Túrabeszámolók

 szia emberek,a kistarcsai Deák..

A szombat reggel felkeléssel kezdődik és Kistarcsában végződik.Autóval közelítek,korai az időpont,az uszoda előtt mégis teljes a készültség a szervezők részéről,túrázni szándékozó is akad jócskán,de várakozunk,mert várakoztatnak,közben öregszem.Az uszoda előtt építkezés van,ma falunap is lesz,egy sportszerforgalmazó a főszponzor,vajon a bekerülés költségeiből mennyit nyúl le a magyar virtus?lehet,hogy semmit,mert ez nem olyan város..ugye?A szervezők türelmesen és mogorván ülnek a széken,beszélgetést vagy mosolyt ne akarj,a mai nap nem erről szól,tegnap esett is.Érkeznek a többiek,nők és nem nők,hölgyek és urak,Janó barátom a postáról,oldalbordás,hja..dupla költség,fele élvezet,Marika a kék melegítő alsó nélkül,szürkében,alig lehet felismerni..ezúton kérem a régi túrázókat,ne vegyenek fel új szokásokat,mert nem fogom őket fel és meg különböztetni..Zsuzsa és Enikő,utóbbiak forró csokit vagy kávét öntenek arcukba és a lefolyóba,hiába, nem sikerülhet úgy minden,mint a rendszerváltás,azaz remekül.Csak elszedik a pénzemet,és elindulhatok,az itiner szerint balra,hát,nem egy kormánypárti nyomtatta az útvonalat..A szabófélék nagy családjából szakítok a mai nap,az első szakaszon a senior,a másodikon a hajadon a szőke ciklon barátnőjével,aki kollegina is,a harmadikon pedig a másik ivarból a szakállas..nem volt ugyan tervezve,de így alakult,három szabó legények és leányok színeivel.De ne szaladjunk előre,mert reggel van ugyan,harmat és vad zöld,harsogó minden,életünket meséljük régi túratársnőnknek,aki huzamosabb ideje fiatal,irigylésre méltó kondícióban,bele is fotózom a tájba,egész az első pontig együtt sarazunk.A földek megművelve,rendezettek,a pontőrzés kétivarú,fiú és lány,tömeg még nincs,sor sem..pedig víz és csoki máris,ha megérdemled,ha nem.És rúgom a port tova,a vonalat aszfaltrajzok és szalagok is jelzik,sőt jelzett turista útvonal is van erre,ezért a második szakaszon,két hölgy társaságában néhány száz métert megyek mindössze rossz irányba..korrigálok,harc van a harmincas kitűzőért,mert az alapútvonal mindössze huszonnyolcas.Róka keresztbe,és nyuszi is van.Arc fut be,szőke túratársnőt vesz el a társaságból,a feketével tapintatosan hátramaradok,de még csak egymás kezét sem fogják meg,pedig tavasz van..de nagyon..sárga és kék viráglás,fák és bokrok is..persze a szúrós akác óvatos,amíg a kaptáros ember nem települ alá,nem virágzik..vagy a virágzás csalná oda méheket?á,dehogy,akkor virágolik,amikor ott a méhész,ez már a huszonegyedik század.Kövesút,csata volt erre valamikor,a település túlfelén,ma Brüsszelben harcolunk a magyar érdekekért,néhány éve Hágában küzdöttünk vízügyben.Sikeresen?vagy nem annyira?de pont van,a legtávolibb,kanyarodok vissza,a madárról elnevezett tetőn visz a piros stráf,egyedül maradtam,bár beleüvöltök a tájba,nőt hívogatok,de ebben a korban reménytelennek tűnik,a fiatalabb ivarok remélhetőleg rajtuk vannak.És megint aszfalt,és balra..nem lesz ebből baj?Át a híd alatt,fölöttünk autók húznak,aki benne ül,nem gyalogol és nagyobb távot fog..persze több pénzért,amit Brüsszel átutal időnként.Ja,és Magyarország is jobban teljesít,ámbár a becsületességet mostanában plakátokon vitatjuk meg.Csuklószorítós túratársnőt fogok be,aki teniszel is,és kiruccanásilag van ide.És itt a szakállas,szétfújja a választékot a hajamban,sapka és övtáska rajta,csak az ennél lényegesen hosszabb távokon visz egy stanicli szotyit..ideig küzdünk együtt a sárral,aztán odahagy,mert tíz kili alatt szédül és imbolyog..repceföldek jobbra és a másik irányban is,bejönnek a rövidebb távok,dúsul a létszám és fiatalodik..sok gyereket kiparancsol a kegyetlen szülő a verőfényes tavaszba,szerencse,hogy van térerő..helyi erő,bevándorolt,két lánygyermekkel,hja,így nem nehéz túlnépesülni a bolygón..szerencsére a magyar minisztérium megoldást kínál dolgozásilag,halálig..csak a munka elosztása nem sikerül tisztességesen,a fizetésről pedig szó se essék,szóra sem érdemes.Célt fogok,miután feltérképezem a falut..pardon,várost.A lángos alapáron háromszáz péz,forintban,a kitűző és az emléklap mellé utalvány,fent jelzett sportszerforgalmazóhoz..

Remek túra,remek időben és társaságban,kaland a három Szabóval.. 

A 14.5 km-en indultam. A kapott térkép alapján az útvonalat jól lehetett követni. Elõzõ nap sok esõ esett, amit a homokos szakaszok jól elnyeltek, de máshol sok helyen vendégmarasztaló sár volt, ezért a tervezett 8 perc helyett átlagosan 9 percesre sikerültek a kilométerek.

A TTT honlapján a Margita és a Kistarcsai Uszoda is fel volt tüntetve rendezõnek, de a Margita honlapján az esemény nem szerepelt és az itineren is csak az uszoda volt feltüntetve rendezõnek. Ennek ellenére találkoztam több margitás rendezõvel.

Én a Google térképen 14.7 km hosszúnak mértem a pályát és lehet benne legalább 200 méter szintemelkedés.

Amikor az erdõ szélén lévõ ellenõrzõponthoz értem, a pontõr igencsak megörült neki, hogy rázendítettem az "Erdõ szélén nem jó lakni" kezdetû nótára.

A rajtban kaptunk nápolyit és fél liter vizet, ami nem fért be az övtáskámba, ezért ott hagytam.  Szerencsére hûvös idõ volt és párás volt a levegõ, így nem voltam szomjas.

A célban volt emléklap, kitûzõ, zsíroskenyér és szörp.

Hiányoltam ellenben, hogy bár az uszoda volt a rendezõ és az uszoda bejáratánál volt a cél, az uszodába nem kaptunk sem ingyen, sem kedvezményesen belépési lehetõséget.

Mivel elõzõ hétvégén megjártuk a Pilisnek épp azt a részét, melyen a heti túra szervezõdött, így gondoltuk, hogy  megnézzük a Hegymászó túrát. Nem volt kétséges, hogy a 37 km-en megyünk, mely az itiner szerint 34,3-ra sikeredett.

Rajt:

8:35kor értünk  a rajtba - 9ig lehett rajtolni a kiírás szerint, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapot és azonnal ki is hullott a hajunk a tömegtõl. Természetesen beálltunk a sor végére jó túrázókhoz méltóan és vártunk...vártunk.. és közben egyhelyben totyorogtunk.. és vártunk.. és közben szörnyülködni kezdtünk a lehetlen állapotról az elõttünk álló TTT-tõl jött taggal együtt és megállapítottuk, hogy bizony állnak még itt elõttünk olyanok, akik a 37 kilin akarnának indulni, és meg van az esélyünk, hogy 11kor már útra is kelhetünk... Majd  10p elteltével gondoltam, hogy megnézem mi van a sor elején. Persze nem volt kiírva, hogy a hosszútávosoknak hol van a külön nevezés. Bátorkodtam megkérdezni, hogy esetleg nem lehetséges e, hogy a hosszútávon indulók elimduljanak? Mire igen stílusosan az alábbi választ kaptam 3/4 9-kor!!: "a 37re 9ig lehetett indulni (hatás szünet 1 pillanatra, órára néz) és különben is 1h ráhagyást kellett volna hagyni a nevezésre, és 7kor már itt kellett volna állnunk". Ez a mondat kellõképpen elöntötte az agyamat - mind a tartalma, mind a stílusa végett. És eldöntöttük, hogy akár mikor is, de ha már itt vagyunk, bizony el fogunk indulni, méghozzá a 37 kilin!

N10 elõtt valamivel egy fiatal szervezõ elkezdett körbejárni, hogy van e még olyan, aki a hosszú távon indulna? Persze! Voltunk még páran! És máris a sor elején találtuk magunkat, közben a többiekkel a nevezztetõ elõtt megbeszéltük a kritikán aluli állapotokat. Aztán pontban n10-kor sikerül megszereznünk az 1. pecsétet még az udvarban. Aztán nagy léptekben távoztunk az udvarból.

És a többi:

A 2. ellenõrzõpontot hipp-hopp elértük, annak ellenére, hogy egy nagyobb gyerekcsoportot követtünk az egylábnyomos ösvényen. Itt a 6 kilisek már fordultak is vissza. Tovább haladva sem volt gond, végig ki volt szalagozva, így az itinert tájékozódás céljából nem kellett használni. Minden ep-n volt innivaló - ill. a 3. ep-n nagy meglepetésre üveges vízbõl lehetett választani, mondván, hogy a köv. ponton magunknak kell pecsételni. A 2. ponton csoki, a 7. ep pedig alma is várt ránk.  A pontõrök nagyon kedvesek és kommunikáció képesek voltak, ill. a túra útvonalát illetõen is teljesen képben voltak. A pontõr kutyusokról meg már ne is beszéljünk . A 8. ep-nél felajánlották (persze csak viccesen), hogy kocsival visszavisznek a célba, de jó barlangászhoz és hosszútávfutókhoz híven nem éltünk a lehetõséggel.

A késve indulás ellenére kényelmes tempóban haladtunk, élveztük az õszi napsütést, a gyönyörû kilátást.

Cél:

A célbe érve meginvitáltak bennünket babgulyásra, mely extra volt, de nagyon finom - bár nekem picit csípõs és unikumra, mellyel antiként nem éltünk. A szendvicsezést is kihatuk, de azért még pár pohár szörpit és vizet magunkba döntöttünk.

Itt már a hegymászók körében a jövõ évi neveztetés volt a téma, melyet szeretnének gördülékenyebbé tenni.

Itiner: egy szinttérpép vagy egy szint információ a megtett távok mellé elférhet

Kitûzõ: esetleg a távot - jelen esetben 37 km; vagy XL, mint a kiírásban - , fel lehetne tüntetni

Ellátás: látszott és érezhetõ volt, hogy komoly sportemberek álltal lett szervezve, akik tudják, hogy mennyire fontos az elvesztett kalóriák pótlása

Kistarcsa 20 - közepes táv

Negyed kilencre érkeztem az uszodához. A parkoló már tele volt autókkal, nagy érdeklõdésre lehetett számítani. A parkban felállított sátrak és a belsõ udvarban kifeszített imazászlók a ráhangolódás részeit képezték, szerintem jó ötlet volt. Átlépve a kapun kissé meghökkentett a hosszú és széles sor látványa, egybõl a Gyermekvasút nyomában elnevezésû teljesítménytúra rajtja jutott eszembe. A nevezési lapok ki voltak készítve az asztalra, rengeteg tollal. Eddig  simán ment minden. Beálltam a sor végére és vártam, … és vártam, … és vártam és amennyire nem haladtam elõre, mögöttem úgy kezdett csak gyûlni, … és gyûlni, … és gyûlni a nép. Egy asztalnál rajtolhatott minden táv, bontás nélkül. Két ember vette át a nevezési lapokat, egy adta az itinert, kettõ pedig szedte a pénz. A várakozás hosszú perceiben volt aki viccel próbálta levezetni a feszültségét de volt olyan is aki hangos szóváltásba keveredett a környezetével. Végre negyed tíz környékén felismerték a szervezõk, hogy valamit tenni kell, mielõtt botrányba fullad a rajtoltatás. Külön vették a távok nevezési helyét és állítottak be még embereket, pótasztalt a regisztrációhoz. Ez már segített a helyzeten. Fél tízkor sikerült rajtolnom.

Kaptam egy nagyon részletes, több oldalas leírást és egy füzetet amelyben a pontõrként résztvevõ hegymászók rövid bemutatását lehetett olvasni, illetve a lap alján mindegyik helyen az aláírásukkal és egyedi pecsétjükkel igazolhatták a jelenlétet. Az elsõ ep. még az uszoda udvarán volt ahol szintén sorba kellett állni az aláírásért, de ez a várakozás tekintetében már elenyészõ volt az elsõ részhez képest. Utána mindenki erõnléte és kedve szerinti tempóra kapcsolt. A leírást szinte nem is kellett böngészni mert annyira ki volt  szalagozva az út végig,  az eltévedés lehetõsége kizárt volt. A forgalmasabb átkeléseknél  polgárõrök segítették az átjutást. A második ellenõrzõpontnál még nem váltak szét a távok, így itt is némi sorállás alakult ki, ami jócskán megtörte a lendületet. Amíg sorra került az ember az aláíráshoz, élhetett a frissítés lehetõségével. Ezután a rövid táv elkanyarodott, a közepes és a hosszú pedig együtt haladt tovább. Az út nagy része házak, telkek között vitt méni erdõben való menettel tarkítva. A mogyoródi HÉV-nél a hosszabb távok is elváltak  egymástól. A közepes távon a Gyertyános volt az a pont ami nekem legjobban tetszett, a fel és levezetõ út pár száz méterével egyetemben. Az út során többször volt még frissítési lehetõség. A célba beérve már nyoma sem volt annak, hogy reggel milyen sokan is választották mára ezt a program lehetõséget. Az utolsó pecsét, az ízléses emléklap és címeres kitûzõ átvétele után már sietnem kellett Érdre, így az eszem-iszom, kalória pótlás most részemrõl elmaradt.

Számomra azok a pillanatok maradtak emlékezetesek a túrából amikor szemtõl szembe állhattam a kimagasló eredményt nyújtó hegymászókkal és gratulálhattam nekik a teljesítményeikhez. Mindegyikõjükbõl a szerénység és valami nagy bölcsesség áradt hisz valami olyasmit élhettek át ott a magasban ami csak keveseknek adatik meg. Nagyon örülök, hogy találkozhattam velük, név szerint: Szendrõ Szabolccsal, Vörösné Zsohovszky Piroskával, Vörös Lászlóval, Várkony Beátával, Sterczer Hildával, Erõss Zsolttal, Mécs Lászlóval és Baranyi Évával.

Sajnálom, hogy elsõként a rossz véleményemet kell megírnom, de ez a helyzet. Reggel 8 óra fele álltunk be a sorba az uszoda bejáratánál, és háromnegyed óra alatt még a sor feléig se jutottunk el. Mindez azért történhetett meg, mert tömegével álltak elõre, akiknek ismerõsük volt elõbbre a sorban. Egy óra sorban állás után a gyerek kezdett türelmetlen lenni, kiálltunk a sorból, elmentünk haza. Pedig szerettünk volna mi is egy olyan szép füzetet a hegymászók aláírásával, de a botrányosan rossz szervezés (nevezés!!!) miatt sajnos lemaradtunk róla. Senkinek nem ajánlom a túrát, hacsak nincs türelme végigállni a másfél- kétórás sort, vagy van pofája elõreállni.