Túrabeszámolók


Lemaradás

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
 Túra éve: 2018
kekdroidTúra éve: 20182018.07.04 21:11:42
megnéz kekdroid összes beszámolója

Lemaradás 25


Tizenévvel ezelőtt kinéztem magamnak az azonos nevű, hosszú túrát, akkor épp Verőce – Pécel viszonylatban, de a vonaton végiggondolva az egészet, maradt a kevésbé ambíciózus, gödöllői végpontú résztáv. Az is éppen eléggé szenvedős volt. A rákövetkező évben elindultam a százason, valahogy végig is értem rajta, nem kis részben vajonmerre társaságának köszönhetően. Annak is szenvedés volt a vége, különösen Isaszegtől. A következő évek kimaradtak lemaradásszakmailag, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy most a jubileumkor lesz-e benne szenvedés. Lelövöm: nem lesz, laza jubileumi ünneptúra a mai, kellemes időben, teljesen más vidéken, mint akkoriban.


Hárman szállunk le a reggeli szolnoki személyvonatról Rákoskert megállóhelyen, a másik két utas rögtön nem a túrára igyekvőnek tűnik, de persze, ki tudja. A platánsoron mindenesetre egyedül sétálok fölfelé. A sarkon busz előz, ezen sem tolonganak a túrázók, meg úgy általában az utasok. Vagy korán van, vagy a közösségi tömegközlekedés nem vonzó, vagy inkább mégis korán van. A rajtot a művelődési ház kertjében találom, egyenpólós rendezők rendezkednek, néhány túrázó készülődik a hét órás rajtra. Nevezéskor részletes útleírást, fekete-fehér térképet és kellő mennyiségű távadatot kapok az itinerben, valamint egy ígéretet, hogy lesz tombola, evés-ivás, ilyesmi a célban. Rendben. Hét óra pár perc körül ellépek, az útvonalon található három hurokból nyílik az első.


A Vida-dombon magasba törő fakeresztet találok és párás kilátást a város mögött kéklő Svábhegyre és pontőrt, aki helybélinek tippel, tévesen. A pontról játszótérkomplexum felé sétálok le, a kerítésen található számos kiírást nézegetve itt valaki simán táblafetisiszta. Kisétálok a magát „modern kertváros” címmel ellátó Rákosmentéről, akármire is utaljon ez a szókapcsolat. Kültelki utcán sétálok be Ecserre, a domboldalból az Alföld végtelensége felé vándorolhat a tekintet. A házak között faragott Árpád vezér szobrot látni, a szobron túl a ferihegyi irányítótornyot. Amúgy meg ellenőrzőpont. Sétálok tovább a dombra épült lakóövezetben, feltűnik, hogy a környék beépítése idején a mű- és az igazi kő volt a legdivatosabb burkolóelem. Ecsert vasúti átjáró után hagyom el, megvárva a páros gyorsvonatot, amelyen a mozdony mögött román távolsági és magyar elővárosi kocsik nyújtanak ülőhelykínálatot.


Földúton, erős, kellemes szembeszélben sétálok a távolinak tűnő Budai-hegységet nézegetve. Elérem a zöld békával jelzett tanösvényt, ezt követve ballagok be a Merzse-mocsár szélére. A csapás a nádas és a tölgyerdő között kanyarog, körülöttem mindenféle madár dalol. A részben most is vízborította terület sarka után nem sokkal madárles következik, túratárs állapítja meg, hogy én sem a pontőr vagyok. A kilátóban beszélgetünk kicsit, valamelyest kiokosodom a Merzséből. Közben befutnak Földi Rolandék, túratárs el, én még kicsit fényképezgetek és csak azután nyújtom be bélyegzés iránti igényemet. Benápolyizva, a mocsár ízeltlábúit csapkodva ballagok tovább a pontról. Néhány kanyarral később nyílik a második hurok, irány a repülőtér, egyelőre gázvezeték nyomvonalát követve. Újabb erdőfoltba érkezem, itt 1848-as honvéd tömegsír helyére emlékeztet kopjafa és tábla. Az erdőfolton túl tágas kaszálóra érkezem, hosszú kanyart ír le a földút és újabb erdősávra érkeztet. Ezen az erdősávon túl a repülőtér kerítése látszik és egy, épp leszálló Lufthansa-gép. Nyílik az útvonalon lévő harmadik hurok. A leszálló gépek figyelésével töltöm az időt a következő ellenőrzőpontig, ami ugyan nem a híres spotterdomb, de már majdnem. Kőhídon átkelve indulok vissza, a kerítés túloldalán radar ácsorog a pusztában, túlméretes, furcsán varrt focilabdaként. Sum Anachen kocog el mellettem, váltunk néhány szót, majd mindenki megy tovább a maga tempójában. Odébb, az elsőként bezáruló körnél Nagy Lajos érkezik szemből, én pedig ballagok a radar felé, eleinte erdőben, majd az erdő és a kerítés között. A radarnál ellenőrzőpont, a ponton szláv rapzene.


Erdőben talpalok tovább, szalagok igazítanak útba, meg táblák és máris a következő pont őrénél találom magam, csoffadt erdészház mellett. Nápolyit majszolva térek vissza a Merzse menti erdőbe, újabb hurok zárul be, a rövid oda-vissza szakaszon pedig Vándor Csillagék érkeznek szemből. A mai utolsó kört nyitom meg, a zöld béka jelzésen sétálok, a tanösvény tábláinál meg-megállva. Innen tudom meg, hogy a Gyolcs-rét szélére érkezem, amelyet újra nyílt terepre érve meg is kell kerülni. Gémeskútnál vár a következő ellenőrzőpont, mellette tábla mesél a környék vízháztartásáról. A rét megkerülését észak felől fejezem be, rákanyarodva a Rákoskert felé vezető széles dózerútra. Az átjárónál keresztezem a fiatalabbik Budapest – Szolnok vasútvonalat, majd a reggelről ismerős platánsoron indulok újra fölfelé. A Rákoskert 75. születésnapjára állított emlékkőnél vár az utolsó ellenőrzőpont, ezek szerint nem is sokkal fiatalabb az egyesület, mint az egész városrész. Innen csak néhányszáz méter a cél, ezen összpontosul a túra szintemelkedésének a fele, mind a harminc méter. Ahogy ígérték, van eszem, iszom, dínom, dánom, meg bónusz emlékérem díjazásként. Veszek Repkénynek vásárfiát, aztán visszaballagok a vasúthoz, hazautazási céllal. Ezúton is köszönöm a túrát és kívánok még sok jubileumot.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2011
engelsfeldTúra éve: 20112011.04.30 15:36:44
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Lemaradás 25 Gödöllõ-Isaszeg-Pécel


Óvatos duhaj voltam ma korán reggel, mert azzal kezdtem a nevezéskor, hogy elõre megkérdeztem, hogy fizetéssel vagy nevezéssel kell-e kezdeni a rajtasztalnál. Csodák csodájára azt a nemesen egyszerû, egyben felemelõ és megnyugtató  választ kaptam, hogy természetesen a nevezési lap kitöltésével kezdjem, aztán a fizetéssel folytassam. Megnyugodtam, él még a bizalom a vándortársak iránt, nem potyázni és sumákolni megy az, aki teljesítménytúrára jelentkezik.


Egy héttel ennek elõtte rajtoláskor egy másik neves egyesület rendezvényen kissé gorombán leteremtett a fõrendezõ sporttárs, hogy itt nincs önkiszolgálás - a legfontosabb vezérszempont náluk a bizalmatlanság - elõbb a fizess, aztán a  nevezz, ha a sorrendiségnek valamiféle jelentõsége is lenne. Mélységesen csalódtam akkor, de megköszöntem a kioktatást.   


Nagyon jól indult minden, mert percek alatt a gödöllõi repülõtérnél voltam, ahol mindenki az igazak álmát aludta, a szélzsák is szélcsendet jelzett, csak egyvalaki állítgatta össze a reptér szélén egy bodegának látszó alakzat favázát. Kellemes volt az idõjárás, az egyszemélyes ösvényen csak az volt a zavaró, hogy ezt a csapást a lovasiskola is használhatja, az eredmény önmagáért beszélt egészen az isaszegi betérõig.  


Izgalmas kaland volt a Rákos-patakkal való együttes átkelés az isaszegi vasúti pálya alatt, a forgalmas úton való átkelésrõl nem is beszélve. Ha a Szobor-hegy aljában nem integet széles mozdulatokkal a pontõr símán továbbmegyek ellenõrizni, hogy Jóska bátyám - a nevet én adtam neki, amikor lefényképeztem - hogyan végezte burkoló munkáját a honvéd emlékmû körül. Így, szerencsére, megkaptam a kötelezõ pontõri pecsételést és örömmel konstatáltam, hogy egy hónappal ezelõtt Jóska és csapata minõségi munkát végzett, a Szobor-hegyi emlékmû és környéke szebb lett, mint valaha is volt.


A honvédsírok után utáni szakasz  megtételekor az tûnt fel, hogy az erdei motorozás nemcsak a turistaösvényt teszi tönkre, megdöbbenve láttam, hogy a motorosok  gyakorlatozás közben a fák gyökérzetét roncsolják, szaggatják szét. Elég csak szemügyre venni az egyre mélyülõ - motorosok által vájt - vályúkat! Ne is csodálkozzon senki emberfia, ha errefelé meglepetésszerûen fejére dõlnek a fák túrázás közben!  


A bajtemetési alma nagyon jóízû volt, felfrissültem tõle és ennek köszönhetõen gyorsan átszeltem a csodaszép Koporsó-hegyi völgyet, szívesen feküdnék ilyenbe, ha eltemetnek.


A Pap-hegyen a pontõr-remete szúnyoghálós sátra tetszett, a határtalanul tágas Szemere Pál Általános Iskola elõtt - ahol terülj-terülj asztalkám várt tárt karokkal és hölgykoszorúval - meg a számomra különlegesnek tetszõ fekvõkerékpár. 


Összefoglalva: Kellemes idõben, könnyû túrázás a színpompás, madárhangos természetben; figyelmes, mosolygós, de kissé nagyvonalú rendezésben. Köszönöm szépen, szívem csücske, Rákoskert!


A jókedvû, udvarias és kedves vándortársaknak külön köszönet.   



 
 
 Túra éve: 2010
D&PTúra éve: 20102010.04.27 19:56:35
megnéz D&P összes beszámolója

2010. 04. 24. Lemaradás 25A



Apummal és egyik haverommal vágtunk neki ennek a túrának, Gödöllõrõl.



A rajtnak a pontos neve Gödöllõ vasútállomással szemben. Nem pedig Palotakert bejárata vasútállomással szemben. Tudom, hogy az önkormányzatnál ezt a nevet adták meg, de ez legyen az õ szégyenük. A jövõben csak egyszerûen Gödöllõ vasútállomás, vagy Királyi váróterem néven fusson a történet, mivel az mindenki számára egyértelmû. Ez csak egy ötlet.



Nagyon kevesen indultunk, a leírás nagyon jó volt, fõleg, hogy jelölve voltak külön a bekötõ utak is. Természetesen Isaszegen betértünk egy sörözõbe (régi személyes emlékek), majd folytattuk az utunkat, láttunk kis fácánokat, vad nyulakat. Megérkeztünk a Honvéd sírokhoz, majd haladtunk tovább. Amit még kiemelnék az egy hiba a leírásban:



"50 m múlva egy aszfaltúthoz érünk, és egy sorompót megkerülve balra fordulunk a P+ jelzésre." Szerintem úgy lenne helyes, 50 m múlva egy aszfaltúthoz érünk, itt balra fordulunk, majd átlépünk a sorompón, és a P+ jelzésen folytatjuk utunkat egészen a Bajtemetésig. Mivel elõször balra kellett fordulni, és utána kellett átlépni a sorompót.



Majd esemény nélkül megérkeztünk az 5. ellenõrzõ pontig, külön üdvözlöm az ott lévõ Hölgyet. ;-) Majd lesétáltunk a célba, nem ettünk, nem ittunk, mentünk a sörözõbe egyenesen. :-) Mert nagyon meleg volt, és szomjasak voltunk.



Összeségében ismét jól meg volt szervezve a túra. :-) Köszönjük a szervezõknek.



Peti



 

 
 
 Túra éve: 2009
AuerTúra éve: 20092009.05.02 15:54:41
megnéz Auer összes beszámolója
>> Lemaradás 100 gyalogos teljesítménytúra, 2009. IV. 18-19. <<

Szép napot!

Pár hetes késéssel ugyan, de végül csak sikerült rászánnom magam, hogy billentyûzetet ragadjak, és én is hozzájáruljak némi adalékkal életem elsõ 100 km-es túrájának élménybeszámolóihoz.
Elöljáróban elmondható, hogy az egész túra nagyszerû volt, nagy élményt jelentett végigsétálni otthonom, a Gödöllõi-dombság legkülönfélébb természeti tájait. Átfogó benyomásaim alapján három fontosabb szakaszban szeretnék írni a túráról.

1. Pécel - Dány
Mindjárt az elején lenyûgözött az a sûrû köd, mely gyakorlatilag csak 10 óra után engedett fel egészen (én ekkor a sülysápi elágazás és Kóka között jártam). Volt valami tiszteletet parancsoló, valami alázatra késztetõ, s egyben valami monumentális abban, ahogy a Forró-forrást megelõzõ hosszú, sárga sávval jelzett szakaszon a magasban fekvõ villanyvezetékek, sõt, már-már a villanyoszlopok csúcsai is, elvesztek a tömény párában. A Forró-forrás és Sülysáp közt látott halastavak pedig ebben az állapotukban a legelvarázsoltabb ír tündérmeséknek is bátran színteréül szolgálhattak volna: a tükörsima felszín fölött kb. 1 méter vastag réteget képzett a cafrangokban elúszó pára; a túlparton emelkedõ domb csúcsát elnyelte a magasból fenyegetõen aláhulló, tejszerû ködfelhõ; a tavak és a domb között, a partvonalon pedig fakó, aranyos színpompában sorjáztak a fák, a zöld és a sárga különbözõ árnyalataiban. A Kóka elõtti szántóföldeknál járva már elégszen megritkult a köd, de távolabbról még így is különleges látványt nyújtott, ahogy rátelepszik a barna parcellákra, valamelyes közelebbrõl pedig érdekes volt figyelni a felszálló kipárolgásokat, melyek elillantak, valahányszor túl közel értem hozzájuk.
Nagyjából ehhez a részhez (valahol a Forró-forrás és Kóka között) tartozik az az élményem is, hogy egy jobbkanyar elõtt láttam néhány kedves kis bikát, amint békésen legelésznek az út mellett. Lehet, hogy már túlságosan is "városi" lettem, és persze, az állatoktól tulajdonképpen kevésbé kellene félni, mint az emberektõl, hiszen az elõbbiek az utóbbiaknál kevesebbszer támadnak indokolatlanul, én mindazonáltal diszkréten lehúzódtam az út túloldalára. Csak azért sem tetszett, hogy teljesen szabadon legelésztek...
Egyetlen komoly majdnem-eltévedésem Kóka és Dány közé esett: kicsit távolabb jutottam ki a magaslestõl, mint ahogy az itiner szerint kellett volna, de végül is megtaláltam a helyes utat, és persze amúgy is ott volt a Dány felé vezetõ mûút, ami kisegített volna, ha kell. A dányi ponton határozottan jólesett az ellátásként nyújtott táplálék.
Kóka és Dány környékén már éreztem a kislábujjaimban, hogy itt bizony elõbb-utóbb hólyagocskák fognak nõni.

2. Dány - Gödöllõ
E szakasz legmarkánsabb jellegzetességei, úgy gondolom, a nagy távok pont és pont között. Dány-Erzsébet-pihenõ: 11,8 km, Erzsébet-pihenõ-Margita: 15,8 km. Az Erzsébet-pihenõhöz érve lábam már félreérthetetlen jelzést küldött: "Megjött 'A' Hólyag - továbbmehetsz, de szenvedni fogsz!" Nos, miként a mítosz szerint Héraklész is különösebb vívódás nélkül a fáradságos, küzdelmes, de tisztességes életet jelképezõ Arété istennõvel tartott a meg nem érdemelt javakban való, léha tobzódást jelképezõ Atéval szemben, úgy én is gondolkodás nélkül a küzdelmes továbbhaladást választottam, és nem az "egyszerûbb utat", a feladást. Persze, tapasztaltabb túrázók jogosan kérdezik, miért ilyen nagy felhajtás néhány vízhólyag miatt, ami tulajdonképpen, fõleg ekkora távon, "szakmai ártalom", de a helyzet az, hogy mikor két hete végigmentem az Éjszakai Hadjárat 45-ön, utána pedig az Isaszegi Csata 30-on, akkor szinte semmi baja nem esett a lábamnak (a természetes talpfájáson kívül), és éppen hogy csak elkezdett kifejlõdni egy picike hólyag. Ehhez képest visszaesésnek értékeltem, hogy most már ilyen hamar kiütköznek ezek a problémák, pedig a bakancs is, a zokni is ugyanaz volt.
Kíváncsi lennék rá, hogy a többi túratársban is megfogalmazódott-e a kérdés, vajon az Erzsébet-pihenõ elõtti, az itinerben "1,3" és "1,4" km távolságúként feltüntetett szakaszok nem hosszabbak-e valamelyest? Én eltûnõdtem rajta. De mindegy is, a ponton kapott zsíros kenyér határozottan jókedvre derített (nem mintha egyébként rosszul éreztem volna magam).
Az Erzsébet-pihenõ és a Margita-csúcs között életem leghosszabb két EP közötti távolságát sikerült végigtrappolnom (az eddigi rekordot a 2008-as Lõvérek 40 teljesítménytúrán az Ágfalva, kocsma és a Magasbérci kilátó közti távolság jelentette). Az egész túra leggusztustalanabb pillanata is erre a szakaszra esett, jelesül az, amikor a 3-as fõút mellett kellett bandukolni, autók ricsajában. Szerencsére ez nem tartott soká. Domonyvölgy mellé érve mosolyogva gondoltam rá, hogy csak pár száz méterre lehetek egy itt lakó barátomtól, aki majd Gödöllõn fog becsatlakozni a 25 km-es résztávra. Hol volt az akkor még...
Ehhez környékhez köthetõ még egy kellemetlen élmény. Nem sokkal Domonyvölgy után, még a sárga sávon, egyszer csak megáll mellettem egy autó, és egy férfi, miután megkérdezte, mit is csinálok itt, közli velem, hogy ez magánterület. Én igazából köpni-nyelni nem tudtam, hogy most mégis mi a fene van, az ilyesmit nem szokták-e elõre lerendezni. Szerencsére a fickó nem tartóztatott fel. Nekem csak késõbb ugrottak be néminemû homályos emlékek a Környezetvédelmi és agrárjog címet viselõ, nos, minden tagadhatatlan fontossága ellenére sem túl népszerû tantárgyból, miszerint a természeti utakon szabadon lehet járni kirándulási célzattal akkor is, ha magánterületen vannak, és ezt a tulajdonos köteles tûrni; természetesen az ott járók pedig kötelesek tartózkodni a terület károsításától. E sejtelmemet egy túratárs megerõsítette a célban. Aztán persze lehet, hogy a fickó emberáldozatokat mutatott be a Sátánnak - a sok tûznyom erre utalt -, és nem akarta, hogy sötét praktikái napvilágra kerüljenek. Ki tudja.
A Margitán egyfajta bús rezignáltsággal konstatáltam, hogy nincs ellátás, pedig határozottan örültem volna neki. Ezúton is köszönöm a pontõrnek, hogy adott abból a kevés sósmogyoróból, ami ott volt. Mintegy tíz perc pihenõ után továbbálltam. Innentõl már érzelemmentesen vettem tudomásul vízhólyagjaim jelenlétét; mint két barát, úgy sétáltunk egymás mellett, szünet nélkül csacsogtak mellettem a fájó ingerek nyelvén. Egyre ismerõsebb volt a terep, hiszen nem volt messze Babatpuszta, ahol sokszor megfordultam túrán és túrán kívül is; no meg egyébként is Máriabesnyõn lakom, úgyhogy "hazai terepen játszottam." A Pap Miska elõtt nem örültem a csaknem két km-es betonútnak. Amúgy jórészt a fûben kocogtam le ezt a szakaszt.
A Pap Miska-forrástól aztán a piros sávot követve indultam el egy kis lejtõn fölfelé - vagyis úgy, ahogy mindig is szoktam; ismerõs terepen járván, nem igazán néztem az itinert. Egyébként majdnem elkeveredtem, mert letértem a jelzésrõl.:) A piros sév és piros kereszt találkozásánál összefutottam két túratárssal (nem, úgysem fogok nevekre emlékezni, a névmemóriámnál már csak az arcmemóriám rosszabb...), akik meglepõdtek azon, hogy nem a kiírt úton ereszkedtem le, ráadásul így pár méterrel megtoldottam az össz-szintemelkedõt. Én vidáman közöltem, hogy itthon vagyok, és nekem ez a bevett út. A hosszú menetelés után különösképpen jólesett elhaladni olyan jó öreg, ismerõs "tereptárgyak" mellett, mint például a két pitbull a lakóparkban, a máriabesnyõi kegytemplom (mely nemrég nyerte el a "Kisbazilika", Basilica Minor címet), a buszmegálló melletti kiskereskedés (itt vásároltam is két energiaitalt, biztos ami biztos alapon), a vasútállomás (ha csupán tíz percet vártam volna, a hatvani személy bevitt volna Gödöllõre.:). Végre aztán elértem a várva-várt gödöllõi ellenõrzõpontot, ahol úgy vetõdtem volna az igen finom gulyáslevesre, mint hiéna a dögre, ha lett volna erõm-kedvem bármerre is vetõdgetni. Ehelyett azonban pecsételés után ledobtam magam egy székre, elköltöttem a finom táplálélot, amit átnyújtottak, és kivert kutyaként tûrtem, hogy a szemerkélõ esõcseppek gúnyosan kopogják rajtam - kissé elsietett - gyõzelmi taktusukat. Vagy egy órát ücsörögtem és pihentem. Közben a már említett domonyvölgyi barátom, név szerint Máté is megérkezett két ismerõsével. Határozottan örültem a jelenlétének, mert a Gödöllõ és Isaszeg közé esõ szakaszon kifejezetten az õ szakértelmére szándékoztam bízni magam, tekintve, hogy már vagy ötször részt vett a 25-ös résztávon, nekem pedig, a jelenlegi fizikai állapotomban nem volt túl nagy kedvem olyan bonyolult szellemi tevékenységekben elmerülni, mint az itinerelemezgetés.

3. Gödöllõ - Pécel
A két energiaital elfogyasztását követõen felkecmeregtem, és nekilódultunk, hogy magunk mögött tudjuk az utolsó huszonöt km-t is, ahol némi jól megérdemelt jutalom is várt ránk. Mindez nem sokkal este 10 óra után történt (a gödöllõi pecsétet 9:8-kor kaptam meg). Valami kavar volt a Bolnoka felé vezetõ útvonallal, de szerencsére gond nélkül jutottunk el az ellenõrzõpontig; bár sötét volt, egy-egy szalag mindig kisegített.
Itt pár szóban megemlékeznék két dologról, melyek, úgy tûnik, már régóta aktuálisak, legalábbis "gethe" 2003-as beszámolójából ez tûnt ki számomra. Nevezett személy nevezett írásában erõteljesen hangsúlyozza, hogy Veresegyház nevének végében nem szerepel "a" - ez még most is téma volt az asztalnál (pedig most nem érintjük Veresegyházat). A másik észrevételem a zajos csoportokra vonatkozik: már a jelzett beszámolóban is panaszkodnak rájuk, és Mátéval is éppen megjegyeztük, hogy tavaly is, idén is akadtak részeges zajongók, akik a hátunk mögött csapták a ricsajt, és egyszer sem voltunk oda értük. Persze, sok mindent nem lehet tenni velük, még csak bosszankodni sem érdemes, hiszen az ember végül csak magával szúr ki, de érdekes volt ezekrõl más beszámolókban is olvasni.
Bolnoka és Isaszeg között Máté lelkesen találgatta, melyik pontokon éltük át tavaly emlékezetes "vaddisznókalandjainkat" (volt több is). Én ehhez nem igazán asszisztáltam, mert eléggé ki voltam merülve. Még a nevetés is fárasztott, pedig abból aztán jutott bõven. Azért nagyjából sikerült betájolnunk az a helyet, ahol anno kb. 4-5 méterrel elõttünk robogott át egy disznó az út egyik olaláról a másikra, és azt is, ahol egy süldõ malacka úgy 1-1,5 méterrel elõttünk sétált ki az útra - miközben kétoldalról, sûrû, mély, fenyegetõ röfögés övezett minket. Nyilván anyuci sem volt messza akkor...:) Most nem láttunk, és nem is hallottunk egyetlen vaddisznót sem; nyugiban telt az út. Annyira nem is bántam, és ezt akkor is vállalom, ha egyesek "finnyás-félõs városinak" bélyegeznek ezért.
A Honvédsírok elõtt már többször is igényeltem a köztes pihenést. Az ellenõrzõponton aztán hatványozottan örültem a padoknak és a csokinak. Azt hiszem, sikerült is végleg kiírnom magam a teljesítménytúrázók közösségébõl azzal, hogy - engedéllyel ugyan, de - egy második csokit is elvettem magamnak.
Isaszegtõl Pécelig aztán nagyjából megint ismerõs volt minden, hiszen az ÉH45 és az ICS30 révén nem olyan rég már nagyrészt kiismertem magam ezen a szakaszon. Nincs is igazán mirõl mesélni. Nagyjából úgy bukdácsoltam elõre, mint egy zombi, a tudattartalmam is kb. egy zombiéhoz volt mérhetõ, sõt, néha olyan hangokat is adtam ki, akár egy zombi. Tulajdonképpen nem lepõdtem volna meg, ha egy épp a közelben tartózkodó keményvonalas Diablo-rajongó e hangok hallatán reflexbõl leütött volna. A Bajtemetés elõtt kanyargó több kilométeres tömény aszfaltra igencsak haragudtam azokban a percekben, viszont annál üdítõbb volt leülni egy kicsit a szántóföld szélére az ellenõrzõpont mellett, és szelíden kortyolgatni a Máté által hozott házipálinkából (azt hiszem, az volt). A hátralevõ néhány kilométer az elejét leszámítva megint csak végigaszfalt volt. Szerencsére nem tévedtünk le a jelzésrõl. Kicsivel távolabb láttunk idegen lámpákat, és olykor elbizonytalanodtunk, vajon tényleg jó irányba haladunk-e. De aztán csak bevágódtunk Pécelre, mégpedig, ahogy kellett, a Pihenõ utcában. Ahogy elértük a Hõsök útját, új erõre kaptam, és végállomásunk közelségének biztos tudatától feltüzelve kocogtam be a már igencsak hõn áhított célba. Nagy örömmel vettem át a jelvényt. Közben a többiek is beértek. Odabent elhelyeztünk néhány széket, és nekiláttunk jól megérdemelt söreinknek, melyeket még induláskor helyeztem el a rajtban, egy általam hozott hûtõládában. Pár óra jólesõ pihenés - és pár üveg, legalább annyira jólesõ sör - után kisétáltunk a vasútállomásra (esetemben a "kivonszoltam magam" kifejezés talán hívebben fedi a valóságot), és hazautaztunk a 6:3-as személyvonattal. Otthon egy már igencsak vágyott tisztálkodás után belesüppedtem az ágyba, ahonnét késõ délutánig nem is méltóztattam kikecmeregni. Címszavakban ez volt életem elsõ 100 km-es teljesítménytúrája.

Indulás: 6:25
Érkezés: 4:20
Teljesítési idõ: 21:55

Fantasztikus volt. Legkedvesebb dombságomat olyan alaposan jártam be, mint még soha. A szalagozást kifogástalannak tapasztaltam. A számomra teljességgel ismeretlen tereprészeken (Pécel - Domonyvölgy) tökéletes volt. Jószerint bele sem kellett néznem az itinerbe, csak a szalagokat követnem. Szerintem a Margitától is nagyon jó volt a szalagozás, de errõl azért nem nyilatkozom, mert itt már ismertem a terepet. Az ellátás is nagyon jó volt, talán annyit leszámítva, hogy épp a Margitán, a leghosszabb résztáv után nem volt semmi. Dehát ennyit bírni kell.
Jó volt az idõ is: a köd szép, a napsütés pedig kellemes. Gödöllõn volt némi szemerkélés, de tényleg csak jelentéktelen mértékben. Az éjszaka is csak annyira volt hûvös, hogy pont jólessen.
Azt az egy dolgot nagyon sajnálom, hogy nem volt kézfogás a jelvény átadásánál. Én is egyetértek azon túratársaimmal, akik szerint a gratuláció hozzátartozik a túrához. Nem baj. Bizonyára a célban ülõ hölgyek is fáradtak voltak már. Én enélkül is nagyon örültem. Egy idõben teljesített 100-as túra - sör - jó társaság - kell-e bármi egyéb, hogy az ember jól érezze magát? Az már egyszer biztos, hogy ha kellõképp felkészültnek érzem magam - mert amúgy eléggé rendszertelenül járok teljesítménytúrázni -, akkor jövõre is itt a helyem. Köszönet a szervezõknek, amiért az aránylag csekély résztvevõ ellenére is ilyen gondosan lebonyolították ezt a túrát.
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.04.21 16:01:03
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Lemaradás 100

Idén nem indulok a Terep 100-on. Nekem az volt az igazi mikor a Kinizsivel egybe volt. Kaptam az alkalmon, ugyanis idén megrendezik a Lemaradás 100-at futásként is. Be is neveztem rá.
Péntek este már leutaztam a rajtba Pécelre, hogy tudjak pihenni, mivel a tömegrajt reggel korán lesz.
Másnap reggel 05:55. Nem sokan vagyunk. Pap Gabival egybõl élre állunk, és erõs tempóval indítunk. Mellettünk még vassalmos, szerinte a "Pap-hegyet a Pap úrral kell megfutni". Jól haladunk, mögöttünk még egy futó srác tartja velünk az iramot.
Meghágjuk a hegyet, majd az aljában van az elsõ ellenõrzõpont. Gyors frissítés, majd egy rossz minõségû aszfaltúton haladunk tovább. Szántóföldek szélén emelkedünk, ahol a futó srác végleg lemarad tõlünk. Gabi ás Álmos elõl, én pár méterrel hátrébb "kísérem a konvojt". Elérünk a második ponthoz 11,2 km - 0:59.
Szerencsére tavaly én már voltam ezen a 100-ason gyalog, így tudtam hogy mi vár ránk. Horgásztavak mellett haladunk, majd balra egy meredek emelkedõ, utána hosszú végtelen szekérút egészen a harmadik pontig.
Nagy köd van, és az idõ is még hûs szerencsére. Nem túl izgalmas részeken járunk, de lesz ez még jobb is. Sülysáp szélén vagyunk 17 km - 1:31. Nagyon erõs a tempó, félek hogy visszaüt, de tapadok továbbra is Gabira.
Kóka elõtt még mindig nagyon erõs a tempó, kissé leszakadok, majd látom hogy Álmos is leszakad, én pedig utolérem õt. A pontnál még ott van Gabi. Nagyon jövünk, nem lesz ez így jó nekem. 24 km - 2:08
Álmos végleg lemarad, Gabinak pedig "kemény dolga" akadt, így én vagyok az élen. Ritka pillanatok egyike :-) Érdekes útvonalon haladunk, szalagokkal vagyunk terelve fakitermelés miatt, így kb. + 1 km-t megyünk a következõ pontig. Gabi hamarosan már utól is ér, és Dányig szinte együtt haladunk. 30 km - 2:41.
Csokival és colával frissítek, majd Gabi egy kis sót szór a tenyerembe amit otthonról hozott. Ilyen melegben nekem is fel kell erre máskor készülnöm.
Haladunk tovább, elhagyjuk Dányt, majd ismét "izgalmas" szakasz következik. Bazi hosszú egyenes egy rét szélén. Gabi megint bokrot látogat, majd hiába haladok tempósan secc perc alatt utólér. Megállok frissíteni, innentõl véglegesen lelép.
Egyedül maradtam. Mivel nagyon nedves az aljnövényzet, sajnos kialakul egy hólyag is nem épp kellemes helyen, ez is gátol kicsit a haladásban.
Visszább fogom magam így is már eléggé érzem a kilométereket.
Jön hamarosan a várva-várt szakasz, a Valkó elõtti dzsungel. Erre valószínû hogy a szalagozókon kívül mi járunk elõször az életben. (Na jó, aki tavaly is volt a 100-ason az már 2.szor). Futni lehetetlen, tövisek karcolják szét a lábamat, szívatós rész ez rendesen. Mikor nagy nehezen kikeveredek ebbõl akkor jön számomra a legrosszabb rész.
Egy drótkerítés mellett futok lefelé, de nem figyelem hogy kiáll pár drót belõle, és az egyik befogja a lábam, és szó szerint majdnem kifordult a levegõbe a vádlim. Qrva szar érzés volt.. Be is görcsöltem persze mindkét vádlimra.. Innen még valahogy elevickélek az Erzsébet-pihenõhöz. 41,3 km - 4:12.
Itt frissítek, majd mivel teljesen be van állva a lábam ezért gyaloglásra váltok.
Innen majdnem egy Margita 40 jön csak visszafele, még jó hogy idén nem voltam rajta. Rendesen tûz már a nap, még a feladás is megfordul a fejemben, de inkább számolok hogy tök mindegy, beérek valahogy már gyalog is szintidõn belül. (17 óra).
Nézegetek hátra, mikor elõznek meg, de senki nem jön köszönhetõ a nagyon erõs kezdésnek.
Legyaloglok a 3-as útig, majd Domonyvölgyben frissítõpont, a Szigethalmiak várnak.
Minden finomság terítéken, kicsit visszajön az életkedvem, de futni még mindig nem tudok folyamatosan. Még mindig nem jön senki.. 13 km-t gyalogoltam, és még mindig senki :-) Gabi már valahol Gödöllõn lehet..
A Margita aljánál járok mikor végre megjelenik Álmos, és a futó srác aki még az elején jött utánunk. Nyomják szépen fölfele is, így egyedül maradok, de a Margita csúcsán frissítõpont, és utólérem õket.
Rendesen leromlott az átlagom.. 57 km - 6:40..
Ezután a többiek lelépnek, beletörõdök hogy az utolsók között leszek, és folyamatosan nézek hátra hogy mikor jönnek a többiek.
A Margitára lefele kicsit jobban haladok már, a futás-gyaloglás kombót erõltetem felemás sikerrel. Nem lehet annyira rossz, mert a következõ 8 km-t 1 óra alatt teszem meg. (Nincs kedvem innentõl részidõket írni, nem fog javuló tendenciát mutatni.)
Börcsök Andris videózik. No akkor futni kell!! Elérek a ponthoz, úgy látszik a ropi + kóla csodára volt képes, mert innentõl egész jól ment a futás ismét.
24 km balszerencse után nem hittem volna hogy kicsit még föléledek, de így történt.
Beérek Máriabesnyõre, ahol utólérem Álmost, de megfut egy jó meredek emelkedõt (szokásához hûen) és Gödöllõig utól sem érem.
Gödöllõn kicsit szomorkodok hogy nincs még kész a gulyás, pedig vártam már :-(
7 perc pihenõ jön, Álmos itt marad, azt mondja hogy majd jön utánam, de nem így történt.
Gödöllõ utcáin haladok tovább, mikor mögöttem megjelenik a futó srác aki Álmossal lehagyott még a Margitán. Szegény elkavart Gödöllõn :(
Együtt haladunk a hosszú aszfaltúton. Eléggé szenvedek már.. 80 km környékén ismét lelép, de még így is a 3. helyen haladok. Isaszeg sosem akar eljönni, tûz a nap, és hosszú egyenes szakasz jön. Fejben szerencsére ott vagyok, így ha kicsit komótosan is, de azért elég jól haladok. A vádlim hál'Isten rendbejött, és nem lett komoly baj az esés után. Isaszegre érve majdnem benézem jobbra a P+et, de idõben kapcsoltam. Innen ismét nosztalgiázok, a 2 héttel ezelõtt levõ Isaszegi túra 45-km-es távján haladok majdnem a célig. Eszembe jut ahogy már 140 km-rel a lábunkban Álmossal felrohantunk a Honvédsírok ponthoz vagy 12-es átlaggal :-)
Nosztalgiázás közben ismét utólér a srác, õ benézte a P+-et, és meglátogatta Isaszeget közelebbrõl is. Itt marad mellettem, nem akar már többször eltévedni :)
A Honvédsíroknál GBrunoo pontõrködik, végre valakinél van magnézium. Fel is oldok egyet, majd jól esik a sós mogyoró is. Maradhatnékom van, de mégis indulni kell.
Az emelkedõn persze már csak gyaloglunk. Ezt kéne gyakorolni hogy még ilyenkor is tudjak futni, legalább a kisebb emelkedõkön... Egész szépen haladunk, de nem várom a következõ szakaszt. Az Isán is megszenvedtem vele, most sincs ez másképp. A Bajtemetés aszfaltútjáról van szó. Sunyin és hosszan emelkedik, végig gyaloglunk. Nemszeretem rész!! :)
Felérve a tetõre már csak le kell gurulni Pécelre, de a gyomrom teljesen kikészült, így lassacskán haladunk. A végét azért még rendesen megtoljuk :)

A vége 12:17 lett, ami nem rossz, de lehetett volna legalább 1 órával jobb. Nem elégedetlenkedek, mivel sikerült a 2. helyet megszereznem, és ezáltal az ezüstérmet.
Pap Gabi nagyot ment már megint! A célban ünnepélyes díjátadó, elvileg lesznek képek is, majd megadom a címet amint lesz infó róla.

Megszenvedtem ezért a teljesítésért rendesen. A kezdés nagyon erõs volt egészen 30-ig, bár a kerítés hazavágta a vádlimat, de valószínû hogy egy idõ után enélkül is nagyon nehéz lett volna ilyen tempóval..Szerencsére fejben ott voltam, így sikerült helyezést elérnem.

A szervezés tökéletes volt, a szalagozás szintúgy. Köszönöm a szervezõknek a sok munkát amit beletettek ebbe a versenybe!
 
 
KoktélgyárosTúra éve: 20092009.04.19 11:52:38
megnéz Koktélgyáros összes beszámolója
Idén voltam elõször a lemaradás 75-ön! Nekem nagyon tetszett! Szép táj kellemes idõ, és a túraút végig kiszallagozva, nem lehet eltéveszteni, bár valakinek sikerült! A reggeli nagy ködben az elõttem olyan 50m-el haladó egyén nem vette észre a leágazást jelzõ 8db fél méteres piros-fehér szalagot és tovább ment, legalábbis szerintem, mert utána nem láttam, és a ponton is azt mondták én vagyok az elsõ a csoportomból!
No de kezdjük az elején! 6.20kor rajtoltam 2-es rajtszámmal a 75km-es távon! Mint utólag kiderült 7-en neveztünk erre, és 36-an a 100-asra a kisebb távokon sokan voltak! Örültem hogy nem vagyunk rengetegen mert nem kell mindenütt sorba állni de azért ennél lehettünk volna többen is!
Olyan nagy köd volt hogy max 100m-ig láttunk és ez a köd olyan fél 10-ig kitartott! Hamar kiértünk a városból, majd föl egy hegyre, nem volt vészes de azért indításnak éppen elég, majd olyan 20km síknak mondható rész következett kisebb dombocskákkal, itt nagyon jól mentem, mert nagyon hasonlított az otthoni mályvádhoz! A 24km-es ellenõrzõ pontig pont 6km/órás volt az átlagom! Itt úgy döntöttem hogy felhagyok a 6 oldalas útmutató olvasásával mert két túrabotot fogva nem lehet normálisan haladni úgy hogy közben még ezt is olvasni kell, és csak a szallagozásra hagyatkozom, ami jó ötletnek bizonyult, és csak egyszer mentem csak le az útról, egy bokros szúros domboldalon, de végülislen a völgy alján a leirás alapján jobbra fordulva vissza találtam a helyes útra és folytattam utamat!
Innen következtek újra a hegyek amik lassítottak egy kicsit valamint kezdtem belassulni, mert már nagyon monoton volt egyedül, lévén hogy a 24-es ellenõrzõ pontig mindenkit megelõztem aki elõttem volt! Olyan 55km fele ért utól egy 5 fõs csoport próbáltam tartani velük az iramott, ami sikerült is, ide-oda elõzgettük egymást, az emelkedõkön beértem õket vagy megelõztem, õk a pontokon megáltak én mentem tovább, hogy egy kis elõnyre tegyek szert mert következett a lefele menet ami nagyon nem volt már kellemes, mert fájtak a térdeim, és a talpam meg égett mert elég vékony talpú bakancsban mentem, aminek ráadásul a bélése is felgyûrõdött,kb 10 hólyag volt mindkét lábamon, de nem vettem le mert féltem hogy meghúzódik a lábam, vag nem tudom visszavenni a fájós lábamra!
45-64 ig nagyon szép helyeken megy a táv, ez a rész kifejezetten tetszett, leszámítva a magasfeszültségû vezeték párt, melyek alatt kb 4 szer mentünk át olyan 2-300 méterenként, olyan 5km -es kanyarokat közbeiktatva! Ez a rész elég cikk cakkoks volt, de szerencsére ennek is vége lett,egy lovardán keresztül vezetett utunk ahol persze zárva volt a sorompó és a kerítést választottam átlépésre, elég keserves dolog volt, majdnem meghózódott bele a combom, pedig max 80cm lehetett, innen egy kis helyi utbaigazítás után megtaláltam az utat ami ki vot szalagozva meg fel is volt festve de nekem már nem ment ezen dolgok észlelése, itt kiértünk egy rossz minõségû aszfalt útra, ahol észre vettem hogy kb 20 km-et mentem úgy hogy a jobb túrabotom beljebb csavarodott 15cm-ert, ezért is kezdett fájni a jobb forgóm, meg a combom! Az út végén jött a következõ ellenõrzõ pont a Miksa forrás, innen már csak 6 km aztán még kettõ a célig, iszonyat hosszú volt ez a 6km hosszan megkerülni a hegyet majd végtelennek tûnõ bojongás kissé lelassulva a városban ahol észre vettm hogy kezd utol érni valaki, amit nem akartam így gyorsítani kezdtem, majd újra összefutottam az 5fõs csapattal akik betértek egy kávéra, így sikerült újra fölvenni a tempójukat, és együtt beérni a 75-ös célba, ahol finom gulyás és ásványvíz várt ránk! Itt ért véget a túrám, elköszöntem tõlük mert õk mentek tovább a 100-ra majd 40perc üldögélés után elkezdtem kisántikálni lemerevedett lábaimmal az állomûsra! 15 perc alatt sikerült megtenni a 3-4 perces távot :-)
Összességében nagyon jó volt a túra bár mindenem fáj és alig tudok mozogni, ülve közlekedek a szobában,vagy erõsen sántikálva a szekrénybe kapaszkodva, de megérte! SZép táj 75km finom gulyás, kedves csapat! Megyek jövõre is! Valamint ajánlom azoknak akik ilyenkor a gerecse 50-re mennek, hogy nézzenek el ide inkább, mert megéri!
 
 
 Túra éve: 2008
dzoli1Túra éve: 20082008.05.05 11:24:38
megnéz dzoli1 összes beszámolója
Lemaradás 100

Nemrég óta túrázom, de nagyon megkedveltem a teljesítménytúrázást, és most már talán rendszeres természetjárónak merem nevezni magam. Majdnem pont 1 éve kezdtem, a Kinizsi 100-ra csalt el egy kollégám. Sikerült teljesíteni szintidõn belül, de 2 napig nem tudtam járni utána. Viszont ott és akkor elhatároztam, hogy mostantól rendszeresen túrázni fogok, és így is tettem. Mikor ráakadtam erre a túrára, és olvastam, hogy a kevés induló miatt bizonytalan a jövõje, elhatároztam, hogy amíg lehet, megcsinálom, és "természetesen" a leghosszabb távot, hogy ellenõrizzem, van-e eredménye a rendszerességnek, mennyire fog megviselni most ez a táv. Elöljáróban annyit, hogy pár vízhólyagtól eltekintve semmi következménye nem lett az egészségi állapotomra nézve. :) És ennek nagyon örülök....:)))

A Túra Pécelrõl indult, és ugyanoda érkezett is vissza. Már ezért is szimpatikus volt. :) Mivel Pécel nincs messze Kispesttõl, nem kellett túl korán kelnem, hogy a 6 óra körüli indulásra odaérjek. Ez végül is többé-kevésbé sikerült, fél 7 került az itinerbe indulási idõpontként. Ugyan Pécelen voltam már 6 óra után nem sokkal, azonban az iskola címe - ami a túrakiírásban is szerepelt - nem a bejáratot, hanem a hátoldalt jelölte. :( Ott kóvályogtunk már páran, mire kiderült, hogy a bejárat a szomszéd utcában van. Így megkerültük a fél utcát, mire bejutottunk a nevezési helyhez. A nevezés pillanatok alatt megtörtént, alig voltunk páran ilyen korán, bár úgy hallottam, a 100 km-es távra összesen csak 50 körüli létszám jött össze.

Elindultam tehát, és viszonylag hamar kivezettek minket a városból. (Az egész túrára jellemzõ volt egyébként, hogy minimális mértékben kellett aszfalton gyalogolnunk. Piros pont a szervezõknek!) Rögtön egy emelkedõvel kezdtünk, ami meredek volt ugyan, azonban nem volt túl hosszú. Remélem, kevés csiga esett áldozatul ezen a szakaszon, mert szép számmal rohangáltak a jelzett úton...
Nem sokkal utána át is estünk az elsõ ellenõrzésen. Már itt látszott, hogy nagyon családias hangulatú túra lesz, ugyanis már ekkor sem láttam embereket sem magam elõtt, sem mögöttem. (Ez egyébként kb. a táv 3/4 részében így volt.) Kb. félúton a következõ ellenõrzési ponthoz, találtam egy árva itinert a földön. Gondoltam, magamhoz veszem, ne búslakodjon ott egyedül. Egyébként is egy hölgyé volt, hacsak nem álnéven túrázott. Kis idõ múlva utol is értem egy kisebb társaságot, köztük egy fiatal hölggyel...természetesen az övé volt az itiner, és tõlem tudta meg, hogy elvesztette. :) Magukra hagytam õket, hagy örüljenek egymásnak, és kiléptem egy kicsit.
Utolértem egy túratársat, majd el is hagytam, és ismét egyedül találtam magam. Ekkor már valószínûleg tudat alatt eldöntöttem, hogy kevés nekem az a 100 km - sõt, a hivatalos kiírás szerint csak 97 egész valamennyi -, és elérkezettnek láttam az idõt az elsõ kitérõre (az eltévedés szó olyan ciki :) ). Bár így utólag talán egyértelmû annak az ominózus letérésnek az itiner szerinti leírása, akkor ott nem tûnt annak...vagy csak elnyomta a tudatalattim. A lényeg, hogy a két lehetséges út között kóvályogtam, végül természetesen a rosszat választottam. De legalább magammal rántottam az utoljára elhagyott társamat, aki idõközben persze utolért. Megkérdezte, merre tovább....én meg mondtam, hogy szerintem erre. (Többször nem kérdezte meg! :) ) Így aztán együtt tettük meg az eredeti útvonalhossznál kb. 2 km-el hosszabb távot a következõ ellenõrzési pontig. Gondolom, legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hozzám csapódjon-e! :) Miután hátba támadtuk a pontõrt, bátortalanul megjegyezte, hogy ebbõl az irányból nem szoktak jönni, csak menni. De határozottan válaszoltuk, hogy mi nem szeretjük a megszokásokat.
Még kb. 1,5 ellenõrzési pontig együtt haladtam az útitársammal, aki úgy látszik, nem orrolt meg rám, aztán megjegyezte, hogyha gondolom, nyugodtan menjek elõre, mert õ csak 5 km/órás sebességre van hitelesítve. Ezek szerint gyorsabban mentünk? Mindenesetre elõre mentem, mondván, majd késõbb találkozunk. Persze többé nem láttam....
És innentõl kezdve végig egyedül haladtam egészen a Margitáig. Nagyon szép tájakon jártam, de köze sem volt az itinerhez. :) Viszont több pontõrt sikerült meglepnem, akik ugyan néha megjegyezték, hogy szokatlan irányból jöttem, de egyre nagyobb rutinnal válaszolgattam nekik. :)
Persze megvolt az elõnye a kitérõknek is. Láttam például õzikét, miközben éppen valamelyik szántóföldet szeltem át. (Szerintem a világon nincsenek ekkora szántóföldek, mint errefelé! :) ) Ott ugrott meg tõlem kb. 10 méterre....én meg ott helyben egy baromi nagyot! :) De azt már nem várta meg a genya, hogy lefényképezzem. :( Aztán további nagy elõny volt, hogy ott, annyiszor és annyit p*silhettem, ahol és amikor és amennyit csak akartam. Mert ugye elõttem sem volt senki, és utánam sem jöttek. Bár, amilyen helyeken jártam, én sem mentem volna magam után....
Egy ilyen aktus közben majdnem nagydolog is lett....Éppen a kicsit végeztem, amikor kb. 1 m 10 cm-rel mellettem felberregett egy fácán, a szokásos rikácsolásával.....Nem akarom részletezni, hogy éltem meg ezt a galád merényletet....de az õzike elbújhatott mellette....
Jellemzõ egyébként a hivatalos útvonalra, hogy éppen egy ilyen szántóföldi közelharc után, miután kiértem belõle, számomra is meglepõ módon szembetaláltam magam a kijelölt útvonal szalagozásával....és folytattam - immár hivatalosan - a szántóföld szélén való haladást.
Természetesen a Margitára is az ellenkezõ irányból érkeztem, és üdvözölve néhány szembejövõ útitársat, az idõközben hozzámszegõdött drótszõrû vizslával megérkeztem az ellenõrzõ ponthoz. Innen azonnal indultam vissza a részben már jól ismert úton, és hamarosan csatlakoztam 4 túratárshoz, akikkel igen jó tempót menve hamarosan beértünk Gödöllõre, ahol a 75 km-es táv vége volt kijelölve - többek csak eddig jöttek.
Itt meleg étel várt bennünket, nagyon finom és bõséges gulyásleves. És akár többször is kérhettél! És odahozták az asztalhoz!!! Egyébként jellemzõ a szervezésre, hogy rendkívül bõséges ellátásban volt részünk. Szinte minden ellenõrzõ ponton volt ásványvíz, több helyen kaptunk csokit, nápolyit, ropit, és 2 helyen volt az elmaradhatatlan zsíroskenyér hagymával. :) Le a kalappal!
A társaságunkból itt ketten kiszálltak, és hárman nekivágtunk az utolsó 25 km-nek. Ha jól emlékszem, éppen 22 órakor indultunk, tehát igen jó idõben voltunk. Úgy számoltam, kb. 5 óra még, azaz hajnali 3-ra beérünk a célba. Ehhez képest majdnem 5 órára érkeztünk be. :(
Nagyon lelassultunk, mert nagyon nehezen volt követhetõ az útvonal. Végre nem csak én voltam elégedetlen az itinerrel! Több helyen perceket kellett eltölteni a helyes irány megtalálásával. És hiába volt nálam PDA Russa programmal és a megfelelõ térképpel felszerelve, ez az országrész meglepõen feldolgozatlan turistaútvonalak szempontjából. A legtöbb jelzetlen útvonalat, amin haladnunk kellett, nem ismerte a program - viszont ismert olyat, ami nincs....de errõl majd késõbb.
Egy ilyen elágazásnál - amikor még szerintem is egyértelmû volt az itiner útmutatása, és a PDA is egyezõ irányt mutatott - leléptem alkalmi partnereimtõl (akik számomra érthetetlen okból az ellenkezõ irányban keresgéltek, és nem hagyták meggyõzni magukat), mert komolyan aggódtam, hogy így be fogok-e érni 24 órán belül. Gondoltam, majd úgyis utolérnek, ami így is történt, sõt, a célba is elõbb érkeztek. :) Éppen jött egy másik 2 fõs társaság, akik szerint is az általam javasolt út volt a helyes, így azokkal folytattam tovább a cél elõtti utolsó ellenõrzési pontig.
Innen már elvileg csak 3,3 km volt hátra, ebbõl sikerült csinálni kb. 5-öt...:(
Elindultunk, és a leírást követve haladtunk, amikor egy elágazásnál elbizonytalanodtunk. Az itiner szerint - legalábbis úgy véltük, és késõbb kiderült, még a megfontolt túratársaim is bedõltek neki - le kellett menni egy meredek lejtõn, de nagyon gyanús volt. Vesztünkre a PDA is erre tervezett, ráadásul a leírás szerintihez nagyon hasonló távot adva meg a végcélig. Ez döntött, lementünk....
Egy idõ után bizonyossá vált, hogy nem ez a helyes irány, de akkor már nem fordultunk vissza - jó 1 km-t ereszkedtünk lefelé, nem lett volna energiánk visszamenni -, hanem úgy döntöttünk, megyünk, amerre a PDA mondja. Az pedig egyszer csak azt mondta, hogy forduljunk balra. Pár percnyi keresgélés után megállapítottuk, hogy valamikor itt valóban lehetett út, de most már reménytelen lenne azon menni..... Hát mit mondjak, egyáltalán nem tartottam viccesnek! De nyeltem egy nagyot, és úgy döntöttem, alszom még rá egyet, mielõtt a földbe taposom a tréfás kedvû szörnyszülöttet. Mivel visszafordulni már végképp nem akartunk, mentünk tovább a megkezdett úton, mondván, majdcsak kijutunk valahová. Aztán elõre haladva érzékelte a dög, hogy nem az általa javasolt útvonalon haladunk, nagy kegyesen tervezett egy másik útirányt - mint utólag kiderült, most már valóban létezõ útvonalakkal -, és jobb híján ráhagyatkozva végül is beértünk nem sokkal 5 óra elõtt a célba.
Itt kellemesen elfáradva lerogytunk az elsõ ülõalkalmatosságra, a felénk rohanó szanitéceknek elmutogattuk, hogy teljesen jól vagyunk, nincs szükségünk rájuk, megettünk még egy pár zsíroskenyeret, ittunk ásványvizet, aztán mindenki ment a dolgára.
Hát, néhány szóban összefoglalva így zajlott le a második 100 km-es túrám. :)

Végezetül nagyon kellemes kis túra volt, köszönet érte a rendezõknek. Nem is értem, miért indulnak ilyen kevesen rajta...:( Talán most a négynapos ünnep magyarázat lehet rá, biztosan sokan elutaztak telekre vagy akárhová...
Pedig a legkülönbözõbb távok között mindenki megtalálhatja a neki megfelelõt, a terep sem vészes - én inkább alattomosnak nevezném :) -, kiváló felkészítõ lehet például a Kinizsi 100-ra. Mindenkinek csak ajánlani tudom....
 
 
tobozTúra éve: 20082008.05.03 12:56:45
megnéz toboz összes beszámolója
Nagyon jó kis túra volt Csiga Biga Bringa (majdnem) 70 km-es táv kellemes, dimbes-dombos tájjal. Isaszeg és Gödöllõ között a forgalom is gyér, de a többi szakaszon sem elviselhetetlen. Az ellátás ritka bõséges, és a kitûzõ olyan aranyos, hogy nem tûzóm ki a konyhába a többi mellé, hanem az övtáskámon fogom hordani. Szerencsésen még az esõt is megûsztuk, csak néhány cseppet kaptunk. Egyedül a starthely megtalálása okozott problémát, meg a megoldatlan vasûti bicikliszállítás: hiába van külön kocsi, kampó már nem jutott 4 (!) biciklinek, pedig ûgy túnik, igény lenne rá. Szóval csak gratulálhatok a szervezõknek.
 
 
 Túra éve: 2007
SpotTúra éve: 20072007.05.14 22:16:15
megnéz Spot összes beszámolója
Lemaradás 100

2007.04.07 reggel 3:15. Fizikai fájdalom kinyitni a szemem, fel kelni, szinte vakon botorkálok a fürdõszoba felé. Jéghideg vízzel locsolom az arcom, ébredezek, már jobb.
A korai villamoson, korai emberek, nincs bizalmam, mindenütt álmos, ittas, bulizós figurák, hõzöngõ, kötekedõ elemek.
A vonaton egy fülke üres, lepakolok, leülök, kinézek az ablakon, társat kapok, futó, 75-ön indul, megbeszéljük. Zökken a szerelvény, lassan gördülünk, gyorsulunk, ablakból hideg huzat, próbálom zárni, nem tudom, nem mûködik, dühöngök, átülök a másik oldalra, így már jobb.
Verõce állomása hideg, párás és sötét, összébb húzom magamon a dzsekit és indulok a többiek után. A váróteremben – az italozóba érkezõkön kívül – mi vagyunk az elsõk, cigaretta füst, és kocsmaszag lengi be a teret. Leteszem a cuccomat egy padra, elõhalászom a botjaimat és próbálom szétnyitni õket, de nem megy, csak forog körbe-körbe, talpam közé fogom, szétráncigálom, megmozgatom, összeszerelem, mûködik, sóhaj.
Érkezik a rendezõség, kapkodás, adattöltögetés, papírok a kézbe, és már indulhatunk is. Kilépek az utcára, nagyot szippantok a friss levegõbõl, körülnézek, a váróterem ablakából sárgás fény árad, emberek készülõdnek, beszélgetnek, a hold lassan bekúszik a Visegrádi-vár mögé, sehol egy felhõ, csak csillagmaradványok a világosodó égen, meg az ébredõ madarak csipogása a reggel párájában.
Tempósan indulok a vasúti töltés mellett, ütemesen koppannak botjaim fémhegyei, virágok, friss hajtások, zöld fû, mindenütt. Az út emelkedik, a házak felett egyre távolabbra látok, a völgyben egy vonat zakatol, figyelem, ahogy a szerelvények tovasiklanak.
Visszanézek, piros tetõs házak, a Duna ezüstös csíkja, a Szentendrei-sziget lapos földje, és a Visegrádi-hegység párába veszõ tömbjei állítanak meg, némán szívom magamba a pillanat varázsát, aztán sóhajtok egyet, és ismét nekilendülök a hegynek.
A nap pirosas korongja lassan emelkedik, megszínezve a tájat hajnali pírral. A Duna már eltûnt, a dombok meg lágyan hullámoznak zöld lombokkal megrakva a látóhatár párával terhelt határa felé. A látvány leírhatatlanul szép, mesébe illõ, nem bánom, hogy korán keltem.
Az erdõbe érve friss, zöldbe bomló rügyek, ücsörgõ pontõr. Pecsételek, váltunk néhány szót, és már indulok is. Hatalmas pocsolyák verik vissza a föléjük boruló ágak tükörképét, a lombok között feltûnik a nap vakító korongja.
Aszfalt után szûk csapás balra, a zölddel és fehér virágokkal megrakott ösvény fantasztikus látvány, de szinte járhatatlan, széttaposott, patanyomos, és lócitromtól bûzlõ.
Kiérve egy tisztásra fellélegzek, körülnézek, bámulom az elém táruló képet, festményt, érzem, ahogy a lelkem feltöltõdik, lenyugszik.
Kicsit arrébb, egy naptól védett helyen, dér borította fû, hideg reggel volt, de már olvad. Zöld mezõ friss füvén gyalogolunk az erdõ meredek szekérútja felé, beérve, totálisan széttrancsírozott út, a lovak patái lukak százait fúrták a sáros talajba, és kezd megkötni, a kitüremkedések, szilárd csücskök nem hagynak egyetlen talpalatnyi területet sem, a lótrágyáról nem is beszélve, meglehetõsen gusztustalan, és közegészségügyileg is, erõsen vitatható helyzet. Próbálom kerülni az erdõben, a bozótos szélén, de a tüskés bokrok véresen kapaszkodnak a kezembe, ruhámba. Nyalogatom a piros cseppeket, több helyen is ereszt a bõröm. - Ez disznóság – suttogom félhangosan az orrom alá –, tönkreteszik a lovak az erdõ gyalogútjait, járhatatlanná teszik a csodás ösvényeket, kullancsokkal, és más rovarokkal fertõzik az erdõt.
Végre, a fák között feltûnik az aszfalt szürke csíkja, megkönnyebbülök, rönkhídon jutok ki, jól esik a sima út, csodálom a lombos növények közt kanyargó, naptól csillogó utat, és élvezem a friss levegõt.
Ballagok, a bakancsom halkan surrog, nyekereg, a közelben rikoltó fácán, és egy szajkó rekedtes hangja. Az árokban két, jobb napokat is látott ágybetét, végleg kivetve, számûzve, az ideje lejárt.
Katalinpusztánál átlépem Nógrád megye határát és egy turistairányító oszlopnál jobbra térve, visszaballagok az erdõbe, mennék is én a megszokott irányba, de már nem arra visz az út, keskeny ösvényen kezdek mászni, teli kétellyel, veszem elõ a térképet, vizsgálom, nem arra megyünk, de ide festették a jeleket. Zihálva, kapaszkodok feljebb és feljebb, kerítés mellett, mohás fák árnyékában, gyökereken taposva, botomat erõltetve. Lassan átizzadok, fújtatok, lazán elgyalogol mellettem valaki, puff neki, csak nekem ilyen nehéz, lépdelek tovább egyre lassulva, kínlódva, szekérút felettem, célnak tûzöm, vánszorgok, fenn vagyok.
Kihúzom magam, fáj a derekam, világos földút elõttem, az egyik oldalon fák, a másikon irtás, a távolban frissen vágott fák szépen egymásra helyezett rendben, érzem a fûrészpor jellegzetes illatát, egy pocsolyában, az égen futó felhõk verõdnek vissza.
Szembevágó nappal rovom utamat, hunyorgok, vizes gödröket kerülök, fák árnyéka hajlik felém. A rengeteg friss zöld, a lelkemet nyaldossa, felvidítja, felüdíti. Kis sátortábor mellett ballagok, a táborozó társaság éleszti a tüzet, reggelihez készülõdnek. Tovább haladok, a füst megül a fák között.
Elõtûnik Bik-kút pihenõháza, padja, tájékoztató táblája, és kútjának csapott teteje. Inkább állatitató, én csak akkor innék belõle, ha az életem függne tõle.
Még visszapillantok egy rövidet, aztán rátérek egy keskeny csapásra a Nagy-szál-erdõ hullámzó, kanyargó ösvényére. Apró virágok szegélyezik, ibolyák, meg más fehér és kék, édes illatú növények. A nap kicsit balról vagy szembõl süt, ami remek hangulatot ad a tájnak. Hosszas gyaloglás után végül jobbra fordul az út, és meredeken emelkedni kezd, lassulnak a lépteim, préselem a levegõt a tüdõmbe, bámulom a talajt, köveket, lehullott ágakat kerülök.
Lányok a fák között, szekérút szélén, pecsételõ pont, kiderül, hogy a rajtnál elszúrták a papíromat, a számomat pirossal kellett volna írni, mert a kék az ötvenes táv színe. – Miért kellene ezt nekem tudnom? – érdeklõdöm. Egy pillanatig ideges leszek, mert mi van, ha… Aztán már nem érdekel, zihálok tovább, az édes virágok erdeje meg fojtogatja a levegõt.
Az enyhén kanyargó szekérút vízmosta talaján kapaszkodok, csak ritkán nézek felfelé, nem akarom tudni, mennyi van még hátra, inkább a lábam elõtti talajt bámulom, végül derékszögbe elfordul az út, mi pedig elhagyjuk azt, egy keskeny ösvény kedvéért. Most a csapás a másik irányba oldalaz, a bokánk ellenkezõleg terhelõdik. Erõsen köves, sziklás talajon csúszkálok, kidõlt fákat, termetes sziklákat kerülgetek, idõnként kifejezetten veszélyes terepen oldalaz az ösvény. Végül, még egy utolsó nekifutás és igazán méltó befejezéseként ennek a szakasznak, egy meredek, négy kézlábas emelkedõ, kapaszkodási lehetõség nélkül, egyensúlyozok, keresem a kisebb kiálló köveket, amiben a bakancsom talpa meg tud kapaszkodni, botjaim hegyét belevágom a talajba, feszülnek az izmok, inkább karral tartom magam, mint lábbal, most ez a stabilabb, még egy kis erõfeszítés és fellépek a peremre, fenn vagyok.
Veszek egy nagy levegõt és indulok tovább. Szinte egyenes terepen követek két elõttem haladó túratársat. A sárga sávnál balra fordulok, néhány lépés laza séta, azután emelkedni kezd az út és egyre meredekebb és meredekebb lesz. A lépteim egyre lassulnak, kimértebbek, kiszámítottabbak, energiatakarékos módba kapcsolok. A nap szembe süt, hunyorgok, lehajtom a fejem, védekezek a sugarak ellen.
Az út köves, gyökeres, izzasztó, zöld és virágos. Fantasztikus. Az alig leveledzõ fák ágai mögött feltûnik a Naszály kilátóhengere. Már nem sok van hátra a csúcsig, nagylevegõ, feszülõ inak, botok koppanása.
Vidám lány telefonál, pecsétel, telefonál, mosolyog, én izzadok, megyek tovább. Keskeny, köves ösvény, tekergõ törpe fák a szikes talajban. Élénk zöld, frissen nõt fûvel, virágokkal szegélyezett hangulatos csapás a hegy gerincén. Jobbra, még ki nem zöldellt ágak kusza hálója közt tûnik fel a Duna párába veszõ folyama. Balra, hullámzó dombok, erdõkkel, szántókkal, már kinõtt, és még ki nem nõtt veteménnyel, apró falvak piros háztetõkkel.
Az út kanyarulata súrolja a hegy meredek, szakadékos oldalát, megállok, a látvány lenyûgözõ, a még mindig alacsonyan járó nap érdekes fénnyel, árnyékokkal festi a tájat. A látóhatár ködbe burkolódzik.
Két túratárs érkezik, mellém állnak, együtt csodáljuk a látványt. – Ezért érdemes túrázni. – mondja, szinte csak magának az egyikük. Mindnyájan egyetértünk. A feltámadó szélben, közelben álló fenyõk kezdenek halkan susogni. Indulunk tovább.
Vége a gerincnek, az út lefelé fordul, lassan kocogásra váltok, és meg sem állok a völgyig, széles szekérúton kanyarodok balra, akácfák mellett ballagok, mélyút oldalából kiálló gyökereket bámulok.
Török-rétnél 9:51-kor pecsételek, szódát iszok, pulóvert vedlek, csokoládéval a kézben falom tovább a távot. Váltakozó szépségû erdei utakon érkezek Kosd határföldjeihez. Szomorúan zizegõ, megtépázott, tavalyi kukoricaszárak mellett haladok, távolban már látszanak az elsõ házak.
Faluszélén, vályogház, utcára nézõ fala kidõlt, két férfi próbálja eltakarítani a romokat, a bútorok félig letakarva várják a jobb idõket. A buszfordulónál gyerekek sétáltatnak kutyákat, másznak a patakmederbe, bámulnak a híd alá, idõsebb férfi kérdezi hová megyek, honnan jövök, mondom neki, csóválja a fejét, jó utat kíván. Átvágok a hídon, és lassan kigyalogolok a faluból.
Ágakkal, helyenként erõsen benõtt, használaton kívül lévõ szekérúton súrolok virágzó kökénybokrokat, kapaszkodó szederindákat, zöldellõ szántón vágok keresztül, dûlõútról a távolban feltûnõ Rád házait vizsgálom. A völgyben elhelyezkedõ falut festõi dombok veszik körül.
A templomnál kerékpárosok haladnak el mellettem, átmegyek a fõutcán és leülök egy kiálló csatornafedélre, leveszem a hátizsákomat, bakancsomat, zoknimat. Lábujjaim égnek állnak, fáradt lábaim pihennek, buszról bámulják a látványt. Iszok, eszek egy csokit, lábbelit húzok, ballagok a falu utcái között. Sült hús, rántott hús illata lengi körül a házakat, nyitott ablakokon rádiók, tévék, magnók hangjai szûrõdnek.
Faluszélén kék kút, iszom néhány kortyot, lemosom a sót az arcomról, leveszem a botjaimról a tappancsokat, itt vége az aszfaltútnak.
Szilvafákkal szegélyezett, kövekkel teliszórt mélyútban rúgom a port a domb teteje felé, kiérve megpróbálom felfedezni a pecsételõ helyet, messzi a völgyben, valahol a nádasban kell lennie. Hamar leérek, a szélben halkan zizegõ, szárazan zörgõ, két méternél is magasabb vízinövények közé, hatalmas keréknyomok között baktatok néhány métert és már ott is van, a híd túloldalán a pont: Bárányos-oldal.
11:44 Patakparton idill, kis asztal, ládákban narancsok, vidám, fiatal házaspár, négyhónapos kisbaba az anyukája karjában, piknik. Köszönet nekik, hogy vállalták így is a pecsételést.
Fogom a tintás lenyomattal ellátott papíromat, a narancsomat, hallgatom halkuló hangjukat, ahogy eligazítanak egy utánam jövõt. Figyelem a patak vízét, felszínén játszó napsugarak vibrálását, próbálom meghatározni, merre folyik, de olyan kicsi az esése, hogy nem sokra jutok, inkább csak a vízben élõ növények dõlésébõl állapíthatom meg az irányt.
A hosszú, meleg, egyenes és vízszintes sétán a környezõ dombokat kutatom, patakba ugráló békákat figyelem, ahogy villám gyorsan eltûnnek a vízi növényzet között. Balra egy megroggyant, kiszáradt fûzfa haláltusáját, csontvázra emlékeztetõ, lassan kimúló tetemét csodálom szomorúan, valaha a turisták szemet gyönyörködtetõ látványossága lehetett.
Kõhídhoz érkezek, alatta sötét víztükör feszül, közepén hatalmas, faragott terméskõ, valaki, valamikor ezzel zavarta fel a nyugodt folyamot. Túloldalán fehér murvás út vet enyhe „S” kanyart, lombokat rügyezõ, lassan zöldbeboruló, virágokkal teliszórt, sûrû növényzet között. Távolabb, pusztán fut keresztül a vakítóan fehér csík, a messziségben feltûnik a Naszály csúcsa, balra tehenek legelésznek békésen.
Kiérek az aszfaltra, motorok, autók döngetnek mellettem, lehúzódok a padkára, némelyik nem kerül, jobb, ha én vigyázok.
Ismét szekérúton baktatok, régen kiszáradt, agyagos út, hátulról autó zötykölõdik, félrehúzódok, mégis majdnem érint, úgy megy el mellettem, halkan szentségelek, figyelem, ahogy bukdácsol le-fel, dülöngél jobbra-ballra, amikor a gödrökbe huppan, hol az egyik, hol a másik kerék, benzingõz lengi be a tájat.
Erdõ fái közé érek, a meleg nem csillapodik itt sem, a nap pontosan az útra süt szembõl, húzódok a bokrok árnyékába kevés sikerrel. Burgundia pecsételõ pontnál ketten fekszenek fáradtan, kimerülten, begyûjtöm az újabb igazolást és indulok tovább. Gyengülõ lábakkal, melegtõl kimerülten baktatok felfelé, szántóföld mellett izzadok, kiszáradt, indákkal telinõtt, megfojtott bokrok mellett haladok.
Felérve a tetõre, hatalmas távolba veszõ szántóföld, a szegélyezõ erdõ akác, még nem bontja a levélzetét, valahonnan traktor hangja hallatszik, látni nem lehet. A termõföldet szegélyezõ bozótos halványzöld csíkot húz a messzeség felé. A benne futó szekérút, bokros, gazzal benõtt, nehezen járható, helyenként nádas szövi át. Karcolnak az ágak, aljnövényzetbe gabalyodnak a botjaim, rángatom, szaggatom, inkább nem használom, kiérek, döngölt agyagút, a veteményest lovasok tapossák, jól érzik magukat, beszélgetnek, nevetgélnek, nyílván nem õk mûvelik a területet, arrébb krosszmotorok mély nyomai szelik át, forgatták ki a növényzetet.
Hosszan kígyózó aszfaltcsík koptatja bakancsom gumitalpait. Szûk padkája miatt veszélyes rajta gyalogolni, a be nem látható kanyarokban különösen. A gerincrõl az egész Budai és a Visegrádi-hegység látható.
A völgyben Váchartyán utcáin baktatok, kocsmában rostos gyümölcslevet iszok, hûsölök. A vasúti átjárónál apró tóban horgásznak néhányan, nem hiszem, hogy bármit is fognának. Bokáig homokban próbálok elõrejutni, fárasztó, izzadok, a távolban ismét látható a Naszály masszív tömbje.
Porfelhõt eregetõ autó zötykölõdik mellettem, benne kislány, kisfiú a hátsó ülésen, bámulnak, távolodnak, eltûnnek. Bozótos tavacska az út mellett, vize folyik az úton keresztbe, kerülöm, érkezek felparcellázott építési telkek mellett Vácrátót szélére.
Fasorok között haladok, puha talajú utakon, a melegtõl eltikkadva, mezõgazdasági öntözõ gödör körül gyerekek játszanak, remélem, nem esik bajuk.
Gazos bozótosba érkezek, tépnek, szaggatnak az ágak, tüskés bokrok, nádak éles levelei apró vágásokat ejtenek a karjaimon. Lovarda gazdái kerítették le a turista utat, töretlen terepre terelve az erre járókat. Goromba gondolataimat magamba fojtom, a lovak szépek, gondozottak.
Kiérve a szekérútra, megkönnyebbülök, több sebbõl vérzek, lesöprök egy a vállamon futó pókot, ez idézi a tavalyi utamat, de vége a rémálomnak. Hosszú süppedõs séta után érkezek Örbottyán házai közé. Az elsõ utca olyan hosszú, hogy alig látszik a vége, nagy nehezen falom be a távot, jobbra fordulok és a kék kútnál, a kerítés tövébe hajítom a hátizsákomat, arcot mosok, és vizet veszek. Kissé felfrissülve indulok tovább, az állomásnál – mindig meglepõdök rajta – az árokban bõvizû patak folyik, pedig csak egy szimpla vízelvezetõ ároknak tûnik.
A családi házak között más látnivaló nem lévén, minden kertet, lakot megnézek, az egyik udvarban szalonnasütõ hely van kiépítve, az ülõkék pedig, hét darab vécékagyló. Na, gondolom, már csak be kellene kötni õket és mindjárt a dolgukat is, itt végezhetnék, ahogy ezt a rómaiak tették, legalábbis Karthágóban a fürdõ területén, ahol egymás mellett, elválasztás nélkül sorakoztak a pottyantók, és itt intézték a római urak az üzleti ügyeiket, miközben étkeztek, és a háttérben halk zene szólt.
Egy következõ rész érdekessége, hogy van egy utca, amelynek egyik oldala Erdõkertes, a másik pedig Veresegyháza, én pedig a senki földjén gyalogolok. Elképzelem, ahogy az Erdõkertes oldalon mondják – Átugrok Veresegyházára a szomszédba.
Néhány méterrel arrébb vidám pár pecsétel, tetszik, hogy jókedvvel látják el feladatukat. Beszélgetünk egy kicsit, aztán folytatom utamat.
Mocsaras, nádas, fûzfákkal tûzdelt zöld terepen haladok, a síkság minden varázsával. Patak csörgedezik, medrében olyan virágok nyílnak, amilyeneket csak Ausztriában, Szlovákiában láttam a hegyi patakokban.
Betonútra érve, végelláthatatlan egyenes, nekivágok, egy embert figyelek, ahogy a földjén sétál, és valamit szór, ütemesen, minden lépésnél belenyúl vödrébe, és széles mozdulattal hinti szét a növényzet között, jó nézni profi mozgását.
Beérve Veresegyházára, megcsodálom a Polgármesteri hivatal gyönyörû, csúcsos épületét, beljebb az iskolát, a tó csillogó tükrét.
Délután 16:41, megérkezek a táv feléhez, 50 kilométer, vajas és zsíros kenyérrel, csalamádéval, hagymával, itallal kínálnak. Eszem, iszom, zoknit cserélek, csatlakozik hozzám egy srác, együtt indulunk a vasúti átjáró irányába.
A szürke marha gulya még meg van, megcsodáljuk hatalmas szarvaikat, erõs, robosztus alkatukat.
Szadán pecsételünk, veszek egy rostost, rendesen meghúzom, és már lépdelek is tovább. A falu szélén elindulok felfelé egy meredek, nagyon hosszú utcán, bakancsom kötése kibomlik, megkötöm, lemaradok, nem bánom. A nap melege, izzadó cseppeket csal a bõrömre, megtörlöm homlokom és vánszorgok tovább, házak kertjébõl figyelnek érdeklõdõ szemek.
Fent, alkalmi társam megvár, szántást kerülünk, keressük a tornyot a hegy tetején, de innen nem látszik. Sorompót mellõzünk, erdõ homokos talaját tapossuk, mély vízmosások szélén egyensúlyozunk. Margita pecsételõ hely, Magyar Vándor 105-rõl beszélgetünk, meghalt túratársunk emlékének adózunk. A kilátótorony tetejére került, egyenes keresztû korona szót sem érdemel.
Hosszan ereszkedünk, ballagunk, csámpázunk a mélyhomokos, süppedõs úton, néha olyan érzésem van, hogy direkt terítették a szekérútra a homokot, talán, hogy a sáros talajt járhatóvá tegyék. Beérve egy erdõs részre, fövenyes talajnak nyoma sincs, traktoroktól széttrancsírozott agyagos, erõsen hullámzó, sáros, és megkeményedett talajú szekérúton tapossuk a poros sarat.
Túljutva ezen a szakaszon, jobbra mocsár tûnik fel, benne fák, bokrok, a nap korongja vörösen verõdik, a zöld, békanyálas felszínrõl.
Homokból továbbra is van elég, személykocsik érkeznek, vajon hová mennek, hölgy apró kutyát sétáltat kocsijától néhány lépésre, kihozta a szabadba.
Lovarda, házak, Babatpuszta, innen aszfalt, durva és szürke, beton kockázva, tavak, füzek, nádasok. Tóparton pecsét, horgászok, csokoládé, szóda.
M3 alatt, sötét alagút az aluljáró, szatyorban szemét kirakva betonfal mellé, talán eltévesztette a szeméttelepet, aki ott hagyta. Kong a lépteimtõl a betonszarkofág, dübörög a fölötte áthaladó kocsiktól, a lámpákat már régen ellopták, szétverték, utánpótlás nincs.
Forrásnál érdeklõdnek merre kell menni, mondom, és már nyargalok is tovább. Lakópark mellett, temetõ kerítését, sírjait bámulva haladok a salakos úton. Máriabesnyõ templomához a lépcsõ melletti csapást használom a mászáshoz, fent megcsodálom a kivilágított szent helyet, autókat kerülgetve jutok a falu, lámpával ellátott gyalogosátkelõjéhez. Átugrok az árkon, srégen keresztülvágok egy kis mezõn, befordulok egy utcába, a sötétség meg lassan átszövi a kerteket, utcákat, tereket.
Nem akarok megállni és lámpát elõvenni, valahogy csak eljutok Gödöllõig gondolom, és rovom tovább a sötét utcákat.
Máriabesnyõi pecsételés után többen összejövünk, alkalmi társamat is itt érem utol. Együtt húzunk be a szûk ösvényen a parkerdõ területére, ami komoly meglepetés számomra, mivel itt már csak egyedül szoktam járni, a legtöbben nem jönnek be, hanem az aszfalton rövidítenek.
Sötétben botorkálok, mivel nem veszem elõ a lámpámat, a lakótelepnél, mindenki a házak közé tart, mondom, hogy itt balra kell menni, bizonytalanság, mivel még csak lámpám sincs, amikor egy ott parkoló kocsiból kiszólnak, mit keresünk. Mondjuk, hogy a piros jelet, ó, menjünk csak be a telepre, közlik nagy magabiztossággal. Így maradok egyedül, a többiek arra mennek, én meg lámpa nélkül a jó irányba, de végül csak kiérek az utcára, itt már nem kell külön fény, a kandeláberek világítanak.
Kopogó falépcsõkön mászok a sínek fölé, már látom a Palotakertet, keresztül megyek a zebrán, aztán már csak a ponton állok meg.
20:45, gulyást eszek, meleget, teli hússal, friss kenyérrel. Leveszem a bakancsomat, zoknimat, elõkaparom fejlámpámat és a távolra hordó lámpámat is. Ma nem szeretnék egyedül menni, tavaly nem volt valami kellemes, sokat féltem, most meg már reflexbõl rossz érzésem van. A kutyáktól is tartok a tanyánál. Szóval igyekszem csatlakozni valakikhez.
Éppen indul egy nagyobb csoport, gyorsan befejezem az evést, zoknit, bakancsot húzok, egyik lámpámat a fejemre, másikat a vállamra erõsítem, felkapom a botomat, és már indulok is a többiek után.
Sajnos már eltûntek, nem is látom õket, a lámpák fénye pamacsokat fest a sötét utcák falaira, fáira, kertjeire. Alig látok helyi lakost, tévék fénye festi az ablakokat, elsuhanó autók zajongnak, világítanak.
Egyedül gyalogolok bele a sötétségbe, nem látni senkit, egyetlen fény sem cikázik rajtam kívül a sötét éjszakában. Csend van, mélységes csend, apró ágak reccsennek talpam alatt, távolról kutyaugatás, éjszakai kisállat surran. Menetelek, az érzékeim kinyílnak, élesednek, szinte radarokat eresztek, figyelem a körülöttem puhán elterpeszkedõ láthatatlan semmit. Az égen feltûnik kedvenc csillagképem, az Orion, megcsodálom, a többi csillogó fénypontot is szemügyre veszem, de csak rövid ideig. A távolban feltûnik egy ház, lámpákkal körülvéve, megvilágítva. Kiérve az erdõsáv bal oldalára a távolban végre megpillantok néhány imbolygó fényt, valamit keresnek, így a közelükbe érek.
Jobbra, azután balra fordulok, és már hallom is kedvenc tanyám kutyáinak csaholását, morgását. Reménykedek, hogy meg vannak kötve, csak legyenek megkötve, nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket.
Láncra verték õket, könnyebbülök meg. Vidáman vágom lámpámmal a vidék fekete fátylát, figyelem a kerítés karóin megjelenõ festett jeleket. A fehér virágokat ontó kökénybokrokat, még így is fel lehet ismerni, a lámpák fénye nélkül is világítanak az éjszakában.
Balra átvágunk egy kisebb mezõn, belépünk az erdõbe és rögtön balra fordulva, követni kezdjük a piros kereszt jelzést. Hatalmas, jókora jármû préselte középre a sarat, kerekei mélyen a földbe süllyedtek, a középsõ padkán küzdöm magam elõre miközben egy népesebb családot érek utol, félreállnak elengednek, köszönöm, darabig még hallom a beszédfoszlányokat, idõnként még körbevilágítanak lámpáik, aztán ismét sötét és csend borul rám.
Jobbra fordulok és elkezdem a kapaszkodást, ahogy nõ a terhelés, úgy csökken a sebességem, az út még meredekebbre vált, lassan ütemesen teszem egyik lábamat a másik után, érzem, ahogy a testem felmelegszik, aztán megjelenik a homlokomon egy izzadság csepp, leveszem a sapkám és az övemre erõsítem.
Mire felérek a lábam már alig visz, botommal tolom magam elõre. A ponton jókora tumultus, most érem utol azokat, akik Gödöllõrõl elõttem indultak.
Egyre jobban fáj a talpam, nincs rajta hólyag, vagy legalábbis nem olyan fájdalmat érzek. Oldalt észreveszek egy félredobott sorompó rudat, kihasználom és ráülve pihenek, lábaimat pakolom minden hová, de sehogy sem jó. Kutyák ugatnak mögöttem egy sötét tanyán, indulok, a sorompó bizonyára az ott élõket védte valamikor.
Messze elõttem lámpák fénye villan, hátranézek, ott is van valaki. Szûk ösvényen igyekszek lefelé, kényelmetlen, esõ mosta csapás, lábamat arra kényszeríti, hogy oldalirányba csúszkáljon, ez könnyen a bõr legyûrõdésével járhat.
Ismét felfelé kapaszkodok, fájó izmaimnak már nem esik jól, de csak megyek tovább, távoli fényeket látok, Isaszeg lámpái mutatják az irányt. Vonat zakatol keresztül az éjszakán, figyelem hol lehet, de semmi, csak a sötétbe rontó, bántó zaj, gondolom, remek lehet ebben az éji zenében aludni.
Csoportot érek utol, érkezésemre többször is a szemembe világít valaki egy erõs fényû lámpával, kiveri az agyamat, nem látok semmit, felvillantom vállamra szerelt erõs fényû lámpámat, rögtön megérti, és a földre irányítja a sajátját.
Jobbra fordulok és egy rendkívül meredek úton kezdek ereszkedni, a víz itt is rendes munkát végzett, hatalmas mélyedéseket mosott, veszélyeztetve a sötétben botorkáló turistákat.
Kertek közé érek, rendesen felpörgetem az iramot, sötét hétvégi házak, gyümölcsösök, kopár földek mellett haladok el.
Egyedül vagyok megint, sehol egy elemlámpa, figyelem a zajokat, neszeket, öreg tölgy lógatja megfáradt ágait lámpám fényébe. Vasúti kocsik csattognak ismét, közelrõl, már látom, tehervonat viszi terhét az éjszakán keresztül. Patakhoz érek, figyelem a sötét víz vibrálását, a pillérek falára festett graffitiket, vékony járdán haladok lassan a híd alatt, fáradt lépteim zaját verik a falak. A keskeny padkán bizonytalanok a lépteim, a víz csobog az éjszaka csendjében, lámpám fénye csillog, verõdik a hullámzó felszínen. Ijesztõ, barátságtalan éjszakai kaland, mégis késõbb épp ezekre emlékszik az ember szívesen.
A vasút és az országút között, keskeny ösvényen kapaszkodok az országút szélére, autók sehol, átkelek és indulok az aszfaltcsíkon felfelé, a falu közepe felé. Néhány járgány elhúz mellettem, a kandeláberek meg csak ontják sárgás fényeiket. Letérve a fõútról kutyacsaholások sorfala vezet az emlékmûig. A fehérmurvás úton fáradtan bandukolok felfelé, a kivilágított szoborig, megállok, nézem a sötétben rezzenéstelenül álló katonát, és a rengeteg elesett honfitársára gondolok.
Indulok tovább a sötétbe, figyelem a lámpám által megvilágított kör alakú területet, próbálom kiszûrni a földön heverõ gallyakat, köveket, vízmosásokat. Szembejövõ ágakat kerülök, vadregényes csapáson küzdöm magam egyre magasabbra és magasabbra. Kanyarogva, kínlódva, idõnként riadtan vánszorgok fájó talpammal a Honvédsírok irányába. Murvás útra toppanok, jobbra autó, nyitott ablakán papírom nyújtom, pecsételik, erdõben padok, cuccom lehajítom, üvegem töltöm sercegõ szódával, szürcsölöm a szúrós italt, szomjam csillapul. Sírkövek ágaskodnak, fekete erdõben, nemzeti szín szalaggal megkötve.
Folytatom az utamat, gondolataim ’48 dörgõ ágyúi között halálsikolyokat idéz. Emlékszem tanulmányaimra, a rettegõ Osztrák császárra, aki kezet csókol az Orosz cárnak, hogy leverhesse a magyar szabadságharcot. Szánalmas.
Dühödten rúgok az út apró darált köveibe, koppanva verõdnek a bokrok leveleinek, a fák kérgeinek, felzavarva az erdõ csendjét egy rövid pillanatig.
Kanyargó csapáson araszolok közelebb a házakhoz, kerítés sarkát kerülöm, haladok tovább a fák csendes sötétjébe, idõnként leveleket, ágakat sodorva vállammal, karommal. Település útját rovom, oszlopok lámpái világítanak kisebb területeket, elhagyott ház kitört ablakai figyelnek, kiváló búvóhely menekülõ embereknek, riadtan vonulok tovább a csendes hétvégi házak gidres-gödrös útjain. Igyekszem az éjszaka rémeit kizárni gondolataimból. Meredek, vízmosásos faluszéli szekérúton gördülnek talpam alatt az apró porszemek milliói. Leérve az út jobbra kanyarodik, balra pedig, a világító pózna fényénél, sötétbe forduló, kisebb tisztást átszelõ, keréknyomos kocsiúton megyek, bizonytalansági érzéssel lelkemben. Jobb a falu közelébõl, az ismeretlen emberekkel való éjszakai találkozást elkerülve, tovább haladni? Vagy… jobb-e az erdõ sötétjébe, sûrû bozótosba futó, keskeny ösvényeken egyedül, gondolatainkba zárkózva baktatni? Attól féljek, hogy falusi fiatalok kötnek belém, vagy attól, hogy erdei állatok támadnak rám, vagy erdõben elbújó hajléktalanok, bûnözõk támadnak meg. Rossz érzés a lámpáktól megvilágított utat elhagyva, ismét az erdõ sötétjében, egyedül, de jó a lakott területet is, távol tudni magamtól.
Végül gondolataim a nehezülõ terepen visszatérnek rendes kerékvágásukba, megszûnik a félelem és az oldalazva felfelé vezetõ csapásra koncentrálok. Alattam a mélység gyorsan növekszik, lámpám megvilágítja néhány kidõlt fa heverõ tetemét.
Hírtelen kanyarral, erõteljes emelkedõn vonszolom magam felfelé, fent az izmaim görcsösen fáradtak, talpaim nem bírják súlyomat. Kínlódva vánszorgok az enyhén emelkedõ erdei úton.
Nagyobb tisztáson, hatalmas oszlopok feszítenek drótokat keresztül az égen. Jobbra fordulok, a völgyben kutyák csaholnak, lámpák egy tanyát világítanak. Balra füvön taposott ösvényre kanyarodok, elvétve, tüskés bokrok sötét tömbje szabdalja a terepet.
Néhány lépés után, szinte a semmibõl keveredik elõ két túratárs, az elvesztett utat keresik. Némi bizonytalanság van bennem, de azt tudom, hogy az egyik óriás oszlop aljára van festve a piros kereszt, azt kell megtalálni és akkor a helyes irány is megvan. A zavart fokozza, hogy bokrok alján piros sávot látok, és nem annak kellene lennie, hanem keresztnek, végül kiderül, hogy át lett festve, és most ez a jó.
A tanyánál világos van, a kutyák ugatnak, remélem, hogy nincs rés a kerítésen. Fekete aszfalt úton megtalálom a keresztet. Baktatok felfelé, az ég alján megjelenik a hold felhõk mögé bújva, felhõktõl csíkozva, vörös színben pompázva, állandóan változva. A megunhatatlan éjszakai égbolt ontja apró csillagpontjait, halvány, erõs fényû, közeli, távoli, nagy, óriás és kicsi csillagok változó nagyságú fénypamacsait.
Kifogyó szusszal, talpaim fájdalmas terhével, közeledek a tetõ felé, de mindig van még egy, és még egy emelkedõ, ez lelkileg is megterhel. Mögöttem zajokat hallok, hátra fordulok, semmi, egyszer csak egy árny ballag el mellettem. Kissé megijedek, a lámpa nélkül, sportcipõben gyalogló társ, halk megjelenésétõl, aztán néhány perc múlva, a társa ugyanúgy halad el mellettem.
Autó a sötétben: Bajtemetés. Végre fenn vagyok. Utolsó pecsét, vízzel kínál a pontõr, van belõle elég, megyek tovább. Halványodó lámpám fényénél, széttrancsírozott úton botladozok az Emlékpark lámpái felé.
Ismét szilárd, sima talaj a lábam alatt. Baktatok, csillagok az égen és csillagok a völgyben, a település lámpái, kitöltik a látóhatárt, a hold ismét új képét mutatja. Jobbra tornyok piros lámpái jelzik a repülõknek, hogy alacsonyan vannak.
Talpaim annyira lüktetnek, hogy az idegrendszeremnek szüksége van egy kis pihenésre, leülök a szalagkorlátra, a fájdalom nem szûnik, megyek tovább. Házak tûnnek fel, falu széle, kutyák falkája bóklászik céltalanul, lámpámat lekapcsolom, ma már nincs szükségem rá.
Se elõttem, se mögöttem nem látok senkit, begyalogolok az egyirányú utcába, és már látom is az iskola kivilágított épületét. Áthaladok az udvaron és belépek az épületbe, meglepetésemre, vagy négyen állnak sorba a beérkezés regisztrálására. Kérdem – Mi történt? – Az a srác kihagyott egy ellenõrzõpontot, és ezen folyik a vita.
Tudomásul veszem, de nem esik jól, száz kilométer gyaloglás után, nem akarok buta viták miatt, még tíz percet ácsorogni, mert az már igazi kín. Ez olyan, mint amikor az ember végigdolgozza a napot keményen, és végül kész, indul ha, és akkor közlik vele, hogy lenne még valami.
De, végül csak megkapom az oklevelemet, és a kitûzõmet, befalom megérdemelt zsíros kenyeremet, és szomjamat oltom a kikészített italokkal.
Ja! Lerogyok egy székre, és nem mozdulok egy órán át, csak a vonat közeledõ érkezési ideje képes indulásra bírni.
Az elsõ lépések, alig sikerülnek, de csak bele jövök. Az állomásnál kisebb vita alakul ki a hajléktalanok miatt, az egyikük a szemünk láttára végzi el a dolgát a váróterem egyik sarkába. Az ajtók zárva, bár, már nyitva kellene lenniük, mi kívül, fáradtan, fázva, õk belül, nem becsülve, hogy melegen alhatnak, még oda is piszkítanak. Na mindegy!
Megjön a vonat, felszállunk, leülök a meleg kocsiban, kellemesen ringat, fáradtan bambulok kifelé, de nem látok semmit, a sötét ablak tükörként veri vissza belsõ tér képét.
Mikor kinyitom a szemem, a lassító vonat éppen begördül a Nyugati pályaudvar külsõ peronjára.
 
 
vajonmerreTúra éve: 20072007.04.13 15:11:34
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Lemaradás 100

Az idei Lemaradás 100-ra 20 órás teljesítési idõt tûztem ki célként : ez nem igazán sikerült. De kezdjük az elején. Rakoncátlankodó bal bokával vágtam neki a túrának, ez már jelentõsen csökkentette a kitûzött 20 óra elérését. Kocogni tehát semennyit sem tudtam. Viszont próbáltam Gödöllõre depózni az éjszakára szükséges cuccokat, bíztam abban, hogy még világosban meg lesz a 75 km. Amiket a rendezõséggel Gödöllõre vitettem : lámpa (pótelemek)+ meleg pulcsi+fél liter kóla+túrabotok. Ez jelentõsen könnyítette a dolgomat. Technikai futónadrágban rajtoltam, a pólóm is hasonló anyagból volt, ezek végül is jól beváltak a megint nagyon meleg nappali részen. A jól szellõzõ futócipõmet is hoztam, de ez késõbb sajnos nem bizonyult szerencsés húzásnak.

A 6:00-ás rajtot céloztam be a vonattal (minél nagyobb távot akartam megtenni a nappali szakaszon), végül is 6:05-kor indultam Verõcérõl. A rajtban Tzh-val beszéltem néhány szót, kicsit - elmondása szerint - demoralizáltam :-) A póló fölött, csak egy kapucnis felsõt vittem, ez nagyon kellett a ragyogó napsütéssel induló, ámde imitt-amott zúzmarás reggel. Az ultrafutók csapata gyorsan elhúz. Jó tempóval érem utol Krystát, akit éppen "Hámori Arafat" lát el jótanácsokkal :-) Majd Spot-nak kívánok jó utat, és kis kapaszkodással elérem az ezúttal feljebb költözött 1. ep-t (Fenyves-hegy, táv:3,81km idõ:6.46).

Lefelé, a lovaspálya felé majd meghasad a szívem, hogy ilyen jól kocogható lejtõn gyalogolnom kell. A bokám minden futásra nyomokban is emlékeztetõ mozdulatra sajdul egyet. Gyalogolva viszonylag jó, tehát ma ez van. A tavalyinál kevésbé sáros ösvényeken mászva-ereszkedve végre jön a Katalinpusztára vezetõ aszfalt. Itt nyomom ami a csövön kifér. Futó párosok elõzgetnek még néha. Nekivágok a K jelzésnek és a szépen zöldülõ Naszálynak. A mászásokat jobban tolerálja a lábam, így gyorsan elérek a Nagy-szál-erdõ ellenõrzõhelyre (idõ :8.05).

Innen félórás kemény kapaszkodással érek fel a toronyhoz (Naszály, táv:14,81 km idõ:8.34 ). Közben figyelemmel kísérem egy meredek részen rövidítõ túratárs tevékenységét, aki inkább veszített a levágással :-)

Nagyon lassan óvatoskodom le a hegyrõl, néhányan elõznek, itt én is figyelmesen lefuthatnék :-( Nagyon várom a meredek-köves ereszkedõ végét és a láncfûrészek sivítása közben érek el a következõ, "szódás" ep.re (Török-rét táv:17,76 km idõ:9.05). Többször elõzgetjük egymást egy botos-túratárssal, most mögötte haladva, kényelmesen eszegetve érek be Kosdra. A pulcsit a derekamra kötöm, már most meleg van. Gond nélkül át is érek rajta.

És egyszerûen leereszkedik a lila köd :-( Szívem szerint a következõ kb. 45 perc eseményeit törölném a krónikából, de hát mit tegyünk ez is sajnos a túra része volt. Tehát úgy esett, hogy mivel fejben éppen nagyon máshol járok, simán elvétem Rád felé a balos (szemétdombos) kanyart. Szépen felsétálok a domb tetejére, megvezetve ezzel sajnos a mögöttem jövõ botos-túratársat is. Felérve vakarjuk a fejünket egy kicsit, de végül is irányban folytatjuk az utunkat, egy helyen még jelzést is látunk. Alattunk falu terül el, a leírás szerint a templom felé kéne tartanunk. Beérünk, keresnénk a fehér négyzet jelzést, de a falusiak a fejüket vakarják, amikor az utcaneveket mondjuk. Aztán meglátom a "Kosd gyógyszertár" táblát az egyik házon, és majdnem fejest ugrok az aszfaltba. Ezt nagyon el...tuk! Megsértettem a legalapvetõbb "Menj vissza az utolsó jelzésig" szabályt, és nagyon rosszul improvizálunk. Kosd másik felén bukkantunk ki :-) Visszamászunk a dombra, meglesz a jelzés is, és végre Rád felé tartunk. Ez a kis plusz séta tehát máris hazavágta a közel 6-os átlagot, de gond nincs, van idõ bõven. Fejben kell jobban ráhangolódni a túrára! Innentõl szépen elõveszem és olvasom a leírást.

Átkelünk tehát Rádon. Dereng, hogy Õrbottyánig bajba kerültem tavaly a most következõ napos, nyílt részeken: majdnem szomjan haltam. Feltöltöm tehát a CamelBak-et, ami jó szolgálatot tett végig, kellemesen hûvösen tartotta a vizet a nappali szakaszon. A szántóföldek között hamar elérem a buszmegálló táblával ellátott hidat (Bárányos-oldal táv:27,07 km idõ:11.10).

Isteni narancsot kapunk itt, valamire nagyon ki lehettem éhezve, mert nagyon jól esik. Itt ér utol DJ_RushBoy egy másik futóval. Jól nyomják, a célig meg sem állnak már (gondoltam tévesen). Kisebb csoportot érek utol a négyes elágazásnál, és idén az erdészháznál van tényleg az ep (Burgundia-völgy táv:33,04 km idõ:12.08). Jön az imitt-amott cseles fehér négyzet. Nagy csörtetéssel õzek húznak át elõttem. Az emlékeket is mozgósítva érem el a Váchartyánra tartó aszfaltutat. A nagy melegben kezdek kissé megfáradni, és a táj is egyre lehangolóbb lesz. Rengeteg a szemét, és - ilyenre tavalyról nem emlékeztem - néhol igen mély a homokban kell gázolni. A eddig szuper, szellõs cipõm innentõl lesz lassan, alattomosan az ellenségem: szép lassan egyre több homok szivárog bele, elkezdve a talpam folyamatos darálását :-( Ennem is kéne, de a péksütiket nem nagyon kívánom, inkább aszalt gyümölcsöt és sósmogyorót fogyasztok sok folyadékkal. Felkeltem a kocsiban szunyókáló pontõrt és újabb pecsétet és egy csokitojást gyûjtök be (Vácrátót táv:40,74 km idõ:13.30).

Õrbottyánig hasonlóan lehangoló az út : homok, szemét, nagy port felverõ teherautók. A P jelzés most jobban követhetõ, jó felé fordulok a balos elágazásnál. Lassan becsorgok Õrbottyánra, immár a Z jelzésre rátérve. A villanyoszlopon lévõ L100-as nyilazás azért nagyon hasznos! Elérem az életmentõ kutat, feltöltöm az ivózsákot, és az utcák között kanyarogva már itt is az S+-on a következõ ep (Õrbottyán táv:46,29 km idõ:14:33).

Csúnya szeméthalmok, és kemény aszfaltozás után nagy séta a településen, és végre féltáv a vasútállomáson (Veresegyház táv:50,96 km idõ:15.15). Valaki már az 50A-s díjazását veszi át. Nagyon finom málnaszörpöt és zsíros kenyeret lehet itt fogyasztani. Nem ülök le, ketyeg a "sötétedés-jelzõm" : még 25 km választ el a lámpámtól.

Természetesen megint homokos-szemetes utak mennek Szadára. Innentõl szerencsére szebb részeken vezet majd a túra. Szada szép kis boltja elõtt újabb ellenõrzõhely (táv:54,36 km idõ:15.57). Veszek egy félliteres kólát, ezt iszogatom a faluból kisétálva. Egyre közeledik Margita koronás-toronya, amit gyors mászással el is érek (Margita táv:57,65 km idõ:16.32). Jávor Zoli pontõrként a babatpusztai kutyákkal riogat bennünket :-) Innen hosszú erdõs szakasz következik, a homok szépen elkezdi képezni a hólyagokat a lábamon. Kiönteni nincs értelme a cipõbõl, hiszen itt is több helyen bokáig ér a" manna". Az elõttem haladó két srác taktikusan lemarad, így kutyacsaliként érezve magam sétálok be Babatra. Természetesen minden esemény nélkül szépen átsétálok rajta. Egy quados húz ide-oda az aszfalton, és már itt is a tó és egy csokis-szódás ep.(Pap Miska kút táv: 65,65 km idõ:17.51 ).

Tavaly itt már besötétedett, és gondok voltak a P+-on, most szerencsére könnyen eltalálok a P jelzésig. Elhaladok az impozáns Kapucinus templom mellett, és a falu szép házai, utcácskái között kanyarogva elérem az ep-t (Máriabesnyõ táv:70,72 idõ:18.50). Tavaly töksötétben a hosszabb aszfaltúton értem a Palotakertbe. Idén a kellemes esti napsütésben jó (és jóval rövidebb) a szép kis erdei úton, a P jelzésen a kertes lakóházak között elérni a HÉV felüljárót. Kis séta a parkban, és máris az asztalnál ülhetek az éjszakára szánt cuccaimat rendezgetve (Gödöllõ, Palotakert táv:73,51 km idõ:19.15).

Itt két túratárs kanalazza már a levest. Azonnal elkezdem szervezni a kutyás tanya melletti tömeges - és szerintem biztonságosabb elhaladáshoz - a csapatot. Közben befut a botos-túratárs is, akivel többször mentünk együtt kisebb szakaszokat a nap folyamán. Az evéssel éppen végzõ egyik túrázó, "Kékdroid" is hajlik a bandázásra, tehát alakul a team. Közben megkapjuk a finom levest, van ErõsPista , és kenyér is bõven. Jó ötlet volt a kóla is, amit ide depóztattam :-) Közben befut SK. Megteszem a szükséges elõkészületeket: pulcsi fel, lámpa a fejre, botok a kézbe. Az ilyen jó kis pihenõpontok sajnos mindig más idõtartományban vannak, mert nagyon repül az idõ. Lassan, de biztosan besötétedik. SK kéri, hogy várjuk meg, megígérem, hogy szép lassan fogunk haladni. Amit nem is nehéz betartani, mert nagyon beállnak a lábaink az ücsörgés alatt. Ráadásul beszélgetve kicsit rossz irányba haladunk, amit gyorsan korrigálunk. Még egy keresztezõdés jön, ahol néznünk kell Gödöllõ térképet, de azért lassan kitalálunk a városból. Valahol persze SK szépen meg is elõzött bennünket. Még 27 km a cél, de ez már innen nem egy leányálom . Közben ötfõs csoporttá bõvülve elhaladunk a kutyás tanya mellett. Van nagy ugatás, villogó szemek parázslanak a sötétben. De idén sincs egyéb probléma. Többiek elhúznak, mi pedig Kékdroiddal egy kellemes 4-es tempóra beállva érünk fel a hegyen lévõ ep-re (Bolnoka táv:78,73 km idõ:21.00).

Jön a szörnyû, lélekölõ gerincút Isaszeg felé. Kezdek kicsit megzakkanni, eszek sósat, édeset, iszok is , de nagyon nem jó már semmi sem. De legalább haladunk. Ezen a szakaszon tavaly több hangos csoportot elõztünk, most viszont néma csend. Egy páros követ bennünket, fel-fel bukkan mögöttünk a lámpáik fénye. Kezd kínzó lenni a hideg , fõleg a meleg nappal miatt nagy a kontraszt. Az ég csillagos, zúzmarás lesz a hajnal. Egyszer felbukkan még a botos-túratárs is egy kis kavarásból, majd újra eltûnik az éjszakában. Elõjön az emlékeimbõl valami cseles mélyút jobb kéz felõl, ezt figyeljük jó elõre. A mögöttünk haladó páros beelõz közben, és már itt is a mélyút, elõttünk végre Isaszeg fényei. Beballagunk a faluba, az elõbb beelõzõ srácok az út mellett pihennek. Elérjük a kutat: már nem töltök, a nálam lévõ liter elég lesz, felesleget nem cipelek. A Szobor-hegy felé elnézek egy utcát, de irányban korrigálunk, és itt is a kivilágított, gyönyörû emlékmû. A szerpentin felfelé, 90 km körül persze szörnyû. Végre szintben elérjük a szódás ep.-t (Isaszeg, Honvédsírok táv:89,79 km idõ:23.47). Itt jegyzem meg, hogy le a kalappal az összes pontõr elõtt!

Rettenetes köves utakon tartunk Mély-árok felé. Fáj már a talpnak rendesen, de hát már csak menni kell és türelemmel lenni :-) Átbotorkálunk végre az árkon is, lassan itt van Hársas. Kóbor lámpa mozog elõttünk messze, elõször rossz, majd jó irányba. Kellemetlen aszfalt szerpentin jön Bajtemetés felé, és végtelen idõ múlva itt az utolsó ep. (Bajtemetés táv:96,66 km idõ:01.40).

Végtelen, bezombult ereszkedés következik Pécelre. Hangoskodó, harsány rövidtávosokkal haladunk kis ideig. Itt a suli és vége (Pécel táv:100,15 km idõ:2.40). Halálosan fáradt emberek alszanak a székeken, a rendezõk is láthatóan nagyon fáradtak. Ezúttal piros szegélyû kitûzõt kapok, piros oklevéllel, kíváncsi leszek jövõre milyen jár majd. Remélem megláthatom majd, mert a beérkezõ rendezõk kissé borúlátóan nyilatkoznak a túra kilátásairól (sajnos kevés az induló) :-( Pedig nem is olyan egyszerû fej- és türelemjáték ez a túra. Jár a gratuláció Kékdroidnak az elõ 100-asához ! Kemény jó óra következik: széken kómázgatva várjuk az elsõ vonatokat. Egy-egy marék homok is kijön a cipõmbõl. A túra akkor ér véget, amikor már otthon ülsz a kádban. Sajnos eddig az áldásos állapotig, még sok minden hátravan.

Sajnos a 20 órás terv nem jött össze, dehát ember tervez ...... Jövõre cél az utolsó vonat megcsípése, és mindenképpen szeretnék itt lenni ezen a remek túrán!
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.04.10 10:42:09
megnéz kekdroid összes beszámolója
Lemaradás 100 - Az elsõ százas!

(Kép: két turista vonszolja magát az éjszakában Pécel felé.)


Szombat hajnalban még zajlik az éjszakai élet maradéka a Nyugati pályaudvar környékén, én pedig egy pár túrabottal, a hátizsákommal és a nagytáskámmal felszerelkezve sétálok a vonat felé. Száz kilométer. Ezt még ismételnem kell egy párszor, ennyi vár most rám, ezt kell tudatosítani önmagamban. A vonatutat végigbeszélem két futóval, így pillanat alatt megérkezünk Verõcére. Itt némi sor alakul ki a rajtoltatásnál, de aránylag hamar kapok egy itinert, rajtbélyegzõvel, a nevemmel és a 31-es számmal.

Kellemes emelkedõvel indít a túra, a Pest megyei Piros jelzésen, amelyhez az út során jó sokszor lesz még szerencsém. A Fenyves-hegyre vezetõ útról gyönyörû panoráma nyílik a Dunakanyarra, a Pilisre. Alant, jobbra fut a 70-es vasútvonal, éppen elhúz egy szerelvény Szob felé. Jön a többi túrázó, gondolom. Nemsokára elérem a Fenyves-hegyi pontot, innen szaladok egy kicsit a lejtõn, megelõzve pár túratársat. Az itiner által is említett lovaspálya környékén a lovasok esetleges jelenlétére csak az utal, hogy az út minõsége nem túl jó. Egészen a mûútig tart ez az áldatlan állapot, lefelé elég idegesítõ az ösvény. Nem sokkal az aszfaltút elérése után utolérnek és lehagynak az útitársaim a vonatról, jó utat kívánunk egymásnak. Katalinpusztán hamar átérek, közben feltûnik, mennyire hidegen hagy néhány autóst a lakott terület kezdetére utaló tábla.

A Naszály felé már az OKT vonalán megyek. Egy futó elhagy, majd egy pillanat múlva ugyanazon lendülettel elhúz a kék pecsét jelzésen. Utána akarok szólni, de csak egy halk, elnyújtott "Aaaöööööö"-szerû sóhaj jön ki a torkomon. Az engem éppen itt utolérõ sporttárs megnyugtat, hogy valószínûleg valamilyen mozgalom igazolása céljából tett kitérõt a másik sporttárs. Innentõl együtt haladunk tovább, beszélgetve, néha belekocogva a távba. Egy helyen sátrat vert túrázókkal találkozunk, üdvözöljük egymást. Következik a Bik-kút, majd az elsõ emelkedõ után a Nagy-Szál-Erdõ nevû ellenõrzõhely pontõrei üdvözölnek. Durvább emelkedõ következik, de a táj szépsége, a nyíló virágok elfeledtetik az izzasztó emelkedõ nehézségét. Még egy, majd még egy kanyar, és már látszik is a Naszály csúcsán lévõ geodéziai torony. A csúcson, igazolás után kilépünk, jószerivel száguldunk a lejtõn, még ott is, ahol az voltaképpen emelkedõ. Közben bele kell fékeznem, hiszen észak, dél és kelet felé csodaszép, bár némileg párás panorámát látunk.

Török-rétre hamar megérkezünk, a pontõr szódával kínál, közben nézzük, hogy a szomszédos favágók éppen tüzet akarnak csiholni. Elhagyjuk a Kéket, megint a piros a követendõ út. Az itinert kihagyjuk, viszont így belekerül egy plusz kilométer, legalább, az elnézett elágazás miatt. Visszatérve a helyes útra, jó utat kívánva elválunk egymástól, én nem tudom tartani a tempót. A mélyút lassan kiszélesedik, majd egy kisebb emelkedõvel beérek Kosdra. Sokat nem mutat meg magából a falu, legalábbis nem ezen a túrán, hiszen a buszforduló után nem sokkal el is hagyom. Alig történt ez meg, máris újra találkozom iménti sporttárssal, akirõl azt is megtudom, hogy tûzszerész, megint együtt haladunk, csak a móka kedvéért pedig még Rád elõtt még egy kilométert ráteszünk a távra :).

Visszanézünk még egyszer a Naszály tömbjére, majd besétálunk Rádra, utolérve egy õszes hajú túratársat, aki szintén elõkerül még a nap folyamán. Rádon én töltök egy kis vizet, majd továbbmegyünk. A táj dimbes-dombos, szelíd, kellemes, bár nem volt sok árnyék az úton. A Bárányos-oldal nevû ponton narancs a jutalmunk, innen a következõ szavak írják le a legjobban a túrát: földút, patak, híd, földút, aszfalt, földút. Árnyék nem jellemzõ. A Burgundia-völgyön indulunk el, felfelé, az elõzõ ponttól pont egy óra telik el a következõig. Ezután nem sokkal sporttársam kilép megint, én nem veszem fel a tempót, sétálok tovább.

Kissé egyhangú szakasz következik, de ez egyrészt járható, másrészt nem jellemzõ a szemét a környékre. Viszont jó meleg van, meg kell állnom frissíteni, saját készletbõl. Országút, vasúti felüljáró, majd Váchartyán. A falu végén Rudnaykert lakott vasúti megállója (fura, hogy a két váchartyáni megálló közül egyik sem viseli a falu nevét), itt kezdõdik számomra a kellemetlen szakasz és voltaképpen egészen Szadáig tart. Egyrészt egyfajta személyes holtpont miatt, másrészt a környék enyhén szólva... elhanyagolt mivolta miatt. A Vácrátót legszélén lévõ pont elõtt két dolog volt feltûnõ, az egyik a szemét, a másik pedig a helyi különleges növényfaj, a Pestmegyei Kapcsolószekrény tömeges elburjánzása. Ez utóbbi talán azt jelenti, hogy pár év múlva erre lakni fognak emberek és megszûnik az út szemétlerakó jellege.

Vácrátóton csokitojást kapunk, innen homokos úton kell továbbmenni Õrbottyán felé. Mellettünk (talán) agyagbánya, éppen három különbözõ teherautót kell elengedni. Legalább nem a homok zavar. Õrbottyán szélénél eltér a piros sáv, de egy villanyoszlopra ráfestetett a L100 --> jele, tehát azt követem. A vasútállomásig elsétálgatok, elõtte ér utol Rush2006 (másutt DJ_Rushboy) néven beszámolóíró túratárs, váltunk pár szót, majd belép a hipertérbe az állomásnál. Én még megnézem a két BDV motorvonat keresztezését és indulok is tovább. Maga az õrbottyáni pont legfeljebb csak közigazgatásilag van a faluban, a pontõrök kellemes tisztáson tanyáznak. Veresegyház következik, hosszú, barátságtalan aszfaltkoptatás a gyógyszergyár hosszú, barátságtalan kerítése mellett, a város központi része jóval kellemesebb. A vasútállomás pedig még szebb élmény, étel-ital, barátságos fogadtatás.

Innen Szadáig kellemes séta, még bõven van idõm, úgy döntök, nem sietek annyira. Szadán ellenõrzõhely, két gyerek kísér el egy darabig, vidám látvány lehetünk. A Margitáig tartó emelkedésnek direkt örülök, hiszen már régen volt tisztességes emelkedõ, máshogy dolgoznak a lábak. Az erdõ szélén krosszmotoros rondít bele az összképbe, elmegy, én pedig pár pillanatra gyönyörködöm a kilátásban, amott a Naszály párába burkolózó tömbje, onnan idáig jöttem, én, gyalog? Sõt, nem is onnan, hanem messzebbrõl? Felvidulva, az erdõben érdekes kürtszóra fülelve érkezem a Margitára. A barátságos pontõrrel beszélek pár szót a talajviszonyokról, elmondja, lesz még homokos szakasz, de már nem sok. Megszemlélem a koronát a betontornyon (zárva, sajnos, érthetõ okokból).

Már fél öt környékén járt az idõ, az erdõ különösen barátságos arcát mutatta a délutáni nap fényében. Senkit és semmit nem láttam és nem hallottam az úton egészen Babatpusztáig. Kellemes sétával értem el a tanyát, néhány ló közelebb somfordált a kerítéshez jöttömre, de nem volt nálam semmilyen lehetséges ennivaló részükre. A pont innen még jóval odébb, az autópálya felüljárója elõtt, a tóparton volt. Kaptam egy csokit és töltöttem palackomba néminemû szódát és már indultam is. Át az "alagúton", fel egy kicsit a Pap Miska-kútig (egy társaság éppen szalonnát sütött), majd megkerültem a dombot a P+-on, hallgatva a fõút és a tovarobogó vonatok zaját.

Máriabesnyõt korunk oly jellegzetes létesítménye, egy lakópark vezeti fel, rövidesen következik a híres-neves kegytemplom, talán éppen az esti misére igyekeznek páran. Leérve a templomtól, a 3-as fõúttal kell barátkozni közvetlen közelrõl, egy nyomógombos lámpánál, gombnyomásra kelek át az úton, az autósok nagy örömére. Még jópár kanyar, és némi emelkedõ van hátra az ellenõrzõpontig, ahonnan bevetem magam az erdõbe. Tavaly, a 75-ös távon indulva itt tévedtem el rettentõen, most a jelzések eltéveszthetetlenek voltak, így hét óra öt percre beérkeztem Gödöllõre, hosszabb pihenõt tartani.

Nagyon finom gulyást kapok, közben figyelem a beszélgetõket, a rendezõket. Érkeztek még páran, mindenki kapta a levest, egy túratárs "kutyaütõ" csapatot szervezett a Bolnoka elõtti tanyák kutyáitól nem ok nélkül tartva. Mondtam, csatlakoznék, ha szabad, így aztán még egy túratárssal, hármasban vágtunk neki a túra utolsó szakaszának. Még induláskor tisztáztuk, kicsoda is kicsoda, így ismertem meg Vajonmerrét, akivel a túra egész hátralévõ szakaszán együtt mentünk. Gödöllõrõl kifelé majdnem zavar nélkül követtük a piros sávot, egy helyen kissé elbizonytalanodva, hogy a 40 méter az voltaképpen honnan számolva 40 és honnan 400. Az itinerben leírt kapu ugyan nincs meg, de a jel az megvan. Az út is, és itt derül ki, hogy a lámpám fénye, hogy is mondjam, halovány.

A várostól eltávolodva, kellemes tempóban haladunk, szinkronban, harmadik társunk kicsit elõrébb jár. Az út hangulata egészen különleges, a sötét tömb felé igyekszünk, felette erõsnek mondható világosság, de a fény forrását nem lehet látni. A tanyákhoz közeledve a pulzusom kissé megugrik, de végül a kutyákat csak látjuk, nem jönnek közelebb. Megegyezünk, hogy nem megyünk vissza megvizsgálni, hogy meg voltak-e kötve :). Innen némi kapaszkodás árán jutunk fel a Bolnokára, egy helyen derékszögben jobbra kell kanyarodnunk, ott van az igazi emelkedõ is. A tetején pontõrök, túrázók, pont tíz óra van, ez kerül a lapra is.

A végtelen piros sáv jelzés következik, beszélgetve jobban múlik az idõ, egy helyen van egy trükkös kanyar az egész úton. Közben az éjszakai túrázás minden kellemes eleme megvan: csillagos égbolt, jól követhetõ út, a távolban falvak, tanyák fényei. Ezek közül Isaszeg fényei valahogy különösen messze vannak, a jobbra térõ utat is nagyon sokára érjük el. Közben feltûnik, hogy eddigi leírásokkal szemben most alig látunk túrázót, nemhogy komplett iskolás csoportokat. A Rákos-patakkal együtt jutunk be Isaszegre a vasút alatt, a fõúton elsétálunk Szent Márton kútjáig, onnan indul utunk tovább a Szobor-hegyre. Az emlékmû kivilágítva, felkoszorúzva áll, eszembe juttatja megint az isaszegi csatáról olvasottakat, nem mellesleg az itt egy hete megrendezett emléktúrát :)).

Éppen a friss emlékeknek köszönhetõen nem kell sokat agyalni az útvonalon, csak menni, menni, közben azért mindketten fáradunk, én jobban, Vajonmerre kevésbé. Pontõrök vannak a Honvédsíroknál, autóban, nem csoda, hiszen elég hidegre fordult az idõ. Csokinyulat kapunk, majd menetelünk tovább, rátérve a Felsõ Erdõ útra (az utcanév az erdõben is ki van téve, biztos, ami biztos alapon), majd az Alsó Erdõ útra. Jön egy nemszeretõs köves lejtõ, arról kell letérni balra, be a Mély-árok felé, útitársam itt volt pontõr a múlt heti emléktúrán. Az árokba csúszós lejtõn vezet az út, elérjük a volt pontot, kimászunk az árokból. Átkelünk az erdõn és a nyílt részre kiérve a 400 kV-os távvezeték egyáltalán nem barátságos zúgását hallgatva érjük el Hársast.

Az utolsó emelkedõ van hátra a Bajtemetésre, szépen felkapaszkodunk a szerpentinen. Hosszúnak tûnik, az is, a betonút végén pontõr, kiabáló túrázók, frissek, fiatalok. Kapunk pecsétet, töltök egy pohárba vizet (a jó ég tudja miért hoztam magammal valamelyik korábbi pontról), de az oldalán kifolyik, sebaj. A pontõr szerint három és fél kilométer ide Pécel. Hiszi a piszi. Van az kábé negyven is. Az emlékparknál érjük utol a kis csoportot, nemsokára visszaelõznek, ami nem baj, mert amíg mögöttünk vannak, sokkal zajosabbnak tûnnek. Még ott vannak az adótornyok. Még ott a falu széle. Még egy hosszú, meredek lejtõ. Egyszer csak, varázsütésre, az iskola. A cél. (acééél?) Utolsó bélyegzõ, gratuláció, társamnak másodszori teljesítõs, nekem elõszöri. Gratulálunk egymásnak, én el sem hiszem, hogy itt vagyok, de nincs annyi energiám örülni. Eszemiszom, közben megjelenik a Bolnoka után elvált túratárs, felbukkan a tûzszerész túratárs, beérkezik az az úr is, aki Gödöllõre elõttünk jutott be, de ott megvárta a feleségét, aki a 25-ös távon indult.

Köszönettel tartozom ezért a túráért sok embernek: útitársaimnak - Vajonmerre, a tûzszerész úr, a Gödöllõ térképpel rendelkezõ úr, mindenki, akivel beszéltem útközben. A rendezõknek, akik felvállalták az egészet és korrektül lebonyolították a túrát, a pontõröknek, akik végig segítõkészek voltak.
Végszó: a százas túra nem egyszerû történet, még akkor sem, ha nincs benne túl sok szintkülönbség, sõt. A talaj, az idõjárás kifoghat az emberen. Viszont már elhiszem, hogy meg lehet csinálni, nem kell hozzá szupermennek lenni, csak nem szabad elhagynia magát az embernek.

 
 
 Túra éve: 2006
vajonmerreTúra éve: 20062007.03.22 16:18:42
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Lemaradás 100 (Aki 100-as akar lenni, tropára kell annak menni... )

Nagyon készültem erre a túrára. Fejben is , és egy kicsit fizikailag is. Kell ez a 100-as, ez lebegett a szemem elõtt. Minden elérhetõ leírást elolvastam, és minden megnézhetõ képtárat végignéztem. Áttértem a dekéktáskára, próbáltam "ügyesen" kitalálni a frissítést. Nem dicsekvésbõl írom ezeket, hanem mert hiába próbáltam "okos" lenni, több fronton is dugába dõltem az elõzetes várakozáshoz képest. Nagyon tartottam a 80 km feletti szakasztól , mert a P85-ön és a HTMV-on ennél a távnál "fejben" szétestem, és nem akartam tovább a fájdalmakkal birkózni. Féltem a legendásan rossz Gödöllõ térképtõl, a kavarásoktól is. Nem lesz sétagalopp tudtam elõre. Nézzük hát sorjában a történetet.

4 órás kelés után, gyors bepakolás és futás az 5 órai vonatra. Nagyon nagy hezitálás után hozom a túrabotokat is. Nagyot reggelizem a vonaton. Veretes társaság a rajtban, Sétálósékat ismerem csak fel. A többiek amolyan "feleidõ alatt lefutom lazán" emberkék, kicsit kényelmetlenül is érzem magam. Mire 6:10-kor rajtolok, már nagyjából "el is porzik" a mezõny. Kényelmes tempóban vagyok Fenyves-hegyen, még kár lenne sietni. Katalinpuszta felé utolér egy fura arafat-fejfedõs Túrázó, aki már számtalanszor "letolta" a túrát, és saját bevallása szerint az õ érdeme a Nagy- Szál-erdei ellenõrzõhely, mivel itt régen rengetegen lecsalták a távot. Hatalmas sárban, iszapban kezdjük a kapaszkodást a Naszályra, áldom magam a túrabotokért. Nemsokára másodszor :) is utolér egy "futóruhás" túrázó, és az arafat-fejfedõs emberkével el is húznak. Egyedül nyomom hát a Naszály-gerincen, a reggeli nap gyönyörûen ragyog a virágos hegyoldalon, szép ez a hegy! Tartok egy kicsit ettõl a mászás-ereszkedéstõl, mert a tavalyi Dunameni35-ön itt nagyon tropára ment a térdem. Ellenõrzõhelyen csinos lányok adják a plusz pecsétet! Óvatosan botozok fel a csúcsig a nagyon utált "kidõlt fás" részeken, és 9:30(14,81 km)-kor fenn is vagyok. Itt ismét csinos lányok a pecsételõk, akik nagyon fáznak. Én kevésbé, már pólóban vagyok, a ruháimat a dekéktáskára csatoltam , ami több okból sem jó : nagyon visszahúz a kolonc, és lelógva sárosak is lesznek járás közben a cipõmtõl a cuccok :(( Nagyon óvatos, botozós-térdkimélõs ereszkedés után gyorsan jön Török-rét 10:05(17,76 km).


Innen jön az ,amire nem igazán készültem fel, és észre sem veszem a "bajt". Nagyon tûz a nap, és szinte végig nyílt területen megy a túra! Hamar Kosd-on vagyok , és kis kereséssel a falu határában meg lesz a piros Rád felé. Eddig minden oké , követem a két ellenõrzõpont közötti 1 pizzaszelet+ 1 csoki + 1 kis ivás taktikát. Ez is hiba, mert a választott hortobágyis-pizzára (egy életre megutáltam) a harmadik szelet után rá sem bírok nézni, és egy idõ után már nem ettem rendesen. Rádon jön be a sokáig "kísértõ" fehér négyzet. Rád után egyenlõre könnyen megvan a Bárányos-oldal ep. 11:53(27,07 km), ahol bazira nem kívánom a kínált narancsot. Innentõl már nem vagyunk a térképen, az itinerre vagyunk bízva, ami egyre zavarosabban fogalmaz. Belépünk a "faluszéli szeméthegyek országába" . Nem csoda, hogy a Burgundia-völgyi pontõr nem talált a "pontjához" :(( Egy helybéli segít, hogy az itiner szerint a négyes elágazásból a jobboldai helyett, a hármas elágazásból a középsõn meg lehessen újra az innentõl nagyon ritka piros jel.
Bár tulajdonképpen semmi megfogható problémám nincsen, de a közérzetem innentõl rohamosan elkezd rosszabbodni.
Észreveszem, hogy az egyik vizesflakonomat elhagytam a deréktáskából:( Szerencsére utolér egy tarisznyás túratárs, akivel beszélgetünk Sámsonról, Lefagyszról , így egy kicsit együtt "silabizálhatjuk" az újra követendõ fehér négyzetet. De mivel 75-ön van és siet, bíztatásomra elrobog, nem akarom feltartani. Az innivalóm hamarosan elfogy, és Váchartyánban nem látok kutat. Nem "kolbászolok el" inni, és ez hiba! Következik Vácrátót szélén az ep. 14:35(40,74 km) , ahol nagy csalódásomra kiderül, hogy "nem megyünk be" a faluba, hanem csak a szélén megyünk el Õrbottyán felé :(

Innentõl aztán van minden jó: susnyába "kényszerített" turistaút, az elsõ és utolsó, sajna nem kicsi kavarásom, szomjhalál-közeli állapot. Nem kicsit vagyok szarul. Térképpel visszatalálok a jelzésre, végre Õrbottyán és végre kút!! Autós ep. 15:58(46,29 km). A veresegyházi vasútállomásig vezetõ út mint egy rémálom : már a talpaim is nagyon fájnak a rosszullét mellett. Elhatározom, hogy kiszállok. Összecsukom, "ledugózóm" a túrabotokat, amiket egy ideje már csak cipelek a sok aszfalt miatt, felhívom a páromat, hogy nem sokára otthon leszek. Vívódom magammal nagyon hogy mi legyen: "Szép ez az 50-es is, és végre otthon pihenhetnék". <-> "Nem ezért jöttem, ha most feladom, sose induljak többé 100-ason." mondja a gyengébb hang. Közben beérek az állomásnál lévõ ep.re, ahol már láthatóan többen befejezik a túrát. Odanyújtom az itinert, rákerül a pecsét 16:50 (50,96 km). "-Befejezném a túrát"- a kislány egy oklevélért nyúl-"de elõbb szusszanok 20 percet,és még eldöntöm." Mondom gyorsan, magamnak is meglepetést okozva. Az oklevelet visszateszik. Leülök, leveszem a cipõt és egy jót kortyolok a délutáni levegõbõl, egy pillanat alatt leszek jobban, kitisztul az agyam. "-Egy perc itt a pesti vonat" mondja az egyik rendezõ, de már megrázom a fejem, onnantól tudom, hogy bárhogyan is de be fogok érni, folytatom, küzdeni fogok!

Bekapok egy zsíroskenyeret, iszom és OT Márkkal indulok tovább, akivel már régóta kerülgettük egymást. Õ ismeri az útvonalat, többször teljesítette a túrát. beérünk Szadára ami a sok szemetes faluszéli úttal ellentétben egy szép kis falu! Újabb "becsületpecsét" az egyik reggeli csinos kislánytól, 2 kóla a boltban, és irány a Margita! Kis kapaszkodás és itt is az ep. 18:31(57,65 km). nehogy jól érezzük magunkat a csúcson: motorosok húznak el, benzinfüstben hagyjuk el a hegyet. Indul a "harc a sötétedéssel" . Márk szerint jó lenne Máriabesnyõre eljutni világosban, de ez már kapásból dõlni látszik. Egyre kevesebb beszélgetéssel toljuk a Pap Miska kút felé. Ezen a szakaszon egy csapat "Gerecsés" robog el mellettünk, "nem semmi" hogy bírják!! Sötétben, egyre fájdalmasabb aszfalton érünk az ep.-re 20:14(65,65 km).
Hirtelen "berobog" az ep-re Gethe és Valter (akit még nem ismertem). Találkozunk Gödöllõn mondja Laci, de ebben a sebesség különbségünket elnézve nem nagyon hiszek! Márkkal felvesszük a lámpákat, átkelünk az autópálya alatt, és kis keveréssel Máriabesnyõ határában vagyunk, egy nagyon szép templom-komplexum mellett. Megyünk át a falun, de egyszercsak Márk kezd borzalmasan belassulni! Próbálom bíztatni, be-be várom a sarkokon, de azt mondja menjek csak nyugodtan egyedül. Nagyon sajnálom, segítenék, de egy ponton túl már nem akarom "nyaggatni" szegényt, tehát kilépek. 500 méter után visszanézek, de már sehol nem látom szegényt :( /Különös utak vezetnek a teljesítés felé/ Kis kavarodással, a gyalogos felüljáró elõtt jövök át a síneken, de egyszer csak megérkezem a gödöllõi Palotakerthez 22:17(73,51 km).

Itt nagy örömömre tényleg még mindig itt van Gethe és Valter, kisvártatva megjön Vlaszij is. A gulyás és a kenyerek már a "semmibe esnek" , az emésztésem már régen gallyra ment :( Jó lenne egy kicsit tartani a tempót a srácokkal!! Nem nagyon bízom ebben, de azért együtt érünk ki Gödöllõrõl, és kelünk át a veszélyes kutyás részen. Így négyen nem vagyunk csábító célpontok, a kutyák nehezebben esnek neki egy csoport embernek, ezt már megfigyeltem. Gethe helyismerete a sötétben is fantasztikus, én egyedül nem tudom hogy találtam volna fel Bolnokára, ahol már egypáran a földön hevernek 23:45( 78,73 km). Egy "idõsebb" túratárs is csatlakozik hozzánk, bölcsen teszi, a srácokkal nem lehet elkavarni. Innen nagy tempót nyomunk talán 6-ost is , pedig Gethéék is ott tartanak km-ben mint mi 100-asok :) Szerencsésen bolyba tömörödve lehagyunk egy ordítozó-randalírozó csapatot (az vonatkozik rájuk, mint a kutyákra, tehát csoportra nehezebben.....). Hamarosan Isaszeg határában vagyunk, itt én leszakadok az "idõsebb" túratárssal, mindketten már meg vagyunk "zakkanva". Nekem innen indul a küzdelmes rész. Isaszegen egyszercsak a padokon ott vannak Vlaszijék, nagyon jól esik, hogy vártak!

Innen már nagyon nehezen tolom a talicskát fel a Honvédsírokig. megint leszakadok, de a srácok megint ott vannak a ponton 02:25(89,79 km)! Az "éltesebb" túratárs már nem akarja velünk "nyomni" tovább."-Még 4 órám van a szintidõbõl" -mondja és marad :( Nem sokat tennék rá, hogy felkelt és továbbjött. Innen 90-tõl már csak két fájdalmas "tömbön" haladok, amiket egy napja még lábaknak hívtak. A bot most sokat segít. innentõl minden kavics amire rálépek "halálos ellenség", és elátkozom a hepehupás utakat. Jönnek a néhány pillanatig tartó "filmszakadások". Egy pillanatra megbillenek és azt képzelem, hogy mindjárt derékig érõ hóba zuhanok. Aztán eszembe jut, hogy ez nem az a túra. Vlaszij és Valter minden kritikus tájékozódási ponton megvár, irányít. A Mély-árkon most sem tudom , hogy jutottam le és fel. Vlaszijjal haladok , talán beszélgetünk is. A sötétben mindenféle épületeket és jármûveket hallucinál az agyam. Egyszercsak megint együtt vagyunk a hársasi kutyák miatt. És jön az utolsó mumus: a nagy aszfalt emelkedõ Bajtemetésre, talán az esõ is eleredt, de talán ezt is képzelem csak. Egy végtelenségig tartó mászás után fenn vagyunk a ponton! 04:14(97,97 km) Innentõl Vlaszij kísér a célig. Minden lépés nagyon fáj az aszfalton, csak annyit tudok, hogy talán hamarosan vége lesz. Rövid filmszakadások jönnek. Egyszer célnak nézünk valami bölcsit, de aztán itt a cél!!
Gethe gratulál, átnyújtom az itinert és lerogyok a lépcsõre, és Vlaszij közvetítésével átveszem a 100-as kitûzõt!! 5:14 (100,15 km) Uramisten, ez nehéz szülés volt! Az utolsó 3 km egy órán át tartott!!! Valter, Gethe, Vlaszij meg tudom elégszer megköszönni azt a hatalmas segítséget amit, Tõletek kaptam a végén!! Köszönöm. És köszönöm a rendezõségnek is a túrát, örökre emlékezetes marad számomra!
 
 
 Túra éve: 2005
SchMTúra éve: 20052005.05.03 11:14:55
megnéz SchM összes beszámolója
Lemaradás 25
Most elõször vittem magammal két nagyobbik fiamat (11 ill. 9 éves) valamint egyik osztálytársukat teljesítménytúrára. Kicsit tartottam tõle, hogy fogják bírni, de nem panaszkodtak. Úgy saccoltam, hogy 7 óra alatt érünk be (pihenõkkel együtt), amit végül is túl léptünk, de azért idõre beértünk.
Az elsõ próbatétel Gödöllõrõl kitalálni volt, de szerencsére várostérkép segítségével azért sikerült;-)
Bolnokán pihentünk egy keveset, majd lecaplattunk Isaszegre. Ott sajnos felül, a síneken kellett átkelni, mert egy csapat az aluljáróban a Rákospatak partján dõlt le pihenni...
Az 1948-as honvédemlékmûnél megcsodáltuk az ijjászversenyt, aztán haladtunk tovább. A szervezõk szépen terelgettek minket, hogy ne menjünk a lõvonalba, mindazonáltal nyugodtabb voltam, amikor magunk mögött hagytuk a "veszélyes" területet. A honvédsírok felé tartva sajnos elhagytam a tájolómat, ha valaki megtalálta, használja egészséggel. Némi csokizás után folytattunk utunkat és egy idõ után valahogy az lett az érzésem, hogy a térképen és a valóságban látott utak nem egészen egyeznek meg egymással. Az igazolólapon lévõ leírás szerint próbáéltunk haladni, de a P+ nem szerepelt a térképen, igaz, a jelzést se találtuk sehol a leírásban szereplõ 1,1km után jobbra... Az órás módszert használva nagyjából betájoltuk magunkat és haladtunk tovább. Már épp kezdtünk volna gyanakodni, hogy mégse jó irányban haladunk, amikor hasonlóan kicsit tanácstalan sorstársakkal találkoztunk, akik viszont egy héttel azelõtt már végigjárták ezt az útvonalat... Megnyugodtunk, hogy mégse vagyunk annyira bénák, majd sikerült megtalálni a továbbvezetõ utat jelzõ kis piros szalagokat. A Bajtemetésre felvezetõ aszfaltút kicsit unalmas volt, a fiúk is kezdtek már elfáradni, de az tartotta bennük a leleket, hogy ha felérünk, akkor utána már (szinte) csak lefele kell menni. Úgy is lett. Lefele megnéztük a Hagyományõrzõ Emlékparkot, valamint egy repülõ röptetést, majd lecaplattunk Pécelre. A focipálya mellett elhaladva belepillanthattunk egy meccsbe, valamint szurkolhattunk, hogy kivédi-e a kapus a 11-est. Majdnem sikerült neki. Pécelen sikerült a hosszabb utat választani, aminek az az elõnye azért megvolt, hogy megálltunk fagyizni, majd hátulról megérkeztünk a célba. A fiúk kajáltak, majd hazavonatoztunk.
Kellemes kis túra volt.
 
 
magyarpityuTúra éve: 20052005.04.20 16:58:10
megnéz magyarpityu összes beszámolója
Lemaradás 75

Szombaton az 5 órai vonattal indultam a Nyugatiból, ami szerencsére 10 perccel késõbb indult, 6-ra Verõcére értem, gyors nevezés, aztán nyomás! Negyed hétkor indultam, fel a Duna mellõl a Fenyves-hegyen át Katalinpusztára, végig a Börzsöny lábánál a Duna mentén. Ilyenkor igazán szép túrázni, még nem kell túl korán kelni a napfelkeltéhez :)) Gyönyörû volt, amint a nap elsõ sugarai bevilágították a Duna völgyét, kezdett felszállni a reggeli pára, csak sejteni lehetett jobbra a Nagy Vizet, balra a Börzsöny hegyei hívogattak, de hiába, mi a Cserhát barátságosabb lankái felé tartottunk. Szendehelyet éppen csak érintettük, a még ritkás lombú erdõben benéztem a Rockenbauer-kopjafáig, aztán irány fel a Naszályra, a túra legmagasabb pontjára. Nehéz út volt, meredek a hegyoldal, nagy sár volt és rengeteg kidöntött fán kellett átmászni. Izgalmas és szép volt, közben a reggeli pára utolért minket, a ködön átsütött a nap, a fák körvonala derengett a reggeli friss illatú erdõben. Egyedül mentem, senki nem zajongott már körülöttem, távol voltam a városok zajától. Gergõ barátom jutott eszembe, vele jártam elõször itt, akkor nagyon megküzdöttem a hegyoldallal. Egyre sûrûbb párában haladtam, szinte belekapaszkodhattam, ahogy húztam fel magam a gyökerek és kidõlt fák között. Fent a Naszály csúcsán pihengettek néhányan, én csak az igazolólapom érvényesíttettem, aztán indultam is tovább, kilátás nem volt. Török-rét felé ereszkedtünk le, onnan tovább Kosdra. Kosd gyönyörû, tiszta, gondozott falu, igazi cserháti gyöngyszem, kedves emberek, a portákon birkák és szarvasmarhák! Két kost is láttam, bár jobban örültem volna, ha a következõ faluban botlottam volna beléjük, mert olyan hihetetlenül hangzik, hogy Kosdon kost láttam! :)) Pedig így volt, elõször távolról két hatalmas megtermett kuvasznak gondoltam õket és cseppet sem örültem, hogy egyedül vagyok, amikor ilyen jószágok szabadon bóklásznak a falu utcáin, aztán közelebb érve láttam, nagyobbak a kuvasznál, a mozgásuk is más és még közelebb már a szarvukat is látni lehetett. Barátságosak voltak és kíváncsiak, bártan közeljöttek. A következõ falu Rád volt, ahonnan már a Gödöllõi-dombság mezõi, szántóföldjei és öntözõcsatornái között haladtunk Vácrátót felé. Hosszan mentünk a Bárányos-oldal vízgyûjtõje mentén, éppen a Cserhát és a Gödöllõi-dombság határán, ez a terület egyik turistatérképen sincs rajta. A falut az arborétum felõl érintettük, majd nemsokára Váchartyánba értünk. Ezután Õrbottyán, Erdõkertes széle, majd Veresegyház közeledett. Beértünk a civilizációba, magunk mögött hagytuk az elmaradott cserháti vidéket, ahol még egy valamirevaló szemétdombot sem tudnak az ottlakók a falvak szélére gyûjteni, itt bezzeg, a Gödöllõi-dombságban szorgosabb népek élnek, tele is a faluszéle szeméttel! Alig pár km választja el a két vidéket, mégis, micsoda különbség, mintha más kultúra és más civilizáció élne, és talán ez valóban így is van! Veresegyházon utolértem egy srácot, ismerte a falut, segített, el ne tévedjek, mert erdõben csak eligazodok valahogy, de faluban mindig elvétem az irányt, ez most is így volt, a vasútállomást nem arról értük el, amerrõl az útvonal-leírás szerint kellett volna. Itt hagytuk el az 50. km-t, már 5 óra volt, lassan haladtam, a tervezett 15 órán belüli teljesítés már nem tûnt reálisnak. Ragyogó idõ volt, de az elég nagy sár alaposan visszafogott. Veresegyházon a vasútállomáson pihentem egy jó félórát (valaki hiányolta budai-H.G-t most hétvégén, nos, ezen a ponton találkoztam vele, aztán belehúztak, mert már Gödöllõig nem értem utol õket), innen irány Szada, ahonnan csak 3 km a Margita. Szada igen meredek falucska, szinte ráépült a Margitára, a Gödöllõi-dombság legmagasabb dombjára. Könnyedén felértem a csúcsra, élveztem a túrát, ismét egyedül mentem, mint szinte eddig végig, még mindig töretlen jókedvvel ragyogott a nap, virágok mindenfelé és persze sár, hol ragadós, hol csúszós, de ez cseppet sem zavart, jóléreztem magam! Délután 7-kor voltam a Margitán, még volt hátra 16 km és nem éreztem különösebb fáradtságot. Nosza, bele-belefutottam lefelé, szerettem volna még a sötétedés elõtt átérni Babatpusztán, gondolván a kutyákra. Már szürkült, mikor leértem, de a félelmem alaptalan volt, se kutya, se ember nem háborított, viszont innen 2 km az autópálya és igencsak idehallatszik a zaja. Félelmetes! Betonúton közeledtem az autópálya felüljárójához, közben gyorsan besötétedett. A Pap Miska kúthoz már koromsötétben értem, elõkerült az elemlámpa, élveztem a szürkület utáni koraesti erdõ hangjait, ahogy elhalkultak a madarak és éledeztek a neszezések és még mindig sehol elõttem, sem utánam senki, egyedül voltam és nagyon szabadnak éreztem magam! Hamarosan két megfáradt túrázót értem utol, tanácstalanok voltak, nem találták az utat, visszajöttek valahonnan az utolsó jelig. Idõközben én már lekéstem az utolsó vonatot, 8 óra elmúlt, fél tízre már nem volt esélyem Gödöllõre érnem, volt még 8 km és sötét volt, no meg Gödöllõn várt minket a gulyás, azt kár lett volna kihagyni. Sebaj, késõ estig jár a HÉV, azzal még haza tudok majd menni, gondoltam, azonban hallottam ám, hogy az egyik túrázó telefonon a húgát hívta, hogy jöjjön érte Gödöllõre és vigye haza. Megkérdeztem, hátha lenne hely nekem is, és volt, micsoda szerencse! Innen hát együtt mentem a két túrázóval. Elbizonytalanodtunk, merre is kell menni, pedig valaki még egy nyilat is rakott az útkeresztezõdésbe, hiába forgattam a térképet, hiába füleltük az autók távolról odaszûrõdõ zajait, végül kimentünk az autóútra, azon értünk be Máriabesnyõre. A Kapucinus templomnál tértünk vissza a piros jelre. Nagyon lassan haladtunk, elfáradtunk, a faluban találtunk is egy kocsmát, ott megpihentünk. Na, innen rettenetes volt újra elindulni, de hamarosan ismét erõre kaptunk, 1/4 11-kor értünk be a gödöllõi palotakertbe, kicsit már sajnáltam is, hogy megérkeztem, de ennyi elég volt, a további 26 km már sok lett volna, fõleg éjszaka. Meg aztán, vasárnap a pasaréti református gyülekezet szervezett egy túrát, azt kár lett volna kihagyni, arra is kellett erõt tartalékolni! A palotakertben gulyás várt minket. 16 óra gyaloglás és 74 km után megérkeztem, fáradtan de jókedvûen, a forró gulyás átmelegítette a gyomromat és a szívemet is! Hamarosan elõkerült a túratárs húga is a kocsival, és olyan rendesek voltak, hogy nemcsak az Árpád-hídig tettek miattam kitérõt, de elhoztak Óbudára, a ház elõtt raktak ki. Nélkülük nem tudom, hogy keveredtem volna haza, kimerülten várhattam volna az éjszakai járatokat. Nagy-nagy köszönet a fuvarért!!! Gyors fürdés, aztán fél 1 fele irány az ágy, nem kellett elringatni. Gyönyörû túra volt, ragyogó idõ és profi rendezés, az útvonal nagy részén sosem jártam még, jövõre a teljes 100 km-t szeretném végigjárni! Az igazolólap mellé részletes útvonal-leírást kaptunk, de nem volt térképvázlat, ami nem ártott volna, még akkor sem, ha az úton végig jól követhetõk voltak a jelzések!
 
 
larzenTúra éve: 20052005.04.18 20:06:28
megnéz larzen összes beszámolója
Igazából nem szívesen írom ezt a beszámolót, de vannak olyan alkalmak is, amikor nem sikerülnek a dolgok, ezeket is el kell fogadni.

Meglehetõsen alapos felkészülés áll mögöttem. A tavaly szûk 750-nel szemben idén több, mint 1100 kilométer került bejegyzésre az edzésnaplóba. Évek óta stabil 80 kilómból hetet leadtam. Különös figyelmet fordítottam mindenre, ami befolyásolhatja az eredményt: influenzás idõben nem ültem buszra, kefírkúrát tartottam, hogy ne legyen gond a gyomrommal, szigorú pihenést iktattam be a túra elõtt, rászoktam a reggel hat órai ébredésre, hogy ne jelentsen túl nagy sokkot a túra elõtti korai kelés. Utolsó futásaimon 125-ös pulzussal stabilan hat percen belüli tempót futottam.

Szombat reggel a megszokotthoz képest késõbbi vonattal mentünk, így teljes hat órát tudtam aludni. Rákosrendezõn szálltam fel a vonatra, amin sok ismerõst fedeztem fel, többek között a szigethalmiak közül Bélát és T. Andrist. Ákibácsi kérdezte, hogy rövid vagy hosszú nadrágban indulok-e. Mondom, hogy rövidben, elég meleget mondtak. És hány rövid nadrágom van? - kérdi. Eltelt pár másodperc, mire leesett: Te hosszúban jöttél? Bútorászosban. Úristem, mekkora hülye vagy.

Szerencsére reggel a Saucony rövidnadrágom mellett döntöttem, ami alá mindig veszek egy rövid vékony legginget, nehogy a nadrág szegése kidörzsölje a combomat, így a Sauconyt át tudtam neki adni.

Vácra érkezve egy srác és két lány ébresztgette a társaságukban levõ srácot, ám õ csak nem akart felkelni. A srác meg az egyik csaj már vonszolta le az alvó srácot, amikor felajánlottam a segítségemet. Sokat dolgozott - mentegették viccesen barátai. Hja, régebben én is munkamániás voltam - gondoltam, de szerencsére már elmúlt.

A tavalyi mezõnyhöz képest igencsak szellõs mezõny képviselte a futókat. Hiányzott Kiss Andris, Illés Bálint és persze Rozita, késõbb kiderült, hogy a csabaiaktól sem Szarvas Matyi, sem Kõrösi Tibi nem jött el. 6:48-kor elrajtoltunk, pár perccel a szigethalmiak és egy montis csapat után. A montisokkal a Fenyves-hegyig kerülgettük egymást, Ákival azt tippelgettük, vajon ki ér fel elõbb a Naszályra, õk vagy mi. A szigethalmiakkal váltottunk pár szót, meglepetésemre Béla tudta az idõtervemet, pedig nem nagyon híreszteltem. Mondjuk nem is titkoltam. :)

A Fenyves-hegyre 24 perc alatt értünk fel, ami a tavalyinál mindössze egy perccel kevesebb, viszont sikerült teljesen kényelmesen felkocogni az emelkedõkön. A terep jó volt, jobbra lepillantva óriási ködfelhõk ülték meg a Duna völgyét. A ponttól lefele már elég durva, erõsen szántásszerû terepen mentünk, de bíztam abban, hogy gyorsan leérünk a mûúthoz, és Katalinpuszta után jobb lesz a terep. Ez nagyjából be is jött, a Naszály oldalában elég jól tudtunk haladni. A fordító után (Nagy-Szál-erdõ) sikerült a kék jelzésen maradni, ráadásul meglepõen járhatónak bizonyult, itt-ott még futni is sikerült rajta. Így 1:45 alatt értünk fel a csúcson levõ geodéziai toronyhoz. Tavaly ehhez öt perccel többre volt szükség.

Fent óriási köd volt, nem nagyon láttunk semmit, nem vonta el a figyelmünket a panoráma, robogtunk lefele. A hely alján, Török-réttõl újra nagy sár kezdõdött, ami Kosd határában kezdett el tragikus méreteket ölteni. Azt hittem, hogy a Naszály lesz a kritikus szakasz, ezzel szemben épp ott kezdõdött. Kosd elõtt, a szántás szélén vastag ragacsos sár fogott vissza, míg a faluba vezetõ szekérúton inkább a csúszós változat dominált. Itt már elég dühös voltam, hiszen egy lejtõs, amúgy nagyon jól futható szekérúton kellett lassítani, megelõzendõ az elcsúszást. Ettõl eltekintve elégedett voltam az idõnkkel: a hegy megmászása után, 24 kilométert megtéve 2:42-nél tartottunk.

A falutól kezdve egy szakaszon új az útvonal. Sokat kanyarogtunk a falu utcáin, majd egy dombra másztunk fel. Lefele, az igen sáros szekérúton egy csúszkáló autó nyomait követtük, amit nemsokára be is értünk. A pontõr a lejtõ közepén leállította az autót, mondván innen majd még vissza tud menni a faluba, de ha még mélyebbre ereszkedik, akkor ez már kérdéses lenne. A pont valójában egy-két kilométerrel lejjebb lett volna egy hídnál. Ez pont 27 kilométer, pont 3 óra.

A következõ szakasz viszonylag kegyes terep volt: füves patakpart, kicsit Galgás érzés volt. Késõbb elkanyarodva a pataktól megint nagy sárba kerültünk. Eddig zárt felhõzet volt felettünk, kicsit fújdogált a szél, idõjárás szempontjából ideális volt. Eddig. Innen viszont kisütött a nap, és hirtelen igencsak meleg lett.

Utolértünk a maradék két embert, aki még elõttünk volt. Egyikük Tóth Gyuri, valahonnan õ is tudta az idõtervemet. Ezek után talán érthetõ, ha legközelebb inkább megtartom magamnak a céljaimat, legalább nem kell magyarázkodnom, ha nem jön össze. Visszaértünk a régi útvonalra, ismét óriási sárban mentünk, mellettünk épp egy bátor hétvégikert tulajdonos autója akadt el a sárban, de nem ajánlottuk fel, hogy megtoljuk. Kis szakaszon változatlan maradt a túra, ám után ismét más irányba kellett menni, amirõl határozottan rossz emlékeim maradtak meg. Úgy éreztem, hogy hosszabb, és állandóan emelkedik. Egy örökkévalóságnak tûnt, mire kiértünk egy betonútra, ami meg alattomosan emelkedett, úgyhogy felgyalogoltunk rajta. Innen lejtõzés Kisnémedibe, és tovább Vácrátót felé. Innen már megszûnt a sár, a talaj sokkal inkább homokos volt, amin csak segített az esõ, viszont a meleg egyre keményebb lett. Megérkezvén a vácrátóti ponthoz szomorúan vettük tudomásul, hogy nem tudnak vizet adni. A pont új helye miatt egy kisebb kitérõt kellett volna tenni a kutakhoz, így inkább Õrbottyán felé indultunk, remélvén, hogy találunk ott vizet.

A vasútállomáson nem volt víz, elõttem már felrémlett Tapírka tavalyi talajfogása, szerencsére azonban egy kiskerttulajdonos megmentett minket a szomjhaláltól és adott két kulacs vizet a kerti csapból. Nagyon rendes volt a bácsi, mert felajánlotta, hogy ha nem ízlik, hoz nekünk bentrõl. Remélem a "nem, köszönjük, ez nagyon jó"-t még hallotta, mert futottunk tovább. Mindketten a fáradtsággal küzdöttünk, bár én nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget, mert ezen a szakaszon (kb. 30 és 50 között) mindig van egy kis mélypont, amit a veresegyházi depó helyrerak. Ebben a szellemben nyomtuk tovább. Veresegyházon elkövettük azt a hibát, hogy elmentünk a régi útvonalon a tóhoz, pedig az idei útvonal valahol rövidít. 5:40-es idõvel értünk féltávhoz. 5 perc depózás következett, próbáltunk rendezni sorainkat, ettünk sós vajas kenyeret, ittunk izoitalt, én lenyomtam egy gélt is, betáraztunk és futottunk tovább. Ekkor már látszott, hogy jelentõs késésben vagyunk, hiszen a túra második fele hosszabb és szintesebb lett az új útvonal által. A montisok viszont még mindig nem értek be minket.

A faluból kiérve sokkal nehezebben ment a futás, mint kellett volna, ráadásul a jobb vádlim is erõsen bejelzett (hasonlóan, mint a Petõfi végén). Kis gyaloglás után a következõ futásnál az oldalam kezdett el szúrni, ráadásul elég durván. Egy idõ után már gyaloglás közben is folyamatosan fájt. Pontosan olyan érzés volt, mint amikor az edzetlen futó túl nagyot vállal. Velem párhuzamosan persze Ákibácsinak is elõjöttek a problémái, neki az Achillese jelezte, hogy nincs minden rendben. Szadára legalább felerészt gyalogoltunk. A faluvégi betonos emelkedõn adtam fel. Már hosszú percek óta képtelen voltam a legszánalmasabb futásra is. Terveim Ákibácsival párhuzamosak voltak. Leültünk kiönteni a cipõinkbõl a sarat és komótosan felballagtunk a Margitára. Megmértem a pulzusomat, közel 120 volt. Pedig csak gyalogoltunk, azt sem keményen. Fent viccesen még nyomtunk egy részidõt az órán, de itt már csak a gödöllõi gulyáshoz gyalogoltunk. Lefele sem futottunk, nekem az oldalam Ákinak az Achillese nem bírta. Elég unalmas volt az a nyolc kilométer, amíg a Pap Miska-kúthoz leértünk. Ott elterültünk, ropit ettünk, mobilon humán mentést kértünk Vicától Gödöllõre. Tóth Gyuriék beértek minket, nagyrész együtt mentünk a 75-ös célig. Mindig van nálam egy Algopirin, eddig soha nem kellett használni, most igen, mert még a fejem is megfájdult.

Gödöllõre 9:30-as idõvel értünk be, ettünk gulyást, ittunk kólát, felszedtük a cuccainkat Pécelrõl és hazajöttünk. Este ráálltam a mérlegre, pont annyi voltam, mint reggel, pedig a célba érkezés után mindössze fél liter folyadékot ittam meg, tehát jól frissítettem. Izmaim rendben vannak, pici izomláz van a 'csúszkáló izmokban', azaz a külsõ és belsõ izomcsoportokban. Nem tudom pontosan, mi lehetett. Talán az elsõ negyven kilométer (fõleg a 25-40 közötti rész) sáros terepén túlságosan erõltettem a kitûzött tempó tartását. Talán az elsõ igazán meleg is belejátszott. Nem tudom.

Azt tudom, hogy ezt a felkészülést nem akarom veszni hagyni, valahol kiadom magamból, de még nem tudom hol. Valószínûleg nem Sárváron.

Egyébként ha viccelni akarnék, azt mondanám, hogy az elsõ 50-en ugyanannyit mentem tavaly Larzen-Ákibácsi módszerrel, mint idén, okosan felkészülve. Sõt, akkor még a vége is jó lett, akkor mire fel ez a sok edzés? :) Persze, ezt csak költõi kérdés. Két hét múlva jön Hajdú 50, ott is van egy kis elintézni valóm, aztán a Rákóczin és a Corvinon szeretnék jó idõt futni. Hogy Corvinon mi az idõterv, azt ne kérdezzétek, ezek után érthetõ, hogy megtartom magamban. :)
 
 
 Túra éve: 2004
larzenTúra éve: 20042005.03.02 16:20:47
megnéz larzen összes beszámolója
Lemaradás 2004

Tavaly, a 12:25-tel elég magasra tettük a mércét, de abban biztosak voltunk, hogy a szintidõ felezés reális cél. Az idõtervünk úgy alakult ki, hogy a tavalyi eredményhez képest a veresegyházi és a gödöllõi pihenõ idejébõl húztunk egy keveset, és a 75km utáni szakaszra is normális tempót írtunk elõ. Sajnos tavaly itt eléggé lelassultunk. Úgy gondoltuk, hogy nem kell gyorsabban futnunk, inkább a hosszútávú állóképességünk erõsödésében bíztunk. Pár nappal a túra elõtt az álmodtam, hogy 11 óra 48 perchez kellene idõtervet készíteni.

Idén a teljes felkészülés, minden edzés, futás, túra és pihenés a Lemaradásnak volt alárendelve. Az eddigi versenyek nem igazán sikerültek, nagyon bíztam abban, hogy most minden összejön, bár már egy hónapja sérüléssel küzdök. Ráadásul Ákibácsinak sincs minden rendben a lábával.

Tavalyhoz hasonlóan a jól bevált 5 órás vonattal indultunk Verõcére. Alvásból a szokásos négy óra jött össze. A rajthelyen beszélgettünk az ismerõsökkel, többek közt a nagy számban megjelent szigethalmiakkal. :) Õk 6.10-kor elindultak, mi 6.17-kor indítottuk az órákat. Kényelmes tempóban indultunk. Ákibácsi roppant okosan visszafogta a tempót az elsõ emelkedõkön: a módszerünket félretéve inkább gyalogoltunk a kaptatókon. Ennek ellenére a tavalyival azonos idõvel értünk az elsõ pontra. Az elején még sok ismerõssel találkoztunk, például Güszivel és Optikával, kicsit késõbb pedig Sétálósék csapatával. Katalinpuszta elõtt, a mûúton értük utol a szigethalmiakat, akikkel Burgundia-völgyig többé-kevésbé együtt mentünk. Említést érdemel Kiss András különmutatványa, miszerint az autóban hagyta az övtáskáját, így egyik kezében kulaccsal, másikban pedig kis nejlonzacskóval kocogta végig a százast. Gondolom, neki a vállizmai külön megköszönték a túrát.

Évek óta keresem a Rockenbauer kopjafát, most végre megtaláltam. Az összes vonatkozó térkép rossz, egyedül az OKT atlasz leírása használható: amikor elérjük a kerítést, akkor lehet látni, az útról nagyjából 30 méterre balra. Felkeresni persze most nem volt idõ. A terep kicsit sárosabb volt, mint tavaly, de abszolút nem vészes mértékben. Lehet, hogy az a szigethalmi sporttárs, aki itt a szemünk láttára feküdt bele egy méretesebb tócsába, ezzel nem teljes mértékben ért egyet. :) Nagy-Szál-erdõig kellemes tempóban bolyozva haladtunk, a közeli terveket beszéltük meg. Andris 13 órát akart menni, legalábbis ezt mondta. Azért sejtettük, hogy ez csak sajtóverzió. :) A ponton Ebola pecsételt, majd indultunk tovább. Az elveszett kék jelzésen szétszakadozott a csapat, Áki tartotta legjobban az útvonalat, azt mondta, hogy végig tudott jönni a kéken. Én a fehér L jelzéseket követtem, az kicsit elõbb kanyarodott fel a gerincre. Én Ákibácsit megvártam a ponton, így pár perccel a szigethalmiak után indultunk tovább a csúcsról. Egy fél perces megállóra azért mindig van idõ a pihenõnél, integettünk a lenti falvaknak. Több ilyen látványban úgysem lesz ma részünk. A Török-réttõl újra a szigethalmiakkal mentünk. Kosd elõtt utolért Illés Bálint, a tavalyi 10:15-ös idejét próbálta 10 alá szorítani. Félre is álltam, mint Baumgartner a kék zászlóra. Kosdon a helyiek kissé meglepõdhettek az sok futón, kedvesen érdeklõdtek és jó utat kívántak. Rád elõtt utoljára visszaelõztük a szigethalmi csapatot, de azt vettem észre, hogy Kis Andris hiányzott a csoportból.

A faluból kifele menet az aszfalton egész jó tempóban tudtunk haladni, kicsit el is szakadtunk a többiektõl. A mûútról lekanyarodva, a hétvégi házak után szomorúan láttam, hogy a jelzésekkel festett nádat lekaszálták. Csak reméltem, hogy az utánunk induló villámlábú FB alakulat (akiknek külön felhívtam a figyelmét erre a helyre) nem fog eltévedni, és nem helyezi a nevemet általam nem kívánt kontextusba.

Burgundia-völggyel kissé elszámítottam magam: úgy emlékeztem, hogy lesz víz, de csak narancsot kaptunk. Én persze már jó elõre megittam a vizem maradékát is. Mindegy, Csörög nincs messze, alig hat kilométer, gyerünk tovább. Vácduka elõtt két óra irányból látszott a Naszály. Elcsodálkoztam rajta, hogy milyen messze van már. A falu amúgy szépen fejlõdik, ahol tavaly még elhagyott terepen mentünk ki a faluból, ott már új utca épülget.

A dombtetõre érve elértünk az elsõ választóvonalhoz: innen kezdõdtek az iszonyú szemétkupacok. Sokat gondolkodtam, hogy jelölhetnek ki a rendezõk ilyen útvonalat, aztán arra gondoltam, hogy jól van ez így: lásd ember, ennyire igénytelen a te fajtád. Hogy lehet az, hogy valaki szelektíven összegyûjti a mûanyag flakonokat, utána kiviszi a faluból és kidobja? Hogy lehet az, hogy nemcsak építési törmeléket, autóalkatrészt dob ki, hanem teljesen hétköznapi kommunális hulladékot is, amit az amúgy kötelezõen fizetett kukásautók elvinnének? Hogy lehet az, hogy az emberek kikupacolják a szemetüket a faluszéli fenyvesbe, aztán saját gyermekeiket engedik oda játszani (Õrbottyánnál láttam)?? Hogy lehet az, hogy kiviszik a szemetet a szekérút szélére, ahonnan a szél belefújja a mûvelt földre, amit learatnak és utána megesznek? Csanya mondta, de nekem is eszembe jutott: ez olyan, mintha valaki a saját szájába szarna.

Csörögön ittunk, de csak egy keveset, mert csak valami nagyon édes szörppel készültek a rendezõk, vizük nem volt. Innen kezdõdött tavaly a mélypontom. Most viszont Áki érezte furcsán magát. Azért indultunk tovább, jó tempóban. Vácrátóton frissítettünk a kútnál, majd az arborétumhoz érve Kiss Andrist vettük észre. Még nem érkeztek meg a pontõrök. Ez legyen az õ bajuk, mi indulunk tovább - gondoltuk.

A faluból kimenet Ákos megállt, azt mondta, hogy valami furcsát érzett a sérült lábában. Pár lépés után újra kocogni kezdtünk, de a falu határban lemaradt. Késõbb hiába nézegettem vissza, csak nem tûnt fel. Sajnos hirtelen történt minden, nem tudtuk megbeszélni a továbbiakat. Innen Andrissal mentünk a célig.

Õrbottyánra érve már én sem voltam olyan friss, amilyennek illett volna, mindössze egy maratoni résztáv végén. Ráadásul a pontokra történõ érkezés idejébõl azt vettem ki, hogy percre a tavalyi idõket futjuk itt is. Ez elég baljós jel volt, hiszen titokban picit bíztam abban, hogy a tavaly nagyon nehézre sikerült Csörög - Veresegyház szakasz idején most könnyedén tudok pár percet hozni. Ezzel szemben idõt nem nyertem, sõt a tavalyi mélypont egy sokkal gyengébb változata is utolért. Veresegyházra 5:47 alatt értünk be, 2 perccel a tavalyi idõ után. Itt sikerült elõször elõnyt szerezni tavalyhoz, hiszen rövidebbet pihentünk. A ponton 7241Gabi várta a villámlábúakat, jól esett a bíztatása. Andris sört depózott magának, én kávét. E nem éppen tudományos kutatások alapján összeállított frissítõ megtette a hatását, a tavalyihoz hasonlóan, újult erõvel indultunk Szada felé. Indulás elõtt még kinéztem a vasútállomás elé, hátha látom Ákibácsit beérkezni, de sajnos semmi narancssárga nem tûnt fel az úton, továbbindultunk. Andrással beszélgettünk mindenféle tervekrõl, távoli nagyokról és közeli tavasziakról egyaránt, úgyhogy nagyon jól telt az idõ.

Szada kellemes kis település a túra szempontjából: a végénél már a Margita lábánál vagyunk, innen sokkal kellemesebb megmászni, mint a Corvinon Erdõkertes felõl. Arról nem is beszélve, hogy a csúcstól a Pap Miska kútig az egyik legjobb szakasz várt ránk, tavalyhoz hasonlóan itt is sikerült kicsivel hat percen belüli ezreket produkálni, ahonnan újabb háromnegyed óra múlva már Gödöllõn voltunk.

Tavaly alig vártam ezt a pihenõt, annyira fáradt voltam. Idén egyedül az éhség miatt akartam minél elõbb odaérni. Gödöllõn mindig dilemma elõtt álltunk: a gulyás legendásan finom és az ember vágyik is valami normális ennivalóra, de sajnos lassan hûl ehetõ hõmérsékletûre. Azt találtam ki, hogy csak fél adag sûrûjét kérünk, talán ez egy jó kompromisszum. Áki ezt azzal fejlesztette tovább, hogy a levét elvihetnénk kulacsban az útra. Az ötlet kicsit hasonlít Miki krumplileves-turmixára, úgyhogy (hasonlóan az említett leveshez) ez is rövid úton ment a kukába. :) A rendezõktõl megtudtam, hogy Áki a lába miatt kiszállt Veresegyházon, de utána autóval átjött ide, és rám hagyta az ide kiküldött kóláját. Nagyon jól esett. A gyors evésnek köszönhetõen sikerült a tavalyi 22 perces pihenõt 10 percre csökkenteni. 8 óra 38 perc után indultunk tovább, pont amikor tavaly beértünk. Itt már látszott, hogy valószínûleg meglesz a felezés, hiszen már 3 perc javítás elegendõ hozzá és nagyon jó erõben éreztem magam.

Emlékeztem ugyan a Bolnoka elõtti emelkedõre, de csak egyre, itt pedig legalább két nagy volt. Ennek ellenére a három perc már bõven megvolt a ponton.

A következõ szakasz volt a holtpont. Nem is volt igazi holtpont, de ez a szakasz volt fejben a legnehezebb. Ekkor már elég fáradt voltam, de még messze volt a cél. Hosszú szakasz volt és nem is nagyon történt semmi, ami kihúzott volna minket a monotóniából. Találkoztunk egy montissal, késõbb egy-két gyalogossal is, de azon kívül semmi. Csak futottunk a mezõkön Andrissal, nem is beszélgettünk. Néha némán rászóltam magamra: Ezt akartad, erre készültél, ráadásul úgy megy, ahogy szeretnéd! Tessék élvezni! És igazából élveztem is.

Egy óra múlva már a nagytarcsai ellenõrzõponttól indultunk tovább. Innen már csak 12 kilométer a célig, ez átbillentett minket. Pécelig újabb harminc percet futottunk. Tavaly itt elvétettük a dolgot, most számomra ismeretlen utakon jutottunk el a vasútállomásig. Még 7 kili. Ki Pécelrõl, a második szemétdombnál be balra, el a dög mellett, Rákoscsaba. A tavalyi 36 perc helyett 26. Még 4 és fél kili. Fel a dombra, jobbra be a mezõn. Emlékszem, tavaly itt nagyon küzdöttünk. Most sokkal jobban nézhettünk ki. Itt kilyukadt egy (az egyetlen) vízhólyag a lábujjamon, muszáj voltam megigazítani a zoknim. Mondtam Andrásnak, hogy menjen csak tovább, ne várjon meg, neki kevesebb ideje van a 12 órához, mint nekem. Továbbindult, bár amikor elköszönt, már újra talpon voltam, és követtem. Igaz, a távolság nõtt kettõnk közt, nem volt értelme ész nélkül hajtanom, hiszen jó idõben voltam és élénken élt bennem a tavalyi hajrá miatti izomgörcs, illetve a Corvinon összeszedett izomszakadás emléke. Úgyhogy a még jólesõ tempóban kocogtam be a célba, két perccel András után, aki ott várt az ajtóban. 11:47 lett a vége. Megvalósult az álom.

Tavaly Ákibácsi azt írta, hogy kb. 80%-ban végeztünk futómozgást. Nem tudom, idén mekkora volt az arány, de biztos sokkal jobb, mint tavaly. A Naszály oldalát leszámítva nem volt olyan, hogy 50 méternél többet gyalogoltunk volna. Illés Bálintnak sikerült a 10 órás terve: 9 és fél óra alatt ért be. Valaki még elõttünk indult és ért be. Ha jól tudom, utánuk az enyém a harmadik legjobb idõ. Mindegy. Megfeleztem.

Tavaly sokkal küzdõsebb volt, idén összehasonlíthatatlanul kevesebb szenvedésbõl jött össze. Talán ezért értékelem kicsit többre a tavalyit. Úgy látszik, hat és fél órát csak egyszer javíthat az ember.

Sajnálom, hogy Ákinak a sérülése nem engedte, hogy végigcsinálja, de Tapírkával kitûzték a 2005-ös idõtervet. 11 óra 46 perc.

Kis statisztika (2003/2004):
50A nettó idõ: 5:44 / 5:47
50B nettó idõ: 5:58 / 5:35
depók: 0:44 / 0:24
Max pulzus 170, átlag 146.
 
 
 Túra éve: 2003
getheTúra éve: 20032006.11.23 19:44:53
megnéz gethe összes beszámolója
LEMARADÁS (Szimfónia öt tételben, emberekre és tájakra)

Ajánlás:
Száz killernek ötven a fele
Egye meg a fészkes fekete fene
Lemaradás túrát já-árom
Míg Rákoskertet taalá-álom.


I. tétel - Bemelegítés (G-dúr, allegretto)
Mottó:Te szoktál menni a Kinizsire? (S. István)

Némileg mesterkélt logisztika és két túramozgalom-igazolófüzetbe való bélyegzés után egyedül vágtam neki a Fenyves-hegynek, ám nagyvártatva összecsapódtam egy váci illetõségû fiatalemberrel, aki igen érdekes taktikát választott az elsõ százasához: hozott 2,5 liter teát, de abból 1,5 litert már 6 km után megivott, hogy ne kelljen cipelni... Ugyanõ tette fel a tétel mottójában megjelenõ kérdést is, majd elmesélte, hogy tavaly benevezett a Kinizsi 40-re, majd továbbment, hogy lássa, meddig tud menni, meg ha végigmegy, hátha megadják neki a díjazást... (A Bánya-hegyig jutott...) Amúgy rendes srác, egészen a Naszályig együtt mentünk. (Apropó, köszönet Fõrendezõ Roland édesapjának, aki valamelyest járható ösvényt alakított ki/festett fel a Naszály oldalában, a járhatatlanná vált kék sáv helyett.)

II. tétel - Gyilkos tempó (H-dúr, allegro)
Mottó:Finom ez a fagyi, csak ilyen ... csucsos. (H. István)

A Naszály õrét, bizonyos Ebolát elhagyva rövidesen megvagy! kiáltással ért utol az ötven (50!) perccel késõbb induló VadMalac. Innen (szinte) nem volt megállás: le a Naszályról, Török-rét, Kósd, Rád, ahol azért kérésemre bementünk négy perc erejéig a cukrászdába. Majd tovább, Burgundia-völgy (ennek a nevén gondolkodtam vagy három napig a túra elõtt...), ahol bár nem kínáltak, ettünk narancsot is, majd Vácduka, ahol egy vállalkozót sem láttunk azon a 100 méteren, amíg a faluban tartózkodtunk...(Pest megyei piros bélyegzõhely...). Tovább Csörög, ahol szörp, majd Vácrátót, ahol kakaós tejmasszából készült tojásfigurák próbáltak sikertelenül jobb kedvre deríteni. (Azért, mert így is maximumon volt a hangulat...). Tovább Õrbottyánba, ahol újabb két perc pihenõre kaptam engedélyt a vasútállomáson. Majd Erdõkertes szélén VadMalac rövid idõre elvált tõlem, hogy hazamenjen ebédelni... Én mentem tovább Veresegyház------- (NINCS A A VÉGÉN, VASUTASOK!!!!) felé, ahol rövid készletkiegészítés és némi környéknézés, valamint menetrendi információ szolgáltatása után megérkeztem a vasútállomásra, életem legjobb 50 km-es idõeredményével...

III. tétel - Hazai pálya (a-moll, andantino)
Mottó:Leves rendelhetõ. (Ing. Stefan Kuis)
Csak ide nem jön a rohadék! (egy pontõr)


Negyven percnyi pihenõ után készen lévõnek éreztem magam, hogy nekivághassak a túra leglerágottabb szakaszának (Margita-Gödöllõ). Sok mesélnivaló nincsen, hacsak a tavaszi este hangulata nem, de azt meg nem lehet elmondani, át kell élni... (Ezért nem szoktam azokat megérteni, akik csak azért sietnek egy nyári túrán, hogy világosban beérjenek.) Máriabesnyõn csukott szemmel is eltaláltam volna a Fácán-sori negyedig, majd legurultunk a vasútállomásra, és az Erzsébet-parki szíves vendéglátás (gulyásleves, kenyér, szörp, asztalhoz hozva!) haszonélvezõi lettünk... De már látszottak a végzet fellegei...

IV. tétel - A Vérfarkas éjszakája (cisz-moll, allegro)
Mottó:A nõvérem ivott két bákárdit meg három sört, úgyhogy teljesen be van b***va, azt se tudja, hol van... Halló, én vagyok! Igen! Most olyanon megyünk, hogy két fehér között van egy kék... olyat keressetek! (egy résztvevõ a zöld sáv jelzésû úton)

Balsejtelmeim beigazolódtak... Nem sokkal továbbindulásunk elõtt két-három, egyenként 50-60 fõbõl álló, általánosiskolás-jellegû csapat startolt... Üvöltözés, ordibálás, káromkodás, dohányfüst kellemes hangulata lengte be az erdõt... Csak egy érdekesség: egy négyes elágazásban, ahol is találkozott a zöld sáv jelzés meg a piros háromszög jelzés (utóbbi balról jött fölfele, a mi utunkra merõlegesen), egy kisebb pánk jellegû csapat elfordult merõlegesen balra, egy másik, vérfarkasokká változott csoport bizonyos Bandi bácsit keresve vagy 300 méterrel fölöttünk járt... De így legalább elébük tudtunk kerülni. Már csak egy éjszakai sátánista drogbuli hangjai zaklatták kedélyünket, és némi bújkálás után máris a nagytarcsai mûút (után) véltük magunkat felfedezni... az ûzött vadak ma éjjel kegyelmet kaptak...

V. tétel - Végjáték (Asz-dúr, andante)
Mottó: nincs

Borzalmas környék, borzalmas bûz, borzalmas fáradtság, beérkezés. Total time: 20:31.
 
 
efemmTúra éve: 20032005.04.19 09:26:06
megnéz efemm összes beszámolója
Lemaradás 100
(99.1km/1700m)
teljesítettem: 22 óra 2 perc alatt

Végre megvan az elsõ sikeres 100km-es teljesítménytúrám! :)

Idõjárás: tökéletes volt. Reggel 6-kor kissé hûvös idõ fogadott, a nap elején a Naszályról lefelé jövet csepergett egy kicsit az esõ, délutánra viszont még a nap is kisütött.
Szolgáltatások: 50-nél zsíroskenyér, 75-nél gulyásleves, egyszer narancs, háromszor csoki, háromszor üdítõ v. szódavíz, útközben kocsmahivatalok igény szerint.
Jelzések: megfelelõek (bár az éjszakai szakasz kivételével elég jól ismertem az útvonalat), este a piros szalagozás lehetett volna sûrûbb és jobban látható, de az itinert olvasva meg lehetett találni a helyes utat.
Útvonal: a Naszályról jó volt a kilátás, az elsõ 30 km-en folyamatosan láttuk a Pilist, Õrbottyán elõtti erdõt beborító "szeméttelep" az katasztrófa, Margita és környéke szép, este pedig már úgysincs mit nézni. :)

Ismerõsök: Ebola a Naszályon pontõrként, Lévay és Hámori sporttársak a rajban, majd az Gödöllön illetve az éjszakai szakaszon, JZ Gödöllõn, két offtopik székesfehérvári sporttárs -akiknek ezúton is köszönöm, hogy az éjszakai szakaszon velük mehettem-, Optika -aki az éjszakai 25-ös távon indult- úgy 80km körül, a célban Vadmalac és Gethe.

Jó hangulatú túrán vehettünk részt az idei Lemaradáson. Szokatlan érzés volt, ahogy éjszaka csaknem az egész 25-ös mezõny félelmetes sebességgel elszáguldott :) mellettünk.

(Lehet, hogy még a fáradtság beszél belõlem, de valahogy az elmúl két hétvége 50km-es ttúrái -Téry, Keleti-Bakony- sokkal nagyobb élményt jelentettek a számomra. Azt hiszem, hogy én nem kedveltem meg a 100 km-es túrát, pedig erõvel is jól bírtam, az idõ is kiváló volt, a szervezés is korrekt, az útvonalat is ismertem. Szerintem a 100km kevésbe túrázás, ez már inkább sport, aminek egyetlen célja van: mindenképpen teljesíteni. Talán túl sokat kellett magamra, az erõm beosztására, a frissítésekre, a lépésekre, a jelzésekre figyelni és kevesebb jutott a tájra, a természetre. Mindegy. Be mertem vállalni, elindultam, végig gyalogoltam, teljesítettem. Ennyi.)

efemm.


Érdekes, hogy nekem fejben nem volt olyan nehéz, csak élményben nem nyújtotta azt, amit például egy Keleti-Bakony a múlt héten.
Leírnám, hogy érzésem szerint nálam mik voltak azok, amik a sikeres 100-as teljesítéshez kellettek: (No nem neked Larzen :), inkább azoknak, akik még hasonló hosszútáv elõtt állnak.)

- Túra elõtt 7 óra alvás. Hétközben szintén elegendõ pihenés.
- Megfelelõ erõnlét. Idén ez a 16. TT-m volt.
- A táv nagyrészét ismertem. 75-öt már kétszer teljesítettem.
- Saját tempó (5-ös átlag felett) az elsõ 75-ön, éjszaka lassabb.
- Végig túrabotokkal mentem.
- Depóval száraz váltás alsó és felsõ ruha Gödöllõre, az éjszakai szakaszra. Csere zokni ugyanitt.
- Bejáratott sportcipõ, dupla zoknival.
- Fejlámpa (sponsored by Csanya, csak még nem tudja:), tartalék izzóval és tartalék elemekkel.
- Frissítés: a szolgáltatások + 1 zacskó szõlõcukor + 5-6 liter folyadék (nálam víz és plussz)
- Majdnek minden ponton megálltam pihenni, izmokat, leginkább a vádlit lazítani, a cipõmbõl kiszórni a port, homokot.
Szerencse tényezõk:
- Jó idõ.
- Terepet ismerõ túratársak az éjszakai szakaszra.

A legfontosabb persze, hogy el kell indulni a túrán. :)

efemm
 
 
larzenTúra éve: 20032005.03.02 16:27:37
megnéz larzen összes beszámolója
Lemaradás 100

Egész téli-tavaszi alapozásunk a Mátrabérc-Lemaradás párosra lett kihegyezve. Sajnos a Mátrabérc nem úgy sikerült, ahogy vártam. Nem tudom pontosan, mi volt a baj két hete, talán fáradt voltam, kissé ásványianyag-hiányos, a pulzusom végig nagyon magas volt, sokszor éreztem, hogy savasodok, amikor még nem kellene. A Nyikom-nyeregnél és valamelyik Koncsúron 5-5 perces pihenõt kellett tartanom, mert annyira kimerült voltam, hogy szédültem.

Ezek után kissé bizonytalanul vártam a Lemaradást és nem is éreztem magam egészen tökéletes erõben. Kissé túledzett vagyok, nem tudtam eleget pihenni. Nem tudok pihenni. A két túra közötti hét végén 50 km montizás, másnap egy félmaratoni távú futóedzés a szigeten, egyéni csúccsal, ez volt a ttúra-mentes hétvége.

Péntek délután kaptam a hírt, hogy -balázs- sérülése miatt nem tarthat velünk, ketten maradtunk Ákibácsival. Este ott tartottam, hogy nem is volt igazán kedvem a túrához. Szombaton négy óra alvás után ébredtem. Reggel rávettem magam, hogy mégis megborotválozzak. Annyira nem érdekelt a dolog, hogy este eszemben sem volt betartani a Szabályt. :) Szokásomtól eltérõen nem ittam kávét, gyanítottam, hogy a Mátrabérces magas pulzusban a kávé is közrejátszott. Így egy kellemeset tudtam aludni a vonaton, ahol több ismerõs túrázó mellett a rég nem látott Ember a Holdon sporttárssal is találkoztam. Mostanában nagyon lefoglalja a suli, most is csak az 50A távot tudta bevállalni bringával, hogy idõben hazaérjen.

Számomra a minimális cél a világosban történõ beérkezés volt. Ha 6.00-kor elindulunk, akkor kb. 14 lett volna rá, de a rajthelyen telt-múlt az idõ, már negyed hét is elmúlt, s még mindig nem indultunk el. Csomagleadás, ismerõsök. Nád Béla mesélt a Pro Patria mátrai szakaszának útvonal változásáról: találtak egy nagyon izmos kis emelkedõt Markazról: 7 km alatt 800 m szintemelkedés... Olyan, mint a Vadálló-kövek, csak hosszabb. :)

6.20-kor indultunk el. Egész jól ment az eleje, kellemes kocogással melegítettünk a kissé hûvös reggelben. Az elsõ pont után efemmel találkoztunk, úgy látszik, a többi topikos a késõbbi vonatokat részesítették elõnyben. Katalinpusztától már nem nagyon találkoztunk senkivel. Sajnos a Nagy-Szál-erdõ pontjával sem, valószínûleg akkor még nem ért oda. Megállapítottuk, hogy a terepviszonyok ritka kedvezõek: pl. eddig még nem volt olyan, hogy a kék eleje a bokros meredek szakaszon teljesen száraz legyen. A hiányzó pontõr után kerestük a kék nyomvonalát. A rendezõk fehér L100 jelzéseket festettek a fákra, ami viszont rövidítés a régi (most már gyakorlatilag nem létezõ) nyomvonalhoz képest: elõbb felkanyarodik a gerincre, s ott csatlakozik vissza a kékre.

A Naszály csúcsán Ebola üldögélt egyedül, fagyoskodva. Jmte icipicit túrázott, a kilencedik jelvényért. Tavalyhoz képest jó negyed órával kevesebb kellett ehhez a szakaszhoz. Pár szót váltottunk, megtudtuk, hogy csak a békéscsabaiak vannak elõttünk, majd indultunk lefele. Török-réten jól esett a szóda, kár, hogy kifolyt a táskámban és péppé áztatta az igazolófüzetemet. Rádon feltûntek elõttünk Szarvas Matyiék, de elõbb egy kis 'frissítõt' kaptunk egy gazda jóvoltából, aki az erõs szélben épp a fáit permetezte. Keserû lett a szám íze. :-( Rád után aztán beértük Matyiékat, beszélgettünk kicsit, innen Veresegyházig kerülgettük egymást. Mindig nagy örömmel tölt el, ha vele találkozok, de ezt már párszor leírtam. Csak küldené már azokat a közös fényképeket, amik a tavalyi kéktúra futásán készültek. :) Burgundia-völgy ep.-nél kiváló narancs és üres százas ikszelõlap fogadott, pár percen belül megérkezett mindenki. Utolért minket Illés Bálint, aki végül 10ó15-ön belül ért célba. (A pályacsúcs amúgy 9ó54 és Szarvas Matyi nevéhez fûzõdik.) Nagyjából Csörögig hármasban együtt mentünk, leginkább Bálint tempójában, talán ez okozhatta, hogy Vácrátót fele gyanúsan fáradni kezdtem.

Egyre rosszabb lett, a lépéseim rövidültek, Ákibácsi váltogatta a futást a gyaloglással, de még így is állandóan elõttem ment. Én küzdöttem, de pszichésen is elfáradtam. Azon gondolkodtam, hogy kiszálljak-e Veresegyházon, vagy menjek tovább gyalog. Nagyon nem volt kedvem sötétben egyedül menni, fõleg azért, mert tartottam az utolsó 25 kilométertõl tájékozódás szempontjából. Márpedig ha Ákibácsi elmegy, akkor nekem meszeltek. De így nem tudom tartani vele a tempót: ha már most visszafogom, mi lesz 80 körül? Azon gondolkodtam, hogy abba kéne hagyni egy idõre az egész túrázást. Tavaly is kb. ekkor hagytam ki két hónapot. Jött Õrbottyán, Veresegyház. Többször frissítettünk kútból, de nem javult a helyzet. Vártam a féltávot. A fejem is fájt, talán a szél miatt (sajnos otthon maradt a kendõm), talán azért is, mert nem ittam kávét, úgyhogy beterveztünk egyet a vasútállomáson.

A holtpont ellenére, az idõnk egész jó lett: 5:45-tel értünk be Veresegyházra, igaz ezt leginkább a Török-rét - Csörög szakasznak köszönhetjük, ahol nagyon jól mentünk. Ettünk-ittunk, kávéztunk, befutottak Matyiék, nyújtás, szerelvényigazítás. Ákibácsi 6:10-zel ért be Veresegyházra két éve, amikor 12:50-et ment, mi most 6:05-tel hagytuk el a pontot. A pihenõ engem nagyon rendbe tett, mind fizikailag, mind szellemileg. A fejfájásom is csökkent, bár végigkísért az egész túrán. Ákibácsi azzal bíztatott, hogy két éve ezen a szakaszon, egész Margitáig alig tudtak futni, nekünk most azért többé-kevésbé ment. A Margita számomra kedves környék a Corvin okán, ezért az emelkedõt is jól bírtam. Lefele aztán futottunk egy nagyot egészen a Papp Miska kútig: mindössze 47 perc kellett a 8 kilométerhez. Innen már nem volt túl messze a gödöllõi pont.

Ettünk egy fél adagot az amúgy nagyon ízletes gulyásból, felvettük a kidepózott lámpákat (du. 3 órakor :), s benyomtam egy PowerGelt. Nád Béláék is befutottak, õk 10 perccel utánunk rajtoltak. 9 óra idõvel indultunk tovább, elég nehézkesen. Ez már nem volt túl könnyû szakasz. A lámpa már alig fért be az övtáskámba, jól kidudorodott, elkezdte kegyetlenül dörzsölni a derekam. Bolnokáig nem is nagyon ment a futás, idõnként tudtunk csak belekocogni. Üres idõnkben néhány fejszámolást végeztünk, pl. hogy a hátra lévõ 25 kilométert jó lenne 3ó50-en belül megtenni, hogy meglegyen Ákibácsinak az új csúcs. Ez azért keménynek tûnt. Nekem már tökmindegy volt, erõvel bírtam, képtelen lettem volna úgy elrontani, hogy ne érjek be világosban. Bolnoka után a nagytarcsai mûútig elég jól lehetett haladni, mentünk is 7,8 km-t egy óra alatt, igaz elég kínkeservesen. Innen már csak 12 kilométer és két óránk van a 12:50-ig! Ennek meg kell lennie! Pécel vasútállomás, még 7 kilométer, 70 perc, és akkor a 12:30 is meglesz! De egyre nehezebben mennek az emelkedõk, pedig nem nagyok. Az utolsó pontnál kissé elkeserítõ a helyzet: 33 perc alatt kellene menni 4,15-öt a 12:30-hoz. Sikerül? Nem? Fene tudja, próbálkozzunk! Nagyon csúnya mozgással haladtunk. Annyira jól esett egy-egy kis belegyaloglás is, de most már nem lehetett lazsálni. Egyenként számoltam vissza magamban a kilométereket. Már láttuk Rákoskert szélét, de elõtte még egy nagy kanyart kellett tenni, ráadásul emelkedõn. Ákibácsinak mondtam, hogy menjen, innen már betalálok egyedül is a célba, õ még esélyes a 12:30-ra. Azt mondta, jó neki a 12:32 is, de együtt megyünk be, ahogy együtt mentünk végig. Rosszul esett volna, ha a saját lazsálásom miatt lesz rosszabb az ideje, úgyhogy erõltessük azt a futást! Ákibácsi olvassa a papírt: még 550 méter jobbra, majd balra fordulva végig az úton. Van 15 percünk. Az utolsó utca hossza nincs a leírásban, kb. 1500 méterre emlékszik. Ez azt jelenti, hogy hat perces ezrekkel kellene futni. Hát ez nem fog összejönni, ez tényleg 12:32 lesz. Azért nyomjuk, ahogy bírjuk, szerencsére kissé lejtõs az utca, de nagyon lassan múlik az idõ. Elõkerül a keresztutca, ezen balra és végig. De hiszen látni a végét! Akkor ez nincs 1500, legfeljebb 500! Nyomjuk, már hat perceseken belül. Begörcsöl a combom, szerencsére csak egy pillanatra, Ákibácsinak a térde fáj. De meglesz ez, simán meglesz! Ki a térre, jobbra, át a lámpánál az autók között, be az iskolához. Még egy kis terepgyakorlat térdmagas akadályokkal és beérünk. 12:25! Még csak háromnegyed hét van.

Pulppal beszélgettünk kicsit a célban, aztán mentünk fürödni. Az ellátás igazán nagyszerû: melegvíz a fürdõben, vajas-zsíros kenyér, üdítõ, ajándékba egy sör. Még világos volt, amikor elindultunk haza.

Most még nem akarok tervezgetni, de jó lenne egyszer szintidõt felezni, úgy hiszem, legközelebb sikerülhet is. A túra rendezõi nagyon kedvesek, lelkesek, az ellátás kimagasló. A terep futásra kitûnõ, sajnos borasztóan szemetes, fõleg az utolsó 25 kilométer. Ezt eddig még nem láttam, mert vagy nem jutottam el addig, vagy már éjszaka volt, de például Pécel és Rákoscsaba között volt egy völgy, alja tele szeméttel, amibõl a nejlonzsacskókat többszáz méteres körzetben fújta szét a szél. :-( Érdekes, hogy a Corvin is nagyjából ennyit megy a Gödöllõi-dombságon, az mégis mintha egy másik táj lenne ebbõl a szempontból...

Az idõjárás kissé melegebbre sikerült, mint ahogy számítottam, sikerült jópár kidörzsölést összeszedni különbözõ helyeken, a legrosszabb a derekam az övtáskám alatt. Ha tudom, hogy ilyen meleg lesz, akkor nem pamutpólót veszek. Vízhólyag, térdfájás, hülye járás, izomláz, kiszáradás, ásványianyag-hiány semmi. A túrán 3 adag Isostart ittam, két Cornexi energiaszeletet, egy PowerGelt. A gyomrom sokkal jobban viselte ezt a túrát, mint bármelyik korábbit, úgyhogy lehet, hogy megválok a Vitalade-tõl, de ezt még letesztelem.

Épp 5 éve kezdtem túrázni, 1998-ban a Gerecse 50 volt az elsõ. Az elsõ túrámhoz több idõ kellett, mint az eddigi utolsóhoz. Egyszer szeretnék egy 12 órán belüli Kinizsit menni, de arra adok magamnak még újabb öt évet. :)
 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.02 16:44:20
megnéz larzen összes beszámolója
A Lemaradásnak Ákibácsival indultunk neki. Mátrabércen szerzett térdfájásom még csak három napja múlt el, nem bíztam benne, hogy végig bírni fogja a túrát. De arra sem gondoltam, hogy már az elején elõjön. Ráadásul hihetetlen nehezen ment a futás. Mindig kell fél-egy óra ahhoz, hogy bemelegedjek, addig csak küszködés az egész, magas a pulzusom, kapkodom a levegõt. Most azonban csak nem akart ez elmúlni, úgyhogy Ákibácsit már Katalinpusztánál arra bíztattam, hogy menjen csak a saját tempójában. A Naszályra (kb. 15km) két órán belül felértem, ami elég jó idõ, csak nagyon sokat kivett belõlem. Lefele még rosszabb volt. A térdem fájt, és próbáltam nem terhelni. Itt elõztek meg a szigethalmiak. Nád Béla a célban meg is jegyezte, hogy elég furcsán futottam.

Kosdot elérve azonban a terep síkká vált, ez sokat segített, ráadásul már valamennyire sikerült belendülni, úgyhogy ez a szakasz viszonylag könnyen ment, eltekintve attól, hogy itt már elég meleg volt. Vácrátótig tudtam futni, utána elfáradtam. Elgyalogoltam Veresegyházig (7ó15p), s bejelentettem, hogy nem megyek tovább. Ittam egy sört, ami azért kicsit helyre tett.

Beértek Eboláék, s úgy döntöttem, elmegyek Gödöllõig, mert onnan könnyebb eljutni a célba és a gulyást sem akartam kihagyni. Viszonylag erõs tempóban mentünk Ebolával, 11ó40-re bent voltunk. Itt szilárd elhatározással kiszálltam. Bemehettem volna a célba 16-17 órás idõvel, de akkor nem tudtam volna kialudni magam a másnapi KKK-ra. Márpedig a KKK 25 kilométere vonzóbb választás, mint a Lemaradás utolsó, sötét és szemetes 25 kilométere. Ilyen helyzetekben általában fogat összeszorítva, de bemegyek a célba (pl. 3híd), de most nem akartam. A térdemre is vigyázni akartam, mert akármennyire is mûködött, folyamatosan éreztem, s próbáltam nem ránehezkedni. Ettõl viszont a másikat terheltem túl. Még egy dolog, hogy én világosban való beérkezést tûztem ki célul, úgyhogy nem is vittem lámpát. De még lámpával sem szívesen mentem volna sötétben, mert nem úgy készültem. Azt is mondhatjuk, hogy idõben jót mentem, csak távban nem. :)

Földi Roland (szervezõ) bevitt majdnem a célig, ott még találkoztam Szarvas Matyival, és a szigethalmiakkal. Matyi és Ákibácsi másfél órával ment rosszabbat, mint tavaly, Béla is azt mondta, hogy volt valami a levegõben, amitõl nekik is nehezen ment. Valószínûleg a reggeli magas páratartalom és a meleg.

Lehet magyarázni, lényeg az, hogy nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettem volna. De azt is éreztem, hogy ha kijön, akkor sem értem volna be 14 óra alatt. Sokat gondolkodtam rajta, és levontam a tanulságot. Ebbõl több is van:
- Ha egymás után két hétig jót megyek (Ecskend, Mátrabérc), az nem garancia arra, hogy a harmadik héten is sikerül
- Kicsit félvállról vettem a dolgot. A tavalyi BEAC Maxin kb. egy lábtörés tudott volna megakadályozni attól, hogy teljesítsek. Most kicsit 'majd csak lesz valahogy' hozzáállással, s kicsit elbizakodottan mentem neki. Megyjegyzem, hogy vagyok még annyira kezdõ futó, hogy nem tudom mire vagyok képes, ezért fordulhatott elõ ez a baki.
- Többen mondták, hogy vigyázzak a térdemre, s a 3híd túra után megfogadtam, hogy ezentúl nem leszek túl büszke kiszállni, ha megfájdul. Most elég óvatos voltam, de akkor is keserû (volt) a szám íze.
- Lehet, hogy a komolyabb eredmények eléréséhez szükség lenne egy-két hétközi, formában tartó edzésre is...
- Eddig minden kitûzött futócél sikerült. Talán ezért is vállaltam túl sokat.
 
 
 Túra éve: 2001
larzenTúra éve: 20012005.03.02 16:44:54
megnéz larzen összes beszámolója
Sikerült!

Ryan és én 19 óra 10 perc alatt teljesítettük a Lemaradás 100-at. Ráadásul az elsõ ötven kilométert 10, a másodikat 9 óra alatt! A Nyugatiban szép számmal gyûltünk össze. Ryan, nehez mokaszin, nagyondinnye, Ember a Holdon, valamint Ryan két ismerõse: Rita (aki K100 és BEAC Maxi teljesítõ, de most a térde miatt csak egy ötvenest vállalt) és István. 7 óra 40 körül rajtoltunk.

Nehez mokaszin és Ember a Holdon már a legelején elhúzott tõlünk, a többiek többé-kevésbé végig együtt maradtunk. A Lemaradás tényleg nem egy nagy szintkülönbségû túra, az egyetlen említésre méltó emelkedõt a Naszály megmászása jelenti, elõtte azonban egy kidõlt fás szakasz jelentett nehézséget, a néhol elég meredek hegyoldalban. Én egyedül, akinek tériszonya van, felmásztam a Naszály
tetején levõ mérõtoronyba. Csodálatos körpanoráma tárult elém! Budapest, a Szentendrei sziget, a Pilis, a Gödöllõi-dombság, a Cserhát és a Börzsöny csúcsai. Különösen a Börzsöny volt igézõ.

Ezen az elsõ szakaszon nagyon jól tudtunk haladni, Csörög közelében értünk utol Jávor Zoltán sporttársat, aki a szántáson vezetõ, majd egy kanyarnál kissé levágó, kitaposott ösvénynél is akkurátusan végigjárta a felszántott turistautat a szántás szélén. Rádon kis pihenõt tartottunk, és megegyeztünk abban, hogy nagyon gyorsak vagyunk: minden megerõltetés nélkül ötös tempó felett haladunk. A Burgundia-völgyben található ep.-nél ismét utolértük Zolit, a frissítés fogyasztása közben kicsit eldumáltunk. Szó esett a frissítésrõl, és megjegyezte nekem, hogy "tudniillik mi is szoktunk túrákat rendezni". :) Jé! :)

Csörög és Vácrátót között valamiért a többiek elkezdtek egy iszonyatos tempót diktálni, azt hiszem azért, mert Rita segíteni akart nekünk, hogy minél tovább jussunk még világosban. 41 perc alatt haladtunk 4.5 kilométert. Úgy terveztük, hogy
60 kilométert tudunk megtenni világosban. Én itt elkezdtem lázadozni, mert egy kis táskában való kotorászás miatt lemaradtam és csak futva értem utol õket. Nagyondinnye is kezdett méltatlankodni a tempón, õ nem igazán érezte jól magát, késõbb úgy döntött, hogy félúton valõszínûleg kiszáll. A bakancsom az elmúlt három túrán nyomta a bokacsontomat, bár már elõre leragasztottam, mégis eléggé elkezdett sajogni. Nagyon jókor jött az ep., itt megpróbáltam kissé lazítani rajta, és - mint késõbb kiderült, sajnos késõn - az egy darab zokni alá felvettem egy másikat is, mert éreztem, hogy ebbõl kellemetlen vízhólyag lesz. Innentõl kezdve betartom, hogy hosszútávú túrára mindenképp két zoknit veszek fel.

Veresegyházon elbúcsúztunk Ritától és Nagyondinnye is kiszállt. (Nagyondinnye! Azért a Rokit meghódítjuk, igaz?) Istvánnal eddig nem sokat beszéltem, de szép lassan kiderült róla egy-két dolog, például az, hogy az elsõ rendezés évében 75 km-et vállalt, de az utána következõ összes évben megcsinálta a százas távot! Sokszoros Roki, BEAC és K100 teljesítõ. Tavaly a Kohász Kékkel melegített be K100-ra. 115 kilométer. Szegény elküldte a célba a meleg ruháját, és nem volt élelme sem, mivel elhitte, hogy a szervezõk féltávnál bõségesen adnak enni. Késõn indult, ezért 60km-nél már elfogyott a kaja: két keksz és egy Plussz tabletta volt a frissítés, ruha a célban, sötétedett, éjjel +5 fokban rövid nadrágban vágott neki a további távnak. És megcsinálta! Látszott rajta, hogy profi az L100 navigációban, s bár a tempója elég gyors volt számomra, kénytelen voltam vele menni, ha nem akartam éjjel eltévedni. Ekkorra ugyanis kiderült, hogy nagyot tévedtem a gödöllõi jelzésekben. Bíztatott, hogy mellõle nem nagyon szoktak kiszállni. Tovább folytattuk a tempós gyaloglást, nagy szerencsénk volt, hogy Margitán és Pap Miska kúton is túljutottunk még világosban. Máriabesnyõre (68km) érve sötétedett be. Innen nagyrészt lakott területen mentünk a 75-ös célig, úgyhogy rendkívül elégedettek voltunk.

Amikor megérkeztünk az ep-re, akkor indult innen tovább nehéz mokaszin és Ember a Holdon kolléga. Sajnos 70 kilométernél elkezdõdött a haláltusám, ami egészen a 90. kilométerig ki is tartott. Azt fontolgattam, hogy valamelyik ponton lemaradok, és megvárok valakit, aki szintént profi a navigációban. A másik lehetõség az volt, hogy bármennyire is nem kívánom, tartom a tempót, és akkor hajnal négyre beérünk (ezt a becslést késõbb háromra, majd fél háromra módosítottuk - nem kis bánatomra). A Gödöllõn elfogyasztottuk a gulyást, megettem egy marok szõlõcukrot és fél órával elõtt indultunk tovább, mint azt elõtte terveztem. István itt kezdett biztatni, hogy milyen csodás eltévedési lehetõségek vannak, ezen a szakaszon szokott összeszedni egy csomó embert, akik innen-onnan kerülnek elõ, visszakeveredve a jó útra. Az elõttünk levõ fényeken jót mosolygott, látszott rajtuk, hogy egy-egy keresztezõdésnél jobbra-balra nézegetnek, keresik az utat, majd megindulnak rossz irányba ("Persze, elmennek balra, mert ott van fény, de az csak egy tanya. Onnan is tovább lehet menni, de aki nem ismeri a terepet, elkeveredik.") Bolnoka elõtt beértünk egy ilyen kevergõ csoportot, igaz ez a hely Istvánt is meglepte kissé, mert egy nagy tarvágáshoz értünk. Elképzelhetõ, hogy mennyi jelzés volt ott, a beszántott erdõ helyén! Mi mentünk, egy srác jött velünk, õ bírta a tempót egészen a végéig.

A Nagytarcsai mûút ep.-nél kénytelen voltam elfeküdni és 10 perc pihenõért könyörögni. Soha nem mentem még 50 felett ötös tempót, most meg már 87-nél tartottunk. Már nem akartam lemaradni, tudtam, az jó eséllyel a túra vége lenne. Hiába volt 12 kilométerre majd 8 óra szintidõm, az eddigi eltévedési lehetõségek meggyõztek arról, hogy itt profi navigátorra van szükség. Ráadásul István még biztatott avval, hogy a csodás lehetõségek még csak most jönnek, el lehet menni pl. egy sertéshizlaldához (itt is ugyanaz a helyzet: az emberek elmennek balra, a fény fele, pedig jobbra kell - a jelzés nem nagyon látható). Tetézte ezt még avval, hogy a legutolsó pár kilométerre is jósolt eltévedési lehetõségeket, igaz már kevesebbet: kb 2-3 jutott 4 kilométerre, kissé elõbb még 7-8 volt az arány. A nagytarcsai ep. kellemes történekekkel szórakoztatott: mesélt pl. egy sporttársról, aki a '96-os Árpád Vezér 200-on elrajtolt, 600 méter után még látták befordulni egy cserjésbe, azóta nem hallott róla senki. :)

Nagy nehezen felkeltem, most már a lámpám is kezdett gyengélkedni. Teljesen szét voltam esve, de láttam kedves hajcsárunkon, hogy õ nagyon szeretne menni (megjegyzem semmi cucca nem volt, így már eléggé fázhatott álldogálás közben), ezért lassan elindultam. A pár perces pihenõ alatt már kezdtek megmerevedni az izmaim, mindig kellett párszáz méter, hogy fel tudjam venni az majd' ötös tempót. Pécelnél is ott akartam hagyatni magam, de addigra már csak 8 km maradt (és hét óra idõelõny!), kezdtem én is egyre jobban lenni - a cél közelében egyre inkább feléledtem. Kis üldögélés amíg kitöltik a papírokat és tovább. Rákoscsaba ep. kis üldögélés és tovább. Az célegyenesben, miután István megígérte, hogy a cél az utca végén van, futottam egy kicsit. Egyrészt a másfajta izomterhelés jólesett, másrészt mostanában mindig futok a túra végén, harmadrészt pedig esély látszott arra, hogy pontosan 19 óra alatt beérjünk.

Sajnos a cél nem az utca végén volt, hanem onnam még 150 méterre (nem tudtam hol), ezért nem sikerült idõre beérni, de a saját idõm így is 19 óra 4 perc lett, csak a papírra írtak 19.10-et. Már a kezemben volt a díjazás, mire a õk beértek. Megbeszéltük, hogy jövõre is együtt megyünk, de akkor éjfélre beérünk (ehehe :). 40 perccel utánunk ért be nehéz mokaszin és Ember a Holdon. Kissé elkeveredtek, pedig õk sem kezdõk L100 terén. :)

Néhány szót a szervezésrõl. Úgy hallottam, a Lemaradás gyakran megnyeri az év Teljesítménytúrája címet. Bár szerintem a Corvin jobb, fõleg a jelzések terén, de meg kell mondani, sok frissítést adtak. István nem értette, minek hozok Lemaradásra kaját, adnak itt eleget. A pontok elég sûrûn vannak, fõleg a végén (87.1, 92.3, 94.5, cél 99.1), ami jó biztatás. A leírás bõséges, de szerintem ez nem pótolja a néha hiányzó jelzéseket. A térkép jó, résztávok meg vannak adva. Szintadat nincs, szintmetszet sem, de a Naszály után nincs is említésre érdemes szint. Aranyos ez a kerámiaplakett is.

Ryan jól viselte a túrát. Gratula a százashoz, remélem nem voltam túl fárasztó a vége fele, a kissé vénasszonyosra vett figurával! :) Nagy reményeket fûzök az Aku-mhoz, ez a bakancs eléggé megszivatott.