Túrabeszámolók

Himbi-Limbi a Libegő alatt

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2013
ZETúra éve: 20132013.04.10 22:23:34
megnéz ZE összes beszámolója

A péntek esti szitáló eső után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyűjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erőpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bőven van benne...

Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidő vége előtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések előtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.

Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont őrzőinek :-D

Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias időben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.

Persze a panorámát kötelező megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyű :-)

Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé. Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidő vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szemből érkezőkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)

...


A folytatás fotókkal, térképpel, gps-trackkel a szokott helyen: Túrablog                    

 
 
KortomTúra éve: 20132013.04.10 21:20:10
megnéz Kortom összes beszámolója

A „Himbi-Limbi a Libegő alatt” túra különleges jelentőséggel bír számomra, hisz a K-100 és a tavalyi Teleki 50 mellett ez volt a harmadik olyan túra, amit feladni kényszerültem (két éve). Tavaly is nagyon meg akartam már csinálni, de egy születésnapi buli közbejött, idén viszont már nem lehetett kifogás.


A beszámoló további részei itt olvashatóak:

tura.blog.nepsport.hu/archives/2013/04/10/Himbi-Limbi_a_Libego_alatt/

 
 
 Túra éve: 2011
ZETúra éve: 20112011.05.12 23:13:09
megnéz ZE összes beszámolója

Az első két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidő vége felé a Libegő alsó állomásához, így a Libegő 11 résztvevőit is volt lehetőségem egyben megszemlélni - no meg az ismerősöket üdvözölni.

Bőven a rajtidő vége után vágtunk neki kényelmes tempóban seprés címszóval :) a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítő pontőr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedő okozta lihegés árán- sikerült is.

A rajtba visszaérve kapjuk a következő bélyegzést - no, ez a pontőr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegő 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítő kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör. Az útvonal ismerős, a lépcsős-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé. Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelődök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.

Aszfalt, pihenőhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdőművelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé. Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcső útvonalon jutunk le a Libegő alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))

Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel előbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegő felső állomásán lévő pontig. A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem. A ponton némi rendezői egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felőli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtőnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontőrétől kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegő alsó állomásához. A hab a tortán persze most jön: föl, a libegő alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelődéssel vegyített várakozással érünk föl a felső állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz. A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó előtti szintnél észreveszem a pontőrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-) A pontról "lecsorgunk"  a célba, ahol kitűző, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás. Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé.


 


(Bővebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
biborTúra éve: 20112011.04.04 10:43:01
megnéz bibor összes beszámolója

Libegő 11x

(100.)




Bő negyed óránk maradt Vagdalttal Normafától Libegő alsóig leérni, hogy a 10 órás tömegrajtot elcsípjük. Természetesen erről lemaradtunk, ám a lépcsőkön szembetalálkozva megcsodálhattuk a teljes mezőnyt: ) Ráérősen nevezünk, majd az időzavarban szenvedő órám szerint 9:22-kor, aktuális földi időszámítás szerint egy órával később nekiszaladunk a távnak. Vagdalt balra Himbi-Limbizni, én pedig jobbra Libegőzni. A nagy lendületnek az erősödő gravitáció vetett véget a libegő alatt. Szép kis dombocska, szerencsére most csak felfelé kell erre menni. Szokatlan a teljesen sármentes terep, kissé idegennek érzem magam rajta. Fű, virágok, felső állomás. Kacsintva mosolygós pecsétet kapok és kihasználom a frissítést: pohár víz, pohár szörp. Poharat félreteszem és akkor usgyi le. A Z3 kellemesen lejt, leérek az aszfaltra,megyek tovább rajta ahogy illik. Bringások szép számmal vannak, jelzés meg nagyon kevés, mondhatni nulla. Hátra arc, fény derül a csalafintaságra: csak keresztezni kellett az utat. No, ezen felbátorodva leszerpentinezek a Z+-ig ahol sikerül elsőre jó irányzékba tájolódni. Olyannyira, hogy hamarosan szembetalálkozok Palóc Testvéremmel és gyorsan kifejtem neki a Z3 nyújtotta extrákat. Fékezek,újabb pecsétnek örvendhetek a Pozsonyi-hegynél. Innen a volt körsétán továbbra is erdei környezetben mehetek tovább. Szégyenszemre valami megfázásos takonykórt szedtem össze a múlt heti forrástúrán ez időnként lassításra és kincszsepikeresésre ad okot.Utolérem Petamiékat, nekik a Z+ másik ágát is sikerült megtekinteni. Hiába, nem egyszerű vasárnap hajnali 10-11-kor éberen táj(t)ékozódni mindenféle fárasztó szombati programok után;) Majd szétválnak soraink, lemegyek a lépcsőkön a már megismert helyszínre. Nem lehet minden elsőre tökéletes..maradt 5 köröm javítani:)


Ismét a libegő alatt, közben szaporodott a felfelé közlekedők száma. Jól felosztható részekből áll; felfedezem, van benne lankás szakasz. Igaz vagy csak 10 méter, de az szinte lejt! Újabb pecsét, ez csak mosolygós, nem kacsintós. Lefelé kényelemesen lendületet veszek, minden tökéletes , pecsét Pozsonyinál, zöld sáv megnövekedett létszámú kirándulóval. Elengednek, tova le aztán hopp hol is a Z3? Jobbra felment addig fogtam, de hogy hol ment le.. óh, WTF.. meredek, pergő kavicsos ösvényen jutok le a Zugligeti útra. Persze az első oszlopon vigyorog rám a Z3.. Van még hova fejlődni..


Harmadszorra is nekiállok a dombocskának, útközben egyre több Himbi-Limbis küzd felfelé. Találkozok Hajnival &Szanival, újabb romhányi erősítés érkezett a Budai-hegyekbe! : ) Nekik ez már a mai túra vége. Pecsét, víz minden felérkezésnél. Nem a szomjúság miatt, hanem a száradó és tiltakozó torkom miatt elsősorban. Zöldeken le a garavitáció és az erő is velem van, aztán meglepő fordulatként jobbra lesorolok a sunyin kanyarodó Z3-ön a Zugligeti útra. Harmadszorra sikerül a teljesen szabvány útvonalon végigmenni! Hurrá, három a magyar igazság: ) Nagy az öröm, negyedszer is mehetek felfelé. Hamarosan a libegőben ülő, hazafelé tartó Hajniék kiáltanak le némi bíztatást. Meghallhatták a mögöttük ülők, ugyanis ők is kommunikációt kezdeményeznek. Fent kacsintós pecsét, szörpi. Indulok a Z3 felé, mikor a kilátótól szembefut Vagdalt. Már végeztél?! B. ki még van két köröm! Ily módon kifejezve a gratulációm a gyors teljesítéséhez:)) Indulás előtt úgy számolta szerinte egyszerre fogunk beérni, +5 km és dupla szint a javamra felállással Ehhez képest lemaradtam, mint a borravaló. Ötödszörre már rutinból megyek, hatodszor pedig megszokásból. Negyven perces kör, aztán 42 perces. 14:28 –as beérkezést dokumentálnak. Leszámítva a később indulást 4 óra néhány perc alatt udvaroltam körbe a Libegőt. Napsütés, egy kenyér után még beszélgetünk kicsit a felérkező Moiwa-val majd visszasétálunk Normafához.

Miért a (100.) megjegyzés a címben? A 75%-ban teljesített Terep100-ast is beleszámítva ez volt a 100. tt amin indultam.: )

 

 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.04.07 01:11:14
megnéz bibor összes beszámolója






A libegő alsónál negyed órával a fél9es rajt előtt már jókora csapat verődik össze. Banán, néhány ismi és félkor mondják a Zöldgömbösök, hogy mehettek! Akkor menjünk. Az itiner.. khm. Hagy némi kívánnivalót maga után.. az első pontig annyi szerepel, hogy a Hunyadi- oromra jelzetlen úton kell fölmenni és visszajönni. Na kösz.. S aki nem tudja hol van?  Az ilyen magamfajta vidékről csöppentnek aki nem járt még arra nem biztos, hogy magától elsőre a fenti mondat alapján sikerülne feltalálni. Igy viszont megyeget, szép kis szerpentinszerű ösvényen kapásból meredek emelkedővel kezdünk. Sebaj, úgyis hideg van. Sor alakul ki,néhányan már félreállnak pihizni, nem sietek, s 1-2 kanyarral a teteje előtt ZE már rohan is lefelé és közben  bíztatva mondja hogy mindjárt ott vagyunk, pár kanyar. 80 szint megvan,pecsét és vissza le a rajtba. A hölgy elmeséli,hogy a Zkörsétát-t megszüntették, de menjünk majd arra .. egyre jobb, alakulnak a dolgok=) Lépcsőzés és közben nézegetem ahogy elérem a Z-et, hogy ez 50 szint volt? A Hunyadi-orom meg 80? Ne máár.. érzésre v az egyik v a másik lehet pontatlan. A körséta jelzései áthúzva és nemsokára rájövök, hogy erre már voltam, tudom hol vagyok, jó reggelt, betájoltam magam:) Át a libegő alatt vetek egy pillantást a kövecses meredekre  hát igen, szép mutatvány lesz majd ott fel- lemenni.. A  pozsonyi- hegyi pontőr zavarban van mint az elsőbálozós lányok, van nála egy rakat szalag. Na ez meglep, csak nem szalagozni akarnak??  Bár azt előtte szokták, nem túra közben. A leírásban az van, hogy a zöld kör felső ágán kell menni- ha lenne ilyen mert Zhsz. az valójában. Bár a szint- táv adatoknál szerepel Z hsz. elág is,  jó lett volna egyeztetni a kettőt..a sziklához térdemelős  lépcsőgyakorlat a fából készített eróziómegelőző farönkös fokoknál. A szikla tetején páran összesereglettünk, csak a pontőr társasága hiányzik. Ha nincs, hát nincs irány le a libegő alsóhoz. A zöldön aztán a Tündér -szikla aljánál megkapjuk a pecsétet. Van aki megjegyzi, hogy nagyon nem ott kéne lennie, de ez már csak ilyen..le a libegő aljához, tehát ismét egy kört csináltunk a rajthoz. Tévések forgatnak ez kicsit feltartja a pecsételgetést.. Vissza lépcső fel, irány a zöld és a Normafa. Anitával elbeszélgetünk addig; a ponton  az a lány van aki nemrég még a Tündér- sziklánál volt. Egész gyorsan felért: )  A vigyorgós pecsét után hármasban folytatjuk a János- hegyig Gerivel újfent kiegészülve. A felső állomásról le az alsóhoz, kb. harmadik kört megtéve körülötte=) Anita kérdezi, hogy ugye megfutjuk lefelé.. néhány nyakatörős- csúszós méter megtétele után kiderül, hogy ez nem az a lerohanok  műsor:) Jönnek fel - le, az apró kövek csúsznak - pont nem a kedvenc terepem meredeken le.. az utolsó pár méter a Z előtt csak kavics, elég meleg fokos lejtő én meg lesek h jutok le seggreesés nélkül - nos nehezen:) Az alsónál közlik, hogy nem lehet a Libegő11szerre már nevezni.. még jó, hogy előzőleg meg reggel is direkt kérdeztem akkor még igen volt rá a válasz.. no comment. Nekivágunk az előbb lefelé megcsodált útnak most felfelé. Közben ismerős megjegyzi, hogy nem ragaszkodtunk a K ks.-hoz az előbb Normafától János- hegyig. Lesek egyet mi  van, hiszen végig azon mentünk, nem vagyok az a "X helyett Y jelzésen megyek mert arra rövidebb"- fajta. Libegő mentén  felfelé könnyebb mint le, nem csúszik, csak menni kell. Körülbelül a felénél egy pár tanakodik, a Pozsonyi- hegyet keresik.. Csöppet máshol van..: ) Útbaigazítom őket és folytatom. Vannak akik futva csinálják fel és le , nekik minden tiszteletem! Azért elég meredek ez... A tetején ismét pecsét s irány a kilátó. A lépcsőkön rengetegen vannak, a kilátónál úgyszintén. A pontőrnél pecsét és vissza a célhoz. Közben egy 5 éves forma gyerek úgy 10 fok után mondja nagy komolyan az anyjának: Anyúú! Tényleg sok lépcső van!!Aranyos volt:) A  cél egy köpésre van, a bp. kupás bélyegző meg lent..ami annak ciki aki direkt a célban hagyta a kocsiját - még lemenni aztán feljönni..kajálás és akkor menjünk le még egyszer érte. Másodszorra már lazábban megy le, hejj ha jöhettem volna a 11szeresre is  talán a végére már egész bátran mentem volna lefelé. De így jártam, úgyhogy Gerivel sörözgetve nézhettük csak a fel- le menőket..


 

 
 
ZETúra éve: 20102010.04.04 14:27:54
megnéz ZE összes beszámolója

Megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.

Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést.

Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag. Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.

A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra.

Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.

Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához.

Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.

Tovább lefelé Z-, lépcső... 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa.

Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.

A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...

A Libegő 11 résztvevőivel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.

Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.

Igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell.

Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.

Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, de aztán hagyom, és lesétálok az autóhoz, és indulok haza.


 


(Bővebben: Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.04.21 14:29:00
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Himbi-Limbi a Libegő alatt
2009.04.05.
Táv: 12.6 km Menetidő: 10.00 (10.10) - 12.45 : 2ó 45p
Napos, meleg idő, 24 fok.

Erős kétségekkel ébredtem a túra napján. Előző nap megrántottam a fél éve törött lábamat és nem tudtam végig tudok-e menni. Végül összeszedve magamat kiértem 10-re a rajtba. Nevezés után még szöszmötöltem és csak 10 perccel később indultam el. A bokám eléggé hasogatott, de gondoltam lesz még jobb is. A Hunyad-ormon még soha nem jártam. Nem gondoltam, hogy ilyen emelkedő létezik a Budai hegységben. Igencsak megizzasztott. Viszont szép kilátás nyílik a tetejéről.
Innen vissza Libegőhöz, pecsét, majd a Pozsonyi hegy következett. Ezt és a Tündér szikla tetejéig terjedő utat könnyen abszolváltam. Itt viszont kissebb bizonytalanságot okozott a lejutás, mivel eddig mindig csak a szikla alatt a Z-ön mentem. De ez is megoldva - pecsét.
Ujjabb Libegő pont és irány a Normafa. Kellemes élmény volt, hogy változatosság képpen most nem csúszott és nem volt saras az út. Idén itt így még nem mentem. A Normafánál kb 10 percet a pontőr keresésével töltöttem. Körbe jártam a Síházat vagy 2x. a végén meg lett egy padon. Rajta is rajta volt a fényvisszaverő mellény, de az ösvényről jövet nem volt feltűnő. Ettől eltekintve minden ponton egyértelműen jól láthatóak voltak a pontőrök.
A Libegőtől a túra utolsó szakasza következett. Lefelé kicsit kocogtam is - így kevésbé fájt a lábam. Az alsó pecsét után vissza fel és az Erzsébet kilátóba az utolsó pont. Hát mit mondjak. Nagyon meredek ez az ösvény. Libegővel sokkal egyszerűbb. Nem tudom hányan csinálták a Libegő 11x-et, de minden tiszteletm az övék. Az ráadásul még monoton is lehetett. Én nagy örömmel érkeztem be a célba, a Libegő felső álomásánál és vettem át az oklevelet, kitűzőt. Itt egy kis zsíros kenyér és szörp is.

A Zöldgömb túráit ismerve 100% minimálra készültem minden tekintetben. Ehhez képest pozitívan kellett csalódnom. Nem tudom, hogy az utóbbi évek sok helyen megnyilvánult kritikáinak köszönhető-e, de az itiner térképvázlattal, a pontok pontos helyével, nyitvatartásával volt ellátva. A rövid szöveges leírás pedig még mindig részletesebb és kidolgozottabb volt mint régebben. A pontőrök a helyükön voltak, ismerték merre kell tovább menni és a fényvisszaverő mellény is nagy ötlet. Számomra ez az itiner és túraszervezés volt az, ami a Zöldgömb által sokat hangoztatott "Zöldgömb túrafilozófiá"-ban megfogalmazottaknak megfelelt. (Egy minimál túrával szemben is vannak követelmények szerintem a szervezés és a lebonyolítás területén - ezek függetlenek attól, hogy mennyire segítjük (pl. szalagozással, részletesebb itinerrel stb.) a túrázót.) Remélem ez a pozitív tendencia megmarad a Zöldgömb életében.

A túra után Libegővel ereszkedtem vissza a buszhoz. A tériszonyomat figyelembe véve nekem ez is egy kissebb megpróbáltatás volt. Most hogy a bokrokat leírtották a kötél pálya alatt, rájöttem nem is olyan alacsony ez a Libegő. Viszont kétség kívül jól esett, hogy nem gyalog kellett lemennem.
 
 
ZETúra éve: 20092009.04.05 19:48:38
megnéz ZE összes beszámolója
Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. MIvel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy többhelyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg átt lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a váltazatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstólása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.
 
 
napvirágTúra éve: 20092009.04.05 16:26:56
megnéz napvirág összes beszámolója
Véleményem szerint a túra nehézségét sokkal találóbban fejezné ki a "Szívás és szuszogás a Libegő alatt" elnevezés, persze ez nem épp egy szalonképes meghatározás ill. távol áll tőlem, hogy kritikát jelentsen, egyszerűen csak tömören összefoglalja a három és fél órás túrám élményeit.;-)

Fél kilenc után értünk a rajthoz és némi várakozás után megkaptuk a fénymásolt útvonalleírást, a térképpel. A Hunyad-orom megmászása jelezte számunkra, hogy ennek a túrának a fele sem lesz tréfa, főleg úgy, hogy ezzel a ponttal még csak 160 méter szintet tudtunk magunk mögött a 820 méterből. Miután a második ep.ban a Libegő aljánál megkaptuk a pecsétet, nekivágtunk a Pozsonyi-hegynek melynek elérése inkább kellemes sétának tűnt az előző vádliszaggató oromhódításhoz képest. A 3. pontnál az út szélén várt minket a pontőr, aki kedvesen útba igazított minket, hogy mikor merre forduljunk, hogy el ne keveredjünk a következő pontig. A z3-ön ereszkedtünk le a Tündér-szikláig, majd alatta meg is kaptuk a következő pecsétet. Innen irány a lépcsőkön a Libegő alsó állomása és az 5. pecsét begyűjtése is megtörtént itt. Utunkat a zöld sávon folytattuk a Normafához amely enyhe emelkedőjével kicsit feledtette velünk, hogy min is vagyunk már túl, és mi is vár még ránk. A 6. pontnál kicsit keresgélni kellett a pontőrt, és miután megtörtént az ellenőrzés, neki eredtünk a kék körön a Libegő felső állomásának. A tavaszi napsütés nagyon sok embert csalt ki a hegyre, nyugodtan ki lehetett volna tenni az elejére a "megtelt" táblát mert az egy négyzetméterre eső emberek száma már kezdte meghaladni az épp még elviselhető mennyiség határát. A hegyoldalban nyílt az odvas keltike, illatozott az ibolya! A 7. 8. 9. ellenőrzőpontok közötti út megtétele "kegyetlen" volt. Le, a fejünk fölött himbálózó emberek alatt, pecsételés majd vissza a felső állomásra. Nekünk "csak" egyszer kellett ezt az utat megtenni, de le a kalappal mindazok előtt akik 11-szer teljesítették a távot, ezen a terepen!
A 9. pecsét megszerzése után már "kissé" fáradófélben, de még meglépcsőztettük magunkat a kilátóig és vissza.
Jó érzés volt túl lenni a túrán, átvenni az oklevelet, kitűzőt, szörpöt inni.
Lefelé már Libegővel jöttünk és nemcsak a panorámában gyönyörködtünk hanem -csendben - szurkoltunk is az alattunk túrázóknak, hogy tartsanak ki - a végsőkig.

Nagy köszönet mindazoknak akik időt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
 Túra éve: 2007
ZETúra éve: 20072007.04.01 23:21:49
megnéz ZE összes beszámolója

Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi". Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegő alsó állomására rátalálni, és nevezni -- huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)

A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontőrrel is. Ezt követően fel a Libegő alatt a lépcsőn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol előttem utóljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhoyg vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...

A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végéről-közepéről vittek belőle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettő előtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegő alsónál kaptam a stemplit. A továbbútról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nakirugaszkodtam a következő körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.

A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévő felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban. A libegő tetejétől aztán jött a feketeleves, az a lejtő nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felső állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menő gyalogutat -- az csak a felső szakaszon meredek.

Negyed kettőkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsősort kezdtem picit utálni :) Felértem, pecsét, aztán még egy kitérő az János-hegyig tíz percben, és kettőkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.

Az oklevél, kitűző, meg egy humoros képeslap-féle begyűjtése, illetve a jól megérdemelt zsíroskenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegőt vettem igénybe.


Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne.

 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:02:07
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Himbi-Limbi A Libegő Alatt (15km)





Ez volt a második teljesítménytúra eddig életem során, az első ugye a Mátrahegy 20 volt amiről szintén írtam beszámolót.



Na vágjunk neki: Zugligetről indult a túra, én 8:30kor neveztem, de szerencsére 9-re írták az indulásomat, ami ugye a szintidőnél jól jöhet majd.

Az első állomás a Hunyad-orom volt amit egy jó nagy emelkedő árán lehetett elérni. Gondoltam hú, ha így kezdődik a túra mi jön még, pedig a Budai hg. annyira nem lehet vészes mint a Mátra volt.. Megkaptam a pecsétet a papíromra. A tájékoztató nem volt olyen részletes mint a Mátrába volt, (sőőt, erre majd később visszatérek) de azért érdekes volt a hátoldalán levő kis leírás a teljesítménytúrákról ált.ban. (írva volt hogy ezeken a Zöldgömb versenyeken a fizikai munka mellett a szellemi munka is fontos, amiben teljesen egyetérthetek, mert nagyon sokszor szükségem volt rá) szóval térjünk vissza a túrára, a Hunyad-oromtól visszasétáltam a Libegő alsó állomásához ahonnan indultunk, itt ismét kaptam egy pecsétet. A következő állomás a Pozsonyi-hegy, majd a Tündér-szikla következett, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt egész Budapestre. Innen ismét vissza a Libegő alsó állomásához. A következő állomás a Normafa lett volna.. De hát volna, mivel úgy eltévedtünk (az út nagy részén egy nagyon kedves lánnyal mentem, akit itt ismertem meg) mint a franc.. A kis papírocskám nem adott részletes tájékoztatást arról, hogy a Normafa Síház felé pontosan merre is kell menni, annyi volt írva hogy a Zöld jelzésen.. Ugye kb. 4.szerre is fölsétáltam a lépcsőn mivel ott láttam zöld vonalat utoljára, dehát ugye 2 fele is vezetett.. És akárhogy böngésztük a térképet, csak az az út volt jó amin a zöld kör jelzéssel együtt vezetett a vonal, majd később leágazik.. Nagy naivan be is dőltünk ennek, és lám, az eredménye az volt hogy szinte Budakeszin kapcsoltunk hogy na, mégis rossz helyen vagyunk, mert a Normafa kötve hiszem hogy az országút mellett legyen.. Húú fogtuk a fejünket repkedtek a gyönyörű szavak, kb 7-km.t pakoltunk rá a távra.. Gondoltuk a szintidőt már nem nagyon fogjuk teljesíteni, szépen visszagyalogoltunk szomorkásan a Libegő alsó állomásához, majd megkérdeztük a szervező hölgyet hogy na hogyan tovább, és miért nem volt pontosan jelölve az út.. Persze senki se tudott semmit, az E.P-n levő személyzetek is azért voltak csak ott hogy "legyenek"... Gondoltam tök jó hogy a szervezők se tudják hogy mi,hol,merre.. majd megkérdeztünk egy férfit, később ki derült hogy Ujj Zoltán, a Zöldgömb Sportklub vezetője.. Ő legalább tudott nekünk segíteni, és elmagyarázta nekünk merre menjünk tovább.. Már nem voltunk nagyon jó időbe, mert vhogy éreztem hogy ha szintidőn belül akarok célbaérni most hajtani kell nagyon.. Itt mondtam a lánynak akivel együtt mentem hogy köszönök mindent, szép utat, és miután megtaláltuk azt a fránya zöld jelzést, elkezdtem iparkodni, magyarán mondva futni. Mire a Normafára értem már izzadtam mint a ló, de gondoltam ha így folytatom lesz még egy kevéske időm talán. Pecsét megvan, futás tovább. Pár perc múlva már a Libegő felsőnél is voltam, persze a lábaim fájtak, izzadtam mint a ló, de legalább büszke voltam kicsit hogy már igenis sokat futottam ezen a túrán, pedig nem is hittem volna magamról hogy ennyit fogok futni :) Pecsét megvan, a köv. állomás ismét a Libegő alsó állomása volt, nagyon meredek, veszélyes részen kellett lemennem, gondoltam a visszaút brutális lesz, főleg ilyen fájdalmakkal.. Leértem, pecsét megvan, nyomás vissza a Libegő Felsőhöz, ez a nehéz meredek rész sokat kivett belőlem, mire felértem nagyon kivoltam már.. Innen pár perc volt a János Hegy, a cél, majd sikerült szintidőn belül(!) visszaérnem a Libegő Felsőhöz, és megkaptam az oklevelemet, és a kitűzőmet. Nagyon örültem neki, hiszen nem sejtettem volna hogy +7 km mulva is szintidőn belül érek célba (5 órás volt a szintidő én 4 és fél óra alatt teljesítettem a "távot")



Összességébe szép túra volt, érdekes, gyönyörű kilátásokkal, bár a szervezettség ugy érzem még messze nem az igazi, sehol nem volt legalább egy nyíl kitéve vagy vmi, a szervezők se tudtak válaszolni a kérdésekre.. De örülök hogy ismét túrázhattam egy jót, ezúttal a Budai hegységbe :)



DJ_RushBoy