Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Bodajk - Gaja-völgyTúra éve: 20152015.07.05 11:04:52

 2015. 07. 04., Bodajk, Gajavölgy 25


A bodajki városnaphoz kapcsolódva elsõ alkalommal, de hagyományteremtõ szándékkal rendezték meg a túrát (a hírek szerint jövõre egy hosszabb távú gyalogos, illetve két kerékpáros távval bõvülhet a kínálat). Már az indítás 8 órai kezdetekor szép számú turistasereg toporgott a rajtban, örültem, hogy másokat sem tartott vissza a hõségriadó. Rövid várakozás után a kezembe vehettem a papírokat, s uccu neki a 25-ös távnak.


A túra útvonala a környék legfontosabb látnivalóit gyûjtötte egy csokorba. A plébániáról balra ki, át az úttesten, és máris kezdõdött a lépcsõzés a bodajki kálváriához. A domb tetejérõl szép kilátás nyílik a Csóka-hegyre, a csõkakõi várra, valamint Mór felé. Egy újabb rövid emelkedõ által a Kesellõre kapaszkodtunk fel, ahonnan a fentiek mellett a kálváriára is érdemes visszapillantani. Az elsõ ellenõrzõ pont az Alba Regia-forrásnál volt, ahol a forrás feliratában lévõ számot kellett feltüntetni az igazoló szelvényen. A forrás után nem a jól megszokott K+, K - útvonalon ereszkedtünk le a Gaja-völgybe, mert a túra kitérõt tett a halomsírokhoz, ahová szalagozás, majd P -, illetve KP jelzések segítségével jutottunk el. A szalagozott út egy eléggé benõtt ösvényen vezetett, ahol esetenként a burjánzó vegetáció akadályozta a tempós haladást. A halomsíroknál ismét szalagozás térített le bennünket a jelzett útról, ez azonban csak a közelben lévõ tájékoztató tábláig tartott, amelyet elolvasván visszatértünk a KP jelzésre. Lankás ereszkedés után érkeztünk meg a festõi szépségû Gaja-völgybe, második pecsétünket a Pisztrángos-tónál lévõ ellenõrzõ ponton ütötték be. Szusszanásnyi pihenõt követõen nekilódultunk, s hamarosan kiértünk a fehérvárcsurgói mûútra, ahol némileg elgondolkodtam, mivel a pecsételés alkalmával a hölgy a Bársony István Emlékház felé irányított bennünket, az igazoló szelvényen is ez következett a sorban, a térkép szerint azonban Fehérvárcsurgó, és a Károlyi-kastély volt a következõ állomás. Némi tanakodás után a térkép szerinti továbbhaladás mellett döntöttünk - mint utólag kiderült, jól. Az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk, amely hamarosan áttért a mûút túloldalára és kiskertek, hétvégi házak érintésével a fehérvárcsurgói víztározó gátján vezetett. A tó túlsó végén, a K négyzeten tértünk le Fehérvárcsurgó felé, s pár száz méter után megcsodálhattuk a szépen felújított Károlyi-kastélyt. Pecsételés és gyors reggeli után indultunk visszafelé a kék négyzeten, majd ismét a K-en folytattuk utunkat, amely megkerülte a víztározót, aztán felkapaszkodott egy sziklás meredélyre, ahonnan tökéletes kilátás nyílott a tóra. A túlsó parton a kéktúra sávjelzését P-ra, majd szalagozásra cseréltük, ami a Mácsonyás üdülõtelepen keresztül ismét kiért a fehérvárcsurgói mûútra. Innen tartós és a nyári kánikulában nem túl kellemes aszfaltkoptatás kezdõdött a Básony István Emlékházig, ahová a Gaja-völgy bejáratánál kialakított parkolóból hosszú, kitartóan emelkedõ mûút vezetett fel. Következõ állomásunk nem volt más, mint egy szépen kialakított vadászház távol kb. mindentõl, az erdõ körülölelõ csendjében. Innen K négyzeten ereszkedtünk ismét a Gaja-völgy felé, ám egy erdei szentélynél balra, a K háromszögre váltottunk, amelyen rövid, de erõs emelkedõ vitt fel a Vaskereszthez egy csalános, szemlátomást ritkán járt ösvényen. A kereszttõl a völgy déli részére láthattunk rá, a többi irányba magas fák takarták a kilátást. Hamarosan ismét a Gaja völgyében találtuk magunkat, amit most az egykori Ádám-Éva-fánál értünk el. KP jelzésen a Varjúvár fel folytattuk utunkat, ami a vadregényesen kanyargó, hol elkeskenyedõ, hol újra kiszélesedõ patak partján vitt tovább. Az erdészház után a KP jelzések immár véglegesen elhagyták a völgyet, mi pedig a kapunál elhelyezett bélyegzõvel beütöttük mai utolsó pecsétünket, s nekivágtunk a varjúvári emelkedõnek. Erõs kaptatóval elértük a dombtetõt, majd az egykori sípályán ereszkedve Bodajk szélsõ házait. Kellemesen hûsítettük magunkat egy köztéri kútnál, majd bagyjából tízperces sétával beballagtunk a célba.


A nagy meleg ellenére jól éreztem magam a túrán, amelyen egyébiránt meglátszott a szervezõk/rendezõk igyekezete. Az ellátás teljesen rendben volt: a Pisztángos-tónál müzliszelet, a Károlyi-kastélyban szõlõcukor, a Bársony István Emlékháznál alma és kellemesen hûvös ásványvíz, a célban pedig zsíros kenyér várta a beérkezõket. Jobbító szándékú javaslat gyanánt annyit szeretnék megjegyezni, hogy célszerû volna az igazoló szelvényen az egyes ellenõrzõ pontok sorrendjét pontosítani (hogy ne kerüljön ellentmondásba a térképpel), valamint az itinert az egyes ellenõrzõ pontok közötti távolság- és szintadatokkal kibõvíteni. Természetesen a feltüntetett szintmetszet sem rossz ötlet, de útközben így segít(ene) igazán. Mindezek mellett, ha jövõre valamivel kevesebb aszfaltos szakasz szerepelne a túra útvonalában, az már csak afféle bónusz volna a magamfajta kukacoskodó turista számára. :-)


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár