Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Beskidy Ultra TrailTúra éve: 20142014.10.17 01:08:47

Beskidy Ultra Trail 260 km (2. rész)


 


Második nappal


Reggel 7 körül elértem a házat (150 km). Muszáj aludnom egy kicsit, hiába hogy nem akartam az értékes világos perceket erre pazarolni. Benézek az érkezõbe, ott még viszonylag nyugalom van, de kényelmes elfekvésre nem lenne lehetõség. Keresnem kell egy fotelt, kanapét, vagy hasonlót. A recepción nincs senki, ezt magamnak kell megoldani. A cipõt a földszinten hagyom, nem félek attól, hogy elviszik. Találok egy közpapucsot, abban indulok a felfedezõutamra. Megyek egyre magasabbra a lépcsõkön, sehol semmi. A tetõtérben találom magamat. A folyosó végén kinyílik egy ajtó, belátok a szobába. Ez egy nagy szoba. Vannak ágyak is, de a padlón rengeteg matrac van, pótágyként. Vannak már üresek is. Ez jó is lesz. Lerogyok az egyikre. Lehámozom a lábamról a retkes zoknikat. Visszahajtom a nadrágom szárát, hogy ne koszoljam össze a matracot. A lábam alá teszem a széldzsekit. Kb 40 perccel késõbbi idõpontra felhúzom a vekkert. Mellettem hangosan pakolnak. Elkészülnek, kimennek. Innentõl van 20 perc nyugalom. Ezt sikerül alvással tölteni. Utána a fiatalok elkezdenek kiabálni, üres flakonokkal dobálózni. Legszívesebben közéjük hajítanám a büdös zoknimat. Ehelyett felkelek, és próbálok kiszúrni egy vízhólyagot. Erre a célra a Palóc expedíció kitûzõjét hoztam. Nem volt alkalmas a feladatra. Nem volt vastag a bõr, még épp csak fél órája száradt meg a lábam, mégsem tudtam vele kiszúrni a hólyagot. Talán kicsit tompa volt a tû hegye, nem tudom. Legközelebb maradok a jól bevált Rax-Schneeberg kitûzõnél. Otthoni szurkálásokhoz azt szoktam használni, és tökéletes. Csak olyan szép rajta a kép, féltem tõle, hogy eláztatom… Kentem egy kis Flectort a lábszáramra, nedves törlõkendõvel lábat mostam, száraz zoknikat vettem. Lábápolás után irány az étkezõ. A folyosón egy laptopos emberbe akadtam. Megkértem, hogy adja át egy kicsit a gépét, kíváncsi voltam, hogy hányan elõztek meg a kis pihenõm alatt. A szagom ellenére megkaphattam volna a laptopot, de nem volt wifi… Reggelire rendeltem egy teát és egy almás süteményt. Jól beváltak ezek a sütik, és nem kellett rájuk várni. A tea cukormentes volt, de ezzel csak akkor szembesültem, amikor már leültem. Nem akartam 0 pontért visszamenni a pulthoz, így maradt a cukormentes variáció. Ettem még egy kis chips-féleséget is. Nem volt ez egy rendes reggeli, de már így is elment egy csomó idõ. Egyre inkább kíváncsi vagyok, mi van a többiekkel, hányan hagytak le. Gondolkodtam, hogy SMS-ben kérdezõsködjek. De majd úgyis megírják, minek erõlködjek még ezzel is. Eljött a pillanat, belebújtam a vizes cipõbe. Legalább volt elõtte háromnegyed órám száraz zokniban.


8.25 körül léptem ki az ajtón. Hiába hogy alig aludtam, mégis kicsit ki voltam csúszva a még otthon megállapított (szintidõre szabott) tervbõl, legkésõbb 8-kor akartam elindulni innen. A Brona hágóban (1408 m) értem el újra a határt és a Vízválasztót. A túra legszebb 1 órája következik. A Tátrában megszokotthoz hasonlóan lekövezett utak vannak a Babia Góra környékén; ezek viszont jobb állapotúak. Sokan jönnek szembõl, lehet, hogy napkeltét néztek (volna) fentrõl? Talán nekik is köszönhetem az üres matracokat. A hágó elõtt elfogynak a nagy fák, már csak törpefenyõk vannak. Kilátóhelyre érek. Nagyjából innen készült a túra honlapjának „címlapfotója”. Lent kb 1000 méterig felhõtenger. Fent magasan is felhõ volt. A kettõ között általában semmi felhõ. Kivéve a Babia Gorát. Hiszen a csúcs kapott egy felhõsapkát. Ez nem volt jó ötlet. Elõtte még szép kilátás nyílt a tejfölre és a magasabb hegyekre, aztán lassan belemásztam a homályba.


Érdekes hegy ez a Babia Góra (1725 m). Ez az egyetlen hegy többszáz méterrel magasabb a környezeténél, és szinte már magashegyi jellegû. A csúcson korábban tiszteletét tette II. János Pál pápa. Mindezek miatt a hegy igen népszerû, még annak ellenére is, hogy belépõjegyet szednek… A szél miatt ismét elõkerült a széldzseki. A csúcson éppen csak megálltam. Még a csúcs elõtt meg is jött a 3 SMS, nem várt híreket hoztak. Lazy és R&K is kiszállt, meg még páran mások is. Már csak néhányan vagyunk a pályán, a többiek jóval mögöttem; nincs reális esélyük a szintidõn belüli teljesítésre. Jó, hír hogy nem jósolnak esõt. Tudom, hogy a második éjszaka gyakran ledarálja az embereket, de ide mégis olyan résztvevõknek kellett jönni, akik ezzel valamennyire tisztában vannak. A második éjszaka vége felé/kora hajnalban a Pilsko többeknek megadta a kegyelemdöfést. Onnan messze volt a következõ egyszerû kiszállási pont, többen is jobbnak látták abbahagyni. Pedig ha tudták volna, milyen jó mocsaras rész kezdõdött a hágó után… Furcsa volt ezzel szembesülni. Nem volt még ilyen, hogy egyetlen esélyesként próbálkozzak. Garantálva volt, hogy továbbra is végig egyedül megyek. Az útvonalam még mindig a vízválasztót követi, de ez már nem országhatár. Régen viszont még határ lehetett, hiszen a következõ kb 10 km-en régi határkövek bukkannak fel. Fogalmam sincs, milyen határt jelöltek, a bevésett D és S felségjelzések végképp megzavarnak. A vizes kõlapokon óvatos vagyok. Szembõl egyre erõteljesebben áramlik a tömeg. A Sokolica kilátóhelynél már a felhõsapka alá kerülök. Valahogy errõl a hegyrõl jól esik lefelé a kocogás. A túra során ez volt az egyetlen lejtõ, amit önszántamból megfutottam. Jól esett, semmi bajom nem volt. Nagyon elegem volt azonban szembejövõkkel. Az ösvény teljes szélességét kihasználva áramoltak. Nálam gyakran sokkal profibb cuccokban, csigatempóban vándoroltak fölfelé, miközben meredtem nézték az ösvényt. Sokszor kellett megállnom miattuk, és akkor is párszor nekem jöttek, annyira csak a lábuk alá néztek…


De ennek is vége lett, leértem a Krowiarki hágóba (1012 m). Jegyet szerencsére csak a fölfelé menõktõl szednek. A büfében kértem egy teát és egy nápolyi szeletet. A néninek próbáltam értésére adni, hogy ne legyen forró a víz. Ezt õ úgy értelmezte, hogy egy tea mellé kérek még egy pohár forró vizet is… Végül egy sorbanálló lány tolmácsolásával tisztáztam a helyzetet, és jeleztem, hogy nem tartok igényt a forró vízre. A néni végül nagyon kedvesen abból is teát csinált nekem, grátiszként. A hágóban tábla tájékoztat arról, hogy Nagymányok testvértelepülésének területén (Jablonka) járok. Mintha ollóval vágták volna el a tömeget, erre már alig járnak. Meg is tudom érteni, hogy a mocsaras, görgeteges utak helyett a Babia Gorát választják. Ideje válaszolni az SMS-ekre, a kocogós lejtõn erre nem volt mód. 160 km körül járok. A maradék 100 km-re 27,5 órám jut. Ez elsõ ránézésre jól hangozhat, de úgy számoltam, hogy éjjel biztosan nem lesz meg a 4-es átlagom, és aludnom is kellene majd valamennyit. Mindjárt nem is hangzik olyan jól. Fölfelé hullámzó gerincen megyek a Cyl Hali Smietanowej 1298 m magas csúcsa felé. Itt is áll néhány S-D határkõ; örülnék, ha valaki tájékoztatna az eredetükrõl. A csúcson kicsit leülök, olvasom a leírást. Kár, hogy itt fák takarják a kilátást, még szétnézhettem volna, mielõtt hosszú idõre elmerülök a szürkeségben. Egy közeli kilátópontról ismét egy archív képem van:


A térképek nincsenek összhangban egymással a kék jelzést illetõen, inkább útbaigazítást kérek helyi természetjáróktól. Elhagyom a pirosat, és egyben a Vízválasztót, innen már végig ismeretlen helyek következnek. A kék hamarosan egy kegyetlen meredek lejtõn ereszkedik, esek-kelek. Végre elérem a zöldet, ennek a meredeksége kellemesebb. Nem sokáig örülhetek neki. Ez is kezd meredeken lejteni, ráadásul az út teljes szélességében szét van verve. Valószínûleg friss munka eredménye lehet, hiszen korábban a nagyon rossz részek mellett általában próbáltak kerülõ ösvényeket taposni. Itt nem volt semmi, a sziklák között kellett botladozni. Alig vártam már, hogy vége legyen. A lejtõk határozottan rosszul estek a lábamnak. A kisebb hegyi házcsoportok környékén kényelmesebb szekérutak is akadtak, aztán újra köves lejtõ. Zawoja-ba egy fatemplom közelében érek le. Itt szívesen ettem volna egy hamburgert, vagy hasonlót. Találtam is egy erre alkalmas egységet. 2 perc után sem jött elõ senki; így inkább a boltot választottam. A szokásos literes gyümölcslé (ne igyatok részben vagy egészben rebarbarával ízesített levet!) mellé fél zacskó chipset, és néhány karamelles nápolyit fogyasztottam el. Néhány járókelõ alaposan megbámult, miközben a padon falatoztam… Eredetileg az innen bõ 10 km-re lévõ Sucha Beskidzka-ban terveztem a „nagy bevásárlást” estére, az mégiscsak egy nagyobb település. Azonban inkább a biztosat választottam, hátha szombat délután már nehezebb lesz ott boltot találni. Vettem 2 energiaitalt, és 1 garnitúra elemet (általában a legerõsebb fokozaton világítottam, és ez gyorsan lemerítette az elemeimet). Egyéb kajákra nem volt szükség, volt még bõven az otthoniból. Kezdtem megfagyni a padon, érezhetõen hiányzott a meleg táplálék


Az emelkedõn hamar bemelegedtem. A keskeny aszfaltút utáni kis ösvény vizes kövein sikerült egyet zakóznom, azt hiszem, szemtanúk is voltak. Utána aszfaltos, murvás, majd újra aszfaltos szakaszok következtek kis hegyi falvakon keresztül. Nem szerettem ezt a szakaszt. Talán a Zawoja és Sucha Beskidzka közötti bõ 10 km volt a legunalmasabb az egész túrán. Persze magyar viszonylatban örülnénk az ehhez hasonló unalmas részeknek. Különösen Lazy, hiszen érintettünk egy ?azy nevû kis falut, bár falutáblára nem emlékszem. A nagyobb hegyek után/elõtt mégis unalmasnak tûnt ez az összekötõ szakasz. Turisták itt is voltak, józanok és dülöngélõ részegek egyaránt. A Magurka oldalában volt pár km terep. Elõbb inkább mocsaras-sáros, aztán Kubasiaki után meredek, kõgörgeteges ösvény boldogít. Sucha Beskidzka (180 km) fõútját hosszú völgyi aszfaltozás után értem el. Nagyon hiányzott már a rendes kaja. Azt terveztem, hogy itt eszek valami gyorskaját, sötétedéskor pedig a Leskowiec turistaházában elfogyasztok egy levest. A terv hamar felülíródott. A közelben nem láttam se boltot, se kajáldát. Pedig ez az egyik legnagyobb útbaesõ település az utam során… Ezek után már csak a vasút keresztezése, és a távolban pihenõ villamos motorvonatok látványa nyújtott némi örömöt, de ezzel nehéz jóllakni. Változott tehát az étrend. A városból kivezetõ kaptatón megálltam enni-inni. Valahogy ki kell húznom a turistaházig. Oda már nagy kajálást, és némi alvást terveztem. Errefelé egész kényelmesen járható részek is voltak. Nem jártam magasabban, mint a város elõtt, mégis érdekesebb a táj, vadregényesebbek az utak. A Zurawnica szikláinál „technikás” lejtõ lassít le. Sehogy sem jók már a lejtõk, az ehhez hasonlók pedig már egyáltalán nem hiányoznak. Utána viszont igazán szép a bükkös. Górny Krzeszów-ban van némi aszfaltkoptatás.  Ezután már szinte folyamatos az emelkedõ a Leskowiec házig. Sajnos itt is kísér az utóbbi 30 km-en jellemzõ szürkeség, nincs is kedvem fényképezni. Helyenként utamat állja némi mocsár. Aztán elkezdek emelkedni. A magasság növekedésével a táj is egyre szebb, de a köd is sûrûsödik. Kisebb hágók, rétek következnek. A szekérút kellemes, és kiválóak a jelzések. Egy forrásnál frissítek, és lecserélem a vízkészletemet. Elõször este 6-os érkezést tûztem ki a házhoz (193 km). Aztán látszott, hogy ez nem fog menni, végül 18.20 körül értem a piros jelzés kiszögellésébe. A ház nem esik útba, a tábla szerint 7 perc a ház. Azt hittem, közelebb lesz.


Harmadik éjjel


Jól hittem, kb 2 percre volt. Már majdnem be is sötétedett, ezúttal jó az idõzítés, legalább nem a világos percek mennek veszendõbe. Hamar megtalálom az étkezõt. Sehol egy vendég, de még a lámpa sem ég. Valami nincs itt rendben. A pultos néni csak számomra idegen nyelvet beszél, a segítségével kerítek egy angolul beszélõ konyháslányt. Olyan kaja felõl érdeklõdök, amire nem kell várni. Eldöntöttem, hogy az elsõ levest fogom választani, meg sem hallgatom a többit, nem vagyok már döntésképes állapotban. Paradicsom leves. Neeem. A következõ: káposztaleves. Kiváló. Másodiknak rántott hús az ajánlat némi körettel; ez is jó lesz. Mindegy, csak meleg legyen. Kicsit ki vagyok száradva, kérek 1 liter kólát. Szándékosan meg sem néztem az árakat. Most félre kell dobni a rám általánosan jellemzõ fösvénykedést, szükségem van a tápra; nehéz éjszaka elõtt állok. A leves tényleg szinte azonnal elõáll. Elképesztõen nagy adag, és tele van rakva krumplival, káposztával, hússal. Elbizonytalanodok, a második fogás helyett inkább csak egy sütemény kellene. Aztán rájöttem, hogy nincs kedvem magyarázkodni, variálni. A levessel nagyjából jóllaktam. Ez talán csak a látszat, bizonyára sokkal több is belém fér, csak be van szûkülve a gyomrom. Miközben várom a másodikat, elõkerülnek az emberek. Eljött a vacsoraidõ. Valakik hozott anyagból, valakik a konyháról rendelnek. Kisebb csoportok, barátok családok frissen fürödve, átöltözve idézik fel a napi élményeket. Nagyon kilógok a sorból. Zárt térben szinte már engem is zavar a szagom. 3 napja nem fürödtem, és a technikai póló ilyenkor már elég veszélyes. A lábamat is kibillentettem a cipõbõl, ez az igazán ütõs anyag. Kész a második. Ettõl féltem, hatalmas adag. A hús szerencsére nem túl nagy, köretként hasábkrumpli, rizs, és 3 féle káposzta jár; elég lett volna csak a hús+káposzta. Ez egy káposztás vacsora. Szégyenszemre néhány szem krumplit a tányéron hagyok, az már nem esne jól. Fizetnék. Sehol senki, hiába csengetek. Arra gondolok, hogy otthagyom õket, és akkor úgyis gyorsan megtalálnak, hogy fizessek. A csengetés után 3 perccel jön csak elõ a néni, majd a tolmácsom. 43 PLN-t fizettem. Nem kevés, de megérdemeltem; és igazán emberes adagokat mértek. Érdeklõdök, hogy van-e valami hely, ahol egy fél órát tudnék csendben pihenni. Teltház van, nem tudnak ágyat adni; és fotel/kanapé sincs. Marad az étkezõ a zajos vendégekkel, és a fapadokkal. Elkeseredetten keresek egy sarkot, ahol hátradõlve a fejemet be tudtam támasztani. Ekkor láthatta a konyháslány, hogy „nagy a baj”. Szólt, hogy mégis van egy ágy az étkezõ egyik lezárt részében. Kiváló. Átcsoszogok. Nincs kedvem/erõm levenni a retkes nadrágot, vizes zoknikat. Úgy feküdtem az ágyra, hogy a lábfejeim a levegõbe lógjanak, a lábszáram alá a széldzsekimet tettem. Lábtól fölfele pedig magamra dobtam a pokrócot, mert ebben a szobában hûvös volt. Jön az SMS Ádámtól, felajánlja, hogy szívesen ébreszt. Nem kell, megoldom. A lámpát le sem kapcsolom, 30 percet adok magamnak. Ez a nyugalom illúziója. Próbálom kikapcsolni az agyamat, hamar elalszom. Kb 20 perc után magamtól ébredek. Hát, ezt kell beosztanom a maradék 19 órára, 2 átgyalogolt éjszaka után. Az SMS-ek szerint a „szurkolói tábor” is látta, hogy nagyobb pihenõt tartok. Remélem, senki sem hitte azt, hogy vége. Összeszedem magamat. Hideg lesz kint, felveszem a széldzsekit. Bõ 19 órám maradt tehát az utolsó 68 km-re. Azt számoltam, hogy éjjel legalább 1,5 óra tartalék kell a 4-es átlagon felül. Nappal is csak 4-es átlagom volt (gyorsabban mentem, de a szükségszerû kajálások sokat rontottak a sebességen). A sötétség mellett nagyon tartottam egy cifrább jelzetlen résztõl is. Ott önmagában kb 30 percet biztosan bukok a 4-esbõl. Reméltem, hogy nappal hosszabb megállás nélkül még menni fog a 4-es. Így tehát kb fél órám marad a szintidõbõl. Ezeket a számításokat szerencsére még napközben elvégeztem. Estefelé már nem igazán ment a számolás.


Nagyon megköszöntem a pihenési lehetõséget, kiléptem a ködös, szeles éjszakába. Szinte egész nap ködben voltak a hegyek, miért lenne most másképp. A vízszintes és a lejtõs szakaszokon kegyetlenül fájnak a felszakadt vízhólyagok, és a sáros, már szinte megszáradt zokni miatti kidörzsölõdések. A házban inkább meg sem néztem a lábamat, úgysem nagyon tudtam volna javítani rajtuk. A 45 órája viselt vizes cipõ megtette a hatását. Annyi pozitívum akadt, hogy az egyéb fájdalmak miatt csak nagyon óvatosan tudtam menni lefelé, így az ínhüvely-szerû fájás innentõl már nem jelentkezett. A ház elõtt kiválóak voltak a piros jelek. A ház után azonban romlott a minõség, és kevesebb piros jelet láttam. A Leskowiec 918 m magas csúcsán kis bizonytalankodás után megtalálom a folytatást. Ez egy szép szakasz lehet nappal. A túra útvonala a Kis-Beszkidek (?) gerincét követi 800-900 m között hullámozva. Piros jelzéseket ritkán lehetett látni, de egy egyértelmûnek tûnõ széles út vezetett a gerincen. A pirossal együtt eleinte valami tanösvény jelzés is vezetett, inkább ennek a jeleit tudtam követni. Bíztam benne, hogy megegyezik a nyomvonaluk. A kaja után szomjas voltam, kisebb adagokban iszogattam a vacsoráról maradt kólát. Vannak kellemetlenül köves részek, vannak óriás tócsák, mégis sokkal könnyebb a terep, mint az elõzõ szakaszok többségén. Egyszer csak holdfény szûrõdik át a felhõk között, majd kiérek a felhõbõl. Ez jelentõsen javította az életkedvemet. A Smrekowica környékén jelzések csatlakoznak, innentõl már szép, új piros jelek vezetnek. Ösvényre vált a korábbi széles szekérút, néhol kisebb sziklás mászások teszik izgalmasabbá az éjszakát. Errefelé több kilátóhelyet is érintettem. Érdekes, észak felé a völgyekben sincs köd, kristálytiszta az ég. Egész kellemes pillanatok így a harmadik éjszakán. Csak lejtõk ne lennének… Bármilyen emelkedõ jöhet, de a lejtõ fájdalmas. Ádám és Vera is küld SMS-t. Menet közben nem tudok már írogatni, megállni nincs idõm. Inkább felhívom õket. Ádám jelezte, hogy még többször is hívni fog az éjszaka során, ennek örülök. A Potrójna csúcsa után sokáig a lejtõk vannak többségben. Szembõl csörtetést hallok. Megállok. 2 túrázó jön lámpa nélkül…


A Kocierska hágóban aszfaltot keresztezek. Hamarosan az Aquapark mellé érek (207 km). Errõl szó esett a csütörtök esti eligazításon, de nem tudom, hogy mirõl volt szó. Jó lenne folyadékot vételezni, de nincs kedvem büdösen bemenni az elitnek tûnõ helyre. Így a parkolóban ülök le egy félreesõ helyen. Rámtör az álmosság. Pár percnek tûnõ idõ alatt elmerevedtek a lábaim, és persze lejtõ jön. Sokáig a zöldet kell követnem. A jelekre szerencsére nem lehet panasz, fõleg így köd nélkül. Innen már minden lépés újabb rekord, hiszen idáig a Kazinczy 200 volt a leghosszabb kirándulásom. A Wielka Bukowát megoldalazom, majd kis aszfaltutat keresztezek a Targanicka hágóban. A hirtelen mászás jól esik, de tudom, hogy ez lejtõt von maga után. Aszfaltos, majd murvás út következik. Sajnos ez unalmasabb, mint a kis ösvények. Kezd elhatalmasodni az álmosság. Fotonokat látok az út mellett. Egy kápolna mellett pislákol a mécses. Van itt egy forrás, de nem találom meg a vízvétel egyszerû módját, inkább nem erõlködök. Az emelkedõn egyre lassabban kóválygok; mint elõzõ éjjel a Pilsko elõtt. Ismét szép, panorámás szakaszok jönnek. Éjfél után felhívom Ádámot, hátha a beszéltetés felébreszt. Nemsokára hazaér, majd felhív. A Trzonka után 400 m szintet kell elveszíteni. A még nem meredek részen beszélek Ádámmal kb 10 percet, ez jót tett, kicsit kizökkentett a kómázásból. Köves lejtõ után a dózerútra érve tévesen jobbra indultam; nem néztem elég figyelmesen a térképet. A 2x100 m extra távnak sem örülök. A másik irányban viszont már szépen megvannak a jelek. Porabka faluba érek, a faluszélen vaddisznókat kell eltapsolnom az út mellõl. A nyomkövetõn utólag láttam, hogy ekkortájt adta fel a harcot az utolsó, még pályán lévõ sporrtárs, kb 35 km-rel mögöttem. Zawoja-ból már nem indult tovább. Nem is értem, mi motiválta, hogy odáig elmenjen. A szintidõtõl már nagyon messze volt. Azt még teljesen megértem, ha valaki a Babia Góráig, egész pontosan az utána következõ Krowiarki hágóig elmegy, bárhogy is álljon a szintidõvel. De hogy utána miért ment bele az éjszakába, azt nem tudom. Talán hozzám hasonlóan õ is kezdte már elveszíteni a józan ítélõképességét.


A Wielka Puszcza völgyében vezetõ útra érve a zöld jobbra tér, én balra. Nem egészen értettem a következõ, jelzetlen szakaszt. A zöld jelzésen egyszerû módon el lehetne jutni a Miedzybrodzkie tó gátjához. Ez egy aszfaltos, unalmas, vízszintes út. A térképemen egy bõ 5 km-es, kanyargós, 2 oldalgerincet megmászó jelzetlen útvonal volt kijelölve. Michal ezt az utat állítólag Lazy kedvéért választotta. Tájékozódás szempontjából féltem ettõl a szakasztól. A nagyobb része a mûholdfelvételek alapján egyértelmûen következõ, de az elsõ huplira való felmenetelnél nem láttam utat/ösvényt. Itt nem vezetnek résztávok, szalagozásra tehát nem számíthatok. A völgyben hûvös van, majdnem újra felveszem a széldzsekit. Aztán az emelkedõn már nem fázok. Érdemes volt lefotózgatni a mûholdfelvételeket, mert amit a térkép ösvénynek jelölt, ott egy jó minõségû murvás út ment. Egy hajtûkanyarban leülök az út szélére. Elõveszem a szöveges leírást, hátha hasznát veszem. A hajtûkanyarnál hiába kerestem a leírásban szereplõ hidat. Utólag már értem, hogy ez még a lenti híd akart lenni. Erre akkor nem jöttem rá, pedig egyértelmû. Nem kapom el tehát a fonalat. Aztán az „alod barn” kifejezést sem tudom összeegyeztetni az angol tudásommal. Marad tehát a mûholdfelvétel. Ehhez a fényképezõgépre van szükség. Elõveszem. De elfelejtettem, miért vettem elõ. Nézegetem az útközben készült képeket. Kb a felénél jövök rá, hogy valójában a mûholdképek miatt vettem elõ a gépet. Lapozgatás közben elalszok. Szerencsére kiesik a kezembõl a gép, erre felébredek. Aztán a szöveg nézegetése közben újra elalszok, akkor a lámpa pottyanására ébredek. Már leülnöm sem szabad. Egy hosszabb alvás, aztán már ki is estem a szintidõbõl. Szemétség… Az erdõben nincs olyan hideg, simán tudnék aludni 1-2 órát felébredés nélkül. Megiszok egy energiaitalt, majd megyek tovább a murvás úton. Tudom, hogy ez egy házhoz vezet, és véget fog érni. Valahol a ház elõtti réten kellene felvágnom a felsõ útra. Igazából csak párszáz méter, amitõl „tartok” az egész jelzetlen szakasz során, ezen kell csak túllenni. A házhoz közeledve zeneszót hallok, egyre hangosabban. Biztos buli van. Jó lenne, ha a bulizóktól meg tudnám kérdezni, merre tovább, esetleg kólát is tarhálhatnék. Egyre közelebbrõl hallom a zenét, de fényt, embereket nem látok. Vajon hova lettek? Felriasztom a házõrzõt. Vadul ugat, de meg van kötve. Gyorsan le kéne lépnem. Megyek fölfelé a réten, újra vizes a cipõm. Közben azon gondolkodok, hogy valóban szólt-e a zene vagy csak én képzeltem oda. Talán szólt, de olyan furcsa volt az egész. A rét felsõ végén sûrû fiatalosba vetem bele magamat. Utána újabb rét. Azt hittem, hogy ennek a rétnek a felsõ végén már elkapom a fenti utat. Tévedtem, az utamat állja egy ház. Ebben még vannak fények. Megpróbálom nagy ívben, csöndben kerülni, nem kérek a kutyákból. Ehhez egy lapuleveles, tocsogós rész is át kellett szelni, hátha maradt volna még száraz pont a lábamon. Ezután már tényleg rajta voltam az úton. A kis oldalgerincen még néhány óriás sártengert át kellett szelni. Nem számítottam rá. Erre személyautóval is járhatnak, mégis rossz az út. És gyalogos kerülõ ösvény sincs. Itt csak egy gumicsizma segítene. Szerpentinen ereszkedek Kozubnik fürdõjének a maradványai felé. Úgy tûnik, mintha megkezdték volna az újjáépítést. A betonlapos, majd aszfaltos úton újabb kómázás. Egyre kevesebbet vagyok „ébren”. Az emelkedõ ismét jól esik, még ha aszfaltos is. Elérem a várva várt piros sávot. Ezt már csak világosban fogom elhagyni. Próbálom ezt az információt minél jobban a fejembe vésni. Nem sok mindenre tudok már figyelni. ?azki házai közé érve aszfaltos úton tekergek. A gátnál lezúduló víz elég félelmetes így sötétben.


Rövid ideig egy forgalmasabb úton kell sétálni, járda nélkül. Minden erõmmel arra koncentrálok, nehogy kilépjek egy autó elé. Szerencsére csak néhány autóval találkozok. Hirtelen balra betérek az erdõbe. Innen 500 méter egybefüggõ színt jön. Ez legalább nem fog fájni. De az álmosság kezd legyõzni. Leülök. Azon elmélkedek, hogy mi a francért jöttem be az erdõbe, nem is itt vezet a jelzés. Egyik pillanatban egyetlen jelet sem láttam. Amikor másodszorra szétnéztem, szinte minden fán különbözõ jeleket láttam. Volt ott minden; kereszt háromszög, amik nincsenek is Lengyelországban. Megdörzsöltem a szemeimet. Végül ismét csak a pirosat láttam. Megindultam fölfelé. Szinte már el is felejtettem, hogy a túrán vagyok. Azt tudtam, hogy menni kell, nem szabad tökölni. Azt is tudtam, hogy a piros a helyes út. De olyan végtelennek, céltalannak tûnt minden. Kezdem kiesni a valóságból, hiába ittam meg egy újabb energiaitalt. Olyan lehettem, mint CsST a tavalyi prágai 100-as végén. Néha kicsit tisztult a kép. Ilyenkor próbáltam visszakapaszkodni a valóságba. De olyan furcsa a piros. Túl szabványos. Biztos, hogy ez még Lengyelország? Ekkortájt hív Ádám. Mondom neki, hogy épp jókor, mert kezd végleg elborulni az agyam. Most is beszélünk vagy 10 percet, de ennek már nem volt hatása, utána visszakerültem az eredeti állapotba. Az azért tudatosult, hogy nagyon figyelnem kell a jeleket, mert ha most eltévedek, akkor annak nem lesz jó vége. A Bujakowski Grón oldalazása után érem el a gerincet. Látszódnak a fények a völgyben, és a következõ (nekem útba esõ) hegy csúcsán is nagy fényeket vélek látni. Talán egy adótorony. Próbálok gyorsabban menni, hogy mielõbb elérjem a fényeket. Késõbb érem el a Hrobacza ?aka 828 m magas csúcsát, mint vártam. A csúcson egy hatalmas, kivilágított kereszt áll, ezt láttam messzirõl. A térkép turistaházat jelöl a közelben. Ezt vagy nem vettem észre, vagy nem pont a hegygerincen volt, hanem kicsit lejjebb. Már szinte el is felejtettem, milyen rosszul esik a lejtõ, szerencsére ezek a lejtõk csak ritkán meredekek. Vörös riasztás érkezik, technikai szünetet kell tartanom. Nagyon figyelek, nehogy visszafelé induljak el a piroson. Tiszta az égbolt, látom, hogy lassan már kezd világosodni. Hirtelen arra gondolok, hogy vajon nem mentem-e már régesrég túl a kék jelzés balos leágazásán. A térképen aztán látom, hogy van egy kék-piros szakasz is (arra már nem kellene mennem), azt biztos észrevettem volna. Mindenesetre úgy érzem, hogy már nagyon itt lenne az ideje az elágazásnak. Egyszer csak útjelzõ táblához érek, fordulok is balra. Megyek lefelé vagy 500 métert, akkor veszem észre, hogy nem kéken, hanem zöldön vagyok. Hát persze, a kék csak a zöld után jön. Józanon nyilván nem követem el ezt a hibát, most azonban annak is örülök, hogy nem késõbb vettem csak észre. Újra a piroson vagyok, majd immár tényleg a kéken megyek balra. Az út frissen van dózerolva, így most épp nem görgeteges. Lassan már nem is kell a lámpa. Már csak legfeljebb 1-2 órát kell átvészelnem, utána remélhetõleg felébredek. A Przegibek hágója elõtt széles aszfaltútra érek. A hágó parkolójában pihenek, iszom egy kicsit.


Harmadik nappal


Megjelennek a korán kelõ turisták. A Sokolówka oldalában emelkedek. Még mindig gyötör az álmosság. Új dózerúton megy a kék, úgy vélem, hogy meg van változtatva az eredeti nyomvonal. Szerencsére késõbb ösvényre kell térni. Megálltam egy forrásnál. A hideg vízzel arcot mostam, és ettem pár falatot. Talán ez a mosakodás zökkentett ki végleg az álmosságból. Ezután már nagyjából visszakerültem a valóságba. A nyeregbõl sok jelzés fonódik a Magurka Wilkowicka (909 m) csúcsáig. Feljött a nap (szépen ragyog), de a völgyekben vár a tejföl. A csúcson turistaház áll, ide nem mentem be. Majd inkább lent reggelizek Wilkowice-ben, töredék áron. A zöld az aszfaltút kanyarjait levagdossa, késõbb elhagyja az aszfaltot. Az ösvény gyakran köves, meredek, de az õrült bringások ez láthatóan nem zavarja. Szerencsére csak a nyomaikat látom. Wilkowice szélén azt hiszem, hogy eltévesztettem az utat; visszafordulok, de mégiscsak a zöldön vagyok. A házak között nézek rá a telefonomra; megjöttek a reggeli biztató SMS-ek. Nem szeretem a városi szakaszokat, de a patakparti, forgalommentes utca egész jó. A 69-es utat két lámpa segítségével tudom keresztezni. Az elsõt még türelmesen kivárom, a másodikat már nem. Sajnos itt nincs bolt, pedig jó lett volna a vasút mellett reggelizni. Hátha épp jön egy vonat…A vasút után útépítésen kell átmenni. Ismerõs hely, itt már jártunk csütörtök este. Legalábbis biztos voltam benne. Utólag látom a térképen, hogy egyáltalán nem erre mentünk. Volt valami hasonló építkezés, de nem ez volt az. A jól bevált Zabka hálózat boltját választom. Csomagolt szenyót nem találok, így hát sokat gondolkodok, mit egyek reggelire. Kellemes meleg van az üzletben ezért nem sietem el a döntést. Ez az utolsó kajálásom a célig. Végül a szokásos gyümölcslé mellé zsömléket, és kanadai halsalátát eszek, a desszert ezúttal sem maradhat el. A tejfölben hideg van, még a vastag sapkát is felveszem.


Lassan, darabosan indulok útnak. Itt már nem lehet gond. 18 km-re 5 órám van, és nagyobb megállást már nem tervezek. A faluközpont tájékán épp hív Ádám, miközben megszólítanak egy autóból. Egy „szurkoló” és két gyermeke szállt ki. Készítettek 2 fotót velem, ezért jöttek ki. A nyomkövetõ alapján könnyen rámtaláltak. Nem találtunk olyan nyelvet, amit mindketten beszéltünk, mégis nagyon jól esett, hogy miattam kijöttek. A kép hamar közzé lett téve a neten. Szinte már celebnek érzem magamat. Ez a kis apró mozzanat újabb erõt adott. Tudtam, hogy sokan velem vannak lélekben, de arra nem gondoltam, hogy számomra egy tökidegen ember kijön biztatni, közös képet készíteni. Utána visszahívtam Ádámot. Az unalmasabb városi szakasz nagyrészét átbeszéljük, beszélgetésünknek az emelkedõ vet véget. Kb még 750 m szint van hátra. Az emelkedõn felérek a tejföl fölé, szépen süt a nap. A Stefanka háztól egyre több ember járja az utakat. Itt egy nagyobb bringás csapat állja az utamat. Nagy nehezen átverekedem magam rajtuk, aztán elindulnak lefelé; félre kell állnom pár percre. Így legalább lefényképezem a Bielsko Bia?a felé nyíló kilátást. Nem mentek sokáig a szekérúton, betértek az erdõbe, és kisebb csapásokon zúztak lefelé a hegyrõl. A sík részeken már csak egy kicsit vagyok gyorsabb a kirándulóknál. Érdekes módon a Szyndzielnia-Klimczok gerincre nem kell felmenni. Úgy tûnik, hogy az útvonalkijelölõ itt már egészen visszafogta magát. A majdnem vízszintesen oldalazó dózerút kissé unalmas. Néhány helyen a kilátás, és egy sziklatömbökkel tarkított rész teszi érdekesebbé. A Klimczok alatti nyeregbe (1040 m) egy meredekebb ösvény vezet. Itt már jártam 2,5 napja.


A nyeregben egy kivágott fenyõfa törzsén tartom az utolsó kisebb pihenõmet. Ez hiba volt. Inkább a kaptató elõtt kellett volna megállni. Egyébként is nehéz volt elindulni, a köves lejtõn pedig szabályszerûen szenvedés volt. 2-2,5 órám maradt a maradék 7 km-re. Az elején minden lépésért meg kell küzdeni. Nagy nehezen utolérek egy bottal közlekedõ bácsit. Félreáll, hogy elengedjen, de késõbb majdnem utolér. Rossz látvány lehetek. Szerencsére nem tart sokáig a köves lejtõ; egy egész jó állapotú, széles, és kevésbé meredek dózerút jön. Késõbb újra nõ a meredekség, mégiscsak el kell veszíteni egy csomó szintet. Néha bizonytalankodok, hogy a kék is az erõs, kikövezett utat követi-e. Ekkor érkezik szembõl Lazy. Kijött elém az utolsó kilométerekre. Papucsban jött, nem lehet olyan nehéz a hátralévõ szakasz. Korábban mindig irigykedve néztem, hogy VadMalac kimegy Tibet elé egy-egy túra teljesítése után: Most valóra vált a régi álmom, elém jöttek ki. Így már gyorsabban fogynak a méterek. A kék hirtelen levágja az út kanyarját. Lazy fölfelé az úton maradt (szerencse, hogy nem kerültük el egymást), és a track is arra megy. Ragaszkodom a kékhez, hiába hogy meredek. A túra során nem hallgattam a GPS trackre, talán ez is volt a szerencsém, most már nem akarok változtatni ezen. Egy templomnál épp szabadtéri istentisztelet folyik. Ezután egy kanyargós, forgalmasabb aszfaltúton kellett ereszkedni Szczyrk fõutcájáig. A szertartásnak vége lett, rengeteg az autó, de szembõl is sokan jönnek. Járda nincs. Utáltam ezt a szakaszt. Egyébként sem szeretek autók között menni, de most a szokásosnál is alacsonyabb volt a tolerancia-szintem. A fõutcán újabb szurkoló csatlakozik, vele is váltok pár szót. Késõbb befordulunk a patakparti sétányra. Itt egyre több ismerõs arcot vélek felfedezni, tapsolnak, gratulálnak, biztatnak. Elérjük az ismerõs hidat, innen már tényleg csak méterek vannak hátra. Biztos nem volt 7 km a vége, túl gyorsan leértem. Mielõtt befordulok a mozi udvarába egy kislánytól virágcsokrot kapok :o) Már látom a célszalagot. Biztatnak, hogy fussak. Eszem ágában sincs, ez a túra nem a futásról szólt. A célszalag egyre közelebb jön hozzám, végül 62 óra 52 perces idõvel átszakítom. Milyen jó lett volna ezt az 1 tartalék órát valahol útközben alvással tölteni… De hát ki meri ennél jobban kicentizni? Fényképeznek, gratulálnak, tapsolnak, ez jó esik. Szinte már trail érzésem van. Hiszen ez egy trail, csak nem a szokványos fajta. Jól esik látni, hogy néhány 260-as részvevõ is kíváncsi volt a beérkezésemre. Pedig a többségük már legalább 1 napja visszaért, rég hazamehettek volna. Nyakamba akasztják az igényes fa érmet. Kapok még egy fa emléktárgyat, talán ez a jutalma az elsõ helyezettnek. Kapok még egy szép technikai pólót, és csõsálakat. El vagyok halmozva mindennel. A szervezõk tájékozatnak, hogy a lengyelek hõsként tekintenek rám. Az eddigi leghosszabb túrámon sikerült egyedüli teljesítõként célba érni. Erre (féltáv elõtt) nem számítottam. Sikerült eloszlatni a kételyeket, a túra teljesíthetõnek bizonyult. Rövid gondolkodás után a zuhanyzást a kaja elé helyezem. Elõtte levetem a rám rohadt cipõt. Van meleg víz, most nehezen viseltem volna a hideget. A felszakadt hólyagok és kidörzsölõdések még jobban fájnak, de már nem számít. Visszaöltözök a munkahelyi ruhámba, de a cipõ helyett a papucsot választom. Michal még készít egy képet rólam a túra pólójával. Jöhet a kaja… Elõször pizza. Nehezen csúszik, be van szûkülve a gyomrom. Egy helyi sörrel oltom a szomjamat. Még tudnék enni. Kapok egy tál héjában fõtt krumplit, vaj helyett margarinnal, sóval. Ezt talán még a pizzánál is jobb. Nem tudom megenni az egészet. Indulni kéne haza. Lazy már vagy 30 órája a célban lehet, épp eleget várt rám. Szerencsére ennek ellenére nem sürgetett a célban; nem lettem volna képes kapkodni. Lazy a térképet nézegetve most veszi észre, hogy innen nem is túl messze van egy ?azy nevû falu. Nem esik útba, de ez most nem számít. Elég sok ideje lett volna Lazynak ?azy felkeresésére, de csak most vette észre. Nem bánom a kitérõt, csak akkor a kedvemért álljunk meg fényképezni egy lengyel vasútállomáson. Érzékeny búcsút veszünk a szervezõktõl. Nem tudom azt mondani, hogy jövõre itt leszek. Pár nap után változott a helyzet; úgy érzem, ott a helyem. Fõleg ha ismét spártai módon szervezik. De egy hajnali/reggeli rajtnak jobban örülnék, úgy csak 2 éjszakát kellene átvészelni.


Az ominózus falutáblát lefényképezem Lazy-val, majd a faluközpontba is benézünk. Az elõzõ 2 nappal ellentétben gyönyörû, napsütéses idõ van. Irány a vasútállomás. Grodziec Slaski-t néztük ki, ez csak egy megállóhely. Érdekes képet mutat. A villamosított vasútvonalon már nincs forgalom. A felsõvezeték hiányzik, de a tartóoszlopai még állnak. Ennek ellenére egy vadiúj sorompó biztosítja az átjárást. Az egyik sorompót azonban telibe találhatta egy teherautó, a mellette álló betonoszlop is kettétörve hever a sínek mellet. Az állomás épülete még egyben van, mert lakják. Hamar beájulok az autóban. A fõút Kiszucaújhely utáni szakasza bizonyára el van átkozva, most is áll a kocsisor. Nem gond, már ismerjük a kerülõutat. Sajnos mások is, a keskeny úton gyakran nem fér el egymás mellett két autó. Kényelmetlen volt egy helyben ülni, össze-vissza fészkelõdtem. Igazából egy fekvõhelyes vonatnak tudtam volna a legjobban örülni. Nincs jobb dolog annál, mint amikor egy hosszú túra, és egy-két kiesett éjszaka után egy fekvõkocsiban a felsõ ágyon elnyúlok, és a vonat ringat álomba. Sajnos ez viszonylag ritkán történik meg… Besztercebánya után Tesco-zunk. Borzasztó lassan tudok csak menni. A ruházatom egész normális, de a mezítláb viselt piros papucs feltûnést kelthet. Közben a lábfejem úgy néz ki, mintha átment volna rajta egy autó. Ilyenkor túra után bármennyi kaját el tudok tüntetni. Friss péksüteményeket vettem, és persze a kötelezõ Kofolákat. Még meggyeset is találtam. Lazy Káposztásmegyerre szállít, ezúton is köszönöm. A cipõm az autóban maradt, de már késõn vettem észre. A maradék 500 méter sem esett jól. A Hamar bezuhantam az ágyba, 9 óra alvás után mehettem is dolgozni.


A túra weblapja: http://beskidyultratrail.com/index.php?ch_lang=2


Az online követés (még élõ, visszajátszható) weblapja: http://app.trackcourse.com/view/but2014-260

 
 
Beskidy Ultra TrailTúra éve: 20142014.10.17 01:08:03

Beskidy Ultra Trail 260 km (1. rész)


 


Hosszú lett az iromány, mint maga a kirándulás. Valószínûleg unalmas. Hiába, utoljára kb 8 éve írtam alaposabb beszámolót; nem vagyok rutinos az ilyen írogatásokban. Csak indokolt estben írok, ki kell érdemelni a rendezvénynek. Most többen is kérték a beszámolót, beadtam a derekamat. Nem mondhattam azt, hogy majd más megírja. Talán hasznos lesz annak, aki a késõbbiekben megpróbálja. Utólag rájöttem, hogy össze-vissza váltogatom a múlt és a jelen idõt, ezt már nem volt kedvem korrigálni. Így sikerült… Legalább marad valami írott nyoma ennek a hosszúra nyúlt sétának.


Elõzmények


Már egy ideje tervezgettem, hogy a 2 hosszú lengyel túra (Bieg 7 Szczytów, BUT) egyikét meglátogatom. A Kárpát Koszorú keretében párszáz kilométert túráztam már Lengyelországban (leginkább a szlovák-lengyel határon), de hosszabb lengyel teljesítménytúrán még nem vettem részt. Lengyelország kiesik a látómezõmbõl ilyen téren; pedig a lengyel hegyek nincsenek túl messze. A Szondin említettem Barta Lacinak (továbbiakban: Lazy), hogy számoljon velem, ha valami szervezkedés van a lengyel túrákra. A másik túra júliusban volt, szóba sem jöhetett; így maradt a BUT. Nem is baj, úgy emlékszem, hogy a tavalyi teljesítõk beszámolói szerint a BUT-nak jobb az útvonala. Másrészt most utólag látom, hogy a B7S-nek idén már nem volt olyan baráti a szintideje, mint tavaly; nem biztos, hogy bevállaltam volna. A BUT-on terep nagy része teljesen ismeretlen, csak a Vízválasztón vezetõ kb 40 km ismerõs a 2 évvel ezelõtti nagyhátizsákos túráról. Ez a szakasz kifejezetten szép, érdekes helyeken vezet (ha nappal lenne, akkor a túra legszebb része lenne); reménykedtem benne, hogy többi rész sem lesz rosszabb.


A Palócon mondta Lazy, hogy a túra kiírása már elérhetõ a neten. Nem foglalkoztam elég hamar a témával, kb 3 héttel késõbb találtam/kerestem meg a túra honlapját. Ekkor már csak pár nap volt hátra a nevezési határidõig. Nem szeretem elsietni az ilyen döntéseket; mégis igyekeznem kellett. Hamar kiderült, hogy az alacsony érdeklõdés miatt a hosszú távot átformálják. A szokásos formáció (ellenõrzõpontok, útvonalkijelölés, trail érzés, stb) helyett egy egészen spártai megoldást választottak. Kiderült, hogy egyáltalán nem lesznek ellenõrzõpontok, nem lesznek frissítõpontok, tehát nem is fogunk szervezõkkel találkozni útközben. Mintha egy egyéni bejáráson lennénk, ahol csak magunkra, és az egyébként is rendelkezésre álló lehetõségekre számíthatunk. Útközben az egyetlen szolgáltatás az online követés lesz. Mindenki kap egy GPS jeladót, és a neten folyamatosan lehet majd látni, hogy merre járunk. Ezzel ügyesen kiváltották az ellenõrzõpontokat. Cserébe eltörölték az egyébként elég borsos nevezési díjat (350 PLN). Ezt egyáltalán nem bántam. A hosszú távra elõször 251, majd 260, végül 261 km-t írtak, 12 000 m szintemelkedéssel, 64 óra szintidõvel. A hosszú táv BUT Challenge nevet kapta.


Éreztem, hogy ez az „én túrám”, de még nem mertem igent mondani. Szeretem a kihívásokat. A teljesítménytúrák nagy része rutinból megy, mindenféle extra kihívás nélkül. Persze, vannak rendkívüli idõjárási körülmények, lehet minél gyorsabb idõre törekedni –ezáltal nehezítve a teljesítést. Vannak fájdalmas vízhólyagok, átmenetileg lehetnek kisebb lesérülések, lehet õrült duplázásokat csinálni. De pusztán egyetlen túra szintidõn belüli teljesítése tényleg nem szokott kockázatosnak tûnni. A BUT Challenge esetében viszont más volt a helyzet.


3 nappal a nevezési határidõ vége elõtt írtam a szervezõnek, hogy kérnék még egy kis gondolkodási idõt. Michal, a fõszervezõ lelkesnek tûnt, azonnal válaszolt. OK, nyertem pár napot. Indultam is a Csukásra. Itt (és még elõtte a Vadrózsán) gyorsabban mentem, mint szoktam. Megerõltettem a jobb talpamon az egyik inat, és ez fájt, kicsit be is dagadt a lábfejem. Ezek a tünetek csak lassan múltak, nem szívesen nevez így az ember az eddigi leghosszabb túrájára. Nem is kellett neveznem, hiszen Lazy gyakorlatilag benevezett engem… Nem annyira örültem neki, hogy Lazy hozta meg a döntést, de legalább nem vacilláltam napokig. Innen már nem volt visszaút.


A Nyitrai 100-ason viszonylag kímélõ üzemmódban mentem, a BUT elõtti hétvégén pedig inkább bicikliztem 200 km-t (geodéziai tornyok nyomában), hogy ne terheljem meg magamat. A biciklizést mostanság elég ritkán ûzöm, így alapos izomlázam lett. De ezek más izmok, nem aggódtam miatta. Ráadásul jókat aludtam szombat és vasárnap este is.


Már csak pár napom maradt. Néhány levelet váltok Michal-lel, mindenre készségesen válaszol. Megkapom az online követés honlapját. A B-s keresztnevemnek köszönhetõen a lista élére kerülök. Indulás után úgyis gyökeresen meg fog változni a helyzet; legalábbis akkor, ha a mezõnyben elfoglalt helyünk szerint állítanak majd sorba. 11 név került a rendszerbe. Lazyval mi ketten vagyunk magyarok, mindenki más lengyel. Furcsa, pedig ez a kirándulás UTMB pontokat is ad. Bár lehet, hogy inkább fordított verzió lenne indokolt, miszerint az UTMB is érjen néhány BUT pontot. A visszaszámláló pedig kegyetlenül számolt visszafelé. Olyan, mint a 6-os átlag; nem érdekli semmi, csak rendületlenül számol, megy, nem pihen, nem lassul.


Útipoggyászom


Próbáltam okosan összeállítani a táskámat. Egyértelmû volt, hogy a 30 literes, esõhuzattal is rendelkezõ táskára lesz szükség.


Úgy terveztem, hogy induláskor a következõ ruhákban leszek:



  • középkategóriás Kalenji futócipó, ami a címke szerint akár 2 órán át is használható

  • 2 pár zokni (vastag, vékony)

  • hosszú aláöltözet nadrág, ami messzirõl akár futógatyának is tûnhet

  • rajta nagyon vékony rövidnadrág

  • technikai póló

  • vékony (lyukas, kinyúlt, kifakult) pamut felsõ

  • csõsál

  • és a SERBIA feliratú baseball sapkám

  • persze az alsónadrágot sem felejtettem el


Kis egységcsomagokat alkottam:


Ruha:



  • 1 pár vékony, 1 pár vastag (azaz egy garnitúra) váltás zokni

  • váltásként és egyben kabalaként a KarpatiaTrail-en kapott póló

  • rövidnadrág

  • meleg, de kis helyet foglaló aláöltözet felsõ

  • kék termék széldzseki

  • nylon esõkabát (kötelezõ felszerelés volt a vízálló kabát, de nem biztos, hogy ilyenre gondoltak)

  • téli sapka

  • kesztyû


EÜ csomag:



  • rugalmas pólya

  • izofólia

  • Neogranormon

  • ragtapasz

  • Flector kenõcs (fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentõ)

  • Tesco-s magnézium

  • Tabletták (torokfájás, hasmenés, fájdalom, láz, lódarázs ellen)

  • szippantós cucc az aszthmámra

  • nedves törlõkendõ

  • zsebkendõ

  • kisolló

  • szõlõzsír

  • kitûzõ vízhólyagok ellen


Kaja csomag:



  • 1,25 l víz (2 flakonban)

  • 1 energiaital

  • 1 csõ folyékony koffein

  • 2 gél

  • 1 gyümölcspép (ezeket a futós cuccokat az utóbbi hetek túráin vágták hozzám, magamtól eszembe sem jutna ilyenekre beruházni –végül nem is használtam õket)

  • 2 italpor

  • kb 300 g gumicukor

  • 1 zacskó 2 éve lejárt szõlõcukor

  • 270 g sós cucc (ropi, mogyoró, szotyi)

  • kb 200 g müzli szelet

  • kb 200 g csoki (Sport, ROM)

  • rágógumi (ha már nem mosok fogat)


Iroda:



  • térkép, szerencsére az útvonal kb 85%-áról volt rendes turistatérképem; a hiányzó rész térképét kinyomtattam

  • térkép, amit a rendezõk adtak a rajtban

  • angol nyelvû, de nem igazán részletes leírás, ezt is a rajtban kaptuk

  • 150 PLN, 20 EUR, és bankkártya vészhelyzet esetére (pénztárcát nem vittem)

  • útlevél –mert még mindig nem sikerült pótolni a személyimet

  • a túra angol nyelvû kiírása

  • a saját itinerem: egy A/4-es méretre csökkentett térképre ráírtam a fontosabb helyek pontos távadatát. Ugyanerre a lapra írogattam az idõtervemet, ez a lap tehát igen hasznos volt.

  • lefûzhetõ genothermek


Mûszaki cikkek, egyebek:



  • 2 telefon

  • 2 lámpa

  • 1 garnitúra pótelem a lámpába

  • fényképezõgép, 2 garnitúra pótelemmel

  • iránytû

  • gyufa

  • MP3 lejátszó

  • napszemüveg tokkal

  • karóra


Gondolkodtam még az esõgatyán, a kis törölközõn és tusfürdõn. Végül ezek nem kerültek be a táskába, így is volt mit cipelni. Botokat sosem használok, nincsenek is botjaim.


Azt gondoltam, hogy nekem lesz a legnagyobb táskám. Lehet, hogy így is volt, de az megnyugtatott, hogy Lazy épp ugyanilyen táskába pakolta a cuccait. Nem hiszem, hogy láttam már õt ekkora batyuval kirándulni. Szerda este még tartottam egy részletesebb stratégiai egyeztetést Lazy-val. Igyekeztem összehozni a kb 8 óra alvásokat a túra elõtti napokban, ez nagyjából sikerült is.


Utazunk, készülõdünk


Csütörtökön már nagy csomaggal mentem be dolgozni. 15.15-re volt megbeszélve az indulás a Dunakeszi Auchan-tól; ebbõl végül inkább 15.30 lett. Ilyenkor mindig marha fontos elintéznivalók jönnek az utolsó pillanatban. Aggasztó, hogy az útvonaltervezõ szerint 21.30 körül fogunk a rajtba érni. Valami nem stimmel, bõ 5 órás útvonaltervre emlékeztünk. Valahol aztán újraterveztetünk, így már minden OK, 20.15-re ott leszünk. Egy baleset miatti kerülõ, és néhány építkezés miatt ehhez képest kicsit késünk, de még így is idõben érkezünk Szczyrk-be. Nem is tudom, mi lett volna, ha az autóúton ragadunk a dugóban; éppen le tudtunk még róla hajtani. Útközben Wegierska Górka-ban piros betûs KEBAB felirat villog a vendéglátóipari egységen. Hamar rájövök, hogy erre fogunk kirándulni péntek este. Meg is volt tehát a hely, hogy hol vacsorázzak.


Kis keresgélés után megtaláljuk a rajtot, ami egy moziban van Szczyrk városában. Meglepõen sok az ember. Hamar kiderült, hogy a részvevõk jelentõs részét depósként kísérik a család/barátok. Ez megengedett lehetõség; mindenesetre nem voltak éppen egyenlõek a feltételek. Sebaj, nekik majd nagyobb lesz a kísértés, ha már romlik a helyzet.


Lecuccolunk egy mûvészszobában. Némi kajával és innivalóval kínálnak a szervezõk. Rövid idõ alatt nagy mennyiségû tepertõkrémesnek tûnõ kenyeret tüntettem el uborkával. 21 órára ígérik az eligazítást. Ez kicsit csúszik; nem baj, addig eszek. Megkapjuk a térképet és a leírást. Elhelyezkedünk a nagyon kényelmes moziszékekben, és a tekintetünket a filmvászonra szegezzük, már csak a popcorn hiányzik. A tájékoztatás elején felállítják és megtapsolják a résztvevõket. Kicsit hülyén érzem magam. A többség már be van öltözve, én még utcai ruhában vagyok. A szervezõ jelzi, hogy az angol verzió majd a lengyel után lesz. A lengyel verzió nagyon hosszú és unalmas volt. Kb annyit értettem belõle, hogy helyenként nagy sár lesz, és hogy a túra vége felé érintünk egy Aquaparkot. Közben a számítógépen néha bevillant az idõjárás elõrejelzés; elég mocsok idõt jósolt. Ez nem jó hír, az általunk nézett elõrejelzések a túra idejére csak minimális csapadékot jósoltak, lelkileg eszerint készültem. Nagyon elhúzódott a szövegelés, Lazy el is aludt. Nem egészen értettem, hogy fog beleférni az angol verzió. De ezt már nem vártam meg, a lengyel után elmentem átöltözni, és elrendezi a táskámat. Épp összeszedtem a csomagomat 22 órára. Rámszerelték a GPS jeladót, ezt karon kellett viselni (nem lehetett táskába tenni).


Kimentem az udvarra. Mindenkin profi futócuccok, botok, folyadékdaraboló, kisebb szatyor, stb. Kicsit kilógtam a sorból. A felszerelésre költött vagyon mértéke mellett az életkorommal is kilógtam (vagy belógtam). Az indulók többsége kb 40 éves volt, én voltam messze a legfiatalabb. Nem egészen értem, miért; a mi fiataljaink azért eljárogatnak hosszú távokra is. Valaki épp betölti a 18-at, aztán megy is a K200-ra. Rajt elõtt szóba elegyedtem egy résztvevõvel, kérdezte hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Lelkesen mondta, hogy tavaly sokat ment egy magyar lánnyal. Tájékoztattam, hogy az a lány a nõvérem. Volt meglepõdés...


Elsõ éjjel


22 óra után pár perccel végre elindultunk. A rajtfotón a nevezési listával szemben már csak 10-en voltunk. Valaki kicsit késõbb még elõkerülhetett; tehát összesen 11-en indultunk útnak. Párszáz méter „kötelezõ” kocogás következett, szerencsére hamar elkezdett emelkedni az út. Rögtön jelzetlen szakasz jött. Nem volt szalagozás. Az út során csak ott látunk szalagokat, ahol a 60 és 90 km-es résztávok is elhaladnak; de itt csak a mi távunk jött. Azok a távok ugyanis a hagyományos módon vannak megszervezve. Lazyval hamar az élre állunk. Érdekes módon senki sem akarja elrohanni az elejét. Teljesen logikus a gondolat, de valahogy mégis az a jellemzõ, hogy az elején elrohannak a futók. Itt talán okosabbak, tudják hogy még messze a vége. Hiába volt GPS Lazynál, valahogy már le is térünk a trackrõl, és egy vizes füves réten átvágva célozzuk meg a Siodlo nyerget. Hamar átázik a cipõ, ennek nem örülök. Ezután egy alapos emelkedõ következik az 1257 m magas Skrzyczne nevû púpra. Eleinte egész kellemes az ösvény, és még köd sincs; jól esik a mászás. Lazy többször is jelzi, hogy elhagytuk a tracket, de én nem foglalkozok ezzel a kérdéssel, hiszen a jelzések megvannak. Egyszer csak elérünk egy sípályát, ahol már köd is van. Nem sok mindent látunk, csak megyünk felfelé; az biztos jó megoldás. Késõbb újra találunk jeleket, egyszer csak felérünk a felvonó tetejéhez, majd a turistaházhoz.


Innen hosszú lejtõ jön Ostre-ig. Elköszöntem Lazy-tól, nem akartam futni. Megfogadtam, hogy nem fogom elrohanni a túra elejét, mert kell tartalékolni a végére is. Az út állapota sokat romlott. Gyakran inkább egy patakmederre emlékezetett; nagyobb, mozgó, csúszós kövekkel. Egy váratlan pillanatban balról egy szekérútról becsatlakozott egy futó. Szépen kihagyta a csúcsot (az emelkedõ utolsó szakaszátki lehetett kerülni egy szintúton). Nem szimpatikus ez a hozzáállás… Néha lemaradok Lazytól, de végülis együtt érjük el az aszfaltot. Ezután jött az a rész, amitõl az egyik legjobban féltem, legalábbis tájékozódásilag. Ostre után a zöld jelzés folyamatos követése helyett az Ostre (932 m) csúcsát is érinteni kell, így a falutól kb 3 km-t jelzetlen úton kell megtenni. Szerencsére itt volt szalagozás, de nagy sarat ígértek. Nem vettük észre a jobbos letérést. Elértük a buszmegállót, itt már észbe kaptunk; a térképemen is látszott, hogy túlmentünk. A neten közzétett turistatérképet a szokott módon lefotózgattam. Így tájékozódáskor nem kellett elõkotorni a nagy lepedõ papírtérképet; akár menet közben is rá tudtam nézni, hogy merre járunk. A letérés nem volt jól szalagozva, talán leszedték a helyi rossz gyerekek. Utána viszont már lehetett követni az utat. Hamar egy igen meredek emelkedõn találtuk magunkat. Nehéz volt már csak az egy helyben maradás is, nem hogy még a felmászás. Már értettem, miért kell erre jönni… Utána csökkent a meredekség, de romlott az út. Elhagytam Lazyt. Egy irtáson a vizes fûben végérvényesen rommá áztak a cipõim. Elkezdett lejteni az út, ilyenrõl nem volt szó. Megzavartam valami vadállatot, megálltam. A térkép szerint nem voltam jó helyen, így visszafordultam. Megláttam Lazy fényeit, aki idõközben elém került. Benéztem egy letérést. Egyre fogyó úton mentünk az Ostre csúcsa felé. Néhol már semmi út nem volt, csak a szedrek, letört gallyak között kellett lépegetni; ez a rész nem volt kellemes. Elérünk egy szekérutat, a szalagok balra hívnak, a track egyenesen megy. Ragaszkodunk a szalaghoz, hiba volt. Elértünk egy házikóhoz, de erre már nem voltak szalagok. Valahogy visszamegyünk a trackre. Nagy baj nem lehet, jobbra sejtem a szalagot, balra lehet a zöld jel, majd csak elcsípjük az egyiket. A szalagot érjük el, rátérünk a zöldre.


Nagy lendülettel kocogásba váltunk egy kényelmesen lejtõ úton. Párszáz méter után észleljük, hogy elhagytuk a gerincet és a jelet. Irányban felvágunk a zöld felé. Mindenféle aljnövényzet, szeder, és meredek mászás a jutalom; lehet, hogy jobb lett volna visszamenni az úton. Egy lakókocsinál érjük el a zöldet. Más is benézte az utat, jobbról, mélyen lentrõl fejlámpa fotonjait látom. A Magurka (1108 m) csúcsán a pirosra térünk. A piros itt két irányba megy. Elõre szólok, hogy balra kell menni. Meg is van a balos ág, szalagokkal megerõsítve. Szerencsére Lazy észreveszi, hogy megint letértünk a trackrõl. A jobbos ág lett volna a nyerõ, ezt jól benéztem, ezúton is elnézést kérek miatta. Nem is értem, hogy lehet ennyit bénázni a tájékozódással; ez általában nem jellemzõ rám. Most pedig még GPS-szel is meg vagyunk erõsítve. Itt elénk került valaki. Egész szimpatikus gerincen kirándulunk, nappal szép lehet. A pocsolyákat itt is kerülgetni kell. Érdekes, itt nem az a ragadós fajta „magyar” sár jellemzõ, hanem inkább merülõs, hígabb sár van a pocsolyák mellett. Néha éppen megússzuk újabb áztatás nélkül, néha akaratlanul is lábat mosunk. Egyszer csak sziklaalakzatokhoz érünk. Kis technikai szünet következik. Lazy öltözik, itt már kevés a póló. Eszek egy müzli szeletet. Újabb futó elõz, láthatóan jó erõben van. Egy helyben állva nagyon hûvös az idõ, a szél is fújdogál.


Kisebb-nagyobb hegyeken vezet a gerinctúránk, gyakran kellemetlenül köves úton. Kezdek álmosodni, de ezen hamar túlteszem magamat. A Malinowska Skalára, és a szomszédos Malinów-ra nem kell felmenni. Nem is értem, miért; pedig jelzés is vezet rájuk. Lazy-val tartok, pedig csak az átlagsebességünk egyezik. Fölfelé gyorsabb lennék, Lazy most valahogy a szokásosnál nehezebben veszi az emelkedõket. Lefelé azonban kocogásra vált, ez pedig nekem nem kellemes, ezen a kiránduláson maradnék inkább a gyors sétálásnál. Nem akarok egyedül menni, így inkább alkalmazkodok. Lazy közben sokkol. Elõször azzal, hogy a szervezõk által megadott adatot alapul véve bõven nincs meg az 5-ös átlagunk. Másrészt azzal, hogy már kb 3 km-rel többet mentünk, mint amit a szervezõk adata mutat. Mi lesz így a végére, ha ilyen ütemben gyarapszik az ajándék kilométer… A Bialy Krzyz (934 m) hágója elõtt kiérünk a ködbõl, sõt még a csillagokban is lehet gyönyörködni. Nem sok csillagképet ismerek, de az Oriont üzembiztosan fölfedezem. Lazy pedig megmutatja a Kotlós tyúkot. Feltehetõleg Fiastyúkra gondolt J A hágóban mindenképp vizet akarunk szerezni. Fogytán van a folyadékkészletünk, és sokáig nem lesz lehetõség utántöltésre. Lazy megpróbál benyitni néhány házikóba. Nem is értem, mire számítottunk így az éjszaka közepén, természetesen mind zárva van. Továbbindulunk, majd egy kis ház udvarában kerti csapot veszek észre. Rávetjük magunkat, feltöltekezünk. Ez most igen jól jött.


A turistatérképen bejelölt útvonal szerint hosszasan a pirosat kell követnünk. A GPS track szerint egy kb 1,5 km-es szakaszon a pirossal párhuzamosan egy (meglepõ módon Beskid nevû) hegyet megmászva vezet az útvonal. Az ominózus elágazásban nem leljük a pirosat, maradunk tehát a GPS által javasolt gerincúton. Bizonytalankodó turistát elõzünk. Egy alig észrevehetõ elágazásban a szokásos, kényelmetlenül köves útra térünk. A pirosra visszatérve meredek kaptató következik a Klimczok oldalában. Itt kicsit ellépek Lazy-tól. Az elõnyömet kihasználva keverek egy kis magnéziumot; unom már a vizet. Eszek pár szemet a tükörtojásos gumicukromból, ami már a brassói túra óta hû társam volt. Együtt ballagunk, majd ismét ellépek. A Klimczok (1117 m) csúcsa elõtti nyeregbe pár nap múlva még jönni fogunk. Innen inkább csak sejtem, hogy merre kell menni, próbálok a lehetõ legmeredekebben menni a csúcs felé a sípályán. Fent torony áll. Lefelé már jobbak a jelek, hiszen inkább erdõben kell menni. Az út minõsége azonban nem sokat javul, itt a köves verzió van többségben. Hamarosan világosodni fog, már nagyon várom. A Blatina turistaháza elõtt kezd szürkülni, hamarosan elteszem a lámpát. A szép napkelte látványa helyett lemegyünk a ködbe. Lazy utolér, együtt tartunk Brenna felé.


Elsõ nappal


A GPS a zöld, a térkép a fekete jelzést javasolja, a leírás szerint a zöldön kell menni, de választható a fekete is (ezt csak utólag olvasom). Nem értem, miért nem lehet egyértelmûbben megadni az útvonalat. Végül a feketén érjük el a települést. Hamar a fõutca melletti járdát koptatjuk. Jó lenne találni valami pékséget reggelizés céljából. Nyitva tartó boltok vannak, de pékség nincs. Találkozunk depósokkal, másoknak könnyebb dolguk van a frissítés terén. Végül utolsó lehetõségként a buszállomással szemközti benzinkútra térünk be. Nem, ebben nem akarom követni Dj Rush Boy-t, csak vizet kérünk. Lazy forró vizet is kér, levesport tölt a kulacsba. Itt egy újabb turistával találkozunk. A reggelit lelkileg áthelyezem Ustron-ba, a következõ városkába. Elõtte van a Równica hegy tömbje. Felfelé szokás szerint ellépek. Ismét turistaház, utána lejtõ. Ez egy marha meredek, köves lejtõ volt; pár nappal késõbb már nehezen toleráltam volna. Valahogy mégis volt rajta biciklinyom; bátor volt az elkövetõ. Vártam, hogy Lazy utolér lefelé, de nem. Talán megállt a turistaházban.


A jelek a városban is jól mutatják az utat. Keresztezem a Wisla folyót, és a vasutat. Érdekes, errefelé majdnem minden vasútvonal villamosított, miközben maga a pálya láthatóan rossz állapotban van, a fûtõl nem látszik a zúzottkõ ágyazat. Sajnos vonattal nem találkozok, pedig az mindig nagy erõt ad a folytatáshoz. A városban valószínûleg le kellett volna térni a jelzésrõl. Nekem ez nem volt teljesen egyértelmû, inkább a pirosról mentem át a sárgára. Közben találtam egy kiváló boltot. A túra során nagyrészt a Zabka hálózat üzleteit kerestem fel, most is. Reggelire almás-meggyes gyümölcslevet, csomagolt szenyót, almás süteményt, és banánt ettem. Emellett vettem egy szenyót az útra. Kiültem a bolt elé enni, hogy könnyen észrevegyem Lazyt. Igen jól esett a reggeli. Utólag látom a nyomkövetõ rendszeren, hogy elsõként értem Ustron-ba, de a reggeli közben ketten (Rafa? Bielawa, Kamil Klich) leelõztek. Nem tudtam, hogy Lazy csak másfelé ment-e (már látom, hogy kicsit letértem a GPS trackrõl), egyáltalán megáll-e ebben a városban kajálni. Végülis elkerültük egymást, pár perccel utánam indult el.


Továbbinduláskor 55 km-nél és 11 óránál jártam. Ez nem túl jó, de még épp elfogadható. Bíztam benne, hogy napközben sikerül némi elõnyt kovácsolni az 5-ös átlag fölé. A patakparti, hangulatos, fákkal szegélyezett út különösen tetszett. Fõutat keresztezve egyre erõsebb az emelkedõ. Ködös, szürke idõ van. A földúton ismerõsnek tûnõ futócipõ nyomokat látok, ez Lazy lehet. Igyekszem fölfelé, egyre jobban tetszik a terep, elég volt már a sötétségbõl és a városból. A Mala Czantoria közelében elérem a hegygerincet. Váratlanul megpillantom a Rafa? és Kamil (R&K) párost. Az egyiküké volt az ismerõsnek hitt nyom. Akkor Lazy hátrébb lehet. R&K hamar kocogásba vált. Ezt nem akarom erõltetni, inkább kicsit lemaradok. Megpillantom az 1 héttel elõttünk rendezett Nezmar Sky Ultramaraton szalagjait és útbaigazító tábláit. Illett volna már eltávolítani õket. Errefelé kapom az elsõ SMS-t Verától, mûködik tehát az online követés. Szép lehet a környék, de sajnos köd van. Sajnos az áfonyáknak ilyenkor már nem az igazi az ízük és a halmazállapotuk. Kisvártatva a cseh-lengyel határon találom magamat. Szeretem a határsávokat, bár kissé izgalmasabb, ha mûszaki zár is kíséri az utat, és bujkálni kell a határõrök elõl (esetleg a lengyel-ukrán határon is szervezhetnének valami érdekes túrát, ott a határkövek is sokkal szebbek). Errefelé feltûnik a túra fotósa. Tõle érdeklõdök a pillanatnyi helyzetemrõl. Meglepõ módon az élmezõny nyomában járok, aztán az emelkedõn egyesülök az élmezõnnyel. A fotós nagyon lelkes; a nagy csomagja ellenére kitartóan siet, néha fut mellettünk, elõttünk, hogy minél több képet tudjon készíteni. A Chata na Cantoryjí turistaház az egyetlen errefelé, ami a határ cseh oldalán áll. Ki kell tehát használni az alkalmat egy kis Kofolázásra. A büfé 10-kor nyit, épp nyitásra érkezünk. 3 dl Kofolát és egy Horalky-t rendelek. Elég borsos az ára (talán 7 PLN), de legalább elfogadják a lengyel pénzt. Az viszont nagyon bosszant, hogy közel 10 percet kellett várnom a Kofolámra; ami még langyos is volt. Nem értem mi lehet itt, ha eljön a napközbeni „roham”. Közben kint ragyogóan kisütött a nap. Reménykedtem, hogy ez tartósan így marad; de inkább csak egy lyuk volt a felhõn, a Wielka Czantoria (995 m) kilátóval ellátott csúcsán már ismét köd van. R&K is utánam erednek. Hamarosan kiabálnak utánam, hogy rosszfelé megyek, a piroson kellene menni, forduljak vissza. A térképem szerint csak a csúcstól jön a piros. Ezt mondom is nekik, de hajthatatlanok, visszamennek a házig. A csúcson még készít rólam pár akcióképet a fotós, õ is megerõsíti, hogy jó helyen járok.


A lejtõ kellemetlenül köves, Csehországban próbálok kényelmesebb talajt találni. Kisebb-nagyobb hegyeken át hullámzik a gerinc, már megjelentek a turistacsoportok. Sajnos nem sok kilátás adódik, inkább ködös, felhõs az idõ. SMS érkezik Ádám barátomtól. Kb 9 éve túráztunk utoljára rendszeresen együtt, mégis lelkesen figyeli a pozíciómat. A Soszów síközpontjánál depósok várják a R&K párost, így éppen nem érnek utol. Egyre többen jönnek szembõl, szinte már zavaró a tömeg. Bele sem merek gondolni, mennyien lehetnek itt szép idõben, hétvégén. Pedig annyira nem is látványos a környék (igaz, kocsmák, éttermek szép számmal vannak a hegyen). A Stozek Maly környékén kisüt a nap, a bükkös a Bakonyra emlékeztet. A Wielki Stozek (978 m) turistaházában üdvözlöm a mûanyag Milka teheneket, majd technikai szünetet tartok. Szerencsére nyitva van a WC ajtó, nem kell beletöltenem 1 PLN-t. Az energiatakarékos lámpát nem díjaztam, mert igen hamar lekapcsolt, és csak kint volt kapcsoló. Az itt megadott szintidõt alaposan túlléptem. Sebaj, nálam volt a fejlámpa. Arcmosás, alvázkenés, aztán irány tovább. Párszáz méteren át kellemes napsütés melegít, még a hosszú ujjú felsõmet is leveszem. Sejtettem, hogy R&K lehagyott, hamar meg is látom a jellegzetes nyomokat. Most lejtõk jönnek, esélyem sincs utolérni õket. Nem is ez a cél. A Kiczory elõtt szép sziklák találhatók, sajnos itt már nem sütött a nap. A lejtõ a vártnál kellemesebb. A Laczecko nyergében a Sky Maratonnak ellenõrzõpontja volt. Nem csak a papírt, de még a bóját is kint felejtették. A térkép a Kubalonka hágóig gerincutat jelez, a piros jel azonban jól láthatóan el van terelve. Kicsit gondolkodtam, de megnyugtatott, hogy R&K is a terelt úton ment. Ez egy vadonatúj dózerút volt. Féltem tõle, hogy a dózeren kell menni a hágóig a kellemesnek hitt gerincút helyett. Aztán hirtelen balra visszatértem a gerincre. Kellemes napsütésben volt részem a következõ pár órában. A gerincút teljesen optimálisnak látszik a térképen. Enyhe hullámzás, szelíd kanyarok. A valóság mást mutat; ismét hatalmas pocsolyákat, mocsarakat kell kerülgetni. Végre a hágóba érek. A fotós fotóz, és jelzi, hogy 10 perce ment el R&K. Kezdem megéhezni, valami meleget akartam, pl hamburgert, hot dogot, vagy kolbászt. A hamburgeres egységben 1-2 perc után sem került elõ a pultos, így átmentem egy másik bódéba. Ott hamar egy nagyon finom süteményre tettem szert, és elfogyasztottam az Ustron-ban szerzett gyümölcslevem maradékát.


A következõ szakasz már a térképen is gyanús volt. 1 km aszfalt jött. Ez egy keskeny, kiváló minõségû, de nekem kicsit forgalmas aszfalt volt. Utána pedig kb 3-4 km-en át ezzel az aszfalttal párhuzamosan kell össze-vissza tekeregni. Nem szeretem az aszfaltozásokat, de ez a tekergés mégis kicsit értelmetlennek tûnt. Az elsõ dombon szép sziklákat ejtett útba a jelzés, ez rendben is volt. Ezután jött a fekete leves. Mocsár, minden mennyiségben, egész hosszú szakaszon. Alig vártam már, hogy vége legyen. Eközben egyébként szinte mesebeli szépségû szakaszok is akadtak; de nem tudom, hogy hány olyan nap van az évben, amikor ezek az utak szárazak, hiszen a térkép is mocsarat jelez. Stecówka felõl déli irányba nyílt kilátás. Ismerõs hegyekre láttam rá, hiszen légvonalban kb 4 km-re ment tõlem a Kárpát Koszorú útvonala. Ez egyébként az egyik legfelejthetõbb szakasz a Koszorún: a Vízválasztón kb 10 km hosszan országutak vezetnek. A kilátások elég jók (fõleg az Ochodzita csúcsáról), de egy gerinctúrán nem aszfaltra vágyik az ember. Megkezdtem a hosszú emelkedést a Barania Góra oldalában. Errefelé MTB verseny szalagjait felejtették kint. Úgy látszik, nem szokás eltávolítani a maradványokat. Rövid pihentetõ szakasz után egy kicsit meredekebb mászás vár rám a Przyslop házig. A ház egy szocreál üdülõre emlékeztet. Nagy meglepetésemre utolérem R&K-t, akik épp a paradicsomleves végére érnek. Kérdeztem tõlük, hogy mi a levesgyártás szintideje, 10 percet mondanak. Ezt soknak érzem, így inkább a hátizsákomban talált szendvicsre húzom rá magamat, és begyûjtöm a ház bélyegzõjét. R&K az emelkedõ ellenére viharos sebességgel távozik. Pár perc késéssel indulva azt feltételeztem, hogy fölfelé majd elcsípem õket; tévedtem. Egy darabig látom a hátukat, majd végleg eltûnnek a viharvert fenyõfák között. Az emelkedõre a patakmeder-szerûen köves út jellemzõ, feljebb inkább már mocsár van. Szerencsére a legvizesebb szakaszokon farönkökkel rakták ki az utat; némelyik a vízen úszik. A csúcson köd fogad, és fúj a szél, öltözködök; vége a pólós idõnek.


A Barania Góra elõtt jobbra térek a fekete jelen. A következõ szakasztól kicsit tartottam. A mûholdfelvételek szerint errefelé sok a letarolt erdõ, és a túra honlapján közzétett GPS track is össze-vissza kerülgeti a jelzést. Öröm az ürömben, hogy itt valamelyik rövidebb táv is jön, így az útvonal ki van szalagozva. Az út eleinte egész jó, majd egyre több a víz és a kõ. A jelzés egyszer csak derékszögben jobbra tér, én pedig megyek egyenesen elõre a szalagon. Itt még rosszabb az út, de tudom, hogy hamar el fogok érni egy dózerutat, így is lett. A térkép szerint a dózeren jobbra kell indulni, a szalagok egyértelmûen balra visznek. Ismét eltér a track és a valóság. A túra során talán elõször elõveszem a szöveges leírást, õ is a szalagot javasolja. Megyek tehát a kb szintben tekergõ dózeren. Talán majd a völgyben kell megindulni lefelé. Nem... Talán majd a következõ hegygerincen. Ott sem… Kezd gyanús lenni. Ha itt sem kellett letérni, akkor vagy valami rossz szalagozásra keveredtem, vagy egy marha nagy kerülõt teszek. Eljött a pillanat, hogy elhasználjam a telefonos segítségnyújtás lehetõségét. Michal (annak ellenére, hogy elfelejtettem mondani a szigorúan titkos jelszót –„barracuda”) azt javasolja, hogy kövessem a szalagot. Marad tehát az unalmas dózerút, majd aszfalt. Ez volt a túra majdnem legunalmasabb része. A futást most sem kívántam, a tempós sétát választottam. A köd miatt nem volt kilátás, az ingerszegény környezet miatt kezdtem álmosodni. A dózerút aszfaltra váltott. Találtam egy jó forrást. Lecseréltem a vizemet, mert az elõzõ házban elég furcsa ízû vizet töltöttem. Az arcmosás felébresztett. Egy õrház-féleség után Poplaty-ba értem, végre újra emelkedett az aszfalt. Nem örültem a dózerutas/aszfaltos tekergésnek, néhány kilométerrel biztos hosszabb volt, mint a netes track. A táv a netes track alapján volt megadva, az ehhez hasonló extrákat nekünk kellett „benyelni”. A térkép szerint egy rövid, de szemét emelkedõ elõtt álltam. A valóság mást mutatott. Itt nem volt se mocsár, se patakmeder; jól esett a mászás a Siodelko nyeregbe. Lefelé mocsár, de nem sok. Ismét egy dózerút következett. Nagy esõk lehettek erre; az utat több helyen megrongálta a víz. Közeledtem már Wegierska Górka (Magyar-hegy) felé.


A település elõtt a rövidebb táv szalagozásától végleg búcsút vettem; kereszteztem a So?a folyót, és csak az autóból látott piros KEBAB felirat villogott a lelki szemeim elõtt. Ide terveztem az egyik nagyobb megállásomat. Egy gyors bevásárlás után betértem a kebaboshoz. Nagy örömömre nem is volt kitérõ. Megkérdeztem a szintidõt. 7-8 perc, ez még belefér. Egy XL-es gyros tálat rendeltem. A bácsi megkérdezte, hogy tényleg XL? De nem tudott lebeszélni. A táskámat a kajáldában hagytam, egy másik boltban is próbáltam csomagolt szenyót venni, sikertelenül. A tál hamar elkészült, és brutális méretû volt (18 PLN-be fájt, nagyon megérte). Persze nem fogott ki rajtam.


Második éjjel


Az indulástól számított 20,5 óra elteltével 102 km-nél jártam, legalábbis a tracket alapul véve (bármennyit is mentem, nekem a trackhez kellett viszonyítani, hiszen az adja ki a 261 km-t). Lehetne jobb is, de legalább teljesült az a szempont, hogy nem siettem el az elejét. A szerelvényigazítást a vasúti átjáróban tartom, hátha jön egy szép villamos motorvonat. De nem jött, ez a túra nem a vonatlesésrõl szólt. Pár km aszfalt várt rám Zabnica-ig. Utálom az aszfaltot, fõleg sötétben, járda nélkül, erõs forgalommal. Mégis volt elõnye, az alig érezhetõ emelkedõn az óriás kaját valamelyest meg tudtam emészteni. A Zabnica folyócska keresztezése után erõsen figyeltem a kék jeleket. Eleinte pocsék állapotban voltak, de a fõutcát elhagyva javult a minõség. Hosszú emelkedõ elõtt álltam. A tõlem kb 15 km-re lévõ szlovák-lengyel határsávot kellett elérnem valahogy. Az nekem egy fontos hely volt, hiszen onnantól az éjszaka további része már nagyrészt ismerõs helyeken vezetett.


A falu után a réten már újra vizes a fû, nehogy véletlenül megszáradjon a cipõ. Kb 600 m magasan alulról elérem a felhõhatárt. A következõ pár órában nem sokat láttam a tájból, annál jobban lehetett viszont fénykardozni. A jelzések jó minõségûek, de ritkásak. Az út általában jól követhetõ, az elágazásoknál igyekszem nagyon figyelni. Az oldalgerincre felkapaszkodva enyhül az emelkedõ, egyre sûrûbb a köd. Kezdek szomjazni a gyros után, de lusta vagyok megállni inni. Erdõbe érve egy kiváló forrásra akadok, még ivóedény is van mögötte. Jól esik a hideg víz, így teljesüljön minden kívánságom. Szerpentinen érek fel 1000 m fölé. Itt a réteken elég nehéz követni a jelzést. Az utak, keréknyomok sokfelé ágaznak, nem mindig egyértelmû, hogy melyik a követendõ ág. Azért valahogy csak lejutok Hala Boracza környékére. A térkép itt turistaházat jelöl. Úgy terveztem, hogy beugrok egy teára, jól esett volna a hosszú éjszaka elõtt. Egy kutya állja utamat. Nincs megkötve, folyamatosan ugat. Valahogy azért csak odaenged a házhoz. Bent emberek mozgolódnak, de a bejáratot nem lelem. Kb 2x körbejártam a házat, és csak egy bezárt ajtót találtam. Szerintem jól láthatták a bentiek, hogy kint szerencsétlenkedek; de nem törõdtek velem. Aztán a kutya ismét utamat állta. Hálából ordibáltam vele egyet, hogy milyen turistaház ez, amibe nem elég, hogy be sem jutok, de még távozni sem hagynak. (Utólag kiderült, hogy valószínûleg nem ez volt a turistaház. Lazy is itt próbálkozott, õ sikerrel járt, neki ehhez a helyhez kellemes emlékei fûzõdnek.) A kutya sokáig vadul ugat mögöttem, késõbb lemegy a völgybe, és a birkanyájat riasztja föl, legalábbis a „csengõhangokból” erre következtetek. A kutya miatt van elég adrenalin, hogy ne legyek álmos. A következõ pár km-en több jelzésváltás is vár rám. A mûholdfelvételek szerint egy hosszú szakaszon teljesen le van tarolva az erdõ. Szerencsére az útjelzõ oszlopok és táblák hûségésen kísérnek, még csak el sem bizonytalanodok.


Újabb mászás, lassan már 1100 m magasan vagyok a Redykalny Wierch oldalában. Elõtte jön egy SMS Verától, miszerint mindjárt utolérem a R&K párost. Hihetetlen, már kb 6 órája lehagytak, és Magyar-hegyen is sokat idõztem. Nem hittem volna, hogy kb 3 óra mászással bedolgozom a legalább 1 órás hátrányomat, hiába, hogy az emelkedõn általában gyorsabb voltam náluk. Már vártam a találkozást, reméltem, hogy legalább éjszakára összeverõdünk egy csapattá. A sárgát elérve nagyon figyelek, mert két irányba is megy sárga. Útjelzõ tábla is segít. A sárga viszonylag ritkás, de a szekérút egyértelmû, Szép szakasz lehet ez nappal. Itt már újra áll az erdõ, a fenyveseket rétek váltják. Jön az újabb SMS. Lehagytam R&K-t, letértek a trackrõl, talán eltévedtek. Azt gondoltam, hogy a sárgán rossz ágon indultak. De hát nem volt nekik gyanús a sok lejtõ? (A nyomkövetõt visszajátszva már látom, hogy a Hali Boraczej-nél pihenõt tartottak, kishíján utolértem õket. Utána a zöld jelen indultak, de rossz irányba, ezért elõztem meg õket.) Tehát ismét az élre álltam. Hihetetlen, nem szokásom. Félrevezetõ útjelzõtábla után turistaház, ez Hali Lipowskiej névre hallgat. Este 10 után lehetett, itt már nem számított konyhára, teára. Bementem a házba, hogy töltsek vizet, ez sikerült is. Elõkerült egy személyzet, kérdezte, hogy „mit kolbászolok ilyenkor az erdõben”. Említettem neki hogy ez egy rendezvény. Szinte számonkérõen kérdezte, hogy hol a rajtszámom. Mintha egy „kötsög TANAP-os”-sal állnék szemben. Mutattam a jeladót, ez kicsit megnyugtatta. Aztán a többi résztvevõ felõl érdeklõdött. Jeleztem, hogy mind utánam vannak. 10 perc múlva újabb ház jön (Na Rysiance). Bent nagy a mulatozás, biztos könnyen kajához juthatnék, de nem érek rá. A várva várt országhatár egyre közelebb kerül. Közben egy számomra ismeretlen lengyel számról SMS-t kapok, magyarul. Pelle László írt. Õ is rajta volt a nevezettek listáján, de a túrán nem indult. Lászlót nem ismertem. Az SMS szerint 10 éve Lengyelországban él. Nagyon büszke volt rá, hogy az élre álltam, és biztatott hogy ez maradjon is így. Jól esett olvasni a sorait a második éjjel, és késõbb is. Ekkor még voltam annyira fitt, hogy éjjel is szinte rögtön válaszoltam az SMS-ekre. Egy kis hágó után a mocsaras részt deszkapallókkal próbálták járhatóvá tenni, több-kevesebb sikerrel. Enyhe emelkedõ után a Trzy Kopce (1216 m) púpján megpillantom a szlovák-lengyel határkövet (120 km).


Végre itt az ismerõs, Kárpát Koszorús rész. Annak viszont még jobban örültem, hogy a felhõ fölé kerültem, gyönyörû csillagos ég helyezkedett el fölöttem. Mennyivel könnyebb így minden… Még az út is járhatóbbá vált, igaz, azért itt is voltak kisebb mocsarak. Lelkesen mentem fölfelé a Brts (hol vannak a magánhangzók?)/Palenica csúcsa felé. Sajnos kezdett kikapcsolni az agyam. Hiába, az egyértelmû rész és a jó látási viszonyok miatt nem kellett annyira koncentrálni. Régen menet közbeni kisebb elalvásoknál arra ébredtem, hogy legyalogoltam az útról. Mostanában azonban inkább azon vettem észre magamat, hogy mindenféle hülyeséget asszociálok, különbözõ zenék akadnak be a fülembe, egyre lassabban megyek, megállok, és állva alszok. Ez a megállás csak pár pillanatig tart, de gyakran ismétlõdik. A Kazinczy-n sem szoktam bírni egymás után a 2 éjszakát, második este elején általában alszom pár órát. Most inkább hajnalra terveztem az alvást, hiszen akkor szoktam lenni a legálmosabb. Bõ 3 km-re lehettem a Hali Miziowej háztól, amit csak Pilsko-háznak hívtam. Úgy terveztem, hogy majd ott iszok egy energiaitalt. Végülis ezért hoztam. Talán hiba volt addig várni. A jelzés elhagyta a gerincet, és egy szokatlanul sáros úton vezetett a házhoz. Ezeken a kilométereken folyamatosan küzdöttem az álommanókkal. Akartam vetni egy pillantást a közeli bivakházra, de nem emlékeztem, hogy pontosan hol van. Volt egy tippem, de az útról nem látszott a házikó, kitérõt pedig nem iktattam be. Ez egyébként jó alvóhely, hiszen rendes ágymatracokra lehet feküdni: De még nem volt itt az ideje –bármennyire is dülöngéltem. Végül csak lejutottam a Pilsko-házhoz. Az épület zárva, az ajtaja elõtt frissítek. Várom, hogy mikor bukkannak fel mögöttem a lámpák, hiszen legalább fél órát tököltem útközben az álmosság miatt. A térkép szerint fekete jelzésen kell visszamászni a határsávba. Ezt a szakaszt nem ismertem, hiszen 2 éve végig a határsávban mentünk. Az elsõ fekete jel hamar megvan, egy útjelzõ táblán. A következõt azonban nem lelem. Megyek balra, elõre, jobbra a hegyimentõ ház felé, de sehol egy jelzés, pedig lehetne mire festeni. Hiába nézem a térképet, nem leszek okosabb. Jobbhíján másodszor is elindulok egyenesen fölfelé. Biztos nem ez a jel, mert keskeny az ösvény, bujkálni kell a vizes fenyõágak között. Sípályára érek, azon megyek toronyiránt fölfelé. Tudtam, hogy a pálya teteje nagyjából a határon van. Így is lett, és épp láttam is egy fekete jelzést ott, ahol elértem a határt. Magasan jártam, újra ködbe értem, és a szél is feltámadt. Fölvettem a széldzsekimet. Még várt rám egy köves mászás a Pilsko oldalcsúcsára, az 1542 m magas Góra Pieciu Kopców-ra. Idáig ez volt a legmagasabb hegy. Fent már törpefenyõkkel is találkozok. A fõcsúcs kb 400 m-re van, de Szlovákiában, arra nem kell kitérõt tenni, egyáltalán nem bánom. Errõl a pontról az archívumomból teszek be egy nappali képet, csak hogy látszódjon, amit nem láttunk.


Hajnal 1 múlt. Még kb 18 km-re lehet tõlem az a bivakház, amiben a hajnali alvást terveztem. A következõ szakaszokon sokat gondolok erre a házra, talán ez tartja bennem a lelket. Hajnal 5 felé odaérhetek. Várom, hogy vízszintesbe helyezkedjek. Bízom benne, hogy itt is lesz ágybetét, vagy legalább széna. Leápolom majd a lábamat, minden ruhát magamra veszek, aztán alszom. Korábban 2 óra alvást terveztem, de látszik, hogy legfeljebb 1 óra lesz (világosban már újra menni akartam). Lefelé nehéz megtalálni az ösvény elejét, utána viszont már követhetõ. Emlékeztem, hogy 2 éve egész magasan találtunk egy forrást errefelé. Hamar meg is hallom balról a vízcsobogást, és iszok, töltök. Ezután a víz az ösvényemen folytatja az útját. Miféle vízválasztó ez? Újabb cipõáztatások történnek. Szerencsére ezt elõre tudtam, és azt is, hogy lefelé hosszasan kényelmetlenül köves, és közben néhol egész meredek az út. A fenyõfák között már nem kell a széldzseki, újra kiérek a ködbõl. A Glinne hágó régi határátkelõjének kivilágítását hamar meglátom, de még elég messze van. Lent a köveket mocsár váltja. A hágó elõtt fejlámpák fénye irányul rám. Talán a depósok jöttek kicsit R&K elé (ekkor még nem tudtam, de idõközben az R&K páros a Pilsko-háznál elhagyta az útvonalat, és a legközelebbi település felé tartott, nyilván onnan mentették ki õket a depósaik)? Nem, csak egy túrázó pár jön szembõl. Vajon normálisak? Bennük is hasonló kérdés fogalmazódhatott meg velem kapcsolatban. Az épületet körbejárom, nem lelem a piros jelzést, vagy a határköveket. Végül a rét legmagasabb sarkát célzom meg, jó ötlet volt. Egy hirtelen rövid, de annál meredekebb kaptató után hosszasan 800-1100 m között hullámzok. 2 éve igazán kellemes volt itt kirándulni, most azonban általában híg saras, mocsaras a terep: de ezen már nem vagyok meglepõdve. A tájékozódással nincs gond, jók a jelek. Elvileg a lengyel piros és a szlovák kék jel is ugyanott vezet. A piros jól fel van festve, de a kék csak nyomaiban fellelhetõ. A Gluchaczki nyereg közelében rövid, de annál vizesebb kitérõvel lenne egy táborhely/kemping féleség. Itt is akadna fedett hely, de ez nyitott, ezért hûvös. Különben is már csak 4 km és kb 400 m szint vár rám a kiszemelt házikóig. 4 hullámban kapom az emelkedõt. Közben érintem azt a helyet, ahol 2 éve letáboroztunk, tüzet raktunk…


Fent vagyok a Medralowa tisztásán 144 km tájékán, bõ 31 órával a rajt után. Valahol itt lesz a házikó. Felhõk fölött vagyok, könnyen meg fogom találni. Már 5 óra is elmúlt, de 1 órát akkor is alszok, ha rámvilágosodik. Halványan emlékszem arra, hogy a ház nem látszik az útról. Elkapom a házhoz vezetõ ösvényt. Óvatosan lépek be az ajtón. Egy töküres helyiség fogad, csak két keskeny pad van benne. Nem erre emlékeztem. Mozgolódást hallok, biztos van egy másik szoba. Nem baj ha vannak benne, csöndben eldõlök, legalább nem lesz hideg. Kimegyek. Megvan a másik ajtó. Nyitnék be… Zárva. Belülrõl eltorlaszolták. Ahogy feszegetem az ajtót, forgolódást hallok bentrõl. Nem igazán akarnak beengedni. Megértem õket, én is hasonlóképp járnék el a helyükben. Talán tele is van. Ezt az alvást bebuktam. Várok kint pár percet, aztán visszamegyek a gerincre.


Kicsit elkeseredetten indulok tovább. Az utóbbi órákban nem esnek jól a lejtõk. Fáj a lábszáraim elülsõ része. Talán ínhüvely… Volt már ilyen, akkor szokott jelentkezni, ha a meg van erõltetve a lábam. Ugyan sokat mentem, de nem igazán gyorsan, így nem értem, miért fájnak. Még nem súlyos a helyzet, de épp csak túl vagyok a táv felén, biztos lesz rosszabb is. Nagyon beterveztem a bivakban alvást. Miután megkaptam a pofont, onnantól kezdve órákon át kómáztam, és amikor kivilágosodott, akkor sem tudtam kizökkenni ebbõl az állapotból. Mocsár… Újabb esõház. Ez egy nyitott, klasszikus esõház. Van benne egy bicikli. Egy olyan bicikli, amivel murvás utakra még rámerészkednék, de ezekre a köves, mocsaras ösvényekre semmiképpen sem. Ezek szerint foglalt a hely. Sebaj, ezt már nem lehet bezárni, eltorlaszolni. De nem is alkalmas alvásra, legalábbis hálózsák, matrac nélkül. Pihenek pár percet, eszek valamit, majd megindulok a Markowe Szczawiny (Babia Gora) ház felé. Figyelni kell, mert az emelkedõn egyszer csak el kell hagyni a határsávot, és egy nagyjából vízszintes úton kell megközelíteni a házat. A térkép errefelé újabb esõházat jelez, de ezt nem is találtam meg. A vízszintes ösvényen van néhány vizes szakasz, mégis kényelmesebb a vártnál. Kivilágosodik. Szembõl megjelennek a korán kelõ túrázók. Egy újabb kiváló forrás.

 
 
túra éve: 2008
Ozrenski Planinarski Maraton (Ozreni-fennsíki maraton)Túra éve: 20082008.12.05 23:07:10
ОЗРЕНСКИ ПЛАНИНАРСКИ МАРАТОН(avagy Ozreni-fennsíki-maraton)

A Fruska Gora után láttam a topikon a túra honlapjának a linkjét. Eredetileg a Nagyszombatin gondolkodtam erre a hétvégére, de aztán máshogy alakultak a dolgok. Groba.-val beszéltem (talán pont akkor, amikor a Nagyszombati térképeit akartam elkérni), amikor szóba került, hogy el kéne menni Ozrenbe. Arra gondoltunk, hogy Rolandot kellene meggyõzni, szervezzen egy csapatot a kisbuszával. Ebbõl nem lett semmi, de mi már annyira belelkesültünk, hogy tömegközlekedéssel is bevállatuk a túrát. Mint késõbb kiderült, jó ötlet volt. A túra honlapján (www.ozrenskimaraton.rs.sr) cirill betûkkel, és szerb nyelven volt írva minden, az alapvetõ dolgokon kívül (távok, rajtidõ, megközelítés) nem sokat értettünk belõlük. //Bosznia-Hercegovina két részre van szakadva. Az északi és keleti rész a Boszniai Szerb Köztársaság, a túra ezen a területen vezetett. Itt tehát a rendezõk és a résztvevõk nagy része is szerb.// Angolul írtam egy e-mailt a rendezõnek a honlapon megadott címére, minden apró részletre rákérdeztem. Másnap már jött is a válasz. Nagyon lelkesnek tûnt a levél írója, minden kérdésemre választ kaptam. Megtudtam, hogy Ozrenbe nem lehet eljutni tömegközlekedéssel, ezért Petrovo-tól (ez egy közeli kisváros, tulajdonképpen Petrovo-iak a rendezõk, a polgármester a túra „védnöke”) autóval a rajtba szállítanak a szervezõk. Közölték, hogy a rajtban lehet sátrazni, este féltávnál kapunk vacsorát, jól jelzett utakon fogunk haladni. Azt is írta folyamatos nagybetûkkel, hogy szeretettel várnak. Az elsõ benyomás így nagyon pozitívra sikerült. Még váltottam egy levelet a szervezõkkel, szerdán megvettem a nemzetközi vonatjegyeket.

Az utazás részletei lehet hogy sokak számára nem érdekesek, de nekünk nagyon is az volt, ezért véletlenül sem hagyom ki. Péntek reggel indultam Gyõrbõl. Kihasználtam azt a lehetõséget, hogy nemzetközi jegyhez nem kell pótjegy az Euro City-re, a Liszt Ferenc EC-vel utaztam Pestig. Sajnos a kalauzok nem tudtak errõl a szabályról, ezért megbírságoltak. A Keletiben a pénztárfõnökhöz fordultam, aki természetesen nekem adott igazat (késõbb a gyõri is), de a pénzt majd csak írásban megtett bejelentés után, jó sokára kapom vissza. A Keletiben találkoztam groba.-val, majd elhelyezkedtünk a kényelmes, elsõ osztályú (másodosztályú jeggyel igénybevehetõ) bosnyák kocsiban. Animanó42 is felszállt a vonatra, õ is a túrára tartott. Õt sokkal jobban megtréfálta a MÁV-Start, a groba.-éhoz képest dupla áron adták el neki az egyébként teljesen ugyanolyan nemzetközi vonatjegyet. Gyorsan telt a vonatút, Pécsett 2 kocsisra (és dízelmozdonyosra) zsugorodott a vonat. Villány után elrejtettük a kolbászokat, szalámit, szalonnát; Horvátországba ugyanis nem szabad hús- és tejterméket bevinni, csak szendvicsben és bébiételként. Pélmonostorban találkozunk az ellenvonatunkkal. Horvátországban gyönyörû kanadai gyártmányú dízelmozdony húzott, idõnként az „Élet egy csoda” c. filmben szereplõhöz nagyon hasonló kürtszó kíséretében. A 2 határon megtörtént 4 útlevél-ellenõrzés összesen kb másfél órán át tartott. Horvátországban azonnal látszottak a nemrégen zajlott háború nyomai; elsõsorban romos vasúti épületek formájában, de a leglehangolóbb látvány Eszéken fogadott, ahol a vasút melletti nagy (lakott) panelházak oldala itt-ott alaposan lyukacsos volt. Az utolsó horvát állomáson újabb pihenõ, és mozdonycsere (boszniai szerb villanymozdonyt kaptunk), majd a Száván átkelve megérkeztünk Boszniába. Itt a nyugodt, látszólag „világvége” határállomáson újabb pihenõ, megjelentek a cirill betûk. A vasút, és a nagyobb állomások innentõl végig fel vannak újítva, de csak nagyjából, mert 60-70 km/h-nál nem mentünk gyorsabban, és a váltókon is nagyon lassan döcögtünk. Az állomásokon többnyire sok szétlõtt vagy használaton kívüli teherkocsi várta a sorsának jobbra fordulását. Hamar feltûnt, hogy errefelé a vasút és a közút nagy egyenrangúságban van. A nagyobb átjárókban (tehát ahol nem csak egy kis földút vagy keskeny aszfaltot kereszteztünk) a vonat mindig megállt, a vezetõ körülnézett, és csak ezután indultunk tovább. Volt, aki közben fel is szállt a vonatra -hiába hogy ez nemzetközi IC. Fénysorompók voltak, csak -egy kivétellel- nem mûködtek. A Boszna folyó völgyében kanyarogtunk tovább. Egész Boszniában a falvak újjá voltak építve. A házak (amik gyakran 2 szintesek, a nálunk megszokottnál laposabb és jobban kilógó tetejûek voltak), viszont levakolva szinte egyik sem volt, ez elég nyomasztó hangulatot adott. Megfigyeltük azt is, hogy nem szokás kerítést építeni. A vonatból egyszer a sínek mellé bedöntött vasúti kocsit láttunk…

Doboj elõtt nem sokkal elkezdett esni. Dobojba a helyi menetrend szerint pontosan /a MÁV-menetrendben szereplõ idõpontnál fél órával korábban/ megérkeztünk. Hatalmas, újjáépített állomás volt, magasperonnal (Magyarországon is alig van magasperon, ez itt biztos nagy dolognak számít). A rendezõpályaudvar azonban tele van személy- és teherkocsi-roncsokkal, többek között több száz méter hosszan álltak a Ganz által gyártott, részben már kibelezett villamos motorvonatok is. Elvileg a vonat beérkezése után negyed órával van busz, a busz után 75 perccel pedig vonat Petrovóba. Vonattal szívesebben mentem volna, de gondoltam hogy jobb lesz minél elõbb Ozrenbe érni, így megpróbáltuk a buszt. A buszállomás a folyó túloldalán, a vasúttól kb gyenge 10 percre van. Nem lehet viszont akárhonnan bejutni, szinte minden irányból áthatolhatatlanul körül van kerítve, még ott is, ahol a buszok jönnek-mennek. Nagy nehezen megtaláltuk a kissé elrejtett gyalogos bejáratot (A benzinkút közelében, a kút felõl nézve az épület bal oldalán kell keresni). Itt azonban újabb kerítés, peronkapu, és egy indulni készülõ busz látványa fogadott. Valakit megkérdeztem, hogy melyik megy Petrovóba, õ megállította az induló buszt. A többieket alig akarták beengedni a fizetõkapun (talán nem volt elég egyértelmû, hogy együtt vagyunk). Nagy nehezen mindannyian buszra szálltunk. Jött a következõ nehézség: Eurót nem fogadnak el. Szerencsére Animanó42-nél volt konvertibilis márka, és megvette a mi jegyeinket is. A sofõr elõször nem adott jegyet, de (ha jól értelmeztük a helyzetet) a peronkapus ezt kiszúrta, és elõkerült a jegy is. A jegy nem volt olcsóbb, mint itthon hasonló távolságra, de elképzelhetõ, hogy volt benne valami csomagdíj is. Így tehát az utasok pénzének a döntõ többsége a bosnaexpres busztársasághoz került, egyébként már réges-rég összeomlott volna a rendszer. Indulástól számítva kb 100 méter után, a buszállomás sarkán felvettünk –gondolom hogy- ingyen, vagy „olcsón” utazókat. A vasútállomás felé indultunk, az állomástól kb 200 méterre ment el a busz, és meg is állt, ha ezt tudjuk, akkor nem rohanunk, és itt már lehet hogy az Euró is jó lett volna. (Ez a megálló az állomástól a parkolón át a folyó felé indulva, a hídon nem átmenve, a nagy útra jobbra ráfordulva érhetõ el. Konkrét megálló nincs, de a busz szerintem nem hagy ott senkit, aki az út mellett láthatóan buszra várakozik.) Szemügyre vettük a buszt, valami elég régi, és nagyon csoffadt Setra volt. A hátulját és az ajtaját látszólag házilag foltozták, a lámpatestek részben drótokkal voltak rögzítve, a busz tetejének a belsõ burkolatán folytonossági hiányok voltak (esõben lehet, hogy zuhany is lett volna). A buszon jópáran voltak, de kényelmesen elfértünk a csomagokkal együtt is. Térképen láttuk, hogy egy nagy fõút megy Petrovo felé a völgyben, a busz azonban mégsem tért rá, egy keskeny, eleinte nagyon hullámos mellékúton kanyargott. Csupán egyetlen konkrét (táblával ellátott) megállót láttunk, a többi helyen kérésre, jelzésre állt meg; a felszállók is ilyen alapon szálltak fel. Egy óra élménydús buszozás után a gyülekezõ sötét felhõket csodálva értünk Petrovóba, a busszal csak nagyon ügyesen megközelíthetõ buszállomásra. Itt állt egy vöröskeresztes mikrobusz „Fennsíki járat”, vagy valami hasonló felirattal. A túrázókat várták, rajtunk kívül más nem jött. A sofõrnek, aki egy 50 év körüli férfi volt, mondtam a szervezõ nevét (akit nagyjából ilyennek képzeltem el), gondoltam hogy esetleg õ az; de nem válaszolt. Hamar felértünk az ozreni monostorhoz (kb 6-8 km-re van Petrovótól, nagyzsákkal nem esett volna jól felsétálni). Közben a túraútvonal elsõ 1-2 kilométerét is bejártuk –motorizáltan.

Tudtuk, hogy este 6 körül elkezdõdött a rendezvény, az ottalvók többsége valószínûleg már elõttünk odaért. Ahogy kiszálltunk, egybõl tudták a szervezõk, hogy a magyarok jöttek meg. Körülöttünk sürögtek-forogtak, próbáltak mindenben segíteni, szerencsére a rajt-cél személyzet nagyobb része beszélt angolul. Bemutatkozott nekem egy hölgy, kiderült hogy vele e-maileztem. Egy nagy sátor alatt volt a központ. Lecuccoltunk, üdítõvel, sörrel kínáltak. A sátorban asztalok, padok voltak, és vacsorához készülõdtek. Beneveztünk, lecsaptunk az elsõ 3 rajtszámra a 100-as távon. Késõbb rájöttünk, hogy valószínûleg reggel benevezve is a mieink lettek volna ezek. Egy szép, a túrára készített füzetszerû táblázatba írták be az adatainkat. Nevezési díj nem volt. Az itiner kísértetiesen hasonlított a Fruska Gora itinerjéhez, ugyanolyan kisméretû, kicsire összehajtott. Ezen viszont nem szerepeltek távadatok, és térkép sem volt. /Térképet sajnos nem is lehet venni. A túra honlapján van egy jó térkép, használhatatlanul rossz méretben. Ez a térkép egy nagy táblán ki van téve a rajtban, a túra útvonalával. Ezt reggel lefotóztam, hátha szükségünk lenne rá. Jövõre egyeztetni kellene a szervezõvel, hogy ez a térkép nagyméretben kerüljön fel a honlapra./ Kaptunk egy, a túrára készült nyakbaakasztót, mint amilyet a konferenciákon szoktak adni. A szervezõt megpróbáltuk felhívni telefonon (hátha útközben szükség lenne rá), de se nekem, sem groba.-nak nem sikerült. Odaadtam a TTT által adományozott két túranaptárat. Biztattam a szervezõt, hogy például a Mecsek milyen közel van, és ott van egy csomó túra. A gond az, hogy nekik Magyarországba vízum kell, emiatt macerás eljönni. Talán jobb is így –könnyen lehet, hogy nagyot csalódnának (esetleg erõsnek hangzik, de a beszámoló végére kiderül, miért is írtam ezt). Azt is mondtam, hogy ha idõben egyeztetünk e-mailben, akkor az õ túrájuk is benne lesz a naptárban, láthatóan örültek neki. Rákérdeztem a boszniai túrákra, azt a választ kaptam, hogy csak ez az egy hosszútávú túra van, ezután a leghosszabbak kb 20 km-esek (ezek lehet hogy csak a Boszniai Szerb Köztársaságra vonatkoznak, nem pedig az egész országra. Kérdezték, hogy kérünk-e vacsorát. Gondolkodtunk, hogy befizessünk-e egy vacsorára, mert groba. hozott fõzõfelszerelést, és rengeteg kaját is vittünk. Közben megtudtuk, hogy minden teljesen ingyen van, így inkább leültünk enni. Egy fõzõverseny termékeit pusztítottuk. Finom halászlével kezdtünk, majd valami baromi csípõs, de szintén finom, paprikás lé (állítólag „magyaros”) következett. Aztán tócsniféleségeket ettünk, és még néhány jó olajos helyi kaját. A desszertet sütemények képezték. Közben jó kis balkáni zene szólt, élõ énekléssel. Vacsora után elmentünk a szállásra. 3 féle szállás közül lehetett választani. A sátrazás és a tantermi szállás ingyenes, a monostorban ágyakban lehet aludni 5 Euróért. Mi a tantermet választottuk. Egyelõre csak mi voltunk ott. A WC az átlagosnál is rosszabb tappancsos. Kicsit lemosdottam. A tanteremben felfigyeltünk egy furcsa plakátra. A taposóaknákra figyelmeztet, a veszélyes helyeket fekete keretes, a biztonságos helyeket fehér keretes képek ábrázolják. Biztonságos helyek voltak: park, sportpálya, játszótér, iskolaudvar. A fekete kereteseken néhány romos épület és halálfejes táblával jelölt, elkerített terület mellett szép erdei képek, bükkösök, jellegfák voltak… Boszniában még kb egymillió akna van elásva, de ez a környék biztonságos. Az Európa-térképen a magyar földrajzi nevek is cirill betûkkel vannak írva, néhány helyre csak a felirat alapján nehéz ráismerni. Szétpakolás után visszatértünk a sátorhoz. Közben találkoztunk pár idõsebb túrázóval, akik szintén a tanterembe mentek aludni. Megnéztük a monostort. A bosnyákok muzulmánok, de ez szerb (ortodox) terület. A 13. században épült, szép, de részben hiányos freskók díszítették belül. Nagyon vigyáztak mindenre, a fekete ruhás egyházi személy hamar utánunk jött és illatos vízzel permetezett, de ez valószínûleg csak ürügy volt. A fontosabb képek elõtt érdekes módon egymárkások hevertek. Groba. kérdezte, hogy hol lehet Szent Katalin képe, véletlenül pont elõtte álltunk, lefotóztam neki. A monostor udvara is gondozott, rengeteg muskátli díszítette. Visszatértünk a sátorhoz, ami leginkább sörsátor volt már. Elég egyhangú, kissé bánatosnak tûnõ élõzene szólt. Nekünk is jutott sör bõven (természetesen ingyen volt). Beszélgettünk helyi arcokkal. Az egyik szervezõ mondta, hogy mi vagyunk az elsõk ezen a túrán Európából, de õk szeretnék, ha minél többen eljönnének hozzájuk –megígértem, hogy jövõre jópár magyar résztvevõ lesz. Részt vettünk egy több száz éves szerb hagyomány gyakorlásában. Ez abból állt, hogy egy kiválasztott mûanyagpohár -folyamatosan- körbejárt, és mindenki ivott belõle egy pohár sört. Ez nem is lett volna olyan különleges, csakhogy az asztalon maradt, félbehagyott üvegekbõl, maradékokból lett bele összegyûjtve a sör. Elvileg ha egy nekifutásra nem sikerül meginni, akkor újabb pohár jár, ezt szerencsére nem vették komolyan. Az alkoholt sós krékerekkel próbáltuk felitatni több-kevesebb sikerrel. Rengetegszer elhangzott hogy „zsiviliu” (egészségedre). Egy darabig Boskó ült mellettem, az õ keze munkája, hogy a monostor udvara olyan szép. Már a huszonvalahányadik sörnél tartott aznap. Csatlakozott hozzánk a helyi Móka Miki is (Vörös Ördög, és feltehetõleg papír szerint Miroslav). Megbeszéltünk, hogy másnap jön velünk a 100-asra, Animanó42-t pedig elhalmozta édességekkel. Fényképezkedtünk is össze-vissza. Az egyik kép készítésénél a szervezõ kezébe akartunk adni egy üveg sört (mert rajta kívül mindenkinél volt). Nem fogadta el. Kiderült, hogy szereti a sört nagyon, csak õ a rendezõ város, Petrovo polgármestere, és nem akarja hogy így fotózzák. Ahogy telt az idõ egyre többet koccintottunk, ugyanakkor egyre kevesebben ittak utána. Amikor a pohár hozzánk ért, akkor viszont nem lehetett elkerülni. Éjfél körül elbúcsúztunk (kaptunk kólát, rengeteg krékert), és bezuhantunk a hálózsákba.

Nem aludtam túl jól, többször is felébredtem folyadék be- és kivitel szükségessége miatt. Miután kivilágosodott, nem is tudtam tovább aludni. 7 körül keltünk, ködös, felhõs reggel volt. Elmentem pénzt váltani a vegyesboltba (annyira vegyes, hogy gurulós bõröndöket, plazmatévéket, hûtõszekrényeket is árultak). Sikerült, banki árfolyamon. Érdekes módon egyikünk sem akart reggelizni, egy kis piskótát azért leküzdöttem. Fél 9 körül már a sátornál gyülekeztünk. A rajthelyszínt bóbiskoló rendõrök biztosították. Ittunk elég szörnyû kamillateát (én azt borogatásra szoktam használni, de eszembe nem jutna meginni). Lepecsételtük az itinert, ráírattuk a nyakbaakasztónkra a nevünket cirill betûkkel (nagyon szépen írták rá). Láttuk a 100-as listát, már 4-en voltunk. Megtudtam, hogy tavaly kicsit több mint 200-an indultak a túrán, és 20-an voltak a százason. Készültek az útravaló egységcsomagok (nagy péksütemény, májkrém, üdítõ). El is vittem egyet –hiba volt, vissza is hoztam ugyanide másnap hajnalban. Idõközben kisütött a nap, égetett is alaposan. Közeledett a 9 óra, de még bõven neveztek a rövidebb távosok. A Vörös Ördög hátizsákján láttuk a túra tavalyi, tavalyelõtti kitûzõjét, Fruskás kitûzõket, és egy „Koszovó Szerbia része” kitûzõt. Politikai kérdésekben célszerû egyetérteni. Nyilatkozott a tv-nek a helyi félisten, egy Banja Luka-i futó; õ szokott lenni a leggyorsabb a Fruskán. Nemrég elfutott 9 nap alatt Banja Lukából Koszovóba 900 km-es útvonalon. Miután nyilatkozott, többek között mi is fényképezkedtünk és kicsit beszéltünk is vele. Az Újvidék-Palics futáson kell jó eredményt elérnie, hogy mehessen a Bécs-Budapestre. Végül 7-en indultunk el a 100-as távon. A megnyitóünnepség fél 10 körül kezdõdött csak el egy kis néptánccal (nekünk szokatlan népviseletben), amit helyi kisiskolások adtak elõ. Utána beszédeket hallottunk többek között Petrovo polgármestere köszöntötte a résztvevõket. Külön köszöntött minket (magyarokat), majd utánunk a többi résztvevõ nemzetet. Groba.-t egy olyan tüntetésre emlékeztette a mûsor, amire kevesen jöttek el.

Beálltunk a képzeletbeli rajtvonalhoz, és végre elindultunk 10 óra elõtt nem sokkal. A tömegrajt ellenére nem volt nagy tolakodás, a rövidtávosok nagy része nem sietett (vagy éppen elfutott). A túra legeleje lejtõs aszfalton vezetett, amerrõl péntek este megközelítettük Ozrent. Fehér körben piros derékszögû háromszög jelzést kellett követni, az összes távnak. Mondták, hogy az elágazásoknál ellenõrzõpont is van. Errefelé elég gyengék voltak a jelek, felmerült bennünk a kérdés, hogy éjjel hogyan fogjuk õket követni. A 6 km-es távon induló gyerekek egy csapata kispistázni akart, de a megáradt patakon való átkelést nem vállalták be. Egy híd vezetett át a patakon, ahol szinte visszafordultunk, egy kövesútra. A hídnál rendõrök állították le a forgalmat, hogy a mezõny biztonságosan haladhasson az aszfalton. Egy érdekes, egymás felett elhelyezkedõ járatokkal rendelkezõ bánya után hamar elértük az elsõ pontot, ami egy épülõ, a bejáratánál faragott medve által õrzött szálló elõtt tanyázott. Az egyik pontõr az este megismert Boskó volt. Jópáran álltak sorba elõttünk, a hosszú regisztrálás oka az, hogy az összes adatunkat, amit nevezéskor is elkértek, most is felírták (a pontokon olyan adatokat is kértek, amik az itinerünkön nincsenek is rajta). Végre sorra kerültünk. Nemsokára elágazott a 6 km-es táv, itt egy rendõr igazította útba a túrázókat. A gyerekek többsége el is vált tõlünk, innentõl alig találkoztunk túrázókkal. A túra eleje szép, de kicsit egyhangú helyeken ment. Eleinte patakvölgyben kanyarogtunk egy kövesúton, gyakran fenyvesek között. Hamar eljött a 2-es pont, itt a 25-ös távtól is elszakadtunk, szépen ki volt táblázva az elágazás.

Elhagytuk az eddig követett völgyet, átmentünk egy másikba, majd hegyoldalban tekeregtünk tovább. Az elágazásokban, ha nem is azonnal, de elõbb-utóbb találtunk jelet, keresgélni nem igazán kellett. Itt-ott bõséges szamócák tarkították az út szélét. Tartottunk tõle, hogy az egész túra ilyen kövesutakon fog menni az aknák miatt. A térképen azonban volt pár szakasz, ahol az útvonal igen sûrûn keresztezte a szintvonalakat. Elértünk egy emléktáblával ellátott csaphoz, ami mûködött is (a térkép jelezte a forrásokat, csapokat). A harmadik ponton üdítõt adtak. Elvált tõlünk az 50-es táv; elbúcsúztunk a Vörös Ördögtõl, aki végül az 50-esre nevezett. Tovább ballagtunk a kövesúton, itt-ott elhagyott házak között. Az egyik ilyen (alaposan meglõtt, romos, tipikusan fekete keretes) ház falán piros-fehér KT-3 felirat díszlett. A 3-as pont már megvolt, de -a kockázatot vállalva- szétnéztünk a ház környékén, nem találtunk semmilyen pontot. A térképen bejelöltnél igencsak hosszabb volt ez a szakasz, lehet hogy a pont volt máshol. Egy házakkal tarkított domboldalban piros nyíl irányított balra. Rendes utat nem láttunk, maradtunk a kövesúton, itt viszont nem volt jel. Visszamentünk a nyílig, rögtön észrevettük a túra jelzéseit is, csak pár métert kellett volna a nyíl irányában menni. Egy szûk ösvényen, késõbb inkább ösvény nélkül, irányban vezettek a sûrûn felfestett jelek az erdõben. Szekérutakon, egy temetõt érintve leereszkedtünk egy országútra. Ez egy széles kövesút, amin nem sok autóval találkoztunk. Az országutat elhagyva emelkedni kezdtünk, vártuk már a 4-es pontot. Egy elágazásban jelet nem láttunk, ismét csak piros nyíl volt, ami balra mutatott. Pont ekkor néztem a térképet, amely szerint jobbra kellett volna menni, így hát elnéztünk jobbra. Persze arra nem láttunk jelet, a baloldali úton nemsokára lettek jelek. Hinni kell a nyilaknak, látszott, hogy errefelé is megközelíthetõ a pont. A térképen bejelölt útvonalnak pedig innentõl sokáig nem sok köze volt a valósághoz, a fõbb érintési pontok egyeztek, de többnyire egészen más helyeken mentünk, mint ahol a térkép szerint kellett volna. A túra elsõ „komolyabb” emelkedõje jött, fent szép kilátással a völgy felé, ahol este buszoztunk. Rövid vízszintezés után újabb hirtelen kis szint, egy temetõig. Az emléktáblával és márványlapokkal díszített csapnál ittunk, mosakodtunk. A sírok nagy része fekete márványból készült, és rajta volt (a márványba „karcolva”) az elhunyt arcképe, néha egészalakos képe, ezáltal különös hangulatot adva a temetõnek. Ez szerb szokás lehet, Szerbiában másutt is láttam hasonló temetõt. Kár volt itt frissíteni, pár perc múlva megláttuk a KT-4 táblát egy hatalmas szerb zászlóval díszített hétvégi ház kapuján. Kedvesen fogadtak, kezet fogtak velünk, behívtak a kis faházba. Üdítõvel kínáltak. Segítettünk beírni az adatainkat. Eddig mindenhol mi voltunk az elsõk, a Banja Luka-i futó nem ezt a távot választotta. Telefonáltak a rajtba, hogy megvagyunk. A két pontõr közül az egyik beszélt angolul, így kicsit tudtunk beszélgetni. Étellel kínáltak, rövid gondolkodás után elfogadtuk, a reggeli úgyis nagyon szegényes lett. Ekkor ledöbbentünk: egy sült malacfejet hozott a lelkes házigazda, meg a malac egyéb részeit tányéron. A malachoz friss pékáru, zöldség is járt, hoztak halkonzervet, kolbászt, édességeket is, alig tudtuk meggyõzni õket, hogy nem tudunk már többet enni. A malac a látszat ellenére nem volt olyan zsíros, és nagyon ízletes lett (a kolbász is). Megkóstoltuk a nyelvét; de a fülét meghagytuk az utánunk jövõknek. Láttunk a falon egy vagány, farkasos, Ozren 2008 feliratú kitûzõt. Azt hittük ezt fogjuk kapni a túrán, groba. meg akarta nézni közelebbrõl. Meg is kapta örökbe (a mázlista), de sebaj, majd mi is kapunk a célban. Rátûzte a nyakbaakasztójára, kezdett egy karácsonyfára hasonlítani. Ebéd után szétnéztünk a házban és környékén. A belsõ szobában a falat régi fotók díszítették. Voltak itt csoportképek, gõzmozdonyos fotó (a pontõr mozdonyvezetõként a magyar gyártmányú villamos motorvonatokat is vezette), és nemzeti hõsök (pl Karadzsics) képei. Animanó42 kapott ajándékba egy õzagancsot. Kipróbáltuk a balkáni pottyantós wc-t, nem szívesen használnék ilyet nap mint nap; ismeretlenül is hálánkat adtuk az angol wc feltalálójának. A házigazda megmutatta a saját kezûleg barkácsolt dolgait, a kerti mosogatót (a csap egy fatörzsbõl jött ki, és egy itatóvályú-utánzatba folyt a víz), egy kifestett betonsast, a nyári konyhát, a fára fölerõsített karosszéket. A házikó homlokzatát az õ neve díszítette egy szerb zászló és címer körül. Megtudtuk, hogy a következõ pont a fölöttünk magasodó Gostilj nevû hegyen lesz, kb fél-1 óra alatt érünk fel oda, és hogy jó meredek lesz. Lassan tovább kellett indulni, a házigazda elkísért minket az elsõ párszáz méteren, majd elbúcsúztunk. Errõl a vendéglátásról még sokat fogunk beszélni –gondoltuk.

Délután 3 körül volt, mehettünk bõ 20 km-t, teli hassal nekivágtunk a hegynek, többnyire ritkán járt, hangulatos ösvényeken, tisztásokkal tarkított fenyvesben. Mint késõbb kiderült, mögöttünk volt a túra unalmasabb szakasza, mind útvonal, mind kaja szempontjából. Ennek a hegynek a környéke a legszebb az egész nappali szakaszon. Az esõ szitálni kezdett, már a ponton is látszottak a gyülekezõ fekete zivatarfelhõk. Hamar felértünk, a 773 m magas csúcson egy óriási kereszt állt. A hegy északi, keleti oldala rendkívül meredek kopár, messzirõl is könnyen megismertük. A gyönyörû kilátást kicsit akadályozták a környezõ zivatarfelhõk, és a párás levegõ, de így sem volt rossz. A pontõrök már integettek, a csúcs közelében, padoknál vártak. Tapssal fogadtak. Ment a szokásos forgatókönyv: beírtuk az adatainkat, a szervezõk telefonáltak a rajtba, és kaptuk a kaját. Itt húst sütöttek; pékáruval, zöldséggel, és mennyei vegetás hagymával fogyasztottuk. Természetesen alkoholos és nem alkoholos üdítõ is volt bõven. Megnéztem a házikót, az valami turista menedékhely lehet (bár nem hinném hogy szokás errefelé túrázni, de mégis úgy nézett ki). Látták, hogy izzadunk alaposan. Csabi különösen, neki gyorsan a kezébe nyomtak egy száraz pólót. Kicsit használt, piros cirill betûs póló volt. Jól esett a hús, de sokat nem tudtunk enni. Elmagyarázták a következõ pár kilométert. Nagyjából értettem, de a lényeget lehet hogy mégsem. Vissza kellett indulni a csúcs felé, majd a csúcsról balra, kopár, meredek gerincen ereszkedtünk lefelé. Reméltük, hogy nem kapunk a hegy mögötti esõfüggönybõl. Hirtelen kanyar után hangulatos ösvényen mentünk a hegyoldalban, aztán újra egy kis gerincen lefelé. Az út nagyjából elfogyott, de egy széles, határsávra emlékeztetõ nyiladék vezetett a gerincen. Szép kilátás volt a szomszédos gerincre. A mi gerincünk elkezdett hirtelen lejteni, a nyiladék véget ért, a maradék gyenge ösvény is hamar eltûnt. A jelek kiválóan mutatták az utat. Gyönyörû üdezöld erdõben, leginkább magashegyire emlékeztetõ aljnövényzetben botorkáltuk lefelé. Nem tudtuk, mi van a növények alatt; a próbálkozó esõtõl vizes kövek csúsztak, lassan haladtunk lefelé. Elértük a mély árokban futó patakot. Azt gondoltuk, hogy csak keresztezzük, de nem. Körülbelül fél-háromnegyed órán át mentünk (többnek tûnt) a sziklás patakmederben –méghogy csak kövesúton fogunk menni. Idõnként a jelek oldalra kivezettek a mederbõl, de fent sem volt könnyebb. Ösvénynek nyoma sem volt, jó nagy vizes aljnövényzet, és vizes sziklák akadályoztak. Az igazán vadregényes, de egy idõ után fárasztó, nehéz, helyenként járhatatlan szakaszon nagyon lassan haladtunk.

Végre kiértünk egy várva várt kövesútra, az esõ is elállt, csak a szélébõl kaptunk. Egy „voda” felirat kis forráshoz invitált. Egyszer csak KT-6 tábla a kerítésen. A pontõr a félkész ház udvarán, egy kicsike õs-Zastava mellett várt. Regisztrálás után vizet kaptunk. Itt nem szívesen lettem volna õr. Egyedül rakták ki jópár órára, mi sem idõztünk túl sokat. A 4-es ponton kapott térképvázlatom szerint nagyon közel, néhány km-re van innen a 7-es pont. A vacsorát féltávhoz ígérték. Még messze nem voltunk 50-nél, de a térkép errefelé jelezte a fordítót, és a 8-as már messze túl volt féltávon látszólag. A patakot nagy örömünkre egy kis gyaloghídon kereszteztük. Azonban nem a térképen jelölt utat követtük, hanem hosszan ereszkedtünk a völgyben, ármentünk egy elszórt falun (Krusik), és ereszkedtünk a nagy völgy felé, ahol a Boszna folyó hömpölyög. Lementünk arról a térképkockáról, ami a fotómon van, következõ pár óra útvonalát csak utólag, a Google Earth segítségével tudtam beazonosítani. Animanó42 siklót bûvölt, majd a völgyet elhagyva gondozott kertek, földek között egy kis nyeregbe másztunk fel. A fülledt meleg miatt csurgott rólunk a víz. Újabb lejtõ, majd megtörtént a tényleges visszafordulás Ozren felé. Egy kis falun vezetett az út keresztül. Itt már volt is valami mozgás, gyerekek ugráltak az úton, egy nénike az út szélén kisszéken kötögetve õrizte az egyetlen tehenét. Bolt, kocsma a rajtot kivéve az egész túrán nem volt –itt sem. Emelkedõk jöttek többnyire kövesúton. Mögöttünk sötét zivatarfelhõk, szépen látszott a Gostilj is. Kezdtük várni a vacsorát. Nem tudtuk, hogy merre járunk. Párszáz méterre egy emlékmû látszott, reméltük, hogy ha ki kellene térni oda (ellenõrzõpont miatt), akkor ki lenne táblázva. Sáros lejtõ után egy kis völgybe értünk, kényelmes szekérúton ereszkedtünk. Egyszer csak jött egy vadász, puskával. Utána jött néhány kissrác.

Egy réten nagy sátrak álltak, bográcsban fõtt a kaja. A rendezõk tapsoltak, fényképeztek amikor odaértünk. Ez volt a vacsorapont. Az asztal nekünk szánt része szépen meg volt terítve, még egy kis virágcsokor is jutott rá. Jött egy fiú, mondta hogy õ tud angolul; ha bármire szükségünk van, akkor szóljunk. Valószínûleg nem véletlenül került ide, hanem a rendezõk szervezték, hogy tudjon nekünk segíteni. Vele elég sokat beszélgettem, de a nevére sajnos nem emlékszem. Az esõ eleredt, jókor értünk fedél alá. Teával, üdítõvel (nem Bolero, nem sárga/piros ízû szörp, hanem, Coca-Cola, Fanta, meg hasonlók), sörrel, egyebekkel kínáltak. Meghozták a levest. Na, ez egy díjnyertes leves volt, talán ez volt a legfinomabb étel az egész túrán. Marhahúsos ragulevesnek lehetne nevezni. A marhapörkölt „alapot” gombával, zöldborsóval gazdagították. Ez túllõtt még a BEAC-os leveseken is. Groba. olyan hirtelen nekikezdett, hogy még a szép nyakbaakasztója is belelógott. A levessel nagyjából jól is laktunk, de hátra voltak még fogások. Mindenféle sült húsok, kolbász volt (a kolbász itt nem lett túl jó); köretként répa, és saláta szolgált. Húsokból nem mertem már sokat enni, inkább még egy kis levest szedtem, meg desszertet csipegettem. Közben beszélgettem az angolul tudó segítõnkkel. Sokat kérdezett, a túráról, rólunk. Alvási (és feladási) lehetõséget is kínált, de egyikre sem volt szükség. Megjegyzem: az alvást egyszer érdemes lenne bevállalni, mert az éjjeli szakasz szerintem látványosabb lehet világosban, mint a nappali résznek az elsõ fele. Mondta, hogy nagyon jól haladunk; a Gostilj-on az egyik túrázó feladta a túrát, és már csak hatan maradtunk (ellenben ezen a ponton is volt vagy 15 rendezõ, összekötötték a túrát a piknikezéssel; és nem úgy hogy a túrázók csak a nyálukat csorgathatják; ennyi résztvevõ mellett másképp nem is nagyon lehet ilyen etetõpontokat fenntartani). Megérkezett két rendõrautó, valamint Petrovo polgármestere, és a rajtban látott tévés is. Leültek közénk vacsorázni. A polgármester groba.-val szemben ült, és ugyanolyan póló volt rajta, mint groba.-n. Kiderült, hogy ez egy kampánypóló. A kissrác mondta: szeretnék, hogy nyilatkozzak a tévének, de a tévés még éppen csak elkezdte a vacsorát. Feltûnt, hogy a kissrác nagyon fiatalon kiválóan beszélt angolul. 14 éves, 1 éve (!) tanulja a nyelvet, és jobban beszélt, mint én a 12 évnyi tanulásommal. Eddig is éreztük, de õ szavakban is elmondta: nekik ez hatalmas megtiszteltetés, hogy mi eljöttünk Magyarországról. Itt is csak azt tudtam válaszolni: elvisszük a túra jó hírét, benne lesznek a túranaptárban, és jövõre sokkal több magyar lesz. Befutott a másik 3-as csapat. Az esõ elállt, indulni készültünk. A tévés ezt látva rögtön otthagyta a vacsoráját, nem úsztam meg a nyilatkozást. Szerencsére nem kérdeztek túl sokat. A riporter az angolul tudó ifjú zsenin keresztül tette fel a kérdéseket, (és visszafele is hasonlóképpen történt). Gondoltam, hogy ez egy helyi TV-nek megy; de tévedtem, ez a „nagy” Boszniai Szerb TV-nek készült… Nem semmi. Ha jól emlékszem, ezen a ponton magyarázták, hogy nem a térképvázlaton jelöltek szerint kell menni, annál kevesebb pont lesz, és rövidebb útvonal. A kimaradó 2 pontot pedig jövõre fogja érinteni a túra (???). Kérdezték, hogy van-e valamire szükségünk. Mindenáron adni akartak esernyõket éjjelre, de ezt nem fogadtuk el. Megköszöntük a kedves vendéglátást, a sok finomságot, és elindultunk (a kissrác is autóba ült az édesapjával, ebbõl is gondoltuk hogy rá leginkább miattunk volt szükség).

Egy horgásztó mellett elhaladva -ismét teli hassal- emelkedni kezdtünk, de hamar enyhült a meredekség. Kivételesen esõ után nem kellett egybõl dzsungelbe menni, hanem köves szekérutakon ballagtunk egy aszfaltos útig, közben a hazai teljesítménytúrázás egy-kép paradoxonját vitattuk meg. Az aszfalton hvcs-k motoroztak föl-le, sisak nélkül jó gyorsan a vizes aszfalton. Egy kisebb falu végén volt a gyülekezõhelyük, az ellenõrzõpontot is itt találtuk. Kérdeztük, hogy van-e víz (a húsos vacsora után hamar megszomjaztunk), mire a pontõr nekünk adott egy 2 literes kólát, valószínûleg a sajátját. Itt is mi írtuk be az adatokat. Nem sokat pihentünk. Már majdnem teljesen besötétedett. Egy útvillában elhagytuk a gerincen vezetõ országutat, és egy keskenyebb, emelkedõ országútra tértünk rá. Hazatelefonáltam, elõvettük a lámpákat. Már elmúlt 9 óra, majdnem teljesen sötét volt. Egyszercsak egy rendõrautó állt az út mellett. Elhagytuk õket, és el is indultak, amerre mi mentünk. Miután ez a szituáció párszor megismétlõdött, rájöttünk hogy a rendõrök miattunk állnak meg. Vigyáznak ránk, és ha eltûnünk, akkor pontosan be lehet határolni az eltûnés helyét (a fõszervezõ péntek este megnyugtatott, hogy a túrán még senki nem tûnt el; inkább nem írom le, miket fûztünk ehhez). Tehát tulajdonképpen rendõri kíséretünk volt, ami azért nem gyakori egy -nem vezetett- teljesítménytúrán. Nagyon aggódhattak értünk; arra számíthattak hogy ha valami bajunk esne, az benne lenne a világsajtóban is. Az arra járó autósok egyébként szokatlanul óvatosak voltak, lelassítottak, sokan villogtak vagy dudáltak köszönésképpen, talán ez is a rendõri jelenlétnek volt köszönhetõ. Gyorsan fogytak a kilométerek az aszfalton. Közben megindult a fantáziánk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy pár év alatt hogyan lehetne népszerûvé tenni ezt a túrát (elsõsorban magyaroknak). Megállapítottunk, hogy a rendõri kíséret után már semmin sem lepõdünk meg, itt bármi megtörténhet; mindent megtesznek azért, hogy biztonságban legyünk, jól érezzük magunkat, és a kedvünkben járjanak. Errefelé nem voltak túl sûrûn a jelek, de nem is volt rá szükség, nem kellett kisebb utakra letérni. Az esõ néha próbálkozott, egyelõre kevés sikerrel. Egy faluba érve annak elején szintén hvcs-k gyülekeztek, elég sokan. (Senki sem szólt be, nem is kérdezõsködtek; lehet hogy a rendõrök elõre szóltak nekik, nehogy gond legyen.) Nemsokára találkoztunk is a rendõreinkkel, „elállták az utunkat” tovább az aszfalton, le kellett térni egy kövesútra. Ezen megint emelkedtünk, ligetes, füves hegygerincen mentünk egyre magasabbra, a túra legmagasabb pontja felé tartottunk. A rendõrök megelõztek, az öreg Nivának nem árt meg a kövesút. Ez a szakasz (na meg innentõl a célig az egész) megérdemelné, hogy világosban járjuk. Egy kanyarban kicsit megálltunk. Éppen szép csillagos ég volt fölöttünk, és jó távol kerültünk a településektõl. Utolértünk a rendõrautót, ismét a letérésnél álltak; egy kis ösvényen kellett felkapaszkodni a csúcsra, vadregényes fenyvesben. Nem tudtuk, milyen messze lehet; de már nagyon közel voltunk.

A 9-es pont egy (a Gostilj-i hoz hasonló, de annál kisebb, otthonosabb) faházikóban tanyázott; két idõsebb pontõr várt minket. Jól mondták korábban, a térkép szerint 2 pont kimaradt (az itiner szerint minden pontunk megvolt). Megkínáltak üdítõvel, és egy kis sült hússal, töltöttünk vizet az útra. Szûk volt a hely, öten is nehezen fértünk el. Fényképezkedtünk. A táskám elindult lefelé, de szerencsére megfogta egy fa. A házikótól pár méterre volt a túra, és a környék legmagasabb pontja, a 918 m magas Ostravica. A csúcsot egy fémzászlót tartó obeliszk (rajta márványtábla) jelölte. A kilátást kicsit akadályozták a felnövõ fenyõfák, északi irányban, a völgy felé sok település fényét láthattuk így is. A pontõr bácsi elvezetett az út kezdetéig, amerre mennünk kellett. Nappal erre jöttek az 50-esek is. Sokat ereszkedtünk kövesutakon, szép fenyvesben. Láttunk egy „gyanús” autót, ami nem sokkal az odaérkezésünk elõtt hajtott tovább, aztán találkoztunk a rendõrökkel. Most is nagyon praktikusan egy elágazásban álltak; megkínáltam õket házi süteménnyel. Hétvégi házak között ballagtunk lefelé, tudtam, hogy közel van a 10-es pont. Egy háztól énekszó hallatszott. Nem lepõdtünk volna meg, ha egy szép ruhába öltözött hölgy énekelt volna az éjszakában. Láttuk a KT-10 táblát, bementünk az udvarba. CD-rõl énekeltek szerb népi énekeket, nagyon szépek voltak. Köszönésre elõ is kerültek hárman. Leültettek egy szépen megterített asztalhoz. Teát, és jellegzetes helyi süteményt (piskótába csavart almakészítményt) ettünk. Animanó42-nek rögtön hoztak is egy kis szõttest, ajándékba. Az adatok felírása után behívtak minket egy másik épületbe. A felsõ szinten roppant kulturált tömegszállás volt berendezve, lent pedig különbözõ mézeket, viaszt, stb állítottak elõ, nyilván teljesen bio eljárással. Ez ugyanis egy öko-centrum, és egyben erdei iskola volt. Annyira igényesen, rendben tartottak mindent, hogy pár percre szinte Ausztriában éreztük magunkat. Animanó42 egy üveg mézet is kapott. Groba. hiába nézegetett egy érdekes üvegben lévõ, olajszerûen folyó mézfélét, az mégsem lett az övé. Azért ránk is gondoltak, egy-egy micimackós bögrével gyarapodtunk. A kaptárokra is vetettünk egy pillantást, majd visszamentünk teázni. Rájöttünk, hogy egy nagy pohárban méz van kirakva, azt is megkóstoltuk. Kaptunk egy névjegykártyát; sajnos e-mail cím nincsen rajta, csak telefonszám, angolul meg itt nem beszéltek. Elbúcsúztunk, egy nyeregbe ereszkedtünk egy nagyobb kövesútra (nappal valahonnan errõl jöttek a 25-ösök).

Tudtuk, hogy még egy nagy mászás van az utolsó ponthoz, a 884 m magas Kraljicára. Egy kisebb útra tértünk, az kezdett elfogyni, és bevitt a patakmederbe. Az esõ most is próbálkozott, köd volt; nem esett jól a patakban botorkálás, keresés. Szerencsére csak rövid szakaszokon mentünk a patakban, inkább mellette a hegyoldalban próbálták vinni az ösvényt. Aztán nekivágtunk a hegynek egy kis oldalgerincen. Eleinte nagyon meredek volt, de jól esett. Az ösvényt a ligetes terület és a köd miatt néha kicsit keresni kellett, de a gerinc mutatta a jó utat. Idõközben egyre sûrûbben villámlott. A csúcs közelében épp a felhõk fölé értünk, látszottak a csillagok. Enyhült az emelkedõ, felértünk a hegyen lévõ turistaházhoz. Bent voltak a pontõrök, na és a két (a melegben kissé elálmosodott) hûséges rendõr. Azt sem bánták, hogy Animanó42 csinált róluk egy közös fotót velünk. Kaptunk teát, pihentünk egyet. Közel volt már a cél, továbbindultunk. Az Ostravicától a célig nagyságrendileg jól van ábrázolva az útvonal (tehát a bejelölt út 1 km-es körzetében mentünk). Az feltûnt, hogy itt máshol megyünk, mint elméletileg, mert nem tapasztaltuk a térképen jelölt nagyon sûrû szintvonal-keresztezéseket, egy gerinc oldalában ereszkedtünk enyhén lefelé. Volt viszont sár… Eddig jóformán semmi gondunk nem volt sárszakmailag, a célig terjedõ szakaszon ezt maximálisan próbálta ellensúlyozni az út. Eleinte nem is volt vészes, de ahogy meredekebben lejteni kezdett, úgy csúszósabbá vált. Ezt a rész már rendesen szétcsúszkálták a rövidtávosok. Kilométereken át szenvedtünk lefelé a sárban, a haladást jó mély keréknyom is nehezítette. Néha lentrõl mintha már fényeket láttunk volna, de Ozren még nem akart elõkerülni. Az esõ már bátrabb volt (még azért nem volt olyan vészes), a villámok még inkább csapkodtak. Sikerült az utolsó pár kilométeren teljesen összesarazni magunkat.

Nagy sokára elértük az aszfaltot, párszáz méter után a célba is értünk. A teljes rajt-cél személyzet megvárt minket (vagy idejöttek ismét), pedig az elõzõ beérkezõk még szombat este futhattak be. Hamar megkaptuk az elõre megírt, szép A/4-es, cirill betûs oklevelet. Kitûzõ nem járt, mint kiderült, groba. valami vadászat alkalmából készült kitûzõt szerzett. Kaptunk viszont egy gyönyörû, szintén körülbelül A/4-es méretû plakettot, ami a leggyorsabbaknak járt. Erre már tényleg nem számítottunk. /Kisebb „bizonytalanság” után végül én vittem haza, 4 havonta cseréljük, amíg nem lesz mindegyikünknek./ Mindenki gratulált, kínáltak kávéval, teával, üdítõvel és a reggeli egységcsomaggal (de még a sajátom is megvolt). Öt óra körül érhettünk célba, épp kivilágosodott, az esõ elkezdett szakadni. A túra nem lehetett hosszabb 80 km-nél. Megérkezett a polgármester, a tévés kedvéért újra átvettük a díjazást, az átadás most már alaposan rögzítve is lett; fotóztak is, mint valami díjátadó gálán. Mi voltunk a hétvége hõsei a Boszniai Szerb Köztársaságban. Ezt megerõsíteni látszik, hogy ismét nyilatkoztam a tévének, valamint a rádiónak, újságnak is. A tévériporter felvételeit, és a rendezõ fotóit postán dvd-n elküldik nekem, és az újságból is félretesznek hármat. Talán kb másfél-két órával utánunk beért a másik hármas is, gratuláltunk egymásnak, közös fotó is készült, ez hétfõn már szerepelt a honlapon. A szervezõk egy része ezután hazament. Szóltunk, hogy zuhanyozni szeretnénk a hosszú utazás elõtt. A polgármester intézett zuhanyzást Ozrenben egy háznál, de fél 8-ra voltunk hivatalosak. Addig a padon bóbiskoltunk. Nagyon lehûlt a levegõ csoda, hogy groba. nem fagyott meg pólóban (az is igaz, hogy nem akármilyen póló volt). Nagy nehezen eltelt az idõ, egy családi házhoz vitt a polgármester, kedvesen fogadtak a takaros ház lakói. Ki voltak készítve papucsok, törölközõk, kínáltak mindenfélével, ezúttal nem fogadtuk el. Egy óránk volt arra, hogy hárman lezuhanyozzunk, ez komoly szervezési munkákat is igényelt, sikerült idõben végezni. Megköszöntük a lehetõséget (a néhány Balaton szeletet is alig akarták elfogadni), visszamentünk a sátorhoz. Elköszöntünk az ott maradt szervezõktõl, és az elõzõ esti lakótársainktól, akik idõközben már felkeltek. Petrovóból hétvégén nem járnak buszok, megfelelõ vonat pedig nem állt a rendelkezésünkre, így a polgármester személyesen vitt minket Dobojig. Petrovóban találkoztunk a Vörös Ördöggel, tõle is elköszöntünk. Megint a kis kanyargós mellékúton haladtunk. Utólag jöttem rá, hogy a fõút már bosnyákok által lakott területen, a „kishatár” túloldalán vezet… Nagyon jókat aludtunk az autóban. A vasútállomás elõtt tett ki minket a polgármester. Pénzt õ sem fogadott el. Tõle is elbúcsúztunk. Már korábban is megfogalmazódott bennünk, hogy jövõre vinni kellene egy csomó ajándékot (mert pénzt nem fogadnak el semmiért). Például lehetne vinni valami Magyarországról készült fotóalbumot, helyi jellegû tömény szeszesitalokat (ezeket a túrára is mindenképp, mert minket is sok helyen kínáltak), és egyéb hungarikumokat; valamint egy TTT naptárat, amiben jó sok kép van a túrájukról –ezügyben majd intézkedek, stb.

Még volt bõ félóránk a vonatig. Próbáltam egy vonatjegyet venni a szomszéd faluba, kellett a gyûjteményembe. Kinéztem a megálló nevét, de nem akartak jegyet adni. Hamar segített egy önkéntes tolmács. Õ értette, hogy mit akarok, és miért, de a pénztáros, és a közben összegyûlt információs, forgalmista csak nem akart jegyet adni. Végül nagy nehezen megalkották. Elszaladtam a kocsiból látott mozdonytemetõig, ahol néhány dízel, és sok villanymozdony pihent (Jugoszláv Vasutak felirattal a régi idõkre emlékeztetve). Megint elkezdett esni, visszasiettem az állomásra (az 50 márkásomat nem tudtam kisebbre váltani), kimentünk a vonathoz. A MÁV-Start újabb meglepetéssel kedveskedett: elfelejtett kocsit adni a vonatra, így az Szarajevótól Pécsig mindössze egyetlen (Boszniai Szerb Vasutak által kiadott) kocsiból állt. Szerencsére sokan leszálltak, majdnem üres fülkét találtunk. Az útitársunk egy kis aprópénzt borított a kalauz markába, az meg sem nézte, eltette. Talán ezért csodálkoztak, amikor a szomszéd faluig jegyet kértem? Nem sok dolga lehet errefelé a vasúti jegypénztárosoknak… A célban kaptunk még 4 liter Fantát az útra, ebbõl az egyik rejtélyes módon (és helyen) eldurrant; egy kicsi kifolyt, aztán meg sem találtuk, a nyílást, ahonnan jött. Kis kajálás után gyorsan elaludtunk a (német vasutaktól származó) kényelmes, 6 üléses fülkés kocsiban. A határokon megint 4-szer zargattak. Horvátországot jóformán végigaludtam. A magyar határõr nagyon kedves volt, és kedvesen belenézegetett a csomagjainkba. Azon meglepõdött, hogy Boszniában voltunk túrázni. A magyar kalauz a kocsi hiányára a MÁV-nál jól bevált „mûszaki okokat” hozta fel, mert ezt nem lehetett a „külföldi vasútra” kenni. Azért legalább egy gyorsvonati kocsit igazán adhattak volna. Vajon mi történik, amikor az egyik vasút sem állít ki kocsit (mert azt hallottam, hogy a bosnyákoknál is elõ szokott fordulni ilyen). A mozdonyban utazik az a néhány utas? Vagy egyáltalán a mozdonyok végigmennek olyankor? Esetleg Pécsrõl, vagy Dobojból halásznak össze valami öreg kibelezett kocsit? Pécsett vettünk egy kis utánpótlás egészségtelen kaját. Bejártuk az állomás vágányhálózatának jelentõs részét, majd rákapcsoltak a Sopianae IC végére; innentõl 9 kocsis vonattal kómázva száguldottunk Pestig. Kelenföldön leszálltam, hát; épp találkoztam DJ Rushboy-jal, aki megvárta a vonatomat, addig is friss túraélményeket osztottunk meg egymással.

Nagyszerû hétvége volt; ennyire még nem örültek nekem (nekünk) túrán, de ez szerintem fordítva is igaz. Jövõre több magyart várnak erre az egyáltalán nem lerágott környékre a nagyon lelkes rendezõk.
 
 
túra éve: 2007
Trnavská stovka (Nagyszombati 100-as)Túra éve: 20072011.04.06 01:15:25

Idõközben találtam olyan linket, ahol elérhetõ a beszámolóm szlovák nyelvû változata:


aladin.elf.stuba.sk/~soula/mkd/md08-07.htm


A lap közepe után kell keresgélni. Az benne a gyönyörû, hogy ez nem egy webfordítós írás, hanem ténylegesen le van fordítva a szöveg (kicsit rövidítve). Ha már valaki magyarul is tudó személy ennyit dolgozott vele, akkor igazán belefért volna egy válasz e-mail.

 
 
Trnavská stovka (Nagyszombati 100-as)Túra éve: 20072011.04.06 01:03:44

Elõször 2003-ban az Érchegységi 100-ason hallottam errõl a túráról; akkor Toperczer Andris mesélt róla. Valami olyasmire emlékszem a beszámolójából, hogy annyira elfáradt hogy a vonatról úgy szedték le a határon. Aztán Grobáéktól hallottam ezt-azt. Idén zsotyek vetette fel, hogy el kéne rá menni. Kicsit keveset tudtunk a túráról a meglévõ kiírások alapján. Azt tudtuk, hogy csak a 100-as céljáig vannak rendes pontok, utána néhány helyen bélyegzéssel kell igazolni az áthaladást; majd az itinert postázni kell a rendezõknek, hogy küldjenek valami díjazást. Idei kiírást nem is találtunk a 168-asról; így azt sem tudtuk, hogy egyáltalán idén meg van-e hirdetve. E-mail címet nem adtak meg a rendezõk, máshogy nem érdeklõdtünk, így volt néhány bizonytalan pont. Grobától megkaptam a túra térképeit, ezek nagyon jól jöttek. 4 térképen volt rajta a teljes útvonal, (csak egy rövid csehországi rész nem volt lefedve). Az útvonal nagyjából a Kárpátok vízválasztó fõgerincét követi. A vége felé körülbelül 30 km-t Csehországban halad. Itt egy ponton 2 út közül választhatunk: az úti cél a csehországi Uhersky Brod, vagy a szlovákiai Trencsén lehet. Természetesen a szlovák verziót néztük ki, mert Trencsénbõl sok vonat megy vissza Pozsonyba. A csapatot zsotyek, Animanó, Pucútt-Nyul és én alkottuk; valamint 100-ig Vándorköszörûs is csatlakozott. A neten kerestem szállást. A legolcsóbb helyen, a Hotel Star-ban (fejenként 2000 Ft-ért alhattunk itt) zsotyek intézte a foglalást.


Péntek délután Gyõrben a Tesco-nál csatlakoztam a csapathoz. Rajka elõtt áttértünk az elhagyott régi fõútra, hogy ne kelljen autópálya-matricát venni. Pozsonyban is Tesco-ztunk egyet. A szállás gyakorlatilag egy munkásszálló. Azt leszámítva, hogy legalább fél órán át tartott, amíg felvették az adatainkat, más gond nem volt. Animanó névnapjára tõlem igen praktikusan egy fejlámpát kapott, ezt kicsit nehezen tudtuk csak beüzemelni. Vacsora után kicsit még molyoltunk. Este 10 körül a lakók is abbahagyták a kiabálást. Ennek ellenére nem aludtam sokat.


Reggel 6 elõtt már a rajtban értünk, ami a fõpályaudvar mellett egy büfé teraszán volt. A jelványárus már jóval a rendezõk elõtt a helyszínre érkezett; a nevezési díj ötszöröséért árulta (mint késõbb kiderült) a túra teljesítéséért járó jelvényt. Egész sok turista összegyûlt a rajtban, hazai ismerõsökkel is találkoztunk, többek között Bubuval, Vándor Csillaggal. 6 után kicsivel sikerült elrajtolni. Hamar feltûnt, hogy az itinerben szerepel néhány ablak a 168-as távnak is, tehát idén is meg van hirdetve az a táv. Vetettem egy pillantást a fõpályadvarra, majd az emelkedõn magunk mögött hagytuk a várost. A rajttól a gerincre a zöld jelzés vezetett; onnan végig a piroson kellett haladni az útvonalvázlat szerint. A túra elsõ fele nem volt igazán érdekes. A Kis-Kárpátok gerincén hullámoztunk; kilátóhelyek nem igazán voltak, de egyébként is párás volt a levegõ. Sok jó táborhelyet, forrást láttunk. Az elsõ ponton, a Fehér-keresztnél a túrajelentésre is bélyegeztünk, mire a pontõr elõszedett egy szatyornyi szép rajzos bélyegzõt. Mi is elég sokat foglalkoztunk vele, és kezdtünk aggódni Bubu miatt, hogy itt fog kicsúszni a szintidõbõl. A pont mellett egy vérdisznót is megörökítettünk. Újabb dombok jöttek; ritkultak az esõházak, itt-ott érdekes mocsarak mellett vezetett az ösvény. Kitaláltuk, hogy a célban az itiner címlaprajzát utánozva (amin egy nõ és 3 szõrõs, megviselt férfi látható) fogunk fotót készíteni. Az elsõ nagyobb hegy a 650 m magas Somár volt, itt a tarvágás miatt szétnézve már egész messzire látszódott mögöttünk a Pozsony feletti Kamzík, ami a jellegzetes tornyáról jól megismerhetõ. A második ponton süteményt is osztottak.


A Baba nyeregben egy országutat kereszteztünk, innentõl tagoltabb lett a hegység, nagyobb volt a hullámzás. A ?mel’ok 709 méteres csúcsán tízóraiztunk az általam kiválasztott lebilincselõ kilátóhelyen. A csúcson egy rakétasiló jellegû építmény is állt. Néhol egész hirtelen emelkedõk jöttek, oda-vissza elõzgettük egymást néhány szlovák turistával. A Skalatná füves tetején sokan pihengettek, innen már egész szép panoráma nyílt a közeli hegyekre, völgyekre. Nemsokára a ?ermák nevû nyeregben igazoltuk az áthaladásunkat. Kitérõt tettünk a közeli meseházikó jellegû forráshoz. Ezután nagyon kellemes, szintben vezetõ gerincúton jól lehetett haladni, egészen a Taricové sziklákig. Itt gyönyörû a kilátás a Vysoká sziklás gerincére. Sziklák között botorkáltunk lefelé (itt még zsotyek is lassabban halad mint általában). Kellemetlen lejtõ jött a Széleskút-völgyig. Rossz volt belegondolni, hogy ilyen sokat kell majd felmászni a következõ hegyig. A Vápenná csúcsa ugyanis már nem volt messze, de még kb 500 méterrel felettünk helyezkedett el. Szerencsére elég kényelmes út vezetett fel rá, a sziklás gerincról ismét nagyszerû volt a kilátás. A csúcs obeliszkjébõl szûkös kilátó készült, de anélkül is szép volt a látvány. Utolértek Börcsök Andrásék. Tartottunk egy kis pihenõt, fotózgattuk egymást és a kilátást, írtunk a csúcskönyvbe.


A gerincen tovább egy sziklás, bukdácsolós, mocorkás, de hangulatos ösvény vezetett, amit a többség egy vélhetõen jóval kényelmesebb szekérúton kikerült. Az ellenõrzõpont a csúcs helyett az utána lévõ nyeregben tanyázott egy kiváló táborhelyen. Forrásvízben hûtött sört osztottak. Néha kicsit széthúzott a csapat, majd újra összeálltunk és már heten meneteltünk együtt. A következõ nagy csúcs elõtt volt még egy pihentetõ szakasz, itt beszégetéssel ütöttük el az idõt. Errefelé elfogytak a korábban igen jó tempóban haladó szlovák túrázók. Megkezdtük a mászást a Záruby csúcsára, kb 450 m szintet kellett leküzdeni 3 km-en. Elõször nagyon meredek volt, majd egy szekérút vitt fel az Éleskõ várához. Kicsit nézelõdtünk a romoknál, majd a gerincen vezetõ ösvényen emelkedtünk tovább. Ismét nagyszerû kilátás fogadott. Elõbb-utóbb mindenki felért a 767 m magas csúcson lévõ kereszthez. A százas távnak ez volt a legmagasabb pontja. A csúcskönyvbe belevéstük az aláírásainkat. Éhesek voltunk, de nagyon hûvös lett az idõ, így rövid kajálás után hamar továbbindultunk. Különben sem álltunk jól az idõvel. Lefelé ahol épp nem volt sziklás a terep, próbáltunk gyorsan menni.


A pontnak a Bikszárdi étteremnél kellett volna lennie. Gyanús volt, hogy a piros csak


a falu szélét érinti, és az is, hogy egyetlen teljesítménytúrázóval sem találkoztunk a csúcs környékén. A falu szélén nem találtunk pontot. Valószínûleg rajtunk kívül mindenki kikerülte a hegyet. Az útvonal pedig a vázlat szerint határozottan átmegy rajta, és a vázlaton nincs is bejelölve Bikszárd község, sem pedig oda-vissza szaksz. Állítólag tényleg nem kellett volna felmenni, de nem tudom hogy honnan kellett volna ezt tudni. Vagy esetleg ez is olyan, mint a BEACon az ajánlott kispistázás? Részletkérdés; de az biztos hogy ez volt a túra talán legszebb szakasza. A következõ pontig jól haladtunk, csakhogy pontot ismét nem találtunk. A 2 egymás utáni pont kimaradása kicsit lehangoló volt. Késõbb megtudtunk, hogy mindkét pont pecsétjét a bikszárdi étteremben adták… Szerencsére sikerült vizet szerezni.


Errefelé megint lankásabb, kényelmesebb lett a terep; a nem túl meredek dombokon jól lehetett haladni, a jelzések, mint mindig, most is kiválóak voltak. Elõkerültek a fejlámpák. Egy völgyben néhányunknak az elsuhanó Bz hangja adott erõt a folytatáshoz. Elkezdett szitálni az esõ. Egész délután felhõs volt az ég, de eddig megúsztuk. Jókõn (Dobra Voda) hiába álltunk meg a forrás mellett, ki volt száradva, és Börcsök András hosszas elemzés során arra jutott, hogy ugyan kiszivárog a víz, de férgek úsznak benne, ezért inkább nem iszunk belõle. Cserébe fentrõl megnyitották a csapot, elõkerültek a poncsók, esõkabátok.


A vendéglõnél megleltük a pontot. Itt döntés született, a többiek azt mondták, hogy csak a 100-as táv céljáig jönnek. Ez már korábban is többször szóba került, de ezt hittem, hogy csak olyan átlagos nyirmogás. Kicsit próbáltak engem is lebeszélni, de nem sikerült. Semmi bajom nem volt, álmos sem voltam. Nálunk a Roki a leghosszabb tt, már régóta szerettem volna ennél hosszabb távra menni, csak nem rendeznek ilyet. Most itt volt a lehetõség, nem akartam újabb 1 évet várni rá. Egyedül az nem tetszett, hogy nem állunk jól az idõvel, (a menetidõt és az idõjárást is beleértve). Még az 5-ös átlagunk sem volt meg (papír szerint), és ezután nyilvánvalóan csak további lassulásra lehetett számítani. Aztán voltak még egyéb nehézségek is. Úgy terveztük, hogy Trencsénbõl legkésõbb vasárnap este az utolsó vonattal elmegyünk Pozsonyig, onnan kocsival „haza”. Egyrészt nagyon neccesnek tûnt az utolsó vonat elérése, másrészt még ha elérem is, akkor is csöveznem kell (Trencsén helyett) Pozsonyban. Az esõvel fõleg az volt a bajom, hogy a váltóruháim a kocsiban voltak; és tudtam, hogy a vasárnap éjszakát valószínûleg elég hidegben kell eltöltenem. Ezzel a lehetõséggel nem számoltam, mert abban teljesen biztos voltam, hogy legalább zsotyek végigjön. De õ már bizonyított két hete, nem akart még egy csomót menni vizesen. Azért ezek nem voltak életbevágó problémák; ha a kulcscsomóm is a kocsiban van, akkor lehet, hogy máshogy kell döntenem (nem tudom, miért vittem el a túrára, de nagyon jól tettem). Aztán tartottam attól is hogy késõbb nagyon beálmosodok, unatkozok, egyedül leszek. Idáig olyan jó volt társaságban menni.


Nagyobb kajálást már nem tartottunk a vendéglõben, pedig itt lehetett volna. Egy szlovák túrázó mondta, hogy Berezden nem lesz kaja, de Grobáék és Bubu is emlegettek valami levest, úgyhogy azért reménykedtem ebben. A 100-as céljáig együtt akartunk maradni, de Pucútt-Nyúl nagyon elfáradt, a lányok megvárták; egy ponton megbeszéltük, hogy zsotyekkal elõremegyünk; õ is minél hamarabb célba akart már érni. Az esõ csendesen, de folyamatosan esett. Nagyon kényelmes, de egy idõ után kissé monoton, enyhén hullámzó gerincen ballagtunk, még sár sem igazán volt. A város elõtt elállt az esõ. Berezd fõútját elérve gyökér voltam. Nem hallgattam a szlovák túrázóra, aki még az elõzõ faluban azt mondta hogy a benzinpumpánál balra kell menni. Azt hittem, hogy lesz egy másik kút is, mert az elsõtõl balra alig volt már város, és az iskolák nem a központtól több kb-re szoktak lenni. Pedig itt úgy volt. Egy kocsmában a takarító lány is megerõsítette ezt. Ez majdnem 2 km-es kitérõ volt, ezalatt a többiek elõttünk célba értek. Az iskola csarnokában disco volt, kicsit kóvályogtunk mire megleltük az emeleti teremben elrejtett célt. Papír szerint itt tartottunk 91,5 km-nél. Ehhez kb 19 óra kellett. Kíváncsi volnék, hogy valójában mennyit mentünk odáig. Térképrõl a Záruby hegyet érintve én is kb ennyit mértem, de a menetidõnk alapján jóval többnek tûnt. Jövõre meg kellene kérni Bubut, hogy tolja le mérõkerékkel. Kis sorbaállás után megkaptuk a rajtban árult jelvényt és az A4-es ötletes oklevelet. Volt rajta a Kinizsirõl ismerõs embléma, valószínûleg a Kinizsisek vették át innen, mert ez volt a 34. rendezés. A teremben már többen kómáztak. Kaja nem volt, könnyítettem a hátizsákomon. A többiek is kínáltak enni/innivalóval, de kajám volt még elég, így csak innivalót fogadtam el. Kicsit rendbeszedtem magam, megmosakodtam. Elköszöntem a csapattól.


Hajnal 2 elõtt nem sokkal kiléptem az ajtón, már esett is az esõ. Még 77 km volt hátra. Jól kezdõdik -gondoltam. Megmásztam a város-névadó Bradlo hegy nyergét. Berezd után egy bõ órával már teljesen eláztam a gyakran derékig érõ vizes fûben. A jelek viszont még itt is jók voltak. Egy sünivel találkoztam. Kivilágosodott. Az aszfaltot elérve Miava elõtt hirtelen szörnyen álmos lettem, már majdnem helyben jártam. A város szélén találtam egy benzinpumpát, ahol egy kis vacak automatás kávától azonnal -és egész napra- elmúlt az álmosság. Itt elég sok aszfalt jött pihenésre csábító buszmegállókkal, majd végre elértem a Fehér-Kárpátok erdõségét. Pár órán ár emelkedett az út; belemásztam a ködbe, sokat esett. A piros sapkás barátainkat elérve még jobban esett (az esõ). A határsávban emelkedtem tovább. Itt-ott elsuhanó vadak terelték el a gondolatomat a puritán rendezésrõl. Felértem a füves, széles hátú 970 m magas Nagy-Javorina nevû csúcsra. A füves gerincrõl egyszer jó lenne tiszta idõben is szétnézni (szerencsére azóta sikerült ezt az álmot valóra váltani). A csúcs alatti Holubyho menedékházában tartottam egy nagyobb pihenõt; vettem teát, káposztalevest. Nagyon kellett a forró folyadék, mert eléggá átfagytam. Éjszakára szárazon kellett tartanom a hosszúnadrágomat és a pulóveremet is. Reménykedtem, hogy legalább itt utolérem azt a 168-as figurát, aki Berezdrõl az odaérkezésem elõtt kb 10 perccel


indult el. A ködbõl elõbukkanó bokrokra, fákra gyakran hittem azt, hogy végre utolérek valakit, de nem találkoztam sem itt, sem késõbb egyetlen teljesítménytúrázóval sem; sõt gyalogos nyomokat sem láttam, pedig kellett volna pl a végén egy felázott szántóföldön. Örültem hogy a 100-as táv célja óta a pihenõkkel együtt is 4-es átlag felett voltam, pedig nem erõlködtem nagyon (és az éjszakai részen itt-ott bizonytalankodtam is).


Átléptem a határt. Elhagytam a több mint egy napja követett E8-as nemzetközi hosszútávú vándorutat. Megtaláltam a csúcsdobozt és benne a füzetet, de csöpögött belõle a víz, így nem írtam bele. Csehországból eleinte nem sokat láttam; csak azt hogy a táblákon idõ helyett km van megadva. Aztán egy füves gerincre érve nõtt a látótávolság, fogytak a felhõk. Telefonon keresztül lelki depót kaptam Animanótól. Az egyedül maradásnak az volt az egyetlen negy elõnye, hogy nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, a saját tempómban haladhattam; annyit pihentem, amennyi épp nekem kellett. Kis idõre szépen ki is sütött a nap. Az erdõben egyszer csak egy Posta turistu feliratú kél dobozzal találkoztam. Ebben is egy csúcskönyszerûség volt, csak itt egy teljesen semleges helyre rakták ki a dobozt. Lusta voltam beleírni. Újabb vadak suhantak át elõttem. Egy aljas aszfaltos emelkedõt követõen a Mykul?in Vrch  elõtt elkapott egy zápor, de ezt még átvészeltem egy buszmegállóban (olyan jó hogy minden kis vacak eldugott buszmegállóban volt fedett váró). Máshogy képzeltem el az "ellenõrzõpont" környékét, mint amilyen volt. Azt hittem, hogy itt is van egy menedékház, mint az elõzõ csúcson. Itt volt több is mindenfelé, de inkább vendéglõk. Volt egy az út mellett, de oda még nem mentem be, mert a térkép szerint tovább kellett még menni. Utána csak jó nagy kitérõvel találtam egy házat. Magyarul már meg sem próbáltam a társalgást, Szlovákiában is alig találtunk magyarul beszélõ embereket. Tehát angolul beszéltem, aztán a túrajelentést meglátva magyarul válaszoltak. Cseh pénzem nem volt, de a szlovák koronát is elfogadják; így kértem teát. Közben jól kifaggattak, örültem, hogy végre tudtam kommunikálni valakivel. Furcsának tartották a programomat, körbeadták az itinert, javasoltak mindenféle kispistázási lehetõséget. Végül nem fogadtak el pénzt a teáért. Megköszöntem a vendéglátást, és továbbálltam. Jó volt megint emberekkel beszélni.


Amint elindultam, elkezdett szakadni az esõ. Gondoltam hogy ezt is kivárom. Vártam kb 20 percet egy ház teraszán, kicsit csendesedett az esõ, elindultam. Újra rákezdett; teljesen szétáztam; jó hogy a hátizsákban mindenem nylon szatyrokban volt. Az országúton száguldozó autósok is alaposan lemostak. Felmásztam a gerincre, újra a határ mellett ballagtam. Nem tudtam hogy melyik oldalon kell menni, mindegyiken volt út és jel is. Határõrökkel is összefutottam, de még csak a személyit sem kérték. Errefelé elállt ez esõ, kisütött a nap, egész szép kilátás volt, viszont körbe sötét felhõk gyülekeztek. Az utolsó 22 km-t 5 db egyórás szakaszra osztottam fel, hogy még az utolsó vonat indulása elõtt legyen egy kis idõm az állomáson. Ezt a tervet végig éppen hogy csak tartani tudtam; pedig próbáltam sietni. Ha rosszul léptem, akkor erõs fájdalom nyilallt a jobb lábfejembe, de ez késõbb nem jelentkezett. Rövid kitérõt tettem (akármilyen furcsán hangzik is) egy sziklához. Nem bántam meg, szép kilátás és csúcsdoboz fogadott. A csúcskönybe beregisztráltam magam, ezzel is igazolva az áthaladást. Itt jó táborhely, forrás is volt. Az utolsó nagyobb domb végét derékig érõ vizes fûvel ünnepeltem. Ezután órisái lejtõ jött. Az oldalazó és meredek, frissen felázott ösvényen futólépésben térképet böngészve haladtam lefelé, és sikerült elvágódnom egy vizes gyökéren. Még mocskosabb lettem, de legalább a kezemben lévõ iroda sértetlen maradt.


Az erdõbõl kiérve keresgélni kellett a helyes utat, majd leértem Drétoma faluba, ahol a buszmegállóban megpihentem. A helybéliek alaposan megbámultak de még csak véletlenül sem volt mûködõ közkút, hogy lemosakodjak. A falu elõtt és után csodaszép panoráma fogadott. Hátul sötét "bármikor elkezdhet ömleni az esõ" felhõk voltak, elõre nézve (az utolsó dombot megmászva) Trencsén terült el a völgyben. Szépen látszódtak a nagy tömbházak, gyártelepek, és a vár is. Mögöttük többé-kevésbé ködbe veszõ, ezer méter feletti csúcsok, a Strázsa-hegység és a Povázsai-hegység látszódott. Áprilisban pont fordítva voltam: a Strázsa-hegységbõl néztem a Kis -és a Fehér-Kárpátok felé. A várható befejezés jutalmául elég szép látványt kaptam. Egy kis erdõben szénsavas kútból lemosdottam, és kicsit lemostam a cipõmet is. Az autópálya után hamar elértem a civilizációt, még egy órát kellett a városban menni. Pedig volt egy vasútállomás hamarabb is... Az aszfalt nagyon nem tetszett a lábamnak, így még 1-2 rövid pihenõt tartottam. A vasúti átjárónál is épp vonat jött -jó ürügy a pihenésre. A felduzzasztott Vágon átkelve a belvárosban vezetett az út. Megcsodáltam azt a pontot, ahol 3 felé ágazik a piros sáv, ez szépen ki is volt táblázva. Már csak egy aluljáró és egy rövid sétány volt hátra az állomásig. Ott megörökítettem az utolsó útbaigazító táblickát is. Nagyon elfáradtam, könnyebb teljesítésre számítottam. Valószínûleg az esõ sokat kivett belõlem, és nagyon nem tett jót a lábfejemnek. Kidörzsölõdött, és lett néhány vízhólyagom.


Leigazoltam az irodát, megvettem a jegyet hazáig. Érdekes, hogy Szlovákiában egy vidéki nagyvárosban nem csak munkanap napközben az állomástól több km-re lévõ jegyirodában lehet nemzetközi jegyet venni. És itt nem kézzel írogatták a nemzetközi jegyet. Az állomás elõtt lerogytam egy padra, telefonáltam néhányat; ledobtam a cipõt a lábamról. Sajnáltam hogy nem tudunk az itiner mintájára közös célfotót készíteni. Aztán összeszedtem magam. Büfé csak kb 150 m-re lett volna, azt inkább kihagytam. Tartottam a vasárnap esti kollégista-áradattól. A vasút is, hatalmas vonat jött, és üres fülkét találtam, persze hamar lett útitársam. Mielõtt leültem volna, megkerestem a kalauzt, hogy jó helyen vagyok-e, mert olyan kocsiba szálltam, ami nálunk legalább IC-kocsi lett volna. Eleinte próbáltam nézelõdni, de hamar bealudtam.


Pozsony elõtt ébredtem. Az állomáson nagy élet volt este 11 körül, reménykedtem, hogy talán nem zárják be estére. A pénztáros mondta, hogy bezárják. Még nem kezdtem el gondolkodni hogy hova menjek zárás után. Ruhám nem volt sok, a cipõm csupa víz. Kint megfagytam volna. Elõször is kerestem egy WC-t. Már fizettem volna, amikor mondták, hogy ingyenes. Tisztább mint a Keletis 100Ft-os; ráadásul nem a pályaudvar épületét piszkítják össze... Van mit tanulni a szlovákoktól. A csarnokban egy használaton kívüli virágtartó peremén helyezkedtem el, mivel (a lépcsõn kívül) más ülõalkalmatosság nem volt. Itt töltöttem a következõ 5 órát. Néha az egy lábam, néha 2 lábam volt a virágok helyén, sõt volt amikor egyik sem, vagy felkeltem nyújtózkodni. Szóval fõ a változatosság. Aludni nem nagyon tudtam, mert féltem hogy leborulok (ez egy lépcsõ oldalán volt, viszonylag magasan), és a fejemet sem tudtam kényelmesen hátrabillenteni. Közben a csomagomat is magamhoz öleltem a csarnokbeli társaságra való tekintettel. A 2 órát késõ Pannonia utasai után, már 90%-ban csak a csövesek maradtak. Volt aki meg/el akarta venni az mp3 lejátszómat valószínûleg nem tetszett neki az a 2 szám amit meghallgatott, így visszaadta. Itt az volt a jó, hogy nem értettem a nyelvüket, így annyira nem erõltették a társalgást. Persze volt akinek ez sem jelentett akadályt, és sok-sok fontos dolgot elmesélt. Aztán jött egy csöves néni akit már többedszerre zavartak el a néha felbukkanó rendõrök. Nem tudom, mi rosszat tehetett, mert csak csöndben összekuporodott a lépcsõ mellett és aludt; nem is kéregetett. Egyben tért el csak a többitõl, hogy magyar volt... Nekem kicsit kiöntötte a lelkét, és biztos volt benne, hogy a rendõrnõt Isten meg fogja verni. Végül a lépcsõ mellett, mögöttem keresett alvóhelyet, hogy kapásból ne vegyék észre. Volt egy csöves aki a mögöttem lévõ virágtartót foglalta el, és ott még a zoknijait is levette. Az én lábam büdösebb volt. Ez a fickó is akart valamit, biztos pénzt, de nem értettem. Egy másik koldusnak adtam 2 koronát. Volt hogy vagy 5 ilyen hajléktalan-zsebtolvaj körém telepedett, de hajnal 3 körül kezdtek eltûnni a csövesek, és megjelentek az elsõ utasok. Sikerült betekintést nyernem a pozsonyi pályaudvar éjszakai életébe.


Hajnal 4 körül kerestem egy büfét. Ettem egy hambit forró teával. Közben odajött a koldus, adott 25 koronát (ebbõl 2 az enyém volt) hogy vegyek neki rumot, mert neki nem adnak. Azt hittem, hogy ebben is van valami trükk, pl hogy több-be kerül vagy hasonló. Az árlistán láttam, hogy az ár stimmel, kértem is, de mondták hogy nincs alkoholos italuk. Így rum nélkül maradt a koldus. Kofolát is szerettem volna venni, de boltot nem találtam a bejárat 50 méteres körzetében. Közben már megérkezett a vonatom. Egy üres fülkében elhelyezkedtem, ismét levettem a cipõt. Pozsonyban még csináltam egy városnézést a vonatból, a határ környékén aludtam; Mosonmagyaróvártól viszont nem mertem aludni nehogy fentmaradjak a vonaton, mert Gyõr után csak Kelenföldön áll meg. Reggel fél 7 után nem sokkal értem Gyõrbe. Érdekes, hogy már nem voltam különösebben álmos. Délután azért eldõltem pár órára.


Így pár évvel a túra után pár gondolat... A rendezõk javaslata alapján a beszkennelt, lepecsételt itineremet egy magyar és egy angol kísérõ levéllel együtt elküldtem a szervezõk által megadott két e-mail címre. Azóta (már lassan 4 éve) sem érkezett rá válasz. Tehát semmilyen díjazást nem kaptam külön a 168-ért. Szerencse, hogy az itinert nem adtam postára. Kb 1,5 évvel a túra után, a túra honlapján (http://aladin.elf.stuba.sk/~soula/mkd/md07-07.htm) megtaláltam a nevemet a túra honlapján a teljesítõk között, az általam megadott célidõvel. Tehát az e-mail (is) célba ért. Érdekes, hogy elvileg elõttem 15 perccel is célba ért valaki :o) Továbbá ugyanezen a honlapon megtaláltam az index ttúra fórumra betett beszámolóm szlovák nyelvû fordítását; sajnos a linket a benne szereplõ szlovák karakterek miatt nem tudom ide beilleszteni.





 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár