Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20082008.06.30 00:36:12
Szurdok túra 2008

Annyi jót olvastunk errõl a túráról, hogy a nehézségektõl való félelmünket félretéve elindultunk rajta. És nemcsak elindultunk, hanem minden gond nélkül végig is mentünk, a meredek emelkedõkön néha szuszogva, a hasonló lejtõkön meg egy kicsit óvatoskodva.
Nem tartozunk a villámsebesen haladók közé, de ezen a túrán a szintidõ betartása még nekünk sem okozott problémát :-)

A útvonalról sokan írtak már mindenfélét, szerintem csak két esetben érdemes erre a túrára eljönni:
- ha valaki már ismerõs itt, az tudja igazán értékelni a szép helyeket sorban érintõ útvonalat
- ha valaki még nem járt errefelé, akkor meg muszáj egyszer megnézni ezeket a helyeket

A rendezést (elõzetes tájékoztatás, itiner és szalagozás, ellátás, útvonalválasztás, jutalmazás) az eddigi túrabeszámolókban sokan (jogosan) dícsérték, ezeket sem ismételném, de egy-két hiányosságra azért felhívnám a figyelmet:

- elõzetes tájékoztatás:

ugyan le lehetett tölteni a netrõl a túra itinerét, szintmetszetét, térképét, nevezési lapját...stb. , de se minden ponton lepecsételt igazolólapot, se névre szóló oklevelet, se a kitûzõt nem lehetett, ezekért személyesen kellett elmenni a túrára.

- itiner, szalagozás

az itiner az elég hiányos volt (például nem volt benne, hogy melyik kõre lépve kell átmenni a Dera-patakon, hányat kell fellépni a létrán a Holdvilág-árokból kijövet), és a szalagok se szóltak egy mukkot se, ha nem vettük észre és elmentünk mellettük

- ellátás:

elég szokványos, voltak kenyérszeletek különbözõ színû és ízû kenetekkel, hozzá
mindenféle zöldségekkel és a legkülönbözõbb szörpökkel, viszont kértem egy kis
langusztát kapros rákmártással és pezsgõvel, de azt nem tudtak adni

- útvonal:

a hegységben fellelhetõ, a természet által különbözõ formájúra varázsolt árkok szerepeltek ugyan benne, de kimaradt belõle a Városháza elõtti vizesárok és a Mariana-árok is

- jutalmazás:

szép kis kítûzõ, névre szóló, kedvesen fogalmazott oklevél néhány fényképpel a túra útvonaláról, de sem a Rám szakadék korlátjából, sem a Vaskapu sziklából de még a Szurdok fahídjaiból sem kaptunk egy kis darabot se szuvenírként.

Na mindegy, szerencsére igen szép idõ volt és így is nagyon jól éreztük magunkat !
 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20082008.06.16 21:03:08
2008.06.08

Csak annyit jegyeznék meg errõl a túráról, hogy a tavalyi beszámolók profi szervezésrõl szóltak, ehhez képest idén kicsit javult a helyzet ! Aki itt akár csak pár métert elkevert, az csukott szemmel ment, ugyanis mindenhol virítottak a festett jelzések és még "forgalomirányító" is állt egy-két útelágazásnál !
Egyedül az idõjárás kiismerése volt nehéz, mi elõneveztünk a teljes túratávra, a rajtnál a gyanús idõ miatt átneveztünk féltávra, amit a célbaérkezéskor még nagyon bántunk(addig szép idõ volt), de két óra múlva már nem !!!
 
 
Mecseki Maraton / Mecseki 100Túra éve: 20082008.06.01 13:46:26
Mecseki Maraton
2008.05.31.

Szép emlékek maradtak bennünk a téli Pite túráról, így a Mecsek Maraton normál távját (41,8 km, 1260 m) választottuk erre a hétvégére.

Fél (23) és dupla (84) távokon is indult túra, de ezzel együtt se volt túl nagy tolongás a rajthelyen, és az útvonalon se taposták egymás sarkát a túrázók.

Nem tudom, mi lehetett az oka a mérsékelt érdeklõdésnek, mivel szép idõ volt várható a gyönyörû helyekre vezetõ túrára, mi kell még ?

Már a start elõtt mutatkozott egy kis tájékozódási feladat, megtalálni a rajt(cél) helyét, a (volt) pécsbányai iskolát. Lehet, hogy néhányan már itt lemorzsolódtak ?

Megleltük, és 6:40-kor már úton voltunk egy fekete-fehér térképvázlatot, a pontok táv és szintadatait, valamint a követendõ turistautak jelzéseit felsoroló igazolófüzettel a kezünkben.

A túra elsõ része a város közeli „nevezetes” helyeken át vezetett (Dömörkapu, Misina-tetõ,Tubes), jól kiépített, néha kicsit sétányjellegû, eltéveszthetetlen utakon.

A Tubesrõl a Lapison keresztül Remetekertre vezetett az út, jelzésekbõl igazán nem volt hiány, különösen az olyan keresztezõdésekben, ahol 3-4 út is találkozott. Az ott található jelzés kavalkád azért némi esélyt adott a mindenképp elkeverni kívánkozóknak. Az országutat keresztezve az OK útvonalán másztunk fel a Jakab-hegyre, és már megvolt a túrának közel a fele ! Innen kényelmes séta volt lefelé Orfû, majd onnan kicsit izzasztó kapaszkodás Vágotpuszta.

Eddig mindenhol jól jelzett túristautakon közlekedtünk az igazolófüzet útmutatása szerint, ami a Mecsek térképpel (és a valósággal) is annyira egyezett, hogy már-már kezdett unalmas lenni. Talán ezt sejtették a túra szervezõi is, ezért itt Vágotpusztán egy kis fejtörést okozó rejtvényt iktattak be.

Az utolsó e.p., a Kõlyuk barlang felé vezetõ út a térképvázlaton, az itineren és a legújabb kiadású Mecsek térképen is a P+ jelzésen vezetett.

Az eddigi jó tapasztalatokból kiindulva (elágazások, keresztezõdések korrektül voltak jelölve) konokul keresgélni kezdtük a fent említett jelzést. A környék összes szekérútját, ösvényét megkóstolva egy idõ után bele kellett törõdnünk, hogy ilyen jelzést nem találunk sehol, így a „kispistázás” szégyenét is vállalva elindultunk a szerintünk jó irányba vezetõ jelzetlen úton. Ezen az úton egy idõ után ZO jelek kezdtek mutatkozni, méghozzá meglehetõsen frissek !

Ekkor leesett a tantusz, a közelmúltban átfesthették a jelzést, és azon az úton vagyunk, ahol lennünk kell, ami hajdanán P+ lehetett ! Innentõl kezdve nagyon figyeltünk, hátha megtaláljuk a régi jelek nyomát valahol, de a jelzésfestõk hibátlan teljesítményt produkálva mindenhol eltüntették ezeket a nyomokat.

Jól van ez így ? Nem kéne ilyen esetben, amikor a használatban lévõ térképeken él egy jel,a valóságban is „meghagyni” egy darabig,esetleg áthúzva vagy valami ilyesmi ? Nincs a jelzésfestés szabályozásban a jelzés változása esetén követendõ eljárás ?

Persze lehet, hogy csak el akarták dugni ezt az útvonalat, ami a Mecsek általam ismert részei közül a elsõ helyre került. Kecskehátnak nevezik a helyet, és két csodálatos patakvölgy között egy keskeny gerincen vezet végig az út. Lélegzetelállítóan szép !

A hátralévõ úton már csak egy feladat mutatkozott, az útkereséssel elvesztegetett idõt (kb. 20 perc) kellett behozni, hogy a teljesítménytúra itiner szerinti 10 órás (túranaptár szerint 10,5) szintidején belül érkezzünk be, ami végülis sikerült.

Összeségében nagyon jó kis túra volt ez, mindenkinek csak ajánlani tudom, minden megvolt benne, ami egy jó túrához kell, de semmit sem vittek túlzásba:
- gyönyörû, változatos útvonalat találtak ki - a túra elõtti bejárás nem ártott volna
- áttekinthetõ, igen jól használható itiner - egy kis aktualizálás hiányzott
- minden ponton kaptunk valami nyalánkságot - inni csak egy helyen (+ a források)
Jól éreztük magunkat, köszönjük mindenkinek !

 
 
Pásztó 50/40/25/15 Katona Sándor emléktúraTúra éve: 20082008.05.03 00:02:10
Pásztó 40
2008.05.02.

Vidám Vánszorgók – Mátra 1 : 1

Lassan egy éve lesz már, hogy belecsöppentünk a tt világába, de csak mostanában éreztünk késztetést arra, hogy lelkes kis csapatunknak nevet válasszunk. Pontosabban a Hanák Kolos (Mátrabérc 36 km-es résztávja) túra után, ami részünkre nem volt éppen teljes siker, ugyanis a mostoha körülményektõl erõsen hátráltatva a tervezett 10 órás teljesítést is sikerült 2 ½ órával túllépni (a szintidõt meg 3 ½ órával). Ezt talán sokan kudarcként élték volna meg, mi viszont élveztük a kalandot, de el kellett ismernünk, hogy aznap a hegy (és a segítségére sietõ víz) fölénk kerekedett. Mit kell ilyenkor tenni ? Visszavágni, de minél elõbb !
Nem is kellett sokat várni, jött a Pásztó 40 túra a Mátrában, majdnem ugyanolyan táv és szint adatokkal (38 km, 1350 m) – kihagyhatatlan alkalom a visszavágásra. A kiírás szerint itt 11 óra volt a szintidõ, de mi itt is 10 órás teljesítést tûztünk ki célul. Ebbõl a tervbõl is látszik, hogy nem tartozunk azok közé, akik csak úgy pikk-pakk felszaladgálnak az emelkedõkön. Sõt, inkább azok közé tartozunk, akik - a látszat szerint igen figyelmesen - félrehúzódva megállnak, ha a gyosabban haladók (gyakorlatilag mindenki) utólérik õket. Persze az igazság az, hogy ez jó alkalom egy kis szusszanásra !
Na de nézzük a túrát !
Fél hétkor startoltunk el a kollégiumból, és a szépen felújított „Oskolamester háza” érintésével (1.e.p.) húztunk ki a városból Hasznos felé. Kedves ötlet volt a rendezõktõl, hogy a teljesítésért járó kitûzõn látható épülethez elvezették a túrát. Néhány kilométeres járda és aszfaltkoptatás után egy földútra kanyarodva gyorsan jött a 2.e.p., a Cserteri-vár maradványa, ahonnan visszatekinthettünk a városra, de látszott a víztározó és az Ágasvár csúcsa is. A Gombás-tetõi vitorlázó repülõtér mellett elhaladva vitt utunk tovább, egy-két kisebb emelkedõn keresztül az Ágasvári t.h.-hoz (3.e.p). Kis pihenõ, folyékony kenyér bevitel, és máris indulás a Csörgõ patak felé. Vadregényes völgyben vezetett az út, miközben az elég bõvizû patakon négyszer is át kellett kelni. Ez nekem háromszor sikerült is, de mivel elég jó idõ volt, hamar megszáradtam. A patakvölgyet elhagyva a Rothadt-bércet kellett megmászni, szerintem inkább Csalóka-bércnek kéne hívni, ugyanis többször úgy nézett ki, hogy felértünk a tetejére, aztán kiderült, hogy mégse. Viszont amikor tényleg felértünk, onnan már hipp-hopp beértünk Mátraszentimrére (4.e.p.). Az itt felkínált zsíroskenyér telitalálat volt – ott és akkor pont arra voltunk kiéhezve és lõn... Továbbhaladva a faluban szomorúan festett a leégett Szlovák Csárda maradványa, remélem hamarosan újjáépítik. Bagolyirtás volt a következõ falu, gyorsan odaértünk, és máris túl voltunk a túra felén. Kis hullámvasútazás után a Keresztesi nyereg és Tót-hegyes érintésével jutottunk az 5.e.p-ra, a Hidegkúti t.h. közelébe.
Innen két komolyabb emelkedõ, Szalajka tetõ (gyönyörû kilátás) és Vöröskõ-bérc következett, egész jól felvánszorogtunk rajtuk, de frisseségünket ott felejtettük valahol. Ezután a Nyikom-nyereg elõtt majdnem végzetes hibát követtem el, ugyanis megemlítettem, hogy ezen az ötszáz méteres szakaszon mentünk már két hete is a Hanák Koloson. Erre válaszul elkezdett cseperegni az esõ, hogy az emlékek valószerûbbek legyenek !!! A nyeregnél (6.e.p.) gyorsan pecsételtettünk, majd elhagytuk a rosszemlékû szakaszt, és rögtön kisütött a nap ! Innen már csak lefelé vezetett az út, de az eleje meredek és köves volt, ami nagyon rosszul esett a kritikus állapotban lévõ térd és csípõ izületeknek. Ez volt a túrának az a része, amit akkor élveztünk, amikor túl voltunk rajta. Azután enyhült az út és szépen besétáltunk a célba, méghozzá 10 órán belüli idõvel, tehát egyenlítettünk !
Meglepetésünkre meleg étellel vártak minket, ami nagyon jólesett !
Összefoglalva:
- szép helyekre vezetõ, változatos, barátságos útvonal
- pontos, jól használható itiner
- kritikus pontokon hiánytalan szalagozás
- elsõrangú ellátás
- igényes kitûzõ és emléklap
Ezek voltak szerintünk a túra jellemzõi, köszönet a rendezõknek !
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.20 21:52:20
Túlélõ túra a Mátrában 2008.04.19.


Ennyi õrültet egy rakáson csak egy teljesítménytúrán lehet látni, mióta szétkergették a Hárs-hegyi intézmény lakóit ! Na jó, inkább megszállottaknak nevezném azokat, akik (velünk együtt) a kis megszakításokkal egész nap zuhogó esõben, a bokáig érõ sárban végigcsinálták az idei Mátrabérc túra valamelyik távját.
Ahogy a kiírásban korrekt módon szerepel, a túra csak jó erõben lévõ sportembereknek ajánlott. Ez nyilván arra az esetre vonatkozik, ha járhatóak az utak. És ha járhatatlanok ???
Ez persze fõként a túra végére volt jellemzõ, kezdjük inkább az elején !
Kis csapatunkkal a Hanák Kolos távot (36 km) céloztuk meg, a teljesítõképességünket felmérve (a 9 órás szintidõ helyett) 10-10 ½ órás teljesítést tûztünk ki magunknak.
Kicsit szemerkélõ esõben indultunk, sebaj majd eláll...
Szépen haladgattunk (magunkhoz képest) egészen Ágasvárig, ahol a csúcsra való feljutás igencsak lihegtetõ, a t.h.-ig való leereszkedés meg ijesztõ volt a csúszós köveken és az addigra erõsen felázott talajon. Az esõ néha egy kis idõre elállt, de csak azért, hogy erõt gyûjtsön és egyre hevesebben kezdhesse újra. Mire valamennyire megszáradtunk volna, jött egy újabb adag. Az Ágasvári t.h.-tól Mátrakeresztes felé levezetõ, néhol igen meredek úton már csak fától-fáig való csúszkálással haladtunk, miközben egy forró leves elfogyasztása a csárdában és a túrát feladókra váró autóbusz kényelmes ülésein való terpeszkedés – ezek voltak a továbbhaladásunkat serkentõ célok. Valahogy lejutottunk az e.p.-ig , és megbeszéltük, hogy nem szabad tovább menni, mert:
- elég fáradtak voltunk már és állítólag a neheze (Muzsla) még hátra volt
- akik elõttünk értek le és nem is elõször voltak ezen a túrán, azok közül is sokan föladták
- térdünk, bokánk és egyéb mozgó alkatrészeink nem éppen üzembiztos állapotban voltak
- biztos volt, hogy a végén sötétben kéne majd menni az ismeretlen terepen
Ezek után elindultunk a csárda felé, amerre a túrát folytatók útja is vezetett.Az a néhány továbbmenõ túratárs (mint valami erõs mágnes) egyszerûen magával vonzott minket a csárda kertjébõl a patakon keresztül a hegyre felvezetõ ösvényre. Észre sem vettük, és már caplattunk is felfelé, leszegett fejjel, szótlanul.
Mentünk, mentünk egyre feljebb és egy idõ után megállapítottuk, hogy az egy nagy tévedés, hogy a Kékes az ország legmagasabb pontja, a Muzsla teteje legalább 1500 méter magasan van ! Lassan de biztosan mégis felértünk, miközben még jópáran megelõztek minket. A szürkületben sietõsen kezdtük meg a leereszkedést az igen csúszós ösvényen, nem is értek itt már utól minket. Jól haladunk - bíztattuk egymást – pedig sejtettük, hogy nincs már mögöttünk senki sem. Mire besötétedett, addigra kiértünk az erdõbõl és már láttuk Szurdokpüspöki fényeit. Sima ügy, gondoltuk, pedig az igazi feketeleves még ott várt ránk. Azt tudtuk, hogy át kell kelni a patakon, de átvezetõ utat nem leltünk sehol, csak egy keskeny, meredek, járhatatlan árkot. Ez nem lehet az „út”. Az elõreküldött felderítõ szerint az volt ! Gyorsan lecsúszkáltunk rajta, ki talpon, ki fenéken, de mindenképpen a szépen csordogáló patakban landolva. A patak másik oldala is ugyanolyan meredély volt, a kb. 30 méternyi kapaszkodót közel fél óra alatt küzdöttük le, négykézláb csúszva-mászva a sötétben. Fejlámpáink jó szolgálatot tettek itt, legalább láttuk, társaink éppen hanyatt estek-e, vagy hasra ! Végre felértünk a szép kényelmes dózerútra, amit a beszámoló elején már említettem, mint járhatatlan utat. Amit ezen a célig hátralévõ két kilométeren elõadtunk, az egy népitáncos egész estét betöltõ mûsorára elég lenne. Minden lépésnél -teljesen kiszámíthatatlan irányba- kicsúszott a lábunk, miközben karjainkkal hadonásztunk az egyensúlyunk visszanyerése érdekében. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mitõl haladtunk elõrefelé is valamit, de haladtunk, mert egy jó óra múlva beértünk a faluba és még a seprû sem ért utól minket (csak majdnem)! Jó mulatság volt ez a túra, a 9 órás szintidõ helyett röpke 12 ½ óra alatt, de megcsináltuk !!!
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20082008.02.04 20:35:34
2008.02.02. Kincsesbánya 30

Zuhogó esõ, amit a kavargó szél az arcunkba vág, mintha jeges tûvel szurkálnának...
Az orrunkig se látunk, nemhogy a tájban gyönyörködnénk...
Bokáig érõ cuppogó sár, amiben minden lépés küzdelem, a talpon maradás csoda...
A lehetetlen körülmények miatt betarthatatlan szintidõ, az elsõ feladott túránk...

Körülbelül a fentiek voltak a túrával kapcsolatos várakozások az idõjárás elõrejelzés alapján, a kevésbé szalonképes véleményeket nem is említve...

Miért mentünk el ennek ellenére?

Azt hiszem azért, mert az elképzelt szörnyûségeket is ki lehetett volna bírni valahogy, de hogy egy betervezett túra helyett otthon csücsüljünk, azt már nem!

Mi is szokott történni egy olyan mesében, ahol a legkisebb fiú bátran nekivág egy viszontagságos útnak valami nemes cél érdekében?

Segítenek neki a tündérek!

Az éjszaka tündére fagyos leheletével keményre dermeszti az erdõ talaját, hogy kényelmesen járhatók legyenek az ösvények...
A nappal tündére a túra idejére lecsendesíti a hideg szeleket, elzárja a felhõk csapjait, csak mutatóba engedve ki néhány cseppet belõlük...

Minden elismerésünk a túra rendezõségének, hogy a tündérekkel is szót tudtak érteni, nem beszélve az egyebekrõl, mint az útvonal és az ellenõrzõpontok kiválasztása, a mutatós térkép és útleírás, és a gondoskodás azokról, akiknek nem került butykos és hamuba sült pogácsa a tarisznyájába.

Sajnáljuk az otthon maradottakat, de egy kicsit a rövidebb távokat választókat is, mert a túra legszebb része a Gaja völgyben és a völgy peremén vezetett, és ez csak a 30-as táv része volt.
 
 
túra éve: 2007
Hol a következő?Túra éve: 20072007.09.17 17:03:53
Trükkös Talányokkal Tûzdelt Térképböngészõs Teljesítménytúra

2007.09.15. Pilisszentkereszt - 21 km - 800 m - 7 óra

Még ki sem hevertük elsõ TT kalandunkat (Bükk900), máris elhatároztuk: folytatjuk, csak az volt a kérdés: mikor lesz és hol a következõ ? Nézegettük a túranaptárt és megleltük…

Tanulmányoztuk a rendezõ EMDT honlapját, és arra számítottunk, hogy ezek a jóhumorú fiatalok biztos jópofa dolgokkal hozakodnak elõ, legfeljebb úgy járunk, mint János bácsi a sportrepülõn…

Az világos volt, hogy aki a túrán nem talál meg egy pontot, annak annyi, ugyanis csak ott kapja meg a következõ pont helyére vonatkozó információkat.

Korán neveztünk, hogy még világosban visszaérjünk (négyen voltak frissebbek), és már az elsõ ep megtalálásához adott infó(iránymeghatározás nélküli - légvonalban vett- távolság és domborzati metszet + annyi, hogy turistaút) megmutatta, mire számíthatunk.

Amíg csapatunk a várható többnapos távollétet jelentette telefonon hozzátartozóinak, nézegettem a térképet és néhány perc után még számomra is teljesen egyértelmû lett a helyzet, 300 méterrõl 700 méter fölé vezetõ túristaút csak a Pilisre vezetõ szerpentin lehet. Szerintem az összes indulóból egynél többen nem tévedtek el itt. Azzal az egy sráccal találkoztunk késõbb, õ Dobogókõre ment és valami csoda folytán belebotlott a harmadik pontba és onnan ment tovább.

Na az elsõ cél már megvolt, csak oda fel is kellett valahogy menni. Az volt az egészben a legjobb, hogy ennek a tekergõs útnak minden kanyarjából gyönyörû volt a kilátás, így nézelõdéssel álcázott pihenõk sûrû közbeiktatásával haladtunk, miközben tucatnyian elzúgtak mellettünk. Még azok is lehagytak, akik valamilyen oknál fogva botjaikra támaszkodva közlekedtek…

Egy kilátóhely közelében volt az ep, de mivel mi már bõven kinézelõdtük magunkat, a következõ pont betájolása után(irány és távolság adva + spermára hasonlító farkincás pötty = Joci forrás) már mentünk is. Valószínüleg megtaláltuk a legjobb útvonalat , kikerülve a Vaskapu völgyes lejtmenetet, ugyanis a startlista szerinti helyünkön érkeztünk a következõ fejtörés helyszínére(késõbb kiderült, ez volt az egyetlen esetünk, amikor a jelzett útról való letérés kifizetõdött).

Itt egy vaktérkép várt ránk némi kiegészítéssel, megoldottuk, irány a Dobogókõ település déli csücske ! Az út a Zsivány sziklák érintésével haladt, ahol nagy filmforgatás zajlik az erdõben (Robin Hood filmre tippelünk, a helyszínbõl és a fel-alá szaladgáló furgonokra helyezett, elõször "BOBIN FOOD"-nak nézett feliratokból logikusan kikövetkeztetve).

Dobogókõn mûködõ kút, finom gyümölcsök (alma,banán) és az alábbi szörnyûség várt ránk, mint a következõ pont helymeghatározása:

- Dobogókõ 3 km-es körzetében - (hát arrafelé voltunk, az biztos)
- 550-600 m magasság között - (szóval egy kicsit lefelé kell menni)
- Aszfaltozott út mellett - (honnan tudjam, hogy aszfaltozott, amíg nem érek oda)
- Pontszerû vízrajzi elem - (ezt már tudom, a farkincás pötty)

Hát itt össze kellett dugni a fejünket, aszfaltosnak látszó utak mentén spermának tûnõ jeleket kellett a két megadott szintvonal között keresni, és összesen csak egy ilyet volt szabad találni !!!
Nem árulom el a megfejtést, csak annyit, hogy nem forrás és nem kút volt az a vízrajzi elem, hanem dagonya, ráadásul nem is kék volt, hanem vörös, mint a fejünk, amikor odaérve megkaptuk a következõ papírkát:

- Matematika óra, szöveges geometriai feladat…

- majd ezalatt mindenféle zagyvaság szögekrõl, oldalakról és merõlegesekrõl

Ekkor jöttünk rá, miért van ez az ep sima, aszfaltos úton, ugyanis mindenfelé ceruzával, vonalzóval és körzõvel hadonászó emberek hasaltak térképeik felett. Mi is felvettük ezt a testhelyzetet -hátha segít- és csodák csodája, agyam valamelyik eldugott zugából - 40 éves tétlenség után - elõbújt a megoldás: THALES- tétel. Egy két határozott vonalzóillesztés és körzõszúrás (az ujjamba is) után irány a Szurdok, árkon, bokron át !

Eddig annyira simán ment minden, hogy valaminek kellett már történni…
Nem lett nagy baj, csak a térképen jónak látszó út elfogyott, és párszáz métert olyan terepen tettünk meg, amit egy tájfutótérképen járhatatlannak jelölnének.
Eredmény:

- veszteség oldal: N perc idõveszteség
10xN esetben boka és térdizület terheléspróba
100xN darab tüskeszúrás

- nyereség oldal: egy magányos vadmalaccal való hihetetlen találkozás, ugyanis nem szaladt el, amikor észrevett, sõt érdeklõdve szaglászott és nézelõdött (1 méterre volt). Persze arrafelé embert nem nagyon láthatott még, de az is lehet, hogy ijedtében nem jutott eszébe a menekülés.

A szurdok bejáratánál zsíroskenyerekkel teli asztal és innivaló várt minket, valamint az utolsó pont (szellemes, de könnyen követhetõ)leírása, ahonnan már csak a célba (rajthely) kellett bejutni.

Viszont ennél az utolsó pontnál már nem mûködött a soron következõ pontok meghatározásának eddigi gyakorlata: felületes elemzés után a pontõrrel közölni a megfejtést, és várni az egyetértõ hunyorgatást, vagy a rosszalló fejcsóválást, esetleg a "nézd meg egy kicsit jobban" tanácsot.

Szóval az az igazság, hogy ezt a szellemesen fogalmazott rejtvényekbe burkolt, pontonkénti útvonal leírásokkal szervezett túrát úgy csinálták, ahogy azt kellett. Hagytak gondolkodni mindenkit - amíg csak akart - de nem hagytak tévútra menni senkit, aki nem akart !!! Ezenkívül az ellenõrzõpontok tényleg ott voltak, ahol lenniük kellett, és a kedves és jól tájékozott pontõrök sem hiányoztak sehonnan.

Összeségében nekünk nagyon tetszett ez a túra, jól megválasztott táv és szép útvonal, kezdõknek sem teljesíthetetlen szintidõ, jó ellátás és barátságos hangulat jellemezte, nem beszélve a kiosztott nagyon csinos emléklapról és kitûzõrõl.

Extra szolgáltatás volt a túra honlapjára helyezett helyi idõjárás elõrejelzés,
ami annak ellenére teljesen pontos volt, hogy valószínüleg hivatásos meteorológusok készítették…

Köszönjük a rendezõknek fáradozásukat !!!

Végül valamit a hibákról:

Nagy hiba lenne, ha:
- az elsõ próbálkozásuk után ez a csapat nem rendezne a jövõben több túrát
- ha rendezne és az már nem ilyen lenne
 
 
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20072007.08.06 17:29:47
KKK (Kocatúrista Kezdõk Kisérlete) a Bükk 900-as csúcsain !

Teljesítménytúrát legfeljebb hírbõl ismerõ, egy-két kis emelkedõt is megszenvedõ kocatúrázó csapatunkkal (valószínüleg a Bükk-fennsík szeretetétõl elvakulva) minden bátorságunkat összeszedve, idén megcéloztuk a félelmetesnek tûnõ Bükk 900-at !
Az erõnléti hiányosságokat alapos elméleti felkészüléssel próbáltuk ellensúlyozni. A térkép és az emlékek alapján több szempont szerint (jobb megtalálás, kevesebb szintkülönbség, jobb járhatóság) minden csúcsra meghatároztuk a kedvezõ feljutási és az ettõl lehetõség szerint eltérõ(lélektanilag fontos tényezõ!) lejutási irányokat. A csúcsokat így összekötve elég nagy cikk-cakk jött ki, de némi fejtörés és megalkuvás után megtaláltuk a nekünk legjobban tetszõ útvonaltervet. Ezután a túrán rendelkezésre álló 12 órát az útszakaszok között felosztva meghatároztuk a egyes szakaszok tervezett rész-szintidejét. Az volt a terv, hogy addig küzdünk, amíg ezeket nagyjából tartani tudjuk.
Az elsõ négy csúcs (Bálvány, Nagy István, Huta-bérc, Kõrös-bérc) ismerõs volt, mégis nehezen ment, a párás idõben (egész éjjel esett) sokszor elfogyott a levegõnk, így 15 percet csúsztunk. A következõ tíz nehéz csúcson (sorrendben: Virágos-sár-hegy, Vörös-sár-hegy,Kukucsó-hegy,Ispán-hegy,Istállós-kõ,Nagy-Kopasz,Tar-kõ,Büszkés-hegy,
Három-kõ,Nagy-Kõhát) dõlt el, hogy megpróbálunk-e idõre végigmenni, vagy szépen visszasétálunk Bánkútra. Szerencsénk volt, beletaláltunk a tervezett útvonalakba, és elég gyorsan megleltük a táblákat is. A tervhez képest összesen 30 perccel jobbat tudtunk menni ezen a szakaszon(feléledt a remény). Az utolsó hat csúcsnak ( Kis-Kõhát, Fekete sár-bérc, Mély sár-bérc, Fodor-hegy, Pipis-hegy, Borovnyák) így 15 perc tartalék idõvel és vészesen fogyó energiával futottunk neki.
A magunkkal cipelt doppingszereknél (szõlõcukor, csoki, energiaital) sokkal jobban serkentett az éppen következõ csúcsra való felvánszorgásra az, hogy ennyire közel járunk a túra teljesítéséhez. Mivel nem a legfiatalabb korosztályból szervezõdött a csapat(jómagam 60 felett járok),inkább most akartuk megcsinálni,mint majd jövõre.
Végül úgy értünk be 11 óra 55 perces (nem éppen világcsúcs) idõvel, hogy sok felesleges utat (és fõleg felesleges felfelé mászást) nem kellett tenni, a pecsételés idejét használtuk pihenésre, a kényelmesebben járható utakon való közlekedést pedig táplálkozásra.
Gyönyörû helyeken jártunk, mindenféle vaddal (nyuszi, szarvas, õz) találkoztunk, de most nem volt idõnk a nézelõdésre. Kárpótolt minket a tudat, hogy megcsináltunk valamit, amihez a fizikai teljesítõképességen túl jelentõs lelki tényezõk bevetésére is szükség volt. Azt hiszem, kezdem megérteni az eddig csodabogaraknak tûnõ teljesítménytúrázókat ! Egyébként nagyon tetszett az egész túra, csak kedves és segítõkész emberekkel(rendezõk, résztvevõk)találkoztunk.
Lehet, hogy kipihenve fáradalmainkat ott leszünk a következõ teljesítménytúrák egyikén ?



KÁGÉ
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár