Túrabeszámolók

Két év után visszatértem, és mivel már nem volt villamosozás az útvonalban, így a hosszútávot választottam. Rendhagyó a túra, eseményhez kapcsolódik a tematikája, így nem is baj, hogy van benne egy tíz kilométernyi városi séta (nekem tudtak újat mutatni a rendezők). Emelett iskolai rendezés, amit különösen szeretek, és csak bízni tudok benne, hogy a pontörkodő fiatalok nemsokára a túrázáshoz is kedvet kapnak. Szóval, szerintem előnyére változott ez a túra. Bővebben a blogban.

 szia emberek,a Dûlõkeresztelõn tébláboltam..

Hát persze,hogy éjszakásból..naná..reggel a metrón,a kismetrón,ami földalatti,akárcsak a nagy,elektromos,mert olajok vagy benzinek csak,a lóvontatás pedig szeszélyes mivoltja miatt ki lettek iktatva már régebben.Szakállas arc ácsorog,bakancsa elárulja,persze,hogy neki is menni kell.Leszáll,bemegy,fizet és elindul a túrás,mert enélkül felírja a rendõr és nincs pogi és üdítõ,és persze kitûzõ és oklevél,meg pecsét a bukuba.Szóval,két ismerõssel kezdek,csak az egyikük nõ,a másik Imre,és bandázunk az Andrássyn,még kora van,forgalmilag,egyik kapu alatt két nõ,papírt írnak alá,amit a rajtnál vásároltunk,humort egyáltalán nem akarnak..hja,anélkül pedig nehéz. Megyünk,mint a migránsok,Bazilika,pont,itt már õrzik a lányokat a fiúk,nem lehet bízni bennünk,aláírnak és kész..Lánchíd és a Vár,magányos kislány félúton,aztán fiú és megint lány ,mind magányos,de a város már ébredezik,a pálinkafesztiválra készül,ezért a túrázót elterelik a megszokott útvonalról..már amit mások megszoktak,én ugyanis elsõ dûlõs vagyok,és tartok a mamutnak,még mindig többen,itt is õrzött lányok,aláírnak,és Gülbaba felé küldenek,akirõl köztudomású,hogy krumplit neveztek el,és itt is lányok õrzik a pontot,sütkéreznek és óvakodnak,senki férfiú nincs velük,ezért haladunk a fürdõk mögött a Szemlõ felé,ahova egyébként a papír is utasít.Látnivaló a szombati munkavégzés,Budán,ahol az ország egyébként is jobban teljesít,gépek zörögnek,emberek ácsorognak és elmegyünk mellettük,fel a háromszög jelen,ez már sokatmondóbb,csúcsjel,végén a József kilátó,balkezes kislányok írnak alá,és barlangok felé tartunk.Valaha ez õsemberi rész lehetett,ma is az,csak másképp,megváltozott a barlang és az ember is,már csak alig emlékezünk,a jelen is éppen elég gondot jelent(het),ha magyar vagy és trianoni sápítozásokon nevelnek föl idõsebb magyarok,és a szírek és a palesztínok számára sem vagy célország,sokszor a fiatalabb generációnak sem.Persze,a túra,maradjunk a Mátyás hegy oldalában,Gábor csapódik,régebbi arc nagytúrákról,most csak harmincon,de segítségével elnavigáljuk egymást rosszfelé…ám a csapos beszól és innen olvassuk a papírt,ami útmutatás a magunkfélének,aki egy évben öt-hat alkalommal mássza a hegyet,minden túrán más irányból,a pontõr is változik,a tetõn gyönyörû fiatal lányok,akár eddig,magamfajta vén kujonnak külön öröm látni õket,nekik kevésbé engemet..de máris a Fenyõgyöngy fölött búcsúzunk a rövidebb távostól és irány a nyereg,ami Virágos,és fiúk õrzik a büfékocsit,aláírásuk a pecsét,innen Hármashatárhegy a Vihar közbeiktatásával,piknikezõk néznek keresztül rajtunk,jó idõ van,autók állnak a sátrak mellett,így kell ezt csinálni,ezt szokjad,ha idenõttél a Kárpát aljába,és szedd a tüzelõt a jármûved csomagtartójába,különben vagy száz métert is gyalogolhatnál..a Vihar hegy szétszórja a csoportot,csak Vilmos követ,kerékpáros arc,de gyalogol mögöttem szorgosan.A Hármason lányok és sok-sok kiránduló,a mi csoportunk a bólyával jelzett,meg is vannak,és lefelé váltok,miután ismerõs arcok nem látszanak.Nyereg,a jelzés  kék lesz,osztályok nyüzsögnek,október hatra emléxünk,akiket a magyar vértanúnak tart,az más szemszögbõl nem is annyira magyar,mint szerb,vagy német,esetleg lengyel, és néhányuk legalább egyszeres áruló – esküszegõ?de ez már csak afféle belemagyarázás a történelembe,hiszen a mi hõseink,csak nem nyerhettek..azóta sem..pedig itt az Árpád kilátó,a nyüzsi itt is megvan,az állandó bérlõ talán fagymentesre váltott,fiú õrködik,és tovább lefelé,Battai lépcsõ és Ferenc halom,két hölgyet kerülök,leszakítják Vilmost,igen helyesen,fiatalabb és vagányabb nálam és ráér..Normafa,szódás-pogácsás fiúk írnak alá,csak nem fogytak el a lányok?aggódom Makkosmáriáig,ott is fiúk a sorompónál..oda se neki,a túra remek,idõjárás és hangulat van,népek kereszbe-kasba,a migránsok irigykedve néznék most a kivonulást.Fölfelé lihegek a János oldalában,a férfinév ezúttal hegyet jelöl,a jel piros,már a színérõl is megismerhetõ,elüt a sárgától és a kéktõl is..formája csík,ez különbözteti meg a kereszttõl vagy a háromszögtõl,az omegáról nem is szólva..sok népek a kisvasútnál és a libegõnél is,a pontnál fiú,meg sem lepõdöm,inkább az elõzõ hölgypárostól,akik elõttem megint,más biztosan az útvonaluk..átkujtorgok az autók közt a vitaminoshoz,ezúttal zárva,a nõ étterménél a vaddisznó pörköltjét most húzzák át,biztosan csak malacka volt,föl a Hárshegyre,a jel sárga..odafönn magányos ifjú kettesben egy másikkal,ide sem jutott lány,véletlenül vagy szándékosan.Már csak a Nagyrét,hamar meg is van,tanár bácsi és a zsíroskenyér,szódával,kitûzõ oklevéllel,szóval minden a helyén..

És haza,csodálom a mobilozó áradatot,akiknek az erdõ mellékes,a zinternet és a kapcsolat sokkal fontosabb,a távoliakkal,akiknek itt és most nyomni kell a szöveget,a szomszédom nem érdekes..azért õk túlnyomórészt lányok-asszonyok,vagy olyan fiúk,akik sokban hasonlatosak hozzájuk...

Remek túra,rengeteg balkezes pontõrrel,fiúk és lányok egyaránt,persze,hogy máskor is..mindenkinek csak ajánlani tudom,akár kezdõknek is,mert valahonnan el kell indulni.

A 2012-es beszámolók annyira riasztóak voltak, hogy meg kellett néznünk, már a túra részét, mert az ún. hosszú, és közép túra, szerintem nem fér bele a gyalogtúra fogalomkörébe, és nem tudom, hogy mit keres a Budapest kupában. A rövid útvonalát élveztük... az TT nélkül is jó... ja és a beszámoló.

Dûlõkeresztelõ Hosszútúra 33 - 2012

Itiner ITT

Nyomvonal: 1. szakasz, 2. szakasz

Szeretek kicsit felkészülni mi vár rám, utána nézni a térképen a várható útvonalnak, ezért gondoltam információt gyûjtök a túra elõtt.

Azonban a túra honlapja meg sem volt jeleníthetõ, a link nem élt. Késõbb szerencsére javították. Addig is megpróbáltam telefonon tudakozódni. Meglepetésemre, a TTT oldalon megadott vonalas számon nem is tudtak a másnap sorra kerülõ túráról. Amikor mondtam az információforrásként megadott másik nevet, akkor tudtomra adták, hogy a TFSZ csupán hetente két alkalommal tartózkodik bent. Ezen a számon felvilágosítást nem tudnak adni.

Az elõzmények ellenére érdekesnek ígérkezett az íróasztal mellett olvasva a Dûlõkeresztelõ. Játék, egy nagyobb sorozat, része, ellátás a pontokon… Ehhez képest merõben mást kaptunk.

A befizetett nevezési díj ellenértékeként 1-nél több vízvételi lehetõséget reméltem, az 1 db kis csokoládé sem nevezhetõ „ellátásnak”. Meglehetõsen összecsapottnak tûnt az egész, holott úgy láttam, nem az elsõ szervezésrõl van szó. A tapasztalatlan gimnazista pontõrök – tisztelet a kivételnek – azt sem nagyon tudták, mi a feladatuk. Az egyik ponton javaslatunkra tették ki az õket jelzõ bóját. A reakciójuk az volt, hogy nem tudták merrõl érkeznek majd a túrázók. Az Árpád kilátónál üldögélõ pontõrtõl segítséget kértünk a továbbhaladás irányára vonatkozólag. Megmutatta az irányt, ám bennünk mégis felmerült a kétely… Szerencsére… Mert más irányba kellett folytatnunk. A pontõrök tájékozatlansága nem volt egyedi eset. Nagyrétre érkezve fogalmunk sem volt, merre keressük a célt, a nagy tömeg más rendezvényre utalt. Megpróbáltam felhívni a honlapon magadott számot, ám néhány csörgés után az illetõ kinyomta… A célban oklevél gyanánt egy fénymásolt lapot kaptunk, amire nem is az én nevemet írták. Célszerûbb lett volna „túrára szabottabb” kitûzõt csináltatni. A 2012-es évszám miatt egyébként sem használható jövõre. Az évszám helyett több értelme lett volna a teljesített távot feltüntetni. Ez így több éven át kiadható lett volna és a túrázók is szívesebben veszik, ha évek múlva is látják mit teljesítettek. De mi, akik a hosszú túrán indultunk, még szerencséseknek is mondhatjuk magunkat, mert kisgyermekes családi túráról beérkezõk még ezt sem kaptak. Ez a túra valójában egy pénzcsinálás volt a szervezõk részérõl. Fültanúja voltam a családi távon indulók felháborodásának, amivel tökéletesen egyetértettem.

A táj szép volt, ezért mindenképpes érdemes idejönni, de jövõre azt hiszem én is más túrát választok.

Rendezõk a kiírás szerint: Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Márton István, Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképzõ Iskola és Gimnázium, Honvédség és Társadalom Baráti Körök

Táv: 8 km / Szintemelkedés: 400 m

Normafa => János-hegy => Szépjuhászné => Hûvösvölgyi Nagyrét

Közelítve a rajt helyéhez, már a buszon (21A) akkora tömeg volt, hogy egy ceruzát nem lehetett volna leejteni. Az emelkedõn erõltetett hegymenet volt, azt hittem elkezdünk visszafelé gurulni. Közben megismerkedtem egy alkalmi túratárssal, aki szintén egyedül jött a mai túrára.

A rajthoz az indítási idõ után értünk oda néhány perccel, de még akkor is hosszú sor állt a nevezésnél (15 perces). Ez nem is csoda, mert egyetlen hölgy végzett mindent. Itiner már nem volt, csak a hölgynél egyetlen utolsó darab. Amit úgy könyörögtünk ki a kezébõl, mivel alkalmi túratársam azért jött át ide Hûvösvölgybõl a 14-es rajtjából, mert ott már nem volt itiner, neki pedig térképe. Befizettük a nevezési díjakat. Nyugtát és egyéb bizonylatot nem kaptunk. Ráadásul kettõnkre csak 1 rajtszám jutott és egyikünk neve került fel a lapra. Ezt korrigáltattuk, hiszen kettõt fizettünk - mégha igazolni nem is tudjuk - de a végén a BpKupás elszámoláshoz külön kellett nekünk.

Rajtoltunk. Az útvonal és a leírás ismert és egyszerû szakaszokon vezet (K, P, S, S körséta), nem volt benne hiba. Erre a túrára rengeteg iskola szervezte meg az osztálykirándulását. Tömeg volt az erdõben egyrész ezért, másrészt a jó idõ miatt is. Zsongott az erdõ, a fiatalok nem tudják mi a természetjárás lényege és íratlan szabályai. Hát biztos, hogy ma nem sikerült kikapcsolódnom, de legalább edzésben tartottam a testemet, ha a lelkem nem is talált megnyugvásra. Az ellenõrzõ pontokon rendben megkaptuk az aláírásokat. A vasútállomásokon többször is volt vízvételi lehetõségünk, éltünk is vele. Kellemes idõnk volt, kb. 25°C, felhõs, csak a végén kapott el egy futó zápor.

A réten a célnál szintén hatalmas tömeg fogadott, nem találtuk a célt. A zsíroskenyeres asztal környékén érdeklõdtünk, hogy kinél kell jelentkeznünk. Az ott ülõ egyik hölgy az elõtte lévõ asztalra mutogatott és mondta, hogy a piros pólós igazol. Annál az asztalnál csak diákokat találtunk, nem igazoltak õk semmit, sõt azt sem tudták, hogy mi az a Dûlõkeresztelõs túra. Az elõzõ hölgyet újra megkérdeztük, ugyanazt mondta és mutatta, majd szembesítettük a diákokkal, nyilván azután már õ se tudott okosabbat mondani. Még 2-3 személyt megkérdeztünk, mire sikerült rátalálni a tömegben az autóban ülõ szervezõkre, akik épp aláírásokat, pecsétet osztogattak és elérhetõséget gyûjtögettek. Mivel már nem volt sem emléklap, sem kitûzõ a célban, majd postázzák. Költségesebb megoldás, mintha elõre rendesen felkészülnek (ha jól emlékszem tavaly is hasonló volt a helyzet), de biztos futja majd rá a le nem számlázott nevezési díjakból. Azt nem tudom, hogy volt-e totó és nyeremény, mert nem vártuk meg. Igyekeztünk mielõbb elhagyni a tömeget...

Jövõre biztos nem ezt a túrát  választom.

Toprongy és a vele együtt nulla Ft-ért induló túratárs picit jobban járt, mi ugyanis a 8km-es távot tettük meg négyen, hasonló körülmények (itiner, és a célban díjazás) nélkül, ellenberger midnez 2000Ft-ba került négyünknek. Illetve került volna, ha a kritikai észrevételeimet (többek között azt, hogy egészen pontosan SEMMIT sem kaptunk a nevezési díj fejében (az egy darab A5 méretû lapon kívül, és igen, még nyugtát sem...)) közölve vissza nem kaptam volna a nevezési díjat. Azt, hogy "bocs, de rohadtul elszámítottuk magunkat" azt persze nem kaptuk meg, úgyhogy személyes adatokat nem adtam meg - nem akartam, hogy ráfizetéses legyen a túra a postaköltség miatt.

A felkészületlen rendezés okán az év teljesítmánytúrája listán az utolsó hely nálam biztosan elkelt - jó kérdés, hogy az, aki otthon hagyta a Budapest kupa füzetét, az hogyan fogja tudni igazolni a teljesítést? Nálunk ott volt mind a négy, amúgy IVV túra jelleggel a bélyegzésért sétáltunk egy jót - utána meg a Gyermekvasúton vettem a lányoknak egy-egy kitûzõt 280Ft/darab áron, oklevelet/emléklapot meg pár Ft-ért tudok itthon nyomtatni.

Csak egy apró tanács a "rendezõknek": nézzenek meg egy-két teljesítmánytúrát, és kérdezzenek...  Hátha belejönnek egyszer, bár ezt tesztelni egy ideig biztosan nem fogom.

Ja, Budapest nem a világ vége, van szombaton is nyitva tartó másolda, az indulók nagy számából következõen (bár ugye mi négyen kaptunk egy darab rajtszámot, tehát a rendezõnek nem volt információja arról, hogy ténylegesen hányan indultak el itiner és minden egyéb nélkül, és hány oklevél fog a végén hiányozni) lehetett volna menet közben utángyártani legalább azt... Igen ez vélhetõen drágább, mint munkahelyen/támogatónál/akárhol "okosba" nyomtatni - viszont egy nagy elõnnyel rendelkezik: VAN.

Miután visszavonatoztunk, Normafánál a kötelezõ rétes-meggylé lecsúszott, szokás szerint fincsi volt, úgyhogy a napi pozitív élmény is megvolt :-)

14km-es táv.

Pozitívumok:

- könnyû túra, nincsenek nagy emelkedõk, szép ismerõs tájakon ment a túra

- az itiner(nekünk még jutott) szöveges leírása részletes volt és jó, de nem sokat olvasgattuk, mert kb kék-zöld-sárga jelzésen haladtunk végig.

- olcsó: 400ft diákként.

Negatívumok:

- csürhe módjára közlekedõ gimnazisták(nagyon sokan voltak), néha úgy éreztük, mintha egy plázában sétálgatnánk, ja és csak egy dohányzó társasággal találkoztunk, de õk nem azt a legális fajtát szívták, én sem vagyok szent, de rossz volt õket nézni, minek jöttek el a túrára

- nem kaptunk kitûzõt és oklevelet, de majd elküldik postán(mi még láttuk is a kitûzõket, mert pont elõttünk fogyott el)

- nem volt 8km-enként frissítõs megálló, szerintem egyébként nem is kellett

- nem volt húsmentes ennivaló(bár csak 400ft volt a túra ára)

Összességében mi jól éreztük magunkat, csak tartani kellett a távolságot a gimisektõl.

Dûlõkeresztelõ 14 km - avagy tájékozódási kalandtúra Budán

09:00-ig volt a rajt, mi 08:40 körül értünk oda. A szervezõket képviselõ 1 db lány (kezében egy nyugtatömbbel) közli a jelen levõ, 15-16 túrázni vágyóval, hogy már nem lehet elindulni a túrán, mert elfogyott a nevezési lap és az itiner. Majdan, visszariadva a (jogosan) felbõszült tömeg haragjától, mindenkinek ad egy félbetépett A/4-es lapot. A nap kellemes meglepetéssel indul: nevezési díjat fizetnünk nem szükséges.

Mi félbehajtjuk saját fél lapunkat, egyik fele az én itinerem lesz, másik a férjemé. Még otthon elolvastuk a túrakönyvben az útvonalat, amely nagy szerencse, hiszen útleírásunk nincs. Emlékeinkben él tehát az, hogy az elsõ pontunk a Határ-nyereg. Mivel õshonos budapestiek vagyunk, szerencsére nem okoz gondot az odajutás.

A Határ-nyeregben egy újabb kislány fogad minket, s ittjártunkat bizonyítandó mindkét itinerünkre (értsd: papírfecnink mindkét felére) kanyarít egy-egy aláírást, ráírja a rajtszámunkat, illetve azt, hogy Határ-nyereg. (Precizitása példás: mindenhol máshol csak egy árva aláírást kapunk, ha õ nem írja rá, nem lenne rajtszámunk se...)

Szintén a pontõr kislány érdeme, hogy ISMERI AZ UTAT!! Mivel az útleírással kapcsolatos emlékeink haloványak (azt nem mondták elõre, hogy be kell magolni az útvonalat és fejbõl kell jönni...), a segítségét kérjük, õ pedig elárulja, hogy a következõ pontunk az Árpád-kilátó.

Megköszönjük szépen a bõséges ellátást (amelyet az "itinerünkre" kaptunk), valamint az útbaigazítást, és folytatjuk az utunkat. Közben azon tûnõdünk, hogy mi vagyunk a 39-es és a 40-es... Ez vagy azt jelenti, hogy elõttünk már 38 embernek nem jutott nevezési lap, vagy azt, hogy 40-nél kevesebb nevlapot gyártottak...? Rejtély...

Szóval, Árpád-kilátó. Út közben néhány kiránduló osztály jön szembe. Dohányoznak, ordenáré módon üvöltöznek, a lányokon körömcipõ van. Telefonjukon hangosan hallgatnak valamit, ami szerintük bizonyára zene. Az a benyomásunk támad, hogy nem profi természetjárókhoz van szerencsénk a személyükben.

Az Árpád-kilátónál egy nagyon kedves és segítõkész pontõr bácsi fogad minket. Aláírja a lapunkat, és kérdésünkre a legnagyobb jóindulattal közli, hogy fogalma sincs, merre kell tovább menni. Nekünk halványan dereng, mintha otthon azt olvasuk volna, hogy a Szépjuhászné a következõ pont, így erre indulunk el. Az Apáthy-szikla elõtt nem sokkal utolérünk egy túratársat, aki tõlünk kérdezi, hogy mi a következõ pont?

Vak vezet világtalant, gondolom, majd megegyezünk abban, hogy neki is a Szépjuhászné dereng. Oké, tegyük fel, hogy a Szépjuhászné a következõ pont, de hogyan jussunk el oda? Mert a zöld a Normafához vezet. Rövid tanakodás után úgy döntünk, lemegyünk a zöldön a Budakeszi útig, majd ezen - a 22-es busz vonalát követve - felsétálunk a Szépjuhásznéhoz.

Következik tehát a zöld jól ismert, lépcsõzõs szakasza, csak éppen most a kellemesebb irányból. Apáthy-szikla, Battai-lépcsõ, Pasarét, Fekete István utca, Szerb Antal utca. Itt becsatlakozik és jobbra elfordul a zöld +, teszünk hát egy próbát, elindulunk rajta a Ferenc kórház felé. Rövid kanyargás után többnyire úttalan utakon az erdõben (mert a házak hamarosan elfogynak) visszalyukadunk a zöldnek egy lentebbi szakaszára. Szóval ez nem jött be.

Viszont legalább ismét ismert úton vagyunk. A volt Hárs-hegyi campingnél csatlakozunk rá a Budakeszi útra, itt az elsõ buszmegállóban megnézzük, hogy 3 buszmegállóra vagyunk a Szépjuhásznétól. Felsétálunk tehát; a Szépjuhásznénál utunk keresztezi a másik mai túra, az Óbudai útvonalát, így néhány ismerõssel is találkozunk, akik azon vannak.

A Szépjuhásznétól tehát egy darabig együtt haladunk az Óbudain levõ haverunkkal. Újabb ok az örvendezésre: VALÓBAN  a Szépjuhászné volt túránk következõ pontja! Itt tudjuk meg, hogy a Kaán Károly-kilátó is pont nekünk.

Szóval, pecsételtetünk... akarom mondani, aláírást gyûjtünk odafent is.

Lentebb elválnak útjaink a haverunktól, mert õ a sárgán megy tovább a Hûvösvölgybe, míg a mi célunk a Nagyrét, utunk pedig a sárga kör. A rét szélén összeverõdünk pár túratárssal, akikkel azon tanakodunk, hogy oké, hogy Nagyrét, de azon belül vajon hol van a célunk? Merthogy a Nagyréten ma nagyobb a népsûrûség, mint egy átlagos szerda reggel a József körúton.

Egy nagyobb csoportosulás mellett döntünk végül, akiknél asztalok vannak, s ezeken kaja. Megkérdezünk egy hölgyet, aki a kenyereket keni, hogy ez-e a Dûlõkeresztelõ túra célja? Elég döbbenten néz ránk, láthatóan nem hallott még errõl a Dûlõkeresztelõ túráról, hogy mi fán terem vajon...

Mivel egy másik asztalnál két lány valamit írkál, kiderül, hogy mégis csak jó helyen járunk. Kitûzõt és emléklapot természetesen nem kapunk, de felkerülünk azok hosszú listájára, akiknek majd postázzák.

Csak zsíros kenyér van, ezt inkább kihagyom. Elvileg volt valahol út közben az erdõben ellátás, de hát azt ki találta meg? Legfeljebb az itinerrel rendelkezõ kiváltságos kevesek.

A célban ismét van pár kiránduló osztály, egy élénkrózsaszínre festett hajú kislány egy fültágító karikás fiún heverészik vadul, így sietve a távozás mezejére lépünk...

Szóval, összegezzük.

-Egy helyen van a rajt és a cél. Azaz majdnem egy helyen. Autósbarát túra.

-Extra költségkímélõ túra. Nem fizettünk semennyit, nem is kaptunk semmit. Bár azért a kitûzõt és az emléklapot nagyon várjuk. Oké, hogy nem a nyereményért túrázik az ember, de azért akkor is.

-A szervezõk nagyon barátságosak és segítõkészek. Nem sokra (mondhatni semmire se) mentünk a segítõkészségükkel, de azért a szándék megvolt, és ez dicséretes.

-Könnyû az útvonal, egy árva segédeszköz nélkül is végig lehet járni, ugyebár. Helyismerettel rendelkezõk elõnyben.

-Beleszámít a Budapest Kupába.

-Beleszámít a TTMR-be, nekünk ezzel lett meg az idei bronzjelvényünk.

-Nem kapott el minket az esõ. Majdnem végig eléggé lógott a lába, elszórtan várható futó záporokat ígértek. Amikor már a célból mentünk vissza az autóhoz, jött egy, de ilyenkor már hadd jöjjön.

És végezetül hadd említsek egy negatívumot is: nagyon dicséretes, hogy sokan a természetbe szervezik az osztálykirándulást. De elõtte legalább valami minimális eligazítást tarthatnának a fiataloknak arról, hogy hogyan illik a természetben viselkedni... ha bagófüstöt szeretnék szívni, trágár üvöltözést szeretnék hallgatni és illetlen viselkedést szeretnék látni, lemegyek a Nyugati aluljárójába. A természetbe másért jövök...

Errõl viszont a túra szervezõi nem tehetnek, ez csak egy "apróbb" kellemetlenség, amely - sajnos - része volt a túránknak, így említésre méltó. Még a túrakiírásban be volt ígérve valami totó a Dûlõkeresztelõvel kapcsolatban, tegnap este utána is akartunk olvasni neten, hogy majd tudjuk a válaszokat. Ez a totó vagy mégsem volt, vagy csak nekünk már nem jutott, szóval mi mindenesetre nem találkoztunk vele... Még szerencse, mert végül nem olvastunk utána.

Köszönjük a szervezõknek a lelkes munkájukat! :)