Túrabeszámolók


Éjszakai Hadjárat

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009
 Túra éve: 2009
(budai-)H.G.Túra éve: 20092009.05.15 22:51:50
megnéz (budai-)H.G. összes beszámolója
AZ Éjszakai Hadjárat teljesítménytúrát a Tavaszi Hadjárat 160. évfordulója alkalmából rendezte az Útvonalkövetõk Klubja Tápióbicske - Tápióság - Úri-halastó - Nádas-völgy - Sülysáp - Hrabina-hegy - Cicka - (65: Bajtemetés - Pécel - Határ-hegy - Fiutó-tanya - Ökör-telek-völgy) - Honvédsírok - Isaszeg útvonalon. Túránkra 91 fõ nevezett, közülük 73 fõ teljesítette végül sikeresen a túrát: 50 fõ a 45 km-es, 23 fõ pedig a 65 km-es útvonalon. 18 fõ kényszerült a túra feladására, legtöbben Pécel környékén kavartak el, de néhányan a cél elõtt 4 km-rel, az Öreg-hegyrõl nem tudtak továbbindulni. A teliholdas éjszakának és a sok nyílt terepszakasznak köszönhetõen sokat lehetett megtenni lámpa nélkül és az idõjárás is kedvezõnek bizonyult, bár hajnalra kissé lehûlt a levegõ.

A nevezés a tápióbicskei csatatéren zajlott, ahol indulás elõtt a turisták bekapcsolódhattak a csata forgatagába, megtekinthették az emlékmûsort. Az elsõ ellenõrzõponton, Tápióság Napsugár italboltjában Lipák Pista várta a résztvevõket és ki-ki saját igénye szerint felfrissülhetett önköltségesen. A következõ ellenõrzõpontokon kérdésre kellett válaszolni, pontõrök nem várták a helyszínen a túrázókat. Sülysápon az éjszakai órákban a vasútállomás forgalmi irodájában a vasúti bélyegzés mellett némi elemózsia (ropi, Sport szelet) és ásványvíz, kóla, narancslé várta az éjszaka vándorait.

Sülysáp után hosszú egyenes szakaszok következtek, a mezõny vége a Hrabina-hegyen nem csak magaslessel, de vadászokkal is találkozhatott. Cickatanya után a 400 KV-os távvezetéknél vált külön a két táv. A rövidebb, 45 km-es innen Hársas érintésével, majd a PMP útvonalán érkezett a Honvédsírokhoz. A leggyorsabbak már hajnali fél 3 körül odaérkeztek, így némi kényszerpihenõ következett, mert a cél csak reggel 6 órától nyitott. 1 óra múlva a pontõrök, Oláh Tamásék is megérkeztek és már hajnali tábortûz mellett melegedhettek a hûvös hajnali idõben, miközben a reggeli hadtápot: tejet, kakaót és a péksüteményt (kakaós csiga, túrós táska) fogyaszották.

Eközben a 65 km-t vállalók a Bajtemetés csúcsát mellõzve már jobb minõségû jelzésen ereszkedhettek le a Koporsó-völgybe, de ezt a letérést éjjel sokan benézték. A völgybõl a S jelzésen kapaszkodtak fel a Pap-hegy nyergébe, ahol matricás önellenõrzõ pont és mûzliszeret járt. Ezt a sárga jelzést személyesen újítottam fel két évvel ezelõtt és most végre erre is vezetett egy teljesítménytúra. Péceltõl északi irányba tettek egy nagy kerülõt, itt már a kritikus pontokon rikító sárga krepp szalagokat is kihelyeztem a túrát megelõzõ péntek délután, ennek ellenére innen is többször kértek telefonos segítséget.

A Honvédsíroktól pedig a két táv résztvevõi a legrövidebb úton, a Szobor-hegyen át ereszkedtek le az isaszegi piacra, ahol átvehették a jól megérdemelt díjazást.

* * * * *

Az Éjszakai Hadjárat teljesítménytúra egy hétvégi "triplázási" lehetõség középsõ elemeként ékelõdött az egyszeri rendezésû Tápióbicskei csata emléktúra, illetve a hagyományos Isaszegi csata emléktúra közé. Aki mindhárom túrát sikeresen teljesítette valamelyik távot, de úgy, hogy összesen legalább 80 km-t gyalogolt, az egy szép kupával és egy egyedi díszes oklevéllel térhetett végül haza. 80 km teljesítése esetén a kis kupa, 100 km teljesítéséért a közepes, míg a maximális 160 km-ért a nagy méretû kupát lehetett kiérdemelni.

Nagy kupára (160 km) elõnevezett 24 fõ, végül teljesítette 12 fõ:
- Bödõ Bernadett
- Börcsök András
- Csörgõ Róbert
- Darvas Márton
- Kovács Dániel Márton
- Kulcsár József
- Márton Dániel
- Nyakas Gábor
- Õrsi Bálint
- Szilágyi Anita
- Tamási Géza
- Vass-Eysen Álmos

Közepes kupára (min. 100 km) elõnevezett 22 fõ, teljesítette 18 fõ:
100 km - Lippai Beáta, Makleit László, Strack László, Strackné Galambos Katalin, Szunyog Tamás, Vincze Attila
110 km - Árvai István, Darabos Zoltán, Kovács Barnabás, Pásztor Lajos, Sávoly Tamás, Simor Attila, Soltészné Vica, Tarnai Máté, Tóth Zsolt
130 km - Viczián Zoltán
145 km - Lestyán Jánosné, Véha Béla

Kis kupára (min. 80 km) elõnevezett 20 fõ, teljesítette: 19 fõ:
83 km - Ács Balázs, Ádám László, Baranyi Zsolt, Dr. Bertalan Sándor, Gulyás Borbála, Kalocsai Károly, Mészáros András, Pintér József, Sali Gábor, Szõke Tamás, Tatai László, Toplak József, Zádori Roland
85 km - Bodó István, Dudovics Balázs, Floch Zoltán, Popovics Gábor, Várdai Lajosné
98 km - Béli László

A teljesítõknek gratulálunk!
 
 
AuerTúra éve: 20092009.04.08 17:47:39
megnéz Auer összes beszámolója
Szép napot!

Lett Éjszakai Hadjárat a beszámolható túrák között, úgyhogy áttettem ide a bejegyzésem elsõ felét.

1. Éjszakai Hadjárat 45, 2009. IV. 4-5.

Hosszú hezitálás után a 45-ös távot választottam, mivel a 65-ösre nem lett volna társam, és a kutya- és orvvadászveszély, no meg a számomra ismeretlen terep arra késztetett, hogy megalázó kompromisszumba bocsátkozzam. Végül is egy négyes baráti társaság rajtolt a Tápióbicske melletti kis pavilontól este 7 óra 55 perckor.
Maga a rajt kicsit döcögõs volt, a szervezõk nem igazán csipkedték magukat, meg is súgtam egy társamnak, hogy a Mátrában azért ez nem így megy, dehát nem tolongott mögöttünk kilométeres sor, ezen a pár percen semmi nem múlt, úgyhogy nem zavart a dolog.
Az útvonal elsõ része, szerencsémre éppen a számomra ismeretlen terep (ez tkp. a Tápióbicskétõl Hársasig terjedõ szakasz), meglehetõsen egyszerû volt, hosszú egyenes szakaszokkal, melyekrõl, az Útvonalkövetõk honlapjáról letölthetõ térképnek hála, nem igazán tudtunk letévedni.
Nem óhajtom egyesével végigvenni a pontokat, annyira azért nem történtek kiugróan izgalmas események, csak néhány általános megfigyelést szeretnék megosztani az Olvasóközönséggel.
Az egész túrát egyfajta "éteri" hangulat jellemezte, és bizony az élénkebb képzeletû ember olykor elgondolkozhatott rajta, miféle negyedik dimenzióbeli világokkal kerül metszésbe a miénk helyenként. Nem létezõ zöld keresztek jelzésekbe botlottunk (azaz NEM BOTLOTTUNK), a hídnak sem nevezhetõ áteresz nem létezõ patakon ívelt át, nem létezõ tanya hûlt helye szolgált irányzékként (cickatanya), meg hasonlók. Igazából a zöld jelzést sem láttam a 45-65 elválása és Hársas között, de ez lehet, hogy az én hibám. Szóval mintha titokzatos, nem a mi ismert világunkhoz tartozó dolgokat kellett volna érzékelnünk, tulajdonképpen nem is hétköznapi érzékszerveinkkel, hanem egy intuíciójellegû "hatodik érzékkel." Ez a benyomásom csak akkor engedett fel, amikor - Hársasnál - rájöttem, hogy én itt már ismerõs vagyok, hiszen innét kell fölmenni a jó öreg Bajtemetésre, illetve a P- mentén Isaszegre.
Egyébként, azt hiszem, van affinitásunk a nem evilági behatásokra, mert különösebb gond nélkül megtaláltunk minden ellenõrzõpontot. A Hrabina-hegynél található "elsõ" út menti vadászles, amelynek a létrafokait meg kellett számolni, tulajdonképpen a második volt, elõtte már láttunk egyet, igaz, az kicsit távolabb állt az úttól. Most visszagondolva már abban sem vagyok biztos, hogy valóban ott volt.
A Cickatanya hûlt helyénél nem találtunk piros szalagot. Innen pár másik túrázóval egyetemben jól elmásztunk a rossz irányba. Csak akkor kaptunk észbe, amikor már nagyon nem akart jönni a magasfeszültségû vezeték, és több száz méterrel lejjebb lámpafényeket láttunk. Nem fordultunk vissza - egyenesen átvágtunk lefelé a szántóföldeken. Egyszer csak sûrû bozótos állta utunkat. Egy bátor túratárs megkísérelt átvágni rajta egy ritkásabb szakaszon - remélem, kijutott élve, többé nem láttuk... Mi elindultunk balra, a vezeték felé, és szerencsénkre meg is találtuk az ösvényt, majd rövidesen a két táv elágazását, s innét már gond nélkül betrappoltunk a célba.
A szervezõk felhívták rá a figyelmet, hogy a túra során minimális ellátásra kell számítani. Ennek ismeretében különösen leírhatatlan volt örömünk a Honvédsíroknál kapott bõséges reggeli láttán (volt kakaóscsiga, pogácsa, túró rudi, kakaó és ásványvíz). A célban megkaptuk a kitûzõt, az oklevelet és a gratulációt. Nem tudom, volt-e valami táplálék is, mert hamar követtem két társamat a vasútállomásra, ahol egy-egy jól megérdemelt sör társaságában megvártuk a hatvani személyt (Gödöllõ volt az úticél). Õk felszálltak és mentek aludni, én pedig összeszedtem magam a soron következõ Isaszegi Csata 15-re.
Összességében tehát az Éjszkai Hadjárat igen pozitív élményként maradt meg bennem. Jó, az adminisztráció lassú, de hát istenem, nem azért jöttem, hogy rohanjak, rohanunk épp eleget ebben az ostoba világban. A szervezõk nagyon alaposan fölkészítették az indulni szándékozókat: a honlapon találhattunk részletes leírást, térképet, és útszakaszadatokat is, vagyis jószerint egy komplett itinert. A szalagok jelzett hiányát észre sem vettük - ahol írták, hogy van jelzés, ott sem volt, hát még ahol írták is, hogy nincs... ;) De nem volt jelentõsége, a térkép és az alapos leírás tökéletesen elegendõnek bizonyult. Szerintem nagyon jól sikeredett túra volt ez, köszönet érte a szervezõknek.

Ui.: Ha valaki az Éjszakai Hadjáraton Sülysáp és a Hrabina-hegy között talált (és ne adj' Isten fölvett) egy fejlámpa-belsõt, benne(/körülötte) három ceruzaelemmel, az írjon nekem az auer84@freemail.hu e-mail-címre, mert azt valószínûleg én hagytam el útközben. Köszönöm.