Túrabeszámolók


Írottkő Vándorlás - Geschriebenstein Wanderung Nemzetközi Túrahétvége a Kőszegi-hegységben

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2010 2011 2012
 Túra éve: 2010
stalkerTúra éve: 20102010.09.23 20:35:17
megnéz stalker összes beszámolója

Alpannonia – Írottkõ vándorlás, 25 km


2010.09.18.


 


Hajnali kelés után, szakadó esõben indultunk Bazsival Kõszegre, hogy a mára tervezett 59 km-es távot teljesítsük. Az esõ ellenére, jó hangulatban érkeztünk a kõszegi Csónakázó tóhoz, de furcsa volt, hogy a rajtban nem volt nagy tolongás és csak egy autót láttunk a parkolóban. Már-már elbizonytalanodtunk a túra lebonyolításával kapcsolatban, de a Kerékpár Centrum épületéhez közeledve, az épület elõtt feltûnt Tamás jól ismert alakja és megnyugtatott minket, hogy a túra bizony ilyen idõben is megrendezésre kerül. Beneveztünk az 59 kilométeres távra és az 5-6. rajtszámokat kaptuk. Késõbb kiderült, hogy utánunk már senki nem indult ezen a távon. A regisztráció után vártuk, hogy kapunk egy térképvázlatot, vagy egy útleírást, hiszen a túra legalább 50 kilométeren halad Ausztriában, de legnagyobb meglepetésünkre egy német nyelvû, kb. 6 cm-es rajtlapon kívül nem kaptunk semmit, a rajtlap pedig nem tartalmazott mást, csak a pecsétek helyét. Kérdésemre Tamásék megnyugtattak, hogy azért nem kapunk semmilyen tájékozódást könnyítõ dokumentumot, mert az osztrák szervezõk azt a felvilágosítást adták nekik, hogy végig nagyon jól lesz jelölve az út. Elmondták még azt is, hogy az osztrák szervezõvel megállapodtak abban, hogy a magyar segítõk Rattersdorf (Rõtfalva) központjáig, a templom melletti keresztezõdésig rakják a jelzéseket, onnan pedig az osztrákok fognak jelölni és a magyarok e feladatukat ma hajnalban teljesítették is, szalagozás és irányt mutató nyilak kihelyezésével. Ha nem kapunk, hát nem kapunk semmit, gondoltuk és nagy bátran elindultunk a mit sem csökkenõ, zuhogó esõben. A jelzések valóban ki voltak téve, már messzirõl jól lehetett látni a helyes irányt… Egy darabig… Jobban mondva csak addig, ameddig hajnalban a magyar segítõk kijelölték az utat. Beértünk Rattersdorfba, megtaláltuk az utolsó magyarok által kihelyezett jelzõtáblát a templom melletti keresztezõdésben, mely balra mutatta a 25 km, jobbra az 59 km irányát, és mit sem sejtve elfordultunk jobbra, a táblának megfelelõen. És innen jött a feketeleves! Kerestük a következõ szalagot, vagy irányt mutató táblát, de nem találtunk semmit. Az esõ meg csak egyre zuhogott…. Visszamentünk az elágazóban lévõ utolsó jelzésig és újra elindultunk a nyíl irányában azt gondolva, hogy csak mi nem vettük valahol észre a helyes utat, de ekkor sem jártunk eredménnyel. A percek meg csak egyre fogytak, az esõ meg folyamatosan esett. Kb. 35 perc bóklászás után telefonon felhívtam az osztrákok magyar segítõjét és elmondtam neki a bánatunkat, hogy Rattersdorf központjától fogva nincs jelzés, itt állunk egy nyamvadt térkép vagy útleírás nélkül, fogalmunk sincs, hol vagyunk és fogalmunk sincs, hogy merre kell tovább menni. Szegény õ is megdöbbent a hírek hallatán és végül csak azt tudta tanácsolni, hogy váltsunk át a 25 kilométeres távra, az elágazónál menjünk balra és hamarosan vissza fogunk térni Magyarországra a Hétforrás közelébe, innen meg a magyar turistajeleket kövessük. Nem volt mit tenni, mivel nem tudtuk, hogy mi várna még ránk a jelzésnélküli úton, úgy döntöttünk, hogy átváltunk a kisebb távra. Krisztián telefonos segítségével hamarosan a Hétforrás környékén találtuk magunkat és innen gyakorlatilag majdnem végig a két héttel korábbi kõszegi túra útvonalán mentünk, csak visszafelé. Végül is teljesítettük a 25 kilométeres távot, az ellenõrzõpontokon és a célban szegény magyar segítõknek volt lelkiismeret furdalásuk a történtek miatt. Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, melyhez kaptunk pólót és a legújabb Kõszegi-hegység térképet. Az ellenõrzõpontokon mindenhol nagyon nagy kedvességgel találkoztunk és az ellátás is magas színvonalú volt, pláne, hogy nevezési díj nem volt. A magyar segítõktõl azt az ígéretet kaptuk, hogy jövõre minden magyar indulónak fognak adni útleírást és nem fogják minden nélkül a nagyvilágba engedni a lelkes túrázót. Ha így lesz, jövõre szeretnénk újra megpróbálni a hosszú távot! A magyar segítõknek köszönünk mindent, hogy egy kicsit csalódtunk az nem rajtuk múlt, hanem az osztrák szervezõkön!


 

 
 
 Túra éve: 2009
lükepékTúra éve: 20092009.10.05 11:42:42
megnéz lükepék összes beszámolója
Közepes kör

Logisztikai bravúrral Gethe úrral összeszervezõdtünk Kõszegre túrázni, én Sopronból, õ Zalaegerszegrõl. A rajthelyet minimális infok alapján is elég jól megtaláltuk. Az útleírás elég spártai volt, de egy akár kézzel rajzolt kis térképet is szívesen vettünk volna. Igaz, kaptunk egy helyi kiadású térképet grátisz, de elég elnagyoltnak tartottuk, és a hátizsákban pihent, igaz, nagyobb gebasz esetén jobb, mint a semmi. A szövegértelmezéssel is voltak néha gondjaink, így rajtolás után jó darabon elsétáltunk a tó mellett, mire rájöttünk, hogy rögtön a rajt után balra kellett volna kanyarodni. :) Innentõl kezdve sokkal jobban figyeltünk a leírásra, ami egy-két apróbb hibától eltekintve jó is volt. Kõszegrõl átballagtunk a szomszéd kis osztrák faluba, ahol kutyám összeszaglászódott egy fehér lóval, aki szintén érdeklõdve szagolgatta. Nagyon aranyosak voltak, a paci simogatás helyett materiális kényeztetést követelt, így téptem neki 2 marék füvet. A leolvasandó évszámot a templomocskán hamar megtaláltuk, kicsit be is néztünk a beltérbe is. Mikor indultunk volna, egy jóóóóó hangos magyar csapat érkezett, elléptünk elõlük, bár szerencsére másik irányba mentek tovább a kistávon, nem kellett hallgatni õket. Innen egy völgyecskében visszaindultunk a határra, majd egy hosszas dózerutas szakasz következett. Régi határörs-épületet néztünk meg, állati jó helyen van, relatív jó állapotban állnak a falak, persze az egész kibelezve. Párszáz méterrel tovább viszont a laktanya illetve a garázs szépen felújítva (ill. most is dolgoznak), 18 fõs hálóterem, és külön épületben 3 apartmanban lehet megszállni (ez itt a reklám helye! :) Az Írottkõ hotel tartja fenn). Megcsodáltuk a madárházat is (benne páva, gyöngytyúkok, papagáj, minikakas), meg a nyúlketreceket a nyuszikkal, majd felballagtunk egy nyeregbe, és le egy másik völgybe. :) Jó sokat hullámvasutaztunk, most, hogy így belegondolok. Stájerházaknál sokat vacakoltunk, mert az útleírás jobbra diktálta az utat, de a józan ész a balfelét diktálta. Végül a következõ ponton kiderült, tényleg elírták. :( Így viszont tettünk egy kis kitérõt a stájerházakig, ami szép volt, most is. A Vöröskereszttõl (ahonnan gyorssegélyként irányjelzõt vittek az ominózus keresztezõdésbe) lecsorogtunk Velembe, sok-sok gesztenyegyûjtögetõ között, a régi tûzoltószertárban gyorsan öblítettünk teával, felragadtunk pogácsát, és szaporáztuk tovább Kõszeg felé, mert el kellett érni a buszt, amirõl nem tudtuk pontosan, mikor megy. Sajnos nagyon szép helyeken kellett végigrohannunk, és nem tudtunk a cáki pincesor kedves pontõreivel sem beszélgetni, amiért utólag is elnézést kérünk. A tudakozó nem tudott interneten menetrendet nézni, így csak Gethe halovány emlékeire támaszkodva rohantunk, hátha meglesz a busz. Azért arra emlékszem, hogy gyümölcsösök között mentünk, nagyon szép volt a dimbes-dombos táj. Egy helyen kellemetlen bozótos szakasz volt, kerítés mellett, árokban, gondolom bekerítettek egy nagyobb részt, amin az eredeti turistaösvény haladt. Kõszegen átsöpörtünk, a díjazást örömmel átvettük (nagyon szép oklevél, kicsit minimalista kitûzõ), kaptunk némi reklámanyagot, és rohantunk a buszhoz, Kõszeg vá.-hoz. Pont sikerült elérni (5 percet várni kellett!), szerencsére 10 perccel késõbb indult, mint amire Gethe úr emlékezett. Így õ elporzott Zalavolánnal, én meg visszaautóztam Sopronba. Szép nap volt. :)

Elsõ rendezés, az itiner apró pontatlanságai és a térképvázlat hiánya az egyetlen említésre érdemes javítanivaló, egyébként a pontõrök állati kedvesek voltak, az ellátás szuper jó volt (zsíroskenyér, tea; Sport szelet; tea, pogácsa; alma; célban is terülj-terülj asztalkám volt, de erre sajna nem volt idõnk), az útvonalvezetés is szép volt, persze a különbözõ katonai/erdészeti célú aszfalt/dózert nem tudtuk kikerülni, de onnan meg általában szép kilátás volt. :D Érdemes volt elmennünk a túrára, köszönjük!


A kiírás 25 km-t írt, az itiner 27 km-t, én 29 körülre kattintgattam össze MapSource-ban, gps track-et nem vettünk fel, de talán jobb is.. :) Kicsivel voltunk 7 óra alatt, de azért megnyugtató, hogy nem 25 km-en. :)