Túrabeszámolók

 Hovatovább

(Töredékek a Lővér IVV hatásaiból)

A buszmegálló őrzi a nevet. Váltig állítja, hogy az árnyas utcában, kissé bentebb, de még a meredeken innen jelen van a megnyugvás. Hisz benne, hogy a leszállók többsége ott tölti pihenőidejét egy kis faházban a fák alatt. A patak ráhagyja, úgy van az. Pedig a kapu zárva, legalábbis azok előtt, akik ott álmodnának a csendről. Mindig terveztük, hogy egyszer majd… Hogy ott ülünk egy kerti padon a patak szomszédságában, a brennbergi úttól kőhajításnyira. A recepción nem fogadnak hívást, a hangulatlámpákat összeszedték és most a kerítéshez támasztva árulkodnak róla, hogy vége. (Ózon kemping) 

A kislányok sikoltoznak, vizet locsolnak egymásra slaggal a trambulinon, egyikük szaltót mutat be, nevetnek, fröccsen a víz, hallik a sikoltozás, nyár van, a fenébe is, még nyár, a suli csak vicc, lecke annyi, hogy érezd jól magad, ugorj, sikolts, és legyen víz, meleg van, víz kell, nyári víz a slagból, kislányok nevetése. Az egyetlen hallható a koradélután megállapodottságában, az egyetlen érdemi döntés, nyár van, a kutya úristenit, nem lehet más, nem, a naptár téved, és engem is megvezet, ha hagyom, de a kislányok tudják az igazságot, ott nevetgélnek az udvaron, játszanak a vízzel, amíg a delelő Nap letörli homlokáról a verejtékcseppet.

A temetői csap tovább folyt, mikor mosdás után a kart szélső helyzetbe hoztam. Épp úgy tett a holtak közt élő lélekkel, mintha a feledéstől félve átfutna agyán, most, lehet, hogy éppen ebben az időegységben tűnik el a világból a nyom, az utolsó utalás arra, hogy létezett. Magasan vagyunk a város felett, elvonatkoztatva, kőlap alá fektetve a lényeg: emberi életek, így vagy úgy végigjárva a kapott térkép szerint az utat vagy letévedve róla. A nyárvég megengedő hozzáállása okán kissé enyhült a bűntudat, az elvesztegetett idő miatti. A csap végül egy közbülső állásban hagyta abba a zokogást, néhány késői cseppet ejtve még a betonra. Bánfalván érett diók gurultak a főútra. 

Messzi szélkerekek lapátja, ha súrolja az eget, olyan, mintha szállna, karja helyett szárnya lenne és felkérné a szelet egy táncra, legyen lassú és búgjon a fülébe, mintha lenne boldog egy időre tőle, szélkerekek messzi lapátja, elhordja az eget hatalmas halomba, kóbor lovagokkal packáz és felnevet, a milliónyi lapát, a messzi szélkerekek… 

A kerti filagórián gyertyák csonkja, két pohár, az egyiken rúzsfolt, egy szalmakalapba tűzött hervadt virág, egy fürt szőlő. hiányzó szemekkel, ahogy én sem látom át, mi történhetett, a nő arcán hányszor lángolt fel a pír, ő tudja csak, mit akar és mire gondol, reggelre felszívódik vagy valósággá válik bennem. A teraszon védelmezőn fölénk boruló indák felett sportrepülő motorja berregett. Gesztenyeszelídségű légmozgás, távoli, ám éles kontúrok. Az volt a kérdés, hogy elmondjam-e neki.

 Lővér IVV 12+ TT (15) - ahogy én láttam... (fényképes beszámoló a blogomon)

Lővér IVV 20 TT - Ahogy én láttam... (Turista Magazin)

Mint általában, ezúttal is felkészültem a túrára – és határozottan érdemes is volt. A rajt helyszíne ugyanis nem egyezett a TTT oldalán előzetesen közölt adattal: a Kis Kakukk helyett egy másik vendéglő, az Erzsébet-kertben lévő Bözsi büfé elől indultunk. A szervezőkkel nem csak ezt, hanem az útvonalat és ellátást is egyeztettük, tehát minden tekintetben tudtam, mire számíthatok. Korábban is túráztam már ennek az egyesületnek a szervezésében, és ezúttal sem csalódtam. Barátságos hangulat, afféle „senior”-csapat fogadott, akiknél nyugodtan hagyom a rajt-célban az IVV- és ÉDK-füzetemet, sőt, a kocsikulcsot is.

Gyors nevezés, utolsó egyeztetés, és már útnak is indulhattunk kis feleségemmel. Ezúttal ugyanis ő kísért el: meg tudtam győzni, hogy nem, nem lesz sok neki ez a húsz kilométer – még ha kevésbé gyakorlott túrázó is. A Lővérek 40 TT-ről ismert szakaszon hagytuk el ezúttal is a várost, azaz, az első kilométerek bizony aszfalt-koptatást jelentettek. A soproni kék jelzés kifogástalan, de még itt is – akárcsak az út teljes hosszán – fehér felfestésekkel tudatták velünk, merre is kell menni („bolond-biztos” módszer). Néhol eltért a kéktől, de aztán az első ellenőrzőpontnál végképp összefutottak a szálak. Addig sok szép házat, portát láthattunk, de annak azért örültünk, hogy végre vége az aszfaltnak. Az EP-n két jó kedélyű úriember adta a pecsétet, akikkel együtt örültünk a szeptemberi nyárnak. Aztán megkezdtük az emelkedést: Kutya-hegy, majd a Valéta következett. Előbb szőlők mellett haladtunk, majd betérhettünk az erdőbe, ahol kiváló utak fogadtak – és kellemes hűvös levegő. Emelkedők és lejtők után leszaladhattunk a 2. EP-re, ami Görbehalom mellett, a Fehér Dániel-forrásnál volt. Barátságos fogadtatásban volt itt is részünk: a pontőrtől még azt is megtudhattuk, hogyan juthatunk vízhez a ránézásre kiapadt forrásból. Köszönjük, sikerült: pompás hűs vízzel feltöltekezve vághattunk neki a hosszú emelkedőnek.

A volt műszaki zár (K-) egyenes szakasza után turistajelzés nélküli (de fehérrel itt is felfestett) úton mentünk. A nyílt szakaszon bizony komoly meleg volt; már-már hőség. Nem messze a Büdös-kúttól újra visszakerültünk a kékre, amin aztán sokáig folytattuk tovább túránkat. Hamar odaérkeztünk a Muck-tető közelébe, ahol a 3. EP volt – és igencsak nagy zsivaj. Egy nagy gyereksereget értünk itt utol: általános iskolások csapatát. Egy kis beszélgetés a pontőrökkel és a kísérőikkel – és már haladhattunk, sőt szaladhattunk tovább: ez a szakasz is remek futópályának bizonyult. Tolvaj-árok és Bella-emlék: a jelzésekre gyakorlatilag nem is igen kellett figyelni. Kis feleségem azonban itt már kezdett kissé fáradni, így hát a – túra részét nem képező – pár száz méterre lévő Várhely-kilátót sajnos kihagytuk. Talán majd jövőre!...

A halomsírok mellett elhaladva, immár a Ciklámen-tanösvény lenyűgöző kanyarjaiban (és a Tacsi-árok völgyére rálátva) haladtunk előre, kis pihenőt is beiktatva. De a zsivaj közeledik: próbáljuk meg megőrizni a szerzett előnyt! Aztán Hétbükkfa – és már elénk is bukkant a Károly-pihenő, ahol a 4. EP személyzete fogadott. Nem csak pecséttel: itt zsíros kenyér és friss víz is jutott. Kissé fura nekem, hogy ez a szervező gárda nem a célban, hanem – immáron többedszer – a túra utolsó ellenőrző pontján adja az ellátást. Ez így lerontja a szintidőt, ami nem mindenkit zavar (szerintem őket se…), de ha ez is szempont valakinek – én ilyen vagyok – akkor talán jobb lenne a szokásos módszer. Hozzáteszem: praktikusabb is, nekik is.

...Innen már csak kellemes ereszkedés a célig! És tényleg kellemes, mert itt próbálták, és sikerült is a lehető legtovább elodázni az aszfaltot. Sokszor közel, néha mellette, de hosszú szakaszon még az erdőben, jó minőségű ösvényeken juthattunk előre. Igazi soproni hangulat, ahol a hegyek belenyúlnak a városba; üdítő érzés megtapasztalni a természet jelenlétét. És igen, sikerült! Erzsébet-kert, újra, mosolyok és gratuláció – természetesen elsősorban kis feleségemnek, aki remek tempóban, a végén már kicsit fájó térddel, de még akkor is bele-belefutva végigcsinálta, több mint egy órát bent hagyva a szintidőből. Emléklapot sajnos nem, nagyon szép kitűzőt viszont kaptunk – meg persze IVV- és ÉDK pecséteket is…

Összegezve: egy remek vasárnapot tölthettünk a Lővérekben, ahol egy igazán átgondolt, becsülettel bejárt és jelölt útvonalat járhattunk végig. A szervezőkön látszott a jó szándék, de még vannak fejlődési lehetőségek is. Legalább opcionálisan, de megemlíteném  a Várhely-, a Károly- és a Sörházdombi kilátókat (jártunk mindhárom közelében). Ár-érték arányban a túra szerintem korrekt volt, bár egy emléklap beleférhetett volna (ígéret szerint ezentúl az is lesz).

Legközelebb is nagyon szívesen jövünk!

 A soproni borzalom....

A kiírt indítási hely felé közeledve jöttek velünk szembe az emberek hogy a vendéglő zárva és egy lélek sincs ott. A 3 telefonszámból egyet sem vettek fel, majd végre több próbálkozás után az egyik szervező felvette. Normálisan megkérdeztem hogy honnan indul a túra úgy mégis... erre én lettem leb*szva hogy mért nem tudom. Mintha én tehetnék arról hogy rossz starthely van megadva. Persze a szervezők szerint az ivv oldalt kellett volna nézni, ott jók az adatok, bocs de ha nem ivv túrázó vagyok akkor mi a francért nézzem az IVV oldalt??? Voltam több túrán, ami IVV túra is, mégis sikerült jó adatokat megadni itt.  Plusz 2 km gyaloglás az indulás helyére. Odaérve semmi köszönés, a nevezési lapra a nevet kellett felírni és aláírni, ilyet se láttam még. 500 Ft-ért (kedvezményes!) kaptunk egy A4-es lapra fénymásolt isten tudja hány éves térképet, táblázat nincs rajta, sem az hogy mennyi a szint, a távolság, az ellenőrzőpontok közti távolság stb. a térképen még egy méretarányt sem sikerült feltüntetni, szervezői telefonszám sem. Az első két ellenőrzőponton is sikerült összevesznem a szervezőkkel, bár ez is biztosan az én hibám. Mi voltunk az idióták, hogy a ttt-n meghiredett adatoknak hittünk, ami az összes eddigi túrám esetében teljesen jó volt. Ők ugyanis állításuk szerint nem tehetnek arról, hogy rossz adatok jelentek meg, ők a ttt-től függetlenül léteznek és szerveznek túrákat és ez egy nemzetközi jelentőségű túra ahová külföldiek is jönnek. Egyszer valószínűleg sok ártatlan túrázni vágyó ember elmegy, de többször biztos nem. Ezen a "nemzetközi jelentőségű túrán" (vicc a köbön...) sikerült adni az előbb leírt lapot, leírás természetesen  nem volt hozzá, bár lehet hogy jobb is, oklevelet nem kaptunk, a végén egy kézfogást vagy egy jó szót nem kaptunk csak hozzánk vágtak egy kitűzőt. A jelölés végig korrekt volt, illetve jó túratársam akadt, ez enyhítette ezt a borzalmat. Az útvonalról annyit, hogy a 20-ból kb 3-3,5 km aszfalt, és a Soproni-hegység egy kilátójához sem sikerült felvinni a túrát (pedig azért nem egy van a környéken...), egy kilátópont a környékre sehol, azért hogy erdőben sétáljon az ember nem kell ennyit utazni. Unatkozó nyugdíjasoknak nem kellene túrát 'szervezni'... azért kíváncsi lennék, amikor egy ilyen egyesület elmegy egy túrára arra a címre ami ttt-n volt és nincs ott semmi mit csinálnának... mert hogy ők lennének a legjobban felháborodva az biztos! De hogy én ezt a szutykot nem javaslom senkinek az biztos. Ettől függetlenül a Soproni-hegység csodaszép, tessék más által szervezett túrára menni vagy fogni egy térképet és meglátogatni a kilátókat, az nem fog agybajt okozni :)