Túrabeszámolók

 Beszámoló az 52-es távról:

kerektura.blogspot.hu/2015/03/vertesi-terep-ultramaraton-2015_30.html

Beszámoló az Ultramaratonról

Beszámoló az ultramaratonról:

kerektura.blogspot.hu/2013/04/vtm-ultramaraton.html

48 km, gyalogos

Évek óta ez az egyik kedvenc teljesítménytúrám. Budapesthez közel van, és mégsem az ezerszer bejárat Pilis, Budai-hg. Nem vészes a szintemelkedés (1100 m), az is leginkább az út elsõ felében van; a második fele inkább csak séta. Az út szinte végig erdõben, erdészeti utakon, változatos völgyekben, hegyhátakon kanyarog. A nyomvonal tökéletesen, elvéthetetlenül jelezett.

Bár itt van az egyik legmagasabb nevezési díj - ami elõnevezéssel jelentõsen mérsékelhetõ - szerintem az ár-érték arány kimagaslóan a legjobb. Az egyetlen túra, amire nekem nem kell sem ételt, sem italt vinnen. NEM a - sajnos - szokásos legolcsóbb kókuszszelet-szintetikus szörp-háztártási keksz-tesco baromfivirsli kínálat, hanem bõséges, jó minõségû, igényes nagy választék.

Sajnálatal hallottam, hogy az alacsony érdeklõdés miatt két év múlva a gyalogos telj.túra már lehet, hogy nem kerül megrendezésre.

Kár lenne!

Vértesi Terepmaraton – Teljesítménytúra

Reggel Kerek repkénnyel nem kapkodjuk el az indulást Szárra, az óraállítás miatti álmosság így talán kevésbé kíséri végig a napot. Meg aztán ki kell használni az alkalmat, hogy még zenei aláfestés nélkül alhatunk. Kelenföldön pattanunk fel a 060-as Flirtre, a tegnapról ismerõs jegyvizsgáló széles mosollyal üdvözöl, majd rövidke utazást követõen máris Száron vagyunk. Különösebb nehézség nélkül érjük el a sportcsarnokot, a mezõny jelentõs része már bõven elrajtolt, a futók közül a fürgébb minimaratonosok már sorra érkeznek a célba. Benevezünk Bobeknél, üdvözöljük a rövid kört épp teljesítõ Tincát, biztatjuk, ha utolér – úgyis utolér – akkor csatlakozzon hozzánk. Ezzel elindulunk, még a faluban megnézem az itinert, csodálkozom a táv hosszúságán, amikor az elsõ rendezésen voltam, mintha rövidebb lett volna. Utólag kibányászom a papírok közül a régit, valóban rövidebb volt és egy kicsit az útvonal is megváltozott, elõnyösen.

Szár álmos, széles fõutcáját magunk mögött hagyjuk, közben rengeteg futó érkezik szembõl, mindenki visszaköszön, még az is biccent vagy int egyet, aki már láthatóan kifulladtan teszi meg az utolsó kilométereket. Korrekt. :) Fiatal erdõben haladunk, lassan emelkedõ úton, Repkény meg is jegyzi, hogy legalább a visszaúton itt végig lejtõn mehetünk. Néhány éles kanyar tarkítja az utat, beszélgetünk, nézelõdünk és ezalatt a reggel még napos, tiszta égbolt szépen csendben elkomorul, feltámad a szél. Átvágunk egy susnyásabb, lejtõs nyílt részen, mûútra térünk egy kis ideig, a térkép szerint régen vasút vezetett erre. Következik a Körtvélyes, széles ösvényen, óriási fák között bandukolunk fölfelé a hegyre, hol meredekebb, hol lankásabb emelkedõn, végül széles gerincen. A túrához tartozó narancsszín pöttyök és nyilak, valamint a Vértesben nagy gonddal megépített irányjelzõ táblák is mutatják a letérést a csúcs felé, ahol Lutakkal és Píttel futunk össze. Megkapjuk az elsõ pecsétet, felmászunk a toronyba a saját felelõsségünkre – anno ezt kihagytam, így most új látvány tárul elém: északon a Budai-hegyek és azon túl a Pilis, sõt, a Börzsöny hegyei kéklenek, kelet felé Százhalombatta ipari létesítményei ugrálnak ki a láthatár egyenes vonalából, nyugaton pedig a Bakony uralja a tájat, a Kõris-hegyen lévõ lokátor fehér félgömbjén megcsillan a napfény. Fantasztikus látvány, még az erõs szél sem zavar, sõt, a tériszonyomat is legyûröm egy idõre. Azért lefelé néha erõsebben kapaszkodom egy kicsit a létrába, mint amúgy indokolt lenne. :) Odalent összefutunk Lépéshibával, innentõl együtt tesszük meg a táv hátralévõ, jó nagy részét, elbeszélgetünk, mi másról, mint teljesítménytúrákról. Így hamarabb telik az idõ, elérjük a K+ letérését Körtvélyespuszta felé, majd rövidesen a Mária-szakadékot kerülõ szakaszon csodálkozom rá a sûrû, vén erdõre. Nem emlékeztem, hogy a Vértes ennyire szép. Az újabb ellenõrzõponton újra ismerõsökkel futunk össze, cejasék pecsételnek és egy kisebb étteremnek is becsületére válna az az étel- és italválaszték, amellyel kínálnak. Vagy húsz percet elidõzünk itt, megérkezik Vándorköszörûs is, kár, hogy nem beszélgethetünk sokáig, mert még vagy öt kajapont van és közben gyalogolni is kéne. Már lassan indulunk, amikor berobog Tinca, õ még most láthat neki a korai ebédnek.

Elindulunk fölfelé a Mária-szakadékon, meredek kaptatón visz az út, mellettünk mély, mégis valahogy barátságos szurdokvölgy. A faragott-festett képesfákról valahogy lemaradok, kár. Elsétálunk visszafelé is a valamikori Körtvélyespuszta erdei temetõje mellett, a sírok között egy kerékpáros kiránduló pár csókolózik. Fura egy gusztus. Trappolunk tovább, egyértelmû, határozottan vezetõ jeleket követve egészen a Vitányvár kitérõjéig, ahol is a széles útról keltikékkel határolt ösvényre kell térnünk. A Vitányvárat Zsotyek õrzi, mint elmondása szerint eddig mindegyik alkalommal ezen a túrán. Most nagyon erõs szélben kell ezt tennie, itt nem maradunk sokáig, néhány fotó az északon sorakozó szélkerekek felé és már suhanunk is le az idõközben távozó Lépéshiba után. Meg persze azután, hogy Zsotyek megmutatja, merre is kell suhanni, mert elsõre nem vesszük észre az irányt. Odalent megint megállunk egy pillanatra, most Vajonmerréék töltenek belénk némi ellátmányt, megfejelve valami vizeskannák cipelésének perspektívájával. Lehet, nem kellett volna elsütnöm ugyanazt a poént, amit már az elõttem járók fele elsütött? :) Távozóban is viszek még pár maréknyi (több nem fér) ropit, elrágcsálom menet közben.

Sétálunk tovább, ismerõs helyek következnek, még a Nap is kisüt rövidebb-hosszabb idõszakokra. Szarvas-kút, Mátyás-kút, a kettõ között emelkedõ, elkerített irtás, elterelt jelzés, majd visszatérés. Utolér Tinca, innentõl nagyjából négyesben gyûrjük a távot. A második forrásnál sincs egyetlen kiránduló sem, bár kicsit odébb találkozunk néhány intenzíven tanácskozó kéktúrázóval. Megközelítjük Várgesztest, rövidke meredek lejtõn suhanunk le a Zsigmond-kõ mellett és hirtelen kibukkanunk a falu szélén az erdõbõl. Végigbattyogunk a fõutcán, Talán felesleges leírnom, hogy itt is hatalmas mennyiségû ennivalóval várnak, fogy rendesen a májas-zsíroskenyér, Repkény zsebre vág egy félliteres izoitalt. (Ezt aztán én iszom meg este. :)) Nagyjából ez történik végig: megyünk, beszélgetünk, néha kedves emberek ennivalóval kínálnak (Kínálnak!? Tömnek! :)) aztán hirtelen véget ér a történet. Közben erdõ, minden mennyiségben. Most is ez utóbbi van soron, Várgesztest emelkedõn hagyjuk el, majd a Bodzás-árkon leereszkedve kanyargunk egy mély, sûrû erdõvel szegélyezett völgyben. Hiába tudom, hogy alig egy-két órányi gyaloglással bármelyik irányban találnék települést, mégis úgy érzem, sokkal jobban elvesztünk a rengetegben. A világvége-hangulaton kicsit javít, hogy megérkezünk a Hirczy-emlékmûhöz, ahol újra ismerõsök várnak, sz_zsu és b_feri õrzik a pontot. Lépéshiba javaslatára itt már kevesebbet kajálunk – azért még lecsapok az összes maradék sajtra – és ezt a javaslatot meg is fogadjuk. Irány Kapberek-puszta, az útról nem is tudnék sokkal többet, vagy másfélét írni, mint eddig, sûrû erdõ, ahol a beszédünkön és a lépteink zaján kívül semmiféle más emberi forrású hang nem hallatszik. Itt ráadásul annyira igaz már ez, hogy kezd feltûnni, hogy a rövid távtól való elválásunk óta a pontõrökön kívül nem nagyon találkoztunk senkivel a túráról.

Kapberek-puszta annyira nem méretes hely, hogy az irányjelzõ táblán kívül semmi más nem jelöli az év 364 napján keresztül, ma pedig pontosan egy ellenõrzõponttal van itt több. Ryanék pecsételnek és töltögetik szorgosan a vizet, mást már egyszerûen el sem tudok fogadni, annyira telítõdtem az eddigi pontokon. Innentõl kezdõdõen gyakorlatilag nincs szintemelkedés a túrán, ennek tudatában igyekszünk az eddiginél is gyorsabban haladni. A reggeli szakasszal, a Körtvélyes gerincével párhuzamosan haladunk az ellenkezõ irányban, Repkény fel is fedezi valahol fent a geotornyot, amelyrõl olyan szép kilátásunk nyílt a nap elején. A völgyön lefelé haladva egy-egy nyíltabb területen szép kilátást látunk délkeletre, az etyeki dombok felé, de még itt is többségben van a zárt, erdõs szakasz. Végül megérkezünk az utolsó ellenõrzõpontra, ahol egyrészt sancimanó és speti, másrészt az idõközben ideérkezõ Lutak és Pít kínálnak mindenféle földi jóval. No és persze bélyegzõvel. Rövid pihenõ után követjük az idõközben induló Lépéshibát, cél az este hat elõtti érkezés, ezt jó lenne tartani. Szépen gondozott vadászházak mellett sétálunk el, jó lehet ilyen helyen lakni, csak munkába, meg iskolába járni nem valami egyszerû. Pedig régen (nagyon régen) még vasút is járt erre, Szárliget felé vitte az erdõben kitermelt fát, követ. Mára csak a térképen szereplõ felirat tanúskodik errõl, de ha értõ szem végigjárná a nyomvonalat, talán még egy-két érdekességet fel is fedezhetne. Mi azonban megérkezünk a reggeli közös szakaszra, ahol a piros sáv felfelé húzott a mûúttól. Szembe megyünk a korábbi önmagunkkal, újra átvágunk az egynyomos ösvényen a susnyásban, ami nem is annyira susnyás, majd újra végigsétálunk a fiatal erdõn.

Végül megérkezünk Szárra, a sportcsarnok parkolójában alig látni már autót, odabent berzso keni sorra a mindenféle finom kenyereket. Megkapjuk a nagyon szép díjazást, egy bónusz impregnáló sprét, bedöntünk pár pohár szörpöt, majd élve Lépéshiba felajánlásával, autóval utazunk Budapestig. Egyszerûen nagyszerû túra a Vértesi Terepmaraton, mesebeli erdei tájakon, rengeteg szolgáltatással, kitûnõen jelzett útvonallal – külön öröm, hogy sok ismerõssel lehetett találkozni, mind a pontokon, mind a résztvevõk között. Köszönet a túráért a Csanya&Lupus csapatnak, a fuvarért – és a bevásárlós kitérõért – Lépéshibának és a társaságért Kerek repkénynek, Lépéshibának és Tincának!

-Kékdroid-

Képek

Elsõ találkozásom a Vértessel, második terepfutó versenyem. Volt bennem némi félsz, mégis nagyon jól sikerült ez a nap. Barátaim sajnos nem indultak, de lelki támogatásukra számíthattam a rajtban, sokat jelentett, hogy velem voltak és elvonták figyelmemet a rám váró 47,5km-rõl. Külön ajándék volt Katival való találkozásom, akivel röpke egyeztetés után úgy döntöttünk, együtt vágunk neki a távnak. Így is történt, ám még Szárról kifelé menet találkoztam Papmacival és az õ lendületes tempóját észrevétlenül én is felvettem beszélgetés közben, így Katitól elváltam. A túra hosszát – eltekintve egy rövid megszakítással – Papamaci társaságában gyûrtem le, az órámra alig néztem, repültek az órák.

Amit a Vértes szépségérõl hallottam, valóban igaz, csak szeretni lehet ezt a tájat mesés völgyeivel, hatalmas fenyõfáival, sajnáltam is, hogy futóverseny lévén nem vesztegettem az idõm fényképek gyártásával.

Tartottam attól, hogy elkeverek a jelzéseken, de az eligazító narancs pöttyök, méteres nyilak és BALRA kiírás porrá zúzta ezt a lehetõséget. Milyen jó volt így futni, sokkal könnyedebb érzés, mint amikor az ember kénytelen folyamatosan az itinerbõl kimazsolázni, merre tovább, avagy meglelni a választ ama ijesztõ kérdésre, hol vagyok?!? :-)

Minden flottul ment. A rendezõség olyat produkált, amitõl néha elállt a szavam is és csak hüledezni maradt erõm. A pontõrök azt lesték, mikor érünk oda, vidámak voltak és kivétel nélkül mindenhol kaptunk bíztatást. Arról nem is beszélek, hogy amikor nyúltam a vajas kenyérért, máris nyújtotta felém a srác a sót, és az izotóniás italt a pontõr rakta a táskámba, ne kelljen már azzal vacakolnom, hogy leveszem a hátamról… Azt éreztem, hogy értünk vannak ott. A cél elõtt pár kilivel is találkoztunk már összeszedelõzködött pontõrökkel, akik rögtön tapssal és hajrá kiáltásokkal öntöttek friss erõt a fáradó lábainkba. Igazi, lelkes csapatként mûködtek. Eddigi tapasztalatim során eddig még soha nem találkoztam ilyen szervezésû, jól tervezett és kivitelezett túrával. Egy szó jutott eszembe róla a végén: profizmus!

Gyönyörû táj, ragyogó, napsütéses idõ, jó társaság, kiváló szervezés, saját legjobb idõm erõteljes megjavítása, nagy vonalakban ez jellemezte ezt a tökéletes napot.

 VTM

Március eleji lerobbanásom óta folyamatosan javulnak az eredményeim, és a közérzetem, így kíváncsian bár kétségek közt vártam a vasárnapot.

Kétségeim voltak, mert nem fekszenek a pörgõs nem túl technikás terepek. Nehéz dió lesz a tavalyi 4 óra tartása, kismértékû (5-10perces) javítása.

Reggel kissé hûvösebb az idõ az elmúlt napokhoz képest, de ez nekem nem baj, a hirtelen beköszöntõ tavaszi melegben jó eséllyel állok fejre. Úgy döntök, hogy kipróbálom a zsák nélküli futást, a dzsekim zsebébe mindössze egy müzliszeletet rejtek.

10 perces csúszással indulunk neki a kissé szembeszeles aszfaltnak. Balázs, és Gergõ egyenletes tempóban távolodnak néhány emberrel a nyomukban. Én mindig lassan kezdek, idõ kell a bemelegedéshez. A falu végétõl lassan aztán beérem legtöbbjüket. Az erdõben elhagyom Kabócát is, bíztatjuk egymást, és hamarosan itt van Körtvélyes emelkedõje. Türhetõen megy az emelkedõ.

A torony letérõje jó alkalom a mezõnyben elfoglalt pozíciónk felmérésére. Balázs, és Gergõ vágtázik az élen. Én még nem kelhetek versenyre velük, de egyébként is magamat kell legyõznöm.

Innen egy Ultrabalatonos felsõben futó sráccal kezdjük el kerülgetni egymást úgy Várgesztesig. Az emelkedõ, és a keréknyomos-sáros részek nekem jobban mennek, a jól futható sík részeken viszont mindig beér.

Kék kereszten sikerül továbbmenni a hegyen, és csak a dózerúton kanyarodunk le a Csákányosi pont felé. Ide jó lett volna valamilyen plusz jelzés a kanyarba. Mária-szakadékban, nem kell belegyalogolni, ez mindenképp elõrelépés tavalyhoz képest.

Már úgy tûnt, hogy beáll a mezõny, amikor is a vár elõtt lépteket hallok a hátam mögül. Hátranézek, és meglátom a két éllovast, akik szintén továbbmentek a kék kereszt letérésén, csak jobban. A meredeken gyorsan elhagynak, én az ilyen morzsalékos lejtõn egyébként is gyáva vagyok. Lent látom, ahogy Gergõ gyaloglásra vált, amit nem értek. A következõ pillanatban csatolja le a kulacstartó övét és ledobja az út mellé. Már látom, hogy sántít is. Nagyon sajnáltam, mert láthatóan élvezte a futást, és könnyedén haladt… Mielõbbi gyógyulást!

A pont után Balázs hátát még követem egy darabig, csak lassan távolodik.

Megyek a magam tempójában, a korábban említett sráccal, akitõl Várgesztes elõtt lépek el. Még a Zsigmond-kõ elõtt volt egy trükkösebb éles balkanyar, ami a farakások miatt benézhetõ volt.

Jó a frissítõpontok kiosztása, nem hiányzik menet közben az ivás sem, a falubéli ponton felajánlott palackot sem fogadom el.

A sárga sávon megállapítom ismét, hogy a talaj nedvességtartalma pont megfelelõ. Nem süllyedek el a homokban, de nem is leszek sáros. Gyorsan elérem az emlékmûvet.

Tavaly némi gondot okozott a zöld sáv és zöld kereszt elágazása, idén viszont szépen megújult ez a szakasz is, és irányítótáblák is elhelyezésre kerültek. A combjaim már kissé fáradnak az emelkedõn. 2:55 körül érem el Kapberek-pusztát.

Arra nem emlékszem, hogy innen idõben mennyi kellett tavaly a célig, csak azt tudom, hogy lehet döngetni. Igyekszem is felpörögni, de nem érzem elég gyorsnak magam. Hallgató-völgy elõtt ismét lépéseket hallok, hátranézek, és meglátom Szabó Gábort, aki nagyon lazán nyomja. Kérdezi, hogy hányan vannak elõttem, és mennyivel. Arra tippelek, hogy Balázs kb. 10 percre lehet tõlem, így úgy dönt, hogy marad. Beszélgetünk pár mondatot, és sikerül mellette egy kissé feltornászni a sebességem is. Lupushoz pár másodperccel elõbb ér be, de még itt van Balázs is. 3:42 a vége ami Gergõ balszerencséje miatt ma a harmadik helyre elég.

Sikerült tavalyi eredményemen 18 percet javítani, aminek örülök, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy bátyám elsõ terepfutásos próbálkozását mindjárt siker koronázta, és a hét eleji betegsége ellenére 5:17-el ért be!

Úgy gondolom jót tett a versenynek az idõpont módosítás, a Margita-Téli Mátra, és a Mátrabérc közötti nagy volt az ûr. Köszönöm Lupusnak, Csanyának, és az összes szervezésben résztvevõnek ezt a remek napot! 

Terep teve menet a Vértesben

kicsit hûvös és felhõs idõ fogadott bennünket Száron, ami tökéletes futóidõt ígért. Késõbb többször kisütött a nap is, igazi futóélvezkedésre adva lehetõséget. Az utóbbi idõben sajnos eszméletlen keveset futottam, az új munkahelyem erre nem adott lehetõséget. No meg egy makacs meghûlés is hátráltatott az elmúlt 2 hétben. A rajtban majd szétvetett az erõ s hiába fogadtam meg korábban, hogy óvatosan megyek majd. Ott voltam az elsõ bolyban, s ebben fél vagy minimaratonosok is futottak. A körtvélyesi pontnál eszméltem eszem-iszom közben s intettem magam lassabb tempóra. Az erdõ gyönyörû volt, a be-be sütõ napsugarak festették még szebbé. Az út lágyan terült a láb elé s csak rohantunk elõre. A lakott terület elõtt most nem volt videózás, az már megvolt a P3szög kanyarjában. Aztán jön a Mária szakadék, ahol lefelé egy srácot kiabáltam vissza az éles jobb kanyarnál. Így értünk a völgy aljába, ahol evés-ivás, de minden totolya nélkül. Fel a szakadék mellett s vissza a betonútra, ahol egy rövid közös szakasz a szembejövõkkel. Aztán megint a fenséges erdõ, sajnos sok az új írtás is. Még szerencse, hogy Szarvas-kút és Mátyás kút környéke egyenlõre tabu a fejszéseknek. Itt már éreztem a kezdeti rohanás hatását, de még ment a futás. Szerencsére Várgesztes elõtt egy jókora lejtõ várt, ahol megcsodáltam a fenséges szikla alakzatokat. Ki tudja mióta állnak s figyelnek ott. Vgesztesen aztán a teríts-meríts várt. Jólesett, mert ekkorra már ki voltam mint a liba. Teve-liba. A barátságos pontõr öntött belém lelket s két pohár kólát is. Fel a sárgán már erõm vesztve bandukoltam s csak a tetõn átbukva indultam neki újra. Egészen a Hirczy emlékmûig tartott a lendület. A kedvenc Sárkány-lyuk völgyön felfelé sajnos többet gyalogoltam, mint futottam. Sokan el is mentek mellettem, de én már azt sem bántam. Komoly szenvedés volt az út további része. A cipõmmel is volt valami gond, fájni kezdtek a sarkaim. Asszem megérett a helyzet új beszerzésére. Minden bajom volt, de gondoltam jobban járok ha futok, nem tart olyan sokáig. Egy-két aprócska, mondhatni vakondtúrásszerû domb így is komoly erõkifejtésre sarkallt, aminek sarkaim sem nagyon örültek. Pedig azokon már nem is futottam. Így kínlódtam el magam az utolsó pontig remélve, hogy az erdei beton után már lejteni fog. De már az is fájt. Azért tudtam futni. A faluba érve a hosszú egyenesekben csak 2x kellett belesétálnom. Végre beértem. Újfajta oklevél és kitûzõt (azt külön kellett kérni, mert a futóknak nem járt) kaptam. Most már jobban vagyok s minden megszépült. Elmúlt a szenvedés érzése s már el is határoztam, jövõre is jövök.

A szervezés nagyon tuti volt. Megkockáztatom, ez a verseny kategóriájában a legjobb. Élvezetes és jól elosztott szintekkel párosuló  útvonalvezetés. Tökéletes kiszolgálás (minden van, ami egy futónak kell és akkor, amikor kell). Én semmit nem vittem magammal s nem éreztem ennek hiányát. Tetszett, hogy 3-4 helyen is fotóztak vagy videóztak. Ez a terepfutásban nem oly bevett gyakorlat. A pontõrõk hozzáállását is kiemelem, mert nagyon lelkesek és segítõkészek voltak. No meg a Vértes, ami megunhatatlan, gyönyörû és páratlan természeti szépség. Akár tevegelésre is javasolható. 

Lowe Alpine Félmaraton + Extra (Vitányvár)

Kiírás szerint:

Táv (terepen): 21.1 km (25,43 km) Szint (terepen): 410 m

9 órakor érkezett meg a vonat a Szárra. Leszállás után néhányan bizonytalanul álltunk, mert nem tudtuk merre induljunk, de a helyiek készséggel segítettek. Irány a Sportcsarnok. (1,5 km az S jelzésen). Megérkeztünk, beneveztünk: gyorsan ment, nem voltak sokan. A térkép alapján elég egyértelmû volt az útirány, így nem volt más hátra, mint elõre. A túra elsõ részében több futóval is találkozunk, akik már a visszaúton voltak.

A kiírás alapján már tudtuk, hogy nem kell óriási emelkedõkre számítanunk. Rövid idõn belül megérkeztünk az elsõ ep-re (Körtvélyes), ahol a tiltás ellenére néhányan felmásztunk a mérõtorony tetejére (ezzel is emelve az amúgy csekély emelkedést). Egyébként "nem másztunk fel rá, mert az tilos" :-))). A kilátást korlátozta az amúgy felhõs, ködös idõjárás, de amúgy remek kilátás lehet, ha tiszta az idõ. Utunk további részében sem kellett nagyon megerõltetnünk magunkat a hegymenettel - fõleg, hogy az össz szintemelkedés 75%-át eddigre már letudtuk. Bár nem erõltettük magunkat, hogy minél gyorsabban menjünk, de rövid idõn belül elértük a Szép Ilonka-forrást (2. ep.).

Itt eldöntöttük, hogy ha már itt járunk, és az idõbe is bõven belefér (7 órás szintidõ!!!), akkor meglátogatjuk Vitányvárat. Így elindultunk visszafele. Többen meglepõdtek (kiket elõtte elõztünk), hogy miért megyünk a másik irányban, egy pillanatra látszott a szemükben a bizonytalanság. Ez a meglepõdöttség gyorsan szertefoszlott, miután feltártuk az okokat. :-) A Vértes térképet továbbra sem kellett elõvenni, hisz a maratonistáknak jelölt útvonal tökéletes volt célunk eléréséhez. A várba vezetõ után már szemerkélni kezdett az esõ, itt már beszéltem arról, hogy mily jó is lenne, ha egy kicsit esne az esõ. Ez kicsit szokatlannak tûnhet: de eddig vagy megáztunk, mert nem készültünk esõre, vagy készültünk rá, de "azért" nem esett, így már szerettem volna kipróbálni, milyen az, ha normális öltözetben túrázunk, miközben kapjuk az égi áldást.

Miután felértünk a várba (és kaptunk egy jelképes "itt jártunk pecsétet"), egyre közelibbnek tûnt a kívánságom. Az esõ már csak percekre volt tõlünk. Kicsit nézelõdtünk/fényképeztünk, beszélgettünk egy középkorú párral, majd tovább (vagyis vissza) indultunk. Az esõ nem tréfált: szerencsére még idõben döntöttünk az átöltözés mellett. Néhány perc múlva már szakadó esõben közeldhettünk a Szép Ilonka forráshoz (immár másodszor). A ponton még váltottunk néhány szót a pontõrökkel, majd folytattuk utunkat tovább.

Ahogy fogytak a km-ek, úgy nõtt ez esõ intezitása is. De a felszerelés jól bírta. Mivel innentõl kezdve már igazi hegymenet nem volt, inkább csak hosszú egyenes/vízszintes szakaszok, így egyenesen jól jött az esõ. Kicsit izgalmasabbá tette az utat. Mondjuk, én nem unatkozom a természetben akkor sem, ha nem kell kapaszkodni egy hegyre sem. (Más kérdés, hogy egyre jobb kezdem megkedvelni a hegymeneteket. :-)) Néha-néha egy futó elõzött meg bennünket, de volt néhány túrázó, aki nem készült az esõre, így most kapkodhatta a lábát ("átment futóba".)

Következett még egy ellenõrzõpont a Kis-Hallgató-Völgynél, amit nem jelzett az itiner. Majd nemsokára ugyanazon az úton haladhattunk a cél felé, amin délelõtt nekiindultunk a távnak. Szár falut elérve "természetesen" az esõ is elállt - mintha rendelésre kaptuk volna. :-)

A célban terülj-terülj asztalkám fogadott. Egy keveset ettünk, átöltöztünk, majd irány az állomás, mert nem volt kedvünk újabb órát várni a következõ vonatra. Így hát a masszázst, a cipõ tisztítást (kívül/belül) kihagytuk :-DDD.

Összességében egy kellemes túra volt, és a várva-várt "esõs túra" kívánságom is teljesült. A szervezõk szerint ez tradicionálisan egy esõs túra/futóverseny. :-) Azért ez inkább egy futóknak való terep: lehet, hogy jövõre ilyen formában is kipróbáljuk.

Kép: Vitányvár

Szervezés:

Itiner:

- Egy színes (kétoldalas) lap. Remek: egyszerû, de nagyszerû.
- Általános információk: rajt/cél helye/ideje, táv, szintemelkedés, szintidõ <- külön a maraton, félmaraton, ill. futóverseny/teljesítménytúra, két telefonos elérhetõség. Mi kell több?
- Egy teljes (színes) térkép a teljes útvonallal: M és M1/2
- Ellenõrzõ pontok neve, táv, szint és az odáig vezetõ úton követendõ turistajelzések.

Egy negatívum: Ugyan szerepel egy rajtszám rész, de ez nem került kitöltésre. A célban meg is kérdeztem, hogy miért. A válasz az volt, hogy korán elfogyott a nevezési lap, így nem tudták tovább adminisztrálni az indulókat. Ha minden igaz, akkor ez azt jelenti, hogy statisztika sem lesz idén. :-) Próbáltam puhatolózni, hogy mégis, körülbelül, nagyságrendileg hányan indultak. A válasz egy mosoly, és egy "nem tudjuk" volt. Egyedül a futókról van statisztika, ami érthetõ is, hisz az egy verseny volt. A teljesítménytúrát teljesítõk megkapták az oklevelet és a kitûzõt. (Még a célbaérés idejét sem írták a lapomra.)

Az ellátással kapcsolatban nem lehetett panasz, a pontokon mindenhol volt rágcsálnivaló/ital. (Mondjuk én minimálisat fogyasztottam.) Jelzések: Erre aztán végképp nem lehetett panasz, hisz a túrajelzéseken kívül, ahol szükséges lehetett, festések is voltak. Eltévedés kizárva. (Ha csak nem szándékos.)
Szintmetszet*:


tovább * A képre kattintva részletes térkép és adatok