Túrabeszámolók

Kubát Hugó emléktúra 20.

GPS-el mért távolság: 20,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 700 m.

A héten örömmel vettem észre, hogy a ttt-s honlapra, megadott túra útvonal helyett a 2011-es javaslatom került be. Nekem tetszik, hogy minden évben változtatnak egy kicsit (vagy nagyot), és ráadásul ezzel a kiírással nem vezetik félre a résztvevõket.

Reggel nyolc után nem sokkal értem Kõszegre. Gyors készülõdést követõen beneveztem, megnéztem a térképet, elolvastam az itiner elsõ részét, s gyerünk. Velemig az Írottkõ 35, onnan pedig a Hörmann-forrásig az Írottkõ 50 útvonalán mentünk. Velemig (alkotóház) 140 m szint jött össze a javarészt sunyi emelkedõkön. Az elõzõ napi Bakonybélbõl indított egyesületi túránkhoz képest meglepett, milyen sok a kankalin. Helyenként szabályosan sárgállott a gyep, illetve a bokrok alja. Velemig a virágokat, egy nehézkes patakátkelést és a csípõs szelet leszámítva eseménytelennek bizonyult az út. Nem is vártam mást.

A hegyoldalakat elnézve, kíváncsi voltam, milyen magasságon lesz a hóhatár. A Bakonyban kb. 450 m-en volt elõzõ nap. Attól kezdve teljesnek bizonyult a hóval fedettség. Itt látszott, hogy nincs egybefüggõ hótakaró. Alig értem ki Velembõl, 430 m-en megjelent a hó. „Jó” szokása szerint az úton koncentrálódott. A hó és a Szent Vid kápolnához vezetõ kaptató, nem a legkellemesebb párosítás. Alaposan leizzadtam, mire fölértem. Utána egy kis pihentetõ szakasz, majd jött a Hörmann-forráshoz vezetõ kék forrásjelzés. Itt a hó vastagsága miatt már nagyon kellett nézni, hová lép az ember. Szerencsére az elõttem menõk olyan lépéstávolsággal taposták ki a nyomokat, ami nekem is kényelmes. Alig néhányan jártak erre elõttem. A fölsõ, fenyõerdõben vezetõ szakasz nagyon szép. A Hörmann-forrás elõtt, a parkolóban megkaptam az ellenõrzõ pecsétet, megnéztem merre kell menni, és a kék háromszögjelzésen elindultam lefelé. Kicsit jobban kitaposott az ösvény. Meglepetéssel láttam, hogy valaki magas sarkú cipõben járt erre. Egészen a Vörös-keresztig megõrizte nyomait a hó, amelynek teteje kérgesre fagyott. Viszont lefelé kell menni! Kissé elegem volt az emelkedõbõl.

Nos, a lejtõ nem volt túl hosszú. Következett egy kis hullámvasutazás, amely egészen a Kopasz Kendigig tartott. Közben egy erdõirtásnál még akkor, az igen párás levegõben is szép volt a kilátás. Készítettem is néhány fotót. Megkaptuk a békák által ígért erõs szelet is, de olyan hideg változatban, hogy menten fölvettem a szélálló sapkát és kesztyût. Igyekeztem olyan gyorsan letudni ezt a részt, ahogy csak lehet. A Kopasz Kendigen lévõ adóház kerítése mentén visz az ösvény, már amikor lehet látni. Most elég jó kerülõt kellett tenni, a méteresnél magasabb hóbuckák miatt. A kerülõ során is szakadtam be derékig a hóba. Az adóház után egy darabon teljesen járhatatlan az ösvény, mivel a tarvágásnak köszönhetõen egy-két száz fát döntöttek ki a viharok, fenyõt és bükköt vegyesen. Gondolom az erdõgazdálkodó, aki a tarvágással megszüntette a természetes erdõszegélyt, ami védené a viharoktól, elég pofátlan lesz ahhoz, hogy kárenyhítést kérjen, holott inkább büntetést érdemelne.

Jócska kerülõvel visszatértem az ösvényre, s azon folytattam. Most, a máskor kényelmes aszfaltút, a hó miatt ugyanolyan nehezen járható, mint az egyéb utak. Kezdtem éhes lenni, de egyre halogattam, hátha lesz könnyebben járható szakasz. Végül a Vörös-keresztnél úgy döntöttem akár jobb lesz az út, akár nem eszek. Egy kissé jobb is lett, mivel az Óház-tetõhöz vezetõ ösvényen visz a rövidtáv útvonala is, s alaposan letaposták a havat. Viszont jobban csúszott. Most erre kellett vigyázni. Eszembe jutott, ebben a téli szezonban ez az elsõ alkalom, amikor elkelne a szöges rátét a bakancsra, de hát ki hord magával Magyarországon ilyet áprilisban? Én nem. Egész télen cipeltem a hátizsákban, de március elején kiraktam. Így hát estem is egyet. Fölkaptattam a kilátóhoz, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet, újra megnéztem az itinert, s elindultam a kék háromszögjelzésen. A pontõrök mondták, hogy aki nem akarja megkockáztatni ezt az ösvényt, mehet a zöldön is, mert ez helyenként nagyon meredek. Maradtam az itineren megadott jelzésen, amin még nem jártam. Volt két 1-2 m-es meredek szakasz, de semmi gáz. A Szálasi-bunker elõtt is csúszott egy kissé az út, de az sem nehezebb, mint a zöldön lemenni. Egész jól haladtam.

Egy nyiladékban egész jó kilátás nyílott a városra. Utána pedig 430 m-en, a K+ jelzésen elfogyott a hó. El is fáradtam tõle. Bõ kilenc kilométert kellett havon megtenni, benne egy kivétellel az összes meredek szakaszt. Visszaértem Kõszegre. A túra fölvitt bennünket a Szulejmán-kilátóba. A kilátás csodálatos lenne, ha pár méterrel magasabb lenne a kilátó, vagy másfelé vitték volna a nagyfeszültségû vezetéket. Így a madzagok, az össze látványos épület elõtt ott vannak. Fényképezni értelmetlen dolog, vagy legalábbis nagyon sokat kell dolgozni a photoshoppal, kiretusálandó a vezetékeket. Szerencsére lefelé menet, a nagyfeszültségû vezeték alól, már jó képeket lehet készíteni. Leereszkedtem a lépcsõkön, majd egy kis sétával beértem a célba.

Kedvezõbb idõben igen kellemes túraútvonal, amely az erõs párásság ellenére is, jórészt látványos. Most a hó néhol igen nehézzé tette, amit a valamivel négyes alatti sebességátlagom is jelez. Eléggé elfáradtam. Ahogy az elején is írtam, nekem tetszik, az évente változó útvonal.

A túra ár/szolgáltatás aránya rossz. 600/500 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt térképlapot (saját térkép nélkül csaknem használhatatlan), jó itineres igazolólapot és kitûzõt kaptunk.

Kubát Hugó emléktúra, 20-as táv.

GPS-el mért távolság: 23,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 860 m, ebbõl 30 m a két kilátó megmászása.

A rajtnál megint ismerõsökkel futottam össze. Gyors nevezés. Az útvonal megint eltért a ttt-s honlapon megadottól, amire föl is hívták a figyelmet. Késõbb javasoltam a szervezõknek, mivel minden évben változik az útvonal, ne adjanak le útvonalat a kiíráshoz, hanem azt írják le, hogy: A túra útvonala minden évben más, azt az indulók a nevezésnél kapják meg. Táv: 20-25 km; szint: 700-1000 m.

Ezen a napon is kellemes idõ fogadott. Neki vágtam a távnak. Szalagozást követve értem el SP jelzést. Pintér Józsiék elõttem indultak, de beszélgetés közben benézték a szalagozást, s kerültek egy kicsit. A piros jelzés mellett láttam idén elõször mocsári gólyahírt. A Pogány-völgy elõtt megálltam, s megszabadultam egy réteg ruhától. Józsiék ekkor elõztek meg. A Pogány-völgy fölfelé menet is gyönyörû, bár izzasztó. Az aszfaltutat elérve utol is értem Józsiékat, s egészen az Írott-kõig együtt mentünk. A Borha-forrás felé, kellemes az út. Egy rövid, meredek nem túl jó ösvény, majd kiváló földút, illetve aszfalt következett, a kék forrás jelzésig. Nagyon szépen felújították az aszfaltutat. Szép, nagyrészt fenyves erdõkben fújtattunk fölfelé menet. A Hörmann-forrás elõtti parkolóban megkaptuk az elsõ pecsétet, az OKT-n megkezdtük a kisebbik kört, ami az Írott-kõre vezetett. Ez a szakasz is gyönyörû. A kilátás viszont igen párás. Hamar letudtuk a fölfelé vezetõ szakaszt. Elég hideg szél fújt, ezért a kilátóba menet elõtt felvettem egy pulóvert. Eddig zömmel az emelkedõkrõl szólt a túra, 12,3 km-t tettünk meg 680 m szinttel. A kilátóból Ausztria felé elfogadható a kilátás, míg kelet felé gyenge.

Mire leértem, Józsiék már sehol. Siettek, mert egy óra elõtt akartak beérni. A DDK-n kezdtem meg az ereszkedést. Az út sokkal jobb állapotban van, mint tavaly az Írottkõ teljesítménytúrán. A K+ jelzésen egy kis hullámvasutazás következett vissza a Hörmann-forrásig, ahol újabb pecsét, majd a kék háromszögjelzésen mentem tovább. Lévén gerincút, gyakran szép a kilátás. A Kopasz-Kendig az út is jó, utána az aszfaltig csak ösvény. A Vörös-kereszttõl ismét az OKT-n mentünk, egészen az Óház-tetõig. Pecsételést követõen fölmentem a kilátóba. A kilátás jobb volt, mint az Írott-kõrõl. A már igen csak jól ismert Z jelzésen szaporáztam lépteimet a célig.

 

A túra szép helyeken vezet, ami a Kõszegi-hegységben nem csoda. A szervezõk rugalmasan álltak hozzá, bármely irányba lehetett teljesíteni.

A túra ár/szolgáltatás aránya korrekt. 500/400 Ft-ért szürke árnyalatos, fénymásolt térkép és itineres igazolólap, a célban oklevél és kitûzõ. Ellátás nem volt, nem is ígértek, s ennyiért nem is várok el semmilyen enni-, innivalót, viszont az igazolólap tartalmazta a vízhez jutási lehetõségeket.

Kubát Hugó

Sajnos a kaposvári szekció nem tudott a kellemes Kõszeg-környéki túrán megjelenni, pedig mindannyian szeretjük ezt a környéket. Viszont mi Macival neveztünk a 20-as távon (ami 21,3 km volt) és miután üdvözöltük a fehérvári ismerõsöket, nekiindultunk a Királyvölgynek. Az idõ megint napos, nagyon kellemes volt, jó volt túrázni.

A Szabó hegy elején Maci integetett, és felviharzott a hegyen, többet nem is láttam. Futótempót akart, mivel neki a tegnapi 50 meg sem kottyant. (Azért én láttam kiszállni tegnap este a kocsiból kb. 70 évesre emlékeztetett) :-))

A Szabó hegy után következett az Óház kilátó, melyet most egy más, tanösvényes úton közelítettünk meg, és nem is volt vészes az emelkedõ. Az Óháznál pecsételés, aztán innen már egyedül mentem teljesen, mivel itt vált szét a rövid táv, és arra ment mindenki.

Szeretek egyedül menni, fõleg itt a Kõszegi hegységben, ahol a túrajelzések kiválóak, frissen festettek, az itiner remek volt, nem lehetett eltévedni. Egyébként is elég jól ismerem, bár az útvonalvezetés teljesen más minden évben, és még most is voltak általam nem ismert részek benne. Köszönet ezért a szervezõknek!

Óház tetõtõrõl le  a Vörös keresztig, finom kis ösvényen, majd onnan betonos úton tovább mentem, az elhagyott honvédségi területig. Fényképeket is csináltam, megpróbálom majd betenni a blogba. A tornyokat, betonaknákat elhagyva, tovább gyalogoltam a Kis- majd Nagy-Kendig tornyaihoz.

Itt utolértem pár túrázót, kis beszélgetés után indultam a Hörman parkolóig. Ezen a szakaszon mindig hidegebb van, és fúj a szél, igaz magasan is voltunk. Tavaly  itt még hó is volt.

A Hörman parkolóban elhagytam kellemes gyõri túratársaimat, pecsételés után a Stájer házak felé indultam aszfaltos, majd erdei úton. A Stájer házaknál nagyon kihalt volt minden, szépen rendezett, túristákat váró környék.

Innen új volt számomra az útvonalvezetés, erdei úton haladtunk a Szikla-forrásig. Ezt még nem láttam, érdekes rész volt. Picit sáros erdei út következett, hegynek felfele. Itt Ajkai túrázókat értem utol, és velük gyalogoltam egészen a Hét-forrásig, egy idõ után már végre lefele.

A forrásoknál egyik rendezõ, kedves ismerõs fogadott büfével, ittam is egy kólát. Egy fotó elkészítése után elindultam az utolsó emelkedõn, aztán a Pintér tetõre felérve már végig lejtett az út. Következett a Kálvária, majd beértem a városba, és Maci az iskola elõtt várt.

Õ már jól kipihente magát, valami remek idõt futott, persze elsõnek, vagy másodiknak ért be. No, én sem voltam rossz a magam bõ 4 órás idejével, mert 780 m szintre emlékszem, és még fotóztam is. A kitûzõ nagyon szép, a Kálváriát ábrázolja.

Ezután már csak a jól megérdemelt pizzánk következett...