Túrabeszámolók
|
| Bartina | Túra éve: 2010 | 2012.01.22 21:26:47 |
|
Bartina 15
Régóta szemeztem a túrával és 2010-ben végre le is tudtam utazni, vonattal. Az állomásról különbusz vitt a nevezési helyre, majd onnan a szálkai rajtig.
A busz miatt persze várni kellett a rajtnál (a tömeg miatt), de hamarosan útra keltünk szötske-vel. Mivel 2012-ben írom a beszámolót ( ), így túlságosan sok mindenre nem emlékszem. Az eleján nem voltak olyan rosszak a talajviszonyok, ám késõbb azért volt némi sár is.
Az elsõ ellenõrzõpont Grábócon volt, ahol megtekintettem az ország egyetlen fennmaradt szerb ortodox templomát - nagyon szép volt. Itt egyébként elég hosszú sor állt a pecsétért.
A faluból a K jelzésen haladtunk és egy nagy legelõ után beértünk a Gyurkó-völgybe. Erõteljes emelkedõ, majd csatlakozik hozzánk a S jelzés is.
A második ellenõrzõpont jelenti számomra a túra csúcspontját, itt gulyáságyúban készül a forralt bor és a tea, mindkettõbõl vételezek. Nagyon jó a hangulat, sok túrázó összeverõdik itt.
Túratársamtól elváltam (õ a 30-as távon megy tovább), és folytattam az utam a S jelzésen. A harmadik ellenõrzõpont a Bükkös-erdõben volt. Innen erdõs részen, majd tanyák között haladtam. A város szélén volt még egy kis hullámvasutazás, majd meredek lejtéssel és rövid sétával értem be a célba, a Baka István Általános Iskolába.
Megpróbáltam lejutni az állomásra (még stoppoltam is a buszmegállóban - nem sok sikerrel), végül somogyi túrázók vittek le a vonathoz, köszönöm Nekik!
Képek a túráról:
http://bartina15.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | | | |
| BUÉK | Túra éve: 2010 | 2010.01.02 20:09:54 |
|
BUÉK 20 - 2010. január 2.
Idénre nagyravágyó terveket szövögetek (Budapest Kupa, Pest megye teljesítménytúrázója, MVTE érem), ehhez tökéletes volt a mai túra.
Tömegközlekedéssel mentem a rajtba, szeretem az 5-ös buszt, így csak egy átszállás volt. Bár korán rajtoltam (7:15), mégis "csak" a 95-ös rajtszámot kaptam. A túrán harmadszor vettem részt, így az útvonal teljesen ismert volt.
A Vadaskerti-hegy kellõképpen bemelegített, azonban az igazán "kellemes" kaptató az Újlaki-hegy emelkedõje, amelyet viszonylag könnyen abszolváltam. Rövid sziklás, nemszeretem szakasz következett a K körséta jelzésen, és hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõ pontot.
1. ep. Hármashatár-hegy: itt Hartmann Misiék pontõrködtek, velük jót beszélgettem, közben tudtam napfelkeltés képeket készíteni. A rajtnál kapott croissant és egy banán csúszott itt le.
Innen kellemes ereszkedés következett a Fenyõgyöngyéig, jó volt látni, hogy kevesen kispistáztak az aszfalton. Régen itt volt a teás pont, de megértem, hogy logisztikailag 800-1000 embernél ez már nem kivitelezhetõ. Innen meredek, majd kellemes emelkedõ következett az Árpád-kilátóhoz, ahol nem volt ep. Elõtte csatlakozott be a Hegedûs Robi túráról ismert zöld. Innen már csak néhány perc volt a
2. ep. Apáthy-szikla: itt Egonák pontõrködtek, velük is beszélgettem, ha már a túrán egyedül mentem :-). Fogyasztás: 4 szem szõlõcukor, tea, víz.
Innen az útvonal a Széher utcáig ismét HR-ról ismert, csak nem kellett jobbra fordulni a Z + jelzésre. Nem mindenki ment végig a Fekete István utcán, de lelkük rajta. Az új Z már nem vág át a Ferenc-halmon, a lakópark kedvéért ránézésre a domb felét lepusztították. :-( Sajnos a János-hegy oldalából eltûntek a szalagok, de így sem volt nehéz megtalálni a követezõ ellenõrzõpontot:
3. ep. Z + elágazás: a pontõrök egy sátorban húzták meg magukat, Joey inkább Hûvösvölgyben melegedett. :-)
Innen ereszkedés következett a Szépjuhászné állomásig, majd a túra utolsó jelentõsebb emelkedõje a következõ pontig:
4. ep. Nagy-Hárs-hegy: szerencsére az emelkedõ nem izzasztott meg túlságosan, így tudtam beszélgetni a pontõrökkel a feltámadó szélrõl. Javasoltam Nekik, hogy a Budai Kilátok túrához hasonlóan a kilától legfelsõ szintjére telepedjenek fel. :-)
A S jelzésen kellett ereszkedni, a kritikus résznél kötél segített, majd a S körséta elválási pontjában ismét nem volt szalag, a közeli kukában található nylonzacskóból csináltam egy alkalmit, mert sokan továbbmentek egyenesen (köztük én is elõször :-). Innen már kellemes séta volt elérni az
5. ep-t Nagy-rét: Ryan és tása szaloncukrot osztogatott és dacolt a feltámadt széllel, nem lehetett kellemes itt állni kb. 3/4 4-ig.
Innen zombi üzemmódba kapcsoltam és Vagdalthússal megegyezõ szintidõt "futva" (nettó 3:50) érkeztem a célba. Virsli, tea, BK és PMTT-füzet vásárlása, beszélgetés, Gruber Misivel villamosozás.
Jó kis évkezdet volt, nagyon profi szervezés (de ez természetes az MVTE-tõl), néhány kép a mai túráról:
http://buek2010.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | | | |
| |
|
Magyarországi Forrástúrák – Visegrádi-hegység – 2009. december 13.
Sajnos az elsõ forrástúrát kihagytam, így kapva-kaptam a lehetõségen, hogy decemberben még egyszer megrendezték a túrát (egy távon). A túra rajtját autóval (Leányfaluig) és busszal közelítettem meg, a túrán velem tartott atros is (így kissé vissza kellett vennie a tempójából).
A túra elején gudlukinggal és Bubuval mentünk együtt, nekem nagyon tetszett a hajnali Visegrád, a Salamon-toronnyal és a sípályával, gyengén szállingózott a hó. A túra elején három forrást sikerült becserkészni, persze közben figyeltem Bubu mozgalmára is. A Nagy-Villám aljában értük el az OKT-t, majd késõbb a K+ jelzésen haladtunk tovább. Sikerült abszolválni az itiner által is említett elkavarást („Ha a K, Z elágazáshoz értél, 200 méterrel túlcsúsztál …”) J.
A Külenberg-forrásnál meglepetés etetõ-pont volt, Egonék finom lekvárja nagyon ízletes volt. Az elkavarásnak köszönhetõen Bubuék beértek bennünket, de hát jött az etetõpont, így már csak a célban találkoztunk.
A József-forrás érintése után egy szerpentinen ereszkedtünk le (S sáv) a Hétvályús-forráshoz. Itt erõt kellett gyûjteni, mert szó szerint fatörzsekbe, gyökerekbe kapaszkodva kellett felkapaszkodni a nyeregbe. Szembe Béla bácsiék jöttek, vajon elkavartak?
A Vörös-kõtõl leereszkedve (volt egy kis hó) még érintettük a Csaba-kutat és kellemes tempóban értünk Leányfalura, ahol egy lemerült akkumulátor várt a kocsiban. L
Bikázó kábel senkinél sem volt, így jött a sárga angyal és életet lehelt a kocsiba, hazáig meg sem álltam, gyakorlatilag a családot is mozgó autóval vettem fel. J
Néhány kép: http://forrastura.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | | | |
|
|
Fel a Nagy-Koppányra! - 2009. október 18.
Mivel több börzsönyi mozgalmat is megkezdtem, a túra jó lehetõség volt több pont begyûjtésére. Szobig vonattal utaztam, onnan busszal Márianosztrára. Kora reggel volt, turistával nem találkoztam.
A helyi kisboltban bélyegeztem (Pálos mozgalom), majd el is sétáltam a templomig (éppen harangoztak), amely mellett az élõ pálos hely található, feljegyeztem a „Várak a Börzsönyben” kódot. Visszagyalogoltam, és a Z jelzésen kezdtem meg 3 Börzsöny-csúcsai (BCS) pont becserkészését.
Kopasz-hegy: folyamatosan emelkedett az út, majd a Z hszög még meredekebb kaptatóval vitt fel a csúcsra, mely nevéhez méltóan "kopasz" volt. Sajnos ködös volt az idõ, így a kilátásban nem nagyon lehetett gyönyörködni.
Só-hegy: továbbhaladtam a Z jelzésen, a Lengyel-rétek után kellemes út következett, majd izzasztó emelkedõ a Só-hegyre, ahonnan ismét nem volt a térkép által ígért "Szépkilátás".
Nagy-Sás-hegy: továbbhaladva egy erdõirtásos rész után (jelzés nuku) egészen sûrû erdõbe értem, majd ismét egy Z hszög jelzésen kellett felkapaszkodni a csúcsra, mely a mai nap legmagasabb hegye volt (608 méter).
Idõvel nem álltam rosszul, hamarosan elértem a Z + jelzést, melyen balra fordulva hamarosan Nagyirtáspusztán voltam. Sajnos vizet nem tudtam vételezni, viszont találkoztam túrázóval, moiwa sporttárs már letudta a Nagy-Koppányt és sietett tovább. Nagyirtáspuszta után rettenetes sár volt a K + jelzésen, de nem volt mit tenni, ez vitt fel a csúcsra. Leírt néhány kurflit az út, de végül csak felértem, és nevezés után meg is kaptam a díjazásomat + ellátmányt. Nagyon szép volt, ahogy a ködfelhõbõl elõbukkantak a szomszédos erdõk. Feljegyeztem a BCS kérdésre a választ, majd a kétnapos túrán lévõkhöz csapódtam, akik között felfedeztem egyik egyetemi évfolyamtársamat.
A Koppány-nyeregbõl hamarabb továbbindultam, de sikerült egy jelzetlen földútra elkavarnom, ahonnan szó szerint árkon-bokron keresztül tértem vissza a jelzésre. Bár a Nagy-Galla is tervbe volt véve, végül a P jelzésen haladtam tovább, nagyon szép erdõben.
Márianosztra elõtt csatlakozott be jobbról a Z jelzés, innen szépen látszott a Nagy-Galla és a Varjú-hegy, ráadásul éppen kisütött a nap is. Éppen elértem a kisvonatot, mellyel bevonatoztam, Szobra, nagyon hangulatos volt.
Készítettem néhány képet is: http://nagykoppany.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
| |
|
Budai kilátók - 2009. október 10.
Régóta készültem Máté Pista barátomék túrájára + Pinkert Laciéknak megígértem, hogy begyûjtöm az esetlegesen leadott BK-füzeteket. Próbáltam minél korábban indulni, így a nagy tömeg ellenére sikerült 7:10-kor elrajtolni.
Az elsõ ellenõrzõpont az Erzsébet-kilátóban volt, ahonnan szép kilátás fogadott, készítettem is néhány képet. A túrán egyébként Döme63, ati928 és Eri sportársakkal mentem, de hol elõreszaladtam, hol utolértek. Az útvonal továbbra is adta magát, a Nagy-, majd a Kis-Hárs-hegy következett, utóbbi kilátóján most jártam elõször. A Fekete-fejen valóban mozgott az ep., szerencsére sikerült nem elkerülni.
A Feketefej-utcában némi ellátmányt katunk, majd gyönyörû színekben pompázó fák között haladtunk tovább a P jelzésen. Egyébként is jellemzõ volt a túrán, hogy színpompásak voltak a fák az erdõben. A Vörös-pocsolyás-háton stílusosan a piros vörös zsírkrétával jelöltem meg az itinert.
Innen zombie üzemmódba kapcsoltam és nagy tempóban értem el a Tarnai-pihenõt (Mátéval nem találkoztam :-)), majd felfelé is gyorsan kapaszkodva a Csergezán-kilátót, a Nagy-Kopaszon. A pontõrök a kilátó lábánál fagyoskodtak. Az utunk Nagykovácsiba ereszkedett a hegyrõl, ahol a célban nagyon jól esett a meleg tészta.
Az itiner igényes, a bélyegzõk is nyomdászhoz méltók, a választható díjazások közül a fém (bot)címkére esett a választásom. 2010-ben is tervezem a túrát, valószínûleg az extra távot.
Képek:
http://bkilato.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
| |
|
Tata IVV túranap - 5 km - 2009. október 3.
Egy bakonyi rövid távú túra helyett költséghatékonysági okok miatt ezt választottuk. Vonattal kényelmesen megközelítettük Tóvároskert megállóhelyet, ahol sok túrázó szállt le, de csak egy idõsebb hölgy jött velünk a Baji úton az Olimpiai Központig.
A bejáratnál volt a rajt, az 5 km-es táv útvonala nagyon egyszerû volt, kétszer kellett megkerülni a Cseke-tavat, ellenõrzõpont nem volt. Egy kis kerülõvel értük el a tó szélét majd hamarosan a tó partján kezdtük meg a túrát. Régi malmok mellett haladtunk el, majd a tó K-i részén szép erdõs részen keresztül haladtunk (a terület egyébként az Angolkert TT), és értünk vissza ahhoz a ponthoz, ahonnan indultunk.
Laura úgy döntött, hogy ugyanabba az irányba menjünk még 1*, így ismét élvezhettük a tó szépségeit. Ekkor már több "hosszú" távon haladóval is találkoztunk. A célban kitûzõt kaptunk - mást nem is ígértek - 400 Ft-ért + IVV-pecsételést.
Az idõ jó volt, a tó környéke szép, a rendezés IVV-s.
Képek:
http://tataivv.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
| |
|
Iluska 6 - 2010. szeptember 19.
Ezen a túrán bebizonyosodott, hogy a gyerekek akkor tudnak a leggyorsabban menni, ha többen mennek együtt. A munkatársam és párja Bálint fiúkkal, Strack Laciék Ádám fiúkkal jöttek, én pedig Laurával.
A klotildligeti rajtban gyorsan túlestünk a rajtprocedúrán, majd a gyerekek kilõttek, mint a golyó, alig bírtuk a lépést tartani velük. Az 1. ellenõrzõpont az "Elágazás" nevet kapta :-), idáig már "jelentõs" szintet küzdöttünk le. Nemsokára elértük az Iluska-forrást, a túratáv névadóját, ahol rengetegen voltak, és müzliszeletet kaptunk. A nagyobbak mini-canopy-t is kipróbálhattak.
Úgy döntöttünk, hogy egy közeli barlangot is meglátogatunk, "kicsit" meredek volt fel- és lefelé is, de a gyerekek élvezték. Innen a Fehér-hegyre kapaszkodtunk fel (a Sárga éjszakain nehezebben ment), és hamarosan elértük újra az "Elágazás" ep-t. Tovább haladva a Homokhegyi esõházhoz értünk, ahol egy kis pihenõvel erõt gyûjtöttek a gyerekek (ha vki leül, a többi is követi :-).
A cél már nem volt messze, ahol alma és beváltható bón várt bennünket. Jól sikerült közös kirándulás volt, képek:
http://iluska.andrew79.fotoalbum.hu/
Üdv andrew79
|
| | |
| |
|
Töki Tökölõ 20 - 2009. szeptember 5.
Ekkor még úgy nézett ki, hogy meglehet a "Barangolás a Dunazugban" mozgalom, ezért választottam ezt a túrát, és az idõjárás-elõrejelzés alapján a 20-as távot. Kibuszoztam Nagykovácsiba, majd 0 pontért felcaplattam a rajtba.
13.35-kor indultam, kellemes ereszkedéssel Solymár felé. Mgruberékkel találkoztam, majd Solymáron a Zöld és Tojás túrák útvonalán haladtam, ellenkezõ irányba. Az elsõ ellenõrzõpont a Szarkavárnál volt, szép kilátás fogadott. A vár után találkoztam a hosszabb távot teljesítõ Strack házaspárral, akikkel végül a túra végéig együtt mentem. A Csúcs-hegyre a megszokott izzasztó kapaszkodót kellett abszolválni, majd pecsételni a Virágos-nyeregben. Innen tovább a Z sáv még ismerõs volt, de az azt követõ szakasz számomra teljesen ismeretlen, viszont nagyon szép. Különösen tetszett a Kõtaraj a szép kilátással, ahol az utolsó ep. volt. Innen már csak ereszkedni kellett a Kiscelli parkerdõig, ahol a túra célja volt. Még szerencse, hogy volt nálam bicska, mert különben nem nagyon tudtuk volna felvágni a kenyeret a zsírhoz. :-)
Viszonylag jó iramot mentünk (3,5 h), az idõ is kegyes volt hozzánk, a kitûzõ tetszett, az ellátás lehetett volna kissé jobb, de hát nem gasztrotúráról beszélünk. :-)
Kicsit tömör lett a beszámoló (3/4 év után jutottam el odáig, hogy megírjam), beszéljenek helyettem a képek:
http://ttokolo.andrew79.fotoalbum.hu/
Üdv andrew79
|
| | |
| |
| Lábatlan | Túra éve: 2009 | 2010.01.25 21:55:16 |
|
Télbõl a nyárba, avagy
Lábatlan 15 teljesítménytúra
A Pest határán rendezés utáni hétvége kedvezõ alkalom volt egy kellemes túrára. A családért kellett mennem Tiszaföldvárra a túra után, így a 15-ös távot választottam. Autóval mentem reggel Tardosra, innen busszal vissza Tatabányára. A rajthely (Turul) megközelítése egybõl izzasztó volt, ráadásul 0 pontért. :-) A nevezés közben (jó hosszú sor volt) láttam, hogy sokan jönnek felfelé a lépcsõn.
Az elsõ ellenõrzõpont az Aknatorony-kilátó volt, ki nem lehetett látni a hatalmas ködtõl (ez a része Tatabányának gyakran burkolódzik ködbe). A térképvázlattal ellentétben tovább kellett menni a P hszög jelzésen, meredek lejtõn. Hamarosan utolért b_feri, aki azonban rövid beszélgetés után tovább kocogott. Kaptató következett a Halyagoshoz, odaérve kitisztult az idõ. A P sáv jelzés felvitt a Kappan-bükk oldalába, nagyon szép erdõs részen haladt a túra, OT Ákosékkal beszélgettem.
Vértestolnára ereszkedvén többször belefutottam a lejtõbe, majd egy falun belüli izmosabb kaptató után elértem a 2. ellenõrzõpontot, a Presszót. Hatalmas volt a tömeg, és a nagy kapkodásban véletlenül a nõi WC-t használtam, néztek is rám rendesen, mikor kijöttem. :-)
Ettem-ittam és elindultam az aszfalton kifelé a faluból, majd a K sáv jelzésen -a tardosi út keresztezése után - fel a domboldalba. Nagyon érdekes volt a kerítéseken átmászás + a csemetekertben a keringés a bokrok között.
Az út enyhén emelkedett és hamarosan elértem Pinkert Laciékat, akikkel együtt mentem a 3. ellenõrzõpontot, a Bánya-hegyi tisztást, amely nekem a túra végállomása volt. Mentem volna még, de várt a család, így a Z jelzésen leereszkedtem Tardosra, ahol szerencsére megvolt a kocsim :-), és várt rám még aznap 350 km autózás.
Képek itt:
http://labatlan2009.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
| |
|
Pest határán 60K - rendezõi szemmel - 2009. augusztus 23.
Az idén másodszor rendeztük meg a túrát, és az elsõ tapasztalata alapján nem számítottunk hatalmas tömegre, az alábbi okok miatt: a. augusztus 20-át követõ hétvégérõl van szó, b. még nincs iskola, c. mindig van valami sportesemény egyidõben, d. logisztikája nem könnyû a túrának, e. montisoknak túl lapos, országútival túl bonyolult. Ennek megfelelõen csökkentettem az ellenõrzpontok számát, az útvonal gyakorlatilag változatlan maradt a 2008-as évhez képest.
A legnagyobb köszönet Pinkert Lacit (laci069, ha valaki nem tudná) illeti, hiszen rengeteg útjelzõ papírt helyezett ki, így nem kellett minden sarkon megállni tájékozódni. A túra Dunakeszi v.m-hez közel indult, sajnos a borult, esõs tovább apasztotta a létszámot, melyet csak az érem ígérete ellensúlyozott kissé (ld. a fényképeknél). Végül 34-en indultak és 32-en értek célba (janneszék defekt miatt fel kellett, hogy adják).
A Csokoládé Múzeumnál ugyan egy nagyobb csoport fogadása miatt nem tudtak külön foglalkozni velünk (mint 2008-ban), de végül ajándék csokit azért kaptak a résztvevõk. Itt elágazásék pontõrködtek. Az útvonal a Naplás-tó mellett vezetett, majd Rákoscsaba v.m. (pontõr: pygmea) és a rákoskerti "hegyek" következtek. Féltávnál volt a túra frissítõpontja, ahol OT Brigi népes családjával várta a túrázókat.
Innen a Merzse-mocsár következett, mely több túrázót elnyelt (természetesen nem :-)), a ferihegyi repülõtér mellett pedig laci069 pontõrködött. A kerítések miatt nem lehetett két Boeing között átvágni a repülõtéren, így meg kellett azt kerülni, és eljtni Vecsés határába, ahol efemm-ék vertek képletes sátrat a McDonalds'-nál. Innen viszonylag eseménytelen (de sajnos forgalmas) és aszfaltos szakasz következett a célig, ahol terülj-terülj asztalkám és én vártam a túrázókat. :-) (plusz húgom, az oklevélírás mestere).
Néhány kép: http://ph2009.andrew79.fotoalbum.hu/
Remélem 2010-ben többen eljöttök (tervezett idõpont: 2010. augusztus 22.), nagyon hangulatos túra, Budapest ismeretlen tájaira kalauzol el, ráadásul a Buda határán 50 teljesítésével együtt érem díjazáshoz juthattok! Jövõre más lesz a fõrendezõ és várhatóan változik a rajthely és ezzel a táv is megnõ 70 km-re, figyeljétek a túranaptárat!
|
| | |
| |
|
Internationale Dreitage-Wanderung Mödling 3*21 km
A Tökölõ túrán beszélgettem Frau Hevérrel, és említette, hogy mennek augusztusban erre a 3 napos túrára. Mivel utolsó alkalommal került megrendezésre és még sosem túráztam Ausztriában, úgy gondoltam, hogy belevágok. Mivel a családdal együtt mentem, egy kis apartmant foglaltam Mödlingben, nem messze az iskolától. Nem volt olcsó, de a tulajdonosnak voltak magyar rokonai és ezért nagyon kedvesen fogadtak, még a csomagjainkat is segítettek behordani.
1. nap
Bubuval megbeszéltem, hogy 6:00-kor indulunk, így én ott is voltam reggel a rajtnál, õk (Frau Hevér, Végh Kati és Bubu) azonban elaludtak, így "csak" 1/2 7-kor tudtunk indulni. Szerencsére a hajnali esõ a túra kezdetére elállt, és végig szép idõ volt a három nap alatt. A túra útvonala nagyon jól jelzett, így elegendõnek bizonyult a színes térképvázlat. Hamar elhagytuk Mödling utcáit és felkapaszkodtunk egy szép kilátóhelyre, ahol Bubu elmutogatta, merre fogunk járni a három nap alatt. Hamarosan elértük az elsõ ellenõrzõpontot, melyekrõl tudni kell, hogy az ásványvizen kívül minden fizetõs (1-2 EUR). Az elsõ nap még nem nagyon, késõbb már vettem egy-két dolgot. Állítólag ez is(egyre több a "csóró" kelet-európai) hozzájárult ahhoz, hogy 2010-ben már nem lesz 3 napos túra. Az autópálya alatt átkelve hagytuk el a legrövidebb távot én pedig a többieket, és a 10.3 km-nél levõ Seewiese ell. pontig nem is találkoztunk, a meredekebb emelkedõkön szeretek saját tempót menni. Itt megettem a csokimat és Végh Katival mentem tovább, aki minden nap - hozzám hasonlóan - a 21 km-es távot választotta. A Kardinalgraben ellenõrzõpont éppen nyitott, de már messzirõl lehetett hallani, mert aggregátor mûködtette a mobil sörcsapot. :-). A Giesshübl Mayerhof-ban kissé megpihentünk, majd hamarosan elértük Lichtenstein várát, amely elõtt volt az ep. A vár nagyon jól néz ki, de sajnos zárva volt, mivel renoválják. A célba 1/2 11 körül értünk be, egész jó idõvel, igaz, hogy nem volt sok szint és az is jól elosztva (685 m).
Feleségem délelõtt a gyerekekkel felfedezte a környék játszótereit, délután pedig - vásárlás után (hiszen szombaton ünnepnap volt) bebuszoztunk a schönbrunni állatkertbe, amelyet most Gréti lányom sírása nélkül élvezhettünk (májusban már voltunk egyszer, fájó hassal végigbömbölte).
2. nap
A túratársaknak sikerült idõben felkeniük, így nem sokkal 6:00 után indulni tudtunk. Mödlingtõl délre vettük az irányt és hamarosan egy hangulatos völgybe ereszkedtünk le. Az elsõ ep. ismét 5 km-nél volt, a pont nyugdíjasnak tûnõ személyzete már nagyban szeletelte a szalámit a szendvicsekhez. Ezután egy újabb 5 km-es etap következett, szép kilátással és a végén egy térdszagattó lejtõvel. Az Einöde ponttól ismét elváltunk Bubuéktól és egy mály völgyben emelkedtünk a Kote 540 pontig. Itt megengedtem magamnak egy szendvicset és egy Apfelstrudelt. Még nem volt vége az emelkedõnek, hiszen a következõ pont a 3 napos túra legmagasabb pontja, a 670 m-t elérõ Wilhelmswarte volt. A toronyból szép kilátás nyílott több irányba, de kissé párás volt a levegõ. Innen folyamatosan ereszkedtünk a célig, rengetegen jöttek szembe biciklivel és gyalog, nem irigyeltük õket. A Breite Föhre pontnál nagyon finom sütemények voltak, mire Bubu jött, már elfogytak. :-) (Ha jól emlékszem).
A családdal délután a mödlingi strandra mentünk, ahova én ingyen mehettem be az itinerrel, de a gyerekeknek is ingyenes volt a belépõ. A strand jó volt, többféle medencével és csúszdával.
3. nap
A várost ezen a napon egy harmadik úton hagytuk el, és átkelve a viadukt alatt, egy ideig patakparton haladtunk. Ezen a napon már az elsõ ep. elõtt elvált a 21-es és 33-as táv, de Frau Hevér is jött velünk, kicsit elcsoffadt a 2. napi maratonon. A Weissenbach ep-on ért minket a hír, hogy egy késõbbi szakaszon le van zárva az út. Sokan tanakodtunk, végül egy kerülõ aszfaltúton mentünk tovább, ami azért jelentett plusz km-eket. Az elsõ adandó alkalommal rátértem a jelzett útra, így tettem egy kis kunkort Gaaden körül, így a mögöttem lemaradt túratársak ismét beértek. Ismét ettem egy szendvicset, majd hamarosan elértünk egy mûködõ bányát, amely hihetetlen méretû volt. A Kiental ellenõrzõponton csatlakozott be a legrövidebb táv, ettem-ittam, feltankolva a Hausertempel meghódítására. Nem túl hosszú, de izzasztó emelkedõ következett, amit a 3. nap ellenére könnyedén abszolváltam. Innen nagyon szép útvonal következett, fenyvesekkel és gyönyörû kilátással. A WW-Kreuzung pontnál egy süteményt is megengedtem magamnak :-), majd betrappoltam a célba, ahol már várt a családom.
A délutáni program a Fertõ-tó melletti Sankt Margarethen vidámparkja volt, ahova 16 EUR-s belépõje ellenére nagyon megéri bemenni, mert bent szinte minden ingyen van (hullámvasút, traktormenet, stb.).
Nagyon kellemes három nap volt, köszönöm a túratársaknak az együtt töltött perceket, órákat.
Képek: (3 nap, így sok a kép is)
http://modling2009.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/
|
| | |
| |
|
Hegedûs Róbert emléktúra - 2009.11.14.
Mivel délután programom volt, megcéloztam a 7 órás rajtot. 6.40-re értem oda, az autóból minden értéknek látszó dolgot kivettem / eltettem (szerencsére a két gyerekülés nem vonzott oda senkit) + riasztóm is van. Nem ért a túra végén kellemetlen meglepetés, szerencsére.
7:00-kor indultam Bubuval és Hartmann Misivel, az elsõ ellenõrzõpont hamar elérkezett. Innen sziklás domboldalon ereszkedés következett (ismerõs a Budai kilátókról), majd a veszélyes mûutas szakasz. Misivel megkonzultáltuk a megoldási lehetõségeket: járda korláttal vagy híd az árok felett. A Fekete-fej kaptatója kellõképpen bemelegített, fent csoki várt (amit Bubu kihagyott). Lent az itinertõl eltérõen a szalagozás az erdõben vezetett, mi is arra mentünk. Adyligetnél mgruber beugrott a boltba, de nem most találkoztunk utoljára. :-)
Innen a túra a Buda határánnal megegyezõ távon megy: Remete-szurdok, meredek kaptató a hegyre, a villanyvezetékek után Gyõri Petiék fogadnak, és adnak egy croissant, mivel otthonhagytam az elemózsiámat. Köszönöm!
Itt saját teával frissítek, így Bubu és Misi elhagynak, a célban találkozunk legközelebb (Bubuval). Az erdõ még mindig szép (bár már kevesebb a szín), így van mit fotózni. A Shell-kútnál veszek ásványvizet és csokit, majd a S jelzésen haladok felfelé, én is látok a zöld körsétán elbóklászókat. A kaptató a Kálvária-hegyre izzasztó, fenn pihenek és elfogyasztom a croissant. Itt ér utol mgruber, akivel a célig együtt megyünk.
Kellemes hullámvasutazás következik a nyeregben, majd a K sávon haladunk a Virágos-nyeregig és tovább is, bár a ködtõl tényleg nehezen látni az utat. Nagyon fárasztó kaptató következik a Vihar-hegyre, valami nem stimmel, nem szoktam ettõl ennyire lefáradni. Fenn a Hármashatár-hegyen banántea (copyrigth Szötske) fogad, nagyon jól esett.
A K körséta jelzés következik, majd a BUÉK-ról is ismert Újlaki-hegy, most lefelé. Nekem egyértelmû volt a K sáv balra, innen kellemesen emelkedett az út az Árpád-kilátóig, ahol Vándorcsillagék pontõrködtek, röviden megpihentünk.
Az Apáthy-sziklához vezetõ út elején feltételes ponttal találkoztunk, hajléktalanok készítettek gulyáslevest, majd hamarosan elértünk a sziklához és a lépcsõsorhoz is. Innen sajnos szintet vesztettünk, hogy a Nagyhídtól folyamatosan emelkedve érjük el a célt. Sajnos ezen az utolsó szakaszon a lábam többször begörcsölt, csak otthon derült ki, mi lehetett a gond: 38 fokos láz. :-(
Köszönöm a túrát, nagyon jó, de a körülmények miatt nehéz is volt.
A következõ egy hónapban nem túrázom (szigorított a család:-)), de legalább az augusztus - októberi túráim beszámolóit lesz idõm elkészíteni.
Képek: http://hrtura.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/
|
| | |
| |
|
Monoton Minimaraton - 2009
A túrát már jó elõre kinéztem, hiszen nagyobbik lányommal rendszeresen (1-2 havonta) túrázunk kisebb távokon. Utoljára az Iluskán voltunk, ideje volt kimozdulni újra, együtt.
Az idõjárás nem riasztott el, bár sajnos már délelõtt is esett, így 1/2 11-kor szemerkélõ esõben indultunk el, ami a végén már egész komoly esõvé fokozódott. Munkatársamék Bálint gyermekükkel késve érkeztek, így Ádámmal és anyukájával vágtunk neki a minimaratoni távnak. 150 méter megtétele után egy gombacsoport 10 perces megtekintése jött, dehát már csak ilyen a túra gyerekekkel. :-)
Sajnos Laurának nem volt jókedve, így leszakadtunk Ádáméktól, akikkel már csak a célban találkoztunk legközelebb. Az ellenõrzõponton elfogyasztottunk egy mandarint, majd 10 perc múlva még egyet. Lányomat a "felugrok minden fatörzsre és sziklára" mutatvány lelkesítette fel, illetve a "fussunk versenyt a következõ szemetesig" akció.
Közben többen elhagytak minket, pl. Döme63, VadMalac, Tibet, DJ_RushBoy - Õk többször is, illetve RitaB is ránk köszönt. Lassan bevánszorogtunk rohantunk a célba, a "lesz csoki" ígéretem megtette hatását.
A célban zajlott az élet, b_feri a Vacsoracsatára készült, olahtamas- vízhordó és tûzmester lett, míg padlernek jutott a legjobb hely a sátor alatt egy kényelmes székben. Gethe Laci és Panni pedig szorgos rendezõként sürgött forgott.
A 1/2 1-es kisvonattal mentünk a Széchenyi-hegyre, onnan pedig fogaskerekûvel (60-as járat a BKV-nál) a Városmajorba.
Egy rövid beszélgetés a gyermekvasútról:
én: Laura, szeretnél gyermekvasutas lenni?
Laura: Nem.
én: Miért nem?
Laura: Mert olyan fekete a ruhájuk, és az olyan boszorkányos.
:-)
Remélem elég monotonra sikeredett a beszámoló, hozzá egy-két kép: vagy gomba vagy Laura van rajtuk. :-)
http://momi.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/
|
| | |
| |
|
Balaton IVV túranap 5 (10) - 2009.08.02.
A családot levittem nyaralni a Balatonra, így a hétvégén adta magát ez a túra, ráadásul szerettem volna az IVV-bélyegzéseimet is gyarapítani (végül, mivel otthonhagytam a füzetet, ragasztás lett belõle).
8 óra után nem sokkal értünk lányommal (3 és 9 hónap) Lovasra, nem volt nehéz megtalálni a Sarok borozót. Megkaptunk az "itinert", amely gyakorlatilag egy túrakiírás és egy fekete-fehér térkép volt, rajta egy nyíllal jelölt úttal. A rajtoltató hölgy még mondta, hogy valamikor érinteni fogjuk a balatoni kéket is.
Elindultunk felfelé, majd az elsõ adandó alkalommal elkanyarodtunk rosszfelé, de mivel lefelé haladtunk, gyanús lett a dolog. A lényeg, hogy menni kell felfelé, amíg csak lehet. A térképen látszott egy kurfli az útvonalon, ezt sikerült megtalálni, bár Laura egyre többször nyûgösködött. Ilyenkor megálltunk és meséltem valamit. A Csákány-hegyre felkapaszkodva elértük az elsõ ellenõrzõ pontot és ekkor konstatáltuk, hogy a 10-es távon vagyunk (az idõ alapján gyanús is volt), mivel a térképre a rendezõk elfelejtették berajzolni az 5-ös távot. :-(
Vizünk fogyóban volt (nagyon meleg volt), szerencsére Laura jól bírta, bár egyre többször kellett megállnunk és mesélnem. Beérve a hétvégi házak közé megváltást jelentett a mûködõ kék kút. A célba sikerült épségben beérnünk, ahol nagy kegyesen kaptunk két egyesületi kitûzõt, és két szem cukrot + utólag Laura egy dobozos üdítõt. (Én már nem is kértem.).
Megnéztük a kecskéket és birkákat, majd elindultunk haza. A rendezés és az ellátás (egy kis dobozos narancslé) kritikán aluli volt, fõleg ha figyelembe vesszük a 400 Ft-os nevezési díjat. De legalább Laura teljesítette 3. túráját is.
andrew79 |
| | |
| |
|
Szamárkõ 25 - 2009.07.25.
A hétvégét néhány munkatársammal Balatonhenyén töltöttük, és az elõzõ átmulatott éjszakának és a 1/2 7-es indulásnak köszönhetõen nem akadt közülük túratársam. :-)
A kiírást követve a CBA Oázis parkolójában tettem le az autót, bár közelebb is lett volna hely. 8.30-kor indultam, még kabátban, de már látszott, hogy az éjszakai vihar után kellemes túraidõ lesz. Az elsõ ellenõrzõ pontot (a névadó Szamárkövet)kb. 1/2 óra alatt értem el, itt csokit kaptunk és megszabadultam a kabátomtól.
Innen kisebb kaptató következett, a kõhegyi kilátót kihagytam, mert sietni akartam vissza Henyére. A sárga sávon haladva hamarosan kellemes erdõs részhez értem, majd 9:39-kor megérkeztem a 2. ellenõrzõponthoz (Vaskereszt, 6,1 km). Innen a zöld + jelzésen haladtam, a csemetekert mellett valóban húzós emelkedõn kaptattunk fel. Egy kis erdei út után megérkeztem a Kilences tetõre. Itt vizet lehetett vételezni.
HEV biztatására rövid kitérõvel (jelentõsebb szintet begyûjtve) értem el a Fejérkõtõl Tündérvölgyig mozgalom egyik pontját. Az ep-hoz visszajutva indultam tovább Köröshegyig. A "vadrózsa cserjék között jobbra fordulsz" ponton kissé túlmentem, de legalább ettem egy kis szedret, majd toronyiránt megleltem a szõlõültetvényt. Megérte kicsit szuszogni ezután a kaptatón, mert a dombtetõrõl szép volt a kilátás, a szürkemarha gulya pedig békésen legelészett. A falun hamar átkeltem, és megérkeztem a a köröshegyi horgásztó ellenõrzõponthoz, ahol barackot és finom pékárut kaptunk.
A közeli csapnál feltöltöttem vízkészletemet, majd indultam a völgyhíd lábához, ahol a túramozgalom újabb kódját jegyezhettem fel. Itt egy családhoz csapódtam és B. földvárig velük mentem. A kerítés mellett felkapaszkodtunk a földvári parkerdõig, ahonnan már jelentõsebb szint nem várt ránk. Egy nagyon bõvízû forrást és zuhatagot is láttunk az út mellett (vajon honnan eredhet?), majd hamarosan megláttuk Balatonföldvár házait. A magasparti sétányon elértük az Országzászlót és az utolsó ellenõrzõpontot, ahol egy 1/2 literes ásványvizet kaptunk.
A csigalépcsõn leereszkedtünk a vasútig, ahol elváltam alkalmi útitársaimtól és tettem egy kitérõt a túramozgalom harmadik kódjáért Balatonföldvár határáig. Utána visszafordulva kicsit megnyomtam és hamarosan megérkeztem a szántódi Közösségi Házba, ahol a díjazás átvétele után terülj-terülj asztalkám fogadott, zsíroskenyérrel, virslivel és kétféle szörppel. Efemm-mel beszégettem egy kicsit, majd indultam Fonyódligetre a nyaralónkba, utána pedig vissza Balatonhenyére.
Kellemes túra volt, eltévedni nem nagyon lehetett és jó volt az ellátás is.
andrew79 |
| | |
| |
|
Tökölõ túra Sárváron
Mivel a nyarat Fonyódligeten szoktuk tölteni (1-2 hét), így kapóra jött ez a Ságvárról induló túra. A GPS ugyan kicsit bezavart és az óvodához irányított, de a rendezõktõl telefonos segítséget kérve megtaláltam a rajtot. 7.17-kor indultam el, Ságvár házai között, az út egyre emelkedett és hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot a Bújó-liknál (1,54 km). Fogyasztottam két szem szõlõcukrot, elolvastam a „lik” történetét, a pontõrök elmondták, hogy régen egy szekér is átfért rajta. A likon áthaladva átjutottam a domb másik oldalára, innen mezõkön vezetett az út, amíg egy szépen karbantartott rétnél értem utol Frau Hevért, akivel az út hátralevõ részét együtt tettük meg. Az út nagyon szépen jelzett, nemrég újították fel. Egy kis kaptató után értük el a 2. ellenõrzõpontot egy magasles tövében. Pogácsa, szõlõcukor és víz várt minket. Innen ereszkedés, majd enyhe emelkedõ következet, hatalmas löszfalak között túráztunk (tényleg!). A 3. ellenõrzõ pont a Virágmányi kunyhónál volt (8,37 km) a szokásos ellátmánnyal. A gerincen haladva és rövidet ereszkedve elértük a túra legérdekesebb pontját, a 12-es szobát, amely a haramiák egykori búvóhelye volt. A barlanglakásban gyertyák voltak elhelyezve, de Éva lámpája még többet ért. Kúszva-mászva néztünk körbe odabent. Azért ezt a helyet választották a rablók, mert innen jól látszott a kereskedelmi útvonal és a portyázás után gyorsan el lehetett tûnni. Innen jelentõsebb ereszkedés után majdnem elértük a reggeli útvonalat (láttuk a késõbb induló túrázókat), de jobbra kellett fordulni és indulni Ságvár irányába. Az utunk egy látványos vízmosás mellett haladt el, majd hamarosan elértük Ságvárt, ahol az útvonal egy mély vízmosás szélén haladt. Bár az itiner és a kitett papír is veszélyesnek titulálta ezt a szakaszt, inkább az elõzõ vízmosásra állt ez a kitétel. Innen már csak a Ságváron õshonos emuk és lámák megtekintése maradt hátra és elértük az iskolát (16,29 km), ahol zsíros kenyér és szörp várt minket. A meleg étel még nem készült el, de én úgyis hazamentem ebédelni. Összességében nagyon jó túra volt, nem gondoltam volna, hogy a Balaton déli partján is ennyi látnivaló lehet.
Képek: http://tokolo15.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
