Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20142014.06.04 17:58:58

Mátra115 beszámoló 2014 – Farkas Árpád



Soha nem szoktam beszámolót írni, de mivel Bóla Lia bíztatott, hogy írjam meg, úgy döntöttem megírtom. Már csak azért is, mert neki köszönhetem, hogy eljutottam ide. Miután láttam a Facebookon, hogy átadná a nevezését, megkérdeztem mi jött neki közbe. Néhány másodperc múlva már azon kaptam magam, hogy Lia megelõlegezte nekem a bizalmat és rám testálta a nevezést.


Innen nem volt visszaút. Kb 1 hónap volt hátra. Négy 25 – 30-as teljesítménytúra (2 futva) és a Gerecse 50 nagyon kevésnek tûnt!!! Meg a heti 1-2 alkalom 10 – 15 km-es futás többnyire sík, vagy lankás terepen. Nagyon kevésnek!!! Teljesen ráparáztam! Lelkileg se voltam rendben, hogy finoman fogalmazzak. Ott fogok megpusztulni Ágasváron!!! (tavaly a Mátra60-on nagyon megszenvedtem, vagy 30 percbe telt mire felküszködtem magam a túristaháztól)


Május 3-án elmentem a Pilis50-re Ferike barátommal. A kilómétereknél is fontosabb volt a beszélgetés!!! Ezúton is köszönöm!!!


Ezután maradt 3 hétvége. Egy Tési dombok, egy Németországi hosszú hétvége és egy Kinizsi100 + hétközbeni futások (1-3 alkalom) jött össze.


Már egész héten alkalmatlan voltam komolyan és hosszabban bármire öszpontosítani. Mindig bejött a félelem. Az ismeretlentõl. Pánikomban vettem új fejlámpát, kompressziós szárat, zoknit, kamáslit, cipõt (amit aztán bölcsen nem itt akartam betörni) és péntekre egész kimerült voltam. A lefelé úton az autópályán majd elaludtam, pedig volt utitársam is, de nagyon kimerültnek éreztem magam. Mi lesz ebbõl???


Érkezés után megtudjuk, hogy az alagsorban is lehet aludni, nem csak fent a sátor alatt!! Hurrá!! Mivel elég hideg volt nagyon örültem! A meleget jobban csípem. Szóval lecuccolás, Bari tanya, majd gyors pilledés. Este 8.30-kor már majd elalszom. Gondolkodtam mi legyen. De végül úgy döntöttem, hogy maradok az alagsorban és próbálok 9.30-ig legalább fent maradni, hogy ne keljek fel 4-kor. Sikerült kivitelezni. Az 5.30-ra beállított ébresztõ elõtt keltem 10 perccel. Az emberek többsége még alszik. Szuszog, horkol. Csend van. Lassan telik az idõ, lassan indul a mozgolódás. Óracsipogás, telefonpittyegés kíséretében. Rengeteg idõm van! Gondoltam. Mivel többnyire nyers vegán étrenden élek a magammal hozott banán, alma, datolya a reggelim. Mindennel pont idõre végeztem. Igaz, arra már nem volt idõm, hogy Török Diát megkeressem a rajt elõtt. Bepakoltam a kocsiba 5 perccel a rajt elõtt. Kulcsot átadtam Gyurinak (akinek ezer köszönet, hogy a használatért cserébe átvitték nekem az autót a célba) és már csak 1 perc a rajtig!!! Basszus! Nem is melegítettem, nyújtottam, mi lesz így??!!


Szerencsére sok idõm nem volt ezen pörögni, mert már indultunk is. Mivel az utcán állt az autó  az elejével indultam. Gondoltam is, hogy vigyázni kell, mert könnyen elkap a hév. Csak semmi futás! Azért lendületes tempóval indulás felfelé. Fantasztikus arcok körülöttem. Emelkedik. Micsoda meglepetés! J 8.20-kor Oroszlánvárnál voltam. 10 perccel gyorsabban mint azt vártam. Bélyegzés, 2 karika banán és indulás tovább. Gyönyörû az erdõ, de kicsit fázom. Lehet, hogy gyorsítanom kéne? De messze még a vége. Meglátom Csornai Edinát elõttem, aki a múlt héten oda-vissza megcsinálta a Kinizsit. Mögötte  9.56-ra érek a Kékesre. Bélyegzés, vízvétel, gyümölcsök és 7 perc után indulás lefelé. Minden rendben. Bár elég nehéz elviselni a gondolatot, hogy még mindig több mint 100 van hátra. Gyorsan el is hessegetem!! Itt és most van! Gyerünk tovább!! 1 óra alatt leértem Parádsasvárra. Nem akaratam hinni a szememnek mikor a kastély mellé értem, mert annyira nem éreztem gyorsnak a tempót. A betont is gyalogoltam végig, csak a meredekebb részeken kocogtam. Bélyegzés, gyümölcsök. 5 perc és már mentem is tovább (11.11). Mondják a többiek, hogy ez a rész a legrosszabb az egészben.  Galyatetõ innen még csak hagyján,  pláne, hogy nincs meleg, de majd Galyavár felõl vissza... Viszonylag gyorsan magamra maradok és csak megyek. Élvezem a tájat. Már nem fázom J Lipótok után meglepõdve 12.17-kor már a Galyatetõn vagyok. Rosszabbra számítottam. 5 perces gyors frissítés után irány Mátraalmás. Lefelé kocogás, de kicsit darabos a dolog. Nem bízom a lábamban eléggé. Vajon bírják-e az izületek végig??? Kis tévesztés is becsúszik (kb 100 méter). 12.50-re érek le. Nem egy világcsúcs... 2 perc frissítés után irány vissza. Hamar kiderül, hogy errõl az oldalról tényleg nehezebb!!! Sokkal. Legalább is nekem. Meg is kell állnom pár másodpercre a legmeredekebb részen, hogy kicsit összekapjam magam. Közben észreveszem, hogy a felsõm tiszta víz. Ereszt a tartályom valahol!!! Csodálatos. Legalább 4-szer használtam már. Dühös vagyok. Ez elindít felfelé. Innen  már megállás nélkül megyek a mozgó ellenõrzõ pontig. Onnan már nem vészesen meredek, igyekszem lendületesen sétálni. 13.45-re visszaérek Galyatetõre. Hátizsák levesz, kipakol, tartályt nézeget... Nem ereszt. Hátizsák belül száraz. Ezek szerint ennyire izzadok!!! Megkönnyebbülve visszapakolok, a felsõmet kiterítem, gyümölcs, ivás, tovább. A felsõt a kezemben viszem többnyire magam elõtt, hogy száradjon. Valaki meg is jegyzi lefelé (mivel piros a felsõ), hogy itt nem nagyon fog bika jönni J Mátraháza elõtt emelkedõ elõtt már kezdek kicsit nyûgös lenni. Nehéz a felsõ, ráadásul benne az esõkabát is. Süt a nap. Mi a fenének hoztam egyáltalán??? Az emelkedõ nem  megy jól. Lassítok. Magasnak érzem a pulzust és nagyon lassúnak a tempót. Még majdnem 80 hátravan! Biztos menni fog ez??? Itt és most van!!!! Szóval elme kikapcs! Gyerünk tovább. 15.10-re érek Mátraházára. 6 perces gyors frissítés után tovább Lajosháza felé. Visszaveszem a felsõt. . Kicsit jobban érzem magam. 15.53-ra érek oda. A szervezõk ott használták az autómat, ezért úgy döntök, hogy az esõkabátot itt hagyom. Nagyon megutáltam!!! Cseréljek felsõt??? Nem kell, minden ok. Aláöltözék éjszakára?? Nem kell, elég a hosszú felsõ .Most elõször a túrán leülök. Zoknicsere, frissítés, ámulás és 10 perc után már megyek is tovább. Az ámulat a szervezõk miatt, mert itt melegszendvicset készítettek igény szerint. Elképesztõ kedves mindenki, lesik minden kívánságunkat. Hála és köszönet mindenkinek!!! Fõleg a Kinizsi100-as után hatalmas a kontraszt


Közben kapom Ferike és Judit barátaimtól a buzdító SMS-eket, akik a neten figyelték, hogy haladok. 8.53 perc alatt 52 km, ez majdnem 6-os átlag a pihenõkkel együtt és már túl vagyok majdnem 3.000 szinten. Ha ez így megy tovább 22 óra lesz (jön a kalkuláció). Hamar elengedem, csak megyek. Az eleje kicsit lassít, de nemsokára egy sóderos úton már jól lehet haladni. Bal oldalt kerítés. Egész jól haladok. Egyszer csak balról az erdõbõl zaj. Egész közel. Benézek. Nem hiszek a szememnek!!! Kb.150 kg-os vadkan. Áll velem szemben 20 méterre. Fagyás. Ja! Van kerítés! Megkönnyebbülés. Vadkan eliszkol. De ahhoz elég sokáig néztük egymást, hogy a telefont elõvettem, hogy megpróbáljam lefotózni, de arra pont elszaladt. Általában nem szeretem az erdõben a kerítéseket, pláne, ha miattuk létrázni kell, de ott és akkor nagyon örültem neki!!!  Gyerünk tovább! Megkönnyebülve, adrenalinnal mentem tovább. Elõttem valaki. Annyira megyek utána, hogy nem veszem észre, hogy a piros kereszt levált balra. Megyünk az emelkedõn. Nemsokára eszmélünk! Nincs jelzés. Lábnyom??? Az sincs! Akkor gyorsan vissza! Szerencsére max. 100 méterrel mentünk túl. Mátraszentimrére beérve már ismerõs arcokat látok, akik a túrázókat várják.  17.40-re érkezem a ponthoz. Gyors frissítés, vízvétel, gyümölcs és 5 perc múlva már megyek is tovább. Most már lehet azt mondani, hogy a fele már megvan! De éreztem, hogy a neheze csak most jön! Szorospatak elõtt a kerítés mellett elakad a bal lábam egy ágban. Majdnem elesek. Bal térdem kicsit érzem. Semmi vész! A bélyegzés alatt gondoltam egyet és leguggoltam. Jobban mondva próbáltam, de a bal térdem nem hajlott be teljesen. Pánik indul! Szerencsére a pontõrök vidám és mosolygós arcai erõt öntenek belém, meg adják a teát, paradicsomot. Azért megpróbálom a kezemmel felhúzni a lábszáramat. Óvatosan,lassan. És sikerül. Nem is fáj (nagyon). Na! Megy ez! Nem romlott el. Még pár darab paradicsom és indulok tovább egy fiatal sráccal, aki most van 3-adszor. A betonon megyünk együtt. A sáros hegyoldal teljesen feldobja. Gyorsít!!! Ez az Ágasvár. Csak tisztelet. Szóval engedem, had menjen. Én is megyek a magam lassabb, de folyamatos tempómban. Egyre nagyobb a sár. Egyre hálásabb vagyok a kamásli feltalálójának!! Meg magamnak, hogy megvettem J 19.45-re felérek a túristaházba. Gyors bélyegzés és megyek is tovább a csúcsra. Csak csináld végig megállás nélkül!!! Egyik lépés a másik után. Egyre sziklásabb! Csúszik, de megyek. 19.58-ra felérek. Gyönyörû a panoráma!! A naplemente elõtti pillanatok különösen. Csinálok pár fotót. Pulzus lement, és is indulok lefele. Beszaladok a túristaházba. Tea, és mivel nincs gyümölcs elveszek egy rizsfeljujtat. A másodikkal a kezemben indulok Falloskútra. Egész jól haladok. 20-30 perc múlva érzem a gyomrom... Ez nem lesz jó!!!  Mivel általában vegán étrenden vagyok az emésztésem már elszokott a tejtõl. De szerencsére nincs nagy baj és a Fallóskúti frissítõnél már van paradicsom és uborka. Gyorsan némi teával lekísérem és 20.45-kor indulok is tovább. Még világos. Ismerõs a terep a Mátra 60-ról egész Mátrakeresztesig. Annyira magabiztos vagyok, hogy a hídnál nem megyek balra. Szerencsére egy piros Ignisben valaki várja az egyik túratársat és rámkiált! „Erre!!” Ezer hála és köszönet még egyszer!! J Megint emelkedik. Felfelé utolérek 3 embert. Legalább nem kell annyira figyelni. Fázom. A felsõm tiszta víz, megint. Azon gondolkodom, hogy lehetne valami ruhafélét szerezni... 21.45-re érek a Hidegkúti th-hoz. Nagyon jól esik a bemenni a melegre. Mivel Falloskútról lefelé a sárból ment a cipõbe, elhatároztam, hogy zoknit váltok. Ma másodszor leülök. Zoknicsere végére mellém ül valaki enni. Beszédbe elegyedünk. Szó, szót követ. Mondom: fázom. „Van egy fölös aláöltözõm. Kell?” Igaz, hogy már sokszor tapasztaltam hasonlót, de még mindig meglep, hogy mennyire tud mûködni a vonzás, ha hagyjuk és nem görcsölünk. Szép tanulság ! J Gyors vetkõzés, öltözés. Közben bejön valaki és mondja, hogy esik. Na szuper! Van aláöltözõm, ha már az esõkabátot a kocsiban hagytam. Kicsit mérgelõdtem, de mivel már több mint 15 perce itt voltam, gyorsan pár falat után néztem és indultam tovább. Esik. Szerencsére nagyon apró szemekben. De sûrûn. Tiszta víz a fû, ami gyorsan átáztatja a cipõt és vele együtt a frissen húzott zoknit. Sebaj, még van 1 pár. Csak elég lesz 40 km-re. Szerencsére csak annyira esik, hogy a sima futófelsõ elbír vele. Már nem fázom. Jól érzem magam!! Imádok éjjel kint lenni. Nagyparlagnál gyorsan kipucoltam a cipõt, mert valahogy a kapucni alól sár mászott bele. 3 perc és már mentem is tovább. Többen mentünk együtt. Feri  és néhány Cseh vagy Szlovák elõttünk. Mondja Feri, hogy most jön a legrosszabb rész, a sziklás patakmeder és a Muzsla... Nem aggódtam. Csak mentem. A tetõre már egyedül értem, a többiek lemaradtak kicsit. Meg is lepõdtem, hogy ilyen gyorsan felértem. 23.50. Ráadásul banánfa várt!!! Csentem is egy banánt, vételeztem vizet és mivel nagyon zord volt az idõ (hideg is szél is) 5 perc múlva már mentem is tovább. Lefelé kocogás. Még mindig tudok kocogni. Ez örömmel tölt el. Így gyorsan lent leszek a Diós pataknál. 5,5 km 50 perc alatt csak sikerül!!!! De végül 00.56-ra értem csak le. Pedig szinte végig kocogtam. Nem igazán voltam boldog és még most sem igazán hiszem el, hogy ez tényleg csak 5,5 km. De a pontõrök felvidítanak. Gyors paradicsom, gyümölcs és 3 perc múlva már megyek is. De most is lassabban haladok mint terveztem. Ráadásul ahol a zöld elmgy jobbra én megyek egyenesen. Kb 5 percig mire rájövök. Kocogás vissza. Közben többen elmentek. Sebaj, legalább megyek a lámpáik után. A sárga keresztre érve jön az elsõ meglepetés! Nagyon meredeken emelkedik. Szerencsére nem túl hosszan. Aztán a kénes forrás után jött számomra a legnehezebb szakasz. Annyira felázott a talaj, a cipõm meg tiszta sár, hogy a rövid, de meredek kaptatón alig bírtam felmenni. Néha csak egy kõdarab vagy gyökér segítségével ment. Nem esett jól. Pláne a Havas elõtt. Nagyon belassultam. De nem álltam meg. Elhatároztam, hogy legyõzöm a hegyeket és nem állok meg. Inkább lassabban, de nem állok meg. Egy örökkévalóságnak tûnik a Havas. Közben vadrózsák és egyéb illatos virágok, gyógynövények zökkentenek ki a szenvedésbõl. 3.15-re érek fel. Hideg van!! Nagyon hideg. És a szél talán itt fúj a legjobban. Minden irányban tekeri a füstöt. Mivel a cipõm teljesen átázott az esõben, úgy döntök, hogy itt cserélek zoknit. 10 perc múlva indulok is tovább. Lefelé kocogás. A nedves fûben hamar átázik az új zokni is. Nem érdekel. Innen már nem lehet gond. Ismét ismerõs a terep. 4.04-re értem Fajzatpusztához. 4 perces gyors frissítés után indulok tovább fel a Kávára. Ez is hosszabbnak tûnik. Kezdem azt hinni, hogy a tempóérzékem teljesen elhagyott. 4.50-re érek fel. Tovább a Tóth-Hegyesre! Gyerünk, ez az utolsó hosszú kaptató, aztán már csak a Világos-hegy. A sárga kereszten megyek a lábnyomok után már lámpa nélkül. Aztán jön egy hang!! Hol van a jelzés? Hát sehol! Túlmentem kb 150 métert. Gyorsan vissza és a kerítés mellett megyek tovább. Nemsokára itt a zöld négyzet. Még több sárral. Már kezdem megszokni. Aztán elbizonytalanodok, merre is tovább? Elõveszem az itinert menet közben és egy cselesen megbújó drótban, amit a szemem sarkából kis faágnak véleek, sikeresen pofára esek. Az itiner is tiszta sár. Még jó, hogy mûanyag bugyiban van. A bal lábam akadt el. Sajog. Megyek tovább, lassan el is múlik a sajgás. Nincs baj. De a zöld háromszögön nem megyek fel, hanem megyek a lábnyomok után egészen addig, ahol hátulról vissza kéne jönni és elindulni a Gyöngyöstarján felé. Rájövök, hogy vissza kell mennem, fel a sárban. Nem is olyan régen még a 24 órás teljesítés lehetségesnek tûnt, de így már végképp elment. Mindegy, csak érjek be épségben, sérülés nélkül. Elindultam vissza. 5.50-re értem fel. Kaptam egy palacsintát és pár szóváltás után megtudtam, hogy már 136-an elmentek. Kicsit soknak tûnt, de elfogadtam. Végül is, elsõ alkalom és még így is az elsõ felében vagyok J Elindultam lefelé, de rögtön a pont után cipõt kellett pucolni, valami megint bekúszott a kamásli alá. A Tóth hegyes megkerülésénél volt némi bizonytalankodásom, mivel a zöld négyzet nem igazán használt ösvény, de azért kisebb séta után megtaláltam. Aztán kiértem a pontra, ahonnan visszafordultam. Na végre, most már mehetek egyenesen!!! Tovább a Világos hegyre!! Bele-bele kocogok. Boldog vagyok, hogy még 114 km után is képes vagyok erre. A Világos hegyen jól jön a pontõr segítsége, hogy merrõl tudok felmászni. Gyors bélyegzés, tea és 6.37-kor indultam is lefelé. Az elején csak lassan óvatosan, aztán ahogy szelídült egyre gyorsabban kocogósan, már-már futva egészen a dózer útig. Onnan a gyümölcsösig felváltva kocogás és séta. Embereket érek utol és számolom, hogy így már a 133-adik vagyok (rövid távosokkal együtt). Gyönyörû idõ van. Nincs túl hideg, nem fúj a szél, nem esik. Csiripelnek a madarak és nekem százhuszoniksz kilóméter után nincs semmi komoly fájdalmam. Fussak? Ne fussak? Mivel a 24 óra már rég veszett fejsze, úgy döntök, hogy szépen besétálok. Éledezik a falu. Emberek jönnek szembe mosolyogva. Egyikük útbaigazít a cél felé. Még soha nem örültem ennyire célnak!! Az udvar felé jövet tapsot hallok. Nézem is, hogy mi történhet vajon. Mire fel a taps??? Egy darabig eltart, mire rájövök, hogy nekem J Nagyon jó érzés volt így beérni. Itt is mosolygós arcok. Mentem bélyegezni. És szembesültem a ténnyel, hogy ma még 2 újabb döntést meg kell hoznom. Válasszak oklevelet és követ. Az oklevél még csak –csak gyorsan ment, de a kövekkel bajban voltam. Annyi szép szín, ötlet, forma.. Végül csak döntöttem. Utána megkaptam a teljesítõ polót is.


Megcsináltam. 24.45 perc alatt -, úgy, hogy legalább 30 perc elment a tévelygésekkel. Hihetetlennek tûnt. Még most is az.


Hatalmas élmény volt. Köszönöm mindenkinek, hogy hozzájárult a maga módján, akár segítõként, akár résztvevõként! 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár