Láss Ki 35
Táv: 33,6 km szint: 820 m
Ez volt idén a 10. ttúránk, ezért bátran nekivágtunk a leghosszabb távnak, a 35-ösnek. De már féltávnál éreztük, hogy ezúttal kifog rajtunk a táv. De kezdjük az elején.
Negyed kilenc körül értünk Alsóörsre, semmi tömeg a rajtnál, de láttunk pár ismerõs arcot. Azt hittük, hogy rajtunk kívûl mindenki a Gerecse 50-et választotta, így nem ért csalódás a kb. 15 induló láttán, aki ezt a távot választotta. (Sokan mentek viszont a családias 10km-es távon.)
Az itiner az elején még használhatónak tûnt, késõbb viszont pont a problémás helyeken nem igazán segített. Volt, aki már az elején elkavart, mert az itiner jó pár helyen csak azt írta, hogy vessük be magunkat a bozótba, sok helyen alig kitaposott utat, és gyér jelzéseket találtunk. Szalagozás volt, de néha az sem segített, vagy egyenesen félrevitt. Ezen azért is csodálkoztunk, mert az út egy része a Balatoni kéktúra útvonalán vitt, amirõl az ember azt gondolná, hogy mégiscsak egy karbantartott útvonal, de elég lehangoló volt a látvány. Ez persze nem a szervezõk hibája, inkább csak jellemzõ a magyar túraútvonalak szinvonalára.
Az elsõ EP, vagyis az elsõ kilátó elég hamar jött, kb. 900m-t mentünk a rajttól, elég erõs emelkedõn. A kilátó fakultatív volt, de mindenki felment. Ez máris elvett vagy 10 percet. A következõ kilátó innen 5 km-re volt, de még ezt is sikerült megtalálni. Viszont már útközben rájöttünk, hogy túl lassan haladunk, mert az útnak ez a része nagyon szép részen haladt és sokat fényképeztünk plusz még a kilátókban eltöltött idõ.
A 2. és 3. EP között volt a legtöbb problémánk. Itt többször elkavartunk és nem is találtuk meg az utat, így fel kellett hívnunk a szervezõt, hogy segítsen, különben nem találunk ki az erdõbõl. Kétszer is csak pár méterrel vétettük el a helyes irányt, de már ez is elég volt ahhoz, hogy eltévedjünk. A 3. EP-hez így utolsóként érkeztünk, de még fél órával a zárás elõtt. Ide már fel sem mentünk, mert már eléggé ki voltunk dögölve, és az itiner szerint a következõ EP-ig több mint 10 km-t kellett megtennünk alig két óra alatt. Itt már rohantunk lefelé, de a terep is elég nehéz volt (kevés volt a sík szakasz, vagy húzós emelkedõ, vagy meredek lejtõ volt), és a jelzéseket ill. a szalagozást is nagyon kellett figyelni.
A 4. EP-nél egy ellenörzõ számot kellett felírni. késõbb láttuk, hogy nem fogunk odaérni a köv. EP-hez zárás elõtt, ezért felhívtuk, az illetõt, hogy várjon meg, mert 10 perc múlva odaérünk, de õ már a buszon ült, tehát esélyünk sem volt, pedig az utolsó 4 km-t futva tettük meg. Ekkor végképp elment a kedvünk az egész túrától, leültünk egy fa alá és elkezdtünk enni, mert eddig még enni sem álltunk meg.
A köv. EP megint ell. szám volt, de a 7. EP-hez megint csak zárás után értünk oda.
Végül 8 óra 35 perces idõvel beértünk a célba, ahol nagyon megértõen fogadták a hiányzó pecséteket. (Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot). Azt hittük, hogy csak mi tévedtünk így el, de kiderült, hogy mások is hasonló helyzetbe kerültek. Volt akiket még akkor is kerestek, mert a cél zárására sem értek be.
Én egész úton nagyon ideges voltam, és azt kérdeztem magamtól, hogy tudtunk így eltévedni, és így kifutni az idõbõl. Valószínû, hogy a táv is hosszabb volt és a szint is többnek tûnt mint az itinerben írtak. Nagyon elfáradtunk, nemcsak fizikailag, hanem idegileg is megviselt minket a sok eltévedés. A rossz idõeredmény ellenére, ez volt eddig a legkeményebb túránk.
Köszönjük a szervezõknek a telefonos segítséget, de szerintem felül kellene vizsgálni az itiner egyes részeit, hogy tényleg lehet-e követni vele az útvonalat. Reméljük, hogy jövöre már többen lesznek, mert szerintünk nagyon szép túra, sok szép kilátással és az ellátásra sem lehetett panasz. Kétszer volt üdítõ plusz nápolyi és a végén is annyit ittunk, amennyit akartunk. Mi is megyünk jövöre, ha kihevertük a rossz élményeket.
|
