Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20082008.07.21 16:09:12
Via Dolorosa 45.

Egy társammal PePével mi voltunk az elsõ két nevezõ. A rajtnál hozzánk szegõ még egy Szegedi srác, és még két gyerek is. Így öten indultunk el egyszerre 16:25-kor. Az elsõ elenõrzõ pontig nagyon jól haladtunk. Átmásztunk mindenféle ágas-bogas-tüskés-szúrós helyen, ami a rvidgatyásokat jól összekarcolta:) Majd megérkeztünk Hidegkútra, ahol várt minket a jokis sajtos tejfölös tészta, finom tea, és persze a víz utánpótlás. Kezdett hûvösebb lenni, ezért énis hosszúgatyára váltottam. Közben a két srác elindult, mi még tollászkodtunk picit, és kb 5 percel késõbb a nyomkuba eredtünk. Egy helyen õk eltévedtek picit, megvártak minket, és együtt értünk uda a második pontra, ahol csokit teát, és friss vizet kaptunk. Közben befutott egy szervezõ aki elmesélte hog az egyik szakaszon a P- jelzéseket átfestették és most P+ lett belõle:) erre figyeljünk, mert már páran nagy kitérõt tettek miatta. szoval ezt szerencsésen megúsztuk. A túra legjobb része köbvetkezett. Lajosháza elött egy darabon az erdészeti úton haladtunk. Erõl elfelejtettünk letérni balra, mert nemláttuk az elágazást. Amikor ez feltûnt, már jó sokat haladtunk lefelé, ám úgy dööntöttünk megyünk tovább, mert a térképen találtunk egy zöld jelzést, amin balra vissza tudtunk volna menni Lajosházára egy kisebb kerülõvel. Hosszú idõ után jobbra megtaláltuk a zöldet, ám hiányzott a bal fele:) Itt nagy bolyongás gondolkodás következett, majd amikor már lassan másfél órája nem tudtuk hogy merre kéne menni ugy döntöttünk hogy rambózunk egyet, és átmászunk az erdõn. Kerestünk hát egy kevésbé ágas-bogas részt és nekiláttunk, rövid idõ alatt fenvoltunk a gerincen, majd elkezdtünk egy nagynon meredek szakaszon ereszkednia völgybe. Egyszer csak szembetaláltuk magunkat egy áthatolhatatlan dzsungelen, ám szerencsénkre pont ott haladt el elötte a züld út, amin balra tudtuk folytatni az utunkat:) egyszer csak jobbra feltûnt az erdei vasút sínje. Mindenki megkönnyebbült, mondván hogy erre vártunk mióta!!! Ez után a sínen sikeresen bebaktattunk Lajosházára ahol megtuttuk hogy nem mi voltunk az elsõ eltévedõk, és valószínüleg nemis az utolsók. Itt finom dinnye, szõlõcukor, majd egy kis víz utánpótlás várt. Utáa gyilkos szakasz következett, nagyon erõs emelkedõvel. Most jártunk kb féltávnál. Nekem itt kezdõdtek a gondok:( a Bal vádlim elkezdett görcsölni, Kimondottan kellemes érzés vol így felmászni ezen az emelkedõn...sebaj, összejött. A Veronikaréten várt minket zsíroskenyér, tea, és víz uánpótlás, plusz egy kis pihenõ a görcsölõ lábamnak. Ezután nekiugrottunk a kékesnek. 40 perc alatt fel is értünk a tetejére, inentõl pedig irány a völgy, a cél felé. A lábam továbbra is elég keményen görcsölt, ugyhogy minden lépés kínszenvedés volt. Az elenõrzõpontig beiktattunk még egy kis pihit. A Markazi kapuk között ért minket a napfelkelte, ami nagyon szép volt. A túlsõ hegyoldalt vörösen világította meg a felkelõ nap. Ilyet még nemláttam, már ezért megérte ide felszemvednem magam. Az ellenõrzõ pontig innen a görcsök miatt nagyon lassan tudtam csak haladni, ezért már mind a 3man lemondtunk a szintdõröl. A pontnál pihiztünk egyet, aztán nézve az órát láttuk hogy van még két és fél óránk vissza. A görcsök kicsit enyhültek, ezért tudtunk újra tempót menni. A végén tettünk még egy kitérõt, mert elfeledtünk a zöld jelzéssel jobbra fordulni, de ez annyira nemv otl vészes, mert ígyis kijukadtunk az aszfaltra, és azon pedig vissza a zöldre. Innentõl sima út vezetett Markazra a célba. A szintidõ is sikerült 06:58-kor értünk be. Itt kaptunk finom rízses lecsót, majd elmentünk a tornaterembe pihenni. Vélül 15:50-kor induló busszal mentünk hazafelé. Negatívum maga a busz volt, amit elnem tudtam képzel hogy tud még egyáltalán menni:) A szervezõknek az ellátás miatt minden elismerésem, a magas nevezési díj ellenére mindent megkaptunk amire szükségünk volt. Az itinerbe az utvonal leírás nem volt mindenhol teljesen egyértelmû, de ennyi még belefér, mert különben a Rambós része teljesen kimaradt volna adolognak:)
Összefoglalva a dolgot nagyon jó túra volt, nagyon jó idõben:) Jövõre is ottleszek az indulók között!
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár