Túrabeszámolók


Óbudai Körtúra/Határtúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.04.02 15:28:23
megnéz Marker összes beszámolója

 Óbudai Körtúra


"Az elõzõ napi "Dél-Börzsönyi Kilátások 40"-re kicsit rápihenve és a ragyogó hétvégi idõjárást kihasználva vasárnap ismét a túrázásé volt a fõszerep. Az Óbudai körtúra keretein belül ezúttal a Budai-hegységet vettük célba, ahol kicsit rendhagyó módon félig városi, félig természetjáró jellegû túrán vettünk részt. A szervezõk becsületére legyen mondva, a lehetõségekhez mérten igyekeztek minél több "zöld" szakaszt beiktatni az útvonalba......"


A teljes beszámoló képekkel az alább linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/03/obudai-kortura.html

 
 
fulopgTúra éve: 20142014.04.01 11:03:52
megnéz fulopg összes beszámolója

Szép túra volt, néhány új helyet is megismertünk általa, viszont sok volt a sík terepen való gyaloglás, ami nagyon megterhelõ volt, és ezeken a részeken nem is nagyon volt érdekes látnivaló. Számunkra azonban mégis nagy jelentõséggel bírt az esemény: ez volt az eddigi leghosszabb klasszikus teljesítménytúránk, és bõven a szûkre szabott szintidõn belül sikerült abszolválni. Ellátmány - a célon kívül - csak egy ponton volt, ott viszont mindent megkaptunk amire bakancsosnak szüksége lehet. Köszönet a szervezõknek az eseményért!


 


Képekkel tarkított beszámolóm alább olvasható:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/04/obudai-kortura-35.html

 
 
 Túra éve: 2013
bullwTúra éve: 20132013.03.28 17:56:42
megnéz bullw összes beszámolója

 Túrabeszámoló itt:



http://bullw.blogspot.hu/2013/03/obudai-hatartura-15.html

 
 
KortomTúra éve: 20132013.03.25 22:04:31
megnéz Kortom összes beszámolója

Mivel közeleg a ZH-idõszak, így ehétvégén csak egy rövidebb túrára, az Óbudai Határtúrára futotta az idõmbõl. Fontos jubileum volt ez számomra, mert két évvel ezelõtt az Óbudai Körtúra volt életem elsõ teljesítménytúrája.


http://bit.ly/108uaOm

 
 
kdaniTúra éve: 20132013.03.24 20:53:12
megnéz kdani összes beszámolója

 Üdv!


Bár nem rendszeresen, de mégis részt vettem már néhány teljesítménytúrán, és bár én a 15 km-es távot teljesítettem szintén szervezetlenséget tapasztaltam néhány területen. No de kicsit részletesebben, kezdjük az elején:


Nevezés 8-tól 10-ig. Reggel kicsit elszundítottam, no meg a HÉV külsõ szakaszán HÉV-pótló is járt, amivel mentem a túrára. 10-re oda is értem, nem sokan voltak már akkor a rajtban, elég gyorsan sikerült elindulni. "Útravalóul" egy tömör, de mégis elég részletes itinert, túravázlatokat, és egy _2012._JÚLIUS_8-ÁN_LEJÁRT vitamin shotot. (Bár a szavatossági idõt csak késõbb vettem észre, de akkor is...) Az elsõ részen aszfalt, aztán fölkaptattam a Mátyás-hegyre, majd le onnan. Talán ez volt az egész túra során a legkaptatósabb szakasz, de már az elején letudva, irány a Remete-hegy, majd arról is le, a Hármashatár-hegy felé. Itt a kék+ -ról át kell térni a kék sávra, itt jött egy kis tanakodás, hogy a kéken melyik irányba is kell menni? Végül sikerült kiválasztani a jó irányt, úgyhogy irány a Hármashatár-hegy. Az ellenörzõpont a csúcs alatt volt, ahol a túristaút a mûutat keresztezi egy kocsiból pecsételtek. Felértem a Hármashatár-hegyre, eddig minden rendben ment. Itt azonban valahogy elkanyarodtam jobbra, ezzel észrevétlenül letérve a kék jelzésrõl, és egyszer csak a vitorlázó-repülõtérnél találtam magam. A térkép alapján északi irányba van a kék jelzés tovább, tehát arra kerestem, de nem leltem. Kérdezõsködtem, de hiába... Fél óra keresgélés után, mikor már majdnem visszatértem a kék-túrás pecsételõhelyhez - hiszen akkor még biztos jó helyen voltam -, pár méterrel elõtte vettem észre az érkezés irányával egyenesen folytatólagosan a kék jelzést. Úgyhogy irány a Virágos-nyereg, majd a Csúcs-hegyet megkerülve ismét a virágos nyereg kellemes, széles sétaösvényen. Át a mûúton, és tovább a - már egy egyszer a másik irányban megjárt - kéken néhány métert az ellenörzõpontig, ahonnan balra térve meredek lejtõ vitt le a városba. Itt megint volt egy kis kavar, hiszen a cél megközelítését, sõt annak helyét is máshogy írta le az itiner és máshogy a térképvázlat. Igaz körülbelül csak két utca eltéréssel, de mégis máshol, hiszen az itiner alapján a Labronc utcai Barátság parkban lett volna a cél, de a térkép alapján a Toronya utca és a Viharhegyi utca keresztezõdésénel egy házikóban volt. Mivel az itiner alapján a Zúzmara utca nem vitt le csak a Toronya utcáig, és a térkép és a Toronya utcában mutatta a Célt, arra folytattam utamat, ami szerencsés választásnak bizonyult. Utólag megnézve a túrakiírást a Barátság-parki rész ki van belõle húzva, de azért az itinerben is átírhatták volna! A célban zsíros- illetve margarinos kenyerek, háztartási keksz, és meleg tea fogadott. De mégis... mintha valami hiányzott volna... tea az volt, csak épp pohár nem volt hozzá. Bár úgy láttam a rutinosabb túrázók már hozták a saját bögréjüket, de én eddig ha valahol nem adtak poharat azt mindig láttam a túraleírásban kiírva. Ennek most nyoma sem volt, így én sem így készültem. Kérdésemre pedig a szervezõk azt mondták, hogy 150,- forintért vehetek náluk. Ez persze tényleg nem egy nagy összeg, de az 1000 Ft-os fejenként túradíjból azért valamivel többre számítottam, mondjuk legalább arra, hogy egy eldobható poharat adnak.

 
 
Pál LászlónéTúra éve: 20132013.03.24 16:44:54
megnéz Pál Lászlóné összes beszámolója

 Kedves Tútázótársak!


 


Évek óta járom az erdõt, jobbnál-jobb túrákon veszek részt. Persze akadnak kevésbé jól szervezett túrák, mint ez a mai. Több kisebb- nagyobb észrevételem van a mostani Körtúra szervezésénél. A pontõrök tájékoztatása nem volt tökéletes. Három pontõr esetében is tájékozatlanság állt fent, hiszen nem ott voltak ahol kellett, hogy legyenek. Nem is tudták hol kell állniuk.


A frissítõpont, melybõl csak egyetlen egy volt 11 km-nél. Ez eddig a túrákon sokkal jobban figyeltek a résztvevõkre, fõleg ha a beérkezést is figyelembe vesszük. Semmi folyadék nem állt rendelkezésére a megfáradt túristának, pedig akkor még kevesen érkeztek be!


Viszont ami a legmegalázóbb, hogy az induláskor kapott Haas energy shot 2012 07.07.-én lejárt!


Csilla

 
 
ZETúra éve: 20132013.03.19 20:03:03
megnéz ZE összes beszámolója

Március 3-án rendezõi bejáráson teljesítettem a 15km-es távot, néhány részlet a beszámolóból:



"Az indulás után mutatom a tavalyról jól ismert utcát fölfelé: át a villamossínen a gyalogos átkelõn és a szemben lévõ utcán fölfelé.

A jelzés is hamar megvan, az elsõ sarkon máris fordulunk jobbra, az érdekes díszítésû házak közé.

Jobbra lent a Kandó villanymozdonya pihen, picivel késõbb a csapat eleje (a náluk lévõ leírás szerint) balra indul egy lépcsõn - hiba, ugyanis ez a régi jelzés, az új az itt egyenesen halad tovább... Mindegy, nem én vagyok a "fõnök" :-) megyek a többiek után. A jelzés, bár igencsak ütött-kopott, de azért itt-ott még megvan, úgyhogy nagyon elkavarni erre sem lehet - a leírás javítva lesz, az elsõ ep-hez egyébként mindkét irányból kellemesen el lehet majd találni (teszek ki szalagot vagy A4-es lapot, ahova kell).


Miután megnéztük, hol fogok pontõrködni, aszfaltra váltunk, egy bolt jobbra, egy picike körforgalom, majd a Barlangtól Barlangig-ról is ismert, a Mátyás-hegyre felvezetõ lépcsõ aljában állunk meg ismét: itt lesz a következõ pont, úgyhogy ez a letérés is "pipa".

Felfelé egy helyen elõjön a "balra vagy jobbra" dilemma, szalag elõjegyezve, egyébként meg jobbra tartva megyünk tovább, fölfelé.

A kõbánya szélén futó kerítésig merészkedve érdekes ábrát látunk a bányaudvaron kõbõl kirakva - vagy ufók, vagy vicces kedvû emberek csinálták :-)

Innen még egy pici szint, majd lefelé, ahogy a jelzés mutatja, itt bal oldalon egy csõkorláttal lekerített zsomboly nyílása sötétlik (belelesni szabad, beleesni tilos).

Miután ismét kiértünk az aszfaltra, elõjegyzünk néhány újabb szalagot (kell, Zöldgömb filozófia ide, vagy oda...), közben megörökítem a "merre nem szabad lemenni a hegyrõl" utcán feltáruló panorámát.

..."


Bõvebben, néhány fotóval, gps-trackkel, térképpel: Túrablog


 

 
 
 Túra éve: 2012
napvirágTúra éve: 20122012.03.28 07:51:16
megnéz napvirág összes beszámolója

Óbudai Körtúra 34,5 km, 700 m szint / 2012. március 25.


Ez a túra – majdnem - úgy kezdõdött, hogy elõször a célba mentünk el, majd pihenõbe hagyva az autót, eltömegközlekedtünk a rajtba. A kitérõ, no meg az óraátállításból adódó sokk hatás következtében, csak negyed tízre sikeredett az indulás. Tavaly ilyenkor még javában túrták a gimnázium elõtti teret a szakemberek, most megkaptam választ az akkor fel nem tett kérdésemre. Az aulában ismerõsök, ismeretlenek õgyelegtek. Zömmel már csak a 15 kilométerre nevezõk rajtoltak.


Ezt a távot nem ajánlanám pl. elsõ bálozóknak és mizantrópoknak. Inkább lélekedzõ, kitartást erõsítõ, városismeretet bõvítõ, mint vádli szaggató, tájban gyönyörködtetõ. Beton betyárok elõnyben! Sormintájában fõ motívum az aszfalt, 1 ek erdei úttal, csipetnyi murvás sétánnyal fûszerezve.


Az itinert nem kellett bújni, talán mert tavaly már jól bevésõdött a fejembe. Ez az útvonal ugyanis felejthetetlen! Óbuda sokszínû! Vannak hegyei, mezõi, vízpartja, szigete, ...., kastélya, lakótelepe, telkes övezete, ...., lakóparkja. Kis átmenetekkel váltják egymást a régi és új városi részek. Építészeti és ingatlan eladási szempontból átfogó képet kaphatunk a területrõl.


A Téglagyárnál volt lehetõség bõvebb kalória pótlásra. „Terülj, terülj, csomagtartócskám!” Aki szereti a háztartási kekszet, koktél kvékert és a mazsolát, az most dõzsölhetett. Én a szörp szürcsölés lehetõségével éltem – de azzal kétszer is. A túra végén zsíros kenyérre kaptunk invitálást, de mivel maradt még a hazai készítésû szendvicsbõl, meghagytuk az utánunk érk(eléh)ezõ túrakollegáknak.


A túra elsõ 8 kilométere volt a klasszikus rész. ( Kiscelli kastély – Mátyás-hegy – Remete-hegy – Hármashatár-hegy – Vihar-hegy - Csúcs-hegyi-nyereg ) Embert próbáló emelkedõk, lejtõk, párában úszó panoráma, erdõk, ahogy illik. A Hármashatár-hegyen ( 5,2 km ) odvas keltikék tömege, és egy-két sütkérezõ, önmagát még ottfelejtõ hóvirág köszöntötte az arra haladókat. Éledt a természet ezerrel, elkezdett zöldülni a táj! Újra lehet majd észrevétlenkedni! Hamarosan nemcsak  sávban hagytuk el a zöldet, hanem a valóságban is. Kéken le Rozáliáig,( 11 km ) a tavasz/i  ( erdõ ) 17 pillanata. Majd aszfalt, aszfalt, aszfalt, … végre a  ( tûrés ) Határ/kõ utca végén újra zöld - de nem a sáv -, piros tanösvénnyel, sárgás szalagozással. Mint mikor a fuldokló újra levegõt vehet, olyan jól esett annak a pár „centinek” a megtétele ott a Péter-hegyen.( 14,5 km ) Mielõtt kiértünk volna a házak közé, mélyet szippantottunk az erdõ illatából, és újra bele vetettünk magunkat a betontengerbe. ( Szerencsére nem lett hasas. ) A 8. ellenõrzõponton ( 15,3 km ) értesültünk az útvonal módosításról. Mihez képest is? Tavaly sem arra volt az arra, hanem amarra. A lakóparkban zöld nyilak nyújtózva nyújtottak útmutatást. Elhagyva a házakat, rövid poroszkálás után, balra búcsút intettünk a kevélykedõknek is majd egy jobb hármassal lecsordogáltunk a Csobánka téri ( 19,5 km ) aluljáróba, hogy onnan felkapaszkodva, a lakótelep sûrûjén átverekedve magunk eljussunk a Római-partra. ( 21,7 km ) Itt az egy négyzetméterre jutó emberek számával be lehetett volna nevezni valamelyik világrekord döntögetõ versenyre. Álló, ülõ és mozgó kategóriában is elvittük volna a pálmát – szerintem. De egyszer csak véget ért az a kb. 6 000 méter is és megérkeztünk a sziget bejáratához, ( 31,2 km ) ahol a pecsételés mellett még egy  jellem próbát is ki kellett/lehetett állni.  Ekkor már folyamatossá vált a talp égés, térd nyivákolás, fenék feszülés. Összeszorított foggal, viszont emelt fõvel megcsináltuk a szigetkört is, ha már körtúra, legyen kö(vé)r. No meg kellett a tüdõtisztítás is újra, mivel a Auchan mellett elhaladva kicsit beszennyezõdtünk. Körözés után a hátralévõ 3, 3 kilométer már szinte semmiség volt. Emlékezetes csak attól maradt, hogy már a körforgalomnál jártunk, amikor a hátunk mögött kb. 200 méterrel egy  baleset hangjára dermedtünk le. Biciklis koccant autóssal. Visszanézve láttuk, hogy azonnal odagyûltek a segítõ szándékú, intézkedõ emberek. Nem volt ránk ott szükség. Kicsit nyomott hangulatban folytattuk utunk. Aztán egyszer csak elfogyott az út, véget ért a túra, beértünk a célba. Bevallom, a tavalyi hely jobban tetszett - de csak a közelebbisége okán. Szerintem az idei oklevél jobban összecsengett a túra lényegével és a kitûzõ is „beszédesebbre” sikeredett.


Nagy köszönet mindazoknak akik ezen a napon szabadidejüket áldozták szórakoztatásunkra!

 
 
 Túra éve: 2010
nijoTúra éve: 20102010.07.06 21:11:41
megnéz nijo összes beszámolója






Reggel igen hûvös volt az idõ, esõt is ígértek, de ezen a túrán mindenképpen részt szerettünk volna venni, mivel: új túra, Budai hegyek szépsége, a táv nem hosszú.


A rajtnál a szervezõk gyorsak voltak, bár túl sokan nem indultak. A kapott itiner részletes szöveggel volt ellátva, hátoldalán térképpel és leírás az út szintemelkedéseirõl is. Gondoltam is, hogy ez aztán nem semmi. Viszont a túra végén a leírás pontatlan, félreérthetõ volt, sokan eltévedtek, másfelé mentek, nem látták a szalagozást...


Az elsõ órában már izzadtunk, pedig az idõ ellenére sem öltöztünk túl. A túra szép helyeken visz, összesen nyolc ellenõrzõ pont volt a 16.3 km-en. A pontõrök majdnem mindegyike autóval érkezett, amit csak azért említek meg, mert egyik ep-n sem volt semmilyen frissítõ! A kiírásban merõben más szerepelt (szõlõcukor, édes és sós keksz többek között), és úgy gondolom, hogy június vége felé alakulhatott volna másképpen is az idõjárás. A célban szörp és zsíros kenyér hagymával várt a szervezõkkel. Ár-érték arányt tekintve negatívan jellemezném a túrát (700 Ft), a kitûzõ viszont ötletes és remek darab. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, mindenképpen emlékezetes túra marad a legelsõ kullancs beszerzése miatt is. Remélem, jövõre is ott leszünk.


 

 
 
engelsfeldTúra éve: 20102010.06.20 17:39:43
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Eléggé nyomasztó, esõre hajló reggelre ébredtünk, de mégis úgy döntöttünk a párommal, Zsuzsával, hogy - fejlesztendõ nordikos tudásunkat nekiveselkedünk a rövidebbik távnak. Az Árpád Gimnáziumban, kellõ tisztelettel hódolva Panni kutyusnak, gyorsan átestem a szükséges formaságokon és indulhattunk is. 


A Mátyás-hegyi kaptató és a Remete-hegyi tempós menet után már facsarni lehetett a vizet a ruházatunkból, pedig nem nagyon öltöztünk neki a túrának. A Hármashatár-hegyen megtartott rövid pihenõben Zsuzsa a túratársakkal eszmét cserélt a nordikozás csínjáról-bínjáról, aztán máris viharzottunk le a Virágos-nyeregbe.


A Csúcs-hegy körüli hurok volt a legjobb szakasz az egész túra során, mert itt lehetett a legszellõsebben és a legkényelmesebben bottal gyalogolni saját iramunkban. Sem a futók, sem a kerékpárosok nem akadtak meg bennünk.


Izgalmasan alakult az utolsó hegyi szakasz: kaptunk egy kis esõt a Kõtarajhoz vezetõ vadregényes etapon, majd remek óbudai panorámában gyönyörködhettünk, aggódtunk a lejtmeneti csúszós, sziklás ösvény miatt, majd ránktört a vakító napsugár az asztfaltos utcákon. Sajnos, Zsuzsám térde se nagyon bírta az izgalmakat, így magam kutyagoltam be elcsigázottan a célba.


Összefoglalva: A rendezõ egyesület és az egytõl egyig mosolygós, barátságos pontõr hölgyek/kisasszonyok kitettek magukért, dicséret és köszönet érte.