Mindenekelõtt szeretném leszegezni, hogy az idei Bakony 50-es teljesítménytúra volt életem legrosszabban szervezett túráinak egyike.
6.19-kor indultunk Várpalotáról a veszprémi vasútállomásra. A jelentkezésre kijelölt helyiség zsúfolásig megtelt emberekkel. Már az itiner kézhez vételénél feltûnt néhány apróbb helyesírási hiba, ezt akkor még betudtuk társaimmal a szervezésre szánt pénz hiányának. 7.05-ös indulási idõvel nekivágtunk az 50-es távnak. A betonútról letérve kisebb kínai nagyfal mellett haladtunk el, az üvegszilánkos-tetejû kerítés várakat meghazudtoló védelemi rendszerrel volt ellátva. Az elsõ ellenõrzõpontnál elõkerültek a radioaktív csomagolású szendvicsek, a pecsét után irány tovább. A tevefarm után néhány légiós leelõzött minket, kínosnak is éreztük, hogy helyenként feltartottuk õket. A következõ EP elõtt néhány futó elhaladt mellettünk, ekkor még talán õk sem tudták, hogy a Bakony 50-es nem 50km. Kényelmes az autóból pecsételni, megyünk is tovább. A templom mellett elhaladva néhány perces pihenõt tartottunk a kilátónál.
Újabb hosszú kerítés mellett haladtunk, majd láttunk néhány csodás szürkemarhát, patakhídnál újabb checkpoint, megint csak olyan helyen, ami autóval jól megközelíthetõ. Na de lesznek még itt kalandok... Bánd falunak vettük az irányt, közben Essegvárnál is megálltunk egy rövid kis pihenõre, majd megérkeztünk Herendre. Gyors pecsétkérés a rajtnál megismert emberektõl, utána meglátogattunk a helyi élelmiszer-bevásárlóközpontot. Mire kiléptünk, az esõ már nagyban szakadt, de még a rét elõtt elállt. Kisebb dagonyában folytattuk útunkat, majd Nagy-nyergesnél lyukasztottunk egy rublikát itinerünkön.
Alig vártuk, hogy a következõ röpke 1,2km után kezünkbe vehessük jól megérdemelt teánkat. Körülbelül 15 perc séta utána elgondolkozunk, vajon csak mi keveseljük-e azt az 1,2km-t. 25 perc után egy jóféle domb tornyosul elõttünk, így hát elõvettük a térképet, tájolót, itinert, mindent amink volt. Igen, jófele megyünk. Nem, nem tévedtünk el, hiszen a jelzésen vagyunk. Hát akkor irány fel. Kisebb pihenõkkel feljutunk, közben mintegy 12 fõnyi társaságnak adunk utat, látszik rajtuk, hogy õk sem értik igazán. Újabb 25 perc után meglátunk egy kék sátrat, ahol a nénikék már nagyban készülnek elmenni, de azért tea még jut nekünk. Közben látjuk a jegyzékben, hogy már nem kevesen feladták a túrát, olyanok is, akik Veszprémben még vígan csalták az utat elõttünk.
Rövid megbeszélés után elhatároztuk, hogy feladni nem fogjuk a túrát, de számba vettük az esetleges B terveket is. Ezután szinte úszunk a sárban, néhány vaddisznó is megirigyelhetett volna minket. Saját térképünk szerint itt már a 35km-ert súroljuk. Dimbes-dombos vidéken át megérkezünk a következõ EP-hez, Öregháláshoz. Az ottani személyzet férfitagja jelszót kér, azonban a kapott kifejezést nem tette zsebre. Kérdésünkre elmondta, hogy most járunk 35km-nél. Najó, hát akkor mindent bele, még idõben vagyunk, elérjük Városlõdben az utolsó vonatot. Gyönyörû fenyõfolyosón haladunk át, majd leérünk a az erdészeti úti ponthoz. Ismét nagyon kényelmes lehet az autóban ülni, pláne hogy az eddigi összes EP jól megközelíthetõ volt jármûvel. 'Mennyinél járunk?' -hangzik az újabb kérdés. 'Most vannak 35-nél'- hangzik a válasz. 'Ó nem, nem, az öreghálási kollégia biztos rosszul mondta, mi ezt lemértük.' Nadrágotok szárát mértétek le!... ekkor járunk 16.46-nál.
Megteszünk 100 métert, rövidnek nem nevezhetõ megbeszélés zajlik a további tervekrõl. Ami az Öreghálásnál elérhetõnek látszott, az itt szertefoszlott, 2 óra alatt 17km-t nem lehet már megtenni. Lassan, szinte baktatva megyünk tovább, mit sem tudva arról, hogy jutunk haza. A kék sávon megyünk tovább Németbánya felé, 18.41-kor érünk le a 9. EP-hez, azzal a szándékkal, hogy kijelentkezünk. De nem kell megtennük, a szervezõk már nagyvonalúan kihúztak minket. Tény, hogy a célba már nem értünk volna be, de azért ez cseppet sem etikus dolog. Farkasgyepû felé vettük az irányt, ahol az erdõben félórányi gyaloglás után felvettek minket autóval és irány haza.
Utólag ellenõrizve 900m-es szintkülönbséggel 59km a táv, tehát egyértelmûen nem nevezhetõ Bakony 50-esnek. Figyelembe véve, hogy a szintkülönbség ennél nyilvánvalóan több, a táv becsülve 65km volt, Farkasgyepûig eljutva a 65km-es távhoz mi is közel jártunk. Egyszóval ha a kedves szervezõk vették volna a fáradságot a tisztes leméréshez, bõven lett volna még idõnk bejutni a célba. Remélem, hogy valaki utánaszámol ennek.
Annak azért örülök, hogy 400 forintért kaptam egy pohár teát.
Gratulálok minden célba ért résztvevõnek, remélem, hogy jövõre találkozunk!
.::hsr::. |
