Túrabeszámolók


túra éve: 2013
GalyavárTúra éve: 20132013.02.16 21:25:29

Szerettem volna még frissiben beszámolni a mai túráról, tudva azt, hogy a 110-es csapat még kinn bóklászik, együttérzésem és jó utat. Az egyik legérdekesebb túra volt eddig, amin részt vettem. Nehéz terep, nehéz útvonal és érdekes szervezés. A havas útvonal a remek idõben Mátraalmás környékén sok helyen olvadt, illetve mindenhol, ahol napfény érte a nap folyamán. Kb 4-5 fok volt napközben, többnyire verõfényben, délután kezdett csak leszállni a köd. Teljes szélcsend, ami Galyatetõn nem jellemzõ. Gondolkodtam melyik távon induljak, de nagyon nem volt választás, mert sötétben nem akartam menni, a világosban beérésbe meg nem biztos, hogy belefért volna a maratoni táv. Az útvonal a szerintem túlbecsült Galyavárat érintette, ettõl a hegytõl jobban félnek, mint amennyire nehéz, szerencsére lentrõl is látszik a teteje. Ennek ellenére elég napi 1x megmászni, itt viszont 3-6-15x teljesítést kellett vállalni. A terep jó esetben havas, sok helyen latyakos itt-ott jeges volt, nagyon nehéz és tényleg csak tapasztalt túrázóknak való. A hírek szerint kb 30-an bevállalták a 110 km-t, amit finoman szólva is õrültségnek tartok, dehát ez ennek a sportnak az egyik szépsége. Aztán hallottam azt is, hogy sokan gondolkodtak a táv rövidítésén. Én a félmaratont választottam, késõbb kiderült, hogy helyesen, gondoltam ha sok idõm marad lesétálok Mátraházára. Hiányzik a választási lehetõségek közül a 4 vagy 5 kör. Szerintem érdemes lenne elgondolkodni rajta, tekintve, hogy februárban a nappal hossza ezt megengedi, bár én különösen érzékeny vagyok a sötétben bóklászásra (van fejlámpám és mégsem megyek szívesen éjszaka). 


8 után lehetett indulni, így negyed kilenckor sikerült megérkezni a helyszínre, ahol telt parkoló várt, jó hogy nem akartam a kocsit itt hagyni. A Kilátóban érdekes volt a szitu: nem voltak sokan, de sokat kellett várni az indításra. Nekem kb félórát úgy, hogy öten voltak elõttem. Regisztrálás után a kinti sátortól indulás. Benn két fiú regisztrált, azaz egy, a másik leginkább üldögélt, kinn pedig egy kedves lány indított, kérdeztem is, hogy nem fázik-e, de nem. Ami jó volt, hogy egybõl lehetett vajas-zsíros-lekváros kenyerezni, a hosszú várakozás nem volt jó, illetve érdekes megoldás volt, hogy az itineren az elfogyasztható csokik mennyisége jelölve volt és fogyasztás arányosan csökkent a mennyiség (körönként 1 db/fõ volt a készlet). Indulás... Sok futó, sokan sétálva, de egybõl látszódott, hogy nem lesz sétagalopp, mert elég keskeny nyomon lehetett a nem tudom milyen mély hóban menni, ami a csúszkálást is beleszámítva eléggé energiapazarló volt, meg oda is kellett figyelni. Az energiaszintem nem volt megfelelõ, mert a héten csak keveset ettem és reggel se nagyon, ez elég gyorsan gondot okozott. De az elején még lefelé bukdácsoltunk Mátraalmás felé, már aki nem tévesztette el rögtön a piros sávot, azaz nem indult el egybõl Galyavár felé. Szóval az elején megcsináltunk 450 métert lefelé a mindenféle állagú, keskenynyomtávú úton, elõzni csak nehézkesen, de lépni sem lehetett mindenhol kényelmesen. Csodálkozom, hogy a futók a futócipõikben nem fagytak szét, ez is egy olyan dolog, amit még nem volt alkalmam megkérdezni, nekik biztos ez a legkényelmesebb. Én egyszer próbáltam téli túrán nyári cipõben menni: nem volt jó. A csúszkálást viszont nem úszták meg. Én kipróbáltam a Téli Mátrán beszerzett szilikonos csúszásgátló szerkezetet, ami meglepõen jól mûködött, bár sokan legyintettek rá. Szerintem ennek köszönhetem, hogy idõben be tudtam érni. Csak Mátraalmáson kellett vele vigyázni az aszfalton. De nem az elsõ körben, mert akkor még fagyott. Ja, ezt az eszközt, legalábbis az enyémet Tajvanon gyártják, ami tudomásom szerint trópusi ország, bár a fene tudja.


Mátraalmáson reggel még jegesek az utak, szintén csúszkálás, ellenõrzés után indulunk Galyavárra. Itt kezdõdtek a bajok, az elmúlt napok rossz táplálkozása miatt, lassított felvétel voltam, az elsõ körben ez nem is javult, a hegymenetben teljesen szétestem, nagyon nehezen ment, a hó miatt is. Szerencsére amíg én kinn voltam a legmeredekebb rész nem jegesedett be, remélem, hogy most is járható a terep. Biztos ami biztos két-három helyen voltak kötelek is, de a trópusi (tajvani) csoda miatt ezt nem kellett használnom, a hegymenetben a szöges póttalp kíválóan mûködött. De én szörnyen lassú voltam, vártam a kör végét, szerintem sokan örültek a Galyatetõ 0,8 km táblának, aminél többet kellett menni, mert szerintem az a kilátóig volt annyi. Szóval az elsõ kör meglett laza 2.15 alatt. Aztán feltöltöttem pirossal és sárgával (szörpik), meg zsíros-vajas kenyérrel. Épp nem volt tea és ez épp így is maradt minden körben épp. Sõt a gulyás is így járt. A Galyatetõi pontõr lány viszont optimista volt és kedves, jó választás volt odaültetni. Ekkora kiderült, hogy a tõlem jóval tapasztaltabbak is erõsen kínlódtak a távon, a 2 óra környéki idõ nem volt rossz teljesítmény. A 3 körös szintidõ viszont 6 óra volt. A 2. kör az energiatöltés miatt sokkal jobb lett, meg ekkora már volt elképzelés az útvonalról, így sikerült 1.45-ös idõt futni. A 3. kör végére pedig 4 percem volt a szintidõhöz képest, tehát 22,5 km-t sikerült 5.56 alatt megtenni. A pontõr lány kedvesen beirányított mindenkit a két fiúhoz a Kilátóban, akik viszont nem hatódtak meg azoktól, akik néhány perccel túllépték a szintidõt, lett emléklap meg kitûzõ, de az emléklapra rákerült a szintidõn kívüli teljesítés megfogalmazás. Mondjuk ilyen körülmények közt engedni szokták az idõtúllépést. Remélhetõleg a Mátra teljesítménytúrázójában nem fogják figyelembe venni a késést. Sokan gondolkodtak a túratáv rövidítésén és sokan mentek át rövidebb távra. Én is lemondtam a további gyaloglásról, legalábbis Mátraháza viszonylatban, mondjuk Mátraházáról felsétáltam a Kékesre.


Végül: kíváncsi lennék, hogy érzékelték-e a még kint lévõ résztvevõk azt a földrengést, amit a Piszkéstetõi állomás rögzített 18.19-kor:


 www.foldrenges.hu/index.php

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár