Túrabeszámolók


Horgos-Magyarkanizsa

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.08.18 08:45:03
megnéz Pavi74 összes beszámolója

                                                                                      2014 08 09-10 (éjszakai) Magyarkanizsa-Martonos-Horgos  (27.7 km.)


 

Elsõ ,,külföldi” túrára készülve, egy kicsit tartottam tõle! Nem pláne azért is,mert kb. 20 éve nem voltam a délvidéken, és anno a milicisták nem fogadták jó szívvel a magunk fajtákat, hol ezért hol azért büntettek meg! Elõzõ egyeztetés alapján kiderült hogy dinárt kell hogy váltsak, mert sajnos a forintot nem fogadják el. Elõször váltottam 5000 Ft.-ért  2000 dinárt, de mivel nem tudtam mire számíthatok (árak) a biztonság kedvéért még váltottam 5000 Ft.-ért de ezért már csak 1710 dinárt kaptam! Körbe kérdeztem az ismerõsöket, de senki nem mondta biztosra hogy jön, ezért úgy döntöttem hogy ha nem jön senki akkor is megyek. Árpi és Évi jelezték hogy valószínûleg jönnek, mondtam nekik ha a busz indulásánál (szombat 14.30) ott lesznek akkor ok! Reggel ébredés után még egyszer átellenõriztem a cuccaimat, majd 12.45 körül lezúztam a kisboltba kávézni. A buszindulás még messze volt, így volt idõm nyugodtan, kapkodás nélkül fogyasztani. Szépen lassan kicsorogtam a Mars térre, megkerestem a 2-es busz indulási pontot és vártam a melegben. Reménykedtem benne hogy Árpiék jönnek, mert sörözés volt betervezve és az egyedül elég gagyi. Busz indulás elõtt kb. 20 perccel meg is érkeztek. Lassan a busz is beállt amit megrohamoztak a felszállásra várók. Nem értettem a nagy igyekezetet, de pár másodperc múlva leesett, mindenki ülõ helyért váltott õrült tempóba! Na mi az utolsók közt szálltunk fel és így állva maradtunk. Az is feltûnt, hogy nem kellett jegyet válltani amikor felszálltunk….elindulás után jött hátra a ,,kalauz nõ” és nála kellett jegyet váltani, ami fejenként 250 dinárba fájt (kb. 700-750 Ft.)  Hamarosan elértük a határátkelõ helyet, ekkor a kalauz nõ elõrekiabált a buszsofõrnek, hogy álljon meg és az álló utasok szálljanak le, mert a határátkelõ helyen nem lehet álló utas a buszon! Karaj, itt ha jól emlékszem kilencen hagytuk el a fedélzetet. Volt köztük két makói  túrázó (Vincze László és faterja) is akik szintén Magyarkanizsára jöttek! Tûzött a nap rendesen, a magyar határõr nem sokat cicózott velünk, megnézte az okmányainkat és tovább intett. A szerb oldal már kicsit rázósabb volt!!! Ott állt egy muki az ellenõrzõ bódé mögött, na mondom õ a mi emberünk és elindultunk felé hogy átnézhessen minket, amikor ezt észlelte,orbitális hisztit adott elõ! Gesztikulálva, emelt hangon visszazavart minket…. ( a támo-t értettem (vissza) a többit csak sejtettem hogy mit szeretne ) Átálltunk egy másik sorba egy bódéhoz ahonnan egy másik muki a reluxán keresztül mutatta hogy álljunk vissza hisztis Pisti sorába….! Na mondom jól kezdõdik, még át se léptük a határt már szivattyúztatnak minket! Közben a buszunk is beért minket, már õket nézte a szerb határõr, mondom de zsír lenne lemaradni róla. Hiszti gép elsomfordált duzzogni valahova,ezt kihasználva átálltunk ismét a reluxás mutogatós sorába. Miután észlelte újboli közeledésünket,az oldalsó reluxát felhúzva hisztist kereste, majd miután észlelte annak távozását, mégis csak átengedett minket. Zsír, ahogy átértünk, nem sokkal utána a buszunk is szabadult a fogságból és újból a fedélzeten találtuk magunkat. Alig mentünk kb. fél órát és máris elértünk Magyarkanizsára, itt leszálltak velünk a makóiak is, a fiút a barátnõje (Sáfrány Alexandra) várta,aki ide valósi volt. Egy darabig együtt mentünk velük, majd egy pizzériát látva mi vettünk egy jobb kanyart. Na nem a fõleg a pizza vonzott minket, hanem a jó hideg Jelen pivo!!! Talán 20-22 évvel ezelõtt ittam utoljára eme értékes folyadékot, így érthetõ volt hogy a nyálelválasztásom az Amazonas éves vízhozamával vetekedett! Körül néztünk, de abban maradtunk, hogy inkább keresünk a strand környékén valami beülõs helyet, úgy is ott a rajt. Mivel fogalmunk sem volt hol járunk, a közönség segítségét próbáltuk igénybe venni, elég kevés sikerrel!! Három 8-10 év körüli magyarul beszélõ gyerek tûnt fel egy négykerekû bicikli tákolmánnyal, na õk biztos tudják merre kell menni….hát nem, az egyik azt mondta, hogy õ még életében nem járt erre,õ sem tudja hol van!!! Hát erre most mit mondjak, egy gyerek nem tudja hol van a strand?! Ballagtunk az ismeretlenbe, és közben próbáltuk a Tisza partját keresni, mert ott leledzett a strand. Vizibugyis lányok jelentek meg, ami jó jelnek mutatkozott, pláne hogy egy töltés felõl közeledtek! Az enyhe emelkedõt követve meg is találtuk a strand bejáratát, vagyis a strandot, mivel bejárata nem volt!!! Ingyenes volt!!! Na ez új volt számunkra, pláne amikor közeledtünk, egy színpad volt felállítva ahol épp nem lépett fel senki, de zene szólt, magyar-szerb együtt strandolt-szórakozott! Két medence volt, szinte csordultig emberekkel, az az érzés járt át, mintha mindenki mindenkit ismerne!!! Jó volt látni, hogy hol magyar hol szerb szót hallottunk, de mindenki jól érezte magát! A hangos bemondó is kétnyelvû volt, folyamat tájékoztatták a jelen lévõket az éppen folyó eseményekrõl. Na itt kiszúrtunk magunknak egy nyitott fapados vendéglõ (Gasztró Balkán) részt, ahová bealmoztuk magunkat. Nem kellett sokat várni,egy kedves pincér nõ lépett oda hozzánk, Árpi éhségét akarta csillapítani, ezért egy magyaros pizzát rendelt (mi mást J ) Évi és én nem voltunk éhesek ezért mi csak folyadékot igényeltünk. Árpi és én Jelen pivot, Évi pedig Jelen pivo grapefruitost kért. Kb. 16 órát írtunk,még volt 4 óra a rajtig….na sebaj, dinár van, sör van, mi baj lehet?! Két asztalra tõlünk két cigány gyerek ült le és rendeltek két sört. A pincér nõ kihozta nekik és egybõl ki is fizettette velük, ami csak azért tûnt fel, mert nekünk a végén kellett fizetni, mielõtt távoztunk, biztos azért mert mi rendes arcú gyerekek voltunk! :-) Közben kitudakoltuk hogy az egyik sátor alatt van a nevezés, mondom Árpinak hogy ha betolta a pizzát utána menjenek el Évivel nevezni,utána ha visszaérnek én is nevezek. Így is lett, a nevezés után még betoltunk fejenként kb. 5-5 sört (Évi is sima Jelen pivot kért) . Ittunk 1-1 kávét is majd észleltem hogy 450 dinárért van valami grill tál is, amit vétek lett volna kihagyni, de mivel nem voltam túl éhes megbeszéltük hogy hárman csak benyomjuk. Árpi és én nyomtuk is mint a Weimar , Évi csak csipegetett belõle. Idõ közben kiderült, hogy tészta ünnep is volt szervezve a strandon, ami azt jelentette hogy ingyen kapott mindenki egy adag valami féle tésztát (bolognai, kakaós, meg tuggya tököm milyen volt még) és erre kaptunk 1-1 jegyet…. Na mondom én már ezt nem igényelném, három jegybõl egyet váltottunk ki amit Árpiék nagy duzzogva azért betoltak. J  Közeledett a rajt idõpontja, összeálltunk egy csoport képre (kb. 100-an lehettünk) , majd egy kb. 4 méteres (a tetején 6-8 villogóval ellátott)  rúddal felszerelt vezetõ ( Berec Sándor) állt az élre és megindultunk!

 

Itt nem kaptunk itinert, a tájékozódás nem a mi feladatunk volt, hanem csak a vezérhímet kellett követni! A strandot elhagyva egy sétány szerû töltés szakaszon haladtunk, a töltés aljában több helyen összejövetelek voltak, zene és nyüzsgés zaja hallatszott fel. Pár száz méter után elhagytuk a töltést és a Tisza partján az ártér fái közt libasorban spuriztunk. Kezdett besötétedni, a fejlámpát még nem szedtem elõ, mert bár már elkelt volna de még nem volt vészes. Hamarosan az árteret elhagyva egy aszfalt útra kapaszkodtunk fel,itt már kicsit zavaróbb volt a jelenlétünk,mert a forgalom meg-meg akadt miattunk. Az idõre és a terepre nem lehetett panasz, kellemes túrázó idõ volt. Mentünk pár száz métert és egy jobb kanyarral elhagytuk az aszfalt utat és egy hagyományos töltésen találtuk magunkat. Na itt megálltunk kb. 10-15 percre, hogy bevárjuk a többieket, a kis pihenõt kihasználva elõvettük a fejlámpáinkat és ittunk némi folyadékot. Ez a kis pihenõ a szúnyogok legnagyobb örömére történt, ugyanis ami folyadékot elfogyasztottunk azt ,,õk” ki is szívták belõlünk! Közben feltûnt a szuper Hold is, kb. 10-20 % nagyobbnak tûnt mint máskor, és olyan erõsen világított hogy a fejlámpáinkat sem kellett csak elvétve bekapcsolni. Éjszakai túra lévén a tájból nem sokat láttunk, a töltés pedig adta az útvonalat, eltévedni szinte lehetetlen volt. Szépen fogytak a kilométerek, a világító rúd amit követnünk kellett, néha gazdát cserélt, hol ez vitte hol az. Martonos fényei világítottak tõlünk balra, két templom tornya is feltûnt, gondolom az egyik az ortodox a másik a katolikus lehetett. Hamarosan elértünk egy lejáróhoz,ahol balra letértünk a töltésrõl és pár száz méter után beértünk Martonosra. Itt a mûvelõdési háztól nem messze egy fiatalokból álló kis csoport autóknál bandázott és zenét hallgattak jó hangulatban. A mûvelõdési házban frissítõ  fogadott minket, itt kb. 45 perc pihenõ lett elrendelve! Kaptunk ásványvizet, valamint a mosdót is megcéloztuk. Itt fültanúi lehettünk hogy bár egy nyelvet beszéltünk sok túrázóval, mégis furcsa tájszólásnak tûnt minden egyes szó! J Nem voltunk hozzászokva az ilyen hosszú pihenõkhöz a túrák során ezért már alig vártuk az indulást.

Elérkezett a pillanat,szép lassan felmálháztuk magunk és megindultunk Horgos - Túrú tanya cél felé! Ismét a zenehallgató fiatalok mellett mentünk el akik jó utat kívántak nekünk. Egy jobb kanyart véve az egyik utcában egy cigány gyerek ült a füvön,két 1.5 literes palackkal és bámul ki a fejébõl. Hamarosan elhagytuk Martonost és bevetettük magunkat a ,,dzsungelbe” ! Elfogyott az aszfalt és elõkerültek a bokáig érõ saras gödrök, bár hála Istennek, nem összefüggõ dagonya volt, és nagy részét ki lehetett kerülni! Itt feltûnt az is, hogy lehetett látni a szegedi Pick-et és a telefontornyot!!! Valamint a távolban Horgos fényei is feltûntek! Érdekes volt látni az éjszakában, hogy egész Szegedig el lehet látni! Itt elég rendesen szétszakadt a ,,mezõny” kb. 1-2 kilométerenként álltunk meg bevárni a többieket és megetettük a szúnyogokat is. Amivel nem is lett volna baj, csak hát amíg mi álltunk addig a vége folyamatosan ment, és amikor beértek minket, megindultunk akkor a vége nem pihent hanem jött újra velünk, így õk folyamatosan mentek. Le a kalappal 1-2 teljesítõ elõtt, mert volt aki szandálban,piros  gumicsizmában!!!! vagy éppen farmerben csinálta meg a távot! Túra felszerelést nélkülözve, utcai ruhában, felkészülés nélkül vágtak neki a távnak! Jó szinte sétáltunk végig, de akkor is. Némi füves részt is útba ejtettünk,ami annyira vizes volt hogy perceken belül átáztatta a cipõinket. Volt egy rész ahol annyira rossz volt az út, hogy kimentünk a tarlóra, ahol az úthoz képest sztráda fogadott minket, egy darabig….Foltokban ugyanis 5-10 cm. mély tócsák tarkították a tarlót, nem pláne a néha bokáig érõ sár! Sokkal rosszabb terepen is mentünk már más túrákon,így ez nekünk szinte természetes volt. Elértünk egy akácos erdõs részhez ahol ismét bevártuk a többieket. Volt néhol hogy kb. 3-4 méter magasságig párába burkolózott a táj körülöttünk, felfelé nézve láttuk a csillagokat oldalt viszont a kb. 50 méterre lévõ fáknak csak a lomkoronáját láttuk! Szépen lassan fogytak a kilométerek, egy éles bal kanyarnál az fiatal lány próbálta levágni a kanyart és egy nagy kupac trágyába süllyedt bokáig (a célban papucsra cserélte a szaftos lábbelit J ) Bementünk valami erdõs részbe ahol egy artézi kút ontotta magából a friss vizet, ami nagyon jól jött, mert pont kifogytam a folyadékból és kilátásba helyeztem Árpiéknál  hogy lehet tõlük fogok igényelni némi folyadékot!  Lassan megérkeztünk Horgos elõrészébe ahol kertváros szerû házsor  fogadott minket, bár elég elhanyagolt kivitelben. Itt begyalogoltunk a határ felé vezetõ volt útig (Magyarkanizsa felé vezetõ Y elágazásig)  ahol ismét megálltunk és bevártuk a többieket. Talán 15 perc állás után újra úton voltunk, mi az élbolyt erõsítettük, bár nem hajtott minket a tatár, a célban váró sör már igencsak hiányzott! J Elértünk a központig, ahol ismét pihenõt vezényeltek, itt is álltunk vagy 15 perccet, néhányan elmentek a non-stop pékségbe némi harapnivalóért. Lassan újra úton voltunk, kanyarogtunk Horgos utcáin, némi elõnyre tettünk szert, vezetõnk pálinkával kínált minket amit örömmel elfogadtunk,Árpi és én ittunk 1-1 kortyot! Már igen közel éreztük magunkat a célhoz, így amikor vezetõnk felvetette hogy várjuk be a többieket ismét, nem túl kitörõ örömmel fogadtuk, és gyorsan le is beszéltük róla! Elhagytuk Horgost majd pár száz méter után jobbra bent feltûntek a Túrú tanya fényei, 03.15-öt írtunk kb. szép tatás tempóban megcsináltuk amit megkövetelt tõlünk a Haza! J Érkezésünkkor megkaptuk a túra pólóinkat (ki-ki a méretei alapján) és a kerámia érmeket szerb nemzeti szalaggal! Beszéltük is Árpiékkal hogy biztos valaki szponzorálta a túrát, mert ennyi mindent ingyen kapni kész ráfizetés lehet….! Itt egy három fõs zenekar fogadott minket és hamarosan rá is kezdtek a muzsikára. Tõlünk elég távol ált a stílus (fõleg lakodalmast zenét játszottak, de felfedezhetõ volt a Republic zenéje is…) de jó volt látni hogy páran jól érezték magukat! Mi fõleg a sör vonalon mozogtunk Árpival, bár Évi nem kért semmit, azért 1-1 helyi specialitással (valami narancs lé és energia ital) azért megleptem,hosszú még az este. Én citromos sört kortyolgattam, Árpi maradt a Jelen pivonál. Volt egy kisebb díjátadó, ahol a legfiatalabb a legidõsebb teljesítõnek kupa járt! A legfiatalabb teljesítõ már nem volt jelen, de a legidõsebb egy öreg úr volt aki 70 évesen teljesítette a távot! Valamint a legnépesebb résztvevõ egyesületet (azt hiszem Zentaiak 8-an voltak)  és a mindhárom számot teljesítõket díjazták (4-en csinálták meg az úszás-futás-túra Kanizsa triatlont)   Közben csúcsra ért a hangulat, vonatoztak a táncparkett ördögei! Kezdtünk elpilledni, vezetõnk odajött szólni hogy 05.30-kor jön egy busz ami visszaviszi a õket Magyarkanizsára és avval bevisznek minket Horgosra,ahol jön majd a buszunk ami Szegedre visz minket. Ennek azért is örültünk mert így legalább 4-5 kilométer gyaloglást megspórolnak nekünk. Nem a távolság volt az ijesztõ, hanem a fáradtság. Árpi már lassan 24 órája nem aludt és Évi is ledõlt az egyik padra. A zenekar lelkesen játszott és volt egy kis csoport akik szinte a busz érkezéséig ropták! Horgoson miután leszálltunk a buszról, a Szegedrõl érkezõ busz oldalán kezdtük el várni a buszt. Mivel még volt vagy 2 óránk a busz érkezéséig, elmentünk a kb. 200 méterre lévõ pékségbe némi elemózsiáért, Én és Árpi 1-1 virslis kiflit valamint 1-1 sonkás bureket toltunk a fejbe, Évi pedig egy csokis buktát. A makóiak is rágtak valami szilárdat. Megkérdeztük a bótos nénit hogy kávét hol tudnánk vételezni, de nem volt ötlete. A pár lépésre lévõ boltban sem tudtak ötletet adni, de ha már bementem, vettem egy dobozos Cipiripit (olyan mint a nutella és az eurokrém, csak szerintem jobb) . Visszasomfordáltunk a buszmegállóba, de nem hagyott nyugodni a tény hogy a Szegedrõl jövõ buszmegállóban állunk, ezért a helyieket kezdtem el zaklatni némi információért, de mindenki azt a választ adta hogy jó helyen állunk, nem kell átmenni a másik megállóba! Hát ez annyira volt igaz mint kb. a történelem amivel az iskolákban mossák az agyunkat! Történt ugyanis, hogy jött egy busz ami Szegedre tartott, és úgy ott hagyott minket mint macska azt a bizonyos salakanyagot…. Hát ettõl nem lettünk túl lelkesek, mert a következõ busz több mint egy órára rá volt csak kiírva! Na azt már felkészülve vártuk, a makói srác átment a másik megállóba ami kb. 100 méterre volt, mi pedig maradtunk a seggünkön. Így volt rá esély hogy feltartóztatjuk a buszt addig amíg mindenki be nem éri! Így is lett, persze hogy a rossz megállóban vártunk, de makói társunk feltartotta a buszt amíg mi átkocogtunk a másik megállóba! Zsír, innen már csak kb. fél óra választ el minket hogy Szegedre érjünk! Természetesen ez se jött be mert a határon a magyar oldalon 3 órát vártunk mire átengedték a sort….köszi!

 

Mindent egybevéve,ez egy remek túra volt lelkes és mindenre odafigyelõ szervezéssel!Nekünk egy kicsit tatás volt a tempó, de élveztük minden percét! Köszönöm túra társaimnak Helembai Árpádnak és Bürgés Évinek a jó társaságot! Valamint sok tényleg értékes embert ismertünk meg ( Csak néhány közülük: Berec Sándor, Vincze László és faterja, Sáfrány Alexandra és Vörös Tamara (bocs ha valakit kihagytam de név szerint nem tudok mindenkit) ! Köszönjük a Magyarkanizsai túra egyesületnek is a tényleg mindenre odafigyelõ lelkes szervezést! Ha tehetjük még biztos találkozunk Velük!