Túrabeszámolók


Fürkész/Csillagváró/Éji vadász / 7 Mérföldes tekergés

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2011 2012 2013 2014 2015 2015 2015 2016 2016 2016 2017
 Túra éve: 2017
agillaTúra éve: 20172017.06.25 14:52:21
megnéz agilla összes beszámolója

Fürkész Szent Iván éjjelén 12- rejtvényfejtős


Nagy volt még a meleg , amikor elrajtoltunk a bodakji Csillag cukrászdától 18 órakor, de ez volt az első éjszakai túránk, nem tudtam a gyerekek (8 és 6) hogy bírják majd. Regisztráltunk, megkaptuk a 2016-os őszi itinert (ez meglepett, de gondoltam ha már kinyomtatták ne vesszen kárba) és hajrá. Megérte felmászni a Kálváriára, mert a gyönyörű kilátás kárpótolt a melegért, no meg persze begyűjtöttük az első megoldást. Kicsit tanakodtunk, hogy merre menjünk a Kesellőhöz, mert az előttünk lévő túrázók más irányba mentek, de végül a szöveges leírást követtük. (a térkép sajnos nehezen látható volt, de lefotóztam a Károly kilátónál a színes térképet és azt is nyomon követtük) Amikor beértünk az erdőbe a meleg is elviselhetőbb volt. A Károlyi kilátótól mesés a táj, onnan egyszemélyes kis sziklás ösvényen ereszkedbe a Varjúvárhoz jutottunk. Azt hittük, hogy ez egy vármaradvány de egy sima ház. Mindenhol sikerült gyorsan megtalálni a rejtvény megoldásait. A varjúvári tűzcsapon de jó lett volna egy ivócsap...kitikkadtunk...a Gaja szurdok gyönyörű..bár mindenhol látszott, hogy nagy a szárazság...A frissítőponton nagyon kedves volt a pontőr, felírta a számunkat , balaton szelettel és málna ill. levendulaszörppel kínált.


Feltötlöttük a palackunkat vízzel és megcsodáltuk ezt a Gaja-pataki pihenőhelyet, nagyon profi, játszótér, tó, phenőhelyek. Innen már gyorsan szürkült, a halomsíroknál, az Alba régia forrásnál már elemlámpáztunk, szent jános bogarak fénye világította utunkat, őket felváltotta a villámlás, nyakunkon volt a vihar. A földből sütött a meleg, a madarak is elhallkultak...egy süni engedte hogy megsimogassuk...és az utolsó pillanatban értünk be a célba, a cukrászdában beváltottuk a sütijegyünket, és elkezdett esni az eső...végül 13,6 km-t mentünk, a gyerekek nagyon élvezték 4,5 órás lett a túra, izgalmas, rejtvényfejtős, állatos...Snoopy-s kitűzővel, emléklappal irány haza...sajnos az eső nem jött velünk...éjfél volt mire ágybakerültünk..ha ez tényeg utolsó rendezés volt, akkor nagyon sajánlom...ötletes túra, szép környezet, mesélt a természet, daloltak a madarak...Szent Iván éji csoda

 
 
 Túra éve: 2013
radirkaTúra éve: 20132013.10.14 23:00:00
megnéz radirka összes beszámolója

Csillagváró 2013 (12km)


Ami tetszett: Nagyon jó hangulatú túra volt, izgalmas rejtvényekkel, jó szervezéssel. Kalandos volt a sötétben a Gaja szurdokban.


Ami nem tetszett: Bár írták, hogy korábbi kitûzõk, de azt nem , hogy teljesen más túráké. A kitûzõ, a rajta szereplõ távok, az oklevél abszolút nem kapcsolódtak ehhez a túrához.


 

 
 
 Túra éve: 2012
alvaroTúra éve: 20122012.06.15 18:11:06
megnéz alvaro összes beszámolója

Nekem ez volt, amibõl itt talán mindenkinek van egy: az elsõ teljesítménytúrám - legalábbis gyalog. Kedvesem már volt más szervezett túrán még Budapest környékén, de szervezetlenül én is szeretek mászkálni. Ebbe a mûfajba pedig motoron kóstoltam bele májusban, amikor itinerrel és térképpel fölszerelve (de egyébként szabadon) jártuk be egy hétvégén az ország összes hegyvidékét, követve az iránymutatást, kérdésekre válaszolva, közben ellõve egy-egy képet. Ez utóbbira a gyalogtúra jóval alkalmasabb, bár ez az idei mégse igazán kedvezett: az elsõ szakasz után ránkszakadt az ég, aztán szépen lassan besötétedett...


Egyébként õsz óta itt lakunk a szomszédban, így mindenféle közlekedés mellõzésével úgy döntöttünk, minimum duplázunk. Mivel a táv nem különösebben vészes, így nem lehet nehéz megfejelve az oda-vissza úttal gyalogosan se. Ez még igaz is volt, egy dologgal nem számoltunk, az esõvel. Ami egyébként adott egyfajta érdekes hangulatot a túrának. Az elején derûs, válaszkereskélõs völgyjárás az út második felében szürreális, szemüvegtörölgetõs és -levevõs, zseblámpával mutogatós, csapatba verõdõs útkereséssé alakult, bõrig ázva, cuppogó bakancsban, a térkép immár a táskában (így nem ázott el teljesen), az itiner és rejtvény lassan papírmasévá alakult a zsebemben, még jó, hogy nem kérdezte senki a megfejtéseket :) A kérdések egyébként helyenként faramucinak tûntek, egy-két megfejtést nem is találtunk meg (bocs, hogy nem készültem mexikói kutyafajtákból :D).


A halomsírok környékén elveszve más lámpákra vadásztunk, amik közben néha eltûntek, talán a régi avar buckamanók ránottták le õket a mélybe? De sikerült kikeveredni Bodajkra, és visszatalálni a bázisra (ez mondjuk nem volt nehéz, ismerõs volt már a terep), ahol nagyon jól esett, hogy forró teával is készültek a szervezõk... ennél már csak az lett volna jobb, ha nem ázunk el hazafelé újra, úgy istenesen.


Azért eleinte készült pár kép, íme a kilátás a varjúvári ellenõrzõpont fölötti ösvényrõl és a Vaskereszttõl, na meg a bodajki Kesellõ (ezt még jövet fotóztam a túra elõtt, mire ideértünk, már a sötétben fúrtunk alagutat):


http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/varjuvar.jpg


http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/vaskereszt.jpg


http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/kesello.jpg


A túra érdekes és tanulságos volt a maga módján, pont, mint a 48 órás májusban, a turistajelzések néhol ravasz dolgokat mûvelnek, és bõven van mit tanulnom az offroad térképezés mûfajában... mindenesetre dacára a sötétnek és az elemeknek, végigértünk, és remekbe szabott zsákbamacskás kitûzõvel lettünk gazdagabbak , meg persze egy csomó élménnyel. Ha minden jól alakul, a következõ az idei bakonyi tó(r)túra lesz, közelebbi kapcsolatba kerülünk egy csodaszép vidékkel, ahol át-átutazunk.

 
 
 Túra éve: 2011
zemTúra éve: 20112011.07.10 21:37:45
megnéz zem összes beszámolója

7 mérföldes tekergés - Szent Iván Éj 2011


 


Éjszakai túra, ami nagyon bejött már máskor is. A gyerkõcök izgatottan készülõdtek, töltögették-tesztelték a fejlámpáikat, bíztak a jóidõben. Minden összejött, hamar odaértünk, tudtuk, hogy a tömeget kicselezve a tó-strand túlsó felén érdemes parkolni, mert a bázis (Véndiófa fogadó) - bár nagyon jó - de keskeny utcácska.


Korai rajtot követõen bíztunk a gyors lejárásban is, de kitûzve az volt, hogy egy táv lévén, szintidõ nélkül - élvezzük az egész túrát, tájat, fotózhassunk nyugodtan. Nos a rejtvények ebben segítettek. Idén a szervezõk kissé magasabbra tették a lécet: a megfejtendõ keresztrejtvényt a célig nem sikerült megoldani, bár nagyon igyekeztünk. De nem elégedetlenkedtünk, útközben is csupa nyugodt és vidám ember töprengett a feladatokon, a felnõttek is kisdiák módra kérdezve-egyeztetve, a "tanítók" , vagyis a cél elõtt még gyorsan megoldva töltögették az itinerül is szolgáló lapokat. Egyedül akkor láttunk aggódó arcokat, amikor kisgyerekesek másztak fel a halomsírokhoz és már erõsen sötétben, alig ellátva lámpával - nem találták az utat. De ebbõl nekik kell tanulniuk...


Szóval a keresztrejtvény gondosan lassította a tömeget, bennünket is. Egy idõ múlva feladtuk, hogy mindenre azonnal megtaláljuk a választ, és így jókor értünk be a Gaja-szurdokba - volt, hogy tökéletes csendben, csak magunkban haladhattunk. A víz kissé zavaros volt (elmúlt napok esõzései után nem csoda), újabb táblák is voltak, tudott újat adni, mutatni a környezet. Felmásztunk a Vaskereszthez, egyedül itt hiányoltuk kissé az ajánlott útvonal pontosabb leírását, sokan nem tudták merrefelé menjenek az Erdei Szentély irányába. Hála a nálunk levõ GPS-nek, meg az elmúlt idõszak 7 mérföldes túráinak ;-) - gond nélkül tudtunk segíteni sokaknak. A horgásztónál jó volt megpihenni, innen sokan rövidítették a távot, így abszolút nyugodtan lehetett haladni a túra hátralévõ részében, elõzgetni sem kellett. Rövidíteni szabad volt, és igenis kellenek a szabad túrák, ahol nagyszülõk kisunokákkal is sikerélményekkel, nem beleszakadva túrázhatnak.


A halomsírokhoz éjjel menni még nem volt szerencsém - kifejezetten izgalmas volt. Az út benõve, de csodálatosan illatos mezõ vitt fel, szentjánosbogaraktól kísérve. Igazi békés élmény volt, amibõl hosszú ideig táplálákozik az ember. Visszaérve Bodajkra még a Szoborpark és a Kálvária várt meghódításra, ezeket már sötétben kerestük, és gyönyörködtünk a kivilágított körbevevõ környezetre, mint csillogó ékszerdobozra. 


A célban kis sorbanállás (ezen lehetett volna egy körforgalommal javítani) után megnéztük  a helyesen kitöltött rejtvényt, büszkék voltunk magunkra, hogy legalább a rovásírásos felsõ-segítõ szóból jól vizsgáztunk, megfejtettük a hurka szót, és a denevéres végkifejletet is jól tippeltük.


A szolgáltatások színvonala kiváló volt, túró rudi, zsíroskenyér, italok, kitûzõ, csodás emléklap stb. A választható citromos vízrõl (a szénsavas és savtalan mellett) pedig sikerült kideríteni, hogy sajnos esélytelen, hogy bolti forgalomban megtaláljuk, összeköttetés révén tudják a szervezõk a gyártótól közvetlenül beszerezni. No nemcsak ezért, de ezért is  - nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy a Kalandozók Klubja nevû csodálatos szervezõ brigád csökkenti a rendezéseik számát! Egy fantasztikus csapat, akiknek túráira mindig örömmel megyünk, nem lehet bennük csalódni. Szükséges lenne az ilyen magas színvonalú túrák fennmaradása,  a sok más megfáradt rendezõével szemben, amirõl az ember nem szívesen ír beszámolót sem... ha már jót csak a környezetrõl lehet ...


Hálásan köszönöm az egész csapatunk nevében a túrát, a rendezõk munkáját, lelkesedését!

 

 
 
JakabTúra éve: 20112011.06.27 13:46:14
megnéz Jakab összes beszámolója

Éjszakai túra Bodajkon


Kellemes nyári estén indult a Bodajki éjszakai túra. Már 6 órától lehetett nevezni, de útközben leteszteltük a kiváló Fehérvárcsurgói Fagyizó meggy és vanília fagylaltját Mariannal, és Bettivel. Az értékelés jól sikerült, elégedettek voltunk.

Így fél hét után töltögettük a nevezési lapokat, melyen az útvonal mellett jóképû keresztrejtvényt is kaptunk feladatul. A Zsuzsa-Zsolti párossal együtt kilépve a Vén Diófa kapuján mindjárt megoldottuk az elsõ feladatot a tóstrand melletti szobornál . Aztán végig a falun, és a Gaja-völgyön az ismeretterjesztõ táblákon és az út mentén is találtunk feladatokat. Kisebb-nagyobb sikerrel végül meglett a megfejtés, no de ne szaladjunk ennyire elõre.

Végig gyalogoltunk a falun a piros, majd kék-piros jelzésen, egészen a sípályáig, ahol jobbra mentünk be az erdõbe. Innen Zsoltiéknak már csak a hátát láttuk. Mi kényelmesre fogtuk a tempót, de hamarosan a romantikus Gaja-völgy tetejérõl ereszkedtünk le a Varjú várhoz, ahol az elsõ ellenõrzõponton finom ásványvizet kaptunk. Jó kis tömeg volt, elég sokan választották Szent Iván éji programnak a túrát. A Gaja szurdokban gyalogoltunk tovább, a terep már ismerõs volt, és a túrán is találkoztunk ismerõsökkel, Tataival, Anival, és Balázzsal. Átkeltünk a Gaján az Ádám-Éva fánál, felkaptattunk a Vaskeresztig, ahonnan csodás kilátás nyílt a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mintegy tengerszem úgy nézett ki innen a magasból, az erdõk ölellésében. Vállig érõ gazban kis ösvényen  ereszkedtünk lefele, s ahol a Gaja tóként kiszélesedik,  a horgász büfé mellett ismét ellenõrzõpont volt. Itt túró rudit kaptunk, amit persze el is kellett fogyasztani, nehogy megolvadjon.

Elhagytuk a kerítést, és az aszfaltos úton közelítettük meg a Fenyves tetõt, s miután megcsodáltuk ismét a kilátást a piros háromszög jelzésen haladtunk tovább. A víkendházaknál majdnem elvétettük az irányt, de régebbi túrámról emlékeztem a leágazóra, és meglett a helyes ösvény. Itt kissé benõtte a fán lévõ jelzést a gaz, figyelni kellett. Hamarosan szentjánosbogarak villogtak a sötétedésben, gyönyörûek voltak a fényes pontok. Nemsokára átmásztunk a kerítésen, és a piros sávon gyalogoltunk tovább. Ez nem egy szép rész az erdõk között. Miután ismét beértünk az erdõbe, elõ kellett venni a fejlámpákat, és a piros jelzést követve hamarosan megtaláltuk a  halomsírokat is. Újabb feladatot oldottunk meg, és tovább gyalogoltunk a sötét erdõben. Szerencsére nem volt sok bogár, kellemes volt az esti túra. Beértünk Bodajk határába, és a szoborparkon át felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnan ismét remek kilátásban volt részünk. A falu más képet mutat az esti kivilágításban, és a magaslatról szépen látszott Csókakõ, ahol a vár is külön ki van világítva.

Nemsokára megérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd finom teát és zsíros kenyeret ettünk. A 12 km nem volt megterhelõ, kellemes esti séta volt, a rendezés remek, köszönet a rendezõknek. Bár a rejtvényekért nem rajongok, egy-egy ilyen túra érdekes, és más mint a többi.


 


A túráról és egyéb kirándulásokról, fõzésrõl,  kajatesztelésrõl olvashattok blogomon: www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.06.22 22:14:54
megnéz nafe összes beszámolója
7 mérföldes tekergés
GPS-el mért távolság: 12,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség 255 m.
Délelõtt egyesületi túrát vezettem az Ördög-árokba, no meg az elõzõ két nap biciklizései miatt csak a rövidtávra vállalkoztam. A nevezés után, a kérdéseket tanulmányozva láttam, hogy megérkezik János, a feleségével. Õk is a rövidtávra neveztek. Hamarosan úton voltunk. Mindjárt az elsõ információs táblánál le is maradtam, hogy megtaláljam a választ egy-két furmányos kérdésre (Jani úgy döntött nem foglalkoznak rejtvényfejtéssel). A túra legnagyobb meglepetése, a balinkai útról való lekanyarodáskor ért. Egy kertben, a hinta állványán, egy ragadozó madár ült. Elõször azt hittem kitömött madárról van szó, de egyszer csak elfordította a fejét. Nekem sem kellett több, irány a kerítés, néhány kép erejéig. Láthatóan, a madár is kíváncsi volt, miben ügyködök.
Rövid gyaloglás után, kiértem a faluból, s megkezdtem az emelkedõt. Elõttem ismerõs család ballagott. Az ajánlott útvonalat követtem. Szép volt a szurdok az alkonyati fényekben. Ez persze azonnal korlátozta is a fényképezési lehetõségeimet. Minden tájékoztató táblát áttanulmányoztam, hátha találok válaszokat. Közben újabb családokkal találkoztam. Feltûnõen sok kisgyerek vett részt a túrán. Szemmel láthatólag nagyon jól érezték magukat.
A második ellenõrzõ pont mellett csaknem elmentem, sõt, ha a négyéves forma Bernadett nem szól utánam, el is megyek. Minden esetre a Túró Rudit gyorsan bekebeleztem, s mentem tovább.
A kék jelzésrõl, egy helyen szép rálátás nyílt a Fehérvárcsurgói-víztározóra. A Halomsírok ismertetõ táblájánál adtam fel a válaszkeresést, mivel ahogy megálltam, azonnal több tucat szúnyog vetette rám magát. Hosszú ujjú póló a kocsiban, Szu-ku otthon a horgászládámban. Útálom az ilyen fajta „önkéntes” véradást. Így hát menni kellett.
A Vasutas-pihenõ után leérve a völgybe, értem utol Janiékat, és másokat is, aki kicsit elbizonytalanodtak, merre tovább? Itt találtunk egy pici hibát az útvonal leírásban, mivel a piros jelzés, amit követni kellett volna, visszavitt a szurdokba, a kék keresztjelzésrõl, ami jó irányba ment, meg szó sem volt. A célban többen is mondták, hogy itt bizony elkevertek. A Keleti-Bakony és a Kincsesbánya túrák tapasztalatai alapján tudtam, merre kell menni, s a többieket is arra irányítottam. Alig mentük 2-300 métert, s újra meglett a piros sáv, amit követhettünk a faluba. A szoborparkban, megtaláltam egy választ, viszont a kálváriára vonatkozó találós kérdéssel megfeküdtem.
Hamarosan beértem a célba. Megnéztem a megoldást. Némelyike miatt csaknem megborotválkoztam tíz körömmel.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 600 Ft-ért kaptunk egy szép kitûzõt, az elsõ ellenõrzõponton ásványvíz, a másodikon Túró Rudi, a célban zsíros kenyér, hagyma, savanyúság és szörp nagyon kellemes arányban hígítva. A szervezés és lebonyolítás, szokás szerint kiváló.
A képeket valószínûleg csak augusztusban fogom feldolgozni, így csak akkor kerülnek fel a balatonfürediek honlapjára (www.bfuredite.fw.hu), ahol a Fotógaléria 2008-as événél lesznek.
 
 
efemmTúra éve: 20082008.06.22 19:48:04
megnéz efemm összes beszámolója
7 Mérföldes tekergés - nyár fotók

Sok résztvevõ volt, ha a sorszámokból jól sejtem, akkor 400 felett. A kérdések elég nehézre sikerültek, így sok idõt vesztegettünk a kitalálásukkal, viszont megnéztük alaposan az útvonal összes információs tábláját. Már a frissítõpontokat is kicsit keresgélni kellett. Az útvonal már ismert volt a Keleti-Bakony túrákról, de éjszakai túrán jobb is ez így. :) Az útvonalleírás pontos volt, így a túrát sima teljesítménytúraként is lehetett teljesíteni. Az idõjárás kellemes volt éjjel. A túra utáni fürdõzést kihagytuk, a túra elõtti rajtsört viszont nem. Kedvelem a hangulatos éjszakai tömegtúrákat.
 
 
timiTúra éve: 20082008.06.22 17:34:06
megnéz timi összes beszámolója
Éji vadász 35

Mostanában rendszeresen éjszakai életet élek – hiába na, nem bírom a meleget. Ennek újabb állomása volt a Bodajkról induló túra.
Zolit a mûszakja után szedtem össze és este 8 elõtt már meg is találtuk a rajthelyet. Ismerõs arcok fogadtak, hisz õk rendezték a Hétmérföldest is tavasszal. Gyors nevezés, majd feszült csend és döbbenet – elolvastuk ugyanis az itinerhez kapott 3 oldalas rejtvénymellékletet… Na itt elsõre arra gondoltam, hogy jelvény ide vagy oda, erre én nem vagyok képes. Õszintén szólva még a legtöbb kérdést sem értettem meg… Néhány óra múlva már javult valamit a helyzet, de bizonyára elõnyben volt az, aki csapattal teljesített (több szem többet lát effektus). A feladatok végül is nagyon furfangosak és ötletesek voltak és útközben tapasztaltam, hogy a lelkiismeretes túrázók nagy örömmel vetették bele magukat és társaikat az elméleti munkába. :-)
Szerencsére a rejtvény nem volt a sikeres teljesítés feltétele. Mentségemre legyen mondva, hogy azért nem jártam én sem becsukott szemmel. Gyönyörû volt az erdõ, bár így éjszaka inkább a hangok és az illatok bûvölik el az ember lányát.

20 perccel Zoli után indultam, épp 9 órakor. A faluból kiérve gyorsan elértem a Gaja-szurdok bejáratát. A frissítõ ponton víz várt, amit nem bírtam mind meginni, illetve extra szolgáltatásként konyakos meggy (nem én énekeltem torkom szakadtából a patak mellett…:-)) Még sosem jártam itt, lenyûgözõ volt a patak látványa és hangja a sötétben. Következett a túró rudis pont. Pecsét nem volt sehol, csak felírták a számomat. Egyszer csak lámpa szembõl, Zoli az. Kicsit elkevert, 3 km-t együtt tettünk meg. Nagyon jól futható szakasz volt ezután. A patakátkelésnél egy rókafi szemei tükrözték vissza a fejlámpa fényét. Csak akkor sétált el, amikor már két lépésre voltunk tõle. Ezután a kéken megkerültük a Fehérvárcsurgói-víztárolót.
Konkrét útvonalat nem adtak meg a szervezõk, csak ajánlottat, mindenki a belátása és lelkiismerete szerint ment. A Vaskapu-hegytõl egy nagyobb kör következett, melyet technikai okokból menetiránnyal szemben futottam ki. Így aztán ezután sokáig csak szembõl jövõ emberkékkel találkoztam.
Egy ideig erdõben haladtam, majd a Bogrács-hegy felé már csak egy-két bokorral tûzdelt tisztásra értem. Jelzés egy szál sem, viszont ez volt a túra legszebb része: A harmadnapos telihold már felkelt, megvilágítva a tájat. Kikapcsoltam a lámpát és egy kicsit sétáltam. Körülöttem mindenütt a falvak fényei, ha nappal vagyok itt, biztosan nagyon távolra el lehetett volna látni. Mivel jelzés továbbra sem volt, a hold segítségével betájoltam magam és igyekeztem tartani a DNy-i irányt. Ez sikerült is, mert egyszer csak 6-7 fõs társaságba és jelzésbe botlottam. Bakonykútiba érve Zoli már megint szembõl jött, de most azért, mert õ a hivatalos irányban haladt. Gyors tanácsok és beszámoló, elbúcsúztunk és már a frissítõponton is voltam. Ismerõs pontõr fogadott (õ is Zoli, ha jól emlékszem) és mivel nem jött más, belemelegedtünk a beszélgetésbe. :-)
Fél óra múlva már tudatosult bennem, hogy a pihenésbõl is megárt a sok, megköszönve a csokit, aszfalton folytattam utamat. Gúttamási után is az úton maradtam, így zártam be a körömet. Kicsit monoton volt, viszont nagyon haladós. Erdõre kiéhezve értem el újból a szurdok bejáratát. Mivel itt már végképp mindegy volt az útvonal, igyekeztem a legkevesebb szinttel járót kiválasztani és rohamtempóval estem neki az utolsó kilométereknek. A piroson még egy utolsó sprint a faluba és meleg kézfogás mellé szép emléklapot és kitûzõt is kaptam. Utóbbin egy béka volt, de észrevették és mivel az a 12 km-eseké volt, kicserélték baglyosra. A távot utólag lemérve így is összeszedtem 34 km-t. Az összes idõm 4:45 lett, ebbõl a futóidõ 3:15 perc, amivel most nagyon meg voltam elégedve.
Félig teli vizes flakont nyújtottak felém, az elsõ pontõr hozta utánam… kellemes meglepetés volt, köszönöm! :-) Zsíros kenyeret és szörpöt majszolva kiültem az épület elé a lépcsõre várni az edzõmet. 15 perc múlva be is jött, nagy örömködés, mesélés. Kicsit sajnáltam az elvett békámat, még szóvá is tettem halkan… Felvilágosítottak, hogy ilyet csak a rövidesek kapnak – ránéztem Zolira, de valami miatt nem ujjongott örömében (nem is értem, miért :-)). Én pedig arra gondoltam, hogy legyünk már egy kicsit nem normálisak! Így aztán hajnali 2:30-kor már a

Hétmérföldes Tekergés
12 km-es távját gyúrtam. Az elején csupa ismerõs szakasz, majd egy kis keresgélés után még ismeretlenek. Emberrel nem is találkoztam, viszont feltûnt, hogy világosodik… Talán a hajnal közeledte, talán a magasan járó hold tette, mindenesetre a Haja-kút utáni, ködben úszó úton mégis majd nekimentem egy bóklászó vaddisznónak. Az erdõben egyébként mindenütt nagyon járt már a vad, még baglyokat is hallottam. Mire a piroson megkezdtem a szokásos rohamot, már a kakukk is megszólalt. Gyönyörû volt minden, nagyon élveztem a futást is, az erdõt is. Ehhez méltóan fülig érõ szájjal érkeztem célba. 1:15, ez így most rendben is van. Pótoltam a sietségben lemaradt nevezési díjat, és végre megvolt a békám is!

Kellemes beszélgetés következett a szervezõkkel, majd megérkezett pontõr Zoli is, akit Mórig elvittünk. Közben kivilágosodott… csodálatos éjszaka állt mögöttünk, sok szép élménnyel, kellemes társasággal, így nem is volt kérdés, hogy három hét múlva a Hadak Útján újból találkozunk.

A túra szervezésérõl csak jót tudok mondani, az útvonalról úgy szintén. Az aszfalt kicsit sok volt, de ott nem is nagyon volt más lehetõség. Izgalmas volt az éjszakai tájékozódás, az ismeretlen utak felfedezése - lassan kezdek belejönni a dologba. Köszönöm a szervezõknek a csodás élményt!!


 
 
 Túra éve: 2007
GeldarTúra éve: 20072013.08.29 00:24:31
megnéz Geldar összes beszámolója

Éji vadász 35


A Táncsics 40 után ismét olyan túrán vettünk részt, ahol a szervezés nem volt kifejezetten színvonalas. Sem egyértelmû.

A bodajki nevezés után bevettük magunkat az erdõbe, apám csoportjával és Katával, akkori párommal. Sokáig az sem volt egyértelmû, merre kéne menni a 35-ös távon, vagy melyik leírás mire, melyik távra vonatkozik. Késõbb kiderült, ez egy útvonalajánlat, de éjszakai túra révén inkább ehhez igyekeztük tartani magunkat. A fáradtság valahol Gúttamási felé jött elõ némi pánikkal megspékelve, elég sok túrázó jött velünk szembe a mûúton, elméletileg a rossz (vagy pont a jó) irányból. Valamilyen csoda folytán mégis sikerült beérnünk Bodajk fölé, ahol lovak között törtünk át a falu irányába. A célban ettünk, majd különféle módokon hazafele vettük az irányt. Többet nem jöttem, de ha a szervezés átalakul, talán újra eljövök.

 
 
edeTúra éve: 20072007.06.25 14:07:12
megnéz ede összes beszámolója
Helló mindenki!

5 tizenévessel vágtam neki a 25km-es távnak
éjszakai túrán még egyik sem volt, nappali hosszabbon is csak 1 közülük
ettõl függetlenül nagyon bírták, a holtpontokon egymást biztatták
eszméletlenül élvezték, fõleg amikor besötétedett ill. amikor a Hold is lebukott, arról nem is beszélve, hogy a végefelé, amikor minden bokor furcsán zörgött számukra elérkeztünk a "halomsírok" nevû helyhez
gondolhatjátok hogy megmozgatta a fantáziájukat
a taktikájuk egyébiránt a félelem ellen a hangoskodás volt, ezért túrázótársainktól elnézét kérünk -már akiket ez zavart-
az idõ szenzációs volt
sajna a páfrány virágát nekünk sem sikerült megtalálni, biztos a varázspor miatt
majd legközelebb

külön kiemelném a rendezõk zseniális rejtvényfeladványait
a tinik ezt is élvezettel keresgélték, igaz a legutolsó megoldáskulcs helyen a Kálváriánál már nem volt erejük felmenni elolvasni a stációk elsõ betûit
volt egy rejtvény amit még én is sokáig emészteni fogok, mert annyira kicsavart volt
"névadó halfaj"???? hát aki nem jártas a halnevekben, annak akár 50 táblán nagybetûkkel is kiírhatják, hogy márna réteg, akkor sem esik le, hogy az egy hal neve is

az állomáshelyeken a szervezõk kedvesek voltak, próbáltunk a rejtvényhez nem kérni segítséget, kivéve a "vizesembernél"

kritika:
a szöveges útleírás csak a 7mérföldes tekergõ részt határolta be
a 25 és 35km-es táv útvonaláról csak nagyvonalakban írt
a Becsali büfé bélyegzõigazolási kiírása megtévesztõ volt, ott ugyanis senki nem volt, bár alapban (nappal) tényleg hivatalos bélyegzõállomás, de mi ott éjjel vártuk, kerestük az állomást

ettõl függetlenül mi eltaláltunk hála a helyismeretünknek (nem messze lakunk és már jártunk erre többször is kisebb túrákon, v. bringával)
viszont sok túrázóval találkoztunk Gúttamási felé csak épp szembe jöttek azon az úton, amelyen visszafele kellett volna menni (mint ahogy mi már arra mentünk visszafele), no õket becsapta a leírás, ill. annak részletes hiánya

összességében alapélmény volt a fiataloknak
köszönjük
üdv:
Ede