Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010
 Túra éve: 2010
dnvzoliTúra éve: 20102010.08.10 12:31:25
megnéz dnvzoli összes beszámolója
 

Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! Szalagozás,pontõrködés,túrázgatás a Bakony rengetegében.

2010.07.31-2010.08.01.

Úgy voltam vele,hogy ha már az emberfiát oly megtiszteltetés éri,hogy egyik kedvenc túráján felkérik pontõrnek,és ez egy belátható hosszúságú túra,az a minimum,hogy a táv minden egyes centiméterével tisztában van.Mivel volt egy hangyányi szakasz,nevezetesen a szépalmai mûúttól a Csárda-völgy bejáratáig tartó kék sáv amin még nem jártam,bejelentkeztem a szalagozó különítménybe is,ami ekkor rögtön két fõsre duzzadt:)

Így szombaton,egy gyors kerékcserét követõen már reggel elindultam a Bakony irányába.Vinye szokás szerint álmosan fogadott,egyedül tettem-vettem az autónál.Késõbb begördültek Janiék is,közeledett a nyitás a Vinye.hu-ban.Szép idõ ígérkezett,a rövidnadrág-póló kombinációt választottam,valamint felhúztam a régebbi,már beázós bakancsomat,a jobbikat megtartottam éjjelre.Kora dálutánra rövid de intenzív esõt ígért a met.hu ezért esõdzseki is került a zsákba.9 óra magasságában befutott a vonat Veszprém irányából,és András vezetésével,idõközben kiegészülve Anitával,Edinával és Schoffival neki is vágtunk a túraútvonal kijelölésének.Az elképzelés az volt,hogy a jelzett szakaszokon egyáltalán nem,vagy csak néha megerõsítésként szalagozunk,nagyobb figyelmet a jelzetlen szakaszokra fordítunk.

Már röviddel indulás után kiderült aztán,hogy dolgozik „a biztonság kedvéért”-hozzáállás,így a Fenyõfõre vezetõ amúgy „tökegyértelmû”aszfaltra is került azért néhány szalag:)A Hódos-ér bejáratára kicsit jobban odafigyeltünk,majd a patak völgyében haladva is felkerült azért néhány irányító csík.Itt a jelzésfrissítés terén is tevékenykedtünk kicsit,elég ritkás,kopottas errefelé a sárga sáv,amúgy a murvás út egyértelmûen mutatja az utat.Üveghuta elõtt jelzés-,de nem útváltásra került sor,így megszabadulva a böglyök vehemens támadásaitól maradtunk a murván,és elkezdtünk emelkedni a Csárda-tetõre immár a piros kereszt jelzés mentén.A néha elõforduló becsatlakozó utak után feltettünk azért néhány szalagot,valamint itt is újítottunk kicsit a turistajelzésen is.Felérve a tetõre jobban szemügyre vettem az elágazót,éjjeli felállítási helyemet,majd elkezdtünk ereszkedni Porva irányába.

Ez egy jelzetlen út,úgyhogy itt már jobban fogyott a szalag a szatyrokból,annak ellenére,hogy mindenféle leágazásoktól,irányváltásoktól mentes ez a szakasz is.A falu határában aztán befut a zöld sáv a Kõris-hegy felõl,azért néhány irányító nyíl itt is felkerült a fákra,mutatva az említett jelzés helyes ágát a folytatáshoz.A településen mellõztük a jelzések kihelyezését,úgy döntöttünk,hogy megteszi majd ezt az ide rendelt pontõr éjjel,minél kevesebb idõt biztosítva így a helyi gyerekeknek az amúgy semmi másra nem használható színes nejloncsíkok begyûjtésére.A majdani kocsma ell.ponton megreggeliztünk-kösz a lányoknak a sok finomságért-majd útrakeltünk Borzavár felé a sárga sávon.

Ez amúgy egy elég dzsindzsás szakasz szokott lenni,most majdnem friss kaszálás segített a haladásban.András kérdéseinkre érkezett szokásos rejtélyes válaszai  sejtették,hogy õ áll a dolog mögött.Mivel az ösvényt minden oldalról mûvelt területek határolják,az itt elterülõ erecskét néhol lehetetlen volt kikerülni,gondoltuk is,hogy ez éjjel mindenkinek nagyon fog tetszeni:)Nemsokára már egy kukoricatábla peremén egyensúlyoztunk,elég kellemetlen úgy haladni a sárban,hogy az út a talpad alatt a menetirányra merõlegesen lejt nem is kis mértékben.

E szakasz végén a derékszögû kanyart egy a mezõn már amúgy is létezõ ösvényre szalagoztuk át,majd elhaladtunk két hatalmas trágyakupac mellett,amit András az itinerben azért nem említett meg mert hogy „a sötétben úgysem veszi senki észre”.Na errõl más volt a véleményünk:)Egy balos emelkedõ után meg is érkeztünk a szépalmai mûúthoz,itt egy amúgy friss nyilazott kék sáv mutatja merre folytatódik ez a jelzés.Egyenesen átvágtunk az úton az adótorony irányába majd bõszen folytattuk a szalagozást,innentõl egy darabon ugyanis csak papíron létezik az Országos Kék.A faluba egy-fõleg éjjel- nehezen észrevehetõ ösvényen fut le az említett jelzés,így ezt a leágazót „atombiztosan”kijelöltük,került irányító tábla útra,bokrokra,és néhány újabb láthatósági mellény is hõsi halált halt a nemes cél érdekében.Amúgy az e szakaszon tapasztalt jelzéshiány csak valami fatális tévedés miatt lehet,hiszen amint beértünk a faluba az elsõ lehetséges objektum ösvényhez legközelebb esõ oldalán már ott virított a friss kék sáv.

Borzaváron jelzésszakmailag(bocs a kifejezés lenyúlásáért:)a Porvaihoz hasonlóan jártunk el,rábíztuk az éjjel itt tanyázó Robiékra.Falu végén frissítettünk a közkifolyókból,ki ebbõl-ki abból-Andrástól megtudtuk ugyanis hogy az alsónak „jobb a vize”:))

Befordulva a Csárda-völgy irányába a mezõn sûrû szalagozások mellett aztán elkezdtünk félni.Már látszott a köztudottan kakaót adó,fák árnyékában hûsölõ tehéncsorda.Közeledtünk Lajos territóriuma felé.Ezen a területen Lajos az úr.Néha,de ezt mi még nem tudtuk.Mi azt hittük,hogy mindig.Lajos,az elbeszélések alapján meghatározhatatlan fajtájú,de annál nagyobb és gorombább  fehéres színezetû terelõkutya.Aki a frászt hozta Andrásra a bejárás alatt,amikor észlelte õt,és csak a sokadik „Lajosozásra”volt szíves leállítani az ellene intézett attakot:)Közeledtünk tehát,és nagy megnyugvással töltött el bennünket,hogy Lajosnak nyomát sem látjuk,ezzel szemben egy barátságosnak tûnõ német juhászkutya futkosott a csorda körül,és pulikat,pumikat megszégyenítõ elszántsággal parancsolta vissza a tömegbe az onnan kiválni kívánkozó teheneket.A pásztorembertõl megtudtuk aztán,hogy már ebben a szakmában is más szelek fújnak,a terelõkutyák is napi váltásban dolgoznak,és ma nem Lajos a soros.Emígyen erõsítette meg azonban õ is Lajos jóhírét:”Ja,az egy goromba állat”:)

Már csak azon aggódhattunk,hogy a mûszakváltás nem éjfélkor van.amikor még esetleg kólicál erre néhány lassabb túrázónk:)

Egyik gondunk elmúlt(lényegében nem is volt,mint kiderült:),jött a másik.Elkezdett nagyon beborulni.Úgy tûnt lehet hinni a met.hu-nak,beérve a Csárda völgy erdõs részére ránk szakadt az ég.No,ne gondolja senki,hogy azért aggódtunk mert áztunk.Tisztában voltunk vele,hogy az esõ minden egyes perce több és több túrázót tart majd otthon,és mi ENNEK nem örültünk.De nem volt mit tenni,beöltöztünk esõkabátba és folytattuk a szalagozást.Porva-Csesznek kulcsosházhoz ill. vasúti megállóhoz érve aztán az esõ ahogy jött úgy el is ment,a kedvünk is jobb lett azonnal.Itt Andrással vonatra szálltunk,idõnyerési célzattal,a Cuha-völgyben amúgy sem terveztünk plusz jelzéseket kihelyezni,a murvás út,na meg a völgy elég jól behatárolják a haladási lehetõségeket.

Vinyére már ragyogó napsütésben(na jó lehet,hogy nem volt épp ragyogó:)érkeztünk,majd tartottunk egy kis pihenõt.Andrásék aztán rövidesen elindultak kijelölni a hosszútávosok hátralevõ útvonalát,leginkább természetesen az foglalkoztatott mindenkit,hogy hogy áll az Alsó-Cuha szurdok.Én már sajnos idõ hiányában nem tarthattam velük,úgyhogy átöltöztem bakancs és zokniügyileg,megebédeltem,és 18 óra körül újra nekivágtam a távnak.A délelõtt kihelyezett jelzéseink szerencsére mindenhol megvoltak,ezen a téren nem történt változás,annál jobban megváltoztak a légköri viszonyok.A viszonylagos melegben lezúdult jelentõs mennyiségû esõ miatt elképesztõen párás lett a levegõ,megnehezítve ezzel a Csárda-tetõ felé történõ emelkedést.Mire felértem a pontomra lényegében tiszta víz lettem.Berendeztem az ellenõrzõ pontot,kélnyelmes ülõkét alakítottam ki a mélyút partoldalában,majd készítettem egy ideiglenes átkelõt az épp a pontom elõtt elterülõ pocsolyán.Aztán izgtottan-hiszen mégiscsak az elsõ pontõrködésem-vártam a túratársakat.3/4 9 körül Istvánék nyitották a sort,majd kisebb nagyobb megszakításokkal érkeztek a többiek is.Mindenki nagyon kultúráltan,túrázóhoz illõen viselkedett,az éjszakai túrákon sajnos rendre megjelenõ hõzöngõ-részegeskedõ elemek szerencsére ma inkább más idõtöltést találtak maguknak.Pontzárás elõtt negyed órával aztán megérkezett az utolsó kvartett is,így miután elindultak Porva felé lassan én is bezártam a bazárt,majd jeleztem a kollégáimnak is mindezt,és a négyes után eredtem.

Schoffi ell.pontján értem utol a homokbödögei négyest,így innentõl egy jó darabon velük tartottam.Már miután sikerült elindulni,ugyanis számtalanszor kezet kellett fogni a helyi meglehetõsen tökrészeg fiatalokból álló csapat néhány tagjával,és számtalanszor meg kellett ígérnem,hogy minden eddig itt áthaladótól meg kell majd kérdeznem,hogy "ugye a porvai kocsmában jó utat kívántak neked?"Többször elismételtem,hogy valószínû azok az emberek,mire én a célba érek már nem lesznek ott,de láthatólag ezen magyarázkodásom nem jutott el a megfelelõ helyre:)Így mindent megígértem mindenkinek:)

A falu utáni délelõtt még jó csúszós szakaszon a szél sokat szárított szerintem,úgyhogy az a várakozásainkkal szemben nem volt olyan vészes,elkaphatta viszont a zivatar a szépalmai mûút elõtti emelkedõt,mert ott aztán volt sár és csúszkálás rendesen.Borzavár határában az „alig észrevehetõ ösvényen”aztán utolértük a Viktor által kalauzolt csapatot,velük lépkedtem tovább.Robiék ell.pontján két müzliszeletet is kaptunk az otthonmaradottak jóvoltából,majd rövid pihenõt követõen befordultunk a Csárda-völgybe.Nemsokára visszakiabáltuk a hegyoldalból az érthetetlen okból oda meginduló idõközben minket leelõzõ bödögei négyest,majd haladtunk tovább a völgyben.A vasúthoz közeledve aztán elléptünk a nagyon belassuló Viktor-csapattól,és így ötösben törtük az utat a tejfehér éjszakában.Anitánál aztán õk is „kikérték az idejüket”,úgyhogy a Cuha-völgybe már egyedül indultam el.Igen párás volt a levegõ a látótávolság néhol pár méterre csökkent,elkelt volna a ködlámpa:)A gázlók amúgy véleményem szerint nem voltak vészesek,bõven a járható kategóriába sorolnám mindegyiket,az ugyanis szerintem benn van a pakliban,hogy esetleg beázik a cipõ,készülni kell a végére váltócipõvel a hazaútra és ennyi.Vízhatlan lábbeliben meg fõleg nem volt gond,én sem áztam be pl.A zöld hídnál Vinye irányába tereltem egy 25-ös párt,majd folytattam utamat a forrás felé.Kõpince-forrásnál szokásos vízcsere,majd irány tovább a víz által bizony néhol eléggé átrendezett patakvölgyben.Közben a hétvégi házak felõl eszement erõsségben dübörög,üvölt a gépzene,ami még a Zsidó-rét túloldalán is hallatszik.Ki így,ki úgy érzi jól magát.Én is szeretem az elektronikus zenét,csak nem a Bakonyban.

Zsidó-réten aztán minden eddiginél nagyobb volt a köd,gondolom akik nem ismerõsek erre azoknak különösen jól jöttek a fényvisszaverõ szalagok.Pakuts-pihenõnél még meglátogattam Lacit és Janit,akiknek az ell.pontja azért tolódott elõre,hogy az esetleg a szurdokot nem vállalóknak idejében legyen módjuk módosítani az útvonalukon,majd én is a sárga kereszten haladtam tovább,nem vállaltam így közel az 50. kilométerhez,hajnali 3-kor az Alsó-Cuhát.Éjjel egyedül oda bemenni amúgy is felelõtlenség szerintem,pláne esõ után magas vízállás mellett.Ugye itt nem az a gond,hogy esetleg elbotlik az ember,és vizes vagy sáros lesz,hanem hogy az út néhol nagy magasságokban kanyarog a sziklaperemen,és nagy a lecsúszás,leesés veszélye.Ezt kiküszöbölni szinte csak a völgybõl való kimászással lehet-mint ahogy olvastuk is az elõttünk szólótól.Természetesen,akik szerették volna lejárni a tervezett távot azoktól nem vettük el a lehetõséget,hiszen a túra kiírása tartalmazta ezt a szakaszt,de a veszélyekre mindenkinek felhívták a figelmét.

Így hamarosan kiértem a murvára,majd balra fordultam és úgy fél négy körül beértem a célba.Leadtam a felszerelésemet,átvettem a díjazást és ettem egy mogyorókrémes kenyeret.Beszélgettünk még kicsit,fõleg a még kint levõk holléte adott témát a rendezõi csapatnak,de aztán végül-mint utólag megtudtam- mindenki meglett,szerencsésen épségben megérkezett.4 óra táján ugyanis én már nagyon fáradtnak éreztem magam,így egy energiaital bevitele után nem sokkal hazaautóztam.

A fõrendezõtõl kapott tájékoztatás szerint 170 körül volt a 3 féle távon teljesíthetõ túrán indulók száma,pontos adat azért nem áll rendelkezésre,mert a vezetett túrán ami egyébként a Vinye-Pápalátó-kõ-Vinye útvonalon haladt nem mindenki nevezett.A 32 kilométert 39-en,a 25 kilométert 52-en vállalták és teljesítették is.A teljesítésért egy 1,2 vagy3 bagollyal díszített kitûzõ,és egy 1900-as évek elején készült képeslap fenagyításával elkészített,a Cuha-völgyi viaduktot ábrázoló "Zircz,részlet a Czuhavölgybõl" feliratú Oklevél jár,ami lényegében egy Köszönet a részvételért.A túrán egyszer müzliszelet,a végén pedig tea és zsíros,vajas,mogyorókrémes kenyér a szolgáltatás.A mérete miatt könnyen kezelhetõ többlapos itiner a szokásos alapossággal tartalmazza a szöveges útvonalleírást,szürkeárnyalatos térképkivonatot,szint és távadatokat,valamint néhány érdekességet az útvonalról.Aki kihagyta bánhatja:)

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
cztamasTúra éve: 20102010.08.08 13:21:37
megnéz cztamas összes beszámolója

A kalandtúra, jól írták az elõzõekben.


A múltkori Cuhás barátainkkal sûrûn egyeztetve, majd a helyszínen találkozva, este 8kor jelentkeztünk a Vinye.hu kocsma megszokott asztalainál rajtolásra.


El is indultunk épphogy világosban a betonoson, majd nemsokára már murváson. A múlt heti tátrai esõket mesélgetve ránksötétedett, a fejlámpákat viszont az elsõ EP-ig nem kellett használnuk, hisz világított a zúzott dolomitos út. A fényvisszaverõs szalagok nagyon tetszettek, hihetetlen kreatív ötlet ráadásul garantálja hogy nem tévedsz el.


Egy kukoricás mellett eljátszottunk pár jelenetet a Jelek címû filmbõl, majd nemsokára beértünk Porvára, ahol a helyi kocsmában kaptunk pecsétet. Eléggé tele volt a hely, nemcsak túrázók, de a helyiek is szép számmal voltak. Továbbindultunk, majd pont elmentünk a jobbos mellett, amikor olvastam az itinerbe hogy jobbra kell kanyarodni. :) Gyorsan észleltük a hibát, így pár 10 métert toldottunk az útba, de már a helyes irányban mentünk Borzavár felé.


Homokos talajon, szép horhosban mendegéltünk. A kutyaugatás jelezte hogy közel vagyunk már. Itt utólag észleltem hogy benéztük az itinerben "alig észrevehetõ kék leágazót", így a temetõnél vagyunk már. No problem, jobbra fordultunk, így kétszer 700 m-t megint hozzáragasztottunk az úthoz. A tracklogon jól látszik ez a kis malõr. Találtunk egy vízkutat gyors fürdés ivás. A pontõröknél sörvételezés, pecsét, csoki, minden jó.


Továbbhaladtunk, változott a terep, már a bakonyi mikuláson jártunk ezen a részen. Csalános, bozótos vizes szakasz volt két picike átkelõvel mire megérkeztünk a Cuha völgybe. A vasútállomáson pihenõ, folyadékpótlás ki ilyet ki olyat. :) Rajzoltunk a fejlámpával fényrajzokat, nem mondom hogy ki mit rajzolt, ez a mi titkunk, egyet feltöltöttem azért, ami olyan. :)


Továbbmentünk a murváson és egyszer csak elkezdõdött a móka. Hoppá, a Cuha még kicsit magasabb mint két hete. Nem baj ez csak javítja a hangulatot. Fáradtságot nem érzünk, ellenben jó móka ez így éjszaka. Kivételesen a csapatból én voltam a legbénább, többször belecsúsztam egy-egy lábammal, máskor meg a direkt átfutások (home run) miatt lett mindenem vizes. Amikor nem felülrõl folyt a víz a cipõmbe, a gore-tex bírta a strapát.


A félhomályba újra elõtûnt a legendás híd, mi pedig szeltük tovább a cuhát minden oldaláról. Jól éreztük magunkat, izgalmas volt, és gyönyörû a táj. A vinyei híd után a forrásnál újabb pihi, készlettöltés. Nemsokára kiértünk a mezõre, ahol harapni lehetett a ködöt/párát, csak a szalag fényét láttuk meg a talajt közvetlen elõttünk. Mást nem. Visszaérve az erdõbe a pontõrök nem a barlangnál hanem már az Alsó-Cuha szurdok elõtt pecsételtek és azt tanácsolták hogy ne tegyük be a lábunkat a szurdokba, mert igen veszélyes. Mi mondtuk hogy hát ezért jöttünk, így saját felelõsségre folytattuk utunkat az eredeti útvonalon. Hamarosan elérkeztünk a szurdokba, ahol még drótkötelet is feszítettek ki egy két necces helyen. Nagyon jó volt ez a rész is, élveztük, megmásztuk a múltkori fatörzset is, és most kivételesen felmásztunk a barlanghoz is. Nagy és veszélyes átkelések, mászások és csúszások után koszosan, vizesen érkeztünk az Ördög-rétre, ahol észleltük hogy bizony nem fogunk beérni idõben a célba. :):) Már hajnalodott, így a lámpát le, a lábainkat pedig magasabb fokozatra kapcsoltuk.


A célig nyomtuk mint az õrültek, 8 perces késéssel, nagy tapsvihar közepette érkeztünk be. A szervezõk nagyon jó fejek voltak, maradt néhány szenyó, tea, eltekintettek a késéstõl és megkaptuk az oklevelet kitûzõt (persze miután mondtuk hogy az eredeti útvonalon mentünk barlangostól mindenestõl).


A célból aztán rajtunk kívül mindenki elment haza, egy túratárs pihent a padon, mi pedig piknikeztünk. Nemsokára mindenki útnak eredt, ki vonattal ki autóval. Elõzetes terveinkben az szerepelt hogy sátrazunk egyett, vagy legalábbis ott alszunk a réten, de a kolégának mennie kellett délelõtt pestre ezért azonnal kocsiba ültünk. Nagy nehezen tudtuk egymást ébren tartani a 80 km-es úton, de sikerült szerencsére. Otthon nagyot aludtam.


Állati jó ötlet éjszaka végigmenni a Cuhán, az ötletgazdának óriási elismerés. Élveztük jó volt, jövünk még.


Képek a szokott helyen:


http://picasaweb.google.com/czuczaitamas

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.08.02 11:41:11
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója
Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! Éjszaka a Bakonyban

Táv 31,6 km, szint 680 m.

A „Kalandtúra”, avagy hogyan tegyük igazán izgalmassá a könnyûnek ígérkezõ éjszakai túrát.

Szombaton ebéd után ledõltünk aludni, mert éjszakai túrára készültünk Zsombor fiammal. Nem jött álom a szemünkre, de azért jól esett pilledni egyet a viszonylag hûvös szobában. 16:30-kor aztán felbõgött a motor és elindultunk a Bakonyba. Az MO-áson és az M1-esen német autók tömött sorokban gurultak a másnapi Forma 1 futamra. Szerencsére a mi sávunkban nagyon jól lehetett haladni. 19:20-kor érkeztünk Vinyére a rajt helyszínére. Nevezés majd rövid tollászkodás után 19:40-kor el is indultunk.

Még világos volt, de a lemenõ nap fénye már vörösre színezte a leveleket. Rövid aszfaltozás után bekanyarodtunk a Hódos-ér völgyébe. Megbarátkoztunk az éjszakai túra navigációját segítõ jelekkel, mely fényvisszaverõ szalagokból és fára rögzített fényvisszaverõ nyilakból állott. A fejlámpa szórt fényében messzirõl észre lehetett venni a helyes irányt. A szervezõk nagyon ügyesen szalagozták a teljes útvonalat. Ahol szükséges volt ott bõségesen, sûrûn helyezkedtek el a szalagok, ahol nem volt eltévedési lehetõség ott csak elvétve lehetett találkozni vele. A tájékozódáshoz tökéletesen elégséges volt, az útvonalleírásra nem is volt szükség csak pecsételéskor.

Még sosem jártam itt, nagyon tetszett az utat kísérõ Hódos-ér csobogása, a gyönyörû erdõ és a völgy két oldalát lezáró oldalak változatos domborzata. A tökéletesen járható murvás úton nem is kellett a lábunk alá nézzünk, átadhattuk magunkat a táj, a neszek, az illatok és a sejtelmes fények élvezetének. Aztán viszonylag gyorsan ránk borult az éj és elõkerültek a fejlámpák. Az elsõ ellenõrzõpontra már teljesen sötétségben érkeztünk. A pecsételés után azonnal indultunk Porvára a második ellenõrzõpont felé. A rövid szakaszt hamar teljesítettük. A pont a helyi „kulturális központban” (kocsma) rendezkedett be. A bejárat elõtt félig pityókás fiatalok élcelõdtek az általuk teljesen bolondnak tartott túrázókkal. A pontõr figyelmeztetett, hogy innentõl saras lesz az út. Ekkor eszméltem csak, hogy az elõzõ nap, jelentõs mennyiségû esõ áztatta a Bakonyt, de eddig csak néhány ártatlan pocsolyát láttunk, mely könnyûszerrel kikerülhetõ volt.

Borzavár felé haladva elõször réten majd mezõgazdasági területek mellett vitt el az út. Azt nem állítom, hogy nagy sár volt, de a lejtõs részeken valóban kipörgött néha a vibram. Egy helyrõl pompásan lehetett látni a nem túl távoli Kõris hegyen lévõ rádiólokátor kivilágított gömbjét. Borzaváron a Csárdavölgy bejárójánál volt a 3. ellenõrzõpont, ahol elõször kaptunk ellátmányt és egybõl kettõ darab ízletes müzli szeletet.

A következõ pont a Porva-Cseszneki vasútállomás. Ez a szakasz ismerõs volt, mivel már a Bakonyi Mikulás túrán jártunk itt. Persze nappal és télen másképp nézett ki, mint nyáron és éjszaka. A Csárda völgy eleje egy kaszálatlan réten keresztül vezetett. A kitaposott nyomon nem nagy, de egyébként derékig érõ növényzet borította a rétet. A bõséges harmatképzõdés hatására minden addigi sár letisztult a bakancsról. Megérkezvén a Cuha völgybe az elsõ patakátkelést a vasúti hídon oldottuk meg. A völgyben futó úton sok helyen friss iszapborítás árulkodott arról, hogy nemrégiben a jelenleginél is magasabb volt a Cuha vízszintje. Ez most nem nehezítette utunkat. Jó tempóban, 5-ös átlaggal érkeztünk a 4. ellenõrzõpontnak helyt adó vasútállomáshoz. Tekintettel arra, hogy nagyon jól álltunk az idõvel, megnéztük a vasúttörténeti kiállítást, megettünk egy-egy szendvicset, némi édességet és rövid pihenõ után neki is indultunk. Nem gondoltuk, hogy a java csak ezután következik.

A Csesznekre vezetõ S- leágazóig nem is volt semmi gond, de utána elkezdõdött a patakátkelések tömege. A szûk szurdokban helyét keresõ patakmeder hol az egyik, hol a másik szurdok oldal tövében vezetett. Csak a kövekbõl kirakott gázlókon átkelve lehetett továbbhaladni. Elõre elterveztük, hogy a kényes helyeken inkább levesszük a bakancsot és zoknit, s mezítláb átkelve visszahúzzuk a lábbelit, hogy ne átázott bakancsban kelljen gyalogolni. E az elmélet, s más a gyakorlat. A második gázlón elõször a fiam, majd a következõnél magam is rosszul léptem, melynek következtében megcuppantak a bakancsok. Tekintettel arra, hogy hal nem került bele, innen már nem volt értelme levenni a bakancsot, semmit sem javult volna a helyzet.

Szédületes volt az erõs patakzúgás közepette haladni a koromsötét szurdokvölgyben. Inkább csak sejtettük mekkora sziklafalak emelkednek felettünk. Az éjszakai sötétben lenyûgözõ volt. Elérve a vasúti viaduktig megcsodálhattuk a korabeli építõmesterek munkájának gyümölcsét. Hihetetlenül robosztus, mégis impozáns völgyhíd íveli át a szurdok két oldalát.

A sokadik gázló után aztán elvált a 25 és a 32-es táv egymástól. A rövidebb távon indulóknak néhány száz métert kellett még megtenni a célig, felkapaszkodva egy kocsiúton a völgybõl. Mi haladtunk tovább a szurdokban, most már a S+, P+ jelzésen. További patakátkelések után egyszer csak kivezetetett utunk a szurdokból és egy erdõfoltokkal tarkított rét szélén hívogattak bennünket a fényvisszaverõ szalagok. Itt azért sokkal könnyebb volt közlekedni, mint a vizes köveken fel, s le. Feltûnõen hamar érkeztünk el egy pontõrhöz , aki felhívta a figyelmünket, hogy a Cuha-magas vízszintje miatt a táv lerövidül, és nem megy fel az Ördög-rétig, hanem a S+-on haladjunk, mely kivezet egy murvás útra. Ezen az úton kell bemenni a célba.

Pompásan ment is a séta, de sajnos benéztük a S+ leágazóját, helyette a P+-on haladtunk tovább (gyakorlatilag az eredetileg tervezett és kiszalagozott útvonalon). Utunkat rengeteg sziklakikerülés, bedõlt fa alatti átbújás kísérte. Az egyre jobban leereszkedõ párásság miatt a látótávolság néhol jelentõsen lecsökkent, egy-egy helyen a turistaút fellelése is gondot okozott. A csúszós sziklafalak tövében több helyen volt kötél kifeszítve. A kötél hiányában csak nagy gonddal lehetett volna átkelni a csúszós sziklaperemeken anélkül, hogy megmártózzunk a Cuha-patak határozottan hideg vizében. Utólag belátom okkal döntöttek úgy a szervezõk, hogy nem szabad most ide éjszakai túrát szervezni.

Miután megoldottunk egy újabb gázlón való átkelést szembesültünk azzal, hogy az eredetileg a P+-re tervezett útvonal abszolút járhatatlan. Egyszerûen a víz ellepte az út egy szakaszát. Itt felkapaszkodtunk a szurdok oldalában és különbözõ vélt vagy valós vadcsapásokon igyekeztünk párhuzamosan haladni a szurdok alján hömpölygõ Cuha-patakkal.

Egyszer csak megcsúsztam egy vizes sziklán és hanyatt vágódtam. Balra, két méterre mellettem egy függõleges kürtõ torka volt, úgy 8-10 m mély. Nem lett volna szerencsés beleesni. Szóltam a kissé lemaradt fiamnak, hogy ügyeljen, mert erõsen csúszik az a fehér szik… Mire a „la”-t is kimondtam fiam hozzám hasonlóan hanyatt fekve idõzött mellettem. Csont nem törött, indulhatunk tovább. Most már csak vissza kellene ereszkedni a P+-ra. Néhány via ferrata túrán is becsületünkre váló sziklafalon való ereszkedés után leértünk újra a patakvölgybe. Nem könnyítette meg a sziklán való ereszkedést a sötét és a kövek csúszóssága sem. Útközben megtaláltuk a Remete barlang magas keskeny hasadékszerû bejáratát is. Az elõzmények után nem volt kedvünk még a barlangászkodni is, ezért újra elindultunk a P+-on az Ördög-rét irányába. Sajnos alig néhány m múlva újra zsákutcába vezetett az út, ezért újra fel kellett kapaszkodnunk a szurdok oldalában. Elhatároztam, hogy most már végképp befejezzük a szurdok aljában a szerencsétlenkedésünket és addig megyünk felfelé, míg el nem érünk egy jól járható utat, s onnét valahogy majd beérünk a célba. Viszonylag hamar felértünk az Ördög rétrõl visszakanyarodó P+ és P- közös szakaszára. Pár száz m múlva a jobbról bejövõ murvás úton haladhattunk, mely gyakorlatilag a célig kísérte utunkat. Útközben pompásan megtaláltuk azt az ominózus S+ bejövõ utat is ahol ki kellett volna jönnünk (de akkor, milyen kalandtúránk lett volna?)!

A célban megkaptuk a nem túl igényes, fénymásolt oklevelet, melyen még a nevünk is elírták (észrevételezés után készségesen újat írtak) és a „három baglyos” kitûzõt, mely a leghosszabb táv teljesítõinek járt. Kis cicamosdás után választhattunk a zsíros és nutellás kenyerek közül, és forró teát is ihattunk, amennyi csak belénk fért.

Nem ez volt életem legkeményebb teljesítménytúrája, de kétségtelenül a legizgalmasabb. Mindenkinek ajánlom a Cuha-völgyet, ha szépet akar látni. Magam is tervezem, hogy visszajövök, persze csak nappal és száraz idõben, isteni fénykép témák hevernek a völgyben.

Nem is gondoltam volna, hogy kis hazánkban ilyen helyek is léteznek. És mennyi mindent nem tudok még…

Jó kis túra kerekedett ki azért ebbõl. Köszönöm a lehetõséget, hogy itt lehettem, tisztelet a szervezõknek áldozatos munkájukért.
 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.03.06 19:58:29
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! 

Rómer Flóris emlékére
2010.02.27.

 Az útvonalak megjelölése a hét elején történt,így azt beszéltük meg Andrással,hogy jól az elején kellene elindulnom,így még a túrázók elõtt haladva képet kaphatunk az esetleges hiányosságokról,eltûnt jelzésekrõl.Így autóval érkeztem a megbeszélt idõre Vinyére.Szép lassan aztán kezdtek befutni a szervezõ csapat tagjai,valamint az elsõ túrázók is indulásra készen toporogtak a Vinye.hu udvarán.Mindenki megkapta a névre szóló szervezõi táblácskáját amit,bevallom nagy büszkeséggel csiptettem a mellényemre.Rövid rendezkedés után aztán zsebemben néhány szalaggal,rajzszeggel,esetleges pótlásra szolgáló zörög-hegyi ellenõrzõszámmal el is búcsúztam a többiektõl és nekilódultam a 21-es távnak.

 A hét elején még jég borította a Cuhát,igaz már erõsen vizes volt a teteje a többiek elmondása szerint.A „zöld vashíd”felé közeledve aztán láttam,hogy a melegedésnek és a lehullott csapadéknak köszönhetõen ez az állapot némileg módosult.A mederben õrülten szaladt a megáradt barna folyam,esélyt sem adva a gázlókon való átkelésre.Mindjárt az elején a medrébõl kilépõ patak miatt a túra útvonalán is kellett némi módosítást eszközölni,víz alá került ugyanis egy szakaszon a piros sáv.Ügyesebb túrázók fõleg bot segítségével persze meg tudták volna oldani a helyzetet(néhányan meg is tették),de nyilván nem õket kell etalonnak venni,így egy Andrással való konzultáció után a szakasz kikerülése mellett döntöttünk,beépítve az útvonalba néhány méter extra szintemelkedést,a megkerülést ugyanis csak a patak melletti domb oldalában lehetett megoldani.Szerintem ez még elõnyére is vált a túrának,innen fentrõl sem semmi látvány volt a hömpölygõ víztömeg.Jóval a Kõpince-forrás elõtt egy gyors ereszkedéssel aztán vissza is lehetett térni a klasszikus ösvényre.

 Forrásnál szokásos vízcsere majd irány a közös sárga-zöld sáv.

 Innentõl elkezdtünk emelkedni a Zörög oldalában.Hamarosan búcsút vettünk a zöld sávtól(a 15-ösök mentek arra)és a sárgán haladtunk Csesznek felé.Néhol tetemes volt a sár,de meg sem közelítette a dagonya a tavaly tapasztalt szintet.A jelzések szerencsére mindenhol fent voltak,mert az említett átszalagozásnál felhasználtam a zsebemben levõk javát.Kiérve az erdõbõl a gyönyörû idõ miatt elég nagy volt a látótávolság,az apátság pannonhalmi épületegyüttesét még nem láttam innen ennyire tisztán.A Nap sugarait aztán egy idõre újból mellõzni kényszerültünk,betértünk ismét a fák közé.Hamarosan már egy lenyûgözõ bükkösben talpaltunk,majd áttértünk a sárga kereszt jelzésen a zöld sávra kikerülve így azt a pár méter életveszélyt amit a sárgán élhetnénk át miközben a 82-es út szerpentinjén haladunk.(A sárga kereszt jelzés vége felé egy erdõírtásnak köszönhetõen már feltûnt a cseszneki vár is,emlékeim szerint eddig innen nem volt látható)Így Csesznekre a megszokott aluljárón értünk be.Kutyaugatásssal szegélyezve(gyenge felfogásúak ezek az ebek,igazán megszokhatták volna már a helyzetet)értünk el az utca végén található ösvényhez,majd átkelve a fahídon folytattuk utunkat a vár felé.A fahíd mellett lepotyogott almáblól szoktam máskor megoldani a vitaminpótlást,hát errõl most le kellett mondanom…

 A várban található ellenõrzõ pont megközelítésére több lehetõség is kínálkozott,és ezt a túra szabályzata is engedélyezte.Én most a szalagozott és egyben egyszerûbb változat mellett döntöttem,így kényelmesen gyalogolható emelkedõ után érkeztem meg begyûjteni az elsõ pecsétemet.A pontõr kollégákkal való beszélgetés közben megettem a reggelimet amit egy energiaitallal öblítettem le.Közben egy szórólap formájában meghívást kaptam a No Motor Rally nevû rendezvényre is.(www.nomotor.hu )Az oda-vissza szakasz vissza részét aztán a várat másik irányból kerülve a Kõmosó-szurdokkal kezdve teljesítettem,majd újból átvágva a Vasút utcán,majd az aluljárón elindultam felfelé a Zörögre.Déli oldal lévén az út teljesen száraznak bizonyult,lehetett haladni rendesen,azt azért nem mondanám hogy nem izzadtam le mire felértem.A panoráma innen is fenséges volt.A tetõn aztán bizonytalankodó párba botlottam,és miután kiderült hogy nem a 14-es,hanem a 15-ös távot csinálják megegyeztünk a helyes irányban.(persze nem az a jellemzõ hogy egy túrán van két táv ami között csak 1 km eltérés van,a zavart nyilván ez okozta)Ezután eszközöltem némi korrekciót az irányító táblák terén majd megkezdtem az ereszkesést a sárga háromszögön.Egy ismeretlen nevû hatalmas árok peremén visz az út,nagyon látványos,majd pár méter után újabb kilátóponthoz érünk ahonnan Csesznek irányába nyílik nagyszerû panoráma.Szép ez a sárga háromszöges útvonal,mindenfelé árkok,hatalmas szálfák…Furcsa hangokat produkált itt az erdõbe bele-belekapó szél:mint amikor egy jó hosszú tehervonat robog át egy fém vasúti hídon....nagyon érdekes volt,tavaly a Mûvészetek völgye túrán kapkodtuk a fejünket,ugyanígy,"keresve",hol jön a vonat:)

 Károlyháza Kulcsosház után nem sokkal aztán becsatlakozik balról a sárga sáv az Aranyos völgy képében,ezen folytatjuk utunkat.Szintén balról megérkezik aztán a piros kereszt is a Vadas-árokból,így a közös jelzésen haladunk a Cuha-völgy felé.Itt néhol még hó is volt,ezen kívül fenn a Zörögön láttunk már csak néhány foltot.Porva-Csesznek vasúti megállót a hömpölygõ Cuhát ismét társunkká fogadva érjük el,itt begyûjthettük következõ pecsétünket is a jobbára gyõri kölönítménytõl.

 Átkelve a síneken erõs de rövid emelkedés következett a Kopasz-hegy oldalában.Fenn aztán egy fakitermelés miatt jó mély talajon haladtunk.Kiérve az erdõbõl követve a szalagozást a mezõ szélén,néhányaknak a mezõn átvágva(ejnye sporttársak!)folytatódott a menet.Az ominózus mélyút ami levisz az Üveghutához most jól járható volt,épp annyira süppedt ami kellemesen megtámasztotta a bakancsot minden lépésnél.Az irány tartását itt is szalagozás könnyítette.Gondolva az esetleges áradásra a Hódos-éren a porva-cseszneki brigád a túra elõtt készített egy hidat aminek megközelítése érdekében letértünk a sárga sávról egy idõre.Ideiglenesen kihelyezett irányító táblák vezettek az erdõben,ahol már mutatkozott a hóvirág is.Így jutottunk el az említett mûtárgyhoz ahol a Laci-Jani páros strázsált és a gyorsabbakat kínálta némi cukorkával.

 A hídnak köszönhetõen tehát könnyedén vettük az átkelést a megáradt patakon,köszönjük az építõknek!Innen aztán már csak egy murvás szakasz volt hátra a Hódos-ér völgyében,lehetett nézelõdni,csodálni a sziklákat,a rohanó vizet…

 Kiérve a Vinye-Fenyõfõ útra aztán dobtunk egy jobbost,és durván negyed óra alatt már hallhattuk is hogy mi a mai menü a Vinye.hu-ban:)Viktor hangja száz méterekre szállt,így már a síneken átkelve tudhattuk hogy”zsíros kenyér-vajas kenyér,nutellás is kapható!”,na meg hogy az ital ma „szélfútta tea”és „a büfében jutányos áron forralt bor is kapható”:)Idõnként emellett élõszavas menetrendi tájékoztatást is hallhatott a tisztelt publikum indulási-átszállási adatokkal.Nem mellesleg meghívást kapott mindenki ezúton az Odvas-Kõ-ris teljesítménytúrára,(ami mint megtudtuk 21 és 46 kilométeres változatban is teljesíthetõ és Bakonybélbõl,Viktor szûkebb hazájából indul),valamint egy fenyõfõi faültetésre is.www.ultessfat.hu Ezen kívül  szíves figyelmünkbe ajánlotta azt a kis lapocskát amin elmondhatjuk véleményünket a túráról s hogy ezt a lapot kívánság szerint akár az asztalunkhoz is szállítja:)Egy szóval vidám hangulat uralkodott a célban.

 Reggel még úgy volt,hogy a kenyérkenés területén is megcsillogtathatom tehetségemet,de látva a rogyásig rakott asztalokat úgy vettem észre,hogy errõl bizony lekéstem.Nagyon kitett magáért a személyzet!Így csak a fogyasztók táborát erõsíthettem,amit meg is tettem.Nem siettem haza,így találkozhattam jópár ismerõssel,beszélgettünk,terveztük a jövõt……

 Levezetésképp aztán még elmentünk vételezni pár liter forrásvizet,majd még mindig mehetnékem volt,így elbúcsúztam a többiektõl és elmentem megnézni,hogy áll az Alsó-Cuha ilyenkor.Addig a pontig lehetett haladni a szurdokban ahol a jelzés átvált a bal partra.A patakon átkelni nem lehetett ugyanis,a jobb parton meg elfogyott az út.Fel lehetett volna mászni kerülésképp a hegyoldalba,de az életveszélyes szó a helyzet leírására egyáltalán nem volt túlzás,így visszafordultam inkább.Mire visszaértem már mindenki hazament,lezárult tehát ez a túranap.

 Egy késõbb Andrástól kapott levél szerint 280 körüli volt az indulók száma,a beérkezett visszajelzések(a túratársak 10%-a élt a lehetõséggel) szerint mindenki jól érezte magát.Azt hiszem az útvonal jelzettségére nem lehet panasz(az amúgy is jó állapotban levõ túristajelzések mellett számos irányító tábla,nyíl szalag van kihelyezve az útvonalon),az idõ is szép naposra sikeredett.A kapott itiner szokás szerint tartalmaz szöveges útvonalleírást,fénymásolt térképkivonatot ami szerintem tökéletesen használható,különbözõ adatokat a túra által érintett helyekrõl,életrajzot a túra névadójáról stb.Szintidõ nincs,így családoknak,kezdõknek kisgyerekkel érkezõknek is ad a túra egy a klasszikus teljesítménytúrák által biztosított élményt,hisz csak a célzárásra,a pontok nyitvatartására kell ügyelni,és a végén mindenki részesül  díjazásban.Ami egy szép oklevél(köszönõ levél a részvételért)és egy szintén szép kitûzõ.Nem mellékesen mindezeket általában csinos lányok adják át kedves mosoly kíséretében!Lányoknak valószínû külön kérésre hímnemû átadó is megoldható:)

 Tegnap(szerda)aztán újra a szépséges Bakonyban tölthettem napom nagy részét,beszedtem a Vinye-Suttonyi aluljáró,valamint a 15-ös táv zörög-hegyi szakaszáról az ideiglenesen kihelyezett jelzéseket(a többit már mások összeszedték),valamint ha már ilyen szép idõt fogtam ki végigmentem a cseszneki szakasz kivételével a 21-es távon is.A huszonegy-két kilométer megtétele a munka miatt kicsit lassabban ment mint általában,9 körül indultam és majdnem 17 óra volt mire visszaértem az autóhoz.Mivel nagyon pihent volt az agyam,néhány adat a jelzésbeszedéssel kapcsolatban:

Beszedett sárga irányító nyilak száma:153,irányító táblák:22,útvonalkövetést könnyítõ szalagok:17,a Vinyéhez közeli területekrõl eltûntek…(mindez egy durván 5 km-es oda vissza szakaszról+a 15-ösök Zörög-hegyi kb 1km-érõl!)valamint az egész útvonalról:1018 db tûzõgép kapocs.

 Így a korábbi bejárással együtt ehhez a túrához számomra úgy 60-65 km menet kapcsolható.

 Köszönöm a lehetõséget

 dnvzoli
 
 
cztamasTúra éve: 20102010.02.27 21:46:41
megnéz cztamas összes beszámolója
Kihagytam a Téli Kab-hegyet, a Kincsest és a Téli Tihanyt is ilyen olyan okok miatt. Tegnap kérdezik tõlem (egész nap ömlött az esõ): biztosan elmész? Mondtam hogy ha piros hó esik (van olyan, bauxitos, a környékbeliek tudják), akkor is elmegyek, ha törik ha szakad most már nem érdekel, muszáj megkezdeni a szezont, meghát totál ki voltam éhezve a jó kis bakonyi erdõre.
Úgy is lett. 9.30as rajttal indulás. Máris az elején láttuk hogy a Cuha bizony felszedett néhány kilót. A barlangot megnézni? Muhaha, elzárta a természet. Így haladunk tovább a sárba, ami nem is olyan mély inkább csak csúszós, bár az idei új túracsukám nagyon jól vizsgázott már itt.
Igazából haladtam ahogy tudtam, idei elsõ bemelegítõ túra, gondoltam nyomjuk neki, persze szokás szerint tök egyedül, úgyhogy alkalmazkodás se volt.
Csesznekig néhol arcunkbafújt az ordas szél, de a talajon szélcsendes szakaszokon is röpködtek az ágak mindenfelé föntrõl. Elõnye a szélkálmánnak hogy a frontot is jól tovafújta, így kezdett pislákolni a nap.
Csesznekre a már ismert Vasút utcán mentünk, már a helyi kutyák is megszokták a túrázókat. Ilyenkor már javában sütött a nap, gyönyörû idõ kerekedett. A várban finom nápolyi, meg pecsét is persze, úgyhogy sarkonfordulás, szembejövõknek köszönés. A BakonyiMikulás zöld csíkján mentünk fel-fel-fel a Zörög tetõre, jó kis emelkedõ volt, a múltkor itt lefele jöttünk, akkor azt kívántam hogy nehogy egyszer felfelé kelljen itt jönni. :) Kösz Murphy én is téged.
Az automata számirogatás után a Zörögrõl lezörögtünk egészen a Cuha-völgyig, ahol dobtunk egy balost. Itt is láthattuk hogy miként hogyan építget a mérges "patak" a hordalékból.
A vasútállomáson pecsét, meg büfé is, vettem is gyorsan vizet, mert fogyóban volt a készlet. Sárga kereszten felfelé ez is jó emelkedõ volt. Itt volt egy fakivágásos süppedõs rész, gondolom ezt mindenki megjegyezte. :)
Utána mezõ, aztán lejtõ. Át is vágtunk egy gerincet. Már a Hódos-ér felé tartunk. Következett egy szalagos, táblás szakasz, majd a hídon cukrosbácsik (finom volt köszönjük), és egy jobbos után a Hódos-ér is feltûnt. Hát hogy ez mikor szokott "ér" lenni nem tudom, most inkább egy jókora patakra hajazott. Kerülgettük egymást kilométereken keresztül, egyszer balról egyszer jobbról csobogott. Elég monoton, murvás rész volt egészen a betonútig, ahonnan már féllábbal is beértünk. A célban "élõ" szendvicsreklám, éltem is az alkalommal, jó kis zsírosdeszka+tea, aztán öltözés és 70 km hazáig.
Jó kis nyitótúra volt ez, szép helyen.
A szalagozás bámulatos volt, itiner nélkül lehetett menni.
Szép a kitûzõ is, és jó ötlet volt, hogy írtak Rómer Flórisról, és a vasútról is többet megtudhattunk az itinerbõl.
Képek a szokásos helyen a kérdéses albumban:
http://share.ovi.com/users/czuczaitamas
(már több mint 3000 letöltés, köszönöm nektek is)
jóéjt
 
 
 Túra éve: 2009
dnvzoliTúra éve: 20092009.07.06 22:58:18
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Túrázz a vonatért túra,vezetett,éjszakai változat.2009.07.03.-04.

Ha már a vonatért túrázunk,engedtem a kényelembõl és ismét igénybe vettem a Piroskát.A megfelelõ vonat csak Szentlászlóig szállít utasokat így megint lehetõség nyílott a papíron húszas táv megtoldására 10-11 km-rel.Párás,meleg napra esett a túra,így már a szabadhegyi állomásra tartó úton leizzadtam rendesen,viszont megint megállapítottam,hogy a Decathlonban vásárolt meglepõen olcsó póló mûködik.Nem csak elvezeti a testtõl a nedvességet,hanem megállás után nem sokkal meg is szárad.Kicsit keveselltem a peronon a "túrázógyanús" elemek létszámát(velem együtt 3 fõ),de gondoltam sokan jönnek a várostól.Ezzel szemben a vonat eléggé kongott az ürességtõl,jó érzéssel töltött el azonban,hogy aki ott volt azok közül egyre többek arca volt ismerõs számomra.Az út hamar elillant Zsuzska,a most megismert Csuka István,és a Béli család társaságában.

20 óra elõtt pár perccel vágtunk neki a Szentlászló-Vinye távnak a P sáv-P+jelzéseken.Itt nemrég eshetett,a homok sem porzott,a leveleken vízcseppek csillogtak,nehéz volt a levegõ a magas páratartalom miatt.Egy óra alatt ott voltunk,látszott hogy sokan vagyunk,autók álltak mindenfelé.Üdvözöltük az ismerõsöket,majd neveztünk-büszkén lobogtatva vonatjegyünket:-)
21 óra után pár perccel Viktor emelkedett szólásra,köszöntötte a résztvevõket,bemutatta a túra hivatalos túravezetõit,röviden beszélt a tudnivalókról,a választható távokról.Ezen az estén felkínálták saját felelõsségre a távok egyéni teljesítésének lehetõségét is,egy rövid gondolat erejéig Zsuzskával,és Istvánnal mi hajlottunk erre a verzióra,de aztán mégis a sokadalommal indultunk útnak.

Vinyét a P+ jelzésen hagytuk el,átkelve a "zöld hídon" a Kõpince-forrás irányába.Ekkor,mivel eléggé eltököltük az indulást,a kissé nyomasztó tömegben haladtunk a nehezen járható patakpart miatt elég lassú tempóban.Egyszer csak mindenfelé szentjánosbogarakat vettünk észre,nagyon tetszett mindenkinek,én életemben egyszer láttam ilyet,még gyerekkoromban a Szajki-tavaknál.Egyet "be is fogtam"érdekes módon akkor lekapcsolta a lámpáját,amit csak az elengedése után pár másodperccel izzított be újból.Egyébként egy egyszerû kis fekete bogárról van szó,ha nem világít a potroha nem túl érdekes:-)

Kiérve a Zsidó-rétre aztán kezdett széthúzódni a mezõny,Bélilacibácsival(tudom hogy nem így kellene írni,de én így szeretem)és Esztivel caplattunk a vizes fûben az Alsó-Cuha-szurdok irányába.A szurdokban aztán az eddigi viszonylagosan magas sebességünk megközelítette a nullát,az enyém pedig el is érte azt.Történt ugyanis,hogy egy kötéllel biztosított részen belebotlottunk Anitába,aki a kicsit belazult kötelet próbálta feszesebbé tenni,ezáltal megkönnyíteni a felkapaszkodást egy sziklaperemre a többieknek.Meglátva szerény személyemet,megkért,nem váltanám-e le,hogy õ elõre tudjon futni a patakon átkeléseknél segíteni.Örömmel vállaltam a feladatot,végre munkát találhattam az eddig feleslegesnek tûnhetõ nagy erejû,és eléggé nagy terjedelmû lámpámnak is.Hülyén nézhettem ki a hatalmas sárga-fekete lámpámmal a nyakamban,amit bevallom nem feltétlenül magam miatt hoztam,tavaly is nagyon jól jött megvilágítani a Cuhából kikandikáló,átkelést segítõ sziklákat-köveket.Anita mondta,ha jön Schofi nyugodtan váltassam le magam.Mondtam,ha jön leváltatom.Addig is feszítettem a kötelet derekasan,néhányan nem vették észre hogy a hátam mögött hozzá van kötve a fához,csodálkoztak is,hogy bírom megtartani a sokszor nálam kétszer akkora tömegû emberkéket.Õket most ki kell ábrándítanom,hozzá volt kötve:-))
A népek egyre csak jöttek,majd elfogytak,végül megérkezett Horák Gabi is a seprû szerepében.Késõbb tisztázódott:Schofi átkelt valahol a túlpartra,várhattam volna a váltást ítéletnapig:-))
Ezután elõre szaladtam amennyire csak tudtam,és segítettem a szépszámú átkelésnél azoknak,akik ezt igényelték.

Az Ördög-rét magasságában aztán ketté vált a mezõny,mi a húszasok egy Andrásék által megjelölt szakaszon kikapaszkodtunk a völgybõl a Kenyeri-hegyre.Az útvonal végig meg volt erõsítve fényvisszaverõ jelzésekkel,különösen ott ahol amúgy "hivatalos" jelzett út nem vezet.Elõre világítva néhol 70-80 méter hosszban lehetett látni a követendõ ösvényt ezáltal.Nem kevés ilyen jelet mûgyûjtõ erdõjárók idõrõl idõre elcsennek,mint megtudtam.
Itt hallottam aztán az elsõ vészjósló megjegyzéseket,hogy"oda biztos fel kell menni?",meg hogy "olyan gyorsan megyünk,semmit sem lehet látni".Féltem,hogy késõbb ebbõl még baj lesz,hiszen itt még nagyon az elején jártunk a távnak,mégha a legnehezebben járható részt le is tudtuk már.Kiérve az erdõbõl megtartottuk második pihenõnket is,be kellett várni a végét,nagyon széthúzta az emelkedõ a társaságot.Ekkor kezdtem aggódni,ugyanis hazafelé a 4 órás szentlászlói vonat volt betervezve,és már 23.30 körül járt az idõ.A legóvatosabb számítások szerint is max. 5 km-t tettünk meg eddig durván két óra alatt!

Elhagyva a Dóc-árkot a S sáv jelzésen haladtunk mezõgazdasági terület mellett,majd egy vadles után bevetettük magunkat az erdõbe.Janival vezettük a mezõnyt égig érõ fák között amikor valami mozdult az úton.Közelebb érve a lámpa fénycsóvája egy borzra világított.Szegény jószág csak állt ott,majd megemberelte magát,felénk fordult,harci állásba helyezkedett....aztán gyors léptekkel megiramodott felénk!Mi meg csak álltunk ott,fõleg én városi gyerek,és vártuk,hogy most mi lesz:-)Én már a frissen beszerzett kutyariasztó elõkapásán gondolkodtam,Jani késõbb bevallotta,készenlétbe helyezte a túrabotját,hátha rá kell koppontani a harcias borz orrára:-)).
Aztán a támadás tõlünk pár méterre abbamaradt,a borz hátra arcot vezényelt magának,és eltûnt a szemünk elõl.Így ért véget a borz-kaland,remélem nem zavartuk meg szegényt túlságosan.

Bakonyszentkirály határában aztán elhagytuk a S sávot,átkeltünk a zöldre.Itt újabb megállásra kényszerültünk,a végén páran nagyon kezdtek belassulni,elõre is jött Gabi megbeszélni a továbbiakat Andrással.Pedig most jött még csak a Zörög megmászása!A négyórási vonat egyre távolabbinak tûnt,úgy számoltam hogy a Cuha-völgybe 2 órára mindenképp le kell jutnom,onnan 1 óra Vinye,1 óra Szentlászló.
Pihenõ után elindultunk felfelé,kicsit elléptem a csapattól,bele az abszolut csendbe,és az abszolut sötétségbe.Egy fán bagoly ücsörgött,a lámpa fénye,csakúgy mint a borznak neki sem tetszett,pár pillanat után elszállt.Tempósan haladva elég gyorsan felértem a Z-S3szög elágazáshoz,ekkor már Andrásékkal beszélgetve,ahol újból meg kellett állnunk,a komoly emelkedõ széthúzta a mezõnyt megint rendesen.Eddíg ezzel az elágazóval sosem tudtam dûlõre jutni,valahogy nem úgy jött a kanyar,ahogy az én térképemen.Aztán,most,hogy a héten megvettem a legfrissebb Bakony-észak térképet,kiderült a turpisság,idõközben más útra került a jelzés,így már egyértelmû lett a helyzet.Hiába,nem 15 éves térképbõl kellene dolgozni,mint az a Kõris-körül túrán is bebizonyosodott már:-)
Itt döntöttem el,hogy innentõl saját tempómban kell haladnom,ha el akarom érni a vonatot.Megkerestem Zsuzskáékat,azt tudakolva,hogy átneveztek a 5 óra körüli vonatra,vagy jönnek velem a 4-esre.Velem tartottak,sõt meghallva mirõl beszélünk,még egy gyõri pár is csatlakozott hozzánk.Elbúcsúztunk Andráséktól,és a többi ismerõstõl akit a sötétben be tudtunk azonosítani,majd negyed kettõ körül elkezdtünk leszáguldani a hegyrõl a Varga-úton a S3szögön.Élveztem a tempót,elhagyva a csoportot egy új szakasza kezdõdött számunkra a túrának.Megszûnt az állandó "zaj"ha mi öten nem beszélgettünk harapni lehetett a csendet.Egész más érzés volt,mint az út eddigi részén.Elhaladtunk a Lovász-kúti vadászház mellett,és hamarosan az Aranyos-völgyben gyalogolhattunk.Kettõ elõtt leértünk a Cuha-völgybe,a terv eddig teljesítve.

Egy pihenõhelynél István kérésére engedélyeztünk magunknak pár perc szünetet,minimális lámpafénynél falatoztunk kicsit,alattunk csordogált a Cuha,teljes csend.....már azon gondolkodtunk,ott kellene maradni,annyira megnyugtató volt a helyzet.Az óránkra pillantva aztán meg kellett törni a varázst,felcihelõdtünk,és elindultunk Vinye felé.A gázlók nem jelentettek különösebb akadályt,nagyon kevés víz volt a mederben.Zsuzskának mégis sikerült megmerülnie egy helyen,ugyanis egy habcsomót szilárd talajnak vélt,és magabiztosan megcélozta.Gondolom eléggé meglepõdött mikor bokáig merült a habos Cuhába:-))Ezután már nem is nagyon törõdött a keresgéléssel,a zsákjában ott volt az egész úton a hátát nyomó váltócipõ,legalább nem hozta el feleslegesen:-))

A tervet tartva 3 elõtt beértünk a célba majd átvettük a díjazást egy kedves lánykától és Viktortól.Szerelvényigazítás,evés-ivás után 3 óra 6-7 perckor elkezdtem nógatni a csapatot,hogy indulnunk illene,ha nem akarjuk a vágányokon sétálva látni az állomásról épp kihúzó vonatot.Ezen a szakaszon is 5 km/óra körüli tempót mentünk,letérve a murváról azonban kezdtek lemaradni a többiek.Úgy döntöttem,elõre megyek,vártak már ránk Szentlászlón a vonatindítással,mikor meglátták az állomás felé igyekvõ túrázó csapatot.Bíztam benne,hogy most is tudok pár percet kialkudni,ha szükség lesz rá.A fák között a lámpa fénye világító szempárokra tévedt,zörgött az aljnövényzet.Soha nem találkoztam még a vadonban vaddisznóval,bíztam benne,hogy nem most jött el a nagy találkozás pillanata:-)A szemek magasságából ítélve amúgy inkább õzek,szarvasok lehettek a hajnali vándorok.

Aztán mikor feltûntek a vasúti pálya melletti lámpák fényei,tudtam,hogy ezt a csatát megnyertük.Szentlászló már madárcsicsergéssel fogadott,kezdett világosodni.
04:11-kor indult a vonat,Zsuzskáék 04.06-kor értek oda.Paraszthajszálon múlott,de velünk együtt gördült ki a Piroska az állomásról.

A vonaton aztán hamar csend lett,mindenki bealudt,vasutas kolléga még a világítást is lekapcsolta nekünk.Én nem voltam álmos,az ablakon nézegetve telt el az út.Otthon aztán tudtam volna aludni,de hát az ikrek ezt másképp gondolták:-)

Szép élménnyel gazdagodtam ismét.A túra elsõ szakasza a közösségi élményt hozta,örültem,hogy segíthettem azokon akik nem olyan gyakorlott túrázók,és esetleg nem olyan egyértelmû dolog nekik éjjelek éjjelén csúszós köveken egyensúlyozva ötször-hatszor átkelni a Cuhán vagy épp a sáros partoldalakon felkapaszkodni.A Zörög-tetõtõl aztán jött a második szakasz,igazi teljesítménytúrás tempójával,szabadon haladva.Minden igény kielégítve:-)

Zárójelben:Egyetlen "hátránya"van ennek a túrának ami valószínû minden vezetett túránál így van,az hogy néhányan nagyon elkalkulálják a képességeiket,amirõl persze legkevésbé a szervezõk tehetnek.Itt is volt egy hölgy aki durván féltávnál a rövidebb távra való lehetséges letéréstõl nem egész egy órával teljesen "meghalt",de aztán ahogy hallottam valahogy mégis végigküzdötte magát a távon.A baj csak az,hogy esetleg 2-3 hasonló emberke miatt kell megállni fél óránként az egész csapatnak.Csak azt nem tudom,hogy lehetne az ilyet kiküszöbölni.Ennyi embernél valószínû sehogy.Zárójel bezárva.

A vonatos megközelítés miatt a túra jelképes 200 ft-ba került,ezért szép oklevelet,ami tulajdonképpen egy Köszönet a részvételért a vasútvonal megmaradása érdekében,kitûzõt,egy szelet nápolyit és sok-sok barátságot kap az ember.Mindenképp megéri:-))
Már elõre várom a következõ Túrázz a vonatért túrát(okt.3.,nem elfelejteni!) a maga 33km-es távjával.András megígérte,hogy a körülményeket legalább olyan emlékezetessé fogja tenni,mint legutóbb.(lásd:nafe beszámoló,Túrázz a vonatért,õsz)Szaván fogjuk.

Addig is folytatódjon a Bakony túrázója mozgalom teljesítése,2 hét múlva Cuha 25 Szentlászlóról,szép útvonalon.Én ott leszek!

dnvzoli

 
 
nafeTúra éve: 20092009.02.12 20:06:37
megnéz nafe összes beszámolója
Túrázz a vonatért teljesítménytúra 20 km-es táv
GPS-el mért távolság: 21,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 670 m. (Mi a Bakonyszentlászló-Vinye oda-vissza úttal együtt 32,1 km-t mentünk, a teljes szintkülönbségünk 805m-nek adódott.)

Az elõzõ heti Kincsesbánya túrával ellentétben, itt valóra vált a dagonya minden mennyiségben. Az egyeztetésnek megfelelõen, Bakonyszentlászló vasútállomásán vártam Zolit. Népes gyõri csapattal együtt szálltak le. Gyors üdvözlés, és bemutatkozás után, Zolival és Tamással nekiveselkedtünk a Vinyére vezetõ piros-piros keresztjelzéseken vezetõ útnak, hogy a népes társaság elõtt érjünk a rajthoz. Már ezen a szakaszon ízelítõt kaptunk a ránk váró útviszonyokból. Vizes, latyakos, vagy tömörödött hó, jég, szárazabb homokos út, illetve sár. Alig tettünk meg pár száz métert, s máris kiderült, Tamással meglehetõsen közelrõl származtunk el az Alföldrõl. Õ Gyuláról, én pedig Újkígyósról. A gondoltnál hamarabb, nem egész egy óra alatt tettük meg az 5,4 km-es távot.

Gyorsan beneveztünk. Viktor már ekkor mondta, hogy az eredeti kiírással szemben, visszafelé az ajánlott útvonal, nem a Cuha-szurdok lesz a megáradt patak miatt, hanem a Hódos-ér völgye.

Frissen nekivágtunk a táv teljesítésének. Zoli elmondta, voltak lent a gyerekekkel múlt vasárnap, amikor is itt még bõ 30 centis hó borította a tájat. Ebbõl egy 5-10 centis szakadozott réteg maradt. Az elsõ gázlón, úgy 30 centi mély vízzel rohant a Cuha. Jó esetben itt a bakancs lábfejét sem lepi el a víz. Egyértelmû intést jelentett. Már ekkor eldöntöttük visszafelé, az ajánlott kerülõúton megyünk. Ha itt ilyen rohanó 30 centis szennyes ár van, s ez a legsekélyebb vizû gázló, milyenek lehetnek a mélyek? Az is jól látszott egyébként, miszerint már egy métert apadt a patak vize. Átballagtunk a gyaloghídon, s rögtön belefutottunk az elsõ terelésbe. András messzirõl integetett, ne menjünk a patak partján, mert nem mindenütt járható. Így felballagtunk a hegyoldalon, majd leereszkedtünk vissza a patakhoz. Itt a szervezõk által kifeszített kötél segítette a lejutást. A Kõpince-forrásnál Zoli lecserélte a gyõri klórost, friss forrásvízre s mentünk tovább. Az eredeti ösvény helyenként víz alatt, viszont mellette bozótirtás nyomai, s új ösvény. A sárga és zöld jelzés helyett egy darabon megint csak a szervezõk által frissen kijelölt nyomvonalon kaptattunk. Ahogy egyre följebb értünk a Zörög-hegy oldalában, a sarat leváltotta az összetömörödött hó, még nehezebbé téve a haladást. Minden lépésnél visszacsúsztunk 5-10 centit. Amint kiértünk az erdõbõl, szép kilátás nyílt észak-észak-kelet felé. A párásság ellenére a látótávolság meghaladta a 20 km-t, s már ekkor megpillantottuk a Pannonhalmi apátságot. Érdekesnek találtam, hogy nyílt terepen, ahol napsütés is érte a havat, éppen ott bizonyult jegesnek az út, tehát inkább mellette haladtunk. Újra beváltva az erdõbe, bujkálhattunk a lehajlott ágak alatt, már ahol nem hajlította földig a hó a bodzát, mert ott bizony kerülni kellett. A tavalyi évhez hasonlóan, Csesznek elõtt a szervezõk átvezették az útvonalat a zöld jelzésre, így nem kellett a forgalmas, s itt meglehetõsen kanyargós 82-es úton gyalogolni. Rövidesen beértünk a faluba.

Némi gondolkodás után bevállaltuk a Kõmosó-árkot. Elég veszélyes vállalkozásnak bizonyult, annak ellenére, hogy az elmúlt évben egy túrázó egyesület két helyen is sodrony, illetve láncbiztosítást készített. A jelzés nélküli ösvényen mentünk fel a várhoz, néhány fényképezési megállót beiktatva. A várnál megkaptuk a pecsétet és a nápolyi szeletet, gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, majd továbbindultunk.

A zöld jelzés már lefelé sem volt egy nagy élmény, hát még fölfelé. Az utánunk érkezõk még jobban összegyúrták a sarat, így csúszott és ragadt rendesen. Emiatt néhol inkább cuplattunk fölfelé, mint caplattunk. Sok-sok szembejövõ túrázóval találkoztunk, köztük ajkaiakkal. A Kis-Zörög-oldal viszont igen jól járhatónak bizonyult, fõként a meredekebb részeken, így csak a szintemelkedéssel küzdöttünk, nem pedig a sárral. Amint fölértünk a hegytetõre, azonnal megjelent újra a hó, csakhogy el ne felejtsük a csúszkálást. Az ellenõrzõ ponton felírtuk a számot, s gyerünk tovább. A sár és a hó ellenére is kellemes lejtõ következett a vadászházig. Tovább ballagva, a mély úton láttuk, miként bánt el néhol a fenyõkkel a hó. Sok-sok letört kisebb ág, s egy két eset, ahol az egész fakoronát letörte, 8-10 méterrel a föld fölött.

Csakhamar leértünk a Cuha völgyébe. Itt még jobban látszott, mennyivel magasabb volt a víz néhány napja. Itt-ott a mostani vízszint fölött egy méterrel láthattunk fönnakadt jégtáblát. Néhány fotós megálló után elértük a következõ ellenõrzõ pontot, Porva-Csesznek vasútállomásán. A ponton Anitától kaptuk a pecsétet, s egy kis cukorkát, illetve az ajánlott kerülõ térkép- és szintvázlatát. Szegény Anita pechjére a szél pecsételés után, felkapta az asztalról a túrajelentésemet, s csont nélkül passzolta keresztül a csatorna rácsán, ahonnan reménytelenül próbálták meg kibányászni, pedig mondtam, hogy nem probléma, mert a nevezési lap fénymásolatát is elfogadják az MTSZ-nél. Kis kalóriapótlás, öltözködés után, frissen nekivágtunk a Hosszú-Nagy-hegy kaptatójának.

Kicsit sietõsebbre vettük lépteinket, negyed egy lévén, s négy óra elõtt Bakonyszentlászlóra kellett érni, ha társaim el szerették volna érni a vonatukat, márpedig igenis el akarták érni. Újfent kimelegedtünk az emelkedõn. Egy-két alkalommal megkíséreltem a letaposott hó helyett a „friss” hóban menni, de hamar letettem róla, mert az még jobban csúszott. Az erdõ szélén, a szervezõk kivitték az utat a mezõre, a meredek hullámvasutazó ösvény helyett. Itt viszont a mély nagyon latyakos hóval kellett megküzdenünk. Útviszonyok szempontjából azért még hátravolt a feketeleves. Meredek, havas, sáros ösvényen csúszkáltunk le a Kopasz-hegyrõl. A Hódos-ér völgyében sok helyen mentünk az ösvény mellett, ami megtelt olvadékvízzel. Gyakran keresztezték utunkat kisebb vízfolyások. Nem volt túl könnyû a haladás. Ahol a sárga jelzés eredetileg keresztezi, a nyáron simán átléphetõ „eret” most eltereltek bennünket a szervezõk. A patak egy jó, nagy „meander” kanyarja után, összetorlódott uszadékoknál létesítettek átkelõt, kifeszített kötéllel segítve az átjutást. Egy helyen az uszadék mellett lenyomtam a botomat a vízbe. Jól fölötte volt a mélység egy méternek. Nem lett volna szerencsés mellélépni a fatörzsnek. Sajnos az uszadék nem érte át a patakot. A hiányzó csaknem méteres részt bizony át kellett ugrani, ami egy fatörzsrõl elrugaszkodva nem is olyan könnyû. Itt értük utol a Laci bácsi vezette gyõri csapatot. Beálltunk a sorba, s a segítségükkel simán átjutottunk. Rövid séta után kiértünk a murvás útra. Ivózacskóm ekkor hörögte az utolsókat.

Gyorsítottunk a tempónkon, mivel azzal számoltunk, ez a kitérõ 3-4 km-el növeli meg a távot. Otthon kiderült, csak másfél kilométert jelentett. Ennek ellenére elég gyakran áltam meg fotózni, hiszen a Hódos-ér völgye is szép. Fantasztikus látványt jelentettek a fennakadt, vízbõl jól kinyúló, 15-20 cm vastag jégtáblák, fõként amikor a nap is megfelõ szögben világította meg õket. Szabályosan világítottak a zavaros-sárgás vízen. Jól jelzi az útviszonyok nehézségét, miszerint ez a valamivel kevesebb mint hét és fél kilométer majd két óránkba került, úgy, hogy volt benne három könnyû kilométer is. Néhányszor kocogásra váltottam, mivel másként nem értem volna be társaimat a fotós megállóim után. Az aszfalton is megelõztünk egy-két csoportot. A célban kiderült, jól tettük. Talán négyen-öten voltak elõttünk, viszont néhány perccel késõbb, jó húszméteresre duzzadt a sor, pedig a Viktorék igencsak igyekeztek.

Eddigre mi már javában pótoltuk az elégett kalóriákat. Szerncsére nem esett az esõ, s tanulva az elõzõ évbõl a szervezõk kivitték a büfébõl a frissítõ pontot. Könnyedén, sorbanállás nélkül jutottunk hozzá a zsíros kenyérhez és a teához, még akkor is, amikor az utánunk beérkezett nagyobb csoport is meglepte a frissítõ pontot. Ja, és az idén nem jegyre adták!

A kellõ mennyiségû zsíros deszka bekebelezése közben megvásároltam az ez évi teljesítménytúra „bibliát”. Gyors elköszönés után, a reggeli útvonalon irány Bakonyszentlászló. Ez idõ alatt is sok hó olvadt el. Csaknem félórával társaim vonatának érkezése elõtt értünk a vasútállomásra, ahol jegyváltás után beültünk a büfébe.

Az idõjárás most is szép tavaszias volt mint tavaly, az útviszonyok viszont igencsak téliesek. Egy száraz utas Bakony 50 sem vesz ki több energiát az emberbõl, mint ez a 32 kilométer.
A túra alaposan bevizsgálta a lábbelik impregnálását, vízállóságát. Amelyik beázás nélkül megúszta, az szinte mindent kibír.

A nehezen járható utak ellenére is közel 500-an vállalták valamelyik táv teljesítését. Az elõzõ évben ezen a túrán már tömegével fényképezhettem hóvirágot és tavaszi kankalint. Ez évben ennek még se híre, se hamva.
Számomra kísérleti túrát is jelentett, mivel elõször viseltem túrán multifokális lencséjû szemüveget. Elõzetesen tartottam tõle egy kicsit, mivel lépcsõn lefelé, a kényelmesnél jobban le kell hajtanom a fejemet az éleslátáshoz, de itt a gyaloglás közben semmiféle problémát, vagy kényelmetlenséget sem jelentett. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legszélesebb csatornájú lencsék találhatók a szemüvegemben s bizony a megrendelésekor elgondolkoztam rajta, lehet ezt a szemüveget az ára miatt nem viselni kellene, hanem trezorban tartani.
A túra ár/érték aránya igen jó. 500/300 Ft-ért szürke árnyalatos, de jól használható térképet kaptunk, amely vasúti menetrendet, cseszneki-vári panoráma tájolását segítõ vázlatot is tartalmaz. A javasolt kerülõ útra is kaptunk külön térképvázlatot. Az útvonal olyan szinten került kijelölésre, ami mûvészetté tette az eltévedést. Az elsõ ponton nápolyi szeletet, a Porva-Cseszneken cukorkát és ásványvizet, a célban oklevelet, kitûzõt, zsíros- és mogyorókrémes kenyeret valamint teát kaptunk.
A túráról képek találhatók egyesületünk honlapján, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalon, a Fotóink menüpontban.
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.02.11 21:24:29
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Túrázz a vonatért-Rómer Flóris változat(20-21km)

A gondolat,miszerint félre kellene tenni a kényelmi szempontokat,és azonosulni a túra szellemiségével,testet öltött szombaton,így a rettenetesen lassú,és a változatosság kedvéért most rettenetesen meleg "piroskával" közelítettem meg a rajtot,jónéhány túratárssal együtt.A "megközelíteni"szót itt kérjük komolyan venni,ugyanis ha akartam volna sem tudtam volna közelebb jutni Vinyéhez a vonattal,ugyanis csak Szentlászlóig szállít utasokat,és ha jól értesültem,utána folytatja útját-vidáman távolodva Szentlászlótól,utasok nélkül...nem értem,de mindegy.

Viszont ez a körülmény mindjárt okot és lehetõséget adott tervem megvalósításához,miszerint fel kellene javítani a nem túl acélos leghosszabb távot néhány kilóméterrel.

Elõzõ este meg is beszéltem tervemet Ferivel(nafe),így mikor besuhantunk Szentlászló állomására,õ már ott várt.Csapatunk kiegészült erre az alkalomra a vonaton megismert Tiborrral, Gyuláról.Õ nem kimondottan erre a túrára érkezett oly messzirõl,de ha már itt volt(van),úgy gondolta,itt a helye.Jól tette.

Tehát nekivágtunk,a P,P+-on átvágtattunk Vinyére.Nem kellett hozzá egy óra sem,így terveztük.Gyors nevezés,9:10körül megkezdtük a "tényleges" távot.A zöld hídon átkelve mindjárt alternatív útra tereltek minket a Cuha magas vízállása miatt.A Kõpince-forrást elhagyva is gyakran nem a túristautat használtuk,ötletes irányító jelzések vezettek ezeken a helyeken,szinte fától fáig.Ahogy egyre jobban beértünk a "hóhatárba",úgy lett egyre nehezebb a járás.Megtapasztalhattuk,hogy tud a "hó" egyszerre ragadni,és csúszni.Botokkal is elég volt haladni.El tom képzelni Tibort,mit szenvedett katonasági surranójában,aminek talpa,ugye nem a mély barázdáltságáról híres.Hamarosan be is szerzett egy botot magának,"ez is jobb mint a semmi"alapon.

Tehát a Zörög oldalában jutottunk el Csesznekre,többnyire az említett latyakban küzdve.Az ep.-t a Kõmosó-völgyön keresztül közelítettük meg,nagyon szép volt,bár a csúszós köveken nagyon életveszélyes is.A kijelölt útvonal asszem nem ez volt,mi vállaltuk,abból a szempontból mindenképp nyugodtan,hogy ezzel nem rövidítettünk,sõt..

Várnál ajándék nápolyi(gyõriesen:speciál:-)),pecsét,energia ital(saját),stb.

Visszafelé az izraelita temetõn át haladtunk,a faluból kiérve aztán megkezdõdött a várva várt kapaszkodás a Zörög-tetõre.Kellemes meglepetés ért itt minket,a napsütés teljesen felszárította az utat,ritka az ilyen,de kimondottan jól esett a haladás felfelé,ami most nem is csoda hiszen nagyságrendekkel könnyebb a haladás,ha az emberfia talpa nem csúszik vissza minden lépésnél 15 centit:-)).

Feljebb aztán itt is visszatért a hó,de már megszoktuk,haladtunk tempósan.Zörögön automata ep.,szám felírva és már megyünk is tovább.Összefutunk egy társasággal(15-ösök),az egyikük hátán ott figyel egy kislány a hordozóban:-)).Nagyon tetszett,"kár",hogy nekem ikreim(nekünk ikreink)vannak,két 11-12 kilós gyerek azért már sok lenne nekem:-)).De majd gyúrok,hátha mégis....:-)).

Itt már lefelé visz az út a Cuha felé.ennek megfelelõen belehúzunk kicsit,az idõnk ki van számolva,16 órakor jön a vonat Szentlászlóra,ha el akarjuk érni,nem lazsálhatunk.

Porva-Csesznek ep.:Anita pontõrködik itt egy barátjával,protekciósoknak a pecsét és a cukorka mellé puszi is jár.Betolok két Sport szeletet,némi szedvicset,szõlõcukrot,iszom pár kortyot aztán nekivágunk,át a Hódos-ér völgyébe.Olvasom itt Kékdroid beszámolóját....nem semmi az a srác:-))Na meg a barátai sem:-)).Mi is gondolkodtunk a Cuha-völgyön,de aztán elvetettük az ötletet,több okból.Egyrészt jártunk már ott sokszor,na meg a víz valszeg nem csak mély hanem hideg is volt:-)).És a Hódos-ér mente sem csúnya,igaz ott nincs,csak egy patak átkelés,de maga a táj hasonló,talán kevesebb a sziklaalakzat is,de most ez tûnt jobb választásnak:-)).

Tehát irány hegyre fel,csúszik rendesen.Átbukva a hegyen megint letérünk kicsit a jelzésrõl,az ideiglenes jelek kivisznek minket a szántásra.Na,itt dolgozott a gore-tex rendesen.Bárhova lépett az ember,bokáig járt a latyakban.Nem volt érdemes keresni a lépések helyét.Leérve a mezõre sem lett jobb a helyzet,ideiglenes vízfolyások mindenfelé,választhattunk a mélyebb és a sekélyebb részek között.Az egyetlen patakátkelésnél értük utol Bélilacibácsit és csapatát Gyõrbõl.Mivel köztük szép számmal voltak "szépkorú" hölgyek is(minden tisztelet az övék,részemrõl),elég lassan ment az átkelés,szükség volt a csapatukban levõ férfiemberek segítségére a kifeszített kötél ellenére is.De megoldották derekasan.Innen aztán szûk egy óra alatt begyalogoltunk a célba.A távot 5 óra alatt abszolváltuk,ami ismerve a talajviszonyokat azt hiszem jónak mondható.

Átvettük a díjazást(akármennyire leguggoltam,nem kaptam olyan vidám,színes-mint megtudtam,gyerekeknek fenntartott-kitûzõt:-)),majd engedélyeztünk magunknak 15-20perc szünetet.Ezalatt ettünk ittunk.Én hagymás-zsíros kenyérrel nyitottam,majd mikor megláttam a nutellás változatot,nem tudtam ellenállni.Kreatív elmék lévén felmerült a hagymás-nutellás változat is,jól megborítva habos,meleg zsírral,de ennek említése érdekes arckifejezéseket eredményezett...így senki nem mixelt.

Aztán már csak egy levezetõ Vinye-Szentlászló táv volt hátra,ezt letudva némi kólázás után elbúcsúztunk Feritõl,õ ment Pápára,mi meg felszálltunk a piroskára és hazavonatoztunk.

Összefoglalnám.Ez egy nagyon jó túra.Valamennyire ismerem a szervezõket,így nyilván máshogy állok hozzá,mint ha ez nem így lenne.Ezzel együtt is:látszik,hogy szívüket-lelküket beleadják a rendezésbe.Az út úgy ki van jelölve,hogy nagyon nagy mûvészet lenne eltévedni.Az igazolófüzet különbözõ mellékleteket tartalmaz érdekes adatokkal,pl.a túra névadójának életrajza,vagy hogy mit láthatunk ,ha körülnézünk a cseszneki magaslatról.A hangulat nagyon barátságos.Az ellátás pont megfelelõ:egy csoki útközben,étel-ital a végén.20 km.-en mi kellene még?A táj meg magával ragadó,mint mindíg.A patakokban,mivel nem rég túrázom én sem,ennyi vizet még nem láttam.Azt sajnáltuk csak,hogy nem láttuk a max. vízállást ami valamikor a héten lehetett,amit onnan tudok,hogy a családdal voltam lenn Vinyén hétfõn,a nagyobb olvadások elõtt,amikor még a jég és a hó volt az úr errefelé.Látszott hogy a túra napján mérhetõnél kb. 1m-rel lehetett több víz a medrekben.(na,jó,lehet hogy csak 75cm-rel:-)Tibor(Gyuláról)el volt ájulva...azt mondta,ilyen szép helyen õ még nem túrázott.Arrafelé a "töltéstúrák" hazájában nincs is ilyen táj:-)).És,ha ezzela túrával még tettünk is valamit ezért a szárnyvonalért,mindenképp eredményes napon vagyunk túl.

dnvzoli
 
 
csabalmádiTúra éve: 20092009.02.10 17:16:36
megnéz csabalmádi összes beszámolója
Sziasztok túratársak!

Már nagyon készültem erre a túrára.Idén ez volt az elsõ alkalom, hogy végre kimozduljak a szürke hétköznapokból.A Cuha-völgyi túrák valahogy mindig különlegesebbek a számomra, így nagy izgalommal vártam a mostani megmérettetést is.Még az idõjárási körülményekre való tekintettel sem volt kérdés hogy melyik távot választjuk.Bár a szervezõk felhívták rá a figyelmünket a szokásosnál is nehezebb terepviszonyokra, mégis úgy döntöttünk hogy a ,,keményebb" távot választjuk.Nem mondom, néha igen csak szaporán vettem a levegõt, de a Zörög-tetõ már csak ilyen!A szervezõk elõtt le a kalappal.Az útvonal jelzés minõségi,értelemszerû egyszóval példás értékû volt,bár néha már a túlzás szélét súrolta.Tetszett az esõ elleni mûanyag borítás,így biztosan tartós maradt.Szintén nagyra értékeltük a húzósabb átkelési helyeken lévõ kötél biztosítást is.Mi Cseszneken a vár hátsófelénél,a király fürdõ felõli részén másztunk fel,és ott is lánc biztosítás segített bennünket.Technikai szempontból az egyik legszínvonalasabb túra volt a mostani.Az idõjárás is kedvezett,nem volt hideg tehát abszolút jók voltak a körülmények.Az ellenõrzõ pontokon is gördülékenyen ment minden.Én nem számítottam ekkora részvételre sem.Nagyon jó hogy ennyien eljöttek,ráadásul nem csak a környékrõl.Természetesen ott a helyünk a következõ meneten is!


Köszönöm a szervezõknek a színvonalas szervezést,na meg a zsíros kenyeret!
csabalmádi.



 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.02.09 16:43:37
megnéz kekdroid összes beszámolója
Túrázz a vonatért! 12 km

A Cuha sem viccel

Reggel lesétálunk Kerek repkénnyel a veszprémi vasútállomásra, egykori szobatársaimat várjuk, eljött a félévzáró túra idõpontja. Megérkezik névrokonom a fehérvári személyvonattal, majd többi útitársunk a Szombathely és Budapest irányából érkezõ gyorsokkal. Közben pedig felbukkan Galadh Ereb mester is, nyitó kérdése: "Szerintetek hülyeség a 15+20?" :) Kis várakozás után beáll a 4 kocsis szerelvény is, a csonkavágányra nem fért volna be, a többi sínpár pedig kellett a vonatkeresztezés lebonyolításához. Felszállunk, az M41-es gép irdatlan hangerõvel felpörgeti motorját és feldöcögünk az ország egyik legszebb vasútvonalán. Porva-Cseszneknél sok leszálló, ekkor mi még úgy állunk, hogy a hosszútávon indulunk. Vinyén Galadh Ereb elhúz, hogy idõben nevezhessen, hatfõs csoportunk is megérkezik a büféhez, kitöltjük a nevezési lapot. Amikor már majdnem odaérünk az asztalhoz, gyors tanácskozás után úgy döntünk, hogy a 20-as mérõszámot átírjuk 12,0-ra. A társaságból ugyanis ketten még nem nagyon (egyáltalán nem) jártak túrázni. Ketten már elsõ óta lelkesen eljönnek velem minden félév végén valamilyen kirándulásra - sõt, tavaly sikeresen abszolváltak egy Szent Iván Éji Sóutat, lásd ott. Kerek repkényrõl pedig nem kell bõvebben nyilatkoznom. :)

Fél tízkor indulunk el az úton, nagy sorok alakulnak ki rögtön a Kõpince-forrás elõtt, a Cuha hihetetlenül megáradt, nem a mostani vízállásra gondolok, hanem arra, amire a meder állapota utal. Azért még most is van víz bõven. Megyünk lelkesen, Repkény jellemzõen elöl, õ határozza meg a sebességet nagyjából, Bandi kolléga kicsit lemaradva, velem, a többiek pedig még egy kissé lemaradva. Így legalább van idõnk fotózni bõven, a Zörög-tetõ emelkedõje fantasztikus, a zöld-sárga sávok eleje járhatatlan, a kerülõ utat viszont szépen kijelölték. Külön tetszenek a kiakasztós kivitelû szalagok, mintha karácsonyfadíszek lennének. A hegy tetején levõ ellenõrzõpontot kicsit több, mint egy óra alatt érjük el, addig tartunk néhány megállást, szusszanni. A ponton felírjuk a számot, Repkénnyel ketten teázunk, a többiek tízóraiznak. Innen jórészt lejt az út, szerencsére kevesen választották ezt a távot és már nem tartunk fel annyi túrázót. :) Ismerõsnek tûnik a térképrõl a környék, Repkény világosít fel, hogy itt jön fel a hegyre a Bakonyi Mikulás néhány távja, de azon én még nem voltam. Akkor viszont nem lehet ismerõs. Mindegy.

Lassan leérünk a Cuha völgyébe, megcélozzuk Porva-Csesznek vasútállomást, a csapat fele felrohan az emlékmûhöz, valószínûleg itt veszik el Dezsõ fényképezõgépe, de még most sem biztosak benne. Az állomáson ellenõrzõpont, a pontõrök nyomatékosan figyelmeztetnek, hogy _ne_ a Cuha-szurdok felé menjünk, mert nagyon sok a víz és veszélyes. Adnak kiegészítõ lapot is az itinerhez, ez nagyon korrekt gesztus, látszik, hogy felkészültek az esetre. Viszont Repkénnyel direkt erre akarunk menni, a többiek számára pedig sokkal vonzóbb az úszás, mint a +170 méter szint. Így megtesszük az iménti szakaszt visszafelé, majd egy vaddisznók által jól kijárt résznél Dezsõ elkezdi hiányolni a fotógépet. Mivel lemaradtak már egy ideje, csak odakiabálnak, hogy visszamennek a vasútig, sõt, körülnéznek mindenütt, ahol lehet, de mi menjünk csak tovább.

Továbbmegyünk, eljõ az elsõ patakátkelés. Kerek repkény "nekem minden mindegy" ábrázattal közönyösen átgyalogol a patakon, a gumicsizma itt még megvédi. Bandi barátom ugyanígy tesz, pedig rajta bakancs van, be is ázik rettentõen. Én is átgázolok, szintén bakancsban, de mivel elég magas a szára és a nadrág is rálóg, nagyjából vízmentesen érek a túlpartra. De a vidámság még csak most kezdõdik. Kidõlt fákat kerülgetünk, elég durva vihar lehetett, a következõ három gázlónál pedig Repkény is és Bandi is átzúznak a patakon, én komótosan leülök, leveszem a bakancsot, leveszem a zoknit, átgázolok a vízen, felveszem a zoknit, felveszem a bakancsot. Utána megunom, meg különben is, szolidárisnak kell lenni Repkénnyel, a gumicsizma szára fölött már a második átkelésnél átcsapnak a hullámok és gázlónként és csizmánként fél liter víztõl kell megszabadulnia. :) Néha megállunk, kicsavarjuk a csuromvizes zoknikat, nagyokat derülünk egymáson. Bandi láthatóan élvezi a helyzetet, fõleg, hogy a többiek nem is jöttek erre. A völgy pedig egyszerûen csodálatos, még így, rendezetlenül is, pedig sok fát a vihar fogpiszkálóvá tört a sziklákon. A patak vízhozama pedig sokszorosa a múltkorinak (Bakonyi Mikulás), a széles gázlóknál is nagyjából fél méter mély a víz, másutt vélhetõen mélyebb.

Végül megérkezünk Vinyére, csuromvizes nadrágszárral. A rendezõk lelkesen fogadnak, kérdezik, tetszett-e a túra - persze, hogy tetszett. Megvesszük Padlertõl a túranaptárt, beülünk a büfébe, életem legrosszabb forralt borát iszom. Valószínûleg el voltam eddig kényeztetve. :) Aztán még elücsörgünk egy kicsit, kisétálunk a vonathoz, a négy személykocsi alig fér be a kis megállóhelyre. A többiek felszállnak Porva-Cseszneken, odáig útközben Repkény még megpillantja a völgyben Galadh Erebet, integetünk neki, próbáljuk hívni, de nincs térerõnk. Aztán ledöcögünk Veszprémbe, többiek el Szombathely és Budapest felé, mi pedig kiegészítjük a napi gyalog megtett távot 20 km-re. (Reggel a vasútig, illetve délután a vasúttól összesen +8 km. :))

Köszönöm a túrán a társaságot Kerek repkénynek, Bandinak, Norbinak, Márknak és Dezsõnek (kár a fényképezõgépért :( ) és köszönöm a túrát a rendezõségnek, szép az útvonal, ötletes a díjazás, tetszik a mosolygó Bz motorvonatos pecsét. Nem utolsósorban hátha sikerül így életben tartani a Cuha-völgyi vasútvonalat.

-Kékdroid-
 
 
JungleTúra éve: 20092009.02.08 15:29:07
megnéz Jungle összes beszámolója
Túrázz a vonatért! - Rómer Flóris

Végre élvezhettem a „muszájból” való gázolást a Cuha-patakban... Bár a Gázló 130 -as mountain bike túrákon már átélhettem hasonló örömöket, de az a nyáron van meleg vízben és persze nem gyalog. A rajtnál tájékoztattak, hogy a magas vízállás miatt plusz két kilométer lesz a táv. Én viszont pontosan ezért jöttem! A nyolc gázlón való átkelésért. De errõl majd késõbb... A 20 km-es táv benevezése után leruccantam a Kõpince-barlanghoz és a Kõpince-forráshoz. Még nem kívántam a vizet, de a természetesség kedvéért ittam a forrásból. A Cuha mentén folytattam az utat a Zörög-hegy északi oldalában. A talajviszonyok kielégítõek voltak az évszakhoz viszonyítva. A sáros, vizes, avaros, latyakos trutymótól egészen a 10-15 cm-es hófoltokig váltakozott a talaj. A Cseszneki-várhoz kaptatva csodáltam meg a Kõmosó-árok bõvízû zuhatagát. Az elsõ ellenõrzõpontnál, a vár bejáratánál megkaptam a járandóságot (kakaós nápolyi szelet), és usgyi a sárga-zöld elégazóig ugyanarra vissza. Innen hillclimb a 494 méter magas Zörög-tetõre. A csúcson felírtam az aktuális ellenörzõszámot. Egy vadászház és Károlyháza után leértem a Cuha-völgybe, majd onnan a Porva-Csesznek vasútállomásra. Itt külön kértek rá, hogy kerüljek a Hódos-ér irányába, mert úgy könnyebb. Nem igazán vagyok makacs, de lelkibeteg lettem volna, ha kihagyom azt, amiért jöttem. Saját felelõsségre tehát a Rókalyuk-dombnál elágazó piroson a szûz hóban (ez lett volna az eredeti útvonal) megkezdtem a menetelésem, ami szinte felére visszavett az átlagsebességembõl. Kb. 30-35 az útra kidõlt fa lassított, majd elértem az elsõ gázlót, amin 10 méter szélesen át is keltem. Kiérve az iszapban térdig elsüllyedtem, de tudtam, hogyha erõbõl próbálom meg kihúzni a lábam úgy nem fog sikerülni, ezért megpróbáltam a kontraposzt, kiegyenesített láfejjel lassan kiemelõs technikát. Ezt többször is meg kellett kisérelnem az átkelõknél. Némelyik átkelõn 20 métert is kellett gázolnom, mire kivánszorogtam a vízbõl, majd az iszapból. Ringló kutyám örömmel vetette bele magát a Cuhába, persze miután látta, hogy én mit is csinálok. A vasútról búzdítások is jöttek, hogy „te õrült”, de sokszor nem hallottam a patak hangos zúgásától. A völgy végén még átmentem a túloldalra a Betyár-pamlag-barlangot megnézni. A 9. gázlót már nem vettem be, mert közvetlen mögötte volt egy híd, amin immár kristálytiszta cipõben és térdtõl lefelé tiszta nadrágban mentem át. A 20 km-t és 600 métert kb. 4 óra alatt küzdöttem le, de az utolsó 3 km több, mint egy óra volt. A célban a kitûzõ/oklevél mellé pecsételtettem a Bakony túrázója igazolólapomra is. És végre megvehettem a bibliámat, a 2009 -es Teljesítménytúrák könyvet.
 
 
DorcyTúra éve: 20092009.02.08 13:15:34
megnéz Dorcy összes beszámolója
Döntöttem, megtöröm a csendet... :-)

február 7.-én a Zörög tetõi "automata" ellenõrzõ pontnál eldöntöttem, hogy megírom túrázó életem elsõ beszámolóját, nem is legfõképp a túra, sokkal inkább a szervezõk ösztönöztek erre.

hát akkor a tapasztalatok...

nem vagyok nagy öregnek nevezhetõ túrázó, tavaly április tájékán voltam elöször teljesítmény túrán, élveztem, fõleg amikor véget ért... :-)

Szombaton a 12 km-es távon indult kis csapatunk.
Imike, Sóginéni és Sógibácsi társaságában indultam el, persze már akkor tudva, hogy a 12 km, picit több lesz.Érzetre kb 20-nak tûnt a sok havas út miatt.
Nagyon szimpatikus volt a rendezõ társaság, már érkezéskor, nem az eddig tapasztalt mogorvaság, hanem igazi kedves, lelkes, jókedv fogadott, olyan amire az ember alapból számít egy olyan helyen ahova kedvel megy... (eddig nem ezt tapasztaltam)
az útvonal változásról korrekt infokat kaptunk, máskor még a normál útvonalról se lehet kérdezni. Klassz kiegészítõ itinert is kaptunk.

A túra röviden, szuperul jelölve(1 kivétellel), kedves szervezõkkel, jó fej túrázókkal, csodás környéken.

két apró próbléma volt csupán, a teljesség kedvéért ezt is leírom:
1.porva-cseszneken bubis vízet kaptunk, amit én mozgás közben (meg egyébként se) szeretek
2.az erdõbõl kiérve a cél elõtti utolsó szakaszon, az addig megszokott szuper jelölésrõl elfeljetkeztek (piros jelzés mindkét írányba ment), a betonúton semmi nem mutatta merre kell menni, nekem nem volt egyértelmû és jól elfáradva kicsit aggódtam, hogy vajon jó írányba indultunk e el, csak a bakonyszentlászlói keresztezõdéskor nyugodtam meg teljesen, hogy jó írányba megyünk

hát röviden ennyi

köszönet a szervezõknek mindenért (hogy végre láttam lelkesedést), nekem eddig ez volt a legklasszabb túrám.

 
 
msp_sdTúra éve: 20092009.02.08 12:53:29
megnéz msp_sd összes beszámolója
Túrázz a vonatért, 2009. 02.07. Vinye

Kicsit félve indultunk neki reggel az utazásnak, mivel az elõrejelzések szerint az ottani körülmények nehezítik a túrát az olvadó hó, magas vízállás, nagy sár miatt. Az idõjárás elõrejelzés szerint esõ is várható volt délutánra.
Végül jól döntöttünk, hogy elmentünk. Igaz 20km-re neveztünk és csak 15 lett belõle, mert el kellett érnünk a visszafelé jövõ vonatot és egy kicsit lassabban tudtunk haladni mint számítottuk. Megtettük a Vinye-Csesznek-Porva-Csesznek távot. Igaz ezért nem járt kitûzõ (ha visszafelé mentünk volna akkor igen) de nem is ez a lényeg.
Az idõ kitûnõ volt, a terep idõnként valóban nehéz, változatos, hó-sár-víz felváltva, de ezzel együtt is csak örülhettünk, hogy a részvétel mellett döntöttünk. Aki nem szereti, hogy "kicsit" piszkos, sáros lesz (nekem is sikerült a legnagyobb sárban esnem egyet), annak meg kell várnia a tavaszi száradást. Viszont olyan arcát láttuk a vidéknek amit még eddig nem.
A szervezõk mindent megtettek, hogy jó túrát kovácsoljanak össze, a hiányos vagy jelöletlen részek, elterelések kitûnõen ki voltak jelölve, a tájékoztatás a túraszakaszok állapotáról pontos és részletes volt. A szervezés igazán kifogástalan volt.
A túra végén újból megállapítottuk, hogy jobb belevágni mint otthon maradni, mert ismét egy szép nappal gazdagodtunk a az idõ, a környék és a szervezõk segítségével.

Gizi, Péter és a többi túratárs


 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.08.21 20:32:13
megnéz nafe összes beszámolója
Túrázz a Vonatért éjszakai, vzetett túra, hosszútáv
GPS-el mért távolság: 15.4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 370 m.
A meteorológusok mindenféle rondasággal fenyegettek délutánra és éjszakára, viszont a munkahelyemen, a mûholdképeken az is látszott, hogy van rá esély, hogy nyugaton elcsúszik mellettünk, így elindultam a rajthelyre. Beneveztem, beszélgettem a szervezõkkel, és az ismerõsökkel, vártuk hová alakul az idõjárás. A szervezõk elmondták a tudnivalókat, bemutatták a túravezetõket. 10 óra elõtt pár perccel elindultunk, a családi és a hosszútáv együtt. Igen csak kényelmes tempóban haladva is hamar a csoport elején találtam magam. Hamarosan, a sárga keresztjelzésen elértük a Cuha kis gyaloghídját, ahol elsõ alkalommal álltunk meg bevárni a hátul haladókat. Átkelés után, a patak mellett haladva, hamarosan beértünk az Alsó-Cuha-szurdokba. Éjjel ez a szakasz hangulatos, de nem igazán látványos, a haladásra pedig fokozottan oda kell figyelni. Az Ördög-rét elõtt közvetlenül szétvált a két táv. Ismét megálltunk bevárni a végét. Ezúttal ez bõ húsz percet jelentett, ami nem esett túl jól. Nagy nehezen továbbindultunk, s egy a térképeken nem létezõ sárga keresztjelzésen kikapaszkodtunk a szurdokból. Egy kis mezei séta után, egy újabb megállás után megkezdtük a Zörög-tetõre vezetõ kapaszkodót. Itt megint csak alaposan szétszakadt a mezõny, így ismét várakozás következett. Az idõjárás miatt, a gyakori vetkõzés és öltözés jellemezte. Ahol ért bennünket a szél, valamint a megállásoknál felvettem egy réteget, ahol nem voltunk kitéve a szélnek, ott levetettem. A vadászház felé ereszkedõben, szép látvány volt visszatekintve látni a fénypontok hosszú sorát. A Cuha-völgyét újra elérve, még egyszer utoljára bevártuk a végét, majd a túravezetõktõl, megkaptuk az engedélyt az egyéni tempóban történõ haladásra, ami lehetõvé tette, hogy ne mindenki egyszerre essen be a célba, s ne kelljen sokat várni az emléklapra, valamint a kitûzõre. Végre alaposan kiléphettem. 3-400 méteren, vagy 100 méter elõnyre tett szert az eleje. Amennyire a lámpám lehetõvé tette, igyekeztem nézelõdni is a szurdokban. Szép tiszta volt a víz a gázlóknál, így jól láttam, hová lépek, és azt a lyukat is, amelybe a Gázló túrán belehajtottam. Mivel bakancsban voltam, kettõ kivételével a gázlókon nem kerestem különösebben, merre menjek, hanem simán átgázoltam rajtuk.
Beérve a célba, megkaptam az oklevelet és kitûzõt, amihez ásványvíz és csoki is járt.
Sikerült esõ nélkül megúszni a túrát, viszont hazafelé Nagygyimótnál beleszaladtam egy zivatarba.
A túra igen kellemesnek bizonyult. A túra ár/érték aránya igen jó. 300/200 Ft-ért, a turistajelzéseken felül szalagozás, túravezetés, a célban pedig, oklevél, kitûzõ, ásványvíz és csoki.
Velem együtt sokak számára kellemetlen volt a sok ácsorgás, a többiekre várva. Nem volt szerencsés, hogy az idõjárás alakulására várva, együtt indult a rövid és a hosszútáv. Ráadásul, a hosszú távra 4 túravezetõ jutott, mégis együtt ment a 85 résztvevõ, holott fel lehetett volna bontani a második megállónál egy lassúbb és egy gyorsabb csoportra 2-2 túravezetõvel. Következõ alkalommal jó lenne úgy szervezni a túrát, hogy a csoportok létszáma ne haladja meg a 20 fõt, ha sikerül elegendõ túravezetõt találni.
A várható rossz idõ csökkentette a résztvevõk számát, de így is 38-an indultak a családi távon, míg 85-en a hosszún, ami egy éjszakai túrán igen szép létszám.
 
 
ParadTúra éve: 20082008.08.18 22:44:56
megnéz Parad összes beszámolója
Túrázz a vonatért! (éjszakai, vezetett) - Hosszú táv

Jópár túrán részt vettem már, de bizton mondhatom ez volt az egyik legjobb.
Az egyik gyõri túrázó barátom javaslatára határoztam el magam erre a túrára. Vonattal mentem le Gyõrbe, onnét pedig már együtt vonatoztunk el Bakonyszentlászlóra, majd egykis sétát követõen megérkeztünk Vinyére a büféhez. Kicsit aggódtam az idõjárást illetõen, mivel mindenféle rosszat (esõt, jeget, szelet) ígértek éjszakára, de ennek ellenére meglepõdve tapasztaltam, hogy szép számban gyûltek össze az emberek a rajthoz. Gyors nevezés után az összes túrázó egyszerre indult el, este 10 körül.

Egy db-ig rendes köves úton mentünk, majd a Pakucs-pihenõ után elértük az Alsó-Cuha Szurdok-ot. Itt pár helyen át kellett kelni a patakon, illetve sziklákba kapaszkodva menni a szurdok szélén. Lehet persze, hogy ez nem a széle volt, de sötétben úgy tûnt nekem. Piros pont a szervezõknek, hogy ahol kicsit rizikósabb volt a helyzet, ott feszítettek ki kötelet, és mindig volt segítõ is.
Az Ördög rétnél ketté vált a társaság, aki a hosszabb távra vállalkozott az ismét átkelt a patakon. a többiek maradtak a túlparton. Átkelés után bevártunk mindenkit.

Eddig gyönyörû felhõ mentes idõnk volt, de ezekután néha már kezdett feltámadni a szél. Többünkben is felmerült, hogy kapunk-e egykis esõt a nyakunkba. Szerencsére megúsztuk. Miután felmásztunk egy sziklásabb részen, a végét leszámítva aránylag sima utunk volt Zörög-tetõig. Ott ismét megvártuk a csoport végét.

Végül lesétáltunk majdnem a Porva-Cseszneki vasútállomásig, és a Cuha-szurdokban megtettük az utolsó 5-6 km-t vissza Vinyére. Ezen az utolsó szakaszon (tíznél is) többször keltünk át a Cuha patakon. A tervezett idõhöz képest kicsit késõbb értünk be a célba, de ez egyáltalán nem zavart. A célban egy nagyon aranyos baglyos kitûzõt kaptunk, egy oklevelet, illetve egy csokit és egy pohár ásványvizet. Itt már megkönnyebültem, hogy nem lesz esõ, és száraz lábbal hazaérek.

A célból egy kedves hölgy visszavitt autóval Gyõrbe, így nem kellett visszasétálnunk Szentlászlóra a vonathoz. Szerencsére, mert amint elindultunk, elkezdett elég intenzíven esni az esõ. Gyõrbõl pedig vonattal hamar haza értem.

Csak jót tudok mondani erról a túráról, mert nagyon felkészültek voltak a szervezõk, a hosszú távon volt 4 túravezetõ, akik minden kérdésünkre készséggel válaszoltak, minden átkelésnél legalább ketten segítettek, de általában hárman. Egy-egy ember a két parton, a harmadik pedig középen adta a támaszt a köveken való átkeléskor. A túra egész távján raktak ki (ideiglenes) fényvisszaverõ jeleket, hogy aki esetleg lemarad az is tudja a sötétben merre kell menni.

Bevallom én kicsit féltem magától a túrától, mert eddig nem sok (jó) tapasztaltom volt az éjjeli erdõben való túrázásban, fõleg, hogy az eleje és a vége is szurdokon vitt keresztül, de ilyen szervezés mellett a maradék félsz is elillant belõlem.
Mégegyszer köszönet a szervezõknek ezért az elsõ osztályú túráért, és külön köszönet Robinak, aki végig segített, és nem utolsó sorban elhívott!
 
 
moiwaTúra éve: 20082008.02.14 22:54:09
megnéz moiwa összes beszámolója
Túrázz a vonatért! Hosszútáv

A túrára való készülõdéskor napokon át egyetlen kérdés foglalkoztatott: mennyi víz lesz a Cuha-patakban? A rendezõk felé egy nagy pluszpont, amiért tájékoztattak a várható körülményekrõl. Ennek megfelelõen állítottam össze az öltözékemet is.

Habár a túra a Cuha-völgyi vasút megmentésérõl szólt, az odautat nem vasúton ejtettem meg, köszönhetõen a szinte utolsó pillanatig bizonytalan helyzetnek, ami a sztrájkból adódott. Tanker007 sporttárs és családja vittek le Vinyére autóval, ahol is nem nagyon kellett keresni a "Vinye.hu" névre hallgató büfét, egyenesen oda gurultunk, ahova a legtöbb autót láttuk leparkolva. Kint a büfé elõtt zajlott az indítás. Már viszonylag szép számmal gyülekeztek és indultak túrázók, pedig a hivatalos rajtidõ legelejére érkeztünk meg. András, az egyik fõrendezõ a kifüggesztett térképen megmutatja, hogy merre is lesz az útvonal: az elején a Dornyai úton vezet át Csesznekre, mert hogy a nagy hideg hiányában az Alsó-Cuha szurdok eléggé kockázatos lett volna, fõleg egy családi sétatúra keretében.

Megkaptuk az igazolófüzetet, összetûzött A/4-es lapok formájában, ami gyakorlatilag minden hasznos információt tartalmazott. 20 km-es sétánkat rögtön meghosszabbítottuk, mert hallgattunk a tapasztaltnak látszó túrázókra, akik egy meredek hegyoldalon kezdtek el irányba felfelé haladni. A vicc az, hogy a fákra kitett irányító papírok egyértelmûen jelezték, merre is kellene menni. A Cuha hídja után balra fordultunk és keveset haladva a patak mentén megérkeztünk a Kõpince forráshoz. Nem mentünk még túl sokat, mégis hamar lekerültek a kabátok, mert február ide vagy oda, igencsak tavaszi idõben lett részünk. Felhõ csak elvétve, madárcsicsergés, tisztára összekeveredtek az évszakok.

A S sáv és a Z sáv elágazásáig kellemesen emelkedik az út, idõnként érdekes alakú fákat mellõzünk. A kritikus elágazásokban és kanyarokban egyértelmû a szalagozás illetve az irányító papír. A rét szélén haladva érjük utól N. Lajost, aki hosszú idõ után idén már csak résztvevõ lesz a túrákon. Kisvártatva beérünk egy gyönyörû bükkösbe, amit helyenként sárfoltok tarkítanak, köszönhetõen az erdészeti jármûveknek. A távolban feltûnik a cseszneki vár, ami sejteti, hogy nemsokára befut jobbról a Z sáv jelzés. Így is lett, és a Bakonyi Mikulásról már ismerõs úton megyünk lefelé egy mélyúton, majd átkelve az aluljárón már Cseszneken találjuk magunkat.

A cseszneki információs táblánál befordulunk a fahídon át a Kõmosó-völgyhöz. Elhatározzuk Tankerékkel, hogy mivel ez egy kötetlenebb túra, bõven belefér egy alternatív útvonal, menjünk végig a szurdokon. Nagyszerû látvány volt a tiszta idõben a helyenként be-beszûrõdõ napfény a szurdok kövein. Tanker észreveszi, hogy jobboldalt egy sziklaüreg (talán barlang?) tátong, nem hagyjuk ki és felmászunk oda. Továbbhaladva a szurdokban egy máshonnan már ismerõs jelzésforma, a feje tetejére állított sárga háromszög kíséri utunkat (talán még a régi LeFaGySz túrára kerültek felfestésre elõször?). A szurdokból kiérve balra feltekintve magasodik a vár. Az út nem viccel, meredeken felfelé vezet fel minket egészen a várrom aljáig. Kísérletet teszünk, hogy valahogy oldalt esetleg bejussunk a várba, de tökéletesen körbefalazták, így a vár mellett, de egy roppant meredek lejtõn gurulunk be a vár bejáratához, ahol várt minket az 1. ellenõrzõpont. Szolgáltatásként édességet kapunk, valamint meginvitálnak egy nyári többnapos rendezvényre. Ismét összefutunk N. Lajossal, aki nem a szurdokon át jutott el a várhoz.

Innét kellemesebb úton ereszkedünk le a Kõmosó-völgy bejáratához, majd a már bejárt úton vissza a S sáv / Z sáv elágazásáig. Ezen a szakaszon jönnek lefelé azok a túrázók, akik vonattal érkeztek Veszprém felõl. C. Bélával üdvözöljük egymást és felemlegetem neki a tavalyi Kõris körül túrát, amire tavaly egy teljes napot szántunk a vasúti leutazás, valamint Porva-Csesznek állomás és a rajt közti oda-vissza gyaloglás miatt. Ez a túra is hasonló: rövid a táv, sokat utazunk, de az élményért mindenképp megéri!

A Z sávon felfelé megkezdõdik egy egyenletes emelkedõ a Zörög-hegy tetejére. Nem vészesen meredek, de szépen kúszunk fel egyre magasabbra. Itt is találkozunk ellenirányú forgalommal, többnyire szervezett csoportok, nyugdíjasok, családok jönnek. A nagyobb köveken való felmászásnál figyelünk, mert az avar alatt megbújhat sokféle bokatörõ dolog is.

Felérve a gerincre még mindig nem vagyunk a zörög-hegyi ponton, de legalább a szinteket gyakorlatilag magunk mögött tudhatjuk. Jó kilóméteres séta után érkezünk el a "csomóponthoz", ahol több táv is összefut. Itt igazolásul egy kódot kell felírni, amely kód nagyban kötõdik a cuha-völgyi vasúthoz. Lefelé a Bakonyi Mikuláson már megismert utat követjük. Irányítópapírok a helyükön, eltévedni lehetetlen. A Lovász-kúti vadászháznál egy nyugdíjas csoport pihen, elhaladunk mellettük. Folyamatos lejtéssel érkezünk meg a Cuha-völgybe, ahol is a széles szekérúton balra térünk, hogy rövidesen megérkezzünk Porva-Csesznek állomásra, ahol a 2. ellenõrzõpont fogad. Igazolásként túraemblémás matrica és szarvasos bélyegzõ jár.

Tankert és nõvérét hagyom hogy menjenek tovább, én maradok, hiszen úgy beszéltem meg a szervezõkkel, hogy érkezésem után beszállok segíteni a ponton. Gyakorlatilag apróbb megszakításokkal folyamatosan jönnek a túrázók. Többen érdeklõdnek a Közép-Dunántúli Piros bélyegzõje felõl, de csak a túra igazolásait tudjuk adni nekik. Hiába hogy szép az idõ, lassan de biztosan megy lejjebb a Nap és a völgyben kezd hûlni a levegõ.

Pontzáráskor indulunk mi is tovább, már csak azért is, mert számomra mindenképpen új volt az innen Vinyéig vezetõ P sáv. Kár is lett volna kihagyni. Útközben leszedjük az irányító papírokat és a szalagokat. Az egyik erdei pihenõhelyen a konténerbe kerül az ellenõrzõpontra kitett és ott megtelt szemeteszsák. Átmegyünk a viadukton, ahonnan alaposan megcsodálom a Milleniumi emlékmûvet, majd egy igen meredek mászással az onnét elénktáruló kilátást. Szép és gondozott erdõség, széles utak, információs táblák a környék geológiájáról és növényeirõl. Menetközben kiderül, hogy a Cuha-patakban szerencsére kevés a víz, bakanccsal könnyedén keresztül lehet gázolni a patakon. Ezt többször is van mód megtapasztalni. A félcipõben túrázóknak némi egyensúlyozásra van szükségük a vízben lévõ köveken való végiglépkedéshez.

A hivatalos célzárás elõtt nem sokkal érkezünk be, ahol már sok-sok túrázó pihen, beszélget és várja a vonatot. Díjazás még jut, valóban nem az idei a kitûzõ, mert elfogyott, de ilyesmibõl nagy ügyet nem csinálok: a kapott kitûzõn szereplõ Porva-Csesznek legalább annyira az idei túra része, mint a tavalyié. A büfében nagy a sor, ezért egy kicsit várok, és csak késõbb vételezem a teát és az édességet a kapott bón ellenében. Beszélgetek még a rendezõkkel, és hipp-hopp megy le a Nap. Nagyon gyorsan elrepült a túranap.

Nagyon jól éreztem magam, biztos nem volt minden tökéletes, de a rendezés górcsõ alá vétele egy rövidtávú túrán nem szokásom. Alapvetõen a Cuha-szurdok és a cseszneki vár alaposabb megismeréséért jöttem, egy jó hangulatú sétáért, és ezt maradéktalanul sikerült is teljesíteni. Külön öröm, hogy valamilyen szinten még a rendezésbe is besegíthettem. Szívesen máskor is!
 
 
nafeTúra éve: 20082008.02.14 21:54:40
megnéz nafe összes beszámolója
Túrázz a Vonatért
Végre megint van számítógépem, így csaknem egy hetes késéssel meg tudom írni a beszámolót.
GPS-el mért távolság: 19,89; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 605 m.
A rajt nyitása elõtt negyed órával, már jó sokan voltunk Vinyén. Jó néhány ismerõssel találkoztam. Közvetlenül utánam érkezett a veszprémi katonakülönítmény. Üdvözlések után, néhány perces sorbaállás a nevezésnél, majd a friss hideg, de tiszta napsütéses idõben elindultam. A Zörög-hegy kaptatóján aztán kellemesen kimelegedtem. A turistajelzéseken kívül szalagozás is segítette a tájékozódást. Nem volt könnyû eltévedni, de azért kellõ figyelmetlenséggel sikerülhetett. Ezen a túrán is lehetett találkozni a két héttel ezelõtti vihar nyomaival.
Még a zöld és sárga jelzések közös szakaszán találkoztam kankalinnal. Néhány szirmon látszottak a fagy nyomai. Az erdõbõl kibukkanva nagyon kellemes volt a napsütötte hegyoldalak látványa. A tél vége felé, már nagyon hiányzik a napfény. Mielõtt a sárga jelzés elérné a 82-es utat, szalagozás vezetett át bennünket a zöld jelzésre, így nem kellett a fõúton gyalogolnunk. Ahogy letértünk a szalagozásra, egy ritkásabb részen, elõször pillanthattuk meg a várat. Úgy látszik túl sok volt a fényképezési megállóm, mivel az elõttem néhány perccel indult pannonhalmi sporttárs, már visszafelé jött a zöld jelzésen, amikor elértem azt. Kellemes séta után beértem Csesznekre.
Természetesen, a Kõmosó-árkon keresztül vezetõ ösvényt választottam. Szintidõ nincs, van idõm bõven fényképezni. Jó félórám ment rá a következõ 150-200 m megtételére. Gyönyörû a völgy, s most a patakmederben is kevesebb volt a szemét, mint máskor. Itt találkoztam az idén elõször hóvirággal. A régi sárga háromszögjelzésen mentem fel a várhoz. Ilyen kéknek még nem láttam az eget a várnál, mint most. A vár bejáratánál, egy Veszprémben szolgáló szerzõdéses katona volt a pontõr. A pecsételésnél szólt, hogy kedvezményesen lehet belépõt váltani a várba. Utolértem a többi kollégát, akik éppen pihenõt tartottak. A könnyebbik útvonalon jöttek föl. Rábeszéltem õket, ha már erre járnak, akkor visszafelé nézzék meg a Kõmosó-árkot. Ennek megfelelõen, együtt indultunk tovább, s másodszor is végigmentem az árkon. Ezúttal sem volt rövid, mivel a biciklilámpámat kölcsönadtam, a csapat barlangász tagjának barlangnézésre, s ez egy jó húszperces várakozást jelentett nekünk. Még a barlang elõtt, rengeteg hóvirágot láttunk egy helyen, amit fölfelé, a fényviszonyok miatt nem vettem észre. Persze a fotósokat, utána sem lehetett gyors haladásra bírni az ösvényen, amit meg is értek. Az árok bejáratánál szembe jött velünk, a balatonfüredi egyesület néhány tagja.
A faluból kiérve megkezdtük a túra legnagyobb mászását. Irány a Zörög-tetõ. Eddig mindig a Csesznek felé vezetõ irányon tettem meg ezt a szakaszt. Most kifejezetten jól esett a fordított irány. Persze akiknek nem tetszett a kemény kaptató, ezt olvasva, lehet, hogy kissé morcosak lesznek. Fölfelé nem kell annyira óvatosnak lenni, így több lehetõségem volt a nézelõdésre.
Az ellenõrzõponton felírtuk az ellenõrzõ számot, s továbbindultunk. A sárga háromszögjelzésen ballagtunk lefelé, a vadászházig, aminek ablakában találtunk egy söprût. Ez alkalmat teremtett némi vidámkodásra. Természetesen ekkor is készítettem néhány képet. Igen jól sikerültek!
Úgy döntöttem, hogy végre megnézem magamnak azt a murvás utat, ami a vadászháztól, a Cuha völgyébe visz le. A többiek jöttek velem, mivel azt mondtam, ezen az úton nem lesz sár. Az elsõ keresztezõdésnél, azért volt némi gondom, mivel az nem szerepelt a térképen, s a murvás út jobbra kanyarodott. A helyes irányba vivõ út viszont jó sáros volt. Meg is kaptam a magamét, hogy ez az a sármentes út? A murvás utat választottam, s az vagy 200 m után, visszafordult a helyes irányba. Nyoma sem volt rajta a sárnak, így megúsztam a további cikizést. Ez a térképen nem szereplõ útszakasz azt jelenti, hogy a Cuha völgyébõl, végig murvás úton lehet biciklivel átmenni Csesznekre. Az út a mostani állapotában, trekking biciklivel is járható.
Porva-Cseszneken megkaptuk az ellenõrzõ bélyeget és pecsétet. Tartottunk egy kis pihenõt, majd nekivágtunk a szurdoknak. A patakban kevesebb volt a víz, mint a Bakonyi Mikulásnál, ráadásul, ahol valóban kellett, ott a szervezõk, fával és kõvel javítottak az átkelõkön. Persze aki utcai félcipõben, vagy sima sportcipõben jött, annak így is okozott gondot a patak keresztezése. Ahol nagyobb csoport ért egyszerre a gázlóhoz, ott bizony komoly sorban állás alakult ki. Ahol lehetett, mi inkább átgázoltunk a sekély vízen. Az egész túrán, nagyon sok gyerekkel találkoztunk, de a legtöbbel itt a szurdokban. Korábban megcsodáltuk a kisebb foltokban látható kankalinokat és hóvirágokat. A Cuha völgyében, amíg nem vált szurdokká, viszont rengeteget láttunk. Terítve volt a hegyoldal mindkét oldalon, s ez még csak a virágzás eleje. Egy-két héten belül lesz igazán tömeges, de mi ennek a látványnak is nagyon örültünk.
Az utolsó gázlón gyalogos híd is visz keresztül, de itt is inkább átgázoltam. Rövid séta következett a célig, ahol pár perces sorban állást követõen, 14.30-kor megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt, és a büfében teára és csokira jogosító jegyet. Itt viszont igen sokat kellett volna várni, így átadtam a társaimnak a jegyet, magam pedig a kocsinál átöltöztem, s készítettem egy forró csokit.
A túrára ahhoz képest, hogy elsõ rendezés, nagyon sokan jöttek el (több mint négyszázan), többen, mint amire a szervezõk számítottak. Arányában több volt a gyerek is, mint más teljesítménytúrákon. A rendezõknek szerencséjük volt az idõjárással. Gyönyörû napsütéses idõben túrázhattunk, sok hóvirágot, kankalint és barkás ágat láthattunk, persze azon felül, hogy a Cuha-szurdok és a Cseszneki-vár mindig szép. A sok indulóhoz persze kellett, hogy 6-tól 20 km-ig négy távot terveztek a szervezõk, alacsony volt a nevezési díj, s nem volt szintidõ. Igazi túrázásra (teljesítménytúrázásra) kedvet csináló esemény volt.
A rajtoltatás, az ellenõrzõ pontok, és a célban az igazolás, meglehetõsen gyorsan történt, a kis rendezõi létszám ellenére. A Zörög-tetõn bõven volt toll, amivel felírhattuk az ellenõrzõ számot. A túra ár/érték aránya jó (csoki Cseszneken, csoki és tea a célban, kedvezményes várbelépõ). Az útvonal jelzése kiváló. Ott is volt szalagozás, ahol a turistajelzés miatt nem lett volna feltétlenül szükséges, bár a kezdeti szakaszon a Kõpince-forrási elágazóig nem ártott volna néhány szalag, vagy az itinerbe részletes leírás, mert ez néhány túrázónak gondot okozott, bár a szervezõk minden segítségkérõnek elmagyarázták az utat.
Számomra a negatívumot a célban teára várakozás, valamint az egy poharas tea limit jelentette (sokan inkább le is mondtunk róla), illetve sokan vettük volna szívesebben itt a csoki helyett, a zsíros kenyeret, vöröshagymával. Ettõl függetlenül a célban kicsit olyan bulis hangulat alakult ki.
„Néhány” kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél. Még csak ezután fogom elküldeni a webmesterünknek.
 
 
kpeterTúra éve: 20082008.02.13 18:08:15
megnéz kpeter összes beszámolója
Túrázz a vonatért! 20

a szervezés "erõsen kihívásokkal küzd", a tömegtúrás gyerekbetegségek a következõk voltak:

- starton az útvonalvázlat elfogyott, csak 12 km-es volt, abból is ketten kaptunk 1et
- a szürke oklevélen lehetne mit javitani grafikailag, de legalább az még jutott :)
- nem jutott viszont aktuális kitûzõ, csak 2007-es
- a célban a teát is jegyre adták, fejenként 1 pohár, no more! :-O

Érzésre mintha az itteni túrázók figyelmetlenebbek lennének, mint máshol: hátranéz, látja, hogy jönnek mögötte, nem áll félre, kérésre is csak egy keveset. Ez megismétlõdött többször.

Viszont a környék nagyon szép. Láttunk igazi, élõ :) szarvascsordát, igazi vonatot :) , igazi virágzó hóvirágot, és a Cuha patakon is pont annyiszor kellett átkelni, hogy mindenki legalább egyszer beázzon :) A cseszneki várba kedvezményes belépést szerveztek (100 Ft) a túrázóknak. Szalagozás, kihelyezett útvonaljelzések jók.

A környéket ajánlom, de nem a 2008as februári túra keretei között. Viszont ami kb. eddig egyedülálló, hogy a szervezõ a negatív dolgok miatt felhívott elnézést kérni (!) és biztosított arról, hogy jobban ügyelnek a következõkben ezekre a részletekre is. Innentõl kezdve a túra az ügyfélkapcsolatok terén tuti 5ösre vizsgázott :)
 
 
 Túra éve: 2007
nafeTúra éve: 20072007.01.30 21:00:51
megnéz nafe összes beszámolója
GPS-el mért távolság: 8,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 110 m.
Szombat reggel vékony hólepel borította a várost, amikor vonattal nekivágtam az útnak. A harmadik alagútban csaknem bent ragadt a piroska. Kényelmesen is gyorsabban tudok haladni, mint amilyen szédületes tempót produkált. Azért csak megérkeztünk Porva-Csesznekre. A jelentkezés gyorsan megtörtént, bár a regisztrációs lap kitöltését, az egyre sûrûbb hóesés nehezítette. A másnapi Hó-Fejérkére készülve, rövid túrát terveztem. Szerettem volna elérni a déli vonatot. Bõ három órám volt 6 km-re így nagyon kényelmes tempóban indultam el Vinye felé a Cuha-szurdokban. A hó alatt megbúvó jégfoltok miatt óvatosan lépkedtem. Kíváncsi voltam, milyenek lesznek most a gázlók. Az elsõn könnyedén keresztül gyalogoltam. A másodikról tudtam, hogy a kiépített része is legalább 20-30 cm mély, s mellette lehet csak köveken átkelni. Amikor odaértem, többen találgatták, hol próbálják meg az átkelést. Mivel már jártam arra, s úgy véltem ismerem is a gázlót, ezért én indultam elõre. A túra bottal kopogtatva a jeget kerestem a helyeket, hol vannak a kövek a jég alatt. Ezen a gázlón mindenki sikeresen jutott túl. Sajnos az optimizmusom, hogy a többi jóval sekélyebb lesz, nem igazolódott be, nehezebb volt rajtuk átkelni. Volt olyan hely, ahol bokáig szakadtam be a jégbe, de a bakancs beázását elkerültem. Sajnos többen nem úszták meg jeges lábáztatás nélkül. A középsõ alagút elõtt felmentünk a vasúti töltésre, s ott gyalogoltunk a vasút megnyitásának emlékmûvéig. Fentrõl egészen másként nézett ki a szurdokban vezetõ út, mint amikor a murvás úton gyalogol, vagy biciklizik az ember. Az az alpesi jellegû boltíves nyílásokkal épített fél alagút egyszerûen gyönyörû, s szépen illeszkedik a tájba.
Vinye elõtt elbúcsúztam alkalmi túratársaimtól és elsétáltam a Kõpince forráshoz, majd kis kerülõvel átmentem a szemben található barlanghoz. Érdekes, mennyi jégcsap keletkezett az elõzõ napok esõzéseibõl. Készítettem jó egynéhány fényképet, majd a vonatindulásig hátralévõ idõre bevonultam a Pokol-csárdába inni valamit. Olyan jól sikerült kiszámítanom az indulást, hogy a megállótól vagy 100 m már hallottam a közeledõ vonat kürtjét.
Szerintem ideális téli túrázó idõt fogtunk ki. Elõször hóeséssel, majd a végére kisütött a nap.
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20072007.01.27 16:35:05
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Túrázz a vonatért!


Nem terveztünk hosszú túrát, csak egy kis „lötyögõset”, kikapcsolódásképp. Reggel kisétáltunk a kollégiumtól 4km-re levõ veszprémi vasútállomásra. Hát ott egy elég tekintélyes tömeg gyûlt már össze, nem is volt elég a kis BZ, csatoltak még rá 2 kocsit. A hó szolidan szállingózott, majd Zircet is elhagyva felerõsödött, egyre nagyobb pelyhekben (az egyik tisztáson vízszintesen) hullott.



Porva-Csesznek vasútállomáson leszálltunk, ekkor gyönyörûen havazott. Egészen fehér és téli lett az erdõ. Regisztráció és a kitûzõ, majd a kéregjegy átvétele után nekivágtunk a völgynek. Ez a hely mindig nagyon tetszik, akárhányszor járok itt, de a hóesésben talán még varázslatosabb volt.


Nagyon jól éreztük magunkat, nekem sikerült a patakban (nem szánt szándékkal:) ) lábat is mosni. Külön-külön mindkettõt:). Láttunk óriás jégcsapot (úgy kábé „Csicskenye-magasságú” volt).
A túra kötetlensége sok embert vonzott, veterán túrázóktól egész kicsi gyerekekig volt minden korosztály, ami nekem nagyon tetszett. Még a kutyák is nagyon jól érezték magukat. :)

Vinyére érkezve pedig betértünk a Pokol Csárdába, ahol nagyon finom Somlói galuskát ettünk. Innen még egy kopjafához látogattunk el a piros+ jelzést követve, majd visszafele a vonatról felülrõl csodáltuk meg a völgyet, ahol az imént elhaladtunk.
Veszprém vasútállomásról ismét felsétáltunk a kollégiumba, s így lezárult a kör. Kellemes kis kirándulás volt. :)