Túrabeszámolók


túra éve: 2009
8 buckaTúra éve: 20092009.08.24 21:50:16
Nyolc Bucka

Hát nem ez lesz a kedvenc versenyem az biztos. Kilenc elõtt érkeztünk a rajthelyre Futóbogárral és rögtön fültanúi voltunk ahogy egy gyalogos kritizálja a szalagozást, mondván nem talál fel a pirosig a rajttól. Nem túl jó elõjel. Maga a rajthelyszín egy teniszpálya kertje volt. Csomagmegõrzés a földön a bódé mögött. Sikerült neveznünk bár a hölgyek a rajtban nem nagyon értették, hogy nevem Csanya....azon problémáztak, hogy honnan fogják tudni így utólag fiú vagyok vagy lány. Ezért ráírtam a nevezési lapomra, hogy fiú.-)Kaptam egy Óbudai szigetfutás feliratú rajtszámot rajta a dátum : 2000 május 13. Szépen gyûlt a mezõny. Jöttek a nevek sorban, én meg gondolatban csúsztam hátra a ranglistán. Tíz után pár perccel sikerült is elrajtolnunk.
Még ekkor sem tudtam kell e pecsételni a pontokon vagy sem. Na mindegy. Szépen kocorászunk az utcákon, az emelkedõkön belesétálva. Kabóca biztat, hogy fussunk de én inkább a pulzusom tartom alacsonyan. Elérjük a pirosat de nem sokat megyünk rajta inkább az ürömi házak közt kacsázunk. Feltûnik Medvegyufalva templomtornya a távolban. A fõutcán pont, iszom két pohárral. A pontõr kérdi: pecsét nem kell? Futok tovább és azon gondolkodom, hogy még õ kérdez? Szembe jön kb 200 vizsla. Még jó, hogy nem az elsõ Országos Pittbull találkozóba futottam bele. Csobánka mûút újabb pont itt már kérik az itinerem és pecsételnek.Eseménytelenül telnek a kilométerek azt leszámítva, hogy a dózer út a Szántói-nyereg felé szokatlanul hosszúnak tûnik. Mindegy, odaérek, Petami próbál jópofizni de a kezébe nyomom az Isostar szeletem papírját és erre befogja.-) A Pilis szerpentinen befogok két futót akik szépen vágják a kanyarokat. Mikor mondom nekik, hogy ez így nem fair azt válaszolják csak így tudnak utolérni, na ezen persze felhúzom magam és ellépek tõlük. A Kétbükkfa-nyeregben érnek utol, de csak egy pillanatra mert a pecsételés és dinnye megragadás után már rohanok is tovább. A pontõr még kiabál utánam, hogy mennyi a rajtszámom de én illa berek, nádak, erek...A zöldön süvítek, a kirándulók döbbent arccal spriccelnek szét.
Egy elágazást tök véletlenül veszek észre, szalag nincs. A sárga 3szög egynyomtávú jobbról-balról szúrós bokros szakaszán viszont van vagy 5 szalag. Bakker, itt csak egy mókus tudna letérni. Rohanok nehogy a kanyarvágók utolérjenek. Ismét Szántói-nyereg és Petami ismét jópifizik. A pontot elhagyva meglátok 3 futót a kanyarban és próbálok feljönni rájuk. Sajna elkap a hasgörcs, beugrom a bokorba. Próbálom megsaccolni az idõt amit elszartam, úgy két perc lehetett. Felteszem a tarkófedõt a sapkámra mert már érzem a nap hatását. Borzongok és a tarkómon tompa nyomás. Csobánka mûút után beérem a mondott 3 futót és már tudom, hogy tízen belül vagyok. Erre nem utolér valaki hátulról! Na mindegy tolom. Jumbo kempingnél meglátom Tusnyikot. Nem túl acélos a mozgása. Még Üröm elõtt beérem, de az aszfaltos emelkedõt már nem tudom megfutni, itt megint elém kerül. A piroson lefelé befogom és leelõzöm. Szegény már csak kocog. Az utcákon még tévelygünk egy kicsit. Egy kis + kitérõ a biztonság kedvéért mert nem elég a táv. Feltûnik a célkapu. A célszemélyzet bénázik az idõkkel egy kicsit, meg nevemmel újra.
Kérek célpecsétet és bemegyek az árnyékba. Mrs Kabóca egy palack vizet nyom a kezembe, örök hálám! Kérdem hol lehet itt zuhanyozni? Ott, mutatnak egy teniszbírói szék köré csavart ponyvára. Egy slag lóg rajta, bemegyek és lezuhanyzom. Megtudom, hogy a nyolcadik lettem, Kabóca egy percet vert rám. Kicsit füstölnek minket majd kapunk totál szétfõtt tésztát kis sajttal. Eredmény hirdetés. Majd el. Radnay Eszterrõl nem írom le ( mert kérte ), hogy most nem igazgatta a haját idegesen amikor az eredményt hirdették.-) Igen spártai verseny volt. Minimális szalagozással, ciki rajtszámal ( inkább adtak volna egy olyat amin csak szám van , van aki pót1 feliratút kapott....), béna páyavezetéssel ( ott megy a piros a Kevélyen de mi a házak közt, mezõn keresztbe futottunk ), elégséges frissítéssel, khmmm zuhanyzóval. Nem tudom mi lett volna ha esik az esõ?

48.5 km 930 m szint 4 óra 39 perc.
 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20092009.08.24 21:46:31
Mátra 115. 2009.

8.04-kor rajtoltunk ChKaresszel. Bocs Maki, nem sikerült tartani a tervezett nyolc órás rajtot, mert interjút kellett adnom indulás elõtt.
Hosszú nadrágot és vóterprúf cipõt vettem mert éjjel komoly esõ volt. Szépen haladtunk felfelé a Kékes felé, itt még fotózni is volt kedvem és erõm. Hihetetlen párás volt a levegõ. Oroszlán várnál a szél kergette a párát. Sokat gondoltam Jaat-ra hogyan bírja kezelni ezt a párás idõt. Kékesre felérve Lupus barátom és napsütés fogadott. Szépen lekocogtunk Karesszel Parádsasvárra. Addigra meleg lett így felvettem a térdnadrágom és levetkõztem rövid ujjúra. Sajnos a Nagy-Lipót-ra felfelé ChKaresz lemaradt és már nem is láttam õt a célig. Gyakorlatilag innen ( 25 km ) egyedül mentem, a mezõny teljesen széthúzódott, ha utolértem valakit hamarosan el is léptem tõle. Galyáról indulva szembe találkoztam a Szigethalmiakkal. Jó pár ismerõssel találkoztam útközben. Volt aki a tavalyi sérülésem és volt aki a film miatt szólt pár szót hozzám. Közben ismét felértem Galyára. Pygmea ismét pecsételt. Lupus itt még bevárta Kareszt és indult elém Mátraházára. Páran mondták, hogy a zöld 4zet nehezen követhetõ volt. Szerintem nem. Amúgy sokkal szebb mint a kék amin a Téli Mátra halad. Mátraháza elõtt utolértem Sistergõt, Vajonmerrét, GT-t. A parkolónál a film nõi rajongói fogadtak. Kissé nehezen találtam meg a pontot mert elbújtak az étterem oldalában. Lajosházáig könnyen futható szakasz jött, onnan felfelé meg sms írással mulattam az idõt. Mátraszentimre elõtt beértem LászlóSzilvit és a Szigethalmos különítményt. Mátraszentimre és Szentistván közé a Rubanya-rétre elkellne egy pont jövõre. Majdnem olyan érzésem volt mintha a Gyermekvasút nyomában túrán lennék. Mindenfelõl jöttek túrázók... Szorospatakra Lupus két perccel elõttem ért be. Itt megtudtam, hogy a 12.-ik vagyok. Nem gondoltam volna. Szépen feltoltam magam Ágasvárra, be a th-ba és pecsét. Felmásztam a csúcsra, de senkit sem találtam ott.
Lefotóztam a várkódot, megpróbáltam telefonálni Medvegyunak de nem volt térerõ.
Leereszkedtem a th-ba. Sajnos a gondnok éppen wc-n volt, így nem tudtam vele beszélni, elindultam hát lefelé. Vándor-forrásnál értem utol egy sporit õt kérdeztem az Ágasvári pontról. Még a pecsétjét is megmutatta.-) Kicsit felhúztam magam. Felrohantam a pontra, közben azon gondolkodtam milyen válogatott szitok özönt fogok rázúdítani a pontõrre. A második csúcson aztán Zsotyekre leltem. Zsotyek ne haragudj rám! Biztos ingerült és bunkó voltam. Gyors pecsét és rohanás lefelé.
Fallóskútra beérbe Lupus kérdezte mi tartott eddig. Iszonyat munkált bennem a harag hogyan lehettem ekkora balfék. Komoly vágtát csaptam Mátrakeresztesig ahol beöltöztem az éjszakához. Zokni csere, fejlámpa fel, sapka le. Hidegkúti th elõtt még egy interjú. Itt értem utol a sporit aki elmondta, hogy van pontõr a csúcson. Nagyon meglepõdött, hogy utolértem. A turista háznál kaptam egy Heinekent Ernõtõl ez kicsit helyre rakott. Nagyparlag nagyon nehezen akart eljönni.
Közben háromszor olvastam az itinert. Már attól tartottam túl mentem rajta mikor fényeket láttam. Tábortûz és sült szalonna illat fogadott. Zám-pataknál elfogyott a düh, az erõ és megjött a hasmenés. Ez betette a kaput. Azt terveztem a Múzslát még világosban érem el. Ez ment is volna az Ágasvári duplázás nélkül. Jó lett volna, mert az a zöld 3szög rettenet volt. Folyamatos hányás küszöbön vánszorogtam felfelé. A csúcsra érve betoltam fél liter vizet és két banánt. Ez kissé helyre rakhatott mert "lefelé" már tudtam futni ismét. Lefelé? Bazi sok emelkedõ van abban a szakaszban mire az ember tényleg lefelé megy a Diós-patakhoz. Útközben láttam egy borzot életemben elõször.
A ponton türelmesen várt rám Lupus és a koszt. Itt megtudtam, hogy a Jatt-Maku-Czimbály-Attila négyes 45 perccel jár elõttem. Mivel több mint két órával utánuk rajtoltam, tudtam, hogy gyakorlatilag elõttük vagyok de Lupus biztatott, hogy érjem be õket. A Havason megtudtam, hogy Remo alig egy órával jár elõttem, hat órás rajttal. Nyomtam mint süket a csengõt és a Havasról lefelé hallottam, hogy ugatják Jaatékat a Holevickitanya kutyái. Ekkor már tudtam, hogy meglesznek. Fajatpusztán értem be õket, õk meg engem a Káván.-) Úgy látszik kissé belassultam. Jaat mutatta az irányt nekem a Káváról lefelé. Ha nincs ott simán lefutok vissza Fajzatpusztára. Köszi mégegyszer Jaat! Tót-hegyesre menet ismét beértek de beleerõsítettem és egy csakranyitás ellenére sem értek már utol. Világos-hegyre menet láttam két gyönyörû szép szarvast közvetlenül a hegy lábánál. Low Andris mindenfélével kínálgatott de én csak banánt és vizet kértem és botladoztam lefelé.
Disznós-réttõl Gyöngyöstarjánig brutál hosszú egyenes várt rám. Mindenem fájt már, kidörzsölödött a combom, a fenekem, a hónaljam. Futni kevésbé volt fájdalmas mint gyalogolni, így futottam. ChKaresz kijött elém a falu szélsõ házaihoz, együtt kocogtunk be a célba. Állítólag jól néztem ki. Nem tudom ez miért meglepõ...
Makit sajnos nem sikerült beérnem de így is nagy élmény volt. Jövõre inkább pontõrködöm aszem.
Hálásan köszönöm Lupus aszisztenciáját és a lehetõséget, hogy részt vehettem ezen a túrán. 22 óra 04 perc.
 
 
túra éve: 2007
UTMB, CCC, La Petite Trotte à Léon, Sur les Traces des Ducs de SavoieTúra éve: 20072009.08.24 21:31:07
CCC

Courmayeur – Champex- Chamonix

Csak az elhatározás volt könnyû. Vagy könnyelmû? Tavaly Ákibácsi és Larzen megcsinálta a hosszútávot rettenetes körülmények közt 40 óra alatt. UTMB vagy CCC? Könnyen beláttam, hogy kicsi vagyok én még az UTMB 164 kilométeréhez így a CCC 86 kilométerére próbáltam nevezni mikor februárban kinyílt a nevezési ablak . Teljesen meglepõdtem, hogy nevezéskor kell fizetni a nevezési díjat. Interneten keresztül. Nekem nincs olyan bankkártyám amivel ezt megtehettem volna így gyorsan felhívtam Fat-et Brüsszelben. Szerencsére elértem, szerencsére nála volt a kártyája, szerencsére belement, hogy benevez engem én meg utólag kifizetem neki a nevezési díjat. Azért szerencsére mert kilenckor nyílt meg az ablak és délután egyre már be is telt a keret. 1500 hely 4 óra alatt…Fridman barátomnak is sikerült a nevezés megvolt hát a csapat. A csajok is hamar ráálltak, hogy eljönnek velünk kísérõnek. Ment a tervezgetés, szállásfoglalás, útvonal nézegetés, felszerelés vásárlás.
Mivel Cormayeur igen messze van ezért az utazás és a rajt közé egy pihenõ napot tettünk be.
Szerda reggel indultunk öten mivel csapatunk idõközben kiegészült Olipapával. Õ az UTMB-re ment. 12 óra alatt sikerült is elérnünk Verrés városát az Aosta völgyben ahol a szállásunk volt. Bár a hostel a vasútállomás és egy éjszaka is mûködõ gyár közelében volt mindannyian úgy aludtunk mint akit lebaltáztak. Fincsi reggeli után megcéloztuk Courmayeur-t leendõ rajtunk színhelyét. Könnyen megtaláltuk a sportcsarnokot ahol a rajtszám átvétel és a felszerelés ellenõrzés zajlott. A postán kapott kártyával igazoltam, hogy én, én vagyok.
A következõ asztalnál a felszerelést ellenõrizték. Szépen kiborítottam a hátizsákom tartalmát az inspektor meg szépen pipálgatta a listáján: izofólia, minimum 1 liter folyadék fogadására alkalmas víztartály vagy kulacs, tartalék kaja, két lámpa tartalék elemekkel, térd alá érõ nadrág, esõ kabát, síp. Ezeket a verseny közben bármikor ellenõrizhették volna. Ajánlott még a sapka, kesztyû is. Kaptam egy TNF rövid ujjú technikai felsõt Courmayeur- Champex- Chamonix felirattal. Elbúcsúztunk Olipapától, õ felszállt a buszra ami a futókat vitte Chamonixba. Mi bementünk Courmayeur belvárosába körülnézni egy kicsit. Vettem CanisLupusnak és magamnak Tour de Mont Blanc térképet, hiszen egyszer ( ha majd felnövünk a feladathoz ) mi is szeretnénk a hosszú távon indulni. Ettünk Foccaciát és sajtot.
A város tele volt futókkal. A hegyek sapkáján csillogott a hó a szikrázó délutáni napsütésben.
Az idõ tökéletes volt és mi reméltük ilyen is marad. Autóba vágtuk magunk és visszarobogtunk Verrésbe egy kis délutáni szunyára. Ébredés után még felmentünk a Castellbe, sajnos a belsejében tilos volt fotózni. Vacsorára raviolit és pizzát is ettem, hogy feltöltsem a szénhidrát raktáraim. Elég nehezen aludtam el mivel izgultam már a másnap miatt. Tíz körül már Courmayeurban voltunk. Miközben a parkolóban öltözködtünk és pakoltuk össze a holmink szóba elegyedtem egy angol figurával. Kérdezte voltunk e már ezen a versenyen. Ezen még nem de ilyen távon már néhányszor mondtam neki. Csak azért kérdi mert õ eddig csak 24 órás monti versenyeken indult és nem tudja mit vigyen frissítésnek magával. 30!!!!!!!!! db gél jó lesz? Mert õ 20!!!!!!!! percenként akar megenni egyet aztán féltávnál találkozik a családjával és kap még 30!!!!!!!!!db Gélt. Szerencsére sikerült lebeszélnem a fele gélrõl és adtam neki sós perecet és kekszet. A lelkére kötöttem, hogy egyen levest ahol csak tud. Elsétáltunk a Brocherel térre a rajt helyre ahol gyülekeztek a futók. A hangulat már ekkor óriási volt. Hatalmas hangzavar volt a téren. Sokan kolompoltak, dudáltak. Beálltunk a kordonon belülre és vártunk. Ott voltunk hát a többi mazoista közt, erre vártunk, ezért izgultunk már régóta. Nagyon meleg volt. A nagy többség ( mi is) rövid nadrág-rövid ujjú polóban volt. Volt egy gyerekcsoport, akkora hangzavart csináltak, hogy majd megsüketültünk. Pár méterrel odébb egy baba a kocsijában édesdeden aludt. Nagy pillanat volt mikor mindenki felemelte a levegõbe a botjait. 35 perccel a hivatalos rajtidõ után elindultunk. Elfutottunk a Hegyi vezetõk Társaságának háza elõtt, keresztül a városon. Az utcán, erkélyeken, boltok elõtt hihetetlen tömeg szurkolt nekünk, még a városon kívül ahol az erdõ kezdõdött is álltak egy csomóan. Az erdõ szélén félreálltam pisilni, sokan elmentek mellettünk közben. Ahogy elkezdõdött a szerpentin összetorlódott a mezõny. Nagyon a végén voltunk, láttam az utolsó embert….Mint egy forgalmi dugó, olyan volt. Mentünk pár métert, elindultunk, megálltunk. Gondoltam mire felérünk a Bertone házhoz , elsõ ellenõrzõ pontunkhoz csak széthúzódik a mezõny de nem így lett. A háznál hatalmas tömeg fogadott minket. Mi is ittunk egy kis kólát meg vizet közben mindenki elment. Csak egy öreg pasi maradt, õ is csak azért mert interjút készítettek vele. Innen egy jól futható gerinc következett de nem tudtunk futni a tömeg miatt.
Azért persze elõzgettünk ahol csak bírtunk de nem nagyon ment. A második pontnál a Bonatti háznál ismét nagy volt a tömeg. Sikerült egy tányér levest ennem, igaz fel kellett hígítanom a camelbakomból egy kis isostaros vízzel, mivel tûzforró volt a leves. A pont után még jó darabon a gerincen mentünk. Elmentünk egy birkanyáj és a pásztor mellett. A birkák is és a pásztor is szánakozva néztek ránk. Ha elõre néztünk láttuk, hogy a sor merre tart. Nem akartunk hinni a szemünknek: lefelé mentek, igen meredeken. Most kapaszkodtunk fel, erre lemegyünk? Ja. Lementünk egészen a Ferret völgybe. Arnuva ez volt a pont neve. Az etetõ sátor nagyon pici volt. Nem is próbáltam bemenni. Megnéztem az itinert és láttam innen nagy kapaszkodás lesz így benyomtam egy IsostarGel-t. A patakon való átkeléshez külön hidat építettek nekünk a szervezõk. Néhányan nagyon bekajálhattak mert hánytak. Azt már a pontról láttuk, hogy meredeken emelkedik az út de arra nem voltunk felkészülve amit akkor láttunk mikor elértük az Elena házat. A hegyoldal még meredekebbre váltott és fent valahol a magasban megláttunk egy pici sárga pontot. Ott volt a pontsátor a Nagy Ferrett hágon. A hágó volt az útvonal legmagasabb pontja 2537 m. Az ösvény mellett sokan üldögéltek, néhányan hánytak. Fent a sátornál semmi kaja nem volt csak egy csip leolvasó. Egyébként a hágó az olasz svájci határ. Emlékeztem Csabi tanácsára: Mikor elkezd hûlni az idõ a térdeket melegen kell tartani mert a lejtökön szétmennek a hidegtõl. Behúzódtam a szélárnyékba és felvettem a hosszúnadrágom. Innentõl lefelé szerencsére széles úton mentünk így bõszen elõzgettem. Hamar elértem a következõ pontot La Peule-t. Csak egy pohár kólát ittam és nyargaltam tovább. Egy tehénszaros, csúszós ösvényt leküzdve egyszer csak aszfaltúton találtam magam. Közeledek La Fouly-hoz gondoltam mikor megláttam az elsõ házakat. Aztán mikor a jelzések levittek az aszfalt útról rájöttem ez még nem La Fouly. Persze, ez még csak Ferret. Hamarosan megint rátértünk az útra és meghallottam a szurkolók hangját. Ebbõl tudtam, ez már tényleg La Fouly. Bobek ott várt az út szélén. Elsétáltunk a pontra. Regisztráltam, és meglepõdtem végre egy etetõpont ahol nincs tömeg. Tényleg kevesen voltak, viszont a választék bõséges volt. Ettem is pár szelet sajtot, egy kis csokit, mazsolát. Leadtam az immár felesleges rövidnadrágot és a mellényt Bobeknek. A pont után hamarosan megint ösvényen találtuk magunkat. Két gyönyörû tiszta svájci falu következett. Praz de Fort és Issert.Mindkét helyen találkoztunk a lányokkal. Issert felé láttuk is õket hiszen utunk párhuzamosan haladt az országúttal. Dudáltak nekünk mi meg visszaintegettünk botjainkkal. Két angol kiabált nekik, hogy jöjjenek fel de közöltem velük, hogy a feleségem dudált…Már ott állt a hegy elõttünk. Elkezdtük a kapaszkodást Champex-hez. Nem volt meredek az emelkedõ. Közben ránk esteledett, elõvettük a lámpákat és tíz perc múlva fent voltunk a falunál a tomboló szurkolók gyûrûjében. Kiszúrtam Bobeket, a futó felsõm volt rajta és a fényvisszaverõ csikokból láttam, hogy õ az. Kaptam egy rövid masszázst. Mivel a következõ találkozási pontunk 15 kilométerre volt, bekísértek minket a pontra. Egy hatalmas sátorban folyt az eszem-iszom-dinom-dánom . Olyan volt mint egy lagzi. Nem igazán voltunk éhesek, pedig kellett volna ennünk. Biztos ettünk is volna ha tudjuk mi vár ránk. Bovine. Futottunk a tó partján az andalgó párok mind allez-allez-t kiáltottak, az emberek az éttermek teraszáról drukkoltak nekünk. Az út enyhén lejtett, mi faltuk a kilométereket és veszítettük a szintet. Nem lesz ennek jó vége, gondoltam. Így még magasabb lesz a Bovine. Veszítettünk úgy 200 m szintet, aztán elkezdett emelkedni. Elõször csak enyhén majd bedurvult. Leültünk nyomtunk egy gélt, nagyot sóhajtottunk és nekieredtünk. Larzenéktöl tudtam, hogy kemény lesz. De arra ami ott fogadott minket enyhén szólva nem számítottunk. Nem vagyok egy alacsony srác de néhol bizony küzdenem kellett, hogy feltudjak lépni a 60-80 centis sziklalépcsõkre. Még bottal is nehéz volt. Senki sem beszélgetett már, senki sem elõzött. Felnéztünk, láttuk a magasban a fejlámpák fényét és elborzadtunk. Egyszer egy patakátkelésnél beleléptem a vízbe. Tudtam, fáradok. A vizes zokni felébresztett. Persze egyszer végett ért az emelkedõ és megláttuk a sátrat. Annyira forró levest adtak, hogy öntöttem bele egy kis vizet, belekortyoltam és majdnem kidobtam a taccsot. Szénsavas vizet öntöttem a levesbe. Ittam egy kis kólát, ettem egy marék mazsolát és mentünk tovább felfelé, mivel a pont nem a legmagasabb részén volt a hegynek. Begyûjtöttem Larzennek egy követ, hirtelen elkezdett lejteni az út. Csak az volt a bibi, hogy borzalmas meredek volt, tele vizes gyökerekkel és csúszott mint a helyderménykû.
Szóval futásról szó nem volt. Nem mintha lett volna erõm hozzá…
Nagy nehezen leértünk Trientbe. A lányok már vártak ránk és izgultak mivel fél órát késtünk a megbeszélt idõhöz képest. Felvettem a pehelykabátom, lefeküdtem a földre és majdnem elájultam. Bovine bekapott, megrágott és kiköpött. Semmim sem fájt, egyszerûen csak totál elfáradtam. Minden sejtem pihenõért könyörgött. Bobek masszírozta a lábam, beszélt hozzám de nem értettem egy szót sem. Hajnali egy óra múlt. Nem csoda, hogy álmos voltam, rendszerint kilenckor fekszem le aludni. Nem bírom az éjszakázást. Az etetõponton kevesen voltak, nyomtam magamba amit értem. Sajt, narancs, csoki, kolbász, banán. Hál istennek az étvágyam a régi volt. Szóval Trient egy finom kis szûk völgyben fekszik, mászhattunk fel ismét a hegyre. Már sajnálom, hogy nem számoltam meg a szerpentin kanyarjait fel a Les Tseppes-re. Ha nincs nálam bot most Csanya-halála lenne a hegy neve. Csak mentünk és metünk bele az éjszakába. Néha teljesen egyedül voltam, fura érzés volt hirtelen egyedül lenni a szeles hegygerincen. Távolban megpillantottam a pont sátrát, az út lejtett én meg elkezdtem futni. Magam is meglepõdtem milyen jól ment. Biztos leért a kaja. Bazira örültem, hogy újra megy a futás. Átléptem a svájci-francia határt. Frankó hosszú lejtõ volt Vallorcine-ig. A kaja sátorban egy idõsebb hölgy leolvasta a rajtszámunkról, honnan jöttünk. Ááááááá ongrie! Tavaly egy ongrie srác második lett a körön! Innen már „csak” 16 km volt hátra, felkötöttük a nyúlcipõket. A lányok aludtak a kocsiban. Kérték keltsük fel õket ha beéérünk, de nem volt szívünk hozzá. Már mélyen bent jártunk az erdõben mikor megírtam nekik, hogy a következõ ponton Argentiére-ben találkozzunk. Így is lett. Innen már alig volt szint. Persze az a 170 méter bazi sok tud lenni ha fáradt a láb. Felváltva kocogtunk, sétáltunk. Chamonix határában kikapcsoltuk a lámpákat de az eltevéssel már nem fáradtunk. Hihetetlen szépek voltak a hegyek a felkelõ nap fényében. Már nem volt bennem tûz csak egy nagy üres tér. Beértünk a kordonba, az emberek tapsoltak, kiabáltak. Befordultunk a célegyenesbe és ennyi bent voltunk. Egy ember leolvasta a vonalkódot a rajtszámomról, levágta a csippet a csuklómról és már adták is vissza a 20 eurós letéti díjat. Megkaptam a „Finisher” feliratú North Face felsõm és lerogytam egy székre.A fáradságom elfújta a mámor. Felvettem a pehelykabátom, ettem némi kaját és boldog voltam. Van valami felemelõ abban ha az ember belefut az éjszakába, végigfutja és reggel a felkelõ nap köszönti.
A frissítés az elsõ 3 ponton totál káosz volt, a töbin osztályon felüli. A nevezési díjat gyakorlatilag visszakaptam North Face felsõkben. A szurkolók elképesztõek voltak. Volt ahol 80 éves nyanyókák álltak az út mellett és alleztak. Nagyon sokat számított ez. Az útvonal végig nagyon könnyen követhetõ volt. Fényvisszaverõ volt a szalagozás, a sötétben 100 méterrõl lehetett látni merre kell menni.

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20072007.07.27 00:31:08
Már régóta érlelõdött bennem a gondolat, hogy kipróbáljam magam az asztal túloldalán. Szerettem volna versenyt/túrát rendezni és ehhez a végsõ lökést egy beszélgetés adta, amit a Lowe Alpine magyarországi forgalmazójával Nagy Zoltánnal folytattam. Szeretett volna egy rendezvényt, ahol a célközönség megismerheti a Lowe Alpine márkát. Mivel a szponzor már megvolt, neki is foghattam a tervezésnek. A helyszín kiválasztása könnyen ment, mivel futóversenyt terveztem, futható terepet néztem. Szerettem volna olyan helyen rendezni, ahol mostanság nincs túl sok rendezvény. Két éve Larzennel futottam egy kört a Vértesben, és már akkor nagyon megtetszett. Aztán voltam még kétszer immáron teljesítménytúrán, és néhányszor edzésként a Vértesben. Az elhatározás megszületett: a Vértes a nyerõ terep!

Az elhatározást tett követte. Lefutottam a kört, amit Larzennel közösen tettünk meg. Jé, ez pont (majdnem pont) egy félmaratoni táv! Nézegettem a térképet. Jelölgettem az ismert részeket, szakaszokat. Fejben megszületett néhány változat a maratoni távhoz. Az ismeretlen részeket befutottam, és végül megszületett a végsõ változat. Lefutottam, és lemértem a teljes kört. Bátor Feri kerékpáron járta be, és mérte az útvonalat. Tehát a helyszín, a táv már készen állt, és ekkor döbbentem rá, hogy egyedül vagyok, mint a hüvelykujjam. Nyilvánvaló volt, hogy meghaladja képességeim egy ilyen verseny megrendezése, társat kellett találnom hozzá. Nehéz ügy gondoltam, mivel nem csak a sikerben, hanem az esetleges kudarcban is osztozik az aki mellém áll. Egyértelmû volt, hogy olyan embert kell találnom, aki kellõen megfontolt (én nem vagyok az) van esze, fut vagy túrázik, elvisel engem. Egy ember jöhetett számításba az ismerõseim közül: Farkas László alias Canis Lupus. Szerencsémre igent mondott kérdésemre.

Addig is rendszeres találkozó-beszélgetõ helyünk volt a Nagyi Palacsintázója , innentõl irodaként is funkcionált számunkra. Felvázoltam neki a helyzetet, és elkezdtük összeírni a tennivalókat. Korányi Balázs ajánlotta Erényi Kingát vagy ahogy sokan ismerik Gankit, hogy õ tervezte a T100 oklevelét. Nosza felvettük vele a kapcsolatot, és milyen jól tettük. Hihetetlen türelmes volt velünk. Jó néhány oklevél és itiner terv a kukában landolt, mire megszületett a végsõ változat. Dolgunkat nehezítette, hogy a rajtszámoknak, itinereknek már jóval a verseny elõtt, április másodikára készen kellett lennie, lévén ekkor kezdõdött az elõnevezés. Óriási szerencsékre az UMSZ az Ultrafutók Magyarországi Szövetsége beválasztotta versenyünk a Terep Ultra Kupába. Meglepett minket ez a bizalom, hiszen még nem rendeztünk versenyt, gyakorlatilag zöldfülûek voltunk. Az elõnevezés is egy olyan dolog volt, amivel Lupusszal egyetértettünk. Elõnevezés kell, mert így könnyebb tervezni, gyorsabb a rajtoltatás, és a szponzor is örült neki, hiszen a Lowe Alpine Showroomban zajlott. Hogy nagyobb kedve legyen leendõ résztvevõinknek az elõnevezéshez, az elsõ 200 elõnevezõnek Lowe Alpine ajándékot, szemüvegtokot ajánlott fel a szponzor.

Az elõnevezõk gyûltek, és a teendõk is sokasodtak. Leszerzõdtünk a szári általános iskolával, elkészültek a kitûzõk, a kupák, beszereztük a kellékeket pecsétek, asztalok, székek, kannák, tálcák, almadarabolók, élelmiszer, amit a frissítõ pontokon osztunk majd és még egy csomó dolog.

Közeledett a nagy nap. Az izgalom a tetõfokára hágott. Szponzorunk minden segítõnek Lowe Alpine polót ( 24 darabot ) ajánlott fel, aminek minden leendõ pontõrünk örült. Az elõnevezõk száma majd száz volt. Minden kellék a házunkban gyûlt. Lassan inkább hatott raktárnak, mintsem lakásnak. Lupus elkészítette az útmutató táblákat. A verseny elõtti csütörtökön pontõri eligazítást tartottunk, pénteken kimentem a Vértesbe és a problémás helyekre szalogot tettem ki, szombaton este pedig kiszállítottuk a vizet kannákban a pontokra. Közel 500 liter vizet vittünk ki. Este volt már mikor hazaértem. A lakás mint egy csatatér, és közepén állt életem értelme Bobek. Éppen szortirozta mi kerüljön a pontokra. Hajnali kettõre sikerült is végeznünk, így maradt két óránk alvásra. Reggel még bementünk a pátyi pékhez szeletelt kenyérért és pogácsáért, és elindultunk Szárra. Néhány pontõrünk már ott várt minket, és hamarosan befutottak a többiek is. Megkaptuk az iskola kulcsait, és gyorsan felállítottuk a rajtot, hiszen gyülekeztek már a résztvevõk . Mivel életünkben elõször csináltunk ilyet, egy kicsit nehezen indult be, de aztán mindenki megtalálta a helyét, és egyre gördülékenyebben ment a rajtoltatás. Remélem, kívülrõl is így nézett ki. Az elõnevezõknek csupán egy rajtpecsétet kellett, hogy adjunk így nekik nagyon rövid volt a procedúra.

Háromnegyed nyolc elõtt pár perccel rajthoz szólítottam a futókat. Pár jó tanács után, pontban ¾ 8-kor megfújtam a sípom, és elindultak a futók. A szívem szakadt bele, hogy én nem indulhattam velük!
A gyalogosokat nyolctól indítottuk. Míg a résztvevõk a terepen voltak, elkezdtük megírni az okleveleket és készültünk az elsõ félmaratoni befutóra. Nem kellett sokat várni. A rajttól számított x percben megjött, és követték a többiek is. Sajnos rossz híreket hoztak. Szép Ilonka-forrásnál egy útmutató táblát rossz irányban raktunk ki, így a félmaratoni táv jó pár résztvevõje rossz irányba indult a pontról. Ezúton is elnézést kérünk tõlük.

Hamarosan befutott Kristóf Zsolt, a leggyorsabb maratoni futó. Félelmetes állapotban volt, mikor beért. Olyan hangosan zilált, hogy komolyan megijedtem. Persze hamar rendbejött, és boldog volt, hogy elsõként ért be. Sorra jöttek be a futók. Az iskola udvarán adtuk át az elsõ 3 férfi és nõi helyezetnek a kupát illetve a Lowe Alpine Hungary Kft. ajándékait. A maratoni táv elsõ három helyezette Lowe Alpine futóhátizsákot, oldaltáskát, illetve övtáskát kapott.
A frissítõ teremben mindenki pótolhatta az elveszített kalóriákat anekdotázás közben.

Lassan elkezdtek szállingózni a gyalogos résztvevõk is. Köztük Lowe Alpine ajándékokat sorsoltunk ki, míg a terepen voltak. Minden résztvevõnek kérdõívet adtunk a jól megérdemelt oklevél és kitûzõ mellé, melyen véleményérõl érdeklõdtünk, mi tetszett és mi nem a túrán.
Lassan mindenki beért, illetve páran nem de õk jelezték, hogy feladják a túrát.
Sajnos két résztvevõt pontkihagyás miatt kénytelenek voltunk kizárni.
A pontõrök is bejöttek a célba, és leadták a maradék ellátmány és a pont felszerelést.
Este kilenckor bezártuk a célt és hazaindultunk.

Futóversenyt/ teljesítménytúrát rendezni nehéz dolog.
Köszönettel tartozunk Nagy Zoltánnak, a Lowe Alpine Hungary kft tulajdonosának a bõkezû szponzorálásért, (remélem mások is követik majd úttörõ példáját), pontõreinknek, segítõinknek, a szári általános iskolánknak a rajt/cél helyszínéért, Erényi „Ganki” Kingának az oklevelek, itinerek tervezõjének és a nyomdai kivitelezésért.

Azt gondolom rendezvényünk pár hibától (amiket többet remélem nem követünk el) eltekintve sikeres volt.220 induló egy elsõ rendezésû rendezvényen jónak mondható.
Remélem jövõre is megkapjuk a Lowe Alpine támogatását, és egy még jobb rendezvényt tarthatunk!
Jövõre szeretnénk „dugókás” idõmérést alkalmazni, és jelzés felújítást is tartunk majd az útvonalon, hogy a futók könnyebben tájékozódjanak.

Az elsõ ellenõrzõ ponttól eltekintve, mindenhol kaptak a futók vizet, szörpöt, kalcium és magnézium pezsgõtablettát és valamilyen szilárd ételt, ropit, mogyorót, banánt, almát, csokit, nápolyit, pogácsát, májas-zsíros, margarinos vagy lekváros kenyeret.
A gyalogosok a második ellenõrzõ ponton csokit, a harmadikon és a célban májas-zsíros, margarinos vagy lekváros kenyeret, szörpöt kaptak, víz nekik is jutott minden ponton.
A futók és a gyalogosok nevezési díja közti nagy különbség a frissítés különbsége miatt volt.


Farkas „Canis Lupus” László és Csányi „Csanya” László rendezõk.
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20072007.02.11 18:04:35
Börzsöny Éjszakai avagy Csanya strikes back!



Tavaly elõtt sikerült a rettenet hó dacára elsõnek beérnem. Tavaly önkéntes pontõr voltam, felmentem az Aklok rétjére sokak nagy örömére. Gondolom a forró leves néhány elcsigázott túrázónak jól esett. Idén újra indultam bár nem volt hó. Ez kicsit furcsa volt. Valahogy megszoktam, hogy kötésig ér a hó a Börzsöny Éjszakain.

Kissé körülményes volt a logisztika de Vadmalac és Tibet segítségével mindenki eljutott a rajtba.

Útban Királyrét felé Larzen hívott fel azzal, hogy nevezzem be õt ha odaérek a rajtba, mivel nincs nála pénz és éppen úton van Királyrétrõl Kemencére ( gyalog! ). Mire odaértünk a rajtba ( Kemence Börzsöny fõalappont 248 m )már õ is ott volt. 18.40-kor sikerült is elrajtolnunk. Jól indult a menet, már az elsõ jelzést is keresgéltük… Dosnya-nyeregig módszeresen elõzgettem a többieket. Itt volt a hóhatár. Meglepetésemre beértem –balázs-t és Alow-ot. Azt hittem csak célban találkozunk majd. VM lemaradt majd Larzen mellett is elléptem. Magosfán kisebb tömeg volt a ponton, szépen égett a tûz, a Nemzeti Park õrei pecsételtek. Magosfa 916 m. Táv 6.9 km szintemelkedés 742 m. Idõ 1 óra 18 perc 167 átlag 188 max pulzus. Benyomtam egy Bountyt és felkötöttem a nyúlcipõket, leszaladtam a Nagy-Mána gerincre ( 707 m ). Emlékeztem, hogy itt az úton keresztben hever egy valamikori vadkerítés. Figyeltem, nem akartam eltaknyolni. Kicsit jeges volt néhol síelve de sikerült esés nélkül leérnem a Rakottás-völgybe ( 410 m ). Össz táv: 10.8 km résztáv: 4.02 km össz szint: 788 m részszint: 46 m összidõ: 1 óra 50 perc részidõ: 32 perc. 167 átlag 182 max pulzus. Magamba eröltettem egy Isostar gélt. Mikor elindultam fel a Csóványosra hirtelen az egyedül találtam magam. Gyorsan sikerült is eltévednem. Ahol a kék 3szög hirtelen balra kanyarodik és elkezd brutál módon emelkedni nekem sikerült egyenesen tovább mennem a régi vasút nyomvonalán. Jó húsz percet vesztettem itt a boklászással. Végül csak beláttam, hogy rossz úton vagyok és vissza kocogtam, majd rácsatlakoztam a helyes útra. Pogányvárnál ( 823 m ) sikerült újra megelõznöm –balázs-t és Alow-ot. Varsa-tetõnél megláttam a fenyõket és tudtam mindjárt fent vagyok a Csóványoson ( 938 m ). Össz táv: 19.03 km rész táv: 8.15 km össz szint: 1510 m rész szint: 721 m össz idõ: 3 óra 23 perc rész idõ: 1 óra 33 perc 172 átlag 182 max pulzus. Megettem az utolsó Bountym.

Csóványostól Égés-bérc felé tiszta jég volt az ösvény. Teljesen mint egy korcsolya pálya . Kálmán-kaszálótól elkezdett lejteni az út. Kiengedtem a féket és lerohantam a Spartacus házig ( 390 m ). Össz táv: 24.42 km résztáv: 5.39 km össz szint: 1586 m rész szint: 76 m össz idõ: 4 óra 11 perc rész idõ: 48 perc. Feltöltöttem a Camelbak-et teával, benyomtam egy almát és egy Isostar gélt, ittam egy pohár teát és már indultam is. Megint fel a Csóványosra….igen érdekes érzés egy éjjel kétszer megmászni. Fura módon nagyon sokan jöttek szembe velem. Na ja sokkal rövidebb erre az út a Csóványosról. Foltán-keresztnél sûrû köd fogadott. Alig láttam a kersztböl valamit. Mire felértem a Csóványosra ( 938 m ) ( újra ) már szakadt az esõ. A pontõrök éppen készültek elhagyni a helyüket. Én még kaptam egy szignót. A többieknek egy igazoló papírcsík jutott. Össz táv: 29.32 km rész táv: 4.9 km össz szint 2133 m rész szint 547 m össz idõ: 5 óra 15 perc rész idõ: 1 óra 4 perc 171 átlag 185 max pulzus. Tudtam, hogy már nincsenek sokan elõttem. Kõkorsónál megelõztem egy hármas csoportot majd a Bene-kútnál még egy párost. Innentõl a célig már senkivel nem találkoztam. Fekete-rétig friss jelzések voltak. Akkora kék 3szögek mint a fejem. Köd ide vagy oda nem volt nehéz követni az utat.

Mire a Postás kulcsosházig ( 370 m ) értem túl voltam vagy 10 patakátkelésen majd kidurrant a fejem annyira untam. Az esõben nagyon csúsztak a kövek. Hála a Gore-tex cipömnek szárazlábbal keltem át mindenhol. Össz táv: 34.61 km rész táv: 5.35 km össz szint: 2139 m rész szint: 6 m össz idö: 5 óra 58 perc rész idõ: 42 perc 167 átlag 177 max pulzus. Kivettem egy igazoló papírcsíkot az ajtón levõ zacskóból és elindultam. Elmajszoltam egy Mars szeletet. Hamuháznál megkerestem a kék jelzést és elkezdtem az utolsó mászásom a túrán. A sár az úton valami rettenetes volt. Nem régibben itt erdõ irtás volt és a munkagépek teljesen széttúrták az utat. Aklok-rétjénél nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Jövõre ismét felmegyek oda pontõrnek. Innen sokkal jobb lett az út minõsége lévén elhagytam a fakitermelés területét. Fura volt, hogy egy fény velem szembe jött. Nem tévedhetett így el valaki, gondoltam. Egy idõs férfi volt az. Süket volt, szájról olvasott. Váltottam vele pár mondatot. Kemencére tartott a kocsijához. Már nagyon vártam, hogy meredekre váltson az út mert tudtam, hogy ott kevesebb lesz a sár. És lõn Hanák-rét után sokkal kevesebb lett a sár. És sokkal meredekebb az ösvény. Hamarosan megláttam a Nagy-Hideg-hegyi turista ház fényeit ( 864 m ) Össz táv: 40.22 km rész táv: 5.58 km össz szint 2627m rész szint: 508 m össz idõ: 7 óra 12 perc rész idõ: 1 óra 14 perc. Gyorsan pecsételtem a kéktúra bélyegzõvel és elindultam lefelé a célba. Magas-Taxi túristaház környékén ismét sûrû köd fogadott. A Taxi nyiladék ismét nagyon unalmas volt de egyszer csak véget ért. Királyrétre beérve végre fellélegeztem. Ennyi. Vége. Megcsináltam. Beértem. Össz táv: 48.3 km rész táv: 8.1 km össz szint: 2635 m rész szint: 7 m össz idõ 8 óra 3 perc rész idõ: 50 perc 164 átlag 173 max pulzus. A célban csak a túrát feladó túrázók ültek, feküdtek. Kéreztem õket hol a célszemélyzet? A kettes szobában. Na felkelltettem õket. Röpke 25 perc alatt sikerült megkapnom az oklevelem, a kitûzöm és az elsõ beérkezõnek járó gratulációt. Egy óra múlva ért be Vadmalac másodiként. –balázs- még elvitt a kocsimig Kemencére és elindulhattunk haza. A Börzsöny ismét szép arcát mutatta nekem. Volt szél, hó, jég, esõ, sár minden ami egy jó túrához kell.....
 
 
túra éve: 2006
4x56 / 56-os emléktúrákTúra éve: 20062006.10.23 15:40:48
4x56 2006. július 20-23



Amikor megtudtam hogy lesz idén egy többnapos túra már tudtam hogy mennem kell. Az erdõ hív! Azért elmondtam otthon a parancsnoknak (Bobeknek a feleségemnek), õ persze rögtön azt mondta: menjél csak. Nahát ez könnyen ment....

A tavalyi "NAGY TÚRÁN "sajnos nem tudtam ott lenni mert pont akkor született a második lányom Panna. Így kimaradt a Sámson 120.

Másnap feladtam a postán a nevezési díjat és izgatottan vártam a híreket, amik csak nem jöttek. Persze tudtam, hogy egy-két ismerõs már benevezett de magáról a túráról csak annyi infom volt ami a túrabibliában szerepelt .Az meg nem sok… Jó, jó nem várom el hogy olyan komoly hírözön legyen róla mint pl. a Tour De Mount Blanc-ról de azért mégis legalább a pontos útvonal, szintemelkedés szerepelhetne a túra honlapján .Indulás elõtti napon Larzen kiprintelte nekem az útvonal vázlatokat és az elsõ két nap leírását. Ez is valami.

A rajtba utazás napján még dolgoztam így szokásommal ellentétben elég kapkodósra sikerült a leutazás. Szerencsére Larzen megvette a jegyet az IC-re így legalább azzal nem kellett bajlódnom. A kapkodás persze "meghozta gyümölcsét" otthon hagytam a vízhólyag varró készletem és az itiner tartó zacskóm.
Alig 3 óra száguldás után már Sátoraljaújhelyen is voltunk. A vonatról leszállva szinte mellbevágott a hõség, na persze az IC légkondis. Az útmutatást követve követtük a kék kereszt jelzést ami felvitt volna a Kovács villához a szállásunkhoz ha nem jön kocsijával Nomád a túra egyik rendezõje. Így kocsival értünk fel a villához ahol óriási pizza, hideg sör és puha ágy várt minket. A villa éppen felújítás alatt volt ,állvány borította de így is látható volt milyen szép. Nomád gyerekei(10!) kissé hangosak voltak de hamar elnyomott az álom. Másnap nyolcra kellett leérnünk az 56-os emlékmûhöz így nem kellett sietnünk.



1.nap.Kényelmesen készülõdtünk Larzennel akitõl kaptam egy zacskót az itinerhez. A rajtban rengeteg ismerõs volt na meg a város polgármestere aki beszédet mondott nekünk majd elrajtoltunk.
Egész az erdõ széléig együtt mentünk Larzennel majd ellépett tõlem.
Mivel a Zemplénben még sosem túráztam így teljesen szûz terület volt nekem. Tudtam hogy lesz egy két trükkös rész így Zsotyekhez és Vándorköszörûshöz csapódtam akik már ismerték a környéket lévén már voltak a Rákóczi túrán ami a Zemplénben halad. Annál is inkább velük mentem hogy lemaradjak beszédkényszeres túratársnõnkrõl.....õt párszor még utolértük, ilyenkor leültünk pihenni egy kicsit és vártunk hogy elétávolodjon. Minden faluban amit a túraútvonala érintett megmostam fejem így nem szúrt meg a nap.
Az elsõ ep a Kovács villa volt(éjszakai szállásunk).Majd a Rákóczi fa ahol annyi szúnyog volt hogy szegény pontõr szerintem vérátömlesztésre ment a túra után...Következett a Tengerszem hihetetlen mélyen csillogott a vize. Innen már falvakban voltak a pontok Makkoshotyka, Újhuta, Nagyhuta, Vágáshuta.

Vágáshuta után megléptem a bolytól és hihetetlen sebbeségre kapcsoltam elhaladtam a Smaragd tó mellett ami csábított a fürdésre(mint utólag kiderült Sétálós Bácsi meg is fürdött benne)és már be is értem Rudabányácskára a lendület egészen a Magas hegyi sípályáig tartott ahol kipukkantam mint egy lufi. Nehezen vonszoltam magam felfelé a pontra ahol ásványvíz várt nomeg a túloldali térdgyilkos meredek lejtõ. A lejtõ aljában ért utol Zsotyek, majd késõbb Vali. Az utolsó emelkedõn a Kálvária dombon már teljesen készen voltam. Mire felértem már csak Vali hátát láttam távolodni. Kicsit nézelõdtünk a Wass Albert emléktáblánál majd elindultunk lefelé. Az ereszkedés közben Zsotyek is eltûnt. Így nyolcadiknak értem be.
A Zemplén nagyon tetszett. Még el kell jönnöm ide!
A vacsora a közeli volt úttörõ táborban volt. Pörkölt tarhonyával és palacsinta. Nahát!
57.7 km 2255 m szint

Mint akit lebaltáztak úgy aludtam el pedig kicsit izgultam a második nap miatt hiszen a Bükk következett és ott kemények az emelkedõk no meg nem is nagyon ismerem hiszen eddig csak háromszor jártam ott. Még 2003-ban az elsõ több napos túrámon a ProPatrián és kétszer a Bükki Kilátások túrán de az meg télen van így teljesen más képet õriztem magamban mint ami ott fogadott. Állítólag horkoltam így Larzen bökdösött az éjszaka közepén hogy abbahagyjam. Én nem emlékszem....






2.nap.Rövid buszozás után Ómassán rajtoltunk. Az elsö ep a Jubileum forrásnál volt ahol megkezdtem a napi fürdõzést. Hamarosan elértük az 1313-ban alapított szentléleki pálos kolostort. Következõ fürdés a Mária forrásnál volt ahol elkezdtünk kapaszkodni a dédesi várromhoz. A várat 1567-ben Hasszán pasa romboltatta le.
A pont rossz helyen várt minket. Erre Vadmalac hívta fel a mi és a pontõr figyelmét. Mi azért persze felmentünk a várba hiszen mi útvonal kõvetõk vagyunk vagy mi. Lefelé menet találkoztunk a várba igyekvõ pontõrrel.
A bánkúti pontnál nagy tömeg fogadott minket és a büfé. Gerrena várnál(kelta földvár állt itt majd Nagy Lajos vadászkastélya) ismét frissítés és a várnál fent egy zsír kréta amivel az itinerre kellett rajzolni valamit. Nekem egy szívecske jutott eszembe így az rajzoltam.
Keresztül Szilvásváradon a bazársoron mintha egy másik bolygón lennék. Autósturisták tömege. Furcsa pillantások kisértek minket ami nem csoda biztos érdekesen néztünk ki. Végre ismerõs útvonal a BükkiKi is erre halad a Katona sírok(2.világháborús sírok) felé bár télen egy kicsit más. Útközben még ittunk/fürödtünk a Diviánszky Gyula forrásnál. Miután felmásztunk a sírokhoz hosszú lejtõ következett a Gloriette tisztáshoz itt kicsit elkevertünk Gerivel és beleraktunk egy kis pluszt gyakorlatilag Szilvásvárad felsõ végéhez. Aztán kezdõdött a liftezés a barlanghoz(egyedülálló az itt talált háromlyukú csontfurulya)
majd fel az Istálós kõ csúcsáig(958m) ahol megtudtuk hogy csak ketten mentek el eddig. Szóval harmadikak vagyunk Gerivel. Meglepõ. Amíg ettünk ittunk beért minket SétálósBácsi aki nem fut de valami bazi gyorsan tud gyalogolni. Rövidesen beért Vadmalac is indultunk neki a fensíknak. Õserdöt már ismertem majd a pazsagi erdészházat üdvözölhettem. Innen egy hihetetlenül benõtt, csalános ösvényen haladtunk és adtunk a reumának...A Hór völgyébe még hárman értünk le.VM, Geri és én de VM fokozatosan lemaradt. A Suba lyuki barlangtól ereszkedve még találkoztunk vele amikor ö felfelé haladt de elég fáradtnak tûnt. Fellélegeztünk amikor kiértünk a völgybõl. Meg kell mondjam hiába volt szép már nagyon vártuk a nap végét. Az aszfalt útra kiérve már látszott a cél falu Cserépfalu tornya. Az iskolában, a célban paprikáskrumpli és zuhany várt minket. Na meg a hír hogy harmadikok lettünk Gerivel.Elsö Topercer Andris , második Larzen ,harmadikok mi lettünk Gerivel.
Zuhanyzás közben szomorúan konstatáltam hogy egy fél diónyi vízhólyag van a bal sarkamon de ekkor hiába kerestem a varró készletemet. A paprikáskrumpli vacsora közben ért be Vali az aznapi elsõ nõ .Mikor gratuláltam neki elég keményen fogalmazott az elmeállapotomat illetõen de betudtam a fáradságának és nem sértõdtem meg. Vacsora után a pingpong asztalon pihent a csapat én megvarrtam a vizhólyagom a GT-töl kapott varrókészlettel. Annyi víz folyt ki belõle hogy kisebb tócsa keletkezett. Három cérnát húztam bele a hólyagba hogy vezessék ki a keletkezõ vizet. A szállás a tornateremben volt. Sajnos a folyamatos beérkezõk zörgésétõl nem tudtam aludni egészen éjfélig.
57.15 km 2521 m szint





3.nap.Reggel négykor keltünk. Iszonyú összetört voltam. Geri adott széles ragtapaszt azzal leragasztottam a hólyagot úgy hogy a cérnák kilógtak a tapasz alól. Reménykedtem benne hogy nem fog lejönni a tapasz mert az a túra végét jelentette volna mivel ekkor nyílt sebbel a sarkamon nem hiszem hogy tudtam volna menni még 120 kilométert...
Az 1950-53 közt mûködõ recski kényszer munkatáborban volt a rajt ahol egy órát vártunk a szervezõkre dideregve. Végre a Mátra ez ismerõs terep. Az 1.ep Szegediek kútja még nem volt nyitva mire odaértünk. Topercer Andris,Larzen,Ákibácsi(ö aznap csatlakozott) és Geri hamar elléptek, néha még láttam a hátukat vagy hallottam a hangjukat de a Jóidö kútnál már nem voltak ott mire odaértem. Jó köves ereszkedés a patak völgyében majd Kisnána látképe. A Móré vári pontnál 2.ep beértem az élbolyt és együtt indultunk tovább Domoszló felé az aszfalt úton. A domoszlói pontnál 3.ep lábpedálos a nyomós kút...A domoszlói patak mellett kezdtük el a kapaszkodást felfelé. Én néha lemaradtam mivel a gyomrom rendetlenkedett. Nyílt úton haladtunk ahol az út keresztezte a patakot mindig belemeritettük a sapkánkat és vizesen vettük fel. A Domoszlói kapunál eltûntek elõlem de a Csiklósd kútnál persze beértem öket. Mindenki fürdött mosta az arcát és töltötte a kulacsokat.......Uccu neki a Szent István csevice kúthoz 4.ep.Fura íze van. Mintha szénsavas lenne. A kõvetkezõ az 5. ep hazánk legnagyobb természetes vízesésénél az Ilona völgyi vízesésnél fogadott minket. A vízesés gyönyörû.
A Hurok útnál hiába olvastuk el mindannyian az itinert mégis rosszul értelmeztük és rossz irányba fordultunk. Mikor észrevettük a tévedést mindenki megállt kajált, pihent térképet néztük. Megtaláltuk a térképen hol is vagyunk majd öten három felé váltunk. Andris. Larzen és Ákibácsi visszafordult az aszfaltúton a keresztezõdéshez mondva hogy azon gyorsan lehet futni, Geri egyenesen keresztül az erdõn futott ösvény nélkül de ö tájfutó és gyakorlott az ilyesmiben én inkább mentem még felfelé az úton pár méter + szintet begyûjtve de elértem a sárga + jelzést ezen kellett mennünk csak egy szinttel lejjebb lévõ aszfaltúton kellett volna elérnünk ezt a jelzést. Hamarosan beértem Gerit aki pihent kicsit. A Pál Bükk pataki mocsaras után értük el a Méhészkertet itt állt a Mátra elsõ üveghutája amit még Rákóczi alapított 1708-ban itt volt a 6.ep.Útban a Pisztrángos tó felé vitatkoztunk kicsit a túrák korhatáráról mivel Geri 16 éves és nem engedték indulni a Terep Százason fiatal kora miatt és egy hatalmas hangyabolyt nézhettünk meg.
Én egyetértettem a korhatárral. Geri ezen úgy felbõszült hogy otthagyott mintha állnék. Így egyedül értem a Kékes alatti 7.ponthoz ahol a hordó áll. Itt igencsak csodálkoztak hogy nem Andris van az élen. Kalapos várt itt dinnyével. Ö sajnos ezen a napon már nem indult de úgy gondolta segít egy kicsit. Nagyon jól esett a dinnye és a gondoskodás is. Az ösvény egyre meredekebre vált és a Sombokornál csúcsosodott ki ahol már szédültem. Itt ért utol egy spori aki csak az aznapi távon indult. Endrének hívták és fosta a szót. Sebaj legalább kizökkentett a letargiámból. Nagy nehezen felértünk a Kékesre 8.ep.Ismét szemben haladtunk a Mátrabérc útvonalával így könnyedén futottam az ismerõs terepen. Azért sikerült orrabuknom...
A Markazi kapunál 9.ep Nomád várt népes családja pár tagjával. Jól van csanya te vagy az elsõ mondta. Na de hol van akkor Geri? Míg ittam ö is elõkerült. Rossz irányba indult de hamar észrevette és visszafordult. Már csak egy pont volt az aznapi célig de hiába nyomtuk ahogy a csövön kifért csak nem jött. Elhaladtunk a Mária-képesfa mellett. Gyors térképezés mert már attól féltünk hogy túl mentünk az elágazáson de nem, még odébb van a Markazi vár és a pont. Végül csak eljött a várva várt vár és a 10. pont ezt a várat is a Kompolthy család építette akár a Móré várat. És elkezdtük az ereszkedést a hegyrõl Markazra a célba. Az ég veszélyesen dörgött már de csak nem esett legalább beborult és nem tûzött a nap. Markazon a Lenin! utcában megkérdeztünk pár helybélit hogy merre van az iskola aztán már csak pár száz méter és beértünk. Megosztott elsõ hely Gerivel. Mámorító érzés és még a vízhólyagról is elfelejtkeztem annyira nem éreztem menet közben.
Mivel elsõnek értünk be le is foglaltuk Gerivel a tatamit a tornateremben és az ajtótól legtávolabbi sarokba húztuk távol a zajtól. Fürdés után óvatosan lehúztam a ragtapaszt a hólyagról és csodálkoztam hogy nem szakadt fel. A cérnák is bent maradtak. A vacsora rizses lecsó volt amibõl degeszre ettem magam. Sorba érkeztek be az ismerõsök. Andris kicsit morcos volt de reggelre persze megenyhült.
A tornateremben annyira meleg volt hogy pucéran aludtam. A legjobb éjszakám volt a túra során mivel a másnapi rajt helyben volt így nem kellett korán kelni.
52.69 km 2115 m szint.


4.nap.Persze ötkor fel ébredtem a zörgésre és hatkor el is rajtoltunk.
Gyakorlatilag a rajttól a célig együtt haladtunk András, Larzen, Geri és én. Csak én maradtam le néha a gyomrom miatt de a következõ ponton, kútnál vagy forrásnál mindig beértem õket(vagy megvártak?)A pokoli emelkedõ után értük el az 1.ep a Négyeshatárnál. Ezután egy jó kis futható út várt minket majd a mocorkás ahol bozótharcot vívtunk. Majd leereszkedtünk a Vizes-Keszö völgyébe és a Csepegõ forrásnál elértük a 2.ep.
Ismét felmentünk a Kékesre 3.ep és ismét megjártuk a Sombokrot csak most lefelé. A 4.ep után le Parádsasvárra (útközben elhaladunk az Ybl Miklós tervezte Károlyi-vadászkastély mellett.) 5.ep ahol habzsi dözsi várt minket. Innen a rettegett emelkedõ a Kis Lipót gerincén Galyatetõ felé ami most is kegyetlen volt. A parkolóban értük el az 6.ep-t.Felmentünk a 960m magas Péter hegyesére ahol a kilátó már 1934-ben állt. Utána Mátraszentimre a buszfordulónál várt a 7.ep,Bagolyirtáson ismét a buszmegállóban találtuk a pontot a 8.-at. Elhagytuk a Keresztesi nyerget majd az Ezerháztetõ oldalában haladtunk a Babik kút rétjéig innen kezdtük el a mászást Világos vár hegyi 9.ep-hez zsírkrétás pont. A társaság gyanúsan együtt haladt. Mindenki fáradt volt? Nem tudom. A hegyrõl Gyöngyöstarján olyan távolinak tünt mintha Tel-Avivba kéne mennünk .A Füledugó kõbánya után persze beértünk és a krimóban egy kávé-kóla kombot(Larzen receptje)nyomtuk. A kocsmában megtudtuk hogy "ÁÁÁÁ közel van Nagyréde csak ki a fõútra ott jobbra majd balra oszt tovább a Borhy tanya után a földúton és már ott is vagyunk".Leírva persze gyors de küzdelmes volt mire odaértünk. A célba érés mámora csak nem jött mert a "kedves" rendezõk még egy utolsó pontot tettek az 56-os emlékmûhöz. Így kavarogtunk a városban még egy kicsit majd átkocogtunk a túlsó végébe. Már majdnem a célban voltunk mikor Bobek jött szembe kocsival. Szegényt az iskolához küldtük pedig a cél a városszéli borászatnál volt. Visszafordult és ott várt ránk mikor pár perc múlva bevonszoltuk magunkat.
Óriási megkönnyebbülés ezt megcsináltuk! Bobek átölelt pedig biztos rettentõ büdös voltam majd elsírtam magam. Elvitt az iskolába a zuhanyzóhoz a civilizációba ahol lassan tudatosult bennem hogy vége, ennyi, kész. Leengedtem és megettem a cél gulyást.
A rendezõknek egy kis gondot okozott kiszámolni az idõnket. Még szerencse hogy mi számoltunk és tudtuk a sorrendet.
55.10 km 2431 m szint





Mind a négy napon 35 celsius felett volt a hõmérséklet(árnyékban).



Össz táv 222,64 km õssz szint 9322 m


1 Topercer András 37 óra 10 perc
2.Larzen 37 óra 47 perc
3.csanya 38 óra 47 perc









csanya
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár