Túrabeszámolók


Őszi trapp (BTSSZ)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.10.26 05:29:19
megnéz regulat összes beszámolója

Bevallom, nekem ez a túra mumus volt. Nem is egy, hanem három.

Még 2013-ban jártam ezen az útvonaln először... Akkor valahogy idegen volt még az erdő, a terep. Háromszor is eltévedtünk.

Négy év alatt sok mindent megtapasztaltam, mondhatni összebarátkoztunk, így most jött el az ideje, hogy megnézzem az akkori hatalmas mumusokat, amik letérítetek az útvonalról, és - mondhani - a kétségbeesés határára kergettek.


A mumusok mára összementek. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
panareaTúra éve: 20162016.10.17 17:38:56
megnéz panarea összes beszámolója

 Őszi Trapp 2016


Idén a BTSSZ másik két Trappján már részt vettem, és a jó tapasztalatok alapján nem volt kérdéses, hogy ezen a szombati munkanap miatt röviddé vált hétvégén az Őszi Trappra megyek.


Pilisszentlászló, rajt, 7:30. Hamar túlesünk az adminisztráión, és már indulok is a kéken, köd van és vizes minden, szerencsére a sár viszont abszolút nem akkora, mint amilyenre számítottam. A kék keresztre rátérés után kezdődik az első hosszabb emelkedő, hamar ki is melegszem, és mivel már megint a szokásosan túlöltöztem, egy réteg ruhától megszabadulok. Egész jó lett az idő közben, sokkal hidegebbtől tartottam, de kellemes, pont jó őszi túraidő. Az erdő még nem az igazi őszi pompáját mutatja, de már színeződnek a lombok, szeretem ezt az évszakot!


Lajosforrásnál az első EP (a Trappokban azt is szeretem, hogy mindenhol "emberes" pontok vannak), iszom egy bögre forrásvizet, és indulok a közeli Nagy-Csikóvár felé, melynek a tetején még sose jártam, ez a zöld háromszög út eddig kimaradt a túráimból, jó kis emelkedő felfelé, a csúcson a 2. EP, majd jó meredek sziklás-köves, kicsit sáros úton zúdulok le a hegyről (már amennyire lezúdulásnak lehet nevezni az óvatos kocogást), lent zöld körre váltunk a Gyopár forrásig, és onnan a zöld négyzet vezet a volt Csikóváraljai turistaházig, rácsatlakozunk a piros sávra és onnan aszfaltozás elég hosszan Csobánkáig, egy letérést majdnem benézek, de szerencsére a mögöttem jövő kedves túrázó pár szól, így nem kavarok el.


Hamar itt a 3. EP az Oszoly alatt, müzliszelet az ellátmány, kell is a következő emelkedő előtt egy kis energia utánpótlás, ezt az emelkedőt az Oszoly-nyeregig a sárgán nem túlzottan szeretem, de szerencsére nem hosszú, hamar fent vagyok, tovább le a Kevély-nyereg irányába.... Másik teljesítményúra is zajlik épp erre, pont szemből jönnek többen is, köztük meglepetésemre kedves ismerős is, akivel pár percet beszélgetünk, majd búcsú és mindketten megyünk tovább. Visszaváltunk a pirosra, és azon mászunk fel a Kevély-nyeregbe (nagyon örültem, hogy nem a sárgán kellett menni, sárban az az út küzdelmesebb lett volna).


Kevély nyeregben dupla EP, mindkét túra pontőre kint áll a kis tisztáson a nyeregben, beszélgetnek, majd rámkérdeznek, hogy melyiken vagyok, aztán természetesen a Trappos pontőr kísér oda a maga helyére pecsételni, iszom pár kortyot, és innen hosszú menetelés következik a kéken, egészen a Virágos-nyeregig, útbaejtve néhány szép helyet, pl. a Teve sziklát, ahol nem időzök sokat, pár hete itt keveregtünk a Kevély körül egy másik túrán, sokkal szebb időben...  Pilisborosjenő szélét érintve (közben a másik túra egyik EP-jén megint kedves ismerős a pontőr, vele is váltok pár szót) jön a Köves-bérc, megint emelkedő, de az a szelídebb fajta, majd meredeken le a Külső-Bécsi útra, hatalmas a forgalom, jó néhány percet állok az út szélén mire át tudok menni. Az út túloldalán mindig elkavarok, hogy most pontosan hol is megy a kék, a szántó vagy a sínek mellett, de végül is mindegy, a Rozália téglagyárat nem lehet eltéveszteni, és innen már csak fel kell kapaszkodni a Virágos-nyeregig. Az utóbbi időben többször jártam erre, és a kék zölddel közös szakaszán az emelkedőt mindig megszenvedtem kicsit... most sincs másképp, lihegek rendesen mire felérek, és elfogyasztom az utolsó pár korty innivalómat... De már közel a cél, a Virágos-nyeregig kellemes sétaút, minimális sár, jól lehet haladni. Utolsó EP fent a nyeregben, innen már nincs 1 km se a célig, remekül kitáblázott, de jó meredek lejtőn érek el a Menedékház utcáig, ahonnan már csak pár m a cél. 


A díjazás-kupafüzetekbe pecsételés után szokásos szuper ellátás vár, de sietnem kell, mert a célban találkoztam ismerősökkel, akik felajánlották, hogy elvisznek kocsival. Így csak 2 bögre teát iszom, de nem maradok így se étel nélkül, mindenkinek jár egy szépen csomagolt szendvics a kitett zsírosdeszka hegyek mellé.


Nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, profi szervezés, kedves rendezők és pontőrök, a Trappokat ezentúl is látogatni fogom! 

 
 
 Túra éve: 2014
MirPTúra éve: 20142014.11.23 15:52:27
megnéz MirP összes beszámolója

Õszi trapp túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
olsenTúra éve: 20142014.11.17 07:28:13
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,az Õszi trapp..


 


Itt van az õsz,itt van újra..mondanám a költõvel,de mondom is,mer’ tényleg.November,és kifelé.A HÉV a megközelítés eszköze és a busz.Pályaudvar átépítés alatt,eleje már bontható is,büfé nyit kilenckor..aha.Még csak pitymallat és kora van,néhányan ténfergünk Endrén,és buszra szállunk hirtelen,és egy zsákban meg le.A kocsma nyitva,rajtoltatás kezdõdik,pörgõs,nem sokan vagyunk,a kávé iható..szakállas,rövidnadrágos barátom fizeti,másik szakállassal,két nõvel indulok,és az Istvánok közül a szigetlakóval.Sem szúnyog,sem légy nem döngicsél,liter dán sör az útra, a rádiós hozta. Elinduláskor felveszünk egy jelet,mondjuk a kéket,kell a szöveges itiner,a térképmelléklet gyöngécske,halovány,mint én a teljesítménytúrázók palettáján.A fények és az ikonok alighanem a másik túrát preferálják ,hja, akinek ismétlés a tudás anyja..nekem ez a túra(is) nem ismerõs.GPS-t izzítok,fotók készülnek,és bele az avarba.Fölfelé és lefelé is kell menni,ez a nem alföldi túrák jellegzetessége.És persze figyeld a festést,szalag nincs,gondolkozz,láss,és kövesd a többit..öten maradunk csopiban,kettõ nem ffi,és egy kivételével régóta fiatalok vagyunk.Már a Lajos forrás felé lassulunk,fõleg a fölfelé okoz gondot néhányunknak,pedig nem annyira..a Ságvárit még nem építik át,keresztelõrõl nincs tudomásom,a víz megfelelõ,bár fürdéshez nem ajánlom,nemcsak én,más sem volt a medencében.A pontõrnél kétféle nápolyi,magyar termék,csak a szalag nincs rajta.Hát megyünk,elsõ pontot másfél óra alatt léptük meg,volt jobb.A másodikhoz színt és formát is kell váltani,megtesszük.Lovat keresünk,legalábbis csikót,nehezen meg is találjuk,emberrel,aki pecsétel..magányos pontõrök,nagyon vidámak,akárcsak mi.Gyopár forrás,csoportkép készül,ugyanis a kút csobog..sõt..ritka pillanat.Aztán cseréljük a jelzést,és az Oszoly alatt araszolunk,Csúcs hegy,ismét szóló pontõr,összevárjuk egymást,ziláltak vagyunk,pedig mégcsak kora van,de az õsz és a lomb kivette az erõt a csontokból.Továbbra is a régi jel,aztán a Majdán magasságában fiatalok,csitri lányok és korban hozzájuk iparkodó fiúk,mûködik a hipofízis..ezért a piros jelre váltunk,ez elõbb-utóbb a Kevély nyeregig visz,itt is volt egy háza valaha a túrázóknak,Aurélról elnevezve,lehet újra falazni itt is..csak a jelenlegi pénzosztók figyelmébe.Nagyobb lélegzetû munka kell,mint a Lajos-forrásnál,ámbár keresztelni talán nem kell újra.A pecsételõs emberekkel – ketten valának – benyomjuk a sört,együtt az öt fõ,megyünk lefelébe.Szomjazó barátom eltér,neki kín a kocsmanélküliség,porzó vesével,sót és verítéket hagyni az erdõben..de a többiek maradnak,Teve szikla,tele kiránduló arcokkal,és hosszú gyaloglás a Virágos nyeregig,ez a legnagyobb táv ellenõrzés nélkül,de onnan a cél már csak párszáz méter..


zsíroskenyér,tea,cserpes termékek,oklevél és kitûzõ..remek hangulat,irány a busz kis csoportokban,amely továbbra sem a menedékház elõtt áll meg,ajánljuk a békáká figyelmébe újragondolásilag..eladó házak,rövidnadrágos túratárs,barátok voltunk ma is..


Köszönjük a BTSSZ-nek,szerencsénk volt velük és nekik velünk..kiváló lazító,frissítõ túra,bárki elkezdheti merészen.

 
 
RitaBTúra éve: 20142014.11.15 19:37:12
megnéz RitaB összes beszámolója

 


Kényelmes 8:50-es rajttal indulunk Pilisszentlászlóról, a Gyesztenyés Sörözõbõl.


 Az itiner teljesen korrekt, egy félbehajtott A4-es lapon, az egyik oldal egyik felén az útvonalleírás az ellenõrzõpontokkal és nyitvatartásaikkal, a másik felén a pecsétek helye, a másik oldal teljes egészében a térképnek szentelve. Szerencsére jól felkészült túratárssal mentünk, így könnyû dolgom volt az útvonalkövetéssel. :)


 A kéken kezdünk, ahol némi fakitermelés folyik, én meg gyorsan megörökítem a levegõt fûszeressé tevõ tábortüzet. A kutya olyan boldog az avarzörgéstõl, hogy kergemarhaként futkorászik egy sort fel-alá, sõt még teherautó-felvezetés is jut. A K+-ra könnyû áttérni, és egy laza patakon átlibbenés után megtudjuk, hogy megmászni nehezebb. A felsõ részén csodás panoráma lett volna, ha nem ködös még az idõ, így az avar sárgából vörösesbarnába váltó színeit csodálom, miközben keresem a tüdõmet (copyright szucsati).


 Lajosforrásnál kapunk nápolyit, ettõl erõt nyerve lelkesen vágunk neki a középútnak tûnõ P-négyzetnek. Habár a legtöbb levél már az avarok táborát szaporítja, a last minute-ösök szépen feldobják a fákat. Giccses az õsz, na. A Z-3szög-ön túratörténelmi megbeszélés zajlik, majd a gyors pecsét után, bokaforgatós - nem tánc - lejtõ következik. Meg kell állapítsam, ezek a bükkösök igen igen dekoratívak, nem is értem, miért nem jön még több túra erre? (Vagy csak én járok kevés pilisi túrára? lehet.) A szép idõben sokan vannak az erdõben, iskolás csoportok, családok, már szinte tömeg... Hamarosan leérünk Csobánkára, ahol elsétálunk a szépen felújított kastély (vagymi) mellett, ami amúgy a kitûzõ képét is adja, remekül eltalált fotóval.


 Az Oszoly alatt teljesen összeomlok, hogy megint felfelé kell menni, és pihenõre kényszerítve túratársam, katasztrófa-kezelésként megeszem egy szendvicset. Ettem volna kettõt is, de anyukám hívott, hogy túrázhatnékja lett. Püffneki! Mivel a szél jeges hullámokban simogatja a hátam, szendó kettõ táskába el, oszt uccu neki, fakereszt, valahogy csak fel köll jutni. Mivel az emelkedõk roppant jó alkalmat biztosítanak az elmélkedésre (és ezt nem én találtam ki, hanem nálam sokkal bölcsebb túratársaktól hallottam), az elsõ kifulladásra meg is lett anyukám becsatlakozási terve.


 A Csúcs-hegyi ponton szembesülünk azzal, hogy hiába hisszük mi, hogy jövünk mint a vihar, a 4-es átlag alig van meg :D. Ezen felbuzdulva jól belassítunk azon a lejtõn, amin ugye idõt szoktak nyerni, mert azok a bokaforgató kövek felvették carmouflage-bundájukat, és az avarok mögé rejtõzve lesnek a gyanútlanokra.


 A Kevély-nyereg kínkeserves. Süt a nap, ezer színnel hívogat az õszi erdõ, én meg mit se látok belõle, mert a tüdõm megint lemaradt valahol, az a kis... izé... Emigyen szégyenteljes feljutásom nem megérdemelt jutalma, hogy nem lettem ottanhagyva reményveszetten, hanem kedves túratársam öltözködést színlelve megvárt. Kellemes koranyári napsütésben folytatjuk utunkat lefelé a kéken, ahol elõbb egy iskolányi siserehadon jutunk gond nélkül keresztül, majd random szembejövõket látunk el jótanácsokkal (messze van még? messze). A pilisborosjenõi aszfaltos emelkedõ beteszi a kaput, hiszti van (de mire?), mert már megint emelkedik. No de mit van mit tenni, anyu hamarost leszáll a buszról, menni köll. Ez a rész nagy kedvencem, van ennek a falu végébe tapasztott kis huplinak valami különös bája.


 Leérünk a buszmegállóhoz, és mivel kiderül, hogy mégse az a megálló és mégse olyan gyors az a busz, kedves túratársamat engedem továbbszaladni, én meg várok röpke 20 percet anyura, hogy együtt fejezzük be a túrát. Sose hittem volna, hogy egy 26km-es túrán lesz az utolsó km-ekre erõsítésem, ezt is megértük. :)


 Anyuval felbaktatunk a kéken, közben beac maxis anekdotákkal próbálom elterelni arról a figyelmét, hogy õ igazából ennyi idõ alatt ennyi szintet nem is szokott feljönni. Tompulnak a fények, múlik a rövid õszi nap. A Virágos-nyeregben angyalok a pontõrök, biztatnak, segítenek. A lejtõ megint az avarok mögé húzódott trükkös köveket rejt, így óvatosan érünk el a Menedékház utcához, ahol pár szembe sétáló ismerõs arcnak gratulálva érjük el a célt.


 A célprocedúra gyors, az elcsúszott 5 percen jótékonyan szemet hunynak, és megkapom a szép oklevelet a kitûzõvel, ami büszkén hirdeti, hogy ez már a hetedik rendezés. (Hogy a szöszbe nem voltam én ezen eddig?) Eztán meghívnak minket egy kávéspohárnyi joghurtra és túrórudira is, amiket nagy élvezettel azonnali hatállyal elfogyasztok. A lilahagymás zsíroskenyérhez és a felvágottas sajtos kenyerekhez most nincs étvágyam, az édes teljesen boldoggá tesz, még a teáról is megfeledkezem.


Köszönöm a rendezõségnek ezt a remek túrát, Szucsatinak pedig a társaságot! :)

 
 
 Túra éve: 2008
BogáncsTúra éve: 20082008.12.12 20:35:01
megnéz Bogáncs összes beszámolója
Szvsz a kedvenc túrám azok közül, amelyeken idén voltam. Volt egy-két szarvashiba ugyan a szervezésben (az itinerben egyik helyen el volt írva a turistajelzés, piros kereszt helyett sima piros volt írva asszem vagy vmi ilyesmi, mindenesetre elég ciki lett volna, ha nincs normál térképünk is), meg a rajtnál derült ki, hogy a túra távja és szintje is pár száz méterrel meghaladja azt, ami ki volt hirdetve... no, meg aki a rajtidõ végén rajtolt, annak kb. 40 perce volt elérni az elsõ pontot, amelyre pedig az egész túra egyik legdurvább emelkedõje vezetett fel... szóval a szervezés nem volt valami profi, azzal együtt ezen a túrán éreztem a legjobban magam az ideiek közül!:)
Mi a végén rajtoltunk, úgyhogy az elsõ pontig tartó szakaszt gyilkos tempóban tettük meg, én szinte végig futottam egy kemény és hosszú emelkedõn, s félút körül el is hagytam túratársaimat, akik pedig mindketten hétpróbás, kemény férfiak voltak... az elsõ ponton a betonon fekve, egy alacsony kõkerítésre feltámasztott lábbal, hullasápadtan, zihálva vártam be õket, miközben a pontõrök és egy pár túrázó aggodalmas arccal körülálltak, és szurkoltak az életemért.
Mindazonáltal ez volt a túra legdurvább szakasza. Egy ilyen emelkedõt kb. 3,5-ös tempóban kényelmes megtenni egy olyan egyszerû földi halandónak, mint én, de hát a szintidõ az szintidõ... a maradék 20 km kényelmes sétagalopp volt szép tájakon, pár lájtosabb kaptatóval, és nem szabad elfelejteni, hogy minden ponton tömtek minket csokival, cukorkával, dióval, mit tom én már, mikkel.
Pár helyen el lehetett volna tévedni, mert a jelzéseket nem vitték túlzásba, de ügyes gyerekek voltunk, hát egyszer sem tértünk le az útról komolyabban. Jó sok lejtõ volt, amelyeken lehetett végig futni, szerintem a 26 km-bõl legalább 20-at futva tettünk meg, pár ráérõsebb túrázó ugrált is félre elõlünk.
Egy szó, mint száz, annak ellenére, hogy az elején majdnem belehaltam, ez volt a legjobb idei túrám eddig. Tudom ajánlani mindenkinek! Csak vigyetek térképet és oxigénpalackot!:)
 
 
zeezeeTúra éve: 20082008.10.28 15:46:37
megnéz zeezee összes beszámolója
Jó kis túra volt. Érdekes, hogy a BEAC MAXI útvonalának közös szakaszával összevetve ennyivel rövidebb, nem gondoltam volna. Mire rajtoltunk, a túra nõtt 150m-t. A TTT kiírásánál még 800m, az itiner 950m-t mond. Erre csak a HÉV-en hívták fel a figyelmem, a túra után. Még jó, hogy nem tudtam elõre! Viszont a buszon valaki "megtanította", hogy lefelé könnyebb menni, mint felfelé, csak tudni kell hova lépek. Érdekes egy hipotézis.
Lajosforrásnál nagyon jó volt az a kézi törésû dió. Az a "sós izé", viszont megpecsételte a vizem sorsát – meg az enyémet, a Virágos-nyeregben már vásárolnom kellett innivalót. Legközelebb talán felviszik Lajosforrástól a túrát a Z3 jelzésen arra a helyes kis hegyre, ami pont a forrás mögött/felett van.. Az Oszoly elõtt javasoltam, hogy szaladjunk le Csobánka fõterére venni valami ebédet, de a nagyon csúnya pillantások miatt inkább csendben maradtam. Az S+ jelzésen valami szalagozás volt. Érdekes módon WC papírból készült. Az anyag megválasztását nem nagyon értettem… Aztán kiderült, hogy nem a mi túránkat szalagozták túl, u.i. az S+ S- teljesen jól követhetõ. Mondjuk lehet, hogy én könnyen beszélek, mert ezt a szakaszt, a környéket éjjel és nappal is rengetegszer bejártam.
A Kevély-nyeregben kicsit nagy volt a forgalom, de az e.p.-t könnyû volt megtalálni – lényegében az út közepén üldögélt a pontõr. A téglagyár után a K- jelzés állapota (pontosabban a környék) egyszerûen tragikus. Lényegében egy szemétlerakóban jártunk. A célban jó kis ennivalót kaptunk, mondjuk én a zsíros kenyeret egy darabka kolbásszal kalóriadúsítottam. Egy másik túrán már találkoztam azzal az érdekes nevû üdítõvel. Akkor zöld és halvány piros színekben lehetett fogyasztani, de ízvilágra megkülönböztethetetlenek voltak. Most a Tonic változatot ittam (remélem, mert olyan íze volt - mindegy, ez az átlátszó) és egészen jó volt. Bár igaz, hogy mostanra már elégséges feltétel volt, hogy folyik – tekintettel az óvatlanul behabzsolt "sós izére".
Aztán még néhány kilométer és már szálltunk is a buszra, meg a HÉV-re… A túrában egy nagyon rossz dolog volt: a szentlászlói buszon reggel nem ment a fûtés. De ez nem a szervezõk hiányossága.
Szóval nekem tetszett.
 
 
FantasapkásTúra éve: 20082008.10.27 13:27:53
megnéz Fantasapkás összes beszámolója
Egész jó, könnyû túra, kellemes kikapcsolódás. 1-2 észrevétel a túrával kapcsolatban:
mivel a turistaútvonalak jelzései sok helyen megkoptak érdemes lett volna 1-2 helyes szalaggal segíteni az útvonalat....sokszor csak az iránytû segített...meg a józan ész..
A másik meg az, hogy a célt olyan helyre kellett volna tenni, hogy onnan vmi a civilizációba vezetõ bkv busz a közelben legyen. Nem pedig 20 perc séta még...merthogy ugye kocsival se tudtunk menni úgy, hogy nem uaz a start és a cél...
Szóval ennyi, amúgy kedves emberek vártak minket a célban, szép az oklevél is...egy "szokásos" kézfogás jólesett volna...