Túrabeszámolók


túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092010.01.05 13:18:17
Lassan elkészülök a 2009-es túrastatisztikáimmal. Van mit összegeznem, ismét rekordévet zártam. Kerek 360 órát cirkáltam fától kõig, pataktól hegycsúcsig. A 44 túrán 2129 km-t tettem meg, 66623 m-t emelkedtem 5.91 km/h-s sebességgel. Az átlagos túrahossz 48.4 km, az átlagos meredekség 31.4 m/km.

Annyi sok szép túrában volt részem, hogy nagyon nehéz sorrendet felállítani.

Ennek ellenére kiemelném a kedvenceimet: Mátra 88, Piros, Magashegy, Mályvád, Bartina. A lelkiismeretes szervezõk-rendezõk mellett személy szerint is megköszönném a következõ lelkes túrázóknak, hogy több-kevesebb kilométeren át elviseltek:


Cica, Jucus, Ebola, Geri, Jámbor, Joe, Kavics, Martye, Moiwa, Pintér Laci, Robi, Rushboy, SüviDani, Szötske, Vaddinó, VéseyAtti, Vinatti, Viktor


Bartina 30
Margita 40
Bükki Kilátások 43
Téry 50
Juliánus 50
Petõfi 70
Himbi Limbi 12
Tojás 20
Gerecse 50
Mátrabérc
Mecsek 50
Szarvaskõ 70
Budai 50
Kinizsi 100
Lowe Alpine Félmaraton 21
Mátra 88
Falasok(k) 50
Kaptárkövek 50
Hadak útja 88
Szurdok 30
Pázmándi Toporgó Éjsz. 30
Budai tájakon 50
Mályvád 55
Hadak útja 55
Lábatlan 35
Forrástúra 70
Meteor Maraton 42
Eger Csillagai 50
Magashegy 45
Tompa Mihály 35
Pázmándi Toporgó 50
Vasas Maraton
Bakonyi Barangolások 55
Irottkõ 35
Via Dolorosa 75
Piros 85
Fehérvárpalota 40
Monoton Maraton 42
Hegedûs R. emléktúra 27
Tanúgyhegyek 40
Haláp 30
Bakonyi Mikulás 50
Börzsöny Vulkántúra 42
Fóti Somlyó 30

 
 
Hadak ÚtjaTúra éve: 20092009.08.26 11:15:18
(Sport)történelmi pillanathoz érkeztem 2 nappal ezelõtt: abszolváltam életem elsõ hétfõi (na jó, pontosítsunk: munkanapra esõ) túráját!!

Fájó szívvel olvastam a ttt-n 1-2 héttel ezelõtt még klföldon, hogy a szombatra (aug. 21.) tervezett nappali Hadak Útja 55 érdeklõdés hiányában elmarad. Pedig már úgy beterveztem. Részt vettem ugyanis júniusban az este induló 88-as túrán, amelyrõl sok pozitív emlékkel távoztam. Ráadásul már vagy egy hónapja nem túráztam.... Ekkor pattant ki az ötlet a fejembõl és írtam Tarnai Ferencnek, a fõszervezõnek, hátha lehetséges a túra egyéni teljesítése. Õ nagyon hamar és nagyon pozitívan reagált, már csak egy megfelelõ napot kellett találnom. Mivel 20.-án este estem be Magyarországra, ezért nem az eredeti (21.-ei idõpontban), hanem 3 nappal késõbb indultam neki.


6:00-kor tettem le a kocsit Mór belvárosában, majd 10 perc múlva már el is indultam, megfelelõ mennyiségû vízzel és csokival. Bár rutinos Vértes-járó vagyok (13 Classic Vértes 50, 3 Vértesi Barangolások, Oroszlány, Kozma, Tatabánya, stb) a Mórról kivezetó piros jelzésen még csak a 88-ason éjszaka jártam. Kezdetben elég hûvös volt, részben ezért is ráálltam egy bõ 6-os tempóra. Gerencsérvárig nagyon szép vonalvezetésû a túra, 2 helyen is érint egy fenyvest. Meglepõ volt a teljes egyedüllét, na meg a rengeteg õszi légy. Gerencsérvár elõtt nem követtem már el azt a hibát, amit a múltkor az éjszaka, a kerítés elõtt balra fordultam, majd rá a mûútra. Meglepõen sok fakitermelõ teherautót kellett kerülgetnem. Ezután néhány jelzésváltás után elértem Mindszentpusztára, ahonnan az útvonal már csukott szemmel is megy. Megnéztem a Csáki romot (ezt sem láttam még soha nappal), majd 3:50 után elértem a túra legtávolabbi pontját: Kõhányást, a vértesi túrák egyik leggyakoribb pontját. Most bezzeg teljesen kihalt volt, sehol egy kis zsíros-deszka.... Innen visszafordultam Gánt irányába (ugye a 88-as tesz még egy 33 km-es karikát Várgesztes felé), szintén jól ismert és egy kicsit unalmas úton. Legutóbb eléggé nehezen sikerült beérni a faluba, pedig még szalagozás is volt. Ezért most úgy döntöttem, hogy inkább az erdõ szélén kimegyek a mûútra és úgy be a faluba (32 km - 5:05). Gyors vívétel után a kéken hagytam el a falut, toltam fel Géza-pihenõre. Sajnos most nem várt senki ásványvízzel...:-)) Innen már szintben kell menni néhol betonúton Kocsmárosdombig, majd kissé lefelé a Csókakõi vár aljához. Jópár lépcsõfok után ér fel az ember a várhoz, de érdemes egészen felmászni a remek kilátásért. Itt sem idõztem azért sokat, mert tudtam, hogy mi vár még rám. A Piros L fel a Csóka-hegyre. Akárhogy is küszködik az ember az ágak alatt, nem lehet még 4-es átlagot sem produkálni. Most ráadásul úgy tûnt, hogy még több kidõlt fa nehezíti a haladást. Végre felértem a tisztáshoz, az átlagom már 6 alá csökkent egy picivel. Innen már csak le kell zúgni, most sikerült végig a jelzésen maradni. 9:08 alatt értem a "cél"-ba, ahol egy hamburgerrel és kólával jutalmaztam meg magam. Fél óra múlva megjött Tarnai Feri, akitõl átvettem a pecsétmentes itinert, oklevelet és kitûzõt. Amit ezúton még 1x köszönök. Kellemes idõben egy kellemes túrát sikerült teljesítenem, csak ajánlani tudom mindenkinek. Remélem, jövõre többen leszünk !!
 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20092009.06.08 17:03:50
2008. decembere: a ttt weboldalán megjelenik a 2009-es év túraelõzetese. Benne 2009. június 6: Mátra 115… Már-már elfeledettnek hitt élmények ugranak be azonnal. A jeges víz a Múzslán 95-bõl, a szakadó esõ, a „gyöngyöstarjáni „sprint” 96-ból. Ahogy telik múlik az idõ, egyre többször villan át az agyamon: mi lenne, ha idén is…? Ha már jó tíz éve kétszer is sikerült. Szép álom. Egy gond van csak: azóta 70-esnél hosszabb távon nem voltam. Idén tavasszal viszont döntöttem: ha nincs semmi extrém körülmény, akkor indulok. Elterveztem, hogy a Mátrabércen kívül minimum a K100 lesz a felkészülés (amit egy Ökopark 70-nel azért megspékeltem). Ekkor viszont jött a bomba: a 115 nem is 115, hanem 124, a szint nem is 5700 hanem 6300. Hoppá. Való ez nekem? Kicsit megijedtem. Ennyit még sosem, sehol. Gyõz a hideg fej, de a forró szív: cél a 88 (95)-ös táv, 4800 feletti szinttel.

A túra elõtti héten már megy a nagy szervezkedés, ki jön, ki nem, hogy megyünk, stb. Geri barátom közli: õ még nem heverte ki teljesen vírusos-baktériumos baját, nem indul. Valószínûleg jól teszi, ide csak 110%-os állapotban lehet jönni. Nem túl régi, de annál aranyosabb túratársam, Csetlõ-botló (Geri unokatestvére) - aki múltja révén még a „kezdõ” kategóriába sorolható, de teljesítései révén máris megérdemli a „profi” jelzõt - szintén lemondja a dolgot, halaszthatatlan családi esemény miatt. Elindulnak az emailek, forr a vezetéknélküli halózat. Vaddinóval kitaláljuk, hogy akkor irány együtt, még a K100-on mentünk szinte teljesen egyformán. Egy ekkora távon már nagyon nehéz olyan „õrültet” találni, akivel pont egy ritmusban lehet nyomni a végtelennek tûnõ kiliket. Ezt követõen Joe is bejelentkezik, jönne velünk. Mármint autóval… Kisnánára, a rajtba. Igen ám, de tényleg autóval megyünk? A tarjáni cél kb. 30 km-re van a rajttól. Ki megy vissza a kocsiért ? Hajnalban, na ne…Csak-csak nem születik megoldás, már-már a döntünk a buszos leutazás mellet, ami jóval késõbbi rajtolást eredményezne. Ekkor „csörren” az email: Csetlõ-botló írja, hogy levinne minket… Na de ilyet ! És ez még semmi, bevállalta, hogy a célba átviszi az autót, majd visszabuszozik Pestre. Elképesztõ. Mindezt hajnali 4-es indulással. Örök hálánk ! Ekkor már felpörögtek az események, negyedik autóstársnak Goodlukingot vesszük be.



5.42-kor kászálódunk ki az autóból a kisnánai vár tövében. Az út során majdnem végig esõs-vizes a terep, a Mátrából szinte semmit sem látunk. Viccesen felajánlom a többieknek, hogy akkor én megyek is vissza. De hát már nem lehet… Kicsit szöszmötölünk, a többiek a 115-öt választják, én maradok a 88-nál. Leadjuk a nevezési díj... HELYETTI sütemény készletünket, majd irány…. Mi is ? A Kékes ? Galyatetõ? Elõször, másodszor? Senki többet harmadszor.



Vizes terepen vetjük bele magunkat az erdõbe, néhány jelzésváltás révév 5.5 körüli átlaggal fenn vagyunk Oroszlánváron. Nyomjuk tovább a kéken az egyre erõsebb szélben, felhõk között fel-fel és fel. Tempónk Joe számára is megfelelõ, így Vaddinóval és vele kialakul „szenthármasságunk”, ami aztán még vagy 18 órán át így is marad. Joe-ról tudni kell, hogy nincs olyan az elmúlt 20 évben megrendezett ttúra, amirõl ne tudna egy tíz mondatos összefoglalót adni, még ha sosem vett rajta részt, akkor is. Érdekes történeteivel szórakoztat, az egyre kellemetlenebbek a viszonyok között is: a szél literszámra fújja a nyakunkba a vizet a fákról. Kékesen (17km) fogad az elsõ terülj-terülj asztalka, fogyasztunk is rendesen. Kilépve a síházból meglátom saját árnyékomat, ez jó jel. Zúgunk lefele a hidasi erdészházon át egészen Parádsasvárig (24 km). Itt már tûz a nap, mindhárman neki is vetkõzünk. Jókedvünknek az sem szab gátat, amikor feltekintünk Kis-Lipótra. Laza 450 m szint 2 km-en belül. Nosza, indulunk. Már itt úgy érzem, hogy meglehet a túra, bár még vagy 70 km hátravan. Jó fej vagyok. Semmi izombántalom, a levegõt is csak mértékkel fogyasztom. Galyatetõre (31 km) szinte frissen érünk fel, bár már újra a felhõk között. Itt kapjuk meg az elsõ levesünket, kolával és száz féle sütivel együtt. Joe kicsit értetlenkedik, hogy minek kell lemennünk Mátraalmásra egy laza 7 km-es betétkör erejéig (ez a régi M115-n nem volt), féltve a szintidõt. De hát nincs más választás, toljuk lefele, kihasználva a g*sin(alfa) nehézségi gyorsulást. Kicsit túl is pörgettük magunkat, még szerencse, hogy Vaddinó GPS-e jelzi: bizony túllõttünk a célon, azaz a piros jelzés elõbb elhagyja a dózerutat. Sebaj. Mátralmáson egy narancs, aztán felnézünk Galyavárra. Nézelõdni felesleges, inkább induljunk. Na, ez a mászás sem piskóta, itt is van vagy 350 m szûk két km alatt. Újra fenn vagyunk Galyán (38 km), újabb süteményeket nyomunk be. Az esõ elkezd ömleni, Joe kávét kortyol, és teljesen meg van elégedve a sebességünkkel. Én egy picit bizonytalanodok, talán jobb lenne 5 felett tartani, de lehet, hogy a pihentebb test 30-40-50-… km múlva helyeselni fog. Azért csak nem ültünk sokáig, innentõl egy viszonylag kellemes szakasz következett lefele a Nyírjesen át Mátraházára (48 km), amit anekdotázással töltünk. Persze Mháza elõtt még ki kell másznunk a völgybõl, ami vagy 200 m szintet jelent. De hát ezen a túrán ezek apróságok. Az újabb „nagy zabálás” után csorgunk le Lajosházára (52 km), ahol egy „moderált zabálás” következik részemrõl. Vaddinó kicsit lemaradva követ minket, majd benéz egy jelzésváltást, de persze elõbb utóbb elõkerül. Innen viszonylag egyenes, de fokozatosan emelkedõ úton jutunk fel a bagolyirtási mûúthoz. (Jajj, hogy szenvedtem itt a Lefagyszon, kéklõ labujjakkal….) Hamarosan beérünk Sztimrére (61 km, kishazánk legmagasabban fekvõ települése), ahol csörren a telefon: Goodluking hív, átnevezett a 55(58)-ra ás vár a célban. De hát, az még vagy 7 óra ! Nem baj, õ megvár, autózni szerte Pestre. Ismét leves, joghurt, pogácsa, süti. Ez már túlzás. De hát enni kell, ennek következtében bánatosan integetünk a 5 km/h-s átlagnak. Pápá… De azért ott nyomulunk szorosan mögötte. Innen megint lefele vezet utunk, egészen Szorospatakig (68 km), ami önmagában akár jó is lehetne, ha nem kéne újra és újra visszamászni a Mátra gerincére. De hát ezért jöttünk… Itt Joe átveszi a depócuccát (én semmit sem küldtem sehova), van sör, gulyás és minden más. És még világos (na, nem a sör). Ez egy minimális terv volt, ami sikerült. Hurrá. Az aszfaltúton nyomulunk be az erdõbe, majd a piros elkezd emelkedni. Itt már Vaddinó lámpázik, mert sûrû az erdõ. Felérünk az ágasvári th-hoz (72 km). Roskadásig megterített asztal, de inkább úgy döntünk, hogy majd visszafele tankolunk. Elõtte inkább a habot kérjük a tortáról: az Ágasvári csúcsot. Mielõtt elindulunk, gondoltam, hogy jól kitolok a szervezõkkel/pontõrökkel. Kértem egy N***A telefontöltõt. Haha, biztos lepattannak, de jött a válasz: „Milyet parancsolsz kedves vándor, új típusú töltõt, vagy régit ?” Na, erre már nem mondtam be redurmchmarst, inkább odaadtam a telefont, amíg felküzdöttük magunkat az Olimposzra. Vaddinó ötletét támogattam, hagyjuk a zsákunkat lenn, jövünk még vissza. Megindultunk, de már sötétben. Lámpám pedig még a zsákban. Hopsz, talán nem ezzel kéne nehezíteni a dolgon. A kihívások embere vagyok, tapadtam Danira és memorizáltam minden követ, ágat, amit megvilágított. Viszonylag simán felértünk (73 km), de egymást már nem hallottuk, úgy süvített a szellõ. Közben Joe is felért. Lefele kettõjük között, két lámpa által határolva nagy nehezen csak lebotorkáltunk. Közben a telefonom is feltöltõdött (azért egy ilyen túrán ez nem mellékes), majd némi süti után elindultunk. Itt Rushboyék mögött nyomtuk, de nem túl sokáig. Falloskúton hallottuk, hogy narancs-riasztást adtak ki a környékre. Ez remek… Itt be kellett tolnom egy MagneB6 tablettát, mert éreztem, hogy merülnek ki az aksik. Bár éhes egyáltalán nem voltam, de azért a Mátra az Úr. Szerencsére fizikálisan jól voltam, csak valahogy a biológiai háztartásom mondta, hogy már 4300 szinten is túl vagyok. Ilyen utoljára 1996-ban történt velem… Szalagozott úton érünk be Mkeresztesre, ahol nem találjuk a faluból kivezetõ sárgát. Mindhárman már többször voltunk itt, de a sárgát nemrég átvezették. A GPS sem tudott róla. Nagy nehezen, rutinunk és az égiek segítségével (egy másik kivezetõ úton ugyan) megtaláljuk a jelzést. Kúszunk felfele a mezõn át, a telihold meg rajtunk vigyorog. Itt már folyamatosan lassulunk, engem kisebb gyomorbajok kerülgetnek, de azért csak megpillantjuk a hidegkuti th fényeit (83 km). Itt elfekszem a padlón, már a túrórudit sem kívánom. Joe és Vaddinó eszik az újabb levesbõl, én már nem.

Itt sajnos elválnak útjaink, õk a sárgán, én a zöld kereszten. Kicsit félek, mi lesz egyedül. Mint már korábbi pontokon kiderült, én vagyok az elsõ 88-as, tehát beérni valakit esélytelen. Az eddigi szakaszon volt, hogy csak a GPS segített, ami ugye Vaddinóé. Nálam egy 10 éves térkép. Na meg a fejemben pár ezer km turista út. De itt nem szabad hibázni. Tolom fel Tót-hegyesre, eleinte meglepõen gyorsan (bár nem volt az 5 felett már…) és tökéletes koncentrációban. Elõbb leválik a zöld négyzet, majd áttérek a zöld háromszögre ahol már a holdvilágon kívül a szalagozás is segít. A csúcson (85 km) palacsintát kapok, de csak a felét bírom elmajszolni. A másik felét visszaadom. Jövök lefele, már itt benéztem a háromszöget. Pici tolatás majd megvan a jel. Aztán jöhet a Z+ majd a Znégyzet. Út sehol, szalagok segítenek a jelzésen kívül. Itt nagyon nagyot lehet hibázni, ezért inkább gyökkettõvel jövök, nehogy eltévedjek. A Babik kútnál végre elérem a Zháromszöget, ami már a célig visz. Na de ne szaladjunk ennyit elõre. Még elõttem Világos-hegy, meg egy kis eltévedés. Úgy 1 km-rel a csúcs elõtt a Zháromszög egy tisztáson megy át, van jelzés, de elég kétértelmû. Mármint nekem, akkor és ott. Minden irányba benézek, de csak nincs meg az a fránya jelzés. Nincs más hátra: telefon (még jó,hogy feltöltöttem…) Medvegyunak. Bíztat, bíztat, de nem tud érdemben segíteni. Aztán csak meglesz a jel, igaz eldobtam vagy 15 percet. Feltolom magam a Világos-hegyre (88 km), amit durvábbnak érzek, mit valaha. Eszméletlen mennyiségû kaja (ezt valaki el tudja képzelni, 700 m-en hajnalban??), de már nem kérek semmit. Hányinger kerülget, de fizikailag jól vagyok. Megindulok lefele, ami sokkal rosszabb mint fel. Erdõ-mezõ-falu…, hittem én. De nem megint erdõ-mezõ-…. Jaj, mikor leszek már benn ??!! Hidegkút óta túrázót nem láttam, a beleim kicsit elamortizálódtak. De a lábaim szerencsére visznek, és ráadásul a jó irányba. 4-kor végre rátérek a borhi aszfaltútra, pár perc múlva már házak között nyomulok. És ezek a házak már GYÖNGYÖSTARJÁN-t jelentik. 4.12-kor lehuppanok a székre (94.77 km/4822 m szint), és örömmel fogadom Medvegyu gratulációját. Mivel az elsõ 88(95)-os beérkezõ voltam, ezért bármelyik kõ-díjat választhattam. Már jó elõre kinéztem, hogy nekem egy turistajelzéses kell, de aztán 1-2 hete megjelent Menõ Manó is…

Õ nyert, továbbá mindenki, aki elindult ezen a túrán.



Ezután lezuhanyzom, majd kicsit lenyugodva már a hasam is kíván ezt-azt. Megettem az õzgulyást, majd némi sütit. De a legnagyobb öröm, hogy a kicsi kocsim ott áll az épület elõtt. Meglelem Goodlukingot, várt rám becsülettel. Felajánlom a néhány már beérkezõ 115-ösnek, hogy még van szabad hely. Pap Gábor jelentkezik. Már felkelt a nap, amikor nekiindulunk….

6 után dõlök be az ágyba, próbálom hívni Vaddinót és Joe-t. Utóbbit sikerült csak elérnem, épp Világos-hegyen pihent, de már tudta: ez bizony meglesz. Vaddinó valahol elõtte, tehát õ is bedöntötte a Mátrát.



Legvégül hadd fejezzem ki még egyszer õszinte tiszteletemet és elismerésemet MEDVEGYU-nak és lelkes-profi-odaadó csapatának nem csak az évtized, hanem az évszázad túrájáért. Ezt überelni nem lehet.



ps: De azért jól megcipeltettétek velem az otthoni kajámat. Egy falatot sem fogyasztottam abból...
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.01.05 21:13:38
2008 egy újabb, túrákban gazdag év volt számomra, mégha igazi kihívásokat nem nagyon vállaltam

Bartina 30
Görgey Artúr 30
Dunamente 35
Téry 50
Tenkes 30
Odvas-Kõris 45
Gerecse 50
Sárga 70
Pilis 50
Vidróczki 46
Egri Bükk 50
Monoton Maraton
Szurdok 40
Budai tájakon 50
Vértesi Barangolások 50
(ekkor, szept. elején hatalmas bokaficamot szenvedtem kosarazás közben, a felépülés gyötrelmes és hosszú volt, ennek ellenére nem bírtam magammal és hamarosan már újra az erdõben találtam magam...)
Piliscsabai 20
Nahát 20
Vasas Maraton
Bakonyi Barangolások 40
Tatabánya 30
Deák 55
Cserhát 40
Téry Ödön Nehéz T.túra
Bakonyi Mikulás 40
Börzsöny Vulkántúra

A 25 túra kb. 1030 km-ét sikerült idén végre 6 km/h-s átlaggal lenyomnom. Hálás köszönet érte leghûségesebb túratársamnak, Gerinek, valamint Cicának, Ozinak, Ofõnek, Sz.Atillának, Robinak és sokan másoknak...
 
 
túra éve: 2008
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20082008.03.31 16:11:35
Elõre szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy jelen írást ne egy klasszikus túrabeszámolónak tekintse. Így két nap távlatából, már talán leüllepedett mindaz
a kellemetlenség, amivel a Téry 50 szolgált. Mások beszámolóját olvasva, most már én is megtapasztaltam a legendásan gyér szervezést.
Kezdjük akkor az elején:
kb 7.45-kor érkeztem meg a rajt helyszínére, ahol mintegy 25-30 perc várakozás után
sikerült neveznem. Itiner természetesen nekem sem jutott. Arra a kérdésre, hogy akkor pontosan hol is lesznek az ellenörzõpontok, kicsit kétértelmû válaszokat kaptam. Mindegy, majd követem a tömeget, és feltételezhetõen ismerem is a környéket... Gondolták a szervezõk. Ha végig a OK-n maradnék, akkor nem sok esélyem lett volna Klotildligetet megpillantani. Mindenesetre laza kocogással abszolválom az elsõ huszon... km-t 3 óra alatt. Pontos adatot nehéz mondani, ugyanis a Klotildligeten (!) végre megkapott itiner elsõ oldalán más adat szerepel, mint másodikon, a TTT weboldalán pedig egy harmadik távolságadattal találkozhatunk. Na mindegy, ez nem oszt nem szoroz. A túra második felére barátnõm is csatlakozott.Arra a kérdésre, hogy mi kerül ezen 900 Ft-ba, azt a megnyugtató választ kapam, hogy majd P.Szenkereszten lesz ám ebéd. Hoppá, akkor fel a fejjel, gondoltuk naívan. Az ebéd 2 dl almalében nyilvánult meg. De legalább nem idõztünk sokat. Dobogókõre kicsit szemerkélõ esõben, egyre nagyobb latyakban, de sikeresen felmásztunk, majd napsütésben 7:10 gyaloglás után megérkeztünk Dömösre, a kocsmába. Ahol megkaptuk a jól megérdemelt, 1994-ben legyártott emléklapunkat és kitûzõnket. Gondoltuk, hátha, valami harapnivaló is lesz, ha már a ttt.tr.hu-n ezzel biztattak. Tévedtünk, de legalább utoljára. A késve induló 15.17-es buszt sikerült elérnünk, sõt még ülhettünk is.

A fenteik alapján lenne egy javaslatom (amivel persze, lehet hogy sokan nem értenének egyet) a TTT felé.
A korábbi évek tapasztalatai, ill. a hozzászólások alapján kategorizálni kellene az egyes túrákat, és akkor mindenki elõre tudja, hogy mire számíthat. Úgy veszem észre (140 teljesytett túra alapján), hogy a mennyiség most már a minõség rovására megy. Nem tudom, hogy van-e értelme egy-egy zsúfoltabb
hétvégén akár 10 túrát is rendezni. Ne sértõdjenek meg a Téry túra szervezõi, de
én erre maximum a "szervezett kirándulás" jelzõt akasztanám.
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.01.13 21:23:04
2007 remekül sikerült, szinte minden korábbi rekordomat megdöntöttem. 25 túrán (ebbõl 13-n egyedül) 1025,4 km gyalogoltam, 33653 m-t másztam, 5.86 km/h-s átlaggal. Az átlagos túrahossz 41 km, egy túrán átlagosan 1356 m-t emelkedtem.

Nézzük akkor szépen sorban:

BUÉK 20: klassz jelvény, remek szervezés, túl nagy tömeg
Bartina 30: az egyik kedvencem, gyönyörû kilátással a végén, meg persze a sok sárral
Szt. László 33: remek Cserhát, kellemes kirándulás
Budai Trapp 30: már rutinból nyomom, most inkább kocogtam
Bükki Kilátások 42: a Tar-kõ a legszebb magyar kilátás. Na, de az esõ a végén
48-as Emléktúra: kicsit gyenge szervezés, már rügyezõ Pilissel
Mátrabérc 56: lehet újat mondani. Csak ennyit: Múzsla...
Tihanyi Gejzir 33: a lángos a kikötõnél, na meg a 3 szarvas az erdõben
Mecsek 50: számomra újonc hegység, kicsit messze, de megérte
Budai 50: úgy 35-nél világosítottak fel, hogy a túrának saját felfestett jelzése van
Oroszlány 40: víztorony, vagy amit akartok
Balaton 50: zsákmányoltunk 2 szatyor meggyet
Corvin János 40: embertelen !!!!!!!!! (35 fok)
Budai tájakon 30: érdekes, semmire sem emlékszem, csak a dinnyére Zsíroshegynél
Vértesi Barangolások 52: a Vértest rutinból, R.I.P Vértes 50
Eger Csillagai 50: ismét hozta remek formáját a Bükk
Nahát 48: a legnagyobb elkavarásom. Kóspallag után igen gyenge vonalvezetés
Õszi Mátra 33: Profi szervezés, már elsõre is. Igaz, az RTL-Fókusz poént megettük
Vasas Maraton: a No.1 szolgáltatás, Dömösön
Tatabánya 30: remek vonalvezetés kárpótolja a hosszú nevezést
Cserhát 40: a legszebb idei erdõ. Meg a 40-es tábla az erdõben
Piros 55: Dömösön nem tudtunk kijönni a temetõbõl, azért még ne kívánjanak oda
BTHE Olimpiai 5próba 28: a legtragikusabb idõjárás és terepviszonyok
Keleti Bakony 40: örökre a szívünkbe zártunk minden Velinszkys túrát. GRAT LAJOS !!!
Börzsöny Vulkántúra 42: a legnehezebb, fagy-sár-jég-hó-patak, NHH-Csovi-Salgóvár-NHH

Köszönet azoknak, akik a 174 óra gyaloglásomon velem tartottak: Attila, Cica, Geri, Kavics, Kavics-Apa, Orsi, NZÁ, Timi, "veszélyes-hulladék telep felügyelõ" túratársam
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár