Túrabeszámolók


Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
terepnyulTúra éve: 20152015.03.15 18:50:53
megnéz terepnyul összes beszámolója
35 km terepfutás. Ez várt rám, mint a Vértes Terep Maraton elõtti utolsó nagy hosszú terepfutás. Vegyes érzelmekkel készülõdtem: könnyített a lelkemen és a szokásos vizsgadrukkomon, hogy ez nem verseny, hanem teljesítménytúra, mégis máshogy áll hozzá az ember. Viszont olyan izé, hogy én meg futom a túrázók között, sokan cikinek gondolják. Nagyon szépnek ígérkezett, emiatt örömmel vártam, szép idõt is jósoltak, viszont az eddigi leghosszabb terepfutásom lesz, ez meg para. Tavaly a maraton elõtt ugyanennyivel kimaradt a 30 fölötti hosszú futás, talán betegség miatt, úgyhogy ezt most próbálom ki elõször, éljen a formaidõzítés.

A szervezést sikerült úgy megoldani, hogy a gyerekeket már pénteken elvittük anyuékhoz, így Péter is tudott jönni, és nevezett a 22 kilométeres túrára. Mindaddig azt hittem, hogy a két táv a rajtban kettéválik, de az elsõ hét kilométeren egyfelé tartott, így nagyon nehéz volt elválni. Milyen jó is lenne kettesben túrázni! De nekem most futnom kell. Azért az elsõ kilométert vele gyalogoltam, aztán csak nekiduráltam magam, és futni kezdtem. Még a gyaloglás alatt leelõzött egy nagyon könnyedén futó srác kék pólóban, kicsit megnyugtatott, hogy na, akkor más is fut.

Zirc szélén, Kardosréten haladtunk a vasútvonal mellett, két kilométernél volt az elsõ ellenõrzõpont, ahol csokit kaptunk és át kellett kelni a Cuhán. Patakátkelésbõl aztán volt még jó pár, ez az egyetlen, ahol híd is volt. Aztán a piros jelzésen betértünk az erdõbe, és követtük a patak vonalát. Ez egyébként a Közép-Dunántúli Piros elsõ szakasza, a teljes táv Zirctõl Lábatlanig tart, és 296 kilométeren átszeli a Bakonyt, a Vértes és a Gerecsét, majd leér a Duna-partra, és egyszer meg fogom csinálni :)

De most a legelején vagyok, a patakvölgy szép, hamarosan egyre jobban csörgedezik a Cuha, meg is állok egy pillanatra megcsodálni.


 


 

Korán van még, mínusz négy fokban indultunk, nemsokára egy kis átereszt kell átlépni, még jeges a széle:


 

 


A túlparton pedig még komolyabb hófoltok is elõfordulnak:


 

Túrabeszámolókban olvastam, hogy ilyenkor a Cuha partja hóvirágmezõvé változik. A túra elõtt nem tudtam pontosan, idén milyen az idõzítés, vajon nyílik-e már és vajon milyen mennyiségben, úgyhogy amikor ezt meglátom, nem lehet letörölni a képemrõl a vigyort, és ujjong a lelkem a gyönyörûségtõl:


 


 

 

De az erdõ is szép:


 

Két gázlót is keresztezünk, de csak cipõtalpig ér a víz, nemsokára viszont odaérünk az elsõ komolyabb patakátkeléshez. A patakban igen sok a víz, egy ideig tanakodom a parton, hogyan kéne pontosan, odaér egy nagyobb társaság, õk nem is vállalják az átkelést, hanem felmennek a vasúti töltésre. Mások megnézik, én hogyan megyek át, és majd az alapján eldöntik, bevállalják-e. Én nem félek a víztõl, legfeljebb vizes lesz a cipõm, mi történhet? Átmászom egy kidõlt fán, a közepénél még egy botot is otthagyott valaki, amivel megtámaszkodhatok a patakmeder alján. Leugrom a fa gyökerénél, rögtön ott a Csárda-patak, az itiner szerint ezen csak átlépünk, de azért most nagyobb benne a víz, inkább egy hosszabb ugrás az. Aztán tovább kanyarog a piros jelzés, átvezet a síneken, idõközben a patak is áttért a másik oldalra, jön a következõ átkelés. Ez már komolyabb eggyel, mély a víz, ott, ahol a turistajelzés vinne, esély sincs viszonylag száraz lábbal átkelni, pár méterrel lejjebb megyek és köveken kelek át, de az utolsónál így is bokáig csobbanok a vízbe, amin felnevetek és megyek tovább.

Jön az elsõ emelkedõ, szép, fokozatos, lassú, emelkedünk a domboldalba a patak fölé, szép a rálátás az erdõre és a völgyre, aztán ereszkedni kezd, és beérek Porva-Csesznekre. Összehasonlíthatatlan a látvány  a két héttel ezelõtti, hólepte tájhoz képest.


 

 


Aztán rájövök, hogy nekem nem ellenõrzõpont Porva-Csesznek, csak jöttem a 22 kilométeresek után át a hídon. Visszatérek a piros jelzésre, megyek tovább és csak csodálkozom, hogy épp ezen a szakaszon jártam a HaVasParipa túrán, milyen más! Addig a pihenõhelyig kell elmenni, ahonnan akkor visszafordultam, most hegynek felfelé a sárga jelzésen haladok tovább. Ez már egy komolyabb kaptató, a tetején éles kanyarral lefelé indul a Vadas-árok aljába. Ez most nem olyan szép szakasz, bozótos erdõszél, villanyvezeték-oszlopokat kell követni elõször lefelé, majd újra fel. Keresztezem a károlyházi pihenõhöz vezetõ utat, lefelé haladok, de nem tudok igazán futni, mert itt nagyon sáros, csúszós, köves az ösvény, ráadásul tövises, szúrós bokrokkal. Utolérek néhány túrázót, aztán egy elegáns mozdulattal kicsúszik alólam a jobb lábam, és szépen elterülök. Felállok, megyek tovább, sár, dagonya váltakozik, elõttem is lassabban haladnak, egyre többen verõdünk össze, és egymás után jövünk rá, hogy elvesztettük a jelzést.










Hogy hóban is járjon az új cipõ :)



Van egy picike ösvény, ami az egyik lehetséges út, meg két szélesebb, a bokrok között viszont olyan bizonytalan nyomvonalú. Egy fiú bemegy a keskeny ösvényre, én a felsõre, mások a középsõn mennek tovább, kiabálunk egymásnak, jelet egyikünk se lát. Locus megint nem tölti be a térképet, nem segít. Az itiner és a térkép szerint át kellene kelnünk az Aranyos-patakon, és körülbelül meg is van, hogy hol a patak, de járhatatlannak tûnõ dzsindzsa veszi körül. Egyikünk azt mondja, nagy baj nem lehet, Porva arra van, Csesznek meg erre, menjünk elõre, valahol majd csak kilyukadunk, vagy legalább együtt tévedünk el. Hát, jó... Egyszer csak észreveszek lent, a csúnya, mocsaras, irtásos patakparton egy párt, akik épp a patakátkeléshez készülõdnek, lekiabálok nekik: ott a jelzés? Még nem látják, de mivel azt tudjuk, hogy a patak túloldalán kéne lennünk, megpróbálták. Az ötlet jó, lemegyek utánuk, át a patakon, kikapaszkodunk egy kavicsos erdei útra, és hopp, ott a sárga sáv! Szuper, futok enyhén lefelé, elhaladunk az itinerben említett fatelep mellett, innen nyílik egy pár perces rálátás a cseszneki várra, majd egy fán ott az igazolókód, ami a második ellenõrzõpont, 13.2 km-nél járunk.










Suttony, fatelep, távolban Csesznek



A kevésbé szép szakasz után most megint egy gyönyörû jön, akácos erdõszél, jobbra végtelen kilátás a környékbeli dombokra és falvakra. Itt elõz meg a Kardosréten látott futó, utána még egy, én csak azon csodálkozom, hogy hol kerültek mögém? Kicsit nyúlnak használom õket, de sokkal gyorsabbak, én váltogatva kocogok és gyalogolok az emelkedõn, miközben csodálom a kilátást.


 











Kankalin



Egy magasles után kitér az út a szántóföldre, majd balra újra be az erdõbe, eleinte a szélén dombra fel, majd le, majd egyre mélyebb erdõbe, fantasztikusan szép, oszlopcsarnok-szerû bükkösbe, ettõl én mindig teljesen el tudok alélni, és csak csodálom.


 

 

Találkozom a zöld sáv jelzéssel, szûkül az ösvény, kanyarog, és kidõlt fákon is át kell kelni, nem igazán futható, de nagyon szép szakasz. Itt találkozom Timivel, akirõl csak utólag, a facebookon tudom meg, hogy õ volt :) Nemsokára leérünk a völgybe, és becsatlakozik a piros kereszt, ami - illetve az itiner félreérthetõ fogalmazása - félrevisz, kifutok a rétre, aztán gyanús lesz, hogy megszûnt a jelzés, és ellenõrzöm a térképet. Rájövök, hogy ez nem jó, vissza kell menni az erdõbe, és a három jelzés együtt halad tovább, míg újra le nem ér a Cuha völgyébe. Itt igazi szurdokot alkot a patak, és itt fakad a Kõpince-forrás is, két helyen is folyik a víz a hegy gyomrából. Iszom belõle, kulacsot is töltök, aztán jön a következõ patakátkelés.


 

A fotón nem látszik, de volt egy vastag, mohos fatörzs a vízbe dõlve, még a vízben ért véget, utána sziklákra lehetett lépni. Megint én voltam a bátor, aki megpróbál átmenni, és utánam jött három, korábban kételkedõ túrázó. Rögtön az átkelés után pedig ott volt a Kõpince-barlang.


 

 


A barlang után meredek, de rövid domboldalon kapaszkodtam fel, gyerekcsapat tanyázott a tisztáson és épp sütöttek valamit a tûzrakóhelyen. Pár lépés, és aszfaltra ért az út, Vinye házai között ért el hamarosan a büféig és a következõ frissítõ- és ellenõrzõpontig. Csupa finomságból válogathattunk, volt nápolyi, ropi, szörp, ettem-ittam és egy almát vittem útravalónak is. Az üres kulacsomat megtöltöttem bodzaszörppel, amirõl késõbb kiderült, hogy szörnyû ízû bolti szörp, de akkor már mindegy volt :)

Aszfalton elhagytuk a büfét, elhaladtunk Vinye vá. mellett, és a Hódos-éri útelágazó mellett kanyarodtunk vissza az erdõbe - a többes szám csak annak szól, hogy mindig volt a közelben egy-két túrázó, legalább látótávolságban. Széles, folyamatosan emelkedõ erdészeti úton haladt tovább a sárga sávjelzés, végig a Hódos-ér partján, gyönyörû sziklaképzõdmények mellett.


 

 


Szerencse, hogy végig a patakot kellett követni, mert a jelzés elég gyér volt, aztán késõbb szinte meg is szûnt, vagy legalábbis olyan ritka és kopott volt, hogy nagyon kellett figyelnem, hogy észrevegyem a fákon. Néhány túrázó megelõzése után végül egyedül maradtam az erdõben, és Porváig nem is találkoztam senkivel. Figyeltem magam, de nem tapasztaltam félelmet, csak örültem az erdõnek, a túrának, a napsütésnek. Most már talán tényleg visszatértem, és mehetek újra bátran önállóan terepfutni! Egy kis holtpontom, falam azonban volt, bár ezt a folyamatos emelkedõ is magyarázhatja, pont olyan volt, mint a Budai Trailen az az utolsó, amit a pokolba kívántam. 

Végig a patakot követve erdõsávok és tisztások váltakoztak, a talaj hol jobban, hol kevésbé volt sáros, elágazásoknál mindig bementem a másik ágba is, hogy jelzés hiányában ellenõrizzem, arra kell-e menni, de szerencsére ott volt a patak: ha a másik útvonal eltért tõle, akkor biztos lehettem benne, hogy nekem maradnom kell.

Végül kiértem az utolsó, nagyon sáros rétre, és megpillantottam Porva templomtornyát, meg a távolban a Kõris-hegy gömbjét. Illetve nem is olyan távol, sokkal közelebb volt, mint a HaVasParipa túrán.


 



 

 


A falu szélsõ házai mellett beértem az aszfaltra, itt már utolértem néhány embert, és hamarosan megláttam az ellenõrzõpontnak helyet adó kocsmát is. A pecsét mellé italkupont adtak, vettem egy kólát, nagyon jólesett most. A korábban látott terepfutó srác, akirõl most kiderült, hogy õ Vincze Zoli, és nem akármilyen terepfutó, hanem NB I-es, és épp a Körre készül - megkérdezte, hogy vagyok, hogy bírom. Nagyon inspiráló volt megismerkedni és beszélgetni egy kicsit vele!

Porván röviden át kellett vágni, majd egyik oldalt erdõ, másik oldalt mezõ, mi pedig megyünk felfelé közöttük a dombon, jobbra kinyílik a világ, gyönyörû a kilátás a dombokra és szántóföldekre a Kõris-hegyig, talpunk alatt pedig ropog a hó. Itt, az árnyas erdõszélen egész magas, keményre fagyott hó maradt még mindig egy széles sávon. Jelzés nem nagyon volt, az itiner szerint figyelni kellett, hol kell bekanyarodni az erdõbe, majd átvágva rajta a szépalmai mûút mellett találkozni a kék jelzéssel.

Innentõl otthon érzem magam: a mûúton, végig a kék túrán Borzavárig, nagyon szeretem azt a helyet, ahol szinte a térdünk magasságában bukkan ki a borzavári templomtorony csúcsa. Szûk kis ösvényen kell leereszkedni a templom háta mögött, végigfutni a falun, és fel a Pintér-hegyre. Én csak csodálkozom a természeten, hová lett a harminc centi hó? A domboldalon még sár is alig van.

Figyelünk nagyon, hogy hol kell letérni a Fiatalító-forráshoz, azt a részt nem ismerem, de jól észrevehetõen ki van szalagozva. Leérünk, én iszom, az összes forrásból ittam az úton, nem hagyom ki ezt sem. Fõleg, hogy ez még fiatalít is. Visszakapaszkodom a kékre, tudom, hogy már csak kevés van vissza, emelkedõ már nem kéne, és szerencsére már csak egy nagyon kicsi van belõle, aztán lejtõ. Leérek a már ismert parkerdõ kapujához, innen a városi szakasz már csak egy kis kitartást igényel, az utolsó enyhe emelkedõ igazán nem hiányzik, de most már befutok a célba, ha addig élek is. A cél - ami a rajt is volt - Reguly Antal szülõháza, ma róla elnevezett múzeum. Pecsét, emléklap, és jöhet a jól megérdemelt zsíros kenyér, addigra már nagyon éhes is vagyok, Zolival gratulálunk egymásnak, ez is jár az elemózsia mellé. 

Felhívom Pétert, õ már túl van a túrán, evett-ivott, most az autóban napozik. Pár szót váltok a túratársakkal, magamhoz veszek még egy kenyeret, és megkeresem. Az én cipõm és az õ bakancsa meghitten összemosolyognak a csomagtartóban egymás sáros ábrázatát fürkészve, mi pedig az élményeket megbeszélve indulunk haza.


 

Volt idõtervem is. Gabi azt mondta, hogy õ 4:30-4:40-re vár a célba. Én ezt nagyon optimista becslésnek éreztem, magamnak 4:40-et a lehetõ legjobb idõnek számítottam, és öt órával is simán elégedett lettem volna. Aztán egyszerûen beszippantott a természet, annyiszor álltam meg fotózni, és persze lassított a sok patakátkelés és idõnként a sár is, de egyáltalán nem bánom. Én az a fajta terepfutó vagyok, aki nem rohan el a látnivalók, szépségek mellett, én ámulni fogok a hóvirágmezõn, a patakon, a sziklákon akkor is, ha emiatt rosszabb idõvel érek be akár egy versenyen. Inni fogok a forrásokból és megállok barlangot csodálni, és felnézek a fákra. Így aztán 5:15 lett az idõm, és egyáltalán nem bánom, sõt, még Gabi is megbocsátotta :)




 
 
bullwTúra éve: 20152015.03.11 13:25:57
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2015/03/reguly-antal-emlektura-35.html

 
 
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.03.13 19:27:13
megnéz nafe összes beszámolója

 


Reguly Antal emléktúra 22


GPS-el mért távolság: 22,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 385 m. Ennyit mentem, de egy kicsit letértem az útvonalról.


Általában egy bõ órába telik mire Zircre érek. Most sikerült 45-50 perc alatt, így már a rajtidõ kezdete elõtt 20 perccel leparkoltam, s kezdtem el igen kényelmesen készülõdni. Szerencsére, már két perc múlva azt láttam, páran igazoló lappal a kezükben ballagnak kifelé az iskolából, s kezdik meg a táv teljesítését. Hurrá! Nem kell soká várni. A nevezés tényleg gyorsan, egy két perc alatt megvolt. Kiválóan szervezték meg ezt a részét is a túrának. Arra is fölkészültek, ha a gyorslábúak hamarabb érnének Porva-Csesznekre, mint Anita, aki vonattal ment pontõrködni. Ez esetben egy évszámot kellett felírni az igazoló lapra. Mire beneveztem, Ágiék már úton is voltak.


Kényelmes tempóban vágtam neki a távnak, hogy a végén ne kelljen túl sokat várnom a célban. Kisütött a nap, így szép idõben vághattam neki a távnak. Azért az elõjelek nem voltak egyértelmûen jók, mivel az úton látszott, egész jó kis esõ volt az éjjel, tehát lehetett sárra számítani. Viszont rengeteg medvehagymát és hóvirágot láttunk a Gerence-völgyben. Számítottam is rá, hogy tudok szedni a szendvicshez. Szerencsére nem volt komoly sár, viszont medvehagyma sem volt. Épp csak kiértem a városból, máris ott az elsõ ellenõrzõ pont. Ettõl kezdve hál istennek, már erdei, illetve mezei utakon ballaghattam. Szép a Cuha-völgy. Késõbb gyanús lett, hogy északabbra pára- és felhõfoszlányok látszanak a völgyben és fölötte. Reméltem, az ég kitisztulásának a jele. Csalódnom kellett, mivel a vasútállomás elõtt bõ kilométerrel eltûnt a nap és csak a Pintér-hegyen bukkant ki újra. Addig kellemetlen nyirkos idõjárásban lehetett részünk, hideg széllel megtetézve.


A Cuha-völgyben sok-sok virágot láthattunk. Fõvirágzásban volt a hóvirág, s az idén elõször láttam orvosi tüdõfüvet, száratlan kankalint és egy-egy, még csak bimbós szellõrózsát és annak bogláros változatát. Nem csúszott különösebben az út, így jól haladtam. Mindkét irányba elment mellettem egy-egy vonat, ennek köszönhetõen alig volt valószínû egy újabb érkezése, amikor a sínek között talpalok. Ezért aztán, a Csárda-völgy elérése elõtt, a patak keresztezése helyett, irány a vasúti töltés. Gyorsan letudtam ezt a kényszerû kétszáz métert, s letérhettem róla. A késõbbiekben sem láttam egyetlen alkalmas átkelõhelyet a Cuhán, tehát a pirosról, vagy visszajött valaki a hídra, vagy ki tudja hol tudta keresztezni a patakot, vagy gyalogolhatott a sínek között a vasútállomásig. A letéréstõl kezdve egész jó az út Porva-Csesznekig. Az állomáson hamar megtaláltam a pontot, s ha már ott voltam, vettem is egy kis üdítõt tartaléknak.


Pecsételést követõen mentem tovább. Rögvest elkezdtem nézegetni a hegyoldalt, hol tudnék fölmenni a gerincre. A völgyben vezetõ zöld jelzést, finoman szólva sem kedvelem. Az idõjárás alkalmasnak tûnt, s idõm is volt rá (Ágiékat már megelõztem), hogy keressek valami másik útvonalat. Rögtön a turistaház után nem akartam fölmenni, mert akkor mehetnék akár a S+-on is. Régebben is szemeztem már a zöld jelzésre lejövõ krosszmotoros ösvényekkel, s most úgy döntöttem, ki is próbálom az egyiket, ha addig nem látok jobbat. Nem láttam. Amikor nekivágtam a hegyoldalnak, a mögöttem jövõket meg kellett nyugtatnom, nem ez a hivatalos útvonal. Ezután már nem volt más hátra, mint menni fölfelé. Az esõ miatt kicsit csúszott a talaj. Jó meredek Túrabot nélkül, alighanem csak négykézláb lett volna járható. Párszor így is visszacsúsztam egy kicsit, mire fölértem. Még hosszú perceken át kapkodtam a levegõt. Végre megláttam a fönt vezetõ utat. A S+-ra értem ki. A következõ lehetõségnél balra letértem, s a hegy tetején talpaltam. Tehát, ha a zöld jelzés völgybeli szakaszát ki akarom hagyni, akkor célszerûbb a S+-on indulni a turistaháztól, s fönt a hegyen rátérni erre az útra. Volt fönt némi sár, de sokkal jobb, mint a lenti ösvény. Hosszabb, mint az eredeti, mert ugyanakkorra értem a zöld jelzés keresztezéséhez, mint a többiek, akiktõl lent elváltam. Ettõl kezdve maradtam a kiírás szerinti útvonalon.


Az ösvény mellett láttam néhány odvas keltikét, de még csak bimbós állapotban. A faluba levivõ földút jó állapotban van, mostanában gléderezhették. Néhol kicsit ragadt. Az ellenõrzõ ponton újabb pecsét. Ittam egy kólát, s ballagtam tovább. A falu után, a szokott helyen, most is jócskán nehezítette a haladást a vízátfolyás és a sár. Utána viszont semmi gond. Az erdõ sarkot sokan levágták a mezõn keresztül. Az aszfaltig kissé szétmosott, sáros az út, de kikerülhetõ. Ezen a részen jó szokott lenni a kilátás. Most nem az. A Kõris-hegy is inkább csak sejthetõ, mint látható. A templom felé a kék jelzés lekanyarodása az aszfaltról, bombabiztosan kiszalagozott, messzirõl látható. Úgy látszik templomrenoválási láz tört ki a környéken, Mert Porván is és Borzaváron is tatarozzák õket, Zircen pedig mostanában fejezték be. A faluban láttam néhány helyen kinyílt tõzikét, ami bíztató elõjel volt a másnapi egyesületi tõzike nézõ túrához. Másnap nem csak tõzikét, hanem májvirágot is láttunk tömegesen virágozni.


Most viszont ballagtam lefelé. A falu után jött egy jó kis kaptató a Pintér-hegyre. Persze az összesített szintemelkedésbõl kitûnik, hogy ez sem volt azért olyan nagy. Ahhoz elég, hogy egy kicsit megszuszogtassa az embert. A hegy egyre nagyobb területén vágják tarra az erdõt. Csúnyán néz ki. A Fiatalító-forrás felé a letérés megint csak bombabiztosan kiszalagozott. Lent megkaptam az utolsó pecsétet, s indultam tovább. Fölhívtam Ágit, hol járnak, van-e lehetõségem, egy kis letérésre. Éppen túl voltak a pintér-hegyi elsõ kaptatón. Úgy saccoltam, 10-15 perccel lehetnek mögöttem, így kihagytam az újabb „eltévedést”. A város elõtt gyerekekkel találkoztam. Betegség miatt csak a Fiatalító-forrásig mentek el. A betegséghez képest végig focizták az utat. A városban, már csak egy kis menetgyakorlat a célba érés. Elõtte megálltam a kocsinál és átöltöztem. Alaposan leizzadtam, mivel túlöltöztem egy kicsit. Beballagtam a célba, megkaptam a kitûzõt és az emléklapot. Ettem egy kis zsíros kenyeret. És vártam, és vártam, és csak vártam, és még mindig sehol az Ágiék. Kiballagtam a kocsihoz, egy kis kávét inni, amikor végre, utánam bõ 50 perccel, megérkeztek. Kiderült, némi boka és térdfájdalom lelassította õket a végén.


Alapvetõen könnyû, jól szervezett túra. A sok hóvirág látványosabbá tette.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1300/1200 Ft-ért térképvázlatos igazoló lapot (saját térkép nem árt), kitûzõt és emléklapot kaptunk. Az elsõ ellenõrzõ pontnál Balaton szelet, Porván 3 dl szénsavas üdítõre szóló italjegy, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, savanyúság, lila hagyma és kétféle szörp volt az ellátmány. Külön jó pont, hogy a rajtidõ elõtt már engedték a korán érkezõket nevezni, s megszervezték, hogy az elsõ ponton korán kint legyenek a pontõrök, illetve a Porva-Csesznekit is megszervezték. (Volt olyan túra, ahol mereven betartották a rajtidõ kezdetét, s akkorra vagy 150-200 ember állt sorba, meg utána is még vagy félóráig, mire sorra került.)


 

 
 
MirPTúra éve: 20142014.03.11 08:16:19
megnéz MirP összes beszámolója

Reguly Antal Emléktúra 25 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.03.10 20:10:39
megnéz nafe összes beszámolója

Reguly Antal emléktúra 22


GPS-el mért távolság: 22,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.


Pápáról borult idõben indultam el a túrára. Béb elõtt belefutottam a ködbe, s ez a 100-150 m-es látástávolság maradt Zircig. Az elõzõ napok és a z elõrejelzések alapján nem erre készültem. Bajban is voltam az öltözködéssel.


Az egyesületi csapat, közvetlenül elõttem érkezett, s kezdte meg a benevezést. Elég nagynak nézett ki a tömeg, de rövid idõ alatt túlestem a procedúrán. Vissza a kocsihoz, plusz pulóverek le, túrabotok elõ, s nekivágtam a távnak. Egy ideig Zsuzskáékkal beszélgettünk, aki most nem kifejezetten teljesítménytúrázós csapattal volt, másként nem én hagytam volna le õket, hanem fordítva. A neki kényelmes tempónál, nekem már lóg a nyelvem. A városból kiérve, közel sem volt akkora sár, mint amire számítottam. Elég könnyen haladtam. A megmaradt hó és jégfoltok igényeltek nagyobb odafigyelést. Elhagytam egy-két csoportot, s ettõl kezdve jórészt úgy ballagtam, hogy nem láttam túrázót sem elõttem, sem mögöttem. Mire elértem a Cuha keresztezését, amit az idén is kihagytam, mindkét irányba elment egy-egy vonat, így nem kellett rá számítani a következõ 2-3 órában. Ennek megfelelõen nyugodtan tettem meg azt a kétszáz métert a síneken, amivel kiválthattam a Cuha kétszeri és a Csárda-völgy-patak keresztezését. Igazából nem is láttam olyan helyet, ahol ez könnyen megvalósítható lett volna.


Mire elértem a Cuhát, a polár dzsekimre vékony páraréteg rakódott le a ködszitálásból. Sajnos a köd végig megmaradt, így csak egy alkalommal vettem elõ a fényképezõgépet. Az útvonal mentén, néhol már elõ-elõ bújtak a hóvirágok, de még nem az igazi. Ez meg is lepett, hiszen Huszárokelõpuszta és Bakonybél között a Gerence-völgyben már tömegesen virágzik, pedig az biciklis tapasztalatom szerint 5-7 fokkal hidegebb, mint a környéke. Hamarosan elértem Porva-Cseszneket, ahol megkaptam az elsõ pecsétet, s megkezdet a szintgyûjtést is. Az eddigi 8 km-en 10 egész métert sikerült összegyûjtenem, a 360-ból.


A zöld jelzés, egészen a hegytetõig meglepõen könnyen járható, ott az erdõgazdasági gépek által összevágott szakasz elég sáros. A vízmosásról eltûnt a tavalyi jó kis átjáró, de azért nem vészes a keresztezés. Így kilátás nélkül Porváig elég monoton az út, de legalább nem is sáros. A faluban hamar megvan az ellenõrzõ pont, ahol Viktortól kapom a pecsétet, és az információt, hogy csak a hosszú távra több mint kétszázan neveztek. Míg megiszom a kólámat, jót beszélgetünk, elmondunk néhány viccet, s indulás tovább. A Szépalmára vezetõaszfaltút keresztezéséig változatosak az útviszonyok: mezei út, búzavetés széle, és földút. Az aszfaltút keresztezésekor, mivel még nincs levél a fákon látható a jelzés. Az aszfaltról történõ letérésnél, ahol tavaly csak az segített, ha valaki tudta hol van, most három friss kék jelzés is segíti a tájékozódást. A templomnál vettem elõ a fényképezõgépemet, hogy lefotózzam az idén elõször látott kankalint (márka sznobok számára primulát). Számomra meglepetésként, csütörtökön biciklizés közben salátaboglárkát láttam Nagyalásony és Noszlop között, ráadásul legalább egy kilométerre minden erdõtõl.


A falut elhagyva rátértem a Pintér-hegyre vezetõ kaptatóra, ami rendesen megszuszogtat. Ráadásul az útviszonyok is itt a legrosszabbak. Az erdõgazdaság letermeli a fákat, így alaposan összevágták az utakat, s van sár bõven. Ez után az „áldásos” tevékenység után, amikor a fák háromnegyedét kivágják, alighanem át kellene nevezni a parkerdõt parkbozóttá, mert 30-50 évig nem beszélhetünk erdõrõl. Néhány fõs csapat halad elõttem, elég lassan. Simán elmentek a Fiatalító-forráshoz vezetõ jelzés mellett, pedig nagyon ki van jelölve (két tábla az út két oldalán, s vagy 10-15 szalag). Utánuk kiabálok. Nagy nehezen visszafordultak. A forrásnál begyûjtöm az utolsó igazoló pecsétet, s megyek tovább. A város széléig megelõzök két rövid távos csoportot és eseménytelen városi szakaszt követõen beértem a célba. Ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.


Megközelítõleg sem voltak olyan nehezen járhatók az utak, mint amire számítottam. A ködöt leszámítva az idõ is jó. Végül is egész kellemes kis túrának bizonyult most is. Én azért a tavalyi nyári rendezésnek jobban örültem, mivel biciklivel jöhettem a túrára.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/1000 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos igazolólapot, kitûzõt és emléklapot kaptunk. Porván 150 forintos italjegy, a Fiatalító-forrásnál nápolyi és szõlõcukor, a célban pedig a megszokott zsíros-, margarinos-, kétféle lekváros kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság és kétféle szörp volt az ellátmány.


 

 
 
gyurkozsoltTúra éve: 20132013.03.09 21:08:09
megnéz gyurkozsolt összes beszámolója

Képek az útvonaltérképen.


 


 http://www.sports-tracker.com/#/workout/scarnat/cgsh12g56uhh33tq

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.07.11 19:39:20
megnéz nafe összes beszámolója

Reguly Antal emléktúra


GPS-el mért távolság: 22,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.


Kihasználva a szép idõjárást, ismét kerékpárral mentem a rajt helyére. Jól esett a biciklizés, és hamarabb is értem Zircre, mint terveztem. Némi átöltözést követõen leadtam a biciklis táskámat, gyorsan beneveztem, s már neki is vágtam a távnak. A rajtidõ kezdete után egy órával nem tolongtak a rajtnál.


Gyorsan haladtam, bár kerülgetni kellett az elõzõ napi esõ után maradt pocsolyákat. A levegõ meglehetõsen párás. Menetközben megeszek egy szendvicset. Ismerve az útvonalat, a Csárda-völgyi-patak torkolata elõtt, nem mentem át a Cuha bal partjára, hanem 200 m erejéig irány a vasúti töltés. A hídnál le a töltésrõl, s kényelmesen folytatom az utamat. Porva-Cseszneken megkapom az elsõ pecsétet, megeszem a második szendvicsemet, iszok egy tonikot, és indulok tovább.


Némi bozótharc következik a zöld jelzésen, majd egy tisztességes kaptató. Jobbról, krosszmotorosok csapása látható. Pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy azon másszam-e meg a hegyet. Tudom, hogy fönt a hegygerincen van hosszanti út, amelyen elérhetném a zöld jelzést. Végül a dzsindzsás eredeti ösvény mellett döntöttem. Az emelkedõ derekán két muflonnal találkoztam. Nagyon meglepõdtek, amikor tõlük 30 méterre megjelentem. Gyorsan elillantak. Az erdõ széli vízmosást sokkal könnyebben kereszteztem, mint elõtte bármikor. Szép kilátású nyílt terepen ballagtam be Porvára. Újabb pecsét. Pár perc beszélgetés a pontõrrel, az elszállt kerékpáralkatrész árakról és egyéb bringás témákról. A kapott italjegyet beváltottam kólára, megittam, s gyerünk tovább. Borzavárig ismét nyílt terepen vezet az út, egy szakaszon magas fûben, ami a rövidszárú biciklis nadrágban nem esik jól. El is gondolkodom, kéne varrni, valami jó sûrû anyagból, egy combközépig érõ kamáslit. Nadrágot ugyanis igen kényelmetlen a betétes biciklis gatya fölé venni. Ez az egyetlen szakasz, ahol használnom kell a térképvázlatot. Csak az alapján egyértelmû, merre kell menni, az aszfaltút elérésekor. Borzavár templomáig nincs turistajelzés. Aki nem ismeri, aligha tudja követni az országos kéket. Itt elkelt volna egy-egy szalag az aszfalt út elérésekor, illetve a falu felé történõ letérésnél.


Borzaváron feltöltöm az ivózacskómat. Kiérve a faluból újra erdõbe érek. Valamivel kellemesebb az idõ, mint a nyílt részeken. A Fiatalító-forrást gyorsan megtalálom. Megvan az utolsó ellenõrzõ pont, ahol kapok egy sportszeletet, s ballagok tovább. Kellemes sétával beérek a célba. Megkapom az emléklapot és kitûzõt, eszek néhány szelet zsíros kenyeret, s hazafelé veszem az irányt. Sajnos megélénkült a délnyugati szél, így a kevesebb, mint a fele szinttel, az ide úthoz képest is fárasztóbb a tekerés.


A túra könnyû, kellemes, de rövid nadrágban nem javaslom. Jó ötletnek tartom az idõpont változást. Lehet, hogy Ösvénytaposóék elgondolkodhatnának a Bakony túrázója mozgalom újraindításáról. Annak idején pont azért nem neveztem be rá, mivel a saját szervezésû 3 túrájukból kettõ kötelezõ volt, s kettõ egy hétvégére is esett. Ez azt jelentette, ha azon a hétvégén valamiért (betegség, munka, stb.) nem tud az ember túrázni, már bukta is az egészet, hiába tudja a többi feltételt teljesíteni.


A túra szervezését és a részvételre bíztatásban egyetértek Viktorral. Ez a túra gyerekek számára sem jelent problémát. Van szép kilátás, patak, vasút, ami õket érdekelheti.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. Az 1000 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, térképvázlatot, használható itinert, ahol eredetileg nem volt jelzés, ott szalagozást, és igazoló lapot kaptunk. Porván 150 Ft-os italjegy, a Fiatalító-forrásnál csoki, a célban pedig zsíros-, margarinos és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és kétféle szörp volt az ellátmány.

 
 
Viktor BakonybélbőlTúra éve: 20122012.07.10 19:17:44
megnéz Viktor Bakonybélből összes beszámolója

Reguly Antal Emléktúra, Zirc


Hazai pálya, még a vasárnapi - hogy is mondjam finoman - csökkentett mennyiségû buszközlekedéssel is elérhetõ túra. Elõtte szombaton Bakonybélbõl vezettem csoportot a Witt-kilátóhoz, a régies kifejezéssel agit. prop. tevékenység eredményeként 2 sporttárs úgy dönt, velem jön vasárnap is. A 8 órai indulást cálozzuk meg, a minél kellemesebb hõmérséklet reményében.


A rajtban Számel Laci Úr kérdi, hogy melyik távra megyünk, természetesen mindegyikre-hangzik igen bölcs válaszunk az egytávos túra kapcsán. Elindulunk és meglepetésre a Cuha-völgy menti Piros útja igen vizes. Mivel nagyon hamar pirkad mostanában, megegyezünk, hogy ez már nem harmat, itt komolyabb esõ lehetett. De a haladást nem zavarja, ballagunk a cuhai illatárban lefelé Porva-Csesznek Fõpályaudvar irányába. Egy helyen, ahol a Csárda-völgy befut, többször át kellene kelnünk a bakonyi vizek egyik királyán ( a másik természetesen a Gerence), de mint helyi erõ, javaslok egy kis kitérõt a sínen át a vasúti hídig, ott leereszkedve az út kényelmesebben folytatódik. Mondom, hogy várjunk egy kicsit, mert tippem szerint most fog jönni a vonat, de nem várunk, így éppen a sínen vagyunk, amikor ránk üvölt annak jogos használója, háááát., utána ittunk egyet a nagy ijedtségre. Leérünk a mesebeli állomásra, többen összeverõdünk, itt vannak a   gyõriek is többek között. Iszunk egyet itt is, már most fél tíz táján simán üti a 32-t a higyany. Szépen elindulunk Porvára, továbbra sem kapkodjuk el. Közben elmesélem, hogy az ottani hangulatjavító intézményben a sörcsapon, padokon, asztalokon túl a helyi Vince Úr, minden porvai Vincéje is a berendezés részét képezi. Felérünk a falu  fölé, gondos, szorgos porvaiak mindent beültettek, aki hajlamos kispistázni, az sem tud átmenni a tekintélyes méretû kukoricáson, de a nemrég általunk megerõsített zöld jelzés útja le a faluba így is nagyon szép. Beérünk Porvára, megszavaztatok egy hosszabb ücsörgést, tekintettel az elõttünk álló nyílt szakaszra. Valóban itt van Vince úr, társaim is ismerõsként köszöntik már, inkább aze rrefelé klasszikus kocma-bolt kombóra csodálkoznak rá.Lassan cihelõdünk - italjegy is beváltva, ahogy az kell-, indulunk át Borzavárra, tûzõ napon, de remek panorámával. Több sporttárs bizonytalanul álldogál a legmelegebb részen, ott, ahol az Országos Kék és a Dornyai út sárgája elágazik, de határozottságomat látva megnyugszanak, együtt ballagunk be Borzavárra. Szerencsére itt is nyitva még a turistaellátó, benézünk hát ide is, mert nagyon meleg van.  Biztatom a többieket, hogy a falu után szinte már csak erdõs rész lesz, neki is lendülünk., A Fiatalító-forrás sajnos ismét száraz, amint az várható is volt. Bõ km után már Zircen trappolunk, s hamarosan beérünk a célba 5,5 órás, komótos idõvel.


Jól szervezett, bejáratott túra ez már, igaz most új idõpontra került, a névadó Reguly Antal évfordulójához legközelebbi hétvégére. 55-en voltunk, családiasra sikerült, szinte mindenkit ismertem. De hol voltak a többiek ? Ajánlom minden sporttárs szíves figyelmébe ezt a túrát, még így a nyár közepi nagy melegben is kellemes kikapcsolódás csodás Bakonyunkban, jobbára árnyas erdõben, mindig szép helyeken, barátságos emberek lakta vidéken. Jöjjünk sporttársak minél többen el ide !

 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.10.14 20:27:31
megnéz bibor összes beszámolója

Vasárnap reggel emberi idõben ébredhettünk: bõven 7 után. Úgy döntök nem viszek ilyen rövid távra még inni se. 8 órakor az iskola ajtaján kilépve arcon csap a csípõs reggel. A P-on elhagyjuk Zircet, a vízmû után a deres fûben kellemes meglepetés a vasút melletti földút: sokkal jobban járható mint gondoltam. A Cuha- patak átkeléseknél sincs probléma, egyedül az utolsónál kell továbbmenni és a keresztbe dõlt fatörzsön átegyensúlyozni. Pontnyitásra érünk Porva- Csesznekre. Amíg a pontõr elõkerül bekapunk némi chipset. Majd a hullámzó Z – re térünk, ahol kidõlt fák és tekergõs ösvény nehezítik a „ száguldást”. A fákon csigalassan esek  csak túl, a bal lábam még mindig vacakol. Az erdõbõl kiérve elõtûnik a nap és Porva. A kocsmában a fiúk már az italjegyet váltják be mire én odaérek. Egy pohár kólát behúzok aztán a S-n indulunk tovább. A cipõnkrõl kiválóan lemossa a sarat a vízjárta hely. Kiérünk a mûútra, majd  a dombtetõn már látszik a borzavári templomtorony hegyes teteje. Az ösvényt sikerül benézni és a földön heverõ egy szál szalagot semmibe venni. Sebaj, kerülünk egyet a játszótér mellett majd visszatérünk a templomhoz. A K-en jól kiszalagozták a faluszéli letérést az erdõbe. Emelkedünk egyet , majd a lejtõn egy szembe jövõ hátizsákos hölgy figyelmeztet, hogy egy helyen leszakadt az út. Nemsokára odaérek és tényleg eltûnt az eddigi földút. Inkább kerülök a szélén a bozótosban. A Fiatalító – forrásnál vidám társaság szalonnát sütöget, amíg lepecsételik az itinert kortyolok a forrásból, hátha megfiatalodnak öreg csontjaim: ) Innen a cél mindössze bõ 2 km, hamar a városszéli játszótéren találjuk magunkat. Néhány utca és 11:35-kor ismét az iskolában vagyunk. Bár rövid, de szép túra volt, kiváló napsütésben: )

 
 
nafeTúra éve: 20102010.10.12 21:32:55
megnéz nafe összes beszámolója

Reguly Antal emléktúra


GPS-el mért távolság: 21,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 370 m.


Az elõzõ nap tapasztalata alapján, igyekeztem korán rajtolni, hátha el tudok menni a túra után, még egy kicsit biciklizni. Nem volt nagy tumultus az iskolában. Nyolc elõtt két perccel beneveztem, üdvözöltem az ismerõsöket, s gyerünk.


Hamar kiértem a városból, s látszott, hogy a Kardosrét felé vezetõ út semmivel sem jobb, mint tavaly a Bakonyi Mikuláson. Ha nem lesz valami jó kis fagy, akkor ez évben is dagonyázhatunk. Most azért, aránylag könnyen ki lehetett a pocsolyákat kerülni. Gyönyörû volt az erdõ a reggeli napsütésben. Elõször naivan azt gondoltam, tudom tartani Istvánék csoportjával a lépést, ami a városban sikerült is, viszont két fotós megálló után már csak a kondenzcsíkot láttam belõlük. Az vigasztal, hogy késõbb egész jó képeket sikerült készíteni egy vonatról, no meg dérrel lepett õszi kikericsekrõl. Jól haladtam, viszont hamar meg kellett állnom egy réteg ruhától megszabadulni. Láttam egy érdekes fát, amely keresztbe dõlt a patakon, viszont a gyökerei elég talajt fogtak így mostanra a törzsbõl merõlegesen 5-10 centi vastag 4-5 méteres „ágak” nyújtóznak az ég felé.


Egy helyen az ösvény ketté ágazott. A baloldali ág átvezetett a patakon, míg a másik maradt a patak jobb oldalán. Én ez utóbbit választottam, ami sajnos kicsit késõbb 2-300m erejéig, a vasúti töltésre kényszerített. Igen örültem neki, amikor a hídnál letérhettem róla. Ettõl kezdve az ösvény, majd út nagyon kellemes egészen a vasútállomásig. Néztem, milyen állapotban van a piros jelzés gázlója, illetve milyen átkelési lehetõség lesz majd a patakon télen.


A vasútállomásnál, Anita pontõrködött, s természetesen volt egy kis szóróanyaga az október 23-i túráról, melynek õ a fõszervezõje. Beszélgettünk egy kicsit, s mentem tovább. A következõ szakaszon még nem jártam, így kíváncsi voltam milyen. Az elején a víz munkájának köszönhetõen nem mindenütt látszott az ösvény, majd egy 100 m szintemelkedésû, változó meredekségû kaptató után kellemessé vált. Az ösvény elején utolért két túrázó, akik elõtte jó darabon látótávolságban jöttek mögöttem. Az erdõ szélén egy nem túl mély, de nagyon meredek falú kis vízmosáson keltünk át két fatörzsön. Kiérve a fák közül, jött a kérdés, most merre. A falu elõttünk van egy szántóföld túloldalán, ösvény nincs, jelzés meg sehol. A látvány, viszont remek, de most inkább a tovább merrét kellene eldönteni. Mire elõbányásztam az itinert, meg a térképet, társunk már mondta is a választ, mivel tavaly is teljesítette ezt a túrát: jobbra kell menni, mert tavaly is arra vitt az út. Otthon kiderült, nyugdíjaznom kell a régi Bakony atlaszomat, mert ez a jelzés is megváltozott. Késõbb találtunk is egy jelet, de aztán a falu közvetlen közeléig semmi. Persze nem is lett volna mire festeni. A látvány, viszont remek!


Porván hamar meglett az ellenõrzõpont. Pecsételés, frissítés, továbbindulás. A pontõr kérdezte milyenek az utak, van e sár, mert a faluból kiérve bizony lesz. És lõn. Nem annyira sár, mint tocsogós rét, majd vízátfolyásos út, az út szélén „kis” (jó méter) vízmosta szakadással, teli vízzel. Elég óvatosan kellett kikerülni. Én bakancsban átgázoltam a sekély részen, míg társaim a gyöngyvászon felsõrészû cipõk miatt inkább a sûrû bozótot választották. Vártam rájuk 1-2 percet mire átveszkõdtek rajta. Mentünk tovább. Jó darabon megint semmi jelzés, aztán egy sarkon amikor kellett meglett. Hamarosan rátértünk a kék jelzésre, s ballagtunk az aszfalton Borzavár felé. Már majdnem beértünk a faluba, amikor társunknak gyanús lett, tavaly nem ment így el az aszfalton a templom mellett. Elõ az itiner és a térkép. Bizony a nagy beszélgetésben simán elmentünk a jobbra letérõ ösvény mellett. Kicsit vissza, s az elsõ alkalmasnak látszó csapáson leereszkedtünk a faluba. Igen szép kis sziklás meredély volt mellettünk, amit a helyiek ahelyett, hogy kitakarítanának, s bozótirtással a falu egyik látványosságává tennének, inkább illegális szemétlerakónak használnak.


Gyorsan magunk mögött hagytuk a falut, s megkezdtük az utolsó „nagy” kaptatót. Az elején lévõ bozótot leszámítva, kellemes. A Pintér-árokba levezetõ út egy helyen szó szerint leszakadt. Egyszerûen elvitte tavaly óta a víz. Bõ két méter mély, függõleges falú szakadást mosott bele teljes szélességben. Kikerülésekor, egy szederinda „jóvoltából” akupunktúrás kezelést is kaptam. Nemsokára elértük az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol nagyban folyt a piknikezés szalonnasütéssel. Andrástól megkaptuk az utolsó pecsétet, ittunk a forrásból, s kellemes, de eseménytelen talpalás után beértünk a célba. Megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. Megnéztem az órámat. Fél egy. Hurrá! akkor sietés, mert van esély egy kis tekerésre is.


Gyorsan ettem egy kicsit, s irány haza. Otthon még összejött egy 44 km-es biciklis kör is.


Végre, megint jó idõben gyalogtúrázhattam. Így nagyon kellemes, nem túl fárasztó túra. A Cuha-völgye is szép, fent Porva és Borzavár környékén pedig hosszabb szakaszon, kifejezetten szép a kilátás. Nincs benne túl sok szint így szerintem 6-7 éves gyerekek is lazán tudják teljesíteni, tehát családi kirándulásnak is megfelelõ.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 800/700/600 Ft-ért A rajtnál térképvázlatos, használható itineres igazoló lapot kaptunk (nincs feltétlenül szükség térképre), egy kivehetõ lappal amely Reguly Antal életét és tevékenységét ismerteti. Porva-Csesznek vasútállomáson chips; Porván 150 ft-os üdítõre(beleértve a sört és a fröccsöt is, ha valakinek az-az üdítõ, persze akkor egy kis ráfizetéssel) beváltható jegy és csoki; A Fiatalító-forrásnál chips; a célban pedig zsíros-, margarinos-, vagy lekváros kenyér, hagyma, savanyúság, illetve kétféle szörp volt az ellátmány.


 

 
 
út+keresõTúra éve: 20102010.02.06 22:54:39
megnéz út+keresõ összes beszámolója
Szeretném a segítségeteket kérni!

Összegyûjtenénk az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett túrákon és túramozgalmakon készült, neten megtalálható képek hivatkozásait! Melyeket feltennénk a weboldalunkra! Aki tud ilyenrõl, kérem jelezze az osvenytaposo@citromail.hu címen.

Túramozgalmak:
Öreg-Bakony Bakancsosa, Dornyay Béla Emlékút, Rómer Flóris Emlékút

Túrák:
Kevély Körüli Kevergés, Kevély Alatti Bolyongás, Kõris Körül, Bakonyi Barangolás, Reguly Antal Emléktúra

Köszönettel: Annamari
 
 
 Túra éve: 2009
Rush2006Túra éve: 20092009.10.15 09:57:41
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Reguly Antal Emléktúra 22

Szombaton sikeresen megcsináltam a Bakonyi Barangolás 70-es távját, így kapóra jött hogy másnap ugyanonnan indul ez a kis emléktúra.

Felkelés után szomorúan láttam hogy esik az esõ elég szépen, és nem úgy néz ki mintha hamarosan elállna. Nem sok kedvem volt felázott talajon gyalogolni, így futásra adtam a fejemet.

Reggel 8:30-kor indultam. Csípõs hideg idõ volt, így kicsit szaporáztam a lépteimet Zircrõl kifele. Megelõzve bubut, sietésre ösztönöz, ugyanis mindjárt jön a vonat, de sajnos nem vagyok kenyai futó, így szépen el is ment mellettem a szerelvény :)
A P- jelzésen haladok immár a Cuha-völgyben. Sajnos a völgy eleje nem változott semmit tavalyhoz képest. Teljesen szét van barmolva, nehéz benne haladni, fõleg hogy pocsolyák is vannak szép számmal. A többi túrázónak persze kényelmes a talpfákon haladni elhiszem, de természetesen én a P-n maradtam akármilyen rossz is volt. Tudtam hogy lesz egy nehezebb patakátkelés, kíváncsi voltam mennyire lesz megáradva a patak egy esõzés után, de szerencsére kb 2 perc mélázás után sikerrel vettem az átkelést. Robogok tovább Porva-Csesznek állomás felé. Itt már elsõ érkezõ voltam, finom csokival kínálnak a pontõrök. (9,3 km - 42 perc)
Innen az ismeretlen Z- jelzés következik Porváig. Itt sem sokkal kellemesebb haladni, sziklák mindenhol. Kiérek egy nyílt részre, eltûnik a jelzés, sehol semmi, de a falu elõttem. Elindulok toronyiránt a szántóföldön gondolván hogy valószínû beszántották az utat, de hirtelen elõkapom az itinert, hátha részletesebben le van írva minden. Jó döntésnek bizonyult, jobbra van egy szekérút, ami egy kis kunkor után fog a faluba érni. Visszafutok az elágazásig, majd tovább a helyes irányba. Nyílt rész van, orkánerejû szél süvít az arcomba, óriási dagonyában próbálok futást imitálni több kevesebb sikerrel.
A szekérút szinte járhatatlan, egy ültetvényen futok közvetlenül mellette, és beérek Porvára, ahol a Penics Büfében vár a következõ pont. (13,5 km - 1:15) Csapzottan érek be a kocsmába, kicsit néznek a helyiek, de szerintem láttak itt már különb embert is :)
Megkapom az italbónt, le is húzok gyorsan 2 dl fantát, majd pár perc után indulok is tovább. A S- teljesen kitett, nyílt részen halad elég sokáig. A lábam persze már teljesen szétázott, ezen meg sem lepõdök. Óriási dagonyában haladok, azon csodálkoztam hogy nem seggeltem még egy isteneset sem a nap folyamán. (A célba késõbb beérkezõ túratársak nagy részérõl ez nem mondható el :)
Elérem a K- elágazást, a K-S- jobbra megy, de a K- honnan jött? Grr, idegeskedek, majd a még mindig piszok nagy szél-esõ kombóban elõveszem újra az itinert, és olvasok, illetve a térképemet is böngészem. Közös nevezõre jutottam, így az egyenes aszfaltúton indulok jó 5 perc tökölés után, viszont jelzés semmi vagy 1 km-en keresztül. A térképem jó irányt mutat, így nem vagyok megilletõdve.
Az emelkedõ tetején meglátom Borzavár templomtornyát, majd egy sunyi jobb kanyar után már a faluban is vagyok. Végigrombolok az egész falun, majd ismerõs rész jön, innentõl a Bakonyi Mikulással szemben haladok tovább végig az erdõben.
Szintezõs részen vagyok, de tolom neki az emelkedõket is, már amennyire lehet ezen a felázott sáros talajon. Tájfutók jönnek szemben, nem irigylem õket sem.
Az utolsó pont még nem volt nyitva, de hamarosan szembetalálkozok az ide beosztottakkal. A pecsét a nagy hátizsákban volt valahol, így abban maradtunk hogy majd a célban igazolom magam. Beérek Zircre, még egy nagy hajrá és bent is vagyok. Persze beérésem után vagy 1 órával már sütött a nap :) Ha nem tökölöm el azt a kis idõt akár 2 órán belül is épphogy beérhettem volna, de sebaj, nem volt verseny.
Kellemes hétvége volt, köszönöm az Ösvénytaposó Egyesületnek mind a két túrát!

22 km: 2:07
 
 
biborTúra éve: 20092009.10.11 22:34:11
megnéz bibor összes beszámolója
8:30kor elég barátságtalan idõben indulok. A szurdokvölgy túráról ismerõs az elsõ 10 km így nem kell figyelnem a jelzésekre, ami kocogósan nagy elõny:)
Zircet elhagyva jönnek az elsõ pocsolyák, egész éjjel esett s ez szinte végig meglátszik majd.. A vízmû után elõzgetek, majd alig várom már a jó kis erdei
avarral borított ösvényt. Csúszkálva csak az jár a fejemben, hogy haladjak mert akkor elõbb odaérek és milyen jó is lesz sár nélkül, leveleken járkálni:)
A patakon sikerül gond nélkül átjutni, majd egy jobbra után vágyaim sima útjára jutok:) Elérem a P-S elágazást, a hídon át az elsõ pont Porva- Csesznek v.á. Idõ 9:27 és a 22bõl megvan 9 és fél km végülis van esélyem még egy kört menni ha belehúzok - számolgatom. Pár száz méter a zöldön s már nem így gondolom.. felettébb
érdekes ilyen úton ilyen csúszós sárban menni.. Az egyik lefelénél késõn kapcsolok és lefekszek kicsit..:) Csupa sár leszek, felpattanok és usgyi tovább, ennél
mocskosabb már úgysem lehetek. Ezek után a másodszori menés gondolatát végleg elvetem elég ebbõl ennyi..A zöld kiér egy mûútra majd kicsit meglepõdve
látom h van valaki elõttem. Utolérem s egyre közelebb van Porva, s egyre nagyobb tócsákba sikerül belelépnem. A faluban a büfében van a pont, néhány ember
végignéz ahogy beállítok retkesen.. iszok egy kis üdítõt és indulok tovább pár perccel 10 óra után. Már csak 8,5 km, bele kéne húznom.. közben eléggé elkezd
esni, már nem csak sáros, vizes is leszek, egyre jobb mi jöhet még? Na ez: a "feketeleves": csúszás, esés.. ezt már nem úszom meg sárral, alig bírok felkelni.. valahogy továbbindulok de kb. 2vel megyek a S-n a szántásnál, nagyokat csúszkálva, sûrûn emlegetve az égieket.. Kiérek a K-S elágazáshoz a mûútra, felfelé is nyögve- nyelve megy, alig várom h beérjek Borzavárra. Az emelkedõ tetején messzinek tûnik a templomtorony.. lefelé alig bírok rálépni a jobb lábamra, miért nem születtem két ballábasnak.. Csak legyen egy kocsma! S van, bemegyek, lerogyok egy székre s sört kortyolok. A hideg nem esik jól, mikor a fogam fájt bevált de most vajon segít valamit? Könyökölve arra gondolok, hogy most ez az a pillanat amikor össze kéne magam szedni, most van amikor csak az akarat számít.. Próbálgatom a lábam
kinyújtva és behajlítva is baromira fáj, pedig csak üldögélek. Ülök még egy darabig- több mint 20 percig mire odáig jutok h igenis meg tudom csinálni, ha kell a
maradék pár kilcsit féllábon is behúzom! Nehezen indulok, számat harapdálva arra gondolok, h ennél már csak könnyebb lesz, a következõ lépés már nem is
fáj, aztán még kevésbé fog..bíztatgatom magam s kiérek Borzavárról, egy túlméretezett kék jelzésnél észbe kapok és idejében letérek. Van szalagozás is.
Felfelé úgy érzem a kétnapos éticsiga legyorsulna,de legalább haladok elõre. Úgy tûnik sikerült bedumálni magamnak a nemfáj-t és felérve sokkal jobban megy.
Ezen felbuzdulva elkezdek sietni és rájövök, hogy így sem rosszabb:) A völgybe vezetõ lejtõ nem piskóta, óvatosan csúszkálok. Tovább szintben menve már
határozottan jobban érzem magam például van erõm jelzéseket is nézni meg a tájat is, mert eddig csak a csapást követtem a mûút óta egy fára se néztem rá, csak úgy mentem.. A bükkösben meglátok messzirõl egy lányt amint futkároz, elõször azt hittem õ is elõttem van, közelebb érve leesik, hogy tájfutó lehet. A Fialatító- forrás nagyon jól ki van szalagozva- táblázva 11:40kor érek ide. Megeszem a Porva- Cseszneken kapott csokit és az itt kapottat is. Szinte tényleg megfiatalodva indulok tovább 11:44kor. 2,2 km van még és ha beérek egészre akkor kerek lesz az idõ. Számolok ehhez picit több mint 6átlag kell ami most elég soknak tûnik. A tájfutókról példát véve próbálkozok futással és nagyjából megy is, hamar leérek Zirc határához. Itt valami rendezvény van, nem törõdök vele kimegyek a kapun és már csak sétálva indulok tovább még 8 percem van egészig;simán menni fog, nem kell rohannom. Beérek,kerek 12:00t írnak a lapra, vagyis 3:30 lesz a vége. Egyrészt csalódott vagyok mert ha óvatosabban mentem volna és nem esek el sokkal elõbb beérek, másrészt viszont örülök, hogy rávettem magam a továbbmenésre Borzaváron és az
akaratom gyõzött a nyafogás- kifogás felett. Tehát felfogom próbának és nem kesergek:)
 
 
 Túra éve: 2008
AterpaterTúra éve: 20082008.10.31 16:20:36
megnéz Aterpater összes beszámolója
Igazából csak annyi baj van a Bakonnyal,hogy messze van Budapesttõl,és emiatt sajnos csak ritkán jutok el oda.De ha egy mód van rá akkor biztos elmegyek,tekintve hogy kedvenc tájegységem.Szóval a majdnem kétórás út miatt reggel ötkor keltem,hatkor találka Szabolccsal,indulás Zircre.Nyolc óra után kicsivel érkezünk,nevezünk,indulás.A város,majd a vízüzemek után a csodálatos táj.Szerencsére nem esik az esõ,voltam már ezen a szakaszon máskor is,akkor nyakig sáros lettem.Az útvonal egyértelmû,a térkép jó.Elég hamar megérkezünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz,ahol egy csinos lány bélyegez akitõl csokit is kaptunk,majd megyünk tovább.A hatalmas tölgy és bükkfák megsárgult lombját a szélfuvallatok aranyesõként zúdították ránk,igazán szép volt.Ezen a szakaszon észrevettük,hogy a zöld jelzés új útvonalon megy a turistautak.hun jelzetthez képest,ezért elmentettük a track-et és elküldtük hiánypótlásnak ezzel is tökéletesítve a térképet.Második ellenõrzõ pont a porvai büfé,ahol egy pohár kólát és egy teát kaptunk,és tetejébe egy szép almát.Megyünk tovább a Fiatalító Forrás felé,amely igazából nincs a jelzett úton,de egykettõre megtaláltuk a gondosan kiszalagozott letérõnél.Öt pohár vizet ittam a forrásból,remélem majd fiatalodok egy keveset,akkor majd kimegyek megint és hozok a feleségemnek is.Az ellenõrzõ ponton egy kedves néni bükkmakkot eszeget,sokan nem is tudják milyen finom.Az utolsó szakasz is hamar eltelt,egykettõre beérünk Zircre.Összegezve megérte korán kelni,jó idõ volt,gyönyörû a táj,és példás a szervezés,külön dicséret az Ösvénytaposóknak.Jól éreztük magunkat,máskor ha tehetjük feltétlenül eljövünk.Mindenkinek ajánlom.