Túrabeszámolók


Nemszázas/Kincskereső

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2016
ZsebsárkányTúra éve: 20162016.06.27 18:26:00
megnéz Zsebsárkány összes beszámolója
A megelőző napokban csak két gondom volt a túrával kapcsolatban:1. soha nem túráztam a Bakonyban,2., messze lakom a céltól és nem foglaltam szállást sem.Szerencsére Gyuri jelezte, hogy lenne a túratársam és jól ismeri az útvonalat. A tájékozódással nem is kellett foglalkoznom, de ettől függetlenül a térképet azért a túra előtt tanulmanyoztam. A Hajag láttán gondoltam is: "Hajaj, ez gazos lesz!"Gyuri megnyugtatott: jól gondolom. :) 

Reggel fél kilencre megérkeztünk Vinyére.  A szervezők rendesek voltak, a tetemes késés ellenére, nem kellett szintidő terhére elrajtolni.Elindultunk, az első gázlón problémamentes volt az átkelés, nem sok víz a patakban. Innen mentünk is gyorsan tovább Csesznekre. Pecsételés után irány az Ördög-árok: többféle érzés kavargott bennem: 1. Szép ez a nyiladék.2. Izgalmas a sok patakátkelés.3. Ördög-gát: én ezt ugyan meg nem mászom a sodronykötéllel. Tériszonyom van!! Nem is tettem.4. Ez már az 100. átkelés, mikor lesz már vége?!

Egyszer csak vége lett. Irány Porva-Csesznek. Innen pecsételés és frissítés után mentünk tovább. Borzaváron frissültünk a nyomós kútnál, majd irány Szépalmapuszta, ahol csokival vártak a pontőrök. Kis pihenés után viszonylag jó tempóban másztuk meg a Kőris-hegyet, még a kilátóba is felmentünk. Innen irány az Odvaskő-barlang, majd Bakonybél, ahol megtudtuk, hogy a Magyarország-Izland meccs vége 1-1 lett. A gyönyörű Szentkút után a következő pontig egy szurdokban és kisebb részt egy murvás úton jutottunk el. Frissítettünk, majd elindultunk a Hajag felé. Többnyire embermagasságú gazban lassan haladtunk a Pisztrángos-tóig. Ez még sötétben is tetszett. Kedves pontőrok és túratársak fogadtak. Rövid pihenő után elindultunk, következett Németbánya, újabb gaztenger, majd a Huberlaki-tó, ahol finom paprikáskrumplival vártak a pontőrök. Itt lelkileg kicsit megtört, hogy még nem tettünk meg 80 km-t. Ekkor hajnali 4 óra volt. A hajnalhasadás ellenére drabális mélypont következett, némi rosszullét, eléhezés, párás levegő által okozott nehézkes légzés, mentális fáradtság és egy fájó vízhólyag miatt. Odvaskő után kb 1 km/h-val haladtunk, miattam, de Gyuri szerencsére nagyon türelmes volt. Szépalmán pecsételtünk, reggeliztünk és indultunk is tovább. Porva, Porva-Csesznek, majd a Cuha- völgy következett, amit már alapvetően élveztem megint. Itt már arra is képes voltam, hogy gyorsítsak: legyen már meg a szintidőn belüli teljesítés. Megcsináltuk. :-)

Ide még visszajövök, akár még a Vadegér távra is.
 
 
Petya83Túra éve: 20162016.06.20 13:50:26
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Bakonyi Nemszázas 107 km


2016.06.18.


Pár nappal a túra előtt elhatároztam, hogy a Pápán lévő három napos fesztiválon való részvétellel szembern inkább megőrülök és megpróbálkozom a 107 km legyűrésével. A túra közben néha szidtam is magam e döntésem miatt, de most elmúlt ez az érzés. :)


Nem siettem, fél 9 után indultam Vinyéről, mert Bakonybélbe 6 óra körül akartam érkezni, hogy a Mo-Izland EB-meccsnek legalább az első félidejét megnézhessem. Csesznekig semmi extra nem volt, utána két fiatal hölggyel és egy sráccal mentem tovább Bakonybélig (ők a 70-esen mentek). Így legalább nem kellett egyedül mennem. Az Ördög-árokban most volt víz, így a folyamatos átkelések miatt kicsit időigényesebb volt ez a rész, mint gondoltam. 


Minden rendben ment, jó tempót mentünk mind a négyen, Bakonybélben egy kocsmában sikerült is az első félidőbe belelesnem. Szentkútnál 19 óra után voltunk, innen sajnos egyedül mentem tovább. A murvás úton mentem a hajagi pontig, majd Fodortanyáig gyorsan ledaráltam a km-eket. Ott azonban saját balf*ságból elkeveredtem. Itt vesztettem vagy 45 percet, de megtalálva a helyes utat, gyorsan a Pisztrángos-tónál voltam éjfél előtt. Mivel unatkoztam, elhatároztam, bevárom a mögöttem túrázókat, hogy ne egyedül menjek tovább. Tudtam, hogy páran még vannak. Fél 2-ig vártam, addig a pontőrökkel dumálgattam, akik sörrel is megkínáltak. Három túrázó jött, utánuk kb. 10 perccel mentem én is. Németbánya után sikerült utolérnem Krisztiánt, akivel a célig boldogítottuk egymást. :) Ő a 125-ös távon ment.


A Gyilkos-tó előtti hosszú aszfaltút elég unalmas volt, jó volt letérni róla a tóhoz, ahol a paprikáskrumpli életmentő volt. Pihenés után továbbmentünk, kezdett világosodni. Gyorsan a Szarvad-árokban voltunk, de onnan a Z jelzésig a folyamatos emelkedő nem hiányzott. Utána üdítő volt Kisszépalmáig a szintben haladás. Tíz perc pihenő után hamar Porván voltunk, ahol a kocsmánál természetesen meg kellett állni egy hosszúlépésre. Porva-Csesznek vá-ig elég unalmas erdős részen mentünk, onnan viszont furcsa élményünk volt: sok kiránduló között mentünk Vinyére, a célba. Ez már gyorsan lement. Felemelő pillanat volt a büfé megpillantása. :)


Régóta nem mentem ekkora távot, az utolsó 20-25 km-en ezt éreztem is, de egy vízhólyag kellemetlenségét leszámítva nem volt problémám. Köszönet a rendezőknek, jó kis túra, kár, hogy kevesen indultak. Biztos vagyok, hogy nem utoljára voltam itt.

 
 
 Túra éve: 2014
dnvzoliTúra éve: 20142014.07.03 16:35:21
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 Nemszázas teljesítménytúra


Bakony


2014.06.21-22.



 Hol is kezdjem?Mert ehhez a menethez bizony elég kacskaringós út vezetett.Sok töprengés,naponta módosuló elképzelések,kételyek,félelmek mentén folyt a felkészülés és bizony a döntés csak a túrát megelõzõ este született meg.Makacs hátfájással küzdök a Lepke 40 óta,azért nem a pontos dátumot írom,mert az már oly rég volt,oly aggasztóan rég,hogy már szinte a hónap sem rémlik.Nem is tudtam annyi rávezetõ túrát teljesíteni amennyi szerintem szükséges lett volna,lényegében egy Négyszögletes kerekerdõ 55 és egy Oroszlány 60 tapasztalataiból vonhattam le következtetést.Azok viszont elkeserítõek voltak.Megállapítottam,hogy a 100 most sok.


 Aztán eltelt 1 hét…


Majd még pár nap…..hátfájás nincs(fõleg ha bemagyarázom magamnak..:))….közeleg a Nemszázas….szerda…csütörtök…dönteni kellene..:)Sok a 100(107),de a túrát mindenképp meglátogatom,megyek a 70-re.Levélváltások Bazsival,elõnevezek a 70-re,örülnek nekem,nagyon jólesik!Aztán átnevezési tervek jönnek szóba,elvileg erre Bakonybélben a 45. kilométer környékén van mód.Megy az agyalás….:))


 Majd eljõ a túra napja:Leautózom Vinyére,barátsággal fogadnak-No mi lesz?-kérdezi Bazsi.-Megyek a 100-ra,ha beledöglök,beledöglök,lesz ami lesz,majd kiderül!-mondom én.-Ugye megmondtam,veti oda Zoli Bazsinak,mármint hogy úgyis a 100-on fogok indulni.Megint nagyon jólesik a bizalom…kösz fiúk!:)Nevezek tehát a 100-ra,átfutjuk az útvonalat,Kerteskõi-szurdok idén is kimarad,egyáltalán nem bánom,a táv így is 107,szurdokkal meglenne a 110 is.Nekivágok.Hosszú nadrágban tolom,Az Oroszlány 60-on az idegösszeroppanás határára jutottam amiatt,hogy vagy 65ször kellett levennem a bakancsot a belejutó kavicskák miatt.Nem szeretem melegben a hosszú nadrágot,de az elõbb említettek miatt elviselem.Az aláöltözet póló fölé még felveszek egy vékony polármellényt.Öltözetrõl ennyit.


 Kisétálok tehát Vinyérõl,a Kõpince-forrás(ok) felé veszem az irányt.A Cuhában víz alig mutatkozik,simán átkelek a túloldalra.Töltök egy palack forrásvizet majd elindulok a jobb parton.Kisebb emelkedõ mindjárt itt az elején,a fonódott sárga/zöld sávon hagyom el a völgyet majd a zöld nemsokára felkanyarodik a Zörög-tetõ irányába én viszont maradok a sárgán.Jobb ez így nehogy már mindjárt hegymászással indítsunk,szépen átóvatoskodunk Csesznekre itt a hegy lábánál.Egy szakaszon a sárga eltûnik-kivágták a jelzett fákat-az irány viszont egyértelmû,no meg ismerõs terepen járok.Szántóföld szélén jobbra,majd hamarosan ismét be az erdõbe,gyönyörû bükkösben folytatódik a menet,közben szép kilátások rögzíthetõek a bakonyaljai lankákról.


 Sárgáról letérek,átváltok a S+-re,ezen az átkötõ jelzésen érem el a Zörögrõl(jobbomról)befutó zöldet,ami aztán a Suttonyi aluljárón keresztül szépen bevezet Csesznekre.


 Szép arcát mutatja a falu,az idõjárásra sem lehet egy rossz szavunk sem,az égen gyönyörû gomolyfelhõpamacsok úsznak,a hõmérséklet ideális 20 fok körüli,esõ sem várható.Bánhatja aki otthon maradt!:)Szóval Csesznek.Kõmosó-szurdok bejáratánál 7:55-kor pecsételek(pecsételnek nekem),majd a szurdokvölgyet végigjárva érek ki a falu tulsó végére.Szurdokban nem fotózok,kevés a fény.Falu szélén elköltöm a szokásos reggelimet,a változás annyi a korábbiakhoz képest,hogy a közkifolyót lezárták.Sebaj,az 5. kilométernél azért ez még nem jelent különösebb problémát.Innen a piros sáv a követendõ,azon haladok a Töbör-hegy irányába,közben néha vissza-visszafordulok fotózni,érdemes!Tényleg gyönyörû idõt fogtunk ki!Töbör-hegy oldalában hullámvasutazok,egy futó leelõz,ezen kívül eseménytelen a szakasz.Itt is van az Ördög-árok bejárata,betérek,mint szinte mindig,az árok csont száraz.Viszont nagyon látványos,nem is kapkodok,egy 70-en induló sporttárs elõz le,majd egy csinos futó lányka,ezután ismét egyedül maradok a gondolataimmal….


 Azért a szárazságnak elõnye is van,lényegesen könnyebb így az árok átjárása.Annyira semmi víz nincs,hogy még a Gizella-átjáró(Ördög-gát)medencéje is porzik(kis túlzással:).Egy csepp víz,annyi sincs benne.A gátat most is a tereplépcsõn kerülöm ki,nézegettem a sodronyt de aztán mégsem.Haladok tovább,átkelek a kisebbik gáton,majd fellépek azon az érdekes letörésen,innen kezdve lényegesen szelídebb a terep.Jó párszor keresztezem a patakot mindenféle nehézség nélkül,itt a fentebbi szakaszon is alig-alig van víz a mederben.A zöld sáv megérkezésénél aztán újabb pecsét kerül a lapra,egy csoki meg a bendõbe.


 Zöld sávra váltok tehát,ezen haladok a Kõ-árok bejáratáig,onnan a piros kereszt vezet fel Gézaházáig.Kiérve az erdõbõl megint csak elámulok a természet szépségén amit a látványos felhõzet csak fokoz,készül is jó pár fotó,késõbb a galéria elkészítésekor nehéz szívvel törölök egyet-egyet-ha ez nem így lenne a fotósorozat állna vagy 200 képbõl,azt meg ki nézné végig…?:)Átkelek a 82-esen,a Zsellérek-földjét taposom,valami növény állandóan rátekeredik a lábamra,lépéskor meg néha valami pukkanásfélét hallok-hát nézd már ez meg itt borsó!Borsót még úgysem ettem egy túrán sem,örömmel bontogatom egymás után a hüvelyeket:)))Elérem a piros 4zetet,átállok arra,ezen ereszkedem le az Aranyos-völgybe,azon meg a Cuha völgyébe.Az Aranyos-völgy egy szakaszán szemben feltûnik a Kõris-hegy vakítóan fénylõ radargömbje,de marha messze van az még,gondolom.:)Porva-Csesznekre ha jól rémlik valamikor 11 óra környékén érkezem.


 Nincs nyitva a turistaház.Ajjaj,ez semmi jót nem jelent,mármint az ebédemre nézve.:)Bemegyek pecsételni a büfébe,Anita majd csak késõbb jön,tudom meg a büfés sráctól.Hát ez van,a tojásos nokedli ma nem lesz megmikrózva.Sebaj,így is finom.Békésen falatozok,közben több túratárs is érkezik.Te szoktál beszámolókat írni?-kérdezi egyikük.Szoktam,így én.Aha,akkor te vagy a „nokedlis”!Én bizony,válaszolok nevetve,mondjuk még midig jobb,ha valaki nokedlis,mint ha nokedli lenne…:))Másik srác kérdezi melyik távon vagyok,elárulom,ja õ is-mondja,csak az a baj,hogy a sarkán már most vízhólyag van.Elkeseríteni nem akarom,lebeszélni se semmirõl,így csak annyit mondok,hogy az bizony elég nagy baj…Aztán szép lassan mindenki elszállingózik errõl a szép vasúti megállóról,én is visszahúzom a bakancsomat és elindulok Borzavárra.


 A zöld sáv a turistaház mögött hamar felkanyarodik Porva felé,mi maradunk a jelzetlen murván,ezen jutunk át Borzavárra.Az erdõ sem csúnya de mikor kiérek belõle a Keskeny-dûlõre szinte eláll a lélegzetem annyira szép a táj.A vetemények arany és ezer árnyalatban játszó zöld színe,a homokút barnája,az ég kékje rajta a gomolyfelhõzet fehérjével valami olyan színkavalkádot alkotott ide,hogy csak kapkodom a fejem és a fotómasinát csúcsra járatva haladok elõre.A túra egyik legszebb része ez a máskor oly jellegtelen vidék szerintem.Készül itt is vagy 30 kép,fájó szívvel törölöm a többségét a már említett okok miatt.


 Beérek Borzavárra.A közkifolyó,ahol az itt szokásos mosakodást szoktam megejteni,nem hogy el van zárva,de nincs is.Eltûnt.Elvitte a rezsicsökkentés.Bár nincs kánikula a sót azért már lemosnám az arcomról,bízom benne,hogy a lentebbi kék kút nem jutott az elõzõ sorsára.Mert ha igen,mehetek vissza a temetõhöz,ott láttam mûködõ csapot.Szerencsére ez még áll,ki is használom,lecserélem a felmelegedett vizemet és beteszem az éjjel lefagyasztott mellé,több palack együtt tovább tartja magát hidegen.Jól lemosakszom aztán a templom mögött a templom renoválása miatti káoszban alig észrevehetõ meredek ösvényen kikapaszkodok a faluból.Hát mit mondjak,a látvány itt sem csúnya,a távolban a Kõris-hegy zárja a látóhatárt,elõtte szépen megmûvelt mezõgazdasági területek,és ez a gyönyörû égkép….!


 Aszfalt szélén baktatok el Szépalmapusztáig,onnan a lovak melletti köves úton haladok tovább.Ahol a kerítés véget ér(a sarkánál)lekanyarodok az útról(itt jó lenne valami ebbõl az irányból is látható nyilazott kék sáv jelzés)majd kisebb mezõ mellett az erdõ szélén haladva követem az itt csak a térképeken létezõ jelzést.Erdõ sarkánál aztán már van újra,csak az a baj,hogy aki itt nem ismerõs idáig talál el nehezen szerintem.Kis erdei szakasz után újra burkolt útra érek,nevezetesen a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára,azon jobbra fordulva elgyalogolok az egykori Kisszépalmapusztára.Emlékszem,mikor úgy 7 éve elkezdtem teljesítménytúrázni még állt itt egy lerobbant épület az egykori település mementójaként,mára már az is eltûnt,helyette van néhány pad asztallal meg esõbeállót is ácsoltak dolgos kezek,nagyban megkönnyítve ezzel mondjuk egy pontõrcsapat életét.Találok is pontõrpárost a padoknál,a felkínált ételt most kihagyom,tart még a nokedli ereje,iszom pár kortyot,majd nekivágok a túra legdurvább kaptatójának.


 Hát igen,ez a kék sáv-szakasz nem piskóta,vagy 240 métert emelkedsz 2 kilométeren belül,a turistautak közül ez a hegy meghódításának egyik leggyorsabb ám de legnehezebb változata is.Valamikor délután kettõ körül vagyok fent a tetõn,sok turista múlatja itt az idõt,többek elhûlve hallgatják a pontõrök beszámolóját a mai túra távválasztékáról…:)Kõrisrõl lefelé a piros sávon,elõször aszfalton kanyarog a szerpentin majd letérek róla és szép bükkösben vesztem tovább az elõbb keservesen összekapart szinteket.Negyed négykor pecsételek az Odvaskõ Hotel parkolójában.


 Bakonybélt a Gerence bal partján futó néha elég technikás fel-le szakaszokkal tûzdelt kék kereszt jelzésen közelítem,közben utolér egy páros akik még valahol Porva-Csesznek környékén elõztek le…(???)Kiderül,hogy Attila és Tamás bizony elindultak a kék kereszten,csak épp rossz irányba,még szerencse,hogy ezt viszonylag hamar észlelték,nem mondjuk Hubertlaknál tudatosult bennük a hiba.Újra leelõznek,gondolom szeretnék behozni az 1-2 kilométeres hátrányt,megint csak egyedül maradtam.Jön Bakonybél,közeleg a 70-re való átnevezés lehetõsége.Ez a legnehezebb,mikor van ilyen lehetõség és lenne ok is a rövidítésre.A derekam bizony nem tünetmentes.Menni viszont van kedvem,bakker ez mégiscsak a Nemszázas,én ezzel a túrával már a születésétõl fogva szinte együtt élek,mára már négyszeres indulóként,eddig kétszeres teljesítõként nehogy már átnevezzek egy rövidebb távra!!:))


 Beérek a faluba,a buszvárónál lemosakszom és bekenem a derekam a doktornéni által felírt krémmel.Pár perc és mintha kicseréltek volna!A friss hideg víz és a derekamat kellemesen égetõ krém meghozta a várt hatást,kérdés egyszer és mindenkorra eldöntve,én még látni akarom a Pisztrángos-tavat,látni akarom Németbányát is,úgyhogy semmi átnevezés irány a 107!!Átgyalogolok Bakonybélen,ezen a gyönyörû környezetben felépült településen,közben veszek egy jéghideg kólát,ma már a másodikat.Megiszom a felét,a többit elteszem késõbbre.Mint említettem nincs ma kánikula,viszonylag sokáig iható hõmérsékletû marad a folyadék a zsákban.A központban érem utol az épp frissítõ Attilát és Tamást,hármasban indulunk el Szentkút irányába.Innentõl lényegében a trió együtt is marad.


 Szent-kútnál számba vesszük a lehetõségeket és úgy döntünk,hogy ma kihagyjuk a Fehér-kõ-árok dzsindzsáját,otthagyott fatörmelékét és a kicsit hosszabb,de kényelmesebben gyalogolható murvás úton jutunk el az amúgy is a murvás út végén ránk váró pontõrséghez.Hát ez a murva bizony jó hosszú,nagy megkönnyebbülést érzek mikor végre feltûnik a pont.Pecsét mellé energiaital jár,igaz,hogy taurin már nincs benne,de azért a koffein jól jön,le is burítok egyet gyorsan.Pár percet elidõzünk itt,zoknit,lábat szárogatok,a pihenés sem esik nehezünkre,pár falat ennivaló is lecsúszik.Felkerekedünk aztán,a pilóta emlékmû mellett elhaladva ráállunk a piros sávra.Ezen haladva jutunk le a Hajag lábához.


 Hurrá,a kaszálón nincs embermagasságú növényzet!!Ez több okból is üdvözlendõ,egyrészt jóval szebb így a táj,másrészt talán megúszunk jó pár kullancscsípést,tavaly Zsuzskával ezen a szakaszon fejenként begyûjtöttünk vagy hatot.Hát igen,a jelzés itt ritka mint a fehér holló,néha azért én észreveszek egyet-egyet,de aki nem ismerõs errefelé bizony agyalhat,hogy akkor most merre is az arra.Az itiner egyébként segít.Elérjük Öreghálást,balunkon nem messze vaddisznócsaládot ugrasztunk ki a dagonyából,ráállunk a piros keresztre.Piros kereszt jól követhetõ aztán kiérünk a murvára.Elvileg a piros kereszt itt keresztezi az utat és fut tovább Csehbányára.Legalábbis tavaly még így volt,a térképen is így van.Most viszont a szembeni ösvényen nem látunk jelet,a fák nagy részét itt kivágták.Ez az a keresztezõdés ahol jobbra kell mennünk Németbányára?Elbizonytalanodom,jelet keresek.Találok is egyet a murva balos ágán,elég frissnek tûnik.Akkor lehet,hogy még tovább arra.Viszont arra lejt az út,az itiner meg emelkedésrõl ír.Tamásék beizzítanak egy helyzetmeghatározást,abból kiderül,hogy most kell jobbra térnünk.Az itiner is ír egy nagy fatörzset,az is van itt,menjünk jobbra!A látottak szerint a jelzés nyomvonala itt módosult tavaly óta.Megyünk tehát jobbra,késõbb aztán ismerõs a vidék,még azt az ösvényt is megtalálom,ahol annak idején letértem,mikor még itt fordított volt a túra útiránya.Megnyugszom.


 Pár kilométer kanyargás a murván majd jó fél óra az erdõben és már itt is vagyunk a Pisztrángos-tó mellett.A út melletti forrás mûködik,a felmelegedett vizet lecserélem,társaimnak is folyadékpótlást javasolok,mert ha Németbányán esetleg elzárták a köztéri csapot a Hubertlaki-tóig,de lehet hogy Kisszépalmáig nem lesz erre módunk.Azután elsétálunk a pontra.Itt aztán hatalmas vidám társaság székel,emelkedett a hangulat!Jó arcok amúgy,kiderül,hogy 3 éve õk mentettek le a Hajagról,a viszontlátás okán közösen örülünk egymásnak.A bogrács épp most ürült ki-mondják,ha fél órával elõbb érünk ide még abból is megkínáltak volna!Ehelyett sörrel,borral kínálnak,a pálinka már elfogyott,ezeket azonban különbözõ okokból kénytelenek vagyunk visszautasítani,a kólát viszont szívesen elfogadjuk.Közben ellenõrzöm a talpam állapotát,idejövet már enyhén elkezdett égni,megelõzve a bajt a kritikus helyeken leragasztom.Ez késõbb kiváló döntésnek bizonyul,egyetlen vízhólyag nélkül letudom a túrát.


 No,de ne rohanjunk ennyire elõre,búcsút intünk a csapatnak és belevetjük magunkat a nagy bakonyi éjszakába!


 Németbánya jön tehát,gondolkodunk,hogy a sárga hal jelzésen vagy a kiírás szerinti el-eltünedezõ sárga kereszten ereszkedjünk-e le a faluba,én utóbbit javasolom a korrektség kedvéért,az a követendõ hát menjünk arra.A jobbos letérõ simán megvan,viszont a meredek balos ösvény nincs seholElkezdek izgulni,hogy hogy fognak engem szidni Tamásék,ha kénytelenek leszünk visszamenni a hal jelzéshez….Aztán megtalálom az ösvényt,fentebbre emlékeztem,hát kicsit lejjebb lett meg.Lecsorgunk rajta a faluba.A községházában valami rendezvény folyik,szerencsére a csapból is folyik valami,ami nem más mint víz,ennek azért örülök különösképp,mert így újra tudom krémezni a derekam és a kezemrõl le tudom mosni a csípõs maradékot.Véglegesen beesteledett közben,igaz már a falu feletti ösvényen is elkelt a fejlámpa.Most viszont már tényleg sötét van.Az Üvegtigris már rég bezárt,a mindig mattrészeg partizán sincs sehol….


Kigyalogolunk a faluból a Gesztenyés utcán(az itiner itt valami Z jelzésrõ ír,ilyen sem a helyszínen sem a turistatérképen nincs)innentõl jó darabon az itinerre vagyunk utalva,pár kilométer jelzetlen szakasz következik.Az itiner viszont jó.Igaz egy helyen kis félreértés áldozatául esünk,Tamás egy sorral eltéved az olvasás közben és 100 méteren belül várjuk ezért a jobbos letérõt,500 méter után már én is aggódok,aztán kiderül a hiba,egy kilométer múlva be is fut a várva-várt jobbos.Na ezt a jobbost aztán várta a fene!!:)


Vagy 100 méter szintet veszítünk el egy rendkívül nehéz talajú,fatörmelékes,köves lejtõn,miközben a Hosszú-hegyról lezúdulunk a Csollányos-völgybe.Marhára nem esik jól ennyi gyaloglás után már az ilyen meredek,bokatörõ lejtõ.Leérve aztán még kicsit bizonytalankodunk is az embermagasságú csalánosban de végül kitalálunk az aszfaltra,ahol balra fordulunk:irány a Bakonyi Gyilkos-tó!


A legóvatosabb becslésem szerint is minimum 6-7 kilométer aszfaltozás jön most,ugye nem kell különösebben ecsetelnem,hogy a 70. kilométer tájékán tök sötétben nem ez a legvágyottabb programja a turistának!:)Baktatunk hát,ahol lehet természetesen az út szélén nem az aszfalton,minden lépésért amit puhább részen követünk el hálás a talpunk!Attila GPS-e kilométerenként jelez,itt azonban valami történt a készülékkel,vagy rosszul kezdett mérni,vagy átállítódott két/három kilométerenkénti jelzésre,de hogy ritkábban szólalt meg mint eddig az tuti!:)Társaim minden kanyar után a letérõt várják már,én tudom,hogy odébb van az még így nem is aggódok,majd csak odaérünk egyszer.Tavaly ilyenkor már a kínok-kínját éltem át a rossz zokniválasztás miatt,a talpam fele már egy nagy vízhólyag volt lényegében,na ahhoz képest az égvilágon semmi bajom,úgyhogy nem aggódom,igaz,hogy monoton a szakasz de rakom a lábaimat,egyiket a másik után,egyszer csak odaérünk!!:))


 Persze,hogy odaérünk,itt is van a letérést jelzõ lap,a pontig meg még valami világító izékkel is megerõsítették a pontõrök az utat,simán megvan a tópart.Hát megjöttünk!Finom paprikás krumplival kínálnak a pont õrei,amit asztalunkhoz is szervíroznak,elsõrangú kiszolgálás,már-már zavarban érzem miatta magam.Kiderül,hogy Zoli is itt van,aki azon az ominózus túrán egészen Vinyéig fuvarozott az autójával.A pont egyébként nagyon hangulatos,fáklyákkal,tûzzel….


 Mivel tök sötét van azért muszáj megkérdeznem,hogy merre is tovább,majd elindulunk a mutatott irányba.Kék kereszt a keresendõ.Attila mozgása elég robotszerû,hatodik túrája ez életében,nehezen megy már az újraindulás.Azt mondja õ a túra további részében már hosszabb idõre nem tervezi a megállást.Õ tudja,én tuti eldõlök Kisszépalmán is,na meg Porva-Cseszneken is pihenni szoktam egy nagyobbat az utolsó ötös elõtt.Cél a szintidõ mínusz 1 másodperc.:)Elhaladunk a tó mellett,látszik milyen,látszanak a facsonkok,fényképet azonban sajnos nem sikerül készíteni.Ahhoz már túl sötét van,a téma meg nem túl közeli.Megvan a kék kereszt,elindulunk rajta felfelé,egy-két cseles kanyar rövid idõn belül(leírás tökéletes) és máris a Molnár-kút-árokban ereszkedünk lefelé.Leérünk a Gerence-pihenõhöz,a fahídon átkelünk a patakon,egy-két méter aszfalt aztán jön a Bakonybéli-Szarvad-árok!!


Jó 3-4 kilométer felfelé,igaz az utolsó pár tíz méteren kívül nem olyan meredek,mint ami tavalyról rémlett de azért nem bánkódunk mikor felérünk.Annál többet a lefelé tartó lejtõn!Ez is jó bokatörõ,mindenféle kövekkel,fatörmelékkel,vízmosással,így a 85.kilométer környékén,fáradtan már elég bosszantó.Szerencsére hamar vége van,a murván jobbra elküldjük a jelet(Z+)Bakonybélbe,mi meg elindulunk balra a Z sávot megkeresni.Meg is van a fonódott K/Z sáv jelzés,társaim már mennének arrafelé,de inkább lebeszélem errõl õket,ha csak nem akarnak ellátogatni Bakonybélbe.Nem akarnak,úgyhogy még egy kicsit tovább,aztán jobbra be,erre visz a Z sáv,a K sáv meg fut fel a Kõris-hegyre.Hullámvasutazunk a Barátok útján,hosszú ez a szakasz,sosem lesz vége,hol van már az a jó dagonyás rész!!??Már-már attól félek rossz irányba tartunk(tudom hogy nem,de mégis:)aztán csak eljön a várt szakasz,ráadásul feljavították valamelyest az utat,a mély,vízzel telt keréknyomok nagy része eltûnt,nem kis örömömre.Elérjük újra Kisszépalmát.


 Egy 100-as túrán nem alkalmazkodunk senkihez(na jó egy bizonyos fokig talán)úgyhogy én leheveredek a tûz mellé,Tamás követi a példát,Attila menne de aztán inkább marad.Elmagyarázom nekik a hátralevõ szakaszt,nyugodtan elindulhattok,mondom nekik,én sehova nem sietek,nem sértõdöm meg,ha itt hagynak.Mégis úgy döntenek,hogy mindketten maradnak.Jó 20 percet elidõzünk aztán nekivágunk az utolsó 15-nek.Attila zombimozgása tanítani való!:)Na jó,bocs a poénkodásért,nem kis fájdalmai lehetnek szegénynek.Az én talpaimnak is kell azért párszáz méter,mire elmúlik a kellemetlen,égetõ érzés.


 Ménesjáráspusztánál lekanyarodunk Porvára,a faluba még sötétben érünk be.Átgyalogolunk Porván,a egy lélek nem mozdul sehol,aztán a Z sávon felcaplatunk a Nyolckaszásnál a dombtetõre.Pirkad.


 Megkeressük a betérést az erdõbe majd a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutunk le ismét a Cuha völgyébe,pontosabban a Porva-Csesznek vasúti megállóba.Mire ideérünk szépen kivilágosodik.Két útitársam már eléggé odavan,ilyen-olyan fájdalmakkal küszködnek,de nem panaszkodnak,viszont már szeretnék letudni a túrát úgyhogy el is indulnak Vinyére.


 Én még ücsörgök kicsit,bár a két évvel ezelõtti hangulat így világosban már elmarad.Igaz,hogy most is csicseregnek a madarak,igaz,hogy hatalmas a nyugalom,de már világos van és ez így már nem ugyanaz.Kezdek azonban fázni úgyhogy elõveszem az utolsó friss zoknimat,felhúzom és megindulok az utolsó ötösre.Most nem annyira szenvedõs,kicsit több,mint egy óra alatt át is érek,a célban Bazsi,Zoli,Tamás és Attila fogad,mindenki gratulál mindenkinek,örömködünk.:))


 Hát ez is megvan!Háromszoros Nemszázas teljesítõ lettem a meccsem a túrával tehát 3:1-re áll.Az elsõt ugye 65-nél elmosta a zivatar,a második volt talán a legsimább,tavaly még beszámoló sem készült akkorát szenvedtem a rossz zokni miatt( a szenvedést meg felesleges ragozni)az ideitõl féltem a legjobban,de meglett,büszke vagyok magamra!Gyõzött az akarat a fájdalom felett!



 Köszönöm a lehetõséget,köszönöm a rendezést,útitársaimnak a társaságot,Endrének és nejének(Vinye.hu team) a finom lángost a célban!Jövõre remélem ugyanitt!


 Fotók az utamról itt:


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas107?authuser=0&feat=directlink


 dnvzoli

 
 
Petya83Túra éve: 20142014.06.22 16:56:49
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Hetvenes 70 (lett volna...)


Több éve nem voltam egy jó hosszú túrán, így már régen kinéztem magamnak a 70 km-es távot.


Egyedül vágtam neki, szerencsére az elején jól tudtam haladni, Csesznekig kellemes erdõs részen kellett menni. A Kõmosó-szurdok Z jelzésével nekem problémám akadt, így a P+ -en mentem a faluba. Az Ördög-árok víz nélkül is nehéz szakasz volt, a pontig se elõttem, se utánam egy szál ember se. A pont után egy pesti túrázóval haladtam Porva-Csesznekig, a beszélgetés közben hamar elszállt a közel 10 km-es rész. 

Porva-Csesznek után ismét egyedül mentem, majd egy rossz mozdulat után az Achillesem el kezdett fájni, de úgy gondoltam, hogy nem fogja befolyásolni a túrát. Tévedtem. Borzavárra elég unalmas búzatáblás részen értünk be, innen egy szintén egyedül bandukoló túrázóval haladtam tovább. Vízvétel után aszfalton, murvás úton, majd erdõben értük el a kisszépalmai pontot.

Tíz perces evés-ivás után indultunk a Kõrisre, ami majd' 2 km tömény emelkedõ, a vége szinte mászás. Lefelé a parkolóig tanösvényen, Bakonybélig a Gerence-patak partján mentünk. 

Bakonybélbe magamhoz vettem egy sört, amit Szentkútig meg is ittam. A lábamban azonban elérte a fájdalom azt a küszöböt, ami miatt már kissé bicegve kellett mennem. Így el kellett a faluban döntenem, hogy kibírja-e a lábam a hátralévõ 22 km-t vagy sem. A biztonság kedvéért inkább a feladás mellett döntöttem, nem kockáztattam, hiszen a célig elég civilizáció nem nagyon volt. Így 46 km sikerült hosszú idõ után elsõre.


Mondhatjuk erre, hogy így jár, aki hosszú kihagyás után egybõl nekimegy egy hosszabb távnak. De nem gond, idén azért is megcsinálok egy legalább 70 km-es túrát! :)


Magával a szervezéssel nem volt gond, a térkép és a jelzések jók voltak, talán az útvonal leírásában volt egy-két rész, amit jobban ki kellett volna fejteni. De eltévedni se egyedül, se a két idõközbeni túratárssal se sikerült. Az ellátás és annak beosztása is elégséges volt Bakonybélig.

 
 
 Túra éve: 2012
CzimbályTúra éve: 20122012.07.16 17:06:32
megnéz Czimbály összes beszámolója


Vadegér 130


…hogyan is kezdjem… Hosszú kihagyás után vetõdtem erre a túrára, idei elsõ teljesítménytúrámra. Legutóbb az Iszinik 100-on versenyeztem – sajnos nem túl taktikusan. A korai sötétedés erõs tempóra sarkallt nappal, ami megbosszulta magát. A félévi kihagyás után az igen erõs elsõ ötvenet követõen nagy behalás következett, az éjszaka eléggé botorkálósra sikeredett. (Köszönet éjszakai utitársamnak, Noéminek, hogy betámogatott a célba!)


 


Mindezekbõl okulva picit okosabb versenyzéssel készültem a Bakonyba, igaz vagy 4 órával tovább élvezhettük a napsütés nyújtotta elõnyöket. A hazautazás igencsak nehézkesre sikeredett, reméltem a túra ennél csak jobban sikerülhet. A fõrendezõvel, Zolival többször egyeztettem a túra elõtt, kaptam itinert, melynek javított, végleges változatát is készséggel elküldte. A depózás kérdésében is nyitottnak mutatkozott – ami szükséges is volt a túra spártaiságára való tekintettel. Az útvonalat sokszor átrágtam, de a korábbi szokásaimtól eltérõen semmilyen taktikával nem készültem, mivel a kondíciómat nehéz lett volna megbecsülni. Egy a cél: világosban elérni minél tovább. Gabi barátom elõnevezett, sajnos munkaügyekbõl kifolyólag nem kísérhetett el a túrára, viszont autót kaptam az utazásra, utólag is ezer köszönet érte!!!


 


Szombat reggel, 4 óra, csörög az ébresztõ. Elérkezett a nagy nap! Végre orvosolhatom elvonási tüneteimet. 5 óra környékén indulok Budakeszirõl. Az út kaladosra sikerül, de pár perccel 7 elõtt leparkolok Vinyén. Ott már nagy a készülõdés, pár ismerõs arc – érthetõen nem túl sok, mert a mátrai nagytestvér elszipkázta a túrázókat.  Kipattanok a kocsiból, gyorsan nevezek, érdeklõdök, elmegy-e még a depó a kiszemelt helyekre (Kisszépalma, Pisztrángos-tó). A pozitív választ követõen kissé kapkodva összedobálom a holmit két reklámszatyorba és küldöm. Mindezt hasonlóan gyors öltözés követi és 7:25-kor nyakamba veszem a Bakonyt. ”Camelbak”-omban némi folyadék, egy-két csoki és ráerõsítve a szélálló felsõ, hátha a beígért záporok közül elkap egy. Komolyabb készletekre nem volt szükség igazán, mert a túra elsõ részében bõven akadt lakott település.


 


Az idõjárás több, mint kedvezõ; borult, hûvös, de nem esik az esõ. Mi más kell egy a napsütést és meleget nehezen viselõ túrázónak??? J  A Pokol Csárdától jobbra fordulva lekocogok a Cuha völgyébe és a patakon átkelve a sárga és zöld sáv jelzéseken kapaszkodok a Zörög-hegy oldalában.  Az átkelést követõen egybõl gondjaim támadnak, a hegynek felfelé haladó traktorúton nincs jel. Vissza és kisvártatva egy benõtt ösvényen haladok, amelyen a jelzett út folytatódik. Nem jó elõjel, hogy már az elején kavargok. Ezt csak tetézi, hogy pár túrázót megelõzvén a fonódó sárga és zöld elágazik. A kiírás szerint a hegyet megkerülõ sárgán kellene folytatnom az utat. A sárga balra, a zöld jobbra, fel a hegyre; elõbbit választom, viszont kis idõ múlva azon veszem észre magam, hogy a zöldön haladok… J Mi ez, teleportáció???


 


Úgy döntök, nem viszakozok, megküzdök a heggyel, ami azért komolyabb emelkedõvel kedveskedett, mint emlékeztem. Szép erdõkben haladok felfelé, majd le és a jelzések találkozásánál Bubúrral futok össze, aki újból megpróbálja behajtani rajtam a TTT tagdíjat – sikertelenül. (az évi egy vagy kettõ túra végett nem látom értelmét) Lekocogok a faluba, de az ismerõs hang sokáig még elkísér… J A Kõmosó-szurdokban a pecsételést követõen – a pontõr által felvázolt lehetõségek közül – a nehezebb verziót választom, megéri, mert a kis bevágódás hangulatos, visszatérésre és komolyabb tanulmányozásra sarkall. Ki a mezõre és murvás, majd földutakon haladok ütemesen az Ördög-árok irányában. Útközben ismerõsöket érek utól: Sz. Feri, ”Tinca” Gábor és egy ismeretlen úriember halad – meglepõdésemre ”csak” a százason, khmm, elnézést a Nemszázason. Együtt haladunk a szurdokig, jót beszélgetve. A szurdok fejezeténél elköszönök tõlük, amúgy is elváltak volna útjaink. A zöld jelzés csatlakozásánál Sport szelet – bónusz szolgáltatás! -, a kedves pontõr ösztökél, vegyek többet, ha ízlik. 3 példány begyûjtését követõen szántóföldek mellett, traktorúton bekocogok Dudarra.


 


A falu fõutcáját elérve irány az elsõ kisbolt: sós mogyoróval és sörrel kényeztetem magam. Egy úriember nem szalonképes szavakat használva felhívja – készségesen! – a figyelmem arra, hogy veszélyes a közterületen való alkoholfogyasztás - legalábbis úgy tûnt, erre akart figyelmeztetni. Köszönettel nyugtázva a kedvességet, a sört kivégezve a szemetesbe helyezvén a dobozt látom, mások se vették komolyan a veszélyt… A központban a bauxitbányászatra emlékeztetõ gépek nyújtanak érdekességet. Bakonynána felé fordulva hosszú eseménytelen aszfalt – és a rendõrautó többször elhalad mellettem õrjárata során… J


 


A falun végigküzdve magam a mûútról lekanyarodok a vízimalmok felé és közeledek egy kis dombot megmászva a Gaja völgyének oldalában a várva várt pont felé.  A kis erdei pihenõhelyen népes társaság készülõdik bográcsozáshoz – összefut a nyál a számban, de menni kell tovább. Betömök egy adag mogyorót, a pontõr hölggyemény érdeklõdik, van-e nálam sátor erre a hosszú útra… :-D Az óra háromnegyed 11-et mutat, meredeken kaptatok ki a patakvölgybõl. Tésig elég emberes emelkedés következik, itt már komolyabban érzem, az erõ nincs ma velem. Nem tud felderíteni, hogy szép erdõben haladok, elõbb murvás úton, majd traktorúton.


 


Tés falunak csak a szélsõ házait érinti az útvonal. Bekukkantok a föutcára, van-e látótávolságban kocsma – sajnos nincs, így kezd nyomasztani, hogy Olaszfaluig vagy akár Zircig az éhkoppot fogom nyelni. Az idõ továbbra is borús, néha jelentéktelenül szemerkélni kezd, de eddig szerencsére semmi komoly csapadék nem esett. A községbõl kifelé barátságtalan murvás út vezet a Tési-fennsíkot déli irányból övezõ csúcsok irányában. Eleinte parlag területek mellett haladok, majd ezt rövidesen erdõsült területek váltják kétoldalt. Itt jelzésáthelyezés történt a közelmúltban, mert a Téstõl követendõ piros négyzet intezív vadászattal ”sújtott” területre vezetett. Így pár száz méter erejéig tovább kellett élvezni a murvás út nyújtotta örömöket, majd szalagozás (!) segítségével tértem le az erdõbe.


 


A Kis-Futónéra való feljutás nem nagy feladat, de az ”öreg tesvér” egy nyereg után megizzaszt. Itt már a combizmaim kezdenek teljes beállni, az energiatartalékok is fogynak. A hegy tetején geodéziai torony, oldalán a szokásos – jogos – figyelmeztetések. Ezúttal eszembe se jut felmenni, egyébként is eléggé körbe volt a barikádozva, nem tudom, látszik-e valami felülrõl. Nagyon várom a Mórótz-tetõt, ahol testi-lelki felfrissülést remélek. Leszaladok a Futrónéról – egy farönkön elfogyasztott csoki után – és pár méter a nyeregbõl csak a pont. A pont, ami minden várakozásomat felülmúlta! A párás borult idõ ellenére fantasztikus félkör panoráma fogad, ami a pecsét begyûjtését követõen magával ragad. Leülök egy kõhalomra és gyönyörködök a Balaton ÉK-i csücskéig elterülõ táj látványában. Ez és a combjaimra/vádlijaimra kent kenõcs feltölt energiával és egy jó húszperces intermezzo után megköszönném a ”vendéglátást” a pontõrnek, de nincs sehol. Indulnék, egyszer köszönést hallok, felnézek, hát a kollega egy kisebb fa lombkoronáján kényelmesen elhelyezkedve sziesztázik! J


 


Innen leszaladok kellemes hûvös erdõkben az Alsópere feletti murvás útig. Reménykedek, itt tudok vizet vételezni/mosakodni. Sajnos a gazdasági épületek udvarán nem láttam elérhetõ közelségben kutat, viszont az utolsó ház kéménye füstölt, udvaron csap – és nagy fekete kutya… Idõs hölgy lép ki az ajtón és a kertben gazolás közben lecspok rá, készséggel kapok is vizet – gondolom hozzá van szokva a KDP útvonala mentén. Innen Olaszfalu felé Felsõperén keresztül vezet az út, odáig az itiner az aszfaltot jelölte meg eljutási alternatívaként. A térképet tanulmányozva én a ház melletti keresztezõdésbõl induló nyílegyenes traktorút mellett teszem le a voksom, ami nem okozott csalódást. Igaz félúton egy kerítés állta utam, de azon semmi elrettentõ felirat/figyelmeztetés, így elõvigyázatosan a rigli nyitását és csukását követõen folytatom utam, immár egy túlnyomóan tekintélyt parancsoló vadgesztenye fasororral szegélyezett úton. Sajnos a fasor napjai úgy tûnik meg vannak számlálva, sokat kivágtak és a munkások épp érkeztek kisteherautóval ellenkezö irányban a munkát folytatni. Hamarosan hallottam is: a motorfûrészek nem kegyelmeznek…


 


Felsõpere házait – nagy a szórás: volt rozoga kulipintyó és luxusvilla is luxus autókkal - elérve ki a mûútra és bekocogok Olaszfaluba. Reménykedek, talán tudok egyet frissíteni Zirc elõtt. Sajnos minden útbaesõ ”egység” vagy zárva, vagy bezárva… Utóbbi sorsra jutott az itinerben említett is. Így hát kettõzött erõvel várom a Bakony ”fõvárosát” és jelzetlen úton megcélzom a leírásban említett nagyesztergári hirdoglóbuszt.  Eltévedésnek veszélye nem fenyeget, de aznap elõször igazából rázendít az égi áldás. Mire felkapom a felsõmet, el is áll… Nagyesztergárra csak ”beköszönök” és a kékezésbõl ismerõs, lejõs aszfaltúton leszaladok Zircre.


 


Osztok-szorzok, és nem akarok 19-re lapot húzni, elsõ megállóm a ”faluszéli” gazdaságos szupermarket. Energiautánpótlás és ”beöntés” megvásárlása után kifekszek a bolti elõtti járdára. Cipõ le, kaja elõ, gondolom kiváló reklámarca lehettem volna az üzletnek… Jó félórás kérõdzést követõen hív a természet, indulni kell.  Zircen végigzakatolok és a hangulatos parkerdõn keresztül hagyom el azt  ütemesen. Kellemes, gondozott erdõkben haladok Borzavár irányában, hamar abszolválom ezt az etapot. A falu emelkedõ utcája nem túl kellemes és picit szomorúan konstatálom, hogy a néhány évvel ezeltõtti kékezés alkalmával érintett bisztró üres. Kellemes emlék volt, anno tavasszal iszonyat hóviharban betévedni ide pecsételni a kora reggeli órákban, nagyon kedvesen fogadtak. Rövidesen kiérek a Szépalma felé vezetõ aszfaltra és jól ismert úton szaporázom a lovascentrum felé. Eddig meglepõen jól sáfárkodtam az idõvel  és úgy láttam, ha ügyes vagyok, öt körül a ponton lehetek. Persze, ha ilyen célokat tûz ki az ember maga elé, mindig homokszem kerül a gépezetbe… A murvás útról való letérést követõen nem emlékeztem, a kerítés mellett vagy késõbb kell-e balra fordulni – persze a rossz megoldást választottam a kerítés melletti földúton. Néhány percnyi kevergés után, meglelem az erdõben az ösvényt, jól csõbe húzott a kerítésen lévö néhány jelzésnek látszó fehér valami.


 


17:10, Kisszépalmapuszta, féltáv, frissítöpont, depó. Mi kell még ennél több? Kapok zsíros kenyeret, vizet és a csomagomat. Cipõt cserélek – utóbb kiderült, nem kellett volna – és egyúttal zoknit is, üldögélek hosszan. Kissé azért disszonáns volt a mulatozó és már kissé kapatos – mindenféle luxusautókkal érkezett – pontõrök dõzsölése közepedte egy mûanyag hordóból meritett pohár víz. Persze ez a saját dolguk, de nem érzeztem jól magam. Alapvetõen az adminisztráció is úgy-ahogy-van ac hoc jelleggel folyt, azt se tudták, az itt járt túrázok kerékpárosok vagy gyalogosok voltak-e. Összeszedelõdzködve hátizsákomat leadom és egy palack izoitallal megkezdem a Kõris-hegy meghódítását.


 


Az emelkedõ meredek, de nem túl hosszú, alapvetõen nem is túl megerõltetõ. Hamar fent is vagyok a ”buborék” mellett. Nem idõzök sokáig – emlékeim szerint még csokit is kaptam J - és megállás nélkül, eleinte újból hangulatos – az északi kitettségû, hûvösebb hegyoldalakat kedvelõ -  elegyes bükkösökön keresztül lecsorgok az Emil-rérte. A kezdõ, szerpentinezõ aszfaltos szakasz nem épp kellemes, de az erdõben gyönyörködés feledteti az aszfaltdagasztás kellemetlenségeit. A Hotel Odavaskõvel szembeni tisztáson vidám, készséges társaság fogad, az óra háromnegyed hetet mutat, jók az esélyek még lámpa nélkül akár Németbányáig jutni. A borult idõjárás végett természetesen nem számíthatok este 9-ig tartó világosságra. Szemben az eddigiekkel, nekik a pontos kimutatásuk volt külön a gyalogos, külön a kerékpáros áthaladókról. Így megerõsítettek abban, hogy egyedül egy ”bajuszos” úr jó órával ezelõtt járt a ponton drótszamár nélkül. Lendületem nem hagy alább, tempósan haladok a patak mentén hol kellemetlen, keskeny csúszós ösvényeken, hol nedves réteken. Az aszfaltutat elérve balra felfelé kanyarodok a kékezésrõl jól ismert barátságtalanul emelkedõ útra és bal oldalon jó darabig a Gerence Fogadó épületei kísérnek.


 


Az idõjárás kezd egyre barátságosabbá válni, lassan napsütésre utaló jelek kezdenek az égen látszani. Mindemellett szúnyogoknak nyoma sincs, az utat övezõ erdõ pedig gyönyörû, hamar fogynak a kilométerek a piros kereszt és az OKT keresztezõdésébe helyezett pontig – és azután is. A ponton fiatal hölgy készséggel pecsétel. A pillanatnyi boxkiállást követõen jórészt kocogva - de az emelkedõkön takarékos üzemmódba kapcsolva – haladok Németbánya felé. Az útvonal ismerõs és ritka az ilyen aszfaltozott útszakasz, ami ilyen hangulatos erdõkkel szegélyezett, mint itt, a Pápavár aljában. Az aszfaltútról egy hivatalos levágást követõen keresztezem a ”bauxitszállító utat” és rövidesen megkezdem a leereszkedést Németbányára. …és ekkor csoda történt! Ereszkedés közben vörös fényt vélek felfedezni a távolban, ami nem más, mint a lenyugvó nap vörösen izzó korongja. Fantasztikus naplementét kísérhetek figyelemmel és egyetértek magammal, a fentiek kegyesek voltak hozzám. J A nappali borult, de a nem nedves idõt, estére hanulatos naplemente követte, ami az esztétikai élményen kívül praktikus is, mivel tovább élvezhetem a napsütés nyújtotta elõnyöket. A faluban még nem voltam, mert a kéktúra csak a szélét érinti a kis településnek. Megnyugodva konstatálom, hogy az elmúlt években az MTSz lépett a túrázók érdekében, mert a pecsétet tartalmazó ládikó a szélsõ ház kerítésérõl kiljebb került, így nem kell a kerítés túloldalán lévõ  – messze nem tuistabarát - ” õrzõ-védõ szolgálat” haragos ugatását hallgatni ill. félni, mikor jut át a kerítésen. Ilyen kétségek gyötörtek, amkor néhány éve hajnali órákban a bélyegzõt próbáltam magamévá tenni.


 


A ”kollegám” tavalyi leírásában említett ”Üvegtigrist” nagyon vártam, igaz a kocsmák esetében korábbi kedvezõtlen tapasztalatok kis elõvigyázatosságra intettek. A buszfordulónál meg is lelem a lakókocsit, elõtte népes, de nagyon kultúrált társaság üldögélt. Boldogan rendelek kólát, Márkát és szódát is, a büfés lány pedig szorgalmasan állítja ki a nyugtákat – a törvény az törvény. Üldögélek kicsit a padon, nézegetem a térképet. Egy helyi lakos (?) a szinuszgörbére emlékeztetõ járással közeledik és érdeklõdni próbál a rendezvényrõl, de el kell hárítanom és kérem, ha a véralkohol szintje a megengedett értékre csökken, akkor térjünk vissza témára.  Tovább indulva, a térképemen (2012-es kiadás) még nem szereplõ sárga kereszten emelkedek a falu feletti dombokra. Itt a jelek elfogynak, de a leírás korrekt, a földúton jobbra, majd a murván balra térek és lekocogok a közeli Pisztrángos-tóhoz, amit a fákra festett sárga hal tustajelek is elõjeleznek. A ponton kedves társaság fogad, igaz az összképet kissé rontja az autóból hangosan szóló zene – ami kissé idegen ebben az idilli környezetben. A kis völgyben kis tó van duzzasztva, melynek gátján átkelve lelkesen folytatom utam. Lelkesen és jókedvûen, mert az óra valamivel 9 után jár, világítani csak a sûrûbb erdõrészeken szükséges. Annyira megkapott a kis völgy látványa és annyira jó lelki/fizikai állapotban voltam, hogy a kiküldött depómról teljesen megfeledkeztem. Szerencsére a célban megkaptam a reklámszatyrot.


 


Ez egy fontos lélektani fordulópont volt, fizikailag is megfelelõ állapotban érzem magam, aggodalomra utaló jelek eddig nemigen vannak, persze a lábaimban cirka 90 km-rel már azért nem vagyok a legfittebb ember a világon. Az enyhén emelkedõ piros kereszten nagyobb társaságot elõzök, de utóérnek az elsõ keresztezõdésben, ahol bizonytalankodok, sajnos elõ kell kapni a térképet és a leírást. A bizonytalanság megoldva, az elért murvás úton itt még csak balra kell kanyarodni, a várt nagyobb keresztezõdés még néhány száz méterrel  odébb van – az országos kékkel. A lejtõt megfutom és jobbra fordulok másik murvás útra, mellyel levágni készülök – hivatalosan! – a Csehbányára betérõ piros kereszt kanyarját. A kereszt rövidesen elhagyja az utat és innentõl kezdve tekintetemet alaposan az út mellett tartom, mivel rövidesen a jelzés visszatér és balra le kell térni a murváról. Az út iszonyatosan kanyarog, én pedig nagyon figyelek. Egyszer csak az út bal szélére helyezett fatuskón meglátom a jelet, az útról pedig kis csapás vezet az ismeretlenbe. Bevetem magam bozótba és indián nyomkövetõ technikát alkalmazva haladok – nem túl nagy magabiztossággal, mivel jel az nincs. Jócskán kell küzdeni az elsõ jelig, egy keresztezõdést elérve pedig térképezésre kényszerülök. Szerencsére a jó irányt választom és az elért erdõben már a jelzésen haladok – igaz nehézségekkel, mert az út kanyarog és rengeteg az elágazás. Egyszer-kétszer mellé is megyek, de hamar korrigálok.


 


Hamarosan kiérek a Hajag alatt folyó Gella-patak völgyébe leveztõ szekérútra, mely egy kaszálón halad – a távolban pedig fejlámpa fényei. Belekocogva hamar utolérek egy bizonytalankodó túratársat, aki mint kiderült, az emlegetett ”bajuszos” úriember, akinek jó óra elõnye volt még a tónál. Az ominózus piros kereszt neki nagyobb kihívást jelentett… J Együtt haladunk tovább, keressük az utat, pedzegetve, remélem nem hoz rám rossz szerencsét... A patakon átkelve megkezdjük az emelkedést a Hajag lábáig egy hasonló szekérúton. Jelek értelem szerint nincsenek, de az irány egyértelmû. A Hajag elnyúlt lapos tömbje, mint egy hatalmas koporsó magasodik elõttünk. Remélhetõleg nem okozza vesztünket… Az erdõszélet elérve a jelzés megkerül és kissé balra tartva felkapaszkodunk a fennsík északi szegélyére és egy – emlékeim szerint – Barkasnál J derékszögben jobbra fordulunk. Innen lassan, alattomosan emelkedõ hosszú út vezet a pontig, társam már a pontot várja, de az még odébb van.


 


Persze minden útszakasznak egyszer csak vége lesz, mi is elérjük a pontot, ahol a tûz mellett a kedves pontõr sörrel kínál! Ketten legörgetjük, kis pihegés és folytatjuk utunkat. Az óra negyed tizenkettõt mutat, aggódok, lassan ”csörög a pizsama”, közeleg a szokásos bealvás pillanata. Erre nem is kell sokáig várni, de elõbb még elbattyogunk az Augusztintanya elötti keresztezõdésig, ahol dönthetünk a továbbhaladás módjáról. Mivel az itiner elsõsorban a kerékpárosoknak készült, a gyalogosoknak javasolt alternatívák egyes szakaszokon – lásd pl. a Római-fürdõ környékén – a térképen külön be volt rajzolva, de a leírásban ezt nem említették. Itt, a Szentkút felé vezetõ szakaszon is a kerékpárral könnyen abszolválható, igencsak kanyargós murvás útra ”terelték a forgalmat”, pedig elvileg vannak turistajelzések azzal párhuzamosan az erdõben lefelé. Elvileg… Úgy döntöttem, hogy a Fehér-kõ-árokban haladó piros négyzeten közelítem meg a kegyhelyet, társam is ebben partner volt. Sajnos semmilyen leágazást nem találtunk... A helyet valószínüleg megtaláltuk, de ösvénynek, útnak nyoma sem akadt – bár ez lehet, hogy az egyre nyomasztó fáradtság és álmosság számlájára írható. Sebaj, B-terv, a Dornyai turistaút sárga sávja csak meglesz. Duónkhoz csatlakozott két 100-as távot teljesítõ fiatal, és nagy nehézségek árán felleltük a sápatag sárgát, de sok örömünk nem volt benne… Azt gondoltam volna, hogy egy mostanság, túramozgalom keretein belül használt útvonal picivel jobb állapotban lesz, de a kevés jelzés is hamar elfogyott és egy harmatos mezõn találjuk magunk – út sehol… Nincs más választás, kiverekedjük magunk a murvára és lebotorkálunk a pontra.


 


Az álmosság nagy úr, egyre nehezebb az elõrehaladás, a cserecipõm is rossz választásnak bizonyult, vízhólyagok hatása emeli a murvás út nyújtotta örömök élvezeti értékét. Itt érzem, hogy nehéz lesz a vége. Az erõmmel jól gazdálkodtam, erõnléti problémák nincsenek, de a fenti két tényezõ alaposan csökkenti a sebességet. Társam a fõrendezõvel való diskurzusból megtudta, hogy a ponton paprikás krumpli fog várni – én nem akarom egyelõre elhinni, de plusz motiváció. Nehezen érjük el a pontot, az óra picivel fél kettõ elött jár, megszenvedtünk ezzel az etappal – az idõeredmény is ezt támasztja alá.  Kedves pontõrök fogadnak, és lám, tényleg van étel, bár igencsak korlátozott mennyiségben. Kis tányékával jut mindenkinek, kérnék még, de spórolni kell a következõknek (nem sok maradt így sem az apró bográcsban). Társam viszont felajánlja az adagját, örömmel elfogyasztom. Iszonyat nehéz a továbbindulás, robotmozgás… A két százas utitárs kiszáll, elbúcsúzunk tõlük. Az üzemi hõmérséklet elérése után csendben kelünk át a kihalt Bakonybélen. Társam rossz irányba indulna, de nagy nehezen sikerül meggyõznöm, érdemes velem tartania. Lassan elérjük a mûutat, melyen a sárga sáv halad. Iszonyat fekete folt, csak botorkálok félálomban, az amúgy nappal hangulatos erdõkkel és sziklaképzõdményekkel övezett, látványos szakaszon. A sárga kör leágazasánál mondom társamnak, menjen nyugodtan a saját tempójában, én elterülök az aszfalton, és pihenek pár percet.


 


A csillagos eget kémlelem, jól esik kicsit mozdulatlanul, vízszintesen és tökéletes erdei csendben feküdni. Néhány perc relaxációt követõen indulok tovább – mielõtt elaludnék - a kör jelzés igencsak gidres-gödrös, méretes pocsolyákkal tûzdelt akadálypályáján. Az elõrejutás nehézkes, lassan araszolok a pontig. Ott viszont meglepetésemre utólérem kollegámat, aki indul tovább kisvártatva. Az esti emelkedett hangulat persze már alábbhagyott, egy kedves hölgy pecsétel, a többiek egy része erre-arra a földön elterülve horpaszt.  A zöld sávon folytatom az utat az erdészeti mûúton Porva felé. Lassan világosodni kezd, mire Ménesjáráspusztára érek, lámpára már egyáltalán nincs szükség. Az aszfaltról letérve széles traktorúton haladok a falu felé, ami messzirõl hívogat, különösen a faluszéli focipálya. Az álmosság még mindig gyötör, kissé kómásan araszolok.


 


A falu csendes, egy pillanatnyi lélegzetvétel erejéig állok meg a központban. Haladni kell és még ilyen kényelmes tempóban is reális esély van 24 órán belül beérkezni. Természetesen az éjjeli bealvás folytán napközbeni merészebb idõterveimet finomítanom kellett… J Térképezek, osztok-szorzok és a falu határában a zöld jelzés igen barátságtalan, kopár emelkedõjét a sárga jelzés tán kicsivel hosszabb, de minden bizonnyal kellemesebb útvonalára cserélem – utólag a dolgokat értékelve, nem biztos, hogy okosan… A sárga jelzés komótosan kerüli a Hátsó-irtás hegyet és igencsak ritkásan van felfestve, az éjjeli tapasztalatok alapján balga döntés volt az ezen haladás gondolata. A út mindenesetre valószínûsíthetõen kellemesebb, a hegy oldalában jobbról erdõ kísér, a kanyar után pedig széles patakvölgyben haladok, a túloldalon legelõk. Jelzés kevés van, igaz nemigen lehet eltéveszteni az utat.


 


A sárga kereszt leágazását is csak térképi megerõsítéssel találom meg, jócskán késõbb látok jelet a domboldalban – igen, a mászást nem úsztam meg és hasonló gabonatábla közepére jutok a dombtetõn, mint amit el akartam kerülni. Az út a jelzéssel eltûnik, egy traktornyom van csupán, az is rossz irányba indul. Itt kezd fõni a fejem a rossz döntés végett, de sebaj, elõ a térképpel és megcélzom az erdõt, ahol a jelet vélem haladni. Cirka 2-300 m bolyongást követõen meglelem a keresztet, amin nincs más feladatom, mint lecsorogni a vasútállomásra. Ott isznyat mennyiségû szétdobált szemét fogad, szemeteseket borogattak jólelkû és mérhetetlen szépérzékkel megáldott ”emberek”. A pont önkiszolgáló, zacskóban találom a mesenyomdát.


 


Innen már csak öt km, olykor belekocogva, ütemesen haladok a végkifejlet felé. Lassan kezdek magamhoz térni, de most már késõ, a sarkaim és a kislábujjaim nagyon sajognak az emberes vízhólyagok miatt. A szépalmai cipõ visszacserélõ akció nemigen segített már. A völgy észak felé haladva szûkül és a murvás úton való haladás monotóniáját feledteti a látványos vasúti tereptágyak látványa. Hiába, ez az ország egyik legszebb vasútvonala, amely érthetetlen módon folyton a túlélésért küzd… A patakátkelésekkel nem foglalkozom, a lábamnak már úgyis mindegy, víz/km egyaránt kevés van már hárta, így átgázolok. Rövidesen megpillantom Vinye szélsõ házait, kimászok a patakvölgybõl, pár lépés és begaloppozok a célba, ahol Zoliék örömmel fogadnak.


 


Az óra 7:15-öt mutat, épphogy, de sikerült egy napon belül abszolválni a távot. Fizikálisan jól bírtam, csak a Hajag környékén rámtört álmosság és a vízhólyagok gyötörtek. (el kellene már gondolkodni a Saucony márka leváltásán…) A kínált elemózsiából keveset fogyasztok, pár úti tapasztalatot megosztok a rendezökkel. Kollegám nemrég indult haza, én egy 10-15 perc üldögélés után követem példáját.


 


Pár dolgot a túráról, a rendezésrõl. A túra alapvetõen kerékparosok rendezvénye. A sors fintoraként gyalogos rendezvényként került mégis megrendezésre. A nevezési díj igen alacsony volt, az ellátás ennek megfelelõen spártai, bár a paprikás krumplival és a csokikkal a várakozásokat messze felülmúlták a rendezõk. Mindemellett külön megsüvegelendõ, hogy a bevételt jótékony célra ajánlották fel! A leírás terepi munka eredménye, igaz sokszor nem kellett elõvenni, mert többnyire egyértelmûen követhetõ útvonalakon és jelzéseken vezetett. Ahol pedig szükség volt rá, véleményem szerint kiválóan segített. A pontõrök gondosan tették dolgukat, egyedül Kisszépalmapusztán éreztem úgy, mintha valami rossz helyre csöppentem volna. A távadatok rendben voltak, a füzet elkészítése is sok munkát igényelt. Alapvetõen elégedetten távoztam a túráról, szép helyeken jártam, gyakorlatilag a komplett központi Bakonyt bebaragoltam egy nap leforgása alatt. Javaslom a rendezõknek, ha a jövõben újra belevágnak a dologba, ne a Márta 115 hétvégéjére tegyék a túrát, akkor minden bizonnyal nem csak néhány kalandvágyó gyalogos túrázó vetõdik majd el erre a kellemes rendezvényre.
 
 
balzsam1Túra éve: 20122012.06.07 23:26:45
megnéz balzsam1 összes beszámolója

A Deviantos fiúk idei beszámolóját a következõ linken olvashatjuk:


 


 


http://deviantmtb.hu/node/6226


 


 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20122012.06.06 13:48:13
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Bakonyi Nemszázas 99


2012.06.02-03.


Péntek.Óránként nézem az idõjárási elõrejelzéseket,természetesen nem más érdekel,mint hogy lesz-e esõ,vagy nem.Az egyik számítás szerint egy csepp sem,a másik délutánra jósol beúszó esõgócokat,a harmadik éjjelre.Levonom a végkövetkeztetést:vagy elázom,vagy nem,de ha igen,akkor sem nagyon:)Az esetleges esõ a ruhatár összeállításában játszik ugye kulcsfontosságú szerepet,az információk birtokában úgy határozok,hogy egy extra könnyû egyszer használatos esõkabátot azért viszek,az esetleges bõrig ázás esetére pedig teszek egy váltás ruhát,ami nem áll másból,mint egy komplett téli aláöltözet ruhából,plusz egy rövidnadrágból.Az egész így nincs egy kiló.Viszek még négy szendvicset,6-7 szelet csokit,hántolt,sózott szotyimagot,1,2 liter folyadékot,Isostar port,túlélõcsomagot(ragtapasz,szõlõcukor,Ca,Mg-tabletta,kés egyebek).A zsákom így 6-7 kiló körül mozog.A tavalyi 10-hez képest ez jelentõs javulás!:)Hõmérséklet ügyileg egyébként több mint ideális helyzet várható,20 fok körüli maximummal.Tökéletes túraidõ ígérkezik.


7-kor lehet rajtolni,így nem kell korán kelnem,reggel le tudok menni friss pékáruért,ami apróságnak tûnik,pedig nem az:mennyivel jobban esik majd az úton egy friss buciból elkészített szendvics,mint egy másnaposból!6 után elindulok,Écs után megállok reggelizni,ébredés után ugyanis csak egy kis keksz megy belém általában.Bedobok egy túrós batyut,iszom rá jó sokat,így nem kell majd korgó gyomorral kaptatnom a Zörög oldalában.Közvetlen indulás elõtt nem célszerû enni,általában a fizikai igénybevételek elõtt egy-két órával szokták javasolni az evést,közvetlenül elõtte semmiképp.3/4 7 körül Vinyén vagyok.Vannak már páran,tolongás azért nincs.Hûvös a reggel,úgy 12-14 fokra tippelnék,elállom a pulóvert.Benevezek.Épp az autónál teszek-veszek mikor befordul mellém az ismerõs Mondeo,megérkezik Tonnakilométer Misi.Misi a 70-esre nevez,a két táv elválásáig úgy terveztük együtt haladunk.Miután õ is benevez,indulhatunk.


Kilépve a Vinye.hu kapuján én mennék a zöld híd felé,de Misi szerint ma a sárga sáv visz bennünket ki Vinyérõl,legalábbis a szervezõk által küldött track szerint.Hallgatok rá,akkor irány a Kõpince-barlang,csak át tudjunk kelni a Cuhán.Ha sok a víz kerülhetünk vissza a hídhoz.Aggodalmam feleslegesnek bizonyul,a patakon mindenféle attrakciók nélkül,száraz lábbal kelünk át.Dobunk egy balost,a közös sárga és zöld sávon kezdünk emelkedni a Zörög oldalában.Hamar lekerül a pulóver.Az erõsebb emelkedõk után aztán a zöld jobbra leválik tõlünk,innentõl kellemesen járható szakasz következik lényegében Csesznekig.Jókat beszélgetünk.


Csesznek elõtt a sárga sáv kivinne a 82-es szerpentinútra,van itt viszont egy sárga kereszt jelzés ami átvezet a zöld sávra,kikerülendõ a forgalmas utat.Az itiner is a kereszt jelzést javasolja,mi is ezt használjuk.Hamarosan befut a Zörög felõl a zöld sáv,balra tartunk rajta,a Suttonyi aluljárón át érünk be a faluba.Átkelünk a Vasút utca végén található fahídon,pár lépés után meg is érkezünk az elsõ ellenõrzõpontra ami a Kõmosó-szurdok bejáratánál lett felállítva.Pontõr kisasszony a zsidó temetõ felé irányít bennünket,én a szurdokban mennék,mint tavaly,az itinert már eltettem,nincs kedvem elõbányászni.Misi szerint is a falu felé kell menni.Arra megyünk.Késõbb,ránézve az itinerre,rájövünk,hogy bizony a völgyben kellett volna maradnunk,távot nem rövidítettünk,csak túratársam bánkódik,hogy még nem járt a szurdokban,igazán megnézte volna.Sebaj,majd legközelebb!:)



A falut a piros sávon hagyjuk el.Kiváló idõ van,bejött amit jósoltak,20 fok körüli hõmérséklet,borult idõ.Esõ szerencsére nem mutatkozik.Jókedvvel haladunk,hamarosan beérünk az erdõbe.A Töbör-hegyet kerülgetjük,Misi még csak télen járt errefelé,egyetértek vele,miszerint szép az erdõ.Ide-oda kanyarog a piros sáv,gyenge fél óra és máris az Ördög-árok bejáratánál vagyunk.Szárazság van,víz egy csepp sincs a mederben,legalább ez nem nehezíti a járást.Mert ez a szurdokvölgy bizony technikás terep,nem lehet rohanni,bár itt nem is akarunk rohanni.Nézelõdünk inkább,van mit.A Gizella-átjárót Misi drótkötelek segítségével "járja át",én inkább megkerülöm az egészet egy tavaly ilyenkor épített tereplépcsõn.Jó meredek ez a lépcsõsor!De hová lettek az átjáráshoz eddig használt,a rozoga vaslétrát kiváltó hágcsóvasak?A vasak tûntek el,vagy az õket tartó szikla is?Rejtély.


Az Ördög-gát kistestvérén már könnyebben átkelünk,néhány perc múlva véget is ér a technikás terep,nem sokára be is fut a következõ ellenõrzõpont.Bedobok egy szendvicset,iszom és elfogyasztom a ponton kapott Sport szeletet is.Irány Gézaháza!


Gézaházát már a piros kereszt jelzésen érjük el,átkelünk a 82-esen,a Kastély úton haladunk.Illetve mellette,a Kastély út gyaníthatóan a gesztenyesorban vezetett valaha,mára már nagyon elgazosodott sajnos.Arról beszélgetünk,milyen jó lenne kitisztítani,akkor a turistaút mehetne ott bent,nem úgy mint most,a szántóföld szélén.Fõleg most vagyunk bajban,muszáj gyúrnunk a frissen kikelt vetést,hiszen még egy fél méteres sávot sem hagytak a közlekedésre.


Elérjük a piros kereszt-piros 4zet elágazást.Itt érdekes az igazolófüzet:a térképén a Vadas-árok van bejelölve követendõként,a szöveges leírás viszont továbbra is a Kastély úton tartana minket,tovább tehát egyenesen a piros 4zeten.Én már otthon eldöntöttem,hogy a Vadas-árkot mindenképp kihagyom,semmi kedvem a fejem tetejéig elázni a dzsindzsában(mint tavaly:)),így örömmel veszem,hogy a rendezõk is felkínálják alternatívaként az általam is kinézett utat.Egyébként tavaly is felkínálták:)Irány tehát Károlyháza,irány a piros 4zet!


A piros 4zeten érünk le az Aranyos-völgybe,annak sárga sávja visz le bennünket a Cuha-völgybe.Gyenge egy kilométer és már itt is van Porva-Csesznek vasúti megálló és turistaház.


Hahózok egyet,hiszen sehol senki,a hahózásra Anita jelenik meg a büfé ajtajában.Örülünk egymásnak,majd Anita a turistaház elõterébe invitál bennünket,ahol én elköltöm szokásos százas-ebédemet:az idáig cipelt tojásos nokedlit csemege uborkával.A nokedlit most meg is tudom melegíteni,ami jócskán megemeli az ebéd színvonalát!:)A felkínált szíverõsítõt visszautasítjuk,Misi kévézik egyet,én legurítok egy jéghideg kólát,ebéd letudva.Nehezen,de tovább indulunk.Hiszen még csak a 20. kilométernél vagyunk!


Kiss Pistiékkel együtt hagyjuk el a völgyet,ami úgy lehetséges,hogy õk Gézaháza után a piros 4zet rossz ágát választották,így kerültek kb. 2 kilométert Porva-Csesznekig.Így legalább tudunk telefonszámot cserélni,õk valószínûleg(ha nem tévednek el túl sokszor:),elõbb érkeznek a már sötétben teljesítendõ részekhez,adott esetben hátha jól jön a segítségük.Egy jelzetlen úton haladunk Borzavár felé,kb 3 kilométer és be is érünk a faluba.Bár most nincs kánikula,azért a közkifolyónál lemossuk a sót az arcunkról.A templom után aztán a kék sávon kikapaszkodunk a faluból.


Szépalmapusztáig aszfaltot koptatunk,közben a vészjóslóan sötét fellegeket sasoljuk.Lehet,hogy nem ússzuk meg esõ nélkül.A lovak karámja után befordulunk az erdõbe,majd meglátogatjuk a Bödön-kutat is.Nem kellett volna:)Idén az ellenõrzõpont valóban Kisszépalmapusztánál üzemel,olvasni kellene az itinert:)A Kõris-hegy elõtt amúgy is terveztünk egy hosszabb pihenõt,ezen a ponton meg még zsíros kenyér is van,úgyhogy eszegetünk.Vízvételre is van lehetõség,kihasználjuk.Túl azért nem töltekezünk,fent a hegyen is lesz rá lehetõség,minek cipelni.Aztán nekivágunk!


A kék sáv az egyik legdurvább lehetõség a hegy meghódítására,viszont most kellemes az idõ,nem tûzi a fejünket a Nap,így meglepõen könnyen jutok egyre feljebb és feljebb.Néhány megálló azért becsúszik,de az itt megszokott ájulásközeli állapotnak nyoma simcs,ezt örömmel veszem.Hamar megvan a durván 230 méteres emelkedés,néhány perc és Misi is felér.Begyûjtjük a pecsétlenyomatot,lecsúszik az újabb csoki,pótoljuk a vízkészletünket.Felmegyek a kilátóba szétnézni,majd elindulunk lefelé a hegyrõl.


Tavaly ilyenkor már vígan szamócázgattam itt,idén még nyoma sincs a gyümölcsnek,sõt néhol még a virágját vélem felfedezni.Érdekes.Az amúgy szép környezetben futó aszfaltszerpentin hamar véget ér,letérünk róla és a piros sávon ereszkedünk tovább bükkerdõben.Az Odvas-kõ barlangot,mint felkínált rövidítési lehetõséget az utána jövõ meredek lépcsõsor miatt idén is kihagyjuk.Leérünk a Gerence-völgybe,balra fordulva pár méter után itt a következõ ellenõrzõpont a hotel elõtti réten.Pecsételés után irány a kék kerszt.Idefelé jövet azon tanakodtunk,hogy vajon melyik irányba folyik a Gerence,én valamiért úgy gondoltam,hogy Bakonybél mélyebben fekszik,tehát arra,de tévedtem.A Gerence északnak tart.


Elérjük Bakonybél határát.Felteszem a kérdést útitársamnak,hogy nem nevez-e át a százra,persze ez merõ udvariaskodás,hiszen ritkán fordulhat az elõ,hogy fejben 70-re készülsz,és úgy 43-nál gondolsz egyet és felkiáltasz:megyek tovább,ide nekem a százat!Ez most sem következik be,Misi letér a faluba,nagyon szép teljesítmény a 70 is,fõleg,hogy neki ez lesz élete leghosszabb menete!Egyedül maradtam.


A kék sávon haladok Bakonybél felett,aszfalton.Eddig el voltunk kényezteteve talajügyileg,most jön egy pár kilométer aszfalt.Azért ezt is lehet finomítani,lehet menni a szélén is,a lényegesen puhább finom kõzúzalékon.Csak váltogatni kell az oldalt,annak megfelelõen,hogy épp melyik oldalra dõl az út.Oda,ahova lejt ugyanis lefolyik a víz,lemosva az aszfaltot szegélyezõ finom szemcséket,a magasabb oldalon viszont ezek megmaradnak,kellemesebb rajtuk a járás.Minden részlet számít egy százason!:)Messzirõl úgy tûnhet,hogy be vagy rúgva,de kit érdekel?:))


Az egykori mészégetõnél vannak padok és asztal is,így itt ülök le ismét kalóriát pótolni.Szép a kilátás Bakonybél és a Nagy-Som-hegy felé.Evés után irány tovább,figyelek,mert valahol itt a Hideg-völgy becsatlakozásánál ellenõrzõpontra lehet számítani.Az út balra kanyarodik,a külsõ íven nem látok senkit,aztán a belsõ íven feltûnik egy Renault.Ablakában felirat:Hideg-völgy,ellenõrzõpont.


A pontot egy végtelenül kedves és aranyos lányka üzemelteti.Jót beszélgetünk,majd továbbállok.Még 4 kilométer aszfalt jön,de hamar eltelik...Aztán a jelzés letérít róla,kellemes erdei ösvényeken hullámvasutazva érek le Németbánya határába.


Elgyalogolok a Németbányai Üvegtigrishez,itt újabb pihenést terveztem.Le is ülök eszegetni,kérek egy szõlõs Márkát is.A tavalyi csapatból most is itt van az egyik tag,hogy minden menjen rendes kerékvágásban most is részeg:)Hihetetlen gyaloglási teljesítményeivel fáraszt,ha lehet adni a szavára,jövõre ott lesz a százas rajtjában Vinyén.A lakókocsi személyzete ezt kétli:))Pihi után kikapaszkodok a faluból egy érdekes jelzésen,nevezetesen a sárga kereszten.A jelzés érdekessége abban rejlik,hogy felérve a falu fölé se szó,se beszéd,eltûnik.Az itiner szerencsére segít.Jobbos a jó irány.A Pisztrángos-tavat idén is már a sárga hal jelzésen érem el.A fákon fehér alapon sárga halak vannak festve.


Tónál újabb ellenõrzõpont,sült hagymával kínálnak,megköszönöm a kínálást,de most kihagyom.Az épp csak csörgedezõ forrásnál lemosakszom,és vésztartaléknak vizet töltök a Márkás flakonba,majd a piros kereszten haladok Csehbánya irányába.A Kõ-domb vonalában aztán balra letérek a jelzésrõl,nem megyek be a faluba,kb. két kilométer jelzetlen murván haladok tovább.Valahol este 7 körül járhat az idõ,és kisüt a Nap!A hõmérséklet jó pár fokot ugrik azonnal.Vicces.Egész nap borongós idõ,estére meg melegem lesz.


A tavalyi letérõ ösvényt csak azért találom meg ismét,mert felismerem azt a tuskót,amin a jelzés van.Itt fekszik az út mellett,persze jelzéssel a föld felé nézve.Felállítom,sõt az útra faágakból készítek pár balra-nyilat az utánam jövõk megsegítésére.Elvileg itt jön fel a piros kereszt Csehbányáról,az itiner azt írja,egy fán látható is a jelzés.Valami itt nem stimmel.Egyrészt jobbról semmilyen ösvény nem érkezik a murvára,másrészt jelzés sem látható egyetlen fán sem.Azért én letérek a murváról,emlékszem az útra tavalyról.Hamarosan el is érem a piros sávot,kiérek az erdõbõl,szemben ott a Hajag.


(Kiegészítés,rendezõi infó:tavaly a letérés rossz helyen lett kijelölve,a jó letérõ-és a Csehbányáról feljövõ jelzés-innen 1-200 méterrel távolabb van.)


Egy vadles alatt lepihenek,bekapok pár falatot a Hajag elõtt.Leragasztom a talpamat is a megfelelõ helyeken.Tavaly itt kapott el a zivatar,most süt a Nap,kellemes az idõ.Egy perce sem fekszem a fûben,máris észreveszek egy,a kezemen csalinkázó kullancsot.Hamar rám mászott-hamar véget ért az élete.Pihenek még néhány percet,aztán összepakolom a zsákomat és nekivágok a hegynek.


Elõször durván emelkedik a piros,majd az Õsbükk vonalától kellemesebbé válik a hódítás.Sokkal jobb az idõm,mint tavaly,akkor itt már korom sötét volt,most meg vígan megyek világosban.Még arra is látok reményt,hogy a részemrõl kritikusnak ítélt Hajag-Kerteskõi-szurdok szakasz nagy részén sem kell lámpát kapcsolnom.A "halálfejes" fánál erõs lejtõ jön,aztán egy komoly emelkedés.Rendesen megszuszogtat.Aztán már csak szintben el kell gyalogolni a pontig.


A fák árnyékában azért már sötét van.Vizet kérek a pontõrtõl,egy húzásra legurul vagy fél liter,a felkínált energiaitalt is elfogadom.Jó hideg,2,4 másodperc alatt borul belém.Ráküldök még egy csokit is.Kiváló a túrán az ellátás,szavunk nem lehet!Zoli,a fõrendezõ már javasolta az eltévedésveszély miatt a Kerteskõi-szurdok kihagyását,ezen a ponton is Bakonybél-Szentkút murván való megközelítését javasolják.Én azonban makacs vagyok,a rövidítés legalább mínusz 5 kilométert jelentene-na azt már nem!:)Megindulok hát a sárgán Augusztin-tanya irányába.


Kiérve a fák takarásából meglepve tapasztalom,hogy mennyire világos van még.Most jön az a szakasza a túrának,amin még nem,vagy csak részleteiben jártam,ezért meghúzom a lépteimet-ki kell használni a világosságot!Ahol lehet,még bele is kocogok.A sárga jól követhetõ.Egy keresztezõdésben aztán mindenfelé mennek mindenféle jelek,de egy fára szegezett nyilazott és feliratozott táblácska kisegít,pont a keresett tanyához vezetõ irányba mutat.Odébb elõkerül aztán a sárga sáv is.


Elérem Augusztin-tanyát,az itinert folyamatosan kezemben tartva haladok,hiszen a leírás nagyon korrekt,sokat segít.Még mindig világos van,könnyen rátalálok a piros keresztre.Jó magasra nõtt gazban törtetek,szerencsére nem vizes annyira.Kanyargok a jelzésen,Zoliék felújították,símán követhetõ.Aztán kiérek az erdõbõl,balra térek,itt is van Rák-tanya.Ez a tanya sem néptelen,autók állnak mindenfelé,úgy látszik mûködnek ezek a turistaházak.Elhaladok az épületek mellett,kb. 100 méter után útelágazódáshoz érek,egy jelet látok pont a kanyarban a belsõ íven,viszont a két választható lehetõség irányába semmi.Mehetnék elõre,vagy derékszögben jobbra.Mindkettõt tesztelem,aztán elõveszem a turistatérképet.Ha jól azonosítom be a helyet akkor a jobbos a jó irány,a vadkerítés és az erdõ között.(Elõrefelé a sárga sáv fut elvileg,gyakorlatilag semmi)Jól azonosítottam,távolabb elõkerül újra a piros kereszt.Megnyugszom.


Újra az erdõbe érve aztán már elõ kell venni a fejlámpát,elég halovány a fénye,lehet,hogy a Kinizsi után illett volna feltölteni az akkukat.Hoztam tartalék lámpát is,abban bízhatok talán,ha ez bemondja az unalmast.


A jelzés errefelé is kiválóan követhetõ,aztán kiérek az erdõbõl.Megismerem a helyet,jártam már itt a Sumi 50-en,ott ez volt a túra végsõ szakasza,erre mentünk vissza Pénzesgyõrbe.Ott van szemben az a kisebb "hegy",aminek az oldalában visz a jelzés.Bizony,az Iharos-tetõ,meg is célozom.Átvágok a réten,elérem az erdõ alját,és ahogy az itiner is írja fellelem újra a jelzést is.Elkezdem kerülni a hegyet.Most már aztán igazán sötét van,(telihold van,de felhõs az ég)jelzést nem is találok sehol.Ettõl a szakasztól féltett minket Zoli,mikor a kihagyásást javallotta.Most talán csak egy dolog ad okot a nyugalomra:látom Pénzesgyõr fényeit.Olvasom az itinert,de nem tudom értelmezni,merre kellene lejutnom a zöld sávra.Zoli biztos jól fogalmazott,de nem tudom értelmezni,nem tudom itt a sötétben eldönteni,melyik az az erdõsáv amit nekem célba kellene vennem.Elõveszem a turistatérképet,úgy ítélem meg,hogy már többet mentem a hegy körül,mint kellett volna.Teljesen tanácstalan vagyok,így úgy döntök irány toronyiránt Pénzesgyõr,aztán át a falun,és hátulról a zöld 3szögön be a szurdokba.Nagy kerülõ,de legalább azt az utat ismerem.


Elindulok hát a fények irányába.A mezõn jó magas a fû,térdig elázok,de most nem érdekel.Dolgozik az adrenalin.Aztán valami fényesség tûnik fel a falu elõtt,azt célozom meg.Közelebb érve látom,hogy egy ház nappalija árasztja a fényt.Célba veszem.Egyszer csak villanypásztor keresztezi utam,átlépem.Már egész közel vagyok a házhoz,mikor irgalmatlan kutyaugatás hasít bele a nagy bakonyi éjszakába!A hangokból ítélve lehetnek vagy hatan,és nem tacskók,vagy spánielek:)Elkezdek én is kiabálni,köszöngetni,szerencsére a háziak is észlelik,hogy valamit fognak a kutyák és kijönnek.Szerencsére!


A házinéni elõször letol,hogy mi a fenét keresek a lovak kifutójában,utána meg arról érdeklõdik,hogy mi a frászt kevergünk mi éjjelek-éjjelén errefelé?Elmondom neki,hogy a kifutóban azért állok ily szerencsétlenül,mert eltévedtem,amúgy meg teljesítménytúrán veszek részt,ezért mászkálok ebben a kései órában errefelé:)Beszámol róla,hogy nemrég járt itt három fiatalember-gyaníthatóan Kiss Pistiék-õk is a Kerteskõi-szurdokot keresték.Õk aztán elmentek abba az irányba-mutat balra.Én a zöld sáv turistajelzést keresem-mondom neki,de azzal tudna a legnagyobbat segíteni,ha megmutatja merre jutok le a faluba.Ott én már jó helyen lennék.A falu arra van-mutat jobbra,de inkább ne induljak el gyalog,levisz autóval,nehogy a kutyák utánam rohanjanak.Mivel a hátam mögött szaglászó kutyák orrát úgy a hónaljam magasságában érzem,végülis hagyom magam meggyõzni és beszállok a Mercibe.Két perc múlva-amúgy a keresett zöld sávon autózva- a faluban vagyok.Megköszönöm az életmentést és elindulok északnak a fõutcán.


Újra elõveszem a turistatérképet biztonságképp.Kicsit bosszankodom,hogy miután kiderült,hogy a ház lényegében a zöld sávon állt,miért nem mentem én is inkább Pistiék után,de aztán elhessegetem a gondolatot.Ki tudja arrébb mi várt volna rám?A térképen arrafelé több tanyát lehet látni.Mi van,ha nincs szerencsém és ott is szabadon kószálnak a kutyák,csak épp a háziak nincsenek otthon?Jobb ez nekem így.


Átvágok a falun,még nyitva tartó korcsma mellett is elmegyek,de annyira izgulok,hogy mikor érek már a szurdokba,hogy nem állok meg.Pedig egy kóla jólesne,de nem.Elhagyom a falut,tök sötét van,a madár sem jár erre ilyenkor.Jobbra felettem a Nagy-Som-hegy,valahol itt az aljában,itt mellettem fut a piros kereszt jelzés.Ahol ez leér az aszfaltra,ott kell nekem bemennem a zöld 3szögön a szurdok felé.Erõsen figyelek,nehogy túlmenjek ezen a ponton,remélem sötétben is felismerem.


Szerencsére felismerem,igaz befelé a zöld 3szög jelzéssûrûsége is kisebb a kívánatosnál,de többször jártam már erre,nincs probléma.Be is találok a szurdokba minden gond nélkül.Ráállok a zöld sávra.


A szurdok átjárása sötétben azért megkövetel némi figyelmet.Ha az Ördög-árok technikás terep,akkor ez extra technikás.Viszont lényegesen rövidebb,talán 150 méter az egész,nem mondom,hogy így a sötétben sokat bánkódnék emiatt:)Megúszom sérülés nélkül,felkapaszkodok az Öreg-Kerülõ-hegy oldalába.Eddig,mikor arról olvastam beszámolókban,hogy éjszaka jól jön egy erõsebb fényû jelzéskeresõ lámpa is,felesleges aggódásnak ítéltem a dolgot.Most rá kell jönnöm,hogy van még mit tanulnom.Erre is jártam már többször,de világosban,a nyomvonal viszont nincs a fejemben.Rendesen oda kell figyelnem,hogy ne veszítsem el a jelet.Aztán fent,annál a szétgyúrt résznél mégis sikerül.


Lejtmenetben haladok,nem emlékszem ilyenre errefelé,a jelzések is eltûntek egy ideje.Na mondom,szépen állunk.Ha én itt eltévedek,az életben nem találok ki az erdõbõl,tájékozódásból ugyanis nulla vagyok,még egy iránytûm sincs.Marad az alapszabály követése:vissza az utolsó jelig!Szerencsére az eltévedéses szakasz nyílegyenes,így nem fordul elõ az eltévedettek rémálma,mikor már azt sem tudod melyik irányból jöttél eredetileg.Visszaérek a szétgyúrt,nyíltabb részhez,hálisten a jelzés is megvan.És az is,hogy hol rontottam el!Újra a jó úton vagyok,hatalmas kõ esik le a szívemrõl!Nem sokára a Szent-kúthoz vezetõ piros keresztes letérõt is elérem.Most nyugszom meg igazán.


A kereszt jelzés mellett feltûnik a Mária-út lila "M"-jele is,a két jelzés együtt bombabiztosan jelöli ki az utat Szent-kúthoz.Aztán hangok és fények tûnnek fel,ideértem!Kalandos úton,de itt vagyok!:)


Kisebb csapat verõdik itt össze,látásból már többeket ismerek.Eszünk.Finom a paprikás krumpli.Úgy hallottam ez a szakács elsõ próbálkozása e téren,ennek fényében még nagyob a dícséret!Mindenki repetázik:)Jó 20 percet elücsörgünk itt,majd elindulunk Bakonybélbe.Egy ötfõs csapatban haladok amit Csornai Edina,Brigi,Vagdalthús,Bubu és jómagam alkotunk.A faluban még javában zajlik az élet,mi mis betérünk egy kólára az egyik kocsmába.Éjfél körül jár az idõ.Bakonybélbõl Viktorunk utcáján emelkedünk ki,átbukunk a dombon és leereszkedünk a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára.Az itinerhez kaptunk egy kiegészítõ lapot,ami a Barátok útja zöldjének kihagyását javasolja bedõlt fák miatt.Kisszépalma megközelítésére a sárga sávos aszfaltozást,vagy a sárga sáv-Tekeres-kút-árok-zöld sáv útvonalat javasolja.Brigiékkel úgy döntünk,hogy nekünk jó lesz az aszfalt,Bubu és Edina terveik szerint benéz a sárga karikára is.


Azt hiszem nem kell különösebben ecsetelnem,hogy ez az 5-6 kilométer aszfaltkoptatás így éjjelek-éjjelén nem tartogat számunkra különösebb érdekességeket,azért jókat sztorizgatva érkezünk újra Kisszépalmára.Krisztáék étellel,itallal kínálnak,én az ennivalót már nem kívánom,két pohár kólát azonban elfogadok.Aztán leheveredek a tûz mellé.Megjön Zoli is,közli a pontõrökkel,hogy elhagyta az utolsó induló is a Hajagot.Azért az még odébb van,mire ideér:))Én fél kilenckor voltam ott,most meg van vagy fél kettõ.Tíz emberke van még mögöttünk amúgy 15-en indultunk a százon.


Bubuék elindulnak,lassan én is összeszedem magam,megint egyedül maradtam.A társaság azért hiányozni fog,eltévedéstõl azonban már nem kell tartani.Be Porvára,át Porva-Csesznekre,aztán a piroson irány Vinye-tiszta sor.Az itiner szerint bõ 14 kilométer.


Elindulok a zöldön,az erdõ nagyon csendes.Úgy látszik azért a madarak is alszanak néha:)Síri csend van,csak a botom kopogása okoz némi zajt.Elhaladok a testvérpár keresztje mellett,majd a Kisszépalma vadászházat mellõzöm.Ménesjáráspuszta vonalában az útvilla jobbos ágán letérek Porva felé.Egyenletlen,durvára taposott homokúton haladok,nappal és kipihenten ez fel sem tûnne,így a sötétben a 90. kilométer tájékán már nagyon zavaró.A bokám állandóan ki akar fordulni a huplikon,nagyon idegesítõ.Porva határában aztán még kövessé is válik az út,marhára nem örülök neki:)


3 óra 20-kor érek be a faluba,átfut a fejemen a kérdés,hogy ez normális dolog-e?:))Utolérem a kvartattet.Biciklis partizán jön szembe,jól megnézzük egymást,õ is arra gondolhat,mint én:mi a frászt mászkál ez itt ilyenkor?:)


A falut elhagyva a Nyolckaszásnál megcsináljuk a mindenki számára érthetetlen kunkort,majd az erdõbe való betérésre szolgáló ösvényt kutatjuk.Többször úgy érezzük,hogy ott kell bemenni,aztán végül rálelünk a helyes útra.Lezúdulunk egy árokba,majd a Hosszú-Nagy-hegyet átmászva érünk be a Cuha völgyébe.4 óra 20,Porva-Csesznek.


Az állomáson irgalmatlan szemétdomb fogad,arra tippelünk,hogy a vadak burogathatták fel a kukákat.Talán senki nem haragszik meg,de nem állunk neki összeszedni.A szemét helyett inkább magunkat próbáljuk összeszedni,én legalábbis úgy érzem,hogy keserves lesz ez az utolsó bõ 5 kilométer.A többiek elindulnak,én még ücsörgök vagy 10 percet.Jó ez a nyugalom.A madarak már felkeltek és valami olyan hatalmas koncertbe kezdtek,hogy csak na.Jó hallgatni!


Ülök az erdõ kellõs közepén egy állomáson,a peront bevilágító lámpák még pislákolnak,a madarak fergeteges koncertjét hallgatom.Egy árva lélek sem mozdul sehol,a turistaházban is horpaszt még mindenki.Hatalmas érzés,leírhatatlanul felemelõ!


Aztán nekiveselkedek az utolsó etapnak.


Úgy van ahogy gondoltam:keserves:)A talpam már nagyon ég,sõt a jobb fáj is.Ez nem vízhólyag,itt a csontnak volt sok a két hét alatt kétszer 100.Nem csodálkozom,hogy tiltakozik a szervezetem,csoda,hogy ennyivel megúszom.A térdem viszont nem fáj,ennek örükök.A Kinizsin ezek szerint a böszme sok kõ nem teteszett neki.


Hosszú ez a völgy.Hosszabb,mint máskor:)Az átkelõk sem akarnak jönni:)Aztán átbújok a vasút alatt,mindjárt itt a viadukt,onnan meg már közel a cél!De ez a nyavalyás viadukt sincs sehol!:)Hol van már?!


Aztán persze eljõ,és jönnek sorban a gázlók is,víz alig mutatkozik a mederben,a hûtés meg kimondottan jólesik a lábamnak,így nem törekszem különösebben a száraz lábbal való átkelésekre.Na még egy,aztán jön az a lapos,itt vannak már az infós táblák,a kis barlang,és nicsak már látom a zöld vashidat is!Megérkeztem!!


Vashidat kihagyom,az utolsó gázlón is átkelek,megfordul a fejemben,hogy felvágok a turistaházak mellett a Vinye.hu hátuljához,de azért sem,nem kispistázok 70 méterrel a cél elõtt!Elcaplatok a Pokol Csárda mellett,itt a játszótér,még pár lépés és már látom Zoliékat!Be a Vinye.hu udvarára,még pár méter és itt a vége!


Megcsináltam!


22:40-es idõvel megvan a második százasom.Két héttel a Kinizsi után.megint büszke vagyok magamra:)


Nagyon jó túra ez a Nemszázas 99,látványos útvonallal,kiváló ellátással(a szervezõk teljesítették a tavalyi kérésünket is:idén már szinte minden ponton volt vízpótlásra lehetõség!),az ellátáshoz képest jelképes nevezési díjjal,fiatal,jópofa rendezõi gárdával.Jó lenne,ha minél többen beírnák a túraterveik közé!A Kinizsin volt 800 körüli teljesítõ,legalább ennyien tehát tudnak 100-at menni!Van élet a Kinizsin kívül is,Kedves Sporttársak,mondjuk például itt ez a Bakonyban lejárható túra!:)Jövõre tessék eljönni!:)


Én köszönöm,hogy újra itt lehettem,köszönöm a rendezést,a túratársaknak a társaságot!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


A túrán készült képeim:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas2012060203?authuser=0&feat=directlink


 


U.i.:Rendezõi infó:jövõre a túra egy részén megfordul az útirány,így a Pénzesgyõr feletti gyengébben jelzett részek is még bõven világosban lesznek elérhetõek,és így természetesen az éjjel szabadjára eresztett kutyák is kimaradnak:)Tehát a Kõris-hegy után bemegyünk Bakonybélbe,onnan jön a Kerteskõi-szurdok(így élrtelmet nyer a kiegészítõ itiner ezen mondata is:"a szurdok szép,bejárását ajánljuk"-bocs Zoli:)),majd Ráktanya,Augusztintanya,ezután át a Hajagon,el Németbányára(valahol itt fog sötétedni) és a kiválóan jelzett és követhetõ kéken vissza Bakonybélbe.Úgy legyen!


 


 


 


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
balzsam1Túra éve: 20112011.06.15 17:07:45
megnéz balzsam1 összes beszámolója

http://www.deviantmtb.hu/node/841


 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20112011.06.09 12:35:52
megnéz dnvzoli összes beszámolója
















Nemszázas” 99



 2011.06.04.



 Amint megláttam ennek a túrának a kiírását itt a ttt-n azonnal felvettem a kapcsolatot a fõszervezõvel,Zolival.Minél jobban szerettem volna felkészülni,így kértem-és kaptam is-részletes útvonalleírást,szint- és távadatokat,a frissítõpontok helyeit és egyéb adatokat melyek segítségével tökéletesen ráhangolódhattam a nagy napra.Mert nagy napra ébredtünk ezen a júniusi reggelen,elsõ százas túrám reggelén,ez nem is kétséges.Most jött el az ideje,hogy neki mertem vágni ekkora távnak,akkorának,amekkoráról még egy évvel ezelõtt is azt tartottam,hogy a lehetetlen kategóriába tartozik számomra.Aztán mikor a BB70-et lényegében minden nehézség nélkül behúztam,felcsillant egy kósza reménysugár,hogy talán mégis…..talán neki lehetne menni egy százasnak.100-as körtúra,ráadásul Vinye a bázis!Ott a helyem.


 Úgy éreztem,hogy fizikailag már bírnám.Viszont azt is sejtettem,hogy bakancsban végigmenni nagyon veszélyes lenne a kellõ szellõzés hiánya miatt,ezért vettem gyorsan egy túracipõt,amit erre a napra jól bejárattam.Jó is volt a cipõ,szellõzött rendesen,befülledésnek nyoma sem volt.Gyorsan kiderült viszont,hogy a Vibram-hoz szokott lábamnak még a viszonylag kemény cipõtalp is puha,ezért úgy határoztam,hogy cipõben indulok,haladok benne amíg jónak látom,aztán visszaváltok a maradékra a jól megszokott bakancsra.


 Gondolom sokak voltak így ezzel,az utolsó héten már minden a túra körül forgott.Aztán elõzõ este összepakoltam.Marha nehéz lett a zsák,de semmit nem tudtam kihagyni,úgy láttam,ami benne van,arra mind szükség lehet.Persze lényeges többletsúlyt jelentett a bakancs,a több mint 2 liter folyadék,és a szokásosnál több csoki,szendvics is.Dög meleget ígértek nappalra,de gondolni kellett az éjszakára is,kellett tenni egy pulóvert és egy hosszú nadrágot is.Mivel zivataros napokat élünk az esõkabát sem maradhatott ki,ezt azonban elintéztem egy megfelelõ helyeken kivágott nagyméretû szemeteszsákkal.


 Szombat reggel aztán megindultam Vinyére.


 Június van,és idén még nem voltam Vinyén.Szinte hihetetlen,jó újra látni.7 elõtt érkezem,vannak már páran,jobbára kerékpárosok.Igazából erre számítottam,egy héttel a Kinizsi után,a Mátra 115(124) napján biztos voltam benne,hogy egyedül fogok jelentkezni a Nemszázasra.Benevezek,megkapom az itinert és a beígért fejlámpát.Aprócska kis Energizer,egyledes,gombelemes,olyan kis profi gyereklámpa kinézete van,de a figyelmesség jólesik.Átnézem az itinert,az rögtön látszik,hogy a térképek használhatatlanul lekicsinyítettek,apróbetûsek,viszont van szöveges leírás ami még jól jöhet.Egyik ok,hogy ezen a túrán indultam az volt,hogy a táv 90%-án már jártam,így a térkép hiányosságai okán igazán nem aggódom.Egyedül a Pisztrángos tó-Kerteskõi-szurdok bejárata szakasz volt számomra kérdéses,viszont Zoli említette,hogy pont ezt a szakaszt ítélték õk is kritikusnak,ezért itt felújítják a jeleket.Visszanézek még utoljára a kocsihoz,hogy bezártam-e aztán felkapom az alig 10 kilós zsákomat és megindulok.


 Átkelek a „zöld hídon”és visszavonhatatlanul elkezdõdik a nagy kaland.A Cuha jobb partján haladok a piros sávon,hamarosan a Kõpince-forrást is elhagyom.A bekevert Isostart még nem akarom meghigítani,a vízcsere most elmarad,azért kortyolok párat,amikor lehetõség van rá iszom,ezt mára így terveztem.Haladok tovább nem sokára már a sárga sáv ösvényét koptatom a Zörög oldalában.Marha nehéz a zsák,nagyon zavar,nem is tudok igazából másra figyelni,ezt nagy problémának ítélem.Remélem azonban,hogy idõvel hozzászokom.Nagyon remélem.


 Emelkedõs a szakasz,de még itt az elején nincs vele gond,lendületesen haladok felfelé.Hamar fel is érek a lokális maximumra,innentõl lényegében szintben haladok egészen Csesznekig.Betérek a Kõmosó-szurdokhoz,megkapom elsõ pecsétemet egy lánykától.Átkelek a szurdokon,a végén nem kanyarodok fel a várhoz,bár megfordul a fejemben,a tovább vezetõ ösvényt ugyanis nem ismerem.Bízom azonban az itineremben,nem is kell csalatkoznom,a falu végénél érek ki az aszfaltra,ott ahova számítottam.Leülök a pihenõnél és megreggelizem.A falu szélénél újra iszom,jó darabig nem lehet számítani friss,hideg vízre.


 A piros sávon hagyom el Cseszneket,betérek az erdõbe,kezdetét veszi a hullámvasutazás az Ördög-árok bejáratáig.Az út szinte eseménytelen,az erdõ látványán kívül egy felriasztott szarvastehén és kicsinye visz egy kis színt a napomba.Pont az Ördög-árokban jönne jól a bakancs,de,ha már a cipõt választottam a túra elsõ felére nem variálok.Megállapítom,hogy a nedves köveken nem csak a Vibram csúszik,ráadásul a cipõben még a beázás veszélye is fenyeget,meglepõen sok a víz az árok alján,oda kell figyelni az átkeléseknél.A szurdokvölgy szép,mint mindig,a zsákot is megszoktam már valamelyest,jókedvûen haladok.


 Az Ördög-gátnál embercsoportba botlok,az önkéntesség jegyében jöttek helyreállítani az átkelõt,motorfûrészt,pallókat cipelnek,rendesen rákészültek a munkára.Mivel átkelõ nincs nekem is fel kell kapaszkodnom a hegyoldalba,megkerülendõ a gátat.Nem egyszerû a mutatvány,meredek is a partoldal,na meg csúszik is,ahogy illik,de azért csak felérek.A másik oldalon hasonló körülmények között jutok le újra a mederhez.A nagy gát kistestvérén már könnyebben túljutok,az izgalmakat egy csobogónál való mosakodással feledtetem.Hamarosan megérkezem Zoliékhoz akik a 2.ell.pontot üzemeltetik az árok végénél.Benyomatok pár szelet csokit,majd elfogadom a felajánlást arra vonatkozóan,hogy a csak éjszakára kellõ ruháimat átdepóztatom a Hajag oldalába.Voltak aggályaim a depózással kapcsolatban,de miután megbeszéltük,hogy lényegében az ell.ponton kapott ellátást is vehetjük depózásnak,aggodalmaim elmúlnak.Ejj,mennyivel könnyebbnek érzem mindjárt a zsákot,pedig csak egy hosszú nadrág,és a polárpulcsi került ki belõle!


 Váltunk még pár szót aztán tovább indulok,jól jöhetnek a vége felé még ezek az 5 percek.Ismerõs a terep,semmi esemény,kanyargok az erdõben,hamarosan Gézaházán is vagyok.Átkelek a villanypásztorral lekerített ösvényszakaszon,három ló bambul rám,különösebben nem izgatom fel õket a jelenlétemmel.Átkelek a 82-esen,jön a monoton szakasz a mezõ szélén,nézelõdöm amennyire lehet,nagyon nem lehet,elég párás a levegõ.Betérek a Vadas-árokba,közben sajnálom azokat akik még nem jártak erre,szalagozás nem segíti a betalálást,pedig a kiírásban ígéret volt a nem egyértelmû keresztezõdések ilyenmód való megjelölése.Vadas-árok hozza a nyári formáját,egyes szakaszain tiszta bozótharc,szederindával,mellig érõ csalánnal,ritkás jelzettséggel.Finom,fõleg rövidgatyában:)A reumakezelést még nem is bánom,nagyobb gond,hogy egy perc alatt sz@rrá ázik a cipõm.Úgy döntök,P-CS vasútállomásig csak maradok már cipõben,ott azonban muszáj lesz bakancsra váltani.Késõbbre terveztem,de a víz közbeszólt.


 Tocsogó cipõvel érkezem tehát Anitához,leheveredek egy padra és megnapoztatom a lábaimat,közben dobok egy kis abrakot a lovaknak is.Bicajosok érkeznek a pontra,beszámolnak néhány elkavarásról,majd a Kõris-hegy megtekerését tervezgetik.Szószólójuk váltig állítja,hogy a kék sáv símán tekerhetõ,én erre értetlenül nézek,még gyalogosan is épp elég ott felkapatni,nem hogy nyeregben,de hát õk tudják….


 Begyûjtöm a különösen szép porva-cseszneki pecsétet Anitától,majd immár bakancsban megindulok Borzavár felé.Egy ideig erdõben kanyarog a jelzetlen út,majd kiérek a platóra,szerencsére tudom merre kell menni,szalagozás ugyanis itt sincs.Pedig azért van egy pár elágazás…


 Haladok a fennsíkon,beugranak a téli vonatos túra szalagozásának jelenetei,hát most épp kicsit mások a körülmények,konkrétan felforr az agyam,annyira meleg van.Beérek a faluba,lerohanom az elsõ közkifolyót és lefürdök:)Aztán ugyanígy teszek a második és a harmadik esetében is:)A templom után aztán felkapatok a kék sávon a falu fölé,és megindulok az aszfalton Szépalmára.


 Sajnos itt érzem,hogy az új többezer forintos talpbetét alkalmatlan a feladatára,úgyhogy megállok,és visszateszem a bakancsba a már kissé elnyûtt eredetit.Még ebben az állapotában is jobban csillapítja az ütést,mint az új.Nagyon csillivilli az új,nem is volt olcsó,de úgy látszik bakancsba nem jó.Igazából azon csodálkoztam volna,ha beválik,nagyon sportcipõsnek néz ki,de hát nem találtam jobbat az egész városban.


 Vetek egy pillantást az itinerre,Szépalmára nem kell bemenni,nem is megyek be.Pedig szép hely,de azért sem!:)Elsétálok a lovak birodalma mellett,érdekes,most egyet sem látni.Lehet,hogy több eszük van,és árnyékba húzódtak.Ha még nem említettem volna ugyanis iszonyú meleg van,a legjobban az bosszant,hogy amerre csak nézek a látóhatáron mindenhol szebbnél szebb felhõket látni,csak épp a fejem felett nincs egy nyavalyás sem:)


 Kikanyargok a Kisszépalmára vezetõ aszfaltra,majd jobban átolvasva az itinert megállapítom,hogy az ell.pont nem Kisszépalmán,hanem a Bödön-kútnál van.Besétálok tehát a valamikori forráshoz,majd a helyes kis pontõr lánykának javasolok egy-két szalag elhelyezését az ide vezetõ ösvény bejáratához a többiek dolgának megkönnyítésére.(Mint késõbb kiderült a félelmem nem volt alaptalan,sokan nem lelték ezt a pontot.)Eszem pár szem pogácsát,majd kigyalogolok a zöld sávra,ahol jobbra fordulok,és elgyalogolok az egykori Kisszépalmára.Aztán szembeállok a Kõris-heggyel.


 Elkezdem a túra legdurvább emelkedését,473 méterrõl kell feljutni a 709 méteren található ell.pontra a lehetõ legrövidebb,és így a lehetõ legmeredekebb úton.A megállók az út elõrehaladtával egyre csak sûrüsödnek,húzza a zsák a hátamat rendesen,szintbeni haladáskor igazából nincs is semmi baj a többlettel,ilyenkor viszont piszokul hátráltat.Már azt hiszem soha nem érek fel,de aztán mégis,begyûjtöm a pecsétet,majd lerogyok egyet pihenni,lábat napoztatni.Jót beszélgetek a pont személyzetével,feltöltöm a vízkészletemet,szerencsére itt van bõven a ballonokban.Aztán elindulok a pihentetõ lejtõs szakaszra.


 Elsétálok a radar alatt,ráállok az aszfaltra.Szépen beérett már a szamóca,csemegézek kicsit.Az ismerõs szalagkorlátnál aztán letérek a burkolt útról,jól jön már egy kis könnyebb szakasz,ereszkedek a hegyrõl,kellemes puhaságú erdei utakon,ösvényeken.A felkínált barlangos rövidítési lehetõséget kihagyom,inkább megyek hosszabban,ha ezzel akár 1 méter lépcsõzést is megspórolhatok.Azért a piros sáv végére is jut a lépcsõzésbõl,de ennek hossza elhanyagolható a barlang jelzéseshez képest.Leérek a bakonybéli aszfaltra,majd megindulok jobbra.Aztán beleolvasok az itinerbe és visszafordulok.Ezek szerint a számomra(és összes ismerõsöm számára)ismeretlen Emil-rét(mint fogalom) a Hotel Odvaskõ elõtti füves terület fedõneve:)Bélyeget begyûjtöm,megállapítom,hogy a napozó páros csinálja jól,aztán egy csinos fahídon átkelek a Gerencén.


 3 hete jöttem ezen a szakaszon ellentétes irányban,a medvehagyma azóta már sokat vesztett illatából,de azért még észlelhetõ.Az ösvény esõ nélkül azért sokkal kellemesebb,16 óra körül jár az idõ,mégis jól jön az árnyék,a Nap nem akar engedni az erejébõl.Elérem Bakonybél határát,a kék keresztet kék sávra cserélem.Alattomosan emelkedõ szakasz jön az aszfalton,sunyin veszi ki az ember erejét,kerékpáros kolléga sem lök le az útról a menetszelével,mikor leelõz.Köszönésemet bamba nézéssel viszonozza,nem bírom megállni,félhangosan megjegyzem,hogy máskor majd vissza is én köszönök.Elérem a Hideg-völgy bejáratát,újabb ell.pont,lepihenek.Megiszom egy kalciumos tabit,hátha segít,átveszem a tévedésbõl ide depózott cuccaimat,és folytatom a sunyi aszfaltozást.


 Kilométereken át kanyarog az erdészeti aszfaltút,kellemesen lehet haladni,a pihenõ azért megtette hatását.Szép is a vidék,nézelõdés közben-kihasználva a könnyû terepet-itinert olvasgatok.Aztán a kék sáv elhagyja a burkolt utat,iszonyú vizes dzsindzsába mutat a nyilazott jel,nincs az az isten,hogy én oda bemenjek.Azt írja a papiros,hogy a jel úgyis visszatér az aszfaltra,hát én ezt a bozótharcot most kihagyom.Útvillához érek,úgy érzem ideje elõvenni a turistatérképet,eltûnt minden jelzés,nem akarok lyukra futni.Áldom az eszem,hogy aggodalmaskodtam,a térképrõl kiderül,hogy a kék valóban visszatér az aszfaltra,csak hogy nem erre amin haladok,hanem arra ami épp most érkezett balról mellém.Visszafordulok tehát a befutott új ágra,hamarosan újra mellém szegõdik a követendõ kék sáv.Pár tíz méter után aztán újra letérek az útról,be az erdõbe,kellemes kis erdei ösvényeken száguldok le Németbánya szélére.Beleolvasok az itinerbe,a kék ugyanis balra tart,a falutáblát meg jobbra látom.Jobbos a jó irány,besétálok a településre.Robogós lánykát kérdezek a faluközpont irányát illetõen,megkapom az útbaigazítást,sõt az Istennõ arról is tájékoztat,hogy nyitva tartó vendéglátóipari egységre is számíthatok a körforgalom(!) mellett.Szép porták mellett talpalok,a szembe jövõ Mercin egyáltalán nem meglepõ a bécsi rendszám.Aztán megpillantom a „Németbányai Üvegtigris”-t!Valóban ott áll,a körforgalom mellett.


 Úgy a mata részegséghez vezetõ út negyedénél járó társaság szórakoztatja épp a Tigris-lakókocsi nõi személyzetét,sorra burogatják az arcukba a mézes pálinkákat,a körök sûrûségébõl ítélve a kitûzött ájulás hamarosan eljõ.Én is kérek egy baracklét,de az alkoholmentes fajtából,mellé egy jéghideg bubis ásványvizet,ebbõl készítem el az én speciális barackfröccsömet.El nem lehet mondani mennyire jólesik a hideg ital,az erdõben már olyan hülyeségeken agyaltam,hogy már azt sem bánnám,ha jönne egy jegesmedve és megölelne,csak érezzek már valami hideget:))Idõzöm jó 20 percet Németbánya e kultikus helyén, egy kétfõs társaság(nem a pálinkázók,õk már elmentek)kiegészülve néha a fogadósnéval,mellettük a lakókocsival néha tényleg emlékeztet Rudolf Péter kultfilmjére.


 A sárga kereszt jelzésen emelkedek ki a faluból,van olyan szakasz ahol csak a leírásra támaszkodhatok,a jelzés elég ritkás.Viszont a leírás korrekt.Aztán elõjön valami sárga hal jelzés(tényleg egy sárga hal van a fákra pingálva)az itinerem errõl hallgat,próbálom hívni Zolit,persze nincs térerõ.Sebaj,elképesztõ logikával levezetem,hogy a halas jel sem vezethet máshová,csak a tóhoz,így rábízom magam,és azt követem.És láss csodát,hamarosan elém tárul a Pisztrángos tó látványa!Odasétálok a pontõr kisasszonyokhoz,pogácsával kínálnak,majd aláírják az ellenõrzõ lapomat.Közben hüledeznek,hogy én tényleg 99 kilométert akarok ma gyalogolni.


 „A többiek(azok a bicajosok,közben megtudtam ugyanis,hogy gyalogosan rajtam kívül 1 induló van ezen a távon,mögöttem jön úgy 2 órával)arra indultak a piros jel irányába”kapom az útbaigazítást a hogyan továbbot illetõen,így elkezdem kerülni a tavat,kiérek egy aszfaltútra.Csörgedezés csapja meg a fülem,egy fára piros karika van festve,a tövében meg valami forrásféle pisil,akkor ez a leírásban szereplõ Pisztrángos-tavi vízvételi lehetõség-gondolom.Hát elég necces ebben bízni,hangyányit szárazabb az idõ és már el is apad ez a gyenge forrás.


 Frissen felújított piros kereszt jelzés mentén kanyargok,hát természetesen a jó szándékot mindenképp értékelni kell,de-hogy is mondjam-ezek a jelzések elég messze vannak a szabványos kinézettõl,mérettõl:)De legalább követhetõ az út,és ez a lényeg.Aztán letérek a jelzésrõl ami betér Csehbányára,és késõbb,valahol újra visszatér mellém ,addig egy murvás,jelzetlen úton kanyargok az említett falu felett.Úgy fél óra múlva kezdek aggódni,hogy már eltelt az a kilométer aminek el kell telnie a jelzés visszatéréséig,egy négyes lehetõségnél meg is vizsgálok minden irányt,de jelzést sehol nem lelek,így nincs mit tenni maradok a murván.Aztán egy csenevész kis ágon,meg mellette egy tuskón feltûnik a frisen festett kereszt jelzés,(eltéveszthetetlenül egydiek:))valami kis ösvény is kezdõdik felettük,de nem látok rajta semmi nyomot,ezért nem vagyok biztos benne,hogy arra kell tovább menni.Tuskót közelebb görgetem az úthoz,a mögöttem jövõk megsegítésére.Próbálom hívni a megadott két számot,egyik sem elérhetõ,biztos ahol vannak,nincs térerõ.Marha mérges leszek.Derékig érõ cafatos fûben próbálgatom a lehetõségeket,jelzést ugyanis erre beljebb már nem találok,lehet,hogy tovább kellene menni a murván?Közben folyamatosan próbálom elérni a rendezõket,sikertelenül.Egyre idegesebb vagyok,aztán végre beljebb is találok jelet,az ösvény is kiszélesedik szerencsére.Farakásnál lepihenek,közben Zoli viszahív,mondom neki,hogy erre a szakaszra nem ártott volna némi szalagozás.Közli,hogy az erdészet nem engedte,az elõzõ hetekben valami bicajos rendezvény szervezõi teleszalagozták a Bakonyt,a szalagokat ott hagyták,nem mellesleg az utakat is telefestették nyilakkal,az erdészet besokallt,ennek isszuk mi most a levét.Ezért nem volt tehát sehol(szinte sehol,mert Vinye körül még volt)szalagozás….


 Farakásnál lepihenek tehát,aztán gyorsan átülök egy másikra,sikerült ugyanis beleülnöm egy hangyabolyba.Leveszem a bakancsot,már az eredeti kopott talpbetét sem hozza az elvárhatót saroktájon,megelõzendõ a vízhólyagot újra túracipõre váltok.Mennyivel puhább!Elindulok,folyamatosan kézben tartom az itinert,figyelve a szöveges leírásra,bár a jelzések is követhetõek.Közben nagyokat szentségelek,most,hogy cipõre kellett váltanom,egybõl vizes-sáros rész jön,gazos,szétázott ösvényen haladok,a cipõ egyre jobban átnedvesedik,rossz elõérzetem van.Újra csak szentségelek….


 Befut az ígért piros sáv,de két irányba is lehetne követni,igazából érzésre választom ki a helyes irányt.Választás elõtt szentségelek.Kiérek az ígért rétre,lenyugszom,jó felé tartok,minden úgy jön ahogy a leírás említi.Birkák mellett haladok,átkelek egy vízfolyáson,újabb rétre érek,elõttem tornyosul a Középsõ-Hajag.


 Mögötte iszonyú világ lehet.Az ég sötét kék,dörög,villámlik,semmi jóra nem lehet számítani.De mintha elmenne keletnek….talán megúszom.


 Aztán nem.


 Egy pillanat alatt szélvihar csap le a hegyrõl,hatalmas cseppekben kezd esni,hamar felkapom a szemeteszsák-esõvédõmet,és a hátizsákomra is ráhúzom a védõhuzatot.Elõveszem a fejlámpámat mert közben szépen rám sötétedett,látom,hogy eltörött a tartója,marhára örülök,elõkapom a szigetelõ szalagot és megbarkácsolom.Befutok gyorsan a hegy tövébe a fák árnyékába,fellelem a jelzést is aminek nagyon megörülök.Úgy gondolkodom,hogy itt megvárom míg elmúlik az ítéletidõ,aztán uzsgyi tovább.


 Aztán nem akar múlni.Sõt.Egyre jobban szakad.Anita hív,mi a helyzet,mondom neki,hogy semmi jó,mondja,hogy ott(Porva-Cs)is ömlik.Jó tyúkanyóként átkûldi M.Viktor bakonybéli túratársunk elérhetõségét,hátha…


 20 perc után úgy döntök,hogy itt ácsorogni nincs értelme,és a még mindig szakadó esõben nekivágok a Hajag-oldalnak.Rögtön látom,hogy a túra itt lényegében véget is ért.A cipõm egy másodperc alatt tocsog a víztõl,az út szinte járhatatlan,folyik le a hegy leve,ami jelen esetben nem bor,sokkal inkább hasonlít valami iszonyúan csúszós sáros katymaszra,tulajdonképpen az is.Sûrûn forgatom a fejem,szerencsére a jelzések jól követhetõek,már amennyi látszik belõlük az esõfüggönyön át a fejlámpa fénycsóvájában.Néhány szakaszon szó szerint a botokkal tolom felfelé magam,hatalmasakat káromkodok,miközben magam sem tudom,hogy mi az az erõ,ami hajt felfelé.Talán a túlélési ösztön.Fogalmam sincs hol az ell.pont,és hogy mennyire van még,pásztázom a környéket,attól félek nehogy elmenjek mellette.Minden eshetõséget számba veszek,22 óra körül felcsörgetem Viktort,hogy ha esetleg valaha lejutok Bakonybélbe tudna-e nekem egy vackot adni reggelig,a kocsim ugyanis vagy 30 kilométerre van innen….(Bocs,Viktor,azzal,hogy felvetted,örökre leköteleztél:))Megfordul a fejemben,ha esetleg a pontõrök,mint az eddigiek sátorral vannak,és van egy szabad helyük,nekem van száraz ruhám,reggelig valahogy kihúzom náluk…


 Baromira el tud anyátlanodni a magamfajta ember,ha veszélybe kerül,vagy neadjisten meg is szûnik az addig õt körülvevõ komfort……


 Aztán fények és kiabálások hasítanak az éjszakába,ahogy közeledek feléjük,látom ám,hogy egy furgon rostokol az úton,mellette sátrak.Furgon hátsó ajtaja nyitva,a pont személyzete terel befelé,bent hatalmas a hangulat,sörpadot ül körül a fiatal társaság,mindjárt elém is raknak egy dobozost.Rajtam kívül valószínû nincs ember a világon,aki visszautasítaná a nedût,fõleg ilyen elõzmények után,én viszont mivel nem szeretem a sört így ezt teszem.Összeismerkedünk,majd közlöm velük,hogy itt ebben a szent pillanatban én befejezettnek tekintem a túrát,valahogy értesíteni kellene Zolit,hogy az ezt követõ pontokon engem már ne várjanak,kiszálltam.Fõrendezõ értesítve,sõt kapok egy ajánlatot,miszerint néhány méterre innen parkol egy autó,ami alkalmas arra,hogy engem azzal levigyenek Bakonybélbe,ha gondolom,szívesen megteszik.Hogy gondolom-e?Egekig ugrálok örömömben a kedvességük okán,le is visznek nem csak Bakonybélig,hanem egyenesen Kisszépalmáig,ill.Bödön-kútig.Soha nem tudom ezt meghálálni-mondom nekik,dehogy nem-mondják õk,van az a sör mennyiség,ami alkalmas erre:)Nincs elfelejteve!


 Bödön-kútnál Zoliék várnak ránk,segítek lebontani a sátraikat,az ajándék egyledes meglepõen jól teljesít,majd miután összepakoltunk egy másik kolléga,szintén Zoli,átautózik velem a Csárda-tetõn át,a Hódos-ér mentén Vinyére,fõrendezõ-Zoli újabb túratársak begyûjtésére indul a másik irányba.Nehéz szavakba önteni azt az örömöt,mikor meglátom az autómat.A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna úgy két órával ezelõtt,hogy ilyen hamar itt leszek.


 Elbúcsúzunk,beülök,hazasuhanok.2 óra körül lefürödve ágyban vagyok.Hihetetlen.


 Hát így alakult elsõ százas próbálkozásom,durván 65 kilométerig jutottam,de egyáltalán nem érzek semmi csalódottságot a kudarc miatt.Tudom,hogy ha az idõjárás nem szól közbe sikerült volna,hiszen egészen addig semmi olyan bajom nem volt,ami akkora lett volna,hogy amiatt fel kellett volna adnom.30 kilométert meg akkor sem vállaltam volna be csuromvizes cipõben,ha az útviszonyok épp meg is engedték volna,így meg aztán teljesen esélytelen volt a dolog.Én már kinõttem abból a korból,hogy legyúrjam a lábam,csak azért hogy elmondhassam,hogy megcsináltam,egy pillanatig sem bírálva persze azokat,akik ezt másképp gondolják.Ennyit nekem nem ér meg a dolog.Egy komolyabb sérülés évek múltán is kiújulhat,megéri?Nekem nem.


 A túráról magáról néhány gondolat:Nagyon lelkes,segítõkész szervezõk.Szép,változatos,a környék minden érdekességét felölelõ útvonal.(Csesznek-Kõmosó-szurdok,Ördög-árok,Cuha-völgy-Kõris-hegy,Gerence-völgy,Hajag,Kerteskõi-szurdok,hogy csak a lényegesebbeket említsem)Kisebb(mások véleménye szerint lehet,hogy nagyobb)hibák,amik az elsõ szervezés számlájára írhatóak.Talán jobb minõségû térképkivonat jobb lett volna,a szalagozás-ha engedélyeznék- néhány szakaszon sokat segítene.Szerintem a folydékpótlásra kellene sokkal több hangsúlyt fektetni,fõleg így ha marad ez az útvonal,ugyanis a vízvételi lehetõségek ebben a formában nagyon korlátozottak,viszont szerencsére nekem ezzel sem volt gondom,max. annyi,hogy kétszer annyit cipeltem,mint szoktam,a biztonság kedvéért.Esetleg a túra idõpontját lenne érdemes még felülvizsgálni,távolabb kellene kerülni pl. a Kinizsitõl.Privát probléma:megfelelõ felszerelés elengedhetetlen ekkora távnál,nálam a lábbeli a kritikus pont,gondolom a többségnél szintén.A zoknicsere 20 kilométerenként amúgy nálam mûködött.Hát talán ennyi.


 Köszönet mindenkinek aki valamilyen formában segítségemre volt a túra során,és utána,köszönöm Zoli figyelmességét,hogy pl.még pezsgõvel is készült az esetleges célba érkezésem ürügyén,külön köszönöm Anitának a tippet,és a telfonszámot,Viktornak az SMS-t,a hajagi pontõröknek és Zolinak a fuvart Bödön-kútig ill. Vinyéig!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


 Külön elismerésem még annak aki ezt a monstre beszámolót képes volt végigolvasni:)