Túrabeszámolók

Na, ezt a túrát sosem felejtem az biztos. (2021.09.11) Egy hosszú és fáradt időszakon voltam túl a túra előtt egy nappal s emiatt is terveztük be ezt a rövid, kellemes, könnyed kirándulást a családdal. Nem lesz megterhelő, kikapcsolódásra épp ideális.

Bika Maraton - mely Galgahévizen, a település mellett Bika-tónál került megszervezésre. Egyszer már jártam itt anno még geo ládát keresni, de most más volt a cél, mint ahogyan a szempont is. Szóval négykerekű logisztikával irány Galgahévíz, irány földúton a Bika-tó.

Először nem a jó utat választottam, de egy kis informálódás után megtaláltuk a kiinduló állomást. A túrát családdal terveztük végigjárni, úgy, hogy Én előtte, vagy amíg Ők túráznak Én párszor végig futom a köröket. Igen köröket, ugyanis az útvonal a tó körül van. A távok pedig úgy adódnak, hogy ki hányszor kerüli meg a tavat a kijelölt útvonalon.

Hát amivel nem számoltam, hogy a legkisebb Kesser épp elszunyókált az autóban. Most mi tévők legyünk? Úgy döntöttünk, hogy amíg alszik Én neki indulok a Mini Maratonnak. Ha felébred akkor elindulnak és majd találkozunk a tó körül valahol.

Jöhetett a regisztráció, majd neki is vágtam a távnak, vagyis a Bika-tó megkerülésének 3x. Nem tudtam mi is vár rám csak a cél lebegett a szemem előtt. 

Először egy kis futi az aszfalton, majd végre rátértem az erdei útra. Ahogyan beértem az erdőbe egyből felfelé kellett menni. Természetesen a futás egy kicsit itt nehezebben, lassabban ment, de nem adtam ám fel. Ahol felfelé kell menni, ott biztosan majd lefelé is. Ott majd behozom a lassú haladást. Érdekes környezetben futhattam, hiszen egy kicsit vadnak tűnt a terület. Felfelé, jobbra, majd balra ismét fel. Nem volt egyszerű a túra első szakasza. Tuti közben nézelődtem, majd végre jött egy jobbos és egyenesen szaladhattam tovább. Néha rá-rá pillantottam az itinerre is, hogy jó e az irány, de persze jól is volt kijelölve az útvonal. Közben vettem észre, hogy hamarosan jön az ellenőrzőpont és hopp, jobbra  már fel is tűnt a jelzőpólya a zsírkrétával. Egy pont és már indultam is tovább. Innen kezdve már csak lefelé kellett futnom, könnyű szakasz következett. Na ugye, tudtam Én, hogy behozom a felfelé menetet!

Mikor az út végére értem egy kicsit balra majd végre tényleg a tó körül kellett haladni. Most már tényleg megkerülöm a tavat. Útközben pár látvány azért akadt és néha fényképet is készítettem. Meg kell mondjam jobb volt az erdőben benn futni, hiszen ott kellemes időjárás volt, a tó körül meg nagyon meleg lett a levegő. A fák sem árnyékoltak, na meg hát futok is...

A tó kanyaroknál a horgászok csak úgy néztek, hogy mit szaladozok Én itt, de arra nem számítottak, hogy nem csak egyszer fognak majd látni, hiszen legalább 3x eljövök még mellettük. Elég gyorsan beértem a start állomáshoz, ahol egy újabb pecsét után már indultam is a második körnek. Innen már nem olyan izgalmas, hiszen ugyanazon szakasz, ugyanaz a látnivaló. A táv felénél újabb zsírkréta pötty, de most másik színnel, majd irány a cél másodszorra is. Pecsét s futi tovább a harmadik körrel.

Még a cél előtt jelezte párom, hogy a csepp felébredt és neki is indultak a Totyogó túrának. Ez az! Az asztal úton be is értem őket. Ráadásként Én is letotyogom a távot mégegyszer. Nem volt rövid, persze néha vinni kellett a kis hercegnőt, de jól teljesített, mint ahogyan mindannyian a végére. Ez a túra korosztályosra sikeredett, hiszen 2 éves és 64 éves is volt közülünk - a generációk, nagymama és unoka. A 3.93km 1:41 alatt lett meg, jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Természetesen a célban megkaptuk a gratulációt, oklevelet és érmet is. Azt követően még ebéd is jutott és frissítő. Egy keveset még nézelődtünk a Tónál, pihengettünk, majd indultunk utunkra, a hazafelé.

Bika Szuper Maraton

A Bika Maraton is arra a hétvégére esett, amikor szombatra 16 teljesítménytúra 60 résztávja volt meghirdetve, vasárnap pedig 7 teljesítménytúra 17 résztávval várta a túrázókat.

A szombati Galga túrákon nem vettem részt, pedig ez tûnt a legpraktikusabbnak: a galgahévízi rajtot 10 perc kerékpározással kényelmesen elérhettem volna. Mindegy, akkor majd megyek vasárnap – gondoltam. Így is lett, a galgahévízi Bika-Tó Büféhez bõ 15 perc biciklizés után érkeztem. Így elég volt 5-kor kelni, hogy 6 óra elõtt pár perccel már én is ott toporogjak az indulók között.

A túrát már elõre kinéztük magunknak moiwa sporttárssal, aki nem volt olyan szerencsés, mint én, mivel elég korán kellett kelnie ahhoz, hogy õ is ott lehessen rajtnyitásra Galgahévízen. A büfénél még páran ácsingóztak a nevezésre várva, de a nyitás pontos, 6 óra elõtt senki sem indulhat. A fõrendezõ, Zöldfülû és a Galga Természetbarát Egyesület pillanatok alatt lebonyolította az adminisztrációt, pittyen az óra, start!

Az útvonal egyszerû, bár nem végig a tóparton kell menni. Az irány az óramutató járásával megegyezõ, a büfénél balra az aszfaltos úton, a sorompó kikerülése, tovább, egészen a diplomata üdülõ mellett lévõ kisebb tisztásig (K+ jelzés). Ott egy – a helyi adottságokat megszégyenítõ – emelkedõ veszi kezdetét, jobbra ível az út, majd szintben haladunk. Jobbra magasles, kicsi szlalomozás a belógó ágak miatt, majd hirtelen jobbra le egy meredek lejtõn – és már ott is van a rajton kívüli egyetlen ellenõrzõpont. Délig egy tizenéves kissrác álldogált egyedül a ponton, és pecsételt rendületlenül. Kora délután érkezett mellé 2 barátja, így már új arcoktól is kérhettük a pecsétet. A sokadik körünk után már kérdezgették, hogy hányszor jövünk még. :)

A ponttól már a tóparton haladunk, picit fel, picit le, közben csodás kilátás nyílik az Ökofalura. Elérve a tó legdélebbi pontját, fordulunk is, itt egy sûrûbb erdõs-bozótos rész következik, majd át a hídon, ki a rét szélére, és innen hosszasan egy földúton haladunk (K4 jelzés, bár ez térképen nem szerepel). Az elmúlt napok esõzései miatt ez a szakasz is érdekes, mivel kerülgetni kell a pocsolyákat. Valamivel az Ökofalu bejárata elõtt lefordulunk jobbra, vissza a tópartra, és innentõl a büféig a horgászok között haladunk. Néha megpillantjuk a túlparton haladó túratársakat, majd a lépést gyorsítva elérjük a nagy árkot. Itt lendületbõl le, majd egybõl fel, rátérünk a gátra, és 1-2 percen belül elérjük a büfét. Térképvázlatot is kaptunk, de nem vesszük igénybe, hazai terep. :) Ennyi az útvonal, ezt ismételgeti ki-ki 4-szer, 8-szor, 15-ször vagy éppen 22-szer.

Mi moiwával az utóbbit tûztük ki célként, bár elõre leszögeztük mindketten, hogy csak úgy megyünk, ahogy jólesik. Semmi durvulás, ez egy regenerálódós, pihenõs túra. Egy kör 2,7 km (GPS szerint 2,67), az elsõ kört nem valami fényes idõvel abszolváljuk (28 perc). Jó, hûvös van, ez volt a bemelegítõs kör, majd a következõ. 27 perc, nem sikerült ráállni a tempóra. Ha a következõ sem megy 25 perc alá, akkor hazamegyek. :) Megy, mármint a 25 perc alatti kör, ráállunk a stabil 22-23 perces körökre. Közben kis élelemfelvétel a büfénél, korlátlan nápolyi, csoki, zsíros és lekváros kenyér, zöldhagyma, szõlõcukor. Ennyi épp elég. Víz és szörp folyamatosan, a 3 dl-es üvegemet viszonylag sûrûn kellett utántöltenem.

10 órát terveztünk magunknak, de ha nem jön össze sem dõl össze a világ, nincs miért sietni. Közben megelõz vagy megelõzünk egy-egy túratársat, bibor és Vagdalthús, Klári és Laci, Tünde és Miklós, Zsolti, ismeretlen futó, satöbbi. Egyre melegebb van, bár riogattak az esõvel. Süt a nap, mindenki vidám, ez tényleg egy örömtúra. :)

Pörögnek a körök, moiwa mindig mondja az aktuális köridõt, nagyon monoton a tempónk, 23 percre állunk rá. Végül az 59,4 km-t 8:38 alatt tesszük meg, ez 6,88 km/h-s átlag, jó. Csak Tünde ért be hamarabb a hosszúról, egy környi idõt vert ránk.

A célban beszélgetés, evés-ivás, majd moiwa szerez fuvart a vasútállomásra, én pedig felnyergelek, és negyed óra múlva már otthon is vagyok.

A szervezés egyszerû, de teljesen rendben van minden, talán a szintemelkedés lett kissé alulmérve. A hangulat azonban feledtet mindent, a körözõs túrák ezért jók, mivel akár többször is találkozhatunk ugyanazzal az emberrel, aki nem mellettünk megy. :)

Bika szupermaraton

6:05kor B. Istvánnal indulunk a suliból. A Bika- tóhoz ugyanaz az útvonal mint amin tegnap jöttünk az 50es végén úgyhogy eltévedni nem fogunk:) Még mielõtt elhagynánk a falut be is vágok egy tábla mentolos csokit, egyszerûen imádom..Kell az erõ, vagy legalábbis van mire fogni a jó étvágyat reggelrõl:) Egy órával kevesebb jutott az óraátállítás miatt az éjszaka, tehát még valójában 5 óra lenne.. világos van, a nap kicsit korábban kelt mint mi. Petami társul hozzánk, látunk távolabb  néhány õzet amit elõször nyúlnak nézek:) A Szent- András dombon  a pontõrök még nincsenek kint, a büféhez érve épp meglátjuk õket és megkapjuk ott a pecsétet. Olyan 40 perc alatt értünk oda, elsõ kört hármasban tesszük meg, a magaslesnél a túlsó végén sincsenek még ott. A büféhez visszaérve már kint ülnek a lányok és nyomják nekünk. Nah, még 17 kör.. még egy kör beszélgetõsen aztán pár szaladgálósan, fogyjon a táv..2,83 km egy kör a mérés szerint: Büfé, aszfalt keresztezése, széles füves út, kis buckáról át a másikra mindig lendületbõl, fûzfa, nád, fák, horgászok, ki a széles útra,rálátás az ökofalu házaira, pecsét , fûzfa, balra át a lesnél a hídon, erdõs rész, néhol jó kilátással az egész másik partra, csodálkozó horgászok, kicsit fel, kicsit le szûk ösvényen, egy ponton meredekebb rész 3 földbe vájt mélyedéses fokkal, rövid lejtõ, bokros, tisztás szélén újabb e.p.; aszfalt, sorompó, lépcsõ, büfé, pecsét. S elõrõl..:)) A 8-9 -?- környékén társul Mészi és kicsit csodálkozok milyen jól bírja 14 évesen:szombaton is megcsinálta az 50est, a hosszún is indult.. ügyes srác:) A 10. körnél egy sör-kör. A horgászok megszokták a jelenlétünket, már nem csodálkoznak. Azért érdekes van amelyik a szélvédett helyen félmeztelen napozik, 100 méterrel arrébb pedig kabátban, sapkában vannak mások a szélben..mielõtt még beleunnék már csak 2 kör.. 1.. megyek egy bónusz sörözõs- kört is=) Bent P.Barna vár és együtt sétálunk vissza a Szent- András dombra, majd Galgahévízre  14.34kor.A pluszt nem számolva  57 km/ 8 ó 29 p/kb. 6,7. Körbesétálunk pár óra, gyere, gyere le a tóra..=))