Túrabeszámolók
 | Őszi Mátra |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 |
|
| efemm | Túra éve: 2016 | 2016.10.09 22:02:26 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
(Rendezői összegzésa linken: Forrás: turavezetes.hu/om30reszletek)
ŐSZI MÁTRA TELJESÍTMÉNYTÚRA 2007-2016. |
| | | | |
|
| Norbert Alexander | Túra éve: 2015 | 2015.10.31 16:53:39 |
|
| megnéz Norbert Alexander összes beszámolója |
ÕSZI MÁTRA 2015 – KÖDIDÕ
Ezúttal szalmakalapomat új rövid séróra cseréltem, táskámat szép fényvisszaverõsre, túracipõmet pedig túrabakancsra. Ahogy kicsikocsimmal a rajt felé mentem, a ködös Mátra félelmetes sötétséget, Istennek készült lágy dallamok nyomták el.
RAJT – SZALAJKAHÁZ
A túra legkönnyebbik része, egy kanyarnál kell figyelni Galyatetõnél és még egynél a mûút lekanyarodásánál a sárga sáv jelzésére. Az igazi lejtmenet a sárga keresztnél vette kezdetét, de szintemelkedés ide, szint oda, a köd kitartóan kitartott bár itt még láttam túratársakat.
BAGOLYIRTÁS
Pecsét után túrabotomat kinyitottam és felkészültem az elsõ húzósabb emelkedõre a S+ jelzésen. Már az elsõ pár méter megtétele után több volt a szintemelkedés mint eddig. A P+ sem csökkent az emeltmenet, egy kis idõ eltelte után nem tudtam eldönteni, hogy a köd lett nagyobb, vagy én lassultam le, vagy az elõttem levõk gyorsultak fel ugyanis mire szintbe értem, már csak egyedül cammogtam sokáig a Z-jelzésig. Itt is azért figyelni kellett mert az útjelzõ tábla lentebb volt mint az elágazás. Az ellenõrzõ pont vígan köszöntöttek hogy végre látnak valakit a ködbõl kilépni, én pedig vígan fogadtam el a csokikat és bemajszoltam egy kenyérlángost.
TÓT HEGYES
A túra legszebb része következett, ahogy leértünk a mûútra a Zöld sávon: A mellettünk elterülõ völgyben levõ hegyeket körbe ölelte a köd oly módon, hogy az ég és a föld szinte egybefolyt. Még nem láttam ilyet igen csak sajnáltam a fényképezõgép otthon vételét,de hálát adtam Istennek a látványért. Hasonlóképpen egy futó turista is, aki megállt lecsekkolta és „k..va jó” kifejezéssel nyugtázta.
A zöld sáv lekanyarodásra igencsak figyelni kell mert könnyen kilehet hagyni egy két ellenõrzõ pontot. Elég húzós hoszzantartó emelkedõ következett a trükkös Keresztesi nyereg útkeresztezõdése után, velünk szembe két külföldi csoporttal is egyetemben. A fenyõerdõ végénél ért véget az emelet és szép vastag meseszép bükkösben folytatódott. A Zöld háromszögnél egy magashegyi túrázó csekkolta le nekünk a pontot és következett egy újabb lejtmenet.
MÁTRAKERESZTES
Épp azt konstaláltam, hogy bár ködös volt az idõ az esõ is esett, de a talajkörülmények messze elmaradtak a téli és kiss péter emléktúra dagonyájától. A mozgó ep közölte hogy majd most kapok belõle ízelítõt. Kaptam is. Lefelé a S- jelzésen olyannyira, hogy az egyik utat ki is hagytam, bár feltûnõ volt ahogy a földön alig volt egy két lábnyomnál több. Istennek hála a jelzés visszatért és kezdetét a vette a ragadós cuppogós dagonya. Bár a jelzés sokszor nem volt egyértelmû az útkeresztezõdéseknél, de az összetapicskolt föld, megadta az útmutatást. Keresztesen leültem egy kicsit és felkészültem a hátralevõ kapaszkodásra egy alma társaságában.
FALLOSKÚT
Egyenletes tempóban egy szuszra kivántam lenyomni a a túra ezentávját, hiszen tudtam hogy a leágazás után egy igencsak tüdõszûrõs kanyarulatos emelkedõ következik a fenti mûútig. A szalagozás jó volt, a kondi is, bár nem haladtam gyorsan de legalább így nem kellett megállnom se az emelkedõn, se falloskúton, csak a kápolnánál.
BÕGÖS RÉT
Bemajszoltam az újabb emelkedõ közbe a kékkörön egy újabb kenyér lángost, ami nem hogy feltöltött de a távközepére elértem a holt pontot. Amibõl egyik túratársam rángatott ki a jelenlétével és azzal, hogy hiányolja az írásaimat. Innentõl kezdve nagyjából együtt haladtunk hol elõbb lehagyva a másikat, de csakugyan mint tavaly most is együtt fejeztük be a túrát beszélgetés közepette.
Kék kör- Mátraszentimre fõútról kék kereszt végénél pedig piros kereszt és Bõgös rét.
CÉL
Az édesre sikeredett ásványíz és egy kis csevej elég erõt adott ahhoz, hogy egybe leteperjem az ilyenkor már legnagyobb emelkedõnek titulált piros sáv jelzést. Hamarosan becsatlakozott az országos kék, majd a sárga sáv is , mire a kilátó lépcsõjét letúrtuk már a cél lépcsõjén haladtunk be a fogadóba.
Majd félórával elmaradtam a tavalyi idõhöz képest, de végül is minden távot majd egy óra alatt teljesítettem és edzés hiányom tekintetében annak is örültem hogy bebírtam idõn belül fejezni. Az idõ igazi õszies ködös volt, és ami még reggel félelmetesnek tûnt a nap végére megbarátkoztam vele…
… következik a barangolás a keleti mátrában…
|
| | | | |
|
| Tiger Zoltán | Túra éve: 2013 | 2013.09.30 20:49:01 |
|
| megnéz Tiger Zoltán összes beszámolója |
Az idén voltam elõször az Õszi Mátrán. Az ítéletidõ ellenére is remek, jól szervezett túrán vettünk részt. Jõvõre hátha jobb idõ lesz, vagy nem, de akkor is ott leszünk.
Köszönjük: Tiger Zoltán |
| | | | |
|
| Ó Gábor | Túra éve: 2011 | 2011.10.01 09:16:53 |
|
| megnéz Ó Gábor összes beszámolója |
Õszi Mátra 30
Jó az itiner, színes térkép. Kicsit furcsa, hogy a résztávok, szintadatok a térképen vannak feltüntetve, nem az itinerben, táblázatban. Úgy talán jobban áttekinthetõ lenne, de így sem rossz. Pontõrök kedvesek, jelzések, szalagozás rendben van, látszik, hogy nem az 1. szervezés és az is, hogy bejárták az útvonalat. A lódarazsak támadását egy gyors sprinttel sikerült elkerülni, egy életre megtanultam a leckét a Vadrózsa 50 túrán…Sajnos többen nem voltak ilyen szerencsések, a pontõrök akiknek tudtak adtak kalcium ampullát. Kellemes kirándulóidõben jól esett a túrázás, azaz csak esett volna. Nem tudom ki miért jár túrázni, azt viszont tudom hogy nem azért, hogy még a természetben is lármában legyen részünk. Ahelyett hogy a makkok potyogását, az avar zizzenést, a szél susogását, a madarakat vagy egyszerûen csak a csendet hallgattam volna hagyva, hogy a természet körbeöleljen egy társaság lármáját halottam, mást nem. Nem azt mondom hogy néma menetben kell bandukolni, de hogy 60 méterrõl lehessen hallani a beszélgetést szerintem több mint tapintatlanság. Ha lármát akarok nem az erdõbe megyek. Kocsmába, stadionba bárhova, csak erdõbe nem.
Ha eseteleg valaki magára ismerne tisztelettel kérem: legyen tekintettel másokra is és ne hangoskodva beszéljen.
Elõre is köszönöm.
Hála Istennek egy idõ után eléggé eltávolodtak, így már bosszankodás nélkül mentem tovább és kellemes élményekkel fejeztem be a túrát.
http://indafoto.hu/O_Gabor/oszi_matra
|
| | | | |
| | |
|
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.09.29 07:47:27 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
Õszi Mátra 30
Az idei Õszi Mátra eleinte inkább még a nyárt idézte, merthogy remek idõ és sokkal inkább zöldellõ fák jellemezték a tájat, mintsem õszi hangulat, de azért voltak pillanatok, amikor az idõjárás megmutatta, hogy ha akarna, nagyon „õszi” is tudna lenni: Bagolyirtás után egyszer úgy beborult, hogy azt hittem már csak formalitás, hogy mikor veszem elõ a hátizsákból az esõkabátot, de láss csodát, esõnek nyoma sem lett, megint elõbukkant a nap és a jó idõ ki is tartott a túra végéig!
Amirõl még emlékezetes marad ez a túra, az a rengeteg gomba, hihetetlen mennyiségû gombát láttunk szinte mindenütt, de a Tót-hegyesen igazi bõségkosár várt ránk! Sokan szedték is az õzlábat, de ez most nem volt túl nagy megerõltetés, mert ezen a túrán tényleg csak az nem gyûjtötte meg ez esti vacsorára valót, aki nem is akarta! Persze akadtak „csak egyszer ehetõ” gombafajták is szép számmal, de azért aki túrázik, az ha nem is gombaszakértõ, de talán annyira nem butuska, hogy gyilkos galóca pörit üssön össze vacsira! :-) Szóval remélem meg vagyunk még mind! :-)
Egy szónak is száz a vége, errõl a túráról csak jókat tudok mondani, a szervezés nagyszerû, a jelzések, az útvonal, a szalagozás egész egyszerûen kifogástalan, az útvonal szép, az ellátás abszolút kitûnõ! Na persze egy dolog azért van, amin én változtatnék, az pedig a rajt idõpontja. Csak 8 órakor lehet indulni, emiatt elég sokan indulnak viszonylag rövid idõn belül, ezért a túra eleje néhol kicsit „zsufis”. Én a szervezõk helyében megfontolnám a 7 órás indítást, egyrészt ez orvosolná ezt az apró kényelmetlenséget, másrészt aki akarna, picivel hamarabb hazaérhetne, több idõ jutna az esti programokra… Ráadásul a kora reggeli erdõnél nincs szebb!
Ha körbenéznétek a nyárt idézõ õszi Mátrában vagy megkukkolnátok a Tót-hegyesen szembejövõ sokszínû gombafelhozatalt, a túrán készült képeimet megtaláljátok az õszi túrák között a www.plecs.hu oldalon! |
| | | | |
|
| mz/x | Túra éve: 2009 | 2009.09.30 09:35:15 |
|
| megnéz mz/x összes beszámolója |
Õszi Mátra 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 32,0 km / 1100 m)
A túra nevéhez illõen szép kis õszi túrára készülõdtünk, s idén elõször bizony jól jött a pulóver is a rajtnál, mert a reggel már elég csípõs volt, a hõmérséklet frankóra belakta magát 10 fok alá...
A túra rövidnek, de mászósnak ígérkezett, hiszen -a TTT honlapon szereplõ adattal ellentétben- az itinerben már 1200 m volt szintemelkedésnek megadva, s ami elsõre kicsit furcsa volt ebben a túrában, hogy a rajt és a cél helyszíne egyben a túra legmagasabb pontja is! Nincs ezzel baj, csak némiképp szokatlan, de ezek tükrében az egyáltalán nem volt meglepõ, hogy a túra útvonala az elsõ kilométerekben folyamatos lejtéssel haladt. Az elsõ pozitív elõjelû szintkülönbség aztán rögtön a Szalajkaház után jött, méghozzá egy elég húzós kaptatóval, de persze sejthetõ volt, hogy azért az az 1200 méternyi szintemelkedés csak meg lesz valahol… :-)
A túra útvonala Mátrakeresztes és Fallóskút között jelzetlen útvonalon haladt, szalagozással. Egyébként nem is értem, hogy ezt az utat miért nem jelölik, mert amúgy a két település között szerintem ez a legrövidebb út, ráadásul végig jól járható, nyugodtan lehetne ez valamilyen jelzett út is… A S+ mondjuk nyugodtan mehetne arra… Na mindegy, nem megy… Illetve most mégis jelzett út volt, piros-fehér csíkos szalagok által jelzett, teszem hozzá, egészen egyszerûen hibátlanul!
Összességében a túráról csak jókat tudok mondani, a szervezés nagyszerû volt, a szalagozás egész egyszerûen kifogástalan, az útvonal szép, az ellátás szintén kitûnõ, ráadásul a kora reggeli órákat leszámítva még az idõjárás is nyárt idézõ volt! Mi mást kívánhat az ember egy õszi túrahétvégére???
Nem akarom ragozni, a lényeg, hogy ez egy nagyon jó kis túra volt, amire joggal lehetnek büszkék mindazok, akik szervezték! Voltam már idén pár teljesítménytúrán, de egészen biztos, hogy az Õszi Mátra ott van az idei legjobb ötben!
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(végig nagyon szép volt az útvonal, a Mátra kevésbé frekventált területeire is eljuthattunk, egyedül a Mátrakeresztes utáni bõ egy kilométeres országút nem volt annyira nyerõ, de ez még bõven belefér, s tudom, nem sok lehetõség van, ha egyszer arra vezet az út…)
Szervezés (szerintem): 5
(kedves pontõrök, kifogástalan szalagozás, nagyon jó tájékoztatás)
Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itiner nincs túlcirádázva, egyszerû, de igényes és profi munka, én minden olyat megtaláltam benne, amire a túra alatt szükségem lehetett volna, s a jelvény is nagyon szép, dizájnos, nekem nagyon tetszik)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nagyon jópofa volt a keresztesi pezsgõtablettás ital, s az is nagyon tetszett, hogy miután megittam, még utána is kínáltak vízzel, a célban a gyümölcslevek szenzációsak voltak, a kaja a szokásos, de nagyon bõséges, szóval én nagyon kielégítõnek találtam)
|
| | | | |
| bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.09.28 10:29:44 |
|
| megnéz bükkjáró összes beszámolója |
2009.09.26. Õszi Mátra
Táv: 32 km. Menetidõ: 5ó 4p
Derült idõ, 24 fok.
Autóval érkeztem 10 óra után a Galyatetõi parkolóba. Bár tartottam tõle, hogy nem lesz parkolóhely, volt. 10.14-kor utolsóként 262-es sorszámmal rajtoltam. A rajtban a hölgyek felhívták a figyelmemet, hogy az elsõ pont bõ óra múlva zár. Mondtam, szerintem nem lesz probléma (végig lejt). Nem is volt. Egy kis bemelegítõ gyaloglás után (mely alatt megnéztem a az itinerhez kapott tökéletesen használható térképet, amire ráadásul a pontok nyitvatartása, a szakasz szint és km adatok is fel lettek tüntetve), kocogásba kezdtem. Az ismert terep könnyedségével kanyarogtam lefelé. Mégis amikor egy ismerõst értem utol, majdnem elmentünk a s+ leágazása elõtt. :) A Szalajka házhoz 11-kor értem 30 perccel a zárás elõtt. Innentõl végképp nem volt gondom a pontzárásokkal. Innen egy szép hosszú stabil emelkedõ következett a z sáv eléréséig. A beton út elõtti szakaszon kb 1km-en fakitermelés nyomainak köszönhetõen kicsit nehezen követhetõvé vált az út. Itt egyszer el is mentem pár száz métert rossz irányba, de szerencsére idõben korrigáltam. Bagolyirtáson ismét pecsét és 2 csoki. Az egyiket rögtön energiapótlásra fordítottam. Ezután jött egy kedvenc szakaszom, mely bár beton, de fantasztikus kilátás van tiszta idõben É felé. Most nagyon messze el lehetett látni. A következõ ep-n ismerõsök õrködtek. Egy kis beszélgetés után neki indultam a hosszú majd 6 km-es lejtõnek. 40 p alatt le is értem M.keresztesre. Itt már gondoltam, hogy meg lesz az elõzõ 5.50-es idõhöz képpesti jobb idõ.
M.keresztesen egy kis pihenõt ikattam be. Ittam egy kis plusszos vizet amit a pont biztosított és egy zsömlét, amit én biztosítottam magamnak. Majd tovább indulva még egy kis müzlivel fojtottam le a kaját. Eképpen felfrissülve vágtam neki a túra legnehezebb utolsó 10,6 km-nek, melyre kb 700m szint jutott. Itt Falloskút felé szalagozott szakaszon mentünk egy darabot. Emlékeim szerint 2 éve is már eléggé rossz állapotú volt az ösvény – fakitermelés miatt. Az újabb pont elérése után egy kis plusszos vízzel frissítve vágtam neki az újjabb emelkedõknek.
A M.szentimrei pont után jött a fekete leves. A túra talán legmeredekebb emelkedõjén kapaszkodtunk fel a Mátra gerincre. Kitörõ örömmel láttam meg az emelkedõ végén az irány jelzõ táblán: Galyatetõ 2km. Innen kis hullámvasutazással már gyorsan a célba értem. Számomra fantasztikus 5ó 4p-es idõvel. :))
A célban vajas-zsíros-lekváros kenyér korlátlan mennyiségben, és nem megszokott módon ivólevekkel (!!!) vártak.
A túrára a kitûnõ szervezés, szalagozás és ellátás, lelkes szervezõk volt a jellemzõ. Emellett az idõjárás is csodálatos volt. Egy nagyon kellemes napot töltöttem az õszi Mátrában. Köszönöm.
|
| | | | |
|
| dyan | Túra éve: 2008 | 2008.09.28 17:51:03 |
|
| megnéz dyan összes beszámolója |
Õszi Mátra 30 teljesítménytúra - túrabeszámoló 2008.
A tavalyi nagy létszámú (201) fõ induló után idén is nagy érdeklõdésre számítottunk az Õszi Mátra teljesítménytúrán, de mivel ugyanezen a hétvégén rendeztek több más érdekes túrát is, ezért idén csak 151-en jöttek el a Mátrába. Az idõjárás hasonlóan kegyes volt mint elõzõ évben, így esõtõl nem kellett tartani, igaz most egy kicsit talán hûvösebbre sikeredett.
A tavalyi tapasztalatokból és túrázói véleményekbõl kiindulva idén kiszalagoztunk három olyan helyet is, ahol 2007-ben eltévedések történtek. Sajnos idén máshol kevertek el a túrázók, így jövõre a szalagozandó helyek listájára ezek a pontok is felkerülnek. A pályabejárás egy hónappal a túra elõtt zajlott, de sajnos ez alatt az idõ alatt is történt változás: egy piros sáv jelzésbõl piros kereszt lett, ez jó pár résztvevõt megzavart. Az igazolófüzetben szereplõ itiner egy helyen maradt hibás, a Mátraszentimrén átvezetõ útvonalban akadt egy hiba a jelzések felsorolásánál, de ez szerencsére nem okozott problémát.
A nagy eltévedéseket (pl. A 4. pont elõtt lefordulás Gyöngyöspata felé) általában az okozta, hogy a túrázók nem olvasták el figyelmesen a leírást, és nem nézték a térképet. Jövõre erre igyekszünk jobban felhívni a figyelmet. Tavaly ilyen alig történt, idén sokkal több kijutott belõle.
Az ellátással szerencsére nem volt gond, sokkal több emberre készültünk mint amennyien jöttek, így bõven jutott mindenkinek a 2.sz EP-ban fejenként két
darab csoki, a 4.sz. EP-ban egy fél literes üdítõ, és a célban pedig korlátlan gyümölcslé (szõlõ, narancs, alma), zsíros és vajas kenyér, uborka, lilahagyma.
A 2009-es túra elõtt igyekszünk egy idõben sokkal közelebbi bejárást tervezni, hogy a túráig már ne lehessenek változások, és természetesen az útvonalon magán is sokkal több kiegészítõ jelzést, szalagot helyezünk el. Az ellenõrzõ pontokra pedig a következõ ponthoz történõ eljutást segítõ tájékoztató táblát rakunk ki. Így reméljük, ezzel sokaknak könnyebbé tesszük a sikeres teljesítést.
Ezúton is köszönöm minden túrázónak a részvételt, és gratulálok a teljesítéshez! Jövõre is sok szeretettel várunk mindenkit!
Nagy Sándor - szervezõ |
| | | | |
| Kona Hoss | Túra éve: 2008 | 2008.09.28 10:47:36 |
|
| megnéz Kona Hoss összes beszámolója |
Robi és Sziszó beszámolója
Gyöngyörû napnak indult, ahogy elindultunk Debrecenbõl az autópályán a Mátra irányába. Kicsit felhõs volt az égbolt, de már látni lehetett, hogy talán még a nap is kisüthet! Hn.10-kor rajtoltunk el. Esõt nem nagyon mondott az idõjárásjelentés, de azért nehezéknek magunkkal vittük az esõkabátunkat. Elindultunk Galyatetõtrõl.
Az elsõ ellenõrzõpontig nagyon szépen le volt írva az útvonalleírás, teljesen követhetõ és kiszámítható volt. Útközben azon tanakodtunk, mi a fene lehet az a geoláda. Persze, mikor odaértünk az ep-hez, totál elfelejtettük megkérdezni. A Nyesett-vár kúpját nemigazán sikerült felfedezni, vagy ahogy a csodaszép kilátást szemléltük, nem bírtuk beazonosítani, hogy melyik is lehet az. Közben futók hagytak el bennünket.
Az elsõ ep. után elindultunk a második ep. felé. Az útleírásnak megfelelõen tényleg csodálatos környezetben vezetett a túraút. Rengeteg kis virág, csipkebokor szegélyezte utunkat. Igaz az erdõ még nem öltözött át õszi ruhájába, de azér itt-ott már látszott, hogy alakulgat. A második ep-hez közeledve egy kedves rendezõ filmezett bennünket. Itt kaptunk csokit, aminek nagyon örültünk, be is faltuk mindet! Kell az energia! Bár nem a buszmegállónál volt az ep, hanem a nyomós kút elõtti tisztáson, de azért megtaláltuk. Kiérve a mûútra még csodásabb látvány fogadott bennünket. Látni lehetett a kisebb-nagyobb dombokat, lankákat, völgyeket, falukat. Hát még milyen szép lett volna a látvány, ha igazán tiszta az idõ. Pár fotó és irány a 3. ep.
Na ez a rész volt az, ahol kicsit kiborult a bili:) Ugyanis az útleírásban a betonoszlopos útmutató után azt írja, hogy a lucfenyveshez érkezve az útvilla baloldali ágát választjuk... Hát mi sajnos azt választottuk abban a tudatban, hogy lecsaphatunk pár kanyart és így idõt nyerhetünk. Nem kellett volna! A lucfenyvesben csodaszép kis ösvény vezetett, puha volt a talaj, ezzel nem is volt gond. Kiértünk egy útra, és egy ideig nem is tudtuk hol is vagyunk. A színes túristatérképünket néztük, próbáltuk beazonosítani, melyik túristaúton haladunk. Hát ha már elkeveredtünk, találjunk magunkra jelszóval próbáltuk megkeresni a 3. ep-t. Még a Tót-Hegyes csúcsát is megmásztuk, mert az gondoltuk ott van az ep. Nem ott volt! Aztán mikor rájöttünk végre hol vagyunk, elindultunk megközelíteni a tetthelyet. Két õz éppen arra felé szaladt, amerre az ep-t sejtettük. Mintha megmutatták volna nekünk az utat. Aztán végre megtaláltuk. Kicsit elkavartuk itt az utat és az idõt is. Legalább 1, de lehet 1,5 órát is eltöltöttünk az egészségügyi sétával, Ismerd meg a Mátrát címszó alatt:D Közben biztattuk magunkat, hogy nem tévedtünk el, csak új utakat fedeztünk fel. Hát így is mondhatjuk.
Ez után a "kis" kitérõ után nekivágtunk a 4. ep-nek. Itt szépen lefelé vezetett az út. Az útleírásnak megfelelõen a fákra festett "M" betüket figyelmen kívül hagytuk, bár láttuk, hogy ott voltak!:) Hamar beértünk Mátrakeresztesre, ahol megtalálva a 4. ep-t feltankoltunk a kapott ICA teával, és folytattuk utunkat, ami kitartott egészen Nógrád megyétõl Heves megyéig:) Hát igen. A két megyehatár között volt vagy 10 lépés. Folytattuk utunkat a mûúton felfelé. Megtaláltuk a szalagozást is. Hát az a kaptató nem volt semmi. De felmentünk! Falloskútra érvén nagyon szép, rendezett kis házakat láttunk, kellemes utcákon sétáltunk a kápolna felé. Útközben a bazársornál az egyik "csehónál" kedvesen invitáltak bennünket a jó kis felesre, de nem fogadtuk el. Megtaláltuk a kápolnát, az ep-t, leigazoltattuk a füzetünket és irány a 6. ep.
Itt tényleg lementünk egy völgybe, aztán akkora kaptató jött, hogy alig bírtunk már felfelé menni. Nekem a térdem adta fel, Robinak pedig a bokája duzzadt meg, és emiatt fájdalmaink voltak, de azért kemények voltunk és nem adtuk fel, fõleg nem így a vége felé már! Itt a kaptató elõtt találkoztunk két fiatal kiskölyökkel, akik nagy lelkesedéssel és gyorsasággal haladtak felfelé. Fiatalság, bolondság! - mondtuk, nekik még jól bírja a lábuk, nem úgy mint nekünk. Legalább 15 év elõnyük van velünk szemben:D. A kaptatóra felérvény már eltüntek a fiatalok. Felértünk Mátraszentimrére, ez is kedves kis falu volt. Az utcákon az ottlakók udvariasan visszaköszöntek. Megtaláltuk a tájékoztató táblás kis utat is, majd az ep-t. Itt az igazolás közben futott be a két kis fiatal gyerek. Mi meg azt hittük már jócskán elõttünk vannak.
És most összeszedtük már minden erõnket, és irány a CÉL! Itt kb. 80 m-es szintemelkedés várt még ránk. Ez még kellett így a végére. Az én térdemben az egyik ínszalag kegyetlenül "bedurrant". És azért még itt is voltak jó kis kaptatók. Ahogy közeledtünk Galyatetõ felé, már tényleg nagyon szerettünk volna a kocsinál lenni. Most már úgy éreztük (pláne a kis kavarodás után), hogy nagyon elég volt ez a 30-34 km-es táv. De még itt sem (fõleg nem itt) merült fel bennünk az, hogy most feladjuk. Igaz, lassan és bicegve, de beértünk a CÉL-ba. Átvettük jól megérdemelt érmünket, emléklapunkat. Megkérdeztük a legjobb idõt. Valami 4 óra és pár perc volt. Hát utólag is minden elismerésünk a futóknak! Nem volt könnyû terep, nagyon kövesis volt, és hát azok az emelkedõk! Megkérdeztük azt is, hogy hányan adták fel. Letaglózott bennünket az a kb. 20-as létszám. Igazán sajnáljuk õket, de legalább megpróbálták. Mi azért nagyon büszkék vagyunk magunkra. Késõn is indultunk el, el is tévedtünk, fájt a lábunk is, de azért szintidõn belül érkeztünk meg, épségben!
Tisztelet a szervezõknek, de azért itt a célnál egy kis meleg tea igazán jól esett volna!
Jövõre talán újra elindulunk, de addig más túrán, más helyen még biztosan találkozhattok velünk!
fotókat itt találtok a túráról:
http://indafoto.hu/Sziszo/oszi_matra_2008_tt |
| | | | |
|
| tvik | Túra éve: 2007 | 2007.10.02 10:13:17 |
|
| megnéz tvik összes beszámolója |
Hirtelen elhatározás vezetett a részvételhez ehhez a túrán. Éppen arra jártam és akadt egy szabad délelõttöm, gondoltam megjáratom kicsit magam.
A galyatetõi hátsó parkolóból lefelé indulunk az enyhe sárban, nedves köveken szikrázó napsütésben. Kezemben a nevezési laphoz kapott fénymásolt térképet böngészem, amin megrökönyödve veszem észre, hogy egy olyan térképrõl van fekete-fehéren fénymásolva, ahol a jelzések nem betûjellel hanem színessel voltak jelölve. Rossz ötlet volt tehát a rajtban hagyni a saját térképemet. Sebaj, van jól használható útvonalleírás. Gyorsan haladok lefelé a sárgán át a Nyesettváron rákanyarodva egy betonútra.
Itt tanácstalan túrázókkal együtt kanyarodunk be balra egy jelzés nélküli szélesebb ösvényre, amelyrõl párszáz méter után kiderül hogy jó választás volt. Megkerülnek a keresett sárga jelzések. Az Üvöltõ-bércen szép a kilátás, de én inkább a S+ leágazást sasolom. Meg is van, lezúgok a Téli Mátráról is ismerõs Szalajkaházhoz, ahol az elsõ ellenõrzõ ponttal -fél óra futás után- vége van a masszív ereszkedésnek és kezdõdik a masszív emelkedés.
Nekihasalok az emelkedõnek és közben elfogyasztok egy müzlit. A Bagolyirtás elõtti mûútig szinte egyfolytában emelkedünk. Csak ritkán tudom magam kocogásra kapacitálni. A mûút után a Zöld leágazásnál elbizonytalanodom, de végülis rendben beérek a faluba és lekanyarodom balra a nyomós kútnál, ahogy az itiner írja. Ezután negyedórás bóklászás következik, mert sehogyam sem találom az ellenõrzõ pontot, aminek ott kellene lennie 200 méteres körzetben. Együtt tanakodok más túrázókkal, míg végül inkább visszafutok a kúthoz. Rossz volt a leírás, egyenesen kellett volna továbbmenni. Megvan az e.p, kapok két csokit, de 15 perc elveszett. 1 óra alatt lett meg ez a 4.4km-es szakasz.
Ezután nem egészen 1km-es aszfaltozott ereszkedés után gyanakvóan fordulok be az erdõbe. Kocogás közben megállok néha tájékozódni, kölcsönösen segítjük egymást az útbaesõ túratársakkal. A lejtõ ismét emelkedõbe fordul és közben egyre szebb és nagyobb õzláb- és rókagombákkal találkozom a lucfenyvesben. Azért galóca is akad. A Tót hegyesi pontõrök javasolják hogy szánjak rá pár percet és menjek fel a tetõre, ahonnan szép a kilátás, de én inkább tovább indulok. A Z+ jelzést elég nehéz követni az ösvény nélküli vibráló erdõben, ezért hunyorogva fejforgatva ügetek. Aztán végre kiérek egy kocsiútra ahol újra bele lehet húzni. A Péterke hegy után a Sárga leágazásnál van a Hideg-kút, ami emlékeim szerint igen bõvizû és használható, de most jól el vagyok látva vízzel, ezért gyorsan tovább is futok egy kocsiúton magabiztosnak látszó emberek után, akik aztán megkérdezik, hogy mikor láttam utoljára jelzést... Mondom, hogy szerintem ez a szekérút is megtenné, de inkább visszamegyünk 1-2 száz métert és rátalálunk az elhagottt ösvényre, ami levisz minket egyenesen Mátrakeresztesre. Keresztesre beérve látszólag megint elveszik a jelzés, illetve véget ér egy magánterületnél, de egy helyismerettel rendelkezõ futó útbaigazít és a hamarosan odaérünk a fõút mellé a következõ e.p-hez. Fél literes iceteát kapunk.
Innen emelkedõ következik elõször az aszfaltúton, majd a S+ -on, ahol egy helyi bácsika is útbaigazít, de az itiner is írja, hogy nem a kocsiúton kell menni, hanem fenn a hegyoldalban. Kicsit elhagy az erõm és csak lassan mászok felfelé a susnyásban. Majdnem 400 méter emelkedõ van erre a nem egészen 4km távra. Ismét elérjük az országutat, ahol megint futásba kapcsolok Fallóskútig, de már annyira nem esik jól. Lassan odaérek a kápolnához ahol éppen misérõl kijövõ társasággal találkozom. Csak kicsit vagyok büdös és saras. Pecsételés, megörökítenek a pontõrök fotóra is, aztán tovább indulok a kék japán zászló jelzésen.
Szentimréig visz az út elõször egy kellemes lejtõn, kellemes emelkedõn és kissé kellemetlen saras részen keresztül. Szentimrén az utcán jobbra, ivás a nyomóskútból, mert a teától már összeragadt a szám, majd az utca végén balra, de a K+ jelzés csak késõbb érkezik. Ez egy kis bizonytalakodást okoz. Végül a P+ jelzést is megtalálom, miután végigmentem a szimpatikus utcán a vulkáni kõvel borított házak között, ahonnan a kilátás az Ágasvárra néz. Az Ágasvár csúcsa kb. egy magasságban van az utcával. A P+-n tovább indulva megvan az utolsó e.p. is.
Innen a Téli Mátráról ismerõs nem kicsi emelkedõn kell felmenni a Piszkés tetõi "villagcsiglálóhoz", majd a túrafõútvonalon a Galyatetõhöz, egyenesen a célba a parkolóhoz. Ez az utolsó szakasz már elég jól futható, úgyhogy ki is használom az alkalmat. A célban "érvényesülök", 5:06 lett az idõ, aminél lehetett volna jobb is, de az a lényeg hogy túráztam egy jót. Egyébként is hiánypótló túra volt, mert a Mátrában eddig még nem teljesítménytúráztam õsszel.
Érdekes egy ilyen túra, ami hegycsúcsról indul, mert a túra végén nem a jól megszokott lazító lejtõ, hanem még egy utolsó megmérettetés várja a vállalkozó szellemûeket. Gratula a szervezéshez, legközelebb jöhet hosszabb táv is ezen a túrán, ha van rá szervezõi kapacitás! |
| | | | |
|
|
