Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Szent László Hadosztály nyomábanTúra éve: 20172018.01.03 17:18:43

 A Szent László Hadosztály nyomában


 


Karácsony utáni napon túrázni mentünk,


Az ünnepi hangulat még erősen élt bennünk.


Letkésre Esztergomon át vezetett utunk,


Majd a Dunán, Ipolyon átkelve e kis faluba jutunk.


 


Keleti irányból a Börzsöny csúcsai szegélyezik,


Nyugatról Ipolyszalkával egy hídon át összeköttetik.


A híd az Ipolyon át Szlovákiába ível,


Mely egyesíti a két országot összetört nemzetével.


 


A túra a Szent László Hadosztálynak állít emléket,


Mely 1944-ben a Magyar Királyi Honvédség elit egysége.


Csatay Lajos, honvédelmi miniszter az alapító atya,


Míg Szügyi Zoltán és Lajtos Árpád a két vezérőrnagya.


 


Ez év végén e térségben várt rájuk egy bevetés,


1945-ben nevükhöz kötődik a „Tavaszi Ébredés”.


Május végén az alakulat a briteknek megadta magát,


Elkerülve ezzel egy nagyobb haláltusát.


 


A túra elején rögtön az Ipolyon átkeltünk,


Majd a folyó mentén Lelédig a sárban lépkedtünk.


Ezután tovább folytatva utunk,


Egészen Helembáig nyomulunk.


 


A faluban lévő templomhoz érve,


Fejet hajtunk hősi halottaink emlékére.


Emlékművet avattak tiszteletükre,


Örökre belevésve emlékezetünkbe.


 


Innentől Kelet felé vettük az utunk,


Majd pillanatokon belül a Duna partra jutunk.


Szemben megcsodálható a Pilis szépsége,


Később a Bazilika is, Esztergom büszkesége.


 


A betonon haladtunk, tovább a kéket követve,


S hamarosan megérkeztünk Garamkövesdre.


 Kis község a Garam folyó partján,


Ellenőrzőpont várt a falu központján.


 


Tovább haladva, innen kiérve,


Az egyetlen emelkedő tárult elénkbe.


Végre bevesszük magunkat a Burda hegységbe,


Mely a Börzsöny, Ipolyon túli, kis szeletkéje.


 


Megmászva a meredek hegyet,


Szemünk előtt újra a Duna lebeg.


A Pilis csúcsai ismét előttünk tornyosulnak,


A Nap sugarai erősen a folyóra borulnak.


 


Látszik a Mária Valéria híd is távolból,


Kiváló a kilátás, ebből a mesés páholyból.


A kilátópontoknál túratársainkkal egymást váltjuk,


Hisz ilyen szépet egész életünkben ritkán látunk.


 


Ezután a túra végéhez közeledve,


Bajta falu szélén a kódot feljegyezve,


Visszaérkezünk Leléd előterébe,


Ahol ismét a Börzsöny csúcsai kerülnek terítékre.


 


Az utolsó szakaszon már reggel jártunk,


Most fordított irányba szedjük lábunk.


A 33 kilométer után célba érve,


Jutalmunk egy Szent László hadosztály emlékérme. 

 
 
Téli VértesTúra éve: 20172018.01.03 17:14:11

 Téli Vértes





Szent este előtti napon, épp szombaton,


Várt rám egy túra, itt Észak-nyugaton.


Harminc kilométeres táv a Vértesben,


Melynek erdeiben, mezeiben már régen lézengtem.


 


Indulási helyszínünk egy vasútállomás, a falu Szárliget,


Majd a Zuppa-tető után mindenki Szárra tipeg.


A Royal kocsmában vár minket pontőrünk, Dienes Áron,


Kár, hogy a sört nem adják olcsóbban, csak aranyáron.


 


Utamat folytatom piros jelzésen a Körtvélyesre,


Az oda vezető ösvény átváltott szelesebbre.


Szenvedtem is nagyon, kaptatókon megizzadtam,


Sapkám, sálam fel-le húzogattam.


 


A hegy tetejére felérve,


Frissítettem magam kicsit, végre.


A kilátót megmászva tárulhatna elém szép panoráma,


De e helyett nincs ott más csak köd, s pára.


 


Időközben cipőm kidörzsölte sarkam,


De még a hegytetőn szorosságát helyreraktam.


Bár ez az állapot nem maradt fenn sokáig,


Fájt egyre jobban mindenem, talpamtól a bokámig.


 


Itt fenn, a magasabb részen,


 Hó is maradt, igaz csekélyen.


Figyelni is kell, hogy az ember hova lép,


Alattunk több centi vastagon megmaradt a jég.


 


Tovább a piroson haladva,


A Macskabükknél nem megtorpanva,


Elértük a Szép-Ilonka forrást,


Mellette egy kőrakás kupolát formáz.


 


Majd a kéken felfele baktatva,


Később egy völgyben áthaladva,


Elénk tárul a Vitányvár romja,


Melyet a török többször is ostromolja.


 


Ezután megkezdődött a túra legnehezebb szakasza,


A szó szoros értelmében vett dagonya.


Csúszkáltunk is a bokáig érő sárban nagyon.


Hiába a márkás cipőm, ami egy kész vagyon.


 


Elértük utolsó kódunk Csákányos puszta mellett,


Komondorokat kikerülve, követtem egy másik tracket.


Mielőtt visszaértünk volna Szárligetre,


Belegázoltunk az eddigi legnagyobb sártengerbe.


 


Beszántott termőföld került a kék ösvényen elénk,


Ezzel a helyi parasztok, mintha kést döftek volna belénk,


Itt már járni alig tudtunk, térdig ért sár,


De a célegyenesbe érve ez sem érdekelt már.


 


A faluba élményekkel visszatérve,


Útitársammal hangosan cseverészve,


A vasútállomás csarnokába betérve,


Imre várt ránk díjazásunkkal a kezében.


 


Jelvény helyett, most csak óriás kitűző járt,


De a szarvasos ötlete nálam nagyon betalált.


Legközelebb is jövök, de azt már hosszabb távon akarom,


Hisz lesz jövőre Körtvélyes maraton.

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár