Túrabeszámolók


túra éve: 2012
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.08.01 21:04:45
 

 „Gyermekkori szerelmem a Bakony! Ide jártunk Gyõrbõl …..” 

Tavaly, miután második alkalommal teljesítettem a Cuha 25 távját így kezdtem beszámolómat, majd a következõ gondolattal fejeztem be:

„ … Hallottunk az éjszakai túrázásról … jövõre azt szeretnénk kipróbálni.”

Ennek a gondolatnak szellemében telt az elmúlt egy év. Nagy izgalommal vártuk a napot, illetve az ÉJSZAKÁT!  Több tervet is készítettünk, hogy hogyan fogjuk teljesíteni a délutáni és az esti, éjszakai programot, aztán végül is minden úgy alakult, hogy nagyon sok élményben volt részünk. A délutáni órákban érkeztünk Vinyére,  3 ½ óra autózás után. Itt már vártak ránk túratársaink, húgom és sógorom. Miután feltérképeztük a lehetõségeket (program, sátorozási lehetõség, tábortûz (?), vonat indulás Porvára, stb), jó volt felfrissíteni magunkat egy hideg sörrel, majd lesétálni a Kõpince-forráshoz. Felvertük sátrainkat, megalapoztuk az estét, majd kisétáltunk a vasútállomásra. Közben azt elemezgettük, hogy arra számítottunk, több sátor is lesz majd a cél mellett, azaz többen is itt töltik az éjszakát. Lehet, hogy tud valamit a többi résztvevõ? Nekünk csak az elsõ ilyen …

Miután begördült az állomásra a Bakony-expressz elözönlötték a természet szerelmesei. Szegény kalauz reménytelen helyzetben volt, abban a tekintetben, hogy mindenkinek jegyet adjon, tehát nem adott senkinek. :) A pár perces vonatozás csodálatos volt, már most érezhetõ volt az este hangulatának vibrálása a levegõben. A bizsergetõ izgalom, a kíváncsiság és némi aggodalom, hogy vajon kihúzzuk-e az éjszakát esõ nélkül … Porva-Cseszneken örömmel vettük észre, hogy ki lehet próbálni a hajtányozást. Meg is tettük!

Miután mindenki leadta nevezését neki is indult a csodálatos erdõnek. Mi úgy határoztunk, hogy az éjszakai természet érdekel minket igazán, így megvártunk, míg a nap teljesen eltûnik a horizonton, erõsen sötétedik és akkor, est 9-kor indultunk csak neki a 7 km-es útnak. Az elsõ kaptató során szépen ránk is sötétedett az erdõ. Érdekes volt fülelni a természet hangjait, majd gyönyörködni a holdvilágban, miután kiértünk a füves területre. Kimondottan vágyódtunk az után, hogy valamilyen vadat láthassunk az éjszakában, ezért próbáltunk minél kisebb feltûnést kelteni. Elértük Ferencházát, itt megláttunk egy magaslest és feltelepedtünk rá. Gondoltuk, addig nem megyünk innen, amíg valamilyen vadat meg nem tudunk lesni. És türelmünket élmény koronázta! Egy 4-5 egyedbõl álló õz csapat bukkant fel és egyre közelebb merészkedtek a leshez. Szerencsénk volt, hogy a szélirány nekünk kedvezett és talán ezért is voltak bátrabbak az állatok. Egy jó fél órás gyönyörködés után valamit megneszelhettek az õzek, mert riadót fújtak és eltûntek az erdõ mélyén. Ekkor sejtelmes fények jelezték az égen, hogy valami készülõdik a távolban, és ha nem szedjük a lábunkat még meg is ázhatunk. De hát úgy terveztük, hogy a lehetõ legtöbb élményt szeretnénk magunkévá tenni, ezért nem kapkodtunk továbbra sem bevettük magunkat az erdõbe. A mély sötétség titokzatossága és izgalma feledhetetlen. Idõnként megálltunk és hallgatóztunk, erõltettük a szemünket hátha látunk valamit. Lábunk alatt fogytak a méterek aztán csodás kilátás tárult elénk a Panoráma útról, az alattunk lévõ települések fényeivel. Egyre erõsebben fújt a szél, majd az út végén eleredt az esõ is. Egy cseppet sem bántuk, aztán mire beértünk a célba, már el is állt. A célban átvettük megérdemelt jelvényünket, emléklapunkat, csokinkat, a sátorban vacsoráztunk, elmeztünk, majd az éjszakában megtapasztalhattuk, milyen hatalma van a természetnek. Elkapott minket a vihar, sok esõvel, nagy széllel, dörgéssel, villámlással. Mindezek után egy dolog biztos! … Veszünk egy komolyabb sátrat!

Óriási élménnyel lettünk gazdagabbak és nagyon örülök neki, hogy párommal itt lehettem. Örülök, hogy sok túratársam tartott velem, örülök, hogy testvérem, sógorom is itt volt és ugyanolyan élményként fogadták a történéseket, ahogyan tettem azt én. Remélem, hogy a többi természetbarátnak is több boldogságot, mint bosszúságot okozott az éjszakai erdõ és mindenki szerencsésen célba ért.

KÖSZÖNÖM, HOGY ITT LEHETTÜNK!!! Csak a tábortûz hiányzott :(
 
 
túra éve: 2011
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20112011.07.18 17:30:50

 Gyerekkori szerelmem a Bakony!


 Ide jártunk Gyõrbõl az általános iskolával kirándulni, sokszor voltunk itt ügyességi versenyeken, családi kirándulások és nyaralások színhelye, valamint a tájfutás alapjaival is itt ismerkedtem meg. Aztán az óta távolabb sodort az élet és már „csak” visszajárok ide. Most feszültem neki második alkalommal a 25 km-es távnak.


Nagyon vártam a napot! Szerettem volna páromnak megmutatni, hogy mi volt az, ami miatt beleszerelmesedtem a természetbe; szerettem volna, hogy jó idõ legyen; szeretem volna, hogy a Cuha-patak és szurdok, igazi szépségében (tele vízzel) pompázna; szerettem volna egy igazán szép napot eltölteni természetet szeretõ emberek között. Nem mellékesen velünk tartott testvérem és sógorom (vagy mi velük), mert csoportban mindig könnyebb!


Nagyon vártam a napot! Reggel fél 5-kor keltünk, hogy 210 km-t autózva itt lehessünk és csodálkozzunk azon, hogy milyen sokan összejöttek a természetbarátok. Felszerelést összeszedtük, az „alapozást” letudtuk J, gyorsan regisztráltunk és 9:00-kor nekifeszültünk a távnak. Az elsõ ellenõrzõ pontig mintha repültünk volna, nagyon hamar oda értünk. Egy kicsi hiányérzetem volt: nem találtuk az „iszonyatosan nagy fát”, lehet, hogy ki kellene táblázni …. A Pápalátó-kõre vezetõ út még mindig csodálatos a maga természeti adottságaival, szikláival, és dús aljnövényzetével. És a Pápalátó-kõ az a hely, ahonnan nem lehet csak úgy tovább menni. Reggeli (tízórai), gyönyörködés a panorámában, majd csak aztán az indulás. Irány Alízháza! Olyan mintha a mesék világába csöppennénk … a hét törpe … meg a Hófehérke. Majd visszatérve a valóságba a lejtmenet nem egyszerû, de minden pillanata nagyon élvezhetõ. Az úton keresztbe dõlt fák, a mély vízmosások mind egy kis változatosságot hoznak a monoton gyaloglásba. Mikor leértünk a Hódos-érhez, már gyanítottam, hogy egyik vágyam nem teljesül. Sajnos nem lesz víz a Cuhában sem! L Hiányzott a patak csobogása, hogy teljes legyen az idill. Kéz a kézben sétáltunk a természet szépségeit csodálva. Az utunkba került táborozók már meg sem lepõdtek azon, hogy túrázók tömege vonul rajtuk keresztül. Aztán kiértünk arra a részre, ahol 2 m-es a gaz, és a déli nap igazán próbára teszi az embert, zárva az „üveghutai” emelkedõvel. Ezek után az ember már nagyon várja azt, hogy megmártsa lábát a Cuha-patak hûs vizébe. Kis fáradtság …, de a felén már túl vagyunk …, vissza nem fordulunk!!! A Cuha mentén megint csak a patak csobogása hiányzik. Kopnak a kilométerek, fáradnak a lábak. Az ellenõrzõ pontnál keresünk egy helyet, ahol kicsit lehet frissíteni a lábakat. Nagyon jól esik a hideg vízben járkálni. Felfrissülve megyünk tovább!


A Kõpince-forrás után megint csak napozunk egy kicsit, majd betérünk a Cuha-szurdokba. Víz sajnos sehol, így a mederben sétálva faljuk a métereket. Van idõnk mókázni és gyönyörködni. Ahányszor erre jár az ember, annyiszor ámul el a természet csodálatosságán és formáló erején. Hihetetlen dolgok tárulnak az ember szeme elé! Sziklából kinövõ fa, hatalmas természet alkotta torlaszok a mederben, meredek sziklafalak, levegõben lógó gyökerek és még sorolhatnám! Az Ördög-réttõl már csak a hegyi hajrá van hátra! Meredek kaptató, és egyre közelebbinek tûnõ hangok, amik viszik a lábakat elõre. Sajnos az emberi butaság itt is nyomon érhetõ, a cél elõtt nem sokkal az erdei úton szórta el valaki a háztartási hulladékát. Lehangoló a látvány! Annál üdítõbb, amikor már a cél tûnik fel elõttünk! Bízunk benne, hogy jut még zsíros kenyér, mert nagyon ki vagyunk rá hegyezve és megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a szervezõk nagyon felkészültek. Jómagam nagyon megpakoltam a pocakom és nagyon jól esett minden falat. Jól esett végre levenni a cipõt is, és a mellettem lévõk sem jelezték, hogy ellenükre lenne. J


Összegzés: nagyon jól telt a nap! Amit szerettem volna az nagyrészt teljesült. Kedvesem is megbirkózott a távval, bizonyított magának is, bár voltak korábban kételyei. SZERETTEM, SZERETEM, SZERETJÜK A BAKONYT!!! Hallottunk az éjszakai túrázásról .... jövõre azt szeretnénk kipróbálni.

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár