Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Bükki kilátásokTúra éve: 20142014.03.10 10:20:16

Bükki Kilátások Classic 2014



      ¾-ed 8 kor kulacs vízzel, 1 zsemlével-banánnal, és némi pimasz becsvággyal elrajtolok.  Izlelgetem a levegõt,  mustrálgatom  az utamba kerülõ dagonyákat, és vidáman összekacsintok az út menti telken-kerítésen belül nyihogó fiatal paripával.  Megértjük egymást.   Mosolyog a lelke – az enyém is-   majd barátságosan üdvözöl a maga módján, egy talajt  döngetõ rövid vágtával.


     Felszabadult vagyok és hipnotikus állapotba kerülök. Fantáziaképek suhannak elõttem, derûs érzések, és mérhetetlen nagy nyugalom érzete váltják egymást. Minden szép és jó. Még a sár is könnyû.  A Bácsó kert mellett, felett igézõ kilátás nyílik.  Utam egy bronz-kori földsáncon vezet.   lenne végigjárni, a részleteket alaposan megvizsgálni!   


    Nem teszem, mert belülrõl hajt valami. Szeretnék jó teljesítményt nyújtani.   A hegyen, fennebb kinézek magamnak egy elõttem futó srácot.  Jó a mozgása.  2-3 km-on át  ragacsolok  rá”.  Irama kicsit húzós, de amúgy inkább pihentetõ. Megpróbálok tudatosan  viselkedni.  3-4 kilométerenként fogyasztok készleteimbõl, vizembõl.


    A Kelemen-székre 37 perc alatt érek fel. Fáradtságnak nyoma sincs, megtörtént a bemelegítés. Lazán lejtõzöm a Katona-sírokig, majd elõttem hatalmasodik az úgynevezett nagy szerpentin.  Helyenként emelkedõje nehéz,  kicsit belesétálok. Nem szabad ennek 50-100 méternél hosszabbnak lenni, különben ellustulok.


    Bevált trükköt alkalmazok. Belsõ világomba merülök, szemlélõdve, körbenézve, belefeledkezve, ahogy a szervezetem csak bírja, kocogok, dzsoggolok. Nem veszem észre rögtön, de idõ múltával a tempóm gyorsul.


    Közel az Õrkõ rét, mikor szembõl-fentrõl, egymás nyomában megérkezik az elsõ 3 Hard-távos futó.  Köztük vejem Laslow.  Az öröm erõ-löketet tol ereimbe. Kilazulok, iramot fokozok, és könnyen feljutok az Õrkõre.  Nem jeges, nem csúszós mint máskor, a szikla mászás sem fárasztó. Körbenézek, eszem-iszom és bélyegzés után rögtön indulok.  Órámra pillantok, 65 percnél kevesebbnél  járok.


     Leereszkedem a kimagasodó kövekrõl, és végre egy kicsit szintben is futhatok. Nehéz ilyenkor gyorsítani, de kell.  Kis erõlködés után sikerül.  Nagyon szép technikás rész következik, az un. Karr-köveken.  Ördögszántásnak is hívják õket. Nem tudom, hogyan lehet ezt okosan megfutni?  Ugrálósan,  jó térdemelõsen lehet csak haladni.


    Erõsen figyelek, nem akarok eltanyázni, de az itt lakozó csönd fenséges, és révületbe ejt.  Egóm elválik tõlem, és észrevétlenül magasba száll. A létezés már álom. A Cserepes kõnél  fájdalom, koppintás ébreszt fel,  és sajog csontjaimon,  miután egy vizes kövön megcsúszom.  


     A Tarkõ tetejéig hullámos, sziklás részek váltogatják egymást. Átfutok egy szép-kilátásos, galyás hegyi réten, majd fel és el az Õserdõ mellett.  Olyan élmény fogad, mire  nagyanyám  mondaná:  Tegye össze mindkét kezét, ki ilyet lát.  


    A Tarkõn a csúcs-támadást mellõzöm, inkább elfogyasztom maradék tartalékjaimat. Még éppen 2 órán belül járok. Nem rossz ez nekem, de a legjobb, hogy nem vagyok  fáradt, nem érzem az elhasználtságot !


     Könnyû lendülettel veszem utamat a Nagymezõ mögötti sí-házig.  Útközben szemmel pásztázom a Keskeny-rétet, arrébb a töbrökkel teli Zsidó-rétet, a mûút menti kanyarokat, erdõket, mezõket. A pontõrök, Fekecék csodálkozva fogadnak, még senki sem érkezett hozzájuk. Kérdik tõlem, vannak-e többiek, lesznek-e mások, merre járnak?  Kínálnak, kérésemre kulacsomba, erõt adó finom teával ellátnak.


     Kevéske mazsolázás után még 2,5 órán belül vagyok, amikor visszafordulok. Van reményem arra, hogy a célba 5 órán belül beérjek.  A Nagymezõn még találkozom 1-2  túratárssal, de utána senkit sem érek utol. 


     A Pazsagig, sõt egészen a Hór völgyig normális állapotban haladok.  Akad néhány visszacsusszantósan síkos, máshol beleragadós emelkedõ. Alkalmazom az 50 méteres sétálós szabályt.  Épp egy ilyenen jutok túl, amikor láthatóan jó  erõfeszítéssel bringázik felém  N. Pista futó-barátom.


     Évente néhány alkalommal találkozunk, fõleg olyan helyen, ahol a madár se jár.  Most is ez történik, és váratlan örömmel csodálkozunk egymáson.  Hát Te itt?  Hogy-hogy itt?  Gondolatban bonyolítjuk le ezt a mély ihletésû beszélgetést, majd fejcsóválva, mosolyogva folytatjuk utunkat, ellenkezõ irányba.


    A levegõ finom, tavaszias, a szél enyhe, a Napsütés ideális.  Az Ódor aljáig kitartok, ott  hirtelen elfáradok. Az Ódorozás most küzdés és vánszorgás. Jobban megvisel, mint szokott.


    Az emelkedõs dózer úton ismét futok. Épphogy összeszedem magam, ám a várba  már inkább csak négykézláb kapaszkodom. Lélekben összetör. Rosszul érzem magam. Gyötrõdjek egy 5 órás szintidõért?  Bánom is én, húzodozom!  Ott egye meg a fene az egészet, és a lemondás rossz érzetétõl eltelve, kíméletesen folytatom.


     A Völgyfõ-háznál  Rékáék és a többiek felvillanyoznak, bátorítanak és egy kiadós lelki fröccs mellé még vizet is adnak.  Megfordul a fejemben,  fél órám még van, és ha erõlködnék, és ha nem lennék olyan nyúl-nyál, akkor talán…, de párszáz méter után megadom magam. Nem akarok megnyekkenni, kész, ennyi telik tõlem. Végül 15 perccel kicsúszom a vágyott szintidõbõl.


      Azért örülök ám a teljesítményemnek! Elég jól osztottam be az erõmet. Egyben maradtam, és a végén sem téptem szét magamat.  Arról, hogy nem vagyok jobb, csak magamnak tehetek.  A célban a tó mellett kellemes napsütés fogad, sétálgatok, sütkérezem, és várom a következõ befutókat.  


      Hamarosan beérkezik a vejem is.  Ismerve az elõzményeket,  bámulatosan jó eredményt ért el.   Összeismertet a terepfutás néhány ikonikus alakjával.  Utólag sajnálom, hogy nem keveredek velük baráti beszélgetésbe, de annyira jól esik csöndben üldögélni, merengeni  és a madarak tavaszi csivitelését, dalolását hallgatni.


     Az élmények nagyon erõsek. Sosem hagynám ki a Bükkiki-t amíg élek. Szeretném teljesíteni a többi távot is, de  megmagyarázhatatlan okból a Classic a kedvencem.  Még jobban tetszene, ha a Classic is felvinne az Istállós-kõre (nem baj, ha pár km-rel hosszabb a táv), és onnan futnánk az Õrkõre, majd tovább az ismert útvonalon.  


    A rendezõkrõl: tisztelem, becsülöm, szeretem õket. Egyenként és összességében is felnézek rájuk.  Nagy felelõsséggel igyekeznek ellátni feladatukat. A Jó Isten tartsa meg  szokásukat örökre. Van kritikai észrevételem is, talán jogos, talán nem. Egyszer majd megsúgom nekik halkan, személyesen.


 


Tiberius


 


 


    


 


 


 


 


 


 
 
túra éve: 2013
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20132013.10.17 13:47:04

  Less Nándor 2013-as évrõl 



        Még sötétben indulunk, hogy megcsodálhassuk a napfelkeltét, ami Bogács környékén ránk talál. A hajnal cirógatja a határt, a hegytetõn magányos feszület áll. Mögötte bukkan fel a Nap, és fölfúvódott bíbor gömbje dicsfényt rajzol köré. Néhány szétrostált felhõ úszik az égen, közülük az ég kékje ránk kandikál.


        Cserépfaluban jó helyet találunk magunknak, az evangélikusok templománál. Szürreális nyugalom és látvány fogad. A fák sûrûn hullajtják levelüket, zizegnek úgy hegedûlnek. Alattuk sürgõ forgó emberek fordulnak, térülnek.


       Jó ötlet az elõnevezéses rendszer. Emiatt az indulás pikk-pakk torlódásmentes. Marcsi indul fél nyolckor, én megnézem elõbb a futók rajtját. Szeretem látni, ahogy ezek a nyulak meg õzek boldogan elkutyagolnak. Visszatérek a rajthelyre. 8 óra már jócskán elmúlt, és mivel a 38-as táv indítása  hivatalosan 8-kor zár, el sem indulhatnék. Némi szervezõi tanakodás után, mégis kapok rajtidõt.


      Régóta bajlódom különbözõ gyengeségekkel, de ma a szokásosnál kicsit stabilabb vagyok. Ezért mint jó étteremben szokás, egy pályacsúcsot rendelek meg mára magamnak. Ha jól osztom be amim van, talán összejön.


      Az elsõ két emelkedõt kényelmesen teljesítem. Itt-ott a  levegõben piros-eres levél röppen, a földön száraz levél csörren. Az úton, a fák  alatt libasorban fiúk-lányok, fiatalok és idõsebbek osonnak. Sóhajtoznak, kapaszkodnak,  botladoznak, bukdácsolnak.


     Nagyon tetszik a pálya újítása, ahogy Cserépváraljára érünk. Kitûnõ a szalagozás, finom a talaj érintése. Kellemesen érkezem  a kaptárkövekhez. Nagy szerencsémre nem áll sor, ámbár a visszamászás a dózerútra körülményes. Vesztettem az ideális tempóból talán 1 egész percet.


    Könnyû lejtmenet a kõvölgybe, ahol a bukdácsoltatós rész miatt óvatosan és lassan haladok. Nem szeretném összetörni magam.  Figyelem, amint a zeg-zúgos kõoszlopok között, néma túratársak álldogálnak. Fényképeznek és fülelnek. Vajon mit mond a csönd, amikor beszélni kezd?


    Magam mögött hagyom az áhítat völgyét és kiérek a Dobi, illetve azt megelõzõ, nem tudom milyen nevû rétre. Itt még nem köszöntött be a fagy. Láthatóan kevéssé kókadtak és göndörödöttek a fûszálak. A Dobi réten kisebb torlódás, de már túl is vagyok az ellenõrzésen. Ránézek az órámra, csak homályosan látom, hogy a reménykeltõ 50-52 percnél tartok?


     Irány az egyenes, ahogy ezt anno katona koromban parancsként kaptuk. Felkocogok az emelkedõn, áthaladok egy kiszáradt csalitoson, ahol egy nem látott gödörbe lépek majd hasamon, hátamon hentergek. No ez fájt, húzom el a számat, de visszatér optimizmusom és hipp-hopp a Hideg-patak völgyébe érkezem. Ma minden távolság rövidebbnek tûnik, mint máskor.


      Melegszik az idõ, de lanyha szél enyhíti. Az út mentén, lusta marhák legelésznek, sehol köztük ugri-bugri, mint járomban cammogó tulkok, oly nehézkesek.


      A Túrbucka emelkedõjén visszafogom magam. Néhányan fölfelé, látom erõsen szenvednek. A tetõn rögtönzött majálist találok, sétálgatnak, gyerekek szaladgálnak, üldögélnek, énekelnek.


      Oszlánál zsíroskenyér piramisok tövében, zsibongás között keresem az ellenõrzõ pontot. Olyan vidámság vesz körül, hogy hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Bezzeg az Ódor mászásnál nagy a csend. Egyáltalán nem harapós a kedvem,  fölfelé én is csak sétálok.  A forrást nem hagyom ki, egyrészt mert arra visz a szalagozás, másrészt elfogyott az ásványvizem, amit pótolni kell.


     Ahogy látom, 10 emberbõl 9 nem jön le a forráshoz. Nekem ez jó, mert nem kell sorban állnom. A mászás ma nem esik jól. Mire felérkezem a jó útra, kezdek ismét ellazulni, és a futómozgás hamarosan gördülékeny lesz. Még mindig 2 órán belül vagyok, ami terveimnek megfelel.


      Az esõeresz alatt szeretném, ha rögtön pecsételnének, de nem, a pontellenõrök kényelmesen üldögélnek, és kedvesen mutatják elõbb menjek fel a várba. Itt ez a hagyomány,  mindenkivel ezt teszik, de kicsit olyan íze van, mintha csicskáztatnának.


     Legalább 50-szer jártam már odafenn,  jól tudom  milyen onnan a kilátás. Másfelõl  zsúfoltság van a sziklákon, ott féllábon is alig lehet állni, a kerülgetésnél meg hosszasan kell egymásra várni.  Szomorúan látom ez a mászás több mint 3 percet vett el tõlem, és úgy összetörte a ritmusomat, hogy 3-5 újabb perc kell ahhoz, míg ismét visszaáll az eredeti állapotom.


      Találkozom Marcsi lányommal, ami fellelkesít egyébként elkeseredem. Kínálgatnak, elfogadni, enni sincs kedvem.  Megpróbálom összekapni magam. Ha 2.55-n belül odaérkezem Várkútra, akkor meglehet a pályacsúcs. Jólesik a mozgás, az elkövetkezõ hullámvasútozás nem fáraszt  túlságosan, de érzem hogy hibáztam. Rövid nadrágban kellett volna jönnöm, jobb lenne akkor a hûtésem.


     A Török-úton újabb ellenõrzõ pont + idõveszteség vár rám. Nem csak futásról szól a mai nap. Nézelõdöm, amitõl jól érzem magam, de erõm még nem kezd ettõl gyarapodni. Beérek Várkútra. 2.59 percet mutat az óra. Sajnos túl sok. A pont õrök ajánlgatják, nem kellene annyira futnom. Elfogadok tõlük egy szelet kakaós nápolyit, a forrásnál iszom rá majd feltöltöm kulacsom. Kevéssé reménykedve, inkább remény vesztve folytatom. Normálisan a cél eléréséhez 55 percnek elégnek kell lennie.


     Lefelé óvatosra veszem, félek a sérüléstõl. Síkfõkúton, bánatomra társul szegõdik a kimerülés.  A GSM torony felé már többször bele-bele gyalogolok. Pedig ez az emelkedõ csak egy nulla!  A tornyot elhagyva, van még mindig van 39 percem a célig, de fejbe vág a meleg. 1-2 technikai szünetet is tartok, miközben összeakadok egy rózsabokorral. Bosszant az ügyetlenségem. 4-szer 5-ször kell újrakezdenem  a kigabalyodást.


       Bükkzsérc alatt már zsugorodik az árnyék, dél közelében járok, nyakamon a holtpont, bele-bele sétálok. Vizem ismét elfogyott, kell valamennyit találnom. A Nyomó aljában még jobban elvész a motivációm. Rossz felé kószálnak gondolataim és bennem a lélek. Látok két megviselt kollégát. Ábrázatukról nekik is lerí, hogy bitang nehéz az élet, de ne panaszkodjunk, távoli harangszóval magához hív minket is az isten.


     A Nyomó tetején nézem az órámat így is úgy is, de a pályacsúcs nem érhetõ el!  Csak 5 percem van  a célig, ettõl elmegy a kedvem. Már mindegy mikor érek be, habár kezdek ismét egy kis erõt érezni. A dolgokat korábban, sõt még annál is korábban, a nem megfelelõ  edzésekkel  szúrtam el.


     Másfelõl meg igen kellemes érzés kerít hatalmába, jólesik a faluba  leereszkedni. A célban nincs víz, tkp. semmi sincsen. Kicsit szokatlan, ámbár az iskolában akad vízcsap. A papír leadása gyorsan megy, de itt is történt felesleges idõveszteség, amíg megtalálom a megfelelõ asztalt újabb 20 másodpercet veszítettem.


     Zeng-zúg a fejem, lemerültem. Régóta tudom, jó teljesítményhez nem elég az ásványvíz, enni is kell, de sajnos nem tudok betartani egy sor okosságokat. Az ésszerûség inverzében, néha eléggé erõs vagyok.


     A cél közelében a füvön jóízûen heverésznek. A vásár is idillikus képet fest, talán azért, mert szerényebb a tavalyinál. Visszafordulok és elindulok Marcsi lányom elé a Nyomó irányába. Szembe velem, terepmotorosok száguldoznak. Nagy port vernek fel. Fitogtatják erejüket. Dübörög bennük az izgalomvágy. A kurázsi tombol-rombol, ügyesek, erõsek, bátrak,  de lelkiismeret-furdalás nélkül ellopják a csöndet. Visszafordulok, az iskola udvar  most kellemesebb.


     Lányom is megérkezik, elfogyasztjuk a bablevesünket majd hazaindulunk. Szeretem a  rövidebb távokat. Egyrészt, viszonylag gyorsan kipihenem, másfelõl mint ma is, visszamegyünk Egerbe, és annak környékén, feleségemet vihetem egy másik  könnyebb túrára.


     Ami a szervezést illeti,  eddig is nagyon jó volt az útvonal kijelölés, sõt nem várt módon, még a korábbinál is jobb lett. A szalagozás kitûnõ, a lebonyolítás számomra tökéletes. Ott lehetne  egy picit elõrelépni, hogy bevezetnék az önkiszolgáló ellenõrzõ pontokat, amiket elõzõ nap, vagy reggel 6-kor kitennének. Pecsételjen mindenki saját magának ahogy akar, és akkor nem lennének torlódások, viták, ki érkezett a ponthoz elõbb, ki késõbb.


    Úgy tûnik a Less Nándor túra, a résztvevõk számát tekintve, tavaly érte el csúcsát. Szerintem nem baj, nem kell a létszámnak évrõl évre növekednie. Még egy kedves eseményrõl kell megemlékeznem.  Vejem 3. lett a Top-futókategóriában, és eredményhirdetés után a rendezõk átadtak Neki +1-1 érmet, Marcsi számára és nekem. Igy családon belül összejött  3 db érem.


     Ami vejemet és lányomat illeti, õk rászolgálnak az elismerésre, nálam viszont nem ilyen dicsõséges a helyzet. A rendezõk kedvességbõl utólag kitaláltak egy testre szabott  és mondva csinált kategóriát, amiben talán elsõ lehetek. Kicsiben olyan ez mint a Nobel-díj. Örülök  neki, talán nem teljesen jogtalanul, habár nem szolgáltam rá. Elfogadhatom, mert  senkit sem  károsítok meg vele, sem anyagilag, sem erkölcsileg. Remélem, hogy ezt jól gondolom.


    Marcsi lányommal az úton hazafelé a túráról beszélgettünk. Említette, milyen jó szövegük van az embereknek. Pl. amikor az egyik emelkedõn kapaszkodott fölfelé, háta mögött a túrázók mondogatták:  Fussunk már mi is! Ne legyünk már ilyen nyúl-nyál ! Tréfás megfogalmazás,  tetszik nekem, alkalmazni fogom magamra is, de itt nincs hierarchia. A túrán minden résztvevõ (futó, gyalog-túrázó, rövid ill. hosszú távos) teljesítménye egyenrangú. Nem feltétlenül egyenértékû, de egyenrangú! Az már más kérdés, hogy ki mennyire elégedett/elégedetlen önmagával.


 


Tiberius, 2013.okt.17.


 


 


 


 


 


 
 
túra éve: 2012
Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúraTúra éve: 20122012.11.27 23:31:52



Dobogókõ, 2012.nov.24


     Pilis-tetõn aranyködben fáznak az istenek, de csak tejfölös pára hullik alá a Két-bükkfa nyereg parkolójába. A szerpentin kanyarjai is szelídülnek, s majd 2 órás autókázás után a verseny rajt-cél helyén találom magam. Nyújtózgatok, szippantgatom a levegõt, ízlelgetem a  hangulatot. Otthonosan nézegetem-üdvözlöm az ismerõs fákat, fejcsóválva méricskélem a friss vakond túrásokat.


   Örömködve lépek a Turista-ház felé,  ahol a rendezõk, már mint távoli rokont, hát újra itt vagy?! üdvözlés szavaival fogadnak. A bejárat elõtt fõzõverseny indul! Gondos kezek csiholják a  sorakozó üstök, bográcsok alá a tüzeket. Készítik a húsokat a malac-pörköltnek, a csülköket, a toka-szalonnákat, hagymákat, fûszereket, a húsokkal cifrázott marha csontokat, a birka aprólékokat és a halászlének valókat. A köd is meghátrál a vendég-csalogató füst és  illat erõsödõ erejétõl.


   Az épületen belül, nemes látvány fogad kikerülhetetlenül. Üvegfalak mögött, vastag töltelékkel bélelt különbözõ rétesek, piték, szebbnél szebb puffancsok, reszelt sajttal, tormával, mustárokkal, sonkával töltött emeletes búr-kiflik sorakoznak. Nézegetni is gyönyörûség. A nevezési percek eltelte után, a megokosodni szándékozó indulók jóvoltából, akik hétvégeken kis futással fûszerezve keresik életük esszenciáját, a szép látványból alig marad.


   Nagyon szeretem a rajtot. Körülöttünk nyájasan bólingat néhány öregebb fa, miközben fülemben, mint falióra ketyegése, 10-9-8-7-6… fogynak a másodpercek, és bensõséges derûvel, és halálos eltökéltséggel nekiiramodunk a  lejtõs ligetnek. Hamar látszik, ma technikás a pálya. Röpül az idõ, és gyorsan feledteti, milyen szép helyen járunk. Fagyoskatona alatt bozótosabbra vált az erdõ, de néma. Milyen szép is volna, ha   fütyürésznének a cinkék a fekete bokorban.


   Szentkereszten járok, és gyermekkori élményeim visszhangját keresem-várom. Vajon merre kukorékol a fekete kakas, mely háznál visítozik a malac, melynek nyakán, mint ügyes borbély, szorgosan  serénykedik a böllér?  Mellettünk robbanó-szikrákkal száguldozik  egy rossz kvad. Elnyomja a csendet, a visszhangot. Ráfordulok a testet melengetõ Pilis-mászó emelkedõre. Jobbra kevéssé mûvelt földek, kicsit távolabb a híres klastrom kert. Itt tanyázik Szent Margit nyúlja, akit senki se látott, de mindenki hallott róla. Hátsó lábain üldögél, figyel minket, és szürkebundás fejét csóválgatja. Mifélénkbõl nem látott még soha. Mondaná, hogyan kéne a futást fölfelé mívelnünk, de  meghallásához nem elég érzékeny már a fülünk.


   Ismét erdõben járunk. Imitt-amott hintáznak még levelek a fán. Az avarra rásírta könnyét az ég. Csúszós, nem járhatunk lepke léptekkel rajta. A László-kúp után az ördög is elõbújik, és  motoszkálni kezd bennünk. De jó is volna a szerpentint megrövidíteni! Teszünk rá kísérletet imitt-amott.


    A Pilis nagy emelkedõjén túl, kellemes és sejtelmes utazás közepébe csöppenünk.  Mindenik fa magasan hordja üstökét. Egy öreg óriás, dudoraival, görbületeivel formát ölt, úgy mint egy elvarázsolt humanoid. Orral, fülekkel, szájjal, szemekkel. Egy fába bújt szellem, mely néma tekintetével követ minket. A ködhordozó fátyolos alakok,  a korai széllel szárnyra kéltek, így a pára is eltûnik.


   Minden kitisztul, a zöld-jelzés is szembetûnõ, elvezet a Pilis-nyeregig. Áll itt egy szépen gondozott emlékmû. Megnyugvást kínál, jó alkalmat ad folyadék-pótlásra, frissítésre, merengésre, emlékezésre,  néma tisztelgésre.


   Nem sokat idõzünk. Óvatoskodva, a fekete sziklákhoz közel, lejutok a szentléleki útra. Ha már a Szentlélek útját járjuk”, Üdvös, ha eszünkbe jut Szent Ágoston tanítása: "Aki jól imádkozik, az jól is él".  Sri Chinmoy hívei jó szívvel magyarázták nekem, hogy futással, futás közben lehet a legjobban imádkozni.


    Közel van ide Mexikó. Keresem a lejárót, ahol könnyebb lenne, árkon-bokron át megközelíteni. Elõbb tarvágás fogad, hol erdei gépek taposta félméteres sáros gödrök állják utunkat. Esõisten itt is elsiratta Mexikót. A helyet valamikor Megszökõ-pusztának hívták, annak emlékére, hogy az 1880-as évek nagy kolera járványa idején, többek idemenekültek, sikerrel. A Megszökõbõl lett Mexikó. A névváltozás  mikéntjét már nem magyarázom.


    A szentléleki úttól társaim is akadnak, akikkel a római út istenien arisztokratikus magasságából, a Disznós-árok alantas mélyére, alászállunk. Közben felhasználjuk az alkalmat beszélgetésre, ismerkedésre. Felejthetetlenek ezek a találkozások. Szerencsésen megtaláljuk a legrövidebb utakat, és könnyedén kelünk át a Jászhegy oldal-vizét begyûjtõ Disznós-patak vízmosta köves szakadékos árkán.


    Lankás, bõ km-es emelkedõ, majd kissé durvább száz méter következik egyenesen fel az Ilona-pihenõig. Élek a lehetõséggel, fogyasztok elemózsiámból, iszom rá nagyot, és rákészülök a hosszú ereszkedõre. Akad majd itt egy villany-pásztorral bekerített leszakadásos lejtõ, tarra vágott erdõvel. Oldalában falépcsõs átmászó,  elõtte tucatnyi, tétovázó és sorban álló kedves turistával.


     Futótársaim egyike nem kerülget, nekilendül, talán rossz példát mutatva, de jó erõvel, a villanypásztornak neki ugrik és alatta gyorsan átbújik. A közelben állók, beragadt gramafon módjára   hallatják rémületük hangjait.  Futó társam késõbb beismeri, bizony az áram itt is csíp. Nem veszélyes, de egy kicsit felpezsdít!  Mondja tréfára-fogva. Én a hagyományos megoldást választom, és a túrázók elõzékeny elõreengedését elfogadom.


    A nagy lejtõ aljától, végre egy jólesõn pihentetõ erdei ösvény vezet Körtvélyes-pusztáig.  Nagyon rám fér itt a folyadék pótlás, amit nagy örömömre megkapok.  Ez az utolsó frissítõ állomás nekem, mert a táv második felében, –mire odaérkezem- a víz kifogy. Innen indul a Lukács árok, ami nagy figyelmet igényel. A féktelenkedõ ember számára a bukás  könnyen megesik itt, és akkor cserben hagyja majd a nagy betyársága.


  Másfelõl szép barátságban állok ezzel a hellyel.  Õzláb gombák integetnek óriás kalapjukkal. A fákon festett lõállás jelek láthatók, vadászok számára.  Ördögi hely ez hajtáskor, az ideûzött vad számára.   Mély szakadék várja õket, s ha átjutnak rajta, túloldalon sûrûn szövött, alig látható villanykerítés fogadja. Eközben vérengzõ lövöldözés teríti le õket halomba.  Végre leérkezem a Szõke-forrás völgyébe.


   Mélyet sóhajtva nekiveselkedem a Prédikálószéknek.  Hibátlan erõ kell hozzá, hogy    tetejére érvén örömmel élvezzem életem. Emelkedõje keresztre feszíti ambícióimat, ám  ajándékokat is tartogat. Kínlódás és gyönyörûség ad kézfogót egymásnak. Itt-ott lekopott a hegy irhája. Megérintem, majd legördül egy kedves kis kavics. A szikla-taréjtól balra-lefelé, felhõ titokja rejti el a völgyet. A Nap kikandikál kicsit, s nyomban rõzse-láng színben pompáznak a fák zsenge hajtásai. Pogány virtusra emlékeztetvén, a sziklák tövénél, táltos tudatot bûvölõ susulykák sorakoznak.


    Várakozással és reménnyel érek fel az ellenõrzõ ponthoz. A Duna-kanyar elvarázsoló szépségét fürkészem, de a homályosító pára miatt ezt most nem látom. Kevéske téblábolás után, innentõl lefelé, hosszú-hosszú lejtõn Sikárosig tûrhetõen haladok.  Közben fogyatkozó vidámsággal, többször is, az utolsó nagy emelkedõre kalandozik emlékezetem. Hangulatom egyre mélyebbre merül. Ez ellen már jó kis nevetés kell. Megtörténik  helyettem és rajtam, amikor rám pillantva elcsirrenti-elneveti magát egy kedves szürke kismadár.


     A Szilágyi Bernát ponttól, a frissítés hiányát is erõsen érzem. Lerongyolódva  jutok el a kõris-fák rétjéig. Behatolok a Király-völgybe, ahol hirtelen minden cuppanós, ragadós és emelkedõs. Csak ez a dagonya hiányzott nekem. Hogy fogok kitartani a Király-kútig, az esõházig? Senyvedek, de a végsõ nagy emelkedõig csak eljutok, és onnantól felfelé már csak sétálok. Az utolsó 1.5 Km-en nincs emelkedõ. Erõtlen kocogással, átpasszírozott lélekkel, sérülést megúszva Hurrá! szintidõn belül, beérkezem a célba.


    A  fogadó sátornál lecsillapodott és megelégedett, derûs  futók, túrázók és rendezõk beszélgetnek, hosszú faasztalok mellett, lócákon üldögélnek, miközben  békésen fogyasztgatják, kanalazgatják, mélyen tányérjukba belemerülve, bográcsokban fõtt jutalmukat. Kezükkel  jóféle kenyeret morzsolgatnak, melyet tán búbos kemencében, falun sütöttek. Annak csücskét ízlelgetik, mert az van ilyenkor legjobban megsütve. Kortyolgatom  forró teámat, és   búcsúpillantást vetve körbenézek.  A kondérok is lassan kiürülnek,  arrébb reménykedõ paripák álldogálnak,   unatkozván patáikat a zöld gyepen húzogatva  tisztogatják, miközben örömködõ kisgyermekek után,  kaland-lovagoltatásra, álmodozva vágynak.


 Tiberius


 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20122012.10.16 23:26:27



Less Nándor 2012


Áldást nem lehet pénzen venni, de lehet érezni, illetve benne részesülni.  Elég csupán a Less Nándor túrára eljönni. 4.-ik alkalommal járok itt, a “Nu Pogogyit” az érzések miatt sem tudom kihagyni, elfelejteni.


Maródi vagyok, emiatt a 35-ös távot is csak félve reszkírozom, és azt sem futom. Fél-8 kor indulok MM lányommal, és a Mangó tetõig történetekkel traktálom. Olyanokkal mint például, hogy a Mangó tetõ honnan kapta nevét?  A megfejtésére 7 elképzelésem is van, melyekbõl  egyet felidézek:


A török idõk után, az 1700-as évek közepén készült katonai térképeken már szerepel a Mango felirat, miközben angol világutazók csak a XVIII.-ik században hoztak h?írt Indiából Európába  magáról a gyümölcsrõl.  Nehéz elképzelni, hogy az itteni népek akkoriban tudtak volna valamit is errõl az egzotikumról. A térképészek  gyakran kérdezgették az adott hely eredeti lakóit a hegyek, források neveirõl, hol húzódtak meg korábban a birtok-határok,  majorságok  stb.  majd lejegyezték ezeket. Vélelmezhetõ tehát, hogy a Mangó-tetõ név is, ily módon népi eredetû.


Másfelõl viszont, a Bükk-alján (is) számos tájszót használtak, melyeknek jelentése mára feledésbe merült. Ezek közé tartozik a manka, mango, mankus is. Mindegyike ugyanazt jelenti. Kurta lábú, õsi eredetû fekete sertés, amelyik jól bírta a rideg tartást. Gyakran kicsapták õket az erdõkbe (makkoltatásra).  Minden helybéli tudta, hol van az a hely, ahová  kihajtják a mangókat egy kis hízlalásra. Talán innen ered az elnevezés is. Ravasz módon gondoskodtak róla, hogy a disznók sok sót nyaljanak, miáltal kényszeredve többet egyenek-igyanak, majd gyorsabban hízzanak. A jó kövér malac utáni vágy hozta elfeledésüket is, mert a 1800-as évek elsõ évtizedeiben helyükbe léptek, a náluk is hízékonyabb mangalicák.


A kaptárkövek után,  a környezetre összpontosítok. Gyalogtúrázó és futó szempontból is tökéletes az idõjárás. A talajviszonyok álomszerûek. A pálya csúcs javításhoz jobbat kívánni sem lehet. Mégis, jobb szeretem a zordabb, kalandosabb körülményeket, a sárosabb, cuppogósabb erdõs részeket. A kõvölgy is világosabb a szokásosnál, a Dobi rét is túl szép. Mintha pázsiton járnék, sehol egy tocsogó, sehol alattam ropogó jég, vagy vizes harmat. Szokatlan számomra.


 A cserépi legelõ szélén ma a csalitos-zsombékos sem a régi. Teljesen száraz. Ellenben  kitûnõ szalagozás mutat utat. A Hideg-kút völgyéig többszáz-éves iker-tölgyeket lehet megcsodálni. A marha-legelõtõl balra, a lápás patak-völgyében számolatlanul facsemeték vannak sárga hálóval körbefonva. Elég drága dolog ennyi kis fát egyenként körbe karózni,  védõhálóval felruházni. Valószínûnek tartom, hogy természeti különlegességnek lehetünk szemtanúi. Tölgyfajták közti spontán hibridizáció? Jó lenne  errõl többet tudni.


A legelõrõl ma hiányoznak a szürke marhák. Tehenészt, terelõ kutyát látok, de tehenet egyet sem. Talán a túra miatt, másutt legeltetnek? Amennyiben így van, jó ötlet. Láttam már kórót (bizalmoskodó turistát)      széltõl   (komisz  marhától)    kergetni.


Túljutok a Túrbucka tetején, a nagy tisztás után rátérek az Ökörütõ-völgy lejtõjére.  Képszerûen megjelenik elõttem az   Indul a Bakterház Bendegúza, amint a Szabó bakter tehenét nem ütlegeli kellõ buzgalommal. Igy az mindig betéved a tilosba. Talán itt is ütni kellett az ökröket anno, hogy jó felé menjenek? A lejtõ alján a Hór-patak teljesen száraz. Volt év korábban, amikor fürdés nélkül átkelni se lehetett rajta.


A Hór patak völgye kedvencem, de most átvitt értelemben a túraút leglaposabb része. Olyan mint egy szépen mutató erdei korzó. Lovas kocsi halad rajta, motoros legény bõgeti motorját, és sokadalom grasszál rajta. Ez is kirándulás, jó is, szép is, de kaland nincs sok benne.


Az Oszla-tájháznál látom, mennyire jólesik sokaknak a bõséges ellátás. Nekem viszont még ennél is jobban Egeresnél, az ifjú pontõr-hölgy kedves szava, ahogyan MM-hez és hozzám szól.  A jó szó igazi ajándék!  Jól jön az Ódor mászás is. Ha ez nincs, ki sem bírnám a túrát végig. Fájós-görcsös térdem, a fölfelén most kilazul.  A néphit szerint, az Éger-fa levelébõl fõzött lé-borogatás nagyon jó mindenféle lábfájásra, de ezt most nem tudtam kipróbálni. (A hely neve Egres, vélhetõen sok –volt- errefelé  az éger fa.)


Az Ódor ez oldali részét Zsilibes-oldalnak hívják. Az elnevezés kissé téves?, Ma azt mondanánk inkább, hogy zsilipes. A Hór patakot is (sõt a Bükkben sok más patakot is), ahol tudták, megduzzasztották. Részben a víz erejének hasznosítása végett, másfelõl hal nevelési, és egyéb haszonszerzési okok miatt. Ma is látni (a Bükkben) több kiszáradt tó-medret, ahol már víz  nincs, de a duzzasztás nyomai megmaradtak.


Felérek az Ódor tetejére, és remélem, innentõl nyugalmasabb lesz a túra. Az elmúlt bõ három órában, alig lehettem egyedül.  Ismerõs és kedves részek következnek. Völgyfõ-ház, Török-út, Kövesdi-kilátó, Várkút. Aki erre jár, nem csalatkozik.


Illetve Várkút nekem csalódást okozott. A forrás ez elmúlt 100000 évben mindig üzemelt,  még a legnagyobb szárazság idején is, de a mai napra –állítólag a turista ház tulajdonosai- lezáratták. Nem tudom, igaz-e a hír. Ha nem igaz, bocsánatot kérek tõlük, de ha igen, akkor az nem szép dolog.  Mindenesetre ma a szomjas turisták, nem a forrásnál oltották szomjukat, hanem az említett helyen vásároltak sört és kólát.


A pontõrök itt is nagyon emberien aranyosak voltak. Szeretném, ha külön dícséretet kapnának. A jó szó mindenek felett! Akinek fontos az ellátmány, elsorolom: Várkúton kürtõs kaláccsal,  Oszlánál üdítõvel, lekváros kenyérrel, Ódornál csokoládéval, a célban bablevessel és teával várták az érkezõket. A folyadékról csak annyit, a futókhoz képest a gyalogtúrázónak nincs is folyadék igénye, ráadásul az útvonal mente tele van forrásokkal, Síkfõkút, Bükkzsérc karoskúttal. (Most  Várkút volt a kivétel)


A szervezõk jól kitalálták a 35-ös táv vonalát. Látványban, tájékozódási és vízvételi lehetõségek szempontjából is. Nagyon jól dolgoztak a szalagozók is, ámbár úgy gondolom, a felkészülés mindenkinek a maga dolga. Szalagozni, csak 1-2 nagyon kényes vagy félreérthetõ helyen kellene. Aki eltéved, vessen magára. Én is szoktam, de az eltévedést is szeretem. Többnyire ilyenkor csak magamra haragszom. A tájékozódást is tanulni kell.


Futók esetében  más a helyzet. Nekik 5-6 szor annyi folyadékra van szükségük, mint a normális embernek, ráadásul módosult tudatállapotban futnak. Az útvonal tévesztésnek  számukra súlyosabb ára van. Õk joggal várhatják el a pontos szalagozást.


Sajnálom, ha egyáltalán volt valakinek panasza vagy rossz élménye. Együtt érzek vele, de én azt mondom el, amit én  tapasztaltam. Mindenre csillagos 5-öst adnék, még a hibák javítására is. A Nyomó-hegynél egy idõre valaki(k) eltûntették a szalagozást, amit a szervezõk amint észrevették, megpróbálták mihamarább orvosolni. Ennek éppen szemtanúja voltam.


A beérkezés most is örömteli, ámbár  -nem elítélésképpen-  említem meg, egyre több árus kezd  a Less Nándor túrára RáRepülni.  Süteményeket, gyümölcsöket, emléktárgyakat, csecsebecséket árulnak a célban. Bizonyára sokak örülnek ennek. Jól van ez így, de kétpólusos a dolog. Mialatt egyesek missziót vállalnak, jóérzéssel szabadidejüket áldozzák ellenszolgáltatás nélkül, mások eközben egy kis aprópénzt kaszálnak.


Befejezésül azt tudnám mindenkinek tanácsolni: A rosszat szabad elfelejteni, de a Jót Soha!  Ez utóbbi  vár nálam a Rendezõkre, Szervezõkre, Túratársakra, és az egész túrára.


Tiberius


Okt.15.


 


 
 
Eger csillagaTúra éve: 20122012.09.16 21:47:40

Eger Csillaga 50,  2012.szeptember.8.


    Hétágra süt a nap, miközben a Ráchegy vonulatán szaladok, és rácsodálkozom,  milyen szép  errefelé minden. Felnémet felett búcsút intek a szõlõs-hegyeknek, és a napsütés hevítõ melegének. Apró, hûvös fenyvesbe érek. Kíváncsiság piszkálja oldalamat. Tõlem jobbra  vadregényes kesze-kusza töbör.


    Fenyõ-illat, majd gyenge lombos erdõ vesz körül.  Imitt-amott szalagozás mutat utat. Csönd  van, még madár se szól. Könnyû, hullámzó, puha érintésû erdei út kanyarog elõttem. Lassan oldódik magányom, túratársakkal találkozom. Barátságos szavakkal kívánunk egymásnak szép napot, jó utat.



 Látványosságokat mellõzök el (baktai-tó, Eger-látó stb). A kék+plusz mentén könnyen rátalálok a sima-kékre, de túl is szaladok rajta. Szarvaskõbõl már sejtek valamit, mikor megérkezem  a nagy 5-ös bonyolult elágazáshoz. Itt egy lejtõs pusztán kell átvágni, amin  tavaly  vaddisznó horkantott rám. Mostanra  letisztították ezt a részt és áttekinthetõ minden.


 Szép szurdokkal társult aszfalton lazítok lefelé Szarvaskõig. Igazán pompás ez a hely. Vizet keresek. Az elsõ karos kúton tábla áll: NEM IVÓVIZ! Van másik is, amirõl ez hiányzik. Mi van, ha ezen is volt, csak tréfából leszedték? A víz íze pocsék, de most nem kényeskedem. Beérek az Öko-parkba, az ellenõrzõ pontra. Órámon látom,  van egy szolid 10-es átlagom.


 Nem erõltetem az emelkedõt, ami szintben legföljebb 100 méter. Rendesen enni , inni és pihenni is kell.  Szarvaskõ tömbje  mélytengeri eredetû, vulkános olvadék kõzet. Tudtommal az afrikai kontinentális alaphoz tartozik. Érdemes nézelõdni. Pazar látvány, az ellentétek kereszttüze fogad. Mélység és magasság, közeli és távoli múlt. Belearaszolok az idõtlenség tudatállapotába.


 A bazaltban vízér vájta hasadék. Lám, a víz erõsebb még ennél a kutya kemény kõnél is. Elérem a tetõt, majd röpke körpanorámás pillantás után hullámvasutazás következik. Tempózgatok Gilitkáig, de egy két emelkedõ megszívja a vérem. Közben elfogyott a vételezett vizem.  Hála az égieknek, a Gilitka-forrás nem apadt el.  Csordogáló jóízû vízével feltöltöm készletem. Ismét húzós az emelkedõ, megint sétálok, és hagyom, hogy egy kis áhítatot érezzek.


 Felérek a Zöld jelzésre, és napos bérci úton haladok. A Homonna tetõig már nem lazsálok.  Megvan a balról bejövõ piros, jobbról a kopjafa. Tõle egy-két méterre jelzetlen út.  Ezen kell lemenni. Senki sem gondolná, hogy ezt kell választani. Több tétova útitársat útbaigazítok, és a megkönnyebbülés jeleit látom rajtuk.


 Többnyire lejtõ következik, akár repülni is lehetne. Nem  feszítem a húrt legyen inkább egyenletes és haladós. Kényelmesen kocogok 5-6 Km-t a Guba-rét feletti kanyarulatba.


 A Mész-völgy erdõgazdasági mûútjára érkezem. Látnom kellene a piros keresztet, de sehol semmi. Már kezdenék aggodalmaskodni, mikor 1.5 Km után megtalálom a piros-kereszt jelzésû kaput.  Kicsit trükkös hely. Aki nem ismeri, annak elmondom. A mûúttal párhuzamosan, de visszafelé kell haladnunk a patak vízfolyásának irányában. Kiérünk egy lapuleveles rétre, ahol nagy bal-íven kb 100 métert kell haladni. Utána már megtaláljuk a jelzést.


 Kupán ver a meleg. Az emelkedõn pihenek, eszem-iszom, majd ismét felveszek egy laza tempót.  Az erdõben õszi kökörcsinek nyílnak. Porzik a föld alattuk, és mégis virágoznak. Tavaly itt futottam össze Marton4-gyel. Vajon Õ most merre lehet? A tárkányi tóig meg sem állok.


  Feldobott vagyok, de hirtelen elfogy a kedvem. Erõsen fájnak az achilleseim, pedig még idõbéli céljaim is teljesülhetnének. Iszom egy jó nagyot, de már lemondóan folytatom. A 8-as átlagot is alig-alig tartom. Többnyire sétálok. Fizikai erõm közel nulla, a talajérintésekre nagyon kell koncentrálnom.  


 Várkúton  dicséretet kapok: ’Hû de jól tolod, eddig a 2. vagy!’. Nem  sejtik, mi zajlik bennem. Az Egedig kifejezetten fáradtságos, a tanösvényén lefelé  már kínlódás az élet.  Rogyadozó léptekkel, a lábamon is alig-alig állok. Minden egyes kõ velõig és sarok-csontig hatol.  Egóm   összezsugorodott. Jó alkalom az ilyesmi egy kis  önnevelésre.


 A városban tyúk-lépéses kocogással közelítek a célhoz. Látom már, hogy valaki fut elõttem. Talán az Elsõ? Nagy az elõnye, de úgy érzem, gyorsabb vagyok nála. Próbálok ráfutni, de már késõ, pár másodperccel  megelõzött. Õ ismer meg elõbb. Tudatom még nem tiszta. Nagy örömmel ill. Marton4 –gyel találkozom. Õ az elsõ. Beszámolóit szeretem olvasni. Mindig tanulok belõlük valami. Kedvesen elkísér egy darabig, és beszélgetünk egy kicsit.


 A személyes élményen túl:


 A túra lebonyolítása kifogástalan és korrekt. Hála a rendezõknek! Ami az 50-es távot illeti, tapasztalt túrázóknak találták ki. Kell hozzá kudarc-tûrési, és útvonal-keresési képesség. Itt-ott jól jött volna egy kis plusz szalagozás vagy bõvebb leírás az itinerben. (Szarvaskõre levezetõ mûút elõtti tisztás, Homonna-tetõn kopjafa, Mész-völgyi piros-kereszt kapu)


  Egy ilyen túrán részt venni, a hazaszeretetnek egy kedves, szép és szelíd formája. Számomra kellemesen pozitív tapasztalat, hogy sok fiatal, ezen belül nõ teljesítette a távot. A közel 50Km  mindenkinek becsületére válik. Túrázni sokkal fárasztóbb, mint futogatni. Elismeréssel gratulálok minden teljesítõnek. Ami engem illet, szerettem volna 30-40 perccel  gyorsabb lenni.


Tiberius


 


 


 
 
túra éve: 2011
Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúraTúra éve: 20112011.11.24 21:17:26

 Dobogókõi hegyi futóverseny-2011.


A mai nap születésnapi ajándék számomra. Harmadik alkalommal járok itt. Álom és valóság kavarog bennem, a metamorfózis útját járom. Zúzmara köpenyt öltöttek magukra a fák, és tétován gomolygó pára fogad. Folyondáros gondolatok kúsznak fejemben, sejtelmesen, mint a Cantata Profana zenei indítása.                 /Cantata Profana: Bartók Béla zenei hitvallása.                                                                                   Profán : megszenteletlen, kissé barbár.

                                                                                                                Kantáta : lírai-ünnepi költemény./


Békés elégedettséggel 9.30-kor felsorakozunk a rajt-cél vonalon. Várjuk, hogy elindulhassunk, de elõbb a szervezõk kedvesen fényképezgetnek. Pulzál a becsvágy bennem, majd Allegro Barbaro-val indítok. Rejtett mosollyal nyugtázom, amint egyik-másik futótársam, versenyló módjára vágtat. A környezõ fehérség elnyel tetõtõl talpig, és a ballada világába záródom. Még nem tudom, hogy a Pilis-tetõn a Szarvasokkal Táncolók csoportját gyarapítom:     


      Volt egy öreg apó,

      Volt néki, volt néki

      Kilenc szép szál fia.

      Nem nevelte õket

      Semmi mesterségre,

      Csak erdõket járni

      Csak vadat vadászni.

      És addig-addig

      Vadászgattak, addig:

      Szarvassá változtak.

      És az õ szarvuk

      Ajtón be nem térhet,

      Csak betér az völgyekbe;

      A karcsú testük

      Gúnyában nem járhat,

      Csak járhat az lombok közt;

      A lábuk nem lép

      Tûzhely hamujába,

      Csak a puha avarba

      A szájuk többé

      Nem iszik pohárból,

      Csak tiszta forrásból.

      Addig nyomozgattak,

      Utat tévesztettek,

      Erdõ sûrûjében

      Szarvasokká lettek


    Fagyoskatonáig örömfutás történik, mögöttem-felettem a fehér zóna eltûnik. Megtorpanok. A mítosz szövegfonadékát ketté szeli a mûút látványa. Az enyészet havában járok, de a helynevekbõl is árad a halál asszociációja. Fagyoskatona, Zsivány-sziklák, Piros-rétek, odébb Simon-halála, Ördög-lyuk, Döme halála, … Vajon útközben a Szarvassá váltakra rátalálunk?


      Az öregapó elindul ugyanazon az úton,

      Fegyverrel, mint fiai korábban. Õket keresi,

      Szarvasra akad, sõt kilencre.

      Mivel vadász, egyre rácéloz,


A legnagyobbik fiú megrökönyödik, majd indulatból, csattanósan fenyegetõzik.

     „Kedves édesapánk,

     Ránk Te sose célozz!

     Mert téged mi tûzünk

     Szarvunk hegyére

     És úgy hajigálunk

     Téged rétrõl rétre

     Téged kõrõl kõre,

     Téged hegyrõl hegyre,

     S téged hozzávágunk

     Éles kõsziklához:

     Izzé-porrá zúzódsz

     Kedves édes apánk!”


      Bolyong fülemben a Totem-õs acélos hangja. Mi is rohanni fogunk hegyrõl hegyre, rétrõl rétre, völgybõl völgybe, tántorogni fogunk kõrõl kõre. A mûút át-oldali sûrûjében járok, és az öregapó hangján magamban re-citálom:


     „Édes szeretteim,

     Kedves gyermekeim,

     Gyertek, gyertek haza,

     Gyertek vélem haza,

     Jó anyátok vár !

     Jöjjetek ti vélem

     Jó anyátokhoz,

     A ti jó anyátok

     Várva vár magához.

     A fáklyák már égnek,

     Az asztal is készen,

     A serlegek töltve.

     Az asztalon serleg,

     Anyátok kesereg; -

     Serleg teli borral,

     Jó anyátok gonddal. ”


    Közben beérkezem Pilisszentkeresztre, a 21.-ik századba. Hegyvidéki hétvége fogad, kutya-ugatással, sarki kocsmával, alkalmi árussal, buszmegállóban álldogálókkal. Ismét magamba fordulok, és a tántoríthatatlan választ hallom:


     „Kedves édes apánk,

     Te csak eredj haza

     A mi édes jó anyánkhoz!

     De mi nem megyünk:

     Mert a mi szarvunk

     Ajtón be nem térhet,

     Csak betér az völgyekbe;

     A mi karcsú testünk

     Gúnyában nem járhat,

     Csak járhat az lombok közt;

     Karcsú lábunk nem lép

     Tûzhely hamujába,

     Csak puha avarba;

     A mi szájunk többé

     Nem iszik pohárból,

     Csak hûvös forrásból.”

 A falu túlsó végén a csapatba verõdött nyáj szellõssé válik. Ott már szépen emelkedik. Takarékos üzemmódban kapaszkodom, és a látványt méricskélem. A Pilis jó nagy, azért jöttem, hogy meghódítsam. Pásztázom a Piros-Réteket. Semmi vér, csak nyugalom és madárének. Az emelkedõ egyre nehezebb. Folyik rólam a víz, nekigyürkõzöm, nekivetkõzöm. Régi katonai terület határán bóklászom. Utamat sorompó állja, a hegyoldal zsigerel, erõmet szívja. Az ösvényen az erõ, az öröm, a küzdelem futó-táncát járom.


A László-kúp már csak lanyhán emelkedik, de gyomrom összenyomorodik. Lazuló léptekkel keresem azt a bizonyos rövidítõ vízmosást. Találok vagy hármat, de egyiket sem merem bevállalni. Bátortalanságból a mezõny után megyek. Õk sem biztosak magukban. Keresgélnek, tétováznak, együtt utat vétünk, de összességében jól választunk.


Rákanyarodom a 700 méteres szintre, egy Vad-kilövõs hegyi rétre. Csatakosan érek fel. Vendég szeretõn, tárt karokkal ölel a hideg. Ismét fehér minden. Anaerob közelében szeretnék futni 4-5 km-t. A körülöttem lévõk gyenge iramot diktálnak, gondolkodom, tõlük elváljak? Akad egy-két becsapós leágazás, az útkeresés fáradalmát jobb, ha rájuk hárítom.


Élvezetesen puha, avaros erdei úton, nálam idõsebb fák erdejében futok. Kis csapatom 2-szer is elvéti a helyes utat, így véletlenül én kerülök élre. Simon-halálánál, 10 méterrel elõttem, fenségesen magasan tartott fejjel, elõdereng egy agancsát-vesztett bika. Meredten nézem, a méltóság tudatával õ engem, aztán jön még egy, még egy, még egy… egyre gyorsuló iramban el, összesen 11.


A mítoszbéli érzés felerõsödik. Az erdõ megmutatta legszebb kincsét, arcát. Az idõ megáll és hallom a mögöttem levõktõl a suttogó ámulat hangját. Szemmel követem az eltûnõket. Közülük az egyik megcsúszik majd fenékre ül. szárnyakat ad a találkozás, de a közeli zegzugos lejtõn, magam is megtapasztalom, milyen a vizes avar, gyökér és erdei kõ.


A Pilis-nyeregben a frissítõ pontnál lezárult egy tartalmas, szép szakasz. Kellemes rohanással folytatjuk és ereszkedünk a szentléleki útra. Jobb kéz felé 400 métert futok, és csodálom az oszloposan tornyosuló Fekete-sziklákat. Balról 100-ra látom a keresett jelleg határt. Átmászom a hegyi-út védõ-korlátján, majd átügyetlenkedem magam árkon-bokron és bozóton. Száraz cipõm megtelik harmattal, avarral, törött faággal.


Csemetés kert mellett visz utam (zöld-jelzés), majd egy tiszta forrás mély patakmedrébe cuppanok. A túl parton magamat a nagyon szép és különös Mexikóban találom. A közelben gyökeret eresztõ Shaolin Village, és Mexikó (mint elnevezés) nem áll össze bennem. Kijutok a Római útra. Eszembe jut, a kelták, rómaiak is birtokolták ezeket az erdõket. Talán most a híres Borostyán-út egyik szakaszán járok? A Schullerok szélénél már óvatos vagyok, nehéz itt biztos kézzel tájékozódni.


/Itiner kiegészítés: A római út és a felsõ vezeték találkozásnál megtaláljuk a Zöld-négyzetet. Itt jobbra fordulunk. A fiatalosban észrevehetõ elsõ jobbos leágazásba NE menjünk bele, az bozótmûvesnek való. Más okból, az ezután következõ elsõ és második balost se tiszteljük meg. Néhány száz méter futunk, majd két roskadozó pallón illetve patakmedren átkelünk. A palló beszakadhat! A fiatalos hamar véget ér, és egy ritkafás helyre jutunk. Itt a jelzést nehéz megtalálni, de 150 méternél nem kell többet futni. Jól látható (90fokos) éles bal-kanyarral találkozunk, de jobbra egy nehezen látható csalitos ösvényt keressünk! Ezen csak lefelé kell menni, és hamarosan a Disznós árokba – nem vályúba!- jutunk./


Üdítõ érzés az egymásra hajigált kocka-szerû köveken kicsit ugrálni. Tetszik nekem, jó a közérzetem. Kimászom a kocsiútra, pontosabban kerékpár útra. Minõsége nem elsõrendû, a római modernebb. Elkocorászom az emelkedõn egy bõ km-t. Felkeresem a Szakó nyerget és az Ilona pihenõt. Jobbra a Tost sziklák, de hiába pislogok feléjük, a falevelektõl idén nem látom. 200 méteren át eszem-iszom, sétálva-pihenve táplálkozom. Ráfordulok a Téry útra, ami lejtõs, látványos és izomfeszítõ.


Kellemesen bizserget az egyedüllét, még Körtvélyes elõtt is, amikor az utamat az avarosban nem találom. Keverek egyet, de a ’’Totem-fát’’ megtalálom. Nyugalmat ad, és mutatja a helyes irányt. A Körtvélyesi mezõkön Mennyei-kertben érzem magam, csak a gyümölcse hiányzik. Hamarosan befutok a frissítõ pontba, ahol az asztalon Éden-almáját látom.


„Szent jámborsággal” leereszkedem a Lukács árokba. Szelíden indul, középtájon pereme szakadékos, nagyon veszélyes, alantabb becsapós. Nehéz terep. Figyelni kell. Botladoztató kövek, gyökerek veszély-zónájában járok. Háromszor is megütik bokámat a hegyi szellemek. Fájón, de éppen talpon maradok.


Kinyílik elõttem a tér. A Dömösi parkolóban, a Rám-völgy, Három forrás találkozásánál, a Prédikáló szék tömbje alatt egyedül állok. A közelben ütközet folyt, még a tatárok és székelyek között, míg az utóbbiak eredményesen védelmezték az ide menekülõket. Talán ez is hozzájárult, hogy a Pilis szent hellyé váljon.


Érzésem szerint 20 km-nyi utat tettem meg idáig. Mászom a Prédikáló oldalában, mikor rápillantok órámra. 2ó 5 perc. Jobbat vártam, és a baj is kezd utolérni. Nem tudom miért (talán mégis tudom, gyenge az edzettség, hiányos a felkészülés) hiány-betegség jeleit tapasztalom. Ezt a másfél km-t kíméletesen abszolválom. Nincs elõttem senki, mögöttem sem, titokban lazsálok. Tervezem ezt, ám nem könnyû, lehetetlen megtenni !


Legyek bármilyen állapotban, a Vadálló kövek érintése személyes ölelés. Pedig jócskán szenvedek. Egy felrobbant vulkán tarajos peremén tántorgok, szikláról sziklára, csúszva-mászva idõnként ugrálok. Próbálok új és jobb ösvényre lelni, de csak rosszabbakat találok. A legfelsõ szikla mögött megjelenik a Végzet két futótárs képében. Elmennek mellettem. Nincs erõm arra, hogy a keresztbe dõlt faóriáson átugorjak. Ráhasalok, és átbillentem magam rajta. A Prédikáló tetején vesztett pozíciómat visszanyerem, kezdõdjön hát a verseny !


A frissítõ állomás nem frissít fel, a szép kilátást eltakarja a pára. Mostantól keménynek kell lennem, de nem megy. Erõsen fázom. Kicsit összeszedem magam, és a következõ 5-6 km-en mellõzök 6-8 versenytársat. Õk összetörtebbek nálam, ámbár többségük rövidebb távon indult (ezt rajtszámukból látom és hogy Sikáros elõtt jobbra elkanyarodnak).


Görcs húzza-kerülgeti lábam, de kontrollálva még mûködik. Jól jönne most a futók kincse, kalciumos ital vagy valami gyors segély. Kezd az út hosszú lenni. Aggaszt, hogy visszafelé is meg kell tenni. Sikárosnál tudakolom, hányadik helyen állok. Nem tudják megmondani. A korábbi pontokon tudták, jól esett volna most azoknál jobbat hallani.


Sikáros mélye után, apró emelkedõ már belsõ határaimat feszegeti. Éltet a remény, hogy a Szilágyi B. forrásnál valami csodaszerrel ki tudnak segíteni. Nem tudnak. Csalódottan nélkülözve kell magamat elviselni. Felráz, hogy 200 méterre ismét közeledik a végzet, a két futótárs. Õk elõztek a Prédikáló tetején. Szeretnék elszakadni tõlük, és Akarom, hogy a hátamat se lássák. Az elõttem elterülõ nagyrét száraz, menekülõre fogom, ahogy csak tudom. Nagyon hideg a levegõ, de mert talpam alatt fütyül a szél, inkább élvezem.


Keresem a Király völgy bejáratát, de elõtte 200m-re a kihelyezett táblák összezavarnak. Arról értesítenek, hogy a turista-útvonalak, fa-kitermelés miatt, elterelés által megváltoztak. Azt nem írja hogyan és utána merre? Tanácstalan vagyok, leadom elõnyömet, és bevárom a mögöttem érkezõket. Fáradtan rossz eltévedni. Segítségükkel ezt megtakarítom. Sokáig nyomukban haladok, de megugranak elõlem. Erõsebbek nálam. A hátralevõ szûk 3 km-t már nem bírom.


Önérzetem porban hever. Lustálkodni vágyok bármi áron. Sérülés környékezi lábam. Csak túléljem. Blamás, hogy elindulok valamin, aminek végét nem bírom. Tartja még valahogy a lelket bennem, a szép látvány. A látott szarvas ereje is eszembe jut, és az, hogy lányom, vejem már a célban várnak. Nincs sok hátra, a Kerek Bükkben ránézek órámra. Ha igyekeznék, a tavalyinál jobb is lehetnék, de mégsem, mert kiszakadt a lélek belõlem.


A célba besodor a fáradt lendület. Percekbe telik, míg rendbe jövök. Jól érzem magam a turistaházban, jó érezni melegét, látni a békés tolongást, vidám hangulatot, nyugalmat és a bajtársi érzést árasztó arcokat.


Ma is elmondhatom, mint máskor:  Futásaim során, Õrangyalom óvó kezekkel vezet a bugyrok fenekére, ízleltet a gyötrelmek falatkáival, majd felemel és önkívületbe ejt a magasságban. Az idõtlenség élménye elsöpör mindent. Nem marad hely a tegnap és holnap bajára. Nem létezem, nem vagyok, aki vagyok. A varázs átformál, az újjászületés örömét élem. Nincs gyötrelem, nincs aggodalom, nincs félelem.


Tiberius


Eger, 2011. November 24

 

 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20112011.10.11 20:07:53

Less Nándor 2011


        Az utolsó napig vártam, nem tudtam eldönteni, melyik távot válasszam. A 35, 44, 48, 60, 75 és a százas, mindegyike kísértést jelentett számomra.  Álmaimban fellegekben jártam, és mindegyiket bejártam. A ráhangolódás  hete végetért, és ott  találom  magam a rajthelyen.


     Velem vannak lányaim is. M. indul a 35-ös távon. Mulatságos jelenetek ismétlõdnek,  Emberek rázzák egymás kezeit, köztük én is. Amúgy jó a kedvem, de a találkozással járó események még felhangoltabbá tesznek.  


     Szemlélõdve figyelem a résztvevõket, a szervezõket. Jelentéktelen dolgokról, mintha  valóban  fontosak-komolyak lennének,  szót váltunk-váltanak.  Kellemesen,   szelíden, virtust csiholó hangulat telíti be a levegõt. Fél 9 körül, nyári futóruhában ott állok a 44-esek rajtjánál, és mint gyík a napfényes sziklán, úgy élvezem a reggeli nap érintését. Érzem, melegíti véremet.


      A rajthely mellett naspolyát árulnak, másutt szõlõt, birsalmát,  térképet. Fázós helybéliek égetõ tekintete, kíváncsisága  fûti a levegõt. Kb. 30-40-en lehetünk az induló zónában, mire megérkezik Sütõ Laci, és ¾ 9 körül utunkra bocsájt minket.


      Úgy 10 Km/órás átlagot szeretnék teljes?íteni, és ennek megfelelõen indulok el. Meglepõdve tapasztalom, hogy a mezõny nemigen akar rákapcsolni, megállok, és bevárom a mögöttem lévõket. Gyertek már, nem akarok (már most az elején) elsõ lenni, (amúgy a végén sem tudnék). Végre 3-an megelõznek, hagyok mögöttük kb 100 métert, és úgy gondolom, ez egy ideig jó lesz.


     A faluból kivezetõ úton a napsütés a legkellemesebb. Az utat beborítja valami vörös építési törmelék, (az emberi alkotás dicsõséges emlékei), amitõl az még göröngyösebb és járhatatlanabb lesz. Hamar megfeledkezem róla, mert  körbevesz a verõfény. Az ég tiszta, és szépen látszanak a hegyek kontúrjai.


     Betérünk a Hór-völgybe. Kissé sötétebb errefelé a tónus, figyelgetek erre-arra, de legfõképpen arra, hogy beállítsam a megfelelõ utazósebességet. Kezdek kissé befelé fordulni, mert majdnem elmellõzöm a Subalyuk mellé telepített ellenõrzõ pontot. Vissza kell fordulnom 30 métert, nehogy már a legelején érvénytelenné tegyem indulásomat.


     Jó érzés itt futni. Szokatlan számomra a sok túrázó. Általában magányosan szoktam az erdõt járni. Nemsokára feltûnik két szürke pufi-dzsekis lány és egy zsemlyeszínû kutya. Nagy öröm villanyoz fel! Hát ezek ez én (kismama) lányaim! No és a Bóci kutya! Mosolyuk-vidámságuk elsöprõ erõt ad nekem. Mintha az elsõ 4 Km lefutása légypiszoknyi erõkifejtésbe sem került volna.


     Jobbról becsatlakozik a 35-ös táv jelzése. Sok-sok szép emlék villan belém, de már látom is az Oszlai tájházat. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan tellik az idõ. Szívesen maradnék. Ránézek az órámra, és megnyugvással látom, megfelelõ a tempó. A csekkolás gyorsan megy, de a frissítõ ital fájdítóan hideg. Gondjaim lehetnek: Ha nem iszom belõle az baj, ha meg igen, akkor az.


        Oszla után 4-500 méterre jó hogy kitették a szalagozást, mert egy magamfajta beszûkült tudatú futó, könnyen elsöpör egy ilyen leágazás mellett.    


      Ránézésre az emelkedõ erõsnek látszik, de megnyugvással tapasztalom, hogy a szívem nem tartja nehéznek. Lehet a tempót tartani, és a pulzusom sem emelkedik. Jólesõ innen a Hór völgyre visszapillantani. Itt nemcsak a látvány, hanem az út is felemel.


      Az Ódor mászás úgy 400-500 méter lehet. Bírnám, de úgy gondolom,  nem szabad nagyon erõlködni. Úgy kell a felsõ utat elérnem, hogy teljesen laza maradjanak. Nem könnyû feladat ez, mert itt a séta is komolyan megerõltetõ.


      Végre felérek a felsõ útra, ám közben ketten beelõznek. Nem bánt a dolog, mert érzem, hogy nálam minden oké, de õk nem teljesen acélosak. Van még egy kis emelkedõ az Ódor várig, addig nyugodtan lazsálhatok. Gyorsan frissítek, no de itt aztán a durva lejtõ szakaszáig kötelezõ a határozott iram-váltás.


       Érdekes ez a túra!  Nemcsak a futásról és nemcsak az egoizmusról szól. Az útvonal minden egyes szakaszán úgy érzem, mint amikor valaki az utcán váratlanul egy kellemes ismerõssel találkozik. Minden egyes szeglete, szakasza az erdõnek, a terepnek szép és érdekes. Ugyancsak üdítõ dolog, amikor ismeretleneknek odaköszönünk, vagy bátorítóan odaszólunk vagy mindez fordítva történik. Mindkettõ nagyon jól esik. Azonnal elfelejtjük minden fáradtságunkat.


     Az Ódor vár után következik egy csalafinta kis szakasz, ami levisz egy kiépített forráshoz. Most is jelezték, hogy 100 m múltán ellenõrzõ pont lesz, pedig a fenét. Ez kedves trükk  volt a szervezõk részérõl, remélve, mindenki erre veszi útját, különben a takarékosabb üzemmódot választva, a dózer utat választanák. Az illem, de a hely szépsége is azt diktálja, menjünk arra, amerre a kiírás szól. Jól jár vele aki betartja. Lehet, csak a véletlen hozta,  egyetlen embert látok a forrásnál, akinek nagyon jó a torka, mert mohón iszik belõle.


     Ismét felkapaszkodom a kocsi-útra, majd egy durván lejtõs rész jön Egeresig. Itt találkozom M. lányommal, aki a 35-öt tolja. Mosolyog, és ez hosszú percekre feledteti  nehézségeimet. Csúszósak a falevelek, botladoztató gyökerek akadnak errefelé. Taktikai okokból visszafogom magam, pedig a szembejövõk erõsen bíztatnak, húzzak bele, mert a mögöttem levõk elhagynak. Ez be is következik, talán 5-en 6-an elmellõznek. A lejtõ alján aztán mindannyian, nem szándékosan rátévednek az egeresi kanyart rövidítõ tisztásra. Utánuk szólók, a jelzés másfele visz. Visszafordulnak. Kissé bánt, hogy tévedésük miatt kerülök elébük.


     Az egeresi fordítónál ránézek órámra. A 10 km/órát  tartom. Most egy enyhén emelkedõ hosszú rész következik. Itt nem szabad lazsálni. A szintemelkedés nem sok, de a murvás útburkolat miatt nem lehet takaréklángon futni. A gödrök, kisebb pocsolyák kerülgetése egyáltalán nem  pihentetõ.  


          Többnyire jókedvû, korán kelõ túratársakat mellõzök el. Világosan érzem, hogy megbecsülést és tiszteletet érdemelnek. Nem futók, talán nem fanatikusak,  mégis itt vannak, és ez nagyszerû dolog!


      Vannak közöttük, akik jószívvel viszonozzák odaköszönésemet, biztatásomat. Ez nekem is jót tesz. Legutóbbi túrámon Marton4 volt az, aki ismeretlenül megszólított, és napokig tartó felemelõ pillanatokat okozott.  Megint mások némi zavarral, legföljebb dörmögnek valamit, mert nem ismernek.  Ha a jövõben sokat túráznak, rájönnek, a jó szó akkor is használ, ha olyasvalakitõl kapjuk, olyasvalakinek adjuk,  akit éppen nem is ismerünk.


    A Füzérkõnél a levegõ sokkal hidegebb mint másutt. Már-már kutya hideg van. Tán még meg is fázom. Szóba se jöhet, csak mozogni kell. Elérem a Hideg-patagi elágazót, a Pazsag-völgyet, Tebe-pusztát. Nagyon érdekes történelmi hely ám ez. Lehetne egy ki tud többet Tebe-pusztáról versenyt is rendezni. Sok titokzatos dolog lappang a fák között.


     Kicsit sajnálkozva látom, hogy a Tebe-tó egyszerûen eltûnt. Helyén semmi víz, ellenben látok egy festõien üde tavaszi zöld mezõt. A szép színekkel, az erdõkkel formázott frizurát viselõ hegytetõk látványával nem tudok betelni. Eszembe se jut, hogy most futni jöttem ide. A Balla-völgy bejáratánál már vár a frissítõ állomás, ami  a rajttól kb. 15,5 Km-re van.


        Futó szempontból nagyon okosan lett összeállítva az ellenõrzõ pontokon az ellátmány. Nem a mennyiségen van a hangsúly. Mazsola, sós ropi, néhány karika banán, kis darab csokoládé, víz. Nem is kell nagyon más. Esetleg kalciumos víz. Tehát az ellátmány tökéletes,  talán csak a víz 3-4 celsius fokos hidegsége volt rossz, de ezen nem nagyon lehetett segíteni. A kezemben mégsem melengethetem sokáig.


    Még egyszer körbenézek, és gyönyörködöm a szép napsütésben, majd önismereti leltárt tartok. A tervezett átlag-sebességet tartom, ami a Bánya-hegyig fenntartható. Folyadék hiányom, energia-hiányom nincs, pillanatnyilag a 4. helyen állok. Nem  olyan rossz ez, bár a Balla-völgy azért nem olyan könnyû, mint amilyennek látszik. A murvás út, és a szintemelkedés engem is, mást is próbára tesz.


      Most érezem elõször, hogy a felfelé haladás kezd izom-dolgoztató lenni.  Répáshuta alján utolér két srác. Bámulva látom, milyen jó alkatuk van a terepfutáshoz, sokkal jobb a testsúly magasság arányuk, mint az enyém. Nem mennek gyorsan, de nem akarom felvenni a tempójukat, nehogy elszálljak. A falu legtetején van kb 100 méter elõnyük, ezt elég lesz tartanom. Késõbb aztán beleerõsíthettek, mert a Bánya-hegynél már nem látom õket.


     Érdekes szakasz  ez, sõt kalandos. Mintha üdülésen lennék. Szépen süt a Nap, imitt amott kíváncsiskodó tekintetek, kocsmák, kaszálók, farakások, fûrészelõ, favágó emberek, tehát tipikus falusi élet. Még egy kakas is vígan kukorékol. Nagyon tetszik minden, de még a falu elején átver egy mosolygó tekintettel felém rohanó, békésnek látszó farkas-kutya, aki majdnem jó nagyot harap a fenekembe!  Még jó, hogy hallgat a szép szóra, és csak ijesztget.


      Felérve az Eger-Miskolc országútra, újdonsággal szembesülök. Eddig azt hittem, itt jön el majd a kánaán. Olyan fárasztó  volt az útburkolat eddig, gidres-gödrös stb, ami észrevehetõen zavart  Most meg tökéletes és sima, és pont ez zavar engem. Nem tudok kedvem szerint ritmust váltatni, pedig szárnyalni kellene. Unalmas ez az egyhangú talajfogás. Odaérek a Bánya-hegyi parkolóba. 2óra 3 perc, talán egy kicsit beljebb. A távolság kb 20,5 km, tehát a 10 Km/óra még éppen megvan, és erõben is jól állok.


     A frissítésnél ismét torokszaggatóan hideg a víz, viszont a mazsola, ropi, banán-karikák nagyon jól jönnek. Markolok is belõlük valamennyit, a következõ néhány száz méter út emelkedõs szakaszán csipegetek belõle. Itt megelzõz egy 75 Km-es srác. Õ mondja, hogy a 75-km-en indult. Jó ezt tudni, mert akkor még mindig a dicsõséges 6. helyen tanyázom.


        No most aztán legyen már vége a pihenésnek! Ott ahol a 44 és 75 Km –es táv szétválik, Futni kell!  Be kell hozni az eszegetéssel-nyammogással elfecsérelt veszteséget.        Mellesleg nagy kedvencem ez a hely. Csak lelkesedni tudok érte. A kõkapu és környéke, varázslatos és misztikus hely. Jó lenne órákat itt eltölteni, elmerengeni. Ez utóbbi piciben sikerül is.


       Kissé meglepett néhány harcos teljesítmény túrázó, mármint hogy ennyire jók õk. Ilyen koránra nem számitottam, hogy õk is eljutnak errefelé. A talaj puha, felettem a Három-kõ, alkalmanként elkap a Nap egy-egy beszüremkedõ sugara. Elõttem egy kalandosan szûk ösvény, majd leszakad a hegyoldal. Kár érte, mert az ilyen lejtõk nagyon   lerontják a km átlagomat, de az még rosszabb, hogy elfáradok tõlük.


      Hamarosan a Kõháti oldal tisztására érek, miutána egy kis hullámzó útszakaszon megint lehet ritmust váltani. NEm tart sokáig, mert hamarosan a Juhász-kút brutális lejtõjén találom magam.  A nap idesüt, melege nagyon jó, erõt és vigaszt nyújt fáradalmaimért.


      A Juhász-kúttól az Imó-kõig elvileg prímán lehetne haladni, de most még  nincs kitaposva. Sûrû, gubancos, szúrós a növényzet. Könnyen elgáncsolhat a cipõfûzõ effektus. Úgy járhatok, mint mikor futás közben rálépek a cipõfûzõmre. Egyszer megkérdeztek egy magyarul tanuló kínai diákot,  szerinte melyik a legszebb magyar szó, mire õ, hát a cipõfûzõ.


      Van dallama a szónak. Dallama sõt ritmusa is ennek a hosszú ereszkedõnek. Lenne miért  itt nézelõdni, ám minden figyelmemre szükség van, nehogy túl nagyot tanyázzak ( anyázzak).  Igy is durván belerúgok két nem látott kõbe, még jó, hogy egyben maradt a lábújjam.  Az Imókõi ellenõrzõ pontot arrébb helyezték. Jó ötlet, kisebb az elsõ túrázók eltévedési lehetõsége. Itt is segítõkész ellátásban van részem.


         Jó erõben hiszem magam, ezért most szépen felfutok a Kaló Gábor fájáig, de nem megy. Éhséget, fáradtságok érzek, kõdarabkák nyomják a talpamat. Kétszer is leülök az emelkedõn, és kitisztítom cipõmet. A Lambot-bércen helyreáll minden, és talán még  tudom tartani a 10 Km/óra sebességet. A hullámvasutazás kifejezetten jó, különben elkényelmesednék. Általában nem szeretem a tarra vágott erdõket, de most látom elõnyét is. Nagyobb távokat be lehet látni, és szép a fiatalos is.  Érzem, Bujdosókõig tudnék gyorsabban  menni, de arra gondolok, jön még kutyára dér, jó lesz azt ami még megmaradt belõlem, beosztani.


     A Bujdosókõi lejtõ nekem durva,  mellesleg elmondhatatlanul szép. Kicsit sötét, van aki félelmetesnek tartja, de én szeretem a félelmetes helyeket is. Itt már erõsen érzem a folyadék hiányát, de a Pisztrángos tónál szép remények várnak. Ott eddig mindig terülj asztalkám várt fogadott, hátha most is így lesz. Nos, tévedtem, bár van mindenbõl elég, ami fontos és célszerû. Itt már megiszom egy pohár Kólát is, hogy doppingszerhez jussak.


    A Pisztrángos tótól a Völgyfõ házig egy egyszerûbb, amolyan völgyfenéki útvonal, amirõl túl sok mindent nem tudok elmesélni. Akad itt egy-két emelkedõ, amibe már részben belesétálok. Kezdek beletörõdni, hogy a tervezett átlagsebességet nem tudom tartani. Jó lenne viszont a vélt 6. helyezésemet megõrizni.  Egyáltalán nem dicsõséges tempóban, elkocogok a Völgyfõ-házig, majd onnan le és felfelé az Ódor-hegyig. Az emelkedõn ismét sétálok, amikor egymásután elhalad mellettem két nagyon szimpatikus versenytárs. Bíztatnak, jól is esik, de az az igazság, hogy jobbak nálam. Igyekszem nem túlságosan lemaradni, a távolságot kontroll alatt tartom, mert ha majd látom rajtuk a fáradtság jeleit, akkor meccselni akarok velük.


     Míg elérek az Ódor-várig, nagyjából visszatér minden erõm, talán a csodás panorámának, vagy a frissen érkezõ turisták látványának köszönhetõen. Itt viszont szem elõl tévesztem futótársaimat, másfelõl akkora tömegbe keveredek, amiben egyenesen elveszek. Alig tudom átverekedni magam rajta, kérdezgetem itt is ott is, hol van a futóknak kitett ellenõrzõ  dugóka. Senki se tud róla semmit.  Már-már feladom,  gondolom, befutok így a célba, de aztán mutogatnak, menjek erre, menjek arra. Elveszkelõdöm a szervezõk asztaláig, itt még egy fél pohár vizhez is hozzájutok, amire igencsak szükségem volt.


     Kissé téblábolok. Nehéz visszaszerezni a futó tempót. Megyek a Mákszem hegy felé. Versenytársaimat nem látom, amit nem bánok, legalább nem kell emiatt is erõlködnöm. Demoralizálódok. Nem érdekel a célidõ, és más sem. Az sem izgat, ha közben 10-en megelõznek. Mindezek mellett, öröm lappang a szívemben. A Mákszem hegy kellemes, szép és ritkán járható hely. Az is tetszik, hogy zavartalanul lehetek a terepben, továbbá senki sem látja meglassulásomat, amit a hiúságom nehezen visel.


     A Mákszem nyergében még egy körülpillantás, és betérek az erdõbe. Ez lesz számomra az út legnehezebb szakasza. Fáradt lábaimnak, ízületeimnek durva, bár is nem annyira durva, mint inkább hosszú lejtõ következik. Nem vagyok elég erõs ahhoz, hogy lazán kiengedve fussak, emiatt még nehezebb lesz. Minden egyes lépést ellen kell tartani. Alig várom, hogy Bükkzsércre beérjek.


      A templom közelében frissítõ pont, 3 helybéli nénike fogad. Kedvesen kis ásványvízzel traktálnak. Szükségem is van rá. Kegyes hazugsággal bátorítanak, hogy elsõ vagyok. Nagyon szép ez tõlük, de tisztában vagyok helyzetemmel. Fújok hármat vagy négyet, és tovább trappolom utamat. Rápillantok a Nyomó hegyre. A futás viszonylag könnyen megy, de a látvány borzalmas. Az hagyján, hogy a Nyomó hegy mekkora, de elõtte az a domb milyen hatalmas? Tõle teljesen ki fogok  készülni.


       Érdekes módon, az optikai csalódás csak addig tart, amíg odáig érek. Amikor az országúton, majd a sövényen átbújok, felkészülésképpen sétálok 30 métert, és utána már a domboldalt jelentéktelennek látom. Felkocogok az erdõ-zónáig, ami nem ver tönkre, majd azon keresztül felsétálok a tetõre. Közben jól kipihenem magam. Jópofa dolog ez a Nyomóhegy, Elhelyeztek oda mindenféle viccesnek szánt feliratot. Ezek ugyan nem hatottak rám, sem pozitívan, sem negatívan, de az emberek tréfás beszólásai annál inkább. Röpködnek  a levegõben a Szentistenek és az Atyaúristenek.


     Felérek az ellenõrzõ pontra, jó végre belátni a terepet. Ilyenkor már nem a környezet szépségét keresem, de a jó érzés megvan. Kezdem érezni, már itthon vagyok. Ha már egyszer futogatást mímelek, akkor illik megfutni a pincesor melletti utolsó emelkedõt is, pedig nagy kedvem lenne már inkább csak sétálni. Majdnem teljesen kifulladok, mire felérek a tetejére, de utána már visz a lobogó  elégedettség érzése.


      Befutok a célba, és kedves fogadtatás vár. Hangos üdvrivallgás egy érdemtelen ismeretlennek. Nagyon szép a szervezõk részérõl. Van aki, mire célba ér, rettenetesen elkészül  erejével, ilyenkor sokat számít egy kis lelki fröccs.  Megkapom a pólót, az ajándék bort, meg még beszélgetünk, amikor beérkezik mögöttem az a két srác, aki korábban megelõzött.


     Fantasztikusan sportszerûek. Késõbbi beérkezésüket egy kisebb eltévedés okozta. Több túrán, elég sok emberrel találkoztam, akik eltévedtek. Csalódottságukban mindenkit csak szidtak, bíráltak, de ez a két srác mosolyogva  jön, nem panaszkodik, és még arra is van erejük,  hogy gratuláljanak  a gyengébbnek.  Aki futónak képzeli magát, még a magamfajtának is, fontos az elért idõeredmény, hiszen némelyik emelkedõn majdnem belepusztulunk az erõfeszítésbe. Nekem nem sikerült a hõn áhított 10 Km/ó –t elérnem. Nem vagyok túl messze tõle, de most még gyenge vagyok hozzá. Nem bánkódom, sõt örülök, mert sok-sok  pozitív élmény ért út közben.


      Más szempontból is ünnep számomra ez nap. Olyannyira, hogy a Less Nándor emléktúrát, amennyire lehet, szeretném életem rituáléjává emelni, és azon minden évben részt venni. Ami viszont a szervezõket illeti, helyénvaló róla jó szívvel, hálásan megemlékezni, hogy õk a túra, a verseny igazi mecénásai, még akkor is, ha a szervezés nem mindenben hibátlan. Nem mellesleg, ezen a rendezvényen én csak jót tapasztaltam.


 Tiberius


 2011.okt.11.


 


 


 


 


 


   


 


 


  


 


 

 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20112011.03.12 14:27:21

Bükkiki-2011, március 5



      A Bükkiki személyes vonzással bír. Nem hagy nyugodni, belopja magát álmaim közé. Gyönyörûséges próbatétel, de önsanyargatással  is jár.  Illenek rá Szabolcs Võm szavai: 


     Mindannyiunk elõtt ugyanaz a cél lebeg, egónkat legyõzni, mi által annak kiteljesedését érjük el. Ez vezet el az önbecsüléshez,  az önbizalomhoz, és szolgálja  önismeretünket. Furcsa módon, mindannyiunknak szüksége van a szigorra, a szenvedésre, mert így tanuljuk meg fölülmúlni gyöngeségeinket, és ettõl leszünk boldogok.  Mindenki harcos, aki önmagával küzd. Segít besorolni a világba, tehát szocializál. A legbelsõ motiváció az önbecsülés utáni vágy,  ezért akarunk jó harcosok lenni. A legtöbb ember sokkal többre képes, mint amit önmagáról elképzel.” 


     Alighogy a rajthelyen körülnézek, látom, itt mindenki nagy küzdõ, beleértve a szervezõket is.  Csupa olyan ember, akiktõl sokat lehet és kell tanulni, mert van mit. Kedvességet, szerénységet, sportszerûséget, õszinte emberi természetességet. Tisztelet árad belõlük, és tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Jó velük találkozni, felmelegíti a  lelkemet. 


   Vannak titkolt álmaim. Több rossz elõjel ellenére (edzéshiány, súlytöbblet, … stb)  szeretnék jobb célidõt elérni, mint tavaly, ezért a magányosság óráit választom.  Ildi lányom, Laslow és testvére is itt van, Imaró, Gabó és a többiek. Kedvességük bátorsággal, erõvel tölt el. 


    8 után indulok,  könnyû felszereléssel. Jól esik a lassú futás, amit vidáman kezdek. A Bácsó völgy kicsit hidegebb, csúszósabb, jegesebb, mint amire elõzetesen számítottam. Ez jó, mert  nem tudom az elején elfutni magamat. Az erdõ kissé hétköznapi, de érezni  lehelletét, és megnyugtató csöndjét. Csak szépen csendben, örömmel és lazán, nagyjából könnyû léptekkel jutok el a Diviaczky-forrás kanyarulatáig. Sikerül bemelegedni, és ami a fõ, az alig látható jelzésre rátalálni.   


     Itt kezdõdik az elsõ emelkedõ, tehát –mondom magamban-  taktikusan kell haladni.  Ez azt jelenti, hogy  amint megérzem,  most izomból dolgozom,  azonnal sétára kell váltani, ami nem lehet több 50 méternél, de utána legalább3-400 métert még ha lassan is, de futni kell. Igyekszem takaréklángra venni, de a szenvedés határát  azért súrolom. Sokat segít a hely ereje, a látvány, a panoráma,  találkozás a túratársakkal. Nagyon kellemes hely a Kelemen-széke. Már érezni a Nap melegét. Kicsit nehéz a terep, de szép, és alkalmas a merengésre, ami nagyon jól jön futás közben is.  


    Felérve a tetõre, de már elébb is, teljesen belefeledkezem a környezetbe. Elérem az elsõ E.P-t, ránézek az órámra. Úgy kb 38 perc. Annyira nem is rossz, ahhoz képest…, gondolom magamban. Bele lehetne most lendülni, de lefelé csúszik, legyünk óvatosak. A Katona-sírokig  elfogyasztom az elsõ Balaton-szeletemet, iszom, de csak úgy elõvigyázatosságból. Jó ezt idõben elkezdeni. A Katona-sírok után nagyon szép rész következik, egészen az Õr-kõig. Remekül futható lenne, ha helyenként annyira nem emelkedne. Itt is kellett sétálnom vagy 3-szor 50-100 métert, de hát vigyáznom kell az erõmre. 


     A figyelmemet két dolog köti le, az egyik a hely szépsége, mert olyan mintha valami szent helyen járnék, a másik a belsõ állapotom, az erõbeosztás, a folyadék pótlás és eszegetés. Az Õrkõ-réten kicsit fürgébbre veszem, csakhogy kilazuljak a sziklamászáshoz. Nos ez utóbbi fárasztó volt. Még ülepen-közlekedéssel is csúszós és veszélyes.  Az Õrkõrõl pillantás a távolba, lássam mi vár rám. Szép-szép, de most már inkább haladjunk. A lefelé mászás mindenkit próbára tett. Amikor leérek a rétre, órámra nézek. 1ó 5perc. Ez jó. 15perccel jobb, mint tavaly, tehát a karr-köveken nem kell kísérteni a sorsot, lehet kényelmesen haladni. 


    Szükség is van az óvatosságra. Technikás a terep, télnek idején méginkább az. Néhány túratárs mellett el, majd hamarosan az Õserdõ felé haladok. Most jobban érzem magam, mint 1 évvel korábban. Persze azért ismét szembe kell néznem gyengeségemmel, mert kicsit többet sétálok a felfeléken, mint amennyit illik, de azért minden rendben van. Még a Tar-kõi emelkedõ is tûrhetõen megy. Megtalálom az EP-t, bõven 2 órán belül vagyok és jó erõben, viszont bizonytalanul érzem magam. Most jól jött volna egy túratárs.


      A leírás szerint itt szalagozásnak kellene lennie, de sehol ilyen. Olyan túrát meg még nem pipáltam, amin ne lett volna kötelezõ a Tar-kõre kimenni. Menjek, vagy ne menjek? Ha nem megyek, akkor kispistázom, és hiába érek el jobb idõt, nem ér semmit sem. Ritka eset, de a Tar-kõi kilátás most varázs nélküli. Itt is keresgélem a szalagozást, ami mentén szabadna haladnom, de sehol ilyen. Van egy kis hó, benne nyomok, akkor menjük arra, mint az elõttem járó, de kb 300 méter múlva minden gyanús lesz. 


     Túl mély hóba süppedek, nagyon lejt, nagyon sziklás, megállni is nehéz rajta, jelzést se találok. A látott nyomot is elvesztem. Valami  nincs rendben. Ennyire lefelé még itt nem jártam. A francba, megint elkevertem. Keressünk valamit toronyirányt, egyenlõre csak szintben, mert fárasztó ez a lefelé. A toronyirány sem tetszik, visszamenni a saját nyomon meg fárasztó lenne. Érzés alapján megyek irányba, kicsit felfelé, kicsit lefelé, kicsit erre, kicsit arra. Pár száz méter után látok magam fölött egy bekeritett részt.


    Ahá, ez lesz az, ami fölött az igazi út elvezet. Nem érzem jól magam, nincs rajtam láthatósági mellény, csak nehogy valami vadász  belém durrantson. Nem szeretem ezt a helyzetet. Még mindig úttalan úton járok, de szerencsére nincs köd, süt a Nap és jól látok. Érzékelem az égtájakat, amikor bõ 150-méterrel felettem valami mocorgást, azaz pontosabban két futó felbukkanó fejebúbját látom. No ez megnyugtat, most már nem fogom elvéteni az utat.


   Lehetne már itt jót is futni, csakhogy a két srác elég gyors, másrészt elõbb még felfelé kell kapaszkodnom, de a sziklákon mászkálás sem tett jót a bokámnak. Semmi sem megy úgy, ahogy szeretném. Igyekszem felzárkózni, talán menne is, de akkor túlterhelném magamat. Kiérek a Keskeny-rétre, most már örülök, például azért,  mert messzire látok. Megeszem a 3. Balaton-szeletemet, és hozzálátok a maradék italom elfogyasztásához. A fennsíkon úgyis remélhetõen utánpótláshoz jutok.


   Ismerõs ez a tájék, szeretem is, de most hosszabbnak tûnik. Úgy látszik, fáradok. A Fennsik szeretete futás közben beszüremkedik világomba, miáltal könnyebbnek érzem magam. A Síház elõtt Fekec fotóz, ami jó lenne,  sõt jó is, mert mindenféle takargatás nélkül dokumentálja hogyan is állok magammal. Betérek a Síházba,  és elengedem magam. Nem lenne szabad itt 10 másodpercnél többet vesztegelnem, de jólesik a meleg, a tea, és egy kis beszélgetés. Kicsit kifújom magam, elveszitek 4-5 percet, de talán megtérül késõbb. Még így is maradt bõ 10 perc elõnyöm az elõzõ évihez képest.


    Nem volt jó ez a hosszú pihenõ,  elmacskásodtam tõle, ám visszatérve a bánkúti elágazóhoz kezdek kilazulni. Laslow  tûnik fel velem szemben, ruganyos macska léptekkel. A fáradtságának nyomát se látom rajta. Szeretnék én is így futni, de ez még odébb van. Visszatérve az elágazóhoz, találkozom a fiatalabb sráccal is, akit közel 2 Km-rel ezelõtt hagytam el. Valami technikai problémája lehetett, talán sérülés-féle, mert a Keskeny-rét után (elõttem) még egészen jó tempóban ment. A keresztezõdésnél utolérem a bajuszos versenytársat is, aki javasolja,  fussunk együtt.


    Nem állok kötélnek, inkább lassabbra vettem, szándékosan lemaradok, nehogy kísértésbe essek. Ha elmegyek vele, akkor 2-3 km- múlva összeszakadok, mint ahogy sejtésem szerint, az elõbbi fiatal sráccal is talán ez történhetett. Önvizsgálatot tartok. Kb 2ó 45 perce vagyok terepen, elfogadható állapotban, ha nem jön közbe semmi, akkor a tavalyi idõmön szépen javíthatok. A meleg sem veszélyes. Sajnos a jó közérzet nem tart túl sokáig. A Három-kõi elágazás után pár száz méterrel hosszú keserves-lejtõ vezet a Török-útra. Nagy kedvencem ez a hely, de most lehetetlen elengednem magamat.


    Sérülésféle kerülget, fájdalmas a bal lábfejem, minden egyes talajérintésre. A lefelé meg kemény ráadást rak erre. Kezdek megéhezni, már csak 1 Balaton-szeletem maradt. Lassan beletörõdöm sorsomba. Az új cél, végigsöpörni sérülés nélkül. Még leérek a Kõkapu utáni lejtõ aljáig, amikor Laslow utolér. Kedves-emberi szavakkal bíztat, kedvem lenne vele tartani, de erõsebb a realitás érzékem. Kb. 1 Km-en keresztül még követem, aztán eltûnik a szemem elõl. Keringéssel, izomerõvel talán bírnám, de a lefelék nagyon kemények. A pazsagi aszfalt  fájdalmasra és lassúra sikeredett, de még így is gyorsabb vagyok, mint tavaly ilyenkor.


   A pazsagi-erdészház után tûrhetõ a helyzetem, míg nem a kék pluszon egy létrán keresztül be kell mászni egy nem kedvelem, susnyásos göröngyös lejtõre. Ez a rész tavaly sem ízlett.  Valószínûleg, a nagy lassulás itt következett be. A susnyás után megint szép a látkép egészen a Hór völgyig. Fel is üdít rendesen, de a tempómon nem javít semmit sem. A Hór-völgyben, az ellenõrzõ pontnál már nézelõdni sincs nagy kedvem. Futok pár száz métert, örömmel látok néhány szép hóvirágot, és jöhet az Ódor-mászás. Kíváncsi vagyok rá, hogyan sikerül. Tavaly 10 perc alatt fenn-voltam. Most ez 16 perc fölé kerekedett, igaz, közben ismét akadt egy kis úttévesztésem.


  Az Ódor vár elszívta maradék erõmet, de mikorra megint futóképes állapotba kerülök, belekeveredek az erdõirtásba, pontosabban az otthagyott gallyakba. Nem is gondoltam volna, hogy ez a pompásan futható útszakasz ilyen nehéz lesz. Innentõl a Võlgyfõ-házig  küzdelmes  minden. A lejtõk sokkal nehezebbek. A Völgyfõ-háznál találkozom Viktorral, és az ismerõstõl érkezõ jó szó feldob. Rápillantanék az órámra, de nem merek. Érzem, tudom, még most is lehetne jobb a teljesítményem, mint tavaly.


    A nehézségek ellenére, a Török-út elfogadható  látványilag és élményileg. Fizikailag sem tesz tönkre, de a ragadós sár miatt éppen hogy kibírom a hullámzó emelkedõket. A Vasbánya tetõ után már csak egy hosszú lejtõ vár rám. Szeretem ezt a szakaszt máskor, de most nem.  Egy kiránduló osztály sorfala közé keveredem, s amint közöttük kocorászom lefelé,  bátorító üdvrivallgás mellett megtapsolnak.  Jól esik az ilyesmi, de kötelez is.  Sajnos már csak túlélõ üzemmódban haladok. Nincs más motivációm, mint hogy beérjek. Egyre több ismerõs szeglet, mindegyiknek megpillantása öröm fáradt lelkemnek, de az utolsó 10 Km  szenvedés a testemnek.


    A vége felé fokozódó örömet és elégtételt érzek. Sikerült, illetve sikerülni fog. Hálás vagyok a sorsnak. A célban megint egy kis keresgélés, vajon hol kell jelentkeznem. Különben csudára szép minden, hétágra süt a Nap, itt van Ildi lányom, Laslow, Bugi, Imaró és a többiek. Nagyon jó érzés megérkezni. Minden lecsendesül bennem,  már a fáradtságot is alig érzem. Elégedett vagyok, mert ezt a nehéz túrát teljesítettem. A csalódottság érzése persze fájó, mert tavaly 8 perccel jobbat mentem. De sebaj,  mehetünk haza, lesz egy jó  fürdés,  egy kis alvás, amit annyira szeretek.


Tiberius

 
 
túra éve: 2010
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20102010.10.13 23:08:07

Less Nándor 2010, 60TF



      Jó érzés, egy ilyen túrán elindulni. Örömömet fokozza, hogy lányaimmal együtt láthatom a bogácsi tó fölött magasodó párát, majd a napfelkelte szebbnél szebb színei mellett a hegyek fölött lebegõ felhõ-foszlányokat. Sejtelmes és valóságos élmény. Megilletõdés és felhangoltság kerít hatalmába. Így érkezünk meg Cserépfaluba, az indulás helyszínére.


    A nagy-templom közelében letáborozunk, majd átsétálunk az iskolába. Jólesõn nyugtázzuk, hogy bár csípõs a levegõ, ám süt illetve sütni fog a nap. Egyenlõre még alacsonyan jár, de jó idõnk lesz. Közben sietõs léptekkel, turisták mellõznek mindenfelé.  Kedves látvány. Mindenik arcából sugárzik valami, valami megnyugtató és örömteli. A sürgölõdés emberrõl emberre ragad, szeretetni való dolog ezt látni.


      Sokan vagyunk, tülekedés nélkül. Részben a rendezõknek köszönhetõen, részben  annak, hogy mindenki amint lehet, azonnal útra kél. Én és MM lányom az elõnevezettek asztalát keressük fel, (MM 35Km-t futni akarja, én 60TF-en indulok), O. és I. lányom most egy kutyasétáltatós kirándulást választanak, 16 Km-en indulnak. A nevezés gyors, flottul megy, az ismerõsökkel rövid a beszélgetés, majd beöltözés. Egyetlen szempontból hiányérzetem támad. Az iskolában 6 mosdó is található, ezekbõl 4 zárva van. Értem én, hogy egész nap ott az erdõ, de azért a mosdó elõtti sorbaállások nem szívderítõk.


       Lányaim úgy döntenek, hogy MM a futók tömegrajtja elõtt indul 5 perccel, míg I. és O. utána 5 perccel. Egy picit csúszik a rajt, de nem vészes. Megkapjuk a tájékoztatást, a buzdítást, és a szomorú hírt, hogy a szervezõk tavalyi kulcs-embere eltávozott az élõk sorából. A közúti forgalmat le kell állítani, nehogy nagyobb baj essék, de a helyi autósok ezt nehezen viselik. Sütõ Laci végül kimondja a bûvös szót, hogy rajt. Optimistán és bizakodva nekiindulunk.


     Úgy látom, az élmezõny is óvatoskodik. Az én taktikám egyszerû. A Mangó tetõig bemelegítõs tempót választok, és csak ezután fogom a lábaimat  szaporábban kapkodni. A falut elhagyó aszfaltos részen libasorba rendezõdünk, az elsõ erdei emelkedõ szakaszon meg még annál is jobban.  Megismerkedünk a talaj minõségével, ami már itt is ragad. Tudjuk tehát, mire lehet majd számítani.


     A levegõ a lehetõ legjobb ízû és hõmérsékletû. Megfázás esetén mindig ilyet kellene inhalálni. A taktika részeként az elsõ két emelkedõ felsõ traktusában belegyalogolok. Egyrészt a libasor lassít, másrészt be kell melegedni, harmadrészt, ez nem okoz jelentõs idõveszteséget. Csak a hosszú emelkedõkön nem szabad pihengetni. Azokat rendesen meg kell futni.


      Kellemes meglepetések érnek. Az elsõ emelkedõ tetején, majd utána, a szölõ-ültetvény és az erdõ jelleghatárán a talaj nem is olyan rossz, mint amilyet vártam. A harmatos aljnövényzet rendesen leszedi cipõmrõl a sarat. A rendezõk szépen szalagoztak, a Cserépváraljára ereszkedõ ösvényt metszõollóval megtisztították. Nekünk ezt nem kellett volna, de mégis jobb így, mert kevesebb a visszacsapódó ág. Szegény túrázóknak kellemetlenséget okozunk, mert udvariasságból és kedvességbõl félreállnak, elengednek minket. A türelmüket késõbb módomban áll viszont gyakorolni.


     Cserépváralján alig található néhány tucat ház. Mégis jókora kirakodó-vásár közepén találom magamat. Az árusok, talán csak nem miránk számítanak?  A kis templom felett a második emelkedõ már meredekebb. Ezen ismét nézelõdés és séta. Megtörtént a bemelegítés, fenn vagyok a Mangó tetõn. Balra egy fatornyos kápolna, szemközt  6-szög alapú ásott kút, még inkább balra farkasvermek, és vármaradványok találhatók. Érdemes lenne kicsit elidõzni, de most a futásnak van itt az ideje.


    Lihegõsre veszem a tempót, de nem feledkezem meg a tájról. Érdemes minél több látványt befogadni, elraktározni. Az 1-es ellenõrzõ pont közelében szép kaptárkövek emelkednek, ezekrõl tengernyi történet villan be, de most nekem leginkább az jön be, hogy milyen jó ez a dugókás rendszer. Az e.p.-t általa sokkal gyorsabban hagyhatjuk el. Meredeken mászás vissza, ami kisebb tornával is felér. Jól futható szakaszok következnek. Itt igazi örömfutásban lehetne részem. Elengedem magam, de nem sokáig, mert egy keresztbe faágon összeakadok, és egy gurulós bukfencet bemutatok. Nem lehet csak úgy lazán futogatni, figyelni is kell néha.


     A mezõny szellõs körülöttem. Kerülgetem a sarat, de addig és addig, amíg a felsõ szoros alján beletapicskolok a legmélyebb dagonyába. Cipõm lejõ, a sárba beleragad. Elvesztettem egy illúziót, derülök rajta. Most már tudom, hogy nem lehet megúszni beázás nélkül.  Nem törõdöm vele, inkább a kõ-sípok látványában gyönyörködöm. A kövek miatt magasan kell kapkodni a lábakat, nem volna jó itt eltanyázni, de nem hagyom ki a lehetõséget, a ritka látványt nem szabad elszalasztani. Egyik emelkedõ közepén elõ a kulacsot, kicsi séta, és kortyolgatok. A folyadékpótlásra idejében figyelni kell. Nem mindig az e.p-ken a leghatékonyabb inni. A legszerencsésebb az, ha ott csak feltöltünk, és menetközben idõ- és terhelés arányában fogyasztunk.


      Kezdek aggódni. MM lányomat már rég el kellett volna hagynom, és eddig nem láttam. Talán annyira beszûkült a tudatom, hogy elmentem mellette, és nem vettem észre? A  szorosban a futás jól esik, de azért a tér annyira szûk, hogy lelkileg terhelõ. Mintha csapdában lennék, nem szeretnék egész nap ezen az egy helyen kalamolni. A kitáruló Dobi-rét  látványa meghozza a felszabadulás érzését. Jó lucskos itt a fû, a cipõket remekül tisztítja, úgyhogy örülök neki. A nap is szépen süt, minden vidám és jó. Itt már szóba elegyedünk, futók és túrázók egymással.


     A frissítõnél vételezek egy kis utánpótlást, és meglátom MM lányom. Nagyon megörülök neki, alig indult elõttem pár perccel, és csak itt érem utol. Remek tempót megy. Gyerünk tovább a szalag mentén. Fizikailag itt minden jól esik, és a látvány sem utolsó.


       Szeretem ezeket a lankás emelkedõket. Hosszúak, de nem fárasztóak. Felérek a tetõre, és lám, a rendezõk megint kitettek magukért. Korrektül, nem a csalitoson vezették át az útvonalat, hanem elkerülték. Megvolt rá az okuk. A csalitos ilyenkor igen mélyen  vendég marasztaló.


     Kiemelkedõen szép ez a kis tisztásos-ligetes. Elsõ ránézésre csupa elhanyagoltság, de nem így van. Magára hagyott természetesség, és benne fel-felbukkan egy-egy megdöbbentõen szép öreg fa. Kedvem volna a futást félbehagyni, és ezeket alaposan körbejárni, közelebbrõl megszemlélni, megölelni. A kerülõ szalagozáson kicsit bizonytalankodom, vétek vagy 100 métert, de azért hamarosan megtalálom a folytatást. Ezután kellemes erdei szakaszok, vízmosások, és terepbringásoknak való hullámzás következik.


      Nagyon szeretem ezt a részt.  Liba-legelõ, gémeskút, csahos-kutyák, szürkemarhák, napsütés, messzirõl belátható lankás dombok, kisebb hullámvasútozás, … mi kell még?  Többek között emiatt is választottam a 60-as távot. Az az igazság, hogy legszívesebben a 35-ön indultam volna, mert leginkább ahhoz van meg a fizikai felkészültségem. Nagyon szerettem volna indulni a 48-on is, mert nagyon érdekel a Répáshutát elkerülõ sárga. Végül a 60-ast választottam, mert nincs szívem kihagyni a Három-kõi részt. Sajnos nem indulhatok mindhárom távon, pedig e három útvonal együttese lenne a legszebb és legemlékezetesebb.


     Mielõtt kiérek a Túr-buckára, szembesülök a hõmérsékleti viszonyokkal. Nemrégiben itt még fagy volt, látom a jéghártyás pocsolyákat. Persze hideget, csak a cipõmön becsurgó lébõl érzek. A Túrbuckás ösvény mentén a rendezõk megint alaposak voltak. Pontos volt a szalagozás, így a tetõn, a lehetõ legrövidebb úton vezettek ki minket a szúrós tövises cserjésbõl. Könnyû és laza mozgással, szép mezõn, és erdei szakaszon kellemesen jutok el a Hór-völgyébe. A patakon frissen épített bürü, hála a rendezõk kedvességének.


     A Hór-völgyben Oszla felé rengetegen araszolnak. Bizonyára így is szép a kirándulás, de én jobban szeretem a magányt. Jó lenne minél elõbb elinalni. A frissítõ pontnál találkozom másik két lányommal. Nevetõ arcuk feldob, mintha a fáradtságnak legkisebb jelét sem érezném. Kocogok tovább felfelé, kis emelkedõ szerpentin az Ódor-mászás elõtt. Jól futható rész, egészen addig, amíg be nem fordulunk az erdõbe, a vízmosásba. Visszatekintve Oszla felé, jó látni, hogy egész csinos szintet sikerült kellemesen kifutni.


      Az Ódor mászás viszont  nem örömteli. Egyrészt nekem is nehéz, fárasztó, másrészt helyenként csak négykézláb tudok haladni, harmadrészt kellemetlen a túristák mögött beragadni. Ugyanakkor jól megértem õket. Tényleg akadnak szakaszok, ahol annak is örülhet az ember, ha a lábán  valahogyan meg tud állni. Az Ódor mászás összetöri a futó-tempót is. Amint felérek a kocsiútra, tapasztalom, nem megy jól a mozgás, kb. az ellenõrzõ pontig kell elfutnom, mire újra rendezõdik.


    Az ellenõrzõ pontnál találkozom P.Zolival. Tavaly kb. 4-500 méterrel arrébb jött velem szemben, tehát most egy kicsit lassúbb vagyok, vagy õ lett gyorsabb? (Idén kicsit rövidebb távon indult) Most megtakaríthattuk a sziklaperemre mászást. Kis frissítés után, ideje behozni a tavalyihoz képesti lemaradást. Kissé bátrabban futok, és úgy érzem, mintha jól menne a dolog.  Lefelé haladtamban sok-sok túrázóval találkozom, köztük nagy örömömre MM-mel. Vidám arca felderít.  Ahogy elnéztem a velem szemben jövõket, egy se sápadt közülük.     Valóban nagyon nehéz nekik, megpróbálom bátorítani õket, hogy hamarosan túl lesznek a nagyján.


     Talán itt rontottam el a tempó-választást, mert félúton lefelé érzem, hogy erõsen fáj a bal combom. Ilyen hamar nem szabad problémákat begyûjteni. Itt sétálnom kellett volna, vagy talán sokkal inkább, edzésekkel rendesen felkészülni. Leérek az egresi-hídhoz, remélem, utána majd csak kilazulok.


     A Hór völgyben kívánatos lenne jó tempóban haladni, de érzem, nem megy. Valamit elég hamar elszúrtam. No mindegy, a legfontosabb, hogy nem szabad az órámra nézni, csak a belsõ állapotomhoz kell az iramot? á nem iramot, csak a lassú tempót igazítani. Ismerem ezt a részt, a bõvizû Hór-patakot, a Hosszú-völgyi elágazást, a Füzérkõt, Hideg-pataki elágazást, stb. Turista szempontból nagyon szép, nem lehet vele betelni.  Feleségemet is ki szoktam ide hozni, egy kis léleküdítõ sétára. Sõt, a cserépfalvi szafari-busz is errefelé szokott elviharozni.


    Elég szépen röpül az idõ, haladok is egy kicsit, mások sem elõznek meg, talán a tempó is relatíve elfogadható? Elmellõzõm a Pazsag-völgyet. Kicsit sajnálom, hogy az útvonal most nem visz be a Pokol-völgybe. Tavaly még prüszköltem a terep-viszonyok és a keverés miatt, de belátom, hogy minden szempontból az új útvonal-vezetés átgondoltabb. Kár lenne azt a ritkán látogatott szép patak medert turisták és futók által megtapostatni. No meg itt van ez a gyöngyszem, a Tebe-tó. Már csak emiatt is érdemes ide kijönni.


     Tebe-pusztán frissítés, és irány északnak. Az út erõsen murvás. Mint terep nem komoly, de mégsem igazán jó. Nincs laza pihentetõ talajfogás, billeg a láb, feszülnek a feszítõ izmok, és az emelkedõ sem a legkellemesebb. Eszembe jut, nem volna itt kényelmesebb sétálni? De bizony, de megfogadom, nem fogok belegyalogolni. Szép a Balla-völgy is, de kicsit irigykedem a 48-Km-esekre, mert jobbra elviszi õket a szalagozás az erdõbe, és arrafelé  szívesen elmennék. Összeszedem magam, nézelõdve tartom a ritmust, és beérek a faluba. Sajnos már nem vagyok acélos, kezd már melegem lenni.


     A falu szépen emelkedik, de a legteteje elõtt 100-méterrel elfáradok, és jó ürügyet találok a megállásra. Eszembe jut, hogy egyek-igyak valamit. Az erdei útszakasz meg csúszós sáros, tehát megint csak nem lehet, nem érdemes futni, fundálgatom a mentõ érveket. Azért futogatok egy keveset, kiérek a lillafüredi mûútra, majd balra a Bánya-hegyi parkoló felé. Megérkezem a frissítõ ponthoz, ahol csinos kis társaság gyûlt össze. Erõnlétileg jobban állok, mint tavaly. Kb 3ó 25 perc alatt értem fel, csak a bal lábam ne fájna annyira. Ekkor még egy kedvezõ befutási idõ lehetõsége is felrémlett bennem, mert nem tudtam, hogy a továbbiakban szenvedés-történetben  lesz részem.


     Nem sokat idõztem a helyszínen, ismerõs és szeretett vidéken járok, nem jöhet itt probléma. Nem is jött, 1-2 km-en keresztül, de utána egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy közel állok a sérüléshez. Ezért minden futogatást vissza kell hogy fogjak, különösen a sziklás lejtõs részeken. A parkolóban utolért futók csapata mostanra utolér engem, és nehezen tartom velük a lépést, kis lemaradással a Tar-kõ tetejéig, s utána még néhány 100 méterig. A Háromkõrõl, a Tarkõrõl a kilátás mindenért kárpótol. Nem lehetek annyira fáradt, sérült, beteg, hogy a látványtól azonnal helyre ne jöjjek. Itt említem meg, hogy az ellenõrzõ pontokon az ellátmány nagyon okosan van összeállítva. Mindenütt található sós ropi, kis kocka keserû csoki, folyadék bõségesen, és kis szelet banán. Ennél több nem is kell.


     Tapintatból, nem úgy, mint tavaly, a Háromkõ és a Tar-kõ között sem emlékeztetett a nagybetûs felirat, hogy lajhár vagy. Ez is jól esett. A Tarkõtõl a Toldi-bükkig szebb fákat  látni, mint az Õserdõben, úgyhogy nagyon becsülje meg magát az, aki erre jár. Nekem a megbecsülés helyett viszont azon jár az eszem, hogyan fogom a számomra fájdalmas lejtõket abszolválni. Végül sikerül, sõt a Toldi–bükkben kezdem már magam jól érezni, amikor „elõjön a Malom hegy. Jobbról leirtott meredek hegyoldal, balról az útmentés óriás-bükkös sorakozik. Jobbról és szembõl szépen-melegen süt a nap, és pazar a kilátás. A baloldali erdõk különleges helynek számítanak, valójában turisták számára elzárt terület, amire figyelmeztetõ tábla hívja fel a figyelmet. Állítólag ritka ragadozók elõfordulási helye, és állandó természetvédelmi megfigyelés alatt áll.


         Az ötös elágazónál rátérek az imó-kõi nyomvonalra. Találkozom néhány pályatárssal, akik a 48-ason indultak, váltunk néhány szót, majd elmellõzõm õket. Itt megint futóképes állapotban vagyok, de az Imó-kõ elõtti sziklákon inkább csak lépegetek. Lemászom a forráshoz, közelrõl megcsodálom a bõséges víz-hozamot, és a függõleges (talán-agyag-pala) falat, majd visszaküzdöm magam a helyes útra. 100-méter múltán elérem a frissítõt, kis beszélgetés és felcuccolás. Egy hosszú, könnyen futható lejtõ után jó szalagozással megvan, a Kaló Gábor fájához felvezetõ, gyengén jelzett út


    No itt fölfelé eszünk-iszunk, legyen egy kis dínom-dánom. Sétálgatok, mert így takarékos. Felérek a tetõre, közben egy futó megelõz, de úgy látom, a hullámzós részeken már õ sem virgonc. Sokáig követem, közben szépen repül az idõ. A kilátás elfeledteti minden bajom, no meg a lábam alá is kell néznem. Nem olyan hosszú ez az út a Bujdosó-kõig. Balról elmellõzõm az erdõgazdaság tájékoztató tábláját, miszerint itt nem erdõ-irtásról, hanem szakszerû fiatalításról, felújításról van szó. Körülnézek, és úgy találom, tarra vágták az erdõt. Nem haragszom rájuk, igazuk van. Nekik is kell valamibõl élni, az erdõkkel tényleg gazdálkodni kell, de azért álszent a fogalmazás. Mindenesetre innentõl már közel van a Bujdosó kõ, és örülök ennek.


     Az e.p.-nál magamhoz veszek egy puszedlit, és érzem, nemsokára kanalazhatom a fekete levest is. Erõs lejtõs rész következik, a bal lábam csak szenvedõsen bírja. Lassan telik az idõ, de valahogyan legyurmázom magam a patakig. A patak megáradt, de hála összeeszkábáltak és kiszalagoztak egy átkelõt.  Kiérek a mûútra, túloldalon frissítõvel várnak. Itthon vagyok, minden csak egy béka-ugrás távolságra, úgyhogy örvendezhetnékem támad. Elmegyek a halastó mellett, és megpróbálok futni. Az a bizonyos Ódor-vári lejtõ, most beint nekem. Úgy tûnik, nem adtam meg anno, neki a kellõ tiszteletet.


      Ránézek az órámra, és nagyon elkeskenyedek. Olyan rossz részidõt látok, amitõl mélyen demoralizálódok. Ilyen rossz lennék? Csak ennyi telik tõlem? Így-is úgyis beérek 10 órán belül, akkor meg hát minek fussak?  A környék szép, kedves emlékek tolulnak fel, csak magammal vagyok elégedetlen. Fizikailag gyenge vagyok, ez tény, és hogy túlértékeltem a képességeimet.


         Innentõl minden célidõmet feladom, és a Mákszem-hegy túloldaláig, majdnem Bükkzsércig, csak sétálgatok. Az idõ mégsem telik kínkeservesen. Jól átvilágított szép erdõ vesz körül, utolérek egy gyalogos párt, s valahogyan jobb hangulatba kerülök. A Völgyfõ-háznál már van egy kis térerõ, és lányaimnak megtelefonálom hol tartok, ne aggódjanak, késni fogok.


     Az Erzsébet forrástól balra felfelé visz egy jó kis emelkedõ. Sokan érkeznek felülrõl, bizonyára délutáni indulók.  Talán nem is tudják, milyen különleges és ritka jelleghatár mentén vezet utunk. Tõlem jobbra (mint felfelé haladónak), vörös-fenyõ erdõ látható. Több kiemelkedõ sajátossága van. Egyrészt lombhullató tûlevelû, ami fenyõk esetében ritkaság. Másrészt ez egy olyan erdõ, amit nem kell (talán nem is szabad) gondozni. A fák versenyeznek egymással a megélhetésért, a gyengébb elhullik, az erõsebb megerõsödik. Más fafajok esetében ez másképpen mûködik. Ott muszáj ritkítani, különben egyetlen fa sem vastagszik kellõképpen. Velence városa is vörösfenyõ cölöpökön nyugszik. Olyan szívós fafajta, hogy még a tengervíz sem tudja tönkretenni. Az is tudvalevõ, hogy alig akad hazánkban hely, ahol a vörösfenyõ egyáltalán meg tud maradni.


    Felérek végre a nyeregbe, de a futás nem megy. Csak sétálgatok és nézelõdöm. A kilátás valóban jó, bár a nap jobbról süt, és a hegytetõ leárnyékol mindent. Leérkezem az Ódor vári e.p-hoz. Itt megint újítottak a szervezõk, és nekünk jobbra, a Török-mezõ felé vitték el az utunkat. Nekem ez kellemes, mert tovább élvezhetem a magány szépségét. Csak most bánom igazán, hogy nem vagyok 100-as, mert innentõl nagyon jól futható terep következik. Egy kis gyors lépkedés, futás sajnos nuku, de egy gyalogost ezért beérek. A kerítésen lépcsõ vezet át, és bizony nehezebb dolgom támadt, mint a túra elején annak a túrázónak, aki majdnem a Hór patak medrében rekedt. A bal lábamat már a kezemmel kell emelgetnem, így is 3-szor indulok neki ennek a lépcsõnek. Az elõhegy nyergénél utolér egy futó, akivel korábban többször visszaelõzgettük egymást, biztat, tartsak vele, bátorít, menni fog.


     Nos nekem nem megy. Életem legnehezebb lejtõjével van dolgom. Mákszemnyi a hegy(?) és akkora lejtõje van, olyan hosszú és meredek, amilyennel még sosem találkoztam. Le tudok ezen egyáltalán valaha menni? Újabb két futó húz el mellettem, mire meghallom Bükkzsérc kakasainak kukorékolását, kutyáinak ugatását. A lejtõ meredeksége is enyhül. Rápillantok az órámra, és nem hiszek a szememnek. Kitûnõ részidõt mutat. Hogy lehetséges ez? Hiszen egészen jól állok!


     Biztosan korábban valamit elnéztem. Hûha, akkor érdemes egy kicsit küzdeni, és lám-lám, már a futás is megy. Bükkzsércen karos-kút, megment a szomjhaláltól, és nemsokára frissítõ pontot is találok. Jó ötlet volt, márcsak a víz miatt is ez a Bükkzsérci kitérõ. Idõs nénike  biztat, magyarázza merre fussak, így a Nyomó hegy lábáig meg sem állok. Valahogyan mégis beindult a futás? Ennyit tesz a lelkesedés? A Nyomó hegy oldala már fáraszt. Bele-bele sétálok.


        Szép kilátás nyílik jobbra, és mintha UFO gabona-köröket látnék, különleges mintázatú bordák, mélyedések, kacskaringók, szimmetrikus képletek látszanak tõlem majd egy km-re. Mások is felfigyelnek rá. Én nem UFO-kra gondolok. Úgy vélem, valamikor itt egy kiépített katonai gyakorló terep állhatott, és most annak nyomait látjuk. A Nyomó hegyig a szántásban elég nehéz futni, de néha azért elõre engednek. Ez ismét futásra kötelez. Sõt, az erdõ zónában is erõlködnöm kell, mert kedvesen elõre engednek. A leggyorsabb haladást itt négykézláb mászással lehet elérni.


         Most a feliratok vidámítóak, üdítõek, tréfásak, kedvesek. Igazán segítenek, nincs bennük semmi bántó.  A tetõn fiatalok küszködnek a sziklákon való átmászással, itt rájuk várnom kell. Örüljek csak annak, hogy nekem könnyebben megy. Végre kiérek a toronyhoz, a dugókát belenyomom a megfelelõ dobozba, és még futni is van kedvem. Igen zúzalékos az út, a talpaimnak már-már fájdalmas. Turisták, fõként gyerekek hada vonul elõttem. Tanáraik, és õk is segítõkészek, utat engednek, szurkolnak és kérdezgetnek. Válaszolgatok nekik. Kellemessé teszik a megérkezést. Váratlanul elém toppan 3 lányom is, mosolyognak, vigyorognak, nagyon örülök nekik.


     Megbeszéljük, hogy együtt az egész család bekocog a célba. Csak 1.5 Km van addig, de éppen hátranézek. Hát a semmibõl elõbukkan L.Csaba barátom, s látom, hogy már a nyakamon van. No itt muszáj lesz meccselni, nincs mese kapcsoljunk nagyobb fokozatra. Megpróbálok elhúzni, de nem tudok, sõt még közelebb is jön hozzám. Mondom neki, no akkor meccselünk? Erre Õ, a pincesori emelkedõig mindenképpen. El is megy mellettem, de valahogyan az az érzésem, az emelkedõ nem ízlik Neki, nekem meg kezd jobban menni. A tetõn már csak fél méter a hátrányom, tehát lehet gyorsítani. Nekem jót tett a verseny, mert az emelkedõ nehézségérõl megfeledkeztem.


     Nem tudom miért, de barátom tovább nem erõltette a párharcot. Talán kedvességbõl, hadd legyen meg az örömöm. Egyébként lényegében egyformát teljesítettünk. Az a néhány méter ezen a távon nem számít. Beérek a célba, az eredményt megbeszéljük. Azt állítja, hogy most 20 perccel rosszabbat ment, mint tavaly, én meg azt, hogy 15-tel jobbat. Mutatom az órámat, de hajthatatlan. Sajnos Neki lett igaza. Most veszem észre, hogy az órámat ismét (véletlenül) elállítottam. Megint zóna-idõt mutatott, csak egy másikat. Amikor korábban elkeseredtem, akkor 1 órával késõbbit láttam, most a végén, amikor meg fellelkesültem 1 órával korábbit, tehát egyik esetben sem a valódit. Egyébként jó hogy így történt, mert így is eléggé elfáradtam.


     A célban minden gyorsan zajlik, a részidõkrõl listát kapok, érmet, pólót, emléklapot, stb. Legjobban az éremnek örülök, amit egy szerény nemzeti színû szalagra fûztek fel. Máig sem tudom pontosan, hogy a távot mennyi idõ alatt teljesítettem. Úgy 7ó50 körül lehetett. Ez kb 15 perccel kedvezõbb mint a tavalyi eredményem. A célban nagyon kedvesen szól hozzám Laslow is. Mindig ezt teszi. Sokat segít vele, de tudom, hogy nem érek fel az elismerések szintjéhez. Szembe kéne már egyszer néznem az önhittséggel, és a felkészületlenséggel. Amit elértem, az nem futóhoz illõ eredmény. Azért a legmélyén mégis örülök neki.  Annyira nem is rossz, és a lehetõséget, az ajándékot valahonnan fentrõl, meg embertársaimtól, a szervezõktõl kaptam.


     A napsütéses délutánban kellemes a hazautazás. O. lányom vezet, így folyamatosan szürcsölgethetem italomat. A szervezésrõl minden elismerésem. Amikor belegondolok abba, hogy nekik ez a nap milyen fárasztó lehet, adósnak érzem magam. Csak abban bízom, hogy valami módon õk is megtalálják az elégedettség jóérzését, a jól végzett munka örömét. Õk most adtak, és az vigasztal, hogy adni is jó dolog.


 Tiberius


 Eger, 2010. október 11.

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20102010.04.26 22:19:33






Mátrabérc 2010, elõször.













     A rajt Sirokról indul, és ez nekem  érzelmi kérdés.  Fiatal házasként, 32 évvel ezelõtt Budapestrõl  Sirokba költöztem, és fiatal éveimbõl néhányat itt töltöttem. Kerekedõ szemekkel, elsõ 2 kislányom is itt nyílott rá  a napvilágra, én meg itt kaptam kedvet a hegyi kocogásra. Sok szép emlék fûz ehhez a helyhez, de most inkább egy mesével  kezdem.


       A rajttól nem messze összetalálkozik két folyó. Az egyik neve Parádi-Tarna, a másik egyszerûen csak Tarna. Kissé távolabb, inkább észak felé, kiemelkedik egy hegy, a Darnó.


       Réges-régen  Tarna szépséges leány,  Darnó daliás ifjú volt, akit nem lehetett a lánytól eltántorítani. A két fiatal egymásba szeretett, mialatt nagyhatalmú családjaik között harcos viszály dúlt. Darnó elragadta, megszöktette a lányt. Tarna családja üldözõbe vette, majd a folyók találkozásánál tõrbe csalta õt. Szépséges Tarna a közelben bolyongott, és élete végéig  párját siratta.


      Történetükbõl nem maradt más mára, mint a szél kavargó suttogása, a két egymásba karoló folyó csobogása, amibõl, ha jól odafigyeltek, ki lehet hallani, hogy Sírok, Sírok, ….  A közeli település neve Sirok.


      A Darnótól Szajláig 20-25méter magas temetkezési dombok, kunhalmok sorakoznak.  Némelyek tetején ma fenyves, közepén kopjafa áll. Egyes elbeszélések szerint, itt Hun-kapitányok  örök álomban szunnyadoznak.


      A rajt elõtti héten egy sérülés lehetõsége lebegett elõttem. Tépelõdtem rajta, kockáztassak, elinduljak? Végül hinni kezdtem, találok egy vékony ösvényt, amin átevickélhetek.


     Ildikó lányom jóvoltából, már 5.15-kor a rajthelyen vagyok, és a terepfutók között kevergek-kavargok. Rajtszám felvétel után kíváncsian figyelem az indulókat.  Szeretem látni a sürgölõdést, a készülõdést. Egyesek dideregnek, pl. a rajtszám osztogató kislány a hajnali hidegben átfázott, keze erõsen reszketett.


       Örömmel találkozom barátaimmal, a bámulatosan kitartó L. Csabával,   Repivel, aki most is oly méltó szerénységgel és alapossággal készülõdik, Laslow-val, aki  mindig kifogyhatatlan a felemelõ- barátságos bátorításból. Itt van V.Kati, sokszoros teljesítõ. Nagyon imponáló, hogy milyen nyugodt, milyen vidám és bátor.


      A rajt elõtt kissé félrehúzódom. Magányra vágyom. De jó, hogy itt lehetek. Öröm bizsergeti szívemet.  Gondolatban átélem, nincsen nagy távolság, nincsen nehéz terep, majd csak segít minket, valami belülrõl jövõ végtelen.


     A rajtra behívó szó elhangzik, ekkor minden prózaivá válik. Rajtszóra lobbanó lelkesedéssel elindulunk. Nem nagyon, csak óvatosan. Kellemes trappban helyezkedünk és érünk az aszfaltról az elsõ ösvényre. A talaj itt-ott kulimájszos. Mintha nem is lennénk futók,  pedáns  módon kerülgetjük.


     Megpróbálok nem izomból, hanem könnyû léptekkel, nézelõdve futni. Elhatározom,   csak vidám és kellemes dolgokon fogok gondolkodni. Nem megy simán, mert tudatom  közben beszûkül. Figyelmem 70%-a a mozgásra irányul, és csak a maradék rész marad a lelki és környezeti hatásokra. Respektálom a turistákat, õk szellemileg nagyobb lehetõséggel bírnak. Jobban figyelhetik, hol járnak, az adott hely érájáról elmélkedhetnek, beszélgethetnek.


     Magam sem tudom, melyik vagyok inkább, futó vagy túrázó. Szeretnék mindkettõ lenni, ezért megpróbálom a kétféle látásmódot összeegyeztetni.


    Az út eleje: Kellemes erdei emelkedõk, néhol ligetes erdõk. A talaj kifogástalan, sehol egy gyökér, sehol egy kõ. Néhányszor átmászunk egy-két létrán, kerítésen. Ettõl változatosabb, vidámabb a dolog, közben a szervezõk részérõl egy vékony srác (szemmel láthatóan jó futó)  kameráz minket. Szép dolog, kedves gesztus tõlük.


    A Kalapos tetõ után már hosszabb sáros útszakasszal is találkozunk, de már nem  bánjuk.  A Jóidõ-nyakot elvétem, azaz átszaladok rajta, nem veszem észre. Bánt a dolog, mert áll itt egy Mária-kép, amit látni szerettem volna. Hallottam, hogy a múltban itt egy medve  egy vadászt megtámadott, ám õ szerencsésen megmenekült. Hálából ezért áll máig ez a Képes-fa.


     Ezen a részen megy el mellettem Sz.Zoltán, akivel néhány baráti szót váltok, és itt  jön össze egy kis egri különítmény is. Néhány száz méteren belül, L.Csabával, K.Péterrel kerülgetjük-elõzgetjük egymást Ágasvárig. Hátranyúlok, elõveszem a kulacsom. Meglepve tapasztalom, hogy  hátizsákomból folyik valami a hátamon. Muszáj lesz azt kikotorni, elfogyasztani. Megvan, egy banán volt, kezdett péppé válni. A maradékot még elfogyasztom.


    A Jagus környékén érek utol egy srácot. Maga alá fordult a bokája, nagyon sajnálom. A terep nem különösebben nehéz, de hiába, a jó helyen is elég egy rossz lépés. Megkérdezem, segíthetek? Szomorúan mondja, nem kell. Már sántikál, nem teljesen reménytelen a helyzet.


     Az útvonallal elégedett vagyok. Hullámos, és szép. Jól lehet haladni. Valaki a háttérben, a húzós tempó ellenére slágert fütyörész. Enni-inni tudok, még énekelni is, de fütyörészni futás közben? Ilyen csudát még nem hallottam.


   A Jagus lejtõjérõl meglátom az Oroszlán-várat. Szép csúcsos kis hegy. Erdõ borítja. A szint nem nehéz, igaz, a választott tempó kényelmes. Itt veszem észre, hogy  folyik rólam a víz. A felsõmet már hamarabb le kellett volna vennem. Figyelmetlenségem miatt a kelleténél több sót és folyadékot vesztettem.


     Itt vagyok az Oroszlánvárban. Most látom elõször, próbálok kicsit nézelõdni. Múltjáról bevillan Marton4 2009-es szép beszámolója. Gondolatban idõzöm rajta, jó hogy megírta. A lejtõn azonban figyelni kell, a gondolatokat  össze kell rendezni, különben nagyot lehet itt majd esni.


      Már látom a szemközti tetõt (Cserepes tetõ). Az ottani emelkedõn egy kicsit lehet majd elmélkedni. Meg is teszem, elõveszek egy szendvicset, eszegetek.   Közben bevillan egy fejtörõ, ami jó lenne a túrázóknak, de elhessegetem magamtól, most a futásra kell koncentrálni. Fejtörõ a túrázóknak:


 Egy zergét zárjunk 3,4,5…oroszlánnal az oroszlánvárba. Feltételezések:


a. A zerge oroszlánt nem eszik.b. Ha az oroszlán nem eszik, másnapra meghal, ha eszik, jóllakik.


c. Éhes oroszlánt senki sem eszik.   Oroszlán csak zergét vagy jóllakottat eszik.


d. Az oroszlán utálja ha õt megeszik, ezért ha kell, inkább éhhalállal hal.


Hány élõ oroszlán marad másnapra?  Mi van akkor, ha 2,3,4… zergét   adunk nekik?



   A Markazi kapuhoz érek. A távolban erõmûvet, víztárolót, gomolygó füstöt látok, és erdõirtásos, bubi-frizurás hegy-tetõket. Hamarosan a Kis-Saskõ, Disznó-kõ, Nagy Saskõ szerpentinjeit járom. Ismerõs ez a tájék, jó 10 évvel ezelõtt Kapitánnyal erre jártam.  Akkoriban itt lefelé egy vadcsapást találtunk. Futócipõm talpa jórészt levált, és félelemmel töltött el, hogy milyen életveszélyesen szép helyen járunk. A cipõm most is érzi a terhelést, bízom benne, most nem hagy cserben.


  A Saskõ után egy emlékmû, jó lenne megnézni, és tiszteletemet tenni. Közelében szép bazalt-lépcsõkön ugrálok. Már a Sötét lápa nyergében járok. Kilátok a Galyára. Elhûlök. Atya világ, mennyire messzi van. Biztos, hogy oda is kell mennem? Leérek a nyeregbe, a Kékes elõtti utolsó emelkedõ pihenõjébe. Itt egy feszület áll. Kicsit zavarban vagyok, mert tiszteletlenség mellette megállás nélkül elsuhanni.


   Már látok valamit az adótoronyból. Ez ilyen közel van? Van itt egy kis gyökeres, ágas-bogas emelkedõ, nem könnyû, de nem hosszú. Kedvesen fényképeznek, filmeznek minket, mosolyogjunk tehát, legyünk jókedvûek. Ez azért nem esik nagyon nehezünkre. A frissítõ pontig szép, és könnyen futható rész következik.


   A Kékesen. Kissé nehezen igazodom ki, hogy melyik frissítõ illetve ellenõrzõ ponthoz tartozunk. Ez késõbb is okozott fejtörést, de rájöttem, hogy ahol sokan vannak, az a pont a turistáké, ahol meg kevesen, az a futóké. A frissítés itt is, és a késõbbiekben is  rendben volt. Látok  néhány almaszelet, tesztelem elme-állapotomat: Azt mondták a hatalmasok, akinek a hat alma sok, az ahhoz hatalmas ok, hogy hatalma ne legyen sok. Sikerült magamban hiba nélkül elmondanom,  agyilag jól van, rendben vagyok.


Kékesen Sárga, lejtõ a mûútig.


   Jó sok turistával találkozom. Kedvesek, frissek elõzékenyek. Ennyi fiatal egy helyen, olyan ez  mint egy kellemes népünnepély. Elõre engednek, néhol szûk az ösvény, a visszacsapódó ágakra figyelni kell. Jön egy morzsalékos, görgeteges lejtõ. Kicsit hosszú nekem. No itt keményen tornázni kell. Szerencsére erõsek a szalagjaim, több helyen csúszom lefelé, de a bokáim egyenesben tartanak.


   A Hidasi erdészház után vízfolyás. A legtöbb turista úgy látszik nem szereti a vizet-sarat, kimennek a mûútra, de vannak kivételek. Egy jókedvû lány, szép fehér cipõjében (látom, szeretné tisztán tartani), jó tempóban fut elõttem. Egyre kevésbé kerülgeti a sarat, ezért bátorítom és megdicsérem. Örül az elismerésnek.


   Nem sokkal elõttem, egy srác technikai szünetet tart a kijelölt ösvényen. Komolyan veszi az elõírást, miszerint az útvonal-elhagyás kizárással jár. Megvallom, korábban én is tartottam technikai szünetet, de e célra, pályán kívül, egy alkalmas farakást választottam. Mondom neki, lányok jönnek mögöttem, de félreérti, azt mondja, õt ez nem zavarja. A galyatetõi elágazás után jelzi, eléhezett, tudnék–e rajta segíteni. Szerencsére igen. Meglepõ, közvetlenül frissítõ állomás után eléhezni? Mégis van ilyen.  A Múzslán visszaelõzött, örültem neki, hogy rendbejött.


   Csór hegy. No én itt már inkább csak sétálgatok. Nem ismerem a terepet Galyáig, fáradtabb is vagyok a kelleténél, jó lesz vigyázni. A hegytetõn jól érzem magam, visszatér az erõm. Nagyon kellemes itt lazán futni a Rudolf-tanyáig. Még elõtte a Nagy Lipót alján ismét fényképeznek. Az emelkedõre jó rálátni, nagyon impozáns a látvány. Megint konstatálom,  meleg van. Bizony itt rövid nadrágra kellett volna vetkõzni. Sõt, már korábban is. Csalafinták ezek az útszakaszok, túl sok folyadék-vesztést okoznak.


  A Rudolf-tanya környékén frissítõ állomás. A Kékesig kitartott a kulacsom tartalma, addig szinte teljesen kiürült, most pedig már alig van tartalma. Hja, a meleg emelkedõ. Nem gondoskodtam helyesen a hûtésemrõl. Izlelés nélkül töltök utána, valami  furcsa pezsgõ-tablettás vizet, ami rossz ízû. A gyomrom tiltakozik ellene, de azért befogadja.


    A Galyáig nagyon kellemes az út. Egészen könnyû volt felérni. Nagyon kellemes meglepetés számomra. A meleg miatt alapos frissítést tartok, és még együtt van az egri különítmény.  Jól érzem magam, a tempót lehet bátran tartani. Szép ez a Piszkés tetõ. Amolyan fennsík szerû. Felérek a Vörös-kõre. Itt van egy kis emelkedõ. A meleg fokozódik, érzem, a  túlhevüléstõl  nem tudok megszabadulni.


    Tetszik az ágasvári út. Elõbb a Szamárkõ, majd az Ágasvár. De jó ezeket a kis puklikat meglátni. Kalandos hely ez. Az a helyzet, hogy az Ágasvár emelkedõjét imitt-amott már mászom. Az Ágasvárban nagyokat és üreseket nyelek, mert a turisták finomabbnál finomabb üdítõket virittyölnek. Nagyon növelik ezzel ivási kedvemet, sajna kulacsom már teljesen üres. Még rendben vagyok, tudok a szemem sarkából mosolyogni, és a kivételesen szép látványosságokban gyönyörködni. Olyan hely ez, ahová máskor is vissza kell még jönni.


    Az Ágasvári lejtõ komoly próbatétel. Sikerül elõzgetni, de ha esne az esõ, akkor minden lépést elõbb háromszor végitapogatnék. Leérek a turista-házig. Túlmelegedtem, ha nem jutok gyorsan vízhez, bajban leszek. Szerencsémre akad itt egy falikút. A legjobbkor, de sorba kell állni. Gyerünk fussunk tovább. Megnyugtató a látvány, egy gondozott temetõ, és megint egy meredek lejtõ. Ez utóbbi nagyon  megdolgoztatott. Nem hiányzott.


    Leérek a Csörgõ patak szurdokos völgyébe. Itt kettõs meglepetés ér. Olyan hely fogad, amibõl mindig sok erõt meríthetek. A patak zúgása zene a füleimnek, a felcsapódó és porló víz  gyógyír lelki sebeimnek. Mégis, itt jön a baj. Nem kering megfelelõen a vérem. A gerincem is figyelmeztetõ jelzéseket ad. Nagyon nehéz a helyzet, de észnél vagyok. Olyan  ez az út, amin könnyedén lehetne 15-ös km-rel menni, de nem tehetem. Elõbb a testemet rendbe kell szednem.


    A vizem megint szinte teljesen elfogyott. Itt sajnos csak sétálgatok. Sorra elõznek le a futók. Nagyon nehéz, nem felvenni velük a versenyt. Az hiszem tönkrementem, talán a folyadék-veszteség miatt, talán M.keresztesnél ki kell majd szállnom? Mindegy, csak séta legyen, innentõl átváltozom túrázóba.


    M.keresztes szélén üdülõházak. Visszatér belém a megnyugvás és a béke. Tesztelem magam. A Békás-tó mellett, el tudom mondani


Weöres Sándor versét? Brekekex, brekekex, brekekex! Gyere bújj víz alá ha szeretsz!   Idelenn soha sincs vad idõ!  Idelenn sose hull az esõ!



   Sikerült, vidám, nevetésre ingerlõ kedves vers. Tovább fogok menni. Sõt már futni is tudok. Utólérem az engem idõközben elhagyó egri különítményt. A frissítõnél Cola, néhány nápolyi, és kulacs feltöltés. Már útközben is többen mondták, húha, mi lesz majd, ha jön a Múzsla.




   Erre kapok itt további ráerõsítést. Mondogatják is, minden hegy közül a legpocsékabb a Múzsla. Ez nem biztató, mert komoly emelkedõn nem tudok rendbe jönni. Az elsõ néhány száz métert futom, de utána elfogyok. Futó társaim is lehagynak. Hiába, itt megint túrázó leszek.


    Pedig a következõ kilométerek milyen jól futhatók és szépek. Szerintem az egész út legjobban futható része. Nyilvánvaló, hogy nem a Múzslában van a hiba. Nem õ tehet róla. A 10Km-es felfestés (a célig) jól jön itt az összetört léleknek. Itt mondom el, hogy a szervezõk a szalagozást, a felfestést nagyon jól oldották meg. Ilyen alapos és egyértelmû jelzésben még sosem volt részem. Nagyon sokat köszönhetek nekik, még a túrázók is profitálhattak belõle. Kár, hogy a felrakott nyilakat, sokan letaposták. Itt a Múzsla elõtt láttam egy széttaposott vicsorgót, rejtekfût (lathrea squamaria).  Kár érte. Nem kellett volna. Olyan ritka.


    Felérek a Less-bükk tetejére. Sajnos itt én már csak sétálgatok. A túrázók közül elhagyok néhányat. Látom, õk is becsülettel küzdenek, mindent kiadnak magukból. Néhány futó is utolér, beszélgetek velük. Látom rajtuk, õk sem százasok. Telefonálok a lányomnak, 1.5 óra múlva célban vagyok. Egy turista megkérdi, mi az az ujjamon. Más futókon is látta már. Hevenyészve magyarázom, hogy dugóka, de nem vagyok teljesen tiszta, a magyarázatom nem egészen világos.


    Vajon melyik a Múzsla? Kérdezgetem. No ott azt az emelkedõt még megmászom, talán egy kicsit belefutok, de utána már tovább nem bírom. Megismétlõdik ugyanez néhányszor, mikor jobbra meglátom Pásztót. A fene vigye el, a cél még messze van. Hurrá, végre itt a Múzsla. A közelben 5 Km-es jelzés az úton. Nagyon kedves figyelmesség. Ezt az 5 km-t bármi módon, de ledarálom. Futni kezdek, talán a körülmények mellett nem is rosszul.


    Furcsa dologgal szembesülök. Ha nem tévedek, a világegyetemet a gyorsulás tágítja, a lassulás meg zsugorítja. Nálam ez most megfordul. Ahogy lassulok, minden 100 méter hosszabb (rosszabb) lesz? Tapasztalati úton, ellentmondok a csillagászati elméleteknek?


    Máskor mindig a végtelent keresem, mindig a végtelen táplál engem. Most nagyon parányivá válok. Az 53-54.ik kilométerem nagyon rossz. Hányingerem támad, a melegtõl zizeg a fejem, a koordináló képességem mélyrepülést végez. Minden lépésnél tántorgok. Az utolsó downhill zsúfolásig tele virágba borult kökénnyel. Virágpor allergiám elõtör, és beadja a kulcsot nekem.  Csak egy jó hordágyra vágyok. Egy két turistát erõlködve elhagyok, látom õk is szenvednek. Ez ad némi erõt, ha õk küzdenek, nekem is küzdenem kell.


   Érdekes a helyzet, akármilyen rosszul vagyok, filozofálgatok. Senki sem mondta, hogy itt kell lennem. A levest magamnak fõztem, tehát nekem kell megennem. Latolgatom a következõ versenyt. A Bükkben lesz egy 50 Km-es táv, most látom, gyenge vagyok hozzá, eszembe sincs bevállalni, elég lesz nekem egy sima marathon is.


     Leérek a Diós patakhoz. Az átjáró bürüt már el sem találom, mellé lépek. A következõ 30 méter a legnehezebb. Felérek a dózerút szélére. Mintha kicseréltek volna. Végre hûvös az erdõ, nincs virágport Átgázolok a sáron, és futok. Lehet, hogy néhányszor méltatlanul viselkedem? Nem illik túrázók között sáron átcuppogni-átgázolni. Néhol már nem volt erõm ezt az illemszabályt betartani. Kiérek a falu szélére. Megint napsütés, orgona illat, most nem zavar. Végre ismét futok,  nem esik nehezemre. Egy terepjáró elõz meg, óriási port ver fel. Ez megint nem kellemes a tüdõmnek.


    Meglátom Ildikó lányomat. Kijött elébem. Nagy boldogság ez, doppingszer nekem. Vidám vagyok, már a melegtõl sem szenvedek, beszélgetünk egy keveset, és befutok a célba, fényképeznek.  Itt már megint béke van a bennem. Barátaim is fogadnak a célban. Nagyon szép vonás, hogy gratulálnak, pedig több órával jobbak nálam. Az a helyzet, hogy a versenyt  egy kicsit elszúrtam. Talán a táplálék és folyadék-felvételt is, de a fõ hiba a felkészülés gyengesége volt. Ilyen terepre fizikailag rendesen fel kell készülni. Volt azért a táj szépségén kívûl jó is. Például a szervezés, és hogy végig észnél maradtam.


     Célba értem (8,32). Csöndes és elégedett vagyok. Már a megnyugvás ösvényét taposom.  Békét érzek, de Tudom, a Túra Értelme nem ért véget! Soha nem érhet véget!


    Frissítek, Cola-t iszom. Nem szoktam sört inni, de most egy dobozt elmarkolok. Elmegyek az autóhoz, átöltözöm, iszom-iszom és iszom, sõt a sört is elfogyasztom. Mellettem egy lakodalmas menet, cintányérral, trombitával, dobbal, harmónikával. Futóruhában közéjük keveredek. Nagyon kedvesek, mindenki meg akar itatni. Mondják, ne hagyjátok õt, és rám mutatnak, szomjan halni. Jószívûen nyújtják a borosüveget, nincs szívem visszautasítani.  Meghúzom, és iszom a menyasszony egészségére.


   Ildikó lányom hoz egy fagyit, kell a belsõ hûtés. A sok belsõ hõtõl igyekszem mihamarább megszabadulni. Visszamegyek a célhoz, szeretném a gyõzteseket megtapsolni. Kicsit szomorú vagyok, elkéstem. Hat már a sör, hat a bor, és az egész nap. A célba újabb befutók érkeznek. Szép idõnk van. Teljesítettem a távot, és meg sem sérültem. Remek, két nap múlva folytatom edzéseimet. Nem tudom, másnak mit számít a bátorításom. Sok túrázót,  futót láttam, akik a maguk helyzetével keményen megküzdöttek. Jó szívvel, nekik ajánlom az alábbi részletet.


 Ady Endre:


S ha rám dõl a szittya magasság,


Ha száz átok fogja vérem,


Ha gátat túr fel ezer vakond,


Az Óceánt  mégis elérem.


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20102010.03.07 15:54:44






Bükkiki 2010 elõször.


      A Bükkiki egy szép és ígéretes teljesítmény túra, amin izgalommal és áhítattal kell elindulni. Érzõdött ez  útitársainkon, akik az Eger-Szilvásvárad közötti kisvasútra 7.40 körül felszálltak. Elõkapták térképeiket, és nagy szeretettel tanulmányozták azt. Én Repivel szemben foglaltam helyet, majd eszegettünk-iszogattunk. Természetesen csak szerényebben, keksz-félét meg teát. Faggattam, hogy minél többet tudjak meg a pálya útvonal-vezetésérõl, futhatóságáról.


     Vérmes reményeket tápláltam magamban, és hallani sem akartam Imaró intelmeirõl, miszerint jó nehéz túrában lesz részünk. Csak a becsvágyamra gondoltam. Az a 41-43 Km nem is olyan sok. Az idõjárás tökéletes, a Nap süt, van egy kis fagy, egy kis hó, és némi emelkedõ. Kell ennél jobb?


     1 órával késõbb, már egy lelkes túratársasággal érkeztem a rajthelyre. A nevezés körül vidám beszélgetés, az ismerõsökkel való találkozás mindig felmelegíti lelkem, és örömtelivé teszi az indulás pillanatát. Most is ez történt. Rövid bemelegítõ futás után 9.08-kor elrajtoltam. Úgy gondoltam, legyünk bátrak, ami egyébként is javítja a harci kedvem. A talaj  fagyos, a dózerút göröngyös, de azért nem rázós. Már kezdtem beindulni, de sajnos beleestem  egy régi hibámba.


     Egy nyíllal megerõsített turista-jelzést benéztem, és úgy értelmeztem, hogy balra kell fordulni. Erõsebb emelkedõ következett. Jöjjön csak, most legalább jól bemelegszem!  A szufla kezdett fogyni, az emelkedõ  meg nem annyira,  ami már nem tetszett, továbbá megerõsítõ jelzéseket sem láttam. Derengeni kezdett, hogy hol hibáztam.  Menjünk vissza a rajthelyre, és kezdjük az egészet elölrõl.


     Visszatértemben találkozom Laslow-val, aki õszinte-aggodalommal kérdi, talán csak nincs valami bajom? Á semmi, csak egy kicsit elkevertem. A rajthelyen kaptam egy új rajtidõt, amivel senkinek sem ártottam. Jó volt ismételni, mert rájöttem, amúgy is túl melegen öltöztem. 9.30-kor végleg elindultam.


     Kicsit furcsa érzés egyazon úton triplázni. Végtére is, ismeretlen úton járok, emiatt másodjára mérsékeltebb tempót választottam. Amúgy ráérek 1 óra múlva is száguldozni, ha lesz hozzá kedvem és erõm.  Az útvonal-vezetés az elsõ 2 km-en prózai, nagyjából sík, és csak mérsékelten emelkedõs. Az erdõ szépsége ilyenkor még nem szembetûnõ, az élet rejtekezik, a rügyfakadás nem mutatja jeleit.


     Több túrázó mellett megyek el. Jó látni, hogy ilyen szép számmal vannak indulók, akik a hegyeket, erdõket szeretik és tisztelik.  Megvan az itiner által jelzett éles bal-kanyar, és a jelzés is. Jobbra lennt a Diviaczky-forrás. Érdekes módon, az útvonal innentõl kezdett nekem tetszeni. Van egy kis emelkedõ, néhány kalandos kanyar, majd egy beláthatóbb lábas bükk-erdõ. Hamarosan rátalálok az elsõ, kissé hosszúkás tisztásra is. Annak Dk-i részén némi trükkös kanyarok után egy újabb dózer út, de vigyázni kell, mert a 10-méterrel arrébb haladón kell jobbra fordulni.


     Szerencsémre itt lazsálósan futottam. Különben is, elõttem egy kaptató, amin érdemes az erõvel takarékoskodni. Az sem baj, hogy imitt amott kicsit belesétálok. Az erdõ, a kilátás fenséges. Próbáltam a tekintetemmel a régi sáncvár maradványait megkeresni, de nem sikerült, no meg nem is andalogni jöttem ide. Megvan  a 2. tisztás, és az ellenõrzõ bólya is.


    Nagyon megörültem annak, hogy a rendezõk most, és késõbb is, jól látható helyre tették az ellenõrzõ pontokat. Tartottam attól, hogy nem így lesz, és sok idõt kell majd keresgéléssel eltöltenem. Ezen a tisztáson melegen sütött a nap, és a lejtõ a katona sírokig csúszós, nyákos lett. Az órámra csak a három színû jelzésen néztem rá,  amikor az indulástól számítva 40 percet mutatott, így becslésem szerint az 1-es pontot kb 35 perc után értem el.


     A 3-színû jelzésen az elsõ néhány száz méter (a szerpentin eleje) kissé nehéz. Néha néha belesétáltam.  Bírtam volna futni, de az volt a tervem, hogy a Bükk-fensiki síházig  úgy kell megérkeznem, hogy a fáradtságnak legkisebb jelét se érezzem. Egyébként nagyon szeretem a Bükkben az ilyen részeket. A szerpentin is, a felmenet a fennsík-peremére olyan látványos, ami elbûvöl engem. A látványból erõt lehet meríteni. A hóhatár is itt kezdõdött, és nagyon kellemes volt ezen a részen haladni. A Kelemen székére felmenet, és a napos oldal miatt pólóm, felsõ-ruházatom csupa víz lett, ezen a részen meg hûvösebb volt, így itt megtapasztaltam, hogy csiklandoz a hideg.


     Amikor a sárga és két jelzés jobbra elment, már nagyon jól futható rész következett. Egészen az Õrkõ rétig és tovább is. Az Õrkõ-rét megint lelassított, pedig itt nagyon jól lehetett volna futni. Egy csomó jelzés, sokfelé kitaposott út, ki tudja, merre kell menni. Megálltam, nézelõdtem, még végül sikerült a távolban túrázókat észrevennem, akik az Õrkõ szikláin illegtek-billegtek vagy csak balanzíroztak. Passzív módon most õk segítettek.  Az ellenõrzõ ponton egy kedves ifjú hölgy nekem is bélyegezett. Úgy éreztem, mintha minket futókat külön dédelgetnének.


      Végig az egész túrán, a futók és túrázók kapcsolatáról csak jót tapasztaltam. Úgy láttam, hogy minden résztvevõ igyekszik kedves és barátságos lenni a másikhoz, ami ünnepélyessé teszi az egész napot. Haragnak, türelmetlenségnek, barátságtalanságnak a legkisebb jelét sem láttam. Az Õrkön ránéztem az órámra, indulás óta eltel 59 perc. Ez ugyan nem fényes, de azért nem is olyan rossz. Itt az idõ, hogy egy kicsit belekezdjek.


      Meglepõdve tapasztaltam, hogy a kéken a karr-kövek nem is olyan veszélyesek. Elég jól lehet itt futni, ha az ember odafigyel. Csak a lábakat kell emelgetni, egy kicsit kapkodni, mintha táncolnánk. Sõt, ha lobog bennünk egy kis virtus, annál jobb. Az ilyen helyek is nagyon tetszenek, az ember itt könnyen spirituális állapotba tud merülni. Érzem, már megint kezdtem  magam szabadjára engedni. Lett közben egy esésem, és azon kapom magam, hogy a hó (meg a kövek) errefelé mégiscsak csúszósak. Sõt, a hó egészen az õserdõig, meg még azután sem ízlett.


     Igyekeztem tempósan haladni, még akkor is, amikor a kék jelzés egyszerûen elfogyott elõlem. Talán egy vadcsapáson, vagy más túristák nyomán a Peskõn találtam magam. Nem esik jól, ha igyekszem és ott lyukadok ki, ahol épp nem akarok kilyukadni. Ösztönösen keresgéltem a kéket, majd szerencsésen rátaláltam, de ez több száz méterbe, és némi önbizalom-vesztésbe került. A Cserepes-kõn viszont szerencsém volt, véletlenül épp az ellenõrzõ pontba futottam be.


     Ez után egy lejtõ, majd megint a kék keresgélésével telt az idõm. Állandó bizonytalanság kavargott bennem, de amikor a szép kilátás után az õserdõ felé fordultam, beütött a ménkû. Hirtelen elfáradtam. Nem tudom mitõl és miért ilyen hamar, és miért ennyire. Ajjaj, ezt nem így terveztem,  még csak az elején tartok. Nincsenek jó kilátásaim arra vonatkozóan, hogy rendbe jöjjek.  Nincs mit tenni, itt sokat kell majd sétálva-kocorászni. Egyébként eléggé nehéz a terep, csúszik is, emelkedik is, tehát kimondottan fárasztó.


      Az õserdõ mellett csalódottan mentem el. Egyrészt a fizikai állapotom miatt, másrészt a látvány miatt. Jó 10 évvel ezelõttrõl az õserdõ úgy él emlékeimben, mintha egy néma koncert-zenekar közepén állnék, ahol a földbõl égig-érõ csodás orgonasípok nõnek ki. Mindent betöltött az enyészet és megújulás illata. Ezzel szemben amit most láttam-tapasztaltam,  siralmas volt.


      A Tarkõre jobbára csak bandukolva mentem. Meg is lett ennek az eredménye. Õrkõ-Tarkõ útszakasz = 1 óra. Ezt legrosszabb álmomban sem gondoltam volna. A Tarkövön egy kicsit körülnéztem, majd tájékozódásilag ügyetlenkedtem, de utána megpróbáltam valamiféle futómozgás félét produkálni, sõt már kezdett ez egy kicsit jól esni. A túrázók közben kedvesen biztattak, ami szintén  erõt adott.


      Innentõl a terep elég könnyû a Nagymezõs Síházig, de meg kellett elégednem azzal, hogy ezt 33 perc körül tettem meg.  A Keskeny réten és Zsidó rét mellett azért elég érdekes volt a hó, sõt az útvonal-vezetés is. Nagyon jól tették a kiírók, hogy az útvonalat a kocsiútról bevitték az erdõbe. A töbrök, a fák látványosak voltak. Mindenki tudja, hogy a gyönyörûséges  töbrök lelki, majd fizikai erõt is adnak. A hó errefelé néhol keményre fagyott és megtartott, másutt meg olyan volt, mintha fagyott szántásban futnék.


     Épp a lilafüredi mûúton találkoztam túrázó ismerõseimmel-barátaimmal, és nagy örömmel láttam, hogy komoly tempóban tolják a távot. Közben mosolyogtak. Szerintem ez nagyon szép dolog. Ugyanígy tettek az általam nem ismert túrázók is. A Síházban egy kis adminisztráció, és a tartalékokat feltöltöttem. (Tea+keksz)


    A Síháztól nem úgy alakult, ahogy terveztem, nem tudtam nekem tetszõ iramot menni, csak arra törekedtem, hogy az Ódor vár aljáig ne szálljon el minden erõm. A Nagymezõ, még ilyen közérzet mellett is lenyugtatólag hatott. Szép lassan, de egyenletesen eljutottam a Bánya-hegyi parkolóig, a Kõkapuig, Juhász-nyakig, majd a Pazsag-házig.


     Ez egy nagyon kellemes túra-útvonal, sõt, a Kõkapu a Bükk egyik kiemelkedõen szép, és megbecsülendõ része. Aki ezeket a szépségeket nem tudja értékelni, az ne menjen futni, vagy túrázni. Az út egyébként fárasztó, mert nagyon változatos talajfogással lehetett haladni. 55 perc alatt értem a Pazsag-házig.


    A nehézség továbbfokozódott, mert a kék+ jelzésen jó hosszú részen magas bukdácsolós gazosban, több helyen tocsógósban, és erõs lejtõn vezetett az út. Egyik túratársam kedves-tréfás-iróniával jegyezte meg útközben –amikor panaszkodtam az útvonal bokafordító jellegére-, hogy talán jó lenne a túra útvonalát leaszfaltozni, és akkor jövõre nem lennének ilyen problémáim.


      Mire kiértem a Hosszú-völgybe, majd késõbb a Hoór-völgyi hídhoz, teljesen elfáradtam. Pedig szép szakaszokban volt részem itt is. Leszámítva a kék+ nak a bekerített területen áthaladó részét. A Hosszúvölgyi patakban ömlött a víz ,és csodaszép jégképzõdmények növekedtek. A Hoór-völgyben már nyûglõdõsen futottam. A hídnál 4ó02 idõt mértem.


   Elõbb egy lapos emelkedõ, amit még kifutottam, majd egy meredekebb kb. 1 km-en. Itt vettem észre elõször, hogy mindenfelé kezdenek elõbújni a hóvirágok. Kellett is, hogy ilyesmire figyeljek, mert az Ódor vári nagy emelkedõn már csöndesen szenvedtem. Azon gondolkodtam, hogy megálljak-e 1 percre tátogni. Ezt a 200 m szintet 15 perc alatt tettem meg, ám ez is olyan túlterhelést okozott, amivel majdnem padlóra küldtem magam. A dózer úton az Ódor várig már kocorásztam, de a vár megmászása ismét kiverte minden erõm.  Ezt követõen kb 300 méter séta, majd ismét futottam.


   A Völgyfõ háznál Viktorék vártak frissítõvel. A lehetõ legjobbkor és a legjobb felszereltséggel. A Teát melegen tartották, volt banán, és egy kis nápolyi. Mindegyik 100-szor praktikusabb, mint a zsíros-kenyér.  Tudom, hogy nem épülhet kolbászból végig a kerítés, de mindez a végére nagyon jól jött. A Török úton az útviszonyok nagyon jók voltak. Szerintem a Török út is szép, különösen a Csohány-tetõ utáni rész, kitekintéssel a Ménesi oldalra és a Bükki 900-asokra. Sõt a Kövesdi kilátó is príma hely. A gond inkább saját fáradtságunkban van. Ez az utolsó szakasz már amolyan túlélõsre és nemtörõdömösre sikerült. Kedvem sem volt túlságosan erõlködni.  Az én órám szerint 5.28 alatt értem célba, hivatalosan 1 perccel késõbb.


    Mint késõbb megtudtam, Laslow pályacsúcsot javított, Repi parádés eredményt ért el.     Ilyenek azok, akik igazán erõsek. Tessék, lehet Tõlük tanulni! Ugyanakkor a túrázóktól is lehet tanulni. Valószínû,  hogy õk tovább és jobban élvezték ezt a napot, mint én. Mellesleg szerintem nekik sem könnyebb. Úgy gondolom, minden túrának vannak tanulságai, így ennek is. A pozitív számomra az, hogy egy túrát akkor is lehet elfogadható szintidõn belül teljesíteni, ha az ember idõ  elõtt  váratlanul és  reménytelenül elfárad. További tanulság  számomra, hogy ha az égiek megengedik, akkor addig nem nyugszom, amíg ezt a túrát 5 órán belül nem teljesítem. Tehát viszlát mindenkinek jövõre.


    A legfõbb tanulság pedig Imaró intelme. Ez egy nagyon ravasz, trükkös és fárasztó túra, annak ellenére, hogy rövid. Nem elég csak kitartónak lenni, hanem elég jó izomzattal is kell hozzá rendelkezni. Mellesleg mint túra-élmény, nagyszerû.




2010. március. 7.


Tiberius


 


 

 
 
túra éve: 2009
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20092009.12.22 22:07:12
Tortúra 65 Elõször.

Elõzmények.
“Nem, nem. Kerek képpel nem lehet egy ilyen túrát lefutni, 2órányi alvással meg még annyira sem!” Ehhez hasonlókat gondolok a Nagy Nap reggelén, negyed-2tõl negyed-6ig. Közben telefonál Ildi lányom –részérõl karácsonyi ajándék, hogy kivisz a rajthelyre-, hogy máris indul értem. Elõhozakodom azzal, hogy mégsem indulok. Fogászati problémáim voltak a héten, az egyik arcom kerekebb a kelleténél, és az éjszaka folyamán a fejem is majdnem szétesett. „Apa! De Örülök hogy nem indulsz! Megnyugtatsz vele, mert már tegnap este is rosszul néztél ki! Tudom, hogy mennyire fáj neked, meg a barátod is bejelentkezett az útra. Eljössz hát velem, a rajthelyen nézelõdünk, beszélgetünk az indulókkal, majd sétálunk egy keveset. Meglásd, ez is jól fog esni neked.”

5.15-kor Szepi barátom is beül lányom kocsijába, mire ismét elõadom, én most nem indulok. Néhány szóval jelzem problémáimat, mire õ is elõadja a magáét. Azon túl, hogy õ még annyit sem aludt, mint én, még 10 kg súlyfeleslege is van. Õ bizony nem szégyelli magát, elindul, s ha nem bírja, feladja. Ez olyan erõs érvelés, amire nem lehet mást felelni. No jó, majd meglátjuk a rajthelyen, ha nem lesz rosszabb, talán egy 12-est vagy egy 32-est mégis bevállalok.

A rajthelyen.
6.20-ra érünk oda. Nagyon álmos, sötét, és örömtelen a reggel. A tornateremben egy rakás lomhán kászálódó és összetört arcú ember, akikbe éppen csak hálni jár a lélek. A látvány nem szívderítõ, elviszi a harci kedvet, viszont már nem fáj annyira a fejem. Latolgatok, nézelõdöm, rendezgetem a holmimat és ízlelgetem a lehetõségeket. Félni kezdek, hogy elfogyok majd a terepen. Közben hatalmába kerít a mindent vagy semmit érzés. Félelem ellen meg az a legjobb orvosság, ha a nehezebbet választom. Ezért a 65 Km-re nevezek. Öltözködés, búcsú a lányomtól (aki szinte kétségbe esik, és megígérteti velem, hogyha bármi bajom történik, azonnal telefonáljak, õ összeszed). Ilyen elõzmények után Szepivel 6.55-kor elindulunk.


Az indulás.
Épphogy dereng, amikor az ajtóból kilépünk, és a szélrózsa minden irányában az Iglói utcát keressük. Mások is hasonlóképpen járnak, és megjegyzik, ha már az elején is így keverünk, az elég jó kezdet. (talán egy kis szalagozás nem ártott volna) Végre meglátunk egy utcatáblát és feljebb a túrázók kisebb csoportját. Nagyon könnyû tempóval kezdünk, nehogy még sötétben beérjünk az erdõbe, másrészt elég nehéz hátizsákokat cipelünk (teljes váltóruha + szerelés sérülés esetére, plusz élelem és innivaló). A hangulat kissé melegebb lett, amint egyik másik csoport mellett elhaladva halljuk csendes, nyugodt, dúdolgatós beszélgetésüket.

A bánya elõtti nagy-kanyar végén - nem tudom mi okból,- résztvevõk álldogállnak, amivel megkönnyítik tájékozódásunkat. Enyhe lejtõ, jobbra az irtás helyén egy magonc-erdõ, és meglátjuk az elsõ Znégyzetet. Kezd világosodni, így megnyugszom, hogy nem fogok eltévedni. Innentõl könnyebb emelkedõk, kisebb lejtõk a mûútig, ami tökéletesen elég arra, hogy elfeledjem, nem is lenne szabad itt lennem. Öröm a hóban futni, ami nem is mély, a hideg nem is igazán hideg, az emelkedõ nem is olyan veszélyes, és még elõzgetünk is. Sõt, az erdõ is egyre szebb. Egy perces technikai szünet, a mûút után Szepi el, de a nagy emelkedõk tetejére beérem. Jól esik a lazaság, hogy megengedhetem magamnak, ha nem ízlik az emelkedõ, akkor bele is sétálhatok. Ez talán 2-szer 3-szor úgy 50 méter erejéig történik meg..


A túrázók nagy jótéteményt jelentenek számomra, ugyanis fizikailag könnyû leelõzni õket, ami erõsíti hitemet, hogy jó erõben vagyok. Tisztelettel gondolok rájuk, mindenkinek barátságosan odaköszönök, és egy picit megnézem õket. Nagyszerû dolgot visznek végbe, minden hiúságbeli és elismerésbeli jutalom nélkül. Nagyra tartom õket! Egyre szebb bükkösökön megyünk át, ez már igazi túrista-paradicsom. A léleknek is gyönyörûség. Az emelkedõknek viszont megvan a böjtje, mert jönnek a lejtõk. Csúsznak, vissza kell fognom magam, és óvatosnak kell lennem. A Piros ismét kiér a mûútra, kis tétovázás hogy merre, de a jó irányt választom.

Bükkszentkereszt.
Bükkszentkereszt határán megint tétovázás, mire az egyik utcában megtaláljuk a feliratot, Táncsics utca. Nekem gond a szalagozás hiánya, mert az ilyen kisebb településeken az a szokás, hogy alig van kihelyezve utca-tábla. A falu kedvesen szép, sajnos messzi kilátás nincs a légköri viszonyok miatt, de a csúszós lejtõ miatt nem merek beleerõsíteni. Pedig itt igazán lehetne repíteni. A falu kocsmájától balra már elõfordult némi szalagozás, de nekem sokkal többet segített a túrázók hosszú, laza láncolata. Nélkülük bátortalanul keresgéltem volna, most merre, hova? Az Ifjúsági táborig vezetõ út kellemes és jó. Jobb szeretem az ilyet, mint amikor házak között kell futni, de most panoráma nem volt. Az ep-n kellemes meleg, finom tea, és 5 perc idõtöltés. Szerintem ez sok, de sorbanállás a teánál, stb. tehát várni kell.

Megint az utcákat rójuk, de a falu szélén megvan a kék, majd kék-sárga, és egyre kellemesebb erdei terep. Futás közben egy kis eszegetés, majd tea-ivás, plusz egy alaposabb technikai szünet, ami után már kezdem nagyon jól érezni magam. Még kicsit félek attól, hogy a fenyvesben keverni fogok, de minden tiszta és világos. Szepit ismét utolérem, a Hollóstetõi emelkedõn elõveszek egy szendvicset, és harapok néhányat belõle. Hollótetõn önvizsgálatot tartok. Teljesen rendben vagyok. Jól érzem magam, még egy kicsit óvatoskodom, de már biztosan beérek Bánkútra. Kicsit fürgébb tempóra váltok, elõzöm a túrázókat, akik közül többen már futnak.

Szarvaskút rét.
Itt egy oltári nehéz akadályba ütközöm. A mûútra olyan nehéz feljutni kb. 1 méteres szint 1,5 méter hosszon, hogy 5-6-szor visszacsúszom. Ezalatt Szepi fut vagy 50-100 métert. Át a mûúton, fel a Rejtekben, az emelkedõt egy darabig kifutom, majd megint elõ a szendvics, a tetõig evés és ivás, aztán a szintben ismét belehúzok. Hasonló trükk a Sugaró elejéig. Könnyû futás az emelkedõn, esetenként séta + evés. Amikor melegem van, vagy éppen fázom, a zippzár-klimát kinyitom illetve bezárom. Itt is összejön néhány elõzés, és a Sugarón megjön az önbizalmam. Nem nézek senkit és semmit, futok ahogy csak jólesik. A Kecskeláb rétig már futókat is elõzök, sõt elõttem már nyom is alig látszik (a hóban). Innentõl Bánkútig egy teremtett lelket sem látok.

Körülnézek. Egyedül vagyok. Velem a Csend és az Ég. Ez a Szülõföldem, a Hazám, a Valóságos Otthonom. Az emelkedõk nem okoznak nehézséget, a sík és a lejtõs szakaszok boldogság hormont termelnek. Nagyon jól érzem magam. Azt hiszem jó tempóban haladok. A legutóbbi megállásomtól 10-es feletti átlagot megyek. A bánkúti emelkedõ alján ismét lassítok, és elkezdek egy kicsit eszegetni.





Bánkúton.
Attól féltem, nem találom meg könnyen az Émász üdülõt. Hát nem ment könnyen, a szalagozás most sem volt bõséges. Odabenn 3 futótárs, talán 2 csak a 32-öt futotta, és egy a 65-öt. Tea-keksz, telefonálás a lányomnak, nyugodjon meg, jól vagyok, de sajnos megint 5-6 percet elpackáztam. A folytatásban futótársam is akad, aki szintén bizonytalan a tájékozódásban. Mivel a megelõzõ 20 Km-en a majdnem állandó evés ellenére is éhes maradok, összehajtogatok egy zsíros-kenyeret, teával megtöltöm kulacsom. A bánkúti lejtõ alján egy jókorát hasalok, orrom és a félig megrágott zsíros-kenyerem a hóba csúszik. Ez nagy szerencse, mert ha nem történik meg, az egész zsíros-döfit lenyelem, miáltal erõsebben és tovább fájt volna a gyomrom, mint ahogyan bekövetkezett. Ez a kalamitás a Faktor réttõl a Keskeny rétig megterhelte az örömöm.

Keskeny-rét.
Végre már nem fáj a gyomrom, erõm még van, de a Tar-kõ elõtt jön egy kicsi emelkedõ, ami kezd már egy kicsit sok lenni. Belesétálok, de hamar elszégyellem magam, és ismét futok. Alig teszek meg pár száz métert, ismét elhasalok, és ekkor veszem észre, hogy a kulacsom elõzõleg is eltört, a tea elfolyt, a kesztyûm újja megfagyott. Kicsit bánt a dolog, folyadékra szükségem lett volna. A Tar-kõn megpróbálok 100%-osan óvatos lenni. Olyan “Óhatos” tempót megyek, amilyet csak tudok. Sõt! Meg is állok, hogy körülnézzek, amitõl rögtön elcsúszom, és egy jókora hátast dobok. Nem tudom hogyan, de egy kövön, megütöm a combom. Ennek következményét egész úton érezni fogom. Elszakadt az órám szíja, és még meg is állt, így idõt sem tudok mérni. A kilátás nem látványos, minden felhõ totál szürke.

Tar-kõ.
Hiába kiáltozok, a (mozgó) pontõrök nem kerülnek elõ. Nem várok sokat, gyerünk neki a lejtõnek. Itt kezd a dolog emberessé válni. Rájövök, hogy a Tar-kõig terjedõ szakasz a Túra legkönnyebb része. Az Õserdõ elõtt megint kellemesen sík, de csak max 200 méter. Itt már nem látok magam elõtt kitaposott nyomot. Nagy öröm ez nekem, mert azt jelenti, hogy (nem nettó idõben), de a Túrát most én vezetem. Az öröm nem tart sokáig. Megint egy csúnya, még csúszósabb lejtõ, és jönnek a profik. Alig tudok a lábamon megállni, õk meg szép lazán elmennek mellettem. A Toldi kapuig még figyelem mozgásukat, de utána már szem elõl tévesztem õket. Nem mennek nagy iramot. Ilyet szinte mindenki tud, viszont nagyon szépen és lazán haladnak.

Toldi kapu után a Hereg-vágás (Malom-hegy) lejtõje. Ez pocsékabb az elõbbinél. Nekem olyan, mint az életveszély. Nem akarok megsérülni. Ha a túra egyáltalán extrém, akkor ezektõl a lejtõktõl az. A Hereg-rét közeli kisebb emelkedõ nem gond, feltámad a szél, és gyönyörû vatta-pamacsokat fújdogál a fákról az arcomba. Kellemes, mert nagyon szelíd dolog. A Hereg-réten megint csúszkálok, utána jön a kellemetlen kötelesség, a mûút, a Tamás-kútig. (Télen az autósok miatt érdemes óvatosnak lenni az ilyen szakaszokon.)

Tamás-kút.
12 óra után pár perccel. Órám nem mûködik, kicsit kiszáradtam, együnk igyunk. Most már elfogyott a pilóta-kekszem, és a Balaton-szeletjeimet fogyasztom. Kulacsom itt hagyom, hasznát úgysem látom, és irány tovább. Látom Köves Gyulát (nagy túrázó) aki komótosan aprítja a fát, hogy legyen mivel tüzelni, és a késõbb jövõknek a tûzhely mellett meleget adni. Néhány kedves szó, plusz jó kívánság, és meta-kommunikáció.


Figyelem az elõttem haladó neves futókat, és lám-lám. Egyes emelkedõkön õk is csak sétálgatnak? Akkor nincsen baj! Akkor ez így természetes! Felérek a zöld jelzésre, érzem, hogy mostanra egy kicsit fáradt vagyok. Nem komoly ez a fáradtság, de bizonyos fokig rosszabb. A lefelé futások kiverték belõlem a rugókat. Innentõl nem tudok lazán futni, és meglesz ennek a következménye. Innentõl Egerig, 3 emelkedõt leszámítva, nagyon jól futható rész következik. Könnyen lehetne szépet teljesíteni, ám ehhez szükségem lenne az elvesztett rugókra. Feltámad egy picit a szél, kevéske hó jut az arcomba, ami frissít, jólesik. Milyen jó, hogy világos van, mert a hó helyenként rákerül a jelzésre, emiatt a sötétben eltévedhettem volna.


Bejön balról a sárga, és érzem, hogy a Tar-kövi esésem nem következmény nélküli. Nem tudom a jobb-lábamat a szokásos módon terhelni, enyhe görcs-félék jelentkeznek a lábszáramban, kötelezõ óvatosan futni. Elmegy a sárga, de még nagyjából egyben vagyok. Fáradás jele, hogy már kezdem várni a Völgyfõ-házat. Csak odáig jussak el, utána jöhet egy kis technikai szünet. Elérem a Völgyfõ házat, közben a folyadék-hiány is utolér, ám nem sokkal ezután, majdnem tövig ég bennem minden gyertya. Egyik-másik emelkedõt, amit korábban nevetve futottam, most nem tudom megfutni. Megadom magamat a sorsnak. Nem érdekel a 8 órán belüli szintidõ. Azért energiával tölt fel, amikor a Ménesi oldalból meglátom Felsõtárkányt és a Bükk vonulatait, de a Kövesdi kilátó elõtti emelkedõt, nagy bánatomra csak sétálom.

Beérek Várkútra.
Nem tudom mi van velem, talán a folyadékhiány teszi, káprázik a szemem. Még a bejáratot is elvétem, úgy dörömbölnek rám belülrõl az ablakon kifelé. Néhány perc, kis tea-ivás, invitálnak kis melegedésre, beszélgetésre, eszegetésre, de nem akarok lemerevedni, akaratomban elgyengülni. Már csak 10 Km, gyerünk minél elõbb vágjunk neki. Én ezt 50 perc körül tudom, most vajon mennyi fog sikerülni? (78 perc lett?) Nagyon, nagyon kell küzdeni, hogy a hosszabb emelkedõknek a felét is kifussam. Többre nem tellik. Elfogytam! Az önkontrollom 100%-os, nem érezek még szenvedést, de a szokásos örömet sem. Még nem kínosan-hosszú az út nekem, de a belesétálások kicsit szomorúvá tesznek.

Eged-hegyi szõlõk.
Itt már kifejezett fájdalmakat érzek a talpaimban. Hiába, egy könnyû nyári futócipõ van rajtam, ami azért nem elég jó a Túra teljes útvonalára. Ennél rosszabb a helyzet, amikor a nagy-kanyar végén betérünk a Pirosba, a Csomós-tanya felé. Itt már a lelkem is fáj, mert a csúszás-veszély miatt többnyire tyúklépésben haladok. Ilyen még nem történt velem, az általam Isten-kertjének tartott Egedet most elátkozott helynek érzem. Végre leérek a tanyáig, de nincs sok erõm. Csak egy lassú futás megy, plusz még egy emelkedõ, amin egy srác lehagy, utána még egy rossz lejtõ, végül a mûút Egerben.

Az elõttem futó is alig húzza a lábát. Amit itt legtöbben mozgásban mutatunk, nem éppen felemelõ dolog. Szomorú, hogy mi, akik azt hisszük magunkról, hogy valamennyire tudunk futni, idáig jutottunk. Nagyon nem fáj semmim sem, de oda a büszkeségem. Minaret-Iskola-Cél. Beérkezni öröm, megiszom több pohár teát, beszélgetés, … stb. A bruttó idõeredményem 8.25.

A végén azért nagyon büszke és elégedett vagyok. Olyannyira, mint egy 55 éves súlyemelõ, aki feje fölé emel 55 kg-ot, vagy mint egy magasugró, aki ennyi idõsen átugrik 160 cm-t. Ezután haza sétálok, fázom kicsit a hideg szélben, megfürdöm, majd elmegyek bort intézni Karácsonyra a rokonságnak, végül vacogok este egyet az ágyban, és elalszom.


Értékelés.
Szerintem a szervezõk nagyon szépen és becsületesen helytálltak. Tisztelet, hála, elismerés illeti õket, jóérzéssel gondolok rájuk. Azon viszont lehetne javítani, hogy a pihenõ helyen az, aki csak kevés idõt szeretne eltölteni, az keveset is töltsön el ott. Legalább a futók esetében meg kellene oldani. Ha a szalagozás tripla ennyire sûrû, akkor talán még a magamfajta is elégedett lenne. Az útvonal-vezetés. Ez ízlés dolga. Minden jó volt, de szerintem az Egedrõl ez a létezõ legrosszabb levezetés Egerbe, szinte minden szempontból. A nagy forgalmú mûúton futni nagyon veszélyes. Én elvittem volna az útvonalat az általunk zsák-körnek nevezett részre. Az idõjárás szerintem a futóknak nagyon jó volt. Szinte ideális. A csúszkálás részben az én hibám, saját fizikai gyengeségemnek, technikai hiányosságomnak és a futócipõ-választásomnak köszönhetõ. Más miért nem csúszkált? Szeretném megemlíteni Szepi teljesítményét is. Óriási! Õ 35 kg-mal nagyobb nálam, legalább 10Kg-os hátizsákkal futott, és még világosban beért Egerbe. Ennél nagyobb szívósságot illetve teljesítményt elképzelni sem tudok. Õt csak bámulni tudom.

Jó tanácsok.
A versenyre készülés során tanácsokat kértem Laslow-tól. Százszorosan áldom ezért õt, mert Nagyon Jó Tanácsokat adott. Nélkülük tönkrementem volna. Ezek jó részét nagyjából úgy ahogy tudtam én is. Összefoglalom, hogy belõle mit és hogyan adaptáltam, hátha jó lesz majd másnak is. Étkezés: Elõzõ nap 1 kg banán + 1 liter paradicsom-ital, a szokásos étkezésen felül. A rajt elõtt 1 órával elkezdtem könnyen emészthetõ dolgokat rágicsálni, és izontóniás italt kortyolgatni. A rajttól kezdve Bánkútig sûrûn, kicsi falatokat eszegettem illetve teát iszogattam. Még így is többnyire éhes voltam. A táplálékom pilóta-keksz, Balaton-szelet, és szendvicsként egyszerû vajas-sós-zsömle paprikával, savanyúsággal töltve. Öltözködés. Legfontosabb a zokni! Én nem is futó zoknit választottam, hanem egy 20%-gyapjú +78%-acril téli meleg holmit, ami 1-2 számmal kisebb a szokásosnál. Átázott ugyan, de õrizte a meleget! Nem is kellett lecserélnem. A nadrág egy egyszerû bolyhos, de testhez tapadó tréning nadrág, felette sima rövidszárú torna-nadrág, a derekamon megkötve egy hétköznapi újjas pulóver, felsõ ruházatként 3 réteg. Egy újjas talán acril felsõ, egy olcsó mûszálas de hosszú nyakú felsõ (sál helyett), végül egy zipp-záras szél-dzseki, sapka, cérna-kesztyû. Talán egyik ruha-darab ára sem érte el az ezer forintot. Szerintem cipõt nagyon nehéz választani, vagy valami drága holmira kell gondolni. Én egy 10000 ft alatti nyári-Asics-ben futottam. Tökéletes volt, de a csúszkálós és erõsen köves talajon már nem jó. Szerintem a fenti öltözék mínusz 10 fokig, nagyjából enyhén szeles idõben tökéletesen elég. A hátizsák így utólag felesleges volt, ámbár kötelezõ teher. Soha nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, emiatt nem baj, ha feleslegesen cipelünk 5-6 Kg-ot.

A verseny öröme.
Nem is tudom. Most nem tudott annyira kirobbanó lenni, mint szokott. Talán az elõzmények, a rossz éjszaka, de lehet hogy a végén a csúszkálós trauma miatt. Nem vágyom arra, hogy ismét ennyit csúszkáljak, és veszélyeztessem magamat. Nem vagyok ehhez elég extrém figura. Nagyon szeretem a Bükköt, a futást, a Tortúra 65 igazán nagy karácsonyi ajándék számomra, remek rendezvény, kívánom, hogy még sok-sok évig megrendezzék. Sosem felejtem el, és sokat fogok róla álmodozni, de számomra nem ez a legvonzóbb verseny. Talán a verseny társak miatt, vagy talán mert szeretném az elért idõeredményemet megjavítani, esetleg jövõre is elindulok rajta.

Tiberius, Eger, 2009-12-22






 
 
Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúraTúra éve: 20092009.11.22 18:09:22
32 Km: “Csak a végén is legyél olyan jókedvû, mint induláskor!”

Kedvesen és tréfásan bátorítottak a rendezõk, amikor megtudták, hogy a Pilisben elõször járok, és amúgy is debütánts vagyok. Mindig jókedvre derít, ha nehéz a pálya. Ilyenkor fokozódik a harci kedvem, és érzem, hogy egy pompás megmérettetésben lesz részem.

A rajtban ismeretlen ismerõsök, akiknek épp csak a nevüket nem tudom. Barátságosan szót váltunk, és érezzük, hogy egy baráti közösséghez tartozunk. A nevezés körül tolongó tömeg, és nem hiszem, hogy a rajt idõben megtörténhet. Ezért be sem melegítek. Váratlanul mégis idõben elrajtoltunk, de bemelegítés hiányában csak óvatosan kezdtem. Még így is több helyen nyugtalanító fájdalmat érzek, amik nagy megnyugvásomra P.kereszt környékére már elmúlnak. A pályának ez a szakasza szép és könnyû, de több helyen köves, és csúszos, tehát nem árt az óvatosság. Fagyoskatonánál viszont több bélyegzõt is ki lehetett volna tenni, és akkor nem kellett volna egy bõ percet sorbanállással tölteni.

P.kereszt környékén a mezõny végre dübörgõ tempóját enyhébbre fogta, és nekiláthattam egyik bolyról a másikra felzárkózni. Egyesek a temetõ sarkánál rövidítettek a Pirosra, és nyertek 100 métert, de ez csak azoknak lehet hasznos, akik jól ismerik a környéket. A Piroson fel a Zöldig kellemes emelkedõ, és elkövetkezett a bemelegedés is. A László-kúpig felfelé még mindig jól futható, de nekem ez már túl melegre sikeredett. Az ellenõrzõ pont után ragacsoltam az elõttem levõkön, és bizakodtam abban, tudják, hol lehet a nagy szerpentint lerövidíteni. Ez bekövetkezett, de számomra csak lépkedõs mászást, és nem futást jelentett. Nem szerencsés a kialakult ritmust, egy mászás kedvéért feladni, de az a tudat, hogy megspóroltam több száz métert, lelkileg feldobott.

Elkövetkezett a zöld jelzés, ami a pálya legkellemesebb szakasza, közel 4 km-en. Itt igazán lehetett volna jó tempót menni, de gondolva a késõbbi nehézségekre, haladtam a bollyal, tartalékoltam, és a környezetben gyönyörködtem. Imitt amott még a köd is eltûnt, sõt a Nap is kisütött, és bizakodással töltött el. (Késõbb a köd többször visszatért, a látótávolság néhol nem haladta meg az 50 métert.) A Z+ jelzést könnyû volt észrevenni, és egy 400-500 méteres szakasz következett a Pilis-nyeregig. (Ez a szakasz több helyen vízmosásos, csúszós, köves, botladozós, erõsen lejtõs rész) A Pilis nyeregben frissítés, de a víz torok fájdítóan hideg. Rajtam az segíitett, hogy végig kezemben tartott kulaccsal futottam, amit kezem melegen tartott.

A harmadik ep.tõl kezdõdõen már gondolkodtató szakasz következett Körtvélyesig. Elõször lefutottunk a Piroson, 3-szor kereszteztünk egy széles dózert, míg kiértünk a mûútra. Onnan balra letekintve láthattuk a jelleghatárt, ami mentén a P+ elvisz minket Mexikóba. A következõ mûútig megint egyértelmû és jól futható a terep, hamar megtaláltuk a Zöld négyzetet, ám itt nagyon kell ám nézelõdni (erre fel is hivta Repi barátom a figyelmet), mégis kudarcot vallottam. A fiatalosban nem találtuk a folytatást, visszafordultunk, és szép kis kerülõvel a mûúton eljutottunk a Hoffmann vadászházhoz. Itt találkoztam azzal a kellemetlen érzéssel (ami késõbb többször is megismétlõdött), hogy akiket korábban elhagytunk, elénk kerültek. Megint küzdeni kellett azért, hogy utolérjük õket.

A Hoffmann vadászháztól emelkedõs, de futható szakasz következett. Én ugyan szégyellem, de többször belegyalogoltam, gondolván arra, hogy hasznos lesz az erõvel takarékoskodnom. Innentõl kezdve már jelzett úton, a Z+, Z, és P jelek mentén eljutottunk Körtvélyesig. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy a 3-as és 4-es pont közötti átmenetbõl nagyon jól készüljön fel. Itt az optimális átmenet könnyen elrontható, de másokhoz képest akár 2 km –t is nyerhetünk. Sõt, azt hiszem, hogy a jelzett út fizikailag nem a legkönnyebb.

Körtvélyesnél láttam elõször, ami késõbb is elõfordult és meglepett, hogy az ellenõrzõ pontoknál a futók szívesen lazsálnak, pihennek. Perceket veszítenek, amikor meg jön a lejtõ, nem bírnak erejükkel, és száguldoznak. A Lukács ároknál is ez történt. Meg is vertek vagy 200 méterrel annak aljáig, de a Prédikáló szék emelkedõin már nyomukban voltam.

A Prédikátor szék, és annak kövei. Az a helyzet, hogy ennek az emelkedõnek nagy része szerintem futható, ha… és most jön egy sor feltétel, pl. ha eléggé erõsek vagyunk, ha elõtte nem futunk 20 km-t, stb. de egyes részei szerintem futhatatlanok. Emiatt úgy gondolom senkinek sem kell szégyenkeznie, ha az ellenõrzõ pontig csak néhányszor fut meg valaki 1-200 métert. Sajnos a köd miatt a tájból semmit sem láttam, sokszor még az elõttem haladót sem, így történhetett meg, hogy a gerincrõl letévedtem. Eléggé fárasztó volt visszamászni, ami a rugót is kivette belõlem. A Prédikálószék e.p-nél tisztult a kép, az elõttem futók megint csak lazsáltak, igy együtt volt a kompánia. Megint lejtõs szakasz+nagy rohanás, plusz erõs köd következett. Azon találtam magam, hogy ismét egyedül vagyok, ahol még sosem jártam. Bevártam az utánam következõt, hogy nõjön a biztonságérzetem, lementünk a dózerútnak hajtû-kanyarulatáig, ahol 100-t balra levágva, visszatértünk a Pháromszögre. Ezen megint egy fáradságos lejtõ a mûútig. Itt is le lehetne vágni, de nem mertem bevállalni. A mûúton megint magányosnak éreztem magam. Bevártam az utánam jövõt, beszélgettünk, és egyre bizonytalanodó érzésekkel kocogtunk sikáros felé. Attól tartottunk, hogy lefutunk a térképrõl. Pedig a Prédikáló széktõl idáig, sõt innentõl a következõ 5-6 km –t nagyon jól meg lehetne futni!

A Sikárosi mûúton, a baloldali õrházig gondolkodás nélkül kell futni, nem sokkal ez után jobbra egy keskeny mezõn a K+-ra rátérni. A 6. és 7. ep.-t könnyû megtalálni. A 7-estõl a sikárosi réten keresztül, majd a K és P jelzésen egészen a P+ ig nagyon jól futható annak, már akiben van még elég erõ. Érdemes erre a szakaszra tartalékolni. Én itt már erõsen elfáradtam, de azért szépen sikerült a percekkel elõttem haladókra ráfutni.

A Pháromszög könnyen megtalálható, de a vadetetõnél jól körül kell nézni. A Pháromszögön megtett teljesítményemrõl nem merek beszélni. Alig futottam rajta valamit. Egyszerûen majdnem a végét jártam. Még szerencse, hogy Körtvélyesnél megettem egy szelet csokit, megittam egy kulacs vizet, különben erre a pontra érve, teljesen eléheztem volna. A harci kedvbõl mostanra nem maradt semmi. Alig vártam, hogy egy kicsit lehessen már szintben is futni. A túrázókat azért szépen lehagytuk, sõt, a Kerek Bükkben már megint egyedül voltam. Túl jó a terep, igaz sáros, de túl jól futható. Nem ehhez szoktam, talán eltévedtem volna a cél elõtt 1 km-rel ? Le a hátizsák, elõ a szemüveg, a térkép, és elkezdtem azt tanulmányozni. Nagy baj nem lehet, fussunk tovább, és akkor jobbos kanyarban feltûnt, hogy ismerõseim a gerincen futnak, tehát jó helyen vagyok. Megint kezdtem a felzárkózást, de nem volt erõm mindegyiküket visszaelõzni. A végén a célba már boldogan érkeztem, örültem, hogy kibírtam, nem tévedtem el, és a versenyzõtársakkal boldogan lepacsiztunk. Mindig igy van ez, a célban az ember már csak a szépre és jóra emlékezik, vidáman emlékeztettem a rendezõket, hogy ugyanolyan jó hangulatban érkezem, mint amilyenben elindultam, aminek õk is én is örültem.
Az idõm nem lett fényes, saját mérésem szerint 4.28 azaz eléggé szerény, de elsõre azért ez is jó, ennyit tudok. A verseny nemcsak az idõeredményekrõl és a percekrõl szól, hanem annál többrõl. Ez utóbbiból viszont bõven jutott nekem.

Nehéz-e lefutni a Skerlecz Iván 32-t? Nehezebb-e ez, mint megfutni egy maratont? Ezeket a kérdéseket, és kapcsolódó válaszokat halgattam kb. 10 évvel ezelõtt, amikre tapasztalat hiányában nem is válaszolhattam. Szerintem a nehézséget sosem a pálya, hanem mindig a gyengeségünk okozza. Ha jól felkészültek és erõsek vagyunk, akkor nem is olyan nehéz ez a pálya. Az már más kérdés, hogy erre nem könnyû felkészülni. Az meg személyes tényezõ, hogy bárhol, bármilyen távot futok, mindig nehéznek találom. Az is tény, hogy a legrosszabb maratonomon is sokkal jobb idõt futottam mint most. Mégis mennyire érdekes, hogy bár majdnem tönkrementem verseny közben, nagyon gyorsan regenerálódtam. Bõ órával a futás után fitt voltam, másnap a fizikai terhelésnek csak halvány nyomait találtam. Maratonok napjain és másnapjain még sosem éreztem magam ilyen jól. Nem tudom, mi ennek az oka, talán az, hogy nem szabad egy maratont és ezt a versenyt összehasonlítani. Más mûfaj mindkettõ.

Tanulságok számomra.
A 3. és 4. ep. közötti átmenetbõl nagyon jól fel kell készülni. Szükség van Nem jéghideg! folyadékra, és némi táplálékra. Helyesen kell öltözködni! Ez nagyon nehéz dolog, a pálya egyes szakaszain belepte lábamat a dér, másutt a melegtõl folyt rólam a víz, megint másutt –a futás ellenére is- reszkettem a hidegtõl. Futni mindig nagyon jókedvûen kell. Leginkább ezt (az útvonal 80-90%-án) sikerült teljesítenem.

Tiberius

Eger, 2009.november 22.











 
 
Szellemes lélek nappali tájékozódási teljesítménytúraTúra éve: 20092009.11.15 00:18:57
Szellemes Lélek Tájékozódási Teljesítménytúra, 25 Km
2009. november 14.

Mindig is tudtam, hogy én vagyok a világ legrosszabb tájfutója, de bátran belevágtam, mert halottam, hogy tájékozódási szempontból könnyû lesz a pálya. Bátorított az is, hogy velem tart MM lányom, aki ügyes a tájékozódásban. Megegyeztünk, a pálya egyes szakaszain õ navigál, másutt meg én.

Az indulás.
Szokásomhoz híven, már a rajtot elhibáztam, ugyanis a Szentlélek Turistaháznál, - és nem a Szentlélek Turista Parknál - parkoltam le. 8 óra elõtt érkeztünk, mikor még mindenki aludt, így nem volt kit kérdezni. Tévelyegve bejártuk a környéket, rátaláltunk a kolostor romjaira, az üdülõ telepre, majd a rajthelyre. Ezzel belekóstoltunk a terepviszonyokba és az idõjárásba. Rájöttünk, hogy túl melegen öltöztünk, így az igazi verseny elõtt korrigálhattunk. A megtett 500 hasznos, és ki tudja mennyi haszontalan méternek, egy erõs, órányi séta volt az ára.

A rajthely.
Nagyon megörültünk neki, mert nagyon vágytunk arra, hogy az igazi túrát járjunk. A rendezõ, és egy kedves, hatalmas komondor fogadott nagy barátsággal. Ez utóbbit szerettük volna magunkkal vinni, de etetése-itatása miatt letettünk róla. Gyors-barátságos nevezés, szép kellemes napsütés, feldobott hangulat, találkozás és rövid beszélgetés kedves ismerõsökkel, és 9 óra 15-kor elindultunk a túrára.

Az elsõ állomásig.
Utólag megnézve a térképet, a Csikorgón és a Karai (vagy Czékus) úton vezetett utunk az elsõ ellenõrzõ pontig. Egekbe emelõn jó érzés volt a Piros ill. Piros+ jelzésen haladni. A Csikorgón hétágra sütött a nap, enyhe kicsit hideg szél hûtött minket, a kilátás a Bükk északi részére bámulni való volt. Tejföl fölé nyúló hegycsúcsok, szépen megvilágított színes erdõk. A talaj, az erdei út, kiváló a terepfutásra. Ennél álmodni sem lehet jobbat. MM lányom jól navigált, nekem még gondolkodnom sem kellett, elég volt csak jól éreznem magamat. Viszont már itt is tapasztaltuk, hogy többeknek gondjuk van a tájékozódással. Csendes elégedettséggel örültem annak, hogy biztos kezek gond nélkül vezetnek.


Bánkútig.
MM vezetett, és nagyon jól, sõt kiválóan haladtunk. 48 percen belül odaértünk. Viszont már a rajthelyen történt egy szótévesztés. MM úgy olvasta, hogy a 2. ellenõrzõ pont támadáspontja Hollóstetõ közelében van, bár Hollókõt akart mondani. Nagyon megörültem ennek, mert úgy éreztem, nem kell majd nézegetnünk a térképet. Hollóstetõre Bánkútról térkép nélkül is odaérünk. Igy viszont mindkettõnk fejében más cél lebegett. Mivel õ vezetett, õ választotta meg az útvonalat. Az irányválasztása elbizonytalanított, észrevételeim meg az õ gondolatait zavarták. Emiatt folyamatosan ellenõriztük a pozícióinkat, a térképet, és egyre jobban elbizonytalanodtunk. Megálltunk, tanakodtunk, akikkel találkoztunk kérdezõsködtünk, és amint lenni szokott, szinte mindenkitõl ellentmondásos válaszokat kaptunk. A dolog Kis-Huta rétnél tisztázódott, amikor MM azt mondta, hogy a 2. pont közel van az Olasz kapuhoz, és akkor rájöttem arra, hogy mi vezetett engem félre. Nekiindultunk futva, elég jól haladtunk, és a kb 15 perces téblábolásból valamennyit visszahoztunk. Én még attól is tartottam, hogy honnan fogom felismerni, hogy a sok kõ közül melyik a Holló-kõ, de MM ezzel már nem törõdött. A 2. ep. Az Olasz-kapu elõtti mûút mellett, Szilvásvárad felõl kb. 400-500 méterre volt.

Itt kinyitottuk hátzsákunkat, kiterítettük térképünket, ettünk-ittunk, és a következõ útvonalat tervezgettük. A 3. pont lényegében a Nagymezõt Jávorkúttal összekötõ mûút mellett volt, Jávorkút elõtt kb. 1 km-rel. A térkép alapján három lehetõségünk kínálkozott. 1. Visszamegyünk egy darabon arra, amelyrõl jöttünk, és a sok kanyargós út közül kikeressük a legrövidebbet, 2. keresünk a Zsidó-rét felé menve egy másik viszonylag rövid, de kacskaringós utat, amelyik a nagymezei lóistálló mellett köt ki, a 3. pedig az hogy elfutunk a mûúton a Nagymezõig, onnan meg Jávorkút közeléig. Az elsõ lett volna a legpraktikusabb, de nem tetszett. Ugyanazt az utat, ha lehet aznap ne járjuk meg kétszer. A 2. választást kockázatosnak találtuk, mennyi idõt veszítünk, ha elkeverünk. Igy maradt a 3. amit egyébként is nagyon szeretünk. Igaz, hogy 1,5-2 Km-rel hosszabb az optimálistál, de ha futunk, akkor az nem számit. Rövid eszegetés, és pihenés után irány az Olasz-kapu, Zsidó-rét, Nagymezõ, Jávorkút mûút. A futásról hamar letettünk, mert MM-nek evés után szúrt az oldala, másrészt féltettem õt, nehogy lesérüljön. Viszont nagyon jól kilépett. Nagymezõ után ismét kezdtek erõsödni a balsejtelmeim. Mi lesz, ha elmegyek az ep. mellett? Emiatt nem mertem bátran nekiszaladni, csak túrázva haladtunk az úton. A turista térképek sem a legjobbak, rajtuk a távolságok eléggé megbízhatatlanok. A 3. ep. megint bizonytalansággal töltött el, mert az a bizonyos fa –amit kerestünk- a leírás szerint Bükk-fa, de én biztos vagyok benne, hogy az nem Bükk volt. Mindegy, MM ennek átmérõjét lemérte. Innentõl egy jelzetlen úton mentünk Csipkés-kút felé. Volt egy másik lehetõségünk is, miszerint leszaladunk Jávor-kútra, onnan a Bolhási barlanghoz, majd a K-jelzésen Ómassára, és vissza Szentlélekre. Ez az út viszont túl egyszerûnek és könnyûnek tûnt, ezért a jelzetlen utat választottuk Csipkéskútra.

Csipkéskútra.
Szerencsénk volt, mert sütött a Nap, és nem kellett tájolót használnunk, így az elõzõleg általunk sosem járt úton, könnyen eltaláltunk Csipkéskútra. Az is csábított erre a választásra, hogy a Jávorkút-Csipkéskút közötti fenyves csodálatosan szép. Ez sem volt éppen csúnya, de különös sem. Ebbõl a szempontból rosszul választottunk. Csipkésrõl viszont a sárga jelzést néztük ki magunknak Ómassára. Itt sem jártunk korábban, de innentõl már én vezettem. Sajnos megint elkövettem egy hibát. A Sárga egy kitûnõ dózer úton vezetett egy darabig, majd letért egy mély patak-völgybe. A dózer láthatóan párhuzamos volt a völggyel, és feltételeztem, hogy minden út Rómába, illetve Ómassába vezet. Ezért válasszuk a jobban járhatót. Arra nem gondoltam, hogy egy jó km után elkezd mindenfelé kanyarogni, és onnan már nem lesz jó a patakvölgybe lemenni. Abban is reménykedtem, hogy ez a dózer Ómassa felett szintben elvisz minket a Rajthely közelébe, és nem kell Ómassára bemenni. Nos mindkettõben tévedtem. Az Alsó Borovnyák-Kõablakánál kötöttünk ki a volt kohász úton. Erre vezet a Bükki hegyi marathon útvonala is. Sajnálattal láttam, hogy az utat mélyen feltúrták munkagéppel, mert Bánkútról szennyvizet akarnak elvezetni erre. Tréfásan kértem is a munkásokat, hogy aztán jól temessenek itt be mindent, mert jövõre a maratonon erre szeretnék futni. Megígérték, hogy rendben lesz, de ellenõrizni fognak, hogy valóban elindulok rajta, és nemcsak beszélek. Végül is leértünk Ómassa felsõ csücskébe. Tévedésem miatt kerültünk 1,5 km-t. Másfelõl viszont nem bántam meg. Mintha visszautaztunk volna az idõben 15 évet. Az isten hozta Õrnagy Úr helyszíne és falusi hangulata volt tetten érhetõ. Itt az utcán mindenki ismert mindenkit, egymással beszélgettek az emberek, a keretekben kakasok kapírgáltak, kecskék mekegtek, imitt amott ketrecekben nyulak rágicsáltak. Kár lett volna kihagyni, bájos hangulata volt ennek a településnek.





Vissza a rajthelyre.
A buszmegállótól balra fel a sokszínû jelzésen. Itt olyan út következett, amihez nem volt kedvem. Az útról folyt a víz, és az út is sáros. Nem szeretem az ilyet. Sosem zavart az esõ, a hó, sem egyéb más, de nekem mindig kell 5-10 perc, amíg megbarátkozom a gondolattal, hogy a cipõm sáros lesz. Utána már semmi bajom vele, de addig mindig rossz a kedvem. Igy történt most is, és nem tetszett az emelkedõ. Pedig akadt egy két különlegesen szép függõleges sziklafal, amilyet sosem láttam korábban. Ezek az ország legszebb sziklafalai. Egyre kedvetlenebb lettem, megint kezdtem azt érezni, hogy rossz helyen járok. Eljutottunk a Jubileumi –forráshoz, és megint szembesültünk azzal, hogy szokás szerint nem a legrövidebb utat választottam. Innentõl nem teketóriáztunk, elhagytuk a földutat, és tájfutó szokás szerint a villamos-vezeték nyomvonalán mentünk hegynek felfelé. Úgy gondoltuk, hogy a távvezeték településre vezet, és az építési költségek minimalizálása szempontjából ésszerû útvonalon halad. Ez a rész már egyáltalán nem volt kellemes.

A célban.
A célban már csak a szépre emlékeztünk, és minden kétségünkrõl elfeledkeztünk. A rendezõ, - tisztelet és nagy-nagy megbecsülés Neki- nagyon kedvesen fogadott, jó volt vele, és kellemes volt beszélgetni. Igazából hálásak vagyunk neki, és azt hiszem, hogy nagyon bátor, és ritka cselekedetet hajtott végre. Tudtommal egy ilyen túrát egyes-egyedül megszervezni nem kis dolog, nem akármi.

Összegzés.
Elsõ próbálkozásom alapján nem szeretem a tájékozódási teljesítmény túrát, pontosabban a fel-felbukkanó bizonytalanság érzését. Jobban szeretnék egy jó itinert, ami alapján a verseny elõtt fel lehet rá készülni. A tájékozódási túrának viszont bája is van, nevezetesen az, hogy ember ismeretlen helyekre is el fog jutni. Nem kispistás dolog az egyéni útvonal választás. Ez egy kreatívabb mûfaj. Az útvonal évrõl-évre változik. A Bükköt és más tájakat is sokkal jobban meg lehet általa ismerni. Nekem még barátkoznom kell a Tájékozódási Túrákkal, és nem is ajánlanám mindenkinek. A térképek majdnem csapnivalóak. Az viszont lenyûgöz, hogy egyetlen fecske is csinál nyarat, azaz egyetlen rendezõ vállalása is ennyi élmény befogadásához segíthet minket indulókat.

Kelt,

Eger, 2009-11-15

Tiberius














 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.14 00:07:41
Less Nándor TF60 Útóhatása


Mire számítson a kezdõ, ha a Less Nándor TF60-at választja? A Túra utáni gyönyörökrõl írok, hátha éppen ez lesz majd a fõ attrakció és vonzerõ .


A Túra végére annyira elfáradtam, hogy enni és beszélgetni sem kívántam. Azonnal beültem az autóba, és – amúgy jókedvûen- hazautaztam. Jó nehéz volt belõle kikászálódni, és még inkább az elsõ emeletre felvánszorogni! Utána már jól jött a fürdés, ellazulás, de a felkelés és a járkálás nem. Zúgott a fejem a tiszta hegyi-levegõtõl (és a portól). Másnap ajándékképpen hatalmas nagy elefánt-puszikat éreztem combjaimban, fájtak az achilleszeim, a sarkam és a talpam. Izomláz-oldó könnyû futásról szó sem lehetett, nehezemre esett minden lépés, még járni is alig bírtam.

A fordulat hétfõn következett be.

Minden enyhült, de még voltak fájdalmaim. Egész nap munka, utazás Pestre, hazaérkezés este 10-után. Kedden már éheztem a futásra, vágytam rá, és nagy örömmel este 8-10 Km-t lefutottam. Minden, ami a TF60 alatt kicsit rossz volt, mára már megszépült. A túra képsorai elõttem egyre gyakrabban leperegnek, és egyre szebbek lesznek. Már semmiben sem találok kivetnivalót, a szalagozásban, az ep. elhelyezés szívatós megválasztásában, az általam meg nem értett tréfákban. A túra is hiányzik, és bosszantó, hogy munkával kell az idõmet tölteni. A túra elõtt-alatt és annak hatására most is úgy gondolom, hogy sose leszek híve az ultra-futásnak. Nem Én! Soha! Ám annyira szép a Less Nándor TF60, annyira jó rá visszagondolni, hogy akár passzióból, akár versenyen, de nagyon szeretném még sokszor lefutni.

A szenvedésrõl.

Van aki nyafog, van aki sajnálja vagy sajnáltatja magát, van aki dicsekszik vele, van aki panaszkodik, és van aki mindenrõl hallgat. Pedig a szenvedés velejárója a terepfutásnak. Nem mindig, és nem folyamatosan, hanem csak egyes idõszakokban. Futottam már futó-nagyságokkal is, akik megengedték, hogy tartsam velük a lépést, és ekkor láttam, hogy alkalmanként õk is kínlódnak. Összeszorított fogakkal, be-becsukódó szemekkel küzdenek, s úgy szenvednek mint egy haldokló kutya. A különbség köztük és a magamfajta között az, hogy õk ilyenkor is megtartják szép vagy majdnem szép mozgás-ritmusukat, míg a magamfajta elveszíti azt. A kínlódás vagy helytállás, a küzdés tisztessége egyébként ugyanaz. Aki nem szenved, nem ismerheti meg az örömet sem. Talán Ez a Less Nándor TF60 egyik nagy titka. Mindkettõt ajándékul nyújtja.

A gyõztesekrõl.

A gyõztest nem becsülöm vagy tisztelem csak azért mert gyõzött. Az a dolga, hogy gyõzzön. Ez az õ magánügye. A gyõzelem nem közügy. A futás sem az. Mi a futást a magunk örömére tesszük. Ám a mostani verseny élmezõnyében (ha jól tudom a gyõztes is az akire gondolok és) ismerek, több klasszis van, aki csodálatos ember. Szerények, csendesek, becsületesek, egyszerûek. Emiatt nagyon tisztelem õket. Nem a futó teljesítményük az igazán nehéz (ámbár képtelen vagyok õket megközelíteni), hanem a helyes emberi viselkedés, amibõl példát mutatnak. Mellesleg azt várom tõlük, hogy írjanak minél több beszámolót, tanítsanak, segítsék a kezdõket, adjanak kedves és jó tanácsot mindenkinek. Tanítsanak meg minket is arra, amit õk tudnak.


A rendezõkrõl.

Elõzõ írásomban kicsit többet okoskodtam a rovásukra, mint kellett volna. Tudjátok meg kedves rendezõk, hogy mi résztvevõk szeretünk, tisztelünk titeket. Észrevesszük, hogy mennyi mindennel próbáltok kedveskedni nekünk. Hálásak vagyunk ezért Nektek, de mi, telve hibákkal odamondogatunk. Nézzétek ezt el nekünk, de néhány dolgot szívleljetek meg, mert néha nekünk is van egy kicsi igazunk.


Less Nándorról.

Csak a rendezõk jóvoltából, és néhány írásból hallottam-olvastam felõle, és hogy mennyire elkötelezett ember volt. Különösen fájdalmas, amikor egy elkötelezett ember megy el. A világot minden tekintetben az õ lelkesedésük viszi elõre. Becsüljük meg emlékét, gondoljunk rá tisztelettel, és kövessük odaadásban, küzdõképességben, elhivatottságban, az élet minden területén és a természet szeretetében.


Tiberius

2009. október 13.









 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.11 21:31:43


Less Nándor TF60

2009. október 10.EMLÉKTÚRA A BÜKKBEN


Indulás:

Vidáman keltünk MM lányommal tele lelkesedéssel. Elfogyasztottuk szokásos reggelinket és kakaónkat. Összekészített holminkat még egyszer átfutottuk, aztán irány Cserépfalu. Ez volt életünk elsõ “Less Nándora”, melyrõl eddig csak jót hallottunk. Õ 35-ön, én meg 60km-es távon indult. Még sötét volt, mikor beértünk a falu központjába, de már ekkor fürge léptekkel megindultak a túrázók elsõ csoportjai fényvisszaverõs matricákkal felszerelve és nagy ügybuzgalommal. Nagyon ösztönzõleg hatott ránk, és alig vártuk, hogy mi is elindulhassunk. A kedves ismerõsökkel egy rövid kézfogás, néhány mondat, közben kezdett kivilágosodni. A levegõ kellemesen száraz, és langyos, tehát nem kell komolyan beöltözni. Több futó rövid pólóban és nadrágban készült a távot teljesíteni. „Nem lesz ez így jó –gondoltam magamban-, kellemetlen lesz majd a vizes csalánosban”. Mint utóbb kiderült, nagyjából igazuk volt, mert az útvonalon viszonylag kevés volt a susnyás, a hiányos felöltözés meg éppen jót tett a hûtésben. MM ¾7-kor indult, én meg vártam a tömegrajtot. A rajt elõtti percek egyfajta feltöltekezést, felerõsödést jelentenek számomra. Egyre erõsebb ilyenkor a jókedv, a meccs-vágy, és az az érzés, hogy ez a verseny kell nekem.

A rajttól az 1.ep.-ig:

Nagyon helyesen rövid beszéd hangzott el, majd vidáman indult el a mezõny. A helybéliek kíváncsi és kérdõjeles tekintete kísért minket, de csak õk tudták, mit gondoltak felõlünk. Talán azt, hogy megint ennyi a ráérõs ember itt? Mint mindig, a mezõny eleje most is bekezdett, és elég jól elhúzott elõlünk. Õk tudják, miért teszik, de nem lenne okos dolog tartani velük a lépést, tehát fussunk csak lazán. Az országúti kanyar után az elsõ fenyves, igazán üdítõ, és nagyon finom a levegõ. Az emelkedõben nincs nehézség, de nem visszük túlzásba, spórolunk az erõnkkel. Cserépváralján hasonló a helyzet. Az elsõ e.p. felé haladva léleklazító a szelíd táj. Az aszfalt mellett füves rész, kihasználom a lehetõséget, inkább azon futok. Kíméli a talpakat.

A 2.ep-ig:

A kaptárkövek környékén egy kis mászás, ez kissé megtöri a futó-ritmust, de utána hamar helyreáll, mert hosszú, a talpnak is jólesõ, jól futható terep következik a kõvölgy felé. Még ezelõtt utolértem MM lányomat. Jó volt látni mosolygós arcát, és ismét elcsodálkoztam, hogy csak úgy edzés nélkül micsoda tempót képes diktálni. A kõvölgy tényleg szép, kellemes a szemnek, de kevésbé jó a lábnak. Ez nem futóterep. Igenis a lábak alá kell nézni, a térdeket magasabbra kell emelni, a kövek között ugrálni kell, de nincs még baj, mert jó erõben vagyunk. Közeledünk a Dobi-réthez. A bezárt szurdok után üdítõen hat egy belátható, tágas sík-zöld mezõ. Itt viszont elszakadt a hátizsákom pántja, és egy darabig kézben kellett vinnem, majd késõbb meg kellett kötöznöm. Mint késõbb kiderült, a jó ellátás miatt egyáltalán nem is volt szükség útravalóra. Kishitûségemnek ez a felesleges 1-2 kg teher lett az ára.

A 3.ep-ig

A Dobi rét után változatos, nagyon csekély emelkedõkkel tarkított hullámos táj fogadott, amit lehetett lazán és jól futni. A kiírás szerint errefelé található egy Ökörütõnek nevezett mezõ. Hogy melyik volt az a sok-sok mezõ és rét közül, nem tudom, de az egyiken egy nagy szürkemarha gulya legelészett. A szalagozás errefelé érthetõ volt, nem okozott gondot. A Hór-völgy az Oszla-házig jól futhatónak bizonyult, de már itt is lehetett látni, hogy a völgy murvás burkolata nem az igazi. Ehhez már megfelelõ cipõt kellett választani. A 3. pontnál az ellátás pazar volt. Irány a 4.e.p. : az Ódor vár!


A 4.ep-ig.

Igencsak meglepett, hogy a hegyi szerpentin milyen sokáig jól futható, és a talajra sem lehetett panasz. Igaz a végén volt egy néhány 100 méteres átkötõ szakasz a felsõ dózer felé, amin csak mászni lehetett. A felsõ dózer-úton túl az Ódor várig könnyû futóterep. Az ellenõrzõ pontot szerintem kár volt felvinni a várba, legalábbis futók számára, mivel az a kicsi mászás is összezavarhatja a ritmust.

A feltételes ellenõrzõ pontig:

Az Ódor-vár után jobbra található forrásba belekóstoltam. Nem sok értelme volt, csupán annyi, hogy megtudjam, ízletes-e a vize? Ennyit megért a kis kitérõ, de okosabb útválasztással (a forrás kihagyásával) meg lehetett volna spórolni fél percet. Innentõl kezdve szerintem a lejtõ aljáig nehéz futóterep következett. A nehézség nem közvetlen, hanem közvetetten jelentkezett. Aki itt nekiszalad, az hamar szétüti a (tartó) combizmait. Tehát érdemesebb itt óvatosan futni. Sokan jöttek fel szembõl (a 25-35kmesek), és csalódottak voltak a válaszomat hallva, amikor affelõl érdeklõdtek, hogy messze van-e még a csúcs? Látszólag nagyon jól esett többeknek, amikor kedves hangsúllyal ‘Hajrá! Vidáman!’-köszönéssel bíztattam a felfelé jövõket.

Az 5.ep-ig:

A feltételes e.p. után ki kellett piszkálni a cipõmbõl a felszedett kõtörmeléket. Innentõl a Hór-völgy következett. A táj szép, az emelkedése könnyû, de a kocsiút a talpakat sem kíméli. Ami jó még ebben az útban az az, hogy nem lehet rajta eltévedni. Bár ez sem teljesen igaz. Már nagyon vártam az ep-t, és már a Tebe pusztánál jártam egyre jobban bizonytalankodó érzésekkel, amikor végre rátaláltam. Az asztalnál pár futó méltatlankodott, mert kiderült, hogy a szervezõk egy picit hibáztak. Az ellenõrzõ pontot nem a tervezett helyre tették ki. Szegény jelenlévõk, nekik kellett lenyelni mindazt, ami a versenyzõkbõl elõtört. Pedig a panaszosoknak sem volt teljesen igazuk. Az útvonal-hosszabbítás mindenkit egyformán érint, belõle elõnye csak az erõsebbeknek, hátránya meg a gyengébbeknek származik. Az ellátás itt is nagyon jó volt, még banánt is kaptunk, de az már kellemetlenül hatott, hogy az ott levõk sem tudták hol vagyunk pontosan. Azzal biztattak, hogy forduljunk vissza 500 métert, és majd ott megtaláljuk a Pazsag-völgyet.

A 6.ep-ig:

Az az 500 méter valójában 1000 is volt, ráadásul honnan tudjam, hogy a sok völgy közül melyik a Pazsag. Az itiner írt valami sarokkövet, meg egy útszéli kerítést, de kõ itt mindenfelé akadt, és kerítés is. Találtunk egy nagyon foszlányosat, de csak erõs képzelõerõvel volt nevezhetõ kerítésnek. Nem volt más választásom, be a völgybe, és az elõttem futókat követtem. Bíztam bennük, õk meg bennem, de mindannyian tévedtünk. Egyikõjük szidni kezdte a rendezõket, hogy nem tisztelik a futókat…stb. Ezt nem helyeseltem: SPORTEMBER NE MÉLTATLANKODJON! Végülis jó völgybe fordultunk be, de az elkövetkezõ nagy keresztezõdésnél, a befutó sárgánál nem mentünk el jobbra. Igaz, szalagot sem találtunk. Mentünk egyenesen, a jelzés 50méter múlva megszûnt, ahogy az itiner írta, tehát jó helyen vagyunk?! Elég sokat futottunk felfelé, de úgy tûnt, hogy se szalag, se jobbról újabb völgy, ami a Pokol-völgy lenne. Elég bután nagy távot mentünk felfelé, míg hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, visszafordulunk. Vissza az elsõ sárgáig, majd lekanyarodtunk róla. Ezt követõen mintegy 300 méter múlva került elõ az elsõ szalagos-jelzés. Utána már sokáig követhetõ volt a szalagozás a Pokol-völgyben, meg tovább is, ahol el sem lehetett volna tévedni. A szalagozással késõbb is akadtak gondok. Pozitív csalódás volt viszont, hogy a Pazsag és a Pokol völgy meglepõen jól futható terepnek bizonyult, csak a patak-medret kárhoztattam. Jó lett volna azt szalagozással elkerülni. Általában is azt gondolom, hogy nem jó csak úgy feleslegesen vizenyõs, köves, saras, vagy ágtörmelékes, más szavakkal sérülés-veszélyes helyeken vezetni az útvonalat. Mi történik akkor, ha valaki tényleg megsérül? Hogyan hozzuk õt onnan ki? Ott hagyjuk??? Az õ baja? Véleményem szerint ebben a rendezõknek is van némi felelõssége. Répás-tetejétõl a Bánya-hegyi parkolóig megint könnyû volt az út. Elvileg itt teljesítettük a féltávot, de töredelmesen bevallom, hogy a fáradtság elsõ jeleit már tapasztaltam magamon. Ezért úgy döntöttem, hogy nem rohangálok mint egy versenyzõ, hanem az ellenõrzõ pontban rendesen eszem, iszom. Benyomtam két zsíros kenyeret, ettem sok-sok savanyúságot, és kedvemre üdítõztem. Nem érdekelt, hogy ez mennyi idõbe kerül, hiszen a több km-es téves bolyongásom értelmetlenül nagyobb idõhátrányt okozott. Itt viszont jó lett volna valamiféle sós harapnivaló, pl. ropi. Volt ilyen késõbb, de már 30km tájékán is kellene az elvesztett sót pótolni!


Bányahegytõl a Tar-kõig:

Ez a kedvenc útvonalam, már amikor sétálva teszem meg. Fizikailag igazándiból nem is nagyon nehéz, ha az ember pihent, de fáradtan egészen más a helyzet. Rengeteg sok helyen bukdácsolósan köves a talaj, a térdeket rendesen meg kell emelni, és ide nem jó az „igazi „futócipõ. Az ember megpróbál takarékos üzemmódban futni, ami természetesen lehetetlen. Következmény a gyakori botladozás, esetleges eltanyázás. A legjobb lenne itt egy megerõsített talpú nagyon passzos Nike vagy hasonló kvalitású cipõ, ami viszont más részeken hátrányos. Itt találkoztam az elsõ kellemetlen viccel is. A Három-kõ elõtt ki volt írva egy papírra, hogy „Lajhár Vagy”. Nem bántott, de sajnáltam, hogy valaki ilyesmire fecsérli az erejét/idejét.


Az Imó-kõig:

Tar-Kõ: Kedves beszélgetés a pontõrökkel, szerencsére volt folyadék is, sós-ropi is. Szerintem a Tar-kõtõl következett a pálya legnehezebb szakasza. Köves, hosszú, meredek lejtõk, a Toldi-Bükk kivételével egészen az Imó-kõig. Nagyon baleset-veszélyes rész. Nem lehet úgy megfutni, hogy az ember közben ne verje szét a combizmait és a térdszalagjait. Próbáltam óvatos lenni, de szinte lehetetlen kíméletesen futni. Az Imó-kõ elõtt 100 méterrel már csak sétálni tudtam. Nem tudom, hogy a szervezõk miért csinálják azt a poént, hogy az ellenõrzõ pontot beleteszik a forrás szájába. Mi, akik már szétstrapáltuk magunkat idáig, nagyon nehezünkre esik lemászni az ellenõrzõ pontig, és onnan a helyes útra visszajutni. A pontõrök egyébként mindenütt nagyon rendesek és segítõkészek voltak.

A Bujdosó-kõig:

700 méterrel az Imókõtõl lejjebb jobbkanyar, amin elindulok felfelé. Biztos voltam benne, hogy ez visz a Lambot-Bércig. Már futok vagy 100-150 métert, mikor meglátom, hogy a völgyben balra messze elõre lent a szalagozás. Vissza a völgybe, majd látom hogy jó lett volna az elõbbi út is. Azt viszont nem értem, hogy a szalagozás miért a dzsuvás rész felé vezet, amikor van jó út is. A Lambot-bérc felé vivõ emelkedõ jól joggolható, de ennek felét már gyalogolva teszem meg. Felérkezem a gerincre, leltárt csinálok. Elõttem senki, mögöttem senki, a lábizmaim egyben, csak éppen fáradt vagyok. Baj nincs, a Bujdosó-Bércig kicsit hullámzós részt futva teszem meg. A máskor oly szép táj most nem tetszik annyira. Nem a kirándulók miatt, akik mellett elmegyek, hanem a fáradtság miatt. A Bujdosó-Bércnél meglepetés ér. Csoda-szép sziklafalakat lehet arra látni, gyönyörû a Barát-rétre lefutó völgy, de a lejtõ majdnem megadja a kegyelem-döfést. Imitt-amott már bele kell gyalogolni.

Barát-rét, halastó, frissítõ-állomás:

Ez kellemes meglepetés volt számomra, nem írtak róla az információs füzetben. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Legszívesebben leülnék, és mindent, amit csak lehet végigkóstolnék. Nem is kellene itt futni, jobb lenne inkább eszegetni. Szinte önkínzás, hogy a kellemes helyett a kellemetlent kell választani.


A Hosszú-völgyi mûút:

Enyhén emelkedik, nincs is vele baj, de az aszfaltot már nem szeretik a lábaim. A felfestésnél lekanyarodok az erdei jelzésre. Egy-két helyen tényleg emelkedõs, de azért futható. Talán 100 métert kellett belesétálnom. Viszont egy-két keresztezõdésnél nagyon elkélt volna a szalagozás. Bizonytalan rossz érzés kerülget, vajon rossz felé megyek? Ilyenkor már sokat számít plusz 1-2 km is. Hurrá! Megvan a Völgyfõ-ház, innentõl már talán nem tévedek el. Megint elkezdõdött az Ódor mászás, csak a másik oldalról. Szégyenlem, de itt már nem volt elég erõm ezt az emelkedõt is megfutni. A nyeregben jobbra: már futható rész számomra. Sõt, nagyon jó futóterep, de a lefelé menet itt is erõsen próbára tett.

Ódor-vár:

Rendesek voltak a pontõrök, elláttak mindenféle jóval, együttérzésük és támogatásuk jólesett, de mi a fenének kellett nekünk futóknak megint felmásznunk a szikla-kiszögellésre?!

Ódorvártól vissza a zsérci-útig:

Nagyon vegyesek voltak az érzéseim. Kirándulók tömegével találkoztam. Ez nagyon nagy elismerést váltott ki belõlem, mert ugyebár 1000 embert rávenni arra, hogy családostul, baráti köröstül együtt sétálgassanak a természetben, elõttem kiemelkedõen nagy és becsülendõ dolog. Le a kalappal a szervezõk elõtt. Ezt így megoldani rendkívüli dolog. Ugyanakkor ez nekem mégis kellemetlen volt. A gyerekek mindenütt végig rúgták a port, és így az út nagy részét porfelhõben tettem meg. A port nem szeretem: futásnál nem mellékes a belélegzett levegõ milyensége. Az emberek kerülgetése is fárasztó volt, mert mindenki a legjobban járható részen szeretett sétálni, nekem meg többnyire a leggödrösebb, leggazosabb részek jutottak. Mit mondjak, ez többet rontott a lelkesedésemen, mint a megelõzõ 50Km.

Nyomó-hegy:

Amíg jól futható volt, nem volt vele semmi bajom. A végén a mászásnak semmi értelmét, sport-értékét nem találtam. Ráadásul a fákat teleagatták mindenféle jópofának tûnõ felirattal. A kiírás-készítõk ereje másutt jobban érvényesülhetett volna, például a precízebb szalagozásnál. Sõt, volt aki bosszantónak tartotta a sok sületlenséget. Azt hiszem, hogy a helyzet azért nem ennyire fekete-fehér, sõt, elképzelhetõ, hogy a 10-12 éves túrázó gyerekek számára ez derültségre adott okot, és õk jópofának találhatták a feliratokat. A Nyomó hegy tetején a futók számára jólesett volna 1 pohár víz.

A Nyomó-hegy tetejérõl :

A célba megint egy rossz, murvás út vezetett, de azt hiszem, nem is az útban, hanem a lábaimban volt a hiba. A versenyközpontban a befutók fogadásában akadt némi zökkenõ, de ez nem csoda, hiszen a túrázók tömegeit kellett fogadniuk. MM lányommal is találkoztam. Nagyon örültem neki, hogy okosan teljesítette a távot. Odafigyelt arra, hogy a lejtõket takarékos üzemmódban fussa. Nevezetesen, hogy a súlypontot alacsonyan tartjuk, lépéseket rövidítjük, nem csapjuk a sarkunkat, s ha fájdalmat érzünk a térdszalagjainkban, akkor szerpentinben futunk, nem emeljük magasra a vállunk, stb. és figyelünk a helyes légzésre is. Jól csinálta. Ami a bablevest illeti, én kihagytam. Egyrészt, mert nagy volt a tömeg, továbbá fáradtság okán nem volt kedvem enni, és siettem is haza. MM lányom nagy kritikus lévén megjegyezte, hogy a bableves nem volt nagy szám. Volt benne néhány szem bab meg virsli-karika. Érthetõ, ahol 1000 embert kell etetni, ott nem lehet jót is, és egyenlõ mértékben jól elosztani. Viszont azt is el kell ismerni, hogy a rendezõktõl nagyszerû gesztus, hogy az alacsony részvételi díj ellenére is, mindenféle módon megpróbáltak a résztvevõknek kedveskedni.

Tanulságok:

Ami a szereplésemet illeti, úgy érzem, hogy jól sikerült számomra. Sok szép új hellyel és útvonallal gazdagodtam. A versenybõl rengeteget tanultam. Megerõsödtem korábbi meggyõzõdésemben, hogy nem tartozom az élen futók táborába. Engem már a nõk is megelõznek. Ezt bizonyítja az eredményem: 8óra 4 perc. Nem lettem az ultra-futás híve, és nem is leszek az. Nekem maximum 40-42 km ízlik. Az ilyen hegyi terepre nagyon jól fel kellene készülni. Nem elég a síkon futás, a résztáv, a fartlek, akármennyit is végzünk belõle. Ehhez vagy kerékpáros combok, és az úszók lazasága kell, vagy nagyon komoly és rendszeres erõsítés és gimnasztika szükséges. Ezek hiányában már az is szép, ha az ember, akárhogy is, de lefutja a távot. Ezt ugyan megtettem, de nem emeltem a futók fényét és dicsõségét. Akik látták a mozgásomat, komolyan gondolhatták:” Nohát, már ez is futás? Ez is valami?” És igazuk van! A verseny alatt még azt hittem, hogy legalább kitartásból jól vizsgáztam. Aztán hazamentem, és megtudtam, hogy legidõsebb lányom elõzõ nap délután kórházba került, és 28 órás küzdelem után egy fiú-gyermeknek adott életet. Mi az én küzdelmem az Övéhez képest? Mi az én küzdelmemnek értelme az Övéhez képest? Nem merek erre a kérdésre válaszolni, de azt tudom, hogy az erdõket, a hegyeket és a futást mindhalálig szeretem.

Tiberius, 2009.okt.11.












.




 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár