A 30 km-s túrát picivel több, mint 5 óra alatt lenyomtam. Most már gyakorlott túrázónak mondhatom magamat, azért járok ilyen helyekre, hogy legyen meg a motivációm a mozgásra, és valahogy értékelni tudjam a teljesítményemet. Ez nagyjából megvolt, a panasz ethát nem ezért van.
Ami itt vasárnap volt, az a fogalom meglehetõs kiterjesztésével nevezhetõ teljesítménytúrának. Semmi baj nincs ezzel, önként mentem, önként adtam pénzt, remélem jó helyre megy, de azért mégiscsak adtam valamit, amiért elvárhatnék egy nem félrevezetõ itinert, egy olyan leírást, amelyik nem csak azt írja le, hogy mennyi az össztáv, hanem résztávokat is ad. Hangsúlyozom: én pontosan tudom a Budai-hegységben, hogy körülbelül hol járok, ezzel más nem biztos, hogy így van. Egy kezdõ túrázónak meg nagyon elveheti a kedvét, ha nem tud azzal számolni, hogy az adott pillanatban még mennyi van hátra.
Továbbá: én nem enni-inni megyek egy teljesítménytúrára, ezzel sem volt különsebb bajom, de azért a célbaérkezéskor a kutya nem mondta, hogy "egyél-igyál". Volt ott a rendezõk mogott felvágott kenyér, meg zsír, de biztos, hogy az az álapállapot, hogy odamegyek, aztán nekiállok kenegetni?
A korábbi leírások alapján látom, hogy ez a túrának már egy meglehetõsen fejlett változata, mert volt ez rosszabb is, én csak annyit mondok: csak így tovább, van még hová fejlõdni.
|
