Béla királyunkat a tatárok üldözték, engem pedig a hullaság, úgyhogy a pénteki össznépi szalonnasütögetést kihagyva aludni tértem. Reggel sorállás, nevezés és kint vérfagyasztó hideg. Vagy én lettem fázósabb vagy tényleg hidegebb van az évszakhoz képest..legalább megvan az ösztönzés a gyorsabb haladásra. Van aki megkérdezi az utcán hogy nem fázok? Egy õszinte nem a fenéttel válaszolok:)
A falu szélén Bálinték tanakodnak hol kell letérni balra aztán egy helyi presszó - látogató is megerõsíti hogy tovább kell még menni. Néhány méter és tényleg ott a kék. Vagy 2 perc minusz, és a lehetõség számomra, hogy gyenge kezdés után erõsen lehet visszaesni:) A Kohász- forráshoz 22 perc alatt érek ki, 2,75 lapos km-re ez még elfogadható.Vissza a kékre és további 7 km nagyjából aszfalt. Lehet panaszkodni az aszfaltra de van egy pofonegyszerû trükkje az erdõben: van annak az útnak széle is ahol fû nõ..:) Elvileg 110 m szint van ezen a szakaszon én ezt egyáltalán nem vettem észre, mintha végig egyenesen mentem volna. 61 perc alatt érek a Remete - kúthoz így szinte percre pontosan 7 átlag van ezen a résztávon. Hamarosan végre erdõben érezhetem magam és fák között lépdeshetek. A P elágazása nagyon jól kitáblázva a távoknak. Egy keresztnél feltételes pont, beírom a választ és némi emelkedõ után fent vagyok a leírás szerinti Cinókus- ormon. Sok széthagyott gally, ilyeneken szokásom jól pofáraesni:) Ezt a mutatványt kihagyom és lehúzok Palinapusztára. Pontõr nincs, idõt nézek: 9:34. 9:35-kor nyitna hivatalosan a pont, várok pár percet hátha közben befut az õr de semmi úgyhogy fotó és usgyi. A sárgán jönnek a megmásznivalók, ám nem kinyírós hanem kellemes emelkedõk szépen elnyújtva. Az erdõ pedig nagyon szép, csak egy gond akad:itt is baj van a pontnyitással: 10:45kor nyitna és jó negyedórával elõbb ott vagyok. Az egyik túratárs szintén a kövön ülve vár, leülök én is mert hát nyitás az nyitás legalább azt illik megvárnom.. Kiheverészve magam nehezen megy a feltápászkodás, nem szeretek megállni. Lefelé szembejön Joeyline aki pontõrt játszik így sikerül a pecsétet is beszereznem. Jön az oda- vissza régi kék- új kék szakasz némi sárral, kerülgetnivalóval. Bár ez a pont is csak 30kor nyitna de már hálistennek kint van és kerek 11:11kor ott vagyok. Pap G. is ekkor ér ide és mire kettõt lépek õ már hetedhét- határon túl jár:) 27 km 4:01 alatt akkor mikor fogok beérni ha még van 20? Na jó a számokból elegem van , különben is isteni jó forrás csordogál az erdészháztól nem messze. Megiszok fél litert aztán még felet töltök:) "Kifelesezve" magam újabb futó ér utol majd Rushboy társaságának örülhetek:) Ami nekem jó, neki nem annyira hiszen futnia kéne. Nem csodálom h görcsöl a lába mivel 12vel eddig.. én ilyen átlagot erõs lejtõn hátszélben 200 méteren=) Vállóspusztán még tovább élvezem a gasztro- pontot aztán magam folytatom tovább. Egy éles kanyar és a K veszettül emelkedni kezd, ezt a Dagadó- fart megjegyzem a hosszúú partok között:) Fentebb még elõzgetek és várom mint ökör az Ökör- hegyet. Kerülgetjük, körbeudvaroljuk és hurrá végre lehet felmenni, már majd' megbolondultam hogy meddig kell még lent tipegni. Kilátás van, kár hogy a fatermelés miatt.. finom lejtõcske le és majdnem benézem a P-t, ám mindig én se bambulhatok el:) A Remete- völgyben se vagyok remete egyre több rövidtávost látok és a forrásnál újabb kóstolót tartok. Az idõközben melegebbé vált idõben épp a legjobb a víz hõmérséklete.. kicsit trécselek és nemsokára beérek Borsodnádasdra. A várossá lett, nem igazán magyarlakta településrõl jó kiérni.. a kerékpárút párhuzamos a fõúttal és másik fõbb tulajdonsága, hogy hosszú.. A polgárõr átirányít a túloldalra ahol a szépen kialakított és rendbentartott IV. Béla emlékmûnél az utolsó pont vár 14:35kor. Finom tócsnival kínálnak, nem kell sokat kéretni:) Egyet útközben is bekapok amig a járdán beslattyogok a célhoz. Majdnem az iskola kerítésénél érnek utol Bosziék akik végigfutották a távot és együtt megyünk be a suliba. Hja, a futókkal egy idõben történõ beérkezés titka a pár órával korábban indulás=) 14:50re érek célba 7 óra 40 perc sétálgatás után kb. 6,3 átlaggal. Bent figyelemreméltó , hogy a palinapusztai pontot, ahol maga a fõszervezõ volt és kicsit késõbb ért oda pótolják s még az ott adott sütibõl is megkínálnak:) Tetszett a táj, az útvonal, kellemes - kényelmes kis 50es volt,viszonylag kevés szinttel, jó szervezéssel.
Ismeretlen vidék, amirõl azt tudom, hogy javarész homokkõbõl áll. Egy hetes esõ, amirõl azt tudom, hogy sarat csinál. Következõ szombaton Mátrabérc, amirõl azt tudom, hogy ha nem adom meg a neki járó tiszteletet, eltapos.
Mi legyen így?
Útvonal és térkép böngészés futás elõtt, visszafogott tempó, a sár meg nem lényeg.
Puszta adatokat nézve elsõ gondolatom az, hogy ez egy Vértesi Terepmaraton erõsségû rendezvény, de a valóság kicsit árnyaltabb ennél. Az emelkedõk-lejtõk meredeksége, és eloszlása, illetve az utak minõsége miatt ez valamivel lassabb, de ne szaladjunk ennyire elõre:
Pontban kilenckor rajtolunk, és Danival egybõl az élre álunk. Rövidesen elhagyjuk a falu házait, és a hangulatos Gyepes-völgy aszfaltútját koptatjuk. Eleinte legelõk, majd bükkösök szegélyezik utunkat, néha egy-egy réttel megszakítva. 40 perc után elérem Remete-kutat, a völgy, és az aszfaltos szakasz végét. Egy meredekebb úton felmászunk a gerincre, és jobbra fordulva hullámzunk egy darabig a piros sávon. Néha rátérünk az itt kanyargó dózerútra, de fõként kevésbé kijárt ösvényeken haladunk. Palinapusztára lefelé találkozom elõször sárral, de nem vészes, homoktalaj gyorsan szikkad.
Finom házi sütemények várnak a ponton, aminek nem lehet ellenállni. Beszélgetek kicsit a fõszervezõvel, és SZLA-val, hamarosan befut Dani is. Együtt vágunk neki a sárga emelkedõjének, de én gyorsabb vagyok, és újra magamra maradok. Visszatérünk a gerincre egészen a Tálas-Bükkig. Ez a legszebb szakasza a túrának: meleg tavaszi napsütés, kilátás a Karancs-Medvesre, és helyenként lábnyom szélességû gerinc.
A csúcson pontra figyelmeztetõ tábla van, de õrrel nem találkozom. Pár pillanatig tanakodunk Bálintékkal, Dani épp befut, mikor föltûnik Joe.
Villám szakasz Szalajkaházig, a völgyben futó útig meredeken, majd finoman lejtõ úttal. A régi kéken ismét feltûnik a sár, de mértéke ingerküszöböm nem éri el.
A pontnál áttérünk a patak bal partjára, a kék új nyomvonalára. Idõnként rápillantok patak túlpartjára, hogy ki jön utánam, de nem látok senkit.
Érzem, hogy kicsit elszomjaztam, de nem merek túl sokat inni a táskámban lapulóból. Elfelejtettem berakni az izóporomat a táskámba, így más nem lévén nálam, egy Ca és egy Mg pezsgõtablettát dobtam a vízbe. Korábbi tapasztalataim szerint hosszú távon ez nem tesz jót gyomromnak. A széldzsekit azért levehettem volna, de már mindegy, szûk húszas van hátra.
Hirtelen letérünk a dózerrõl, és egy kevéssé járt meredek ösvényen átvágunk a Vaskapu nyergén. Azt hittem, hogy ez már az Ökör-hegy lesz, de az még kicsit odébb van, elõbb Vállóspuszta jön.
Kihasználva a frissítõpontot bedobok 3 pohár üccsit, és egy kis kenyeret. Így mindjárt más. Most már tényleg jöhet az Ökör-hegy meredélye. Visszaesik az átlagtempóm, ami eddig stabil 12 volt. Erõs emelkedõ után nagyjából szintben haladó úton közelítjük meg a csúcsot. Harmadszorra is elhagyok több rövidtávost, majd fölkaptatok a csúcsra. Az erdõirtást követõen jó kilátás nyílik a környezõ tájra.
Gyakorlatilag már csak lejtõ van a célig, meg 10 km, de nem akarom nyomni neki, meg a völgy kissé saras útja sem támogatná az ötletet, így kényelmesen tempóban érkezem Körtvölgye forráshoz. Iszok kólát, meg forrásvizet, aztán fogyjon a maradék táv. Megvannak a szalagok, Borsodnádasdon is, gondolkozás nélkül vágok át, a fõút keresztezésénél még polgárõrök is segítenek.
Járdánháza szélén a IV. Béla emlékmûnél népes asszonysereg fogad, tócsnival kínálnak, mire én megígérem, hogy célba érés után visszajövök kóstolóért. Végül erre nem kerül sor, mert az iskolába is bõven jut a csemegékbõl. A faluban még versenyt futok két helybéli sráccal, aztán 4:15-el érek célba. Nem egy eget rengetõ idõ, de a talán a Mátra sem nyújtja be a számlát kamatostul.
Jól éreztem magam eddig is, de most jön a kulináris rész :) Mindenféle finomság vár minket a célban! A tócsniból figyelemre méltó mennyiséget fogyasztok, bár Dani nyomába nem érhetek :)
Igazi tavaszi hangulat az erdõben, jó szervezés, jó szalagozás, és különbusz Pestrõl, ami pofon egyszerûvé tette logisztikámat.
Így még soha nem jártunk. Péntek este még azon vívódtunk, hova menjünk szombaton, melyik túra legyen a nyerõ. Egy közelmúltbeli negatív tapasztalat miatt napokig infókat gyûjtöttünk, igyekeztünk alaposak lenni, nehogy megint pórul járjunk. Telt az idõ, és még mindkét bükki túra esélyes maradt. Este kétségbeesett egyeztetés telefonon, aztán jött a mentõ ötlet: ha nem sikerül ész érvek alapján választanunk, akkor bízzuk a szerencsére a dolgot: jött a pénzfeldobás. IV. Béla nyert.
Korai indulás után viszonylag gyorsan leértünk Járdánházára. Nem volt nagy tömeg a suli körül, mégis a kocsinál öltöztünk. Épp a cipõmet kötöttem, mikor egy autó közel gurult hozzám és rám dudált. Gondoltam is, milyen túratárs az, aki látja, hogy öltözöm, ráadásul hely van bõven, mégis útba vagyok neki és a frászt hozza rám kora reggel. Felnéztem, és akkor láttam, hogy Soti barátom az a gazember. :-) Tavaly rengeteget túráztunk együtt. Családjával és barátaival jött, így aztán gyorsan nagy csivitelésbe fogott a két társaság. Idõközben Szilvivel és Babival is összefutottunk, akiken már ott virított a rajtszám, várták a rajtot. Jó lett volna terepfutóként indulni, de itt csak elõnevezni lehetett, így végül gyalogosnak minõsítve indultunk neki a távnak. Csabi csak egy rövidebb távot vállalt sérülés miatt, Jucival viszont az 50km-es útvonalra voksoltunk.
Aszfalton kezdõdött a futás, és Csabi gyorsan lelohasztotta a lelkesedésem, amikor közölte, hogy kb. 6km –es hosszban aszfalt lesz a lábam alatt. Még mindig nem szeretem, a térdeim mindig kimutatják ellenérzésüket, ha huzamosabb ideig aszfalton vagy betonon koptatom a terepcipõm. Az elsõ EP-nél, Kohász-forrásnál a pontõr néni mellett egy apró kölyök kutya ténfergett. Olyan édes volt, hogy kénytelenek voltunk némi idõt rááldozni. A simizést úgy hálálta meg, hogy induláskor farok csóválva követett minket, alig sikerül ott tartani a kis fekete pamacsot. Csabi aztán elhúzott tõlünk, maradtunk ketten lányok. Remete-kútnál kedves pontõrök fogadtak, de nem sokat idõztünk ott. Én utána nem sokkal arra lettem figyelmes, hogy dörömböltek a gyomromból. Olyan hirtelen tört rám az éhség, hogy nem volt türelmem várni, rögtön ennem kellett. Juci lendületben volt, haladt volna tovább. Aztán a technikai szünet kényszere állított ki egy kicsit a sorból. Láttam, ahogy Pap Gabi elhúzott az úton. Dolgom végeztével igyekeztem beérni Jucit, de sehol sem láttam. Ejnye, nagyon begyújtotta a rakétákat, kicsit rá is kapcsoltam. Közben elétek az elsõ feltételes ellenõrzõ ponthoz, írtam, amit írnom kellett. Késõbb elfutott mellettem Dani, szerényen fogadta gratulációmat a korábbi teljesítményéért. Lefelé a aztán megláttam Jucit jó messze elõttem, de csak lassan csökkent köztünk a távolság. Hirtelen Tétova-hegyi Teve kolléga hagyott le egy lejtõn, nevét erõsen meghazudtoló tempóban haladt. Nem tûnt sem tétovának, sem tevének. Talán illene most már nevet változtatnia, mert bár eme tárgykörben ismereteim szerénynek mondhatók, tudtommal a sivatag hajója távolról sem szokott ilyen iramban szaladni, mint ahogy õ teszi. :-)
A palinapusztai pontnál a minket korábban biciklivel és nagy hátizsákkal lehagyó és bíztató szervezõ fogadott, többek között házi süteményekkel, amikbõl jó ízûen fogyasztottunk is. Köszönet értük, isteniek voltak. Már az erdõben jártunk, s mivel nem voltak sokan, leginkább megható erdei csend vett körül minket, amit csak a madarak csicsergése édesített meg, nagyon nyugtató volt a táj. Stressztõl szenvedõknek, idegeskedõknek erõsen javallott terápia. Kár, hogy nem ezt írja fel nekik az orvos.
Jucival együtt haladtunk tovább a gyönyörû bükkösben. Tetszett a táj nagyon, bár itt is találtunk teljesen kiírtott részeket, ami elég lehangoló látványt nyújtott. Tálas-bükki ellenõrzõ pontot elhagyva haladunk tovább, figyelve a szalagozásra és a kirakott irányító lapokra. Jött a kis kör, rátértünk a régi kék jelzésre. Hosszú-völgyön haladtunk keresztül, meseszép látvány, ahogy a völgy mélyén már méregzöld volt a növényzet, majd kontrasztosan világlott felette a világos avarszõnyeg. Mivel körbefutottuk, többször is megcsodálhattam ezt a gyönyörû szakaszt. Szalajka-erdészháznál megint pecsét volt persze, és Juci kezdett fáradni, úgy hajtogatta a térdét, mint más a tésztát, nyújtott, amikor lehetõsége volt rá. De jött velem kitartóan tovább. A kurfli végén szembejött Szilvi és Babi is. Mire leértünk Vallóspusztára, Juci holtpontra ért. Feloldottuk a második só tablettát is és az ottani pontõrtõl magnézium tablettát is kapott. Nagyon kedvesek és jó kedélyûek voltak az ottani pontõrök, segítségüket köszönjük. Ettünk és Juci megitta a csodalöttyöt, lassan battyogtunk tovább. Igyekeztem tartani benne a lelket, és õ néha nyögve bár, de kocogott szépen mellettem. És még csak most jött a neheze. Ökör-hegy elõtt a második feltételes pontnál pecsételtünk magunknak, majd némi segítséggel élesen felkanyarodtunk s indult lassan a mászás. Ez is olyan hegy, ami soha nem akart elfogyni. Haladtunk szépen, de a pont valahogy soha nem volt ott, ahol vártuk. Idõközben a térdem is kimutatta a foga fehérjét, éreztem, hogy fájt a szalagom. Zsirály! Felértünk végre, ahol nagyon kedves srác adta a pecsétet és a csokit. Érdeklõdtem, van-e esetleg vize, mert az enyém már elfogyott. Épp az elõbb hozott az erdész neki, így rögtön felajánlotta, köszönöm neki az életem. Hiába, itt a meleg, többet kell inni. Sete-sután töltöttem a hátizsákba, de az iso-ital maradéka belefolyt a hátizsákomba. Nem lelkendeztem, de soha nagyobb bajom ne legyen. Míg Juci igyekezett mûködõképessé tenni a lábait, én picit feltöltöttem a tartályom s lelkesen indultam volna tovább. A srác figyelmeztetett, hogy arra még 15km- plusz lenne a célig. Értek én a jó szóból, nem kellett kétszer mondani, sokáig noszogatnia, hogy arra menjünk tovább, amerre õ javasolta. Juci már erõsen nézte az itinert, mikor jön a következõ pont. Szenvedett, de nagyon kitartóan küzdött és jött. Többször elõre küldött, de nem akartam ott hagyni. Most nem. Ráadásul én sem voltam top formában Kissé sáros úton haladva értünk el Körtvölgy-forráshoz, a 8. EP-hez. Kerülgetve a sárosabb részeket araszoltunk, aztán egyszer tévesen mértem fel a sár állagát, ami mocsárként mûködve húzta a lábamat a mélybe. Óh, ezt de kihagytam volna! Plusz 20 perc cipõpucolást nyertem ezzel a könnyelmû lépéssel. Egy túrázó srác csatlakozott hozzánk és beszélgetésbe elegyedtünk. Borsodnádason hármasban vágtunk keresztül, a helyiek sajnos „kedvesen” letépkedték a szalagokat. Kiérve a bicikliútra a srác megköszönte a társaságot és hogy 10 percet nyert azzal, hogy velünk kocogott, elköszöntünk hát tõle. Beton jött, ráadásul nem láttuk a végét. Oldalt kedves kis dombok vettek körül, ahol szívesen barangoltam volna egyet, nagyon kedves vidék. Juci a távolt kutatta, próbáltam rávenni, hogy a dombokat nézze, vagy a lába elé bambuljon, akkor gyorsabban fogy a táv. Csak elértük a polgárõrt, aki biztosította az átkelésünket a fõúton és útba is igazított. A IV. Béla emlékhelynél nagyon kedves hölgyek fogadtak, ott is kaptunk inni, emléklapot, marasztalnának is, de mi inkább a célt választottuk. A tócsni illata azért ott maradt az orromban. A cél elõtt beértük Bíbort és együtt caplattunk az utolsó pecsétért, oklevélért és kitûzõért. Jucival 6:08 perccel értünk be, és Csabi is bõven 2 órán belül futotta a 23 km-t.
Sajnos a meleg víz kicsit hibádzott, de azért felfrissülve, jó kedvûen hagytuk el Járdánházát és mentünk a barlangfürdõbe lazítani.
A szalagozás mintaszerû volt, szerintem így kell csinálni. Pont ott volt és pont annyi, amennyi kellett, én személy szerint nem is néztem az itinert. A táj tényleg nagyon szép, érdemes ide utazni és részt venni egyszer ezen a túrán. Mindenkinek ajánlom!
Egész héten öngyilkos földigilisztákat kerülgettem a kerti járdán, és csak találgatni tudtam, vajon mekkorára dagad a sár hétvégére. Fölösleges volt tépelõdnöm, mert a sár nem volt nagy, sõt nem is volt. Ki látta? Ami volt: 24 karátos, hamisítatlan tavasz…
Fáraszt e gyors tavasz ma engem,
de új látvány csodája lebben
esõs napok varázsakép,
kibomlik majd a tájak csokra,
mint nimfa, nedvesen ragyogva,
ha fényes vízbõl partra lép.
(Gerard De Nerval: Április (versrészlet)
(ford.: Radnóti Miklós)
2 év után újra a Gyepes-völgyben szaladok, azzal a céllal, hogy sok más túratársammal egyetemben, a Hódos-patak által feltöltött Ózdi-medence széles völgyrendszerét egy idõre elhagyva, a Vajdavár homokkõvidék 500-as csúcsokkal tarkított Heves-Borsodi-hegyhát nevû tájegységén töltsek el néhány nagyon kellemes órát.
Ahogyan a térkép is jelzi, a Kohász úton haladunk, a kék jelzésen, és hogy fokozzuk az élvezeteket a Keresztenyik-völgy bejáratánál, egy ligetbe rejtve már itt csobog a Kohász-forrás, és lám egy nimfa(bocs!) õrzi a titokzatos helyet. Komolyra fordítva: az ózdi természetjárók egy prominens képviselõjétõl kapom a pecsétet és a jó szót. Együtt kesergünk egy darabig azon, hogy a kohászat leépítését követõen ózdi fiatalok ezrei hagyták el a várost, más munkalehetõség után nézve, ezzel viszont a helyi természetjáró mozgalom elvesztette tömegbázisának egy jelentõs részét, a klasszikus hõskorszak mindörökre letûnt. A „megmaradt” ózdiak (egyébként a magyarokkal érkezõ „úz” népcsoport a névadó, a kabarokból pedig a környéken élõ palócok lettek), önfeláldozó munkával végzik a Vajdavár-vidék turistaútjainak a karbantartását, a helyi túramozgalom fenntartását. Az erdõt járó ember, csak azt tapasztalja, hogy titokzatos kezek festik a jelzéseket, takarítják a turistautakat, s ha az erdõgazdálkodás miatt szükségessé válik új nyomvonalakat jelölnek ki, csakhogy mi egy szép hétvégi napon kellemesen tölthessük a szabadidõnket a családunkkal, az erdõben. De a legtöbbünknek fogalmuk sincs kihez is tartoznak ezek a kezek. Most egészen közelrõl láthatok egyet. Köszönjük! Miután Magyarország vaskohászati üzemei bezártak, a nyersvas ára rövid idõn belül egekbe szökött, 12x-re emelkedett a világpiacon. Javaslom a kohászat újra beindítását, így a természetjárás is friss erõhöz juthat. A Kohász-út (bocs ha valakit untat) 115km-es vándorút, a miskolci vasgyártás 200. évfordulójára készítették el Miskolc-Ózd-Salgótarján útvonalon. Ma is teljesíthetõ jelvényszerzõ túra, 6 bélyegzõhellyel. Na ezt alaposan kiveséztem!
Elhagyom a „nimfámat”, és továbbszaladok a mûúton immáron magányosan. A reggeli 2,5 fok arra kényszerített, hogy elõre nem tervezett plusz rétegeket húzzak magamra, de egy rövid idõn belül energia-sejtgyáraim annyi hulladék hõt bocsátanak a környezetbe hogy, legszívesebben máris áruba bocsátanám a „klímakvótám” egy részét. Jobb híján elkezdem a vetkõzõs pókert, amit a piros jelzéshez érve teljesítek ki, ahol már "flush"-öm van (képzavaros mondat, de nekem "mindenhez van képem").
Ahogy az itiner kéri, nem ijedek meg a dobronyapusztai õrbódétól, sem a kutyáktól, tisztelgek csupán a rezzenéstelen arccal, hatalmas süvegben posztoló bakának, és belépek a „terra incognita-ra” (ismeretlen földre), hogy „György király nevében” birtokba vehessem.
A sorompótól keletre álló 1910 körül épült ivánkai vadászkastélyomba most nincs idõm betérni, a személyzet csak estére vár, a sikeres „pontvadászat” után, a nagyteremben terítenek. Kihagyom Borsodi (Frindt) László vadászíró emlékkövének megtekintését is.
Közben jó néhány korábban indult túratársat megelõzök, vannak egész csapatok is. Egy ideig egy nálam klasszissal jobb futóval próbálom tartani az iramot, de leiskoláz. Tavaly valahogy nagyon ment a futás, rendes 10-es átlagaim is akadtak a terepen, de ez nálam olyan korszakos, elmúlik, mint a kanyaró. Az idén csak nyüglõdöm, néha nagyon jól megy, de akkor meg mindig hülyére edzem magam, amitõl lerohadok, majd különféle diétákba kezdek, míg teljesen lemerül az energiatelepem, ugyan könnyebb leszek, ettõl jobban megy a futás egy darabig, ha feleszem magam jobb lesz az energiaszintem, egy idõ után erõs leszek, de mackóssá válok. Keresem a „Lagrans-pontot”, ahol minden egyensúlyban van, de csak rövid idõszakokra találok rá. Az elõbb leírtakat szoktam magamban szerényen „marton-paradoxonnak” nevezni. Az is lehet, hogy egyszerûen csak öregszem. Nem, az nem lehet! Az örök fiatalság titka csak annyi: nem kell a tükörbe nézni!
Néha, amikor felébredek, sorra veszem még az ágyban, csukott szemmel, mi az 5 legjobb és az 5 legrosszabb dolog az életemben. Az 5 legjobb közé a futás mindig befér.
Ahogy most a futással állok, és csak a futásról van most szó, azt a napokban elhunyt, generációkat tanító Popper Péter RTL klub által bejátszott életösszegzést tartalmazó riportrészletével tudnám jellemezni: „ÉN nem vagyok egy boldog ember. ÉN egy elégedett ember vagyok, akinek voltak (és vannak) boldog percei. De az nagyon sok.”
Most viszont keserû perceimet élem, mivel nem juthatok be, a valahol a közelben, a Keserû-orom aljában található pincébe, amelynek végében, a híres, mesterséges körülmények között megindult cseppkõképzõdés látható. Nahát, ilyen is van itt. Ki hinné? És még mennyi minden van, amit nem láthatunk egy ilyen túrán, de van. Rejtõzködõ állatok, bujkáló növények, geológiai jelenségek, az emberi történelem emlékei…
Közben letértem a vasútról, és egy rövid szakaszon rendesen bevadul. Szenvednek is páran, de én nem. Megnyújtom a lépteimet, ezt imádom! Most még a lábam is olyan, mint a hamvas szûz lány, szinte érintetlen. Felérek, és jobbra fordulok a piroson. Végre fix kártyapartnerem akad, akivel sorstársakként közösen vetkõzünk egy darabig, majd továbbindulunk. Innentõl kezdve Palina-pusztáig piros az adu. Több szálon és idõsíkban zajló beszélgetés indul meg közöttünk, aminek egy gallyon, túlfeszített húrként elpattanó kamásni-gumi vet hirtelen véget, így már nem jutunk el a végkifejletig… majd legközelebb.
Ahogy lefelé haladok, a tölgyeseket bükkösök váltják fel az északi oldalon. Paradox jelenség. A magashegyi növények a hidegebb völgyekben, a tölgyesek a tetõkön találhatók. A völgyben meglepõ, farkasboroszlánt is találni, ami pl. a Bükk-fennsíkra jellemzõ kárpáti növény, lentebb egyáltalán nincs. És vannak mások is. Lassan lekocogok a bükkösben. A hatalmas fák még így levéltelenül is árnyékba burkolják a völgyet. Mindenhol intenzív fakitermelés folyik és szinte az egész túraútvonalon. Az út mellett gigászi bükkfák és szanaszét különféle méretû fadarabok, lecsonkolt gallyak hevernek. Mindenütt farakások. De most nem dolgozik senki. Szabad szombat van, a favágók is teljesítménytúráznak. De az is lehet, hogy míg mi kimenekülünk a természetbe, õk inkább elmenekülnek elõle, és akkor lássanak erdõt a hétvégén, amikor a hátuk közepét. Végre beérek Palina-pusztára, ami a piros jelzés, a 20km hosszú,a Hangonyi-tótól Borsodnádasdig tartó Partizán út egyik állomása, ma is teljesíthetõ jelvényszerzõ túra. Szõnyi Márton ejtõernyõs partizánvezérnek és csapatának állít emléket, akit a közeli Macskás tanyánál öltek meg a németek. Béke poraira! Feltételes ellenõrzõ pontként, egy máig is a közeli erdõben harcoló partizán alakulat létszámát kell megbecsülni, ezres nagyságrendben.
Na de itt a „feltétlen” ellenõrzõ pont is, ahol maga a „nagyfõnök”, Megyeri Laci teljesít szolgálatot,. „Piroskaként” meglepetéssel szolgál, az erdõ közepén kínálgatja kosárkájából az ínycsiklandozó „nagyisütit”. Nem kell semmitõl tartania, az Északi-Középhegység utolsó farkasát 1980-ban lõtték ki Mikófalvánál(vagy mégsem az utolsó volt?), ahol egy régi rossz szokása szerint egy birkanyáj körül ólálkodott. A „gonosz” farkasoknak vége, csúcsragadozóként maradtak a vadászok, akik idõnként valóban „csúcsok” tudnak lenni. Van még ugyan egy pár hiúz, de ki látta õket. Erdõkövesd határában egy 23kg-os példányt lõttek 1983-ban. Én csupán egyszer láttam egyet a Dona-völgyben, az út szélén álldogálni, szürkület után. A völgyön ugyan átmegy az országút, de mivel minden lakott területtõl távol esik, és az autóforgalmat már régen megszokták az állatok, mint veszélytelent, állatparadicsom, ahol a környezõ erdõket is beleértve tömegével élnek a vadak. Szürkületkor vagy utána igazi „safari” végigautózni is rajta. Visszatérve Lacira: mindenkinek, mindenrõl bõséges magyarázattal szolgál, soha egy pillanatra nem csüggedõ lelkesedéssel. Nekem, akit „marton4”-ként üdvözöl, egy írásomat dicsérve, ami extrém módon legyezgeti a hiúságomat, egy térképet mutat (A Bükk-hegység és környéke). Véleménye szerint ez a legjobb kiadás, ami ezt a régiót is a lehetõ legpontosabban ábrázolja, a többi kiadást el kell felejteni. Engem meggyõzött. Nem volt nehéz. Ózd Susa városrészérõl is beszél: a legbátrabb magyar település, az ott élõ emberek trianon után ugyanis kiharcolták függetlenségüket a cseh megszállókkal szemben. Elismerésem. Elmeséli, hogy miként forgott egy törött kuplung körül mindnyájunk sorsa, egy rövid ideig.
Ahogy ezt a hihetetlen vitalitással rendelkezõ „srácot” hallgatom, arra gondolok, hogy az ilyen emberek miatt képes fejlõdni a világ, az Õ segítségükkel mozdul a kerék elõre. Nélkülük jó néhány dologgal szegényebb lenne az életünk. Ha elveszítjük a fonalat, vagy csak ülünk összeroskadva, ölbe tett kézzel, ÕK jönnek és kiráncigálnak minket tecchalott állapotunkból. Képesek új értelmet adni a régi dolgoknak, és új dolgokat kitalálni. Közelükben mi is képessé válunk újra örülni. Köszönjük Laci!
Ilyen munícióval a zsákomban szinte semminek tûnik a sárga kaptatója, fent a tetõn pedig, egy tenger virágba öltözött, a napsütésben fénylõen fehérlõ, dongófelhõvel borított vadcseresznyefa lélegezet elállító látványa „kárpótol” a kis szuszogóért. Egy pár kilométer nagyon kellemes hullámvasutazás következik a Vörös-várat is érintve a sárga jelzésen, a Heves-Borsod megyehatáron, idõnként a zöld ölelésében. Néhol lelépem az út mellett heverõ kidöntött hatalmas szálfákat, úgy 30m körüliek. Most hogy könnyen lemértük, lehet is visszatenni õket. Valahol az erdõ szélén egy õsrégi csepel teherautó várakozik. A szívem egy pillanatra megsajdul, eszembe jut a gyermekkorom. Ilyen teherautón tanultam meg vezetni 2 éves koromban, az apám ölében. A szalagozás olyan lelkiismeretes, hogy tájékozódás helyett a pompás tavaszi táj élvezetével töltöm az idõmet. A völgyekben még nem szállt fel teljesen a pára, de így is messzire ellátni. Egy-egy nyílt gerincen, távoli hegyek sziluettje szolgáltatja a tapétát a közelemben a tavaszi sarjadzástól megindult, ritka elegyes erdõk színpompás látványához. Sárga, zöld, piros friss vesszõk, különféle barkák, a bokrokon fénylõ pontokként duzzadó fehér virágrügyecskék, üde-zöld kitekeredõ levélkék, tavaszi virágok, lednekek, tüdõfüvek, ibolyák és zümmögõ kis „repülõgépek” mindenütt. Ezt nem lehet megunni. Soha nem lehet megunni. A tavaszt nem lehet megunni (hulala).
Közben utolér 1-2 gyorsabb futó. A kék kereszt leágazónál, a Tálas-bükknél, ahol a sárga végleg beleveszik a dzsungelbe, és Domaházára már csak machete-vel és elefántölõ puskával felszerelt életunt kalandorok indulnak tovább, nem messze a hármas megyehatártól, egy páran összeverõdünk. Majd leválok róluk és lerobbanok a Dávid-tanyáig. Megérkeztünk a szûkebb vadászterületemre, ahol nyári idõszakban nap mint nap elõfordulok, fõleg kerékpárosan. A tanya tulajdonosától, aki itt töltötte gyermekkorát, hallom az igaz történetet, sõt a térképen lévõ név ellen is tiltakozik. Ismertetése túlfeszíti ennek a beszámolónak a kereteit. A férfi, egyébként helyi erdészeti vezetõként dolgozott a nyugdíjazásáig, rengeteg mindent ismer és tud a környékrõl, nem mellesleg a fiam volt osztályfõnöknõjének férje. Egyszer gyermekkorában leküldték egy vekni kenyérért Váraszóra, de a hosszú úton visszafelé megéhezett, és elkezdte csipegetni a kenyeret, ami pont akkora fogyott el, mire hazaért a tanyára. A következmények már az idõk homályába vesznek…
Az út mellett egy szép kis keresztesvirágú növénykére bukkanok, fényképezni próbálom,de sajnos vagy hál’istennek, elfelejtettem feltölteni az akkukat, így csak a mobilommal kapom le, haladhatok tovább. Közönséges dercevirág tenyészik a „marton”. Alsó hasogatott levelei tõrózsában állnak,szõrösek, felsõ levelei lándzsásak, egy kocsányon, több, kis négy sziromlevelû fehér virágocska nyílik. Középhegységek jellegzetes tavaszi növénye. Kielégülve szaladok tovább. Még a Szalajka-ház elõtt érem utol K.J. druszámat, aki ettõl kezdve hellyel-közzel túratársammá válik a táv második felére. A Hosszú-réten haladunk, a régi kék jelzésen. Mellettünk a Hosszúvölgyi-patak mocsara, ahonnan ránk mosolyognak a napsütésben sárgálló aranyveselkék. Visszamosolygok. Megérkezünk az erdészházhoz, ahol hajdanán az üveggyártáshoz szükséges hamuzsírt állították elõ. Hazaérkeztem. A házban még nem jártam ugyan soha, de ez az a hely, ahová autóval fel szoktam hajtani, a Heves-Borsodi-hegyhátban tett túráim egyik gyakori kiindulópontja. Van több is. Az utóbbi idõben nem nagyon jártam 50km-es túrákra, csak úgy magamnak edzegettem 20-30 kilométereket. Nagyjából ennél a távnál járok, így a lábam egyszer csak azt mondja, itt a vége, üljünk be a kocsiba és menjünk haza. Mondom neki értsd meg öreg, a kocsi Járdánházán van. Nehezen érti meg, hogy még 21km van hátra. Semmi baj. Még nem is mondtam, öngyilkos merénylõ vagyok, 2000 kilo kalóriabombával a hátizsákomban. Körbenézek, hogy csak magamban tehessek kárt, majd elhatározom, most robbantok. Iszonyú kenyér(ill. kifli)pusztítással jár az esemény, gyújtószerkezetnek Burn energiabombát használok. Az eredmény: az E=mxc2 képlet alapján: az energiaszintem ugrásszerûen megnõ, míg a zsákom tömege jelentõsen csökken, és fénysebességre teszek szert. (Egy régi barátom szokta mondani az ehhez hasonló poénjaim elszenvedésekor: ez fájt Józsikám. Nekem is!)
Pompás erdõkön áthaladva, szerpentinen tekeregve, a mûemlék épületekbõl álló Vállóspusztán érem be újra Józsit, ahol érthetetlen okokból valamiért nagyon megörülnek nekem. Félrehúzódva, szerényen letelepszem a forrás kivezetõ csöve mellé egy jó ki helyre, és elhatározom, hogy most aztán kiiszom a „hegy levét”. A többiek az asztalnál arról beszélgetnek, hogy nincs jobb a forrásvíznél, mialatt az üdítõitalt „vedelik”. A pontõr megfigyelte, hogy ki tudja miért, a zsíros kenyér jobban fogy, mint a transzzsíros (margarinos) kenyér. A magam részérõl 20 éve nem eszem margarint, amióta elõször olvastam Diamond: Testkontroll címû könyvében, hogy a III.Napoleon által „feltaláltatott” vajpótló tele van transzzsírokkal, és ez a mûanyag teljesen eltömeszeli az ereket. A még csak az elmúlt 1-2 évben hozott Uniós rendeletek azt hiszem 1%-ban maximálják a transzzsírok arányát (tehát legalább 20 év óta tudták, mégis nyakló nélkül etették az emberekkel!!!!) Talán már nálunk is szívvédõ margarinokat lehet kapni, bizalmatlanságom azért nem oszlott el. A „rama” egyébként sem tesz jót a „karmámnak”, a „vegák” karmájának persze a zsír nem használ. Senkit nem akartam megbántani, azonban udvariatlan voltam, mert „ajándék kenyérnek ne nézd a zsírját”. Csak a pontõr, túratársaim táplálkozás-egészségtani jó felkészültségét igazoló, gyakorlati megfigyelését szerettem volna egy picinykét elméletileg megtámogatni. A légtérzár miatt seprû nélkül érkezik a "Boszi-duo", az egyik "boszi" egy kis tuningolásra is szorul emiatt. Míg a pezsgõtabletták felszívódnak gondos önmasszírozásba kezd. Már látom is magam elõtt a transzparenst: Vállóspusztai Erdei Combsimogató. Közben befut Moiwa is, akire "felnézek", és úgy üdvözlöm. Már menetbõl intenzív fotózásba kezd, és elégedetten nyugtázza a terülj-terülj asztalkámat. Örülök, hogy ez a túra bevonzotta a „nagyokat” is. Igazán örülök.
Továbbmegyek, de a futás már csak ímmel-ámmal megy. Nem baj, mert gyalogosként is remekül haladok. Józsitól kaptam az elõbb gyaloglóleckét, most az Õ stílusában repülök, tartva a gyengébb kocogás ütemét. Hajtûkanyar következik a kéken, majd a zsíros-kenyértõl dagadó farral vágok neki a Dagadó-farnak. Jó edzés és ízelítõ a jövõ heti Mátrabérc-túrához. Hamar véget ér, nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt. Vagy hogy is van ez, enyém a vár, tiéd a lekvár? A Tarna-Sajó vízválasztó gerincére jutok, nagyon hangulatos jó panorámát nyújtó nyílt részeken, és napsütötte erdõkben vezet az utam. Egyre „tavaszabb” van, igazán jó a hangulatom. Néhol a dózer-utakon kibukkannak a 25-30 millió évvel ezelõtt hullámzó tengerekben keletkezett, a hegységet alkotó glaukonitos homokkõ vetõdések. Csupán a magasabb részeken érzem meg 1-2 pillanatra az Izlandból importált hamu kihullását, de lehet, hogy képzelgek. Ezért aztán kár lett volna otthon maradni. Igazán csinálhatnának már valamit az izlandiak a vulkánjaikkal, hiába segíti õket az Unió, ez a hála. Mégiscsak felháborító, hogy gyalog kell jönnöm, pedig repülõvel szerettem volna teljesíteni a távot. Újra összefutok Józsival, aki a Szarvaskõre, 537m magasba tett egy kis külön kirándulást a régi kék jelzésen, és elmondása szerint onnan próbálta átnyújtani az igazolófüzetét a szomszédos ökör-hegyi posztnak, aki mivel 7méterrel felette állt, nem volt hajlandó leszállni a „magas-latról”. Innentõl kezdve együtt haladunk megint egy jó szakaszon. Tréfásan megpróbálom rávenni egy kis vajda-vári kirándulásra, ahol, a legenda szerint, a vár alatti pincerendszerben Csicsó vajda bujtatta 4 napig Bélát, míg a völgyekben a tatárok száguldoztak ide-oda a királyt keresvén. Hogy járt e Béla király ezen az 529méter magas hegyen, ahol réz-, bronz-, és vaskori erõdítmények nyomai láthatók, nem tudom, de 1944-ben sokan bujkáltak itt, lakógödreik máig is láthatók. Elkezdjük a Borsodnádasdig tartó hosszas leereszkedést. Néhány éles, de jól jelzett váltás után lassan beindul a lábam, és elválok Józsitól. Köszönöm a jó társaságot és a meghitt beszélgetést. Legközelebb folytatjuk. A távnak ez a része nagyon kellemes, enyhén lejtõs szakasz, gyorsan elfogy. A „betondzsungel” elõtti utolsó oázis a Körtvölgye-forrás ligete, amit itt nem nimfák, hanem „pánok” õriznek. Fújok egyet, elraktározok a tüdõmben egy kis „hamumentes” levegõt, az elmémben és zsigereimben egy nagyon elvarázsolt pillanatot, majd búcsút intek a mitológikus hangulatú helynek, és elindulok a közeli Borsodnádasd irányába. Átvágok a településen, a szalagok sokat segítenek. Nagyon sok, a gyilkos napsugarak ellen születésüktõl fogva jól felvértezett, szimpatikus fiatalemberrel találkozok. Némelyikük megszólít és elbeszélgetünk. Érdeklõdve, értelmesen hallgatják a sztorimat. Ez már a jövõ generációja, én bízom bennük!
A virágzó gyümölcsfák övezte kerékpárúton haladva, ma már nem tudom hányadszor, újra mélyen megérint a tavasz. Csak gyalogolok már, de gyorsan ledarálom a távot, majd a polgárõrhöz érek, aki 2 éve vár, hogy újra eljöjjek, és átirányíthasson a fõút másik oldalára. Nem lehet könnyû itt állni egész nap, de olyan lelkesedéssel végzi a posztjával járó feladatot, hogy az már megható.
Az emlékmûnél a „szokásos” szívélyes fogadtatásban részesülök, mint 2008-ban, tiszteletünkre kisebb fogadóbizottság vonult fel. A tócsnit elhárítom, egyszerûen nem vagyok éhes, annyit ettem menetközben. Egyébként is Húsvét óta fogyózom, amikor is kiderült, hogy a bõvebb családot is tekintve, én állok a tápláléklánc csúcsán, magyarul mindenki fõz, csak én nem, ennek fejében viszont, mindent nekem kell megenni. Családi munkamegosztás. Bemutatjuk a Reggelre dagad be háj címû magyar filmtragédiát. Fõzte és megette…. további étkezõk…
Megülök viszont egy jól esõ percre. Lábunk alatt a Hódos-patak völgye, az Ózdtól Bükkszékig húzódó Darnó-vonal, földszerkezeti törésvonal, a 20-30 millió évvel ezelõtti tengerjárások peremvidéke. A mocsarakba hullt növényekbõl, kõszéntelepek keletkeztek, végig az egész vonalon Egercsehiig. Bükkszék környékén volt az ország második legnagyobb kõolajlelõhelye, de sajnos még a világháború elõtt teljesen kimerült. A szemközti dombokon már kizöldellt a fû, a kora délutáni napsütésben csillogó selyem-zölddel festi a tájat. Látom a domb oldalán a jól kivehetõ sávokat, és tudom, hogy a selftengerek partvidékén keletkezõ hajdani turzással szemezek. Jól érzem magam. Jó helyen, jó emberek között vagyok, ha csak egy percre is.
Egy kis idõ múlva már Járdánháza nevéhez méltó burkolatú gyalogjárón sétálok a célig. A település hosszasan kígyózó völgyfalu, majd Arlóval összeérve továbbtekergõdzik, a kígyó feje már Ózd felé sziszeg. A jobbágy vagy kisnemesi telkek szorosan egymáshoz préselve valaha a Hódosig nyúlhattak. A házak már kicserélõdtek, de a tornácos szerkezet sok helyen megmaradt. Az emberek szombati házimunkájukkal végezve, vagy csak kicsit megpihenve, kijöttek a házaikból, kiültek a tornácra. Sok helyre beköszönök. Szívesen, udvariasan fogadják. Valaki megkérdezi: hová sietnek maguk fiatalember? Tényleg, hová sietünk, kérdezem magamban, s egy pillanatra felröppen bennem, hogy jó lenne újra „civilnek” lenni, de rögtön elhessegetem a gondolatot, tudom, hogy én már nem lehetek többé az ami voltam, mert már örökre megváltoztam. Egy csaholó foxi-keverék kutyát nyugtató Úrnak azt mondom, ugyanilyen kutyám volt valaha, nem bánt ez senkit. Erre megmutatja sebhelyes kezét és a kutyára mutat. Mégsem ilyen kutyám volt.
Lassan rátelepszik a falura egy békés, megnyugtató, álmos szombat délután. A kutyák is elhallgatnak. Járdánháza csendesen fürdik a tavaszban.
Aztán hirtelen véget ér a 7:35 percig tartó álom, és egy nagyon szép oklevéllel a birtokomban, már a kocsimban ülve hajtok hazafelé. Vagy mégsem ért véget. Véget érhet ez valaha. Nem, nem lehet ebbõl felébredni. A természet szeretete, a szabadban végzett mozgás öröme egyfajta kómás állapot. Nincs rá gyógyszer, nincs rá semmilyen kezelés, nem gyógyítható.
És, hogy milyen a Vajdavár-vidék? Én ma ezt láttam benne. De mégsem ez, hanem valami más. És mindig más. És mindenkinek más. Megismerhetõ, de sohasem kiismerhetõ. Titok.
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”
(Radnóti Miklós)
Szegedi József
Pétervására
„marton4”
2010.04.18
Megjegyzés:
Az 1024km2 területû Vajdavár hömökkõvidék 6 tájegységre tagolható:
Gömöri-erdõhát
Heves-Borsodi-hegyhát
Heves-Nógrádi-hegyhát
Ózdi-medence
Pétervásárai-medence
Zabari-medence
A mai túra kiindulópontja az Ózdi-medencében volt.
A túra zöme a Heves-Borsodi-hegyhát területén zajlott.
Irodalom:
Báldi Tamás: Egy geológus barangolásai Magyarországon
Igen hajnali kelés és utazás után értem el Járdánházát, ahol a hûvös reggelen gyors nevezést követõen kezdtem az átöltözést. Egy fekete-fehér, sokmindenre nem használható térképet és itinert kaptunk. Az itiner hasznos volt (táv és egyéb adatok, információk), de a térkép az nagyon gáz. Nekem ez gyenge pontom, mert valaha tájfutottam s az igényes térkép számomra fontos értékmérõ. Szerencsére az útvonalon jó volt a szalagozás, én nem tévedtem el. de mi van ha a szalagot leszedik, elfújja a szél, stb.?
Nem túl sokan neveztünk a terepfutó kategóriában, de kis hazánk egyik legjobbjával startolt a mezõny. A Kohász forrást hamar abszolváltuk s mentünk vissza a Gyepes-völgy aszfalt útjára. Szép erdõk szegélyezték ugyan az utat, de a hosszú betonos egyenes lelkileg engem odatett. No meg a mellettem egytempóban elfutó sporttárs sem növelte harci kedvem. A Remete forrásnál volt a 2. EP. s szerencsére ezután hamar betértünk az erdõbe. Sajnos többfelé letarolt erdõk szegélyezték az utat, néhol óriási útszélre vonszolt halott fák között haladtunk. Aztán egy szép szálerdõn keresztül a Cinókás völgyön át értük el a 3. EP-t. A völgyben lefelé hagytam el Bosziékat, akik ezúttal a túra kategóriában indultak. Pedig ha a futóban jöttek volna övék lett volna a kupa, hiszen elsõként értek be a lányok közül. A pont után egy finom emelkedõ következett, ahol végleg leszakadt a korábban engem megelõzött kolléga. A célban aztán elmesélte, csak 4x tévedt el. S innen kezdett el igazán tetszeni a terep és a táj. Gyönyörû bükkösök között, finom emelkedõkön át értem el a Tálas Bükköt. Ez a szakasz lett végül is a kedvencem. A tetõn a 4. EP. volt s onnan egy gyors lejtmenet vitt a Hosszú rétre. Tényleg hosszú volt. Mondjuk nekünk csak a Szalajkaházig tartott, ahol Danit (Rushboy) értem utol. Itt volt amúgy az 5. EP. Mint késõbb elmondta görcsölt a lába s emiatt lassult le. A völgyben visszafelé, de a másik oldalon haladtam tovább még mindig rettenet szép erdõben. A hatás csak fokozódott felfelé a Vaskapu nyergéig. Átbukva a nyergen már hosszan lejtett az út Vállospusztáig, a 6. EP-ig. Betoltam egy aprócska kenyeret s vedeltem egy csomó szörpöt. Útólag visszagondolva itt jó lett volna egy banán, szölõcukor vagy bármilyen futógyomor-barát étek s egy feles kólát is szívesen megittam volna. Ugyanis innen kezdõdött az igazi kihívás, fel az Ökör hegyre, 260 szintnyi helyzeti energia megnyerésével s ezzel egyenértékû izomenergia elvesztésével. (fizikából sosem voltam jó). Mit mondjak felfelé elfogytam mint a gyertyaszál. Lassú bandukolással, némi szédelgés közepette értem el végül is a tetõt, ami egyébként az Ó-Bükk legmagasabb csúcsa. Ott volt a 8. EP. Innen köszönöm a pontõrnek saját víztartalékának javamra történõ feláldozását. Szerencsére innen többé-kevésbé lejtett az út. Volt még egy nagyon szép szakasz, ami megfogotta Körtvölgye elõtt, kevésbé maga a Kört-völgye. A forrásnál viszont, ami a 8. EP. volt a messzirõl hívogató 2 literes kólásüveg látványa fogott meg. Rávetettem magam, mint Dugovics Titusz a törökre. Aztán beértünk Borsodnádasdra, ahol épp biciglisgázolást helyszíneltek a rend õrei. Némi csavargás és tekergés után a valamikori kisvasút helyére épült kerékpárúton döngettünk. Alkalmi túra-(bele-bele) kocogó társammal, aki az emlék és ellenõrzõ pont elõtt maradt el. Az EP.-on lelkes asszonycsapat fogadott s kínált s faggatott s marasztalt. Sajnos mennem kellett, mert nyomomban éreztem a tatárhadként üldözõ futótársakat. Talán legközelebb ott eszem meg a finom tócsnit. Az utolsó 1 Km. is véget ért lassan s a célban kezet szoríthattam Pap Gabival s a hamarosan beérkezõ Danival. Az eredményhirdetésig kellemes eszmecserét folytattunk s pusztítottunk a futóknak felhalmozott királyi eledelekbõl. Kár, hogy ezeket a pontokon nem találtam.
Köszönet a rendezésért, bár a térkép kis hiba nálam. Több víz (esetleg kóla) is lehetett volna a pontokon, ha már 1x futóknak rendezték. De ettõl függetlenül jó volt a kiszolgálás s a szalagok is rendben voltak. Az Ökör hegyi pontõrnek külön köszönet, nálam õ nyerte most a túra legjobb pontõre címét. A Járdánházai aszonycsapat (Emlékmû) szintén belopta magát a szívembe. Bár csak több helyütt lelkesített volna ilyen szurkoló sereg. A terep és az erdõk helyenként varázslatosan gyönyörû volt. Ezt higgyétek el látni kell. A célban a futóknak adott ellátmány példaértékû volt, aztán kaptunk érmet is, 2 emléklapot, igényes kitûzõt. Szóval minden szempontból megérte elmenni erre a túrára. S a legfontosabb, hogy megismertem 2 kiváló emberpéldányt, akiknek külön köszönöm a beszélgetést.
Menekülõ királyi sereg, üldözõ tatár hadak, bányász-kohász brigádok zaját is halló, s visszazúgó hegyek s erdõk melyeken átvágtunk, átvágtattunk. Lehet mi is a történelmü(n)k része lettünk?
Magyarország térképét nézegetem. Muhit keresem. 1241-ben vagyok, április 10-én, 1 nappal a lengyelek katasztrofális liegnitzi veresége után. Kijev, Krakkó már felégetve. A magyar fõsereg, ami önmagában ugyan még nem lenne baj, szekértáborba zárja magát a Sajó közelében. A mongolok Európában egyedülálló módon elõször, lõporos ágyúkból adott mozgó zárótûz alatt kelnek át a Sajó hídján, mialatt egy másik hadoszlop 10km-rel lejjebb zavartalanul, egy pontonhídon jut át. Április 11. A többit már tudjuk. Súlyos vereség. Béla király az északi hegyek erdeibe menekül…
767 évvel ezután, április 12-én, az „északi erdõk talaját” taposom. Pompás az idõjárás. Végre itt az igazi tavasz. Minden felébredt, feléledt. Minden zúg, dong, döngicsél, fütyül, csipog, csivitel, rügyezik, sarjad, fakad. Virágzó bokrok és fák mámorító illatától terhes a levegõ. Olyan gyönyörû felhõk úsznak az égen, amilyeneket egész évben csak ilyenkor lehet látni. Volt egy korszakom, amikor csak felhõket fényképeztem, s e megunhatatlan természeti jelenség képeivel, halálra üldöztem ismerõseimet. Ennek a korszaknak ugyan már vége, de az egyik szememet azóta is,mindig az égen tartom, különösen ilyenkor tavasszal, s néha még egyszer-egyszer „az égre sütöm puskámat”. Idõnként annyira szép a táj, hogy csak nehezen találok rá jelzõket. Talán azt mondhatnám, hogy a látvány, színesebb, élénkebb, kedvesebb annál, mint amit a legkiszínezettebb természetfilmekben valaha is láttam.
Nagy nap ez a mai életemben. Titkos, ember nem járta szentélyem végre közkinccsé válik. Ez a vidék ahol járok, s oly közel áll a szívemhez és lakóhelyemhez Pétervásárához, a Bükk és a Mátra ölelésében fekvõ Heves-Borsodi Dombság. A tájegység tagolásáról és elnevezésérõl lehet ugyan vitatkozni, de az biztos, hogy jellemzõ építõanyaga településemrõl kapta a nevét, a geológiai szakirodalomban Pétervásárai Homokkõnek nevezik, s a geológiai magyarázatot nagyon leegyszerûsítve, a 20-25 millió évvel ezelõtt létezett selftengerek üledékébõl keletkezett.
Nagyszerû érzés egy olyan kopasz dombon állni, amelyet 21 millió év alatt is csak gyéren tudott meghódítani a vegetáció, s tudom, hogy a visszahúzódó Eggenburgi-tenger utolsó turzásán díszlek. A környezõ dombok láthatóan lemezes szerkezetûek, s a kizöldülõ fû és a nap árnyjátékának bizarr összhatásaképpen meghökkentõen csíkosak, szinte percenként változó árnyjátékot szolgáltatva a nézõnek, s minden egyes rétegpár- amelynek magyarázatára, több éves tanakodás után egy nagyszerû geológus könyvében bukkantam rá – egy napot jelent, a napi kétszeri dagály/apály ciklus homokba vésett emléke. A holdjárás erõsségének ingadozásaképpen, pedig havonta kétszer két kiugróan vastag réteg keletkezett.
Ez az a vidék, ahol évekkel ezelõtt magányos „csavargásaimat” megkezdtem, futva, gyalogosan vagy kerékpárral és fényképezõgéppel jártam a környéket. Tudós nem vagyok, így a tudomány számára nagy felfedezéseket ugyan nem tettem, annál inkább magam számára. Ez a vidék kimeríthetetlen geológiai, botanikai, zoológiai, történelmi gazdagságában, szelídebb ugyan mint a magas hegyvidék, tájképi szépségével mégsem lehet betelni. A világ számára mégis gyakorlatilag ismeretlen. Évek során, számos esetben turistautjain is haladva, amelyek elég szépen behálózzák, még csak véletlenül sem találkoztam az erdõben turistákkal, emberrel is alig, legfeljebb vadászokkal, favágókkal és fatolvajokkal.
Ez az új teljesítménytúra most végre véget vet ennek, kiemeli a vidéket az ismeretlenségbõl, és a turista társadalom elé tárja.
Tavaly csöppentem bele a szervezett gyalogos teljesítménytúrázás világába, s kezdetben talán túl magasra állítottam a lécet. Az idén inkább kerékpározom, bár kisebb távolságokon (20-(50?)) még gyalogosan is feltûnök néha. Egyébként is mostanában családi vállalkozás keretében folyik a dolog, s a távokat ehhez kell igazítanom.
Most társammal haladok a Gyepes-völgyben, az Ökör-hegy felé a kék jelzésen. A Kohász-forrást már elhagytuk, ahol volt szerencsénk megismerkedni a túra fõszervezõjével, aki pontõrként tevékenykedik. Nagy lelkesedéssel, de elmondása szerint nem kis izgalommal vágott neki az elsõként megrendezett túra szervezésének. A járdánháziakban nagyszerû támogatókra akadt, akikkel késõbb magunk is találkozunk majd az utolsó ellenõrzõ pontnál, de ne fussunk elõre. (Egyedül a vadászokkal ment egy kicsit nehezebben, mint bárhol máshol, de végül ez is megoldódott. )
Felfelé nem futunk, itt elég a gyorsmenet. Elõttünk két nagy iramot diktáló túratárs.Olyan érzésem támad, mintha egy kisvasút nyomvonalán járnánk. A társam szerint én mindenhol felszámolt kisvasutakat látok, még a ruhásszekrényben is. Tudni kell persze, hogy az egyik szenvedélyem a környék felszámolt kisvasútjainak a nyomvonalait kutatni. Nagy élmény, ha sikerül egy-két töltést, vagy mûtárgyat találni. A legtöbbje sajnos, nyomtalanul tûnt el. Polémiánkra a Remete-kútnál „posztoló” pontõr tesz pontot, aki a kérdésemre feltárja az éppen az imént egy helyi erdésztõl szerzett információt, ami valóban igazolja a teóriámat. A másik völgy, amin lefelé haladunk majd, a Remete-völgy szintén erdei vasút gyanús. Pompás növényeket is látunk. Legmegkapóbbnak a már felébredt tavaszi lednek lila-piros színpompáját érzem. Mobilommal lekapok egy másik tetszetõs növényt, amit még soha nem láttam. Olyan „kankalin-szerû”,de nem a közismert tavaszi. Házifeladatként, otthon a határozókönyveimbe bújok majd, de most haladunk tovább.(Utólagos meghatározás alapján Sugárkankalinra (Primula elator) tippelek,de lehet, hogy egy ritka keverék kankalinfaj.) Egy helyen egy az aszfalton sütkérezõ acélkék nünükét pillantok meg. Amott egy színkímélõ programmal „frissen mosott” "dongó" környékez egy tüdõfüvet, sikerül lekapnom. Sárga-fekete sávjai lenyûgözõen élénkek, mint õ maga. Fent a magasban egy hatalmas ragadózó madár végzi kiterjesztett szárnyaival napi õrjáratát. Meghatározása távcsõ híján bizonytalan feladat. Az elhagyott faszánkók emlékképek készítésére késztetik az elõttünk haladókat, így „átvesszük a vezetést.” Egy kis emelkedõ, egy pazar bükkös, s máris a szintúton vagyunk. Két út van elõttem, melyiket válasszam. Bizonyos bonyolult megfontolásokból, most rövidítek úgy cirka 23km-t, de jövõre már nem balra, hanem biztosan jobbra indulok el, bármi is történik. Felérünk az Ökör-hegyre a túra legmagasabb pontjára, nem túl megerõltetõ. A már sokszor megélt kilátás most is lenyûgöz, bár a pára miatt csak az Érchegységig látok, kedvezõ idõben a Tátra is kivehetõ. Egy pár túrázót megelõzünk, s egy darabig visszafelé haladunk ugyanazon a szakaszon. Itt végleg búcsút intünk két szimpatikus túratársnak, akikkel szinte együtt indultunk el, s vágtázunk le a piroson. Közben néhány érdeklõdõ túratárs éppen a gravitáció segítségével szánkázik le Vajda-várról - ahol ókori erõdítések nyomai találhatók - majdnem a lábunk elé. Kicsit figyelni kell a jelzést, mert néha hirtelen vált, de ismerem az utat, valaki pedig talán kedvünkért újra festette a piros sávokat, csak úgy ragyognak a szikrázó napsütésben. Kisebb energetikai gondokkal küzdök, mivel lebagatellizálva a 20-as távot (ami egyébként mérésem szerint 25km volt), elõzõ nap gyümölcsnapot tartottam, s ma sem ettem még semmit, de amire csak késõbb a „tócsni” elfogyasztása után jövök rá, az a pár perc a célig légiesen könnyû futással telik el végre.
A Körtvölgye-forrás után pillanatok alatt feltûnnek Borsodnádasd szélsõ házai. Egy mezõ mellett haladunk el, ahol karókra ismeretlen okokból, üres sörös dobozokat húztak. Talán az alkoholistáktól rettegõ állatokat próbálják így elriasztani? A társam itt rögtön Borsodnádasd új zöldövezetének vadnyugati mintájú elnevezésével szolgál: Bearfield. S mi, a Sörmezõk Lovagjai végre behatolunk a városba.
Ez a behatolás mérhetetlenül emlékeztet arra a településvégre, ahonnan jó két órával elõbb „kihatoltunk” az erdõbe, a különbség mégis tapintható. Amíg Járdánházán lépten-nyomon köszöntek az emberek, jó túrázást kívántak, sõt a legszélsõ ház kedves gazdájával még el is beszélgettünk, szívesen emlékezve vissza a pétervásárai mezõgazdasági szakiskolában töltött diákéveire, ahol Czenthe Huba tanárától rengeteg intõt kapott, de mégis szeretettel gondol azóta is rá, addig Borsodnádasdon már jó városi szokás szerint senki sem köszönt ránk, nem bámészkodott, és nem is kérdezett semmit, egy-két kóbor pillantás után folytatta tevékenységét, kerítésfestést, építkezést, miegymást.
Czenthe Hubáról még annyit, hogy a környék nagy ismerõje, õ is aktív turista, botanikus és helytörténész. Tavalyelõtt jelent meg Pétervására története címû nagyszerû munkája, amit nem lehet letenni, egy fél életen keresztül gyûjtögette hozzá az adatokat.
A városba belépve a kerítéseken azonnal feltûnnek az egykori Lemezárugyár emlékei, sajátosan színezve az utcaképet. Az egyedi „mûremekeken” kívül, néhol az egykori Níveás dobozok kivágása után keletkezett hulladék fémlemezbõl készült a kerítés. Azért ismertem meg, mert gyermekkoromban valahogy hozzánk is eljutott egy ilyen színes lemez (még Egerbe), amire még a Niveás dobozok is rá voltak nyomtatva, s ami késõbb egy kutyaház burkolólemezeként végezte. (ezt a Nívea terméket máig is árulják változatlan formában.)
Bár a lemezárugyár már régen bezárt, a kerítések, amelyek különös hangulatot sugároznak, maradtak.
Újra a kisvasúton haladunk az Borsodnádasd-Ózd vonalon, ma már kerékpárút. Idõnként vízióim támadnak, amik a Vissza a jövõbe X. filmben a semmibõl elõbukkanó vonatra asszociálnak, magam elõtt látom lebegni a pályán utoljára végighaladt mozdonyt, s úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban váratlanul kirobbanna a semmibõl. Na nem gõzöltem be még teljesen, csak nosztalgiázom.
Kedves polgárõr irányít át a 25-ös fõúton. A túloldalon a IV.Béla emlékhelynél - ami az ezen a vidéken áthaladó, s az Adriai-tenger egyik szigetéig „meg sem álló”, a muhi csatamezõrõl menekülõ, s késõbb az országot újraépítõ (és egyesítõ) Béla királyunknak állít emléket - elérjük a cél elõtt az utolsó ellenõrzõpontot.
Váratlanul nagy megtiszteltetés éri a szegény „mezei” teljesítménytúrázót, hiszen a szívélyes fogadóbizottságban személyesen a járdánházai polgármesterasszony is képviselteti magát, s akikkel, némi megilletõdés után (mármint részünkrõl), kellemesen eltársalgunk egy darabig, egy-két tócsni (macok, lapcsánka stb.) és más finomságok társaságában.
Természetesen a környék szépségeirõl és adottságairól folyik a társalgás, többek között a Natura 2000-s területekrõl. Aki esetleg az idén nem jött még el erre a túrára, mind az igazolófüzetbõl, mind a Járdánháza Község Önkormányzatának kiadványából rengeteg ismeretet szerezhet jövõre, ha eljön. Egy ilyen túrabeszámolóban ennek gazdagságát lehetetlen még csak érinteni is. Mindenkinek ajánlom, gyertek!!!!
Mint fentebb már említettem, a tócsnitól megtáltosodva, (pedig valójában nem kergetett a tatár) berohanunk az iskolába, ahol remek dolgokkal látnak el minket (igényes kivitelû emléklap, kitûzõ, képeslap, leírások, gratuláció és kedves társaság), mindent hálásan köszönünk!!!
JÖVÕRE, VELED, UGYANITT!!! JÖVÕRE MÁSOKKAL IS UGYANITT!!!
