Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20082008.02.17 11:25:16
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra

- ... és edzettél? - kérdezte a túra elõtti héten Apám a telefonban.
- A hétvégén gyalogoltam 20 km-t, de meg se izzadtam. - feleltem.
- Hát, 20 km-tõl nem is illik!
- Hehe. :) És te?
- Én felfutottam a Kõris-hegyre!
- ...te jó ég, akkor ez durva lesz!

Mint a kihívásokat kedvelõ ember már egy évvel ezelõtt kinéztem magamnak ezt a túrát, de akkor még nem volt reális a teljesítése. Az idei BHTCS siker, és általános jó kondim miatt most úgy éreztem, hogy eljött az idõ, hogy szembenézzek a Börzsöny egyik leghírhedtebb túrájával: a Börzsöny éjszakaival.

Tudtam, hogy ez komoly erõpróba, ide nem elég felhúzni a túracipõt, itt nem elég a teljesítéshez csak elindulni. Ide bizony szívósság és motíváció is kell. Ennek megfelõen a szellemi és lelki rákészülést már a túra elõtti hét elején elkezdtem - erre pedig már jóideje nem volt példa. Bújtam a térképet, olvastam a beszámolókat, és mire eljött a nap minden igazán fontos információ a fejemben volt.

A szobi vasútállomás a szombat délutáni lágy napsütésben kellemesebb helyszín volt, mint amire számítottam. A helyi kocsmából kihallatszó 10 évnél nem öregebb diszkózene, az uzsonna, és a beszélgetés jó hangulatot adott a délutánnak. Mintha nem is a Börzsönybe mennénk "megdögleni"...

Aztán amikor az õrült turistákkal megrakott busz elindult Kemence irányába, akkor már nem volt visszaút. Igazi "világvége" falvakon keresztül vezetett az utunk, amikrõl a nagyvárosban élõ ember hajlamos azt gondolni, hogy már nem is léteznek ilyenek - már önmagában ezért megérte eljönni. Még vetettünk egy utolsó pillantást az eltûnõ nap fényire, hogy aztán Kemencére már szürkületben, a börzsönyi fõalapponthoz pedig már teljes sötétségben érjünk - némi séta után.

- Tisztában vagy a túra nehézségével? - kérdezte minden egyes indulótól a rajtoltató személyzet egyik tagja.
- Tudom, hogy rohadt nehéz lesz, és meg fogunk dögleni... - feleltem mosolyogva.

Az idõ tökéletes volt: se hó, se sár, se nagyon hideg nem gyötörte az indulókat. 15 óra szintidõ ilyen körülmények között bõségesen elegendõ kell hogy legyen. Ennek megfelelõen a taktika a nagyon óvatos kezdés, és a még óvatosabb folytatás kombinációjából állt.

Az óvatosság azonban nem jár ésszel: mindjárt az elsõ kanyar megviccelt minket, és jónéhány túratársat is, de hamar korrigáltunk, és a kezdeti nehezségek után szép lassan beindult a menetelés. Legnagyobb meglepetésemre a mezõny jórésze iszonyúan bekezdett, és keresztülgázolt rajtunk. No mindegy - gondoltam - én 45 km-re, és 4 nagy hegy megmászásra jöttem.

Az elsõ "siratófalon" aztán már volt pár ember, akiknek addig tartott a rohanás... A helyzet ezután kezdett normalizálódni, és amikor jobbról megjelent a völgy túloldalán a Holló-kõi bérc sötét kontúrja, akkor már tetszett is a dolog.

Magosfa elõtt nem sokkal utolértünk egy csoportot, de az egyre meredekebbé váló úton nem erõltettük az elõzést. Ahogy haladtunk fölfelé egyre szebb kilátásban volt részünk, és megjelentek az elsõ hófoltok is, már-már magashgegységi élményt nyújtva ezzel. Hiába na, Magosfa mégiscsak 915 méter magas. A csúcson kellemes tábortúz fogadott minket, és a meleget kihasználva tartottunk egy 10 perces pihenõt.

Lefelé a fagyott, havas, köves, meredek lejtõkkel küzdöttünk egy picit, de muitán a havas régiót elhagytuk felgyorsult a menet, és az éjszakai Nagy-Mána bérc különleges hangulata, alattunk a mély völggyel, és benne csörgedezõ patakkal néhány pillanatra feldtetni tudta a nehézségeket. Az mindenesetre biztos, hogy félelmetes volt belegondolni, hogy a velünk párhuzamosan lévõ hegygerincen fogunk nemsokára felefelé menetelni.

A Rakottyás völgyben - egy teát leszámítva - mentünk tovább lendületbõl, hiszen a térképészés alapján rövid, vízszintes pihenõ-szakaszra számítottam. Ekkor tudtuk meg, hogy a Börzsönyben a vízszintes is emelkedik - még ha csak enyhén is. A vadregényes táj, a folyamatos patakátkelések, és az egykori kisvasút töltése viszont folyamatosan gondoskodtak róla, hogy ez a szakasz ne legyen se túl könnyû, se túl unalmas.

Miután némi bóklászás árán sikerült megtalálni, hogy merre vezet tovább a turistaút, megkezdõdött a túra talán legkeményebb hegymenete. Egy-az-egyben nekiugrottunk a hegynek, nyíl egyenesen föl a gerincre. Csak semmi cicó! Ezen a szakaszon elkezdtem aggódni, hogy esetleg nem lesz elég a 2 liter tea, amit hoztam. Annyira meredek volt az út, hogy a könyékig feltûrt pulóverem ellenére teljesen túlhevültem. Pogányvár után meg is kellett állnunk, hogy igyak egy pohár teát, pedig a hegymeneteket mindig megállás nélkül szoktuk teljesíteni. Szerencsére ahogy egyre feljebb értünk, úgy lett egyre hidegebb, így a K.O. elmaradt. 10 perc pihenõre, meg némi szendvicsre azért így is szükség volt. Jöhetett megint a lejtõ.

A Spartacus kulcsosházat egy nagyobb csoporttal közelítettük meg, ami jól is jött, amikor a gerincrõl le kellett fordulni a völgybe, mert itt lehettek volna tájékozódási gondjaink. A háznál sorba kellett állni az igazolásért, és némi zsíroskenyérért. Itt úgy döntöttem, hogy ha már egyszer megálltunk, akkor álljunk meg rendesen :), és ismét egy kb 20 perces pihenõ következett. Úgy gondoltam, hogy nem árt rendesen felkészülni a következõ hegymenetre - fõleg ha az is olyan nehéz lesz, mint az elõzõ.

A mászás eleje megint meredek és nehéz volt, mint ahogyan vártam. Egy idõ után azonban a meredek erdei ösvényrõl széles, lankásan emelkedõ dózerútra értünk, amin gyorsan lehetett haladni. Ennek megfelelõen pillanatok alatt elértük a Foltán-keresztet, és a helyzet utána se romolott sokat: jó tempóban, könnyedén, beszélgetve értük el másodszor a Csóványost. Igencsak meglepett, hogy pihentetõ-szakasz lett a harmadik hegymászásból.

Ezúttal pihenés nélkül folytattuk utunkat Hamuház felé, de amit itt kaptunk lejtõbõl, abból nem volt túl sok köszönet. Helyenként igen veszélyes, meredek szakaszokokon tettük próbára ügyességünket. A Fekete-rét magasságában aztán megint éhes lettem, szóval megálltunk egy kis éjszakai piknikre. Hiába na, nagyon ráértünk, én pedig ezúttal igen engedékeny voltam magammal. :)

Aztán a régi vasút nyomvonalát elérve végül nekem is sikerült belecsúszni a patakba. Ekkor döntöttünk úgy, hogy vonatot játszunk: még léteztek az egykori vasútvonal hídjai, amiken könnyedén lehetett megoldani a patakátkelésket.

Hamuháznál már tudtuk, hogy megvan a túra, mert idõnk volt bõséggel, erõnk is, így már csak fel kellett menni valahogy a Nagy-Hideg-Hegyre. Persze azért túl könnyû nem volt, jöttek szépen a meredek szakaszok. Néha-néha elképedve bámultam a hegyen elõttem haladó fényeket, amik mindig pontosan jelezték, hogy meddig kell még fölmenni - hacsak az ember össze nem keverte õket egy-egy csillaggal. :) Egy idõ után a szél is elkezdett lengedezni, és ekkor már korántsem volt olyan melegem, mint a Csóványos elsõ meghódításának alkalmával.

A Nagy-Hideg-Hegyi turistaház elérése különös örömmel töltött el: innen már tényleg semmi sem gátolhat meg minket a teljesítésben. 4:30 körül értünk ide, és mivel már 4:00-kor nyit a ház, ezért kellemes reggelizési lehetõséghez jutottunk, amit én ki is használtam egy erõleves elfogyasztásának formájában. Korábban nem is mertem volna olyanra gondolni, hogy ráérõsen szürcsölgetem a forró levest a meleg turistaházban egy kemény túrának az utolsó szakasza elõtt...

Amikor a hosszúra nyúlt pihenést követõen kiléptem a házból, és megcsapott a jeges szél, azt hittem megfagyok. Ráadásul a hegyrõl lefelé vezetõ helyes irányt is csak a második próbálkozásra találtuk meg. Ekkor még nem tûnt olyan unalmasnak a dolog, fõleg, amikor a havas-jeges merdeken Apám kiadta a vezényszót, hogy lassítsak, mert nem bír követni. Abban a pillanatban el is estem. Így jó lesz? - kérdeztem a földrõl. Na, azért nem ennyire - érkezett a válasz...

Hosszú, unalmas, nyílegyenes lejtõs szakasz következett, és még a napfelkelte is elmaradt. Csak hajnali szürkeségben volt részünk. Mindegy - már ez is jobb volt mint a sötétség. A következõ kihívást jelentõ feladat a cél megtalálása volt Királyréten. Ide azért nem ártott volna némi leírás...

10:50 lett a vége: tökéletes, fõleg hogy kb 1 órát töltöttünk pihenõvel. :) A kandalló mellett a két kitûzõvel, és oklevéllel a tarsolyomban pillanatokon belül elaludtam...a Kismarosra vezetõ buszozás során pedig talán még a nap is kisütött.

Jandi
 
 
A Budai-hegység távoli csúcsaiTúra éve: 20082008.01.15 12:29:01
BHTCS 2008 – csúcsról csúcsra

Moszkva tér, találkozó, autózás. Nagykovácsi, nevezés, meglepetés csúcs, térkép nézegetés, pakolás, rajt.

Jó kedv, vidámság, kaptató, elsõ kilátás, süvítõ szél. Hú, azért mégiscsak hideg van! Nagy-Szénás.

Ismerõs útvonal, menetelés, hozzánk szegõdött kóborkutya, letérés a Meszes-hegy felé. Ebbõl az irányból azért könnyebb. Meszes-hegy.

Fagyos, süvítõ szél. Egy északi-sarki expedíción érzem magam. Kár hogy ilyen idõ van: így szinte lehetetlen élvezni ennek a hegynek a különleges hangulatát. Hegyrõl le, völgybe be, vadetetõ mellett el. Oda kell fölmenni? Oda! Szuszogós, meredek, úttalan. Ilona-lak.

Házikó, meleg, pára. Nem látok. Tea, szendvics, 10 perc szünet. Indulás, hosszú menetelés. Atti viccet mesél megrendelésre. Kaptató, még nagyobb kaptató. A nappali bejárás során tapasztalt ködös-zúzmarás hangulatból ezúttal nem sok tapasztalható. Végre turistaút. Nagy-Kopasz.

Nem, nem látunk ki. Egyrészt láttuk már, másrészt most úgyse látnánk semmit. Inkább: tea, csoki, banán. Aztán: lejtõ, még több lejtõ, kezdõdõ bozótos, döglött róka, mint tájékozódási pont. Egy hete is itt pihent szegény… Árkon átkelés, lebontott kerítés, nyiladékon föl. Fekete-hegy.

Tea, süti, vers, recept. Mehetünk? Megyünk. De merre? A hegy nehezen enged, az utak elfogynak lábunk alól. Van ennek értelme? Van. Megyünk, és kész! Még jó, hogy észak mindig ugyanarra van. Megmenekültünk: megint út. Tanya, aszfalt, civilizáció! Menetelés. Utálok aszfalton gyalogolni… Remeteszõlõs. Utcán föl, erdõbe be. Hol van az út? Itt! Gyerünk tovább a bánya peremén! Hosszú-erdõ-hegy.

Tûz, meleg. Tea, szendvics, vízmelegítés, menekülés a füst elõl. Csípi a szemem. Irány lefelé a hegyoldalon! Esés-kelés, csúszás-mászás, gurulás. Lent vagyunk. Irány a túloldalon fölfelé! Miért olyan sûrûek a szintvonalak a térképen? Mert ez itt k***a meredek, azért! Remete-hegy.

Megint tûz, megint tea. Menjünk! Nem lesz nehéz: odamegyünk a turistaúton a hegy lábához, és fölmegyünk toronyiránt. A hegy errõl máskánt gondolkozik: bozótos, még sûrûbb bozótos. Itt már csak a vaddisznók járnak. Meg a teljesítménytúrázók… Hol a csúcs? Menjünk fölfelé! Itt már jártunk, nem? Nem tudom… Ez a turistaút, ahonnan indultunk: körbe mentünk… Próbáljuk máshogy! Kicsit lefelé, és megvan az út, ami felvisz. Kálvária-domb.

Öröm. Aztán meglátjuk a következõ csúcsot… Merre menjünk? Irány megint a dzsungel! Hegyrõl le, árokba be. Hol vagyunk? Forognak az utak, néha az égtájak is… A kedv csökken, az erõ fogy. Mentálisan is. Elvesztünk. Vagy mégse? Van még remény! Nem szabad feladni! Az út megkerül, és vele együtt Nagykovácsi is. Irány a csúcs. Jé, itt egy barlang! Kár, hogy a pont a másik oldalon van… Felsberg.

Az utolsó pecsét is a helyére kerül: megvan a kilenc csúcs. Induljunk, szorít a szintidõ! Falu, menetelés, visszatérõ életkedv. Cél, gratuláció. Leves, virsli, tea, révedõ tekintetek, sajgó izületek, fáradtság és öröm. Megcsináltuk.

Jandi
 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.12.30 23:07:25
2007

01.06 - BHTCS:
Életem második teljesítménytúrája volt, amire sikerült meghívnom két mindenre elszánt embert, akik azonban a túra nehézségérõl mit sem sejtettek - velem együtt. Sokáig emlékezetes marad, ahogy a Meszes-hegy nyugati oldalában kínunkban röhögve bukdácsoltunk a csúcs felé. Aztán a Nagy Kopaszon jó fél órán keresztül szürcsöltük a forró teát a fagyos éjszakában, közben pedig lelkileg is feladtuk...

01.28 - HÓ-Fejérke-Piroska 25:
A csúfos kudarc után felhozó túrának tökéletes volt, és miközben a több száz induló által keményre taposott havon csúszkáltunk, Apám (nagy Mátra fanatikusként) kitalálta, hogy teljesíteni kellene a Mátrabércet...

02.04 - Baralngtól barlangig:
Ismerkedtünk picit a Budai hegységgel, és a tempó már nem is volt olyan rossz, bár az elsõ emelkedõ még mindig nagyon fájt.

02.17 - Börzsöny-bérc 35:
Amikor félholtan, zihálva felértem a Nagy-Hideg-hegyre (10 perccel Apám után), és a kérdésemre, hogy "Ez meg mi volt?" azt a rezignált választ kaptam, hogy "Csak tartottam a tempót", akkor éreztem: számomra messze van még a Mátrabérc...

03.04 - Boglárka 30:
Szõlõhegyen, fenyvesen, támadólag fellépõ kutyákon keresztül végülis elértünk Gyugyra. Volt már jobb is, de legalább a Balaton északi partjáról látszódott a Badacsony.

03.17 - Lepke 40:
Tavasz, medvehagyma, kilátók, változatos útvonal, meleg, és jólesõ fáradtság. Már 40 km is ment: haladtunk a cél felé.

03.24 - Szuadó 40:
Esett, sár volt, csúsztunk-másztunk, eltévedtünk, lefejeltem egy kiálló faágat, Apám pedig arccal belefeküdt egy pocsolyába. Megérte, mert egy végsõ rohammal sikerült idõben beérnünk.

03.31 - Bakony 50:
Elsõ 50-esemnek egyedül vágtam neki, és õszintén szólva cseppet sem féltem tõle. Bár a túra végén leírhatatlan fáradtságot éreztem, mégis rendkívül büszke voltam, hogy 50 km-en keresztül sikerült tartanom az 5-ös átlagot.

04.14 - Mátrabérc:
Eljött nagy nap, amikor kiderült, hogy kik a gyengék és kik az erõsek. Kékesig nagyon élveztem, aztán a lendület szép lassan átcsapott heroikus küzdelembe, amikor Ágasvárról lefelé azt hittem, hogy valami el fog szakadni a lábamban, Mátrakeresztesen pedig még az is megfordult a fejemben, hogy vége. Mégis felküzdöttem magam a Muzslára, és ott már vidám voltam, mert tudtam. A Szurdoküspöki iskolába besétálva pedig oklevelet is kaptam róla. :)

04.21 - Sárga 30É:
Semmi komoly, csak szórakozás. Átéltük az éjszakai Pilisszentlélek hangulatát, és vörösvári Kálvária tövébõl csodáltuk a felkelõ nap fényeit.

04.28 - Tihanyi Gejzírit 33:
Zádorvár, és a félszigeten lévõ rövid szakasz miatt megérte.

05.12 - Tési fennsík 50MTB:
Szitáló esõben vizibiciklizésre indultam, és már az elején kétszer megmásztam a fennsíkot egy apróbb baki miatt. A végén azonban a rengeteg kavarás ellenére is ott volt az arcomon az a bizonyos elégedett mosoly.

05.27 - MCSÉT 40:
Egyedül indultam meghódítani a Kékest, miközben azt körbecikázták a villámok. Kicsit merengõs hangulatban, elmélyülve a tájban, és a kilátásokban múlattam az idõt, és miután közel kerültem a gyõzelemhez egyszercsak beütött a krach.
A felkelõ nap elsõ sugarai ugyan vígasztaltak, de akkor már sánta voltam...

06.23 - Balaton 50 MTB:
Szerencsére a térdem csak a gyaloglást nem bírta, ígyhát elkezdtem biciklizni. Bár ezen a túrán néha könnyebb lett volna bringa nélkül, hiszen jónéhány alkalommall kellett a nyakunkban cipelni a gépeket. A Koloska forrásnál azonban minden szenvedésért kárpótolt az etetõpont. :)

07.01 - Szurdok 40:
Szánalmas kísérlet volt ez a gyalogtúrázáshoz való visszatérésre. Már Dobogókõrõl ereszkedve éreztem, hogy gond lesz. A Rám-szakadékon még végigküzdöttem magam, de mire a túra bevezetõ - kb 15 km-es - szakaszát befejeztem, már majdnem ugyanolyan sánta voltam megint, mint a Mátrában...

08.18 - Vértesi kerekezés 70:
A nem túl izgalmas útvonalat kicsit kibõvítettük, és fakultatív programként meglátogattuk a Csókakõi várat. Akár azt is mondhatnám, hogy direkt. :) Végülis sikerült újra rácsatlakoznunk a kiírás szerinti útra, onnan pedig már csak arra kellett figyelnem, hogy az Atti által diktált tempóban valahogy életben maradjak.


09.29 - Mecsek éjszakai:
Várakozás, és félelem elõzte meg ezt a túrát. Az õrület itt kezdõdött, egy évvel ezelõtt. "De vajon mit bír MOST a térdem?" Sétáltunk, nem siettünk sehova, és a fogadalmamnak megfelelõen felmentünk a Sós-hegyi kilátóba is. Aztán eltévedtünk, pedig megígértem, hogy itt ilyen nem lesz. A végén kis csapatomat hátrahagyva futottam, bukdácsoltam, köveken-gyökereken keresztül, és igen: 5 perccel a zárás elõtt hõsként sikerült beérnem, amikor megtudtam, hogy a jelzések átfestése miatt megnövelték a szintidõt...

12.18 - Bakonyi Mikulás 40:
Laza, térdkímélõ, rehabilitációs túrának terveztem, és 30-ra neveztem. Kérdés nélkül dózeroltam el a Bakonyt, és bár a bakancsom bosszantott, mégis újra úgy éreztem magam, mint egy teljesítménytúrázó. Bár vonzott a 40, a Mikulásnál mégis úgy döntöttem, hogy jó lesz a 30 is. Aztán egyszercsak megérkeztem az Ördögárokba. Totál véletlenül rossz irányba indultam... Ezután maradt a küzdés, és a naplemente a Cuha-hegyrõl, na meg egy 40-es kitûzõ.

Ez volt 2007 TT-s szempontból nekem. Többet szerettem volna, ennyi sikerült. Így legalább maradtak céljaim a jövõre nézve is. :) Mindjárt jön is egy visszavágó (BHTCS), remélem ezúttal sikerrel vesszük.
 
 
BalatonTúra éve: 20072007.06.24 23:35:20
Balaton 50 - MTB
...avagy extrém-, tájékozódási-, és kalandtúra a Balaton-felvidéken...

Régen volt már az MCSÉT 40, így nagyon örültem, hogy miután a különbözõ okok miatti, több hetes kényszerpihenõmet letöltöttem, végre lehetõségem adódott egy - már elõre láthatólag - kihívásokkal teli biciklizésre. Ami még szintén örvendetes volt, hogy ezúttal nem kellett egyedül indulnom a túrán, mert Apám vállalta a nem igazán erre a terepre való biciklivel az indulást, Atti pedig a vadiúj csodamasináját szerette volna kipróbálni. Ennek köszönhetõen most nem kellett magányomban elkezdenem a bringámhoz beszélni... :)

7:45-öt írtam induláskor az igazoló-lapomra (a rendezõket nem érdekelte az idõ), és nem sokkal késõbb már a Tamáshegyre vezetõ meredek földes-köves úton toltuk felfelé a bringákat. Ekkor még azt gondoltam, hogy ezzel le is tudjuk a biciklizhetetlen részeket...

A legmeredekebb szakaszok leküzdése, és egy pecsét után már egy jó biciklivel, és némi tudással gyakorlatilag végig nyeregben lehetett maradni egészen addig, amíg el nem kezdett meredeken lejteni. Ezen a szakaszon már a bicikli, és tudás mellett bátorságra is volt szükség bõven, hiszen a köves, meredek, szûk, éles kanyarokkal tarkított úton igen-igen nehéz volt a lefelé haladás. Nekem azonban ezen a napon úgy nézett ki, hogy bátorságból bõven osztottak, mivel egy hatalmas kidõlt fán való átkelést leszámítva végig a biciklin voltam.

Gyakorlatilag már leértünk a hegyrõl, amikor utolértem egy bicós kollégát. Ez a tény, és a túlzott bátorság viszont megbosszulta magát. A kolléga figyelmességét dícsérte, hogy nagyobb tempómat látván félreállt, hogy elengedjen. Mindezt egy igen szûk részen, ahol bal oldalt fal, jobb oldalt pedig meredek, mély árok... Ugyan nem dõltem bele az árokba azonnal, de már nem bírtam a gépet visszahozni a kerülés után, így hát fejest-ugrottam a susnyásba. A következõ pillanatban már háton feküdtem valami bokron. Akkor bele se gondoltam, de az igazat megvallva jókora mázlim volt, hogy ebbõl a bukásból a legnagyobb sérülésem egy kb 1 négyzetcentiméternyi horzsolás lett a bal térdemen. Vigyorogva megkértem az imént megelõzött :) bicós sporttársat, hogy húzzon ki az árokból, mert egyedül lehet hogy nem sikerült volna kijönni...

Innentõl kezdve az alap hangulat adott volt, és miután a második EP-nél Atti felhívta rá a figyelmem, hogy magammal hoztam a fél bokrot, már semmi nem számított. El is követtük a túra legnagyobb marhaságát, és a gyalogosoknak írt leírás alapján felmentünk a Péter hegyre is. A hegy csúcsa alatt, a tetején, és túloldalt lefelé gyakorlatilag tökéletesen biciklizhetetlen tereppel találtuk szembe magunkat. Én persze lefelé itt is jórészt a bicón voltam, de iszonyatos bozótharc, és kínlódás volt ez a szakasz.

Egy csopaki kútnál való fürdés után nekiugrottunk a Csákány hegynek. Ezt a kaptatót se bicikliseknek találták ki. Már rögtön az elsõ méteren kézben kellett cipelni a gépeket, mert az ösvény a meredekésge, és csúszóssága miatt még gyalogosan is nehezen járható volt. Az elsõ merdekebb szakasz leküzdése után végre lehetett tekerni, és én reménykedtem, hogy mostmár tényleg ez volt az utolsó olyan szakasz, ahol én cipelem a biciklit, és nem fordítva.

A pontnál rövid pihenõt iktattunk be, és észrevettük, hogy az eddigi távot kb 2 óra alatt sikerült teljesíteni. És már ebben a két órában is volt minden: tájókozódási nehézségek a jelek hiánya miatt, bicikli vállon cipelése, extrém Down-Hillezés, bukás...

A Lovasi pont azután szerencsére hamar megvolt, és az odáig vezetõ úton végre kaptunk egy kicsit abból a hangulatból, amit vártam: könnyen biciklizhetõ, kellemes, szõlõsök között vezetõ utak, gyönyörû balatoni látképpel fûszerezve.

Lovasról lendületbõl mentünk tovább, hogy azután a S, és P jelzést követve-keresve teljesen elkeverjünk. Itt jórészt Apám improvizációs, és tájékozódási képességeire hagyatkozva mentünk tovább mindenféle jelzés nélkül, hogy azután végre aszfaltot fogva elérjük Veszprémfajszot. Itt a pecsételés után nagyszünetet is kellett tartani, mert igencsak kezdtem éhes lenni. Ekkor lehetett kb dél.. :)

A Koloska forráshoz vezetó úton ismét nagyon sokat mentünk jel nélkül, mivel a P+ hol volt, hol pedig nem, de inkább nem... Az minden esetre biztos, hogy tájékozódásilag igen nehéz terepen, igen rosszul jelzett ukaon, több rontással fûszerezve értük el a Koloska forrás nevû oázist. Ez a remek pihenõhely dõzsölt a különbözõ finomságokban (mindenféle zsíros-, és vajaskenyér, hideg gyümölcsleves!!!), mi pedig ennek megfelelõen hatalmas dorbézolásba kezdtünk. :)

A Recsek hegy azután minden örömöt összetört, hiszen az oda vezetõ, végtelennek tûnõ nyílegyenes kapatató egyre meredekebb lett, amíg már annyira meredek, és köves volt, hogy ismét le kellett szállni a bringákról. Csakhogy az út annyira rossz itt, hogy gyakorlatilag tolni se lehetett a gépeket, így maradt megint a vállon cipelés. Málhás szamárként, hátamon a bringámmal, lépésrõl-lépésre haladtam fölfelé, miközben a tûzõ napnak köszönhetõn fröcsögött rólam az izzadtság... Kárpótlásként a csúcson, a kilátóban megnézhettük majdnem az egész eddigi útvonalat.

Hidegkúton még tanácstalankodtunk egy kicsit, majd a Hegyes-málnál is rontottunk egy minimálisat, de itt már nem volt olyan nehéz a tájékozódás. A biciklit bántani utoljára a Hegyes-málról lefelé lehetett, amit én meg is tettem...sírt is alattam szegény miközben a köveken pattogott. Hiába, nem szeretek túl sokat fékezni...

Miután aszfaltot fogtunk, úgy döntöttünk, hogy mindenkinek tökéletesen elege van már a terepbõl, és amúgy is fölöslegesen szenvedtünk túl sokat a túra elejen, így nemes egyszereûséggel országúton, Balatonszõlõsön keresztül visszagorultunk a célba, és emiatt egy fikarcnyi rossz érzés se volt bennem.

15:19-et írtam az igazolólapra a célban, aminek csak azért örültem, mert a kiírt szintidõn sikerült belül maradnunk, így nem csak a rendezõk engedékenysége miatt kaptunk díjazást. Ezen kívül viszont túl sok örülnivaló ezen az idõn nincs: kicsit más okokból mint a Tési-fennsíkon, de ismét sikerült egy félelmetesen gyenge idõt bicikliznem terepen.

Összességében tájokozódásilag, és technikailag is igen nehéz túra volt. Biciklisként egyáltalán nem ajánlott a szöveges leírás alapján teljesíteni! A Péter-hegyre biciklivel egyszerûen NEM SZABAD felmenni, de a további három bicklizhetetlen kaptatót (Tamás-hegy, Csákány-hegy, Recsek-hegy) nem lehet kihagyni, mert pont van rajtuk. Lefelé megfelelõ géppel csak a Tamás-hegyen lehet gond, de a korábban már említett ügyesség, és bátorság megfelelõ kombinációjával nagyjából el lehet boldogulni...

...és azért fizikailag is jó kis kihívás volt ez túra.

/Van akinek persze semmi se elég: Atti barátunk például még megfejelte a túrát azzal, hogy hazatekert Veszprémbe, amihez ezúton is õszintén gratulálok! Persze könnyû annak, akit olyan fiatal bringa cipel... :)/

Jandi
 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20072007.05.31 00:49:54
Mátrai Csillagok - 40

Ülök a buszon, és nézem ahogy suhan el táj, és távolodik Szeged, az Egyetem, a vizsgák. Jópár óra múlva felbukkannak a háttérben a Mátra vonulatai, és a tornyáról könnyen megismerhetõ Kékes is megmutatja magát már egész messzirõl. Errõl eszembe jut: ma ismét az ország tetején leszek...

A rajt elõtt hosszasan, és nagyon ráérõsen tollászkodok, majd a kellemetlenül hosszú sorbanállás után a tömeget követve a Sár-hegy felé veszem az irányt. Nem sietek: enyém az egész éjszaka. 11 óra bõségesen elég erre a 40 km-re, és még rohanni sem kell. Az egyre emelkedõ úton néha meg-meg állok, és visszafordulva a tájat, és a sötét felhõket bámulom, amik vészjóslóan gyülekeznek.

A csúcson a remek körpanorámának az egyre erõsödõ szürkület ad különleges hangulatot a távolban a falvak, és az elhaladó autók fényeivel. A trükkös jobbkanyar mégis majdnem megviccel, de ez a túra most nem errõl szól: igen erõs elhatározás él bennem, hogy most nem vagyok hajlandó eltévedni.

A hegyrõl lefelé tömött sorokban haladunk; igazi osztálykirándulás hangulat alakul ki itt - köszönhetõen a rengeteg általános iskolás rövidtávosnak. A sorok azonban hamar kezdenek kellemetlenül lassúak lenni, elõzni pedig a szûk ösvények, kövek, és - mostmár - sötétség miatt igen kockázatos. Egy-egy csoport mellett mégis sikerül elfutnom lefelé.

A Szent Anna-kápolnánál már igen komoly tömegek várakoznak, én azonban tudom: a 40-es távon ez még csak a bemelegítés volt, a java csak most jön. Kisebb tájékozódási problémák leküzdése után egy sporttársnõvel jutunk le Mátrafüredig, de errefelé még mindig sokan vagyunk, amit a vissza-visszapillantva elémtáruló fénylánc látványa jelez.

Mátrafüreden már a nyári üdülõhelyi éjszakákat idézõ hangulat fogad minket. Itt leválik a 15-ös, és 25-ös kör, én pedig magamra maradok az elõttem tornyusuló Kékes látványával. Meredek kaptatón Benevár - immár tökéletes sötétségben - hamar megvan, de indulok is tovább, hiszen a Kékes még messze van. A végtelennek tûnõ mászást a hangulatos erdõ kompenzálja. A csúcs elõtt nem sokkal pihe-puha aljú fenyõerdõbe érek, és nagyjából ezzel egyidõben villámok kezdenek el cikázni a hegy fölött. A csúcson végre én is megajándékozhatom magam egy kis pihenõvel, és miközben a pontõrök által adott óriási méretû almát majszolom, gyönyörködöm kicsit a hegyet körüldörgõ viharban. Arra gondolok, hogy "szép, de azért nem ártana majd hamar lejutni innen", mert mégis csak hátborzongató...

Mátraházáig a sípályán néha bele-bele futok, és szép lassan elmaradnak mögöttem a velem együtt indulók. Az újabb hangulatos falucska sokat dob az amúgy is igen jó morálomon. A navigációt innentõl fogva rábízom néhány kollégára, és én pedig midenféle agymunka nélkül némán vonatozok. Az eseménytelen gurulást a Hanák-kolos és a Muzsla-tetõ kilátójának fantasztikus panormája töri meg néhány percre. Furcsállva konstatálom, hogy az imént épp a villámok miatt szaladtam le a Kékesrõl, most pedig az orrom elõtt lévõ Gyöngyöst, és térségét világítják be egy-egy pillanatra a vihar fényei. A pozitívum viszont, hogy még mindig nem fölöttem van ez az egész, és még mindig nem esik.

Újra Mátrafürden gyalogolunk, és egy kisebb navigációs hibát ügyesen korrigálva már a Kozmáry-kilátóban vagyunk. Korábban kialakult véleményem itt is tartja magát: az ehhez hasonló éjszakai látványképek miatt érdemes ilyen késõi idõpontban túrára indulni. A kedvem azonban mégis csökken: a motor sem húz olyan jól mint kellene, és az esõ is rákezd. Az utóbbi persze nem megelepetés: tudtam, hogy nem úszhatom meg.

A baj persze az, hogy az elõzetes "térképészés" során figyelmen kívül hagytam azt az apróságot, hogy Sástóra folyamatosan emelkedik az út. Ennek az a következménye, hogy hamarosan a sötét erdõben egy padon ülve zsemlét eszegetek az esõben...és fogalmam sincs mennyit kell még fölfelé menni. Aztán az a hegy is elfogy valahogyan, a Sástói ellenõrzõpont bõséges szolgáltatási pedig végképp helyreállítják az energia-szintemet.

Egy kisebb csapattal vágok neki a hátralévõ útnak, mivel ismét hárítnai akarom a tájékozódás nehézségeit, és az is jól jön, hogy a gyengélkedésem után picit húznak. Az esõ persze továbbra sem áll el, de legalább már nem dörög. Az éjszakai dorbézolást tartó suhancok kérdésére, hogy "40-es vagy 50-es?", némileg nagyképûen a "100-as" választ adom. Azt hiszem azért arra még várni kell... Persze nekik is megvan a válaszuk: "hát, ti se vagytok 100-asok!" :)

Rövid idõ után lefelé veszi az irányt kis csoportunk, ahol a meredek köves, sáros, csúszós lejtõn mindenki sorra mutatja be a tehetségéhez, és képességeihez mért legjobb akrobatikus mutatványokat. Van aki az esésig is elmerészkedik, nekem azonban ehhez a különösen veszélyes trükkhöz nincs bátorságom.

Lajosházára érve már látni: lassan vége lesz ennek az éjszakának is. A lámpákat szép lassan kikapcsoljuk, és a hajnali szürkületben jutunk el a túra egyik legérdekesebb részhez: Dezsõvárhoz. Ez - mint utóbb kiderült - nekem kis híján végzetes hely. Meredek partfalak, a mélyben megcsillanó tavacska, lépcsõre fel, és lépcsõrõl le. A mászások, és ereszkedések igencsak veszélyesek itt, minden csúszik, a haladás lassú. Az egyik lépcsõfoknál pedig bejelez a jobb térdem. Egyenlõre nem aggaszt a dolog különösebben, és a Dezsõvári különlegesen extrém pont után gond nélkül le is érkezünk a sík terepre, gyakorlatilag magunk mögött tudva a Mátrát.

Már csak 6 km van vissza, és megérkezünk. 500 méter után azonban szinte átmenet nélkül szörnyû fájdalom ékelõdik a jobb térdembe. Lassítok, lemaradok, leülök. Arra gondolok, hogy rövid pihenõ után jobb lesz, de nem: pár lépés, és ugyanúgy fáj mint a pihenés elõtt.

Percrõl percre újabb, és újabb taktikákat dolgozok-, és próbálok ki: nagyon lassan bicegni, nem törõdni vele és sietni, rövid pihenõket tartani...mind-mind megbuknak. Ez bizony permanensen, és kíméletlenül fáj. Egybõl kiristályosodik az is, hogy szerencsém van, mert csak 5 km van hátra, és idõm pedig mint a tenger, különben fel kellene adnom. Gyöngyössolymoson lassan átevickélek, de a pont után mégis komolyan elgondolkodok a feladáson. A túra itt sajnos értelmét, és lényegét veszíti. Ez már csak szenvedés.

Sártengerben bicegek immár Gyöngyös közvetlen határában, szemben velem pedig ifijonc rövidtávosok bandukolnak hazafelé. Balra fordítva tekintetemet mégis elmosolyodok: megpillantom a tegnap este meghódított Sár-hegyet a felkelõ nap fényében. Ez ismét egy olyan dolog, amiért érdemes végigcsinálni egy éjszakai túrát: az egész estés gyaloglás után másnap reggel a túra végén a pirkadat fényeiben gyönyörködni...ez bizony egy életérzés.

Ha pedig mindehhez egy járásra már szinte alkalmatlan térd is párosul, akkor igazi hõsnek érezheti magát az ember. Persze még az ilyen igazi hõsöknek is be kell menni a célba, és még az ilyen igazi hõsök miatt se vár az egyetlen hazajutást ígérõ busz...szóval összeszorított fogakkal, teljes sebességgel beporoszkáltam a célba.

Az elégedettséget pedig ezúttal nem is a cél, hanem a buszmegálló látványa adata...no meg az a tény, hogy hideg kólámat iszogatva még nekem kellett várnom arra a bizonyos buszra.

(Jövõre ugyanígy szeretnék vigyorogni a Gyöngyös elõtti sáros földúton - de ezúttal térdfájás nélkül...)

Jandi
 
 
Bakony 200 (kerékpáros) & résztávjaiTúra éve: 20072007.05.22 00:23:33
Bakony 200 - Csak csúcs táv

Hogy mit keresek egy amatõr országúti bicikliversenyen? Jó kérdés. Nem vagyok országútis. Csak egy kis hétvégi kocabiciklis. :)

Szóval Apámnál már évek óta hagyomány a 100+Csúcs táv, így tavaly én is kipróbáltam magam a kb 60 km-es "csak csúcs" távon, ami Veszprémbõl felmegy a Kab-hegyre, onnan pedig vissza. Tavaly gyakorlatilag 0 felkészültséggel (nagyjából az lehetett abban az évben a második tekerésem) teljesítettem a távot. A Kab-hegyen már készen voltam, onnan visszaérve a tapolcai útra pedig már olyan fáradt voltam, hogy tekerni is alig bírtam. Sikerült teljesen eléheznem, a végén remegõ kézzel vettem át az oklevelet. A frissítési lehetõség a túra végén szó szerint életmentõ volt. :) Slusszpoén, hogy hazafelé a 4 biciklibõl pont az enyém esett le az autó tetejérõl cirka 110 km/h -nál. Talán azért, mert az volt az egyetlen monti. Szerencsére baleset nem történt, a bicó is viszonylag jól megúszta, így csak kb 20 000 Ft-omba került a full-szervíz, + a váltókarcsere.

Idén viszont minden más volt. A tavaszi túráknak köszönhetõen az alapedzettségem összehasonlíthatatlanul jobb volt mint tavaly, és sikerült bicóra viszonylag jól rágyúrnom. Egy hétig intenzíven terepeztem, majd ezt megfejeletem a Tési-fennsík 50 TT biciklis teljesítésével. Igaz ott nem mentek olyan jól a dolgok, de tudtam, hogy 6 nap pihi segíteni fog.

Az elvárásaim tehát nagyok voltak. A tavalyi idõm 3:24 volt, ezt akartam legalább 20 perccel megjavítani, de valójában szerettem volna 3 óra alá bemenni. 9 órakor rajtoltam, és már az elején jó tempót sikerült diktálnom - magamhoz képest persze. Eltévedni szerencsére itt nem lehet, mert az aszfaltra minden keresztezõdésben fel van festve az összes távhoz tartozó irány-információ.

A tapolcai úton néhány életveszélyes közlekedési szituáció (elõzõ autó szembe, nekem pedig menekülni kell az útról) után érzésre nagyon gyorsan elértem az ajkai leágazót. Le is csekkoltam az idõt, hogy visszafelé jövet tudjak majd kalkulálni. Kereken fél óra volt az eltelt idõ. Fölfelé szerencsére már nem volt forgalmas az út, és tekerésbe is kezdtem belelendülni. Úgy éreztem, hogy a tavalyihoz képest nagyon jól megy. A Kab-hegy csúcsra hipp-hopp felértem, pecsételtem, és már fordultam is. Tavaly itt legalább 5 percig álltam. :) Amúgy nincs annál nagyobb elégtétel, mint amikor a csúcsról vidáman suhanva lefelé látja az ember a felfelõ jövõk elgyötört, küzdelemmel teli arcát. :D Lefelé találkoztam Apámmal is, aki akkor kezdte el a csúcs megmászását. Tavaly még jócskán fölfelé mentem, amikor a "lassabb jármûvek húzódjanak félre" szlogennel elsuhant mellettem.

A tapolcai útra visszaérve lecsekkoltam az idõt, és örömmel láttam, hogy a tavalyi legjobb idõn belül vagyok, még akkor is, ha háromnegyed órával számolok visszafelé, és nem féllel. Erõltettem hát a dolgot továbbra is, igaz kulacscsere miatt meg kellett állnom egy percre. Veszprémben még egy kis "sprint" is belefért, és 2:31 lett a vége. A tavalyi legjobb idõ 2:39-volt, így iszonyúan meg voltam elégedve magammal, hogy egyrészt kb 50 percet javítottam az egyéni csúcsomon, másrészt, hogy alámentem a múlt évi legjobbnak. IDén gondolom már komolyabb mezõny jött a "csak csúcs" távra is, mert a legjobb idõ most 2:15-lett. Persze szerintem ezen is fognak majd bõven javítani a jövõben, de az az igazság, hogy a legjobbak a 100, 100+csúcs, és 200 távokon indulnak. Nekik biztosan nem okozna gondot a 2:15.

Én minden esetre nagyon elégedett voltam, és a fél órás pihegés után csigatempóban újra elindultam az útvonalon, hogy összeszedjem Nagypapit. Nagypapiról tudni kell, hogy elmúlt 70 éves, de minden évben indul valamelyik távon a Bakony 200-on. Idén például az 50-es távot teljesítette.

Apám is egyénei rekordott futott a 100+csúcs-on (4:30), szóval jó volt a hangulat, és még a bicómat se hagytuk el hazafelé. Jó volt egy kicsit biciklizni az elmúlt hetekben, mert már kezdtem unni a sok gyaloglást. Ahogy mondják: "a változatosság gyönyörködtet". :)

A jövõt tekintve viszont picit gondban vagyok, mert nekem már nem lesz egyszerû megdönteni az idei idõmet. Ahhoz már dierkt országútira kellene edzenem. Dehát nem vagyok én hülye... :)

Jandi
 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20072007.05.19 00:01:40
Tési-fennsík 50 MTB
...avagy Tájékozódási és kalandtúra a Tési-fennsíkon...

Hajnal van. A kezdeti bizakodásom hamar kezd aggódásba átcsapni, amikor a szélvédõn egyre sûrûsödni kezdenek a vízcseppek, majd az ablaktörlõt is intezívebb állásba kell állítani. Várpalota felé közeledve bizony megfordul a fejemben, hogy vissza kellene fordulni. Dehát a bicikli tisztán, csillogva-villogva, várakozón, reménykedõn ott áll az autó tetején. Már nincs mit tenni.

A rajtban. Parkolás, lepakolás, felcuccolás, nevezés, indulás. De csak szépen komótosan, elvégre biciklivel vagyok. Azzal pedig bõven ráérek még sietni. Fõleg, hogy azt sem tudom, merre menjek. Már rögtön az elsõ kanyarban. Sebaj. Az esõ most éppen nem esik, bár az egyik biciklis kolléga szerint ez bizony "vizibiciklizés" lesz...

Végül is két másik bicós kolléga, és egy helyi bácsika segítségével sikerül elhagyni a várost, meglelni a Vár-völgy alsó bejáratát. Az ideiglenes társak hamar lassúak lesznek, gyorsan elszakadok tõlük. Mostmár a vadonban vagyok, itt már okos vagyok egyedül is. (Ezt hiszem, legalábbis.)

Hosszú, az elején lankásabb, aztán egyre meredekebb emelkedõn haladok fölfelé, a gyalogosokat elõzgetve. Körülöttem egyre nagyobb sziklák magasodnak, bár ezekbõl nem sokat érzékelek. Szépen megy a tekerés, magabiztos is vagyok, hiszen a héten minden másnap terpen bicajoztam. Utoljára a Bakony teteje, a Kõris-hegy volt az áldozat. (Igen, edzettem elõre. Nagyjából hasonló körülmények között, szóval nem volt idegen talaj a sár, és nem volt furcsa a szitáló esõ.) Az út viszont egyre szûkebb, kidõlt fák jönnek, de átküzdöm magam rajtuk. Már csak néhány méter és fönn vagyok. De hol? Elõttem a nagy pusztaság...és...más semmi. De hol a jel? Sehol. Vagy legalábbis nem ott...

A pusztán elmegyek elõre, hátra, jobbra, balra. Utak keresztezik egymást össze-vissza, és kiismerhetetlenül. Visszafordulok. Hoppá! Egy futó kolléga. Konzultáció. Rossz helyen vagyunk. Konklúzió: neki elég volt, megy haza. Visszafelé az ösvényen gyalogos kollégák jönnek szembe. Újabb konzultáció. Merre menjünk? Hol a jel? Hol volt a leágazás? Hol vagyunk? Konklúzió: még tovább vissza kell menni. Vagy inkább haza. De nem, nem lehet ilyen könnyen feladni. Most már amúgy is mindegy: hû vasammal együtt sárosak, izzadtak, és vizesek vagyunk. Tehát folytatni kell, nincs megalkuvás.

Megvan az elágazás. Most hosszú mászás kezdõdik. Nem vagyok boldog. Az út meredek, csúszós. Az esõ rákezd. Izzadok, fújtatok, és érzem: ez most nem úgy megy mint szokott. Lassan megbarátkozok a gondolattal: túledzettem magam a héten, és bizony a már a második - bár igen komoly - emelkedõn jócskán engednem kell a szokásos ritmusból. Gyakorlatilag elfáradtam.

Végre megvan a hegy teteje, Várberek. Végre megvan az elsõ pont. Végre gurulhatok. De hol a jel már megint. Össze-vissza mennek az utak. Nem baj. Innen csak a Tés-Várpoltai aszfaltra lehet lejutni. Hosszú aszfaltos szakasz jön. Látam a Burok-völgy bejáratát, ahol az év elején elkezdtem a felkészülést a Mátrabércre. Tápolok egy kicsit, miközben gurulgatok. Szépen elõzgetem a gyalogosok sorát. Hétházpuszta után az aszfalt murvába torkollik, de a terep továbbra is alkalmas a gyorsan haladásra. Hamuházán pecsételek, és indulok is tovább. Ez könnyen ment.

Kis emelekdõk ugyan vannak, de a terep nem veszélyes. Hamar megérkezek megint a korábban említett Tés - Várpalota aszfaltra, méghozzá a házi biciklizéseink alkalmából ismert, és rettegett "Tési emlekedõ" tetejére. De jó, hogy most nem kell itt feljönni. Elhagyom az utolsó (elsõ) gyalogost. Tés. Civilizáció. Meg lazázás. Csak azért, mert itt egy kicsit tekerni is kellene a gépet, hogy haladjon, az meg nem esik jól. De szerencsére megint mehetek lefelé. Végre igazi terep "feeling". Szûk ösvény, jó meredek is hozzá. Kár, hogy sáros különben nem húznám annyira a féket. Hoppá, de hol a jel már megint. Sebaj, látom a murvás utat, amin a jel is átmegy. Könnyen korrigálok. Tovább le Jásdra, élvezetes, szûk, technikás ösvényen, és még mindig kár, hogy sáros. De pofár esni nem jó dolog. A hangulatot fokozza a trükkös patak (?) átkelés. Ez ám a terepbiciklizés. :)

Jásd. Pont a Szentkútnál, és zsíroskenyérbõl is fogy. Kell is az energia, mert továbbra sem érzem a toppon magam. A rövid szusszanás után indulok tovább, és végre az esõ is rákezd megint. Már hiányzott a rövid napsütés után. Egy réten haladok, és mérsékelt meglepõdést mutatok, amikor egy bicós kolléga jön velem szemben. Biztos zsíroskenyérért megy vissza a pontra... :D De semmi baj, mert tudom: én jó irányban haladok. Ismét remekbeszabott patakátkelés következik. De most nem vállalom egy az egyben. Nem látom az alját, és nem jó dolog beleesni a patakba. Körmönfontabb megoldást választok hát. Ezután hamar a Római-fürdõ katlanjában találom magam. Közvetlenül a zubogó elõtt van a pont. Kedvesek a pontõrök. Kapok eligazitást is.

A szûk ösvény kicsit emelkedik (reméltem, hogy ezen majd lefelé kell mennünk), és néhol veszélyessé teszik az utat a meredek partszakaszok, és csúszós kövek. Igen, néhol nem merek áthajtani, le kell tenni a lábam. Hülye vagyok én, hogy úgy rokkanjak meg, hogy 4 km/h-val becsúszok a szakadékba? Talán nem... Megint szembe jön egy bicós kolléga. Nem értem én ezt. A völgy végén utolérek egy másik biciklis túratársat, amin szintén meglepõdök, tekintettel a nem túl acélos tempómra. Bakonynánán vagyunk. A pontig már nem elõzök, onnan viszont gyorsabban távozok. Eszembe jut, hogy milyen könnyû lenne most innen hazabiciklizni (Zircre). Ezerszer végrehajtott rutinfeladat. De most nem lehet. Most valami sokkal érdekesebb feladat vár.

Tésre kell visszamenni. Mehetnék az aszfalton, hiszen jól ismerem, és pont sincs közben. De az nem sportszerû, meg nem is izgalmas. Szóval irány a turistaút, ahol egy korábban szembejövõ kolléga megint szemben jön. Teljes az õrület. :) A murváson könnyû biciklizni. Sok mászás után, végre lehet gurulni is. Itt fékezni se kell, az út széles, a murva fog, a sarat meg nyelem. De egyszercsak vége lesz a féktelen száguldásank. Elönt a gyanú. Hol volt utoljára jel? És mikor? Hát nem mostanában. Térkép elõ: jobbkanyart kellett volna alkalmazni még a nagy gurulás elõtt. Nem ártana néha kicsit elõre gondolkodni, mert a biciklin gyorsan történnek a dolgok... Sûrû szitkok közben vissza a hegyre, de mosolyom ismét õszinte lesz, amikor a még Bakonynánán a pontban otthagyott kollégát látom, velem szemben közeledve. :) Háhá. Eltévedtem, és most megint én megyek jó irányban. :D Persze õ sokkal kevesebbet veszített. Mind erõt, mind pedig idõt. Együtt megtaláljuk az elágazást, majd kegyetlen hosszú, kegyetlen nehéz mászás kezdõdik, egy szûk szekérúton, ami nem a legjobb minõségû.

Megint Tés. Végre fennt vagyok. De megvan az ára: az idõtervnek lõttek. Lehet, hogy nekem is. Van viszont kicsi tisztás, bámészkodás, szép kilátás, tápolás. Még van vissza bõven. Laza murvás emelkedõn folytatjuk, immár napsütéstben. Vagy legalábbis az esõ nem esik. Gyönyörû lankák balról, leágazás jobbról. Füves, pusztás, nagyon rosszul jelzett, de szalagozott út. A végén be az erdõbe, és már ott is vagyok az utolsó elõtti ponton. Ez Kis-Futóné. Az úr szerint van kilátó, de köszönjük nem kérjük. Állítólag még egy kicsit fölfelé kellene menni odáig. Hehe. Én már korábban megegyeztem hû társammal, a biciklimmel, hogy innen már csak lefelé megyünk. Sajnos ezt a megállapodásunkat azonban nem sokkal késõbb fel kellett rugnunk.

Pedig minden olyan jól indult. Gurultunk egy jó tempósat, amit mindketten szeretünk...aztán egyszercsak elfogyott a jel. De volt szalag. (Bár ne lett volna!) Elindultunk hát, egy egészen érdekes irányba. De hát a szalag arra van. Kis táp egy fatörzsön, majd irány tovább. Nagy lejtõ...és megint jönnek szembe!!! Ezúttal viszont fordult a kocka: felemelem a fejem, kinyitom a szemem és meglátom magam elõtt Tést. És ez bizony nem délibáb!!! Majdnem visszagurultam. A szalagok bizony nem nekem szóltak. Ezt megint benéztem. A kollégák invitálnak, hogy az a biztos, ha innen már velük megyek. Viszont az is biztos volt, hogy még egyszer nem mászom meg a Kis-futónét. Ismét tovább hát egyedül. Illetve végig hû társammal: szegény kétkerekûmmel. (Lehet, hogy még így is neki van több kereke???)

Hosszú gondolkodás, 25-ös gyalogosokkal való egyeztetés után végre megvan a hiba. Rálelek a jelre. És végre megint megyünk be az erdõbe. Jó kis szûk utak, bozót jobbról, bozót balról, kanyarog rendesen, de tekerni nem kell. Ez már a jutalomjáték... De mégis találok új kihívásokat. Egyszercsak kiérek valami pusztaságra. Hol vagyok? Az itiner szerint "végig erdõben megyünk". De itt nincs erdõ... Körülnézek. egészen sokfelé elmegyek. Lassan azt sem tudom, hogy honnan jöttem. A hitem mostmár lassan teljesen elhagy. Már nem is érdekel az egész. Fáradt sem vagyok már. Csak röhögni tudok magamon. Tökéletesen tanácstalanul állok egyhelyben...amikor egyszercsak felbukkan két gyalogos. Közlöm: rössze felé jönnek. De együttes erõvel (na jó, ehhez nekem nem sok közöm volt) megtaláljuk az elveszett jelet. Elköszönök. Újra sínen vagyok. De mi ez már megint? Hiszen itt nincs is út kérem. De legalább jel van. Az ösvény (?) viszont kegyetlen: méterneként kidõlt fák. A szerepek most felcserélõdnek: én cipelem a jó öreg "gépágyút".

Végre megint lehet tekerni. De nem kell, csak hagyni kell, hadd dolgozzon a gravitáció. Én már amúgy is dolgoztam eleget. Itt jöttem felfelé reggel. Legalábbs részben. Végre megvan az utolsó pont is a Bátorkõnél. Megyek tovább gyorsan az enyhe lejtõn. Itt már tekerni is kell, de mostmár pszichikai fölényben vagyok. Szívesen tekerek. Rendezek egy kis ámokfutást, kihasználva hogy nagyon kicsit szárazabb a helyzet mint reggel, meg hogy lefelé kell menni, egy jó széles úton. Igaz kövek vannak, de hát ez mégse országúti verseny, és ha már egyzer terepre hoztam a vasat, hadd örüljön õ is...

Kiértem. Látszik Várpalota. Már csak egy rövid városi szakasz...ahol persze eltévedek, de ez már nem számít.

CÉL. Szánalmas kis 7:20-as idõ. Egy jó futó ennyi idõ alatt lefutja a Mátrabércet! Zsíroskenyér, ivólé, lecuccolás, felpakolás, mosdás, átöltözés, irány haza. A nap is végleg kisüt.

...és otthon a már egy fél órája mosásra beáztatott hátizsákomból veszem ki a véletlenül benntfelejtett kitûzõt, ami kis idõ múlva egy impresszionista festményhez kezd hasonlítani, mintegy a túra jellegét szimbolizálva. Pedig eredetileg szép volt. A túra is.

Jandi
 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20072007.04.30 22:53:38
Tihanyi Gejzírit 33

A szigorúan levezetõs, bámészkodós, nem rohanós túrákból ez már sorban a második volt. Útvonalat nem is nagyon nézegettem a túra elõtt; elég volt a Tihany szó a túra kiválasztásához. Azt persze már csak a rajtban láttam, hogy az útvonalnak legfeljebb ha az egyharmada vezet Tihanyban. :)

A túrára ezúttal Atti jelentkezett...ezzel némileg rehabilitálva magát az emúlt hetek passzivitása után. :)

Barátságos idõpontban, 8:45-kor indultunk neki a körnek gyönyörû napsütésben, és kellemes melegben.

Laza lankás terepen, és tipikus Balaton-felvidéki tájakon jutottunk el Klára-Pusztáig, ahol ugyan belekeveredtünk egy kis szerencsétlenkedésbe, de erõfeszítésink meghozták jutalmukat: megtaláltuk a pecséthelyet.

Pécselyre érve (akkor persze nem tudtuk, hogy ott vagyunk) Atti lelkesedése, hogy "milyen szép a táj" engem is kezdett meggyõzni, pedig akkorra már kicsit kezdtem unni a sok vízszintest, meg egyenest, meg aszfaltot, meg murvát...

...de pont jókor jött a zádorvári emelkedõ, ahol az út is árnyasabb, kacskaringósabb volt, majd a végén meredek lépcsõbe váltott. Mi ugyan eléggé könnyedén felértünk, de volt alkalmunk tanulmányozni a különbözõ stílusirányzatokat: a feszes, peckes, gyorsan lépdelõt, és a levegõ után kapkodós, szívinfarktus közelit is.

A várromnál elhülyéskedtünk vagy 20 percet. Körbejártuk a falakat, felmentünk a kilátóba, és piknikeztünk is kicsit. Morálemelésnek tökéletes volt.

Meg annak is örültem, hogy végre elindulhatunk Tihany felé, mert eddig holt ellenkezõ irányba mentünk. Lefelé aztán már kezdett fogyni a lelkesedésem. Sok nyílt szakasz volt, és aszfaltot meg a murvát se szerettem meg közben. Persze a tájra nem lehetett panasz, de ilyen helyeken én inkább bringáznék. A hangulatot a Bozóti-kúti pontõrnéni próbálta feldobni a vicces "Kissöprûtök van?" kérdéssel.
Kiderült, hogy a kullancsok miatt kérdezi. Én az egész túrán nem láttam egyet se. :)

Leértünk Aszófõre, végigcaflattunk a bicikliúton, és örültem, mert végre Tihanyban voltunk. Meg is kezdõdött a hegymászás egybõl, aminek szintén örültem, mert nagyon untam már a vízszintesen robotolást. A Nyereg-hegyre felérve megint piknikeztünk vagy egy jó negyed órát, aztán leereszkedtünk a hegyrõl, majd egy pár méter erejéig mentünk a Belsó-tó partján. Mit ne mondjak, akkor irigyeltem a horgászokat. Egész nap a tó mellett üldögélni kis söröcskével...

De a mi utunk más volt. :) Mi megkezdtük az egész túra legváltozatosabb, és legérdekesebb részét. Sorra kerestük fel a különbözõ gejzírkúpokat, és sziklákat a félszigeten. Az Átjáró barlang elõtti sziklákról például remek kilátás nyílt.

A Természetvédelmi õrháznál zsíroskenyér-tea parti várt minket. Mondjuk nem volt szükségem se kajára, se piára, de azért ha már egyszer odavitték... Amúgy a zsíroskenyér Isteni volt...a meleg tea viszont érdekes ötlet...én akkor már amúgy is kezdtem olvadni a hõségben.

...és amikor már azt hittük, hogy mindjárt végzünk, akkor ránkzúdult egy picit több mint 3 km-es szakaszon egy olyan szintemelkedés, hogy csak na. :) Megküzdöttünk vele becsülettel, nem arról van szó, csak a Mátrát idézõ szûk ösvények, meredek kaptatók, és a lábunk alatt lévõ szakadékok már nem nagyon voltak bekalkulálva. Egy arra járó csoportból egy kislány meg is jegyezte, hogy "Nem lehet, hogy eltévedtünk, és a Mátrába jöttünk?". :)

A kilátás innen, is olyan, amit látni kell. Az ösvény egyik oldalán sziklafal, a másik oldalán pedig szakadék, aminek az alján már a Balaton van. Az persze igaz, hogy ekkor már a nagy meleg miatt inkább lettünk volna a Balaton parton, vagy valamelyik vitorláson...

...szerencsére Attit sikerült meggyõzni, hogy menjünk fel egy csúcsra, amirõl utólag kiedürlt, hogy a félsziget legmagasabb pontja. Mondjuk azt a fejet látni kellett volna, amikor a hosszú mászás után a kánikulai melegben Atti a kérdésemre hogy "Nem megyünk oda fel?" kérdõen nézett visssza, hogy "Hova?"... :)

Ezután már csak egy pecsét volt hátra a Nyereg-hegyen (másodszor), majd le a hegyrõl, és vissza Aszófõre a bicikliúton.

Ja igen: Aszófõ. Azt hiszem tudom, hogy miért hívják így. De ha mégse, egyvalami akkor is biztos: akárhányszor jártam erre gyalog, vagy biciklivel, mindig a hõguta kerülgetett...

Végül is 7:15-ös idõt mentünk, ami egyrészt teljesen lényegtelen, mert nem azért mentünk, hogy világrekordot fussunk, másrészt viszont a sok kiállással, és hülyéskedéssel együtt nem is olyan rossz. :)

A túra összességében szép volt, én mégis kétszer meg fogom gondolni legközelebb, hogy menjek-e a Balaton-felvidékre túrázni. Rájöttem, hogy én a hegyek között jobban érzem magam.

Jandi
 
 
SárgaTúra éve: 20072007.04.23 00:39:46
Sárga 30É

Már hiányzott egy jó kis éjszakai túra, és amúgy is beleillett a mostani levezetõs, pihengetõsebb profilba a túra, szóval már jó elõre bekerült a naptáramba.

Hárman indultunk Dáviddal, és egy haverjával, Gáborral. 23:15-ös idõvel rajtoltunk, és akár intõ jelként is fel lehetett volna fogni, hogy a vasútállomás elhagyása után kapásból rossz irányba fordutlunk. :)

Azért sikerült kitalálni Esztergomból, és nagyon hamar jó kis kaptató következett egy mélyúton. Az elõzetes jelszó ugyan a "nem megyünk majd gyorsan" mondat volt, viszont Dávidék nagyon nekiugrottak a hegynek, én pedig gondoltam, hogy hát ennek a fele se tréfa, itt menni kell.

A Vörös-keresztet így nagyon gyorsan sikerült elérni, ezután lazább részek jöttek, erdõ itt nem volt, és sokat gyalogoltunk a "kertek alatt" is. Volt itt egy-két trükkös kanyar, amiket szalagozás nélkül elég nehéz lett volna teljesíteni...fõleg így sötétben. Az éjszaka amúgy is többször megnehezítette a dolgunkat, a Barát-kút utáni aszfaltoson se vettük észre például a letértõt, még szerencse, hogy néhány túratárs visszakiabált minket.

Itt viszont végre magunk mögött hagytuk a civilizációt, a köves és aszfaltos utakat, és betértünk az erdõbe. Nemsokkal ezután már egy igen szûk, kishíján benõtt ösvényen kaptattunk fölfelé, majd megérkeztünk a Csereps-ároki EP-hez. Itt mindenki igényt tartott egy kis tápolásra, szóval tápltunk. :)

Egy laza 10 perc után indultunk tovább. Az út errefelé nagyjából szintesen haladt, széles erdészeti utakon mentünk, és hamarosan meg is érkeztünk egy domboldaba, ami nem volt fákkal benõve, így kitûnõ kilátás nyít Pilisszentlélekre.

Alul a falu fényei, kutyaugatás, mögötte a Pilis-nyereg vonulata az éjszakai égbolt hátterével, körülöttünk pedig a vadon. Nagyszerû pillanatkép volt ez, érzékletes leírása pedig jócskán meghaladja képességeimet, így nem is próbálkozok tovább vele. Aki nem látta (vagy nem vette észre) az menjen ki (vissza), és élje át. Amúgy elvarázsolt egy hely benyomását keltette ez a kis falucska...ahogy mondani szokták itt az "Isten háta mögött". Tényleg nehéz volt ott és akkor elképzelni, hogy itt élnek emberek. :)

A faluba leérve tapasztalhattuk, hogy még itt is van élet. A helyi szórakozóhely mulatóstól zengett, mi pedig mosolyogva konstatáltuk, hogy lám-lám... :D

Akadtak azonban negatívumok is. Gábor elejtett egy mondatot, amibõl a túra további részére vonatkozó kételyeit említette, meg volt benne valami feladás-szerûség is. Dávid persze egybõl visszakérdezett, hogy "mi?"...aztán közölte, hogy ilyen tartalmú mondatokat meg se hallunk.

Eztán következett a túra talán legjobb, és egyben lekeményebb része is: a Pilis-nyereg megmászása. Hosszan tartó meredek kaptató, elõször szerpentinen, majd egyre egyenesedõ úttal, és enyhülõ emelkedõvel. Itt bekapcsoltam a "gõzmozdony-üzemmódot": kilégzésnél jókora párafelhõket fújtam ki a számon...hiába, ez jelezte hogy eléggé hideg lehetett már ekkor. A mászás is jól ment (a Mátrabérc túra edzésnek sem rossz), végig magabiztos voltam, és jól is haladtam...volna, viszont Gábor miatt párszor meg kellett állnunk, aki eddigre már eléggé készen volt.

Nem baj, gondoltam, majd ha elkezdünk ereszkedni a túloldalon, akkor erõre kap. Hát, sajnos lefelé még lassabban jött a srác, mint felfelé, és nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a tempóval képtelenség lesz beérni idõben. Az út amúgy itt is nagyon hangulatos ösvényeken vezetett, nagyon élveztem ezt a szakaszt.

Klastrompusztán 3:15-kor pecsételtünk, és ez a falu (?) Gábornak egyben a megváltást is jelentette. Fel kellett sajnos adnia. Ismét egy tanulság: ha csak nincs az ember valami miatt nagyon mozgásban/edzésben, akkor nem érdemes az elsõ túra hosszát 20 km fölé vinni.

Itt kicsit aggódtam a szintidõ miatt, hiszen négy óra alatt jöttünk nem egész 18 km-t, és elég blama lett volna bebukni ezt a túrát, szóval úgy döntöttem, hogy mostantól szuperszónikus sebességre kapcsolunk. :)

Ennek köszönhetõn mentünk mint az ökör. Néha szó szerint, mert egy két helyen sikerült figyelmen kívül hagyni a jelzéseket, és csak a többieket követtük. Kb 10 percet vesztettünk azzal hogy, sikerült jól bemenni a S+-os útra, csak azért mert mentek elõttünk. Meg ugye a S+ is nagyon hasonlít a S sávra. :)

Nem sokkal eztuán jött a túra egyik legviccesebb jelenete, amikor egy elágazásnál kb hatan-heten rohangáltunk fel-alá egy domboldalban az út folytatását keresve, amikor egy szemfüles kolléga végre felfedezte, hogy melyik bokor mogött folytatódik az út...

Kényelmetlen murvás szakaszon folytattuk utunkat, és elkezdett világosodni is, így hamarosan a lámpákat is ki lehetett kapcsolni. Megállíthatatlanul közeledtünk a Fehér-hegy felé, ami az utolsó komoly erõpróba volt a túrán. Izmos kis emelkedõ volt, de most nekem nagyon ment, így eldózeroltuk kegyetlenül. Azért, hogy a hegy is örülhessen, a csúcson pihiztünk egy nagyon rövidet, ami után a Vörös-hegyi nyereghez vezetõ úton megcsodáltuk a kilátást a napfelkeltében.

A nyeregben lévõ pont után láttuk, hogy van még idõnk bõven, de azért mentünk tovább...csak visszafogottabban. A kellemetlen köves, poros, homokos ereszkedés után már Pilisvörösváron is találtuk magunkat, ahol volt képünk sebességünket annyira visszafogni, hogy akár egy óvodás kirándulásra is elmehettünk volna vele. :)

A Kálváriát majdnem kihagytuk, de azért ezt kár lett volna kihagyni, így miután rájöttünk, hogy egyesek csak rövidítettek, visszafordultunk, és becsülettel megmásztuk. Kiváncsi vagyok, vajon hányan tették ezt meg...

...amúgy pedig megérte, mert a napfelkeltés kilátás innen szenzációs...a Budai hegység látképével a háttérben. Idõ volt bõven (közel egy óra), így leültünk, élveztük kicsit ezt a kora reggeli pillanatot, majd végsõ elhatározásra jutottunk: befejezzük ezt a túrát.

Már csak egy utca, és egy kanyar, és az ott pedig már a "Mennyország"...a Mónika italbolt. A CÉL.

Innen pedig már minden sablon...de örülünk. Kitûzõ, oklevél, gratuláció, zsíroskenyér, pihenés. Néhány sporttársat még útbaigazítunk a ponthoz; volt aki elõtte kedvesen megjegyezte, hogy "Mivan, ezek már feladták, vagy mi?"...

Összességében: nagyon jó túra volt, én az elsõ kilométertõl az utolsóig nagyon élveztem. A talaj kifejezetten technikás és nehezen gyalogolható volt sok helyen (elismerés a futóknak), és azért a tájékozódás se volt teljesen egyértelmû, de a szalagok nagyon sokat segítettek. Gratula a szervezõknek.

A célban pedig furcsa érzés kezdett úrrálenni rajtam: szerettem volna továbbmenni. Nevezni mondjuk a 20-as távra. És kicsit elégedetlen is voltam: ezen a túrán nem gyilkoltam le magam. Talán félmunkát végeztem? Talán tényleg tovább kellene menni?

De nem, MOST nem. Ez most a szórakozásról szólt.

Jandi
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20072007.04.16 15:28:01

Mátrabérc 2007



Elõzmények

Tulajdonképpen nem is az én ötletem volt. Apám találta ki, hogy milyen jó lenne végigmenni a Mátrabérc túrán. Sajnos ettõl az év elején még nagyon messze voltam, mert erõnléti problémák miatt (is) fel kellett adnom a BHTCS túrát, de a cél tetszett, és ez egyfajta küldetésemmé vált. :)

Szép lassan elkezdtem a felkészülést, elõször 20 km-es túrákkal, aztán fokozatosan egyre nagyobb távok, és egyre nehezebb túrák jöttek, szép lassan megismerkedtem a 40-es távokkal is, majd a felkészülés végét a Bakony 50 jelentette.

Elõkészületek

A túra elõtti héten már csak a szellemi felkészülés volt hátra. Minden nap lefekvés elõtt térkép és szintrajz tanulmányozása, beszámolók olvasása volt mûsoron. Elõre elgondoltam, hogy mi lehet nagyon nehéz, hol tudok majd pihenni, hol lesznek gondjaim, és fejben már kb 20-szoros teljesítõ voltam. :D

1.: Sirok - Oroszlánvár (6:00 - 8:16) - "Nyugi, 2 perc után úgyis izzadni fogtok..."

És végre eljött a nap, amikor kb 5:40-kor már a Siroki rajtban álltunk Apámmal teljes felszerelésben. Ugyan elég hideg volt, és fáztunk is, de az egyik rendezõ nyugtatgatott, hogy nem lesz ez sokáig így. Persze ezt magunktól is sejtettük.

6:00-kor megindult a mezõny és a rövid aszfaltos szakaszt egybõl érdekessé tette, hogy egy arra haladó autós úgy gondolta, hogy neki feltétlenül keresztül kell hajtania szinte a teljes Mátrabérces mezõnyön, és nem tudja kivárni azt az 5 percet, ami után már gond nélkül el tudott volna menni.

Az aszfaltot gyorsan elhagytuk, és tömött sorokban haladt a nép az egyenlõre még diszkrét emelkedõkön. Néha szó szerint egymás sarkát tapostuk, amikor feltorlódott a sor egy-egy szûkebb helyen, vagy vadkerítésnél.

Ekkor még könnyedén haladtunk, nem erõltettünk semmit; meg is jegyeztem, hogy bíztatóan érzem magam. Persze jött a válasz, hogy ez 2-3 km után nem olyan nagy szám. :)

A kilátás hamar szenzációssá vált, a Kalapos tetõ környékén már a terep is nagyon tetszett a szûk sziklás ösvényekkel, kiugró szirtekkel, mély szakadékokkal. Jobbra tõlünk pedig a Magas Tátra pöffeszkedett.

A lejtõkön rendre kocogtunk, ami ugyan nem volt könnyõ, mert folyamatosan elõzgetni kellett a szûk ösvényeken, és minket is folyamatosan elõzgettek, de úgy gondolkodtunk hogy ez feltélenül szükséges, hogy kompenzáljuk a lassabb hegymeneteket, amikbõl azért volt bõven. Az idõ gyorsan kezdett meleg lenni, így még oroszlánvár elõtt rövidnadrágra váltottunk.

A Jagus-nál ugrottunk neki az elsõ komolyabb meredeknek, és itt néhol nagyon lassan haladt fölfelé a sor, próbáltunk kicsit elõzgetni, de azért nem nagyon erõlködtünk.

Elértünk az Oroszlán-várhoz. Csúnyán nézett ki, de nem ijedtem meg tõle, mert a térképrõl már jó elõre tudtam, hogy ilyen lesz. Az alján mondtam Apámnak, hogy "Oké, majd a tetején találkozunk". Erre õ, hogy "nem, nem, majd a te tempódban megyünk". Aha, egy perc múlva már 10 méterrel volt elõttem, ami azon a meredek falon azért nem kevés. Mire legközelebb felnéztem már nem is láttam. :)

2.: Oroszlánvár - Kékes (8:19 - 10:09) - "Eddig még jó..."

A csúcson egy-két perc pihi, majd zúztunk tovább. Továbbra is jól haladtunk, a kékesi torony egyre közelebb jött, aminek örültem, aztán Apám megmutatta a Galyatetõt. Na, azt nem kellett volna. :)

A Markazi kapunál már tudtam, hogy Kékes lassan-lassan kézzelfogható közelségbe kerül. Szenzációs útvonalon oldalaztunk fel a gerincre, és az utolsó emelkedõk leküzdése után megérkeztünk a kékesi EP-re. Pecsét, forró leves, és itt már várt minket a lelkes kísérõ csapatunk, hogy végrhajtsunk egy nagyszervízt.

Kicsit több mint negyed óra elõnyünk volt ekkor a szintidõhöz képest, és egészen hosszú pihenõt iktattunk be. Gyönyörû kilátás, gyönyörû idõ, mindenhol túrázók és kirándulók, kaja-pia, kellemes fáradtság, vidámság, szóval igazi csúcspontja volt ez a túrának. :)

3.: Kékes - Csór hegy (10:35 - ??:??)

A nagy "sunshine - happiness" kombónak kb azzal lett vége, hogy 10 perces késésben vagyunk, szóval nem ártana elindulni.

Volt egy buta meredek, ahol csak lassan tudtunk haladni, de amúgy semmi érdekes nem történt. Viszont kezdett nagyon meleg lenni, és a korábbi tömeg is eltûnt, mostmár nem kellett sorban egymás után haladni, de azért mindig volt akit láttunk elõttünk, vagy mögöttünk.

A Csór hegy elég meredek volt, de itt még ment fölfelé is a dolog.

4.: Csór hegy - Galyatetõ (??:?? - 12:30)

Mentünk tovább a pont után megállás nélkül. A táj persze szép volt, de én egyre kevesebbet érzékeltem belõle - köszönhetõen a nagy melegnek.

A Rudolf-tanyai elágazónál szerencsére volt egy frissítõpont, ahol ittunk egy picit, majd irány Galyatetõ.

5.: Galyatetõ - Vörös-kõ (12:40 - 13:32)

20 perces elõnnyel érkeztünk Galyatetõre, ahol viszont már kezdtem érezni a fáradtságot. Kb 10 percet pihiztünk, frissítettünk, aztán elindultunk az elõzetesen legkönnyebnek ítélt szakaszra.

Eddig minden terv szerint is haladt, de valahogy ezen a részen elkezdtek halmozódni a problémáim. A szint kétharmadát már teljesítettük, de még csak 30 km-nél jártunk. Ugyan viccesen bejelentettem, hogy innen már csak egy laza Muzsla-túra van vissza, de ezt leginkább a saját nyugtatgatásomra szántam.

Mátraszentlászóra lefelé volt az egyetlen olyan szakasz, amit ismertem már régebbrõl, de nem volt benne sok köszönet, mert az út itt nyílt terepen vezetett, tûzött a nap, és az enyhe lankák megfutása sem esett túl jól.

A teapontot kihagytuk, mentünk tovább a kilátóhoz, ahol gyors pecsét után szintén indultunk.

6.: Vörös-kõ - Ágasvár (13:32 - 14:31)

Az Ágasvár elõtti hegyre fölfelé menet, amikor hirtelen elrobogott mellettem egy csiga, már éreztem, hogy kezd nagy lenni a baj. A csúcson mégse törtem össze, amikor megláttam Ágasvárat, mert olvastam már korábban, hogy csak a második csúcs az Ágasvár.

Oda viszont már alig-alig tudtam felvonszolni magam, pedig annyira nem volt veszélyes.

4 perc elõnyünk volt ekkor, viszont én teljesen kész voltam. Lerogytam a földre, magamba tuszkoltam egy csokit, és a 4 perc elõny lejártakor megindultunk lefelé.

7.: Ágasvár - Mátrakeresztes (14:35 - 15:16) - "Én idáig jöttem, mostmár dolgozzon a lelkem..."

A lejtõ az szörnyû volt. Rosszabb mint fölfelé. Az irgalmatlanul meredek ereszkedés teljesen szétszaggatta a combizmaimat. Amikor leértünk a patak völgyébe már örülni se tudtam, és a lábaim is csak kalimpáltak össze-vissza. Csúnya gondolatok kezdtek ekkor gyülekezni a fejemben.

Mátrakeresztesre borzalmas állapotban érkeztem meg. 14 perc elõnyünk volt, de nálam se "kép se hang". Muszáj volt pihennem, így próbáltam frissíteni, és olyan állapotba hozni magam, hogy képes legyek a folytatásra.

Fogalmam se volt, hogy hogyan megyek majd fel a Muzslára, de idõ volt, szóval gondoltam megpróbálom, legfeljebb ha nagyon rosszul megy az elsõ egy-két emelkedõ, akkor visszafordulok.

8.: Mátrakeresztes - Muzsla-csúcs (15:30 - 16:52) - "Ne haragudj, ez itt már a Muzsla??"

A 14 perc lejártakor Apám megkérdezte: "Feladjuk?". Felpattantam, és elindultunk. 3 óra maradt 14 km-re és, vagy 600m szintre. Elvileg elégnek kell lennie, gondoltam.

Az elsõ pár emelkedõ pedig ment, ha lassan is, de haladtam, és éreztem, hogy azért nincs ez még lejátszva.

Szerencsére árnyékosabb részeken haladt az út a Nyikom-nyereg felé, és amikor odaértünk már nem volt olyan szörnyû a dolog, talán vége a holtpontnak, reménykedtem.

A Muzsla csúcs viszont csak nem akart jönni, pedig volt olyan ember, aki már az elsõ púpra, azt mondta, hogy "persze, ez a Muzsla, és ott van a tetején a pont". Hát majdnem. Onnan már kb csak 3 ilyen kisebb csúcsot kellett megmászni, mire végre tényleg megérkeztünk a Muzslára.

Kicsit több mint fél órás volt az elõnyünk ekkor a szintidõhöz képest, és 2 óránk volt még kb 7 km, és 110 m szint megtételéhez.

9.: Muzsla-csúcs - Szurdokpüspöki (17:00 - 18:26) - "Nyertünk"

Ekkor már tudtuk, innen már nem lehet baj, meglesz ez, így meg is jutalmaztam magam egy kis pihenõvel, plusz egy csúcsnaranccsal.

Elöször még vízszintes szakaszok, és kisebb emelekedõk is voltak, de többet mentünk lefelé. Itt összejött egy kisebb társaság, együtt vonatoztunk a szûk ösvényen, szerencsére itt árnyék is volt elég. Az idõ viszont száraz, látom ahogy az elõttem lévõ veri fel a port, és szabályos porfelhõben halad a csapat lefelé.

Lassan elfogy az árnyék, sziklásabb, meredekebb részekre érkezünk. Nem esik jól, de már semmi nem számít csak az, hogy érezzük, tudjuk: innen már nem lehet feladni.

Nagy a kontraszt a túra elejével. Akkor még vidám beszélgetések, fürge lábú emberek, elõzgetések voltak mindenfelé. Most jórészt csend, összeszorított fogakkal menetelõ, egy-egy sziklára lerogyott, pihenõ emberek tarkítják a nem éppen kies tájat, de a háttérben lassan feltûnik Szurdokpüspöki.

Végre leértünk a patakmederhez, és végtelennek tûnõ kb 20 méter hosszú kaptató vár a túloldalán. Csigalassúsággal küzdöm magam ki a mederbõl, és még a vízszintesen is kell vagy 30 méter, mire fel tudom venni a normális utazósebességemet.

A faluban Apám meglát egy csapot, és nekiáll "fürdeni". A közelben lévõ öregúr érdeklõdik: "Honnan indultak?". Megmondjuk. "És megéri ez?" - kérdi. Jó kérdés. Biztos, különben miért csinálnánk?

Még kb 300 méter, és ott a cél. Pecsét, célidõ, gratuláció, szörp. A katarzis viszont elmarad, ahhoz túl fáradt vagyok. Egy vigyor azért miégis ott van az arcomon: sikerült.

Ejtõzünk mi is egy kicsit, nézzük a beérkezõket, jó most arra gondolni, hogy mi már megvagyunk.

Aztán a helyi kocsmában még egy bõséges vacsora vár ránk, és megyünk is hazafelé.

Végszó

Megnyugodtam a túra után, hogy mégiscsak elég volt az edzés, és sikerült nem is olyan rosz idõvel teljesítnei ezt az igen nehéz túrát.

Aztán, hogy mi lesz jövõre? Nem tudom. :) Ha megint sikerül januárig nullára írnom a kondimat, akkor nem vállalom a felkészülést, az elég valószínû. Viszont ha jó erõben leszek... :)

Jandi
 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20072007.04.03 21:35:54
Bakony 50

Mivel a úgy gondoltam, hogy a Szuadó 40 a múlt hétvégén már úgyis eléggé megedzett, így ez egy kiváló alaklom lesz az 50-es távval való ismerkedésre. Merthogy eddig még nem gyalogoltam ennyit. Legalábbis nem egyszerre.

A terep nem ígérkezett sem különösebben izgalmasnak, sem különösebben nehéznek. 900 méteres szintemelkedés 51 km-en szinte sík terepet sejtetett.

Ezúttal sajnos egyedül kellett nekivágnom a távnak, aminek nagyon nem örültem, de ennek is vannak elõnyei. Teljesen saját tempó, akkor állok meg amikor akarok, és nem állok meg, amikor nem akarok. :)

Reggel 6 elõtt a buszon õszintén aggódtam a sötét miatt. Lehet hogy lámpát kellett volna hozni? Ááá, de Veszprémbõl csak kitalálok, akár sötétben is. Ezzel a gondolattal meg is nyugtattam magam.

6:06-os rajtidõt kaptam, és ugyan még erõs szürkület volt, a tájékozódást ez nem nehezítette, meg úgyis a városban tekeregtünk. A távolban kiemelkedett a tájból a veszprémi húszemeletes "gyönyörû" alakja. Az elsõ EP-t az állatkertnél kb 50 perc alatt értem el, és ekkor erdõt még mindig csak messzirõl láttunk.

Ezután rövid lépcsõzés jött, majd lámák bámulták bután az arra nyargaló turistákat. Elementünk a Lackó forrás mellett, át a 8-ason, majd jött az Ördögrágta kõ, ahol én a jelen mentem a túrázók döntõ többségével szemben. Aztán a Csatárhegy elõtti pusztán kicsit veszítettem magabiztosságomból, mert a jel hirtelen eltûnt. Az egyik bokron még volt, aztán kilométeres körben nem volt több bokor. Ekkor hirtelen kicsit a Dakar-rallyn éreztem magam... nagyon rég volt már amikor utoljára erre jártam, és azért jól jött volna egy pontos irány.

Szerencsére jött is...néhány túrázó személyében. Az EP után félig-meddig megmásztuk a Csatárhegyet, majd leereszkedtünk a Séd-völgybe. Itt ilyen reggel 8 óra körül még igencsak zimankós idõjárás fogadott.

Márkónál oldalt váltottunk, és átmentünk a Séd másik oldalára. Mezõ, patak, mezõ, hegy lába, és már ott is voltunk Bándon. Kicsi faluturizmus, majd ismét átkelés a 8-ason, majd Herend vasútállomás. Pecsét, nyomulás tovább. Amúgy itt indultak a 25-ösök, így legalább embereket is láttam, mert az 50-es mezõnye teljesen szétszakadt.

A Herend utáni kis dombocskán viszont úgy gondoltam, hogy eljött a tízórai ideje. :) Itt már a táj, meg az idõ is kezdett barátságosabb lenni, és végre kiértünk a Bakony lábához.

A következõ említésre méltõ rész a Hajag megmászása volt, ami a túra legnagyobb szintemelkedése is volt egyben. Igazából nem voltak meredek részek, szóval nem okozott különösebb nehézséget. A frissitõpontnál sorba kellett állni a pecsétér, amit annyira nem bántam: nem jöt rosszul a pár perces pihi, plussz a tea.

Ezután megkeztük az ereszkedést lefelé a Hajagról, és az õszi elmaradt, de végigjárt Hajag túráról ismert részek következtek. Lefelé szinte végig futottam, csak pár méteres szakaszokra gyalogoltam bele. Nagyon sok volt errefelé a 25-ös távot teljesítõ túrázó, így szinte állandóan elõzgetnem kellett.

Az öreghálási EP után, még mindig lefelé haladtunk, de ekkor már 25-ösök nélkül. Pápavárnál már éreztem, hogy fogy a lendület, és pont után, ahol átvágtuk az aszfaltos elgazást beiktattam a következõ kajás pihenõt. A frissítés után viszont nem lehettem még eléggé friss, mert makacsul balra való letérésre számítottam, így nyilván nem vettem észre, ahogy jobbra fölfelé elment a K sáv. Kicsit be voltam fordulva ezen a szakaszon, és rendületlenül menetem elõre az aszfaltúton.

Egyszer csak észrevettem, hogy régen volt már jel. Nem baj, majd lesz. Gyerünk tovább. De csak nem akart K jelezés jönni, sõt semmilyen más jelzés sem. Szép lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy ezen a túrán is sikerült marhaságot csinálnom. Ekkor persze elkezdtem szidni magamat, mint a bokrot: nem elég nekem 50 kilométer, még plusszban túráztatom magam. Utólag visszagondolva nem is volt olyan nagy baj, legalább edzettem egy kicsit.

Miután visszamentem az utolsó jelzésig, már nem volt nehéz észrevenni az elágazást, ahol le kellett térni, de annyira nem értettem a dolgot, hogy csak otthon sikerült kibogarásznom, hogy nem vettem figyelmbe azt a rövidke szakaszt, ami pont után volt, és én tulajdonképpen végig egy már megtett szakaszt vártam, amikor elmentem az elágazás mellett.

A Jáger-rétre ezután már gyorsan lejutottam, és örültem mert már 40 km megvolt. Itt azonban éreztem, hogy kb elfogytam. A sok futás kicsit szétrázta a lábaimat, szóval innentõl fogva beálltam egy csigalassú "Plázában sétálgatós" tempóra. Az itt elõttem haladó kolléga is elég visszafogott iramot diktált, tekintve, hogy végig látótávolságon belül volt, így legalább húzott egy kicsit, ami annál a tempónál azért elég vicces kijelentés.

A pálya tulajdonképpen hangulatos volt, de a gyaloglás már annyira nem ment, hogy a Torna pataknál lévõ EP-nek úgy örültem, mintha lottó ötösöm lett volna. :)

Ekkor már magamban lemondtam az elõzetesen kitûzött cél teljesítésérõl, azaz hogy 10 órán belül befejezzem a kört. 10 perc pihenõre feltétlenül szükségem volt.

Ennek végeztével kibotorkáltam a Hosszú földekhez, és innen már látszódott Városlõd. Ez újra erõt adott, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ismét egész tisztességesen tudok járni. Még haladtam is. :)

Az országútra leérve utolértem egy kollégát, aki megemlítette, hogy jó hogy jöttem, mivel így kicsi lendületet adtam neki. Jót mosolyogtam, aztán vallottam: pár kilométerrel ez elõtt még nem úgy néztem ki, mint aki bárkinek is lendületet tud adni...

...aztán végre elértük a focipályát. 15:58-as célidõt kaptam, így mégis sikerült a terv: 10 óra alatt körbementem, amire természetesen büszke voltam. 50 kilométeren keresztül sikerült tartani az 5-ös átlagat. Ez nekem feltétlenül jó eredménynek számított.

Aztán pár perccel mögöttem beért két 14-15 éves kiscsaj, akik persze 10 perccel jobb idõt mentek nálam. :) Hiába, nem mindenki olyan gyík mint én.

Ezután már csak egy kis láblógatás, és hassüttetés volt hátra a focipályán a kellemes délutáni napsütésben.

A túra kb olyan volt amilyet vártam, azt leszámítva, hogy nem gondoltam, hogy ezen a könnyû terepen is ilyen rosszul viselem majd az utolsó 10 km-t. A Hajagtól a Torna pataki EP-ig tartó rész volt az, ami hangulatos és szép vidéken vezetett, a többi viszont csak sallang.

Most pedig egy kis pihi következik, így a következõ hétvégére nincs ia túra tervezve. Ki kell pihennem az utóbbi három hétvége alatt összeszedett fáradtságot, hogy két hét múlva aztán valami komolyabbal próbálkozzak. Aztán majd látjuk... :)

Jandi
 
 
Szuadó 40/17Túra éve: 20072007.03.27 00:55:17
Szuadó 40 (extended version)

...és Apám ekkor hirtelen belefeküdt a sárba. Gondolom nem direkt volt, mert viszonylag gyorsan felpattant. Én persze megpróbáltam elkapni még esés közben, de túl gyors és elszánt volt, én pedig a meglepetésemben kicsit határozatlan. Utólag persze õ is tudott röhögni rajta, és innentõl kezdve annyira megtetszett neki az így elõállított "design", hogy nem is volt hajlandó a túra végéig lemosni az arcáról a sarat.

Mint gondolom mindenki aki a hétvégére túrát tervezett mi is érdeklõdve figyeltük az idõjárás alakulását, és bíztunk a jobb idõben. Hát a túra elõtti éjszaka Zircen még esett, de hát nem baj, majd eláll. Meg ugye menni kell, mert muszáj, nincs kifogás. És különben is: Lance Armstrong is edzett esõben. (Igaz õ aszfalton biciklizett, így nem kellett közeli isemeretségbe kerülnie a sárral.)

Egyszóval elszántak voltunk. Ennek megfelelõen 4:30 körül keltünk, 5:30 körül indultunk Zircrõl és 7:30 környékén már a pécsi éger völgyben voltunk. Apám amúgy már messzirõl megmondta: "A Jakab hegy ködben van." Igen impozáns látvány volt messzirõl a ködfelhõ borította hegycsúcs.

Sajnos ezúttal kicsit nehezen találtuk meg Teca Mama Kisvendéglõjét, és hivatalos 7:30-as rajt-zárást lekéstük. 7:50 körül sikerült elindulnunk, de a rajtoltató néni szigorú volt, mert 7:30-as rajtidõt kaptunk mi is. Sebaj, gondoltuk, majd behozzuk.

Indulás után nemsokkal azonban aggodalomra okot adó tényt fedeztem fel: az elsõ pont hivatalosan 8:00-kor zár. Ehh. 1,8km-t hegynek fölfelé valószínûleg nem fogunk tudni 10 perc alatt megtenni, erre hamar rájöttünk. Szerencsére a 17-esek is arra mentek, akik késõbb indultak, így a pontnak muszály volt ott lennie.

Apám a vízszintes szakaszokon érdekes talajgyakorlatokat mutatott be a csúszós részeken, én pedeig érdeklõdve figyeltem, mert nem sejtettem, hogy mindez csupán elõkészítése a késõbbi fõ-attrakciónak. Amúgy elég szép helyen van ez az EP, mindent moha fed errefelé. Nem véletlen hát a név: Mohosi kiskút.

Pecsét, majd robogtunk tovább, és ezúttal a gyors kezdés sem viselt meg annyira, mint korábban szokott. A Bika-dombig a Mecsek-éjszakairól ismert útvonal, ott megint pecsét, majd nekiugrottunk a Jakab-hegynek. Ekkor kezdtük el megtapasztalni, hogy milyen az amikor a Jakab hegy ködben van. A ködöt kb vágni lehetett, és valamilyen jeges-vizes egyveleg csöpögött a fákról. Helyenként kicsi hófoltokat (!) is felfedeztünk. Felérve a csúcsra melepetten vettük észre, hogy valaki egy a szakadék szélén álló fa tetejére kicsi kuckót barkácsolt. Merész.

A jakab-hegyi esõháztól még le kellett ugrani a Zsongor-kõig, ami egy kiugró szikla, és tiszta idõben gondolom igen látványos kilátópont. Sajnos az idõ most megtréfált minekt, és a nagy "tejfölös" szürkeségen kívül semmit se láttunk. Ennél az EP-nél többen is voltak, de sajnos egy kb 10 perces telefonálás miatt, innen is utolsóként idnultunk tovább.

Nem baj. Jakab hegy megvolt, a lemaradásunk is kezdett csökkenni, és különben is: innen csak le kell "gurulni" Orfûig. Laza.

Az esõházig visszafelé viszont már a "seprû" jött szembe velünk, ami semmiképpen sem volt jó jel.

Elértük a K, K+ elágazást a Patacsi mezõnél, és ekkor jött a majdnem végzetes hiba. Elmentünk tovább a K-en. Megmásztuk a Vörös hegyet, még a zöld háromszög jelzést is elhagytuk, és már ereszkedni is elkezdtünk a túloldalon, amikor végérvényesen rájöttünk: baj van. Sajnos kiderült, hogy nem mindig jó nyomok, és más túrázók után menni, mi ugyanis 2km mélyen betévedtünk a 17-es kör útvonalára. Emiatt a hiba miatt a kezdeti hátrányunk jelentõsen megnõtt, és tudtuk: a "seprû" is elment mellettünk, tehát egyértelmûvé vát, hogy a következõ pár pontot csak szerencsével csíphetjük meg.

A lemaradást visszafelé a lejtõn futással próbáltuk csökkenteni, ezek az utak szerencsére még nem voltak annyira sárosak, hogy ne lehetett volna rajtuk futni. Majdnem egészen a Laci forrásig így haladtunk, ahol szerencsére még ott leltük Lacit, a pontõrt.

18 perces késésünk volt a pont zárásához képest ekkor. Megállni nem volt idõ, menet közben kellet "tápolnom" (a kb 5 órai reggeli messze volt már, és azóta sok volt a hegymenet, plussz futottunk is, szóval rámfért már egy kis energiabevitel.) Persze sikerült még egy marhaságot csinálni: az út egy patak mentén halad itt a névadó Szuadó-völgyben, és egy elágazásnál, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk most fölfelé, hanem rövidítünk szintesen. Rossz döntés volt: hamarason az út elfogyott, mi meg a patakmederben talátluk magunkat. Itt persze nem sokat voltunk, inkább kimásztunk belõle, de a mûvelet semmiképpen nem segítette a felzárkózásunkat.

Átrobogtunk Orfûn, és reméltük, hogy még elcsípjük a Nagy-kõ oldali pontõröket. Szerencsére ekkorra már tudtak rólunk, és ezt a pecsétet is sikerült begyûjtenünk.

Ekkor következett a Nagy-kõ oldal aljában található völgy, az aljában az idõleges patakkal. Hát most folyt. A völgyön még sikerült problémamentesen keresztülmenni, persze azt leszámítva, hogy lefejeltem egy az út fölött keresztbelógó faágat, mert a szemembe húzott baseball-sapkától nem láttam túl sokat. A völgy végénél, az irtás elõtt már kezdtem örülni, hogy mindjárt elérjük a Lóri kh-t, amikor elértünk egy kisebb kaptatóra, mély traktornyomokkal, és nem kicsi sárral, és Apám ekkor hirtelen úgy döntött, hogy belefekszik a sárba...

A Lóri-nál már vártak minket a pontõrök, így egy nagyon kicsit fújtunk is a tûz mellett. Mondjuk a tûz sem tudta kompenzálni az ekkor már folyamatos esõ hatásait, szóval csuromvizesek voltunk mindketten.

Vágotpusztánál tértünk le újra a Mecsek-éjszakai útvonaláról, és Sikonda felé vettük az irányt. Ezeken az utakon már olyan sár volt, hogy lefelé is szenvedés volt menni. Csak nagyon óvatosan, és lassan tudtunk haladni a csúszós lejtõkön.

A mûúton átkleve, észrevettük hogy a szemközti ponton két túrázó álldogál. Mint kiderült: utolértük a "seprût", a másik túrázó pedig, a mozóg pont volt. :) A sikondai EP-n kicsit nagyobb tápolás is belefért, majd folytattuk utunkat, immár a "söprû" táraságában.

Szenvedéseim kb itt kezdõdtek, mert a kolléga nem diktált éppen visszafogott tempót (így utólag visszagondolva fogalmam sincs, hogy érhettük utol), és munkagépek által széttúrt sártengerben már a Kõlyukig is nehéz volt "elcsónakázni".

Ekkor jött a várva-várt Zsidó-völgy, amit az éjszakain kifejzetten szerettem. Na most nem. Csigatempóban vergõdtük magunkat keresztül a keresztbe dõlt fák tömkelegén. A holtpontom ekkorra kicsúcsosodott, és éreztem, hogy ha nem lenne ez az akadálypálya, akkor sem tudnék sokkal gyorsabban haladni. A völgy végén a cserjés-bozótos most nappal, és levelek nélkül nem okozott problémát. A völgy utáni EP megváltásként jött.

Egyébként az igazoló-lapom eddigre már teljesen átázott, meg egy pocsolyába is belejetettem :), így a túra elején kapott pecsétek elkezdtek leoldódni róla (nem maradt például rajtpecsétem), és kihajtogatni is "életveszélyes" volt.

Valamennyire sikerült összekapnom magam, és nekivágtunk a hosszú emelkedõnek Lapis-ig. A sor elején a "seprû" kolléga, és Apám nem az én tempóban ment, így tisztes távolból figyeltem az eseményeket. Szerencsére az emelkedõ végéhez közelítve kicsit visszavettek a sebességbõl, így adtak esélyt a felzárkózásomra.

A kicsi lejtõk visszaadták az erõmet, és a Sós-hegyi kilátóhoz érve már nem volt semmi bajom. Itt pedig csoda történt: utolértünk, sõt meg is elõztünk két túratársat.

A folyamatos lejtõn egyre jobban feléledtem, és ezen a Rózsa forrás elõtti rövid emelkedõ se tudott sokat változtatni. Itt már elkezdtük nézni az idõnket, hogy beférünk-e még. Reális esély volt rá, úgyhogy gyorsítottunk: a lejtõk megfutásval elhagytuk a "seprû" kollégát, és több túratársat is megelõztünk.

Az Éger-völgyben az EP-nél, már igencsak szûkösnek éreztük a helyzetet, úgyhogy a hátralévõ kb 1 kilométert futva tettük meg.

17:20-kor érkeztünk vissza Teca Mamához, nyakig sárosan, vizesen, fáradtan a nagy rohanástól. 9:50-es idõt sikerült produkálnunk, és boldogak voltunk, hogy 10 perccel megelõztük a szintidõt, a súlyos rontás, és jelentõs késés ellenére.

Valójában a teljesített táv 46km volt, a teljesítési idõ pedig 9:30. (41,7km + eltévedés 2km oda + 2 vissza, valamint 20 percet kaptunk a rajtnál.)

A vendéglõben kb 10 percig tartott amíg sikerült magamat olyan állapotba hozni, hogy hozzá tudjak kezdeni a jutalom-virsli elfogyasztásának. Õrült egy rohanás volt, eléggé nehéz körülmények között. A sár jelentõsen megnehezítette a kb 30 bátor induló dolgát.

Este pedig jött a slusszpoén: megnéztem az "itinert" és ekkor vettem észre: a szintidõ 10 óra 30 perc volt, nem pedig 10 óra, szóval nem kellett volna 45km legyaloglása után a végén futnunk. :)

Kemény túra volt, ami jó idõben igazén szép lehetett volna. Mecsek éjszakaira biztosan visszajövök ide, de a Szuadóból lehet hogy 1 is elég volt. Már csak azért is, mert a sikondai kitérõ nem igazán nyerte el a tetszésem. Azt viszont megfogadom, hogy ha harmadszorra is arra járok, akkor felmegyek a Sós-hegyi kilátóra, mert eddig ez mindig kimaradt.

Jahh, igen, egy térképvázlat jól jött volna az igazoló-lapra.

Jandi
 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20072007.03.18 23:29:16
Lepke 40

40 km, kellemes 1200-as szint, vicces útvonal, Balatoni látképek. Ennyi információ bõven elég volt ahhoz, hogy "Lepkézzünk".

Viszonylag korán, már reggel 7 órakor a vonyarcvashegyi vasútállomáson voltunk Apámmal, de meg kellett várni az Atti-féle csapatot, akik nem késtek sokat, csak kb háromnegyed órát...

Az Atti-ék ezúttal a 25-ös távot választották, de Dávid kemény volt, így õ velünk jött a 40-re.

Sajnos rajtban ekkor már hosszú sor volt, és a különbözõ iskolás csoportok nevezése miatt csak lassan lehetett haladni...végül 8:20-as rajtidõt kaptunk.

Észak felé vettük az irányt, és a faluból kiérve a turistaút fokozatos emelkedésnek kezdett, és vesztemre Apám diktálta a tempót. Én ugyanis light-os bemelegítést terveztem, meg hát nincs hozzászokva a szervezetem az ilyen "hajnali" terheléshez. Nem szóltam hogy lassítsunk, mert gondoltam hogy kemény vagyok, de éreztem ahogy savasodik a vádlim, és egyre görcsösebben megyek. Már majdnem fenn voltunk a Berzsenyi kilátónál, amikor szóltam, hogy nem ártana kicsit lassítani. Ekkor már teljesen le voltam merevedve.

Felértünk a kilátóhoz, pecsételtünk, majd felugrottunk a "toronyba" megnézni a tájat. Én ezt a mûveletet különös óvatossággal követtem el. Persze nem mulasztottam el kiröhögni magam, hogy milyen rosszul esett nem egész 5km emelekedõ, de azért egy percig se aggódtam, mert edzettségem bõven feljogosított ennek a 40-esnek a teljesítésére...és ezt tudtam is. ...de legalábbis sejtettem. :)

Szerencsémre ezután lankás terep következett, nagyjából szintesen haladtunk, és lejtõkbe bele-bele kocogtunk.

Gyorsan elértük a második EP-t, Büdöskutat. Itt kisebb büfé volt berendezve, de nem engedtünk a csábításnak, és gyakorlatilag pecsét után azonnal mentünk tovább.

Ez volt az a pont, ahol a lepke szárnyát (vagy 8-ast) mintázó útvonal elõször kanyarodik délfelé. Hosszú "nyargalás" következett sok aszfalttal, meg egy EP-vel (Pöspökházi völgy) fûszerezve.

Szerencsékre amikor már nagyon meguntuk a menetelést, az útvonal hirtelen felugrott keletre egy hegyre, majd a gerincen átbukva nagyon hangulatos, de kicsit köves, csúszós kocsiúton leballagtunk a balatongyöröki Szépkilátóhoz. Itt pecsét, aztán némi szöszölés után neki is ugrottunk a Pap-hegynek.

Meredek volt, meg ekkor már az idõ is jó volt, szóval szerettük. Dávid itt bemutatott valamilyen akrobatikus trükköt egy keresztbedõlt fatörzs átmászása közben, aminek következtében eztuán kisebb sebet hordott a tenyerén, de errõl az elõadásról sajnos lemaradtunk. Egészen pontosan Dávid hátul jött, hogy ne láthassuk. ...mindezt persze fényképezés címszóval. :D

A csúcson ismét "kiláttunk", valamint egy kb 10 perces pihit is beiktattunk. Az út innen se tûnt bonyolultnak, mégis csináltunk egy kis kitérõt, amikor egy elágazásnál reflexbõl az elõttünk lévõket követtük. Persze sejthettük volna, hogy turistautat ritkán visznek bozótosba, meg hát a jelzések is eltûntek. Nem baj. Az irány stabil észak volt, ami jó, és a "hivatalos" úttól se lehettünk messze, szóval folytattuk a menetelést, és rövid térkép elemzés után felugrattunk arra a gerincre, amin eredetileg is kellett volna mennünk. Én ezen a szakaszon nagyon szenvedtem melegtõl, de a gerincen már szerencsére volt egy kis hûsítõ szellõ is.

Ekkor jött a Vékonycser fantázianévre keresztelt EP, ahol volt valami rom is, meg becsatlakozott a 25-ös kör is, szóval innentõl nem voltunk egyedül. (A kisebb társaságot megelõztük, akiket a rossz úton követtünk, és nem is láttuk õket többet.)

Kevésbé élvezetes része volt a következõ szakasz a túrának. Egyenes-majd derészögû kanyar, majd megint egyenes. Ráadásul mindezt talán a legnagyobb melegben, plusz nem kifejezetten üde vidéken.

Jól esõ érzés volt ezután bekanyarodni az erdõbe, ahol gyorsan le is "gurultunk" a Szt. Miklós forrásnál elhelyezett EP-hez. A forrást persze szerettük, hiszen jó dolog mosakodni túrázás közben.

Ezután ismét a büdöskúti piknikezõ-hely következett, ahol a pecsét mellé ezúttal elfogadtunk egy-egy zsíroskenyeret is.

Csak úgy "röpködtek" az EP-k, szinte még el se indultunk a rövid szusszanás után, egybõl itt volt a padkõi EP, ami már a nyolcasunk utolsó szakaszán volt. Ezúttal nem volt kedvünk "kilátni".

A Csereze-hegyre menet nekem még jó kedvem volt, az út is hangulatos volt fenyvesekkel, ösvényekkel. A pont a hegy oldalában volt, egy elhagyott bánya felett. Itt az adminisztráció nem volt éppen zökkenõmentes:

"Hoppá, egy kisgyerek meghalt...nembaj. Elnézést kérek természtesen." - Mondta a pontõr viccesen, amikor érekezésemkor a pecsételõcucc felé vette az irányt, és közben majdnem eltaposott egy gyanútlanul üldögélõ gyereket...

...majd a "Szüzek elõre!" vezénymondat hangzott el, amikor mögöttem befutott a pontra kettõ hölgy túratárs.

Ezután ismét kicsi kavarás volt a navigációval, mert a lefelé vágtatás, plusz iskolás csoportok elõzgetése közben nem vettük észre, hogy hol kellett volna balra elkanyarodnia a turistaútnak, és õszintén szólva nem is keresgéltünk túl sokat, inkább jobbra lekanyarodtunk a faluba (Vonyarcvashegy), és ott mentünk le a mûútig.

A kápolnánál pecsét, rövid frissítõ, és barátkozás a gondolattal, hogy bizony nekünk ma még hegyet kell mászni. Már a térkép elõzetes tanulmányozása közben is örömmel konstatáltuk, hogy a szervezõk a túra végére beikatatták azt az aprócska slusszpoént, hogy miután leérünk a Balaton-partra, visszavezényelnek minket egy hegyre.

Na, ezt már nem szerettük. Bár Apám látszólag nagyon fitten "vágtatott" fölfelé a Vas-hegyre, mi Dáviddal tisztes távoból követtük. A csúcson pecsét, le a hegyrõl, vissza a faluba, és a görcs azért még elrángatott minket valahogy a vasútállomásig.

Célpecsét, kerek 8 órás teljesítési idõ, és ami hiányzott az a gratuláció. Apróság, de ugyanakkor az elmulasztása szerintem illetlenség. Nem is nagyon szokott ilyesmi elõfordulni.

A parkban való rövid rehabilitáció és vízhólyagszámolás után indultunk is haza.

Szép idõt fogtunk ki ismét, a táj nekem nagyon tetszett a sok kilátóval, és az is, hogy rengeteg, összesen 12 ellenõrzõpont volt elhelyezve, így lehetett érzékelni a haladást, és ezúttal az "itiner" is minden igényt kielégítõ volt. Jó túra volt.

Jandi

Dávid képei a következõ helyen megtalálhatóak:
http://picasaweb.google.com/qwaevisz/Lepke40
 
 
BoglárkaTúra éve: 20072007.03.06 01:01:46
Boglárka 30 (+Balatonkerülés tömegközlekedéssel)

...az elõzetes bizonytalanásogot Dávid érdeklõdése a túra iránt hamar eloszlatta, és gyorsan döntöttünk is: ott leszünk a Boglárka 30-on.

Zirc. Kb 4:30, ébresztõ. Sötét, szél, és kis esõ. Veszprém 6:30. Világosabb, szél, és még mindig esõ. Dávid csatlakozik. Siófok, majd kb 9:00 Balatonboglár. Esõ szerencsére már nincs, a szél is csendesebb.

Nevezés gyorsan, és már látjuk a vasútállomásról is az elsõ tereptárgyat, a Gömbkilátót. Gyorsan odaérünk, és rövid fényképezés után megyünk is tovább, hiszen a kilátó még jócskán a faluban van, szóval kedvcsinálónak jó, de ekkor gyakorlatilag még el sem kezdõdött a túra.

A következõ fontosabb állomás Szõlõskislak délfelé, ahova nyílegyenes bicikliút vezet. Örültünk is neki, hogy beértünk a faluba, mert nem ízlett a kilométeres egyenes a szélben.

A faluban keletre kellett letérni a zöld jelzésre, ami elvileg levisz a Landordi tóig. Nos, biztos így van. Errõl azonban nem volt alkalmunk teljes mértékben meggyõzõdni, mivel egy darabig követtük a zöldet, majd utolértünk pár csoportot, és innentól fogva õket követtük a tóig, az esetleges jelzéseket teljesen figyelmen kívül hagyva. Az eddigi aszfalt itt már földútba csapott át, ami enyhén sáros volt.

A tónál pecsételtünk, plussz ekkor már úgy ítéltem meg, hogy régen volt az 5 órai reggelim, így rövid frissítés is belefért. Ja igen, a tavat nem láttuk. :) ...biztosan nem figyeltünk eléggé.

Mint ahogy ezután sem, mert a "birkaeffektust" alkalmazva továbbra is mentünk az elõttünk haladók után, nem számítva arra, hogy 15-ös táv is van. Szerencsére a csoportunk megállt egy rövid tájolásra, és miután megállapították, hogy az északi irány az jó lesz nekik, mi ekkor rájöttünk, hogy nekünk nem.

Kálváriánk körülbelül ennél a pontnál kezdõdött. Ugyan nem kellett sokat visszamennünk, hogy ráleljünk a helyes(nek vélt) útra, hamarosan szántáson gázoltunk keresztül, majd fölementünk egy dombra, mert messzebbrõl azon láttunk utat. Megnyugodtunk, mert láttuk, hogy a domb alján is mennek velünk egy irányba, így nagy gond nem lehet. Késõbb persze kiderült, hogy õk is 15-ösök, de ezúttal õk mentek rossz irányba.

Persze valamit mi is benéztünk, mert az út nagyon nem arra ment amerre szerettük volna. Mi délre, és nyugatra mentünk volna szivesen, de az utunk mindenképp délre és keletre vette volna az irányt. Így persze elhagytuk szegénykét, és nemsokára vadcsapásokon haladtunk elõre, majd egy fiatal bozótos-akácos következett volna, de ekkor rájöttünk, hogy nem vagyunk dzsungelharcosok, és szerencsékre egy útféleség is megjelent. Végsõ tanácstalanságunkban felmentünk egy domb tetejére, ahonnan prímán látszott vmi falu a megfelelõ irányban. Utólag persze kiderült, hogy a domb a Gérihegy volt, a falu meg Szõlõsgyörök.

Egy fenyvesen keresztülvágva megláttuk a hõn áhított szõlõtáblát, amin keresztülhaladva nyugatra imsét találkoztunk túrázókkal. Megtaláltuk hát az elveszett nyomot. Ezután déli irányba fordutlunk, mert nem akartunk lemenni Györökre, hanem inkább a szõlõhegyen maradtunk, amíg lehetett.

Közben, hogy ne unatkozzunk, kisebb kutyatámadás is ért minket. Szerencsére csak ketten voltak (amit smmiképpen se érezhettek elsöprõ túlerõnek), és miután kiderült hogy nem akarnak megenni minket, csak megugatni, nekünk se kellett megennünk õket. Dávidnak ugyan furcsa volt a tekintete ezekben a pillanatokban, de a kölcsönös megnemtámadási egyezmény után gond nélkül jutottunk túl a két unatkozó eben. (Sajnos Dávidban túltengett a túlélési ösztön, és elfelejtette lefényképezni õket, amiért meg is róttam - utólagosan persze.)

A korrekt útbaigazítás, és kis borocskára meghívás után - amit ugyan nem fogadtunk el, hiszen akkor éppen sportemberek voltunk, vagy mi...de ezúton is köszönjük az úrnak ha esetleg olvasná :) - gond nélkül leértünk a Gyugy felé vezetõ bicikliútra.

Ismét kilométerek aszfalton nyílegyenesen, majd a gyugyi Milleniumi park. Itt pecsét, rövid frissítés, fotózás, majd egy mély dózerúton föl a Bók-hegyre. A nagy tölgynél (ami azért közel sem olyan nagy) északra fordultunk, és megkezdtük a túra leginkább lélekölõ részét. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ettõl fogva órákon keresztül mentünk gyakorlatilag nyílegyenesen északra, és csak kisebb törések voltak az úton. Közben pecsét a Pirosháznál. Pirosház után beálltunk egy hármas csoport mögé, õk nagyon nyomták neki, szóval kicsit huzattuk magunkat, mert addigra azért már belefáradtam a "tempomat" szerepkörbe, és bár nem a saját tempónkban mentünk, kapóra jött mert haladtunk rendesen, és "saját erõbõl" nem sikerült volna ilyen hosszan ezt az iramot tartani.

Szint itt nem volt (amúgy sem sok) mert végig a gerincen mentünk. A tájékozódást errefelé korrekt szalagozás segítette. Kishegynek már nagyon örültem, és lefelé jövet megvolt az utolsó, negyedik EP a kápolnánál. Itt úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább lendületbõl, csak kicsit lassabban, hogy azért lehessen közben kajálni. :)

A túra utolsú szakaszán egyedül mentünk, és ekkor már jól mûködött a korábban sokat szidott itiner, könnyedén el tudtunk navigáni a túristautakat teljességgel nélkülözõ terepen. Szõlõtáblák, mobiltorony, szemben a Badacsony látképe, hátunk mögött a Kishegy...kimondottan hangulatos része volt ez a túrának. Szerencsénkre az idõjárás is kegyes volt hozzánk. Kicsit szeles, de alapvetõen napsütéses idõnk volt.

Leereszkedve a már jól simert Balatonboglár - Szõlõskislak bicikliútra ezúttal északra vettük az irányt, és ismételten unalams "aszfaltozásba" kezdtünk. Bogláron persze megint benéztük a dolgot, mert a vasútállomásra mentünk, nem a megadott fogadóba, de hamarosan oda is sikerült eljutnunk.

Oklelvél, kitûzõ, 6:55-ös teljesítési idõ, gratuláció, gulyásleves. Várva várt pillanatok voltak ezek. :)

17:25-kor indulás Siófokra. ...ez sajnos csak elméletben, mert a neten kinézett buszjárat nem létezett...

Így sikerült a Boglárka túra alkalmából egyben a Balatont is megkerülnöm, mert visszafelé út a következõképpen nézett ki: Keszthelyig vonat, majd onnan busszal Veszprémbe (így bezárult a kör) és este 10-kor már Zircen vacsoráztam...

A túrán az ellátás jó volt (gulyáslevseért pirospont), ám a kiadott térkép elég sematikus, az itiner szintén nem túl bõbeszédû, és helyenként nem egyértelmû. A túra szinte végig jelzések nélkül halad, szóval tájékozódási problémák lehetnek. Kicsit sok az aszfalt, és az unalmas nyílegyens szakasz, de ezért kárpótol az olykor hangulatos terep és az északi part hegyeinek látványa. :)


A Dávid által készített képek az alábbi linken megtalálhatóak:
http://picasaweb.google.com/qwaevisz/20070304BoglRka30/photo#5038366790850650946


Jandi
 
 
Börzsöny-bércTúra éve: 20072007.02.20 23:58:01
Börzsöny-bérc 35

A szokásoknak megfelelõen késõn érkeztünk a rajthoz, így kereken 10:00-ás rajtidõvel sikerült elindulni a 35-ös távra, amin a rajtoltató srác kicsit meg is lepõdött. Az biztos, hogy akik velünk egy idõben rajtoltak, azok mind a 25-ös távra neveztek, így gyakorlatilag az egész túrán egyedül mentünk.

Rövid aszfaltozás után így-hát fel is kanyarodtunk jobbra a gerincre, és Holló-kõig gyakorlatilag végig ezen a gerincen hasítottunk. Kis csapatunk erõltetett menetelése így kora hajnalban :), bemelegítetlenül még nem is esett jól. Az idõ kezdetben kellemes volt, ám kb a Holló-kõi ellenõrzõponttól már kellemetlenül hideg szél fújt, ami némileg rontott az amúgy gyönyörû kilátás élvezhetõségén.

Holló-kõrõl lefele lehetett kicsit pihizni, bár a terepre figyelni kell, mert trükkös..eztuán a Kuruc-patak, Fekete-rét szakaszon elõször mély sárral borított dózerúton (inkább mellette az erdõben, mert ott könnyebb volt), majd vágás utáni fatörmelékkel borított földúton, utána pedig szûk, hegyoldalban haladó ösvényen közelítettük a Fekete-rétet. Ez utóbbi nekem igencsak tetszett, még a szûk ösvény kényelmetlensége ellenére is, mert igen látványos lejtõk voltak alattunk. Ez a szakasz nagyjából szintesen megy, kiváló lehetõséget nyújtva a Nagy-Hideg-hegy megmászására való felkészülésre.

A késõi indulásunk miatt egyébként a Fekete-réti pontõrrel már szembe találkoztunk, ugyanis bezárta a pontot.

A túra legnehezebb része a Nagy-Hideg-hegy meghódítása volt, ahol ráadásul sikerült kiéheztetnem is magam, és még Apám is bekapcsolta a terminátor-módot: kíméletlenül, egyetlen apró megállás nélkül dózerolta el a hegyet. :) Én ezen a ponton a túlélésre rendezkedtem be, és a gerincre való feljutás után nem túl lelkesen konstatáltam, hogy el kell vonszolnom magam a csúcson lévõ menedékházig, ahol hosszas újraélesztésembe kezdtem, ami felemésztette az élelmiszerkészletem 95%-át. :) A kilátás amúgy innen is eszméletlen...különösen jól mutatott a Duna a távolban.

A kb 20-30 perces pihi után nem esett éppen a legjobban a mozgás, de éreztem ahogy az újjonnan bevitt energia szétárad a testemben :) és Csóványost már lendületbõl megoldottam, ezúttal nem hagytam magam leszakítani. :) A csúcson Atti barátunk kedvéért elidõztünk egy kicsit. Megvártuk míg egyedüli vállalkozóként fölemgy a kilátóba, és szeritne halálközeli élményben részesül. :D

Hát a túra a Csóványos után szinte véget is ért. Na nem a távban, mert abból még volt bõven, de különösebb "akció" nélküli menetelés volt már csak hátra. Ezután egy nagyon rövid max 100m-es szakszt leszámítva nem mentünk többet fölfelé. Említésre méltó még a Királyháza elõtti gerincen ereszkedõs szakasz, ami látványban az utolsó élmény volt a túrán...már csak azért is mert Királyházára érve besötétedett. Itt pontõrt már nem találtunk, így hát közkívánatra itt is egy kb 10 perces pihi következett, majd a túra legrosszabb része: 6 km -es menetelés aszfalton a sötétben vissza Kemencére.

Utolsónak érkeztünk be 8:46-os idõvel.

A szervezésrõl:

Már az elején látszott, hogy nem a legprofibb, mivel igazolólap, és térkép már nem jutott nekünk, így hárman pecsételtettünk egy olyan térképmásolat hátuljára, amire tollal volt bejelölve a túra útvonala. A célban pedig a kitûzõ fogyott el mire visszaértünk, mivel az elõzetes nevezés alapján jóval kevesebb indulóra számítottak. (A kitûzõket a srácok elvileg postázzák...várjuk. :))

Összességében a nem túl profi szervezés ellenére is nagyon jó túrát sikerült teljesítenünk, szerintem nagyobb "látogatottságot" érdemelne.

Jandi
 
 
túra éve: 2006
Mecsek éjszakai / Esti MecsekTúra éve: 20062007.02.28 16:14:29
Mecsek éjszakai - 2006

Így Szuadó 40 elõtt pár héttel (aminek az útvonala elég sok közös pontot mutat a Mecsek éjszakai útvonalával) nézegettem a leírásokat, és arra a furcsaságra lettem figyelmes, hogy egy ilyen remek túráról, mint a Mecsek éjszakai, még nem született itt beszámoló. Ez hát a legfõbb oka, hogy a túra után ilyen késõn írok róla.

Tehát: 2006 szeptember utolsó hétvégje. :) Gyuri barátommal úgy döntünk, hogy megcélozzuk a Mecsek éjszakai 37km-es túrát, ami mellé jár még egy 30-as túrához átlagos 1300m-es szint is.

Nekem ez volt az elsõ hivatalos TT-m ráadásul mindjárt éjszaka, de különösebben nem féltem tõle. Pedig félhettem volna. :)

A túra napján Szombat délelõtt indultunk Szegedrõl (szegedi egyetemisták lévén), és a hangulatos buszozás után kora délután már Pécsett találtuk magunkat. Laza városnézés (Gázi Kászim Pasa Dzsámija, és a néhol meghagyott korán idézetek) megküzdöttünk a helyi közlekedéssel, és Uránváros után 16:30 körül már a Teca-mama kisvendéglõjénél (Start/Cél) hangoltunk a túrára.

A délelõtti 90k-s bicótúra utolsó résztvevõji ekkortájt araszoltak be a célba. Hamarosan kiderült, hogy az egyik "arc" indul az éjszaki hosszú gyalogoson is, és ráadásul futva...ennek megfelelõen õt az esti rajt utáni elsõ emelkedõn láttuk utoljára. :) Hiába...a Simics Tamás emléktúra csak az igazán elszántaknak van kitalálva.

A legkorábbi 18:00-ás idõpontban elrajtoltunk, mert szerettünk volna még világosban bemelegíteni. Az Éger völgybõl hamar ki kellett kanyarodni, és megkeztük hosszas, de viszonylag lankás emelkedésünket a Jakab hegy felé. Az elsõ EP a Mohosi kiskút volt, amolyan bemelegítõ EP-ként, itt csak egy zsírkréta várt minket.

Hamarosan ráértünk a Panoráma-útra, ami számomra a túra egyik legkellemesebb része volt. Itt már kezdett sötétedni, de lámpákra még nem volt szükség, és nagyon hangulatos, szûk ösvényeken vezetett az út. Kilátás sajnos nem volt, mert ahhoz túl nagy volt a növényzet, viszont a haladást sok helyen keresztbedõlt fák nehezetítették. A nyári estéket idézõ kellemes idõjárás viszont nagyon élvezetessé tette ezt a szakaszt.

A következõ EP a közvetlenül a Babás-szerkövek névre keresztelt sziklaomlás szerûség alatt volt, amit simán kihagytunk volna, ha a pontõr nincs résen. Ennél az EP-nél gyönyörû kilátás nyílt egy kiugró szikláról az éjszakai Pécsre. Ennek örömére tartottunk egy 5 perces frissítõt is, ami már csak azért is emlékezetes volt, mert Gyuri ekkor hagyta el a folyadékkészletének a túlnyomó többségét, 1L vizet. :D

Ezután következett a túra legmeredekebb kaptatója: gyakorlatilag egy sziklafalon, ami szerencsére nem volt túl hosszú (kb talán max olyan 100m), mert igencsak tûdõpróbáló feladat volt megmászni.

Ekkor már fennt voltunk a Jakab hegyen, ahonnan egy kellemes végig enyhén lejtõs sétával haladtunk Orfû felé egy erdészeti úton. Útközben sajnos kb 15 percet vesztettünk egy kisebb technikai szünet miatt, amit most nem részleteznék. :) Azért persze beugrottunk a Laci-forráshoz pecsételni, ami kicsit hülye helyen van, mert kb egy olyan 0.5 km-t ugyanazon a szakaszon kell megtenni a forrásig, meg onnan vissza az útra.

Végre Orfû, és civilizáció. :) Mindig is szerettem Orfût, és most sem volt ez másképp, de azért az érzéseimet megzavarta egy-két apróság. A méltán kedvelt tóból már csak a sötétség miatt sem lehetett semmit sem látni, meg hát az út sem éppen arra vezetett...valamint ekkor már kezdte meghozni az eredményét a rossz cipõválasztásom. Sajnos egy igen vékony talpú teremcipõben mentem, és talpam kezdett elkopni...de legfõképp a sarkam...így hát a folyamatos "aszfaltozás" Orfûn ilyen szempontból nem volt túl kellemes.

Kezdõdõ gondjainkat enyhítendõ meglepetés zsíroskenyér-party várt ránk az egyik kanyarban, és persze jutott mellé nem kicsit forró tea is. :)

Ezután ismét bevetettük magunkat a vadonba, és ismét hosszas emelkedésbe kezdtünk. A Nagy-kõ oldal környékén ismét zsírkrétás EP, majd egy iszonyatosan hangulatos, koromsötét, mély völgy következett, aminek az alján valószínûleg idõleges patak folyhat...tekintve, hogy túristaút, az hol volt, hol nem volt, de leginkább köves patakmeder féleséget kerülgettünk hol jobbról, hol pedig balról. Szerencsékre a túra elõtt szárazabb idõ volt, így nem kellett vízzel és sárral küzdenünk.

A völgybõl egy vágásra értünk, és õszintén szólva jólesett a viszonylagos világosság a nyomasztó sötétség után. A Lóri kulcsosháznál egy kedves öreg bácsi igazított minket útba, miután reflexból rossz irányba indultunk a pecsételést, és rövid "fújást" követõen. Azért az kiderült, hogy ez az irány se volt épp a legjobb, mert egy meredek kocsiúton halatunk kilométereket fölfelé mindenféle túristajel nélkül. :)

Szerencsére Gyuri eltalálta a hegy tetején, hogy merre kell fordulni, és sikerült csatlakozni egy másik csoporthoz, akiknek a segítségével könnyedén megtaláltuk a viszonylag trükkös Vágotpusztai leágazót.

Kõlyuk elõtt nemsokkal azért, hogy ne unatkozzunk, egy kisebb hidacska összedõlése miatt tökig gázoltunk a lapulevelesben, majd némi sár, és munkagépek kerülgetése okozott felhõtlen örömmel teli pillanatokat. :)

Az EP-n kellems tüzecske várt minket, kicsi pihi + elemcsere, mert a Cat-Eye biciklilámpám - amivel végig világítottam - már igencsak kezdett "pislákolni".

Ekkor jött a híres-hírhedt Zsidóvölgy, amellyel már a startban is ijesztegettek minket. Ki is derült, hogy nem alaptalanul: igen nehezen járható, köves-sziklás, keresztbedõlt fákkal teli szûk ösvény vezetett a völgy alján. Gyuri el is kezdte feszegetni a völgy névválasztásának okait, de ebbe most inkább ne menjünk bele. Õrültségem egyik biztos jele volt viszont, hogy én szerettem ezt a sokat szidott szakaszt, mint ahogy mindig is szerettem az úgymond technikailag kicsit nehezebb részeket, ahol nem csak rohan az ember elõre ész nélkül, mint a gyorsvonat.

Amúgy itt értük utol késõbbi utitársainkat, akik szintén hatkor indultak, és õket is elküldte a Lóri kh-nál található kedves bácsi, csak õk rossz irányba fordultak a hegy tetején. Elmondásuk szerint egy órájukba tellett, míg visszataláltak. :)

Innentõl végig együtt haladtunk, ami hasznosnak bizonyult, mert többszörös teljesítõk voltak, így a tájékozódási gondjaink megszûntek. ...igaz Gyurinak az említett eltévedõs sztori után akadtak kétségei a megbízhatóságukkal kapcsolatban. Mondta is miután kis cinkelgetés közben szóbakerült, hogy lassúak voltunk eddig, hogy mi legalább ésszel dolgozunk. :)

A völgy végefelé iszonyú sûrû fiatlaos bozótban vezetett a turistaút. A látótávolság gyakorlatilag nullára csökkent, csak érzésbõl mentünk. Az ösvény amin haladtunk, akár vadcsapás is lehetett volna. Szerencsére nem az volt, így ezt is megúsztuk eltévedés nélkül.

Lapis. Cukorka. Meg a kalandtúrának beillõ szakasz után izmos kis emelkedõ. Ekkor már éreztem, hogy ha nem lennének a többiek, akkor fele olyan gyorsan se mennék, valamint a talpam gyakorlatilag megszûnt létezni. Fájni azért még fájt. Gyuri ekkor bejelentette, hogy meghalt. :)

Ettõl persze függetleníteni tudta magát, és megállás nélkül haladtunk tovább egy hosszú, szinte végtelennek tûnõ enyhébb, de alattomos kaptatón a Sós-hegyi kilátóig, egyetemi sztorikkal múlatva az idõt.

Az EP a kilátónál, és ekkor már megnyugodhattunk: innen már nem lehet föladni a túrát. A kilátóra persze már nem mentünk fel. Leroskadtunk a tövébe, és inkább ott töltöttünk el 1-2 percet.

Ekkor azért már erõsen a végét járta az erõnlétem, és a talpam is, így a hangulatos szakaszok ellenére nem sok mindenre emlékszem, mert már csak arra koncentráltam, hogy beérjek.

Szerencsére a kilátótól már gyakorlatilag végig ereszkedtünk...aszfalt...majd trükkös letérõ egy erdei ösvényre...kis hidacska...de a srácok a tájékozódási buktatókat nagy rutinnal oldották meg...és hipp-hopp elértük az uccsó EP-t valahol talán Mecsekszentkút környékén.

Utoljára azért még kishíján kitörtem a nagylábujjam egy kõben, hogy az is fájjon. :)

Megváltással ért fel újra beérni az Éger-völgybe, újra elhaladni a délután megcsodált völgy menti tavacska mellett (csak most visszafelé), és végül beporoszkálni Teca-mama kisvendéglõjébe.

Hajnali 2:48-kor értünk vissza a célba, ami azt jelenti, hogy 8:48-alatt tettük meg a távot. Elsõre nem is rossz. Ennek elismerése képpen kaptunk "Mecsek Éjszakai" kitûzõt, amit nagy büszkeséggel azonnal ki is tûztünk. :)

A vendéglõben jutalom virsli + tea, élmények összegzése, majd útitársainktól való elválást követõen hajnali csövezés egy külvárosi buszmegállóban az elsõ járatra várva, majd Uránváros, Pécs-Belváros, és végül több órás utazás, és Otthon.

Összességében a szervezésre nem lehetett panasz, minden EP-n hasznos infókkal láttak el minket (pl öreg bácsi a Lóri kh-nál), és a szolgáltatások az elvárható szinten voltak. (talán még fölötte is kicsivel)

Remek túra volt, sok érdekes szakasszal, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Jandi
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár