Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20112011.05.18 15:37:59

Tési-fennsík 25km


  Az idõjárás kegyes volt azokhoz, akik szombaton ezt a túrát választották. Tiszta napsütéses idõ, kánikula nélkül.


Idén a rövidebb távon indultunk, mert ennek van egy olyan szakasza, amit még nem ismertem. Ja, meg az 50-es nagyon kimerítõ. :)


Mi speciel nem tévedtünk el, de ennek elsõsorban az erõs koncentráció és az ügyes GPS volt az oka. Néhány helyen valóban kétséges lehet a választás egy-egy keresztezõdésben. Nyilván lehetne jobb is a jelölés, de nem hiszem, hogy ezért le kellene dorongolni a szervezõket, akik társadalmi munkában és lelkesedésbõl teszik, amit tesznek. Az eltévedés lehetõségét egy kis kalandnak kell tekinteni, ami a túrák velejárója. Én például a túrák 90%-án eltévedek, mert nincs végig húzva a túra útvonalán egy sárga kötél, amire ráakaszthatom a karabinerem. Soha eszembe nem jutna ezért a szervezõket hibáztatni, de ez nyilván mentalitás és hozzáállás kérdése. Nekem az eltévedés belefér, a ,,kaland" része, másnak megbocsáthatatlan bosszúság.


A szervezõk válaszát is inkább a csitításnak, tompításnak érzem, és nem annak, hogy bármely résztvevõt hülyének néznék. De ez nyilván csak az én véleményem.


No, mindenesetre én elégedett voltam a túrával, az útvonallal, az idõjárással, az erdõk-mezõk virágainak illatával, a madarak csicsergésével, a fantáziadús zsírosdeszka díszítésekkel, és a szervezõk kedvességével.


Az már nekem is csak a beérkezéskor derült ki, hogy sokkal többen voltak a résztvevõk, mint tavaly. Ez igazán örvendetes!

 
 
túra éve: 2009
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20092009.07.20 18:57:17
Cuha 25km + jég és víz

Már nagyon vártuk a Cuha 25-öt, mert rég mozdultunk ki otthonról. A barátnõmet kicsit, anyámat nagyon aggasztotta a médiák által mesterségesen fokozott pánik az évszázad viharáról. Barátnõm megnyugtatása végett kértem egy ,,hivatalos” szervezõi állásfoglalást efemmtõl. Õ nagyjából azt válaszolta, hogy: Vihar? Bakfitty!
Szóval elindultunk.
7.50-kor sikerült elrajtolni, amikor még nagyon kevesen regisztráltak. Arra gondoltunk, hogy biztos a várható idõjárás riasztotta el a résztvevõket. Számunkra volt egy elõnye a dolognak. Nem kellett olyan messze parkolni, mint tavaly. Az elsõ ellenõrzõig eseménytelen utunk volt. A pontot követõen – a mûút után az erdõbe érve - sajnos elbizonytalanodtunk. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy senki nem figyelte a jelzéseket. Kellett egy másik csapat segítsége, hogy újra felvegyük a ,,ritmust”. A 2. ponthoz közeledve már kezdett a piros sávba érni a képzeletbeli - párás levegõ és szúnyog támadás kombó - életérzés mutatónk.
A 3. pont felé közeledve már biztos voltam benne, hogy meteo(u)rológusok megint – szokás szerint - mellényúltak. A 3-as pontnál ismét némi zavar keletkezett nálunk, mert a katonák jelzõbójájánál is lelkesen lyukasztottunk. Végül sikerült a jó pontot is megtalálni. Eközben át kellett vágni magunkat egy komplett forgalmi dugón, ami a párhuzamos rendezvények szervezõi miatt keletkezett. Különféle civil és katonai jármûvek ide-oda tolatgattak az úton és a mezõn, minden látható szervezettséget nélkülözve. Mindeközben az ideiglenesen felállított hangszórókból disszonáns ,,zene” üldözött tovább minket, és minden élõ identitást az erdõbõl. Még át kellett rágni magunkat néhány magas, karcsú és vaksüketnéma fiatalemberen, akik múlt századi mackókban végeztek nyújtó gyakorlatokat az egyszemélyes híd közepén, aztán megmenekültünk Az egész rendkívül szürreális volt, mint egy David Lynch film álom jelenete. A négyes pontot még mindig kedélyes vasárnapi séta hangulatban értük el. Persze ehhez az is kellett, hogy ennek a túrának a szintkülönbsége jelképes.
A 4. pont után, a forrásnál volt egy ablak az égre. Akkor vettük észre, hogy csúnya, setét fellegek nyomulnak fölénk. Látszott, hogy ennek fele sem tréfa. Különösen, hogy még elõttünk volt egy kritikus szakasz, az Alsó-Cuha. Hát elcsendesedtünk és a beszéd elmaradásából megspórolt energiát a lábaink felé továbbítottuk. Rekord sebességgel daráltuk le az általunk esõben veszélyesnek tartott szurdokot. Amikor átvettük a matricákat az ötösön, akkor koppant az elsõ csepp a pontõr bácsi Skodájának tetején. A többi már történelem. Vagyis mindenki átéli, elszenvedi, csak késõbb másként emlékszik rá. :)
A jég által történõ fejbe verés, esõköpeny ellenére bõrig ázás megvolt nálunk is. Ezt mi még színeztük egy utolsó vaskos eltévedéssel, de végül ráleltünk a sárga ösvényre, és izgatottan vártuk, hogy rendezõk még a célban lesznek-e. :)
Ott voltak, és ott volt a jelvény, meg az emléklap is! Persze ne feledkezzünk meg a zsíros, hagymás kenyérrõl sem. Akarom mondani margarinosról, mert a zsír elfogyott, mire odaértünk. Persze lehet, hogy lett volna még, ha szólunk efemmnek, de látszott, hogy ideges, mert még nagyon sokan voltak kint. Kissé fura lett volna, ha elkezdünk reklamálni a menü miatt, miközben esetleg mások az életükért küzdenek a szurdokban a megáradt Cuha miatt.
Azóta már tudjuk, hogy senki nem sérült meg, és mindenki célba ért. Efemmnek igaza lett: bakfitty!
 
 
túra éve: 2008
Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztülTúra éve: 20082008.09.07 16:54:25
Mivel rohannom kell, ezért rövid leszek. Harmadik alkalommal (2005, 2006, 2008)vettem részt ezen a túrán. Iszonyat meleg volt, bár ezt tudtuk elõre.

Pozitív:
- lelkes, segítõkész szervezõk
- bõséges ellátás a csekély nevezési díj ellenére
- szép és változatos táj
- maga a völgy nehezen járható, ami ellensúlyozza a szintkülönbség hiányát
- új kép került a jelvényre

Negatív:
- a völgybe vezetõ leágazást kevesen találták meg elsõre, mert semmi sem jelezte
- az utolsó 3 km-en egyre ritkábbá váló, majd teljesen megszûnõ jelzések
- évekkel korábbi itiner, melynek egy része mostanra már aktualitását vesztette. E miatt, akik elsõ alkalommal voltak, könnyen zavarba jöttek, illetve a túra elején csúnyán egy járhatatlan bozótosba lettek vezetve.
- az itinerhez csatolt fénymásolt térkép gyenge minõségû, csak akkor használható, ha amúgy is tudja az ember, merre menjen, ha meg eltéved, akkor a szürke pacák nem segítenek.
 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20082008.07.21 14:25:24
Az égiek kedveztek a résztvevõknek. Napos, de az elõzõ idõszak esõzései miatt nem túl meleg idõben lehetett nekivágni a túrának. A szervezés aprólékosan kidolgozott, minden igényt kielégítõ volt. Az ellátásra sem lehetett panasz. Szóda, szörp, keksz, csokoládé, mogyoró, zsíros és lekváros kenyér. Az emléklap megoldás ötletes, (Egy fotó a túra legmagasabb pontjáról, és abban integrálva a szöveg.) bár a kép kissé pixelesre sikerült. Ami szintén kellemes ötlet volt, az ellenõrzõ pontok bejegyzése. Ezt egy-egy matricával oldották meg, ami színes fotón ábrázolta az adott pont természeti környezetét, jellegzetes arculatát. Így nagyon vidám lett az ellenõrzõ füzetecske, és üdítõen más, mint a szokásos mókusos pecsétek. Azt azért nem mondanám, hogy az útvonal mindig egyértelmûen tárult elénk, de azért el lehetett igazodni, csak néhol nagyon kellett figyelni. Alapvetõen az okozta a gondot, hogy a sárga szalagok a napsütéses, zöld erdõben gyakran nem érvényesültek. Fehér szalag szerencsésebb lett volna, bár a napsugárzás okozta színvakságot nem igazán lehet elõre bekalkulálni. Köztudott, hogy a sárga szín az egyik legfeltûnõbb, most mégsem vált be a fény és színviszonyok miatt. A túra azon szakasza, mely az alsó Cuha-szurdokban vezetett, nem volt biztonságos. Ez engem nem zavart, de mint láttam voltak idõs emberek, és kisgyerekek is, akik – noha tudtommal nem történt baleset – nem voltak biztonságban. A problémát a szûk partfalon való közlekedés, mászás okozta. Ezek a helyek (agyagos talaj, nedves szikla) rendkívül csúszósak voltak az elõzõ napok esõzései, illetve néhol a patak jellege miatt.
A szintkülönbség nem jelentõs, ám két rövid szakaszon összpontosul, így viszonylag kemény kihívásnak mondható. A táj különösen változatos, ami tovább fokozza az élményt. Ami engem illet, ez volt a legszebb túra, amihez szerencsém volt. Leszámítva persze azt a 11 nagyon fájdalmas csípést, amit valami méh-raj, vagy valami ilyesmi rovar féleség okozott, amikor egy emlékmûvet szerettem volna megközelíteni.
Összességében mindenképpen ajánlom ezt a túrát!
 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20082008.05.12 10:10:29
Tési-fennsík 50km

Megítélésem szerint, ez a túra méltatlanul vált ki egyre csökkenõ érdeklõdést. Jól megközelíthetõ helyen van a rajt és cél. A nevezési díj (500 vagy 400Ft) konszolidált. Ráadásul a szervezõk, ezt vissza is pörgetik az ellátásba. 20km-nél korlátlan ásványvíz és zsírosdeszka fogyasztás, különféle feltétekkel (kétféle zsír – disznó és kacsa – kétféle hagyma, uborka, retek). 23km-nél tonic, esetleg jásdi rettenetes névre hallgató helyi jellegzetesség (nem kóstoltam meg), illetve narancs. 25km-nél két csoki, ásványvíz és/vagy bodzaszörp. A célban ismét korlátlan ásványvíz és zsíroskenyér fogyasztási lehetõség, illetve újra két csoki, és egy dobozos üdítõ, a jelvény és az oklevél mellé. Mindehhez párosul a nagyon lelkes, kimondottan jóindulatú, segítõkész szervezõk, pontõrök, erõt adó, baráti mosolya. Aki figyeli a jelzéseket, és mellé olvassa a részletes leírást, az eltévedni sem tud. Továbbá megemlítem azt a nem mellékes körülményt, hogy a táj, és a növényzet változatos, szemet gyönyörködtetõ, elkoptatott szóval élve, szép. Egyszerûen érthetetlen számomra e túra iránti fokozódó érdektelenség. Mindenesetre én köszöntet mondok a szervezõknek!
 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20082008.04.28 10:36:21
Részletes leírásba nem bocsátkozom, csak néhány észrevételt tennék. Szalagozás nincs, de ez nem is okoz gondot, mert a normál turistajelzések jól követhetõek. A táj, az útvonal teljes szakaszán csodálatos. Részt vettem már sok túrán, de eddig ez a vidék, és útvonal tetszett a legjobban. Nézzük a negatívumot, mert sajnos az is akadt. Az ellátás katasztrofális volt. A kilenc ellenõrzõpontból az utolsó elõttiben adtak valamit, 5km-el a túra vége elõtt. Szerintem a zsíroskenyér pontot eleve középtávon kell elhelyezni. Ettõl sokkal lényegesebb, hogy logisztikailag nem voltak felkészülve a szervezõk, a túrázók ellátására. Az adott ponton harminc ember ült, és várta a 15 percenként érkezõ hölgyet, aki kihozott alkalmanként 8db kenyeret. Ilyenkor, túrázókhoz méltatlan állapotok alakultak ki a csekély ellátmány megszerzése érdekében. Mivel ebben nem kívántam részt venni, ezért zsíroskenyér feeling nélkül mentem tovább, csalódottan. Biztos vagyok benne, hogy zsír, kenyér, és hagyma volt bõven, csak ember nem, aki elkészítse. Arra azért lehet számítani egy túrán, hogy a résztvevõk nem egyesével, és nem egyenletesen 10 perces idõközökben érkeznek a pontokhoz. Bizony elõfordul, hogy egyszerre esik be 30 ember, aztán 5, majd 9. Ennyi nevezõnél erre fel kellene, fel lehetne készülni. Ha ez egyszer összejön, akkor a 100%-os lesz a Tihanyi Gejzírit 33.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár