Túrabeszámolók
 | Hol a következő? |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2007 2008 2009 2010 2010 2011 2012 |
|
| robertbardos | Túra éve: 2012 | 2012.05.13 18:57:03 |
|
| megnéz robertbardos összes beszámolója |
2012. május 13-án reggel Marcival közösen elindultam az elsõ "Hol van a következõ?" túrámra. Ennek lényege röviden: csak az adott pontban lehet megtudni a következõ pontot és ahhoz is valamilyen rejtvény, tájékozódási feladat szükséges.
Elsõ kihívás a rajt megtalálása volt - a szervezõk ugyanis képsorral írták le a rajtot. Mi a Visegrádi hegységben a Zsitvay kilátót tippeltük, helyette azonban le kellett sétálni a 11-es úton található egyik buszmegállóhoz. Az alaphang megadása és 15 perc késés után megindultunk az elsõ pont felé. Annyit tudtunk róla, hogy 9 fok és légvonalban 1,72 km. A tippünk nyert, a betonút levágásával igyekeztünk behozni a hátrányt.
Az elsõ pontban egy hátrametszést kellett végrehajtani, ami viszonylag egyszerûen kiadta a halastó környékét. Itt nem trükköztünk, maradt a betonút. A második pontba beérve még mi voltunk az utolsók. A feladat talán ennél volt a legnehezebb, hiszen csak egy szintvonal-metszetünk volt és abból kellett kitalálni a következõt - az Urak asztalát (593 m). Az útvonal nem jelzett ösvényen vezetett egészen a Vizverés nyeregig, majd iránymenetbe fel a csúcsra. Legnagyobb meglepetésünkre már a 2-3 helyre küzdöttük fel magunkat (végülis hét indulóból ez is siker!).
A feladat érdekessége, hogy csak a 300-as, 400-as és 500-as szinvonalak voltak a rajzon és egy horhos. Ez utóbbi segítségével megvolt a Borjú-fõ. Gyorsan lerongyoltunk a kékre és onnan csak idõ kérdése volt a pont. Itt rejtvény fogadott és rengeteg mûzlis szelet. Utóbbi nehezebb volt, mint a megfejtés (Külenberg forrás).
A forrás megközelítése a 2007-es térképen egyszerûbb volt, mint a 2011-esen. Az utóbbi nem (!) volt jelezve a K+, az elõbbin a Z kör. Szerencsére mindkét kiadás rendelkezésre állt, így a forrás is meglett. Ezután jött a reggeli dejavú vagyis a Zsitvay kilátó. Az motivált minket, hátha utolérjük az elsõ személy, ezért próbáltunk taktikázni. Levágtunk egy ösvényen és a KK+ jelzésekkel elértük a kilátót.
A hírünk már megelõzött minket - mindenki tudta, mi voltunk az eltévedõ utolsók és jelenleg a dobogóért küzdünk. Feltankontunk tejkaramellával és az utolsó feladat alapján kitaláltuk az adott pontot a leírásból (talán ez volt a legegyszerûbb - vagy már belejöttünk). A vadaskerti palatetõ után siettünk vissza a célba illetve a rajtba. A helyezésünk nem változott, beértünk.
Zsíroskenyér és a felhalmozódott mûzli szeletek fogadtak. Behagymáztunk, majd megpróbáltunk ellenállni a 6. mûzli szeletnek - sikerrel.
Köszönet a szervezõknek és legyen következõ következõ is! |
| | | | |
|
| barlangimedve | Túra éve: 2011 | 2011.07.04 10:17:46 |
|
| megnéz barlangimedve összes beszámolója |
Tájékozódós túra a Pilisben...
Nemrég volt az elsõ ilyen túra, és lassan már a tizedik jön… De nem sok változás van, az egyes pontok megtalálásához szükséges rejtvényes útbaigazítások szellemesek és változatosak. A feladatok mindig megoldhatóak, csak egy kis böngészést, méricskélést és odafigyelést igényelnek. Persze az a helyes taktika, ha mindenképpen közöljük a pontõrrel a megfejtést – és ha rábólint, akkor mehetünk, ha meg nem, akkor keresünk másik megoldást.
Az idei túra a Holdvilág árok bejáratánál kezdõdött – persze nem azon kellett végigmászni bemelegítésként. Korán reggel az agyunkat kellett volna elkezdeni tornáztatni, és akkor nem bóklászott volna össze-vissza a társaság egy része (mi is) az elsõ pont környékén.
Tanulságképpen szó szerint idézném a pont meghatározását:
„Szóval itt a rajthoz legközelebb esõ buszmegállót kell venni kiindulási pontnak (ahova a P+ jelzés visz). Innen légvonalban 1240 méterre 82 fokos irányszög alatt található egy forrás. Izgalmas, mi? Ennek a forrásnak a közelében van egy erdei nyiladék, amely 132-312 fokos irányban metszi el az erdõt. Az ellenõrzõpont, ami egy fából készült tereptárgy, ebben a nyiladékban van.”
Elõvettük a térképet, bemértük az adott szög alatti adott távot, simán ráleltünk a szóbanforgó forrásra, és már robogtunk is felé. Odaérve a forráshoz, annak a közelében van egy-két árok, szekérút, nyiladék, ami nagyjából az adott irányban áll, azokban elkezdtünk fel-alá rohangálni – bízva abban, hogy egyszer csak meglesz az a fából lévõ pont, talán egy pihenõ, vagy egy magasles…
De ha a feladatot kicsit alaposabban átgondoljuk, akkor nem ezt tesszük, hanem a térképen keresünk a forrás közelében egy olyan nyiladékot, amiben egy bejelölt tereptárgy is látható – és akkor el se kell mennünk a forrásig. Azt hiszem, hogy nem voltunk még bemelegedve, azért estünk abba a hibába sokan, hogy megelégedtünk a feladat elsõ felének a megoldásával. Nem szenteltünk elég figyelmet a második részre, így nem a térképen kerestük meg a pont helyét, hanem az erdõben fel-alá csatangolva próbáltunk rábukkanni.
A továbbiakra viszont tanulságokkal szolgált az elsõ pont körüli bizonytalanságunk:
- a soron következõ pontok helyére vonatkozó információkat alaposabban olvastuk el
- elhittük, hogy a térképen látható tájékozódási pontokat, utakat követve kell haladnunk
Nem is volt több olyan kalandunk, mint az elején, addig el se indultunk, amíg a következõ pont helyét nem tudtuk a térképen 100%-os biztonsággal beazonosítani, így persze mindegyikre egybõl ráleltünk. Az utolsó pontnál meg érdekes helyzetbe keveredtünk, ugyanis olyan helyen volt, ahonnan legalább három különbözõ útvonalon is a célba lehetett jutni, így válogathattunk.
Végül is nagyon szép helyeken vezetett a túra, menetközben több helyen forrásvíz és némi ellátás, a célban meg a szokásos trakta várt ránk. Az idõjárás is kegyes volt, míg Budapesten többször volt esõ napközben, oda csak pár csepp jutott, szinte észre sem vettük.
Jövõre is megyünk, ha jól tudom, akkor tavasszal lesz… |
| | | | |
|
| Tonnakilométer | Túra éve: 2010 | 2010.09.06 14:48:36 |
|
| megnéz Tonnakilométer összes beszámolója |
Kiírás szerinti táv: 26 km, szint 600m, de rajtad múlik, mit tudsz kihozni belõle.
Aki a gyalogláson kívül szereti használni az eszét, szeret jól szórakozni, kreatív döntéseket hozni, itt a helye. A rajtban kapsz egy feladatot, melynek megoldása adja az elsõ ellenõrzõpont helyét, ott megkapod a második feladatot, amely adja a második ellenõrzõpont helyét és így tovább. A feladatok pont olyan nehezek, hogy alapvetõ térképolvasási ismeretekkel bárki meg tudja oldani, de azért épp elég fifikásak ahhoz, hogy alaposan megdolgoztasd a fogaskerekeket. Minden feladványnak csak egyetlen jó megoldása van. Ha megvan a megoldás, magad határozhatod meg az oda vezetõ legcélszerûbb útvonalat. Van, aki inkább megy árkon-bokron át a legrövidebb úton (ritkán célszerû), van, aki a szintemelkedéssel spórol és inkább többet gyalogol. Így válik valóra a beszámoló elsõ mondata. Persze, ha rosszul oldod meg a feladatot és rossz helyre mész, nagyot nézel, ha nincs ott rajtad kívül senki sem. De mint mondottam, a feladatok megoldhatóak, meg aztán a pontõrök sem kõszívûek. A megoldást ugyan nem mondják meg, de ha bizonytalan vagy a megoldásod helyességében megerõsítenek, vagy a feladat újragondolására bíztatnak, ha rossz eredményre jutottál. A szintidõ olyan bõséges, hogy bõven belefér a gondolkodás és nézelõdés útközben. Egyszóval nagyon jó buli ez a kreatív túra.
Vissy Károly nem sok jóval kecsegtetett szombatra, de nem azért túrázó a túrázó, hogy a négy falat nézze, amikor itt a hétvége. Különösen, hogy új túratársat tudhatunk soraink között. Laci bácsi felesége háromszoros büszke nagymamaként a múlt héten élete elsõ teljesítménytúráján, a Mályvád 20-ason kapott kedvet ehhez a sporthoz, szerdán megvette élete elsõ túracipõjét és most szombaton nyilvánvaló volt, hogy ki kell próbálnia. Erre a legjobb alkalomnak bizonyult a Pilisi-hegységben megrendezésre került Hol a következõ túra.
Így aztán Laci bácsival, feleségével Cilivel, Zsombor fiammal és jómagam indultunk útnak szombat reggel. Az idõ borongós volt, de nem esett az esõ. Inkább olyan október végi volt a hangulat, de üde zöld növényzettel.
A rajt helye idén a Pilisszentkereszt feletti Két-bükkfa-nyereg parkolója volt. A rajthoz megérkezve pillanatok alatt beneveztünk, a hosszabb távra és megkaptuk az elsõ feladatot. A pont megtalálásához elég volt, ha tudsz a térképen távolságot és irányszöget mérni. A második feladat során egy keresztrejtvényt kellett megoldani. A kérdésekre a válaszok minden esetben leolvashatóak voltak a térképrõl (helyismeret nem hátrány). A válaszokból kijövõ betûk halmazát sorba rakva kaptuk a második pont helyét. Ott egy vaktérképet kaptunk és hozzá segítségképpen egy finom ropogós almát. A vaktérképen szintvonaltöredékek voltak, bejelölve a következõ pont helye. A térképen kereshettük ki, hol lehet ilyen domborzati elem a környéken (Hogy minek kaptuk a feladathoz az almát? Hogy amíg böngésszük a térképet, legyen, amit elrágcsáljunk.). A következõ feladat hasonló volt, mint az elsõ csak nem egy, hanem három térképi távolságadat és irányszög levezetése adta a megoldást. Nekünk ez a típus nagyon ment. Az utolsó ellenõrzõponton olyan volt a feladvány, hogy ha a pont helyén lenne egy eligazító tábla, akkor mi lenne rajta. Helyek, turista útvonalak jelzései, távolságok halmaza kimetszette az egyetlen jó megoldást. Annyiban egyszerû volt, hogy jellegzetes helyek voltak a megoldások (turistaút csomópont, hegycsúcs). Az utolsó ellenõrzõponton csak az ott talált zsírkrétával kellett igazolnunk áthaladásunkat és irány a cél.
A célban fejedelmi lakoma várt ránk. Sültzsíros kenyér, jó bõven sült csirkemáj darabokkal és lila hagymával. Csokoládé, és nem hiányzott a finom Piroska szörp és ásványvíz sem. Megkaptuk az oklevelünket, kitûzõnket és boldogan mentünk haza.
Gratulálok a szervezõknek a kifejezetten ötletes, izgalmas és minden tekintetben igényes túrához. Kívánom, hogy a „hol a következõ” népszerûségében emelkedjen fel a nagy klasszikusok közé, melyeket már januárban beírunk a túra naptárunkba. Én biztosan így teszek, és már alig várom, hogy megtudjam, hol lesz a következõ! |
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2010 | 2010.02.21 19:30:43 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
A tegnapi lepasszolt trapp miatt ez a túra nagyon kellett - úgy km-hiány, mint kupaszakmai szempontból. Reggel 9 elõtt érek a rajtba, a sor végigéri az állomásépületet - hosszában. Nagyszerû... Nagyjából háromnegyed óra, és nevezek a 10-es távra, majd megnézhetem az elsõ pont helyét mutató vázlatot (a kiosztható lapok elfogytak...). A vázlat alapján besaccolom az Anna-kápolnát, ergo ki as aszfaltra, balra fel, aztán hajrá. A kápolna elõtt messzirõl látszik a tömeg (itt is sorba kell állni???) -- sorállás nincs, irányszög és távolságadat viszont van. Az irány nagyjából a Z- felé mutat, a táv meg valahol a Tündér-szikla környékére... Kérdezünk, picit távolabb. Jó. Lelkiismeretfurdalás nélküli rövidítés meredeken lefelé, majd Z, amin elérjük a Libegõt. Pont ott a pont -- a következõhöz kapunk egy grillázst, izé, montázst :) Gyermekvasút egy jellemzõ pontja (gyalogos átjáró), egy sáv jelzés, no meg egy magasság (GPS-rõl) szrepel rajta. Abban, hogy S- abban megegyeztünk hamar, hogy melyik átjáró, abban vita volt, aztán eldöntöttük, hogy felmegyünk az aszfaltig, majd jobbra P-, arról balra S-, és ott valahol lesz a pont. Így is lett, a ponton mûzliszelet, meg egy bõ lére eresztett leírás arról, hogy a következõ pontot hol és hogyan találjuk meg. Térkép elõ, S- P- között, csúcs, síút... Meredek-csúcs (Kõ-hegy). Mutatom a pontõrnek, bólint, megyek tovább. Egy négy fõs társaságot utolérek, kiderül, hogy már itt-ott találkoztunk, csatlakozom hozzájuk, bár ez a pont lesz az utolsó (ekkor még így gondolom...). P-, majd síút megvan, a hó jól mutatja, merre van a fölfelé (ha valaki nem tudná :-)) úgyhogy lassan, de biztosan fel is érünk a pontra.
No, itt megérkezik az eddigi egyszerû feladatok bõjtje: Keresztrejtvény -- a kapott térképmásolatról leolvasható számokkal (magasság, szög, darabszám, stb.), majd ezekbõl ismét távolságot és irányt kapunk. A távolság megvan, az irány nem jön össze -- az összes értéket be kéne írni, de kapunk némi segítséget, úgyhogy kiderül a következõ pont helye is - a Kavics-ároknál, ahol az új térképen az erdõ határa van.
Itt döbbentem rá, hogy gyakorlatilag el sem indultam, és már a cél következne :-) holott túrázni jöttem, vagy mi a szösz... Az idõ csodálatos, a terepre sem lehet panasz, jó a hangulat, kedvesek a túratársak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, és váltottam a hosszabb távra.
A csúcsról iránymenet DNy-felé, majd a P-, Makkosmária, majd pont ott a pont ahol annak lennie kell. Itt három, magasságával megadott csúcstól mért távolságokat kapunk -- könnyítésként a három csúcs egymáshoz viszonyított helyzete megfelel a valóságnak: Irhás árok utca sarka. Nagyszerû. P- S+ majd buszforduló után jelzetlen út következik, a táj gyönyörû, érdekesek a fák a fehér hósávval az oldalukon...
Az utolsó emberes pnton egy szintmetszetet kapunk - Széchenyi-hegy vá.? Nem, picit messzebb. Akkor Széchenyi-emlék? Bingo. No, akkor kéne utat is találni odáig, ez némi hullámvasutazással sikerül is, szerencsére a Z3 aszfaltos emelkedõjét (Magasút-dûlö) nem nézzük be, és nem indulunk el lefelé, hanem a más túrákról már megismert egy oldalt korlátos hidat érintve jutunk le az Ördög-árok aljára, hogy onnan az Apáca-rét érintésével (ahol a Z3 jobbra betér a fák közé - Zsófi utánam jön, többiek benézik - némi telefonos egyeztetés következik, találkozunk a ponton) elérjük a Rege-utat, majd azon az utolsó pontot. Felírjuk mind a három évszámot, Zsófival bevárjuk a lemaradókat, aztán Rege út, Hegyhát út, majd Normafa TM-nél picit visszatérünk a havas erdõbe, hogy a Gyermekvasút nyomában túra útvonalán begyalogoljunk a célba.
Pecsét, gratuláció, díjazás majd postán, bélyegzés a kupafüzetbe, majd az ellátmány tesztelése következik. Zsíroskenyér, lilahagyma, több féle lekvár (alája rama), kétféle "Piroska" szörp, bubis és bubi nélküli ásványvíz, illetve alma fogyasztható.
Összegzés: Igazi tél végi túraidõben, egy kellemes, jól szervezett, érdekes túrán vehettünk részt. A tájékozódási feladatok ötletesek, az egyéni tájolás, a térkép használatának "kényszere" nagyon feldobta a hangulatot.
A saját útvonalat összekattingatva Mapsource-ban 19.7km lett a vége.
u.i.: Annak, akit illet ;-) így utólag boldog névnapot!
|
| | | | |
| lükepék | Túra éve: 2010 | 2010.02.21 15:47:08 |
|
| megnéz lükepék összes beszámolója |
És ismét ott voltunk, a Hol a következõ? rajtjában. Gyanúsan sok embert láttunk már 8-kor a csillebérci vasútállomás felé igyekezni: nos, sorba kellett állnunk, kb. 10 percet. :) Éljen, mások is felfedezték maguknak ezt a túrát! Szegény nyakig munkában ülõ rajtoltatóknak még a nyakába sóztam túranaptárt is eladásra, de pozitívan álltak hozzá, ezúton is köszönet! Öntevékenyen szétosztottam a sorban állóknak nevezési lapot is, ami csak a rajtoltató asztalnál volt kikészítve (ha hasonló tömegjelenetek lesznek a jövõben is, erre érdemes lenne egy embert ráállítani!). De végül lendületesen elindulhattunk az Anna-rét felé. A szokásos kellemes méregetõs, gondolkodós feladatok voltak, a 2.-3. ponttól általában csapatokba sodródtak az emberek. Szép sétát kerekítettünk a Tündér-szikla, a Jánoshegyi út, a Vadaskert m.h., a Virág-völgy (Korányi mögött, nem vagyok benne biztos, hogy ez a neve) érintésével. Aztán nagy tömeg gyûlt össze a Nagyon Gondolkodós Feladatnál a Meredek-hegyen, kb. 4-5-en összedolgozva végül is 15-20 perc alatt összehoztuk a megoldást, ezúton is elnézést kérünk a maradék 15 embertõl, akik nem fértek az asztalhoz, ami nagyon megkönnyítette a méricskélést! Innetõl némi fiataloserdõ-harc után kényelmes turaistautakra tévedve vettük be a Végvári-sziklát, majd a KFKI parkolóját, és innen legurultunk az Irhás-árokba. Az utolsó feladatleírás alapján megtippeltem elsõre a Széchenyi-emléket, szerencsére az volt a helyes, mert különben izzadtunk volna a szintvonalak kibogarászásával. Ekkor némi városnézésre indultunk, és aszfalton (néha nem) jutottunk el a Széchenyi-hegyre vezetõ zöld háromszög jelzésre, ahol felszuszakolódtunk végre-végre a csúcsra. Innen rutingyakorlat (Gyerekvasút, Normafa, Zöld, egyéb túrák) az emlékmû, majd a cél elérése. Útközben erõsen olvadozgatott a hó, a végén egész ki is melegedtünk. A reggel tapasztalható hûvös szél szerencsére déltájt alábbhagyott.
A rendezõk közben a váróterembe hurcolkodtak át (megértem, abban a hidegben nehéz lett volna kinn bírni egész nap!), átvehettük jól megérdemelt díjazásunkat (éljen az elõnevezés!) és bekerült az elsõ pecsét a BP-kupa füzetembe! Az ellátást megszemléztem, nagyon profin ment az etetés, csak nem volt étvágyam, így ezt nem tudom "pontozni".
Remélem, a családi távon is maradandó élményt szereztek az indulók. Csak üzenni tudom, hogy aki a feladatok miatt nem akarna többet jönni: másodjára, harmadjára már sokkal könnyebb lesz! És fiúk-lányok, csak így tovább! Persze megkérdeztük mi is a fõrendezõ srácot, hogy Hol Is Lesz A Következõ? :) Úgyhogy a Pilisben mi megint ott leszünk!!! |
| | | | |
|
| RrBmIrGaMiD | Túra éve: 2009 | 2009.04.05 21:28:39 |
|
| megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója |
Hol a következõ?
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 27 km (szervezõk honlapja), 29 km (TTT) Szint (térképen): 1000 m
Miénk (Mapsource + turistautak.hu térkép): Táv: ~39 km Szint: 1260 m
Kezdetben úgy kezdtem el írni a beszámolómat (melyet késõbb szántam publikálásra), hogy leírok néhány dolgot a megoldandó feladatokról (és konkrét megvalósulásukról, esetünkben.) Ezzel hát megkönnyebbítem azok dolgát, akik kicsit tanácstalanok az ügyben, hogy megpróbálkozzanak-e egy ilyen tájékozódási túrával.
De ahogy telt az idõ, és nõt a beszámoló sorainak a száma, teljesedett a beszámoló, egyre jobban érlelõdött bennem, hogy lehet, mégsem ilyen formában kellene írnom a túráról.
Ha minden poén lelövök elõre, akkor mi lesz ebben a kihívás, az izgalom. Így hát más alapokra helyezve írom meg az aktuális beszámolómat.
Nézzük is.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek. Mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, szereti a kihívásokat, szereti a természetet, szeret a természetben túrázni, szeretne új dolgokat tanulni, szeretné esetleg kipróbálni magát, nem fél egy kis eltévedéstõl, stb., stb.
Szemlélet kérdése az egész: ha nem görcsösen indul neki az ember, hogy ezt most mindenáron teljesíteni szeretné, akkor élvezni fogja az egészet az elejétõl a végéig. (Ellenkezõ esetben nem induljon.)
Ezen a túrán rengeteg mindent tanultam: rengeteg mindent a térkép használatával kapcsolatban, rengeteg mindent a tájékozódásról, stb., stb...
...sok dolgot felsorolhatnék, de felesleges is belemenni...
Az is egy tanulság, hogy attól még, hogy valaki GPS-sel vág neki egy tájékozódási túrának, még nem jelenti azt, hogy sokkal "sikeresebben" lesz a teljesítésben, mint aki csak egy tájolóval indul el. Ezt sikerült is bebizonyítanunk magunknak is, másoknak is. Szívesen megnéztem volna az arcát annak a párosnak, akik nevetve suttogták a hátunk mögött, hogy "...te, ezek teljesen rossz irányba mennek...". Van egy mondás: nem mindig a rövidebb út a könnyebb. És ha bár látszatra valóban homlokegyenest más irányba tartottunk, mit a következõ elérendõ pont, de ez igen is tudatos volt. És az eredmény minket igazolt. A kedves pajtásokról
***Folytatás következik***
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| | | | |
|
| emi | Túra éve: 2008 | 2008.06.18 20:29:37 |
|
| megnéz emi összes beszámolója |
Hol a következõ (forrás) ?
2008.06.14. Visegrádi hegység
Jubileumi túrának is nevezhetnénk ezt a túrát, ugyanis ez volt az elsõ olyan túránk, amin másodszor is részt vettünk. Kicsit nyakatekert ez a megfogalmazás, de sehol sincs az EMDT által rendezett túrákon fellelhetõ rejtvényekhez.
Ezek a talányok igen szellemesen fogalmazva nem segédpontok szerzésére, hanem a következõ e.p. helyének meghatározására szolgálnak. A pontok túristautak mellett találhatóak, a rejtvény és a tájolási feladat minden pontnál más jellegû. Aki esetleg nem bír a feladattal, vagy csak elfogy a türelme, annak segítenek a pontõrök. Az így „kitalált” e.p. megközelítése fakultatív, igénybe lehet venni a jelzett túristautakat is, néha célszerûbb egy jelzetlen utat keresni, de mindenképp érdemes a térképet alaposan megnézni. Ezen a túrán viszont „kispistázni” egyáltalán nem lehet, mivel nincs megadott útvonal, amit le lehetne rövidíteni.
Mindenesetre ez nem az a túra, ahol jól jelzett (szalagozott, festett) úton kell menni miközben rá se kell nézni a térképre és a tájolóra. Ugyan nem tudok semmilyen statisztikai adatot, de biztos vagyok benne, hogy az „elkeverések” száma ennek ellenére alatta marad a „jól jelzett” túrákénál.
Nem tévedés, kevésbé „kever” el az a túrázó, aki nem bízik vakon a jelzésekben, szalagokban (és az elõtte haladó túratársakban), hanem gyakran pillant a tájolójára és a térképére.
Éppen ezért tudom ajánlani ezt a túrát nemcsak azoknak, akik (velem együtt) szeretnek rejtvényt fejteni és térképet böngészni, hanem azoknak is, akik azt gondolják magukról, hogy nem a tájékozódás az erõs oldaluk. Ki fog derülni, hogy csak egy kis odafigyelés és némi térképismeret (no meg a tájoló használata) kell az egészhez.
Kedvcsinálónak (vagy épp ellenkezõleg ?)
az elsõ e.p.-hez tartozó infó:
- a képen látható fát kell megtalálni, mert mellette van az e.p. –
ennyi volt az egyébként igen humoros szövegbõl kinyerhetõ információ, és egy fa volt a fekete-fehér képen, amin egymás alatt két jelzés, egy kereszt és egy kör volt látható.
Annyit tudni kell, hogy a Csikóváraljai th. buszmegállóban volt a rajt, és a pont légvonalban nem lehet messzebb, mint 5 km. Ijesztõnek látszó feladat, de némi térképböngészés után már nem az (megfejtés lejjebb)!
a második e.p. "megtalálásához" a tájolót szögmérõként kellett használni, de az igazi feladat itt az útvonal megválasztása volt. Aki itt a térkép alapos tanulmányozása nélkül "légvonalban" próbált közlekedni(mint mi is), az könnyen egy mély árok fenekén találhatta magát, ahonnan tovább tartott kimászni, mintha párszáz méteres kerülõvel próbálkozott volna.
A többi feladat is hasonlóan érdekes és szellemes meghatározásokkal tûzdelt volt, ezenkívül az ellenõrzõpontokon négyzet alakú, furcsa mintázatú lapocskákat is osztogattak a pontõrök, „erre még szükség lesz” megjegyzések kiséretében.
Az utólsó elõtti e.p.-on az addigra már erõs gyanúnk beigazolódott, nem kaptunk újabb „papírt” az utólsó e.p. helyére vonatkozó infóval, hanem az addig kapott lapokból kellett egy képet kirakni (nehezített puzzle játék). Ezzel eljátszottunk egy darabig, aztán amikor összeállt a kép, akkor meg néztük egy darabig. Szerencsére már egy „titkos” segítségünk is volt, mivel eddig az egész túra egyik forrástól a másikig vezetett, az utolsó pontnál is egy forrást kezdtünk keresni.
A túra útvonala végül is az alábbi volt:
Csikóváraljai bekötõ út - Gyopár forrás – János forrás – Csepel forrás – Lajos forrás – Kárpát forrás – Salabasina forrás – Csikóváraljai bekötõ út
Kellemes idõben, szép tájakon, lábunkat és agyunkat kicsit megmozgatva, nagyon jó kis túrán vettünk részt, köszönjük a rendezõknek !
|
| | | | |
| timi | Túra éve: 2008 | 2008.06.14 18:02:51 |
|
| megnéz timi összes beszámolója |
Hol a következõ?
A hegymászótanfolyam emlékeivel gurultam be reggel Csobánkára. Kíváncsi voltam a túrára, mert
• tájékozódási túraként tüntették fel, önálló útvonal-választási lehetõséggel,
• a környék turistaútjait egyáltalán nem ismertem eddig és mivel
• igen érdekes élménybeszámolókat hallottam a tavalyiról.
7.45-kor indultam, az elsõ feladat egy db fa felkutatása volt a megadott fénykép segítségével (rajta fekete-fehér turistajelzések). A ruha/felszerelés igazgatásának köszönhetõen a legelsõ lehetséges elágazásnál rossz irányba fordultam. Na, ennyit a tájékozódásról… :-) A fa végül meglett, vele együtt az EP is, ahol Báder Tanárnõ matematikaórái rémlettek fel valahonnan nagyon messzirõl. Nehézkesen, de sikerült a feladat és a helyes irány kiválasztása is. Közben kedves túratársak jóvoltából hazai meggyespitét majszoltam. Köszönöm szépen, finom volt!
Jelzett úton haladtam egy darabig, de miután a pont légvonalbeli közelsége folyamatosan incselkedett velem, elõtörtek nem létezõ tájfutó hajlamaim és belevetettem magam az erdõbe. Eleinte semmi gond nem volt, tartottam az irányt egészen az elsõ aszóvölgyig. Miközben meredeken ereszkedtem, egy nagyobb kõdarab fordult ki a lábam alól és csak az utolsó pillanatban tudtam elkapni egy süldõcske fát. Erre a völgyre mondaná jó ismerõsöm, hogy ide a disznók is csak meghalni járnak (meg én – utat rövidíteni). Szóval tempó vissza, szem kinyitva, futás felfüggesztve. Még két meredekebb völgy után, a túléléstõl megemelkedett adrenalinszinttel értem el végre a civilizációt jelentõ jelzett utat. Az EP-n vaktérkép alapján megkerestem a következõ pontot. Õszintén szólva lett volna itt is rövidebb út… ám most egy kis nyugalomra vágytam. Nem bántam meg: a Petõfi pihenõrõl gyönyörû kilátás nyílt a környékre, a források pedig folyamatosan frissítõvel láttak el az út során.
A két EP közötti utat kétszer tettem meg, mivel a kulacsomat elhagytam útközben. Hangosan véleményt nyilvánítottam magamról és visszaszaladtam keresgélni.
A következõ feladat egy szintmetszet felismerése, azután pedig puzzle kirakása és az azon található „térkép” azonosítása volt. Az erdõirtás miatt lefestett jelek nehezítették a tájékozódást, de ezt elõre jelezték a pontõrök. Itt is volt egy kisebb „árkon-bokron délnyugat felé” akció, de a végére csak elõkerült a jelzett út.
Közben gyönyörû helyeken vezetett a jelzett és jelzetlen út (gyakran engedtem a csábításnak). Az erdõ kellemesen meleg volt és még kellemesebben madárdalos. Csobánka felé a visszaúton még néhány õzet is láttam. A végét megint benéztem, így az utolsó 600 métert aszfalton futottam – itt már nagyon melegem volt.
A célban eszem-iszom (különbözõ kenyerek és szörpök), majd gratuláció, jópofa emléklap, nagyon szép kitûzõ fogadott. 11.30 körül értem be – sokat vacakoltam a pontokon és pihenéssel, nézelõdéssel. Az általam kiválasztott út 19,5 km lett, 2:30-as futó(poroszkáló)idõvel. Azzal vigasztaltam magam, hogy sok volt a szint… :-)
Összességében elmondható, hogy nagyon alaposan és jól szervezett túra volt, a pontõrhiányt is ügyesen megoldották. A feladatok változatosak, megoldhatóak és sokszor nagyon humorosak voltak. Az úton egyszer kaptunk müzlit, vízvételi lehetõség gyakran volt. A pontõrök segítõkészek voltak. Nem tudok rosszat mondani… Külön élmény volt az útvonal önálló kiválasztása, a felfedezés öröme. Jövõre is számíthatnak rám!
|
| | | | |
|
| KÁGÉ | Túra éve: 2007 | 2007.09.17 17:03:53 |
|
| megnéz KÁGÉ összes beszámolója |
Trükkös Talányokkal Tûzdelt Térképböngészõs Teljesítménytúra
2007.09.15. Pilisszentkereszt - 21 km - 800 m - 7 óra
Még ki sem hevertük elsõ TT kalandunkat (Bükk900), máris elhatároztuk: folytatjuk, csak az volt a kérdés: mikor lesz és hol a következõ ? Nézegettük a túranaptárt és megleltük…
Tanulmányoztuk a rendezõ EMDT honlapját, és arra számítottunk, hogy ezek a jóhumorú fiatalok biztos jópofa dolgokkal hozakodnak elõ, legfeljebb úgy járunk, mint János bácsi a sportrepülõn…
Az világos volt, hogy aki a túrán nem talál meg egy pontot, annak annyi, ugyanis csak ott kapja meg a következõ pont helyére vonatkozó információkat.
Korán neveztünk, hogy még világosban visszaérjünk (négyen voltak frissebbek), és már az elsõ ep megtalálásához adott infó(iránymeghatározás nélküli - légvonalban vett- távolság és domborzati metszet + annyi, hogy turistaút) megmutatta, mire számíthatunk.
Amíg csapatunk a várható többnapos távollétet jelentette telefonon hozzátartozóinak, nézegettem a térképet és néhány perc után még számomra is teljesen egyértelmû lett a helyzet, 300 méterrõl 700 méter fölé vezetõ túristaút csak a Pilisre vezetõ szerpentin lehet. Szerintem az összes indulóból egynél többen nem tévedtek el itt. Azzal az egy sráccal találkoztunk késõbb, õ Dobogókõre ment és valami csoda folytán belebotlott a harmadik pontba és onnan ment tovább.
Na az elsõ cél már megvolt, csak oda fel is kellett valahogy menni. Az volt az egészben a legjobb, hogy ennek a tekergõs útnak minden kanyarjából gyönyörû volt a kilátás, így nézelõdéssel álcázott pihenõk sûrû közbeiktatásával haladtunk, miközben tucatnyian elzúgtak mellettünk. Még azok is lehagytak, akik valamilyen oknál fogva botjaikra támaszkodva közlekedtek…
Egy kilátóhely közelében volt az ep, de mivel mi már bõven kinézelõdtük magunkat, a következõ pont betájolása után(irány és távolság adva + spermára hasonlító farkincás pötty = Joci forrás) már mentünk is. Valószínüleg megtaláltuk a legjobb útvonalat , kikerülve a Vaskapu völgyes lejtmenetet, ugyanis a startlista szerinti helyünkön érkeztünk a következõ fejtörés helyszínére(késõbb kiderült, ez volt az egyetlen esetünk, amikor a jelzett útról való letérés kifizetõdött).
Itt egy vaktérkép várt ránk némi kiegészítéssel, megoldottuk, irány a Dobogókõ település déli csücske ! Az út a Zsivány sziklák érintésével haladt, ahol nagy filmforgatás zajlik az erdõben (Robin Hood filmre tippelünk, a helyszínbõl és a fel-alá szaladgáló furgonokra helyezett, elõször "BOBIN FOOD"-nak nézett feliratokból logikusan kikövetkeztetve).
Dobogókõn mûködõ kút, finom gyümölcsök (alma,banán) és az alábbi szörnyûség várt ránk, mint a következõ pont helymeghatározása:
- Dobogókõ 3 km-es körzetében - (hát arrafelé voltunk, az biztos)
- 550-600 m magasság között - (szóval egy kicsit lefelé kell menni)
- Aszfaltozott út mellett - (honnan tudjam, hogy aszfaltozott, amíg nem érek oda)
- Pontszerû vízrajzi elem - (ezt már tudom, a farkincás pötty)
Hát itt össze kellett dugni a fejünket, aszfaltosnak látszó utak mentén spermának tûnõ jeleket kellett a két megadott szintvonal között keresni, és összesen csak egy ilyet volt szabad találni !!!
Nem árulom el a megfejtést, csak annyit, hogy nem forrás és nem kút volt az a vízrajzi elem, hanem dagonya, ráadásul nem is kék volt, hanem vörös, mint a fejünk, amikor odaérve megkaptuk a következõ papírkát:
- Matematika óra, szöveges geometriai feladat…
- majd ezalatt mindenféle zagyvaság szögekrõl, oldalakról és merõlegesekrõl
Ekkor jöttünk rá, miért van ez az ep sima, aszfaltos úton, ugyanis mindenfelé ceruzával, vonalzóval és körzõvel hadonászó emberek hasaltak térképeik felett. Mi is felvettük ezt a testhelyzetet -hátha segít- és csodák csodája, agyam valamelyik eldugott zugából - 40 éves tétlenség után - elõbújt a megoldás: THALES- tétel. Egy két határozott vonalzóillesztés és körzõszúrás (az ujjamba is) után irány a Szurdok, árkon, bokron át !
Eddig annyira simán ment minden, hogy valaminek kellett már történni…
Nem lett nagy baj, csak a térképen jónak látszó út elfogyott, és párszáz métert olyan terepen tettünk meg, amit egy tájfutótérképen járhatatlannak jelölnének.
Eredmény:
- veszteség oldal: N perc idõveszteség
10xN esetben boka és térdizület terheléspróba
100xN darab tüskeszúrás
- nyereség oldal: egy magányos vadmalaccal való hihetetlen találkozás, ugyanis nem szaladt el, amikor észrevett, sõt érdeklõdve szaglászott és nézelõdött (1 méterre volt). Persze arrafelé embert nem nagyon láthatott még, de az is lehet, hogy ijedtében nem jutott eszébe a menekülés.
A szurdok bejáratánál zsíroskenyerekkel teli asztal és innivaló várt minket, valamint az utolsó pont (szellemes, de könnyen követhetõ)leírása, ahonnan már csak a célba (rajthely) kellett bejutni.
Viszont ennél az utolsó pontnál már nem mûködött a soron következõ pontok meghatározásának eddigi gyakorlata: felületes elemzés után a pontõrrel közölni a megfejtést, és várni az egyetértõ hunyorgatást, vagy a rosszalló fejcsóválást, esetleg a "nézd meg egy kicsit jobban" tanácsot.
Szóval az az igazság, hogy ezt a szellemesen fogalmazott rejtvényekbe burkolt, pontonkénti útvonal leírásokkal szervezett túrát úgy csinálták, ahogy azt kellett. Hagytak gondolkodni mindenkit - amíg csak akart - de nem hagytak tévútra menni senkit, aki nem akart !!! Ezenkívül az ellenõrzõpontok tényleg ott voltak, ahol lenniük kellett, és a kedves és jól tájékozott pontõrök sem hiányoztak sehonnan.
Összeségében nekünk nagyon tetszett ez a túra, jól megválasztott táv és szép útvonal, kezdõknek sem teljesíthetetlen szintidõ, jó ellátás és barátságos hangulat jellemezte, nem beszélve a kiosztott nagyon csinos emléklapról és kitûzõrõl.
Extra szolgáltatás volt a túra honlapjára helyezett helyi idõjárás elõrejelzés,
ami annak ellenére teljesen pontos volt, hogy valószínüleg hivatásos meteorológusok készítették…
Köszönjük a rendezõknek fáradozásukat !!!
Végül valamit a hibákról:
Nagy hiba lenne, ha:
- az elsõ próbálkozásuk után ez a csapat nem rendezne a jövõben több túrát
- ha rendezne és az már nem ilyen lenne
|
| | | | |
|
|
