Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Lókúti túrák / Lókút TrailTúra éve: 20172017.07.28 16:59:42

 Lókúti 40


 


A kiírás és a korábbi túrabeszámolók alapján teljesen egyértelmű volt, hogy térkép és gps nélkül felelőtlenség lenne nekivágni a túrának… így vittem magammal mind a kettőt.


A rajt kisebb nehézségek árán meglett, mivel előneveztem (egyedüliként) a rajtoltatás gyorsan ment. Az ititner egyszerű, fekete-fehér, javasolt útvonallal, felsorolva az ellenőrző pontokat, ahol szelfikkel kell igazolni az áthaladást.


Rövid szöszmötölés az autóban és indulás. Hárman indulunk, de gyorsan el is válunk egymástól, ők jobbra, én balra látom az egyszerűbb utat az első ellenőrző pont felé. A lókúttól délre fekvő mezőt keresztben átvágva könnyen megvan a szekérút, ami kanyarogva, majd erősen emelkedve nekiindul a Papod csúcsának. Erős az emelkedő, egyre ritkább a levegő is, mert kapkodom rendesen, mire elérem a P sáv jelzést, ahol jobbra fordulva pár száz méter után meg is van a kilátó. Geoláda keresés, szelfi, kilátó mászás és indulok is tovább. Meleg van.


A következő részt egyszerűnek látom, szinte végig a piroson, nem lehet gond. Volt. Hárskútra beérve egy kék kútnál magamhoz veszem az összes lehetséges vizet, sokáig erre nem lesz lehetőségem. Taposom a műutat, majd a murvást és néha-néha elbizonytalanodok, a jelzések és a térkép nem nagyon akar egyezni, majd a jelzések annyira megritkulnak, hogy elő kell vennem a gps-t, hogy a kereszteződésekben ne menjek rossz irányba. Ha kicsit lassabban és sok pontosítással, de meglett a 2. ellenőrző pont a Középső-Hajagon lévő elhagyott rádió állomás. Itt is egy díjnyertes szelfi, út kiválasztása a 3. ponthoz és menet. Kicsit lefelé egyszerűbb és a korábban felfelé bejárt utat használva magabiztosabb is vagyok. Szembe találkozok a reggeli túratársakkal, mint kiderült kicsit elkavartak és lassította őket a susnyás, ahol én megállás nélkül áttörtem magam.


Az Augusztin tanya gyorsan meglett, a Középső-Hajag felé elmentem mellette. Itt döntöttem úgy a fénykép elkészítése után, hogy bekenem a lábam, a talpélemet továbbra is gyötri a cipő. Gyors kaja, ivászat és utolér egy túratárs, akivel utána a célig együtt talpalunk.


Egyeztetjük a terveket, a következő pontig nem bonyolult, kettő út közül is választhatunk, mi a S sáv mellett tesszük le a voksunkat. Végig beszélgetjük az utat, mint kiderül kollégák voltunk, de ő már elpályázott. A 4. ellenőrző pont, a bakonybéli Szent-kút könnyen meglett, ideje is volt, erősen fogyóban volt a víz. Pótlás, kaja, rövid pihenő, sajnálkozás a kánikula miatt és már a P +-en vagyunk, ami elvisz minket a következő pontra.


Ez a rész egy kicsit unalmas volt, ha egyedül megyek szerintem belassultam volna, de ketten azért egyszerűbb, jó tempóval, hullámvasutazás után meg is lett a Zoltay-forrás. Szépen rendben tartott, a Fűzfői Természetbarát Egyesület által foglalva. Friss, hideg vizet ad, nem is hagytuk ki.


A következő ellenőrző pont, az erdőből kiérve szemmel látható, de sokkal lassabban értünk oda a Z sávot és egy mezőgazdasági utat használva, mint az jól esett volna. Az út egyhangú volt és a meleg se sokat segített. Az Akli major, mint 6. ellenőrző pont azért csak meglett. Itt döntöttünk úgy, hogy nem a rövidebb, de a kis-Kőris hegy megmászásával járó utat választjuk, hanem kicsit kerülünk, és szintben haladva megyünk el a célig.


Kb. 4 km után eljött az a pillanat is, hogy a túra szervezőjét a reggeli búcsú után újra lássuk. Az első dolgom az volt, hogy levegyem a cipőt, jól esett megszabadulni tőle. Megkaptuk a túra teljesítéséért járó kitűzőt, egy tányér gulyást, amiből én gyorsan repetáztam is, nagyon jól esett, finom volt. Benyakaltam még jó pár pohár bodza szörpöt, összeszedelőzködtem, és ha kicsit robotosan is, de hazaindultam.


A túra kifejezetten jó. Előnevezéssel komoly kedvezményt kaptam. A kiírás korrektül tájékoztatott, hogy tájékozódásra kell készülni, így ez sem lehetett meglepetés. Szép helyeken jártam, megérte végig gyalogolni. Köszönöm a szervezést.

 
 
IszkiriTúra éve: 20172017.03.27 11:47:01

 Iszkiri 100 (108)


Komolyabb felkészülés nélkül, mint kiderült elsőként előnevezve fél hétkor elrajtoltam Pappszival, Rolanddal, Oczallal Szárligetről. Az időjárás tökéletes volt, hűvös, borongós, pont nekem való. Ahogy már tavaly is csináltam, a Vértes-körre innivalón kívül nem vittem semmi mást, minek is cipeltem volna, hiszen kb. 24 km után úgyis visszatérünk a rajtba/célba.


A Zuppa 07:18-kor lett meg, itt Oczal magasabb sebességi fokozatka kapcsolt, mi maradtunk a lendületes sétánál. Roland a 65-ös távval egyéni leghosszabbját célozta meg, így nem akartuk elrohanni az elejét, bár így utólag azt gondolom, hogy lehetett volna lassabb is. A 2. ellenőrző pontot, Macskabükköt (16,37) 09:19-kor értük el, de itt Roland nélkül, aki kevéssel mögöttünk volt egy egészségügyi szünet után. Idén Sanyiék beiktattak egy új pontot is, a Körtvélyes kilátot, utána közvetlenül a Mária-szakadék előtt Rakk Gyula lyukasztott és 10:39-kor újra Szárligeten a közösségi házban (24,26) voltunk. A kapott kuponok beváltása és Roland bevárása után 11:15-kor indultunk tovább, Tatára. Az idő napos, felhős, szeles, lekerült a soft shell kabát ás leteszteltük a Hosszú-hegyen az új kéket, ami változása miatt is nőt a táv. Erős kaptató, lendületes lejtő ás már Nagyegyháza utcáit koptattuk. Már ekkor tudtam, hogy visszafelé ezt sem fogom szeretni. Végig a kéket követve értük a Somlyóvári kulcsosházat (37,41) 13:30-kor. Itt eg nagyon rövid pihenő után már indultunk tovább, hiszen -tornyópusztán frissítőpont és az előző nap eldugott kóla várt ránk. Roland egy kicsit újra lemaradt, belerugott egy kőbe. Tornyópusztán (40,74) 14:10-kor pecsételünk és élvezzük a hotdog és a cukros lötty jótékony, frissítő hatását. Noszogatom a többieket, hogy induljunk, nekem még innen laza 70 km hátravan. A tempó a korábban megszokott, haladunk, de tudom, hogy lassan itt van a sárga sáv, amit nagyon nem szeretek. Sunyin emelkedik, murvás. Koldusszálláson vizet vételezek, komolyabb beszélgetések nélkül érjük el az egykori Kis-réti vadászházat, ahol pihenőt javaslok. Roland elfáradt, Pappszin is látom, hogy ez még idény eleji forma. Engem is beleértve. Eszek valamit, de hajtom tovább magam. Abban maradunk, hogy ők ketten pihennek még, én indulok, sok van még a végéig. Sok sikert kívánunk egymásnak és "robogok" tovább. Nem szeretem a murvát és itt van bőven. Keresem folyamatosan, hogy hol tudok úgy menni, hogy nem gyötri a talpam, de nem sok sikerrel. Érzem, hogy alakulgatnak a vízhólyagok. Ettől függetlenül csak elérkezik a Szent Péter templom romja (55,15), a túra 8. ellenőrző pontja. Nagy meglepetésemre Oczal üldügél itt, eléhezett, pihennie és ennie kellett. Innen egészen a célig egymást boldogítjuk. Továbbindulunk, a kálváriát gyorsan leküzdjük és egészen vállalható tempóban 18:20-kor pecsételünk Tatán az Est moziban (62,38). Zsákot ledobjuk, előre a tó körre. Utána Oczal hosszabb egészségügyi szünetet tart, ami nekem kapóra jön, megeszem a sonkát, tojással, amit otthonról cipeltem magammal. Agyalok, hogy kezdjek valamit a talpammal is, de annyira zsúfolt a hely, hogy nem visz rá a lélek. Majd Bajon, a kútnál. Indulásnál könnyen megegyezünk, hogy innen jön a túra neheze. Előttem már fejtegették, hogy Tata a túra Mekkája, van itt minden: kaja, civilizáció, rugalmas közlekedés. Ha egy pillanatra is elgyengülsz, véged:). Nem tettük. Cserébe Bajon vízvételezés után kiszúrtam a vízhólyagjaimat, még egészen aprók voltak, rövid távon segített a művelet. A kálvária egészen gyorsan meglett, bár sok erőnk beszélgetni nem volt, illetve én egy kissé Oczaltól lemaradva küszködtem. Újra templom rom (77,16) 21:58-kor. Kicsit leülünk, jól esett, harapunk valamit és már indulunk is. Újra a sárga sáv, murva és még egy kis murva. Zombiban nyomom, de Oczal se a buli középpontja. Nincs hideg, de néha-néha meglátni a lámpa fényénél a lehelletünket. Ami a túra során többedjére feltűnik, hogy kevés túrázóval találkozunk. Vagy kevesebben vagyunk mint szoktunk, vagy annyira hasonló a tempó, hogy nincsenek előzések. Tornyópuszta (91,57) a túra során másodjára is megvan 01:16-kor. Jól esik leülni, megiszom a meleg levest, kólázunk, de nem maradunk sokáig, még nehezebb lenne elindulni, mint amillyen egyébként is az volt. Döcögök Oczal után, az izmok, izületek lassan bemelegednek és felkapaszkodunk a túra 15. ellenőrző pontjáig, a kulcsosházhoz (94,90). Gélt eszünk mind a ketten, fogalmam sincs, hogy volt-e haszna, az enyém íze nagyon rossz volt. A Váli-víz hídját elérve mintha esne a hó. Ennyire fáradt vagyok? Igen, de ez tényleg hó. Rázendít és 2 perc múlva el is áll. Helyes. Helyette nem sokkal később elkezd esni az eső. Nem örülök, de nem vészes. Oczal elöl, én mögötte pár méterrel. Nincs erőm utolérni. Sőt, asszem lassulok, Nagyegyházán már 2-300 m a különbség köztünk. A buszmegállő környékén figyelek, ott van az éles balos a Hosszú-hegyre. Oczalt még látom, de mintha túlment volna rajta. Kiabálni nem akarok, a kereszteződésnél pár lépést tovább megyek egyenesen, de nem látom, hogy hova lett. Remélem, hogy nem vétette el és elkezdte a kapaszkodást. Ekkor már havaseső esik, mire felszuszogom magam a gerincre, már szakad a hó. Szép fehér minden. Csak értékelni nem tudom. A kék könnyen követhető, az utolsó csúszós lejtő nem esik jól, de már látom Szárliget fényeit. De messze van ez a falu.....Szárliget, Közösségi ház (108,05), 05:05, utolsó pecsét, kézfogás, klassz jelvény. Oczal 10 perccel utánam, pihent egyet egy buszmegállóban.




Köszönöm a szervezőknek, pontőröknek, hogy figyeltek ránk!

 
 
túra éve: 2013
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.12.10 18:31:07

 Forrástúrák a Pilis- Visegrádi- hegységben, Hosszú táv


Pappszival hétközben gyorsan egyezségre jutottunk, hogy indulunk. Õ egy félmaraton után én meg mérhetetlen lustasággal kínlódva...


Szombat 6-kor pontosan megérkezik értem, gyors zsák, bot pakolás és már indulunk is. Elõbb esõ szakad, utána hó, de mire Tarjánhoz érünk, mindkettõ feladja és így is marad egész napra.


A rajt/cél könnyen megvan, a kis kocsmában átesünk a nevezésen, Pappszi bedob egy kávét és már alattunk is a Sárga sáv. Többen már az elején rövidítenek ,mi kitartunk, át a parkon és csak utána kezdünk el kapaszkodni a Tescoval a hátunk mögött. Komolyabb megpróbáltatások nélkül, pillanatok alatt elérjük az 1. ellenõrzõ pontot: Csurgó-kút. Kód felírás és megyünk is tovább.


Kapaszkodunk tovább a sárgán, a környék ismerõs, nem is olyan régen erre kanyarogtunk a Sárga 70-en. Intenzív ereszkedés után a présházak között megtaláljuk a 2. ellenõrzõpontot: Diós- völgyi- forrás.


Pecsét után, pihenés nélkül folytatjuk.Még mindig a Sárgán folytatva, tökéletes idõjárással, lendületesen haladunk. Nem lehet 2 foknál melegebb, de a jó tempó miatt nem is kell ennél több. Telik az idõ, fogynak a kilóméterek, szokásunkhoz híven megoldjuk a munkahelyünk minden gondját.  Egy gyors kerítés mászás, megeszek egy péksütit és elérjük a 3. ellenõrzõpontot: Barát- kút. A pontõr kicsit távolabb van a kúttól, ezzel próbálva segíteni szétválasztani a hosszú és rövidtávosokat a keresztezõdésben.


Sebességünk nem csökken, komolyabb erõfeszítés nélkül tartjuk az 5 km/h-t. Az idõ enyhül, már sok helyen felolvad az erdei út felsõ rétege, néhol pocsolyákat kerülgetünk, az egyikben bokáig merülök, de át nem ázik a cipõm. Nagyon nem foglalkozunk az itinerrel, egyértelmû a Sárga, a szalagozás segít, simán beérünk Pilisszentlélekre. Na de nekünk nem kellene itt lenni . Térkép ellenõrzés után megdícsérjük magunkat, kihagytunk egy pontot, nem vettük észre a Sárag +-t. Sebaj, felszáguldunk a szentlélki Klastrom sörözõhöz, de ott tovább irányítanak minket, ez még nem a pont, elõbb le kell vadászni azt. Át a falun, kb. 500 m után megvan az 5. ellenõrzõ pont: Szt. László- forrás. Kódot feljegyezni és fejes a terülj- terülj asztalkámba. Van itt minden: vajas, zsíros, májkrémes kenyér, felvágott, ki tudja hány féle lekvár, savanyúságok. A már megszokott bõség és a kedves pontõrök mindig kifogástalan hangulatot teremtenek. Megiszunk egy-egy kólát és irány vissza.


Eszünk ágában sincs kihagyni pontot, vagy mástól bezsebelni a kódot, így vissza a Sárga +-en, többen nem is értik a mi a csudát mûvelünk. 1,5 km száguldás után feljegyezzük a kódot a 4. ellenõrzõ ponton: Ráró- kút.


Tovább az eddigi úton, újra végigmegyünk a Sárga sávon, megint elérjük a Pilisszentléleket és a falu közepén balra átváltunk a Piros - jelzésre. egy szuszogtatós emelkedõ után balról elhagyjuk a Pálos kolostor romjait és sokakkal ellentétben folytajuk utunkat a helyes úton. Ismerõs a környék számomra, kettõ évvel ezelõtt egy vezetett túrán bóklásztunk erre, így próbáltam magunkat felkészíteni a Ráró- hegy emelkedõjére. Egyikõnknek sem volt õszinte a mosolya, mire felértünk .  A gerincen folytatjuk utunkat, balról tarvágás színesíti az amúgy unalmas hullámvasutazást. Pappszi nem érti, hogy miért nem érünk már oda a következõ pontra (jelzem, szerintem is több volt mint amit az itiner jelölt), én majdnem kitöröm a jobb bokám, de végül csak megvan a 6. ellenõrzõ pont: Enyedi Halála. Itt is egy kód vár minket szöveg formájában.


Tovább a Z sávon elõször szintben, utána egyre többet ereszkedve. A Képesfa után a vízmosásból kiérve átkelünk vizes réten, jobbról becsatlakozik a Piros -, megeszek még egy péksütit, Pappszi csokit majszol. Így jutunk el a 7. ellenerzõ pontra: Fári- kút. Ez a kút sem a fénykorát éli, de legalább csörgedezik belõle az iható víz.


Gyorsan összekapjuk magunkat, sok szükségünk nincs pihenõre és nekiugrunk az utolsó nagyobb emelkedõnek. Vannak részei, ahol a Kinizsi 100 szerpentinje jut eszembe. Mire ezt végiggondolom és újra megerõsítem, hogy jövõre is rápróbálok, fent is vagyunk a 8. ellenõrzõ pontnál: Vaskapu th. Kisétálunk a terasz szélére és megint meg kell állapítani, hogy gyönyörû a kilátás Esztergommal, Párkánnyal és a Duna kanyargó összképével.


Érintve a Hármas sziklát, a Rozália kápolnát süllyedünk a pirossal, a hátralévõ 5 km pillanatok alatt elfogy, újra a park kis útján haladunk, de már a célul szolgáló kocsma irányába. A reggel tapasztalt tülekedés nem sokat csökkent, kicsi a hely, sok a túrázó. Gyors adminisztrálás után átveszem a jól megérdemelt oklevelem és jelvényem, kölcsönös gratuláció Pappszival, majd 1 óra múlva már a kádban áztatom magam .


Pozitívumok:


- gyors rajtoltatás,


- pontos szalagozás,


- minden igényt kielégító frissítõpont,


- ritkábban látogatott helyek.


Negatívumok:


- nem volt túl kedves a célban dolgozó hölgyek egyike,


- pontatlan oklevél és jelvény (nem voltam a Visegrádi- hegységben és nem 38 km volt a teljesített táv, ahogy a jelvényen szerepel).


 


Köszönöm a túrát a szervezõknek, külön köszönet a frissítõpont választékáért. Ha tehetem, újra megyek Forrástúrára.

 
 
túra éve: 2012
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20122012.01.29 12:57:49

 Árva Vince 75


Az idei túraprogramomat is a tavalyihoz hasonlóan képzeltem el, azaz májusig mindent úgy alakítani, hogy megfelelõen fel tudjak készülni a K100-ra. 20-30 km-es túrákból több, aztán jöhetnek az ötvenesek, fõpróbának a Sárga 70 és utána jöhet a „nagy falat”. Erre már a túra hetén meggyõztem Pistát, hogy tegyük próbára magunkat, az idõjósok se riogatnak semmivel és mi bajunk lehet? Elõzõ este még agyaltam, hogy mit vegyek fel, de aztán a jól bevált 2 réteg polár és aláöltözõ mellett döntöttem, tartalék cuccal bekészítve. Reggel Alsógallán idõben kint vagyok, péksüti betárazva, már csak a vonatra kell várni fél órát, mert képtelenek megoldani a pontosságot. Azért csak megjön, keresem Pistát, gyors telefon és kiderül, hogy a párjával nem jutott közös nevezõre, így mehetek egyedül. Klassz…Na nem mintha nehezemre esne antiszoc módban végigmenni.


Azért csak megérkezek, gyorsan feltérképezem a kocsmát, ahonnan rajtolni kell, pénzt adok itinerért és 07.20-kor indulhatok is. Gyorsan belepillantok, térkép nincs, de a leírás olyan részletes, hogy nem is fog hiányozni, meg turistatérkép mindig van nálam. Szûk 500m után meg is kapom a gyors pecsétét, az 1. ellenõrzõ ponton, a Turul szobornál, talán még soha nem kaptam ilyen hamar. Körbejárom a Turult és nekivágok a túra legnagyobb szintemelkedésének, még mindig a városban. Akik annak idején a lépcsõt csinálták nyílván soha életükben nem mentek végig rajta, mert feltûnt volna nekik, hogy egy lépcsõ kevés, kettõ meg sok. Na mindegy, az idõ szorít, hûvös van, haladni kell elõre. Gyorsan megvan a Z sáv jelzésen a 2. ellenõrzõ pont, a Széchenyi emlékmû. Itt is megvan a gyors pecsét, frissítésre még nincs szükség, tovább elõre. Követve tovább a Z jelzést, szert tettem egy alkalmi túratársra, akivel alaposan kitárgyaltuk a gazdasági válság és a tárázás kapcsolatát, illetve ittam szavait, mikor a Turul 192-rõl mesét. Minden elismerésem a teljesítõknek! Normafánál megcsodáltam a kilátást és egy parkolón keresztül odakorcsolyáztam a 3. ellenõrzõ ponthoz: Normafa. Pecsét, zsebre rakom a csokit és lendületbõl megyek tovább. Utam a Z+-on folytatódik. GPS elõ, a nagy csúszkálás közben levadászok egy geoládát, ha már erre sodort az élet. Végig lejtve gyorsan eljutok a 4. ellenõrzõ pontra, Makkosmáriára. Saját készletbõl továbbra sem frissítek, de a pontõrök bográcsos teája nagyon jól esik. Itt futok össze az egyik netes túraoldalról megismert Tündével és túratársával. Céljuk a 14 órán belüli teljesítés….Na rápróbálok én is, bár ez gyorsabb mint az én átlagos túratempóm. Felveszem a tempójukat. Elõbb tisztes távolságból követem õket, nem soká már velük, majd elhagyva õket. Így érek el, minden különösebb esemény után az 5. ellenõrzõ ponthoz: Budakeszi mûút, 09.10. Bezsebelem az autóból osztogatott pontõri aláírást, gyorsan megszabadulok a mûúttól, be az erdõbe, gyorsan haladok, de valami nem stimmel. Menet közben végig ellenõrzöm magam. Hát igen. A lábam, köszönhetõen a bakancsnak. Nincs komolyabb gond, de nem szeretem érzés van bennem. A fagyott részeken csúszik, ahogy kiérek az erdõbõl és sárral találkozok csúszik, ha kell, ha nem. Munkahelyi bakancs, adtam neki egy esélyt, többet tuti nem kap. Semmire nem jó…. Azért csak elérek a lovas tanyáig(tanya???). 6. ellenõrzõ pont, Petneházy tanya. Tovább folytatva a P sávon az utamat kieszközlök egy felszerelés könnyítést, olyan szépen süt a nap, hogy elég egy polár és egy széldzseki. Megelõzök egy nagy turistacsoportot, akik lelkesen szüretelik a csipkebogyót, már bõven szezonja van. Szintemelkedés nem sok, inkább csak óvatosan hullámvasutazok, a ponthoz közeledve lejt a terep. Beérve a városba a fõúton csapok egy balost és gyorsan elérem egy õszi túrám végpontját. Most ez a 7. ellenõrzõ pont Nagykovácsi Római Katolikus Plébánia, 10.42. Bent a túrán megszokott kedvesség, választok egy meggyes rétest, de az útravaló csomagot, zsemle és sajt visszautasítom, van bõven kajám, eddig semmit nem ettem. Pecsét után robogok is tovább Perbál felé. Az út ismerõs az említett túráról, bár most visszafelé haladok. A következõ pontig majdnem 12 km-t kell megtenni a S sávon. A napnak köszönhetõen egyre nagyobb a sár, de itt még kezelhetõ. Balra szép panoráma, majd kerítés és létra, Békás patak. Aztán furcsát látok. 2, majd utánuk kicsit leszakadva egy harmadik futó. Küzdenek a sárral, velük tart a depójuk is, egy bicajos túratárs. Nyakig sáros, csúszkál rendesen, de küzd. Lassan magam alá gyûröm ezt a résztávot is és elérek a 8. ellenõrzõ ponthoz, Perbál, Kis Kaiser sörözõ, 12.34. Kricsmi hátuljában pecsét, akpok egy tea jegyet, ami gyorsan be is váltok és a túrán elõször leülök. Megeszek egyet a 3 szendvicsem közül, a tea után kortyolok egy kevés vizet, fogyjon csak és kell is. A frissítõ jót tesz, de a bakancs ellen nem tudok mit tenni. Perbálon átvágva, felmegyek a gombatelephez, aztán az egyértelmû szalagozást követve kezdõdik az igazi kihívás. Sár mindenhol. Kikerülhetetlen, lerázhatatlan. Nincs mit tenni, menni kell…A futó, bicajos társasággal egymást kerülgetjük egy jó darabon. A bringát ketten cipelik, teljesen esélytelen haladni vele. Nekem sem egyszerû a helyzetem, de õket végképp nem irigylem. Nagy nehezen, morgások árán elérem a 9. ellenõrzõ pontot, Anyácsapuszta. Csak 5 km volt, de rosszabb volt az eddigi összes, nagyon nem tetszett. Kígyós pecsét után folytatva a sárdagasztást, lassan közelítek a következõ ponthoz. Útközben találkozok a kivételes képességekkel rendelkezõ vadászok nyomaival, akik a vadles elé 15m-re etetnek és gondolom, emberfeletti képességeikkel lövöldözik az odatévedt állatokat. Kérdem én: hol van a cserkelés? Vagy ez a vadászati módszer már nem létezik? Az anyácsapasztai horgásztó be van fagyva, de még nem ajánlatos rámenni. Séta tovább a szalagozáson, határozott balos, elkeseredett szuszogás az emelkedõn és meg is van a 10. ellenõrzõ pont, Kakukk hegy. Pontõr nincs, de van zsírkréta, okozok vele egy jó nagy pipát a megfelelõ helyre. Leereszkedni nem jó, ellenkezik a térdem, de nyílván fent nem maradhatok. Bõ egy kilométer után bent is vagyok a faluban, a település központjában vár rám a 11. ellenõrzõ pont, Szomor, Pintér kocsma. Megkapom a pecsétet és a finom virslit, a felajánlott forralt bor, tea közül megmaradok a másodiknál. Úgy terveztem, hogy itt tartok egy zoknicserét, hintõporozást, de nem érzem szükségét, így kihagyom. Folytatom is az utamat a közeli Gyermely irányába, ezúttal mûúton. A falu közepén nekem nem volt egyértelmû az itiner leírása, de rövid tanácstalanság után megvan a helyes út. A buszmegállóban gyorsan pólót cserélek, második réteg polárt magamra veszem. A nap már nem igazán melegít és a szél is feltámadt kicsit. Tovább követve a szalagozást végigsétálok a boros pincék között, a gazdák nem igazán értik a motivációt, hogy mi a csudának sétál az ember ennyit. A következõ geoláda lassan közeledik, gps elõ, de mint kiderül nem, hogy közeledik, hanem el is hagytam. Márpedig vissza tuti nem megyek, így kimarad. Gyorsan megvan a 12. ellenõrzõ pont, Gyarmatszállás. A pontõrök már készülnek az éjszakára, készítik a tábortüzet. Kölcsönösen kitartást kívánva egymásnak folytatom az utamat. Már nincs sok hátra, ennyit simán kibírok, biztatom magam. A szalagozás mentén továbbra sem szabadulok meg a sártól, küzdök vele rendesen, miközben hullámvasutazok a következõ pont felé. Ahogy szerettem volna, még világosban elérem a 13. ellenõrzõ pontot, Tarjáni halastó, 16.37. Itt kapok egy jó hírt, nem kell a kijelölt úton végigmenni, hanem a tavat a faluval összekötõ mûút a mienk. Örülök, hogy nem kell tovább sarat dagasztani és így lámpát sem kell kapcsolni, a murvás út könnyen követhetõ sötétben is. Elõttem, mögöttem túrázók, senki nem elõzget senkit, kényelmes, de jó tempóban érünk a 14. ellenõrzõ ponthoz, Tarján templom, 17.36. Iszok egy pohár bubis pontõr vizet és megyek tovább. Kb. 100m után vissza is fordulok, nem találom az igazoló lapomat, biztosan a pontnál hagytam. 50 m után mégis megtaláltam, hátraarc és menet. A falu végén jobbra be a kék +-en, szalagozás s segít, de utána valahogy sikerül elkavarni. 3an mentünk itt együtt, egyikõnk se vette észre se a jelet, se a szalagot balra lefordulni. Vagy 15 perc tanácstalankodás után találjuk meg a helyes utat. A jelzés régi, de követhetõ, egészen egy szántásig. tt hirtelen megszakad, se jel, se szalag. Mázli, hogy van valaki, aki volt már ezen az úton, a Turul 192-n és meggyõz, hogy vágjunk át a szántáson, tuti, hogy a túloldalon folytatódik a jel. Kételkedek, de végül igaza lett. Ahogy jobbra elnézek, sokan kavarognak rossz irányban, kiáltunk, de nem hiszem, hogy hallják. Innen megint rendben megy minden, K sáv, a több túráról is már jól ismert Koldusszállás. Hazai terep. Könnyen megvan innen a Panoráma út és a végén a 15. ellenõrzõ pont, Tatabánya, Turul emlékmû. Az idõjósok által beírt havas esõbõl szerencsére itt még csak a hó jött meg, kifejezetten szép a szobor az esti megvilágításban a kavargó hóesésben. Megkapom a mosolygós pecsétet, hozzá egy pohár pont kellemesen meleg levest, nagyon jól esett. Kitartást kívánok a pontõröknek, nekik még csak most jön a neheze. Lépcsõn le, alkalmi túratársaimat elkalauzolom a Célhoz: Tatabánya, buszpályaudvar, 20.33. Megkapom az elsõ teljesítésért járó díjazást és a túráért egy külön jelvényt, oklevelet. Szép mindhárom. Még kényelmesen átsétálok a vasútállomásra és 20 perc múlva már áztatom magam otthon.


Összegezve: jól szervezett, kedves pontõrökkel, jól ellátott, gond nélküli túra, megérte teljesíteni, köszönöm!

 
 
túra éve: 2011
Vár a Szarkavár!Túra éve: 20112011.02.26 16:07:09

A megszokott kedvesség egy szép várnál! Köszönjük, találkozunk 03.13.-án!

 
 
túra éve: 2009
Velence 35/25/10Túra éve: 20092009.06.07 22:18:14
Velence 35 07:10-14:40

Az egy héttel korábban teljesített félmaraton után, ami egyben életünk elsõ szervezett teljesítménytúrája volt eldöntöttük, hogy megnézzük ezt a 35-öt, ha már a 22km mások szerint is jó idõ alatt meglett és mert Vica bele van szerelmesedve a Velencei-tóba és környékébe.
Elõzõ nap összekészítettük a szerintünk szükséges dolgokat, nem elfeledkezve az idõjósok által beígért özönvízrõl és a gps-rõl sem, mivel ládázás is be lett tervezve.
Reggel 07:10-re ott is voltunk a sörözõnél tele tettvággyal és minden meleg cucc nélkül, mivel 100 ágra sütött a nap. Gyors bejelentkezés, megkaptuk az igényes térképet, fizetni majdnem elfelejtettünk:) és már indultunk is.
Sörözõbõl jobbra ki, ráfordultunk a Z+-ra, kis séta a faluban majd el a Bella-tó mellet. Itt egy nagyobb csoporthoz csapódtunk, akik a 25-öt tûzték ki maguk elé és valószínûleg sokadjára teljesítik, mert térkép nélkül is könnyedén tájékozódtak.
Az elsõ ellenõrzõ pont pillanatok alatt, minden gond nélkül meglett, gyors pecsét és mentünk is tovább a mostmár szalagozott úton, könnyû volt követni. Jött a Tompos hegy, Zsellér mezõ, kevés fa, viszont nagyon szép kilátás a Velencei-tóra. Itt már a bokámig leizzadtam magam:), Vica lába jól bírta(új cipõ). Érdekes volt látni a szerintünk régi katona gyakorló és lõteret illetve a mûtárgyakat amiket a kiképzésekhez építettek. Közben a 25-ösöket elhagytuk és a P+-on egyre közeledtünk az Angelika-forráshoz. Jól esett a hûs erdõ friss levegõje, csak a kiszáradt patak nézett ki rosszul. A Bodza-völgy végén meg is lett a 2. ellenõrzõ pont egy nagyon kedves ellenõrrel és unokájával. Pecsét itt is, pár udvarias szó és séta tovább. 90m-rel odébb egy geopontot is megleltünk. Vica lába még jól küzdött a cipõvel és a kilóméterekkel(11,2).
A következõ pontunk Nadapon volt egy kiskocsmában, útközben felmásztunk a Meleg-hegyre is egy újabb ládáért és utána egy viszonylag kellemes sétával bent is voltunk a faluban. Kocsmáros nénitõl pecsét,kóla és már mentünk újra tovább. Nadapot betonon átszeltük, elmentünk a szintezési alappont mellet és célba vettük a kb. 5km-re lévõ Sukorói vendéglõt. Persze itt is megmásztunk egy hegyet, névszerint a Bence-hegyet és újabb pontot zsebeltünk be. Az út érinti a Panoráma utat is, aminek a neve magáért beszél. Gyönyörû a kilátás és a környezõ házak is klasszak,csak az a fránya beton. Itt találkoztunk egy túratárssal, aki aznap már megcsinálta a 10-et és gyorsan belevágott a 35-be. Hát nem semmi! 4. ponton pecsét, majd a S3-en át Sukoróra, ami egy klassz kis falu és végre találtunk kutat is, mert vízkészletünk már megcsappatt és jólesett a frissítés. Újabb kocsma, újabb pecsét kis sorbanállás után. A 25-ösök itt pihenték ki az út fáradalmait. Ezután jött szerintem a túra nehezebb része, legalábbis számunkra. Vica cipõje sikeresen elkezdte megenni a lábát és pedig egyik pillanatról a másikra megfáradtam, de becsülettel mentünk tovább. Egyszer mentünk rossz úton, csak egy dombot másztunk meg feleslegesen oda és vissza:). Leküzdöttük a piros utakat balra ráfordultunk a S-ra. Itt jött a túra legnagyobb emelkedõje fel a Pogány-kõhöz, amit egy kicsit nehezebb volt megtalálni, de meglett. Pecsét, szendvics, banán, csoki a saját készletekbõl és mentünk tovább a Z-on.Sajnos kevesen tettek így, levágták sokan az utat, gondolom így is megkaptak mindent amit az elõírt úton túrázok....
Innen már csak 3,5km a cél, egymást biztatva, lábat húzva de büszkén értünk célba.
Megkaptuk az emléklapot, kitûzõt és csak szuszogtunk:). Felhasználtuk a kapot 150ft-os ital bónt és befaltuk a megmaradt kaját.
Összegzés: Nagyon szép környék, lelkiismeretesen kitûzött útvonal, kedves pontellenõrök. Az italbónt annyira nem értettük, jobban esett volna a pontoknál egy kis víz, vagy zsíros kenyér, de az emléklap is szebben nézne ki ha rajta lenne a teljesítõ neve, nem csak egy dátum matrica. Mindezektõl függetlenül megérte eljönni, jövõre ugyanitt.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár