Túrabeszámolók


Kanizsa 50/30/20/10

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.10.01 21:54:30
megnéz nafe összes beszámolója

Kanizsa 30


GPS-el mért távolság: 30,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 355 m. Ebbõl 14 km ±200 m és 170 m ±30 m szintemelkedéssel vezetett aszfalton és betonon.


Terveimnek megfelelõen, nyolc elõtt pár perccel érkeztem Nagykanizsára. Kényelmes készülõdést követõen irány nevezni. Üdvözöltem Veráékat, akik már indulófélben voltak. Elég sokan álltak sorban a nevezésnél, így beletelt egy kis idõbe, mire 08.21-kor megkaptam, a 08.15-ös indulási idejû igazoló lapot. A pulóveremet bedobtam a csomagtartóba, s végre nekivágtam a távnak. Már a készülõdés során feltûnt, milyen sokan mennek el mellettem, a rajtból kilépve, balra. A nyilak viszont jobbra mutatnak. Követtem õket. Szépen kivezetnek a városból. Balra indulva, alighanem rövidítési lehetõség volt, mivel a politikus úton (kerékpározásra nem igazán alkalmas bicikliút) megelõztem néhány olyan csoportot, akik utánam neveztek.


A város belterületi részérõl kiérve elsõ ellenõrzõ pont. Gyerekcsapattal együtt érkeztem, de szerencsémre, nem az igazolással kezdték a pihenõt, így hamar megkaptam az aláírásomat, s mehettem tovább. Hamarosan végére értem az elsõ aszfaltos szakasznak. Mivel beszámolóban olvastam, hogy nagyon sok az aszfalt, ezért úgy döntöttem, mérni fogom. A rutin megvan hozzá a montizásból, ahol szintén mérni kell(ene), ugyanis az MTSZ minõsítési szabályzata szerint más a pontszám mûúton, és terepen. Telefon elõ, diktafon progi. bekapcsol, rádiktálom az adatokat, s ballagok tovább. Ez a szõlõskerti rész, már kellemesebb, néhol egész jó a kilátás.


Bagola után letértünk az aszfaltról, majd egy kis kaptatót követõen, a murváról is levezetett a jelzés. Eddigre a tömeg is elfogyott, így többnyire egyedül róhattam az utakat. Eleinte fiatalos mellett vezetett az út, majd végre öregebb erdõbe értem. Ez az erdei szakasz igen kellemes, csak rövid. Mezei út következett. Mivel facsoportok tördelték, s minden irányba erdõs dombok határolták, így számomra nem monoton. Rengeteg az õszi kikerics. Néhányszor meg is álltam fotózni. A P+ jelzés irányváltásánál újabb ellenõrzõ pecsét. Rozoga bürün kereszteztem egy ideiglenes vízfolyást, majd rövid ideig az addigi iránnyal szemben haladtam, Újabb kanyar, újabb rozoga fahíd, s erdõben folytattam a gyaloglást. Erdõirtáshoz érve, olajos pocsolyák és kiszáradt bokrok között vezetett az út, viszont Liszóig szép a kilátás. A falu meglehetõsen rendezett. Hamar átértem rajta, s elértem a következõ EP-t. A pecséthez némi édesség járt, meg egy 70-80 éves bácsitól, a „majd megtudod, ha te is ilyen öreg leszel” stílusú érdeklõdés, a túrázók életkoráról. Mivel itt sem volt komoly ellátmány, így elõbányásztam egy szendvicset, s gyaloglás közben megettem.


A Mórichelyi-hegyen érdekes, fából készült Szent Móric szobor látható. Középkorra jellemzõ zászlót tart, a római légiók sasa helyett. Egy két fotó, s ballagok tovább. A szõlõhegy, az elején csak a nevében az. Szõlõ alig, helyette fenyõ ültetvények. A faszobor után azért a szõlõkbõl van több. Rátértem piros sáv jelzésre, s azon is maradtam, a túra végi utolsó pár száz méterig. Nos ez a mezei út már nekem is monoton. Hosszan belátható egyenes szakasz, kilátás alig. Tipikusan az a terep, aminél katonáéknál azt vezényelték, hogy „Irány az ég alja, lépés indulj!” Az elején van egy ipszilon elágazás, ahol „GPS-es segítséget kellett kérnem”, melyik ágat válasszam. Sehol egy jelzés. A bal oldalit választom, s bõ száz méter után látok jelet egy bokros facsoportnál. Ezen a réten alig van kikerics, viszont láttam néhány mezei boglárkát. Végre egy kanyar, s változatosabb lett a terep. A kis víztározó elég jól néz ki. Mindössze egy pecás áztatta a zsinórt. A következõ erdei szakaszon rengeteg gombát láttam, köztük jó sok mérgezõt. A parkerdõben javában gyérítik a fenyvest, úgy hogy az most minden, csak nem szép.


Az ellenõrzõ ponton újabb pecsét. A kapott ásványvízbõl kevertem egy kis izotóniás löttyöt, ettem egy kis nápolyit, s gyerünk tovább. Miklósfán óriási, gyönyörû formájú ciprust fotózhattam. A falu után jött még egy kis földút, s hamarosan elértem az utolsó EP-t. Pecsételés után, menet közben ettem meg a kapott pogácsát. Sajnos már nem tartott sokáig a földút. A Nagykanizsára bevezetõ aszfaltos szakasz elég unalmas, mint általában a lakott területen szokott. A piros jelzés, a vasútig tartott ki, holott a térkép szerint utána is kellene lennie. Ettõl kezdve semmilyen jelzés sem segíti a tájékozódást, pedig nem ártana. Térkép alapján beértem a célba, átvettem a kitûzõt és az emléklapot. Tombolát húztam, átvettem a nyereményt, s hazafelé vettem az irányt.


Kellemes, könnyû, õszi túra. Gyakran vezet dombok gerincén az út így szép a kilátás. Igazán monotonnak csak a Mórichelyi-hegy utáni mezei utat és az utolsó aszfaltos szakaszt tartom. Külön jó, hogy a földutak zöme füves út, így nagy esõk alatt és után is kevés a dagonya (talán ha 1-2 km), ami egy szeptember végi zalai túránál nem utolsó szempont.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800/600 Ft-ért szürkeárnyalatos, cartographia-s térképes igazolólapot, kitûzõt és laminált emléklapot kaptunk. Néhány helyen azért el kelt volna egy kis szalagozás. A rajtnál, illetve a célban alma, a Liszói-szõlõhegyen édesség, a Miklósfai-parkerdõben nápolyi, szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, illetve rostos gyümölcslé, Romlottvárnál pedig leveles tésztából készült sajtos pogácsa volt az ellátmány. A célban tombola. Ahogy elnéztem, mindenki kapott valamit.


 

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.10.11 11:15:53
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Kanizsa 30


Igazi tömegrendezvénynek ígérkezett a túra, na nem csak azért, mert egy iskolából indult, hanem azért is, mert megszokott kis csapatunk erõsen felduzzadt, hiszen két teli kocsival vágtunk neki a Nagykanizsa felé vezetõ útnak. Remek idõnek ígérkezett és mivel ezen a túrán még nem jártam, ezért teljesen felcsigázott a lehetõség, hogy egy számomra új terepen járhatok.

Viszonylag korán értünk a nevezés helyszínére, ahol épp akkor rajtolt el a korai indulók népes tömege, így viszonylag csak kisebb "tömeggel" kellett megküzdeni a nevezéskor. Itiner a zsebben, felszerelés ok, a csapat nõi tagjai sorban meglátogatták a mellékhelységet, egy alma az indító pecsét mellé és már indulhatunk is. Sajnos a túrára jellemzõ, hogy rengeteg aszfalt van benne, már csak abból kifolyólag is, hogy gyakorlatilag a város közepérõl indul. 


A városból kivezetõ út nem túlságosan érdekes, járda, zebra, úttest követi egymást, míg elérjük a város határát, ahol még mindig aszfaltozott úton haladunk, az itiner szerint szalagozott úton, ami azért fura, mert én egyetlen szalagot sem láttam, de attól még nem lehetett eltévedni. Az elõbb említett aszfalt egészen az elsõ ellenõrzõ pontig elkísért bennünket, ami a Szõlõskert nevû fogadónál volt a várostáblán túl. Pecsét a papírra, fénykép a pont melletti szoborról és már emelkedünk is bagolai hegytetõ felé.


Az út továbbra is aszfaltozott, viszont szép kilátás nyílik a városra, amit azonban nem lehet felhõtlenül élvezni a komoly pára miatt. Hegyi pincék között haladunk komoly tömegeket elõzgetve, miközben már el is érünk a második pontra, pedig csak 5 kilométert tettünk meg. Ismét pecsét és irány a szigecskei rét.


A változatosság kedvéért még mindig aszfalt, de már lefelé menetben, majd egy jobb kanyarral betértünk a rétre vezetõ útra. Itt végre elértük a túra elsõ nem aszfaltos részét. Felüdülést nyújtott a harmatos rét a sok aszfalt után, bár kissé egyhangú volt. Ezt valamelyest enyhítendõ õszi kikericsek virágzottak szerteszéjjel a mezõn. Egy huzamosabb gyaloglást követve a rét kellõs közepén értük el a következõ pontot, ahol túratársaim kajáért kiáltottak így megálltunk feltölteni magunkat. Kaja, pecsét és nyomás tovább.


Az útvonal még mindig a réten folytatódott, felváltva kisebb erdõsávokkal. Így értük el a Liszó nevû falut (ismét aszfalt), ahol elhaladtunk a két szellemi kultúrális központ (templom és kocsma), majd a testi központ (focipálya) mellett és megkezdtük újabb emelkedésünket, immár a liszói szõlõhegy teteje felé. A pontot itt sem kellett keresgetni, a csinos pontõr lányok és egy szem férfi lovagjuk adta a pecsétet az itinerre. A pecsét mellé ismét elõkerült az otthonról hozott elemózsia is.


A hegygerincen haladtunk tovább szép szõlõ pincék között. Az õsz a legszebb arcát mutatta, mindenütt gyümölcsök a fákon, dió a fa alatt és csodaszép napsütés. Sajnos nem sokáig élvezhettük, mert utunk lefelé vezetett és egy újabb, bár viszonylag rövid aszfaltos szakasz következett, mely egy végeláthatatlannak tûnõ réti útba torkollott. Ismét kissé unalomba tûnõ bandukolás következett, melybe csodaszép színfoltként lépett be a miklósfai parkerdõ tava, valamint maga a parkerdõ. Talán a túra legszebb része ez a hely. Feledtette a sok aszfaltot és a monoton réteket. A miklósfai parkerdõ közepén található ellenõrzõ pontnál nagy nyüzsgés volt, egy fél iskolányi gyerek piknikezett éppen, ezért nehezen is találtuk meg a pontõröket, de persze sikerrel jártunk. Itt elõször a pecsét mellé ellátás is járt, méghozzá 1 szál repi bonbonetti.


Tovább indulva hamar bent találtuk magunkat Miklósfa központjában (persze ismét aszfalt és innentõl gyakorlatilag végig), ahol kisebb falulátogatás után felkapaszkodtunk a Romlottvár elõtti dombra. A dombtetõn csodaszép faragott szobor tekinthetõ meg, ha kicsit letérünk az útról, de megéri. Aztán már meg is érkeztünk az utolsó ellenõrzõ ponthoz. Itt megkaptuk az utolsó pecsétet és a túra gyakorlatilag összes ellátását, 1 üveg ásványvíz vagy üdítõ valamint egy pogácsa. 


A célig a terep nem nagyon változott már, végig aszfalt. Beérve a célba tombola és egy újabb üveg ásványvíz várt bennünket a kitûzõ és a nagyon szép laminált emléklap mellé. Megvártuk még hátramaradt túratársainkat, majd elindultunk hazafelé.


Összességében azt mondhatom, hogy a túra nagyjából fele-kétharmada aszfalton vezetett, ez nem éppen kellemes, de egy a város közepébõl induló túra már csak ilyen. Túl sok látnivalóval nem találkozni, de azért a pár húzósabb emelkedõ átmozgatja az embert. Ellátás nem igazán van, õszintén szólva, bár jól esik az ásványvíz, de nem az utolsó 2 km-re tenném, hanem inkább a liszói szõlõhegyi ellenõrzõ pontra. Ott több értelmét látnám.


Köszönöm a lehetõséget!


A túra trackje

 
 
JakabTúra éve: 20122012.10.03 09:15:26
megnéz Jakab összes beszámolója

Képes beszámolóm itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
okt50tomiTúra éve: 20122012.09.30 11:50:54
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Kanizsa 30




Összegségében egy kellemes túra, ahol jól követhetõ az út, aminek a végén nagyon ötletes a tombolahúzás(,ahol akár pendrive-ot is lehet nyerni, de nekem sikerült a Dél-Zalai Vízmû könyvét húznom. :D)



Pozítivumok:



  • Kedves, lelkes szervezõ csapát

  • Sok középiskolást megmozgatnak

  • Szép a Miklósfai parkerdõ

  • Tombola

  • A legfiatalabb és legidõsebb indulónak külön díjazás

  • Eddigi túráim legszebb emléklapja

  • Évente változó emléklap és kitûzõ (ebbõl csak 3 fajta van)

  • Frissen vannak felfestve a jelzések, amelyeken haladni kell

  • Az elején, a jelzetlen részen a járdára felrajzolt nyilak mutatják az irányt

  • Ár érték arányban nagyon jó


Negatívumok



  • Az ellátás szerény, 2db fél literes víz és 2db bonbontti

  • Diákok az ellenõrzõponton kapott édesség papírját, víz flakonját eldobálják a pont után nem sokkal az út mentén

  • Sok szemetes területen halad az út


Jobbítási javaslat:



  • A végén, a jelzetlen részen a járdára felrajzolt nyilak segíthetnék az irányt

  • Szemetet összegyûjthetnék a túra elõtt a szervezõk, a környék diákjainak segítségével, de ez lehet, hogy csak a személyes környezet szépítési mániám. :) Egyrészt a gyerekeket a tisztább környezetre nevelnék, másrészt a távolról érkezõ turisták nem azzal mennének haza, hogy az itteni emberek annyira igénytelenek, hogy saját maguk alá szemetelnek.

 
 
 Túra éve: 2010
kekdroidTúra éve: 20102010.09.29 18:07:51
megnéz kekdroid összes beszámolója

Kanizsa 30


(Ugye, nem olyan égõ, hogy már harmadszorra írok ugyanarról a résztávról? :))


Lovászi, Tornyiszentmiklós, szép a piros négyszög jelzés, lassabban a körforgalomban, Dobri, Csörnyeföld, mit keres a motoros az út közepén?, Muraszemenye – Aligvár, ezzel biztos sokan viccelnek, Murarátka, ez rövid volt, Letenye, állj már meg a stoptáblánál, Becsehely, Becsehely-Újmajor, Eszteregnye, jelképesen integess a szõlõhegynek, Sormás, Nagykanizsa, lassabban abban a körforgalomban!, be a belvárosba, _lassan_abban_a_rohadt_körforgalomban_, útfelújítás, a nyáron is itt volt, csak akkor nem tûnt fel, jobbra a benzinkútnál, vagy késõbb, ni, nem ezt a pizzériát ajánlotta SzLA?, a keresztezõdésben jobbra, platánsor, vagyis Platán sor, gimnázium, kézifék, jól van KITT, ügyes voltál.


Iskola, nagy lendülettel belépünk négyen, a háromfõs Repkény-testvériség és jómagam, odabent nagy a nyüzsgés, szívélyesen üdvözölnek. Nevezés, itiner, várakozás, mert korán érkeztünk, nyolckor rászabadítják a rövidebb távok mezõnyét is a Nagykanizsa környéki turistautakra. Ligetes lakótelepen haladunk egy ideig a kékesszürke égbolt alatt, rákanyarodunk a zöld keresztre. Felszállópálya. Egyenesen trappolunk, enyhén hullámzik az utca fel, le, fel, le, megint le. Kiszámolom, hogy a Venezia EN-t van esélyünk lefotózni az útátjáróban, de csak akkor, ha kábé húsz percet késik. Szalagozásra térünk, kimarad a Csónakázó-tó, mert elkerülõ vagy gyorsforgalmi utat építenek, nem kívánt törlendõ. Tréfás kedvû helybéliek vagy tréfás kedvû mások átkötötték a szalagokat az út túlsó felére, mintha a szalagozás visszatérne a zöld +-ra és egyetlen célja csak a túlparti járda paramétereinek a bemutatása lenne. Visszatérünk a szalagokhoz, az utánunk jövõk már nem dõltek be a csábításnak. Keresztezzük a 30-as vasútvonalat, magányos ismétlõjelzõ mutatja lehangolóan, hogy a fõjelzõn Megállj! jelzés van. (F1 Jelzési utasítás 2.21.3.) Kékbe öltözött futó poroszkál el mellettünk, utána nem sokkal mi is megérkezünk a „Kereklámpás Zsiguli Tájfutó Bójával” ellenõrzõpontra, amelyet Szõlõskert, fogadó névvel álcáznak.


Szõlõhegyre baktatunk fel, erre mondaná a DDK atlasz, hogy jellegzetes zalai táj. Szerény, pici házikók sorakoznak a dombról meredeken lebukó telkek tetején, sok telken kint vannak, gondozzák a kis szõlõt, veteményt. A háttérben északnyugaton Nagykanizsa, délkeleten másik szõlõhegy. Megérkezünk Bagolára, ellenõrzõpont, gyors továbbhaladás, elhagyjuk Nagykanizsát, megint. Hangulatos kis erdei útra térünk rá, amely hangulatosan vagy tizenkét méter széles és egy, diszkréten a tájba simuló Caterpillar markoló tolat rajta nesztelenül. Út épül, itt is, nagy piros pont az építkezõknek, hogy a jelzett fákat meghagyták. Egyelõre. Irány a rejtélyes módon Szigecskei-rétnek nevezett célterület. Útközben sok érdekes nem történik, hacsak az nem számít érdekesnek, hogy egy kunkornál útvonalkövetést hajtunk végre és közben átvágunk az útra települt tíz centi mély zsombékoson. Láb nem marad szárazon, kivéve Daniét, aki búvárcsizmában jött. Trappolunk tovább, a dombvidék szép, a felhõk alacsonyan röpködnek szanaszét az égen, a réti út alig sáros és jól járható. Valamint nyílik az a kicsi lila virág, amelyik szeptemberenként ellep erdõt és mezõt és szentimentális hangulatra hangolja a beszámolóírót. Kezd hiányozni a pontõrök általában messzirõl látható tanyája, ezért cselesen átverem a Repkény-testvéreket azzal, hogy elhintem soraik között a kételyt, miszerint már lennie kellett volna a pontnak. Kerek repkény javallatára azonban továbbhaladunk és egy szakasztott ugyanolyan kanyarnál, ahol én hiányoltam õket, megmutatja az ellenõrzõpontot, kétfõs õrségével.


Átkelünk egy kissé rozoga fahídon, egy labilisnak tûnõ deszkapallón és egy ténylegesen labilis másik fahídon, ezzel elhagyva a kicsi lila virágok rétjét. Meredek kaptató áll elõttünk, oxigénpalack azért nem kell, meg hágóvas sem. Gumicsizma inkább kellene, de a hegyi szántásnak csak egy rövid szakasza sáros. A merész, tengerszint felett kb. 200 méteres oromról Liszóra érkezünk, megcsodálva az apró falu látnivalóit, a kitüremkedésre épült templomot, a szépen gondozott sportpályát és a faluházat. A kocsma közelebbi megtekintésérõl lebeszélem magam, fõleg, mivel elkezd csöpörögni az esõ és senki nem mutat hajlandóságot arra, hogy bejöjjön velem. Felballagunk a liszói szõlõhegyre, a temetõ kerítésén zavarbaejtõ felirat tájékoztat: „Nem parkoló!” Alatta: „Parkolóhely”. Ahogy tetszik. Útközben tesztelem a szüreteletlen szilvát néhány fáról. Finom. Felérünk a haranglábhoz, a szokásjog nem érvényes ma a pontok elhelyezésével kapcsolatban: még száztizenhét métert kell megtenni a jelzett úton, ott vár a pontõr és a cukorka. Jókívánságokkal és cukorkával ellátva tovabandukolunk. 


Még hosszasan kanyargunk a szõlõhegyen, érintjük a Mórichelyi-hegyi keresztet, ahol egy hófehér kõfeszület mellett egy sötétbarnára festett szomorú római katona támaszt egy lándzsát. Na, õ Szent Móric. Kerek repkénnyel beállítunk egy kissé magas sebesség alapjelet, ezt kell tartani a testvériségnek, akik enyhén lemaradva tartják is. Hosszú, nyílt, egyenes az út, ennek megfelelõen kissé unalmas, még egy árva traktor sem szántogat a környéken. Egy elágazásnál hangokat hallunk meg, jobbról. Nem eltévedtek, rövidtávosok, itt csatlakozik vissza az út a Szigecskei-rét felõl. Felsétálunk a tópartra, sikerül a helyes irányból megkerülni, a régi piros sáv helyén masszív dzsungel burjánzik. Jobb híján az iszapbarna szín minden árnyalatában játszó tó túlfolyó csövére is festettek jelzést, eredeti megoldás. Átsétálunk a fenyvesen, a fák alatt második erdõ növekszik, gombából, az egyik boszorkánykörbõl eltávolítok egy másfél literes mûanyag palackot, mint oda nem passzoló objektumot. Megérkezünk – az 50-es távon legelöl haladó úriemberrel egyidõben – a Miklósfai parkerdõ ellenõrzõ- és kólázópontra. Én legalábbis kólát óhajtok, valamint ostyarudat, mert utóbbi finom, elõbbi meg koffein. Elõrelátóan bekészítettem az ezüst étkészlet mellé a tavalyi túrán kapott, eredeti KanizsásTM fémbögrémet is, ebbõl finom ám a kóla, csak el kell mosni, mielõtt nagyon kikezdi a fémet a foszforsav. Besétálunk Miklósfára és átsétálunk rajta és kisétálunk belõle, egy fekete tartálynál impozáns kilátás nyílik Nagykanizsa laposan elterülõ házaira. 


Hétvégi telkek között ballagunk, Romlottvár alatt most sós/sajtos kifli jár mindenkinek, szegény pontõr vélhetõen nagyon unatkozik. Elbeszélgetünk kicsit, a helyi és országos mûemlékvédelem szûkös költségvetésérõl és az ebbõl fakadó állagmegóvási nehézségekrõl, amíg megérkeznek a Repkénytesók. Azután lelépünk, újra elõkotrom a menetrendkönyvet, de a következõ másfél órában sem páros, sem páratlan személyszállító vonat nem halad át ott, ahol mi keresztezzük a vonalat. Még úgyis menni kell egy kicsit, eleinte tovább a kertek alatt, aztán valami mûúton és mindenféle utcákon is. Már a város szélén járunk, amikor éjfekete BMW fékez le mellettünk, a sofõr Gyékényes iránya felõl érdeklõdik. Ilyenkor jó, hogy van nálam térkép, színes, amelyen együttes erõvel meg tudjuk állapítani az említett község koordinátáit. BMW egyenesen el, mi pedig jobbra el, sétapark, vasút, kórház, iskola: cél. Utóbbi eseménydús hely. Gratulációk, mosolygás, ajándék turisztikai folyóiratok kilószám. Valamint tombola, sikerül nyernem egy bankkártyának álcázott pendrive-ot. Még egy ideig elbeszélgetünk Máriával, mint társfõrendezõvel, megtudjuk, hogy voltaképpen teljesítjük a Dél-Zala Bakancsosa kritériumait, aztán vérnyomást is méretünk, ha már a rajt elõtt nem mérettünk. Összegzek: lelkes, kedves rendezõk, szép útvonal, szép díjazás. Továbbá: rendkívüli esemény nem történt. (Ezt már nem tudom, melyik túránál olvastam egy beszámolóban, de nagyon bejött. :)) Ennyi nekem elég is. Köszönöm a túrát a Kanizsásoknak és a Mezõs Természetjárók Klubjának – a két társaság emblémája erõs rokoni vonásokat mutat – és természetesen a társaságot Kerek repkénynek, Dórinak és Daninak. Lassan tényleg az ötvenesre is vissza kéne jönni.


A célból visszasétálunk az autóhoz, ma is jót kirándultunk, beülünk, öv becsatol, gyújt, indít. Esõ leszakad. Kékdroid széles mosollyal az arcán kapcsolja be az ablaktörlõt. Indulhatunk.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2009
lükepékTúra éve: 20092009.10.05 12:05:02
megnéz lükepék összes beszámolója
Kanizsa 30

Most, hogy arrafelé idõzünk sokat, jól végigjárjuk a dunántúli túrákat, Kanizsát se hagyhatjuk ki. Reggel nem túl korai keléssel is kényelmesen elrajtolunk 9 elõtt, én csak a kapu elõtt várok a kutyával, nem néztem, van-e vérnyomásmérés. :) Eb egy kijövõ pár elõtt pózol a fényképésznek, remélem, minimum a polgármester volt az, és címoldalon színes fényképen jelenik meg majd Zsoli. :)
Végre nekiindulunk a túrának, megnézzük a fél várost, mire kijutunk zöldbe. Igaz, a város is zöld. :) Sajna az aszfalt sok, késõbb majd kevesebb lesz. Szeretjük az õszi szõlõhegyeket, a szép tájat, a napsütést.. :) Ebbõl bõven volt a túrán, elégedettek vagyunk. A hosszú-hosszú rét csodálatos, szigorúan követjük a kanyarokat, mások nem annyira szigorúak magukkal. Enyhe félálomban járom az utat, lappang bennem valami nyavalya, déltájt elkezd folyni az orrom. Fogynak a kilométerek, 20 körül úgy érzem, hogy innen bármennyit tudnék menni, igaz, szigorúan ezzel a csigatempóval. Gethe úr kezeli a pecsételõlapokat, én csak megyek, amerre õ mondja. Újabb szõlõhegy, újabb aszfalt, pihenõerdõ, aszfalt, mindjárt Kanizsa. Kanizsa szélén felélénkülök, olajfúró izék állnak egy telken, ja itt iskola is van a témában.. Nagy parkos rondabetonkerítéses intézmény mellett megyünk el, ez mi lehet.. Majd temetõ szovjet emlékekkel (laktanya volt az elõbb mégis?), balra bauhaus stílusú kényelmes házak, szép telkeken, városliget... Hüldezek jobbra-balra, ez gyönyörû!! Némi otthoni netes keresés fényt derít ezekre, olajtársaság által épített lakóházak (gondolom mérnököknek, hivatalnokoknak), katonakórház, laktanya, minden volt itt. Hamar a célban vagyunk, minden földi jót kisorsolnak nekünk, még elkanyarodunk egy-két geoláda megkeresésére, aztán egy kis cukrászda, végül irány haza. Szép túra volt.
 
 
r.eszterTúra éve: 20092009.10.04 14:13:36
megnéz r.eszter összes beszámolója
Kanizsa 50, avagy egy hosszú nap elsõ szakasza

Táv: 47 km (gps-szel mérve: 53 km )

Szombat hajnalban fél 4-kor csörög az ébresztõ… Még gyorsan átfut az agyamon a kérdés: „kell ez nekem?!” Ez azonban nem lehet kérdés, így gyorsan összekapom magam, hiszen 4-kor már itt vannak a pajtások, kocsiba be, irány Nagykanizsa. Muszáj korán indulni, mert Kanizsa 50 után még vár az Éjszakai Mecsek :) Útközben sok kis rókát láttunk az út mentén, közben próbálok lelkileg felkészülni a ma rám váró 90 km-re. A rajt a Mezõ Ferenc Gimnáziumban, ami nosztalgikus emlékekkel tölt el :) Nevezéskor egy ajándék fém bögrét is kaptunk, alján a Kanizsa túrák emblémájával. 6:10-kor már indulunk is. Az elsõ ellenõrzõpont a város határában lévõ Csónakázó-tó volt. Nagyon szép látványt nyújtott a tóról felszálló pára, a reggeli hûvösben, ahogy az ébredezõ nap sugarai cirógatták a víztükröt.
Származási hely: Kanizsa 50 + Mecsek éjszakai (2009.09.26.)

Itt ért minket utol Rudi, akivel a Roki 70 mélypontján találkoztam, és kerestük az utat egy órán keresztül a méteres gazban:) Ezután új túratársunkkal együtt mendegéltünk tovább. Utunk ezután a Nagybagolai szõlõhegyre vezetett, ahol a napfelkelte és a „hegy” tetején álló kápolna szolgáltatta a látnivalót a második ep-ig. Ezután rövid erdõs rész után a Szigecskei réten kanyarogva értük el a 3. ep-t. Gyönyörû reggelünk volt, a fûszálakon csillogó vízcseppek és a napfényben felszálló köd igazán széppé varázsolta a tájat.
Származási hely: Kanizsa 50 + Mecsek éjszakai (2009.09.26.)

Ezután erdõn, dombon, és szántóföldön áthaladva értük el Liszót. Innen aszfaltúton haladva mentünk Zápolca magaspontig, ahol a negyedik ep. volt. Innen végtelennek tûnõ kõzuzalékos és ’murvajó’ úton mentünk, majd egy erdészeti sorompót követõen megváltó földúton Nemespátró faluba. Itt a helyi kocsmában volt az ellenõrzõpont. A falut elhagyva szántóföldön át jutottunk fel a dombtetõre, ahonnan szõlõhegyen keresztül értük el a védett hatalmas szelídgesztenye fákat. ( Ezen a részen még rengeteg szelídgesztenyével találkozunk, még sosem láttam ennyit. )
Ezután jobbra, fenyõültevények között megyünk Surdra. A horgásztó mellett elhaladva, egy védett platánsoron megyünk végig. Hatalmas fák voltak, próbálkoztunk a lefotózásukkal, de képtelenség volt egy fát egy képben megörökíteni :)
Származási hely: Kanizsa 50 + Mecsek éjszakai (2009.09.26.)

A platánsor után egy jobbra történõ kitérõvel találjuk a Süsü presszót a 6. ep-vel. Itt tartottunk egy rövid pihenõt, közben a pontõrtõl megtudtuk, hogy Zalát a fenyõ hazájának is nevezik, ezt igazolja az a rengeteg fenyõültevény ami mellett elhaladtunk. Itt voltunk kb féltávnál, kicsit közelebb a végéhez mint az elejéhez. Innen felmászunk egy dombtetõre, majd szántóföld, murva és erdõben megy az út. A 7. érintõpont után aszfaltúton megyünk Liszó felé, majd a piros jelzést követve érkezünk újra a Szigecskei rétre. A horgásztó mellett elhaladva ismét erdõ, majd az arborétumban lévõ pihenõnél találjuk a 8. ep-t. Itt már kezdek csoffadni, és aggódom, hogy fog menni az éjszakai túra. Nekigyûrkõzünk a maradék kb 7-10 km-nek. Miklósfa városrészen áthaladva aszfaltos és kõzuzalékos úton megyünk a cél elõtti utolsó pontig. Útközben egy nagyobb iskoláscsoporttal is találkozunk. Nem tûnnek gyakorlott túrázóknak, az egyik lány zokniban ügyetlenkedik a kavicsos úton :) Itt Andrással nagy örömünkre újra várazhattunk kicsit, hiszen csak pár száz méter kitérõ volt az ún. Romlottvár romjaiig. A várat a valóságban Botszentgyörgy várának hívták, és egy kis családi vár volt. Feleslegessé válva elpusztult, anyagát széthordták. Feltárása, romjainak konzerválása az 1980-as évben történt meg.
Származási hely: Kanizsa 50 + Mecsek éjszakai (2009.09.26.)

Innen már csak a célba kellett bedöcögnünk, ahol az oklevél és kitûzõ átvétele után különbözõ nyereményeket is sorsoltak.
Végülis 10 óra alatt teljesítettük a távot. A túra pozitívuma, hogy a jelzések nagyon jók, eltévedni szinte lehetetlen, de emellett még egy precíz útvonalleírást is kaptunk külön füzetben. Minden ellenõrzõponton másmilyen, az adott helyet jellemzõ dolgot ábrázoló pecsétet adtak. Viszont nem rajongtam a számomra túl sok aszfaltért, illetve jól esett volna ha nem csak egy ponton kapunk inni.

Egy kis üldögélés után irány Pécs, a 2,5 órás út alatt ásványi anyag pótlás és rákészülés a következõ túrára:) De ez már egy másik történet.

 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.09.29 14:58:43
megnéz kekdroid összes beszámolója
Kanizsa 30

Ébresztõ hajnalok hajnalán, Kerek repkény megy és testvéreit kirugdossa az ágyból, amíg én bambán kevergetem a kávémat. Gyors reggeli után irány Nagykanizsa, a Kerka-völgyi országút kátyúi helyett most a Lovászi-Tornyiszentmiklós-Letenye útvonalon közelítjük meg a helyszínt, Letenyétõl a gyér forgalmú 7-es utat preferálva az autópályával szemben. A Mezõ Ferenc Gimnáziumnál nem jártunk olyan régen, hogy elfelejthettük volna az odavezetõ utat, így még bõven a rajt elõtt sikerül megérkezni. Az iskolában szépen benevezünk, megkapjuk a térképes pecsétgyûjtõ lapot és külön füzetben az útleírást, mindenféle hasznos tudnivalóval kiegészítve. Jár továbbá fejenként egy fémbögre, a talpán a túra - és a város - címerével, impozáns, ezzel háromra emelkedett a teljesítménytúrákon kapott ivóeszközeim száma. :) Odakint már szép sor áll a rajtbélyegzõt adó srác elõtt, nyolcig senki nem rajtolhat. Addig is, a Szív világnapja, vagy mi a csoda keretében mûködik egy mérõállomás, lehet vérnyomást, BMI-t (ez mi lehet?), testzsírszázalékot méretni, nagyon lelkesen lemázsálnak. Elteszem a papírt, hogy majd a célban is kérek egy vérnyomásmérést, de fájdalmamra addigra hazamennek. Repkény és testvérei addig elhaladnak a sorral, még a bélyegzésnél utolérem õket, elindulunk, kimegyünk a jelzett (Z+) útra. Sokan, fõleg helybéliek, mindenféle bevásárlóközpontok parkolóin keresztül találnak egyenesebb utat, hiába, a megszokás nagy úr. :) Gyorsan átéljük a túra összes kellemetlenségét: egy négyfõs lánycsapat üvölteti a zenét a mobilról (nem recseg, fejlõdött a telefongyártás!); eldobott bögrésdobozt találunk két méterre egy kukától; két középiskolás-forma fiú bõszen füstölve túrázik (és ötöst kap a teljesítést igazoló oklevélért testnevelésbõl?). Ezek után tökéletesen zavartalan az út, végig a maradék 28 kilométeren. :)

Elérjük a Csónakázó-tó elõtti vasúti átjárót, a menetrendbõl már kinéztem magamnak a 8510-es személyvonatot, lefotózni. Legnagyobb meglepetésemre egészen pontosan érkezik, de éppen valahol az útátjáró elõtt érhet véget egy lassújel, mert a 3313-as Cirmos alaposan felgyorsít és a kép enyhén bemozdul. Egy szintén ott várakozó sporttárs szintén kiéli a vonatfotózási vágyát, kilépek, mert a Kerek repkény&co. már az ellenõrzõponton vár. Elsétálok a reggeli fényben igen impozáns tó mellett, az ellenõrzõponton gyorsan megkapom a pecsétet, Repkény vár, testvérei már elléptek, de még a Bagolai-hegyre vezetõ úton utolérjük õket. A szõlõhegy a szokásos szüreti-szüret utáni állapotban van, sokan munkálkodnak már a "hegyükön", néhányan kíváncsian nézik, ahogy elsétálunk. Mind nyugat, mind kelet felé szép a kilátás, Nagykanizsa házai tornyosulnak az egyik oldalon, a háttérben a Rockenbauer túráról ismerõs, szép emlékû dombok sötétlenek. Kelet, délkelet felé már a somogyi dombok látszanak a távolban, az ország számomra még jórészt ismeretlen csücskében. A következõ pont Bagola elõtt vár minket, még a hegyrõl való leereszkedés elõtt, pecsét, indulás tovább. Valahol talán ezen a szõlõhegyen fotózunk egy csúnyán megrongált kõkeresztet. (Nem tartozik szorosan ide, de amikor végignéztük délután a fotókat, sem a Repkény által készített kép, sem az én képem többszöri próbálkozásra is csak sokára töltõdött be, holott a többi gond nélkül, egybõl feljött, ahogy lapozgattuk. Amikor beforgattuk, akkor meg ezeket csak nem akarta elmenteni - nem vagyok egy babonás ember, de gyorsan töröltem mindkettõt. :)) Bagolán rátérünk a P+ jelzésre, elhagyjuk Nagykanizsának ezt az apró külterületét, betérünk az erdõbe.

Irány a Szigecskei-rét, hosszan sétálunk az erdõ mellett, a táj egyszerûen szép, fölösleges lenne túlragozni. Fogynak a kilométerek, megint ellenõrzõpontot találunk, majd átkelünk egy fahídon és irány a túra leghosszabb emelkedõje, amelynek a végén szabályos, bár kissé megdõlt csúcskövet találunk. Szép a kilátás Liszóra, illetve a keletre a közeli tóra, meg lehet számolni a parkoló autókat. :) Liszó egy szépen gondozott parkkal (kissé fellengzõsen parkerdõnek írja a tábla odébb) fogad, vén fák között sétálunk a község központja felé. Az ellenõrzõpont a tavalyihoz hasonlóan nem a faluban, hanem a szõlõhegyen van fönt, a kocsma négyõnk közül csak rám van némi vonzerõvel, kávészakmailag, de társaság hiányában nincs kedvem betérni. Különben is, reggel megmondták, hogy magas a vérnyomásom. :) Az ep. elõtti emelkedõn egy dülöngélõ bácsit érünk utol, elmeséli, hogy tavaly ugyanitt egy tanárnõ pihent a ponton, õ pedig mindenféle ajánlatot tett neki, hogy mit csináljon, amíg az osztálya odaér. Nekünk is ajánlja, hogy ha elfáradunk a túrán, hát húzódjunk be a bozótosba és rajta! Alig dõlök a röhögéstõl. :) Ellenõrzõpont, szponzor által felajánlott nápolyival, meglepõen finom, csak picike. Elhagyjuk a szõlõhegyet, megint megtapasztaljuk azt az igénytelenséget, ami itt az árokba borított szeméthalom formájában ölt testet. Rövidre zárva az 50-es táv körét (jövõre megint arra kéne menni, huszadik rendezés lesz) elérjük a Miklósfa elõtti hosszú rétet, amely mintha nem nagyon akarna véget érni.

Itt megelõzünk néhány, a 20-as távon induló ifjú sporttársat, akik elõször vígan elindulnának Murakeresztúr felé, de aztán nem hagyjuk õket. A rét felett két nagyobbforma ragadozómadár kering, széttárt szárnyakkal róják köreiket. Aztán Kerek repkény majdnem belegyalogol az egyik áldozatba, egy, a nyakánál jól látható folytonossági hiányban szenvedõ macskába. Elérjük a parkerdõ déli végében lévõ halastavat, az itinernek, emlékeinknek és a földre fújt nyílnak megfelelõen nyugatról kerüljük az állóvizet. Holott keletrõl kellett volna, a jelzés mindkét úton megvan, de a miénk valamelyest susnyásabb. Vicces, amikor visszanézve a piros sáv elágazásában háromfelé is el lehet indulni. :) Elsétálunk a fenyves mellett, sajnos most a kevés csapadék miatt csak kevés gombát lehet látni, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Elérjük a parkerdei ellenõrzõpontot, itt kapunk ízlés szerint kólát vagy narancslét, édességet, ilyesmit. Repkény és húga felavatják az új bögrét, Repkény öccse inkább poharat kér, én meg a Szurdokos bögrét applikálom. Szûk negyedórás pihenõ után elporoszkálunk, végigsétálunk Miklósfán, ahol egy kisfiú büszkén játszik az úton a távirányítós Ferrarival, majd még büszkébben hagyja, hogy Repkény lefotózza az impozáns jármûvet. Miklósfáról már csak be kell sétálni Nagykanizsára, ez a szakasz nem rejt már különösebb látványosságot, hacsak nem a szépen gondozott városi parkot. Valamint egy templomot, amelyet éppen esküvõre díszítenek fel, a színes ablaküvegeken beáramló fény nagyon hangulatossá teszi a belsõ teret.

Megérkezünk a célba, nem sokan vannak még itt, megkapjuk a kitûzõt a második teljesítésért (ez sárga), húzunk a tombolán - a nyeremények sorban: esernyõ, térképtartó, sapka, lufi, meg még más ajándékok. Repkény megemlíti, hogy nekem ez a századik sikerült túrám, széles mosoly kíséretében kapok egy szép, Kanizsa címeres laposüveget. :))) Köszönet mindezért, és a túra megrendezéséért, jövõre kis szerencsével újra el tudunk jönni. Visszafelé eseménymentes út, érkezés után bableves ipari mennyiségû fogyasztása zajlik.

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2008
JakabTúra éve: 20082008.10.02 14:01:27
megnéz Jakab összes beszámolója
Kanizsa 30

Szombaton reggel álmos szürke nyúzott idõben indult a túra. A gimnázium elõtt jó sok diák csoportosult, láttam is, ezektõl Maci vérszemet fog kapni, és sietni fogunk.
És hát lõn, így is lett. 

A városból kifele menet elhaladtunk a víztározó és néhány kocsma mellett, majd kiértünk a Csónakázó-tóhoz, ahol az elsõ etap volt.
Pecsét, és már indultunk is tovább.
Maci jó ütemet diktált, szokás szerint már az elsõ pár km után folyt rólam a víz.
Végül is így méregtelenítést is végzek túrák alatt. :-)
Beértünk hamarosan Bagolába, ahol a szõlõhegyre vezetett utunk. Igencsak szüret volt mindenhol, és nagyon élveztem a dimbes-dombos környéket, a friss must illatát, és az ápolt kis pincék, kertek sokaságát.
Elõjöttek a gyerekkori emlékek, a zalai nagyszüleimnél sokat szüreteltem.

Az idõ kegyes volt hozzánk, bár nem sütött a nap, a hõmérséklet kimondottan túrázós volt. Az õszi szõlõk között jó volt túrázni, a gesztenyék már potyogtak, és az õszirózsák színes fejecskéi sok-sok kertbõl nevettek ránk.

Sûrû réteken is áthaladtunk, itt meg gombák sokasága fogadott. Pöfeteg, csepörke, (ezt Zalában mondják így) és az erdõkben sok-sok õzlábgomba. Fájt a szívem otthagyni õket, de sajnos ez most teljesítménytúra, nem gombászás volt.

Az egyik etapnál egy szép erdei tisztáson finom üdítõkkel vártak minket a pontõrök. Mindenütt kedvesek és barátságosak voltak. Hiába no, zalai vér folyik az ereikben. 

Nem emlékszem pontosan minden ellenõrzõpontra, (benne volt Liszó is) de az utolsó pontnál, Romlottvárnál kapott óriási pogácsát szívesen megettük.
No, megtette a hatását, el is tévedtünk.
Nem tudom hol mentünk félre, végül is pár plusz km után visszataláltunk a keresett útvonalra.
Így aztán egy-két emberkének sikerült elõbb beérnie mint nekünk, Maci nagy bánatára.

Az utolsó km-ek a városban már nagyon elfárasztottak, jó volt a kedves szervezõk tárt karjaiba érkezni.
A Kanizsa túrák híresek a tomboláiról, ezért a végén mi is húztunk egy cetlit, én térképet nyertem, Maci útijátékot.

Jó kis túra volt, ide szívesen visszajövök jövõre is.

Hazafele még begyûjtöttünk egy-két pecsétet a Dunántúli templomromok akció keretében, és meg kell jegyezzem, a Somogyvári történelmi emlékhely nagyon kellemes élményt és látványt nyújtott.
Ugyanígy a Somogyvámosi Pusztatorony is, amirõl még sosem hallottam, és nagyon érdekes.


 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.09.29 10:44:55
megnéz kekdroid összes beszámolója
Kanizsa 30

Nem kis tömeget látunk indulni a túrának otthont adó iskolából, ahogy megérkezünk Nagykanizsára, viszont a nevezéskor már nem kell sorba állnunk, rögtön érkezéskor kezünkbe nyomnak egy kis, színes füzetkét. Késõbb nézem meg, ez az itiner, színes borítóval, benne az összes távról leírással, a nevezetességek rövid felsorolásával. Korrekt. A megfelelõ asztalnál nevezés után a kezünkbe nyomnak egy A/4-es térképvázlatot, hátoldalán a pontok adataival és a pecsételésre szolgáló négyzetekkel. (Nem is kell több a tájékozódáshoz, a jelzések – papírra kitûzött és fluoreszkáló festékkel felfújt nyilak teljesen elegendõek.)

Ahogy kilépünk a kapun, le is fényképez egy rendezõ mind a négyünket – Kerek repkényt, két testvérét és jómagamat. Elindulunk, rögtön megelõzünk egy egész nagy csoportot, akik a jelek szerint majd késõbb kanyarodnak le a zöld kereszt jelzésre – nem is látjuk õket többet. Elsétálunk a 61-es út mentén, majd letérünk a Csónakázó-tó felé. A fák kezdenek õsziesre váltani, de még többségében inkább zöldek a levelek, kiérve a tóhoz viszont barátságtalan, felhõs, valóban õszre jellemzõ égbolt fogad minket. Tavaly egyetlen kósza felhõ tükrözõdött a tó vizében. Pecsételünk, átkelünk a fõúton és irány Bagola, emelkedõ úton kaptatunk ki, szõlõhegyre fel. Diákcsoportot elõzünk, lelkesen fényképezkednek a Nagykanizsa vége táblával – jaj, de ismerõs helyzet. :D Bagolán kapunk még egy pecsétet, megyünk tovább, immár a P+ jelen. Az idõ nem válik szebbé, néhol szeles, mindig felhõs, elõny viszont, hogy nem esik, nincs sár és nem égünk szénné a napsütésben sem.

A táj nem változik túl sokat: szálas bükkerdõk, dombvonulatok, amelyek magasabbnak tûnnek, mint amekkorák valójában, széles, kijárt utakkal, amelyek között csak ritkán van egy-egy egynyomos ösvényen való átkötés. Egy ilyen dzsungelszerû szakasz elõtt elõzünk meg egy újabb, nagy létszámú diákcsoportot, három mobiltelefonból négyféle „zene” üvölt, ezért aztán igazán érdemes volt túrázni jönniük. Kilépünk, elhagyjuk a zajforrást, Repkény testvérei viszont egy idõre beragadnak mögéjük, aztán jönnek õk is. Kiérünk a Szigecskei-rétre, nagy kanyart tesz az út és a rét közepe felé megtaláljuk az újabb pontot, cukorkát adnak, aztán irány tovább. Felcaplatunk egy meredekebb parton, kimegyünk az erdõbõl, beszántott dombhát kellõs közepén magassági ponton készítünk csúcsfotót. (~200 m tszf., tyû!)

Liszó következik, itt nekünk nincs ellenõrzõpont, elválik viszont a hosszútáv Nemespátró felé. Mi a P+-on maradva felsétálunk a soron következõ szõlõhegyre, ahol újabb pecsétet gyûjtünk be. Elkanyargunk a telkek között, egy rettentõ vézna macska állít meg keserves nyivákolással. Kap valamelyik szendvicsbõl egy szelet felvágottat, felkapja és elinal vele a bokrok közé. Mi sétálunk tovább, szemétlerakóval búcsúzik tõlünk a hegyi telep, nem túl barátságos látvány. Megérkezünk a hosszútávval újra közös szakaszra, hosszú egyenes út, az erdõhöz még épp látótávolságban, a szántás közepén, szembeszélben.

A jelenlegi idõjárásban ez a szakasz nem is tart olyan sokáig, beérünk a fák közé, néhol fenyves foltok jelennek meg, aztán a miklósfai pont következik. Itt üdítõitalt kapunk és rövid pihenõt szavazunk meg magunknak. Olyan rövidet, hogy épp van idõm elmosni a kék szurdokos bögrémet és már indulunk is. Szinte rohanunk, amit azzal tudok csak magyarázni, hogy már aránylag közel van a cél. Áthúzunk Miklósfa házai között, a buszfordulónál elhagyjuk a falut, innen Kanizsa határáig hétvégi házak között talpalunk. Romlottvár, ellenõrzõpont. Vár sehol („állagmegóvása nem megoldott...”), óriás sajtos pogácsa kompenzálja a mûemlékhiányt. Rögtön rossz irányban, a zöld sávon próbálunk elindulni, a minket szorosan követõ sporttársak kiabálnak ránk, sajnos én már hiába eresztek el egy Hahó-t, az elõttünk levõ pár messze jutott már. Remélem, azért idõben kapcsoltak még.

Elõttünk van még egy nem túl jellegzetes útszakasz, amelyet egy hangulatos sétakert próbál színessé tenni (közvetlen a vasúti felüljáró elõtt), feledtetve a monoton menetelést. Besétálunk a célba, a bejáratnál kapunk célbélyegzõt és célidõt (ezért piros pont jár egy olyan túrán, ahol nagyobb csoportok érhetnek be egyszerre). A tanteremben pedig lelkes fogadtatás, igényes oklevél, kitûzõ, szatyorban mindenféle ajándék (toll, prospektus, mittudomén). Tombolán négyen a következõket nyerjük: láthatósági mellény, notesztömb, autós kulcstartó, autóablakra sötétítõ. Pólót nem, pedig szurkoltunk nagyon. (Kár, hogy ezer pénz volt az ára, olcsóbb lett volna, vettünk volna.) Még beszélgetünk egy kicsit a rendezõkkel, aztán irány Lenti. Letenyéig a 7-es úton, onnan az M70-esen, Szlovénián keresztül kell menni egy csomópont lezárása miatt – jobban járunk, mert jó minõségû úton suhanhatunk egész a határig.

Köszönöm a társaságot mindenkinek és a túrát a rendezõknek, kellemes útvonal, összeszedett szervezés jellemzi, jövõre újra kéne jönni. (Ezt csak óvatosan kívánom, amire tavaly azt írtam, hogy a következõre mindenképp megyek, idén szinte mindet kihagytam…)

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2007
kekdroidTúra éve: 20072007.10.01 13:26:42
megnéz kekdroid összes beszámolója
Kanizsa 50

(Éjszaka. Vörös kijárati jelzõk minden irányban, alszik a vasúti határállomás, amely nem is abban a faluban van, amelynek a nevét viseli. Meglepetésemre nem egyedüli utasként szállok le az alig tíz percet késõ személyvonatról, ismeretlen utastársam hazafelé veszi az irányt. Tiszta, holdsütötte éjszaka áll elõttem, valamint néhány kilométer gyaloglás a mai teljesítménytúra rajtjába. Kutyák ugatnak, fák lombja zúg az alkalmanként felerõsödõ szélben. Néha elhúz egy-egy autó, a szembejövõk példásan félrehúzódnak, általában még a reflektort is lekapcsolják. Élvezem az éji menetet, hiába a térdnek, bokának eléggé kellemetlen aszfalt, az óriási fák az útszélen, a holdsütötte dombvidék magával ragad. Zákány, Zákányfalu, Surd, Miklósfa. Végül hosszú, nem túl barátságos érkezés Nagykanizsára, átkelek a vasútállomás aluljárója alatt, innen ismerõs a környék. A buszmegállóban bóbiskolás, pihengetés, végül egy kávé...)

...amelyet elkortyolva és a poharat visszatéve éppen felbukkan Kerek repkény, õ sincs alulöltözve, eléggé hûvös a hajnal. Megint a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium ad helyet a rajtnak, sõt, ezúttal rendezõ intézményként is jeleskedik. Alig néhányan állunk sorba nevezési lapjainkkal, elõttünk ismerõs sporttársak, rendezõségi fényképezõgép kattog sûrûn, majd felírják nevünket a menetlapra. Ennek hátulján térképvázlatot, az elõlapon pedig távadatokat találunk, valamint a pontok nyitvatartási idejét.

Aránylag kései indulás, irányunk kifelé vezet a városból, megcsodálhatunk egy érdekes, henger alakú építményt - talán víztorony. Rövidesen pedig a Csónakázó-tó vizében nézhetjük a felhõket az égen, tisztán tükrözõdik alakjuk a vízen. Az elsõ ponton kapott pecsét a szemközti dombon álló kilátót ábrázolja, itt leveszem a kabátot, de már nem fér be a táskámba, kézben kell hordoznom. Átkelünk a forgalmas 61-es fõúton, amely ott éri el Nagykanizsát, ahol mi éppen elhagyni készüljük. A nap elsõ komolyabb emelkedõjén jellegzetes zalai szõlõhegy gerincére jutunk, kicsit visszanézve tisztán látszik a szinte alattunk elterülõ város. Bagolán útkeresztezõdésben kapunk újabb pecsétet lapunkra, immár a P+ jelzést kell követnünk. Hosszan sétálunk a dombos tájon, többnyire erdõs, ligetes úton, az út néhol nincs feljavítva, itt eléggé komoly sárfoltokat kell kerülgetnünk.

Szigecskei-réten kapunk egy cukorkát, repeta azonban nem jár belõle. Kérdezik a jelzések láthatóságát, követhetõségét, nincs panasz rájuk. Indulás után átkelünk egy kissé rozoga hídon, majd észrevesszük szemben a jelzést. El is indulunk a csapáson felé, látva, hogy az erdõsávot elérve majd balra kell tartanunk. Azonban komoly akadályba ütközünk, ugyanis a lápossá vált úton nem tudunk tovahaladni. Kerüljük meg jobbról, arra tisztábbnak látszik - nem nyert. Balról kerülve az ingoványt még rosszabb a helyzet, a jel pedig ott van, arra kell tehát menni. Kerek repkény javaslatára lekapunk cipõt, zoknit és elkezdünk átgázolni a pocsolyarengetegen. A Gyûrûk ura Holt-lápja jár a fejünkben, miközben néhol térdig/lábszárközépig merülünk a hideg vízben :). A vicces viszont az, hogy 50 méterre tökéletesen járható földúton mehettünk volna párhuzamosan a jelekkel :D. Ezen nevetünk majdnem végig Liszóig, viszont az idõveszteséget behozandó, társam pattogósan gyors tempót diktál. A faluban megdicsérjük az igényes bélyegzõket, mint kiderül a pontõr hölgy tervezésének gyümölcsét. A kocsmában pedig szénsavas cukros vizet veszünk, ismertebb nevén kólát.

Amikor rátérünk a sárga sávra, néhány, az elágazásban pihenõ sporttárs somolyog magában, nem értjük, de nem is érdekel. Mûúton, késõbb köves, hamar száradó erdészeti úton túrázunk az erdõben, egy-egy irtott domboldalon szép kilátás nyílik a környékre. Rengetegen jönnek ki gombászni, másutt éppen favágás zajlik, reméljük, legálisan. Már megyünk egy ideje, Kerek repkény közben palacsintával kínál tízóraira, pillanat alatt eltüntetem :). Egy helyen a zöld sáv érdekes trükkel letér az addigi irányról, de nem hagyjuk átverni magunkat, valahol itt húz el két futó mellettünk. Nemespátró házai közé érve nemsokára feltûnik a következõ kocsma... vagyis az ellenõrzõ pont helye. Azért csak a helye, mert vagy hat perccel pontnyitás elõtt érkezünk, pedig nem vittük túlzásba a száguldást, sõt. Ami még érdekes, az a Liszóban somolygó sporttársak jelenléte, akiknél hamarabb indultunk és nem elõztek meg sehol. Sebaj. Az ep. pontosan nyit ki, éppen akkor, amikor elfogy az újabb kóla, tehát indulhatunk. Surdra fõleg szántóföldek között kell átballagni, néhol erdõsávok között. Éppen a falu felett azonban valóságos szelídgesztenye-óriás áll õrt az úton, legalább három ember kellene, hogy átérjék a törzsét. Útitársam gyûjt némi gesztenyét is, egészen konkrét utalásokkal egy serpenyõre :).

Surdon a Süsü névre hallgató mûintézmény teraszán vár a pontõr, akit még nyitás elõtt érünk a helyén. Pedig ide még talán kényelmesebben sétáltunk át. A kocsmában kérdezgetik, kik a pontõrök, tanít-e még X és Y, tanácstalanul tárom szét karjaimat :). Innen kényelmesen, vidáman lépkedünk tova, jó sokáig egy faiskola kerítése mellett, odabent szép rendben sorakoznak tuják, gyümölcsfák. Megint beérjük a somolygó sporttársakat egy kis erdei tónál, ideális horgászhelynek tûnik, de ez még nem a Halastó nevû ellenõrzõhely, mint kiderül. Szép erdei utakon haladunk elõre, meg-megállva, fényképezgetve. A ponton észrevesszük, hogy a kitûzött vonat elérése kissé veszélybe került, tehát erõsen kilépünk a mûúton, de a következõ, tökéletesen nyílt szakaszon megcsappan a lelkesedés, hiszen voltaképpen ráérünk :). Fõleg, hogy ez az útszakasz a "nem túl jellegzetes 3 kilométer" címmel büszkélkedhet. Jobbra-balra szántóföld, kicsit bentebb erdõ, nem értjük, miért nem arra visz a túra. Mellesleg sár is van néhol. Odébb azonban kis tó nyújt felüdítõ látványt, majd fenyvesbe érünk. Itt leesik az állam, ennyi légyölõ galócát még biztos nem láttam egyszerre, az egész erdõalj gombákkal van tarkítva, mindez sejtelmes fenyvesben, a délutáni nap átszûrõdõ fényében.

Innen kiérve pillantjuk meg a parkerdõ szélén álló pontot, itt üdítõvel és ropival kínálnak, kicsit megállunk, kérdezõsködünk az indulók létszáma felõl. Miklósfán ismerõst említünk meg ;), de csak a település szélén húzunk át. Innen szõlõk, hétvégi telkek között vezet utunk egészen Nagykanizsa széléig, Romlottvárnál begyûjtve az utolsó bélyegzõt. A városban pedig egészen hangulatos utcákon érünk vissza az iskolába, ahol nagyon kedves rendezõk gratulálnak, kapunk cukorkát (korlátlanul :)), sõt, Kerek repkény strandlabdát nyer, én pedig láthatósági karkötõt :). Még pihenünk egy kicsit, majd elköszönünk és irány a pályaudvar.

Nagyon pozitív benyomást tett rám a túra, jó rendezés, jól követhetõ, ráadásul szép útvonal - kivéve a szántóföldes szakaszt. Köszönöm a társaságot :) és a rendezést, gratulálok minden teljesítõnek!

-Kékdroid-