Leskowszky Albert Emléktúra 2 x 50
"Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom"
28. szervezés... Mint kiderült, az utolsó.. Szomorúan látom hogy a ttt oldalon 0 db. élménybeszámoló szerepel. Évrõl évre kevesebb volt a résztvevõ, így egy gyönyörû túrával, és egy fantasztikus rendezõgárdával lettünk szegényebbek :(
Szombat, 06:30 perc. Autóbuszjárat indul Ladánybenére. 100 km-el már a lábamban kicsit meggyötörten szállok fel. De nicsak! Õrsi Anna is a buszon. Megörülünk egymásnak. Õ is "Sárgult" 90 km-en át az elõzõ nap. Innentõl máris tudtuk hogy két napon át együtt fogunk menetelni. Kinézek az ablakon.. Esik.. Nem kicsit.. A kedves buszsofõr megáll miattunk az iskolánál.
08:15 perc. Megérkezünk, utolsóként. Ránézek a rajtlistára, kik indultak. Nagyon kevés.. De vannak ismerõsök! Tünde, Álmos, Kocsis Jani. A rajtban már látom hogy bizony az idõsebb korosztályú szervezõség igazi vidéki kedvességgel invitál be minket Annával, egy pohár meleg teára.
08:25 perc. Indulunk! Én már 2008 után másodjára vagyok itt, de szinte semmire sem emlékszem, csak a meseszép fémjelvényre, mertakkor egy Sárga 70 + Lemaradás 100 + Leskowszky 2 x 50 volt a terítéken, és bizony, túlélõ üzemmód volt. Elindulunk Annával. Ránk köszön egy túrázó, aki szintén az utolsó pillanatban indult el. Velünk tart.. Dömötör Zsolt meghatározó üde színfoltja lesz ennek a két napunknak. A P+ jelzésen haladunk ki a nyílegyenes hosszú aszfaltúton Kunbaracs irányába. Még esik az esõ, de már nem túl intenzíven. 6:00-tól lehetett indulni, nem irigylem azokat akik órákon keresztül áztak még az elején.
Egy árpád kori templom felé vezetõ jelzés.. Egy keresztezõ P-.. Egy helytörténeti múzeum.. Zsolt már mesélt is nekünk mi, merre, hogyan. Hamarosan rájöttünk hogy a Kiskunság egyik legjobb ismerõjével hozott össze a sorsunk. Egy 15-szörös 2 x 50-es. Tudtuk hogy "jó kezekbe" leszünk. A térképvázlat borzalmas volt, de gyakorlatilag csak két jelzésünk volt két napon át. A P+ meg a P-. Kunbaracsra érkezünk, az elsõ 6 km után az esõ már el is áll, és jókedvûen trappolunk tovább. Sok a homokos rész, de ugye hogy az esõnek is lehet haszna? Hamarosan a P- jelzésbe torkollunk, a turistatáblák csodásan karban vannak tartva. Mesés vidéken járunk, sokszor úgy éreztem, mintha felérnék mondjuk 2000 m-re, és egy alpesi legelõ fogadna fenyvesekkel. Pedig csak az Alföldön vagyok. Ez az elsõ napi 50 km ki merem jelenteni életem legszebb alföldi túrája volt, (pedig van már elég sok) és szerintem Anna is hasonlóan gondolkozott :) Nem volt sok ellenõrzõpont, de az idõs szervezõk mindig óriási szeretettel, és kedvességel vártak minket. Féltávnál frissítõpont következett. Nem túlzok, legalább 25 percet itt voltunk. Ilyen finom szilvalekváros kenyeret soha de soha nem ettünk. Mikor már félig tele voltam, akkor rácuppantam a kolbászkrémes kenyérre. Olyan puha volt a krém, mint a vaj. Mélyen hálálkodva indultunk tovább nagy nehezen. Egy gyönyörû tanösvényen haladunk már egy ideje, minden táblánál megállunk, elolvassuk. Zsolt már mondja is hogy mi volt itt "tizeniksz" évvel ezelõtt, meg hogy melyik kis tanya hogy nézett ki anno. Élmény vele menni, egyben idegenvezetõnk is, hogy megismerhessük az ország ezen régióját is még jobban. Ágasegyházán már majd meg sülünk, olyan meleg lett idõközben, de szerencsére egy szuperül odateleportált vendéglátó egységet meg is látogatunk. Feltöltõdve energiával haladunk tovább, és pár óra múlva már Jakabszálláson az elsõ napi célban vagyunk. Taps jár nekünk, köszönjük :) Várt minket egy hatalmas kondérban készített gulyáságyú. A szervezõk nem spóroltak, szó szerint teli kaptuk a tányért, és volt bizony sûreje is, nem csak leve. Annával ketten maradtunk, Zsolt hazament, de ígéretet kaptunk hogy reggel 6:00-ra itt lesz újra. Repetáztunk is. Ezt is megengedték. Végül teli élményekkel (és gulyással) feltöltõdve tértünk nyugovóra.
Vasárnap, 05:15 perc. Ébresztõ, tárt karokkal vár minket ma is a csodás Kiskunság! Kellemes meglepetés. Álmos köszön rám, aki tegnap tényleg nagyon álmos volt, mert mire mi beértünk, már nagyban átaludta az egész délutánt, és estét is. Így kommunikáció híján maradtunk aznap.
06:00 perc. Megjön Zsolt is. Hurrá! Ráadásul meglepetést is hozott nekünk, amit nem gyõztünk megköszönni. Úgy látszik mi is jó társaság voltunk neki :) Álmossal kiegészülve indulunk neki az újabb 50-esnek. Viszont kb. 200 m múlva már az egyik vendéglátó egységbe tett kitérõt, így ismét hárman maradtunk egy darabig :) Kb. 10 km után volt egy nagyon trükkös bal kanyar, itt bizony Zsolt rutinjára szükség volt. Amúgy a jelzések az elsõ nap szerintem Alföldhöz képest tökéletesek voltak. Mégis jópár ember, sokszoros teljesítõk másik faluban lyukadtak ki, és feladták. A második nap azért már kicsit lankadt a jelzésfestõk figyelme, volt néhány trükkös kanyar, de nagy panasz itt sem lehetett. Max respekt a szervezõknek (jelzésfestõknek). Az elõzõ balos trükkös kanyar után viszont megérkeztünk, a méltán híres, és pazar Bugacpusztára. Hatalmas szürkemarhák, és elbúvó kis tanyák jelezték hogy itt bizony még mindig lakik civilizáció. Közben megelõzött minket Álmos, akivel azt hittük már nem találkozunk, de másképp lett. Beléptünk a Pásztormúzeum bejáratán, és egy jó nagy kört teszünk a P+ P-kör jelzéseken hogy ismét a P-ba érjünk. De elõtte csak gyönyörködünk. Minden tanösvény, és ismertetõ táblát elolvasunk, ráérünk, szívjuk magunkba a tudást :) Számomra az tetszett nagyon hogy rengeteg madárnak, emlõsnek, és bogárnak építettek különbözõ lakóhelyet, ahol meg tudnak bújni, és mindegyik másképp nézett ki. A régi Kecskemét-Kiskõrös kisvasút vonalához érkezünk. De szép lehetett ez a vonal, de sajnos elpusztult :( Baktatunk jó darabig, egyszer csak egy masszív dombot veszünk észre, a tetején csúcskõvel. Zsolt már vágja is rá, hogy ez a "Nyakvágó" :) Na de kérem.. Rólam még a 2008-as túrán csinált egy fotót itt Õrsi Bálint ,ahogy épp bámulon a szembõl jövõ vihart, de a kézfejem érdekes módon hátracsuklik. Elõttem volt a kép, sok éven át beszéd téma volt, így megkértem Annát, hogy 7 év után ismét egy hasonló kép készülhessen rólam. Szerintem jó lett, ha átküldi,akkor felrakom. Cserébe róla is készítettem egy képet, a bugaci-hegység csúcsán :) Hamarosan 25 km-hez érkezünk. És ugyanúgy mint tegnap ismét a mennyei szilvalekvár, és barátai voltak terítéken. Megint húztuk az idõt, mert megérdemeljük :) Álmost is itt értük, innen nem lehet csak úgy tovább indulni. Mondjuk az õ frissítése azért másból is állt :) Viszont rutinos róka lévén nem ment tovább egyedül, mert unalmasnak ítélte innen a terepet tovább. Unalmas?? Nem tudtam elképzelni. Pedig igaza volt. Az utolsó 25 km viszonylag felejthetõ volt, sok-sok monoton hosszú egyenes, kevesebb látnivalóval. Na de valahogy be kell jutnunk Petõfiszállásra, a célba. Immár négyesfogatban haladtunk egészen a célig, néhol kissé már befordulva, néhol viszont ontottuk a humorokat, és a jó kedvünk töretlen volt. A cél elõtt 7 km-re, az utolsó ponton hideg barackbefõttet is kaptunk. Köszönjük a kedvességet! Innen végül letértünk a sok-sok ideig követett P- jelzésrõl, és végül a P+-en gyalogoltunk be végeláthatatlan aszfaltcsíkon át a célba, Petõfiszállásra. Kézfogás, gratuláció, szilvalekvár, kolbászkrém, csalamádé, sör, oklevél, hatalmas kitûzõ, és a kedves szervezõk. 8-an teljesítettük csak a 2 x 50-et. Két napra össz-vissz szállással együtt 1200 ft volt a nevezési díj, + 700 a gulyás. Lehet ezt szívbõl is csinálni, nem csak lehúzni a túrázókat.
Másfél óra van a vonatig. Eszünk, pihenünk a fûben. Szép hétvége volt, sok-sok kilométerrel (200 km, 3 nap alatt).
Megérkezik a vonat. BZmot, a kis piros. Elindulunk. Egy megható pillanat, az összes szervezõ integet nekünk, mosollyal az arcukon. 28 év.. Egy túra vége.. Ha ezek a hölgyek-urak mesélni tudnának.. Köszönöm ezt a csodás két napot Nektek!
A társaságot pedig Annának, aki megint megmutatta mennyi erõ van benne.
Zsoltnak, aki feltárta elõttünk a Kiskunságot, és gyakorlatilag idegenvezetõnk volt.
Álmosnak pedig az utolsó 25 km-en folytatott jókedvû társalgást.
És a végére egy vicc:
- Melyik a legnagyobb selejt??
- Az Alföld.
- Miért??
- Mert jobbra se lejt, meg balra se lejt :))
