Túrabeszámolók


Zalakaros Maraton

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009
 Túra éve: 2011
JakabTúra éve: 20112011.10.14 09:25:09
megnéz Jakab összes beszámolója

Zalakaros. Zala megye legkisebb városát mindenki a fürdõjérõl ismeri. Kevesen gondolnák, hogy a fürdésen kívül milyen kis túraparadicsom veszi körül a várost. Nem elõször jártam itt túrázni, a környék természeti értékei kiemelkedõek, a földrajzi adottságok kedvemre valók, dimb-domb, szõlõk, gesztenyefák, vendégszeretetrõl híres emberek, és a Kis-Balaton közelsége. Mindig szerettem õszidõben szõlõs helyeken túrázni, elkap valami furcsa melankólikus érzés, ha a szõlõ-dió-geszenye, szüret-bor illatát magamba szívom.


Ezen a vasárnapon a Zöldgömb sportkör, és Ujj Zoli szervezésében (http://www.zoldgomb.hu/) a Zalakaros 20 (ami 23 km) túrára mentem Macival. Az idõ napos, de nagyon szeles volt, ezért a 9 órás induláskor még a kesztyûhúzás gondolata is eszembe jutott, fáztam kicsit. Persze a tapasztalt túrázó tudja, hogy nem baj, ha induláskor kicsit fázunk, mert a gyaloglástól - fõleg ha hegynek indulunk - úgyis kimelegszünk. A fõ utcán indultunk el, ami híres a szép piros lándzsa virágairól. Végig a városon ilyenek vannak az út szélén.



Az egész városka gyönyörûen parkosított, szemét sehol, viszont gondozott porták, szép utcák annál inkább. Utunk végig vezetett  a takaros házak és nyaralók között, szinte minden második ház kiadó apartman.




 



A városka dimbes-dombos jellegébõl adódóan hegynek fölfele zöld jelzésen baktattunk túratársaimmal, és egyre szebb lett a panoráma. A város határában sok helyütt van szõlõ, vannak gesztenyefák, és potyogott a dió is az orrunk elõtt.



A zöld jelzés mellett a piros kilátó jelzés a határban lévõ kilátóhoz vezet, most nem arra vitt utunk, de már többször jártam ott, nagyon szép a kilátás, és a központtól nincs több 2 km-nél. Így is láttuk a távolban a fa-szerkezetû építményt.




 



Hamarosan beértünk az erdõbe, ahol igazi zalai vendégmarasztaló sár fogadott bennünket. Nem igazán örültem, de a táj, és a friss levegõ, az erdõ csendje kárpótolt. Hamarosan megpillantottuk a fák között Zalamerenye kis fehér templomát, nagyon szép látvány volt.




 



A túrista jelzések szépen fel vannak festve, ha valaki csak kirándulni akar, kb. 4 km Zalamerenye, érdemes átsétálni a zöld jelzésen. A faluba beérve a templom alatt pontõr fogadott bennünket. Sajnos nem volt idõnk felmenni a Szent Mihály templomba, pedig csábító még a felvezetõ út is.




 



A kis falu csendes volt így vasárnap reggel, még a helyi kocsmát is zárva találtuk. Láttam szép régi kúria szerû házakat, nemesek lakhatták régen. Kár értük, nem sok jelét láttam a faluban építkezésnek, felújításnak, bár a falu már Szent István óta lakott hely. Thury György várkapitány rezidenciája is volt egy ideig. Az õ nevével fémjelzett túra tavasszal kerül megrendezésre.

 





 


A faluközpontban hõsi emlékmû áll az I. és II. világháború hõseinek emlékére. A falu látnivalói még egy kastély, a paplak és káptalanlak, az ótemetõ, a pálos malom romjai. Ennyi látnivaló arra csábít, hogy legközelebb is eljöjjek túrázni, és ezeket a látványosságokat is megnézzem. Az emlékmû rendezett kis parkban áll, mellette haladtunk el.



A falu szélén lévõ tó jó idõben kellemes horgászáshoz, sétához, most borongós volt az idõ, nem idõztünk sokat.



Megint erdõben folytatódott utunk, a következõ ellenõrzési pontig, mely az Öröm-hegy alatt volt. Kis kitérõt kellett tenni a régi kõhídig, ahol megint pontõr várt minket, vízzel, keksszel, szõlõcukoral felszerelve. Itt Balázzsal találkoztun, s a nagy meglepetéstõl elfelejtettem a kõhidat lefotózni. Innentõl a sárnak is vége lett, hegynek indultunk tovább, õsrégi fák között. Nemsorkára felértünk a Postás kulcsosházhoz, ahova bementünk, egy jó kis kávét meg kólát inni. Belépve ismerõsökkel találkoztunk, Átol Csabiék társasága pihengetett itt.


 


.



Nemsokára elhaladtunk a Rockenbauer kopjafa mellett. Nevét biztosan mindenki ismeri a Másfélmillió lépés Magyarországon c. ismeretterjesztõ film miatt, amikor az országos kék túrát végig filmezték. Egy fotóval emlékeztem meg róla.



Hamarosan ismét Zalakaros határában voltunk, még egy harmadik pontõrnél is lejelentkeztünk, és lassan közeledtünk a cél felé. A város határnál szép kis szalonnasütõ helyek vannak kialakítva, hármat is láttunk útközben. Rendesen felmentünk a falu széli dombra, és hátulról megkerülve értünk vissza a célba.

 



Megkaptuk oklevelünket, kitûzõnket, volt zsíros kenyér, így a 700 ft-os nevezés már nem is tûnt soknak. Fájó szívvel intettem búcsút Zalakarosnak, s megígértem neki, hogy visszajövök hozzá, hiszen nemcsak fürdésre, kirándulásra, kikapcsolódásra is alkalmas a környék. Ujj Zoli ez alkalommal kitett magáért, a túra mellett persze futóversenyt is szervezett, és kivételesen pontõrök is voltak mindenhol, meg némi ellátás. A térképpel sem volt bajunk, teljesen jól lehetett tájékozódni róla. Egyedül azt hiányoltam Zolitól, hogy nem gondoskodott arról, hogy ne legyen sár. :-))


 

 
 
 Túra éve: 2010
JakabTúra éve: 20102010.10.28 15:57:30
megnéz Jakab összes beszámolója

Október 10-én Ujj Zoli túrájára indultunk Zalakarosra.


A lányok, Kriszti és Mariann gyalogtúrára indultak. Eredetileg 20 km-re, de kiderült, hogy vadásznak valahol az erdõben, és mindenkit visszaterelnek. Így a lányok 10 km-t bírtak teljesíteni, majd napozva vártak minket Macival.


Mi Macival kerékpározni akartunk, nekünk 10-kor volt a rajt, a futókkal együtt. No persze Maci elporzott, nem is láttam többet, s ha jól sejtem elsõnek ért be. Igaz, összesen hárman tekertünk dupla kört.


Én a saját lányos, illetve háziasszonyos stílusomban tekertem, így nem bírtam olyan tempót mint a srácok. No de nem is ez volt a lényeg.


Az idõ reggel még nagyon hûvösnek indult, köd is volt, de aztán ahogy kezdett felszállni a pára és elõtört a napocska, kellemes lett az idõ.


Az egy körre, ami 37 km volt, 4 órát adtak, és a két körre is. Bár reggel direkt megkérdeztem a szervezõ hölgyet, és mondta, több van rá. Errõl ennyit.


Én épphogy kicsúsztam a 4 órából, de már mindegy is volt, mivel a pontõrök rég elmentek, engem nem vártak meg. Egyszerûen elfelejtették hogy én is tekerek és kint vagyok. Ettõl baromi rossz kedvem lett, mert szerintem nem minden nyanya tekeri le a 70-et úgy kapásból.


Ami viszont lényeges, és ajánlom mindenkinek: A Kis-Balaton mellett egyik oldalon hosszan, nagyon jó minõségû aszfaltos kerékpárút van. Közvetlenül a víz mellett halad, ezért is akartam ezt a tekerést. Sok-sok hattyút, kacsát láttam, nagyon szép ez a rész, a nádasok, a zsilip, stb.


Érdemes egy kirándulásra mindenképpen. Mivel az egész kör 37 km, ajánlom gyengébb biciklistáknak, családoknak is. A többi út ami a falukon átvezet, az is jó, egy része bicikliút, másutt pedig gyér a forgalom, nyugodtan lehet tekerni. Talán az autósok is tudják, hogy kirándulókörnyék, mert elég figyelmesen és óvatosan kerülgettek. Az egykörös bicajtúrán egyébként elég sokan indultak, még németeket is láttam. Egy helyes görkorcsolyás csajjal beszélgettem, mert azzal is lehetett a távot teljesíteni.


Látnivaló még a környéken a Bivalyrezervátum, én tavaly láttam, nagyon tetszett. Gyerekekkel és anélkül is látványos, kúltúrált hely. Ezen kívül Zalaváron van egy emlékmû, természeti bemutatóhely, azt hiszem Kis-Balaton múzeum a neve, és egy régi templomrom maradvány, amit Macival  már régebben megnéztünk, a Templomromok a Dunántúlon mozgalom keretében. A Kis-Balaton közötti aszfaltos úton ki van téve a tábla: Récéskúti bazilika. Csak be kell sétálni a fák közé, párszáz métert, és nagyon áhítatos helyre érkezünk. Egy darabka múlt.


A tekerés befejeztével még egy csalódás ért, sajnos elfogyott a kitûzõ. Így történhetett meg, hogy aki 10 km-t gyalogolt, az kitûzõt kapott, aki 70-et tekert, az majd késõbb valamikor megkapja. Zoli legalábbis ígéretet tett erre. A kritikához meg kell jegyeznem azt is, hogy elnézést kért, amiért nem vártak meg, de olyan bringásokra számítottak két körön, aki a futókkal együtt 4 órán belül beér.


A szervezéssel mindig problémák vannak, bármennyire értékelem Ujj Zoli szervezését lelkesedését, azért van hiányosság, pontatlan információk, stb.


A gyalogtúrán Zsolti-Zsuzsa páros is részt-vett, és Zsuzsától is sok kritikát hallottam a túráról. Hát igen, az embernek hamar el tudják venni a kedvét.


Mindenesetre a lányok jól érezték magukat, sütkéreztek a napon, amíg rám vártak. Gesztenyét is szedtek, igaz az idei termés aprószemû, nem a legfinomabb.


Miután mindenki össze-szedelõzködött, beültünk egy étterembe kajába fojtani a bánatomat. Hát, a dödölle sem volt hibátlan. :-)


Azért a Kis-Balaton körüli tekerés így is kellemes élmény, és ajánlom mindenkinek.