Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| túra éve: 2007 |
| |||
| Reggel a fél hetes busszal indultunk Siklósra, B.Lacival és Á.Csabival. Mindjárt akadt két túratárs is. Tamás Hedrehelyrõl, Edina Lentibõl jött a pécsi egyetemre tanulni, s ha már itt vannak kihasználják az adódó lehetõséget. ( De miért csak õk ketten a sok ezer közül? ) Ha minden igaz, ez az elsõ nagyobb túrám - mondta Edina, s kérte hadd tartson velünk. Kevés utas lévén, jó negyedórával a hivatalos idõ elõtt érkeztünk meg a siklósi buszpályaudvarra. Innen kellemes sétával, vagy tíz perc alatt értünk a meghírdetett rajthelyre, a Malkocs Bej dzsámihoz. Sõk voltunk.
Pontban nyolckor (?) megérkeztek a rendezõk is. A rövid formaságok és 600 pénz lefizetése után útra is kellhettünk. Végigsétáltunk a még félálomban lévõ Siklóson, majd átmentünk a felhagyott vasút keresztezõdésén s hamarosan - az egyébként közigazgatásilag Siklóshoz tartozó - Máriagyûdhöz érkeztünk. Itt addig tanakodtunk, amíg egy utcával korábban kanyarodtunk be a házaknál, nem is lelve a S sáv jelzést. De, vagy 500 m-rel arrébb a keresztnél már az elõírt úton voltunk. Máriagyûdön nagy élet volt. Éppen a bucsut tartották, tele volt a templom környéke árusokkal. Jobbára - az alkalomnak megfelelõen - kegytárgyakat kínáltak. És persze autó autó hátán. Bámészkodásom közepette teljesen elfelejtkeztem a zsebemben lapuló fényképezõgéprõl, s így a kavalkád nem lett megörökítve, késõbb már hiába korholtam magam. Innen hegymenet volt a Köves-májra, szép ösvényeken. Közben meg-megállva fotózhattam a siklósi várat, no meg a távolban a szlavóniai Papuk-hegység halvány vonulatait. Fenn a tetõn, egy szép tisztáson volt az elsõ ep. Itt egy lokum nevü finom keleti édességet kaptunk, jutalmul hogy felkapaszkodtunk. Tovább egyenesen, de most már ereszkedõre fogva, a Máriagyûdtõl kíséretül fogadott S+ jelzésen folytattuk utunkat. S bár mindenféle haragos felhõk rohangásztak felettünk, elégedetten konstatáltuk, hogy a tegnapi zselici Papi-Pipa-30 túrától eltérõen itt nem kell majd dagonyáznunk. Nemsokára Bisse fõútcáján ballagtunk. A fõtér, ahol a busz is megfordul, mert ez egy zsákfalu, rendezkedett be a következõ ellenõrzõ pont. Egyébként ez hivatalosan a Nagy Ferenc tér, szépen kialakítva. Itt található az egykori miniszterelnök szülõháza, emléktáblával megjelölve. Keletrõl északra fordultunk, s vagy ötven méter után el is akadtunk a helyi kocsmában. S bár rém egyszerû hely, azért Á.Csabival legurítottunk egy sörikét. A falu után egy jól karbantartott murvás úton mentünk, amely eleinte egy horhosban vezetett, majd felkapaszkodtunk egy dombtetõre. A rendezõk - mivel erre nincs jelzett túristaút - "dzsím" jeleket festettek fel a fákra. Ezek jó eligazítást adtak, de egyébként is nehéz lenne elkeverni. Még a dombtetõ elõtt bekukkantottunk a bissei horgásztóhoz, ami jól eldugott helyen van és szép környezetû. A dombtetõre felérve, majd onnan visszatekintve a Tenkes-hegyet, délkeleti irányban pedig a Szársomlyót és a Fekete-hegy gerincét szemlélhettük meg. Végig fasor mellett haladtunk, rengeteg kökény, galagonya és más cserjékkel borítva. Diófa is akadt bõven, így el-el akadtunk csemegézni. Megkapóan szépek voltak az õszi szinek. Így bandukoltunk jó 5 km-en át. A misinai TV-torony és az északra/ról futó távvezetékek mutatták hogy jó irányba haladunk. Egy idõ után persze kezdett unalmas lenni, de a szép idõ, a kiváló földút kellemessé tette a túrázást. Aztán beértünk a szép fekvésû Pogány községbe. Határában egy barackfa kínálta gyümölcseit, amit nem volt szivem kostolás nélkül hagyni. Lenn a völgyben, a kies fekvésû horgásztónál fogadott bennünket a pontõr és a Hidzsra-bélyegzõ. Itt elpusztítottam két hazai szendvicset, s máris indulhattunk a hátra lévõ 13-14 km-nek. Utunk a pogányi szõlõhegy völgyében vezetett, s mielõtt onnan felkapaszkodtunk volna a gerincre, végigkóstoltuk a szõlõket és szilvákat. Ezen a szakaszon a túra célja a zabálás volt...Aztán megint gerincúton haladtunk elõre. A kukoricásoktól nem tudtam lefotózni a közelben lévõ krematóriumot. Mondtam is Á.Csabinak, itt lesz majd az utolsó teljesítménytúrám, a Kémény-25, és csak szint lesz benne:)) Aztán le a Kispostavölgybe, ez már Pécs külterülete, s persze megint szilvázás és szõlõszemezgetés. No nem túl sürün, mert a tulajok kint tartozkodtak a telkeken. Megint egy dombra kapaszkodás következett. Innen már szépen látszott a város és a Mecsek. Na, ebbõl az objektívbõl látjuk a legritkábban, mert jobbára a hegyre megyünk fel, hogy lebámulhassunk. Nekünk nagyon tetszett így is. Á.Csabi olvasta az itinert: a lókamránál a Boros utcába kell kanyarodni. Mi lehet az a lókamra?? Többször emlegette, mire rájöttem hogy az bizony lókarám akar lenni, így is volt írva. Így megártott az a bissei egy üveg sör? A faluban a pontõröktõl megtudtuk, hogy a többiek 5 perccel vannak elõttünk, meg egy õrült kispistázó negyed órája ment el ( tudjuk is ki az, mindig ezt csinálja ), ezen jókat röhögtünk, mennyire elégedett lehet...A mûút átkelésnél elhagytunk egy dinnyeárust, most nem neveztünk be, mint legutóbb a Corvin után hazajövet. Végigkolbászoltunk a tüskésréti nagy fûben, erre is vagy ötven éve jártam még apámmal, akkor még szabadon lehetett bibicre vadászni, volt bõven. Kiértünk a nagytemetõ aljába, végigsétáltunk a fél városon és bejelentkeztünk a célban a Jakováli Hasszán dzsáminál. 8,10-kor indultunk, pontban fél háromkor értünk be. Szintidõ nem volt, ráértünk volna, mert este hétkor zárt a cél. Még beszéltünk is útközben arról, hogy elõbb hazamegyünk, tisztába tesszük magunkat, megebédelünk, sörözünk és háromnegyed hétkor jelentkezünk be, de a hülyeségnek is vannak határai. Nem akartunk a rendezõkkel kiszúrni, hiszen a fõvárosból jöttek, s még haza is kell érniök. A TTT-könyvben meglepetésként lokum és datolya volt írva, az utóbbi helyett fügét kaptunk ( merthogy nem volt ), de ezzel sincs semmi gond. Megkaptuk a túra kitûzõjét amin a rajt és cél dzsámija látható. Ezen kívül egy szép emléklappal és a Dzselaleddin Rúmi emlékév alkalmából egy kis füzetecskével is gazdagabbak lettünk. Ez utóbbiban a 800 éve született nagy iszlám költõ, vallástudós, gondolkodó írásaiból kaptunk ízelítõt. ( Számomra mindenképpen hiánypótló. ) Úgy tudom 24 résztvõje volt a túrának. Kissé meglepõdtem a kevés indulón. Ja kérem, a lustaság, nagy úr! Jó ötlet volt ennek az új túrának a megrendezése, egy érdekes, nagyobb részt ritkán vagy egyáltalán nem járt útvonalat vont be a teljesítménytúrázás vérkeringésébe. Csak remélni tudom, hogy folytatása következik. ( A túráról készített képeket a http://kep.tar.hu/irottko/ galériámban tekinthetitek meg. ) SzLA | |||