Túrabeszámolók


túra éve: 2017
BartinaTúra éve: 20172017.01.29 18:47:33

Nagy várakozással vágtunk neki mi is a 30 km-es távnak, hiszen rengeteg jót és szépet olvastunk a túráról, a csapatról, az ellátás fantasztikus voltáról. A rajt helyét könnyen megtaláltuk, már fél hét felé nagy tumultus volt. A jelentkezéskor, kérdésünkre, hogy hol lehet Cartographia Kupa-füzetet szerezni, szinte senki sem tudta a választ (mondjuk mire végre valaki elárulta, rájöttünk, hogy majdnem kiszúrta  a szemünket, főleg, így utólag, a Cartographia-stand). A rajtot kicsit elrontottuk, mert hamarabb csipogtattuk a kódunkat, mintsem elindultunk volna valójában (kb. 15 perc veszteség). Az útvonal érdekes volt, a táj, köszönhetően a télnek is, csodaszép. Fantasztikus volt a napfelkelte. Az utat rengeteg helyen jégpáncél fedte, nagyon veszélyes volt a haladás, szerintem az isteni gondviselésnek volt köszönhető, hogy nem történt baleset.


A forralt bor minket nem zavart az ep-ken, nem éltünk a lehetőséggel csak a célban (isteni finom volt a bor:), éppen a lentebb elmondottak miatt. A tea jól esett, a csoki és az alma is. Az egyik ep-n, megkaptuk a csokit, viszont csak rákérdezésre adtak szőlőcukrot, pedig ott volt kitéve, bontatlan zacskókban: nem volt világos, mikor a kezünkbe nyomták a zacskót, a teljes adag a miénk vagy bontsuk ki és vegyünk belőle. Ez utóbbit választottuk.


Eltévedni nem lehetett, jó volt  a leírás és a szalagozás, bár azért, mikor olvastuk a leírásban a Várhegy-kilátónál, hogy Kakasdra a kék háromszögön lefelé erszekedve indulunk és ehhez képest egy komplett hófal tornyosult előttünk, szinte függőlegesen, akkor picit elgondolkodtunk, hogy bennünk van-e a hiba...


A szervezés profi, de "lelketlen" volt - az ep-ken sehol egy kedves mosoly vagy kérdés, hogy hogyan bírjátok, jól vagytok ebben a hidegben és jégpáncélon, stb. Persze, saját felelősség, saját döntés, tömegrendezvény, de azért egy kicsit jól esett volna több törődés. Volt olyan ep, hogy látták, hogy jövünk, de folytatták tovább a beszélgetést, mit sem törődve azzal, hogy nagy nehezen bevonszoltuk magunkat és pecsétet szeretnénk. Bocsánat, ha csak nekünk volt ilyen tapasztalatunk, viszint a profi szervezéshez ezt is meg kellett említeni.

 
 
túra éve: 2011
Horváth József EmléktúraTúra éve: 20112011.04.30 18:20:54

Elnézést, hogy ilyen hozzászólással érkezem, de nagyon megviselt a dolog, s muszáj megírnom. Annál is inkább, mert ezidáig ilyet még sehol sem tapasztaltam és meg vagyok döbbenve, azon túl, hogy rohadt rosszul esett és esik a dolog.


Elöljáróban: 45 éves nõ vagyok, 2003-ban volt egy gerincsérv-mûtétem, elég stresszes munkakörben dolgozom. A mûtétem után pár évvel kezdtem el futni a Margitszigeten (bár mindig is gyûlöltem futni, de a magam csiga módján hetente párszor lekocogom az 5,3 km-t) és három éve belevittek a "bûnbe": el kezdtem teljesítménytúrázni. Párszor csináltam 20 km-t, de inkább 30-asokat és 40-eseket, büszke vagyok a Fehár-Vár-Palota 42-re is:-)


Mindig örömmel mentem túrázni, s sohasem az volt a fontos számomra, hogy fiatalos gyorsasággal és hatalmas tempóban (tiszteletem mindenkinek, aki erre képes) végigrohanjam a távot, hanem a magam módján és tempójában haladjak, közben sokat szoktam fotozni vagy ha összecsapódom egy-egy kedves túratárssal, akkor társalgunk (könnyebben megy az idõ), de a túra során látható nevezetességeket is próbálom megtekinteni.  Szintidõn belül érek be természetesen, mert ez a célom nekem is, de általában egy jó 4,2-4,5-es átlaggal haladok, volt már sokkal jobb is persze, de ez sok mindentõl függ, ti is tudjátok.


A mostani hétvégén nagy dilemmában voltam. Mivel csak egy napot tudtam rászánni a túrázásra, nem tudtam dönteni: Börzsöny vagy Vértes. Vérteskozma 30-t már kétszer megcsináltam, most lett volna a harmadik, nagyon szeretem, csodaszép útvonal, kedvesek az emberek, stb. Viszont a Börzsönyt  is nagyon szeretem, s nem utolsósorban közel van. Logisztikai szempontból ezért a börzsönyi túrát választottam, nevezetesen a Lokomotív Túrista Egyesület Horváth József Emléktúráját, a 30 km-es számot. A táj szép volt, az idõ is pazar, az útleírás is megfelelõ. sokat fotoztam az úton, jól éreztem magam, na jó, volt egy számomra komoly emelkedõ, s tekintettel, hogy ebben az évben elõször voltam túrzáni, így nem haladtam hatalmas tempóban. A túrát szintidõn  belül (8 óra volt a szint, én 6 óra 52 perc alatt) teljesítettem.


Ekkor ért a döbbenet. Beértem a célba, ahol odaadtam a rajtszámomat is tartalmazó útvonalleírást. Konstatálták a számomat, majd kérdezték,  hogy együtt indultam -e x. y- nal (itt egy tõlem jó 20 évvel ifjabb hölgy neve hangzott el, aki elõttem nevezett pont, ugyanazon  távon). Mondtam , nem együtt, csak elõttem indult, s naívan megkérdeztem, miért, beért? Erre a rendezõ bizottság egyik tagja közölte, igen, már majd két órája (pontos idõpontot mondtak). Teljesen ledöbbentem, s ahelyett, hogy kikértem volna magamnak ezt az egész eljárást, próbáltam tréfára venni a dolgot, hogy azért én közben fotoztam meg kissé idõsebb vagyok, meg hogy nem az a célom, hogy belehaljak a túrázásba. Mire elhangzott, hogy az illetõ hölgynek sem. No, ekkor kellett volna beinteni és közölni, hogy ha szintidõn belül ér be valaki az adott túrán, akkor mi a jó büdös fene köze van a fogadóbizottságnak ahhoz, hogy ezt mikor teszi, fõleg nem ilyen megalázó módon?


Mivel teljesen megdöbbentem, nem kapcsoltam és nem kértem ki ott helyben magamnak ezt az eljárást. Azóta emésztgetem és nagyon rosszul esik, ez az utolsó momentum teljesen rányomta a bélyegét az egész, amúgy szép túrára.


Eddig soha sehol, semmilyen más szervezetnél nem tapasztaltam ilyen bunkóságot. Mindenütt kedvesek voltak, tisztelettel gratuláltak a sikeres teljesítésekhez. Csak superlativusokban tudok beszélni, írni valamennyi oylan túráról, ahol indultam az elmúlt évek alatt.


Most viszont nagyon sajnálom, hogy nem Vérteskozma mellett döntöttem. Az biztos, a Lokomotív Túrista Egyesület által szervezett túrákra ezek után soha sem megyek el.


 


 


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár