Túrabeszámolók
 | Fel a Naszályra! |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 |
|
| forgacsorsoly | Túra éve: 2013 | 2013.01.06 19:34:43 |
|
| megnéz forgacsorsoly összes beszámolója |
Sziasztok!
Közel másfél év kihagyás után remekül éreztem magam a Fel a Naszályra! 10 km-es távján! Tényleg nagyon jó volt, a mindig precíz szervezés és elõkészítés (szalagozás) elõnyeit élvezve szinte elõ sem kellett vennem az itinert a táv teljesítéséhez; jólesett, hogy szabadon figyelhettem a tájat, erõnlétemet. A beharangozott sarat gyönyörûen megoldotta a fagy, absolute no problem, az idõjárás is a kedvünkben járt. Finom volt az ecetes-lilahagyma (!!!)-szolgáltatás a célban, amelyet megmaradt szendvicsem mellé fogyasztottam, bár szépen ígéretesen integettek a biztosított zsíros- és lekvároskenyér lehetõségek is... :-P
Kellemes, jól szervezett túra volt, köszönöm. Jövõre is jövök! :-))) |
| | | | |
| | |
|
| | |
| olahtamas- | Túra éve: 2012 | 2012.05.14 13:11:36 |
|
| megnéz olahtamas- összes beszámolója |
2012.05.13. Cserháti GPS túra
Naptáramba be volt írva a kötelezõ túrák közé, így a napot ennek az eseménynek szenteltem.
Reggel egy kis segítség a rajtban, csöröge-fánk tesztelés, majd amikor az elsõ busszal érkezõ tömegek elrajtoltak, akkor Karcsi barátommal nekivágtunk, hogy leküzdjük a 16 km-es távot.
El is indultunk, a Rockenbauer kopjafánál rengeteg behívó piros szalag, hiszen a piros sáv felfestése itt eléggé gyenge.
Gyors bélyegzés, majd irány a Katalinpusztai kéktúra pecsételõ hely. Gyorsan (22perc) be is dobtunk két korsó sört, hiszen az emelkedõre készülni kellett.
Elindulván a kéken, ránéztem a GPS-re és hát 1.9 km/h átlagsebességnél tartottunk :)
A Bik-kútig elég sok emelkedõben volt részünk, de azért valamennyit behoztunk a lemaradásunkból.
Persze itt a pogácsa és a beszélgetés ismét 15 percre marasztalt minket, de aztán csak tovább indultunk a kéken.
A Naszályra szerencsére nem vitt fel az utunk, nem véletlenül választottuk ezt a távot, így egy kellemes szintúton mentünk tovább, ahol egy szarvast is láttunk.
Amikor elértünk a turistautak keresztezõdésének ellenõrzõ pontjára, ott felírtuk a kódot, és megkezdtük az ereszkedést vissza a Gyadai rét irányába.
Kellemesen sütött a nap, és a virágzó rét is tele volt virágokkal, így nem véletlenül nyilvánították helyi jelentõségû természetvédelmi területnek.
A Lósi-patakon nem volt nehéz átgázolni, mert hiába esett az éjjel, a régóta tartó szárazság itt is megmutatta a hatását.
Az óriások pihenõjénél már csínján bántunk az idõvel, így ott csak 5 percet idõztünk és már mentünk is a hinta-hídhoz.
A gyerekek nagyon élvezték a billegõ hidat, még mi is átmentünk rajta, pedig a szárazság erre nem adott okot.
A donga út után nekivágtunk az emelkedõnek, majd a nemrégiben készült függõhídon keltünk át. A tanösvény tábláit olvasgatva baktattunk a cél felé, ahol virsli és kolbász közül lehetett választani.
Kellemes séta volt.
A beérkezés után ismét beálltam a rendezõi asztalhoz felváltani Annamáriát, aki meg egy 8 km-es kört kanyarított.
Közben szép lassan érkeztek be az ellenõrzõpontok emberei, és hozták befelé a finom buktát és pogácsát, amibõl csipegettünk bõséggel, de döntõ csapást nem tudtunk mérni rá :)
A seprõk, a szintidõ vége elõtt 6 perccel érkeztek be, ami idõt Bubu és Lestat sportturisztikai szabályértelmezõ értekezése tett igen mókássá.
Remek nap volt, igaz nem voltak sokan az idõjósok rosszidõ jóslatai miatt, de akik eljöttek, szerintem mind jól érezték magukat.
Fényképek:
indafoto.hu/olah_tamas/20120512_gyadai_kepek
No és a seprõk érkezése: www.youtube.com/watch |
| | | | |
|
| DonRazzino | Túra éve: 2011 | 2011.02.21 10:14:42 |
|
| megnéz DonRazzino összes beszámolója |
Cserháti GPS-túra
A tegnapi Trappot családi okok miatt sajnos kihagytam, így jól jött, hogy ezen a héten vasárnap is van lehetõség egy kis szervezett testmozgásra. Dudu48-al már nem sokkal fél 9 után a rajtban toporogtunk, ahol az itiner átvétele után a GPS-ek beállítgatásával, öltözködéssel töltöttük a maradék idõt.
Pontban 9-kor neki is indultunk elõször egy kis aszfaltos szakaszon, majd rögtön az OKT elsõ emelkedõje eszünkbe juttatta, hogy a Cserhát ösvényeit tapossuk. A dagonya csak 2 kilométer után kezdett enyhülni, megválaszoltuk az elsõ, majd a második kérdést. Aztán amint kicsit járhatóvá vált a talaj, a nagy beszélgetésben el is néztünk egy elágazást, de szerencsére egy két perces átvágással visszakerültünk a helyes vágányra és megkezdhettük a dagasztást Romhány felé. A Lilla Presszóig próbáltuk a cipõket tehermentesíteni, de végül nem túl szalonképes állapotban kértük a pecsétünket, vettünk 1-1 sportszeletet, majd elindultunk az S- jelzésen, a Rovnya felé. A sár itt volt a legdurvább az egész túra alatt (persze pont a végig emelkedõ szakaszon), bármennyire is igyekeztünk, itt 4-es átlagnál jobbat nem lehetett produkálni. Itt találkoztunk az elsõ szembõl érkezõ sporttársakkal, akik készségesen tájékoztattak a fennmaradó 10 km talajviszonyairól. Felérve a jó kis fagyott, kissé havas szekérúton, hamar jött egyik vadász les a másik után, ezután csak a szív-alakú tó geoládájára, majd a Kõhegy tetején lévõ keresztre kellett koncentrálni.
Innen ismét romlottak a talajviszonyok, felüdülés volt a Cser-tó elõtti szántóföldön kicsit lerázni cipõnként felgyülemlett fél-fél kiló agyagot. Ezután, szinte sétagalopp volt a fennmaradó 1 kilométert a flaszteren végig csattogni. A célban az oklevél-kitûzõ mellett megkaptuk 2011 eddigi legjobb ellátmányát (gulyás), amibõl ráadásul repetázni is lehetett. Köszönjük a Rendezõknek a munkát, jól éreztük magunkat!
|
| | | | |
| Tonnakilométer | Túra éve: 2011 | 2011.02.21 09:37:39 |
|
| megnéz Tonnakilométer összes beszámolója |
Fel a Naszályra! 35
Kiírás szerinti táv: 34,5 km, szint: 1160 m
A mai napon velem tartott Zsombor fiam, egy csemõi barátom, s Albertirsán csatlakozott hozzánk még két albertirsai túratárs. Határozottan szitált az esõ, amikor 5:20-kor elindultunk Csemõbõl. A nem túl ígéretesnek látszó idõjárási körülmények ellenére, mégis tele autóval közelítettük meg a Magyarkúti Fogadót. Szerencsére a rajtnál, már napfelkelte és madárcsicsergés fogadott. Nem sokkal elõttünk ért be a vicinális ezért számos túratárs állt a rajtnál. Mivel egy kicsit el is molyoltunk az öltözködéssel – hála a szervezõk gyors munkájának- a sor hamar elapadt, s mi kerültünk sorra. Ismerõsként üdvözöltük egymást, s percek alatt a kezünkbe kaptuk az igényes „úti okmányokat”.
Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a talaj felszíne fagyos volt, ennél fogva könnyedén haladhattunk a nem túl megerõltetõ terepen. A túra majdnem végig az OKT-n haladt, mely útvonal pompásan fel van ugyan festve, de a fõszervezõ minden elágazásnál még egy-két sárga szalaggal tovább könnyítette a navigálást. Mivel nem kellett bújni menet közben a térképet, így gondtalanul átadhattuk magunkat e gyönyörû téli napon a természet szépségeiben való gyönyörködésnek.
Jókedvûen értünk az elsõ ellenõrzõpontra, ahol önkiszolgáló pecsét várt ránk. Mivel sem fáradtak, sem szomjasak nem voltunk azonnal tovább indultunk. Ebbéli döntésünket megerõsítette az italboltban gomolygó sûrû cigarettafüst és a korai órák ellenére, már kevésbé szalonképes törzsvendégek hangoskodása.
Innen rövid idõre átváltottunk a P- útra, felkeresve Rockenbauer Pál kopjafáját. Azon kívül, hogy erre vezetett a túra útvonala, önös érdekbõl felkerestük a közelben lévõ geoládát is. Innen kettévált csapatunk. A csemõi csapat gyorsabban, az albertirsai csapat pedig lassabb tempóval járta végig az utat. Innen a Gyadai Tanösvény P-,ZT ágán haladtunk az Óriások Pihenõje felé, mely egyben a túra 2. ellenõrzõpontja volt. A ponton Vagdalthús édesanyja és testvére zsíros, vajas és lekváros kenyérrel, ásványvízzel kedveskedett annak, aki megéhezett. Tudtuk, hogy innentõl véget ér a sétálós kirándulás, mert a Naszály sem viccel . A K+-en fel a Bik-kútig nem túl hosszú, de meredek emelkedõjével újra az OKT úton találtuk magunkat. Most nem vételeztünk vizet (tavaly augusztusban igencsak jól esett a nagyon szépen felújított forrás vize), hanem egy balossal elkezdtük küzdelmünket a Naszály csúcsa felé. Gyönyörû volt az utunk, mivel a talajt nem túl vastag, de összefüggõ hótakaró borította. Eleinte lassan emelkedõ „hullámvasúton” kanyarogtunk, aztán jött a retteget visszafordító, mely a Naszály-nyeregig megkeseríti nem csak a túlsúlyos túrázók dolgát. Úgy ballagtam felfelé, mint a lassított felvétel, mégis komoly oxigénadósságot halmoztam fel a Naszály-nyeregig. A nyeregtõl van egy kellemes szakasz, ahol úgy-ahogy regenerálódtam, de a csúcsig vezetõ út ismét meredek, de megéri, mert nagyon szép szakasza a túrának. A csúcs elõtt újra geokesserek lettünk egy pár percre. A láda fellelése nem jelentett nagy kihívást, mivel egy a 22-es távon induló túratárs elõttünk járt a szûz hóban, így akaratlanul is segítette a láda megtalálását.
A csúcson bélyegeztünk és elõvettünk egy-egy hazai szendvicset a zsákunkból és megkezdtük az ereszkedést. Alig hagytuk el a Kopasz-tetõt megkezdõdött a fekete leves. Ahogy haladtunk egyre lejjebb, a hótakaró átváltott kisebb, majd nagyobb, s még nagyobb sárba. Vége volt az eddig nézelõdõs, élvezetes téli túrának, elkezdõdött a küzdelem a természettel.
Nagyon jól esett az Õsagárdi ellenõrzõponton felszolgált forró tea, mely újra erõt és lelkesedést öntött belénk. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy csak a K- úton kell menni, hogy ügyesen benéztük a Felsõpetényi ellenõrzõpontot, mely egy kis kitérõvel az OKT bélyegzõhelye volt. Hátraarc, majd a szembejövõk arcáról is lehervasztottuk a mosolyt, hogy bizony itt most vissza kell menni vagy 400 m-t.
Már alig volt hátra a célig 2 km-ünk, amikor Laci bácsi, aki külön jármûvel jött és a GPS túrára nevezett, SMS-en értesített, hogy megoldotta a mai napra tervezett távot és vár bennünket a célban. Aztán az utunk mellett volt egy bekerített terület, melyen több jurta is fel volt húzva, s innen pár száz méterre elértük Alsópetény szélét. Most már aszfalton haladhattunk, próbáltunk megszabadulni a bakancsunkon felgyûlt sártól, mondhatni kevés sikerrel.
Azért voltak az útvonalon néhol gyepes vagy kevésbé saras szakaszok, ahol jobban lehetett haladni. Zömében azonban ragadós, cuppogós, csúszkálós, vendégmarasztaló volt az utunk. Szerencsére a jó kedvünk a célig megmaradt.
A célban barátságosan fogadtak, kézszorítás és gratuláció kíséretében vehettük át jól megérdemelt emléklapunkat, kitûzõnket. A forró gulyásleves nagyon jól esett, s úgy láttam másoknak is. Egy csinos kislány folyamatosan hordta az asztalokra nagy tálakban a finom levest, mégis gyorsan elnyelte azt a sok éhes pocak.
Ebéd után a Laci Bácsi elszállított bennünket a rajtban hagyott kocsinkig, ahonnét õ hazafelé kanyarodott, mi pedig visszamentünk a célba, hogy felvehessük lemaradt túratársainkat. Mint késõbb kiderült a késlekedésüknek nem csak a terepviszonyok voltak az okozói, hanem Tunduli túratársnõnk szerencsétlen esésének következményeként eltörött a csuklója. Ennek ellenére végigjárta a túrát. Így is kívánok neki mielõbbi felgyógyulást, mert rengeteg kiváló túraalkalom vár még rá a közel- és távoljövõben.
Összefoglalva a napot, fáradtságos, de nagyon szép túrán vehettünk részt. Korábban olvastam egy beszámolóban vagy a fórumon, hogy Vagdalthús túráit nem szeretik az Istenek. Hol térdig érõ hó, hol felhõszakadás villámokkal, hol nyakig érõ sár keseríti meg a részt vevõk dolgát. De nem is ez a fontos. Az a lényeg, hogy mi szeretjük az Õ túráit, ugye ti is? |
| | | | |
|
| ésTöri | Túra éve: 2010 | 2010.09.04 11:03:51 |
|
| megnéz ésTöri összes beszámolója |
Cserháti GPS-túra
Kis csapatunkkal a 9 órás indulásban egyeztünk meg. Mi már fél 9-re megérkeztünk és beneveztük a barátainkat is. Örültünk az ismerõs arcoknak és közben infót szereztünk a túra optimális útvonaláról, lévén kütyüvel kell az ellenõrzõpontokat megkeresnünk. Felhívták a figyelmünket a leglényegesebb pontra: KOCSMAPONT!!!! Persze a fiúk arca rögtön felderült. Mint minden alkalommal most is lelkesen keltünk útra. Janó barátunk közben ismerkedett a GPS rejtelmeivel. Lihegve kapaszkodtunk fel a csúcsra majd le és ismét fel, elsõ pont a Csõvár romjai. Kérdés megválaszolva, majd õrült geoláda keresésbe kezdtünk. A láda nem lett meg, mert régebbi az adatbázisunk és közben a ládát áthelyezték. Hát sorry, így jártunk. Hajrá tovább, mert a kocsmapontot csak el kell érnünk. Átgázoltunk a napraforgótábla szélén, (én közben folyamatosan igyekeztem szépeket gondolni a gazdáról) és berongyoltunk a kocsmába. Épp idõben!!!! Itt kissé megpihenve elmajszoltunk némi elemózsiát és a kapott csokinkat. Tovább és tovább. Társaink már kezdtek fáradni. Dóri lábát a cipõ tartotta fogságban, Janó pedig a hátralévõ távolságot próbálta megbecsülni. (A fele még hátra volt!) A forrásnál meglepõ módon egy szentesi párral találkoztunk. Milyen kicsi a világ. A rövid távolságú kaptatókat és lejtõket leküzdve kiértünk a tûzõ napsütésre. Itt vitt az utunk Nógrádsápra. Érdekes, hogy minden templomot dombra építenek. A templomot elérve és körbejárva picit szusszantunk. Mária-barlang majd 11%-os emelkedõ. Próbálkoztunk a kerékpárosok lestoppolásával, de nem is értem miért nem akartak bennünket elvinni. Milyen puhányok :-)) a 118. km végén!! Az út szélén lévõ szedret megdézsmáltuk, szerencsére pont belefért a gyümölcskúránkba. Utolsó 2 km!! Szegény Dóri itt már mezítláb jött az aszfalton. Janónak is elege volt már az egészbõl, csak érjünk már célba. Nem mondta, de biztosan gondolta. Ismét emelkedõ, ez már az utoló, némi sovány vigaszt nyújtott ez a tény túratársainknak. Megcsinálták, megcsináltuk! Beértünk a célba. Ováció, garatuláció, büszke arcok, kézfogás és fõleg kitûzõ. Vállveregetés, mert a barátainknak ez volt életük elsõ teljesítménytúrájuk. Bízom benne azért nem riasztottuk el õket és legközelebb is csatlakoznak hozzánk vagy bárki máshoz.
Köszönet a szervezésért a túra útvonaláért. Jól éreztük magukat.
Csak zárójelben jegyzem meg: a Csõvár romjaihoz a túra nélkül biztosan nem mászom fel. Pedig megéri: csodás a kilátás és a vár még így romosan is fantasztikus.
Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl |
| | | | |
| Vagdalthús | Túra éve: 2010 | 2010.08.30 09:07:23 |
|
| megnéz Vagdalthús összes beszámolója |
Fel a Naszályra - rendezõi osszefoglaló
Nyolcadszor szerveztünk a Naszály tetejére teljesítménytúrát, mely immár negyedik éve kötött útvonalakon halad, a korábbi szabadon választott helyett. A túra felvállalt koncepciója,
hogy minden évben más útvonalakon és távokon, más idõszakban rendezzük.
Ez évben akár Nyugat-Cserhátnak is hívhattuk volna az eseményt, mivel összesen hét résztávot írtunk ki: Fel a Naszályra! 55, 35 és 24 km-es, Gyadai túra bõ 5 km-es távon, Nézsa-Csõvár-Nógrádsáp környékén egy GPS-es tájékozódási túrát. Volt továbbá két kerékpáros útvonal is: az immár harmadik alkalommal megrendezett Naszály lába 55-ös és az idén induló, nézsai rajttal-céllal szervezett Transzcserháti mûút 120-as. A Naszály-körüli túrák történetének így legnagyobb szabású rendezésébe vágtunk bele.
A program összetettsége, az útvonalak sokfélesége miatt sok ellenõrzõ- és frissítõpontot mûködtettünk, Kosdtól Szendehelyen, Nézsán, Õsagárdon át Kozárdig. Nézsán gulyással, Kozárdon, Katalinpusztán, Kosdon zsíros kenyérrel vártuk a két lábon vagy két keréken kilométert falókat, s persze volt édességes-folyadékos frissítõpont is.
Sikerült sok újdonságot mutatni a teljesítménytúrák által nem túlságosan elkényeztetett térségben, Nézsa, Keszeg, a Kõ-hegy, Alsópetény térségében sok km-nyi új turistaúttal, útjelzõ táblával. De még a kéktúra és más túrák kapcsán is jól ismert Naszályon is folyamatos a fejlõdés. A Bik-kút forrásháza megújult, és immár bátran fogyaszthatja vizét mindenki, míg a 2009-ben az év tanösvényének választott Gyadai-tanösvény is friss táblákkal, pihenõkkel örvendezteti meg a túrázót, s épül a katalinpusztai erdei iskola is, mely egy valódi komplexum lesz, ha elkészül.
A kiírásokon változtatnunk kellett bõ egy hónappal a rendezés elõtt, mivel eredetileg Õsagárd lett volna a fõ rajt-cél helyszín, de az agárfesztivál épp a túra hétvégéjére került, így a faluházat nem tudtuk volna igénybe venni a szervezés és szállás céljára. Így lett a két fõ bázis Nézsa és Katalinpuszta.
183 nevezõnk volt mindegyik résztávot ideértve, a legnépszerûbbek az 55 km-es gyalogos, a 120-as kerékpáros, és a hosszban az ellenpólust képezõ bõ öt kilométeres Gyadai-túra voltak, utóbbin örvendetesen szép gyermeklétszámmal.
A rendezõk, fõleg, ha elõzõ héten kifogtak egy viharos, villámoktól sújtott túraszervezést, már egész héten az idõjárásjelentéseket figyeli, de ezúttal erre nem volt igazán szükség. Végig ideális, napos túraidõ, szép kilátás kísérte a rendezvényt – köszönjük! Továbbá azt a segítséget is, amit pontõreink, segítõink, a vendéglátást biztosítók nyújtottak, de legfõképpen azoknak, akik eljöttek és beneveztek bármelyik távra, mert a túra miattuk lett élmény.
Statisztikák:
Fel a Naszályra! 55 km gyalogos, induló: 49/teljesítõ: 48
Fel a Naszályra! 35 km gyalogos, 24/24
Fel a Naszályra! 24 km gyalogos, 23/20
Gyadai túra 5 km gyalogos: 37/37
Transzcserháti mûút 120 km kerékpáros, 35/34
Naszály lába 55 kerékpáros, 8/8
Cserháti GPS-túra, tájékozódási, 7/7
A rendezésben részt vevõk: Balogh László, Balogh Veronika, Csipai György, Farmasi Gabriella, Forgács Ferencné, Forgács Orsolya, Forgács Péter, Forgács Zoltán, Herczegh Miklós, Hidasi Rudolf, Oláh Annamária, Oláh Tamás, Pálinkás Ferenc, Prontvai Attila, Szöllõsi Rita, Zsemba József, Zsemba Józsefné.
Köszönetet mondunk továbbá az alábbiaknak: Arizona Sörözõ-Korándi Vendégház, Nézsa; Búfejeltõ Italbolt, Keszeg; Cserhátalja Leader Közsség, Kozárd; Hangi Presszó, Kétbodony; Hotel Kastély, Szirák; Ipoly-Erdõ Zrt. Váci Erdészet; Petényi Sörözõ, Felsõpetény; Vadász Sörözõ, Cserhátsurány; Vár Sörözõ, Csõvár
|
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2010 | 2010.08.23 08:33:44 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
TRANSZCSERHÁTI MÛÚT 120 TELJESÍTMÉNYTÚRA
A múlt heti „Vagdalthús túra” után ismét egy újabb következett. Az eddigi hagyományokhoz képest erre is készültem és úgy is alakultak a körülmények, hogy ezen is ott lehettem.
A túra elõzménye, hogy a „Naszály lába 55” elnevezésû kerékpáros teljesítménytúra két – idõben és útvonalban is – eltérõ módon való megszervezése után, Vagdalthús – felbátorodva Bubu ötletén – idénre megtervezte ezt a nagyszerû, hosszú távot. A mostani útvonal ugyanis viselhetné a „cserhát összes” nevet is, mert szinte az összes Cserhátban található, aszfaltos emelkedõt meg kellett mászni a teljesítéséhez.
Végre a Salgótarjáni HKE túra szakága is több résztvevõvel jelent meg, így négyes fogatunk összeállításából elõzetesben a jó kedvre és a jó menetre is következtetni lehetett. Az SHKE indulók: Domonkos György, Puskás Aladár, Vincze Gábor és jó magam.
Már a nevezésnél a jelenlévõktõl (Vagdalthús, Oláh Tamás és Párja) a megszokott kedvességet és gyorsaságot kaptuk. Az a ritka pillanat fordult elõ fizetéskor, hogy Vagdalthús adott nekem pénzt, mivel volt nála egy olyan összeg, ami nekem járt még korábbról.
Fél tízkor rajtoltunk el és hamar ráálltunk egy viszonylag haladós tempóra. Szerencsére az útvonal abszolút a fejemben volt, így a navigációval nem kellett foglalkozni. Ez azonban nem mindenkinek volt ilyen egyszerû feladat. Az elsõ ellenõrzõ ponton ugyanis két budapesti srácot értünk utol. Õk már Pencet is megjárták (8 km és 200 m szint), mert elnézték a keszegi elágazót.
Az õsagárdi dh – útminõség tekintetében - nem volt olyan vészes, mint gondoltam, így hamar leértünk Felsõpeténybe. Itt kezdõdött egy másik indulónak az eltévedéses menete. Õ ugyanis erõsebb volt, mint mi, de nem akart hozzánk csapódni, inkább megelõzött bennünket, de az elágazókban sajnos rendre rossz felé fordult. Ebbõl adódóan elég sokszor találkoztunk és ez fõleg abból állt, hogy õ megelõzött bennünket. A teljesítménytúrázás bizony nem verseny, itt az erõnlét nem elég a jó teljesítéshez, hozzá kell még tenni a megfelelõ tájékozódást is.
A két budapesti srác viszont egy darabon mellénk szegõdött. Jókat beszélgettünk és kiderült, hogy õk „saját lábon” vannak oda-vissza. Tehát a mai kör a teljesítménytúrával együtt olyan 300 km lesz nekik. Õk szívesen elfogadták a segítségünket. A romhányi keresztezõdésben meg is lepõdtek, hogy mi csak így lendületbõl fordulunk. Megnyugtattam õket, hogy nekem már sikerült Nógrád megye összes közútját bejárnom, így nem jelentenek problémát a keresztezõdések felismerése. Egyébként – szerintem – Vagdalthús nagyon szépen kiírogatta azokat, mert az tény, hogy mondjuk Magyarnándorba beérve az embert mellbe vágja a „Balassagyarmat vagy Aszód” kérdés, hiszen neki egyik sem jó, mivel Cserháthaláp felé igyekszik.
Kétbodonyban Sárik Petiéket elõztük meg, aztán még a szenti szerpentinig együtt mentünk a budapestiekkel, akik ott technikai szünetet tartottak. Innen már kezdett jó meleg lenni és következtek a „combosabb” emelkedõk. A herencsényinél – az Aranycsengõ országúti versenynek köszönhetõen – még ajándék információk is voltak az aszfalton a hegy hátralévõ hosszából. Itt egy nagyon kellemes lejtmenet következett, ami ráadásul árnyékban futott. Legnagyobb meglepetésünkre itt egy „hazai” – tehát Salgótarjáni HKE csoport mászott ellenkezõ irányból, akikkel boldogan üdvözöltük egymást.
Cserhátszentiván körül voltak érdekesebb emelkedõk, de aztán jött a nagymezõ-pusztai, ami már az egyik legmagasabb volt a mai napiak közül, hiszen közel jártunk a 400 méterhez. Innen jött a kozárdi dh. Én eddig ezen a hegyen csak felfelé voltam és mondhatom, az igazán megizzasztott. Ehhez mérten sejtettem, hogy itt nagyon fogunk majd menni. Ez be is jött, mert az órám 70,4 km/h-t jelzett max. sebességre. A Faluházban nagyszerû vendéglátásban volt részünk. Mangalica zsíros (!) kenyér, szilva és ásványvíz. Innen nagyon nehezen tápászkodtunk fel, de azért lassan megindultunk.
Kisebb pihentetõ szakasz következett Szarvasgedéig, ahonnan aztán beindultak ismételten az emelkedõk. Innentõl minden falu után egy-egy komolyabb hegy jött. Itt már azért érezhetõ volt némi fáradtság, de a megfelelõ frissítésekkel, ezeken a hullámvölgyeken is túllendültünk. Tettünk még egy kitérõt Szirákon a kastélynál, ahol ismét találkoztunk olyan indulóval, aki még Kozárdnál elõzött meg bennünket.
A két utolsó hegy tartogatott még izgalmakat, hiszen mindkettõ 11%-os meredekséggel indított. Itt már azonban nem hátráltunk meg és jó kedvûen értünk be a nézsai célba.
Megkaptuk az elismeréseket és egy-egy tál babgulyást. Jellemzõ Oláh Tamás figyelmességére, hogy a finom étel mellé már hozta is nekem a korsó üdítõmet. Már nagyon ismer engem.
Nagyszerûen éreztük magunkat és örülök, hogy négy fõvel részt tudtunk venni ezen a színvonalas rendezvényen.
Mért adatok:
Táv: 117,1 km
Szintemelkedés: 1195 m
Idõ: 4.58’
Átlag: 23,8 km/h
Max. sebesség: 70,4 km/h
Átlag pulzus: 137 bpm
Max. pulzus: 175 bpm
Kalória: 2706 kcal
Átlagos pedálfordulat: 82 cad
Maximális pedálfordulat: 104 cad
Átlag hõmérséklet: 26 C
Minimális hõmérséklet: 19 C
Maximális hõmérséklet: 31 C
|
| | | | |
|
| Sipi | Túra éve: 2009 | 2009.10.22 00:27:06 |
|
| megnéz Sipi összes beszámolója |
Naszály 35 (Magyarkút-Alsópetény)
táv:34,5 km
össz-szint: 1154 m.
Erre a hétvégére Piros bejárást terveztem ,de hirtelen ötlettõl felbuzdulva (régóta terveztem Õsagárd ,és a Naszály környékének megtekintését)inkább Vagdalthúsék túráját választottam.Némi nosztalgiával gondolva a tavalyi "utolsó rendezésû" Cserhát40 túrára ,ami késõbb kiderült mégis meglesz tartva,ha nem is ugyanazon az útvonalon ,és távon.
Kora hajnali vonattal el Vácig ,ott átszállás a "kispirosra" ,és 6 óra 55 körül már baktattam is többed-magammal a magyarkúti kihalt állomásról ,a Beac Maxiról ismert Fogadóhoz ,ahonnan némi beszélgetés ,szerelvény igazítás ,csomag feladás után 7,15-kor elrajtoltam.
Szemerkélõ esõben indultam, az Irma-forrástól a kék sávon ,tempós gyaloglással ,néha a lejtõkbe belekocogva ,szép lassan utolérve az elõttem indulók zömét, egészen Katalinpusztáig,ahol az 1.ellenõrzõpont mûködött a helyi kocsmában (pecsét kitéve a pultra).
Nem sokat idõztem ,gyors pecsételés után tovább a piroson ,ahol sikerült is az ellenkezõ irányba menni ,hátam mögött úgy 20 méterre 2-3 "túra-társsal" ,akik végignézték hogy rossz irányba indulok ,Õk mentek helyesen ,még véletlenül sem kiáltottak volna utánam ,hogy ne tévedjek el ! Hamar rájöttem hibámra(4-5 perc múlva) ,vissza a piroson ,majd rá a közben észrevett ,szalagokkal is megerõsített jó útra. Számomra nem annyira ismert, nagyon szép (soha nem jártam erre)részeken haladtam ,érintve Rockenbauer kopjafát ,majd a Gyadai-tanösvényt ,utána nem sokkal a Gyadai-réten a piros és zöld jelzéseken elérve a 2.-ik ellenõrzõpontot(Óriások pihenõje)
Innen komoly emelkedés kezdõdött, már végig a kéken(ez a jelzés a túra végéig nem változott)a Bik-kúton át a Naszály-csúcsig ,kb. 450-500 méter fel ,úgy 5 km-en keresztül.Itt utolértem két futót ,velük kapaszkodtam-kocogtam egész addig ,amíg a meredek hegyoldalban letértünk a kékrõl ,kis idõ múlva a régi jelzésen haladtunk egy darabig ,majd nagy nehezen visszataláltunk a közben szintútra váltott rendes kék jelzésre ,amit a mögöttünk jött túratársak jeleztek.
A 3.-ik ellenõrzõponthoz már elsõként értem fel(35.-ös távon indulók közül) Pecsételés és "zúdulás" le Õsagárdra ,persze ez óvatos kocogás volt a köves talajon lefelé nem mertem nyomni nagyon.Nem siettem (közben visszaelõztek a futók ),nehogy korán érjek a pontokhoz,habár a vendéglátó-ipari egységek elviekben nyitva vannak ! ? Õsagárd kicsit csalódás ,az evangélikus templom szép volt ,végül a pont(4.-ik ellenõrzõpont) nem is kocsmában volt,hanem fentebb a falumúzeum kertjében. Itt finom sütit kaptunk ,meg dobozos üditõt.
Elég hosszú szántóföldes - erdõfoltos szakasz következett Felsõpetényig ,kevés jelzéssel ,de a kritikus helyeken szépen szalagozva. A faluban betérve a sörözõbe mely az 5.-ik pont volt ,pecsételés után ittam egy sört ,és egy kávét(jól esett nagyon).
Vissza kellett menni egy kicsit a hídon ,az új kék jelzésre (mert a régi Romhányba visz),az én térképem is régi volt ,majd végig a falun kiérve az üzemi területekre ,késõbb egy szintmentes szekérútra ,amely szinte végigvitt Alsópetényig.Nagyon sokáig (Õsagárdtól Alsópetény széléig) egyedül mentem ,csak a cél elõtt nem sokkal ért utol két másik futó túratárs,egy lány és egy fiú.
13,10-kor értem be a célba (Kulturház-Hármaskönyv Fogadó),idõm 5 óra 55 perc.
Vagdalthúsék remek kis túrát szerveztek ,a beigért szép kilátás a Naszályról sajnos az idõjárás miatt elmaradt ,de a szervezéssel maximálisan elégedett voltam,érthetõ itiner ,szalagozás ahol kellett ,az eltévedések saját hibámból adódtak ,az igazolólapban leírás a nevezetességekrõl ,és pontos információ a vasúti és busz járatok menetrendjérõl !
A végén pincér szolgálta fel a bablevest ,megittam a "feladott" sörömet is ,jó kis túra volt.
|
| | | | |
|
| barlangimedve | Túra éve: 2008 | 2008.08.12 02:47:31 |
|
| megnéz barlangimedve összes beszámolója |
Naszály 40 (-nek indult, de kb. 26 km megtétele után 22 lett)
Ezt a Naszály túrát egyszerûen nem hagyhattam ki, ha már hosszú évek óta látom a hegyet (a Duna másik partjáról) az ablakomból és még sohasem jártam rajta.
Így kicsit "hazai" pályának tûnt ez a hegy, de lehet hogy az Erdõkerülõ túráról ismerõs barátságos rendezõgárda is közrejátszott abban, hogy kicsit optimistán kezdtünk bele ebbe a túrába.
Ott kezdõdött a dolog, hogy a teljesítõképességünk határát súroló leghosszabb távot (37,7 km, 1370 m, 10 h) választottuk. Ezt a távot, szintet, szintidõt tapasztalatunk szerint csak optimális idõjárási és talajviszonyok között "bírjuk". Ennek megfelelõen az esõkabátokat a zsák mélyére süllyesztettük (úgyse fog kelleni), és az indulás után pár perccel elkezdõdött csepergésre elõ sem vettük. Ráadásul az út eleje a Gyadai-tanösvényen egy változatos, sûrû erdõben vezetett, ahol az esõt inkább csak hallani lehetett, érezni nem nagyon. Aztán egy szép tisztásra bukkant ki az út, majd a Lósi-patak mocsaras területén átvezetõ, cölöpökre rögzített pallókon hangulatosan kanyargó rész következett.
Nagyon tetszett az út, észre sem vettük, hogy kezdünk kicsit elázni. Mire az Óriások pihenõjénél lévõ 1.ep.-hez értünk, már nem volt kedvünk elõvenni a kabátokat, továbbra is ragaszkodtunk ahhoz, hogy nem lehet komoly esõ ezen a túrán.
Tévedtünk !
Mire a 2.ep.-hez értünk (Õsagárd-focipálya-agárbemutató és verseny) nemhogy elállt volna, de egyre jobban esett, jól feláztatva az amúgy sem csontszáraz utakat. Ráadásul ez a szakasz nyílt terepen(erdõszélen és egész fiatal erdõben)vezetett, ami se az egyszál pólónknak se az agyagos talajnak nem kedvezett. Õsagárdon egy büfésátorban található OKT bélyegzõt kellett(volna) fellelni, de mi pont akkor keveredtünk oda, amikor a csendes, áztató esõ sûrû záporrá változott. Szerencsére találtunk a sok sátor között egy üreset, amibe ideiglenesen beköltöztünk. Közel egy órát idõztünk ott, amíg megszáradtunk és elcsendesült az esõ. Közben megtettük a megfázás elleni óvintézkedéseket is (száraz zokni, póló és kellõ mennyiségû Jagermeister).
Felvettük a kabátokat is és elindultunk a vízben tocsogó focipályáról, miközben a várható talajviszonyok és az elvesztegetett idõ miatt bizony a rajtba való visszakullogás is eszünkbe jutott. Node nem ezért jöttünk, tehát irány a kék jelzés, amerre a túraútvonal folytatódott. A faluban még láttunk magunk elõtt két határozott tempóban haladó túrázót(viccesen mondtam, hogy biztos a seprûk), de utána egy jó darabig senkivel sem találkoztunk, és onnantól az eddig megszokott A4-es eligazító táblák is hiányoztak. Mire a Naszály tövénél lévõ útelágazásba érkeztünk K-,P- , addigra a hátralévõ táv és a haladási sebességünk összevetése sötétedés(és célzárás) utáni célbaérést valószínûsített. Az is világossá vált, hogy tényleg a seprûket láthattuk magunk elõtt elzúgni.
Mivel túrát sohasem adtunk még fel, ezért csak "átneveztünk" egy (a kiírásban nem szereplõ, de tetszetõs) rövidebb távra és a Cselõtepusztáról induló 22 km-es túra útvonalára tértünk rá. Ez az útvonal a Kopasz-tetõn keresztül vezetett a Naszályra, ahonnan a két túra már azonos útvonalon haladt a célig. Eddig se mentünk csúnya helyeken, de a Kopasz-tetõre vezetõ vadregényes út, a különbözõ irányokba pazar kilátást nyújtó, selymes fûvel borított hangulatos tisztások felejthetetlen élményt nyújtottak. Ráadásul eddigre már a nap is kisütött, szinte jutalmul konok kitartásunkért.
A Naszály után néhány ismerõs arcot is láttunk, akik a túra elején elhagytak már minket, és talán csodálkoztak, hogy kerülhettünk megint eléjük.
A tekintélyes szintkülönbség legyûrése a meredek, csúszós úton felfelé a Naszályra bizony fárasztó volt és lassan ment, de ugyanez egy menetközben "talált" csúnya térdizület rendellenességgel lefelé...Hát nem haladtunk gyorsan, egy-két esõtõl felfrissült csiga -huss- elhúzott mellettünk. Azért valahogy leértünk a hegyrõl és meglátogattuk a túra utolsó szakaszán található, Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafát és emléktáblát is.
Mielõtt a kocsinkba ültünk volna, bejelentkeztünk a célban, hogy ne keressenek. Mivel egyetlen kiírásban szereplõ távot sem teljesítettünk hiánytalanul, ezért díjazásra sem tartottunk igényt. Megintcsak tévednünk kellett, egyszerûen kijelentették, hogy üres kézzel nem mehetünk el. Gyors fejszámolással megállapították, hogy az egyik túrának az eleje, a másiknak a közepe-vége, az összesen bõven megvan a rövidebb táv, így arra a díjazásra jogosultak lettünk. Az egész túra csúcspontját jelentõ, hatalmas kondérban rotyogó, amúgy is fenséges vaddisznópörkölt így sokkal jobban esett.
Összességében a viszontagságos körülmények (elázás, sártaposás, sérülés)miatt tulajdonképpen kudarccal végzõdõ túráról nagyon szép emlékekkel távoztunk. A táj, az útvonal, a rendezés színvonala és a rendezõk hozzáállása feledtette a kellemetlenségeket. Azt meg nem is értem, hogy az 500 Ft-os nevezési díjból hogy lehet "kigazdálkodni" minimum 1000 Ft értékû segédanyagokat, díjazást és szolgáltatást. No de nem is akarom firtatni, inkább a túratársak nevében is gratulálok, és köszönöm a rendezõségnek a fáradozásukat. |
| | | | |
|
| Ken-Shi_Kun | Túra éve: 2007 | 2007.05.13 20:59:38 |
|
| megnéz Ken-Shi_Kun összes beszámolója |
Hát igen, Vácott született emberként némiképp hazai pálya (lehetne, bár bevallom a középiskolás felvételi óta, idestova 7 éve a környéken sem nagyon jártam, hátmég túristaúton...). Indulás reggel 4:30 kelés, fogni kocsi, befelé Pest nyugati 5:30 indul a vonat Vácon át Szobra. Egészségünkre. Évfolyamtársam végül megkerült, jegyvételezés, majd 7-es vágány elej, induljunk. Vácon végül leszállás után buszpályaudvar: jegyvételezés ismét, idõközben megismerkedtünk egy sporttárs hölggyel, akivel a startig együtt maradtunk. Buszsofõr végül szólt: megérkeztünk. Remek. Leszállás, tábla jelzi a kulcsos-ház felé vezetõ (hátsó) utat 2,2km, bemelegítés nem árt ugyebár. Idõközben gyönyörû látvány tárult elénk, a reggeli párába burkolózó Naszály. Gyönyörûen kijelzett (A4-es papírra írva) úton végül elértünk Kulcsos-házig.
Nevezés, futómû utánigazítás, indulás, megtehettünk kb 5 métert, rögtön kis pihenõ konzervnyitó kölcsönzés címszavával, ugyanis ekkor ébredeztek a Kulcsos-házban éjszakázott túratársak is. Majd ismét kb 200m emelkedve és rögtön elfordulunk jobbra, mint kicsit késõbb kiderült balra kellett volna, sebaj, ennyi még kell. Kis táv megtétele után kijukadtunk Kosd nyugalmas falujában és követve a jelzéseket el is jutottunk elsõ EP-hez, az esõházhoz. Matrica az ellenõrzõlapra, kis vetkõzés tekintettel az igencsak megemelkedett hõmérsékletre, kis folyadékutánpótlás, indulás tovább. Kiérvén a faluból elhaladtunk egy bányászemlékmû melett, egy perc csend után végülis továbbhaladtunk. Rögtön ezután túratársam kifejtette, hogy elírták az ellenõrzõlapot, mert nem létezik, hogy itt most majd 500m szint fog jönni hirtelen. Megnyugtatok mindenkit, nem írták el, sõt. Combos emelkedõnk 3/4-e környékén egy gyönyörû félig tisztás-félén végülis kis pihenõt tartás közben panorámakép készült a környékrõl. Fél korty víz, tovább indulás (hozzáteszem a hõmérséklet és a páratartalom ekkor tetõzött be nagyjából és sajnos mindkettõ értéke igen magas volt, ráadásul a szél sem fújdogált túlzottan). Majd ismét emelkedõ, és kilátó! Kis keresgélés után megtaláljuk az ellenõrzõ kódot, majd következik a kötelezõ pihenõ: Fel a Kilátóba! Határozottan megérte a kilátás amit pest felé (hála égnek) takartak a fák.
Indulás tovább: kisebb lejtõ, akkor ezt befutjuk lazításként, majd balkanyar, jöhet látó-hegy. A keresztbõl sajnos nem sok maradt, de a kilátás itt is határozottan megérte, kis pihenõ és ismételt kódkeresgetés után indulás vissza: jöhet a forrás! Az út itt sok helyen érdekes volt, cipõben elég kellemetlen a bokának és bot nélkül kellemetlen a túrázónak (a kandikamera is felvehette volna amit ott alkottam sokszor). Menés-mendegélés, majd elértünk a Bik-kúthoz, ahol a pontõr hölgytõl kaptunk ismét matricát ez ellenõrzõlapra egy pontos idõ kíséretében. Sajnos a túra végén megtudtuk, hogy betegség miatt idõ elõtt ez a pont "bezárt" ezért itt is jobbulást kívánnék sporttársunknak. Szõlõcukor, egy falat szilárd anyag, egy korty víz, indulás tovább.
Innentõl kellemes úton haladtunk tovább, majd kiértünk a 2-es fõútra amit a hangok már jóelõre jeleztek (skizofrémiától mentesen természetesen ^_^). A lakotterület tábla az átlagsebességre nem sok hatással volt, sebaj, megszoktuk. Kis talpalás után megérkeztünk a Gyadai-tanösvény parkolójához, ahol utolsó 5km-nyi utunkat kezdtük meg a tanösvényen. Utunkat tovább gyorsította a beharangozott vaddisznópörkölt igencsak kellemes illata. A tanösvény kellemes útnak ígérkezett bár sajnos a függõhíd jelzésnél a "tervben" szócskára nem figyeltem fel, így természetesen sajáltam mikor nem találkoztunk vele, ámbár az Óriások pihenõhelye elõtt kárpótolt minket ezért némi rönkfasor a mocsáros talaj felett. Majd Óriások pihenõhelye EP, indulás tovább, és ismét rönkfasor, és még egy billenõ-híd is. Gyors fénykép, majd ismét vissza sebességbe. Ismét beérve az erdõbe konstatáltuk, hogy a K+ jelzés az nem egy nagyon elrontott ZT jelzés, de végülis csak megtaláltuk az utunkat. Idõnkénti oktatótáblák tudatták velünk a helyi ökológia sajátosságait, vagy egy ottani fa fajtáját. Végül a tanösvény is véget ért, és a célban megkaptuk az utolsó matricát és az elsõ teljesítésért járó díjazást is, nem is beszélve az ebédrõl. Egy kellemes ebéd után végül indulás vissza a buszmegállóba, kis várakozás, majd szardínia szindróma-közeli helyzetben megérkeztünk ismét vácra, vasútállomás, utolsó pillanatban elkaptunk egy vonatot vissza pestre. A vonaton persze meg végsõ eszmecsere, és rövid pihenés.
Határozottan jó túra volt, az új festések mindenütt kitûnõen vezették az utunkat, szalagozás bár nem volt, nem is kellett. Az idõ nekem legalábbis elég meleg volt, ami kombinálva a magas páratartalommal fullasztóra sikeredett, de ennyi kell is. Várom a 2008-as túrát is. |
| | | | |
| kekdroid | Túra éve: 2007 | 2007.05.13 17:07:39 |
|
| megnéz kekdroid összes beszámolója |
Fel a Naszályra!
A címben szereplõ teljesítménytúrát már az elmúlt évben is nézegettem, hogy milyen jó kis csillagtúrát lehetne tenni. Idén a csillagtúra átadta a helyét egy szép vonalvezetésû, könnyûnek viszont nem mondható fix útvonalú teljesítménytúrának. Egy héttel a túra elõtt e-mailben jelentkeztem elõre, majd vártam és reménykedtem, hogy jó idõ lesz.
Az idõjárásra végül nem lett panasz, sõt, a nagy meleghez még jelentõs páratartalom is társult. A túra most is a Nyugati pályaudvaron kezdõdött (jelképesen, persze) kora hajnalban, mert még a rajtidõ elején ott szerettünk volna lenni. Évfolyamtársammal együtt teljesítettük a túrát, nagyon gyorsan ment a kolléga, alig gyõztem néha utánaloholni. Vácott találkoztunk egy sporttársnõvel, elõre vettünk buszjegyet, és vártunk a buszra. Összesen öt túrázó választotta ezt a reggeli buszt Cselõtepusztáig, a sofõr készségesen szólt a megállónál. Innen bõ két km séta következett a kulcsosházig, közben egy magaslatról szép kilátás nyílt a párába burkolózó Dunakanyarra és a Visegrádi-hegységre.
Neveztünk a fõrendezõnél, nagyon barátságosan elmagyarázta, merre kell menni, majd - egy konzervnyitó kölcsönadása után egy ottalvónak (igen, a kulcsosház mûködik, ott is lehetett volna aludni elõzõ este) - elindultunk. Túratársnõnktõl itt elköszöntünk, majd az elsõ kanyarban rosszfelé mentünk (szégyen gyalázat, hiszen a jelzés világosan ott volt), kb. 200 m után korrigáltunk. Enyhén sáros úton jutottunk el Kosdra (ismerõs hely...), végigjártuk a falut és egy nagy esõháznál, immár a zöld körtúra jelzésen az eddigi piros négyzet helyett, megtaláltuk az elsõ pontot. Matricát kaptunk az igazolólapra, megemlíteném, hogy a füzet nagyon korrekt volt, szint- és távadatokkal, leírással, menetrendi kivonattal. A Naszályról készülõ(-t) új turistatérkép fénymásolt verziója is helyet kapott benne (ezt majd valahonnan be kell szereznem).
Kosdot elhagyva kezdõdött meg a rettenetes emelkedés a Naszály csúcsára. Az Országos Kék jelzésig köves, kissé kényelmetlen úton haladtunk, menet közben megálltunk egy pillanatra a Bányász emlékmûnél. A Kék - együtt a zöld körtúra jellel - hihetetlenül meredek (de semmiképp sem egyszerû) ösvényen kaptat fel a Naszályra. Elõször néztem is a füzetben a szintadatokat és csóváltam a fejem, hogy ezt bizony elmérték. Pedig nem, sõt, én gondoltam eléggé tévesen. Az elsõ pihenõt, ahol útitársam fotózott is, a Kopasz-tetõn tartottuk, innen egy darabig szintben haladtunk, de még elõttünk állt egy komoly emelkedõ. Ezt is leküzdve, egyszerre a geodéziai torony lábánál találtuk magunkat, ahol gyorsan felírtuk az igazolásul szolgáló kódot, majd körülnéztünk a toronyból. Megérte a létrázás, fantasztikus, párás, felhõpamacsos panoráma fogadott, szinte minden irányban elég messzire el lehetett látni.
A toronytól futottunk egy kicsit a lejtõn, majd megtettük a Látó-hegyre (igazolókód) a kitérõt. A keresztet valami vandál durván megrongálta (Ki a bánat megy fel egy hegyre, hogy ledöntsön egy keresztet? Egyáltalán, ki dönt le egy keresztet?), a kilátás azonban megint elsõrangú. Visszamentünk a Kék jelzésre és a csúszós, helyenként nehezen járható ösvényen bemutathattam, mi mindenre jó egy pár túrabot: például nem gurul le az ember olyan könnyen a hegyoldalon. Igaz, útitársam sem gurult le. Viszont a lejtõkön futott, ezt a tempót most nem tudtam laza eleganciával tartani. Viszont így bele-belekocogva hamar elértük a Bik-kutat, ahol a pontõr hölgytõl megint matricát kaptunk. Innen kellemes erdei úton talpaltunk tovább az erdõbe beszûrõdõ napfényben.
Katalinpusztának (pontosabban a 2-es fõútnak) jóval hamarabb meghallottuk a hangját, mint ahogy odaértünk volna. Az igen forgalmas úton úgy tûnik, még mindig nem érdekel senkit a lakott területet jelentõ tábla. Így siettünk otthagyni az utat, a Gyadai-rét tanösvényéhez vezetõ jó minõségû aszfaltcsíkon már elviselhetõ mértékû volt a forgalom. Itt volt a túra célja is, egy 5 km hosszú kör megtételével késõbb. A tanösvény jelentette ezt a kört, örömmel tapasztaltam, hogy sokan végigsétálják a teljesítménytúra résztvevõin kívül is. Szépen kijelzett ösvényen mehettünk, erdõben, mezõn, mocsárban - ez utóbbiban afféle hosszú rönkhídon vezetett az út, egy helyen még leágazó pihenõ is volt. Nem is beszélve a billenõ hídról, hatalmas ötletnek tartom. A pont az Óriások pihenõjénél volt, itt még egy matricával gyarapodott a gyûjtemény.
Az erdõben még megállapítottuk, hogy a kék kereszt jelzés az nem egy elrontott zöld T, hanem egy nagyon jó K+, majd visszamentünk és helyesbítettünk a pályánkon. Még egy árkon kellett átkelni és már majdnem el is értük a célt. Ott végül megkaptuk az elsõ teljesítõknek járó díjazást (mindkettõ nagyon szép) és bõ félóra várakozás után pompás vaddisznógulyást ehettünk, tûzforrón. Érkezõ sporttársakkal való beszélgetés miatt természetesen én fejeztem be utoljára az ebédet, majd szépen visszasétáltunk hármasban - az MVTE titkárával kiegészülve Katalinpusztára a buszmegállóba. Még megérkezett a reggel megismert túratársnõ is, éppen elérte a buszt, ahol kellemes huzatban utazhattunk - állva - Vácig.
Még egy dolog: a Naszályra és környékére nagyjából úgy emlékeztem, hogy néhol van esetleg egy-két jelzés. Ehhez képest az összes érintett turistaút tökéletesen követhetõ volt, mindenféle szalagozás nélkül is. Szeretném megköszönni a túrát, remek szervezés volt, jól kitalált útvonalon, a célban remek szolgáltatással és barátságos pontõrökkel; remélem jövõre is jöhetünk, akár még többen is. |
| | | | |
|
| SchM | Túra éve: 2005 | 2005.05.03 11:51:39 |
|
| megnéz SchM összes beszámolója |
Fel a Naszályra Vácról
Családi kirándulás formájában indultunk neki, bátyám a két nagyobbik fiammal Vácról, a vasútállomásról indultak el, én meg a két kisebbel (2 ill. 4 évesek) kicsit feljebbrõl, az agyagbánya feletti buszmegállóból.
Terveink szerint mindkét csapatunk a sárga jelzésen ment volna fel. Ha lett volna. Állítólag a vasútállomás környékén még lehetett találni jelzést, utána nem nagyon, így sikeresen ki is jutottak a Sejce felé vezetõ mûútra, és onnan mentek vissza a természet lágy ölére.
Én is elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam megkeresni a felfelé vezetõ sárga jelzést. Egy idõ (kb. háromnegyed óra) múlva feladtam, mert a kicsit kezdtek meg-megállni és még el se kezdtünk felfelé menni... Elindultunk annak azn ösvénynek a folytatásást, amelyik a buszmegállóból indult, mert az térkép szerint nagyjából a sárga vonalán halad. Egy idõ után X elágazáshoz értünk, egyenes tovább lankásabb, de sziklásabb út vezetett, jobbra meredekebb, de irányban jobban tetszõ ösvény. Ezt követve egy viszonylag meredekebb rész után (közben egy kis technikai szünetet (pelenkázás) tartva) lankásabb rész következett, majd kiértünk egy földútra, ahol sikerült megtalálni az elsõ (és szinte egyetlen) sárga jelzést. Jobbra haladva egy dagonya mellett vitt el az utunk, majd megtaláltuk a jobbra, felfelé, a csúcsra vezetõ kék jelzést. Eddigre már eléggé elfáradtak a kicsik, de nem adták fel, ha nagyon lassan is, de feljöttek a toronyig. ott már várt ránk bátyám és a két nagyobb fiam, akik, mint kiderült a kék háromszögön jöttek fel, igaz, nem egészen azon szerettek volna... Megnéztük a kilátást (szép), majd elindultunk visszafele. Gondoltuk, hogy lefele csak megtaláljuk a sárga jelzést, de ez persze csak hiú ábránd volt. A kéken le, majd balra a földúton egészen a bányáig. Kissé meredeknek ítéltük a lejutást, meg a lezárt terület se vonzott minket, így visszafordultunk és megkerestük azt az ösvényt, amin feljöttünk. Azon szépen le is ereszkedtünk, igaz közben a legkisebbet már fel kellett venni a háti hordozóba, mert ekkortájt õ már a délutáni pihenõt szokta gyakorolni. Egész jót aludt a hátamon, míg leértünk a kocsihoz.
Tapasztalat: vagy a térképet kellene aktualizálni, vagy nem ártana újra felfesteni a sárga jelzést, esetleg mindkettõ. Mindazonáltal jó volt és a kicsiknek is nagy élményt jelentett a túra.
|
| | | | |
|
|
