Túrabeszámolók

Hosszú táv:

Szombatra hazamenetel volt tervezve, de elõtte gondoltuk, megnézzük milyen is Tököl és környéke. Mivel nem számítunk nehéz terepre, így a terepcipõket otthon hagyjuk és futócípõket húzunk. 9-ig lehett rajtolni, nekünk sikerült 9:15-re odaérni... de semmi gond. Az elõnevezett listán hamar megkerülünk és már indulunk is.

Már a rajtból elindulva eltévedt túrázókba botlunk, de nem hallgatunk rá, hanem az itinernek hiszünk, mely nagyon részletes és alapos.. Szép házak mellett haladunk, majd elhagyva Tökölt, gazdasági termõföldek mellett haladunk (borsó, szotyi, búza, .....); visszatekintve pedig a százhalombattai kõolajfinomító jellgzetes kéményei láthatóak. Hamar elérjük a szigethalni rajtot, ahonnanhamar kikavarunk a városból és irány az erõs ösvény. Igen kellmes földúton elérjük elérjük az 1. ep-t egy tisztáson, ahol többféle csokiból lehet választani.

Továbbhaladunk az ösvényen, majd a mûúton átkelve nem kevés fekete-fehér tehénnel és bocikkal találkozunk egy karám mögött... A HÉV sínekek elérve érünk a 2.ep-re, ahol 0,5 l-es ásványvízzel várnak minket. Itt szembesülünk a ténnyel, h bizony beértük a túrázók nagy tömegét.. és csak elõzünk, elõzünk.. és tarunk egyenesen a neves kémények felé kukoricás, napraforgós, .. földek mellett.

Elérjük a tököli börtönt, mely mellett elhaladva felérünk a gátra, aminek a lakott oldalán mindenféle szárnyas és négylábú háziállatokkal találkozunk. A kéményekkel szmben letérünk a gátról és irány az ártéri erdõ és a 3. ep, ahol barackkal kínálnak bennünket. Itt mi is kisétálunk a Dunapartra és egy ideig itt haladunk, míg a barackok el nem fogynak. Visszatérve az útra épp egy szekérnyi turistával találkozunk.

Haladunk az erdõben és közben csodáljuk a szép kilátást, míg elérjük a vashidat, ahol gondolkodóba esünk és átkelünk rajta... nem kellett volna... de ha már így történt, akkor az út végérõl igen szép fotó készült a szemközti löszfalról. Visszatérve a helyes útra már simán beérünk  a célba; bár az elveszett idõ alatt sokan visszaelõztek.

A célban átvettük a szép kitûzõket, oklevelet és a térképvásárlási kupont; és a Gere pékség igen finom kenyerébõl készült falatokat fogyaszthattuk. ezután elindultunk Dunaharasztira.

Ismét egy jól szervezett, túra volt. a 650.- -os nevezési díj arányban volt az ellátással. Azt viszont nem bánjuk, hogy nem égetett a nap és szélviharba se keveredtünk :-)

Köszönjük a rendezõknek.

https://picasaweb.google.com/molnarne.ica/TokolOlelo?authkey=Gv1sRgCOzRyJibhajuPg

21-es táv

Napokig tököltünk, hogy induljunk-e, mert esõt mondtak, amit mi még csak kibírunk valahogy, de 4 hónapos gyerekkel nem feltétlenül lenne jó móka megázni. Végül gyõz a menõkedvünk, a rajtidõ legvégén, 9-kor rajtolunk. Végig sík terep, elméletileg van 20 m szint, de ezt nem igazán lehet észrevenni. Röviden kisétálunk Tökölrõl, termõföldek és bevetetlen mezõk között átvágva érjük el Szigethalmot, épp jön a HÉV, azt követve nem esik nehezünkre megtalálni a HÉV megállót - amely a rövid táv rajtja. Az útleírás finoman szólva is bõséges, hosszasan részletezi azt is, hogy "menjetek egyenesen", eltévedni teljes képtelenség. Lehagyunk két gyerekcsoportot és még pár túrázót. Szigethalom kertvárosában nézegetjük a szép házakat és elõttük a gyümölcsfákat, lassacskán érik a cseresznye. Majdan kiérünk Szigethalomról, kies ligetet szelünk át, rövidesen elérjük a "Pihenõ" néven jelölt erdészházat és egyben elsõ pontot, ahol nagyon finom Boci csokik közül választhatunk. Mi egy rumos ízût (rum szerencsére nincs benne) és egy étcsokis-karamellásat választunk, majd folytatjuk az utunkat a ligetben, talán pont olsen az, akivel váltunk pár baráti szót út közben.

Ligetbõl ki, mûúton át, itt a második pont: jó minõségû, különleges és nagyon finom olasz ásványvizet kapunk, fél litert fejenként. Kislányunk közben megéhezik, így rövidebb kényszerpihenõt tartunk, közben sokan lehagynak minket. Szántóföldek között halada érjük el újra Tököl külterületét, háztáji jószágok legelnek s kérõdznek békésen többhelyütt. Átkelünk a gáton, 800 m múlva itt a 3. pont, ahol egy láda finom õszibarack vár ránk, és két kedves pontõr, akik biztatnak minket: vegyünk, amennyi jólesik.

Fejenként 2 barackkal a kézben vágunk neki túránk legszebb szakaszának a Dunaparton. Kompkikötõ, majd holtág: az itiner 2 opciót is ajánl, magas illetve alacsony vízállás esetére. A vízállás ma magas, így a B utat választjuk; az A út, amely a holtágat a Duna fõ sodrától elválasztó keskeny, erdõs földnyelven vezet, bizonyára hangulatosabb volna, de az egyik része most majdnem víz alatt van. No, majd jövõre.

Irány vissza Tökölnek a távolban felsejlõ házai felé, újabb séta a gáton, jobbra házak, balra ártéri területek, utunkon kecskenyájat legeltetõ, barátságos helybeliek. Végezetül beérünk a tököli lakótelepre, a bõséges útleírás háztól házig kalauzol minket.

A célban lekváros és vajas kenyér vár minket, vöröshagymával, valamint szép grafikájú kitûzõ és oklevél. Ha már itt járunk, lepecsételtetjük a Csepel-sziget Túrázója túramozgalom igazolófüzetét is. Amikor jóllakván az autó felé vesszük az utunkat, utolér minket a beígért esõ, de szerencsére csak futó záporról van szó, hazafelé már ismét száraz idõben kocsikázhatunk.

Szép és hangulatos túra, rendkívül könnyû terep, elképesztõen alapos útleírás, nagyon finom ellátás a pontokon, barátságos szervezõk. Köszönjük SziTu! :)

szia emberek,szitu volt Tökölön..

szóval egy elkapkodott és feladott Kinizsi után két hét pihenõvel és szemforgatással készültem föl a Csepel szigetre,bár nem tûnt veszélyesnek a kiírás alapján,de a gonosz mindig résen áll,térdharisnyával és fáslival védekeztem,ahogy a középkori lovag páncéllal és kopjával..a rajt jól indul,Tököl Hév megállótól mindössze 4,5 kilométerre van az iskola,ahonnan elrugaszkodunk,miután megismerem személyesen is a PMTT fõapostolát,Zsoltot,aki mellékesen okít..no nem minket,hanem akik még nem régóta fiatalok..az idõ pont túrára áll,a láb is,egy négyesfogat összeáll,ivarilag fele-fele,és zamek van..elhúzunk Maléter mellett,aztán át a meggyfák között,lázas szemezés,már finom..tömeg nincs,de sok ember nyomul,fiatalok elsõsorban,mint mi..barátságos nénike biztat további csemegézésre,de elhagyjuk a falut és földúton közelítjük a HÉV helyváltoztatását segítõ vaspárhuzamot,ami a távolban mindig összeér,mint Öveges professzor óta köztudott..keresztezzük – csak a sínt – a vonat távolmaradt,tovább Szigethalom felé,sõt már benne vagyunk,kistúrások cihelõdnek,innen közös az út,az erdõ és a sziget,a jel sárga,hamar elérjük az elsõ ellenõrzõ pontot,erdészház,bográcsozóhely,vegyespáros a pecsétnél..innen piros a jel,gyönyörû zöld minden,késõ tavasz,sõt kora nyárelõ van,virágillat,színkavalkád,sárga-piros,zöld-kék..szóval minden oké,a láb is csak alig-alig..özön a fiatalkorú,de mint köztudott,az ország több pontjáról hoznak ide másokat,és vannak vigyázóik is,de itt a túrán õrizetlenek vagyunk,átvágunk egy úton,ahol az autósok elõzékenyek..és nyakunkon a vetés,a karám,marhákkal,szinte mind hímivarú..legalábbis nem lóg kesztyû sokujjú a hasukon,ebbõl gondoljuk..és a második ellenõrzõ pont,szintén kettõ hím és sok víz,hagyunk nekik egy narancsot és kexet,nõt nem kérnek,legalábbis a mieinkbõl,hát akkor válogassanak..párhónapos ér utol bennünket,apuka nyakában lógva teszi negyedik túráját,nem lehet elég korán kezdeni,toljuk a távot,nyeljük a port,elõzékeny bálázógépes segít ebben..és Szigetújfalu,kutyák õrizet alatt,emberõrzõ szögesdróttal,vízügyes épület,innen töltés,majd a Duna part,vegyes páros pontõr,fiatalok és aranyosak,barackot nyomnak,sárga..?õszi..?finom,,és szemben a Mol büszkesége,a Barátság kõolajvezeték vége..nem most épült,és még mindig mûködik..szemben impozáns löszfal,közben Duna,szintén imponáló méretben,ámbár volt nagyobb is,de a pénzügyminiszter takarékosságot hirdetett..piros-fehér-zöld félhordók,papírcsónak,és máris hátat adunk a víznek,emeletes házak,újra Tököl,ez a reggeli indulás fonákja..nyögések lábilag,de gyönyörû kislányok szolgálnak kitûzõvel,stemplivel,oklevéllel,lekváros –hagymás-zsíros kenyerekkel..

gyönyörû volt minden,ragyogó a szervezés,Tököl ölelt mindenkit..jövõre ugyanitt..köszönjük a szitut..

Tököl-ölelõ 20

Érezhetõen  gondos volt az elõkészítés ( pl. az elõnevezettek regisztrációs lapja már névre szólóan ki volt töltve, bár sok osztály jelentkezett a túrára, zökkenõmentes és gyors volt a rajtoltatás )  gazdag volt az ellátás, minden ep.nál kaptunk valamit - alma, müzli szelet, ásványvíz, csoki - tetszett a kedves motivumú oklevél és ez visszaköszönt a kitûzön is, szerintem  nagyon szellemes volt a túra  névválasztása is, a kellemes útvonalon, végig szalagozva vitt a túra, egyértelmû volt az útvonal leírás is. A túra alatt  folyamtosan éreztem az akác illatott, élénkek voltak a tücskök, madarak, hallottam liba és kakas hangot ( nekem ez nagyon ritka élmény ) , és láttam tengernyi pipacsot.  Szép volt a tököli parkerdõ és a Duna parti rész is. 

Köszönöm a lehetõséget - örülök, hogy élhettem vele!