Túrabeszámolók


túra éve: 2012
Gödöllő ÉjszakaiTúra éve: 20122012.06.14 20:59:27

 Gödöllõ Éjszakai 30 (vagy inkább 34)


 


Évek óta terveztem, hogy egyszer el kéne jönni a túrára, de sajnos eddig ez nem valósult meg.


Már 3 hete szóltam Kiskaralynak, hogy e bizonyos hét szombatján lesz az éjszakai gödöllõi körtúra, valamint azt is mondtam neki, hogy jó lenne, ha eljönne (friss teljesítménytúrázó, ez még csak a 2. túrája volt). Szerencsére nem gyarapodott a hétvégéje plusz programokkal (leszámítva a vasárnap reggeli rokonlátogatást, tehát minél elõbb be kéne érni a célba...), így biztosra mondta a jövetelét.


 


Délután bevásároltam a túrára, a szokásos 4 zsömle szendvicsnek, valamint egy 2 literes víz (melybõl remek mentaszörp lett), majd kb. 20 perc múlva minden összekészítve indulásra. A Cinkotáról 20:41-kor induló HÉV-et néztük ki, és sikeresen el is értük, így azzal jutottunk el Gödöllõre. Útközben gyönyörködtünk a fekete felhõkben, és poénkodtunk velük kapcsolatban (pár órával késõbb ez már nem volt vicces). Az utazásnak hamar vége szakadt, leszállás után, mivel megnéztem Google Earth-szel, hogy hova esik a Szabadság tér 18. átmentünk a zebrán a szépen felújított fõtérre, de mivel nem tudtuk a suli nevét, ahol az indítás folyt, így akiket megkérdeztünk, nem tudtak segíteni. Gyors telefonos segítség Kiskaraly nõvérének, Karalynak, így már rendelkeztünk a suli nevével, egy sikeres választás után egy helybéli hölgy útbaigazított minket, és visszaküldött az út másik oldalára. Így már alig 2 perc alatt meglett az iskola, és a gördülékenyen haladó nevezésnél is hamar sorra kerültünk. Gyors nevezés után 21:30-kor elrajtoltunk, és nekivágtunk az éjszakának. Az Erzsébet parkon szélsebesen átvágtunk, leelõztünk sok-sok embert, itt már egy szalagot benéztünk, de rátaláltunk a helyes útra, aztán haladtunk tovább. Egy éles jobb kanyart kellett volna vennünk be az erdõbe, de nem vettük észre a szalagokat, és belefutottunk az M31 kerítésébe, itt emlékeztünk, hogy az itiner azt írta, hogy balra kerítés mentén (mi a rossz kerítésnél voltunk), így mentünk kb. 300 métert az út mentén, és közben néztük a nagyobbnál nagyobb villámokat. Esõkabát már mindkettõnkön volt a biztonság kedvéért. Miután a GPS bekapcsolásával észrevettük, hogy a másik a jó irány, hirtelen vettünk egy 180 fokos fordulatot, és visszamentünk az utolsó látott szalagig, ahonnan nem volt messze az elveszett jobb kanyar. Végre meglett a jó kerítés, és 1-2 perc múlva végre-valahára a hangulatos 1. ep. (22:24)


A hídon átkeltünk, megmásztuk a ,,Nyaktörõt”, és elérkeztünk a 2. ep-hoz (22:41). Itt ezen a részen elég gyakran voltak az ellenõrzõpontok. 600 m után elértük a 3. ep-ot (22:50). Kis idõ múlva megkaptuk a 4. pecsétet a 4. ep-on (23:08). Itt egy frissen festett ”Mária út” jelzés következett egy darabig dzsindzsában haladva,majd befutottunk az 5. ep-ra (23:23), ahol hatalmas tûz lobogott, és túratársak ücsörögtek mellette. Gyors pecsét után indulás tovább, átkeltünk a 30-as úton, és mentünk tovább a lovarda mellett. A lovarda mellett haladva aggódó szülõ telefonja Kiskaralynak, hogy otthon szakad, ömlik, dörög, villámlik, és itt mi a helyzet. 2 perc múlva elkapott minket is, fél perc alatt átáztunk, így gyorsan beálltunk egy nagy fa alá, hogy kibányásszuk az esernyõinket a táska mélyérõl. Hosszas procedúra után megszereztük õket, így lassan el is tudtunk indulni. Kb. 10 perce ömlött az esõ, de az út már mocsárhoz hasonlított, a cipõink seperc alatt be- és átáztak. A villámok idõnként nappali világosságot hoztak az erdõbe, és egy-egy ilyen pillanatkor madárszó csendült a sötétben. A 6. ep-hoz mindketten talpig sárosan érkeztünk (egy-két esés a sárba fejenként), és így is távoztunk. Innen szerencsére jó úton haladtunk a következõ ep. felé, csak idõközben a sebesség lecsökkent a sár és a terep miatt kb. 2,5 km/h-ra. Sötét gondolatokkal (föladjuk Kerepesen és hazamegyünk) érkeztünk meg nagy nehezen a kerepesi kálváriához, és még nehezebben jutottunk le róla, mivel a papír ott volt állandóan hajtogatva azon a mondaton, ami ehhez kellett, így meglehetõsen váratlanul ért minket a patakkal való találkozás, habár a cipõinknek már mindegy volt. Átkeltünk, kijutottunk az útra, és hamar megtaláltuk a 7. ep-ot (2:10 /az ellenõrzõpont nyitva tartási ideje: 22:15-0:50/). Itt beszélgettünk egy keveset a pontõrökkel az eddigi eseményekrõl (ki hányszor tanyázott le a sárban, lehet, hogy itt helyben feladjuk stb.), és õk is meséltek nekünk, hogy a mögöttünk haladó seprûk (késõbb valami olyasmit hallottunk, hogy leléptek, mivel nem bírták az esõt) még késnek, úgyhogy nyugodtan mehetünk tovább, valamint egy-egy müzli szelettel próbáltak ösztönözni arra, hogy ne adjuk fel a túrát. Végül a szavaik annyira fellelkesítettek, hogy elindultunk tovább, és közös megegyezés alapján a derékszögû kunkort a következõ pontig kihagytuk, és helyette inkább a mûúton folytattuk az utunkat, addig a pontig, ahol már egyszer kereszteztük a 30-as utat. Rövidesen beértünk a 8. ep-ra, ahol már egy népes társaság melengette magát a tûznél. Itt mi mondtuk a pontõröknek, hogy továbbmegyünk a következõ pont felé, ami a Szent László kilátó volt. Még mielõtt elindultunk volna, a pontõrök telefonáltak a kilátóba, hogy mindenképp várjanak meg minket. Elindultunk, egy kicsit könnyebben haladtunk, mivel már szerencsére nem esett az esõ, így felgyorsultunk kb 3,5-4 km órára :). Itt egy olyan szakasz következett, amelyre már nem nagyon emlékszem, csak arra, amikor Mogyoród határára érkeztünk. Itt már hajnalodott, a zseblámpák se kellettek már nagyon. Megmásztuk a hegyet, és végre megérkeztünk a kilátóhoz, ahol már úgy vártak minket, mint a Messiást. Kiderült, hogy már csak mi vagyunk úton, a mögöttünk lévõ csapat is feladta. Itt feltankoltunk nápolyikkal, valamint ittunk egy-egy pohár teát, és indultunk tovább. Innen megint lelassultunk kissé, mivel Kiskaralynak fájt a talpa és a lábfeje, de haladtunk... Itt egy hosszabb szakasz várt ránk, az elsõ fele egy borzasztó sûrû akácosban, aztán szántóföldek mellett, virágos rétek mentén, elektromos vezetékek alatt. A szalagok itt nagyon eltûntek, úgyhogy az aggódás megszüntetése végett telefonáltam a célba, hogy jó irányba haladunk-e, de szerencsére azt mondták, hogy igen. Kb. 20 perc múlva elértük az utolsó, 10. ep-ot (5:22 /nyitva 4:45-ig/) a kocsiban unatkozó pontõrök nagy örömére, akik miután lepecsételték ázott itinerünket, rögtön el is húzták a csíkot. Itt kezdõdött a végsõ szenvedése a fájó és ázott talpainknak a célig. Próbáltam tartani a lelket Kiskaralyban, nem tudom, mennyire sikerült, mindenesetre nagyon elgyötört volt. Végre elérkeztünk a gyárépületekhez, én itt megtaláltam a kb. 1 hete elrejtett új geoládát, ettünk egy kis cseresznyét és meggyet a Táncsics Mihály utcán, majd végre valahára már csak kb. 300 m-re voltunk a céltól. Itt kaptunk egy telefont a szervezõktõl, hogy számítsanak-e ránk még (NANÁ!), és rövidesen be is értünk a célba (7:10 /nyitva:6:30-ig/). Megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, és rögtön rá is vetettük magunkat a zsíroskenyér-halomra. 8 óra szintidõ volt megadva, de az idõjárási viszontagságok és ezáltal a megváltozott terepviszonyok miatt csak 9 óra 20 perc alatt sikerült lenyomni a túrát.


A célban aztán kis erõgyûjtés után nekiiramodtunk, hogy elérjük az éppen aktuális HÉVet hazafelé.


 


Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szervezõknek a remek rendezésért, valamint azért, hogy megvártak minket. Remélem, hogy jövõre is itt lehetek, addig is minden jót!


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár