel a Z-re (összes szintemelkedés 2/3-a legyûrve).
Következett a Maurer-kunyhó közelében lévõ elágazás, ahol, mint az itinerbõl megtudjuk, az ország egyik legjobban jelzett fája látható - tényleg tele van mázolva jelzésekkel :-)
Innen irány K-ÉK, Kató-hegy, majd a Vén-cser. Végig gyönyörû bükkösben, alig gyõzzük befogadni a látványt. Vén-csernél újabb Mikulás-sapkás pontõr, pecsét begyûjtés, és irány a Szarvas-árok menti erdõ, ezen ereszkedünk a gyermeküdülõ felé. Továbbra is lenyûgözõ bükkösben. Megunhatatlan.
A gyermeküdülõ épületének emeletén rögtönzött teaházban maga a Mikulás fogad minket csokival, meg a rendezõk zsíros kenyér – hagyma – tea - forralt bor menüvel, nomeg egy népes csapat széles jókedvvel. Kis pihenés, energiapótlás, és haladunk tovább Rudolf-rét felé. Itt szalagos szakasz következik – ezúttal fenyvesben. Még egy kis szintemelkedést magunkra szedünk, nem vészes. Rudolf-réten pecsét, majd szalagozáson le a Bika-völgybe, újabb varázslatos bükkösben.
A völgybõl kiérve az utolsó kis emelkedés következik köves úton – ez utóbbinak nem örülök, de a kikandikáló napnak igen. El is kísér minket már a célig. Az erdészeti utat a P-n elhagyjuk, és most már csak ereszkedés következik. A vajali ponton megint szaloncukrot kapunk, és a pont után hamarosan ki is érünk az erdõbõl. A reggelrõl már ismerõs útvonalon megyünk vissza Mór utcáin át a célig, de most hosszabbnak tûnik a fránya aszfalton és betonjárdákon az út. A célban szívélyes gratulációhoz emléklap és kitûzõ jár.
Szép helyeken vezetett a túra, az idõjárás kegyes volt, nagyon jó élmény volt - köszönet a szervezésért! |
| | |
| |
|
Keleti-Bakony 35
Kicsit szokatlannak tûnt a kora reggeli felkelés, de a még csípõs reggeli levegõ jólesõen frissített, amíg autóba szálltunk. Bodajkon már a széllel együtt nem volt annyira jólesõ, de szép idõt jósoltak a mai napra, így bizakodóak voltunk. Hármasban neveztünk az általános iskolában, megkaptuk a Fehér-Vár-Palotáról már jól ismert igényes itinert, és kis cihelõdést követõen elindultunk.
Az iskolától szalagozás vezetett a sípályáig, ott a kék jelzést követve kapaszkodtunk fel a domboldalon. Ködös-párás volt az idõ, hûvös a levegõ, de a bemelegítésnek szánt elsõ emelkedõ alaposan kiizzasztott minket. A dombtetõn a kerítéssel határolt erdõrészbe értünk, ahol gyorsan meg is szabadultunk egy réteg ruhától. Az ködös erdõ nagyon sejtelmes volt, egyszerûen gyönyörû volt a látvány. Itt a szél sem volt olyan erõteljes, és kerítésmászás után az elsõ ellenõrzõ pont is hamar elkövetkezett. Rövidesen újabb kerítésmászás, és már lefelé is tartottunk a néhol igen keskeny ösvényen a Galya-völgybe.
A völgyben gyorsan lehetett haladni, a szurdok a patakkal nagyon szép látvány. Az Ádám-Éva fán átkelve következett a 2. ell. pont a Vaskeresztnél, ahová rövid, de kiadós emelkedõ vezetett. A hegytetõn volt cúg rendesen, siettünk is tovább.
Visszaereszkedve a völgybõl hamar ki is jutottunk, majd egy fenyves dombtetõre másztunk fel, ahonnan tiszta idõben szép kilátás nyílik a víztározóra és környékére, most azonban igencsak párás volt az idõ. Ezután a fehérvárcsurgói telkek következtek. Itt vált el a piros jelzésen a 15-ös táv, és itt osztottak csokit is.
Kb 2 kilcsi után a guttamási utat keresztezve irányba vettük a víztározó gátját, amin tovább Kincsesbányára jutottunk. Itt a Becsali-büfében beszereztük a pecsétet, a tározó végén lévõ dombocskát megkerülve pedig a gáthoz jutottunk. A Vaskapu-hegy alatt a PK jelzésen kanyarodtunk fel a Vontató-hegy aljába. Folyamatos emelkedõn vitt az út, egy jobbos kanyar után pedig kereszteztük a Guttamásiba vivõ utat (ez egy másik volt), és irány a Bogrács-hegy. Ez a kilcsi körüli szakasz igencsak jól emelkedett, örültünk a hegy tetejének nagyon. A hegytetõt a K jelzés gyakorlatilag toronyiránt szeli át, de elég gyér a fás vegetáció, ezért a jelzések is néhol talán nehezebben fedezhetõk fel, de könnyû az ösvényt meglelni. Az út innen Bakonykutiig gyakorlatilag lejtmenet volt, kivéve azt a kõfejtõs dombocskát, ami Bakonykuti-puszta elõtt volt. A faluban volt egy frissítõ állomás, zsíros kenyérrel és üdítõvel. Belaktunk, ittunk, és neki vágtunk a túra másik felének.
A faluhatártól kezdõdött a Burok-völgy erre nézõ vége, kis sárdagasztással. Ahogy aztán mélyült a völgy, úgy tárta ki szépségét nekünk. Nagyon szép ez a hely is. Mire a hatos ell. ponthoz értünk, már teljesen vadregényes erdõben haladtunk. A pecsét begyûjtése után jött egy meredek szakasz, a P jelzés vitt ki minket a völgybõl, ahonnan a völgy partján kedves fenyvesben mentünk tovább.
Az erdõbõl kiérve szántók és kisebb erdõfoltok között (sárdagasztással körítve) jutottunk az Eszenyi-rétre. A következõ, Som-hegy környéki erdõbõl nem sok minden maradt meg bennem, ezután pedig egy még kevésbé változatos szántóföldes szakasz következett, melyet nagyon szorgalmasan szalagoztak. Balinka elõtt volt egy kóddal ellátott papír (definíció szerint egy személyzet nélkül mûködõ ellenõrzõ pont), a papíron kód, melyet elvileg be kellett mondani a célban – de végül senki nem volt rá kíváncsi. A célját azért elérte – amikor arra jártunk, a szántókon senki nem rövidített. Balinkán át „finom” aszfalt és beton vezetett a Galya-völgy felsõ bejáratáig, itt volt az utolsó ell. pont.
Egy szalagozott vízmosáson felfelé haladva érhettük el a P-t, ami a sípályától kissé északabbra vezetett be a faluba, majd a már jól ismert szalagozott utcákon át jutottunk vissza az iskolába. Itt következett az oklevél, kitûzõ, gratuláció, majd a jólesõ virsli mustárral (a sör hiányzott!) meg üdítõ.
Ugyan a napot nem-igen láttuk, az idõ ennek ellenére kimondottan jó volt, a táj szép, a rendezés pedig (szerintem) kifogástalan.
Köszönet a túráért! |
| | |
| |
|
Fehér-Vár-Palota 25
November elejéhez képest gyönyörû õszi napra esett a túra, melyre Papával neveztünk valamivel hét óra után. A Városházáról rajtoltattak minket, egy kimondottam nívós itinerrel egyetemben, mely gyakorlatilag egy kétoldalas, színes Keleti-Bakony térkép, rajta három kelet-bakonyi túra útvonala, szint és távolságadatai szerepeltek. Igazán igényes kiadás.
A Városház-térrõl a Fõ-utcán keresztül északi irányban a belvároson át értünk az elsõ ellenõrzõ pontra, a Savanyúvízhez. Innen a Malom-patak mellett haladtunk, majd a Kiserdõn keresztül néhány kanyar után értük el a Galya-patakot. Ezen egy csúszós hídon keltünk át, majd a 8-as elkerülõ hídja alatt átbújtunk, és a Galya mellett vitt tovább az út.
Itt egy kis sárdagasztás után elkanyarodtunk a pataktól, és szántóföldek meg kisebb erdõfoltok között vezetett az út Mohára. Ez a szakasz kicsit monoton is lett volna (kukoricások, halastavat szegélyezõ nádas, stb) ám az õszi nap gyönyörûen sütött még így reggel, és kedélyes beszélgetés közben jól haladtunk, ezért aztán egyáltalán nem volt unalmas az út.
Mohán a kocsma helyett a Polgármesteri hivatalban bélyegeztek és kínáltak teával. (A Fehér-Vár-Palota 10 -es túrának itt volt a célja is - eddig 10 m volt a szintemelkedés.)
Moháról kifelé menet már több látványosság volt, idelátszott a Vértes is, illetve balról az Iszkaszentgyörgy feletti hegyek tették változatossá a tájat. A harmadik ellenõrzõ pont kb 4 km volt, addig újabb 10 m szintet kellett „legyûrni”. Alig volt szél, derült volt még az idõ, nosza, elõ a pipákkal, a „kemény” szakaszba egy kis füstölés is belefért.
Iszkaszentgyörgy elõtt egy kis dombra felmászva jutottunk a Kastélyhoz. Itt újabb bélyegzés begyûjtése, aztán irány Csór. Iszka felett végre akadt komolyabb emelkedõ, ráadásul erdõben. Szerintem ez a rész volt innen Csórig ennek a távnak az erõssége. Kopár dolomitos dombháton haladt tovább az út, egészen a Szenes-horogig, melyet látványos sziklák szegélyeztek. A völgybõl kimászva egy kis domb következett, melyrõl Csórra ereszkedtünk le. A Lovarda épületénél volt számunkra a cél, ahol a hegynyi zsíros kenyérbõl és üdítõbõl feltankolhattunk, majd következett a gratuláció, oklevél és kitûzõ átadás, nomeg szívélyes invitálás a Keleti Bakonyra.
Kellemes, jól esõ túra volt, igazán nem fárasztó. Az idõ is szépre sikeredett, a szervezés szintén kifogástalan volt. Köszönet érte!
|
| | |
| |
|
2006. október 15-én vasárnap rendezték meg a túrát, 30-as és 20-as távokkal. Úgy terveztem, hogy többedmagammal megyek el Tatabányára, sajnos a végén csak egyedül érkeztem. A reggeli felkelést sem kapkodtam el, ráadásul vasárnap volt, a délutánt már kis családommal kívántam tölteni, szóval a vége az lett, hogy csak a 20-asra neveztem.
Azért ezt egy kicsit utólag megbántam, simán ment volna a 30, és nem is kellett volna annyira hazasietnem.
Az autóban odafelé már elõre ujjongtam a Vértes õszi színeit látva. A rajtot aztán háromnegyed kilenckor hagytam el, de még akkor is harmatosak voltak a növények. Mire az elsõ ellenõrzõ ponthoz értem, a nap már szépen ragyogott, kellemes idõ ígérkezett. Ez egy-két hûvösebb völgyet kivéve így is maradt.
Az elsõ pontig gyenge volt a terep, ezután következett a Mária-szakadék, mely teljesen lenyûgözött. Meg fárasztott is rendesen. Komolyabb szakasz szerintem csak a Stájer-erdõnél volt még, összességében jó ütemben lehetett haladni.
A túrán elég sokan indultak, Új-Osztásig szinte folyamatosan kerülgetni kellett. Ennél az ellenõrzõpontnál vált külön a két táv, és nem kis megkönnyebbülés volt látni, hogy a túrázók kb 95 %-a a 30-ra veszi az irányt. Nekem maradt a kényelmes táv és a csöndes erdõ. A Szarvas-forrásig néhány futón és egy páron kívül nem találkoztam senkivel, teljes volt a nyugalom. Ennél a pontnál csoki várta a résztvevõket.
A forrástól a Vitány-várig újabb gyönyörû erdõ következett, itt úgy döntöttem, hogy felmászok a várhoz, és néhány müzliszeletbõl álló táplálékomat ott veszem magamhoz. A várnál most jártam elõször, eddig csak képekrõl ismertem a várromot, de élõben sem okozott csalódást. A romok bár kis területen vannak, mégis lenyûgözõ, nagyon romantikus az egész hely, és a kilátás pazar. Hagytam is idõt magamnak, hogy beteljek a látvánnyal, vagy 20 percig idõztem ott. Emiatt aztán jól össze is kellett kapnom magam utána, hogy a tervezett idõmet hozzam. A pihenõ talán egy kicsit hosszúra sikerült, Vitány-vár után egy kitartó emelkedõ következett, ahol szivatóval haladtam. Mire az emelkedõ elfogyott, újra bemelegedett a motor, és fellelkesülve értem újra a Mária-szakadékhoz. A már ismerõs terepen belefutásokkal haladtam, az utolsó ponttól a célig már szinte folyamatos volt a kocogás.
A célban a rendezõk gratuláltak, kitûzõ és emléklap volt a „jussom”, a sátraknál pedig hagymás-zsíros kenyér és forró tea fogadott.
A rendezõk kedvesek voltak, a végén az egyik hölgy biztatott, hogy jövõre a 30-asra menjek, mert az is szép. Az invitálás jólesett, biztos, hogy megfogadom. Az idõ és a vidék rendkívül szép, az útvonal jól kijelölt, eltévedni gyakorlatilag térkép nélkül se lehetett volna.
Összességében nagyon jó kis túra volt, köszönet a szervezésért! |
| | |
| |
|
A túrának baráti körben heten vágtunk. Fehérvárról a 7:15-ös busszal zötyögtünk le Mórra (a buszon még ki-ki kumott egy keveset), majd a rajthoz érkezve nyolc óra után néhány perccel kezdtünk benevezni a Rejtekerdõ túrára.
Itt kisebb tanakodás kezdõdött, hogy bevállaljuk-e a 45-öst, de végül úgy döntöttünk, jó lesz nekünk a 30-as is. Többen ugyanis még nem jártunk ilyen jellegû túrán (és ez a 30-as életévet elhagyva kimondott hiányérzetet generál az emberben), másrészt néhányunknak kötött programja volt késõ délután, így azt terveztünk, hogy 16 óra körül kiérünk Csókakõre.
Miután végül leadtuk a nevezési lapokat, jó pár percet elidõztünk a térkép felett, latolgatva, merre is menjünk, mivel az érintendõ pontok helye volt csak kijelölve, az útvonal megtervezését ránk bízták. Színesítették a rendezõk a túrát azzal, hogy minden kijelölt pontnál egy találós kérdésre kellett megtalálni a választ. A válaszaink helyességét ugyan leellenõrizhettük a célnál, de nem büntettek akkor sem, ha nem volt jó a válasz.
Miután magunkhoz vehettük az élelemállomány egy részét is (válogathattunk ásványvízbõl és müzliszeletekbõl), és ki-ki elintézte kisebb-nagyobb dolgát, jó hangulatban indultunk neki a Vértesnek, fél kilenc magasságában. Ugyan a rajtnál elszüttyögtük az idõt, de a város határában már utol is értük az elõttünk korábban elrajtolt „kollégákat”, és nagy lendülettel vetettük magunkat az erdõbe Csóka-hegy felé. A piros jelzést jól elnéztük, így mire észbe kaptunk, már a pirosL és zöld elágazásánál jártunk, ráeszmélve, hogy kb. 1 km-el lejjebb le kellett volna térnünk a Bika-völgy irányába haladó ösvényre, ha jót akarunk magunknak. Nosza, visszafordulás, kis keresgélés után megvolt a P, meg az öröm is. Késõbb többször felemlegettük ezt a felesleges kitérõt…
P, K+ és jó minõségû erdei úton értük el a Csuka-tavat, ahol nagy volt már a nyüzsgés, többen átkutatták az elsõ „rejtek” után a tó környékét. A szebb napokat is megért, nádassá amortizálódott tavacskát ölelõ dzsumbujban végül úgy gondoltuk, a válasz nekünk is megvan. (A túra egyetlen csalódása ez volt számomra: gyerekkoromban sokszor jártunk erre szüleimmel, és akkor még egy felduzzasztott, tiszta vizû tó volt a Csuka-tó, szélén kis nyaralókkal, és békés, csendes erdõvel körülötte. Sajnos a bányászat teljesen tönkre tette a környéket, mind tájképileg, mind a tavat tápláló patakocska vízhozamát tekintve, a valahai nyaralótulajdonosok meg gondolom rég „feladták” a környéket. Rossz érzés volt ilyen állapotban viszontlátni ezt a valaha szép helyet).
Ezt követõen a pusztavámi gyártelep (térkép szerint Budalakk) mellett elfordulva a bányaterület felé vettük az irány. Átkeltünk az eléggé kopár és barátságtalan bányaterület egy részén, egy bányatavat megkerülve aztán kijutottunk a P jelzésû útra. Innen Gerencsérvár felé vettük az irány. A vár elõtti útszakaszt betonúton kellett megtenni, ezt éreztük is a lábunkban. A vár egyébként megtréfált, mert a térkép mutatott egy kis jelzett ösvényt a várhoz, de ezt nem találtuk, így kicsit túlmentünk rajta, de aztán rövid keresgélés után „szépítettünk”. Itt a találós kérdésre a választ hamar megtaláltuk, és már indultunk is tovább Szentgyörgyvár-puszta felé. Ezt kényelmesen teljesítettük is, és bár a felfestés nem volt mindig tökéletes, nehéz lett volna eltévedni. Szentgyörgyvártól a Z jelzésen mentünk a 3. és 4. pont (Géza-pihenõ, Hajdúvári vh.) felé. Ez a része az erdõnek nagyon szép volt, de a legtöbbünk akkumulátora ekkor kezdett lemerülni. Ezen a szakaszon ugyanis volt egy pár km-es folyamatosan emelkedõ szakasz, ami próbára tett bennünket. A két ellenõrzõpont közül a Hajdúvári vadászházat kerestük meg elõbb, ahol pihenni is megálltunk a soron következõ válasz megtalálása után. Nem éppen elkapkodott evés-ivás következett, elmaradhatatlan csoportképkészítés a csapatnaplóba, aztán ismét útra keltünk.
Géza-pihenõnél kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd próbáltuk magunkat pszichésen rendbe hozni, mondván a következõ pontig (Széchenyi vadászház) nem lesz különösebben nehéz az út. Ehhez képest a térképen jelzettnél már keményebbnek hatott leereszkedni egy völgybe a Pátrácos erdõrészben, majd egy betonúton mentünk a vadászház felé. Ez aztán rendesen kikezdte a lábunkat, egyre fogyott a lendület is. A vadászháznál gyors válaszkeresés az aktuális találós kérdésre (itt volt talán a legszellemesebb), majd immár menetrendszerû lihegés. Ekkor módosítottunk is tervezett útvonalunkon, mert a vadászháztól a K jelzésû turistaút helyett egy egyenes, bár nem túl romantikus mûúton haladtunk, amit azért a Maurer-kunyhó felé egy természetbarátabb turistaút (Z) váltott fel. A kunyhót könnyen megtaláltuk, tisztáztuk az utolsó kérdést is, és a Buhin-völgyön ereszkedtünk le a Csókakõi-vár irányába, de az utolsó kilométerek már lassan fogytak.
A célban, ahová fél ötkor értünk, jókedvûen fogadtak a rendkívül szimpatikus rendezõk, a gratuláció, az oklevél meg a kitûzõ átvétele után az éppen akkor zajló várjátékok forgatagában kajajegy ellenében üdítõt és goffrit fogyaszthattunk (ez utóbbi volt a nap egyetlen gyenge pontja).
A kocsma felkeresése és sikeres sörfogyasztás után a fél hetes busszal jöttünk vissza Fehérvárra, és igen jólesõ érzés volt leszállni a buszról, miután utolsó megpróbáltatásként végigállhattuk az utat.
A túra nagyon tetszett mindannyiunknak, az idõ rendkívül szép volt, és a táv is „barátságos” volt így elsõre. A Vértes pedig szép, mint mindig. Köszönet a szervezésért!
(zárójelben jegyzem meg, hogy a velünk lévõ három különbözõ kiadású Vértes-turistatérkép közül a régiek számtalan ponton tévesek vagy éppen hiányosak voltak, de a legutóbbi, állítólag GPS-helyes kiadványban is volt jónéhány rosszul, vagy sehogy sem jelzett út - könnyen megtévesztheti ez a tapasztalatlanabb túrázót) |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
