Címlap

Túrabeszámolók


ExVisegrado, paradiso terrestri túrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2009 2009
 Túra éve: 2009
jacikaTúra éve: 20092009.11.12 21:42:03
megnéz jacika összes beszámolója
ExVisegrado, paradiso terrestri
Táv:19,7
Szint:673

Bajnoki futam:gyermek

Szombat hajnalba indultunk 4-en,a kocsit Visegrádon hagytuk, Dömöre busszal mentünk, gyors nevezés és 9:20-kor indultunk (6-os átlaggal kellett volna megcsinálni ami 4 órás menetidõ) a faluból kiérve egy kis emelkedõ, és a fakó jelzések miatt el is tévedtünk már az eleén és pluszba megmásztuk a Prédikálószék szomszédos hegyét. Leérünk egy völgybe majd kapaszkodunk de már a helyes úton a Vadállókövekhez (ez volt az egyetlen hely ahol volt egy kis kilátás), köves csúszós rész után, megérkeztünk a Prédikálószéki pihenõhelyre gyors pecsételés (kilátás nuku, a felhõs idõ miatt).A pöntõsöket megkérdeztük és szerintük 3km-rt és 150m emelkedõt tettünk rá.(11:23)

Következõ ellenõrzõpont Pilisszentlászló,én azt hittem,hogy meredekebb lesz a lejtõ, egy kis kocogás de már behozhatatlan lett az idõ.Le érünk Pszentlászlóra a gesztenyés sörözõbe , ott kapunk csokit.(12:33)

Az utolsó szakasz az Apát-kúti völgy tényleg szép hely fõleg õsszel, a völgy után jön a Kaán-forrás írta az itiner,hogy érdemes a vizét megkóstolni de és csak a kezemet mostam meg benne :D. 60 méterre a forrástól jött az aszfalt a túra végéig.A célba beérve megkaptuk a díjazást,(a kitûzõ kicsit egyszerû volt de mind1) kaptunk a célban zsíros,levváros, és vajas kenyeret és teát.

Összességéban jó volt, lehetett volna szebb is ha az idõ kedvezõbb.


 
 
zsenykaTúra éve: 20092009.11.10 18:00:19
megnéz zsenyka összes beszámolója
Péntek esti egyeztetés Babival a túrával kapcsolatban .Szombati találka nálam Nógrád megyében Szarvasgedén.Békéscsabáról felküzdötte magát hozzám,már ez is szép teljesítmény /köd és esõ /.Indulás Dömösre.Gps bekapcsol és go !Már most elvagyunk késve,de 10-re csak odaérünk.Pesten vezetéstechnikai bemutató: elõadó Babi .Nagyon korrekt és határozott kormánytekergetés,érkezés a Szõke -forrás étteremhez .
Rajt: 9.50-kor. Elsõ eltévedés: a rajt után,majd két kilométer plusz,de ez még happy.Hosszú emelkedés után a sírógörcsös kõszáli kecske nyomán felérünk a Tost-sziklához.Nem volt olyan nehéz ,mint gondoltuk.Dobogókõnél beleszaladok egy szívmelegítõ pálinkába/ a pontõrök 10-es pontoz kapnak tõlem /.amitõl szárnyra kapva megyünk a sárgán lefelé.Dobok egy hátast,Babi megvigasztal és futunk tovább . befutva a második pontra,erõt merítve elindulunk a gyökerek között. Nagyon szép és élvezetes számomra a terep.Fotózás a Vadálló-köveknél és érkezés a Prédikálószékhez .Fújunk és nekiesünk a lejtõs terepnek,mert van mit behoznunk.Mindenrõl szó esik menet közben,így sokkal kellemesebb a futkosás.Nagyokat nevetve futunk tovább. Jól elvagyunk.Köszönet a szalagozásért,nem kell gondolkodni csak futni,ami nagyon jól esik. Bár nyirkos és hideg az idõ egy kicsit ,ez is arra ösztökél ,hogy szaporázzuk lépéseinket.A Gesztenyés-sörözõben jól esik egy sör nekem ,Babinak meg egy Cola.Egy kis kavarodás a piros és a kék miatt ,de van aki szerint jól megyünk .Az itinerre hallgatva nem tévedünk el,ez már nem hiányozna .Nád Bélához érkezve a Fekete-hegyi réteknél már arra gondolok nem sok van hátra.Béla biztat ,hogy siessünk,mert a sötétedés elõtt kellene beérnünk.Nosza szaladás megint.Beérünk a suliba .Idõ : 6óra 13 perc. Fürdés,öltözés és egy kis hagymás kenyérke meg tea.Rohanás a buszmegbe,mert Dömösig le kell jutni a kocsihoz. Szerelvényigazítás és start.A buszozás nem a mi világunk,de most tetszik.Érkezés a parkolóba .Beszállás és indulás haza.Megint Pest,de Babi igazi pilótaként nyomja a pedált és tekeri a szervót.Megállunk egy cafféra és megbeszéljük a mai napot. Mindkettõnk véleménye,hogy nagyon klassz volt minden. Szerintem az a lényeg ,hogy jól érezzük magunkat. Köszönet a Szigethalmiaknak a rendezésért !Jövõre Veletek ugyanitt!
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.11.10 13:13:27
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Ex Visegrado 40 terepfutás

Reggel busszal jutottam el a rajtba, és mivel 9-kor volt a tömegrajt, maradt egy kis idõm készülõdni, aminek ilyenkor azért tudok örülni.

9-kor semmi nem utalt arra hogy itt ma valamilyen indítás lesz, de végül kijött egy szervezõ hölgy és 9:02-kor útnak indított minket.
Endre futott elõl az aszfalton, én utána. A temetõnél elkezdtünk emelkedni, itt két sporttárs hagyott le, kezdtem érezni hogy ma sem leszek dobogós, ugyanis nagyon erõs tempóban távolodtak. Nyomom az emelkedõt is rendesen, pont 1 hete a Piroson jártam itt, akkor nem mertem ilyen erõsen tolni, meg volt már 30 km bennem.
Mögöttem látom egy darabig a Kabóca-Pepexy párost, szépen jönnek õk is.
Dobogókõ elõtt látom az egyik futót visszafele, elképesztõ tempóban rombol lefele.
Endre is jön, 2-3 percre van elõttem, a harmadik futó pont indul a ponttól mikor én odaérek. Dobogókõre 56 perc alatt jutok fel, ami nem rossz, fõleg hogy 8,5 km-re 720 m szint volt. Gyorsan iszok egy színes löttyöt, majd egybõl megjelennek Kabócáék. Nem izgulok, õk most a 30-on vannak. Indulok visszafele, hopp a térkép! Irány vissza, még jó hogy idõben kapcsoltam. A P-n szépen körbemegyek a Rezsõ kilátó fele, szintúgy mint felfele. Köszönés a még fölfelé jövõknek, majd a S- bokatörõs lejtõje jön. Utolérem a rövidgatyás futót, aki közvetlenül elõttem indult Dobogókõrõl, majd kihasználván hogy kicsit óvatosabban megy lefele a tényleg sáros-csúszós terepen egy mozdulattal kielõzöm. Most tényleg erõs tempót megyek lefele, próbálom leszakítani, ami viszonylag hamar sikerült is. A Lukács-árok partján haladok. Nagy sár, és sunyin megbújó pocsolyák jellemzik ezt a szakaszt. A tereprõl elmondható hogy nem volt a mi barátunk ma, iszonyú nagy sár volt, és ezáltal a láb jobban is volt terhelve mint általában.
Az aszfaltról pont idõben térek le, és hamarosan jön a Szentfa kápolnai ellenõrzõpont, ahol még nem pakolták ki a sós dolgokat, így én fogok belõle elõször enni. Legyûrök egy magnézium italt is, ez jó hogy volt itt.
Indulok is tovább, lelkiekben felkészülök a következõ mászásra, ami nagyon nem gyenge, a Prédikálószékre kell feljutni, ami 2,8 km-re 470 m szintet takar.
Eleinte még kocogok amíg nagyon nem vált meredekbe, ezután viszont erõsebb gyalogtempóval jutok fel a Vadálló-kövekhez. Szuper látvány, ahogy a völgyben megbújnak a felhõk. Máris a felhõk fölött vagyok :)
Innen ismét kocogva érek fel a csúcsra, ahol Kontha Gabi pontõrködik.
Elég kemény volt eddig az út (17 km - 1238 m - 2:01). Kb 2-3 percet pihenek, frissítek, ami most nagyon jól is esik. Gabi mondja hogy az elsõ srác csak a 30-on van, és Endre is csak pár percre van elõttem. Kicsit megkönnyebbülök..
Lefele ismét tempózok tovább. Elég sok túrázó jön szembe velem, õk vajon melyik túrát teljesíthetik? Mert hogy nem az Ex Visegradot az tuti, ugyanis az nem erre jön. Látok itinereket is a kézben, így beigazolódott a gyanúm..
Sajnos rátok a "vitéz" szó az oklevélbõl nem fog vonatkozni szemeimben :(
No mindegy, a P+ jelzésen járok már, ami az elsõ néhánytól eltekintve elég siralmas. Még jó hogy van szalagozás. Pár km után ismét szép új jelzések fogadnak. Jó tempóban haladok, de érzem a lábamban hogy elég erõs ez a mai nap, ami nem baj, mert így volt tervezve is. Elhaladok a Kis Rigó mellett végre egyszer világosban. (Beac 110-en itt már mindig sötét van)
Leérek, a Gesztenyés Sörözõben van az ellenõrzõpont. Itthon számolgatva 12-es átlagot jöttem a Préditõl idáig ami yoo, fõleg hogy volt egy kisebb hegy is közte.
Szentlászlóról végig a K- fog kísérni már. Egybõl egy nagyobb emelkedõvel nyit, majd az aszfaltútra térve megszelídül. Az Urak asztalánál még visszafele nem jártam, de továbbra is nagyon tetszik ez a rész. Kicsit fáradok, gyorsan frissítek egyet, majd haladok, de már nem abban az erõs tempóban ami eddig megvolt.
Pap-rét, majd jön a Moli-pihenõ csanya nélkül. Lefele a meredeken valami elképesztõ módon fájt a térdem, minden lépésnél felszisszentem egyet, alig vártam hogy szintben haladjon tovább az út. Lejjebb hatalmas sár volt, de már toronyiránt átmentem rajta, nem izgatott. A szerpentines résznek sosem akart vége lenni, majd a K+ elágazásnál nem volt senki.. Ide volt hirdetve a pont, no mindegy, a lényeg hogy jártam itt. Jön az utolsó kisebb emelkedõ, már gyalogolok rajta görcsöl a vádlim és a combom is kissé, és nem akarom hogy itt a végén csináljak valami hülyeséget. Fönt a rétnél meglelem Nád Bélát. Na mégiscsak van pont, csak kicsit odébb. Béla szívélyesen kínálna, de én most nem kérek semmit, mindjárt a célban vagyok. Azért az energiaitalt elfogadom, és hazafele késõbb le is gyûröm.
Innen már közel vagyok. A Kálvária-hegynél a meredek lefele megint nem esik jól, de most már nem tulajdonítok neki jelentõséget. Az utca elején még egy gyors megállás, itinerolvasás hogy merre tovább, majd berobbantok a célba.

4:08 lett a vége, amivel teljesen elégedett vagyok, fõleg hogy 1763 m volt a szintkülönbség. Második helyen értem be, az elsõ, Endre 5 percet vert rám, ami szintén nem rossz. Kaptam egy érmet, meg egy szép emléktáblát extra dobogós jutalomnak:) Józsi még csinált is képet a dobogósokról, amit várunk majd! :)
Hazafele Pepexy, Kabóca, és Kriszti lett az utitársam.
Pepexynek nagy köszönet hogy ilyen mocskosan is elhozott haza:) Nem lett volna semmi kedvem a világ legtöbb buszmegállóját számláló fél naposnak tûnõ busszal hazajönni :-)

Köszönöm a túrát, jó szervezés volt. A kellemes szombati nap után még egy Monoton Maraton + Mini kombót lenyomtam vasárnap a zuhogó esõben :))
Úgy kell neki..
 
 
biborTúra éve: 20092009.11.07 20:56:50
megnéz bibor összes beszámolója
Ex Visegrado 40 km

6:30 alatt 38 km? Az menni fog nekem! - ezzel a gondolattal indultam neki. Aztán hála a csodálatos fõvárosi közlekedésnek ebbõl a 9kor indulásból nem lett semmi, "ájlavbékávé..." Az utolsó pillanatban még a dömösi buszt elcsíptem így 9:15kor vághattam neki a túrának.
Kapásból elrontottam.. történt ugyanis, hogy a P, Z, S akármi közös jelzésen indultam. De nem csak én: némi egyeztetés után vissza a rendes P-ra . Ha a hülyeség és a térképnemnézés fájna tõlem lett volna hangos Dömös:)
Ez kb. 5 perc volt, gondoltam behozom majd, csak térjek már észhez..A temetõnél sejtem, hogy rendesen el leszek látva sárral ma..
A kerítésmászás tetszik, szeretem az olyat:) A Körtevélyes után társaságom akad. Úgy érzem nagyon lassan haladok a sárban, de az utolérõ srác szerint 5,3-mal megyünk.. lehetne jobb is. Egy ideig együtt megyünk, az olykor ködbe veszõ P-t a segítségével könnyen meglelem. Majd egy egyenes szakaszon elhúzok, hiszen várnak a kilométerek és a hegyek:)
Közben egy elõzõ futó kérdezi: "Erre kapna sírógörcsöt a kõszáli kecske"?:) A favágóknak jó munkár kívánok, bambulászok, s
Tost- sziklánál csodálkozok, hogy csak ennyi? Durvább emelkedõre számítottam. Innen már alig kell felfelé menni Dobogókõig.
A villanyoszlopnál ismerõs BTHE tagokkal találkozok, elõször meg se ismertem õket annyira bele voltam merülve a menésbe..
Az e.p.-t kb. öt méterrõl látom csak meg, olyan köd van. Nagy csoda lenne ha egyszer úgy jutnék fel ide, hogy a kilátónál lássak is valamit.. iszok egy szamócás szörpit, majd usgyi vissza. Nem merek nagyon rohanni mert nem akarom benézni a S letérését.
Megtalálom, aztán lazán kocorászva elõzgetek lefelé, néha nagyokat csúszva, kapok is megjegyzéseket ...:)
A patakoknál nem zavartatom magam, simán átgázolok legalább lemossa a cipõm kicsit. A 2. pontnál megeszem a Sport szeletet, kell a Prédihez az energia.Érdeklõdök a Phsz. -rõl, az õrök azt mondják még nem jött senki vissza, hát bevállalom- juk.Úgy kezdem, hogy egy nagyot visszacsúszok.. szép lesz- gondolom. Az volt.. egy ideig azzal bíztatom magam, h nem is durva ez. Aztán már semmire se gondolok, csak arra, hogy vajon kettõvel vagy hárommal megyek?:) Néhány embert leelõzök , de borzasztó bénának érzem magam, itt biztos sok idõt elbaltázok. De nem állok meg a csúcsig: csak elérem,pecsételés. Itt köszön rám vki- ismerõsnek tûnik, de nem ugrik be honnan. Aztán elmondja: velük csináltam 10en pár km-t a kéken, így már más:) Érdekes, hogy itt összefutottam a párral, nem gondoltam volna.. Ezen meglepõdve indulok tovább a szalaggal is megerõsített úton. Nem volt olyan vészes de a szalag sokat segített, fõleg nekem aki hajlamos a bizonytalankodásra.A P+ szépen újra van festve- nem mindenhol azért.. elérem a Kisrigót és az ismerõs K-en könnyedén a 3. e.p-nak helyet adó sörözõben vagyok. Nem iszok semmit, csoki elég, s lépek is a KP-ra. Emelkedik, de ez semmi a Prédi után.. azok után bárhova felmennék csak oda ne még egyszer:) A Pap-rétnél többen vannak, tanácskoznak. Próbálok segíteni nekik, hogy mi a jó irány. De valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy a K és a P elválik.. remélem nem keveredtek el nagyon. Várom, hogy jöjjenek utánam ,de ha nem hát nem magam vágok neki a továbbiaknak. A K letér és én is. Hosszúnak tûnik. Az Urak asztala résznél nem is csúszik és már nem is megyek olyan betojva mint anno szept. ben, ez biztos a fejlõdés jele:)) A Moli- pihenõhöz vmi durva emelkedõ rémlik, de rájövök, hogy a másik iránybõl jövet nem az. Itt döbbenek rá a Dunát látva , hogy egész közel vagyok Visegrádhoz.. meg arra,hogy a beacon itt milyen jó is volt csanyaék pontja:) A K+ig kényelmesen kocorászva azt hiszem sosem jön már el.. csak megyek le, megyek le mintha végtelenítették volna. . aztán feltûnik nagy örömömre a K+. Az utolsó ponthoz érek, itt iszok. Eddig nem is nagyon ittam még fél l-t se talán..egy kis lefelé a parkolókig majd az a pár lépcsõ és már semmi se tarthat vissza. A Kálvária elõtt egy nagy csapat kiránduló kezd kiabálni, hogy mindent bele meg keményen , siess stb:D Megfogadom tanácsukat, lekanyargok Visegrádra. Annyira belejövök ebbe, hogy a buszmegig meg se állok..=)
Innen vissza a célig, ahol idõt nézek: 15:34, 35 öt írnak a papíromra, vagyis kereken 6:20. Célom az volt, hogy 6:30 alatt legyek, ez sikerült, elégedett lehetek magammal. Jó kis túra volt ez,extra wellness- szolgáltatásokkal: iszappakolás, friss patakvizes cipõ-lábmosás:) Köszönöm, hogy itt lehettem:)
 
 
JakabTúra éve: 20092009.09.21 12:06:09
megnéz Jakab összes beszámolója
Mivel elkezdtük a háromfordulós túrasorozatot, nem maradhatott ki a vasárnapi túra sem. Aránylag késõn, fél kilenc után rajtoltunk el Macival. A rajtnál minden flottul ment, a szervezõk ügyesek voltak.
Vittem botokat, mert számítottam rá, hogy 700 m szintnél elkél a térdemnek a segítség.
Gyönyörûen sütött a nap, jó kis túraidõ ígérkezett.
A téli túrához hasonlóan a Salamon toronynál vezetett az út, aztán a Görgey bércnél volt egy pont. Kimentünk megnézni az emléktáblát, és a panorámát is.
Gyönyörû erdei úton mentünk tovább, megleltük az elsõ tanösvényt, és örültünk hogy milyen jó is ilyen szép idõben túrázni, fõleg ilyen csodaszép helyeken.
A kis tanösvényt végigjárva az Erdei Mûvelõdési Háznál (Makovecz tervezés) várt minket egy kedves hölggyel Nád Béla lelkes pontõrként. Örömmel üdvözölte Macit, aztán kaptunk csokikat, szörpöt, és mindezt baráti jó szó és széles mosoly kíséretében.
Megjegyzem, minden szervezõnek pontõrnek ilyennek kéne lennie.
Innen a második tanösvény következett, ha jól emlékszem a Mogyorós, amihez át kellett vágni a parkolón, el egészen a vadaspark kerítéséig, és onnan tovább a táblák szerint.
Több ismerõssel is találkoztunk, mindenki lelkesen kereste a táblákat és pontokat a tanösvényen, hogy a feladott feladatokra tudjunk válaszolni.
Ahogy észrevettem, mindenki össze-vissza ment ezen a részen, nem volt egyértelmû az útvonal.
Mi azért mindent megtaláltunk és végigjártunk, kár is lett volna bármit kihagyni, hiszen kis tótól kis hídig elkezdve helyes erdei utakig, Boróka forrásig, volt itt minden.
Meglepõdtem, hogy ennyi kiépített tanösvény van, nagyon szép panorámával sok helyütt.
A második tanösvény teljesítése után ismét vissza Nád Béláékhoz, ismét csoki, és málnaszörp.
Következett a harmadik tanösvény végigjárása. Közben folyamatosan küzdöttünk a szintekkel, illetve csak én, Macinak meg sem kottyant.
Nekem azért kezdett melegem lenni, jócskán befûtött a napocska nekünk.
Miután megtaláltuk az ösvényt, és végigmentünk, ismét visszatértünk Nád Béláékhoz, de most meglepetésként energiaitalt, és ropit kaptunk.
Az ellátásra aztán semmi panaszunk nem lehetett.
A hosszabb távnak itt kezdõdött a túra másik fele. A már említett Erdei Mûvelõdési Ház után átvágtunk egy nagy játszótéren, és megindultunk lefele igazi erdei túraúton. A jelzések nem voltak jól láthatóak, ezért a szervezõk szalagozással segítettek minket, rendkívül pontosan.
A lejtõ végén egy szakadék mellett haladtunk jó sokáig, megcsodáltam, egészen sötét volt az erdõ mélyén, és a sziklafal mentén lévõ szakadék, vagy inkább hasadék szinte félelmetesnek tûnt.
Eljutottunk egészen Áprily Lajos emléktáblájáig, ahol élõ pontõr várt minket, aztán felkaptattunk a dombon, és nyaralók mellett haladtunk jó sokáig.
A nap tûzött ránk, az idõ délre járt, beértünk sok caplatás után Dunabogdányba. Némi aszfalt következett a fõúton, aztán vissza a hegyre, földúton nyaralóházak között.
Ismét pontõr, majd egy meglepõen sáros úton be az erdõbe.
A leírás pontos volt, megtaláltuk a kék plusz jelzést, átkeltünk egy vadkerítésen, majd kissé tüskés-bokros meredek hegyoldal következett. A leírás szerint ez szivatós útvonal volt, de nem volt semmi gond vele.
Felértünk egy földútra, ahol ismét összefutottunk ismerõsökkel, Kujomi pl. a Hõsök Túrájáról érkezett 100 km gyaloglás után. Meg sem látszott rajta a fáradtság.
Erdõben vezetett az út végig, nem is sokára visszaértünk a Nagy Villámhoz.
Itt már csak a vár alatt lévõ Viktorián emlékmûvet kellett megkeresni, aztán a meredek köves úton legyalogolni a városba.
A lefele úton szép kálváriát, és annak végén egy kis sziklakáponát is érintettünk, nagyon tetszett.
5 perc híján 5 óra alatt teljesítettük a túrát, bizony voltak szintek, és nagyon meleg is lett.
A célba érve az elõzõhöz hasonló típusú - nekem nagyon tetszõ - kitûzõt kaptunk, és oklevelet.
Volt zsíros és lekváros kenyér, de mi csak teát fogyasztottunk. Igaz abból több pohárral, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert volt mit pótolnunk folyadékból.
Meg kívánom jegyezni, a langyos tea rendkívül jó ötlet volt ebben a melegben. Nem volt tõle további izzadás.
Összességében nagyon jó túra volt, szép idõ, szép útvonalvezetés, jó szervezés.
Én részemrõl az egész szervezõ stábot külön dícséretben részesítem. :-)
 
 
ParadTúra éve: 20092009.02.18 22:28:04
megnéz Parad összes beszámolója
Ex Visegrado, paradiso terrestri 10 - Fedezd fel Visegrádot!

Nem túl korai keléssel 9 elõtt érkeztünk Visegrádra. A rajt megtalálása kis töprengésre adott okot, de végül sikeresen megtaláltuk, és 9.20-kor elrajtoltunk.

Az pénteki havazás ellenére a Fõ utca nem volt annyira csúszós, mint vártam. Elõször a kék sáv jelzésen indultunk, majd a templomtól kezdve rácsatlakoztunk a kék +-ra amit nem is hagytunk el egészen a Salamon toronyig. Még a torony elõtt megleltük az elsõ ellenõzõ kérdést. A toronyhoz vezetõ út felfelé kicsit csúszós volt, így itt rendesen lelassultunk. Nekem nagyjából könnyebb dolgom volt, mert a lábam kímélése végett túrabotokkal mentem végig, de barátnõm csúszkált is rendesen. Miután felértünk a toronyhoz, kicsit kifújtuk magunkat, megcsodáltuk a Dunakanyart, majd a feltámadó szél arra ösztökélt, hogy induljunk tovább.

Követve a kék +-t miután az elkanyarodott fel jobbra, tovább mentünk a dombon fel. A tetején elképzeltük, hogy ott van a parkoló a hó alatt :-) majd felírtuk a második kérdésre a választ az irányító tábláról. Aztán az egyik túrázó felhívta a figyelmünket rá, hogy nekünk nem az kell, hanem a kb. 150 m-re lévõ. Így hát azt is felírtuk. :-)

Utána visszatértünk a kék +-ra. Megküzdöttünk a dombra való feljutásért rendesen. Szép havas volt minden, de éppen ezért csúszott is rendesen. Az itiner alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire sokat kell menni a K+-on hogy elérjük a kék körút jelzést. De mikor már épp kezdtem volna bizonytalankodni, az is megkerült. :-) Itt kaptunk egy bónusz pecsétet, ami a 10-es távon nem járt volna, majd megkerestük az emléktáblát is, hogy az idézetet befejezzük.

Leereszkedve a kék körúton megpillantottuk a sípályát. Kicsit el is gyönyörködtünk benne. Majd az útvonalterv által javasolt aszfalt úton elindultunk jobbra. Egykis dombmászás után megtaláltuk az Erdei Mûvelõdés Házát. Minden nagyon szépen havas volt, és látszott, hogy nem sokan jártak még elõttünk, nem nagyon volt letaposva a hó.

Visszatértünk az aszfaltozott útra, de itt nem találtuk a javasolt kék háromszög jelzést, a bátrabbaknak ajánlott sípályát pedig nem mertük bevállalni a lábam miatt. Így közös elhatározással úgy döntöttünk, hogy az autóúton megyünk fel a bob pályáig utána pedig majd érzésre csak megtaláljuk a Zsitvay-kilátót. Így is tettünk. Egészen hamar felértünk, és nem is csúszott annyira.

A bob pályától már látszódott a kilátó is, így a szinte érintetlen hóban felmásztunk oda is, majd leírtuk a választ az utolsó kérdésre. Gyönyörû kilátás nyílt mind a Dunakanyarrak, mind pedig Dobogókõ felé a hegyekre. Sajnos a kilátóba nem tudtunk felmenni, mert az zárva volt. Megcsodáltuk a sípályát is. Itt most éppen nem tartózkodott senki, mert gondolom nem volt elég hó.

Utána a Kék sáv jelzésen több-kevesebb csúszkálással lementünk a fellegvárig. Ott, mivel élénken élt bennem egy pár évvel ezelõtti esés a meredeken lefelé, ezért inkább úgy döntöttünk hogy lemegyünk Panoráma autóúton. Ez néha már kicsit unalmas volt, de végül csak leértünk. A másikat ilyen hóban, és csúszós idõben nem mertem volna bevállalni.

Végül 13.10-re be is értünk a célba. Nem siettük el a dolgot. :-)
Kellemes és szép túra volt, visszavágyunk! Fõleg, hogy most kimaradt a vár megnézése, de ezt a hiányt legközelebb megpróbáljuk pótolni.

Amit hátrányként tudnék felhozni az talán az, hogy a 800F-tos nevezési díjért cserébe az itinerben "csak" egy útvonalterv volt. Jól esett volna egykis összefoglaló az egyes helyekrõl amelyeket felkerestünk. De ettõl eltekintve jókis túra volt, Visegrád és környéke gyönyörû, a célban pedig isteni a zsíros kenyér. :-)

 
 
[__]_||||||_415_[__]Túra éve: 20092009.02.18 15:13:27
megnéz [__]_||||||_415_[__] összes beszámolója
20 km

Kicsit megint úgy tûnik, hogy nincs helye a leírásomnak, de közzéteszek néhány vidám mozzanatot.

Felkészülés: 0 erõnlét.
Buszról persze hamarabb szálltunk le, mert egy túra szerkós csaj leszállt a hajóállomásnál, nekem meg rév, hajó, egyre megy. Expert haverom is állította, jó helyen vagyunk. Ebben a szellemben 3 ismeretlen is követett. Természetesen a csaj eltûnt az ellenkezõ irányba.

Nevezés után úgy tettünk, mintha rutinosan beugranánk a CBA-ba, közben csak nem volt leírva, hogy jobbra vagy balra induljunk. Ehhez elõször és utoljára beröffentettem a Nokia Maps-et, és kikerestem a Nagy Lajos király útját. Utánunk nem sokan indultak szerintem, 9:30 is elmúlt ekkor.

Várba felfelé kiköptem a tüdõmet, de ez nem meglepõ és nem is ijedeztem tõle különösebben. Mindig ez van mindennek az elején. Az már nagyobb para volt, hogy a legelején a szánkódomb minõségû havon csak lendületbõl találtam fel. Milyen jó, hogy elõre kitaláltuk, hogy futócipõben menjünk.

1. ellenõrzõpont után elolvastam hogy milyen durva lesz, eltettem a papírt, mindenkit elengedtem, és folyamatos öreguras tempóban abszolváltam a szivatós részt. Itt elég nagy lett a hó. Aztán nem volt semmi gáz, de amikor a hegyoldalban ferdén vezetett az út, akkor folyamatosan estem-keltem. Mondanom sem kell, hogy egyedüliként. Mondjuk sárban KO lettem volna.

Az erdészház vagy mi utáni emelkedõn megint direkt nem akartam lefárasztani magam, így megint elengedtem egy 5-6 fõs csoportot. Ja a meglepõ az volt, hogy a gyökér tempóm ellenére is értünk utol embereket, összesen vagy 10-15-öt, és tartásra is be tudtunk állni másokkal.

2. ellenõrzõn benyomtam a citromos fantát, aztán nekimentünk a völgynek. Itt eléggé menetelt a haverom, mondván hogy ne fussunk olyan tré idõt miattam. Olyan kevés lábnyom volt itt, hogy fingom sem volt, hol is kelhettek át a többiek. Nem mintha gondom lett volna vele, csak 1x támaszkodtam bele a vízbe.

Le merem írni: 5h... :)) A kaja nagyon finom volt.
 
 
JakabTúra éve: 20092009.02.16 15:35:57
megnéz Jakab összes beszámolója
ExVisegrado, paradiso terrestri 40-20

Szombati túránk fent említett címre hallgat. Visegrád fennállásának 1000. éve adta a túrasorozat ötletét, melyet a Szigethalmi SE. rendezett.

Macival 7-kor indultunk, és mivel nem akartunk Pesten átevickélni, így a Lovasberény-Bicske-Tök-Tinnye-Perbál-Esztergom-Visegrád útvonal összes kanyarulatát és hóátfúvását élvezhettük.

Kissé megkésve, 9 óra után rajtoltunk. Maci ideges volt, miszerint sosem végez a 40-es távon. De ugyebár tudjuk, ez csak jó alkalom arra, hogy behozza az elõtte elrajtoló 70 ember nagyrészét. (Így is történt). Én csak a 20-as távra merészkedtem, ezért az elsõ hegy alján hagytam Macit elmenni, úgysem tudtam volna fölfele tartani vele a tempót. Elõtte még megcsodáltuk együtt a Salamon tornyot, bánkódtam, hogy elfelejtettem fényképezõgépet hozni, és megbeszéltük, hogy a Fellegvárig együtt haladunk.

Nos, miután Maci elment, én is elérkeztem az elsõ ponthoz a Görgényi bérhez, de csodálkozva néztek rám, a 20-as távnak itt nincs ellenõrzõpontja. Már fel kellett volna kanyarodni a várhoz egy rövidebb úton. Most már nem akartam visszamenni, néhány plusz km nem árthat, és mentem tovább. Mikor felértem a hegytetõre, láttam a várat, egészen messze volt, ezért becsületbõl visszamentem aszfaltúton a Fellegvárhoz, mert szerepelt a leírásunkban, hogy ott kéne haladnom. No persze nem volt pont, ezért újra visszamentem oda, ahol elõzõleg kilyukadtam. Ez megint plusz két km. volt.

No mindegy, megleltem az innen már közös utat, és kocogásba kezdtem, az eddig még nem említett egészen nagy hóban. Mert a Nagy-Villám teteje tiszta hó volt. A Visegrádi kapuig lehetett kocorászni picit, ott aztán tényleg elvált a két (illetve 3, mert 30 km is volt) táv. Itt volt egy ellenõrzõpont végre, kaptam két csokit, aztán továbbindultam egyedül.

Innen baromi meredek emelkedõ következett, a cipõm elázott a hóban, mert nem igazán volt kitaposva az út elõttem. Fogalmam sincs a többiek hol mentek. Vagy nem volt elõttem 20-as távon sok ember? Nem tudom, mindenesetre a vizes cipõ-zoknitól eltekintve nagyon élveztem a havas tájat, szép kilátás nyílt a hegyrõl a Duna-kanyarra.

Egyedül a hófehér erdõben, van valami fílingje. :-)

Szóval hegy. A leírás szerint az Urak Asztala felé tartottam, kis lejtõ, aztán megint nagy emelkedõ, oldalazva a hóban. Egy társaság éppen tanakodott, hogy vajon elinduljon -e felfele, de aztán jöttek utánam, és a célban is láttam õket. :-)

Megint hegy, átmászás vadkerítésen, Pap-rét, aztán a Szent-László hegy oldala, ismét oldalazva, csúszva, hóban, enyhén emelkedve, jó sokáig.

Azt hittem eltévedtem, embert nem láttam a környéken, kezdtem aggódni, hogy már több órája jövök, és még ellenõrzõ pont sehol. Végre hangokat hallottam, utolértem egy társaságot, néhány fiú volt, akik megerõsítettek abban, hogy jófele megyek. (Nehéz volt követni az útleírást, nagyon lerövidítették, térképet pedig nem kaptunk) Miután megszólítottam az egyik srácot, nyomban el is esett, így nem kockáztattam a további beszélgetést.

Sajna elõzni nem lehetett, tériszonyos hegyoldal libasoros ösvényén jártunk, csúszott is, a nagy hóba meg amúgy sem akartam kerülgetni. Lehetõség híján igen lassan baktattam a srácok mögött, amíg ki nem értünk az aszfaltos útra.

Itt elvágtattam, és egy lejtõ aljáig megint tudtam kocogni. Elhagytam a Vadászházat, és hegynek indultam ismét. Már kezdtem magamban morgolódni hogy ez a túra csak hegynek fölfele megy. Végülis a 20 km-ben 1000 m szint volt. Ez a rész viszont ismerõsnek tûnt, jártam már itt kirándulni, és képben voltam hol vagyok. Ez sokat segített, és miután elértem a tetõt, tudtam, hogy az ösvény ami lefele visz milyen, és mikor ér le a faluba, Pilisszentlászlóra.

Épp ideje volt, mert már 4 (!) órája jöttem, és itt jártam mégcsak 13,4 km-nél! (Jó mondjuk volt plusz 4-5 km eltévedésem is, de akkor is.)

Sikeresen le is értem, kocogva persze. Itt jó néhány túratársamat elhagytam, és beérve a faluba megkerestem a Gesztenyés kocsmát. Valóban kocsma volt, még a pontõrök is szívták a cigit, jó nagy füst fogadott. A jutalomként kapott kóla gyors elfogyasztása után menekültem is vissza a jó hideg, de legalább friss levegõre.

Ha nem mondtam volna, nagyon hideg volt. Fõként miután futás után megáll az ember, vizes a háta, kezd fázni egybõl. Fel is vettem a dzsekimet, és a kezem is nagyon fázott. Innen (eddig kék jelzésen jöttem) most piros jelzés vezetett az Apátkúti-völgyön keresztül Visegrádra vissza.

A házakat elhagyva erdei úton haladtam, hamar le is került rólam a kabát. Lehetett megint kocogni. Itt is csináltam képeket, mert az Apátkúti-völgy nagyon romantikus kis patakvölgy.

De aztán jött a feketeleves. Át kellett kelni a patakon. Egyszer, kétszer, háromszor, ó Isten tudja hányszor. Már frászt kaptam, mindig féltem, hogy mikor esek bele. Ráadásul egyedül voltam az aggódásommal. De sikerült megoldanom ügyesen az összes átkelést.

Végül kiértem az aszfaltútra, ahol nem nagyon mertem már kocogni, mert jeges volt, és nagyon csúszott. A völgy továbbra is szép volt, a patak mellett vitt az út, nagy sziklákkal tarkítva, és az Ördög-vízeséssel. Utána egy kis tavacska szerû víztározó következett, amin átfolyt a patak. Lassan beértem Visegrádra, aztán be a célba.

Megkaptam az oklevelet, kitûzõt, és még egy polót is, amit elõzõleg levélben kisírtam magamnak. :-) A célban tea volt, zsíros, vajas, lekváros kenyér. Nem volt rossz az ellátás, de azért a 20 km távnak ugyanannyi volt a nevezése, mint a hosszabb távoknak, (1000 Ft. egységesen) és nekik több ellátás járt. Ezt azért picit nehezményeztem.

Hamarosan átöltöztem, és Atis elé indultam, aki másfél órával elõbb indult reggel, a 30-as távon. Node láss csodát, Maci jött velem szembe vigyorogva! Végül beért a célba Atis is, és beültünk együtt egy jól megérdemelt pizzára.

Legközelebb remélem meg tudjuk nézni a várat és a Királyi Palotát is, mert nagy sajnálatomra most nem érintette ezeket a helyeket az útvonal. Titkon pedig reméltem, hogy a várat - mint általában az ilyen túrákon - féláron megnézhetik a túrázók. Sajnos ez nem így volt. Az útvonalvezetés egyébként nagyon szép, sok-sok heggyel, szép kilátással tarkított.

Egészen extrém túra lett, került bele jég, hó, patakon való átkelés, és az emelkedõk.

A történet képekkel illusztrálva szebb, Atis képeit itt megnézhetitek:

http://exvisegrado30.kertiati.fotoalbum2.hu/

 
 
papamaci67Túra éve: 20092009.02.15 19:22:59
megnéz papamaci67 összes beszámolója
exVisegrado 40

Kicsit vívódtam, mielõtt nekivágtam. Tulajdonképpen ez volt az elsõ túra, aminek a track-jét magam is megterveztem és izgalmasnak tûnt bejárni a tervezett útvonalat. Másfelõl a Margita 40 után nem volt sok kedvem egyedül végigmenni egy ilyen embertpróbáló úton. A fórumon sem reágált Gankin kívül senki, de sajna õ is a 20-asat tervezte teljesíteni. Végül mégis elindultam. Kellemes 8 órás alvás után 9 körül akartam indulni, hogy
ne kelljen pontnyitásra várnom. Amikor azonban Visegrád környékén már hó borította a hegyeket és az utak is fagyosak voltak, már tudtam: ilyen gondjaim biztosan nem lesznek. A nevezés után - legnagyobb örömömre - összefutottam Lótifuti-val és Steve-el (de nem "a jó Hufnágel Seteve, ausztrál milliomos áldassék a neve"). Miután GPS-einket átjárták a hullámok Lótifutival vágtunka Fõ utcának. Az elsõ emelkedõnél aztán kiderült, hogy más elképzeléseink vannak: õ az emelkedõket is futni akarta, hogy legyen "edzésértéke", nekem meg eszem ágában sem volt, mert lesz itt még hegymenetben "edzésérték" :-). Így igen hamar már csak kondenzcsíkját láttam. Ebbéli gondolatokkal elvétettem a K+ elágazását és némileg túlfutottam. Lendületes gyaloglással és egyre gyönyörûbb dunykanyari kilátások közepette értem el a Görgey-bércet. Gyors pecsét után nekivágtam a IV. Béláról már ismert szerpentinnek. Itt ismét összefutottam Steve-el, aki emlékképeket készített a látványról aztán az "egyenletes tempó" jegyében hegymenetben futva távozott. A 2. EP-ig aztán a lejtõkön utolértem az emelkedõkön elhagyott. A Nagy Villám parkolójáig jórészt gyalogoltam, csak a rét után a lankásabb részeken kezdtem el futni. A 2.EP-n a pontõrök topogós folklórmûsora és a mgyoróscsoki új lendületet adott. Tahitótfaluig a táj csodálata és az útvonalvezetés megtippelése le is kötött a figyelmemet. Tahitótfalu szélén Bla és többféle meleg leves várt minket. Bélával kezet szorítottam, de a meleg levest kihagytam, nehogy a komfortérzetem kiteljesítését sugallja a Vörös-kõre vezetõ út elõtt. A S- úgy látszik mindenütt kaptatót jelent, akár a T100-n, akár a HHH-nál, de úgy látszik itt is. Mire a piroshoz értünk a botos túrázók lendülete is alábbhagyott. Aztán a közös szakaszon lehetett kicsit futni, a Kõre vezetõ úton meg frissíteni. Pontõrünk inkább fázósan az esõbeállóba húzódott, ahelyett, hogy a derekas szélben a kõtõl csodálta volna a festõi panorámát. Rövid panoráma körbepillantás után megkezdõdhetett a downhill, ami meglehetõsen jól is esett a Staravoda-ig. Már az EP elõtt csatlakoztam Katona Gabihoz, akivel sok közös túrafutás emléke köt össze. A Staravoda utánígy együtt kocogtunk a Forrás utcán. A jobb kanyar után aztán a szembeszél és az emelkedõ újra gyaloglásra bírt minket, egészen a zöld leágazásáig. Eleinte kocorásztunk, de a hó és emelkedõ kombóját én nem akartam futni. A Szentlászló eleõtti kaptató aztán minden erõnket kiszívta. Én egy kicsit elõbb értem el a pihenõt, de aztán a lejtõ ígéretében továbbzúztam a lejtõn. A szentlászlói aszfaltút nem esett jól a lábaimnak,de azért derakasan futottam a Gesztenbés 6.EP.ig. Itt életet mentett a ételjegyen vett szobahõmérsékletû kóla, aztán zúztam is tovább. A közös szakasz végén jött szembe Kastona Gabi (õ elkavart a pihenõnél). Újra megrohantak a IV. Bélás emlékek: most már csak a festõi Apátkúti völgyön kellett legurulni. Itt a többi távokról jövõk hatására kicsit sûrûbb lett a társaság, a patak egyik partjáról a másikra kacskaringóztunk a köveken. Az egyik átkelésnél elszámítottam magam és kõ helyett száraz faágra lépve jobbláböblítésben volt részem. A Kaaán forrástól egy futósráccal beszélgettünk egy darabon, de ifjúi hevét látva útjára bocsájtottam. A Magda-forrás elõtti réten igyekeztem kibarcochbaázni a piros jelzést, majd megkóstoltam a forrásvizet is. Visegrádra érve aztán már csak a GPS-t nézegetve számoltam visszafelé a métereket. A vége 5:17:01 lett. A fürdés bonyolult logisztikáját hallva inkább lemondtam róla, de kicit bezombisodva pakoltam magamba a sós-zsíros-hagymás kenyeret sûrûn öblítve teával. A kocsi felé battyogva még megnyugodva láttam, hogy Steve és Katona Gabi is beér. Csoda klassz téli túra volt !
 
 
WayfarerTúra éve: 20092009.02.14 19:52:49
megnéz Wayfarer összes beszámolója
ExVisegrado, paradiso terrestri 30

Késõi fekvés és a korai kelés + 110 km levezetése után (állandó utitársnõmmel, ugye Ági... :-))) 9:03 -kor sikerült elindulni a 30-as távon. Amit kissé lazára véve, 6 óra 50 perc alatt teljesítettünk. Volt idõ gyönyörködni a téli tájban, Dunakanyarban, Apát-kúti-völgyben, ... és fényképezni.
Viszonylag egy könnyen teljesíthetõ túra volt a 20-30 cm-es hó ellenére, bár a Tahitótfalu-Pilisszentlászló közötti szakaszon lévõ szerpentin kicsit megviselt. :-)

Nagyon jó túra volt, remek kiszolgálás (csoki, leves, forraltbor, tea, zsiros- vajas- lekvároskenyér -> tiszta Kánaán) és nem utolsó sorban mosolygós és szimpatikus pontõrökkel!

Köszönjük szépen!